ujmuveszetfolyoirat.hu

Méret: px
Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "ujmuveszetfolyoirat.hu"

Átírás

1 998 ft ujmuveszetfolyoirat.hu ABSZOL ÚT: MALEVICS, NOLDE PÁRIZS A MI BAKONYUNK BIZARR(T): FREUD, CHAPMANS, HALÁLOS TERMÉSZET... IDENTITY CARD MÉDIUMKÍSÉRLETEK INTERJÚ MOLNÁR ANIVAL II. ORSZÁGOS RAJZTRIENNÁLE

2 2014_01-02 TARTALOM ABSZOL ÚT Forgács Éva: Malevics visszatér Egy történet története P. Szabó Ernő: Az izzó színek csodája Emil Nolde festményei és grafikái Passuth Krisztina: Csoportokban mindig egyedül Rozsda Endre életútja MÉDIUMKÍSÉRLETEK Nagy Kristóf: Propagáljátok az Új Művészetet! Társadalomformáló dizájn Eged Dalma: A szatyortól a pungáig A zacskó emblematikája Csiszár Mátyás: Felhasználói élmények Digitális média, médiatudatosság AZ ÚJ MŰVÉSZET RÉGI ÉS ÚJ OLVASÓI MOST AJÁNDÉKBA KÖNYVET KAPNAK ELŐFIZETÉSÜK MELLÉ.* FÉL ÉVRE: 4200 Ft EGY ÉVRE: 7800 Ft tel.: , *Részletekről érdeklődjön a megadott telefonszámon. PÁRIZS A MI BAKONYUNK P. Szabó Ernő: A párizsi ajánlólevél Beszélgetés Barki Gergely művészettörténésszel a Musée d Orsay-ban rendezett Allegro Barbaro című kiállításról Gréczi Emőke: A magyar modernizmus vendégjátéka Allegro Barbaro Párizsban BIZARR(T) Muladi Brigitta: A világ húsának eleven lüktetése Lucien Freud kiállítása Győrffy László: Jöjj és lásd! Jake & Dinos Chapman: The Blind Leading The Blind Áfra János: Idegenek és hibridek a nem elég távoli jövőből Halálos természet Naturalizmus és humanizmus a 21. században Paksi Endre Lehel: Árulás Gerhes Gábor: Neue Ordnung Rieder Gábor: Máriás István és a dobozvilág Máriás István aka Horror Pista kiállítása Lóska Lajos: A romlás plasztikái Bogdándy Szultán kiállítása Szombathy Bálint: Átírva? Baji Miklós Zoltán kiállítása IDENTITY CARD Rudolf Anica: Privát nacionalizmus Beszélgetés Varga Ritával, a Közelítés Művészeti Egyesület tagjával a hamarosan induló nemzetközi projektről Junghaus Timea: Rétegződő identitások Roma művészet Európában Uhl Gabriella: Kedves Barátom! Roma vagyok Bemutatkozó kártyák Deák Csillag Kölüs Lajos: Önjáró Holdistennő Kortárs kínai képzőművészet ISMERETLEN REMEKMŰVEK Tolnay Imre: Műkincsek a húsbolt fölött A Titkos Gyűjtemény Sinkó István: (F)eltűnt képek Kiállítás Mattis-Teusch János újonnan febukkant képeiből SIKERSZTORI Bordács Andrea: A szakma és a közönség metszéspontjában Beszélgetés Molnár Annamáriával ÍRÓK A KÉPZŐMŰVÉSZETRŐL Barnás Ferenc: Banksy és a magánvaló Akció New Yorkban Bartók Imre: A lét küszöbéről Tolnay Imre: Kijelölt helyek KIÁLLÍTÁSOK Pataki Gábor: Egy kultusz színeváltozásai István, a szent király Lóska Lajos: Napjaink rajzai II. Országos Rajztriennále Novotny Tihamér: Három hang Dobos Éva, Jozefka Antal és Nagy Imre Gyula kiállítása P. Szabó Ernő: Lángolás, formák háborúja Szilárd Klára festményei Pataki Gábor: Tudja, de teszi Matzon Ákos három kiállítása Raab Erik: Úton, a tükörben Kalocsai Enikő Reflexiók című kiállítása Telek-Nay Ágnes: Megmentett spontaneitás Boros Mátyás és Weber Áron kiállítása Farkas Viola: A Moszkvai Metró Tasnádi József műveiről Kertész László: Festeni öröm Duliskovich Bazil kiállítása VÁSÁR Bagyó Anna: Vásárok ideje Milyen volt a szezon Londonban és Párizsban? MÚZEUMPEDAGÓGIA Szabics Ágnes: Emulzió Vizuális nevelés kortárs képzőművészeti kiállításokon A TARTALOMBÓL: Forgács Éva: Malevics visszatér. Egy történet története Passuth Krisztina: Csoportokban mindig egyedül. Rozsda Endre életútja Bordács Andrea: Sikersztori. Interjú Molnár Anival Muladi Brigitta: A hús virtuális delíriuma. Lucien Freud kiállítása Győrffy László: Jöjj és lásd! Jake & Dinos Chapman: The Blind Leading The Blind Áfra János: Idegenek és hibridek a nem elég távoli jövőből. Halálos természet - Naturalizmus és humanizmus a 21. században Barnás Ferenc: Banksy és a magánvaló. Akció New Yorkban 1/ Karácsonyi László: Bús magyar sors II., / Gerhes Gábor: Neue Ordnung, / Kassák Lajos: A tisztaság könyve, / Jake and Dinos Chapman: CFC , / Lucian Freud: Lány fehér kutyával, 1952 A borító Cao Huj (Cao Hui): Látható testhőmérséklet - Fotel I. (2008, gyanta, vegyes technika, 96 x 106 x 108 cm) című művének felhaszná lá sá val készült. Az alkotás III. 30-ig látható a debreceni MODEM-ben

3 AJÁNLÓ ÖSSZEÁLLÍTOTTA: RUDOLF ANICA PÁRHUZAMOK ÉS TALÁLKOZÁSOK MEMORABILIA MEGNYÍLT ÁTMENET ÉS ÁTMENET TIK-TAK SHIRIN NESHAT Ilona Keserü Ilona kiállítása Szombathelyi Képtár, január 30 március 2. Kudász Gábor Arion kiállítások Magyar Fotográfusok Háza Mai Manó Ház, január 24 március 9. Lantos Ferenc állandó kiállítása Vasváry-Ház, Pécs Josip Vaništa, Oleg Kulik, Blue Noses LUMÚ, február 6 március 9. Reflexiók, önreflexiók Tat Galéria, január 30 február 22. Rapture, Zarin Mélycsarnok (Műcsarnok), február 13 április 27. Keserü Ilona: Dombor, 1979 Kudász Gábor Arion: Memorabilia, 2013 Lantos Ferenc a megnyitón Josip Vaništa: A turisták még mindig jönnek, 1995 Isabella Nurigiani és Roberto Vignoli helyspecifikus fotó- és szoborinstallációja Shirin Neshat: Zarin, 2005 Ilona Keserü Ilona Munkácsy- és Kossuth -díjas festőművész a pécsi egyetem Képzőművészeti Mesteriskolájának alapítója és 1991-től professzora tavaly ősszel volt nyolcvan éves. Tanítványai közös, nagyszabású kiállítással szeretnének tisztelegni a Mester előtt. Ilona Keserü Ilona színtani és fénytani kísérletei, festői problémákra adott válaszai a hallgatók útkeresését is befolyásolták. Művészetük kölcsönhatását vizsgálja a jelen tárlat, melyben az egyes témafelvetésekre adott festői megoldások a tanár és tanítvány viszonyát is boncolják. A kiállító művészek: Ilona Keserü Ilona, Barabás Zsófia, Bartek Péter Pál, Császár Gábor, Dalos Viktória, Ernszt András, Fodor Pál, Földesi Barnabás, Guttman Barbara, Gyécsek József, Hajdú András, Hegyi Csaba, Lehoczky Krisztina, Leitner Barna, Lieber Erzsébet, Losonczy István, Lukács József, Mátis Rita, Nagy Otília, Nagy Ottó, Nyilas Márta, Oroszy Csaba, Radosza Attila, Raffai Réka, Roters Katharina, Sagmeister Peity Laura, Simon Edina, Somody Péter, Tari Eszter, Tasi Zsuzsanna, Telek Zoltán, Tolnay Imre, Varga Tünde. Kudász Gábor Arion Memorabilia c. kiállítása és kötete az emlékezet logikájának feltérképezését szolgálja, valamint a tárgyak rendszerének és emlékezetének leltárkönyve. Olyan emlék-kézikönyv, amely kifejezetten objektív és dokumentarista szándékkal készült. Legközelebbi rokona a múzeumi inventár, amely tradicionális szabályok alapján írja le, katalogizálja és rendezi el a tárgyakat. A kollekció leginkább a reneszánszban kialakult és a században kedvelt gyűjteményezési forma, a Kunstkammer jegyeit viseli magán. A Memorabilia azonban az emléktár gyakat alaposan felforgatja és újrarendezi. A kötet és a kiállítás keletkezéséről így vall a fotográfus: Anyám, Kudász Emese, festőművész november 22-i halálát követő években a teljes hagya tékát katalogizáltam, és tőlem telhető tárgyilagossággal lefényképeztem, hogy gyorsan halványuló nyomát rögzíteni tudjam az időben. (...) A kutakodásom nyomán megbomló rend réseiből személyiségének rejtett szeletei és tárgyainak addig ismeretlen összefüggésrendszere bontakozott ki, amelyről ma már nem állítható bizonyossággal, hogy korábban is létezett-e vagy részint az én beavatkozásom szüleménye. A Mai Manó Házzal párhuzamosan a Faur Zsófi Galériában január 25 február 20. között látogatható a kiállítás társrendezvénye. Újabb fontos kiállítóhellyel gazdagodott Pécs belvárosa. December 14-től a látogatók előtt is megnyitotta kapuit Lantos Ferenc Kossuth-díjas képzőművész életműve előtt tisztelgő állandó tárlat a Vasváry-házban (Király utca 19.). A kiállítás Lantos Ferenc a Janus Pannonius Múzeum tulajdonában lévő alkotásaiból és a művész által Pécs Megyei Jogú Városának adományozott művekből állt össze. Ez utóbbiak között 125 műtárgy szerepel (nagyméretű olaj- és akrilképek, valamint rajzok, kollázsok, sokszorosított grafikák). A tárlaton megtekinthető 110 műalkotás olyan elméleti problémaköröket ölel fel, amelyeket a Kossuth-díjas képzőművész az 1960-as évektől napjainkig feldolgozott. A kiállítás időrendi sorrendben mutatja be a szisztematikusan építkező Lantos-életmű főbb vonulatait. A helyszínen több, Lantos Ferenc teljes munkásságát (vagy annak egy szeletét) bemutató kiadvány is megvásárolható. A tárlat a Király utca 19. szám alatti Vasváry-ház emeleti termeiben tekinthető meg. A Ludwig Múzeum Kortárs Művészeti Múzeum Átmenet és átmenet című kiállítása három olyan művész, illetve művészcsoport munkásságát mutatja be, akiknek központi témája a társadalomban zajló drámai eseményekre való reflektálás, az ezekkel kapcsolatos állásfoglalás. Josip Vaništa, a horvát neoavantgárd művészet doyenje, a híres Gorgona művészcsoport alapítója, itt bemutatott kollázsaiban a horvát társadalom változásait követi a jugoszláv háborúk kezdetétől a harmadik évezred elejéig. Oleg Kulik az 1990-es években lett világszerte ismert. Radikális akciói amelyekben a művész mint kutya jelent meg hatalmas érdeklődést keltettek Nyugaton; akcióit erőteljes, az orosz társadalomra és kortárs művészet intézményrendszerére irányuló kritikaként értékelték. A Blue Noses csoport művei az orosz abszurd hagyományába illeszkednek. Műveik viccek, vázlatok, rögtönzések, melyet videóra rögzítenek, és amelyekben a mindenkori esendő kisember jelenik meg. Nemzetközi együttműködés keretében dr. Francesca Pietracci, Völgyi Anna és Bretus Imre kurátorok jegyzik, Isabella Nurigiani és Roberto Vignoli római képzőművészek budapesti kiállítását. A Semmelweis utcai galéria terét helyspecifikus fotó- és szoborinstalláció tölti meg. A kortárs, fősodorba sorolt európai művészetnek sajátos tartalmú prekoncepciói léteznek a közép-európai térségben lezajlott történeti, művészeti, társadalmi folyamatok megítélésekor. Önmagunkról a magyar társadalomról és művészetről van önreflexiónk, de hogyan változik, torzul, árnyalódik ez az önreflexió, ha a tükröt mások tartják elénk. Képesek vagyunk-e belenézni ebbe a tükörbe, vagy a saját történeti és a jelen jól behatárolt társadalmi, politikai szövetei a korlátaink megakadályozzák az önreflexió újraértelmezését? Hogyan látnak ránk mások, kívülről, elfogultság nélkül ez a kiállítás egyik alapvető felvetése. A tárlat címe Tik-tak, amely utal az óramechanika kattogására, az idő relatívságára és egyben a menetelő katonák, a feloldódott individuumok masírozására is, akik már gépezetté váltak, válnak. Shirin Neshat (1957) világhírű, iráni származású képzőművésznő bemutatkozó budapesti kiállításán két videóinstalláció látható a Mélycsarnokban, a Műcsarnok projektgalériájában. A Rapture (Elragadtatás, 1999) című alkotás a művész első igazán történetet mesélő, narratív munkája. A kétcsatornás, fekete-fehér videóinstalláción száz nő és száz férfi egymással szemben jelenik meg, a nemek és társadalmi szerepek megkövült pózaira és mozdulatsoraira reflektálva a férfias erőd és a nőies tengerpart szimbólumrendszerében. Az egycsatornás, színes Zarin (2005) című mű egy prostituált életébe enged bepillantást, a címszerepet Tóth Orsi játssza. Utóbbi munka egy 2003-ban indított projekt része volt, amely öt önálló videóból állt. E projektben a vallás, az erőszak, az őrület és a gender témái a cím adó regény (Shahrnush Parsipur műve) központi karakterein keresztül fogalmazódnak meg. Később a videómunkák és a regény kínálta politikai-társadalmi környezet lett az alapja a ben Ezüst Oroszlán díjjal kitüntetett Nők férfiak nélkül című filmnek. Shirin Neshat, A Gladstone Gallery (New York/Brüsszel) jóvoltából 4 5

