INGYENES KÖNNYÛZENEI MAGAZIN 2011 JÚNIUS JÚLIUS

Átírás

1 INGYENES KÖNNYÛZENEI MAGAZIN 2011 JÚNIUS JÚLIUS 11/03 Snoop Dogg BEASTIE BOYS ZAKK WYLDE PORTISHEAD REALISTIC CREW MASTODON IRIE MAFFIA

2 TARTALOM 01 TARTALOM 02 HÍREK CÍMLAP 06 SNOOP DOGG HIPHOP 08 HIPHOP 10 FESZTIVÁLAJÁNLÓ 14 DSP 16 HIPHOP FASHON 18 BEASTIE BOYS 20 PORTISHEAD 22 HIPERKARMA 24 LISZT REMIX 26 KARDOS-HORVÁTH JÁNOS 27 BESH O DROM 28 JEFFREY THOMPSON 30 GRAMOFON ONLINE 32 ULVER 34 LADYTRON 36 ARCTIC MONKEY 38 BLACK LABEL SOCIETY 40 FUCKED UP 42 MASTODON 44 HAUNEBU LEMEZKRITIKA 46 POP 50 ROCK 54 HIPHOP, ELEKTRO 58 DZSESSZ, VILÁG-, KOMOLYZENE 62 REALISTIC CREW 64 IRIE MAFFIA PROGRAMAJÁNLÓ 66 KONCERT SATÖBBI 70 EURÓPA KIADÓ-CSALÁDFA 72 STÚDIÓRIPORT / SUPERBUTT 74 FILM / GÁCS TAMÁS 76 ELEKTROTECHNIKA 78 ART / JAKÓCS DORKA 80 KÖNYV / DR MÁRIÁS, MARTON LÁSZLÓ TÁVOLODÓ 82 SZÖRÉNYI LEVENTE 84 HOGYAN LEGYÜNK 86 AJÁNLD A LAKHELYED THE END 88 2PAC Minden jog fenntartva. Tilos a kiadvány bármely grafikai, illetôleg tartalmi elemének felhasználása vagy újraközlése, egészben vagy részleteiben, a kiadó írásbeli engedélye nélkül. All rights reserved. No part of this publication may be reproduced in whole or part without premission from the publisher. Terjeszti az Est Media Group. A pontos lelôhelyet, valamint a rendelési információt megtalálod a magazin weboldalán. Lángoló Gitárok Kéthavi könnyûzenei magazin MMXI. június július ISSN Kiadó: BPRNR Kft. (1119 Budapest, Bikszádi utca 9/b) Tel.: / info@langologitarok.hu Felelôs kiadó: a Kft. ügyvezetôje Fôszerkesztô: Dankó Gábor (dg@langologitarok.hu) Fômunkatárs: Bihari Balázs / Presscode (bb@langologitarok.hu) Ebben a számunkban közremûködtek: Baranyai Dániel, Bitay Andrea, Bodnár Dávid, Csepelyi Adrienn, Csider István Zoltán, Dankó János, Eron Mezza, Fekô Ádám, Danko Jones, Juhász Edina, Kovács M. Norbert, Molnár Csilla, Najmányi László, Németh Marcell, Pándi Balázs, Pápai Sándor, Rácz Mihály, Stoff Csaba, Szarvas Árpád, Szálinger Balázs, Tóth András, Varga Attila Korrektor: Macskássy Zsuzsa Illusztrációk: Németh Gyula (gynemeth78@yahoo.com) Fotók: Nagyillés Szilárd Lapterv/tördelés: Jeli András + Pais Andrea / typoslave (info@typoslave.hu) Képelôkészítés: Tábori Tamara / GOCPONT Nyomdai kivitelezés: DEMAX Mûvek (1151 Budapest, Székely Elek u. 11.) Értékesítési képviselet: BPRNR Kft., 1114 Budapest, Ulászló utca 8. Tel.: / sales@langologitarok.hu POP ZAJOK SATÖBBI

3 HÍREK HÍREK Fluor Tomi kommentálja a Lángoló Gitárok híreit ( Magyar gyerekek Roger Waters koncertjén Az nem meglepetés senki számára, hogy a hamarosan Budapesten a Pink Floyd teljes The Wall lemezét megkoncerteztetô Roger Waters imádja felemelni szavát az igazságtalan világ ellen, hiszen már az említett lemez is errôl szól nagyrészt. Ezért a turné minden állomásán, egyeztetve olyan szervezetekkel, amik hátrányos helyzetû fiataloknak segítenek, helyi gyerekeket keres, hogy elénekeljék az eredetileg is gyerekek által elôadott Another Brick In The Wall vonatkozó részét. Június 22-én Budapesten az abonyi székhelyû Somogyi Iskola Együtt a Gyermekekért alapítvány 16 pártfogoltja léphet színpadra, énekelhet a Falban, együtt Roger Watersszel és zenekarával, akiknek ezúton is gratulálunk! M.I.A. nem ért a politikához A tavaly nyáron nálunk is járt Diplo érdekes véleménnyel van a júliusban két szomszédos fesztiválon is fellépô (Pohoda, Exit) M.I.A.-rôl. Az M.I.A. eddigi három lemezén dolgozó DJ/producer, aki mellesleg járt is egy ideig járt is az énekesnôvel, elárulta, hogy szerinte kollégájának fogalma sincs azokról a politikai témákról, amikrôl énekel/rappel. Maya támadási felületet hagyott magán. Nehéz belekötni, mert különleges, újító és nô. Sok területen nagyon jó, de amint a nagypolitika mezejére lép, nullává válik. Mondtam neki a harmadik lemeze elôtt (MAYA, 2010), hogy ebbe most ne vigye bele a politikát. Már Obama az elnök, nem Bush és nem lehet dicsôíteni a terrorizmust, mert az nem jó. Mégis megtette, Lynn Hirschenberg ki is kezdte érte, és ha ô nem tette volna, a kritikusok kifacsarják késôbb, mert a lemez összességében sem jó. mondta Diplo, utalva rá, hogy M.I.A. tavaly konfliktusba keveredett a New York Times újságírójával, Lynn Hirschenberggel, aki élesen kritizálta az elôadó ködös politikai nézeteit. FLUOR TOMI KOMMENT: Soha nem szerettem, amikor a zenébe nagyon belekeverik a politikát, persze ez alól a rap kivétel, de ezeknél sem kellene annyira párthoz kötôdni, mint mondjuk itthon Magyarországon Fankadelinek. Hívják fel a figyelmet fontos dolgokra, az ok, de pártpolitizálást nem favorizálom. FLUOR TOMI KOMMENT: A világzenérôl nekem sajnos csak az egyik Animal Cannibals-lemez valamelyik poénos része jut az eszembe. Ja, meg így hirtelen a Bëlgától a Sámánt mondtam volna, de persze ez nagy hülyeség. Ke$ha lesz a Kapcsolat koncert sztárja A Magyar Telekom idén elég sokat várt a Kapcsolat koncert bejelentésével. A szerdán tartott sajtótájékoztató elôtt viszont filmbe illô módon az utolsó pillanatban jött a visszaigazolás, úgyhogy elárulhatták: az idei ingyenes koncert sztárvendége Ke$ha lesz június 25-én az 56-osok terén. A backstage-túrának elnevezett sajtótájékoztatót egyébként nem (csak) emiatt tartották, hanem azért is, hogy felhívják a figyelmet a Magyar Telekom egyre kiterjedtebb zenei szponzorációs tevékenységére, így szóba került a telekommunikációs cég által támogatott Volt Fesztivál, a Balaton Sound és a Campus is. FLUOR TOMI KOMMENT: Akár azt is mondhatom, hogy Ke$ha-rajongó vagyok. Mondjuk ha a csaj Magyarországon lakna, akkor tuti utálnánk egymást, mert biztos, hogy óriási nagy ribanc. Lehet, hogy innánk együtt, meg ilyesmi, de tuti kibeszélne a hátam mögött. De mondom, a zenéjét tökre bírom, még akkor is, ha néha nagyon csillámporos. A Tik Tok meg a We R Who We R nagy slágerek, párszor elvesztettem az eszemet rájuk. Akár még évekig futhat a csaj szerintem. Eminem és Justin Bieber aratott Eminem és Justin Bieber hat-hat díjat nyert a Billboard zenei magazin vasárnapi díjkiosztóján. A 38 esztendôs rapper az év elôadója díjat is megkapta. A tavalyi Recovery-albumával kritikai és közönségsikert arató Eminem távollétében kapta meg a legjobb férfi elôadó és rapzenész elismerését, de a legjobb rapszámért és raplemezért is díjazták. A kanadai tinisztár, Bieber popalbumáért vehetett át díjat, de elôadóként külön is a színpadra szólították. Emellett a közösségi média és a digitális média sztárjaként is kitüntették. Rihanna három díjjal távozott az estrôl. Katy Perry két díjat kapott, Taylor Swift pedig az év countryelôadója címet érdemelte ki a Billboardtól. A duók, illetve együttesek díját a The Black Eyed Peas vehette át. Az ír U2 együttes a legkiemelkedôbb színvonalúnak értékelt, U2 360 Degrees címû turnéjával vívta ki a zenei slágerlistákat, eladási toplistákat közlô szaklap elismerését. A 70 esztendôs Neil Diamondot zenei ikonként díjazták a Las Vegas-i estén. FLUOR TOMI KOMMENT: Eminem nekem valamennyire példaképem. Igazából nincs sok közöm ahhoz, amit csinál, de felnézek rá. Nagyon tetszenek a viccesen fikázós dalai. A Csicskalángos dalomnak pl. kétségkívül ihletet adott. Justin Bieberrôl pont a napokban láttam utcazenélôs, gitározós videót, ami alapján a tehetségét már abszolút nem lehet megkérdôjelezni. A tinipop kategóriában Justin Bieber egyértelmûen kurva jó. Az más kérdés, hogy én ennek ellenére nem tudom meghallgatni. FLUOR TOMI KOMMENT: A Pink Floydot természetesen ismerem, de igazából soha nem hallgattam a zenéjüket. Ahhoz viszont maximális tiszteletem, hogy minden országban képes helyi gyereket felvinni magához a színpadra. Gitárral lepte meg Shakira az elnököt Hugo Chávez szocialista pártjának vörös színére utaló, dedikált elektromos gitárral lepte meg Shakira a venezuelai elnököt. A Grammy-díjas énekes és dalszerzô a dél-amerikai országban tett márciusi látogatása után küldte a különleges hangszert árulta el Chávez az állami televíziónak vasárnap adott telefonos interjújában, és megköszönte a kolumbiai származású énekesnônek az ajándékot. A múlt éjszaka gyakoroltam is egy kicsit, kerestem rajta a bemeneteket. Nagyon modern ez a gitár és nem igazán vagyok még hozzászokva, de azért elénekeltem néhány régi dalt, köztük egy mexikóit is tette hozzá. Chávez gyakran zendít rá latin-amerikai népdalokra a politikai beszédei közben, illetve a gyûlések alkalmával. Miután az adásban valaki azt javasolta neki, hogy a tavalyi labdarúgó-világbajnokság hivatalos dalának számító Waka Waka címû Shakira-slágert énekelje el, az elnök rövidre zárta a dolgot, mondván: hogyan gyakoroljam a Waka-Wakát ilyen feldagadt lábbal. Chávez végül egy lassú, latin-amerikai nótával zárta a beszélgetést. Az államfô jelenleg térdsérülésbôl épül fel, ezért lemondta e heti külföldi útjait. FLUOR TOMI KOMMENT Shakirát igazából célirányosan nem hallgatom soha, de a Hips Don t Lie dalához egy szakítás köt, szóval még érzelmeket is fel tudok idézni vele. Ja, és egy haverom óriási dubstep mixet készített az egyik dalához. Ismét összeáll a Dead Can Dance Ismét aktív és dolgozik a világzene gyûjtôcímke egyik kultuszcsapata, a nyolcvanas-kilencvenes években Londonban mûködött Dead Can Dance. A Lisa Gerrard énekesnôbôl és a multiinstrumentalista Brendan Perrybôl álló duó új lemezt készít és 2012-ben világkörüli turnéra indul írja az MTI. Az 1981-ben Ausztráliában eredetileg négytagú együttesként alakult Dead Can Dance elôször 1998-ban szüntette be tevékenységét. A duó 2005-ben egy turné erejéig újra összeállt, most pedig tizenöt év szünet után új stúdióalbum és egy nagy turné elôkészítésén dolgozik adta közzé a Slicing Up Eyeballs könnyûzenei blog kedden. Két hónapos koncertsorozatot tervezünk jövôre, az állomások között Ázsia, Ausztrália és Dél-Amerika is ott lesz jelentette be a zenekar. Brendan Perry a Dead Can Dance hivatalos oldalának fórumán írta: a múlt héten beszéltem Lisa Gerrarddal egy új albumról, amelyet télen rögzítenénk és 2012 nyarán jelenne meg, ezt követné a két hónapos turné #03 LÁNGOLÓ GITÁROK 5

4 HÍREK Megerôszakolták Scott Weilandot A jelenleg épp ismét aktív Stone Temple Pilots frontemberét, Scott Weilandot megerôszakolták gyerekkorában. Az énekes eddig nem beszélt a sokkoló élményrôl, de a most megjelenô Not Dead & Not For Sale címû önéletrajzi regényében világ elé tárta. Egy felettem járó nagydarab sráccal egy buszon jártunk iskolába, és az egyik nap felhívott magukhoz. Gyors volt, és nagyon rossz. Túlzottan féltem tôle, hogy bárkinek is el merjem mondani. Azzal zsarolt, hogy ha bárkinek is elárulom, ellehetetlenít suliban, és soha nem lesz egy barátom sem. írta Weiland. Az élményt nagyon sokáig elnyomta magában, de állítása szerint az elvonón ismét elôjött. FLUOR TOMI KOMMENT: A grunge-hoz eléggé nem értek. Soha nem mozogtam ebben a zenei közegben, de sajnálom, ha ilyenek történtek az énekessel. 17 országban elsô helyen az AC/DC Tizenhét országban köztük Magyarországon nyitott a DVD eladási listák elsô helyén az AC/DC Live At River Plate címû koncertfilmje; a HD minôségben forgatott DVD-t 2009 decemberében rögzítették Buenos Airesben. A koncertfilm minden idôk egyik legsikeresebb hardrockzenekara, az AC/DC Black Ice albumát bemutató világ körüli turnéját dokumentálja. A DVD tizenhét országban nyitott az eladási listák elsô helyén: az Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában, Németországban, Franciaországban, Spanyolországban, Ausztráliában, Argentínában, Kanadában, Írországban, Belgiumban, Svédországban, Új-Zélandon, Ausztriában, Chilében, Finnországban, Olaszországban és Magyarországon is. Az AC/DC Live At River Plate koncertfilmet Buenos Airesben, a River Plate futballstadionjában HD minôségben forgatták 2009 decemberében, 32 kamerával. A DVD világpremierjét május elején a londoni HMV Hammersmith Apollóban tartották, ezen a zenekar tagjai is részt vettek. A két éven át tartó világ körüli turné befejezô állomásán a csapat összesen három koncertet adott az argentin fôvárosban, mindhárom telt házzal ment, tehát háromszor 65 ezer nézô látta az AC/DC-t akkor. Az AC/DC Live At River Plate DVD-n a 19 koncertdal mellett található egy The Fan, The Roadie, The Guitar Tech & The Meat címû bónusz is, amelyben interjú látható az AC/DC tagjaival, a koncertért felelôs csapattal és a rajongókkal. FLUOR TOMI KOMMENT: Minden tiszteletem az öregeké, hogy még a mai napig is kitartóan csinálják. Ôket sem hallgattam sosem, de a Highway To Hell számukat ennek ellenére ismerem, mert az egyik osztálytársam állandóan ezt kiabálta. Még idén kész lesz az új Qotsa-album A BBC Radio 1-nak adott interjújában Josh Homme elmondta, hogy a glastonburys fellépésük után egybôl vonulnak is be a stúdióba, mivel elég új daluk van ahhoz, hogy még idén kész legyenek az új, sorrendben hatodik nagylemezükkel. A Queens Of The Stone Age frontembere nem tervez semmilyen újítást az új albumra, szerinte semmi szükség ilyenre, egyszerûen csak játszani akarja, ami jön. A QOTSA eredetileg május végén játszott volna Budapesten, ám ezt lemondták, ami Homme mostani nyilatkozata alapján nem is biztos, hogy baj: Nem fogok hazudni! Rosszul vagyok attól, hogy az elsô lemezt kell tolnom estérôl estére. Ezelôtt soha nem játszottuk ugyanazokat a dalokat a koncerteken. Mint ismert, a zenekar a Petôfi Csarnokban elôadta volna az idén újra megjelentetett elsô nagylemezét az elejétôl a végéig. FLUOR TOMI KOMMENT: Igazából ehhez nem nagyon tudok hozzászólni. Ez is olyan, mint a grunge, tudok róla, de soha nem hallgattam #03 LÁNGOLÓ GITÁROK