4 FORGÁCS ÉVA MALEVICS VISSZATÉR Egy történet története A Fekete négyzet fehér alapon, bárhogyan interpretáljuk, egyszerű és egyúttal rejtélyes látvány marad. Mint egy súlyos kő, egy meteor a kozmosz végtelenjéből, immár elmozdíthatatlan a modern festészetből. Mégis, nem egészen magától értetődő, miért éppen ez a kép vált, különösen a 80-as évek óta, a talán legismertebb, legtöbbször idézett festői emblémává, és hogyan vált az életében Oroszországon kívül alig ismert Malevics a modernitás nemzetközileg legismertebb kulcsfigurájává? Élete során nem sok alkalma nyílt Nyugat-Európában bemutatni a képeit vagy közölni az írásait. Egy akvarellje szerepelt Kandinszkij egyik Blaue Reiter-kiállításán 1912-ben, öt festménye, egy grafikája és néhány kerámia-designja ott volt az 1922-es berlini Első Orosz Kiállításon, és 1927-ben gyűjteményes kiállítása volt Berlinben, amit egy félhivatalos, egy szállodában néhány napra kiakasztott bemutató előzött meg Varsóban. A berlini kiállítást, amely a Grosse Berliner Kunstausstellung egyik szekciója volt, építész barátja Hugo Häring segített megszervezni, aki orosz feleségével több alkalommal igyekezett kapcsolatot létesíteni orosz és német művészek között. 1 Malevics kiállítását méltatta néhány kritika, többek között Kállai Ernőé, de hamar feledésbe Kazimir Malevics: Hieratikus szuprematista kereszt (Nagykereszt, fekete a piroson, fehér háttéren), , olaj, vászon, 84 x 69,5 cm Collection Stedelijk Museum, Amsterdam ABSZOL ÚT merült. Egyébként vegyes fogadtatásban részesült: Varsóban egyrészt ünnepelték, másrészt elvetették a festészetét: Mieczysław Szczuka A szuprematizmus temetése címmel írt róla cikket 2, amikor pedig Tadeusz Peiper lengyel kritikus társaságában felkereste a Bauhaust, udvariasan fogadták, de szó sem esett arról, hogy meghívják tanítani, holott ennek reményében vitte magával teoretikus tablóit. 3 Írásaiból El Liszickij készített egy kötetre való fordí tást, ami azonban nem jelent meg, pontosab ban csak pársoros részleteket publikált Paul Westheim és Karl Einstein 1925-ben kiadott Európa Almanachjában, amit Vajda Lajos, mint azt 2009-ben a Nemzeti Galéria-beli kiállításán láthattuk, alaposan kijegyzetelt. Még állt a berlini kiállítás 1927-ben, Moholy-Nagy László pedig kiadásra készítette elő Tárgynélküli világ című könyvének áramvonalasított német fordítását, amikor Malevics, feltehetően mivel külföldön tartózkodási engedélyét a szovjet hatóságok nem hosszabbították meg, hirtelen visszautazott Leningrádba, ahol 1935-ben meghalt. Berlinben barátainál, Gustav von Riesenéknél lakott, akiket még a forradalom előttről, Oroszországból ismert. Malevics, aki az oroszon kívül nem beszélt más nyelvet, von Riesen orosz felesége segítségével kommunikált Berlinben. Fiuk, Hans von Riesen, Malevics későbbi fordítója, visszaemlékszik, hogy hazautazása előtt, május 30-án Malevics kissé ünnepélyesen átadott a családnak egy súlyos, lezárt kartondobozt. Azt mondta, reméli hogy 1928 nyarán visszajön. Ha azonban nem így történne, és a következő 25 év során nem kapnánk hírt róla, akkor kinyithatjuk a dobozt, és a tartalmával belátásunk szerint cselekedhetünk. 4 A berlini kiállítás anyagát, 55 festményt 5, valamint az esetleges tanítási célokra összeállított 21 ún. elméleti tablót Malevics Häring gondjaira bízta, aki a Knauer szállítóvállalattal raktárába vitette az anyagot. Häring a modern iskola ismert képviselője volt, Gropiusszal, Bruno Tauttal, Mies van der Rohéval, Ludwig Hilberseimerrel működött együtt, és publikált a Hans Richter és El Liszickij által alapított G című baloldali avantgárd folyóiratban is. E kapcsolatai miatt a náci hatalomátvétel után gyakran zaklatták, s amikor 1943-ban bombatalálat érte az iskolát, ahol tanított, visszaköltözött szülővárosába, a Baden-Württemberg-beli Biberach an der Rissbe. A Malevics-képeket, mivel a raktározási költségek elég magasak voltak, magával vitte, majd Hannoverbe, a Provinzial Museumba (ma Landesmuseum) szállíttatta, amelynek igazgatója, Alexander Dorner, kapcsolatban állt Collection Stedelijk Museum, Amsterdam Kazimir Malevics: Fürdőző, 1911, gouache, papír, 105 x 69 cm El Liszickijjel, s így megbízható volt. 6 A szállítások során lehetséges, hogy Häring néhány képet megőrzésre másoknak adott, esetleg elajándékozott a leírások szerint 15 képnek nyoma veszett. 7 Amikor Alfred J. Barr Junior 1935-ben körutat tett Európában és a Szovjetunióban, hogy anyagot gyűjt sön a következő évben New Yorkban, a Museum of Modern Artban megrendezendő Kubizmus és absztrakt művészet című kiállításához, elmondása szerint két Malevics-festményt és két építészeti rajzot vásárolt Dornertől, hat további olajképet, egy akvarellt és öt teoretikus tablót pedig kölcsönkért. A két festményt a legenda szerint esernyője köré tekerve vitte ki Németországból, ahol orosz vagy absztrakt elfajzott műveket kockázatos volt birtokolni, a kölcsönkért műveket pedig műszaki rajzok megjelöléssel adta postára. Dorner 1936-ban lemondott igazgatói posztjáról, 1937-ben az Egyesült Államokba emigrált, Malevics képeit pedig visszajuttatta Häringnek. Barr csak körülbelül jelölte meg az összeget, amit a Malevics-művekért fiztetett: 200 USD-t, ami, mint később írta, csekély összeg volt, de azt is figyelembe kell venni, hogy Malevics akkoriban alig volt ismert. 8 Ennek fényében még érdekesebb, hogyan kerültek képei és kéziratai halála után több mint két évtizeddel az érdeklődés középpontjába. Malevics újrafelfedezését annak a nemzetközi erőfeszítésnek a keretében kell látnunk, amely a II. világháború után vissza kívánta állítani a nácizmus, sztálinizmus és a világháború által lesöpört modernitás és avantgárd kultúrtörténeti folytonosságát. Hans L. C. Jaffe, az amszterdami Stedelijk Museum igazgatóhelyettese és vezető kurátora 1951-ben kiállítást rendezett a két háború közötti holland De Stijl mozgalom hagyatékából, s ennek nyomán tanulmányozta a De Stijl korabeli kapcsolatait és párhuzamait. Mivel Malevics többször is, bár különböző előjelekkel szerepelt a De Stijl folyóiratában, és Jaffe tudomást szerzett arról, hogy szuprematista képeinek egy része Hugo Häringnél van, kezdeményezte, hogy az anyagot kiállíthassa a Stedelijkben. Igazgatójával, Willem Sandberggel megtekintette a képeket, amelyeket rendkívülinek találtak, Häring azonban évekig elzárkózott a tárgya lásoktól. Sandberg levélben mozgósította Häring barátait, az Egyesült Államokban élő Naum Gabót, Mies van der Rohét és Ludwig Hilberseimert, nyugtassák meg, hogy jó kezekbe kerül az anyag, és jó szolgálatot tesz Malevics emlékének, ha vándorkiállításra kölcsönzi őket. A Stedelijk azt is világossá tette, hogy szívesen megvásárolják a képeket. Sandberg közvetlenül is írt Häringnek, amely levele egyúttal a Malevics-reneszánsz első dokumentuma: Sok közös barátunkhoz hasonlóan magam is évek óta sajnálom, hogy Malevics életműve teljes ismeretlenségre kárhoztatott annak ellenére, hogy a fiatalokat és számos vezető művészt rendkívül érdekel az anyag. (...) Mindannyian mélyen meg vagyunk győződve arról, hogy a gyűjtemény megőrzésével Ön egyedülállóan nagy szolgálatot tett az utókornak, és távol áll tőlünk hogy ezt a legkisebb mértékben is alábecsüljük. 9 Häring azonban, aki időközben súlyosan megbetegedett, arra várt, hogy a német törvények szerint a képek jogos birtokosa legyen, ami 1955-ben következett be. Sandberg azt is megtudta, többek között magától Häringtől is, hogy mások is érdeklődtek a képek iránt, és többen ajánlatokkal keresték meg az építészt. Hogy Max Billen kívül kiket érdekelt a Malevics-gyűjtemény, nem derült ki, de Sandberg gyanakodott Alfred Barr-ra, aki, Sandberg úgy vélte, meg akarta szerezni a képeket a MoMA számára márciusában Sandberg meglátogatta a már kórházban fekvő Häringet, aki elmondta neki, hogy egyben kívánja tartani az anyagot, és nem akarja amerikai gyűjtőnek eladni. Európában, lehetőleg Hollandiában szeretné tudni. 10 Ennek ellenére nem született megegyezés, s Häring betegsége és bizonytalansága miatt a helyzet egyre feszültebbé vált: március végén Naum Gabo már arról tudósította Sandberget, hogy műkereskedők és spekulánsok hordái akarják kicsavarni ezt a gyűjteményt Häring kezéből bármi módon és bármi áron (...). Világossá kell tennünk, ha ezek visszaélnének egy beteg ember gyengeségével, hogy ezek a művek nem eladók és készek vagyunk megküzdeni értük, és hogy ezek a képek nem Häring vagy valaki más tulajdonai, hanem kizárólag Malevics törvényes örököseit illetik. 11 Végül Häring írásba adta, hogy kiállítás esetleg nemzetközi vándorkiállítás céljaira a Stedelijk Musuemnak kölcsönzi a képeket, s a múzeum lehetőséget kap arra, hogy ha decem- 6 7

5 Kazimir Malevics: A favágó, 1912, olaj, vászon, 94 x 71,5 cm /Collection Stedelijk Museum, Amsterdam/ ber 31-ig úgy dönt, meg is vásárolhassa a képeket. A szerződés 28 olajképre, 1 kartonra, 7 tempera képre, 7 színtanulmányra, 16 rajzra és 21 tanulmánytablóra vonatkozott, amelyeket a Stedelijk valóban meg is vásárolt. A Stedeljik kiállítása előtt Sandberg levelekben kereste meg azokat az emigrációban élő orosz művészeket, akik még ismerték Malevicset, és olyan korai, 1917 előtti orosz kiállításkatalógusokat keresett, amelyek alapján azonosíthatta a Häringnél lévő festményeket. A Tretyakov Galéria igazgatója elfoglaltságaira hivatkozva elhárította a kérését, mások csak szubjektív, nem ellenőrizhető emléktöredékekkel szolgáltak. Malevics reneszánsza az 1957 decemberében megnyílt kiállítással vette kezdetét. Először csak a társmúzeumok vezetői tudtak róla, akik rendkívüli érdeklődéssel kísérték. Braunschweig, Basel, Stuttgart, Hannover, Brüsszel, Róma, Stockholm múzeumainak a vezetői jegyezték elő a kiállítást. Pontus Hulten, a stockholmi Nationalmuseum igazgatója, aki a Malevics-kiállítást az új Moderna Museet megnyitó tárlatának szánta, mintegy lerakta a Malevics-narratíva alapköveit, amikor az amszterdami kiállítás hatása alatt azt írta Sandbergnek: (Malevics) volt korunk leghaladóbb művésze. Míg Mondrian állandóságról beszélt, Malevics dinamikáról és relativitásról. 12 Ugyanakkor még az ő lelkesedése is jelezte az orosz avantgárd akkori ismeretlenségét, mivel megkérdezte: Vajon Malevicset érdekelték Gabo, Pevsner és Tatlin művei és elméletei? 13 Sandberg versenyt futott az idővel, pontosabban Häring betegségével 14 és az agresszív versenytársakkal: mindenképpen első akart lenni a Malevicshagya ték bemutatásával. Ezért a kiállítást a gyakorlatilag a lehetséges legkorábbi időpontban, december 20-án megnyitotta, holott a katalógushoz még távolról sem volt együtt a képekre vonatkozó információ a kiadvány nem is jelent meg 1970-ig. Az események Sandberget igazolták. Amikor a bemutató már visszavonhatatlan tény volt, 1958 januárjában levelet kapott Leningrádból az Állami Orosz Múzeum igazgatójától, aki fekete-fehér fotókat és dátumokat, címeket küldött neki a náluk lévő 18 Malevics-képről, ami fontos referencia volt a Malevics-képek datálásához. A Malevics-kiállítást számos múzeum átvette februárjában Braunschweigben mutatták be, ahol katalógus is kísérte. Ebben az igazgató, Peter Lufft áttekintést közölt Malevics pályájáról és rövid összefoglalást az 1910-es évek progresszív orosz művészetéről számos téves adattal, de jól érezhetően a közönség kíváncsiságára és igényeire reagálva. A berni Kunsthalle vezetője, Franz Meyer így írt Sandbergnek 1959 februárjában: (Malevics képeiben) olyan egyedülálló erő van, amit ritkán láttam e falak között. 15 Ugyancsak a Malevics-történet egyik alapköve, hogy Sandberg a Velencei Biennále figyelmébe is ajánlotta a Malevics-képeket, hangsúlyozva, hogy Malevics jelentősége Mondrianéval egyenlő, s ezzel irányt adva Malevics későbbi értékeléséhez és kontextualizálásához. A Stedelijk Museum a von Riesen családnál maradt kéziratos hagyaték iránt is érdeklődött. Mint Hans von Riesen elmondja 16, a család 1934-ben a pincében helyezte el a kartondobozt. A háború utolsó napjaiban a házat bombatalálat érte, és a pincébe vezető út hozzáférhetetlenné vált egészen 1953-ig, amikor a romeltakarítás befejeződött. A család meglepetésére a doboz érintetlenül vészelte át a hosszú éveket. Mivel a Malevics által megjelölt 25 év eltelt, kinyitották, s legfelül Malevics kézzel írt s aláírt végrendeletét találták: Halálom vagy kilátástalanul hosszú szabadságvesztésem esetén, ha e kéziratok megtalálója azokat nyilvánosságra kívánja hozni, feladata alaposan tanulmányozni s egy másik nyelvre lefordítani ezeket a szövegeket. Annak idején a forradalom hatása alatt álltam, s így lehetséges, hogy ellentmondásos formában védelmeztem azt a művészetet, amelyet most, az 1927-es évben képviselek. Minden további megfontolás esetére kizárólag ez a dokumentum érvényes május 30. Kazimir Malevics, Berlin. 17 Hans von Riesen teljesítette Malevics akaratát, s a Malevics jellegzetesen nehezen érthető, lengyeles orosz szövegének a megértéséhez segítséget kért többek között Malevics egykori barátjától, Pavel Manszurov festőtől, Chagall lányától és Troels Andersentől. A kéziratanyagot, amit von Riesen fordításában a DuMont Schauberg kiadó 1962-ben publikált, egy galéria közvetítésével 1971-ben ugyancsak megvásárolta Stedelijk Museum, amely jelenleg, Nyikolaj Hardzsiev hagyatéka nagy részének ugyancsak a birtokában, a Malevics-reneszánsz elindítója és jelenlegi kutatási központja. 1 Troels Andersen: Malevich. Catalogue raisonné of the Berlin exhibition 5927, Amsterdam, Stedelijk Museum 1970, 55 2 M. Szczuka: Pozgonne suprematyzmu, Dzwignia, no.1927, No Tadeusz Peiper: Im Bauhaus, Zwrotnica, 1927, No Hans von Riesen: Vorwort, in: Kasimir Malewitsch: Suprematizmus. Die gegenstandslose Welt, Köln, DuMont Schauberg, 1962, 31 5 Troels Andersen szerint 70 képről van szó, amelyek mintegy harmada volt szuprematista. (Ld.: T. Andersen, u.o.) 6 A Provinzial Museum keretei között működött a Kestner Gesellschaft, amelynek igazgatója a néhai Paul Küppers volt. Özvegye, Sophie Küppers Liszickij felesége lett. A Kestner Gesellschaft 1923-ban publikálta Liszickij egy grafikai mappáját, 1926-ban pedig megbízta a múzeumban ma is látható Absztrakt Kabinet elkészítésével. 7 Nem lehetetlen, hogy a közelmúltban feltárt müncheni Gurlitt-gyűjteményben fognak felbukkanni. Malevics neve szerepel a listán. 8 Alfred J. Barr, Jr., levél Naum Gabónak, okt. 7., Stedelijk Museum, Amszterdam, 5828 sz. akta. Különös, hogy Barr nem adja meg a pontos összeget, amit feltehetően Reichsmarkban fizetett ki. 9 Sandberg levele Hugo Häringnek, Stedelijk Museum, Amszterdam, 5829 sz. akta. 10 W. Sandberg, levél N. Gabóhoz, március 7., Stedelijk Museum, Amsterdam, 5828 sz. akta. 11 Gabo, levél Sandbergnek, Middlebury Conn, március 24., Stedelijk Museum, Amszterdam, 5828 sz. akta. A képek tényleges tulajdonjoga csak a közelmúltban rendeződött. 12 Pontus Hulten, levél Sandbergnek, Stockholm, jan. 14., a Stedelijk Museum archívuma, 3824 sz. akta. 13 U. o. 14 Häring 1958 májusában meghalt. 15 Meyer levele Sandbergnek, jan. 27., Stedelijk-archívum, 3824 sz. akta. 16 ld. 4. sz. jegyzet. 17 U. o. 9

6 P. SZABÓ ERNŐ AZ IZZÓ SZÍNEK CSODÁJA Emil Nolde festményei és grafikái a bécsi Alsó Belvederében Alsó Belvedere, Bécs, X II. 2. Emil Nolde: Borivók, 1911, olaj, vászon, 88,5 x 73,5 cm Alighanem sohasem rendeztek még olyan jelentős, a művek mennyiségét és kvalitását illetően is páratlan Emil Nolde - kiállítást Bécsben, mint most az Alsó Belvederében. Mintegy százhetven művet állítanak ki a színek mágusától, ahogyan a visszatérő jelzővel illetik: száztíz festményt, mintegy félszáz akvarellt és pasztellt és másfél tucatnyi sokszorosított grafikát, amelyek az életmű minden periódusát reprezentálják. A Nolde In Glut und Farbe (Nolde Izzásban és Színben) című kiállításon a korai, az impresszionizmus hatását tükröző kerti képek néhánya éppen úgy szerepel, mint a bibliai témák, a legendák által inspiráltak, a déli tengereken festett ragyogó pasztellek vagy éppen a festési tilalom éveiben készült megfestetlen képek, a sokszorosított grafikák között pedig rézkarcok, fametszetek és litográfiák egyaránt találhatóak. S noha a tárlat a német expresszionizmus nagy magányosa előtt tiszteleg, jelentős az a válogatás is, amely olyan osztrák festők műveit mutatja be például Oskar Kokoschka, Herbert Boeckl, Werner Berg vagy Max Weiler, akikre Nolde jelentős hatást gyakorolt. Az összeállítás gerincét a Seebüllben lévő Ada és Emil Nolde Nolde Stiftung Seebüll ABSZOL ÚT Alapítványban őrzött hagyaték főművei jelentik, de kölcsönzött műveket a Hamburger Kunsthalle, illetve néhány más múzeum és magángyűjtemény is. Bécs mindig is fontos hely volt Emil Nolde, illetve életműve számára, s mint a féltucatnyi osztrák festő képei jelzik, olyan hely volt, ahol különösen figyeltek rá. Nem egyszerűen azért, mert hosszú vándorlásai során újra és újra visszatért ide, de azért is, mert pályája csúcs-, illetve mélypontjának fontos eseményei is ide köthetőek. Ami az előbbit illeti, az életmű egyik legfontosabb darabjához, az 1910-es József elmeséli álmát című festményéhez fűződik, amely 1922-ben került a Belvedere gyűjteményébe, Franz Martin Haberditzlnek, az Österreichische Galerie in Wien (akkoriban ez egyetlen osztrák modern művészeti gyűjtemény) igazgatójának köszönhetően, aki az első világháború, a Monarchia összeomlása után, tehát a legnehezebb években építette ki azt az intézményhálózatot, amely a mai bécsi múzeumi struktúrát is meghatározza. Igazgatói működésének harminchárom éve alatt a modern európai festészet 250 alkotójának mintegy ötszáz alkotását, számos főművet vásárolt meg, ennek a gyűjtési politikának az egyik kiváló eredménye volt Nolde bibliai inspirációjú kompozíciójának a megszerzése, amelyet alig két évvel később a bécsi Künstlerhausban egy nagy figyelmet kiváltó, tizennégy festményt, ötvennégy akvarellt és hetvenhárom grafikai művet bemutató Nolde-kiállítás követett. A történelem kiszámíthatatlan fordulatait jellemzi, hogy miközben a kiváló szakembert 1938-ban elmozdították állásából, Nolde számára éppen az Anschluss utáni Ausztriában kínálkozott a nyilvánosság előtti szereplés lehetősége legalábbis így tűnt egy ideig. Miközben augusztus 23-án kizárták a Birodalmi Képzőművészeti Kamarából, s mindenféle képzőművészeti tevékenységtől eltiltották, a következő év tavaszán feleségével, Adával Bécsbe utazott, úgy tűnt ugyanis, hogy művei nyilvánosságot kaphatnak az 1940-ben hivatalba lépett birodalmi helytartó, Baldur von Schirach támogatásával kulturális fővárosi státusra aspiráló Bécsben. A befolyására féltékeny Göbbels azonban megtorpedózta a bécsiek terveit, s Noldéék négy hét múlva csalódottan távoztak a városból. Augusztusban két képet küldött Fritz Novotnynak, az Osztrák Galéria akkori igazgatójának igaz, azokat nem kiállításra szánta, hanem a bombázástól, illetve az elkobzástól félve megőrzés- Belvedere, Wien re adta át. Amiben nagyon is igaza volt, hiszen több mint ezer alkotását kobozták el, huszonkilenc szerepelt az Entartete Kunst müncheni tárlatán, s berlini műterme 1944-ben a bombázások áldozata lett. Ha a fentiekhez hozzávesszük, hogy Göbbels, a Harmadik Birodalom propagandaminisztere kezdetben nagyon is tisztelte Nolde művészetét, s csak Hitler rosszallása után vette le lakása faláról akvarelljét, valamint azt, hogy a festő kezdetben azon, nem kis számú német művészek közé tartozott, akik üdvözölték a nemzetiszocialista hatalomátvételt, s az új rezsimtől, s különösen Hitlertől azt várta, hogy az első világháború majd a versailles-i békekötés traumája alatt új orientációt ad a német nemzetnek és segít visszaszerezni önbizalmát, legalábbis bonyolulttá válik a kép azokról a körülményekről, amelyek között az akkor már a modernizmus legnagyobb mesterei között számon tartott festő dolgozott a 30-as években. Nolde, aki egyébként szeretett arról beszélni, hogy a művész a világtól távol dolgozik, behúzódik csigaházába, be is lépett a Északschleswigi Nemzetiszocialista Emil Nolde: József elmeséli álmát, 1910, olaj, vászon, 86 x 106,5 cm Munkaközösségbe, sőt, a Birodalmi Képzőművészeti Kamara elnökének is jelölték, a jelölést maga Hitler vétózta meg. Bár egy rövid ideig úgy tűnt, a német expresszionizmus válhat a nemzetiszocialista Németország hivatalos művészetévé, a Josef Göbbels és Alfred Rosenberg közötti ideológiai harc hamarosan az utóbbi javára dőlt el, s a Blut und Boden, azaz a Vér és Anyaföld győzedelmeskedett a Nolde számára meghatározó Glut und Farben, azaz az Izzás és a Színek fölött. Igaz, ami a lényeget, azaz a művészetet illeti, Noldénak soha, semmilyen köze nem volt a nácikhoz. S bár éppen ezekben az időkben, 1936-ban írta le saját ösztönös alkotómódszeréről, művészi alkatáról, a színekkel való, gátlásoktól mentes kapcsolatáról a következő szavakat, de azok pályája egészét jellemezték:.. kerülök minden előzetes tervezést, elég egy homályos elképzelés, csupán izzásban és színben. Saját személyes stílusára véglegesen meglehetősen későn, körül talált rá, amikor 1907-től festett, gazdag színvilágú kerti képeinek impresszionizmusától indulva eljutott az 1910 körül született vallási témájú festményekig, amelyeken erőteljes ecsetvonásokkal felvitt sugárzó színek jelennek meg, s ezzel megérkezett egy olyan festésmódhoz, amely a világító, teljes tónusú színfoltokat hangsúlyozta és a részleteket háttérbe szorította. Elég azon