5 CÍMLAP CÍMLAP A kedvenc kutyánk Gagyi ide, Guetta oda mindig mindent meg bo csátunk SNOOP DOGGnak. Támad a Long Beach Zamárdi tengely. Nem értek egyet M-mel, aki szerint a kilencvenes években két lemezt volt érdemes hallgatni, a Nevermindot meg a Doggystyle-t. M. amúgy is szereti a nagy szavakat, bombasztikumban lubickol feszt, és néha bele is trafál, de most nem, mert mi van például a Gang Starr-lemezekkel? Hát a Group Home-mal? Vagy ott van a The Roots, a Digable Planets, a The Pharcyde? Ôket azért ne felejtsd ki, drága M. És a Chronicot nem hallgattad? Még akkor sem értek vele egyet, ha a legelsô mûsoros reppkazettám (ami nem 150 forintos KGST-piaci Takt volt, hanem fóliás import) éppen Snoop elsô szólója volt, egy könyörtelenül álmos péntek délutánon vettem az Erkel színház közelében található kazettaboltban, matinéoperát jöttünk nézni, elôadás elôtti szabadprogram. Minden pénzem ráment, persze, de valahogy nagyon úgy éreztem, jól jártam, mindenképpen jobban, mint azok, akik mûnyomóra készült, fûzött színlapokra, minyonra, krémesre és gyalázatosan rossz sós perecre költötték a lét. Otthon túlzás nélkül minden haverom a csodájára járt a nagyon menô borítóval kibocsátott kazettának, konkrét várólistát kezdtem vezetni, ki mikor kaphatja meg másolásra. Fejvesztés terhe mellett, természetesen Mégsem gondolom, hogy. Az viszont biztos, hogy a Doggystyle nélkül kanyit sem ér a kilencvenes dekád. Jellemzô, hogy kristálytiszta emlékeim vannak az elsô randiról: zajos VHS szalagon találkoztam Snoop Doggal, akit akkor 2002-ben jött a Paid Tha Cost To Be Da Boss, ami hát, hm. Ugyanezt tudom mon dani az R&G (Rhythm & Gangsta): The Masterpiece (2004) címû darabról. Tha Blue Carpet Treatmenten találtam finomságokat, meg az Ego Trippin -en is, utóbbi 2008-as. A Sexual Eruption vicces, a Pharrellel közös Sets Up meg egészen elképesztô, és ugyanez áll a My Medicine-re is, ami egy snoopos modorban lekent, korrekt countrynóta. A lemez leg - Bandatag volt, a nem is annyira piti Cripben nyomult, érettségi után be is kasztlizták, kicsit sok volt nála kólából. Fél év után szabadul, és ekkor kezdôdik csak a zélet. még Snoop Doggy Doggnak hívtak egyébként, csak errôl neki valahogy elfelejtettek szólni. Erre enged következtetni, hogy akkoriban naponta negyvenszer kérdezte meg az MTV-n: what s my name. (Ezt csak másodkézbôl tudom, nekünk nem volt MTV-nk ugyanis. Egyes meg kettes. Kertévék akkor még sehol. Ezért voltak szükségesek tehát a VHS szalagok, amelyekkel szerencsésebb, kábeltévé-elôfizetéssel rendelkezô polgártársak láttak el minden héten, rajtuk mindig az aktuális Yo! MTV Raps anyagával.) Persze nem a hamar klasszikussá váló lemez volt Snoop elsô megjelenése. Sajátosan értelmezett amerikai álomnak is nevezhetnénk az általa bejárt pályát. Bandatag volt, a nem is annyira piti Cripben nyomult, érettségi után be is kasztlizták, kicsit sok volt nála kólából. Fél év után szabadul, és ekkor kezdôdik csak a zélet. Bár hiszek abban, hogy az átütô tehetség elôbb-utóbb megtalálja a módot az átütésre, azért a találkozott Dr. Drével hangsor kicsit meg tudja gyorsítani az eseményeket. A nyugati partvidék egyik (ha nem a) legzseniálisabb producere jó érzékkel fedezte fel Snoopban a mit is? Azt az irgalmatlanul laza, összetéveszthetetlen orgánummal rendelkezô, jellegzetes fizimiskájú kölyköt, akire a zeneiparnak szüksége volt akkoriban. Dre a Chronic több trackjében is közremûködésre kérte ôt, a legdurvább nekem a Nuthin But A G Thang, de hát kinek mi. Ezenfelül a Deep Coverben is feltûnt, az azonos címû dalban. Nagyjából ezzel kezdôdött a Death Row-s korszak ban érkezett meg a már említett Doggystyle olyannyira megérkezett, hogy az elsô héten majdnem egymilliót adtak el belôle, amivel konkrétan elsô helyen startolt a Billboard Top 100-on. Huszonkét évesen. Négyszeres platina lett a cuccból végül. Meg persze vitathatatlan klasszikus. Sokak szerint Snoop azóta sem tudta felülmúlni a Doggystyle-t, már ami a színvonalat és a reveláció erejét illeti. Pedig a második, Tha Doggfather címû anyag is kurva jóra sikerült ez egyébként abban az évben jött ki, amikor sikerült tisztáznia magát egy gyilkossági vád alól. Az egész hercehurcának ugyancsak sokat köszönhet a raptörténet: bár a Murder Was The Case címû film felejthetô, a soundtrack annál kevésbé. Kiváló nyugati muzsikákkal volt tele az anyag. A Tha Doggfather után a nálunk Dopeman által meghonosított béna nyögéseirôl (és többé-kevésbé fasza lemezeirôl) is híres Master P kiadójához, a No Limithez szerzôdött. Az itt megjelent három nagylemeztôl, a Da Game Is To Be Sold, Not To Be Told-tól, a No Limit Top Doggtól és a Tha Last Mealtôl sem voltam elájulva, kerestem a régi Snoopot (vagy inkább Drét?), azt nem nagyon találtam sehun. jobb eresztése. A tavalyelôtti Malice n Wonderlandet szerintem hagyjuk, a More Malices címmel ellátott, remixekkel és néhány új dallal operáló újrakiadás már ehetôbb. A szó - lókon kívül számos, de inkább számtalan közremûködés köthetô a nevéhez, a legnagyobbakkal dolgozott, és nem maradt hûtlen régi haverjaihoz, a Dogg Pound tagjaihoz sem. A képernyôn meg a filmvásznon is gyakran felbukkan, ezekért a villanásokért nem mindig vagyunk hálásak. Kurvulás vagy önmegvalósítás? Ezt döntse el mindenki magában. Meg azt is, hogy a most márciusban kilôtt Doggumentaryra miért volt égetô szükség. Szerintem azért, mert mindig jól jön az a pár százezer dezsô. De azért mikor a kápráztatóan szar David Guetta-featet meghallottam a lemezen, erôs elmészteazanyádba érzésem támadt. Még az is lehet, hogy emiatt hívták meg a Balaton Soundra a kedvenc kutyámat, aki egyben a világ leglazább, legcsíkszemûbb kutyája, s akinek mindig mindent megbocsátok persze. Mer úgy tud nézni. (CS.I.Z.) #03 LÁNGOLÓ GITÁROK

6 hiphop hiphop Hiphop a Volton és a Soundon A magyar fesztiválok azért nem a buggyos gatyás bézbólsapkás srácokról szólnak. Spangli itt is van, de ezenkívül csak nagyon ritkán juthatunk nyáron bármihez a hiphopból. Általában csak a maguk szcénájából már kitört vagy épp nagyrészt elfeledett zenekarok látogatnak ide, mint például három éve épp a Volton a Cypress Hill vagy két éve a Delinquent Habits (el lehet dönteni, melyik melyik). Idén nyáron szerencsére tetten érhetô némi változás ezen a fronton, ezért ha csak egy-egy napokra is, de azoknak is érdemes megnézni aktuális fesztiváljainkat, akik tényleg arról álmodoznak, hogy Harlemben laknak, és két lövöldözés közben beszedik a sarcot a kurváiktól. Kezdhetnek például június 30-án Sopronban a már említett Volton, ahol a kettes számú nagyszínpad elôtt le is táborozhatnak délután 3-tól. Ekkor kezdôdik az Animal Cannibals, amivel kapcsolatban az a közmegegyezés, hogy a zenei produkció kritizálható, de ezek az arcok már annyit tettek a magyar hiphopért, hogy tényleg komoly respektet érdemelnek. Versenyeket szerveztek, azóta szinte sztárrá váló arcokat fedeztek fel, és mellette most zenélnek is. Utánuk egy órával már jóval aktuálisabb név érkezik, a pécsi Punnany Massif, ami épp a második, ShenKick címû lemezét mutatja be pár hónapja minden elérhetô helyen. A stílust általában a vidámabb végérôl megfogó duó Hétvégre címû dala idén a középiskolások egyik kötelezô Facebook-megosztásává vált péntekenként, és biztosra vehetô, hogy nem ez lesz az utolsó fontos trekk tôlük. Utána jönnek a Hôsök, akiket azt hiszem nem kell bemutatni itt. Veszprém, turnék, új lemez, egyre több rajongó és alázatosság, tegyétek ezeket a szavakat kedvetek szerint sorrendbe, és kijön a végeredmény. Egy ilyen sávból természetesen kihagyhatatlan az Akkezdet Phiai, akikrôl szintén elég annyi, hogy jelenleg az országban bárhol eseménynek számít a megjelenésük, vissza akarják szoktatni az embereket a lírára, és úgy általában is elmondható, hogy nagyon ügyes srácok. A fô attrakció mindezek után a nemrég újra aktivizálódott House Of Pain. Valószínûleg még mindig szeretnek vedelni, szívni és káromkodni, de ami még fontosabb, hogy Everlast, Danny Boy és DJ Lethal az összes klasszikusát el fogja játszani, kezdve természetesen a Jump Arounddal, de mellette a laza 15 éve várt új lemezbôl is ízelítôt kaphat Sopron. A Balaton Sound esetében két erôsen ajánlatos nap is van a rímekben szövegelés rajongóinak. Július 7. valamivel egyértelmûbb választás, hiszen ezen a napon produkálják magukat magyarjaink is (ezúttal Hungarian Hiphop Allstars néven, ami a Punnany Massifot, a Hôsöket és az Akkezdet Phiait takarja), az Irie Maffia élén Busa Pistát is láthatjuk, na meg ezen a napon lép fel Zamárdiban a történelem valószínûleg legtöbbet elért strigója, Snoop Dogg. Van most neki új lemeze is, Doggumentary néven, amin igazából semmi mást nem csinál, mint már évtizedek óta mindig: ipari mennyiségû thc-t fogyaszt, valószínûleg a nôkben sem ismeri a mértéket, és közben olyan ellenállhatatlanul lazán meséli el, hogy valójában ô a király, hogy egyszerûen nem lehet neki nem elhinni. Közmegegyezéssel ott van 2pac, Ice-T és az N.W.A. mellett a nyugati part legnagyobb hôsei között. Ha azonban nem csak nosztalgiázni szeretnénk, akkor mégis július 8-án, pénteken nézzük meg Zamárdit, ahol egyetlen név árválkodik, viszont az nagyon vonzó: Big Boi már az Outkast egyik feleként elérte a halhatatlanságot, de szólóban is bebizonyította, hogy életképes a produkciója. Ha úgy vesszük, már kétszer is, hiszen az eddigi utolsó Outkast néven kiadott Speakerboxxx/ The Love Below névre keresztelt album tulajdonképpen két szólólemezt tartalmazott, az egyik André 3000 popba hajló agymenéseivel, a másik Big Boi tradicionálisabb, de semmivel sem butább hiphopjával. Az elsô teljesen saját anyagra tavaly júliusig kellett várni, de megérte: a Sir Lucious Left Foot: The Son Of Chico Dusty mindenképp az utóbbi idôk legjobb ilyen irányú alkotásai között van - ezt a szakma és a hallgatók is alá tudják támasztani #03 LÁNGOLÓ GITÁROK