7 Nolde Stiftung Seebüll Nolde Stiftung Seebüll Emil Nolde: Találkozás a strandon, 1920, olaj, vászon, 86,5 x 100 cm Emil Nolde: Őszi tenger VII., 1910, olaj, vászon, 60 x 70 cm ban rápillantani egy pályája legkorábbi időszakában, 1895-ben született és egy másik, negyven évvel későbbi, körüli akvarelljére, hogy érezzük, már első lépéseivel rátalált arra az útra, amelyet következetesen járt végig munkássága több mint hatvan évében. Az első akvarell, a Napfelkelte valahol az Alpokban született 1895-ben, a pálya egésze számára különleges inspiráló erővel bíró magas hegyek között, a második, a Sötétvörös tenger (de említhetnénk párját, a Táj vörös fénybent is), az északi tengeri táj inspirációja, a 30-as évek végén. Mindkettőn megjelenik egy-egy figurális motívum, amely azonban éppen csak jelzésszerűen van jelen, s mindkettőn azok az elvont motívumok, azok az intenzív színek dominálnak, amelyek a kép egészének hangulatát meghatározzák. Közvetlen közelség a természettel és közvetlen, tervezéstől, tudatos számítástól mentes kapcsolat az anyaggal, a festőeszközökkel, a színnel és a színnek megjelenési lehetőséget adó papír, illetve vászon felületével. Spontaneitás. Olyan spontaneitás azonban, amelyhez Nolde paradox módon nagyon is tudatosan jutott el valamikor a 1890-es évek közepén, amikor a St. Gallen-i Ipari és Kézműipari Múzeum rajztanáraként a színes és ornamentális rajzot tanította, s a hegyek között akvarellezve szerezte meg azt a tudást, amelyet saját felkészültségében hiányolt. A kiállítás első alkotásai ebből az időszakból valók, közöttük többön azok a fantasztikus lények, félig ember, félig szörny figurák szerepelnek, amelyek Nolde egész későbbi pályáját jellemzik. Ilyenek a helyeket megszemélyesítő művek, amelyeket postai levelezőlapként terjesztett, s amelyek meghozták számára azt az anyagi sikert, hogy állását fel adva szabad művészként folytathatta tovább munkásságát. A párizsi Julien Akadémiában ugyan csalódott 1900-ban, öt évvel később Weimarban azonban Gauguin művei, a szín autonómiája döntő jelentőségű hatást gyakoroltak rá, a következő évben pedig Van Gogh kompozícióinak drámai ereje, az ecsetvonások dinamizmusa ragadta meg. Az ecsetvonásokat kvázi kézírásnak tekintette, a képfelületet egyféle drámai történés helyszínének, amelyen a cselekménynek a lehető leggyorsabban, legdinamikusabban kellett lejátszódnia. A Brücke művészeiben társakat remélt találni, húsz hónap után azonban kivált a közösségből, hogy a hasonlóságnak még a kísértését is elkerülve újra egyedül járjam saját művészi utamat. Bár nyilván kísértésbe esik a látogató, hogy felidézze azt a párhuzamot, ami Nolde és Kirchner között megfigyelhető abban, hogy a tiszta természet és a nagyváros világa egyaránt a természetes közegük (tucatnyi Nolde-kép a berlini mulatók, az éjszakai élet alakjait, helyszíneit idézi meg, a katalógusban egy egész tanulmány jut Nolde és a tánc kapcsolatának), a szín mágusa számára azonban a természet nem menedék volt a nagyváros után, mint Kirchnernek, hanem az igazi otthon, ahová élete minden szakában tartozott, ahová hazatért, akkor is, amikor a teleket berlini műtermében töltötte. És éppen ez a lapos tengerparti vidék volt az, amelyet képzelete szabadon népesíthetett be bibliai szereplőkkel, az idő mélységes mélyét megsejttető Józseffel és testvéreivel, a krisztusi szenvedéstörténet jelenteivel vagy sosem volt lényekkel, időből-térből kilépő figurákkal. Ide tért vissza azokban az években, amikor tiltott gyümölcs volt számára a festés, és amikor az olajfestéssel valóban felhagyott, nehogy a festék illata elárulja a Gestapónak. Több mint ezerháromszáz akvarell született viszont, az Ungemalten Bilder hatalmas sorozata, amelyből mintegy ötvenet festett meg a háború utáni fél évtizedben olajjal is, százhatvanat pedig egy aforizmákkal kísért kötetben publikált. Saját festészete erejének titkos dokumentumaiként fogta fel később is e megfestetlen képeket. Igazi csoda írta 1943-ban, hogy minden megalázás ellenére, minden habozás nélkül meg tudtam tartani a vonalaimat. A kapott ajándék meghatározta utamat, mint a természeti történéseket. Ahogyan egykor, ezekben a kései években is az izzás és a szín csodája maradt számára a kép. Abszolút festészet

8 PASSUTH KRISZTINA ABSZOL ÚT CSOPORTOKBAN MINDIG EGYEDÜL Rozsda Endre életútja Magyar Nemzeti Galéria, III. 2-ig Ha az táján születő alkotók sorsát és művészetét próbáljuk a centenárium alkalmából a korábbiaknál teljesebben bemutatni, a képeket és történéseket együtt elemezni, akkor mindjárt kiderül: Rozsda Endre pályaképében még mindig mennyi fehér folt, bizonytalanság maradt. Ennek több oka is lehet: leginkább az ő, életvidám, de valójában meglehetősen zárkózott természete, az, hogy közléseiben nemigen fedte fel életútjának buktatóit, küzdelmeit és kudarcait, társadalmi, politikai nézeteit, mindazt, ami magyar sorstársai esetében könnyebben kideríthető. Ehhez tartozik, hogy viszonylag kevés írás, interjú, közlés maradt utána, sokkal kevesebb, mint például a vele majdnem egykorú Bálint Endrétől. A másik ok: hogy emberi és művészi pályája kényszerűen igazodott a történelmi eseményekhez, a zsidóüldözéshez, a világháborúhoz, a német és szovjet megszálláshoz. Új meg új vargabetűket tett meg országok, barátok, műtermek és csoportok között. De sokáig egyikben sem volt igazán otthon, Rozsda Endre: Marianne, 1934, olaj, vászon sem igazi, sem választott hazájában: sem Magyarországon, sem Franciaországban. Leginkább talán 1956-os, őszi emigrálása után, Párizsban találta meg a helyét, ahol hosszas erőfeszítések árán már 1984-től a Bateau Lavoir nagy, világos műtermében, hatalmas növények árnyékában, kényelmes foteljében fogadhatta a látogatókat. De még életkörülményei sem változtak olyan radikálisan, mint stílusa, a rendelkezésére álló viszonylag hosszú idő, közel hét évtized alatt. Ennek a változó stílusnak a legfontosabb állomásait emeli ki a Magyar Nemzeti Galériában 2013 telén rendezett nagyszabású retrospektív kiállítás, amelynek kurátora a Párizsban élő David Rosenberg, a katalógus szerzői pedig Kopeczky Róna és Kálmán Borbála, valamint Baki Péter fotótörténész. Abban, hogy Rozsda honnan indult és hová érkezett, az objektív politikai, társadalmi adottságokon túl Rozsda különleges karaktere is nagy szerepet játszott. Könnyebben fogadott be új irányzatokat, s ugyanolyan könnyedén hagyta ott őket mint egy már elhasznált ruhát vetette le és felejtette el régebbi stílusát. Nem azonosult feltétlen egy elvvel, egy művészi hitvallással, nem kötődött teóriákhoz, és nem is alkotott új elméletet. Noha legalább annyi hányattatás, létbizonytalanság jutott számára is osztályrészéül, mint hazai festőtársainak, ezekről nemigen beszélt, mintegy kikapcsolta őket az életéből. Autonóm személyiség volt, akit nemigen lehetett befolyásolni. Évtizedekig osztotta meg életét barátjával, Barta Lajossal, a kitűnő, absztrakt szobrásszal. Kettőjük művészetében természetszerűleg voltak áthallások, egymásra hatások, de az uralkodó egyéniség ebben a tekintetben is mindig Rozsda maradt. Mint ahogyan a katalógusban közölt életrajzából kiderül, Rozsda Rosenthal Endre néven 1913 novemberében Mohácson született. Már gyermek korában rajzolni kezdett, s különleges rajzkészsége egész életében megmaradt. Tíz évvel később fedezte fel magának a fényképezést, ami szintén fontos szerepet töltött be az életében. Ebben a művész megelőzte hazai pályatársait akik ekkoriban vagy festők, vagy fotósok lettek, a kettő csak ritkán kapcsolódott össze, mint például Moholy-Nagy László esetében, aki viszont nem itthon, hanem Németországban, más mesterek hatására kezdett a 20-as évek elején a fotogram és a fényképezés új és hagyo- Rozsda Endre: A torony, , olaj, vászon mányosabb módszereivel kísérletezni. A szabályos művészpálya Rozsdánál úgy indult, mint másoknál: beiratkozott egy festészeti szabadiskolába. Az iskola vezetője Aba-Novák Vilmos, a korszak reprezentatív, ünnepelt festője, az ún. Római Iskola képviselője, aki nagyszabású állami és egyházi megrendeléseknek tett eleget. A monumentális munkák, így a jásszentandrási és szegedi freskók elkészítésében a fiatal Rozsda is segédkezett neki. Aba-Novák nagyszabású, expresszív formákra épülő dekoratív stílusa természetesen tanítványára is hatással volt. De talán mégsem annyira, mint amennyire egy másik, szintén a Római Iskolához tartozó művész, Kontuly Béla kompozíciói. Kontuly hatását leginkább Rozsda egyik korai, 1934-es, szuggesztív alkotásán, Marianne c. mellképén, a mozdulatlan arcvonásokon, a kristályosan hideg, majdnem személytelen ábrázolásmódban tudjuk legjobban tetten érni. Ha Rozsda ugyancsak 1934-es, Sokszínű tehenek című képét és a Marianne-t a 30-as évek klasszicizáló alkotásai közé soroljuk, a velük egykorú, fáradtabb, zöldes-szürkés pasztellárnyalatú csendéletek, zsánerképek, tájak és halvány figurák inkább Szőnyi István stílusirány- Rozsda Endre: A terített asztal, 1941, olaj, vászon zatához, valamint a KUT (Képző művészek Új Társasága) szemléletéhez kapcsolhatók. Rozsda képei 1938-tól kezdenek ismét megtelni színnel: a zöldekkel harcoló hangos pirosak ellentétével (Pipant, 1938; Álomkatona, 1938 stb.). Festésmódja a korábbiaktól tökéletesen eltér: a nagyvonalú ecsetkezelés feloldja a részleteket: mintha alkotásain egy késői, sajátos új-fauvizmus született volna. Mindez a változás nem véletlenül következett be: a helyváltozással a stílusváltás szorosan összefügg: Rozsda 1938-ban kiköltözött Párizsba, és már ebben az évben közös műterem-kiállítást nyitott barátjával, Barta Lajossal együtt. A továbbiakban 1939-ben már a párizsi művész-elitbe, Szenes Árpád, Vieira da Silva, Etienne Hajdu, Max Ernst, Giacometti és a Jeanne Bucher galéria tulajdonosának társaságába kerül be. Egyszerre többféle irányzat hat rá, anélkül, hogy bármelyiknek is elkötelezné magát. Robert Delaunay orfizmusa A terített asztal (1941) és az Almaágy ( ) kompozícióiban, az élénk, körkörösen elhelyezkedő színfoltok játékában jut kifejezésre. Ugyanebben az időben a szürrealizmus is megérinti: különös, Alain d Aubignyt ábrázoló portréjában (1941) vagy a Félhomályban (1942). Feltehetően ebbe a franciaországi szürrealista irányzatba kapcsolódott volna be végérvényesen, ha nem szól közbe az ott is megerősödő zsidóüldözés, amely elől Rozsda hamis papírokkal és a képeivel együtt Magyarországra tér 14 15

9 Rozsda Endre: Félhomályban, 1942, olaj, vászon Rozsda Endre: Égi és földi szerelem, 1945, olaj, vászon vissza. S noha munkaszolgálatra hívják be, mégis sikerül megmenekülnie, és így itthon éri meg a háború végét barátjával, Barta Lajossal együtt és 1956 között egyik legtermékenyebb festői korszaka következik be. A modern szemléletű, franciás igazodású Európai Iskola tagja lesz. Mindamellett stilárisan nem kötődik az Európai Iskola mestereinek nagyrészt figuratív irányzataihoz viszont kialakít magának egy egyéni, különleges előadásmódot: képeinek felületét nagyrészt kitölti egy apró elemekből összeszőtt, sokszínű, gazdagon kialakított motívumcsoport. Itt mintha több réteg is fedné egymást, s csak nehezen lehetne felfejteni, mit is rejt valójában ez a bonyolult szövedék (Égi és földi szerelem, 1945; A torony, ). Leginkább az Európai Iskola egyik alapítójának, a teoretikus Kállai Ernőnek bioromantikus elmélete nyer itt vizuális formát februárjában Barta Lajossal együtt nyílik kiállítása mint az Európai Iskola XXXI. tárlata. A történelem mint mindenki más számára is ismét közbeszól, 1948 őszétől az Európai Iskola nem működhet tovább, és számos más egyesületet, társaságot is betiltanak. Az ezt követő sötét 50-es években Rozsda mint hazai művésztársai is leginkább a létfenntartásáért, s az alkotás minimális feltételeiért küzd. Ekkoriban festékhez is alig lehet hozzájutni (csak kiutalásra), kiállítani nem tud, viszont sokat rajzol. Ezek az aprólékosan kivitelezett finom lapok rendkívüli rajzkészségről tanúskodnak, s leginkább a szürrealista szemlélethez állnak közel. Aprólékos, mozaikszemcsékre emlékeztető színes foltokból állítja össze kaleidoszkóp hatású kompozícióit, amelyek dekoratív felülete teljesen kitölti a kereten belül rendelkezésre álló teret. Amikor kitör az 1956-os forradalom, Rozsda gyorsan határoz: elhagyja az országot, és 1957-től ismét Párizsban telepszik le. Párizsban viszonylag hamar megtalálja a helyét: már 1957-ben kiállít a Galerie Furstenbergben, amelynek katalógusához André Breton írja az előszót ben francia állampolgár lesz után, itthon is elismerik munkásságát: 1998-ban nagyszabású kiállítása nyílik a Műcsarnokban, majd számos tárlata a budapesti Várfok Galériában. Ezek a kisebb tárlatok a mestert mindig más és más oldaláról mutatják be. Közülük az utolsó, a Rozsda 100 A párka fonala című 2013 telén számos kevéssé ismert korai és későbbi művét is felvonultatta, amelyek a maguk stiláris változatosságában, a figuratív, a szürreális és az absztrakt festészet mezsgyéjén helyezkedtek el. A jelenlegi, a Magyar Nemzeti Galériában rendezett nagyszabású tárlatnak köszönhetően pedig úgy érezhetjük: Rozsda életműve a festő több évtizedes távolléte ellenére is a magyar művészet szerves részévé vált, s abból őt már u gyanúgy nem lehet kihagyni, mint ahogy a francia művészetből sem. P. SZABÓ ERNŐ A PÁRIZSI AJÁNLÓLEVÉL Beszélgetés Barki Gergely művészettörténésszel a Musée d Orsay-ban rendezett Allegro Barbaro című kiállításról Musée D Orsay, Párizs, X I. 26. Október közepétől január elejéig, azaz több mint két és fél hónapon át várta az érdeklődőket a párizsi Musée d Orsay-ban az Allegro Barbaro Bartók Béla és a Magyar Modernizmus című kiállítás, amelyet a világ egyik legrangosabb és leglátogatottabb múzeuma, ahogyan a katalógusban is olvasható, a budapesti Szépművészeti Múzeummal együttműködve rendezett. A tárlat sikeréről beszámoltak a hazai média különböző csatornái, de bőségesen adott róla hírt a világsajtó is. Abban mindenki egyetért, hogy a kiállítás jelentős nemzetközi sikert hozott, ami a magyar művészet más értékeinek külföldi bemutatását, elfogadtatását is megkönnyítheti. A részletekről a tárlat egyik magyar kurátorát, Barki Gergely művészettörténészt, az MTA BTK Művészettörténeti Intézet munkatársát (társa Rockenbauer Zoltán művészettörténész volt) kérdeztük néhány nappal a kiállítás január 5-i zárása előtt. PÁRIZS A MI BAKONYUNK Barki Gergely: Már csak két nap lenne hátra? Hát tényleg! Ami azt illeti, nem kevés nap telt el a nyitás óta, s ez alatt az idő alatt számos visszajelzést kaptunk a kiállításról a francia kollégáktól, és a sajtóban is rengeteg hosszabb, rövidebb információ jelent meg, s ami igen örvendetes, rengeteg blog, blogos bejegyzés foglalkozott vele. Voltak jó néhányan, akik összevetették a múzeum földszintjén látható Masculin/Masculin című kiállítással, és többek szerint is a mi kiállításunk került ki győztesen ebből az összehasonlításból. Személyes élményeim is vannak erről természetesen, mert a megnyitó óta kétszer mentem vissza a múzeumba, s mindkétszer azt tapasztaltam, hogy rengeteg a látogató. A vasárnapi zárás után lesznek majd erről hivatalos adatok, de közben két és fél ezerre becsülték a napi látogatószámot úgy tűnik, bőven ezer fölött lesz a számuk. Szépen fogyott a katalógus is. Egyedül itthon jelent meg egy-két fanyalgó írás a kiállítással kapcsolatban. Ilyet még eddig nem olvastam, de majd megkeresem a cikkeket. Ami egyébként a katalógust illeti, azzal kapcsolatban lehet is fanyalogni. B. G.: Azt mi is vállaljuk, hogy sajnos a katalógus pocsék lett, mindketten mérgelődtünk eleget miatta, és nem tetszett az eredmény a Musée d Orsay elnökének, Guy Cogeval úrnak sem. Francia partnereink kapkodtak, a határidő rövid volt, ők pedig nem bíztak meg megfelelő szakembereket a feladattal. Itthon jobb kiadvány készült volna. Volt egy csomó javaslatunk, amit sajnos nem fogadtak meg. Szerencsére nem csak ezzel a katalógussal ajánlhatjuk magunkat esetleges jövendőbeli partnereinknek. Meghívtunk a kiállításra jó néhány amerikai és német szakembert, hogy élőben lássák a műveket. Régen jóban vagyok például Rebecca Rabinow-val, a Metropolitan Múzeum kurátorával, a 20. századi gyűjtemény vezetőjével. Évekkel ezelőtt egyedüli magyar előadóként meghívott a náluk rendezett Stein testvérek gyűjtőtevékenységét feldolgozó kiállításra, sőt, egy Perlrott Csaba Vilmos-képet ki is állított. Most eljött Párizsba, három napig együtt volt velünk, igen érdekelte a kiállítás. De jelentkezett érdeklődés Ausztráliából is, ami aligha meglepő, hiszen Orbán Dezső 1939-ben oda emigrált, nagy tiszteletben tartották művészetét, s neve ma is jól cseng. Van most ott egy Orbán Dezsőnek és két tanítványának, Olsennek és Ogburnnak a nevére felfűzött vándorkiállítás, The Three O s címen, s ennek kapcsán is felvetődött a Nyolcak bemutatásának a lehetősége. Azt hiszem, már csak idő kérdése a folytatás. A Musée d Orsay olyan ajánlólevél, amely újabb és újabb és egyre fontosabb kapukat nyithat meg előttünk. Az történik tehát, amiben a kiállítás kurátoraiként ti, illetve a nagyszabású vállalkozást elindító Baán László, a Szépművészeti Múzeum Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója is reménykedett. De a kiállítássorozat, amely most, legalábbis egy időre, lezárul, még korábban indult. Mikor is? B. G.: Ha jól számolom, hét évvel ezelőtt, még a Magyar Vadakkal a Magyar Nemzeti Galériában, amit Passuth Krisztinával és Szücs Györggyel csináltunk. Ez is nagy siker volt, hiszen az anyagot később három helyen is bemutatták Franciaország- Barki Gergely 16 17

10 ban. Sőt, ezt követően a brüsszeli városházán is rendeztünk Rockenbauer Zoltánnal egy Magyar Vadak-kiállítást, amelynek a házigazdák szerint kétszer annyi látogatója volt, mint általában az ottani tárlatoknak, és igen jól sikerült a katalógus is, amit újra kellett nyomni, mert elkapkodták. Rá két hétre nyílt meg a Nyolcak-kiállítás Pécsett, amelyet 2011-ben a Szépművészeti Múzeumban, 2012-ben pedig a bécsi Kunstforumban rendezett tárlat s azzal párhuzamosan a Collegium Hungaricumban a grafikai kiállítás követett. Most is sor került ilyen szatelit-kiállításra a Párizsi Magyar Intézetben a képzőművészet és a mozdulatművészet kapcsolatáról. A múzeum az év végén egy állítólag nagyon jól sikerült konferenciát is rendezett a magyar képzőművészet, a zene és a népművészet kapcsolatáról, amelyre én nem jutottam el, de Rockenbauer Zoltán és Gellér Katalin ott volt, valamint Vikárius László zenetörténész, a Bartók Archívum vezetője is. Ami pedig a közvetlen jövőt illeti, a Párizsi Magyar Intézetben tavasszal Juliantől a Matisse-akadémiáig címen szeretnénk kiállítást rendezni a párizsi akadémiák magyar növendékeinek munkáiból. Összességében a francia kollégák számára is igazi felfedezés volt a kiállítás, ami további együttműködési lehetőséget ígér a számukra. Mindenképpen szeretnének például Rippl-Rónai-kiállítást rendezni, s van a Musée d Orsay-nak egy kurátora, aki kifejezetten a gödöllőiek iránt Berény Róbert: Bartók Béla portréja, 1913 Bázel, Sacher Stiftung, Bartók Péter tulajdona érdeklődik. Mi egyébként tudatosan hagytuk ki ezt a művészkört, amely viszont nagyon beleillik a franciák keleti, észak-keleti irányú nyitásába, a szecesszió iránti érdeklődésébe. Egy éve Akseli Gallen-Kallela művei szerepeltek ebben a teremsorban, ha jól emlékszem, Richard Strauss és Bécs művészete lesz a következő. Nagyon jól nyúlnak hozzá ezekhez a témákhoz, ösztönzi a kapcsolatok fejlesztését az elnök zenei érdeklődése is. Egyébként mi is úgy indultunk, hogy Bartók zenéje kissé a háttérben marad, de közben módosult a koncepció a partnereink kezdeményezésére. A zene kezdetben jelzésszerű lett volna, a kutatások során azonban számos izgalmas kapcsolatra, párhuzamos törekvésre derült fény. Így végül megmaradt egy modernizmusvázlat, egy gondolatfelvetés, ugyanakkor érzékletesen kirajzolódtak a kapcsolatok is. Akik Bartókért jöttek, ugyanúgy kaptak valami pluszt, mint azok, akiket a képzőművészet vonzott. Komplex élményt adott a tárlat, amihez a bejátszott zeneszámok és a mozgóképek is hozzájárultak. Egyetlen egy komoly hiányossága, pontosabban hiánya volt a tárlatnak... B. G.: Tudom, Berény Róbert Bartókjára gondolsz. Sajnos az a helyzet, hogy a zeneszerző fia, Bartók Péter ezt a képet egyáltalán nem akarja kölcsönözni senkinek. Elküldte a festményt Bázelbe a Sacher Alapítványnak, az eddig Floridában őrzött archívummal együtt. Hogy mi lesz a képpel a jövőben, az egyelőre titok. Nagyon különös történet játszódott le itt egyébként is, hiszen a mű 1915 óta Amerikában volt, egészen mostanáig. Egy bizonyos Laurvik nevű norvég származású újságíró vitte ki további több tucatnyi Berénymű vel és összesen vagy ötszáz más alkotással együtt a San Francisco-i világkiállításra, amelynek egyik szervezője volt. Az első világháború vége után évekig kellett várni, amíg az alkotások egy része hazatért, de a szervező a Bartók-képet és Berény Golgota című képét egyszerűen nem volt hajlandó visszaadni, állítólag beléjük szeretetett pedig Berény élete végéig újra és újra sürgette a visszaadást. Mindketten 1953-ban haltak meg, a képet elárverezték, így jutott Bátor Viktor New York-i ügyvédhez, akitől később Bartók Péter megszerezte. A Berény-unokák is szerették volna visszakapni, de az amerikai jog máshogy rendelkezik. Izgalmas ez a sztori, Sipos Szilvia fiatal rendezővel most háromrészes dokumentumfilmet forgatunk róla, illetve a San Franciscóban eltűnt, majd felbukkant alkotásokról Amerikától Olaszországig jó néhány helyet felkeres a stáb. Remélhetőleg DVD-n is meg lehet majd vásárolni a filmet, ez a megoldás jól bejött a Nyolcaknál is, amikor elfogyott a katalógus. Ha a hiányért nem is pótolnak, a kiállítás hozadékát mindenképpen gazdagítják az előkészítés, a kutatások során tett felfedezések, új attribúciók. Melyek a legfontosabbak? B. G.: Szerepel a tárlaton jó néhány olyan Bort nyikmű, amely kifejezetten a Fából faragott királyfihoz kapcsolódik. Ő látta 1917-ben a bemutatót az Operaházban, s olyan óriási hatást gyakorolt rá, hogy több nagy figurális kompozíciója is erre az élményre vezethető vissza. Előkerültek a kutatásaink során pl. linómetszetek, amelyeket korábban nem is ismertünk, s az eddig ismert darabok esetében, illetve a festményeknél egyaránt előfordult téves datálás, amelyeket most korrigáltunk. Több eddig ismeretlen Bornyik-művet mutattunk be a Magyar Intézet tárlatán is, közöttük egy meglehetősen mulatságos tárgyat, a maga készítette csocsóasztalt is, melynek focistái leginkább Oskar Schlemmer figuráira emlékeztetnek. De előkerültek más művek is. Évek óta kiállítottuk például Ziffer 1908-as tájképét a Kieselbach-gyűjteményből, s most, hogy a tárlat előtt Kemény Gyula alaposan letisztította a hátoldalt, derült ki, hogy azon egy Tihanyit ábrázoló portré látható. Vagy itt van Moholy-Nagy László műve az Albertinából, amelyet egy ottani kiállításon fedeztünk fel, s jó zárása lehetett a kiállításnak 1920-ig, addig az évig, ameddig elmehettünk. Szerettünk volna kiállítani egy Juhász Gyula-portrét is Moholy-Nagytól, de ezt a franciák nem akarták, a katalógusban viszont benne van. Több olyan kérdés is volt tehát, amelyben eltért a magyar és a francia kurátorok véleménye, a katalógust pedig nem sikerült megfelelő módon elkészíteni a vendéglátóknak. Ezzel együtt milyen volt az együttműködés a két fél között? B. G.: A társkurátornak, Claire Bernardinak nagyon rövid ideje volt arra, hogy beleássa magát a témába. Mindenesetre többször eljött Magyarországra, elvittük számos gyűjtőhöz, járt a bécsi Nyolcak-kiállításon is, nagyon sok mindent élőben látott tehát. Sok mindent mi adtunk, de neki is voltak ötletei. Mi például sokkal több csendéletet szerettünk volna kiállítani és kubista képeket, például Szobotkától vagy Réth Alfrédtől, de Galimbertitől és Dénes Valériától is. Az első körben például ki kellett hagyni Galimberti Saint-Raphaëljét, s csak egy nagyméretű Mattis-Teutsch-kép lemondása után került vissza, akkor azonban általános sikert aratott. Ők nem nagyon értették ezt a színes magyar kubizmust, de azután valahogy ráéreztek az ízére, például a Szobotka-képeknél is. Én éppen ebben látom a továbblépés lehetőségét, a nagyon gyéren megmaradt magyar kubista örökség újrafelfedezésénél. Itt is hasonló a helyzet, mint a Magyar Vadaknál, ahol mű jelentette kezdetben a törzsanyagot, de a kutatásnak köszönhetően gyorsan megduplázódott. A magyar kubizmus terméséből nagyon sok minden lappang, külföldön van. Szobotka műveit például a 70-es években két olasz galériás vásárolta fel Budapesten, de Franciaországban is sok mindent találhatnánk. Egy többéves kutatás feltárhatná ennek az anyagnak a javát, s ez azért Budapest, Kieselbach Tamás gyűjteménye Magántulajdon Ziffer Sándor: Tihanyi Lajos portréja (a Nagybányai táj boglyákkal című kép hátoldala), 1908 körül lenne fontos, mert például a Metropolitan Múzeum éppen most indított kutatási projektet a kubizmus perifériáját érintően is, rá lehetne csatlakozni erre és más nagy projektre is. Ismétlem: a Musée d Orsayban rendezett kiállítás olyan ajánlólevél, amelynek felmutatása mindenütt sikerrel kecsegtet. Ziffer Sándor: Csendélet, 1906 vagy

11 GRÉCZI EMŐKE A MAGYAR MODERNIZMUS VENDÉGJÁTÉKA Allegro Barbaro Párizsban Musée D Orsay, Párizs, X I. 26. Mit tudhat meg egy francia vagy bárhonnan érkezett lá togató a modern magyar festészetről egyetlen kiállítás megtekintésével, miközben a korszak feldolgozása, értelmezése és megértése még idehaza sem egyértelmű, hiszen éppen hogy elkezdődött egy olyan fogalom beve zetése, mint a Magyar Vadak, még keressük a Nyolcak működésének valódi kereteit és keressük a magyar moder nizmus origóját, egy művet, egy kiállítást, amely az időszámítás kezdetét jelentheti? Milyen szempontok alapján válogasson a helyzetéből adódóan tájékozatlan francia kurátor, és milyen elvek alapján állítsák össze a választható művek portfolióját a magyar kurátorok? Magyarázzon, vagy elég, ha élvezetet nyújt, értelmezni, vagy megszeretni segítsen? A magyar látogató, pláne ha szakmabeli, a komoly alapterületen közzétett száznál több műtárgy láttán a fenti kérdésekre keresi a választ, hiszen a művek zöme ismert a pécsi és a budapesti Nyolcak-kiállításról, a Magyar Vadak Bortnyik Sándor: Balett Bartók Fából faragott királyfi, 1920 PÁRIZS A MI BAKONYUNK korábbi tárlatáról és a festményárverések katalógusaiból, nem a legkedvesebb kép, hanem a kurátori koncepció megtalálása foglalkoztatja, és az a gondolat, hogy mennyire lehet eredményes a Musée d Orsay ötödik emeletén közel három hónapig látogatható tárlat. Kétségtelenül szakmai ártalom, amikor az ember úgy sétál el Lesznai Anna hímzett Ady-párnája mellett, hogy tudomásul veszi, ezt is elhozták, miközben mit érthet mindebből, aki nem hallott a Vasárnapi Körről. Azokat az áttételeket pedig végkép nem ismeri, ami Bartókot, Balázs Bélát, Lesznait és Adyt köti össze és ehhez még csak franciának sem kell lenni, hanem átlagos műveltséggel rendelkező magyar turistának. A kiállítás nem kevesebbet próbál ugyanis, mint átfogni egy szerteágazó, sokszereplős és fordulatos korszakot, Magántulajdon Sáránszki Art Solutions, Magántulajdon útként bemutatni az útkeresést, nem egyetlen kört vagy iskolát (mint a bécsi Matisse és a Vadak kiállítás az Albertinában), hanem egy tizenöt évben ( ) meghatározott korszak minden progresszív irányzatát, francia hatásra épülő poszt impresszionizmussal, magyar népművészettel és forradalmi aktivizmussal. Egy szellemi ára dat volt az, ami elindult a 20. század első éveiben és tartott a Tanácsköztársaság bukásáig és Trianonig, manifesztálódott irodalmi művek, folyóiratok, kiállítások, koncertek, festőiskolák és szellemi műhelyek által ebből kellett ezúttal egy befogadható kivonatot mutatni. Egy magyarországi kiállításon joggal várhatjuk el, hogy a legjobb alkotások szerepeljenek, egy külföldi tárlatra, főleg ha egy ilyen presztízsű múzeumról van szó, referenciaműveket (is) kell válogatni, amelyek definiálják a magyar modernizmust, dokumentálják annak francia gyökereit (Párizsban készült, ott kiállított, ugyanazt a modellt vagy művésztársat ábrázoló munkák) érzékeltetik, sőt, szimbolizálják a progressziót, még azzal a kompromisszummal is, hogy kvalitásuk alapján nem biztos, hogy máshol, egy másik válogatásban is szerepet kapnának. Ez volt (lehetett) a magyar kurátorok (Barki Gergely és Rockenbauer Zoltán) koncepciója és célja, a felkínált művek közül pedig Claire Bernardi válogatott, mondhatni intuíciói alapján, hiszen a műveket fizikai valójukban csak a helyszínen ismerhette meg. Óhatatlanul is látszódnak azok a fogódzók, amelyek mentén a múzeum is megpróbálta elhelyezni az anyagot a saját közegében, többek között a felülreprezentált Rippl-Rónaival, vagy éppen a címadó és a projekt alapjául szolgáló Bartók-életművel. Noha Bartók mint kiindulópont adott volt, a kiállítás egyes tereiben megszólaló zene (az Allegro Barbarótól Debussy Bartók és Szigeti József által előadott szonátáján át a népzenei gyűjtésekig és A kékszakállú herceg váráig) folyamatosan alátámasztja és árnyalja a falakon látható művekből összeálló sokszínűséget, ezáltal a néhányak által megalázónak tekintett ( önmagában nem áll meg a lábán a modern magyar festészet, Bartók nélkül nem kell a magyar modernizmus stb. ) alapkoncepció egy könnyebben befogadható és emlékezetes kiállítást eredményez a látogatók többsége előtt teljesen ismeretlen alkotásokból. A többé-kevésbé időrendbe, korszakok szerint rendezett anyagot egy önarcképválogatás vezeti fel, mintegy a főszereplők bemutatásával, Berénnyel, Tihanyival, Zifferrel, közöttük elhelyezve egy Gauguin-önarcképet a múzeum saját gyűjteményéből az analógiaként választott mű évvel korábban készült a magyar portréknál, és ezzel máris bizonyítást nyer, hogy iskolaterem tőink Párizsban csak követők lehettek, ha mégoly tehetséggel is alkalmazták a független akadémiákon és szalonokban ellesett technikákat. A legtöbb referenciamű a Paris Budapest címet viselő egységben csoportosul, miközben a mi Párizsunkból áll rendelkezésre a legszűkebb a választék; a kiállítási listákról ismert képek nagy része eltűnt, jó esetben lappang, így Bornemisza Géza, Berény Róbert vagy Perlrott-Csaba Vilmos festőiskolai aktjai dokumentálják a tanulóéveket, a magyar modernizmus gyökereit, Albert Marquet-nak a Pompidou-ból kölcsönzött 1905-ös műtermi aktja (más címen: Matisse Manguin műtermében Matisse dans l atelier de Manguin) társaságában. A témát egymagában összefoglalja Perlrott Csaba újonnan felfedezett, Gauguin szintetizmusának hatását viselő, 1907-es datálású Festőiskolája. Mielőtt azt látjuk, hogy miként jelenik meg a párizsi stúdium a pesti, a nagybányai és a nyergesújfalui műveken, egy adag Rippl-Rónai támasztja alá, hogy az ő életműve Párizstól Kaposvárig a modernizmus maga, nem véletlen, hogy nemzetközi elfogadottságával a kiállításon szereplő művészek közül legfeljebb Moholy-Nagy vetekedhet. A csalhatatlanul Párizsban felszedett modor mutatkozik meg az 1906-tól már magyar földön készült műveken, a nagybányai neós időszakból kevesebb, a Nyolcakat előkészítő nyergesi képekből (Márffy, Kernstok, Czóbel) több került a falakra, a kurátorok preferenciáinak megfelelően. A zeneteremnek felállított ellipszis alakú beépítmény túloldalán Czóbel 1906-os Ülő férfije vonja magára a figyelmet, mely szuggesztivitását nemcsak tekintélyes méretének köszönheti. Mellette ugyancsak Czóbel Szalmakalapos férfija az előbbinél elna- Márffy Ödön: Kerpely Jenő portréja,