7 fesztiválajánló fesztiválajánló Itt lesz buli idén! Elsô rész Nyár = fesztivál. Bár sokan hangoztatják, hogy a koncertek igazából nem is érdeklik ôket, azért az emberek nagy része a területen, és az odalátogató spanok ellenôrzésén túl csak meg szokta nézni, milyen zenekarok játszanak. A Lángoló Gitárok számításba vette a könnyen, de legalábbis nem túl nagy áldozatok árán megközelíthetô bulikat a következô pár hétbôl. Pohoda, július 7 9., Trencsén, Szlovákia Amikor szomszédaink fesztiváljai kerülnek szóba, általában az Exit, vagy a trencséni Pohoda merül fel elsôként, mint pozitív példa. A Pohoda, mely sokszor világszinten is kiugróan színvonalas lineupot mutatott fel, talán idén az eddigiekhez képest kevésbé lelkesítô. A Pulp, Moby, Portishead, Madness, M.I.A. alkotta headlinerek közül az utóbbit leszámítva mindegyik vagy most jön, vagy volt már a közelmúltban nálunk is. Mindazonáltal az Imogen Heap, a Battles, a Lamb vagy a deus megérhetnek egy kiruccanást északra. Bérlet: 69 EUR Fishing On Orfû, június , Orfû Lovasi András és Rátgéber László szerelemgyereke mostanra végképp szerves részévé vált a magyar fesztiválszezonnak. Még mindig kiemelt az emberközeli hangulat, a békés légkör, meg egy csomó olyan dolog, amivel könnyedén meg lehet fogni a magyar bölcsészpopulációt. A fellépôk között természetesen már nincs Kispál, ezzel mindenkinek meg kell barátkoznia, helyette van a legenda helyét szinte mindenhol átvevô Kiscsillag, a visszatérô Hiperkarma, Quimby, és igazából egyedül a 30Y hiánya lephet meg bárkit is. Bérlet: HUF EFOTT, július , Szolnok A vándorfesztivál ezúttal Szolnok nyugalmába zavar bele pár napra. Az EFOTT koncepciója soha nem a világszinten is rangos fellépôkrôl szólt, egyértelmûen az egyetemisták aktuális igényeit akarják kielégíteni, ami jelenleg 30Y-t, Irie Maffiát, PASO-t jelent többek közt, kiegészítve a jellemzôen részeg fiataloknak zenélô Rózsaszín Pitbullal vagy Prosecturával, és persze az EFOTTok elmaradhatatlan kellékével, Dévényi Tibi bácsival. Bérlet: HUF Volt, június 29 július 2., Sopron A fesztivál mostanra végleg kinôtte a családias Sziget jelzôt, ami szerencsére az egy négyzetméterre jutó embersûrûségen túl a fellépôkön is látszik. Csak hogy a külföldi húzóneveket említsük: a My Chemical Romance és a Thirty Seconds To Mars a mély érzésû fiatalok kedvencei, itt játszik a hosszú csend után visszatérô Primus, új lemezét turnéztatja Moby, a Ting Tings és a Monster Magnet, sokadjára ugráltat porfelhôt Magyarországon a Pendulum, és még a kettes sorszámú nagyszínpadra is olyan nevek jutnak, mint a House Of Pain vagy a Crookers. Bérlet: HUF Hegyalja, július , Tokaj Idén a Hegyalja még az eddigieknél is jobban rágyúrt a rockzenére. A Slayer neve már önmagában elég lenne az állítás alátámasztására, de lesz még itt Mastodon, ami elôször jár nálunk a híres gödöllôi trafós koncertje óta, Pennywise, Guano Apes, Amorphis, Airbourne, Raunchy és Deicide is. Megijedni nem kell, ha valaki nem szereti a hosszú hajat és a csuklószorítót, annak itt lesz a szintipopban utazó Ladytron, Kosheen, a világ egyik legjobb haknizenekarának számító Scooter vagy a breakbeatet játszó Elite Force, a magyar Djabe pedig a Genesis egykori gitárosával, Steve Hackettel zenél közösen. Bérlet: HUF Balaton Sound, július 7 10., Zamárdi Mostanra nem kell senkinek bemutatni a Balaton partján rendezett Soundot. A magát prémiumnak hirdetô fesztivál idén sem tért el az eddigi iránytól: aktuális és kevésbé aktuális tánczenék, nagybetûs PARTY, rengeteg elektronika, amiknek a szünetében még strandolhatunk is. A legnagyobb dobás valószínûleg az új lemezén dolgozó Portishead és a klasszikus house-hagyományokat felidézô Hercules and Love Affair, de nem mehetünk el szó nélkül a legtrendibb strici, Snoop Dogg, a pop-dubstep trió Magnetic Man és a Magyarországon lassan állandó lakhellyel rendelkezô David Guetta mellett sem. Bérlet: HUF Campus, július , Debrecen A debreceni Campus idén úgy látszik nem erôlteti feleslegesen a külföldi fellépôket, és inkább a magyar élvonalat célozzák meg. Vad Fruttik, Magashegyi Underground, Subscribe, 30Y, Tankcsapda, Depresszió, Heaven Street Seven, We Plants Are Happy Plants és Kiscsillag szórakoztatja az embereket. Azért van egy Parov Stelar, de ôt nyugodtan tekintsük tiszteletbeli magyarnak. Bérlet: HUF Exit, július 7 10., Újvidék, Szerbia A világ legjobb hangulatú fesztiváljai között emlegetett újvidéki Exit idén éppúgy érdekes lehet a négynegyedre beinduló partiarcok, mint a vastag keretes szemüveges hipsterek számára. A péterváradi erôdben szervezett vadulás legnagyobb neve napjaink legfelkapottabb zenekarainak egyike, az Arcade Fire, és azt is érdemes megnézni, mit mutat Nick Cave Grinderman élén. A Pulp és a Portishead idén nálunk is jár majd, igaz két különbözô fesztiválon, M.I.A. és Santigold viszont úgy tûnik nem, és a Beirut balkánpopját is nehéz elképzelni hangulatosabb helyen, mint a Balkánon. Az elektronikát az Underworld, deadmau5, a Digitalism és James Zabiela képviselik többek közt. Bérlet: HUF HUF a kempingért T-Mobile Inmusic, július , Zágráb, Horvátország Túl hosszúnak nem mondhatnánk a kétnapos tóparti bulit, érdekesnek viszont annál inkább. A több helyen is felbukkanó Jamiroquaira talán már senki nem kapja fel nálunk a fejét, viszont itt is van Arcade Fire és Grinderman. Talán nem is miattuk tanácsos erôsen ellátogatni ide, hanem az olyan pluszokért, mint a közönségtôl elbúcsúzó The Streets, a TV On The Radio, a Cypress Hill vagy a The Do. Bérlet: 590 HRK #03 LÁNGOLÓ GITÁROK

8 fesztiválajánló Fekete Zaj, augusztus 4 6., Mátrafüred A szigorú értelemben vett underground fesztivál kezdi szépen kinôni magát, mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy sikerült meghívni a black metaltól kezdve a trip-hopon át az ambientig mindenbe kicsit belenyúló kultzenekart, az Ulvert. Szép fogás még a Woven Hand és a Leafblade is. Nagyrészt persze a magyarok vannak képviselve, például a Pozvakowski, a Watch My Dying, a Hangmás vagy a Képzelt Város által. Akinek valaha is eszébe jutott feketére festeni a körmeit, annak egyértelmûen kötelezô program a Fekete Zaj. Bérlet: Ft Off, augusztus 5 7., Katowice, Lengyelország Az Off évrôl évre a nagybetûs Hipster Fesztivál. A kultzenekarok mellett a kisebbnek számító nevek is mindig sok pontot kapnak a Pitchforktól. Idén olyanok lépnek fel Katowicében, mint a 90-es évek egyik legfontosabb lemezét, a Screamadelicát végigjátszó Primal Scream, a Gang Of Four, az Ariel Pink s Haunted Graffiti és a Mogwai. Hogy a kísérôkrôl is essen szó: Meshuggah, Destroyer, Deerhoof, Warpaint, Junior Boys, How To Dress Well és Matthew Dear, csak néhányat említve. Bérlet: 45 EUR Fesztivál kisokos A fesztivállátogató általában csak hosszú évek után jön rá: mi az, ami nélkül nem lehet fesztivá lozni, és mi az, ami csak a helyet foglalja. A Lángoló Gitárok most ezt a tapasztalatot ad ja át. Ha az alábbiak megvannak, már nem lehet gond. Sátor, tartozékokkal a sátrat magát tényleg csak a leghülyébbek képesek elfelejteni, ellenben mindenki társaságában szokott lenni több ember is, aki szívta már meg a cölöpökkel. Ezeket persze másoktól is lehet lopni, de tisztességesebb, ha magunk gondoskodunk róla, hogy a szükségesnél legalább másfélszer több rúd legyen nálunk. Fogkefe, tusfürdô kezdd ezzel, már csak a látvány kedvéért is. Ha esetleg nem akarsz foglalkozni a tisztálkodással, akkor is fontos, hogy másokkal el tudd hitetni ennek az ellenkezôjét. Két törölközô elsôre elégnek tûnik egy is, de hamar kiderül, hogy mennyivel jobb, ha nem azzal kell magunkat megtörölni, amin az elôzô napon izzadt fenékkel fetrengtünk a földön. Fehérnemû ha nagyon kúl vagy, váltóruhát nem is elengedhetetlen vinni, de sajnos a fehérnemût nem lehet megúszni. Minél büdösebb a lábad éjszaka, annál kevesebb barátod marad másnap reggelre. Óvszer ha barátoddal/barátnôddel mész akkor nyilván kell, de még ha otthon hagyod a másik feledet, akkor is érdemes. Senkit sem akarunk kiborítani, de nincs az az örök szerelem, ami ne indokolná a lehetôségét egy idegennel történô óriási dugásnak. Fürdôruha ha nincs strandolási lehetôség, akkor is fontos, hogy legyen miben feszítened a közös zuhanyzók elôtt. PÉNZ Elôre szólunk: amennyire elôször gondoltál, az kevés. Nem, nem fogod kibírni naponta két sörrel a bulit, nem lesz elég a fesztiválterületen kívül fogyasztani, és akármekkora aszkétának érzed magadat, elôbbutóbb leszel annyira éhes, hogy aranyárban vásárolod meg a történelem legkisebb gyrosát. // fotó: Géódi Balázs #03 LÁNGOLÓ GITÁROK

9 Rovatcím interjú LG: A zeneszerzést és a felvételt sem bíztátok másra, saját meló mind. Milyen munkamódszerrel és mennyi ideig készült a lemez? D: Ha beleszámítjuk a fejlôdést is, akkor benne van legalább két év melónk, hosszú folyamat volt és idôközben sokat változott, formálódott az eredmény. Az elején csak szövegeket írtunk, aztán zenéket válogattunk, míg megtaláltuk minden témához a legkarakteresebbet. Froggal, az anyag másik producerével sok alapot készítettünk és egyre jobbak születtek egy-egy számhoz. B: Igen körülbelül két év, de közben sokat csiszolódtunk és sok rapet dobtunk a kukába. A tényleges munka körülbelül egy-másfél évig tartott. Mivel Dipánál rögzítettük a cuccot, tudtunk kísérletezni és akárhányszor újravehettük a számokat. Ez nagy plusz, nem kellett kapkodni és minden apróságra oda tudtunk így figyelni. Gerysson: Rengeteg idônek tûnt, miközben azért voltak nehézségeink. Költözés, vinyópara stb. Könnyített rajta a saját helyen végzett meló, így belefért, hogy sok verzió szülessen egy számból. A scratch, refrének és egyéb sávok is sokszor újra lettek gondolva. Lényegesen könnyebb volt amúgy a karcok felvétele most hogy Budapestre költöztem. Nem kellett szavakkal leírni, elmondani, hogy mi az ötlet. Odaálltam a lemezjátszók mögé és mutattam hogy ezt lehet, meg azt lehet. LG: Mennyire célotok a szûk hiphop-közegen túlmutatni? D: Ez sosem volt konkrét célunk. Úgy érzem, ha valami jó, akkor az szépen lassan kinövi magát és egyre több emberhez jut el. Én ebben hiszek. A saját ízlésünket akarjuk érvényesíteni, megkötések és megalkuvások nélkül. LG: Mit tud adni manapság egy kiskiadó, a Bloose Broavaz nektek? D: Elsôsorban azt, hogy erôsítjük egymást. Minôségi cuccok jönnek ki a Bloose égisze alatt és van egy kialakult hallgatótábor, akik tudják, hogy mindig dob valaki valami új cuccot. Az egyik nagy gond talán, hogy a tévében felfedezett rapbohócok rossz képet adnak a magyar hiphopról. Az ilyen formák erôsítik az emberekben azt a sztereotípiát, hogy a rap idétlen, komolytalan dolog és nem szól semmirôl. Minden apróságra odafigyelni A közel tíz éve létezô DSP egészen sokáig húzta elsô albuma megjelentetését, aztán a 2008-ban napvilágot látott Társadalomklinika után már viszonylag hamar elkészült az Elmezaj címû új anyaguk. A békásmegyeri rapcsapat tagjai, Bom, Dipa és Dj Gerysson meséltek a lemezkészítésrôl, és még Gyôzike is szóba került. Lángoló Gitárok: Miért pont Elmezaj? Dipa: Egy rövid, jól hangzó címen gondolkodtunk. Változatos témákat és hangulatokat hoztunk a lemezen, összefoglalva mindazon zajokat, amik az elmére hatnak. Így lett Elmezaj. Bom: És persze folytattuk a hagyományt, mint az elôzô album címénél, ismét szójátékot választottunk. LG: A 2008-as Lakótelep címû felvétel elég szépen körbejárja a panellét dolgait ben miben tudtok ezzel a témakörrel kapcsolatban pluszt adni? D: Ez egyszerûen csak adja magát: annyi jellegzetes karakter és élethelyzet van a környezetünkben. A sok sztoriból, amit hallottunk vagy átéltünk mindig lehet szemezgetni és építkezni. Így tudunk hitelesek maradni, valamint ez adja a pluszt. B: Igazából arról rappelünk, amit tapasztalunk, amit látunk és amit gondolunk a dolgokról. Ez pedig óhatatlanul összemosódik a teleppel, mivel itt élünk és innen kapjuk az inspirációkat. B: Nem próbálunk tudatosan túlmutatni a hiphop közegen, de növi ki magát a csapat folyamatosan. Sok visszajelzést kapunk olyan emberektôl, akik amúgy nem hallgatnak ilyen zenét. Meganynyian találnak a zenénkben értéket kortól és zenei beállítottságtól függetlenül. G: Nem célunk, de a visszajelzések alapján terjeszkedik a dolog. Én nagyon örülök neki, jó érzés, hogy laikus emberek is elismerik a munkánkat. LG: Míg az elôzô lemez címadó klipjét vegyesen, addig az Egyszer Fent, Egyszer Lenthez készült mozgóképes anyagot egyöntetûen pozitívan fogadták az emberek. Mi ennek az oka szerintetek? D: A Társadalomklinika klipnél nem volt határozott elképzelésünk, hogy mit szeretnénk látni, egyszerûen csak felvettük és másra bíztunk mindent. Az Egyszert Fent, Egyszer Lent már teljesen a mi rendezésünk és a vágást is közösen csináltuk. B: Talán annak is köszönhetô a videó sikere, hogy nem akartuk többnek mutatni magunkat, mint amik vagyunk. Egyszerû élethelyzetet mutat be a klip, a pados jeleneteknél például nem is tudtuk, hogy mikor forog a kamera. G: Az elsônél még nem voltunk rápörögve a klipforgatásra, tapasztalatunk sem volt, nem tudtuk mit és hogyan kellene. Aztán tanultunk belôle, a másodiknál már ki volt találva minden, megvolt a koncepció, olyan lett amilyet mi elképzeltünk és szerettünk volna. LG: Készült egy emlékdal a lemezre. Mi áll ennek a hátterében? D: Egy jó barátunk távozott el (Sarudi Frigyes a szerk.) váratlanul, ez eléggé megrázott mert nagyon jó forma volt, sokan szerettük. Ahogy a szövegben is említem, hatalmas magyarrap-rajongó volt, tornyokban álltak az eredeti CD-k a kocsijában. Ez egy szép szám, ami neki szól és szerintem ennél jobban semminek nem örült volna. B: Nagyon jó és bejáratott megjelenési felületet biztosít minden Bloose MC-nek. G: Sokan vagyunk, húzzuk és segítjük egymást, így azért minden egyszerûbb. LG: Milyen a hiphop mostanság? D: Külföldön szerintem nagyon erôs lett az underground közeg, ami újra hozza azt a hangzásvilágot, ami a 90-es évek után nagyrészt elveszett a hiphopból. Sok minôségi lemez születik, ami inspirációt ad számomra. B: Magyarországon is erôsödik ez a vonal, rengetegen hallgatnak rapet és van is mibôl válogatniuk. Jó producerek vannak, durva zenék látnak napvilágot. Sok a fiatal, tehetséges és újító szándékkal színre lépô MC. Az egyik nagy gond talán, hogy a tévében felfedezett rapbohócok rossz képet adnak a magyar hiphopról. Az ilyen formák erôsítik az emberekben azt a sztereotípiát, hogy a rap idétlen, komolytalan dolog és nem szól semmirôl. Szerencsére azért egyre kevesebben vannak, akik így gondolják. G: Itthon még mindig nehéz, de vannak olyan csapatok, akik viszik a zászlót, s folyamatosan hozzák a minôséget és emelik a kultúra színvonalát éve ugyanúgy, mint most, megvolt a gagyi, de azóta lett igazi minôségi magyar rapszcéna. Most már csak az arányokon kellene változtatni és a valódi értékekkel foglalkozni. De amíg a média például Gyôzikét rappernek hívja, addig sajnos nem sok jót látok. // Interjú: Baranyai Dániel #03 LÁNGOLÓ GITÁROK 17