12 Szobotka Imre: Kilátás ablakból, Berény Róbert: Ignotus portréja, 1912 Magántulajdon Budapest, Kieselbach Galéria gyoltabb ecsetkezelésével Matisse és Vlaminck portréira emlékeztet. Az aktokkal bőkezűen ellátott nagyteremből felüdülés betérni a magyar népművészeti hagyományok hatását szemléltető egységbe, ahol Lesznai már említett Ady-párnája, Csók István több jellegzetes csendélete és zsánerjelenete mellett Ziffer és Berény egy-egy vonatkozó csendélete kapott helyet. Látható, hogy a források és élmények begyűjtése, feldolgozása, felfedezése és alkalmazása a művekben párhuzamosan zajlott Bartóknál és a festőknél, a francia modernizmustól vezetett az út a forradalmi művészetig, az avantgárdig, és ebben egy állomás, nem pedig kitérő volt a népi motívumokkal való munka. A 10-es évek közepétől, a fauve-ot és a Nyolcak óvatos kubizmusát felváltva az avantgárd új szereplőket hoz a színpadra: az aktivisták különítménye, Mattis-Teutsch, Bortnyik, Moholy-Nagy képeivel, Kassák folyóirataival, címlapjaival, a Tanácsköztársaság hónapjainak politikai töltetű alkotásaival a kiállítás legáthatóbb részlete, mely Tihanyi Kassák-portréjával indul, és középpontjában a számunkra szinte közhelynek számító Fegyerbe! plakát áll, de képzeljük csak el ezt annak a szemével, aki először látja a testéből (és önmagából) kifordult forradalmár ábrázolását. Ezt, miként a kiállítás többi részét is, bőven megtámasztják dokumentumokkal, fotókkal, kéziratokkal, nem beszélve a falnyi történelmi tablóról, rajta csonka-magyarországgal, amellyel a tárgyalt korszak bevégeztetett. Az analógiának betűzött egy-egy vendégkép kevés ahhoz, hogy ítéletet mondjunk a magyar modernizmusról. Párhuzamnak ott a bécsi Matisse és a Vadak, amit annak is érdemes, sőt, tanulságos megnéznie, aki nem jutott el Párizsba, hiszen a magyar Vadakról és a Nyolcak művészetéről alkotott fogalmunkat alapvetően nem befolyásolja az Allegro Barbaro kiállítás. (Kétségtelen: nem a miénket kívánja befolyásolni.) Matisse és Derain 1905-ös collioure-i nyarának kivonatát, mellettük a Fauve-ok Salon d Automne-beli tárlatát ismerhették a magyar modernistáink, ám éppen ezért szembetűnő az az óvatosság, amellyel az ecsetet kezelték: ott fesztelenség, nálunk feszes kompozíció, ott szabadság, nálunk akadémikus beidegződések. Ám ez csak akkor és úgy derül ki, ha látjuk Matisse, Vlaminck, Dufy, Friesz, van Dongen képeit az Albertina pazar válogatásában. Ha ezt a válogatást Czóbelék nem is láthatták, több másikat igen, és ehhez képest született meg a magyar modernizmus. MULADI BRIGITTA A VILÁG HÚSÁNAK ELEVEN LÜKTETÉSE 1 Lucian Freud kiállítása Kunsthistorisches Museum, Bécs, X I. 6. The Bridgeman Art Library, fotó: David Dawson Lucian Freud a Férfi kék sállal c. képe előtt, 2004, 48,5 x 50,9 cm BIZARR(T) Adott egy festő, aki nem mozdul ki a műterméből, megszállottan dolgozik, nem gyárt elméleteket saját művészetéről, nem vesz tudomást a kultúra válságáról, nem érdekli az általános értékvesztés, sőt a festészeti konvenciók mellett érvel, miközben a művészet belső gondjaival sem foglalkozik, csak abban a produkcióban vesz részt, ami megfelel reprezentációs elveinek. Annyit tesz, hogy megszállottan fest, egy sajátosan zárt rendszerben, amiben kizárólag a modell és a festő számít. A külvilágban zajló vad fitnesskultusz teljesen hidegen hagyja, zsigeri festményeiben döbbenetes állapotjelentést ad az ember aktuális nem éppen vonzó testi-lelki állapotáról, aktokat fest erotika nélkül, portrékat szépség nélkül. Lucian Freud (Berlin, 1922 London, 2011) képeihez való viszonyunk meglehetősen problematikus lehet, akkor is, ha tudjuk, a festészet nagy túlélésének drámai fordulataiban a szerepe vitathatatlan. Meghatározott tér és idő nélkül mégis szinte semmitmondóan simulnak bele a mai képözönbe, vagy ellenállást váltanak ki, tekintve a képi realizmus ellentmondásos történetét. S ha Freuddal mint kortárs művésszel foglalkozunk, meglehetősen ingoványos talajra kerülünk a festészet története és konvenciói témában is. Nem beszélve arról, hogy Sigmund Freud unokájaként kézenfekvő természetességgel tesszük be a pszichorealizmus dobozunkba, ami inkább a bejárt életút miatt lehetne természetes (származás, II. világháború, emigráció...). A barokk, ami Freud számára a látványon túl is az elsőszámú mintát jelentette, a maga korában forradalmi volt. Az kérdés, hogy a barokk realizmus mennyire kapcsolódik ahhoz, amit ma realizmusnak nevezünk. A barokk művészek magukat modern -nek tartották, s valóban hatalmas lépést tettek a reneszánsz rendből való kimozdulással az építészetben és a festészetben is. Elvetették a szigorú centrális perspektívát, egy képen több jelenetet ábrázoltak, több fókusszal, a magasztos átszellemültséget tobzódó szenvedéllyé alakították, a szépségeszményt teljesen megváltoztatták, a szabályos, arányos formák helyett hullámzó testeket ábrázoltak, és nagy jelentőséget tulajdonítottak az arckifejezésnek. Bernini, a világfi, Szent Teréz extázisával a portrészobrászat és a vallási elragadtatottság határait feszegette, ahogy az erotikán keresztül lépett be a spiritualitás birodalmába. De mit tartott meg ebből Freud? Látszólag nem sokat, azon kívül, hogy nem érzelgősen és tetszetősen, inkább cinikusan és rezignáltan, de húst hússal ábrázolt. Aktjain többnyire modelleket látunk, akiknek cselekvése irreleváns, nem üzennek semmit, testük elernyedt, vagy éppen természetellenesen kitekeredett pózban fekszenek, az arcukon különösebb kifejezés nem látszik, szenderegnek, vagy a semmibe révednek, melankolikus arckifejezéssel. Ennek okai elég prózaiak, a képek szereplői több napig álltak modellt a művésznek, együtt éltek vele, teljes ellátást kaptak, a dolguk csak az volt, hogy lelazuljanak. A művész minden eszközt mobilizált, hogy a valóságnál is elevenebb testeket vihessen a vászonra: A festményeim megpróbálják az érzékelést hozzásegíteni a valóság intenzívebb felfogásához. A célt így fogalmazta meg: Mit kívánok egy képtől? Azt akarom, hogy csodálatba ejtsen, feldúljon, elcsábítson, meggyőzzön. Mindent megtett, hogy a modelljei annyira elfeledjék a kiszolgáltatottságukat, hogy alkalomadtán akár a padlóra feküdjenek, és teljesen kitárulkozzanak. Freud minden energiájával, ahogy ő mondja, megszállottságával, rákapcsolódott a modelljére, hogy annak minden látható részletét a néző számára a lehető legérzékelhetőbbé tegye. A biológiai testet akarta megragadni, a maga nyilvánvalóságában. A szegényes, már-már sivár, elhanyagolt műterem-feeling az elmúlás és a dekadencia szolgálatában áll, s az aktok sem a magasztos lelki tartalmaikkal vagy szimbolizmusukkal hatnak. A hús látványa, az 22 23

13 Lucian Freud: Munkaügyi előadó alvás közben, 1995, olaj, vászon, 151,3 x 219 cm anyagiság (olykor az ecsettörlő rongyok kusza halma), a több testtel felfokozott orgiasztikus tobzódás és a puritán környezet ellentéte megrázó élményhez juttatja el a nézőt. A hatás kedvéért Freud olykor belenyúlt a tiszta koncepcióba (valósághű portrék, megélt szituációk), és belekevert némi manipulációt, titkot. Egy interjúban mesélt az anyját ábrázoló képekről, amelyeket hosszú éveken át készített a 70-es években. Az idős hölgyet majdnem 8 éven át minden nap átvitte a műtermébe, és több portrét is készített róla. Az egyik festményen együtt szerepel Freud akkori meztelen szeretőjével, ami megbotránkoztathatta a nézőket. Azt azonban kevesen tudták, hogy a lányt és az anyját külön festette meg, azok sohasem találkoztak. A néző a képek mögött a művészt is meg akarja ismerni, s Freud mindent meg is tesz, hogy csodálója minél többet megtudjon róla a modelljein keresztül, legyen az élő, vagy élettelen tárgy. Rengeteg önvizsgáló önarcképet is készít, de családtagjai (12 gyermeke született több házasságából), közeli és távoli barátai, trendi személyiségek és idolok állandó és visszatérő modelljei. Az aktjai persze nagyobb feltűnést keltenek, mint a portrék vagy a csendéletek, pedig azok éppolyan szenvedéllyel, zsigeri és drasztikus valóságlátással készültek, mint az aktok. Noha Goya nem szerepel Freud kedvenceinek listáján, de az angol királynő, Erzsébet portréja azt a kíméletlenséget hozza, mint Goya visszadobott királyi portréi: A festménybe épített igazság jobban megrendíti az embert, mint az egyszerű jelenlét ábrázolása mondja a festő. Freud akkor kapta a legnagyobb figyelmet, amikor részt vett a 27. Velencei Biennálén Nagy-Britannia színeiben Francis Baconnel (akivel szoros baráti viszonyt ápolt) és Ben Nicholsonnal, de számára a szakmai siker nem a trendi kortárs galériák, intézmények meghívásaiban mérhető. Így akkor érkezett be, amikor a képtárak, múzeumok hívták meg kiállítani, lehetőleg a nagy elődök kéznyújtásnyi közelségében. Az első ilyen állomás 1981-ben a Royal Academy of Arts A New Spirit in Painting című kiállításán való részvétel. Az idő beigazolta a művész heves hagyománytiszteletét, ami számos olyan kiállítás formájában valósult meg, mint 1987-ben a londoni National Gallery A művész szeme című tárlata, ahol Freudnak a gyűjteményből kiválasztott hat kedvenc művét állították ki (ahol a kortárs kurátorok között volt Hirst, Kiefer, Koons, Morrelet, Murakami, Warhol stb.). A British Council számos kiállítást szervezett neki, többek között Berlin, Párizs, Róma, Liverpool, a New York, Madrid, Tokió, Sydney, Franfurt stb. legjelentősebb múzeumaiban, de az igazi beérkezés a Tate Britain egyéni kiállítása volt 2002-ben, 80 éves korában. Freud festői ars poétikáját illetően az egyik legfon- The Lucian Freud Archive / The Bridgeman Art Library tosabb állomás az Encounters: New Art from Old kiállítás volt 2000-ben, a londoni National Galleryben, ahol a kortárs-klasszikus párhuzamba állítása szerinti koncepcióban képpárja meglepő módon Chardin finom érzékiséggel megfestett A tanító című képe volt. Los Angelesben a Kortárs Múzeumban Constable festménye mellett állított ki, akinek egy szilfát ábrázoló olajtanulmányát később átültette rézkarcba. Korábban is voltak kísérletei a klasszikusokat illetően, Watteau Pierro-t és társait ábrázoló, a féltékenységet szimbolizáló commedia dell arte jelenetét kosztümökbe öltöztetett gyermekeivel állította be Nagy enteriőr W11 (Watteau után, ) címmel. Húsz évvel korábban Munch Síró aktja (1913) után festette meg egyik lányát, némi iróniával, Meztelen, nevető lány (1963) címmel. A festő humorát korábban is megcsillogtatta már a Lány fehér kutyával (1949) című, a Neue Sachlichkeit bűvkörében keletkezett képén, amelyen a köntös ráncait párhuzamba állítja a kutya nyakbőrének puha redőivel, és a nő és az állat tekintetének bizarr hasonlóságát hangsúlyozza. Ez az irónia később az önarcképeire jellemző, valamint a barátairól és celebekről készített portrékra. Halála után két évvel művei egy térben szerepelnek a Kunsthistorisches Musem falain Tiziano és Rubens mellett. Jasper Sharp a Méreg és gyönyör finoman adagolva című katalógusszövegében a művésszel való beszélgetések alapján írja le Freud kapcsolatát a klasszikusokkal, kezdve a szülői házat díszítő reprodukcióktól a Tiziano Diana és Actaeon című, között készült eredetijével való találkozásig, az edinburgh-i múzeumig, ahová a művész egy Skócia határán élő barátjánál töltött vakáció alatt heteken át minden nap elutazott. Freudot a megszokottnál jóval szenvedélyesebb kapcsolat kötötte a nagy klasszikusokhoz, listáján Cézanne, Chardin, Constable, Daumier, Degas, Hals, Ingres, Monet, Rembrandt, Rubens, Seurat, Turner, Velázquez, Vuillard és Whistler együtt szerepelnek. Szinte minden művész beszámolhat hasonló élményekről, de ő mintha nem akart volna többet, mint elődei, csupán továbbvinni, amit ők elkezdtek, megőrizni a festészet tradícióját. Amikor ezzel nem értettek egyet és kritizálták a korszerűtlenségét, egy Mahlertől vett idézettel felelt: A tradíció nem azt jelenti, hogy a hamut imádjuk, hanem azt, hogy a tüzet visszük tovább. Ezzel az ihletettséggel nehéz szembeszállni, s bevallom, nekem imponál. 1 Rényi András: Egy kosár gyümölcstől a gyümölcskosárig. In: Az értelmezés tébolya. Hermeneutikai tanulmányok. Kijárat Kiadó, 2008, 27 2 Jasper Sharp: To Sieve for Poison and Pleasure. Lucian Freud at the Kunsthistorisches Museum 3 Nach Gift und Freude durchsieben. Lucian Freud im Kunst historischen Museum 4 Bécs, 2013 kétnyelvű katalógusszöveg The Lucian Freud Archive / The Bridgeman Art Library The Lucian Freud Archive / The Bridgeman Art Library Lucian Freud: Portré kutyával, , olaj, vászon, 150 x 150 cm Lucian Freud: Önarckép, 1963, olaj, vászon, 30,5 x 25,1 cm 24 25

14 GYŐRFFY LÁSZLÓ JÖJJ ÉS LÁSD! Jake & Dinos Chapman: The Blind Leading The Blind Galerie Rudolfinum, Prága, I. 5-ig Az emberi lények a mutánsok azon seregéhez tartoznak, amelyek az oxigénbelégzés következményeként jöttek létre a legválságosabb szennyeződés révén, melyet a Föld valaha a hátán hordott. (Dorion Sagan és Lynn Margulis) Az Apokalipszis jószerint egyikünk számára sem jöhet elég korán, ezért nem árt, ha kellően éles előrelátással vértezzük fel magunkat: Jake and Dinos Chapman munkáinak transzhistorikus világképe egy állandó távollétével tüntető aberrált isten pszichotikus vidámparkjába invitál, amelynek az ember többé nem központja, csupán a kozmikus rettenet közönyével sújtott látogatója. A ChapmanWorld hibrid monstrumai egy olyan csoportos aktusból fogantak, amelyben Hieronymus Bosch bestiáriuma, valamint Gilles Deleuze és Félix Guattari skizoid anatómiája termékenyítette meg Georges Bataille Solar Anusát a maszkot viselő Paul McCarthy csak a háttérben maszturbált, mégis sikerült a műtermi hulladékot burjánzásra bírnia. Deleuze szerint a tudatalatti nem színház, hanem egy gyár ennek megfelelően a Chapman-manufaktúra évente BIZARR(T) több önálló tárlatra való tárgyat hoz felszínre a kacagó Infernóból. Otto M. Urban kurátor az ezredforduló határsértő művészetének elkötelezett szakértőjeként már több ízben elhozta a Chapman fivérek műveit a prágai Rudolfinumba, 1 de az első közép-európai önálló kiállításuk a The Blind Leading The Blind (Vak vezet világtalant) című retrospektív válogatás: a Chapman-oeuvre recepciójához fontosabb a látásnál a vakság metaforája, melynek kiindulópontja a felvilágosodás pozitivizmusával szemben katasztrofális, excesszív energiaként meghatározott Nap. A felütésnek szánt Works from The Chapman Family Collection (2002) egykori brit gyarmatokról (Camgib, Seirf vagy Ekoc visszafelé olvasva: BigMac, Fries, Coke) származó primitív szobrok gyűjteménye, melyeknek leltári száma (címe) valójában egy-egy londoni McDonald s üzlet telefonszáma. Ronald McDonald Chapmanék számára a modernizmus bukásának szimbóluma, egy olyan félreértett és keresztre feszített liberális mumus, amely az indusztrializmus idealizmusától a világ vége felé zuhanó röppályát járt be. A McDonald s eredetileg a gyors és olcsó étel demokratizmusát ígérte, mikor még az űrkorszak utópiája és a műanyag elterjedése egy szebb jövő lehetőségével kecsegtetett ám ahogy e folyamat a föld nyersanyagainak megcsappanását és az ózonréteg elvékonyodását eredményezte, az indusztrializáció pozitivista álma a világ gonoszságait megtestesítő rémálommá transzformálódott: Ronald egy perlekedő bohóccá vált, amely elvesztette a humorát (Jake Chapman). A gyorséttermi totemszobrokká változó vicces pszeudotörzsi faragványok nem feltétlenül antikapitalista támadások: miközben szétvésik az autenticitás minden mítoszát, éppen hogy megpróbálják restaurálni a McDonald s eredeti jó szándékát. Amilyen ambivalens az iparosodás kapcsolata a természettel, annyira az a nácizmusé a modernizmussal: Miként Jézus meghalt a bűneinkért, úgy a nácik tovább élnek a gonoszságunkért (Jake Chapman). A monumentális, 2011-es White Cube-beli egésztermes installációk [Fucking Dinosaurs, Flock Off (After A. S.)] felfrissített prágai verziói az Entartate Kunst-kiállítás 2 paródiái, melyben a valódi látogatókat idióta kubista szobrokra élvező Gestapo tisztek poliészter próbabábujai kalauzolják, miközben Hitchcock kitömött madarai szarják le őket a magasból. A Zombi Lake (1981) b-filmjéből itt felejtett, feketére égett testű, karszalagjukon horogkereszt helyett smiley-t a liberális demokráciák minden bűnét elfedő optimizmus jelképét viselő nácik az önfeledt kiállításnézés közben nemi aktusba is bonyolódnak egymással: díszegyenruhájuk skizoid módon a meleg szubkultúra fetisiszta (főleg S/M) eszköztárává szexualizálódott (lásd Susan Sontag Fülbemászó fasizmus című esszéjét). A kötelező trash és/vagy horrorfilmes utalásokon túl jóval felkavaróbb Chapmanék értelmezése, melyben a nácik indusztrializált népirtását a felvilágosodás teleologikus szemléletének kiteljesedéseként írják le, mely az egész világra oly módon haszonelvűként tekint, hogy még a halál kirablásával is praktikus előnyökre kíván szert tenni, vagyis a nácikat tekinthetjük az első újrahasznosítóknak. Erósz és Thanatosz körforgása az életműben elsősorban Francisco Goya korpusza körül zajlik: a Chapman fivérek különösen A háború borzalmai rézkarcsorozat ( ) brutális jelenetének (Nagy hőstett! Halottakkal!) magára hagyott hulláit vitalizálják rögeszmésen már pályájuk kezdete óta: kannibalizmusuk tárgya számukra a modernitást jelző új időszámítás kezdete a művészet történetében, az erőszak és a halál első, Isten és üdvözülés nélküli, szekuláris feszületként való ábrázolása. A kisajátítás legkülönfélébb technikáival átdolgozott jelenet fára kötözött torzói a Sex I. (2003) című művön az eredeti Goya-nyomat általuk átfestett figuráiként elevenednek meg, majd kerülnek a rothadás végső stádiumába, ellepve az enyészet férgektől nyüzsgő állatseregletével: A haláltól való iszony nemcsak az élőlény pusztulásával függ össze, hanem a bomlással is (...), a halál félelmetes arca, a bűzös bomlás azonos az élet gyomorforgató elemi feltételé- Jake and Dinos Chapman: Fucking Dinosaurs (kiállítási enteriőr), 2011, festett acél, felöltöztetett próbabábuk, kitömött madarak, festett bronz Jake and Dinos Chapman: Sex I. (kiállítási enteriőr), 2003, festett bronz Jake and Dinos Chapman, A White Cube jóvoltából Jake and Dinos Chapman Fotó: Győrffy László 26 27

15 Jake and Dinos Chapman, A White Cube jóvoltából Jake and Dinos Chapman: Minderwertigkinder - Bear Child (részlet), 2011, vegyes technika vel (Bataille). Ez a szecesszió perverz esztétikáját idéző, életnagyságú, festett bronzszobor címében arra is utal, hogy Chapmanék nekrofíliás kollaborációjukban feltárták Goya humanista szándéka által elfedett kegyetlenségben tobzódó libidóját. A Sex párdarabja [Death (2003)] a szimuláció szimulációja: a Jeff Koons jéghideg partijáról hátra maradt két, egymást 69-es pózban orálisan kielégítő felfújható szexbaba (ugyancsak festett bronzból) improduktív szexet imitáló együttese igazolja, hogy az élet végcélja a halál, és az élettelen hamarább volt meg, mint az élő (Sigmund Freud). A gonosz lakhelye valójában mindig nehezen lokalizálható és felkavaró felismerések fészke, de még profi vakvezető mellett is nehéz elnavigálni a határukat vesztett dichotómiák karneváli káoszában: a ChapmanWorld panoptikuma aláaknázza utolsó menedékünket is, a gyerekkor ártatlanságába vetett hitet. Az Ördögűző (1973) és az Ómen (1976) óta tudjuk, hogy a gyermek olykor maga a Sátán inkarnációja, ám a chapmani logika sze rint soha nem voltunk ártatlanok, mindez csak felnőttkori projekció: a Minderwertigkinder-sorozat (2011) egyszerre félelmetes és szánalmas páriái mintha saját képzeletük kárvallottjai lennének, akik passzívan szemlélik a falakon körbefutó táblaképeket, miközben mesebeli/állati identitásba mutálódó arcuk az iskolabuszból egyenesen a civilizáció peremére taszítja őket. A goyai és lovecrafti borzalmakat a kifestőkönyvek motívumkészletébe ágyazó Etchas- ketchathon (2005) és Bedtime Tales for Sleepless Night (2012) felnőtteknek szóló rézkarcsorozatai semmivel sem nyugtalanítóbbak, mint a Grimm testvérek paralitikus altatói: a lidércálmok birodalma még a legkisebb rossz, ahová kerülhetünk, hiszen valójában nem az Értelem álma, hanem az Értelem inszomniája az, ami szörnyeket szül. Ennek megfelelően a tárlat utolsó termében a megváltó fény helyett az örök sötétségbe lépünk, ahol a Pokol permanensen gazdagodó változatainak [Hell ( ), Fucking Hell (2008), The End of Fun (2010)] korai kísérő diorámája látható [The Shape of Things to Come ( )], amely egymásra montírozza H. G. Wells azonos című történelmi fikcióját és Elem Klimov Come and See (Jöjj és lásd) című, sokkoló háborús filmjét. Ugyanitt foglalnak helyet a már klasszikusnak számító, de újrafogalmazott mutáns kirakati babák (Facefuck, 1994), ám a vitrinbe zárt relikviákat a kanonizáció sem védi meg a pusztulástól: Bloody Fuckface vérbe fagyva tűri a romlás és fájdalom végtelen hiábavalóságát. Chapmanék antropológiailag vállalhatatlan mártírjai nevetségesek, és nem váltanak meg minket még a groteszkségük láttán kinyilvánított káröröm bűnétől sem: a Poklot a nevetés táplálja, a transzgresszió és a szentség közti megtagadott kapcsolat. 3 A háborús dioráma tömegjelenetében az ezernyi apró plasztik játékfigura kínzása és halála is a képzelet határain túli delírium birodalmába kerül, ahol a realitással való kapcsolódási pontok rendre diszkreditálódnak. A halálorgia részleteinek súlya alatt megfullad mindenféle morális üzenet, mert Chapmanék halálgyárának cél nélküli, abszurd leltára túl van a reprezentáción: gótikus szenvedélyükkel minden olyan felületet is kidolgoznak a terepasztal modellálása közben, amely nem látható. Az üvegfal mögé zárt Végítélet-makett teljes mértékben végignézhetetlen: a szkopofília gyönyöreire csábító vitrin saját vérszomjunkkal szembesít, vagyis a chapmani Reveláció pornográf esztétikája ellenére nem feltár, hanem inkább falat húz a tévében/interneten látott távoli vidékek valódi borzalmaitól védett néző elé, aki a radikális szórakoztatás luxusát élvezve hálás lehet, amiért nem vette komolyan az Újszövetség igéjét:...ha a te szemed botránkoztat meg téged, vájd ki azt. 4 1 Decadence NOW! Visions of Excess, (2010. október január 2.), Beyond Reality British Painting Today (2012. október 4 december 30.). Az utóbbi kiállítás kurátora a Galerie Rudolfinum igazgatója, Petr Nedoma volt. 2 Az 1937-ben Münchenben debütáló, majd 11 városba utazó Entartate Kunst (Degenerált Művészet) c. megatárlat paradoxona, hogy Harmadik Birodalom-szerte több mint 3 millióan látták éppen azokat a műveket, melyeket a nemzetiszocialista ideológia diktatúrája elfogadhatatlannak bélyegzett. 3 Jake Chapman: Meatphysics, 2003, Creation Books, London 4 Márk 9,47 Fotó: Nagy Gábor ÁFRA JÁNOS IDEGENEK ÉS HIBRIDEK A NEM ELÉG TÁVOLI JÖVŐBŐL Halálos természet Naturalizmus és humanizmus a 21. században MODEM, Debrecen, XI II. 16. Ha szó szerint értjük, hogy a Halálos természet alcíméhez híven a jelenkor és a közeljövő képzőművészeti naturalizmusát mutatja be, akkor egyúttal be kell látnunk: a természet már nemhogy nem állítható szembe az emberi kultúra térszerkezeteivel, hanem maga vált épített, illetve befolyásolt környezetté a részint civilizációnk generálta globális kataklizmák miatt előálló változások ugyanis az emberi történelem folyamán többé nem választhatóak el a technológia történetétől. A jövő nemzedékei számára a természet így eleve csináltként adódik, s már mi is az átformált közeget éljük és tapasztaljuk meg primer élettérként, amely az emberi, vagy lassan már inkább poszthumán igények és etikák mentén végtelenségig továbbgondolható és kibővíthető imaginárius, pszichedelikus környezetekké, multimodális augmentált valóságokká. Ha pedig a tárlat másik kulcsszavát, a humanizmust is komolyan vesszük, akkor arra jutunk, hogy az ember szokott formájában mint tisztán organikus, a természet törvényei által determinált faj a 21. század során részlegesen felszámolódik, hiszen fejlődését, változását már képes önmaga befolyásolni, ezáltal meghaladhatja saját eredendő korlátait, egyúttal viszont kockára is teszi azt, ami a faj egyedeinek közös vonásai által állandóvá tette. Mondhatjuk tehát, hogy továbbra is mindennek mértéke marad az ember, csakhogy nem az eleve elrendelt fiziológiai jellemzőivel. Az életvilág már nem a természet által adott testhez viszonyítható BIZARR(T) közegként értelmeződik, hanem minden olyan elképzelhető és megvalósítható biológiai és kibernetikai átalakulás megélésének helyeként, amely fajunk számára el- vagy inkább kisajátíthatóvá tesz képességeket, tapasztalati mezőket. A Naturalizmus és humanizmus a 21. században alcímet viselő tárlat fogalomhasználata nyomán a humanizmus így gyakorlatilag poszthumanizmussá, a természethűség pedig eleve virtuális természetességgé változik át s e két terminológiai elbizonytalanodás épp azért veszélyes, mert azt a látszatot keltheti, hogy szükségszerű, célelvű folyamatokról van szó. A Halálos természet cím ezúttal tehát elsődlegesen az emberi faj halálos természetére utal találóan, amely épp a természeti környezet és az egykor még valamiféle ideához közeledőként állandónak vélt önmaga felszámolását teljesíti be, az alcím alapján fent megfogalmazottak szerint. Viszont szerencsére a kiállításon szereplő alkotók nem feltétlen közelítenek apokaliptikus felhangokkal ehhez a kérdéskörhöz, sőt sokszor a leghúsbavágóbb módon problémacentrikus munkákban is felfedezhetjük az öniróniát, a humort, még ha az sokszor morbiditásba fordul is át mint Karácsonyi László No Mercyjében (2010), ahol a halál lovasaiként megjelenő sci-fi hősök Barbie-kivégzést tartanak, vagy Győrffy László kíméletlenül ösztönös, rétegzett képi világában. A kortárs magyar képzőművészet barátai és ellenségei (2011) például egy száznál is több kis képregényszerű jelenetet magába olvasztó tabló, ahol többek közt a perverzió, a kannibalizmus, a sátánizmus, a horror és a sci-fi toposzai kapcsolódnak össze a képelemeket kiegészítő szövegrészletekkel, amelyek ebben a kontextusban a kortárs művészet intézményrendszerének visszásságait és mesterkéltségét leplezik le. Péli Barna: Szocmózis, , festett purhab, préselt szivacs / Kis Róka Csaba: A fiúk nem sírnak, 2009, olaj, vászon 28 29

16 Nyáry István Van Gogh Syndrome (2009) és Honeybee (2009) című fotórealista festményei már egy tisztán horrorisztikus képi narratívát építenek fel a fogyasztói társadalom termékeinek eszköztárából a véres fülekkel tömött táskát fogó harisnyás iskolás lányt mint a hegyes fülek begyűjtése érdekében gyilkolni képes fetisisztát dekódolhatjuk az első képen. A tárlat e tematikus vonulatához kapcsolhatóak Czene Márta filmes utalásokkal és klisékkel dolgozó, képkockák egymás mellé helyezésével ope ráló, plánváltásokra és elrejtésekre építő sejtelmes festményei is, amelyek e kiállítási kontextusban túlzottan is visszafogottnak látszanak, így némileg erejüket vesztik. Kevéssé találják meg a helyüket a kiállításon Magyarósi Éva ceruzarajz alapú fali képei és Verebics Ágnes egyébként rendkívül lendületes és egyben precíz festményei is, melyektől az életműből idevágóbb darabokat jócskán találhatunk így ha már a kurátori koncepciónak a horror a kulcsfogalmává vált, talán a fekete nyúl, a hóbagoly és a meztelennős öngyújtó helyett kikerülhettek volna Verebicstől merészebb képek is. Az emberi-állati hibrideket és kísérleti lényeket megjelenítő szobrok viszont érzékenyen tagolják a falra került képek által határolt közeget, a kiállítás terét vezetik a tekintetet és így az anyag hangsúlyos részévé válnak. Rögtön a kiállítótérbe lépve Fülöp Gábo ruhába öltöztetett és játékokkal felszerelt, nagy szemű ufonauta gyermekei melyek közül a fiú testtartása egyértelműen a Dávid-ábrázolások kontraposztját idézi fel, valamint Katica (2010) című munkája kerülnek szembe velünk. Ez utóbbi esetén a fegyelmezett tartású női testet ellepő, azzal mintegy szimbiózisba lépő sokezres katicasereget látunk különös árnyalati bázisok alakulnak ki a testfelületen, mintha a bogarak a színben hozzájuk közel álló társaik köré szerveződnének, a szobor így egy narancsos-vöröses színtérképpé változik. Fülöp Nagy Szürkéje (2012) az egy évvel korábban megjelent Fém című Bartók Imre-regény egyik víziójának különös, félig szarvasmarha lénye is lehetne a sportos, tetovált, félmeztelen felsőtestet nem rogyasztja meg a hatalmas marhafej, és nyomát sem látjuk a műtéti hegnek vagy bármi hasonlónak, ami azt jelezné, hogy itt nem egy genetikailag kódolt hibriditással van dolgunk. Annál hangsúlyosabbak és egyben hatásosak is a törésvonalak és szakadások, az anyagi és színbeli váltások Péli Barna Szocmózis ( ) című installációjának egymással is érzékenyen összehangolt, groteszk figuráin. Ez a csoportkép mintha egy balesetet szenvedett alak felsegítését, esetleg a halott test felemelését ábrázolná, a torz, de kifejező arcokon, a körben állók összehangolt mozdulataiban valamiféle megrettenés, tehetetlenség érződik, szemben a testet rezzenéstelen arccal tartó plüssmedve fejű hordárok kifejezéstelenségével. Sokkal kevésbé megrázóak, de hasonlóan figyelemreméltóak Szöllősi Géza szokatlan formát öltő kitömött állatai és Kovách Gergő antropomorfizált figurái a Tavaszi kuvasz (2011) a kizöldült csúcsok két lábra emelkedett meghódítójaként, a Kezes róka (2005) pedig saját tenyerébe mélyedve merengő kisgatyás alakként tűnik fel. Forgách Janija (2011) egy Janus-arcú figura, körüljárása közben más és más identitást ismerünk fel benne, egyik oldalról orrát túró E. T.-szerű szörnyecske, másik oldalról egy picassói kubista arc térbevetülése. De egyes testrészei is szokatlanul kapcsolódnak össze, ugyanis egészen különböző alakok Siva, Krisztus, Popeye vagy épp a csizmás kandúr attribútumai kerülnek egymás mellé rajta, a ritmikusan visszatérő színek és humoros váltások, térbe rendezett asszociációk mégis sajátos egységet eredményeznek. Hasonló humorról tanúskodnak Szabó Eszte rövid, de lényegre törő festmény-animációs portréi (2010), amelyek azt mutatják meg, hogy a különféle szubkultúrák képviselőinek egykor fiatalos lázadó szelleméből mi maradhat az öregkorra. A hetvenévesnek saccolható Kathy pl. King of pop feliratú pólóban, fülhallgatóval a fülében rázza jobbra-balra megőszült fürtjeit, a nosztalgikus elmerengés jeleképp le-leeresztve szemhéját, egy másik videón pedig a hasonló korú rapper, Roland baseballsapkával és kapucnival a fején bólogat. De ehhez a generációhoz tartozik a fuxos, szemüveges, taréjos Adam, a fültágítós, tetovált nyakú Mark és a szintén szétvarrt felsőtestű, piercinges, rózsaszín felsős, vörös hajú Sylvie is. Ez utóbbi három alakot egy tetoválószalonban tudnám elképzelni legalábbis harminc-negyven évvel korábbi mivoltukban. Ám ezek a testükön és öltözékükön egyaránt a múltukat őrző figurák egymástól is el vannak zárva, a kiállítótérben elszórtan fellelhető monitorokról néznek ránk, a magányos emlékezés beteljesítői ők, akik régi szokásaikhoz való görcsös ragaszkodásuk miatt egykori önmaguk paródiáivá lettek. Kiss Róka Csaba szintén a közösség részeként működő embert, illetve a történelmi és mitologikus alakokat figurázza ki, bár ezt egészen máshogy teszi. A Roskó Gábor művészi gondolkozását is megidéző festmények egy szűk szakmai körben nagyon népszerűvé váltak, s a munkák barokkos színvilága, az ecsetkezelés, a kompozíciós technikák nem is hagynak maguk után kívánnivalót, viszont a visszatérő motívumok önjáróvá tették ezt a talán szándékoltan hatásvadász festészetet, amely számára a testcsonkítás, a perverzió és az abnormalitás szolgálnak visszatérő tematikus szálként. Máriás István aka Horror Pista diorámái szintén mitikus események és alakok újraértelmezésé vel játszanak el, s ezt makulátlan humorral, aprólékos precizitással teszik. Mint Karácsonynál, itt is a játékfigurák válnak alapanyaggá, melyek köré Horror Pista mitikus jeleneteket épít fel, többek közt filmes utalásoktól sem mentesem. S ha már a mítoszoknál tartunk, a kiállítás egészéhez visszatérve, összegzésül beláthatjuk, hogy ez esetben sincs új a nap alatt. A Halálos természet különös hibridjei, a csodás lények és torz alakok mind-mind ott voltak már évezredekkel ezelőtt a mitikus történetekben és a mítoszok által inspirált építménydíszítő elemek, rituális kegytárgyak, festmények, plasztikák formájában. A különbség csak az, hogy a 21. században mindaz, ami egykor a veszélyes, hatalommal bíró idegen/isteni lényekről szóló, közösségformáló mese volt, most az emberi közösséget vagy az emberek közös lényegét felszámoló valósággá válhat de persze ez is csak egy apokaliptikus rémkép. Kiállítási enteriőr, az előtérben Fülöp Gábor szobrai: Grunduf, Raptor, Nagy Szürke, Animus és Verebics Ágnes: Hóbagoly Győrffy László: A kortárs magyar képzőművészet barátai és ellenségei, 2011, akvarell, papír, 101x72 cm 30 31