10 HIpHOP Neked a divat mondja meg Ahogy azt az Árral Szemben szép emlékû (Pajortól megörökölt) szövege is jól mutatja, hogy mint valamennyi szubkultúra, a hiphop is büszke arra, hogy csak rá jellemzô stílusát nem befolyásolja a divat. De vajon tényleg így van ez, vagy olyan, hogy egységes hiphopstílus tulajdonképpen soha nem is létezett? Ha nem a divat, akkor mi okozza a változásokat? Az elemzéshez hat jellegzetes klipet és ipari mennyiségû adatot vettünk alapul. Vigyázat, mainstream! RUN DMC My Adidas (1986) A párás szemmel emlegetett (h)ôskor trend-alapvetése ez a szerelmi vallomásnak is beillô szám (amely egyben kakukktojás is, mert klipje csak a Just for Kicks címû dokumentumfilmnek köszönhetôen született). Volt itt minden: a rock-chictôl a hammernadrágon át a Marcus Miller-kalapig még és már bármi beilleszthetô volt a formálódó hiphop-stílusba még Kurtis Blow meztelen felsôtestén feszülô zakó is. Kis túlzással élve a nyolcvanas éveknek minden pillanata történelmi volt. (Kurtis Blow: The Breaks, 1980; Grandmaster Flash: The Message, 1982; De La Soul: Me Myself and I, 1988; EPMD: Strictly Business, 1988; NWA: Boyz N Da Hood, 1987). Az Adidas Superstarnak már ekkor örök emléket állítottak, de innen ered gyakorlatilag minden (mintás, vicces szöveges pólók, bô cuccok, baseball-dzsekik és sapkák) amit késôbb a hiphoppal azonosítottunk. A Tribe Called Quest Can I Kick it? (1991) A Yo! MTV Raps-korszakra a stílus kinôtte a gyermekbetegségeit, és kezdtek kialakulni a fô csapásirányok: az ekkor még betûrt inges, fordított baseballsapkás lazasrácok mellett már felsorakoztak a gangsta rap és a g-funk arannyal megpakolt, fonott hajú nagykutyái (Snoop Dogg Doggystyle, 1993), akik egyúttal fellendítették a gyémántbányászatot is. Az APEH mellett (az N.W.A feloszlása után) a szülôket olyan mozaikszavakkal ijesztgették, mint az M.O.P., a katonai nadrágok, dögcédulák és fehér atléták mellett pedig kötelezô kiegészítô lett a staffordshire terrier is. A környezeti ártalmak és a csúnya fakabátok ellen szembe húzott kapucni és mintás kendô nyújtott védelmet (KRS One Sound Of Da Police). Ol Dirty Bastard Brooklyn Zoo (1995) Ami kikristályosodott az évtized elején, az a közepén molekuláira robbant szét: a Cypress Hillnek köszönhetôen nem csupán a gitárerôsítôk kaptak újra áramot, de a chicano rap is begyûrûzött a mainstreambe. Trendi lett a gipsz már ha félcsôben szerezte az ember fia, lehetôleg a grunge-ból átszivárgott igénytelen, kockás flanel favágóingben. Soha ennyi Puma cipô nem taposta az aszfaltot, ha pedig nem volt egy kalózhajónaszádnak elegendô halálfej a ruhánkon, be se szállhattunk a lowriderbe. Az Ol Dirty-féle állatkodás alapfeltétele a gyémántfog (mit fog, fogsor), a Coolio-frizkó pedig sokakat kísért ma is éjszakánként. 2Pac személyében Brooklyn mellett Kalifornia is megkapta a maga píárját. Public Enemy He Got Game (1998) Ó, igen. Ezek voltak az évek, amikor kapálni is kosármezben jártunk, az ülepünk néha rálógott a (szigorúan színes) cipôfûzônkre, csuklószorító és baseballsapka pedig az éjjeliszekrényünkön állt vészhelyzet esetére. A nagy kosármánia talán a 2Pac és B.I.G. halálával lezárult korszakra adott válasz: a tripla XL-es farmer és sárga bakancs sokadik fénykorát élte, a Nike Airforce 1 pedig huszonöt évvel piacra dobása után eladási rekordokat döntögetett. Emellett (mert a rosszfiúk sosem halnak ki) olyan klasszikusokat köszönhetünk ezeknek az éveknek, mint Jay-Z Hard Knock Life-ja, vagy Warren G és Nate Dogg legszebb pillanatai. Aki nem a kosárpályán lógott, az fejen pörgött: a Zidane-effektust elkerülendô a kötött sapkák soha nem látott mennyiségben fogytak. Missy Elliott feat. Ludacris Gossip Folks (2003) Timbaland produceri koronájának legfényesebb gyémántja, a mainstream hiphop istenasszonyának egyik legjobb dala pazar klipet kapott: az Adidas mind a tíz ujját megnyalhatta az agyament divatbemutató láttán. Missy a cégnél saját kollekciót kapott, a boltokat elözönlötték az ósulis melegítôk, golfsapkák, a koronás mintát azóta se lehet kiirtani a kínai gyártósorokról. Snoop Dogg okosan lovagolta meg Dr Dre Chronic 2001-jának népszerûségi hullámát, lement minimálba, és az összes csapatsportok mezeit magára aggatta, miközben Pharrell geek-sztájlban nedvesítette a bugyikat. Roots Manuvának köszönhetôen feljött a brit hiphop meg a grime, mint a talajvíz, az Avirex dzsekik meg újra méltók lettek régi nagy hírükhöz. Az Eminem hatására elhasznált hidrogénperoxid-mennyiség súlyos természeti károkat okozott. Dizzee Rascal feat. Armand van Helden Bonkers (2009) Minden hiphop-hívô kénytelen neonszemüvegen át szembenézni a tényekkel: az elektró könyörtelenül és megmásíthatatlanul uralma alá vonta a mainstreamet. Az AutoTune fénykora (egyes források szerint maga a sötét középkor), Kanye West és Pharrell négysávos, 8 bites ámokfutásának kicsúcsosodása a 2003-ban még koponyacsontzúzó basszusokkal és eszement flow-val Mercuryt nyerô Dizzee gigaslágere. Bár a Jungle Brothers már 1988-ban meghouse-olt mindenkit, a RUN DMC It s Like That-ének Jason Nevine remixe 97-ben döntötte tovább a hiphop és a house közötti falat, a sittet csak ez a szám dózerolta el. Neonmintás pólók, bô farmerek, agyondizájnolt, magas szárú Nike csukák és fényes dzsekik vissza a nyolcvanas évekbe! //audrey #03 LÁNGOLÓ GITÁROK

11 Rovatcím profil DANKO JONES Jimmy James, Johnny Ryall és a Brass Monkey Szeretem a BEASTIE BOYSt. Nyilván. Ismersz bárkit, aki ne szeretné ôket? Na jó, lehet, hogy a szüleid, de ôk legfeljebb olyankor hallgatnak zenét, ha a fogorvosi váróban ülnek, nem? Egyébként mindenki, akiben egy kicsi spiritusz is van, szereti a Beastie Boyst. Fogadjunk, hogy még a falfehérre festett blackmetálosok között is akad, akinél néha ha épp senki nem hallja bekerül a lejátszóba a Posse In Effect meg a Funky Boss. A Beastie-vel kapcsolatos érzelmeim évtizedesek. Amikor 1986-ban kihozták a Licensed To Ill lemezt és ezzel elindították a külvárosi fehér srácok féktelen tombolásának lavináját, engem is magával ragadott, hogy ezeknek aztán tényleg semmi sem szent. Nyersek voltak és kellemetlenek, középsô ujjat mutatva mindenkinek, aki nem tetszett. King Ad Rock pont úgy nézett ki, mint az iskolai okostojás, aki addig idegesít, amíg végül bemosol neki egyet; MC Adam Yauch úgy, mint a bôrdzsekis motoroskölyök, aki röhögve állja az ütést és kapásból akkorával viszonozza, hogy a padlón maradsz tôle; Mike D pedig úgy, mint aki gyorsan lelopja rólad a cipôdet, amíg félájultan fekszel a földön. Mindezt úgy, hogy simán elhitted volna: ezek hárman úgyanúgy a szüleikkel laknak, mint te, és úgyanúgy ki kell vinniük a szemetet vagy el kell mosogatniuk, mint ahogy téged is a halálba szekálnak ezzel otthon. Az osztály három bohóca, akikkel mindenki együtt akar lógni és akikkel végül együtt is nôttünk fel. Mint sokan, alapvetôen én is metálos voltam és minden más hallgatnivalót innen közelítettem meg. A hiphop világába tett kirándulásaimat is a rocknak köszönhetem. A Public Enemyre akkor figyeltem fel, amikor a She Watch Channel Zero címû számuk zenei alapjába beletették az Angel Of Death riffjét a Slayertôl, a Bring The Noise-ban pedig Chuck D azt énekelte: Wax is for Anthrax!. A Beastie Boys erre még rátett egy lapáttal a Led Zeppelin-hangmintákkal és Kerry King gitározásával a No Sleep Till Brooklynban, és nem is volt menekvés. Meggyôztek. Be kell azonban vallanom, hogy a kezdeti lelkesedés viszonylag hamar elhalványult. Miután a média felkapta ôket és mindenki arról beszélt, hogy káromkodtak a tévében és általában is milyen neveletlenek, üres és múló divathullámnak tûnt az egész, és bár néha még meghallgattam pár számot a Licensed To Illrôl, a Beastie Boys egyre kevésbé elégítette ki a komolyabb mélységek után kutató zenei útkeresésemet. Idôközben belekóstoltam a punkba is, amitôl aztán végképp fent kezdtem hordani az orrom és a Beastie-re csak kispályás lúzerzeneként tekintettem. Mindezt annak ellenére, hogy a Paul s Boutique lemezükön egy csomó zseniális szám volt, gondoljunk csak a Hey Ladiesre, a Shake Your Rumpra vagy a Looking Down The Barrel Of A Gunra. Egyszóval: hittem a fintorgóknak. Pedig ha egy kicsi energiát is fordítottam volna rá, hogy belemélyedjek a dolgaikba, rögtön rájöhettem volna, hogy a Beastie Boys már rég továbblépett. A hangmintáikban mindenki megjelent: Ramones, Alice Cooper, Sweet, Curtis Mayfield, Kool & The Gang, Sly Stone, csak hogy párat mondjunk. A Paul s Boutique-ot rengetegen fintorogva emlegették, hogy aztán késôbb mindenkinek megváltozzon a véleménye. A Beastie Boys ugyanis már rég kinôtt a Fight For Your Right To Party jellemezte pattanásos pubertáskorból. Mint utóbb mi magunk is csak ezt akkor még nem sokan vették észre. A kilencszeres platinalemez Licensed To Illhez képest a Paul s Boutique ibolyaszerénynek hatott a maga egymilliós példányszámával (igaz, 10 évvel késôbb végül ez is dupla platinára futott ki). Amíg viszont az elsô két lemez között eltelt három év a tizedére fogyasztotta a Beastie-tábort, a második utáni idôszak 1989 és 1992 között pont jó volt arra, hogy mindenki megeméssze a hallottakat és rájöjjön, a Paul s Boutique igazi mestermû. A harmadik album 92-es megjelenését ennek megfelelôen izgatott várakozás elôzte meg: az emberek csak találgatni tudták, hogy a csapat ezúttal vajon mivel jön elô. És aztán kiderült. A hibátlan Check Your Head tarolt, és minden kétséget kizáróan igazolta, a Beastie Boys az USA nemzeti kincse. A csapat, amelyik idétlen cirkusznak indult aztán pár évvel késôbb a háttérben meghúzódó, izgalmas produkcióvá lett, ezzel a lemezzel vált megkerülhetetlen intézménnyé. Köszönhetôen nagyrészt annak is, hogy a hangminták jogosításának fáradságos munkáját megunva inkább maguk játszottak fel mindent az anyagra. Elôkerültek a punkos gyökerek (Time For Livin ), és ha kellett, jött a funk (Pow, In 3 s) éppúgy, mint a rock (Stand Together, Gratitude). Hat év mindenki életében sok, különösen, ha tinédzserkorból a huszonéves korszakba átívelô idôszakról beszélünk. A Beastie Boys is felnôtt és megérett, olyannyira, hogy még elnézést is kértek korábbi viselt dolgaikért és olyan komoly ügyeket tûztek zászlajukra, mint az emberi jogok kérdése Tibetben, vagy a helyi jótékonysági szervezetek támogatása, amiben ôk is jeleskedtek egy komplett amerikai turnén, minden jegy árából egy dollárt adományozva. Úgy is fogalmazhatunk, hogy ôk adták a háttérzenét a saját felnôtté válásunkhoz, az ôszinteségük pedig egyrészt felduzzasztotta rajongóik számát, másrészt szilárdabb alapokra helyezte a régiek rajongását. Manapság, a nyolcadik stúdiólemezük, a Hot Sauce Committee Part Two kiadása után is kijelenthetô: az évek során fényük semmit sem fakult. És ahogy ez zenei intézményeknél lenni szokott, rajongók újabb és újabb generációi ugranak elsô szóra, hogy kézbe vehessenek bármit, amivel a Beastie Boys elôjön. A tömegben pedig ott állok én is, félrecsapott baseballsapkában, hónom alatt a bakelitjeikkel, izzadó tenyérrel várva, milyen is lesz az a legújabb beat. //Fordította: Vörös András #03 LÁNGOLÓ GITÁROK 21

12 PROFIL Postán jön az ének A bristol sound holtversenyben elsô képvise lôjérôl komoly kihívásnak bizonyul 2011-ben értekezni. Azok, akik szerencsésen levetkôzik a kor követelményét, miszerint az általuk képviselt hangzást most épp sikk lenézni, felismerik, hogy a 2008-as visszatérô lemez milyen vagányul megy szembe minden várakozással. Azokat viszont, akik épp most fedezik fel maguknak PORTISHEADet, csak irigyelni lehet az újdonság varázsáért. A Lángoló Gitárok összeszedte, elvben mitôl sajátos a zenekar, az olvasó pedig állapítsa meg a gyakorlati tényállást a Balaton Soundon vagy a szomszéd országokban tartott fesztiválok valamelyikén. Türelmes Túl azon, hogy már a Portishead feltûnésekor sem voltak húszévesek, a tagok mindegyike kipróbált zenész (különösképp a hetvenes évek végétôl kezdôdôen night clubokban R&B-t játszó, nyári táborokban bûvészeket kísérô Adrian Utley), a második lemez sem készült el hamar, nem beszélve a csaknem tíz év kihagyás után érkezô, eddig utolsó, harmadikról. Adjuk hozzá Beth Gibbons énekesnô tradicionális angol vidéki fiatalságát, ahonnan a kora húszas éveiig alig mozdult ki, és bôven kivette a részét a farm körüli teendôkbôl. Saját megfogalmazásában nem nagyon volt idôm hangulatokra meg kedvekre. Amikor úgy érezték, jobb a fôzenekart pihentetni, rögtön ezt is tették, és akinek kedve volt, kiélte magát más projektekben. Introvertált A zenekarral kapcsolatos talán legérdekesebb momentum a sajtóhoz fûzôdô ellentmondásos viszonyuk. Az 1994-ben megjelent debütáló Dummy ugyan nem rögtön lett kirobbanó siker, hanem egy évvel késôbb került be a széles köztudatba (de akkor kiradírozhatatlanul), viszont komoly nyomást hozott a tagok nyakába sajtószereplések terén. A minden koncerten megtörten, egy helyben álldogáló (görnyedô), kizárólag törvényekkel megszakítható láncdohányzással kiegészülô színpadi kiállásáról híres Beth pedig nem az a személyiség, akinek ez ínyére lenne. Ezért egy korai egyezség értelmében ô vállal minden fotósorozatot, a zenekartárs Geoff Barrow pedig minden interjút. Az énekesnô a második lemez elôtt szinte remeteként bújt meg ismét az angol vidéki életben, és a ministúdiójában felvett éneksávokat postán küldözgette a többi tagnak a városi kötelezettségeket kikerülendô. Közremûködô A Portishead körül így kialakuló kultikus légkör és hatalmas rajongói tábor az évek alatt komoly szakmai méltósággá emelte ôket, aminek hatására a fôzenekar tízéves hiátusa alatt sem tétlenkedtek, és azóta is több más projekt körül elcsíphetjük a ténykedésüket. Az eseti producerkedés mellett fôleg filmzenékkel foglalkozó Adrien mellett az igazán aktív fél a kilencvenes évek elején már elismert remixernek számító Geoff Barrow. A végeláthatatlan közremûködôi diszkográfiájába majd minden létezô stílus belefér, tíz éve saját nemzetközi kiadót üzemeltet, hiper se bességgel hozott össze bristoli haverokkal lemezt a BEAK> projekt számára, Anika személyében pedig kiemelt tehetséggondozást folytat. Emellett a Portishead és a közeli projektek neve furcsán kezd egybenôni az All Tomorrow Parties szerteágazó rendezvényeivel. Többször voltak kurátorok, és a Nagy Visszatérés is itt esett meg. // Eron Mezza ALBUMOK: Dummy (1994) Welcome to Portishead (1995) Portishead (1997) Roseland NYC Live (1998) Third (2008) #03 LÁNGOLÓ GITÁROK

13 interjú interjú Az erdôn túl újra van hiperkarma Június 18-án a VilágVeleje Nyáron, az Orczy Parkban tér vissza a majdnem négy évig szünetelô hiperkarma. Már erre a koncertre is készülnek új dalokkal és terveik szerint ôsszel megjelenik a harmadik lemezük. BÉRCZESI RÓBERTtel beszélgettünk az elmúlt évekrôl, a hiperkarma jövôjérôl és a dalszerzés nehézségeirôl. Lángoló Gitárok: Több mint 3 év telt el az utolsó koncertetek óta, mit csináltatok ebben az idôszakban? Bérczesi Róbert: október 31-én, a szokásos Halloween bulin volt az utolsó koncertünk, az azóta eltelt 4 évben a gitárosunk, Stevie gitártanárként tevékenykedett, a zongoristánk, Gyula különbözô blueszenekarokban játszott és csendéleteket festett, ahogy a hiperkarma mûködése alatt is. Laca a Pál Utcai Fiúk basszusgitárosa lett, ezt párhuzamosan csinálja is tovább, Frenk a Budapest Bárban kezdett énekelni, illetve sikeres szólókarrierbe kezdett, amit folytat is a hiperkarma mellett. Az új dobosunk Gálos Ádám lett, ôt még a Kistehén zenekar dobosaként ismertem meg, jelenleg a hiperkarma mellett az Intim Torna zenekarban játszik. Én meg azon dolgoztam 4 éven keresztül, hogy szellemileg és fizikailag megtisztítsam magam nevezzük nevén a kábítószerektôl. Mostanra jutottam el oda, hogy bár ha meg is iszom egy-egy pohár whiskyt, ez semmi ahhoz képest, amit az elmúlt évtizedben nap mint nap mûveltem magammal. LG: Ez volt az egyetlen akadálya annak, hogy újra koncertezzetek? BR: Igen, annak idején szellemi és fizikai teljesítôképességem határára értem. Úgy éreztem 2007-ben, hogy ha ezt így tovább folytatjuk, új lemez nélkül, hajtva a fesztiválokat, a klubkoncerteket, akkor ha nem is fizikailag, de szellemileg mindenképpen meghalok, bár a vége felé már fennállt a fizikai halál lehetôsége is... LG: Hogy fogadta ezt a döntést a zenekar többi tagja? BR: Ôk is látták, hogy nem folytathatjuk tovább abban az állapotban, amibe kerültem, de én kezdeményeztem, hogy tartsunk szünetet, különben végem. LG: Mégis idôközben több projektbe is belekezdtél, nem volt nagyon megerôltetô? BR: A Biorobotot tavaly akkor kezdtük el, amikor már kifelé jöttem az erdôbôl, de nagyjából mostanra értem ki belôle és erôsödtem meg annyira, hogy a hiperkarma harmadik lemezre készített dalait össze tudjam rakni, össze tudjam hívni a zenekart, és hogy egyáltalán elbírjam a gitárt és tudjak énekelni. LG: Mennyire nehéz két olyan szövegírónak együtt dolgozni, mint te és Nemes András? BR: Egy sort Andris ír, ahhoz én hozzáírok, valaki hoz egy dallammenetet és a másik kiegészíti. Azon múlik, hogyan tudja a két dalszerzô tiszteletben tartani a másik akaratát és hogyan tudnak olyan egyensúlyt kialakítani, amiben hagynak idôt a másiknak, hogy megemésszen egy dallamot vagy szöveget, ezzel elismerve a másik igazát. Ez nem megy könnyen, de amikor két ember szüli a dalokat, akkor azok a dalok teljesen más karaktert kapnak, ráadásul feleannyi munkával jár a megírásuk. El kell fogadni viszont, hogy nem mindig olyan formában kerül a dalba például egy sor, vagy dallam, ahogyan én szeretném. LG: Miért döntöttetek úgy, hogy Frenket elôrehozzátok a dobok mögül? BR: Frenk szeretett volna elôrejönni, a Budapest Bárban és a saját zenekarában is énekesgitárosként szerepel, a hiperkarmába ritmusgitáros-vokalistaként fog visszatérni. Átvette a gitárszólamaimat, a vokálok ugyanazok maradtak, én pedig írtam a dalokhoz új szólamot. Emiatt kicsit nekem is újra kellett tanulnom a saját dalaimat. LG: Tervezitek, hogy a visszatérô koncerten már új számokat is bemutattok? BR: Nyáron fogjuk összerakni a harmadik lemez anyagát, ami valószínûleg októberben jelenik majd meg. A június 18-i visszatérô koncert alapvetôen az elsô két lemez anyagára épül, de el fogunk játszani négy új dalt is, ezeket gyakoroljuk most. LG: Mennyire illeszkednek ezek a dalok az elsô két lemez stílusába? BR: A négy közül, amit eljátszunk az egyik a Látogatók, ez inkább az elsô lemez dallamos világát viszi tovább, a Szerinted? gyorsabb szövegû, rappelôs szám, ami meg a második lemezhez hasonlít jobban. A Pont-ot tipikus rock-lassú -nak mondanám, a ne - gyedik meg, a Konyharegény szintén inkább a második lemez dalaihoz hasonlít. Egyébként a lemezborítót is ugyanolyanra tervezzük, csak az elsô kettôtôl eltérô színkombinációval. LG: Változtak a mostani szövegeid a tíz évvel ezelôttiekhez képest? BR: Ezt nem tudom eldönteni, úgy érzem, hogy az új szövegek hasonlóak a régiekhez, ha a hiperkarmának van egy stílusa, akkor ezek is mindenképpen ezen a stíluson belül mozognak. Arról szólnak, ami történt velem, de nem tudatosan. Összehúzok so rokat, az egyiket például 2004-bôl, egy másikat meg mondjuk 2008-ból. Egymás mellé teszem ôket, a végén eléneklem egybe, és az benne a szép, hogy mindig arról az állapotról szól a szöveg, amiben éppen akkor vagyok. Az elején én is fényt akartam meg tapsokat, de amikor rájöttem, hogy nem ezeknek a dolgoknak az akarása a valódi feladatom az életben, akkor váltottam, és kezdtem el a hiperkarmát. LG: Vannak olyan zenék, amik hatással tudnak lenni rád? BR: Nem igazán hallgatom a mostani dolgokat, a hatvanas évek zenéit szeretem, a Beatlest, John Lennont. A 70-es évek hard rockja, a 80-as évek discós, popos világa és a metál is kimaradt. A 90-es években a Kispál, a Nirvana és a Red Hot Chilli Peppers (a Californication lemeztôl kezdve) érintett meg. Nekem valamiért Nirvanát hallgatni ma már fájdalmas, de a RHCP és a Depeche Mode még mindig elôkerül. Martin Gore az egyik kedvenc dalszerzôm, a kedvenc gitárosom pedig John Frusciante. LG: Nagyon sok megjelenést terveztél már be erre az évre, hogy áll a többi projekted? BR: Készítettem egy feldolgozáslemezt Én meg az Ének név alatt, ez május 30-án jelenik meg emléxel? címmel, aznap lesz a bemutatója is a Gödörben, és minden belépô mellé egy sorszámozott, dedikált példány jár. Öt éve gyûjtöm a különbözô magyar dalokat, amiket átformáltam a saját képemre, kiválasztottam 21-et és felvettem. A 40-es évektôl kezdve a Kispálig minden szerepel rajta. Közben farigcsáljuk a Biorobot-számokat is, 17-et írtunk, ezeket alakítgatjuk. A negyedik projekt egy vers- és népdalfeldolgozásokból álló lemezanyag, amelyet Panírozott Barikák fedônév alatt raktunk össze három énekeslánnyal, Bencze Almával, Haragonics Sárával és Mayer Bernadettel. De ahogy számolom, mind a négy lemez ebben az évben már nem fog tudni megjelenni, és a hiperkarma élvez most prioritást. Érdekes másokkal dolgozni, mások ötleteit befogadni. Mind a négy projekt nagyon elkülönül egymástól stílusában, és mind a négy jó iskola, mert a hiperkarma kivételével egyikben sem vagyok egyedüli dalszerzô. LG: Mi maradt a korai naivitásodból, abból, ahogy akkor álltál a zenéléshez, mikor elkezdted az elsô zenekaroddal? BR: Az elején én is fényt akartam meg tapsokat, de amikor rájöttem, hogy nem ezeknek a dolgoknak az akarása a valódi feladatom az életben, akkor váltottam, és kezdtem el a hiperkarmát. Ráébredtem, hogy ezt azért kell csinálnom, hogy segítsek azoknak, akik bajban vannak, de ezt csak úgy tudom elérni, ha elôször magamon segítek. Magamat kell megjavítanom, szeretnem ahhoz, hogy másokat is tudjak szeretni. Aki például drogfüggô, az nem fog olyasvalakire hallgatni, aki nem ment át ugyanazon, amiben éppen ô van. LG: Mennyi idôre terveztek most a hiperkarmával? BR: 2003-ban jelent meg utoljára lemez, ebben a 8 évben sok szövegem és zeném gyûlt össze egy harmadik lemezhez. A negyedik lemez dalainak megírásában a tervek szerint már Frenk is segíteni fog, megbeszéltük, hogy megpróbálunk közösen írni dalokat. Így, ha lesz negyedik hiperkarma-lemez, az teljesen más lesz mint az elsô három. //Interjú: Molnár Csilla //Fotó: Nagyillés Szilárd BLABLA Kétségbeejtôen átlagos (1998) HIPERKARMA cím nélkül (2000) Hiperkarma (2002) Amondó (2003) ÉN MEG AZ ÉNEK -emléxel?- (2010) #03 LÁNGOLÓ GITÁROK 25

14 profil Lisztet kilóra Mivel a híres Wagner nem kevésbé híres apósa két évszázaddal ezelôtt látta meg a napvilágot, többen gondolták úgy, hogy ha eddig nem is sikerült teljes erôbôl meghatódni, majd idén! A Zeneakadémia ugyebár hivatalból örül, míg a magyar kormány csak úgy önszorgalomból. Elôbbi számtalan hangversennyel, míg utóbbi egy repülôtér átkeresztelésével. Ebbe a túlhevített ünnepi hangulatba szeretett volna belekóstolni a Red Bull is Liszt Remix rendezvényével. Liszt nem menô, nem patent, nem raj. Legalábbis a szó Petôfi rádiós, redbull-vodkás értelmében semmi esetre sem. Liszt és zenéje sokkal több annál és természetesen törekedni kell mûvészetének, munkásságának minél szélesebb körben történô megismertetésére, hiszen a magyar kultúra kiemelkedô alakjáról van szó. A Red Bull Liszt Remix mindezt modern könnyûzenei kontextusba helyezendô, fogott négy, a Gödör ZP Corvintetô tengelyen rotációban forgó zenekart, kezükbe nyomtak néhány kottát amelyek közül többségében a La Campanellára és néhány Magyar Rapszódiára esett a választás, hogy kezdjenek velük valamit, kibérelték az Urániát, végül pedig felkérték a fôként Ákos bandájából ismeretes Szakos Krisztiánt zenei rendezônek, hogy legyen, aki összefogja a produkciót. A telt házas Nemzeti Filmszínházban egymás után jött a négy ze nekar, hogy nagyon hangosan, nagyon lendületesen, nagyon ugrabugrálósan elôadják számaikat, amelyekbe itt-ott belemaszatolták a Ludas Matyiból ismert motívumokat. Akadt néhány egészen bizarr megoldás, például a Carbonfoolsé, akik úgy gondolták, jól fog hangzani, ha a házszétszaggatós ütemeket a legváratlanabb pillanatban megszakítják egy-egy klasszikus, zongorán elôadott betéttel. Úgy képzeljük el, mintha szólna egy dal, amelynél hirtelen nyomunk egy pause-t, majd azzal a lendülettel elindítunk egy teljesen másikat mind stílusában, mind hangvételében, mind mûfajában, mind korszakában. Bár lehet, hogy ez a megoldás a Sunset címû dalban korábban már mûködött, itt most legalábbis furcsa hatást keltett. A másik módi a Liszt-mûvekbôl kivágott részletek saját számba keverése volt, amely gondolat nem kevésbé merész, bár be kell vallanom, hogy például a Balkán Fanatik, zeneszerzôvel kapcsolatos gesztusaira már nem is emlékszem. Csupán az lepett meg, ahogyan Lepés Gábor pattogott a színpadon, továbbá az, hogy ô is szövegelt, de lényegében csak a blokkjuk végére odabiggyesztett, különbözô országimázsfilmekbôl jól ismert melódiák maradtak meg bennem. A PASO és a Compact Disco viszont baromi szellemes dolgokat mûvelt. Elôbbiek a helyszínen lévô hangszerek nagy számából és az egyedüli módon teljesen élôben elôadott dalokból varázsoltak elénk különlegeset; míg utóbbiak lényegesen lánctalpasabb elôadásába a nézôtérrôl felvonuló nyolcfôs kórus vitt fûszert. Az ô produkcióik hallatán fogott el az az érzés, hogy nem a vágószoftver elôtt történt ôrült kivágás-másolás folyamatok végeredményét hallom, hanem tényleg úgy nyúltak Liszthez, hogy aztán meg tudják mutatni, mi az, amit a kétszáz éve született zseni ma is el tudna mondani. Zavarba ejtôen szép volt továbbá Fejes Krisztina pazar zongorajátéka a négy könnyûzenei blokk között, annak ellenére, hogy a futamokba be-bezajongtak a színpadátrendezés hangjai. Viszont az egész rendezvény végére odatenni Rúzsa Magdit, hogy danolja el Révész Sándortól a Vigyázz a madárra címû Demjén-szerzeményt. Miért? Végül is mit lehet mondani? Furcsa keverék lett ebbôl. Olyan volt, mint a Red Bull meg a vodka együtt. Szénsavas, édes energiaitalt öszszekeversz egy markáns ízzel bíró tüzes másikkal. Megiszod. Újdonságként hat rád, pörget és beindít, de ha túl sokat töltesz, másnapos leszel tôle. Magyarán, mértékkel még jó is lehet #03 LÁNGOLÓ GITÁROK