17 PAKSI ENDRE LEHEL ÁRULÁS Gerhes Gábor: Neue Ordnung Trafó Galéria, X. 30 XII. 8. Gerhes Gábor művészete is megváltozott. Megismertük könnyed szatíráját, konceptuális játékosságát, amelyben inkább kérdések fogalmazódtak meg, mint állítások a képi nyelvű, de fogalmi elbizonytalanítás eszközével, az elme szabadságának gyakorlóterepeit nyújtva. Most azonban úgy érzem, elkezdett a tiszta kérdezés helyett állításokat tenni és nem föltétlenül ugyanabban a jó kedvében. Már egy korábbi csoportos kiállításon is galériájában, az acb-ben szerepelt egy portréfotóval, amely egy magasrangú egyházi öltözetű személyt ábrázol, akinek kilétét fekete arcmaszk fedi el. Tekintete ugyanúgy metsző, mint Ince pápáé; a kivitelezés a mainstream fotográfia a fényes lapra nyomott elitmagazinok kedvelt hangneme. Pengeéles kontúrok, érzéki, gazdag grafikai értékű kontrasztok és hiányzó mélységélesség annak érdekében, hogy mást kizáróan csak a közvetlenül előtte álló jelenségre koncentrálhasson a néző. Punktum használata és visszafogott kolorit hűvös fényekben de lehetőleg fekete-fehér színvilág. Gerhes Gábor:, 2013, lambdaprint, méret 56 x 70 cm kerettel Fotó: Gerhes Gábor BIZARR(T) A Neue Ordnung e koncentrált kép kifejtése. A képen szereplő két, öltözékként manifesztált elem párosítása már egy konkretizálható, a médiában kedvelt, a római katolikus egyházban pedig különlegesen kínos témához könnyen kapcsolódhat már itt éreztem a kérdés elhalványulását az állítás javára. A Neue Ordnung is egészében fölfogható lehet állításként, lévén a titokzatos, elbizonytalanító hatású képek és kép-szöveg kombinációk között akad egészen konkrét utalás is jelenünkre és múltunkra. A sajnálatos mindössze az, hogy ennél jóval kevesebb utalás is egy mai elbizonytalanított, ráadásként ideológiáira nem reflektív befogadó számára elég ahhoz, hogy saját teleologikus narratíváját lássa bele e tárlatba is. Amely csapdahelyzetből kikecmeregni az utolsó megmaradt terepnek tűnik az egykor oly észrevétlenül szélesre tárt intellektuális szabadságból. A Neue Ordnung sikere egyfelől ebben rejlik potenciálisan, illetve másfelől igen fontos tényező, amint a kukucskáló ösztönnek is kedvez. Az történt ugyanis, hogy a posztkonceptualitást is nézetem szerint meghaladva itt nem a művészet mibenlétének vizsgálata a központi rendező elv már, hanem egy választott, a művészet világától idegen koncepció foglalja el e helyet. Azért is állítható ez, mert a galériatér berendezése, az egyes művek elhelyezése is alárendelődik ennek: mintegy betekintést nyerünk egy szentélyszerűségbe. Szimmetrikus elrendezésben két, a hossztengelyre merőleges vendégfal takarja ki az így inverz enfiládot, azaz a terem túlsó végén lévő fal közepe kétszeresen kitakart. Mégis: belsőbb és belsőbb enteriőrökbe haladunk egy hármas osztású, tengelyre fölfűzött térsorban, amely ötlet legkésőbb az egyiptomi szakrális építészetből ismert. Legbelül található a lidérces színű fénnyel operáló objekt, amely a megelőző terekben látható fotográfiák, tárgyegyüttesek megvilágított sorát követően immanens fényével bravúros médiumbeli fokozás, amely szentségnek felel meg. Bravúros továbbá a már említett fotográfiai tökély mellett az is, amint e sötét szentély elvi létrehozói és használói mennyire a külsőségekbe a designba horgonyozzák igazságukat. A titkos társaságok modern története ugyanis nem másról szól, mint a hermetikus titkok csak egy kevéssé avatatlanabb kezekbe kerüléséről, ezáltal újabb és újabb frakciókról, ahol rendre a fő motívum a minél hamarabbi, gyorsabb megvilágosodás. Fotó: Surányi Miklós Nemcsak az objektek így a vaddisznóbőrből készült körmeneti zászlók fémfelirataikkal, egy s/m kikötőszlingekre emlékeztető lánckompozícióra helyezett nyelestül fém fejsze, hanem a fotográfiák egyenként is mind hol angol, hol triviális latin jelmondataikkal, jelszavaikkal szinte telefonra letölthető mennyiségű mondanivalót hordoznak, viszont a dolog csillog és fekete, és most ez az, ami szekszi. Erre a mechanizmusra is reflektál Gerhes, lévén az azonnali megvilágosodás az egyik vaddisznóbőr körmeneti zászló angol nyelven megfogalmazott felirata. A kollázsszerű szövegek együttesének további rétegeként azonosítható az is, amint ezek parabolái a nyelv hatalom általi kisajátításának: a vonzó hívószavak így az örökzöld sláger, a szabadság mögé bújó akármilyen akaratnak. (Az eszperantó nyelvű tábla kifejezetten ezt fogalmazza meg.) Továbbá saját előítéleteink számára is csapda maga a kiállítás címe: a Laibach zenekar által is kedvelt módszer jegyében e németre fordított szöveg ettől varázsütésre nagyon náci ízű alakot ölt noha maga a szöveg leginkább az Egyesült Államok bankóira nyomtatott ábrájáról lehet ismerős. A dolgot tetézve a bejáratnál a szentséget eltakaró legkülső fal közepén kizárólag egy kép szerepel, amely fotográfia, és a barokk Gerhes Gábor: Neue Ordnung, 2013, részlet a kiállításból, Trafó Galéria Fotó: Gerhes Gábor emblémákra emlékeztetően szöveges aláírással egészül ki, ez mintegy figyelmeztet: confabulatio, azaz önmagunk költött mesével való becsapása. Ami pontosan annyira megnyugtató üdvözlésképpen, mint a bűnügyeket is földolgozó fikciók elé védelemként kötelezően beiktatott a valósághoz semmi köze e képzelt karaktereknek értelmű szövegekkel való találkozás. Gerhes Gábor: Neue Ordnung (részlet),

18 RIEDER GÁBOR MÁRIÁS ISTVÁN ÉS A DOBOZVILÁG Máriás István aka Horror Pista kiállítása Inda Galéria, XII I. 31. A budapesti horror klub tavaly új taggal gyarapodott. A középgeneráció felé tartó evergreen kamaszok, mint Szöllősi Géza vagy Győrffy László, akik jó másfél évtizede borzolják a pesti közönség kedélyét, új kihívót kaptak. A fiatal tehetség Máriás István becenevén Horror Pista, aki tavaly végezte el a Képzőművészeti Egyetemet, de annyi csoportos kiállításon tűnt már fel, hogy groteszk történeteket mesélő diorámáit, bizarr népies zsánereit, koszos fakereteit és falusi UFÓ-it már mindenki ismeri. Elmúlt öt évéből az Inda Galéria rendezett kiállítást Majdnem Nagybánya majdnem plein air címmel karácsony előtt. A saját képek közé bekeverve két eredeti nagybányai festmény szemtelenkedett, a mosogató feletti beugróban és az egyik faloszlopon. Nem a méregdrága típusból, hanem az éppen-hogy-elmegy tájképek közül. (Kölcsönzője Elekes Károly, aki elismerve kvalitásukat, megkímélte őket a tuningtól, azaz az átfestéstől.) A kis határon túli ízelítő nemcsak művészettörténeti kikacsintásként értékelhető, hanem Máriás István: Felderitő, 2013, olaj vászon, 40 x 90 cm BIZARR(T) földrajzi hely- és múltkeresésként. Máriás ugyanis Sepsiszentgyörgyön született (1984-ben), ami bár elég messze esik a határ menti Nagybányától, de a romániai kisebbségi hétköznapokat ott is ugyanúgy meg lehetett tapasztalni. A fiatal művész rengeteg gyerekkori emléket őriz onnan, bár nem sokkal a rendszerváltás után áttelepült családjával Magyarországra. Találtam egy gusztustalan keretet, és ahhoz akartam festeni valamit mondta a kiállítás legrégebbi képének (A híres kép)születéséről. Vagyis kezdetben a gombhoz varrta a kabátot, a csúnyácska, használt tucatkeretekhez a végül kissé pornográf, karikaturisztikusra sikerült festményt. Később szokásává vált, hogy kisebbnagyobb, ócska keretbe rakja a képeit. Ez történt azokkal a különös, pergamenszínű papírra festett miniatűr életképekkel is, ahol zombiarcú, népviseletbe öltözött nénik kísérnek el egy bölcsőben ringó kisdedet a sírgödörig. Máriás máskor sajátos, barnára pácolt dobozkeretet alkalmaz, aminek különös jelentőséget ad a lépten-nyomon előtűnő dobozolási mánia. A dobozolás nemcsak a kereteknél és a diorámáknál feltűnő, de meghatározó motívuma a képeknek is. A téma kiérlelt verziója jelenik meg Az Óperenciás tengeren túl és mégis itt című 2012-es szűkszavú rajzon. A papírlap üres terében egy bábszínházat idéző fadoboz lebeg; függönnyel keretezett kicsiny színpadán egy zsanéron hátrabillentett fejű nyúlbábú üldögél. A szürreális szekrény fölött éppen látszik, ahogy résnyire kinyílnak a pici színház hátsó ajtajai. Folyton visszatérő motívumokról van szó, amiket az emlékmorzsákból táplálkozó pszichés képzetek gyúrnak csak egységgé. Idekívánkozik egy jegyzetfüzetbe készített filctollrajz is, ami végül nem került be a kiállított anyagba. Látszólag ingerszegény rajzocska: lila ruhás, copfos retro-kislány néz egy fadobozos tévét. A képernyőn fekete tapsifüles futkározik a zöld mezőben, míg a tévéasztal lábai között vörös szemű nyúlszörnyetegek pislognak. A rémségek kivetültek, kikúsztak a dobozvilágból, és megszállták a hétköznapi valóságot. Ennek a képzetnek van egy személyes és egy filozofikus rétege is. A tudományos szálak a platóni barlanghasonlathoz vezetnek, illetve annak összes párdarabjáig, Maya fátylától a popkulturális Mátrixig. Az ellentét ősi, a beavatási rítusokat és a megvilágosodást idézi, amikor valaki dimenziót vált, kiszakad a szokásos dobozvalóságból, és kívülről pillantja meg az árnyjátékot. A személyes szálak hová máshová? a gyerekkorba vezetnek vissza, mikor is a kilenc éves, sepsiszentgyörgyi fiúcska riadt szemmel tapadt a televízióra, amiben David Lynch thrillersorozata, a legendás Twin Peaks futott. Ahogy peregtek a sejtelmes képkockák angol nyelven, román felirattal, egyszer csak megelevenedett a szoba, a lények kiléptek a nekik rendelt tévés dobozvilágból, egy életre elkötelezve a kilencévest a horror műfajával. Nem véletlen játszott el később a Horror Pista becenévvel, talán próbálva megszelídíteni a kísérteties (Unheimlich) árnyakat, amik később is fel-feltűntek, más-más formában és más-más inspirációk hatására. Vagyis a képi formába öntött kivetülés nem a megvilágosodás jele, inkább a rémekkel való együttélés módja, egy sajátos modus vivendi. De Máriás nem csak az árnyakkal viaskodik. Az elmúlt öt évben sorra kerültek ki keze alól a meghökkentő kompozíciók: a szürreális pornóetűdök, a főkötős zombik, a leesett fejű háziállatok, a Bahamák felé szörfözgető János vitéz és a csücskös tornyú fatemplom körül repkedő UFÓ-k. A groteszk látomások az erotika és a halál témája körül forognak. Az előbbi meglehetősen bestiális és középkori módon tárul elénk. A Pro Libertatéban például alulöltözött revütáncos egyensúlyoz egy pénisz felett. A litográfia-szerű, plasztikus idomokat eredményező spray még bizarrabbá teszi az explicit erotikus tartalmat. Mintha valami századfordulós, dekadens grafikát néznénk, fakó pettyekkel, ceruza kapirgálással, sárguló papírral. (A szegényes retróelemek és popkulturális utalások még inkább összezavarják az idősíkokat.) A pornográfia észrevétlen keveredik össze a kisiskolás ártatlan szerelmi életével, a szívet festő kisfiúval, akit utolér a gumibotos hatóság, vagy az első csókot ígérő, zongorázó, rakottszoknyás kislánnyal. Míg a szerelem kimódoltan, a lelki és testi szenvedés héjai alól bomlik ki, addig a halál egész frivol, hétköznapi formában jelenik meg. Máriás magától értetődő természetességgel rajzol fejfákat és fabrikál vastag falú, falusi fakoporsókat. A hangulat mégis mindig könnyed és derűs, mintha egy mexikói Halloween-partin lennénk, vigyorgó koponyákkal és tequilás üvegekkel. Pedig inkább Nagybánya mellett vagyunk, a szaploncai Vidám Temetőben, ahol a helyi román mester, Stan Ion Patras csiri-csáré naiv fafaragványokkal emlékezett meg az elhunytakról. A falusi faragó a 30- as és a 70-es évek között közel ezer fakeresztet készített tölgyfából, élénk olajfesték dekorációval és humoros sírfeliratokkal. A szaploncai Vidám Temető (ott van majdnem Nagybánya mellett) különös, faragott, román életképeinél illőbb társat, közelebbi rokont és értelmezőbb kontextust nehéz elképzelni Máriás időből kizökkent művei mellé! Máriás István: Gyászdoboz, 2013, olaj, vászon, 60 x 60 cm Máriás István: Éva tehet mindenről, 2013, vegyes technika, papír, 60 x 40 cm 34 35

19 LÓSKA LAJOS A ROMLÁS PLASZTIKÁI Bogdándy Szultán kiállítása Parthenon-fríz Terem, XI. 19 XII. 10. Bogdándy Szultán hét alkotását, hat falra akasztható dobozművét és egy plasztikáját tekinthették meg az érdeklődők az elmúlt év télelőjén a Magyar Képzőművészeti Egyetem Parthenon-fríz Termében. Mielőtt azonban a munkákról részletesebben szólnék, röviden felidézném a művész pályájának néhány jellemző állomását. Bogdándy grafikusként indult az 1980-as évek elején. Már korai szitanyomatai így az 1982-ben készült Sintér hagyatéka markánsan tükrözték kifejezésmódjának lényegét: szigorúan etikus voltát, a társadalmi hiányosságokra reflektálás készségét, az esztétikus megformálás tudatos mellőzését. Pár esztendő elteltével, 1985 körül műfajt váltott: különböző kacatokból, romlékony anyagokból (nyers hús, csontok, marha- vagy csirkebél), valamint fából, fémből, később elektronikus hulladékból kezdett el asszamblázsokat, objekteket készíteni. Ilyen nonkomform, sokszor provokatív alkotásokkal (Kloroform, Massza, Rozsdás íny) szerepelt volna 1988-ban az Ernst Múzeumban is. Azért kellett a feltételes módot használnom, mert a megnyitó előtt munkáit eltávolították a kiállítóteremből: abban az időben, a késő Kádár-korban még működött a cenzúra. Szerencsére az eset nem vetette vissza, sőt fokozta alkotókedvét, aminek ékes bizonyítéka volt az Erdős Renée Házban 2012 nyarán megrendezett retrospektív tárlata. Bogdándy Szultán art brut alkotónak tekinti magát, és ennek hangsúlyozását olyan fontosnak érzi, hogy a minősítést még legújabb tárlatának meghívóján is feltünteti. Mivel ennyire ragaszkodik a megjelöléshez, célszerű megismerkednünk Bogdándy Szultán: Rémületszülő, 2002, vegyes technika, 94 x 56 x 100 cm BIZARR(T) magával a brutális művészet fogalmával, amely irányzatot, alkotásmódot is jelöl. Alapjait Jean Dubuffet francia festő elmebetegek firkarajzaitól, a primitív népek expresszív alkotásaitól, illetve a gyerekrajzoktól ihletett informel (formatagadó) stílusa teremtette meg. Bogdándy művészetével kapcsolatban az art bruton kívül a dadaizmus és az arte povera formaképzése is megemlíthető. Ha közelmúltunk hazai irányzatait nézzük, természetesen ezek között is számos hasonló típusú és szemléletű munkával találkozhatunk. Elég csak a Block csoport tagjainak, Bukta Imrének vagy Lois Viktornak talált tárgyakból, eldobott, kiselejtezett alkatrészekből és más értéktelennek vélt hulladékból összeállított objektjeire, szobraira, installációira utalnom. De az említett generációs társak műveinek ismeretében is bátran állíthatom, hogy a legszuggesztívebb, a legmegdöbbentőbb magyar art brut plasztikákat mégiscsak Bogdándy Szulán készíti. Sokkoló művei akaratlanul is felidézik Charles Baudelaire Egy dög című verse sorainak hangulatát: A mocskos has körül legyek dongtak, s belőle/ folyadékként és vastagon/fekete légiók, pondrók jöttek, s nyüzsögve/másztak az élő rongyokon. A teremben nézelődőnek már az első pillanatban feltűnik, hogy a munkáknak nincsen se címük, Bogdándy Szultán: Barátság, 2013, vegyes technika, 77 x 71 x 17 cm Bogdándy Szultán: Rodeó, 2013, vegyes technika, 134 x 66 x 35 cm SZOMBATHY BÁLINT ÁTÍRVA? se évszámuk. Az adatok nem hanyagságból hiányoznak, készítőjük tudatosan döntött az anonimitás mellett abból kiindulva, hogy a cím mindig átírja, megváltoztatja a mű elsődleges jelentését. Sajnos nekem, az analógiákat kereső, időrendbe soroló, értékelő művészettörténésznek fel kell oldanom az időtlenséget és a névtelenséget. Már csak azért is, mert több plasztikának, melyeket máshol is láttam már, ismerem a címét, születésének dátumát. Az egyik legkorábbi horrorisztikus kompozíció, melynek dobozba szorított terében egy pult mögötti húskampókon fából faragott emberi végtagok is lógnak a szépen füstölt csülök mellett, a Látomás a hentesboltban (2002) címet viseli. A hármas osztású dobozmű pedig, melynek két szélső fülkéjében egy-egy szobor magasodik, a Tutajsüllyesztők (2006). Az egyik szobor, a törött karú és lábú torzó a görögséget, a klasszikus kultúrát, a másik, vasból hegesztett, terminátorra emlékeztető korunkat jelképezi. Igen találó Rettenetszülő (2003) az elnevezése a terem közepén elhelyezett múmianőnek, melyre egy kutyaszörny vigyáz. A durva lécekből barkácsolt két csontfejű, vaskarú figurát megörökítő, múlt évben készült síkplasztika a Barátság (2013). A Rodeón (2013) egy rádió dobozába csilléket bújtatott, s fölöttük egy szovjet porszívón gnóm repül. Ez a motívum nekem Bulgakov Mester és Margaritájának repülő boszorkányait juttatta az eszembe. A bemutató legfigyelemreméltóbb és talán leginkább társadalomkritikus darabján (Solymászok, 2013) a Ferenc Józsefet, az orosz katonát és napjaink emberét megtestesítő figurák egy megkötözött, honfoglalás kori veretről modellált sólymot tartanak fogságban. Bogdándy nyers, szókimondó, sokszor brutális dobozplasztikáinak legfőbb értéke az, hogy nemcsak megdöbbentenek, de gondolkodásra is serkentenek. BIZARR(T) Baji Miklós Zoltán kiállítása Magyar Műhely Galéria, X. 31 XI. 22. Baji Miklós Zoltán BMZ jelenléte Budapesten nem túl gyakori, de esetenként annál emlékezetesebb. A 2010-ben a Roham Galériában Szöllősi Gézával közösen rendezett kiállítása meglehetősen nagy port kavart, mint ahogyan felfigyelünk minden olyan merészebb, radikálisabb művészeti megnyilvánulásra, amely az emberi vagy az állati testiséget boncolja. A kortárs magyar művészetben nem sok ilyet találunk. A test még sokak számára tabu, ennél fogva sohasem lehet unalmas: sem akkor, ha rút, visszataszító tulajdonságait, sem pedig akkor, ha szebbik felét közelíthetjük meg. Hiszen a francia szimbolista költő, Baudelaire óta immár száz éve tudjuk, a csúfnak is létezik esztétikája. Akik a békéscsabai tanyasi művész-sámán nemrég zárult fővárosi kiállításán is valami testileg vérlázító produkcióra számítottak, eme elvárásuk tekintetében csalódniuk kellett. BMZ ezúttal teljesen más arcát mutatta, egy rendkívül egyszerű, ám annál nagyszabásúbb installációval telepítve be a teret. Az emberi jelenlét most sem hiányzott, de egészen közvetett módon, plasztikai figurák által vált kézzelfoghatóvá, miután az alkotó iparilag gyártott üreges cserépidomokból és rőt téglákból csiszolta ki emberi fejformáit, egészalakos mintázatait. A kézi csiszolóval megformált vörös építészeti idomok megmutatták a durva, erőszakos beavatkozás minden lehetséges báját, tudniillik azt, hogy a legközönségesebb 36 37