15 interjú interjú Ágyúval nem lövünk verébre. KARDOS-HORVÁTH JÁNOSt leginkább a Kaukázus frontembereként lehetett ismerni, amíg fel nem osz lott az a zenekar. Ma gyermeklemezt ad ki, sôt környezettudatosságra tanít mindenkit. Lángoló Gitárok: Emlékszel rá, hogy mi miatt kezdtél el foglalkozni a környezetünkkel kapcsolatos problémákkal? Volt valami, ami nagyon felbosszantott? Kardos-Horváth János: Nem pontosan emlékszem, és talán nincs is egy kimondott pont. Szépen lassan csurogtak be az infók, elôször egy kérdésem lett, aztán több, aztán most már ott tartok, hogy sajnos több a kérdés, mint a válasz. Szerintem pont ez teszi az ökológiai-környezetvédelmi nagy kérdést misztikussá, hogy egy csomó hozzám hasonló lelkes amatôr is sajátjának érzi és nyilatkozik. Úgy látom, nagyon sok kortárs fiatal és idôsebb szakember van Magyarországon, aki a fejét fogja egy-egy kereskedelmi tévé világvégét vagy ökológiai apokalipszist kiáltó mûsora láttán. Nem lehet mit tenni. Az egész zöldkérdést jószerivel bedarálta a média. Üzemanyag-hirdetés, bankhirdetés, politikai sallang és mintegy vallást pótlólag: a Föld kérdése. LG: Mivel érdemelted ki a zöld forradalmár jelzôt? KHJ: Ha jól emlékszem, sosem hangoztattam, talán a szövegeim miatt az újságírók ragasztották ezt rám. Kellemetlen is kicsit ez a szerep, mert mindig úgy érzem, hogy többet kellene mondanom. Való igaz, hogy a dalszövegírás közben egyre mélyebbre ástam magam az ökológiai témákban, ebbôl következik az energia, vallási kérdések, szociológia és egy egész sor más, ami - egyelôre úgy látom - körforgás. Hatás, ellenhatás, ráhatás. Ez azért súlyosbítja tovább a helyzetet mert egy emberöltô alatt nem nagyon lehet komolyabb hatásokat mérni. Sose felejtem el, például a XX. század elején azt mondták a dohányzás és cigarettázás egyáltalán nem káros. Ma azt mondják a mobil, a mikro, Paks, a meki, a holland répa nem káros. Fene se tudja, hogy számolnak ezek, de rohamtempóban kell mindenkinek a pénz, az biztos. LG: Érzel bármilyen változást magad körül, akár a saját szövegeid hatására? KHJ: Igen. Végül is igen. Egész jól megélek ebbôl. De a viccet félretéve, szerencsére van, aki állítólag miattam tette le a nejlonszatyrot vagy vállalta el a gyerekét és nem inkább abortálta. Ez jó, de nem azt jelenti, hogy apostol vagyok, hanem olyan szintû elválásnak lehetünk tanúi, amikor a rendi mûvészet teljes mértékben betokosodott a saját körébe. Nem tud már nyitni a magas kultúra. Hiába van leírva, megfestve, kifaragva az emberi civilizáció hagyatéka, túlfutottunk rajtuk. Avíttnak tûnik. Mert idôbe telik befogadni. LG: Az, hogy zenészként ilyen probléma mellé álltál, dobott valamit a karriereden? KHJ: Visszanézve, szerintem könnyebb volt az újságíróknak megkülönböztetni engem a többi éhes és összevissza nyilatkozó önjelölt szuperhôstôl. Lehettem volna, és lehetnék sokkal felkészültebb, most is simán elvarázsolhatnálak téged, ha betanultam volna valamilyen tudományos szöveget. Néha úgy érzem, nem veszem elég komolyan magam, sokat önironizálok. Ebben a szakmában nagyon komoly stratégiákkal, arculatokkal és a megdönthetetlen tôkével lehet találkozni, de én nem gondolom, hogy ezt a zöld dolgot erre kellene használnom. Vagy ez már pont az. Várható volt, hogy a kultúra világában is felüti a fejét az öko-vakond és nem sértô számunkra, hogy le vagyunk maradva. A világ anyagi felét mozgató multiknál ez már éve napirenden van, primer okból. Drágul a nyersanyag, ezáltal a munkaerô. Ezt magunkon speciel pozitívumként tapasztalhattuk. Magyarország az utóbbi 20 évének a felemelkedését annak köszönheti, hogy a multi olcsó munkaerôt akart és idejött. Ha nem is megalázó, de nemzeti hisztire jogos okot adhat, hogy B kategória vagyunk. Nekünk ez az egyetlen hazánk, történelmestül, turulmadarastul, Dsida Jenôstül, ám a multinak pusztán egy pici, buta, önellentmondásos és fogyasztására igénytelen 9 és fél milliós piacocska Közép-Európában. Többszörös hátrány, amiben nagyon gyenge vigasz egy jéghideg üdítô vagy fogfehérítôs rágógumi. A budaörsi Tesco tetején sem azért vannak a napelemek, mert olyan jó fejek, hanem csak egyszerûen spórolnak. LG: A gyerekeidet környezettudatosan neveled? KHJ: A gyerekek nagyon keveset fognak fel ebbôl, sokszor elragadtatják magukat a szülôk és a saját tudásukat is már meghitelezik a gyereknek, de ahogy én visszaemlékszem a gyerekkoromra, az ugrik be, hogy ami a szüleimtôl jött tanítás jelleggel, arról azt gondoltam, hogy csak át akarnak verni. A gyerekek, amit látnak, azt szeretik, a mintákat gyakorlatiasan szedik össze maguknak. Nehéz változtatni, mert csak reprodukálódik a zöld szám, mindenkinek a sorsát elôre kódolja a gyerekkora. Nem tudok nekik olyan különleges dolgokat mondani, amitôl perfektek lesznek ebben a témában. Ásni majd nekik kell. LG: Mégis ha valaki csak az új lemezed címeit futja át egyér telmûen ez érzôdik! KHJ: Az én szövegeim inkább a szülôknek szólnak, a gyerek csak elénekelgeti. Ha van egy jó refrén azt el lehet énekelni és a verze már annyira nem is érdekes, de ott lehet okoskodni. Egy gyereklemez ettôl függetlenül a mókázásról, a gyerekkorról, a felfedezésrôl szól. Így is kell lennie. Ágyúval nem lövünk verébre. //Interjú: Molnár Csilla Keresnünk kell a lehetôségeket Hat év hallgatás után megjelent a BESH O DROM új nagylemeze, amely a Kertünk alatt címet kapta. A zenekar tagjai a legkülönfélébb mûfajokból érkeztek és ez nyomot hagy a zenei stílusukon is. Az új albumon keveredik a magyar és a cigány népzene egy kis moldvai és mezôségi ritmussal, sôt az elektronikus hangzás is helyet kapott. A zenekar egyik alapítója, Barcza Gergô szerint talán ez az eddigi legszínesebb anyaguk, amiért megérte dolgozni a zenészlét nehézségei ellenére is. Lángoló Gitárok: A honlapotokon van egy felhívás, amelyben arra kéritek a rajongókat, hogy valamilyen módon segítsék, támogassák a zenekart. Ennyire rossz a helyzet manapság a zeneiparban? Barcza Gergô: A lemezkiadás sok éve válságban van, ez megfejelve a világválsággal, legújabban pedig a hazai kultúrtámogatás válságával, már kicsit sok egy magunkfajta független, nagy kiadókat messze elkerülô zenekarnak. Azt viszont beláttuk, hogy a bennünk gyûlô ötleteket egy idô után muszáj megvalósítani akkor is, ha a lemezkiadás üzletileg már nem kifizetôdô tevékenység. Nekiugrottunk hát ennek az albumnak, és a végeredmény minden várakozásunkat felülmúlta. Az a helyzet, hogy ennél jobb zenét nem tudunk, és egyhamar nem is fogunk csinálni. LG: Hogyan hidaltátok át végül a problémát? BG: Elôzô pár lemezünket is otthoni projekt-stúdiónkban készítettük, a keverés és a mas tering kivételével ez az album is otthon született. Sokkal több idô jutott így a kü lönbözô ötletek kipróbálására, megvalósítására, és végre volt idô a felvételek mi nôségével is foglalkozni. Napok mentek el egy-egy problémásabb hangszer hangjának próbálgatásával, amit nem tehettünk volna meg egy stúdióban, sok ezer forintos stúdióidô mellett. LG: Szerinted mi a megoldás erre? BG: Azok a módszerek, amiket mi, lemezkiadásban érintettek, éve alkalmaztunk, manapság már ritkán vagy egyáltalán nem mûködnek Ez egy gyorsan változó mûvészeti iparág : keresnünk kell a lehetôségeket, al kal mazkodnunk kell, hogy egyáltalán túlélhessünk. Erre próbáljuk a rajongóinkat is biztatni, ha biztosak akarnak lenni abban, hogy a hatodik-hetedik albumunk is megjelenik majd, lehet, hogy körbe kell nézniük, hátha tudnak nekünk valamiben segíteni egy kicsit. LG: Mennyi ideig készült az új album? BG: Nagy vonalakban hat éve kezdtük el készíteni, azóta kis túlzással komplett mûsorokat cseréltünk már le, dobtunk ki a kukába. Ez is az alkotói folyamat része, de az anyag, amely a lemezen hallható, egy rövid idôszak terméke. Tavaly év végén kezdtük és pár hónapig tartott az egész. LG: Milyen munkamegosztásban készültek a dalok? BG: A zenekar magja 3-4 emberbôl áll, az ô ízlésük közös halmaza határozza meg a ki a lakuló számokat. Bármelyikünk fintorog, a töb biek már le is fagytak. Szebben fogalmazva, csak olyan ötleteket kezdünk kidolgozni, ami mindenkinek tetszik. Késôbb lényegében mindenki a maga szájíze szerint alakítja a saját szólamát. LG: Volt a tizenkét év alatt olyan idôszak, amikor elbizonytalanodtatok a folytatásban? BG: A tél minden zenésznek nehéz. Besh o drom elmúlt tizenkét tele közül az idei volt a legnehezebb. Szerencsére nem volt idô keseregni, dolgoztunk az új albumon, és a ne hézségek szerintem csak segítették a mûvészi munkát, éreztük, hogy valami nagyot kell most alkotni, annyira szar itt minden. Gyanítom azért, mert mindnyájunkban felmerült, ideje másik meló, esetleg másik ország után nézni. Túl vagyunk rajta, közeleg a nyár, a koncertnaptár tele, a következô tél pedig még olyan messze. LG: Értesz máshoz is a zenélésen kívül? BG: Az elmúlt húsz év alatt igyekeztem min dent megtanulni, ami a zenélés körül ta lálható a hangmérnöki munkáktól a menedzselésig. Rendes szakmám viszont nincs. Mind a négy gyerekem lubickol a különbözô mûvészeti ágakban, ebben otthon minden lehetôségük adott, de nem fogom bánni, ha szakmát is tanulnak majd, bármit, csak tanuljanak meg párhuzamosan valami egyszerû foglalkozást, amivel a világon bárhol lehet boldogulni, ha nagy gáz van. //Interjú: Bitay Andrea #03 LÁNGOLÓ GITÁROK 29

16 interjú Baroque Bad Boy Létezhet-e felemelôbb érzés egy operaénekes számára, mint Júdás Makkabeusként riogatni az elbóbiskolt nézôket? JEFFREY THOMPSON számára biztosan nincs ilyen. Az Orfeo Zenekar és Purcell Kórus régizenei koncertjeinek amerikai szólistáját Händel Messiásának korhû elôadása elôtt csíptük el. Lángoló Gitárok: Nehéz elhinni, hogy egy olyan emberrel ülök szemben, aki nem olyan rég még nem volt biztos benne, hogy a vokális zenének szentelje-e az életét. Jeffrey Thompson: Zongora szakon tanultam a konzervatóriumban, énekeseket kísértem, és egy szerencsés véletlen, egy csuklósérülés miatt kezdtem énekelni. Kimaradtam az iskolából, soha nem végeztem el a konzervatóriumot. LG: A historikus elôadásmód más technikát követel egy énekestôl, mint egy klasszikus opera. Néha viszont az az érzésem, hogy rendkívül jól éreznéd magad egy Verdi-opera grandiózus szerepében... JT: Ó, igen! (nevet) Nagyon sok énekes mozdulatlanul áll elôadás közben. Számomra az éneklés bensôséges dolog, nem tudom megállni, hogy ne mozogjak közben, még egy olyan komoly mû esetében sem, mint a ma esti Messiás. LG: Egy szólistának ügyelnie kell az intonációjára, ha ennyire érzelemgazdagon és expresszíven énekel, mint te. JT: Ez isten ajándéka. Azt hiszem, nagyon szerencsésnek mondhatom magam, hogy ilyen hanggal születtem. LG: A korhû elôadásmód egyfajta rebellis és csináld-magad hozzáállást is feltételez, hiszen sok kutatómunkával jár, és szilárdnak hitt zenei elveket kérdôjelez meg. Te is lázadsz? JT: Naná! Elárulok egy titkot: évekkel ez - e lôtt a barokk fenegyerekének hívtak. Szeretem a határokat feszegetni, és ha megcsuklik a hangom, vagy néhány hamis hang elhagyja a torkom, ám legyen. Szeretem azt az érzést, amikor a közönséget a markomban szorongathatom. LG: Szereted meglepni az embereket? JT: Mindig olyan nézôk után kutatok, akik éppen elszundítanak, vagy az órájukat bámulják, és megpróbálom elkapni a tekintetüket, hogy figyeljék a koncertet. Ó igen, és a gyerekek! Ôk vagy nagyon megijednek tôlem, vagy rendkívül élvezik a helyzetet, és ezt örömmel látom. Ezt a helyet (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem - a szerk.) különösen szeretem, mert itt belátom a teljes nézôteret, és ez a legjobb koncertterem, ahol eddig felléptem. A közönség, a hangulat és az akusztika is fantasztikus itt. LG: Amikor Júdás Makkabeus voltál, a többi szólista ijedten pislogott feléd a színpadon, miközben táncot járt a szemed. JT: Ôk már csak ilyenek... (nevet) Bevallom, hogy tartottam Júdás szerepétôl, mert úgy érzem, hogy egyelôre túl nagy falat a számomra. Viszont ami Rameau-t illeti, nincs nagy különbség az operái között, hiszen hasonló a partitúrájuk, hasonlóak bennük az áriák, és nagyon magas hangfekvésûek. Nem hiszem, hogy még egyszer nekifutnék a Hippolyte et Aricie-nek. LG: Korábban azt mondtad, hogy Rameau mûveit mintha rád szabták volna. Szerintem viszont sokkal fényesebb voltál Júdás Makkabeus szerepében, mint Rameau Hippolyte-jaként. JT: Ó, ezt évekkel ezelôtt nyilatkoztam! LG: Akkor ne nevezzelek a francia barokk specialistájának? JT: Még mindig nagyon sok francia barokk mûben lépek fel, de már csak évente hat hónapon át. Nagyon szeretem ôket, de nekem túl magas a hangfekvésük, és rendkívül kimerítô így énekelni. LG: Vannak még fellépéseid a tengerentúlon? JT: Már nem szeretnék visszamenni Amerikába. A washingtoni Opera Lafayette társulathoz minden évben visszatérek néhány koncert erejéig, de ez minden. A barokk zenével Bostonban ismerkedtem meg, de amikor Európába érkeztem, egy sokkal merészebb elôadásmódot ismertem meg, és ez jobban illik hozzám. LG: Sok fellépésed van az Orfeo Zenekarral és a Purcell Kórussal. Honnan az ismeretség? JT: 2005-ben Sopronban volt egy koncertem, ott találkoztam elôször Gyurival (Vashegyi György - a szerk.), ô invitált két évvel ezelôtt Budapestre, hogy lépjek fel a Messiásban, amit egyre több meghívás követett. LG: Milyen zenét hallgatsz mostanában? JT: Ezt komolyan kérded? Lady Gagát, de ez gondolom nem lep meg téged! Általában nem hallgatok klasszikus zenét, kivéve ha meg kell tanulnom valamit. Otthon viszont egyáltalán nem hallgatok semmit, mert egész nap zenével foglalkozom. LG: A régizenében sok az ôsbemutató. Hogyan készülsz fel egy szerepre, ha semmilyen korábbi felvétel nem áll a rendelkezésedre? JT: Ez az egyik dolog, amit nagyon szeretek ebben a mûfajban, hiszen az elôadásomat nem korábbi felvételekhez fogják méricskélni! Te is megnézed az esti koncertet? A Messiást nagyon szeretem, mert a nagy tenorária az elején van, utána pedig annyi a dolgom, hogy mosolyogva élvezzem tovább a zenét. //Interjú: Németh Marcell #03 LÁNGOLÓ GITÁROK

17 interjú interjú Lesz maga juszt is a miénk! A hazai kiadású gramofonfelvételek megmentését és publikálását tûzte ki céljául a Neumann-ház által létrehozott GRAMOFON ONLINE. A tavaly az Év honlapja verseny különdíját is elnyerô oldal szerkesztôjével, a film- és hang régész Kurutz Mártonnal beszélgettünk. Igen, van bennünk egyfajta késztetés talán a szocializmus hagyatéka, hogy ha eljön a világvége, és már az atommáglyán ülünk, akkor is a gyûjteményemet szeretném az ölemben szorongatni, mert az bizony az enyém. Lángoló Gitárok: Mikor láttál életedben elôször gramofonlemezt? Kurutz Márton: A 60-as évek végén születtem, akkor már nem adtak ki ilyen lemezeket. Egy atyai jó barátom, egy bizonyos Füles nevû reklámfényképész lakásában láttam elôször tölcséres gramofont, fölrakott nekem néhány lemezt, és én teljesen kifeküdtem ettôl az eszméletlen jó technikától. A szüleim is látták, hogy nagyon érdekel, és apukám megmutatta, hogy a mi lemezjátszónk is tud 78-as fordulaton játszani, mire azt válaszoltam, hogy azonnal szerezzünk be hozzá lemezeket is. Kimentünk az Ecseri piacra, operákat vettünk. Soha nem lett a kedvencem az opera, és a gramofonlemez-gyûjtôk zöme is a tánczenére és a korspecifikus mûfajokra utazik, ugyanis ezeknek a lemezeknek az a varázsa, hogy egy Atlantiszként elsüllyedt világot lehet velük felfedezni. Az értékes mûfajokat - mint az opera - a slágerzenékkel ellentétben idôrôl idôre újból felveszik. A slágerek egy kis szelete fennmarad ugyan az idôk rostáján, a nagy részük azonban feledésbe merül. A 80- as években szinte naponta vittek be újabb és újabb hagyatékokat a Múzeum körúti zenei antikváriumba, nagyon jó kapcsolatba kerültem az akkori vezetôjével, Várhelyi Mártonnal, és rajta keresztül sok gyûjtôvel is. LG: Szoktam oda járni, és már vinyl lemezbôl is egyre kevesebbet visznek be. KM: A gramofonlemezek elfogytak! És hamarosan ugyanez fog történni a vinylekkel is. LG: Most van az utolsó lehetôség, hogy megmentsük ezeket a felvételeket? KM: Ahogy megjelent az internet, beindult a lemezek nemzetközi kereskedelme, ko moly összegekért mennek el a ritkább darabok. Az a lemez, ami egyszer egy külföldi gyûjteményben landol, soha nem kerül haza, és nem lesz publikálva. LG: Te vagy az elsô hús-vér ember, akivel találkoztam, és gramofonlemezeket gyûjt. Ez egy rendkívül misztikus hobbinak tûnik a sima lemezgyûjtéshez képest. KM: Valóban nem vagyunk sokan. Az egyik legnagyobb és legrégebbi gyûjtemény Kovács Józsefé volt, aki a 30-as évektôl kezdve egész életét a gyûjteménye gyarapításának szentelte, és a hagyatékát az OSZK vette meg. A gyûjtemény megvan, azonban a mai napig nem történt vele semmi. LG: Hogyan lettél filmrégészbôl a Gramofon Online szerkesztôje? KM: Kitzinger Dávid révén. Ô volt a Neumann-ház akkori igazgatója, és rendkívül jó érzékkel látta meg a gramofonlemezekben rejtôzô hatalmas kulturális értéket. Úgy vélte, hogy ha egy közgyûjteményt raktárban ôrzünk, és nem mutatjuk meg a publikumnak, akkor az a gyûjtemény nem létezik. Amikor Dávid megismert, már meglehetôsen elcsigázott állapotban voltam, ennek az volt az oka, hogy addigra már felkerestem az összes nagyobb hazai közgyûjteményt egy Nemzeti Hangarchívum ötletével, és ugyan mindenki jó ötletnek tartotta, de senkit nem érdekelt igazán. LG: Tervezitek egy ilyen hangarchívum létrehozását? KM: Nem tervezzük. Az a célunk, hogy a lehetô leggyorsabban digitalizáljuk a lemezeket, amik hang- és képfájl formájában kerülnek a Nemzeti Audiovizuális Archívumba (NAVA). LG: Valójában mibôl épül fel a Gramofon Online? KM: Kiss Gábor Zoltán több tízezer darabos gyûjteménye ami az egyik legnagyobb gyûjtemény az országban tekinthetô az archívumunk alapjának, ennek az elején tartunk most. Ezzel párhuzamosan szeretnénk feldolgozni Simon László nagyon korai akusztikus felvételekbôl álló gyûjteményét. Naponta 10 lemezoldalt publikálunk. Alulról építkezô gyûjtôi stratégián alapul a munkánk, és nagyon örülünk neki, hogy egyre több lelkes gyûjtô ajánlja fel, hogy rajtunk keresztül közkinccsé tennék a gyûjteményüket. LG: Jellemzô a magyar gyûjtôkre, hogy nem szívesen mutatják meg, milyen érték van a birtokukban? KM: Igen, van bennünk egyfajta késztetés talán a szocializmus hagyatéka, hogy ha eljön a világvége, és már az atommáglyán ülünk, akkor is a gyûjteményemet szeretném az ölemben szorongatni, mert az bizony az enyém. Másfelôl a gyûjtés és publikálás valóban a közgyûjtemények dolga lenne, és sok ember büszke rá, hogy neki sikerült az, ami az intézményeinknek nem. A Neumann-ház elindította az archívumot, és most bárkit szívesen látunk, aki szeretné közkinccsé tenni a lemezeit, és beállna ebbe a fénysugárba. Ezzel publicitást tud szerezni a gyûjteményének, és meggyôzôdésem, hogy ez az ország hemzseg a feltáratlan kincsektôl! LG: Melyik idôszak felvételeit tartod a legértékesebbnek? KM: Az 1925 és 1965 közötti felvételeket (a mikrobarázdás lemezek az 1956-os hazai megjelenésüktôl kezdve szorították ki a gramofonlemezeket a szerk.) két szempontból is fontos évszám, akkor jelentek meg az elektronikus felvételek, amik már jóval élethûbben szóltak, másrészt pedig akkorra tehetô az amerikai könnyûzene hangszerelésében a nagy áttörés, és az olyan zenekarvezetôk hatása, mint Bix Beiderbecke vagy Paul Whiteman, hozzánk is eljutott. Az I. világháború végétôl a 30-as évek közepéig a magyar felvételek bérmunkában készültek, az énekeseket külföldre utaztatták, és angol vagy német zenekarokkal vették fel a dalokat. Ilyen felvétel például a Hol van az a nyár... és a Hétre ma várom a Nemzetinél, ezek nyugati kiadók lemezein kerültek be az országba. A hallgatottsági adatokból azt is látjuk, hogy melyik felvételt tekintik ma is értékesnek. A 100 évvel ezelôtti magyar felvételek például Király Ernô felvételei az Elsô Magyar Hanglemezgyár kiadásában rendkívül ritkák, és nagy értéket képviselnek ugyan, de a lemezjátszón rögtön kiderül, hogy kezdetlegesek, egyik szörnyebb mint a másik. LG: Olvastam, hogy a rózsatövis kiváló a barázdák portalanításához. Egy múlt század eleji felvétel restaurálásánál sok múlik a hangmérnök leleményességén? KM: Mi csak standard szûrôket használuk, némi zajt és sistergést eltávolítunk, de nem a restaurálás a célunk ami lemezenként akár egy hétig is eltarthat, hanem a felvételek gyûjtése. Ezenkívül nem ismerjük még azt a technológiát, ami a közeljövôben áttörést fog hozni a hangrestaurálásban - csak sejteni lehet, hogy a korrekciós szoftverrel támogatott lézeres letapogatás lesz az. LG: Volt-e már olyan felfedezésed, ami után felsóhajtottál: igen, ilyet a hangrégész is csak egyszer lát az életében!? KM: Fölbukkant egy pécsi gyûjtô, aki felajánlott nekünk egy lemezt, amin a Hangya Szövetkezet indulója hallható ez egy rendkívül különleges darab. Nagyon érdekes felfedezés az I. világháború slágerekbe oltott öröksége például az Ellôtték a jobb karomat címû dal, bánatos sanzonok, amik kendôzetlenül és meghatóan érzékeltetik a négyévnyi reménytelenséget, amit az emberek átéltek. Ezek a felvételek hamarosan hallhatóak lesznek az oldalon. //Interjú: Németh Marcell #03 LÁNGOLÓ GITÁROK 33

18 profil A farkas vedlése A minap arról érkezett hír, hogy a norvég diplomatákat felkészítik black metalból, mert akármerre járnak a világon, egybôl errôl kérdezgeti ôket mindenki. Ez így nagyon viccesen hangzik, mert hát lássuk be, hogy a diplomata szó a metállal, fôleg a feketével eléggé összeegyeztethetetlen, de tény, hogy a norvég black metal néhány prominens képviselôje a kilencvenes évek elején annyira rá akarta szabadítani a Sátánt a világra, hogy azzal pont azt érték el, amit nem akartak: popularizálták a mûfajt. Na, ennek a színtérnek az egyik zenekaraként indult 1993-ban az ULVER, akik szintén annyira undergroundnak hitték magukat, hogy egészen a közelmúltig csak egy koncertet adtak, amúgy a stúdióban molyoltak. Ott viszont elég kacifántos utat jártak be, úgyhogy a Lángoló Gitárok most felidézi ezek fôbb állomásait. Bergtatt Et eeventyr i 5 capitler (1995) Az Ulver elsô lemeze, amin folkkal kevert black metal hallható. A mûfaj egyik alaplemeze, valóban rendkívül hangulatos, természetéltetô zene van rajta, ami miatt néha komolyan elhiszi az ember, hogy valami erdei manó szalad a bokrok között. Itt még sehol sincs Kristoffer Garm Rygg öblös éneke, amirôl késôbb annyian zengnek majd ódákat. Kveldssanger (1996) Az elejétôl a végéig akusztikus gitárzenét hallunk rajta, kizárólag tiszta énekkel. A lemez egyes motívumait késôbb felhasználta a zenekar, ettôl függetlenül tény, hogy ez az Ulver legunalmasabb nagylemeze. Nattens madrigal Aatte hymne til ulven i manden (1996) Az elôzôvel ellentétben ezen a lemezen színtiszta, csattogó black metal található mindenfajta folkos elemet nélkülözve, ráadásul olyan borzasztó hangzással, ami erôsen megnehezíti a hallgatását. Pedig a zajmassza alatt érdemes figyelni a jobbnál jobb klasszikus black metal témákra. Themes from William Blake s The Marriage of Heaven and Hell (1998) Ezek után nagyon váratlanul ért sokakat ez a duplalemez, amin a black metálnak szinte nyoma sincs (maximum a záró tételben), ehelyett inkább elektronikus, sokszor drumandbass alapú rockzenét hallunk 101 percen keresztül, amire a már teljesen kiforrott hangú Garm, William Blake Menny és Pokol házassága címû mûvét szavalja/énekli rá. Perdition City Music to an Interior Film (2000) Itt már meg sem lepôdött senki, hogy ismét valami teljesen mást csinál az Ulver, hacsak azon nem, hogy az elôzô, illetve az arcturusos lemezeken félistenné vált Garm alig énekel, és a lemez nagy része tényleg olyan, mintha egy film aláfestô zenéjét hallanánk. Egyébként itt leginkább downtempót játszik az Ulver. Blood Inside (2005) A lemez elôtti ötéves idôszakban az Ulver egyre inkább elmerült a kísérletezésben, számos, sokak által hallgathatatlannak titulált experimentális ep-t, filmzenét írtak, majd a Blood Inside-dal visszatértek a normál albumformátumhoz, és újabb alapmûvet alkottak. Maradt a las sú, elborult elektronikus vonal, de kifejezetten dalstruktúrában gondolkoznak, Garm végre énekel, ráadásul olyan változatosan, mint még soha, és ezek így együtt az Ulver egyik legjobb lemezét eredményezik. Shadows of the Sun (2007) Ez a lemez ott folytatja, ahol a Blood Inside abbahagyta, és innen nézve ez visszalépés, ugyanis a jó dalokon kívül semmi meglepô nincs rajta az elôzô anyaghoz képest. Ugyanaz a mûfaj, ugyanaz a felépítés, minden ugyanaz, és ezt az Ulvernél nem szoktuk meg. Illetve egy nagy változás végül is lett a zenekar körül: elkezdtek koncertezni, amibe annyira belejöttek, hogy annak ellenére, hogy összesen csak egy turnét terveztek, mai napig nem tudtak leállni. Wars of the Roses (2011) Zeneileg itt sem történt változás, bár az utolsó, 16 perces versmondós dal eléggé kilóg a sorból, ráadásul ezt pont az a Daniel O Sullivan szavalja, aki Garm mellé amolyan második frontembernek csatlakozott. (Lásd kritikánkat hátrébb a magazinban.) A lemez pont jó apropó az újabb turnéhoz is, úgyhogy aki látni szeretné ôket, az látogasson el a Mátrában található Fekete Zaj fesztiválra augusztus elején, ahol valószínûleg ugyanolyan multimédia show-t adnak majd, mint pár éve az A38 hajón. //Dankó Gábor #03 LÁNGOLÓ GITÁROK

19 Rovatcím interjú kiadások, egyre többen keresik, és egyre több nagyon szép kiadvány jelenik meg ilyen formátumban. Aztán fontos, hogy milyen a booklet, mert kell, hogy valami többletet, valami igazán mûvészit kapjon az ember. Személy szerint utálom a mûanyag tokos CD-ket, viszont szeretek elveszni a részletekben. Egy szép kiadványt sokkal szívesebben nézegetek: hogyan lett nyomtatva, milyenek a képek, mi a koncepció. A gyûjtôi példányok szoktak leginkább bejönni, mert ott nem szimplán zenét veszel, hanem egy kis alkotást. LG: Néhány helyen az elektronikus zene veteránjaiként emlegetnek titeket, milyen ezt hallani ilyen fiatalon? MA: Valóban fiatalok vagyunk, de azért akárhogy is számolom, lassan tizenkét éve csinálom ezt az egészet. Szerintem vannak azért olyan zenekarok, akik már rég aktívak voltak a 80-as években, mégsem mondanám ôket veteránoknak. Próbáljuk ezt úgy felfogni, és azzal magyarázni, hogy valami újat csináltunk, egy új irányvonalon indultunk el, és talán ennek az új irányvonalnak lehetünk a veteránjai. Próbálok nem arra gondolni, hogy burkoltan leöregeztek. A múltkor meg például azt olvastam, hogy La Roux-nak mi tapostuk ki az utat, ami ha csak minimálisan is van így, már akkor tök jó, mert La Roux nagyon jó zenét csinál. A kutatólaborból a színpadra A LADYTRON egyrészt fellép az idei Hegyalja fesztiválon, másrészt ôsszel új lemezt jelentet meg, amirôl pár dal már kiszivárgott a netre. A Lángoló Gitárok ezekrôl, meg a divat világáról beszélgetett a csapat szófiai születésû, de Izraelben nevelkedett mikrobiológus billentyûsénekesével, Mira Aroyóval. Lángoló Gitárok: Nemrég adtatok ki egy best of lemezt. Ez azt jelenti, hogy lezártatok egy korszakot? Mira Aroyo: Mondhatjuk ezt is, hiszen elmúlt tíz év, ezt szerettük volna megünnepelni, és szerettük volna, hogy a kedvenc dalaink össze legyenek gyûjtve egy lemezre. Aztán vannak olyanok, akik menet közben kedvelték meg a zenekart, nekik is jó ez a kis válogatás, mert lehet, hogy a régebbi lemezeink közül nem ismernek valamit, úgyhogy itt megtalálhatják. Aztán esetleg visszanyúlnak a kezdetekhez, mert megtetszik nekik. De készülünk az új lemezzel is, persze. LG: Ha jól tudom, szeptemberre tervezitek, ugye? Mit lehet róla tudni? MA: Más lesz egy kicsit, úgy érzem az utóbbi idôben sokat frissültünk zeneileg. Sôt, úgy érzem, hogy Velociferóhoz képest hangulatában sem ugyanolyan. Egész más atmoszférát tudtunk teremteni a felvételek során, mint eddig. A kreatív folyamatok nagyon gördülékenyen mentek, és jól tudtunk együtt dolgozni a stúdióban. Nekem nagyon tetszik, mert bírom, hogy még az eddigieknél is dallamosabb lesz. Remélem más is így lesz vele. LG: Mennyire lesz nehéz ezt az új atmoszférát megteremteni fesztiválos fellépéseken? MA: Akkor nehéz, ha nem tudunk rendesen beállni, vagy a fényeket nem tudjuk normálisan belôni. Egyébként, ha ezek megvannak, akkor a következô lépés, hogy lesznek jó páran a közönségben, akiket meg kell dolgozni. Nem olyan könnyû ez, mint egy szimpla koncerten, hogy eljöttek, ismernek, szeretnek és élvezik, hanem lehet, hogy azt sem tudja a közönség jó része, hogy kik is vagyunk. Lehet, hogy egy dalunkat sem hallották még, mert azt a zenekart várják, akik utánunk jönnek, vagy még ott maradtak annak a csapatnak a koncertjérôl, akik elôttünk voltak. LG: Fogtok játszani dalokat a készülô új lemezrôl is? MA: Igen, ebben biztosak lehettek, de nem mondom meg mit, mert, akkor nem lesz semmi meglepetés, akkor nem lesz mit várni. Ezzel csak nektek teszek jót. LG: Hisztek még a CD-kiadásban? MA: Most nagyon ôszinte leszek, és lehet, hogy magam ellen beszélek, de nem veszek már CD-ket. Mármint zenét veszek online, de CD formátumot nem nagyon. Amiben még hiszek, az a vinil (bakelit) Az elsô lemezünk felvétele nagyon-nagyon elhúzódott, mert akkor csináltam a PhD kutatásomat is mikrobiológiából. Mikor végeztem, meg kellett hoznom a döntésemet, és mint ahogy ez látszik, a zene gyôzött. LG: Elég divatos zenekar vagytok külsôleg is, ki felelôs az imidzsért? MA: Igazából ez csak úgy jön. Nagyon szeretünk videoklipeken dolgozni, és mivel mi írjuk a zenét, ezért ha kell, elég erôszakosan beleszólunk abba, hogy milyen legyen a klip. Sôt ahhoz is ragaszkodni szoktunk, hogy a hangulatot mi teremthessük meg, mert csak így lehetünk biztosak benne, hogy egy videó esetében az fog átjönni, amit mi akartunk. LG: A színpadi megjelenésetek is mindig nagyon divatos, szoktatok fiatal ruhatervezôkkel dolgozni? MA: Odafigyelünk rá, szeretünk öltözködni, ez az igazság. Régebben volt rá példa, hogy varrattunk több váltás fellépôruhát egy turnéra, de mostanában már nincs ez. Mostanában mi magunk válogatjuk össze, hogy mit szeretnénk felvenni. De egyébként nagyon durva a divat világa, képzeld a New York-i divathéten felkértek, hogy az egyik bemutatón legyek DJ. Ott szembesültem azzal, hogy ezek az emberek egész évben ezen dolgoznak, kapnak tíz percet, én is ezalatt rakosgattam a zenéket. Nekem is rengeteg mindenre oda kellett figyelni ebben a tíz percben, de ez mind semmi. Akinek a divatbemutatója megy éppen, annak ez a tíz perc az élete. Ott vagy tönkremegy a karrierje, vagy felkapják. Tíz perc alatt. Nagyon stresszes szakma lehet. De nem mondom, hogy nem örülnék, ha valamelyik kedvenc divattervezôm azt mondaná, hogy csinálok én nektek ruhákat, nem kell többet pénzért vásárolnod nálam. LG: 2007-ben Trent Reznor meghívott titeket a Nine Inch Nalis elôzenekarának. Hogy fogadott benneteket a metálos közönség? MA: Meglepôen jól. Igazából szerintem csak mi lepôdtünk meg ezen, mert a Nine Inch Nalis közönsége már hozzá van szokva, hogy Trent hajlamos összeválogatni mindenféle totál mást stílust. Szerintem már kifejezetten várták mindig, hogy na most milyen elôzenekar lesz. Ô eléggé fel tudja kavarni a vizet, és nem csak metálrajongók hallgatják, hanem tényleg bárkinek megtetszhet. Csináltunk neki remixet, és mikor felkért minket hogy legyünk az elôzenekara akkor úgy voltunk vele, hogy a TV On The Radio, meg Peaches is túlélte, akkor csak nem lesz velünk probléma. Ja, és azt tudni kell, hogy ô mindig nagyon tiszteli azokat a zenekarokat, akiket kiválaszt, ugyanakkor nekünk meg az volt megtiszteltetés, hogy ô kiválasztott és ránk gondolt. A rajongói meg általában szintén tiszteletben tartják a döntéseit, szóval jól sült el az egész. LG: Nemcsak a zenében vagy sikeres, de a tudományok területén is. Hogyan tudtál a kettô között választani? MA: Az elsô lemezünk felvétele nagyon-nagyon elhúzódott, mert akkor csináltam a PhD kutatásomat is mikrobiológiából. Mikor végeztem, meg kellett hoznom a döntésemet, és mint ahogy ez látszik, a zene gyôzött. A kettô nem tudott egyszerre mûködni, ráadásul fiatal is voltam, és még sokkal jobban vonzottak a bulik, meg a zenébe voltam igazán szerelmes. LG: El tudod magad képzelni a Ladytron után újra a kutatólaborban? MA: Nem igazán, laborban semmiképpen, de valami közepes méretû projekten szívesen dolgoznék, vagy valami olyan megoldás is érdekelne, ahol a mikrobiológia és a zene összekapcsolódik. Nem tudom hogyan, de ez lenne számomra a legmegfelelôbb álommunka a Ladytron után. //Interjú: Juhász Edina #03 LÁNGOLÓ GITÁROK 37

20 kritika California dreaming Arctic Monkeys Suck It And See Domino Az Arctic Monkeys maga mögött tudhat két kiemelkedôen, és egy közepesen sikeres lemezt, mára biztossá váló rajongótábort. Még mindig ôk birtokolják a legnagyobb példányszámban eladott debütlemez címét a Whatever People Say I Am, That s What I m Not-tal. Az elsô zenekarok közé tartozik, akik az internet segítségével már sztárként jelentethették meg elsô albumukat, utat taposva ezzel rengeteg csináld magad csapatnak. Most pedig itt a negyedik lemez, ismét Kaliforniában felvéve, ezúttal Josh Homme nélkül. Az az igazság, hogy kevesek zenéjén figyelhetô meg ennyire könnyen a környezetváltozás, mint Alex Turnerékén. Az elsô két nagyon sikeres lemezbôl szinte harapni lehetett Angliát minden tekintetben. A szövegek rengeteget merítettek a brit kispolgári létbôl, és maga a stílus is jól illeszkedett az akkor épp tetôzô indie rock-hullámba. Feszes volt, jól táncolható, gondtalan és vidám, aminek külön hitelt adott, hogy az Arctic Monkeys tagjai is fiatal srácok voltak, akik épphogy kiléptek a pubertáskorból. Ahhoz, hogy ennek a pár évig tartó hullámnak ennyire emblematikus zenekarává válhassanak, természetesen jókor kellett lenniük jó idôben, de öt év távlatából tényleg nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy az eredetileg sheffieldi társaság olyan kreatív csúcson volt, amikor még a b-oldalas dalok is slágerek lehettek volna, ha azokhoz forgatnak videót. Aztán egyszer csak elkezdte unni a világ a The XYs zenekarokat, az Arctic Monkeys pedig összebarátkozott a stílusban lehetô legtávolabb álló Queens Of The Stone Age-es Josh Homme-mal, aki el is vállalta a 2009-ben kiadott Humbug feletti producerkedést, mindezt persze Kaliforniában. A végeredmény marihuánafüstben érlelt stonerpop lett, kevés igazi slágerrel, viszont ügyes megoldásokkal, amiken jól hallatszott a zenekar környezetében hirtelen megnövekedô hippik száma. Bár utálni senki nem utálta a lemezt, de minden pozitívuma mellett túlzottan apatikus lett, és nekem például annak ellenére sem ugrik be egy húzódal sem róla, hogy kifejezetten sokat hallgattam. És akkor most itt van a Suck It And See, ami bár nem váltott radikálisan irányt, még mindig Kaliforniában készült, de azért átgondoltak pár dolgot a srácok. Például azt, hogy bármilyen jól is szól ez a lelazult középtempó, rendes refrének nélkül mindenképp unalmas, szóval csak vissza kéne hozni ezt az elemet. Aki az említett feszes tempók miatt szerette meg az Arctic Monkeyst, az valószínûleg örökre elfelejtheti a zenekart, akit viszont Alex Turner vitathatatlanul zseniális dalszerzôi képessége foglalkoztat, az bátran próbálkozhat a Suck It And See-vel. A mázsásnak szánt, de inkább csak pózolós riffek meglepôen gyakori alkalmazása mellé ugyanis elôszedtek sunshine popra emlékeztetô megoldásokat, amik miatt most éppen úgy tûnik: nem az unalmas stoner Kaliforniát mutatják be, hanem a jópofa részét. Homme is érezhette, hogy túlzottan rajta hagyta névjegyét múltkor a produkción, ezért ezúttal csak az All My Own Stuntsban vokálozik, a produceri feladatokat a már az elôzô lemezen is segédkezô, többek közt Peaches, a Simian Mobile Disco vagy a Mystery Jets mellôl ismert James Ford látta el egyedül. Ha az elsô két lemez a néha titokban piáló, de azért gondtalanul leérettségizô külvárosi srácok életét mutatta be, akkor a Humbug azt a pontot, amikor ezek a srácok felkerülnek egyetemre, hozzájutnak egy kollégiumi szobához, és rájönnek, hogy igazából már minden nap megtehetik, hogy betépve fetrengenek az ágyon, miközben valaki Youtube-videókat mutogat. Mintha a Suck It And See elôtt kaptak volna észbe, hogy hoppá, egész évben nem csináltak semmit, viszont zavaróan lebutultak. Épphogy bent maradtak, és mostanra érett, nagyjából megfontolt arcok lettek, akik nem veszik túl komolyan az életet, de nem is szarják le azt. Ott vannak a legjobb bulikon, de nem az összesen, és már nem arról ismerik fel ôket a szaktársaik, hogy ezek azok az arcok, akiknél mindig van fû. Ugyanakkor az is lehet, hogy tévedek, és semmi ilyen nincs a háttérben, csak most éppen ilyen hangulatban írtak 12 dalt, épp 40 percben. //Dankó Gábor //Fotó: Guy Aroch #03 LÁNGOLÓ GITÁROK