20 építészeti idomok hogyan minősíthetők át az emberi érzékelés és kifejezés legmagasabb szintjére, miközben messze ívben elkerülik a szobrászati iskolázottságot. Az alkotó azonban nem azt óhajtotta megmutatni, hogy téglából is csiszolható szobrászatilag értékelhető, finom vonalakra puhított iskolás műtárgy. Nagyon is vigyázott rá, hogy a durvára formázott fejek, mellszobrok vagy egészalakos stilizált plasztikák ne veszítsék el elemi jellegüket, megőrizzék újvadas expresszionista tulajdonságukat. A figurák nyers anyagiságát még inkább erősítették azok a frissen ácsolt szálkás raklapok, melyeknek felhalmozott, szintezett színpadára rásorakoztak az emberi replikák. Szabályos, katonai sorrendbe, egymás alá és fölé, mint képviselők a parlamentben, illetve a mindenféle emberi minőségek a társadalom hierarchiájának színpadán, a demokratikus vagy éppen antidemokratikus felépítményben: legfelül az uralkodó és annak legközvetlenebb munkatársai, alattuk a felső- és középosztály, majd legalul az arctalan alja nép, ahogyan a történelemben lenni szokott. Az alá- és fölérendeltségnek ez a klasszikus látványba rendezése külön felhangot kapott annak a mozzanatnak a révén, hogy a fa raklapokon mint valami rendszámtáblák ovális formában ott éktelenkedtek az áruk származási helyét jelölő EU stencilek. A monumentális konstrukció hátterében jelentésteli emblémák, címerek és egyéb jelképek mutatták összetéveszthetetlen pártállami arcukat, érzékeltetve a jelen és a múlt között feszülő időbeliséget, továbbá azt a tapasztalati felismerést, hogy bár a különféle társadalmi-politikai rendszerek jönnek és mennek, Baji Miklós Zoltán: Átírva, 2013, installáció csiszolt téglákból, Magyar Műhely Galéria a hatalmi hierarchia természete lényegében nem változik: vannak mindenkori kizsákmányolók és örökké kizsákmányoltak. Átírhatjuk ugyan a totalitárius pártállam nyelvi szimbólumait, még nem biztos, hogy ez úton eljutottunk a lényegi változáshoz. A legtágabb értelemben vett társadalmi öntudatlanságon túl azonban, melyet az elnyomottak tömegei képviselnek, helyenként még felfigyelhetünk egy-egy olyan hősies tettre vagy kiállásra, amely fel szeretné mutatni a másságra törekvés emberi igényét. Ilyen lehet például valamely ősi rítus individuális továbbértelmezése, valamint az ember tudatalattijában megbúvó sámáni tulajdonságok felszínre hozatalának ama kísérletfolyamata, amely BMZ újabb kori művészetének hangsúlyos jellegzetessége. A társadalmi hierarchia összképével szemben a művész a saját egy szál szellemi-spirituális példamutatását állítja fel, mintha csak azt mondaná: nem beolvadni a történelmileg elrendeltetett szürkeségbe és arcnélküliségbe. Ezt az egyéni harcot villantja fel képileg néhány olyan nagyméretű dokumentumfelvétel, amely akciók, performanszok és közösségi rítusok mozzanatait idézi meg a kiállításon a művész régebbi munkáiból. A minőségi párhuzamba állítás pedig döntően fontos ahhoz, hogy megértsük lázadó BMZ munkásságát. Fotó: Világosi Molnár Attila RUDOLF ANICA PRIVÁT NACIONALIZMUS Beszélgetés Varga Ritával, a Közelítés Művészeti Egyesület tagjával a hamarosan induló nemzetközi projektről Nemes Csaba: Állj ide! 2010, bábfilm, 5 perc Ulu Braun: Atlantic Garden, 2009, 6:27. perc, 16:9, HD IDENTITY CARD Kezdjük azzal, hogy mi történt a Közelítéssel 2011 után, amikor is a pécsi Hattyúház-beli galéria befejezte működését. Ti ezzel nem fejeztétek be a tevékenységeteket... Varga Rita: Nem, viszont kénytelenek voltunk átstrukturálódni, hiszen nyilvánvalóvá vált, hogy egyesületi szinten nincs más út, csak így tudjuk finanszírozni az elképzeléseinket. Ez azt jelenti, hogy projektekben kezdtünk gondolkodni így szinte kihagyás nélkül folytattuk a munkát. Jelenleg amolyan projektiroda vagyunk. Milyen projektjeitek voltak a galéria bezárása óta? V. R.: ben a Crazy Curator Biennále program a pozsonyi Space Gallery-vel együttműködésben, amit a Vasváry-házban rendeztünk, és közben kiállításaink is voltak ugyanott, például Csoszó Gabrielláé, Sarkantyú Illésé... A Vasváry mintegy ideiglenes galériaként funkcionált ekkor. (Ma Lantos Ferenc állandó kiállításának ad otthont. A Szerk.) Mikor fogalmazódott meg a Privát nacionalizmus gondolata, és mi projekt a célja? V. R.: 2012-ben pályáztunk a Cultura EU-s kiírásra, illetve ugyanebben az évben a Visegrad Fundnál, és mindkettő sikerrel zárult a program tehát mintegy másfél évvel ezelőtt fogalmazódott meg. A nacionalizmus problémájára szeretnénk reflektálni, kimondottan közép-európai nézőpontból, ugyanakkor a kortárs képzőművészet szemszögéből és annak eszközeivel. A kiindulópontunk az, hogy a nemzetfogalommal kapcsolatos sztereotípiáink zöme százötven-kétszáz évvel ezelőttről maradt ránk, azóta gyakorlatilag a nacionalizmus politikai ideológiája és kulturális logikája dominál a diskurzusokban. Ez a logika úgy néz ki, hogy van a többségi nemzet, ez a domináns, ezt kell legitimálni, méghozzá úgy, hogy a kisebbségek, az idegenek, beleértve a szomszédokat, minél markánsabban elkülönüljenek tőle. A posztszocialista országokban a rendszerváltással erősödtek ezek a nacionalista diskurzusok, sőt politikai és ideológiai karaktert kaptak. Fontosnak tartottuk reagálni ezekre az országonként is eltérő kulturális kontextusokra, a különböző társadalmi rétegek, nemzetek, nációk közötti nézeteltérésekre. Ugyanakkor a projekt hangsúlyozott célja, hogy ezen konfliktusok mentén (pl. el és bevándorlás, migráció stb.) olyan érveket és látásmódokat sorakoztasson fel, amelyek az egymás mellett élő kultúrák szimbiózisát, a társadalmi problémák, kulturális konfliktusok megoldásait, kibeszélését preferálja. Ezeknek a folyamatoknak a leképezésében a képzőművészet reagensként működik. Amellett, hogy a program ösztönzi a kultúrák közötti párbeszéd kibontakozását, azokra a beszédmódokra is fel kívánja hívni a figyelmet, amelyek egyaránt megtapasztalhatók mind a posztszovjet, mind a nyugat-európai nacionalista diskurzusban. Tulajdonképpen a nacionalizmus országonként eltérő hangvételű és attitűddel rendelkező kultúrtörténeti hatását vizsgáljuk európai, közép-kelet-európai kortársművészeti szemszögből. Hogyan valósul meg a program a gyakorlatban? Kik a résztvevők? V. R.: A Privát nacionalizmus egy nemzetközi projekt, magyar, szlovák, cseh, lengyel, német és török résztvevőkkel, mintegy negyven művész közreműködésével. A program egyesületünk szervezésével és egy nyolcfős nemzetközi kurátori testület szakmai irányításával jön létre, hazai és nemzetközi intézményekkel együttműködésben

Musée d Art Moderne. Joseph Kadar artiste peintre. Paris. Nemzetközi Modern Múzeum. Hajdúszoboszló (Hongrie)

Musée d Art Moderne. Joseph Kadar artiste peintre. Paris. Nemzetközi Modern Múzeum. Hajdúszoboszló (Hongrie) Joseph Kadar artiste peintre Paris 2013 2014 Nemzetközi Modern Múzeum Hajdúszoboszló (Hongrie) Musée d Art Moderne Erőegyensúly 2 Erőegyensúly Térgrafika (Erőegyensúly) 100x80 cm (toile) 3 Térgeometria

Részletesebben

"Biciklitôl az űrhajóig" (A. Bak Péter magángyűjteménye) Kedves művészetszeretô, múzeumlátogató Közönség!

Biciklitôl az űrhajóig (A. Bak Péter magángyűjteménye) Kedves művészetszeretô, múzeumlátogató Közönség! "Biciklitôl az űrhajóig" (A. Bak Péter magángyűjteménye) Kedves művészetszeretô, múzeumlátogató Közönség! Meghívom Önt a Városligetben lévô Közlekedési Múzeumba, ahol az Erzsébet teremben rendeztek kiállítást

Részletesebben

1. Gedő Ilka: Csendőrök, 1939, ceruza, papír, 229 x 150 mm, jelzés nélkül (leltári szám: F 63. 201)

1. Gedő Ilka: Csendőrök, 1939, ceruza, papír, 229 x 150 mm, jelzés nélkül (leltári szám: F 63. 201) A Magyar Nemzeti Galériában őrzött Ilka-grafikák Az első három rajz kivételével, amelynek fotóját 2006. május 21-én kaptam meg a Magyar Nemzeti Galéria Grafikai Osztályától, az összes mű reprodukálva van

Részletesebben

programterv Pályázati azonosító: NKA 3506/01862 Munkaszám: 23007 Forrás: 351 Budapest, 2014. május 21. SZAKMAI BESZÁMOLÓ

programterv Pályázati azonosító: NKA 3506/01862 Munkaszám: 23007 Forrás: 351 Budapest, 2014. május 21. SZAKMAI BESZÁMOLÓ Tárgy: NKA pályázat, SZAKMAI BESZÁMOLÓ A Szépművészeti Múzeum ában megrendezett Victor Vasarely korai rajzai és grafikai tervei a Szépművészeti Múzeum gyűjteményében című kiállításához kapcsolódó kiadványra,

Részletesebben

Porta Orientis KALÁSZ MÁRTON. Két kiállítás Bécsben PORTA ORIENTIS

Porta Orientis KALÁSZ MÁRTON. Két kiállítás Bécsben PORTA ORIENTIS KALÁSZ MÁRTON Porta Orientis Két kiállítás Bécsben Bécs Hugo von Hofmannstahl meghatározása szerint mindenkor: Porta Orientis. Hofmannstahl e véleményét gesztusnak szánja szülővárosa iránt; amint mások,

Részletesebben

Kovács Tamás Vilmos festőművész kamaratárlatát

Kovács Tamás Vilmos festőművész kamaratárlatát bemutatja Kovács Tamás Vilmos festőművész kamaratárlatát Budapest Néhány mondat a kiállítás születéséről... Az itt bemutatott képek Kovács Tamás Vilmos festőművész ezidáig műtermében lévő tájfestészetét

Részletesebben

Kis pénzből komoly magyar gyűjtemény

Kis pénzből komoly magyar gyűjtemény beszélgetés Szarvasy Mihállyal Kis pénzből komoly magyar gyűjtemény beszélgetés Szarvasy Mihály New York-i művészeti szakértővel Mattis Teutsch János, Munkácsy Mihály, Moholy- Nagy László három példa olyan

Részletesebben

MEGNYITÓ, ART VIENNA-BUDAPEST. 2012. május 8., 18 óra, Bécs. nyelvét hívjuk segítségül. Különösen így van ez akkor, ha a történelmi

MEGNYITÓ, ART VIENNA-BUDAPEST. 2012. május 8., 18 óra, Bécs. nyelvét hívjuk segítségül. Különösen így van ez akkor, ha a történelmi MEGNYITÓ, ART VIENNA-BUDAPEST 2012. május 8., 18 óra, Bécs Tisztelt (az eseményen jelenlévők függvénye). Különleges és talán minden másnál alkalmasabb két egymáshoz ezernyi szállal kötődő nemzet kapcsolatainak

Részletesebben

Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny 2009/2010. MŰVÉSZETTÖRTÉNET második forduló MEGOLDÓKULCS

Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny 2009/2010. MŰVÉSZETTÖRTÉNET második forduló MEGOLDÓKULCS Oktatási Hivatal Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny 2009/2010 MŰVÉSZETTÖRTÉNET második forduló MEGOLDÓKULCS A" FELADATLAP I. Írja a megfelelő képek alá az alkotó nevét, és azt az irányzatot vagy

Részletesebben

Merítés a KUT-ból IV. GADÁNYI JENŐ. (1896 1960) festőművész emlékkiállítása. HAAS GALÉRIA, Budapest 2000. május 11-től június 10-ig

Merítés a KUT-ból IV. GADÁNYI JENŐ. (1896 1960) festőművész emlékkiállítása. HAAS GALÉRIA, Budapest 2000. május 11-től június 10-ig Merítés a KUT-ból IV. GADÁNYI JENŐ (1896 1960) festőművész emlékkiállítása HAAS GALÉRIA, Budapest 2000. május 11-től június 10-ig A kis zugokat szeretem, mert a részekben azonosul a világ. Kerülő úton,

Részletesebben

Szakmai beszámoló. Jószay Zsolt szobrászművész kiállításának megvalósításáról

Szakmai beszámoló. Jószay Zsolt szobrászművész kiállításának megvalósításáról NKA Képzőművészeti Szakmai Kollégium 2011. évi pályázata 1. témakör Kiállítás megvalósítására Pályázati azonosító: 1606/5592 Szakmai beszámoló Jószay Zsolt szobrászművész kiállításának megvalósításáról

Részletesebben

Az aukció időpontja: 2010. december 10., 16 óra Helyszín: Budai Vigadó, Színházterem

Az aukció időpontja: 2010. december 10., 16 óra Helyszín: Budai Vigadó, Színházterem MEGHÍVÓ A Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus, a Cigányságkutató Intézet Romano Instituto és a Phralipe Független Cigány Szervezet szeretettel meghívja a KORTÁRS KÉPZŐMŰVÉSZEK AZ EMBERI

Részletesebben

Történelem 3 földrészen - 1956

Történelem 3 földrészen - 1956 1956, Melbourne Az 1956. december 6-ai melbourne-i vérfürdő legendájával az olimpiatörténet egyik legismertebb fejezetének főszereplője lett a magyar vízilabda csapat. Történelem 3 földrészen - 1956 Három,

Részletesebben

2011-2012 Rabindra Bharaty University, PHD képzés, Kalkutta, India Témavezető mesterem: Bhaskar Nath Bhattacarya

2011-2012 Rabindra Bharaty University, PHD képzés, Kalkutta, India Témavezető mesterem: Bhaskar Nath Bhattacarya Ö N É L E T R A J Z N a g y O t í l i a 1 9 7 8. 0 9. 2 9. K e c s k e m é t www.nagy-otilia.hu Tanulmányok 2011-2012 Rabindra Bharaty University, PHD képzés, Kalkutta, India Témavezető mesterem: Bhaskar

Részletesebben

GARA LÁSZLÓ: AZ ABSZOLÚT" FILM

GARA LÁSZLÓ: AZ ABSZOLÚT FILM GARA LÁSZLÓ: AZ ABSZOLÚT" FILM Az abszolút zene és az abszolút tánc régi és elfogadott terminusai a művészettörténetnek. Abszolút filmről csak mostanában kezdenek beszélni. 1925. május 3-án mutatták be

Részletesebben

A világ legnagyobb képlopásai

A világ legnagyobb képlopásai 3. szint Augusztus A világ legnagyobb képlopásai Egy 30 millió fontot érő Leonardo da Vincifestményt loptak el egy skót kastélyból. A BBC News ezúttal más híres és hírhedt(1) képlopásokról is beszámol.

Részletesebben

SZAKMAI BESZÁMOLÓ. A konferenciáról készült ismertető elérhető az alábbi honlapcímen: www.bathorimuzeum.hu/közérdekű információk/pályázatok

SZAKMAI BESZÁMOLÓ. A konferenciáról készült ismertető elérhető az alábbi honlapcímen: www.bathorimuzeum.hu/közérdekű információk/pályázatok Nemzeti Kulturális Alap Igazgatósága 1388 Budapest Pf. 82 Pályázati azonosító: 3508/01085. SZAKMAI BESZÁMOLÓ A Magyar Nemzeti Múzeum 3508/01085. számú pályázati azonosítóval jelölt pályázata 290.000,-

Részletesebben

BAJKÓ DÁNIEL és KOVÁCS KITTI festõmûvészek

BAJKÓ DÁNIEL és KOVÁCS KITTI festõmûvészek A Tessedik Sámuel Alapítvány tisztelettel meghívja Önt, családját és barátait 2014. október 19-én (vasárnap) 16 órára BAJKÓ DÁNIEL és KOVÁCS KITTI festõmûvészek CSAK AMI LESZ, AZ A VIRÁG... címmel rendezett

Részletesebben

E L Ő T E R J E S Z T É S

E L Ő T E R J E S Z T É S SIÓFOK VÁROS ÖNKORMÁNYZATA POLGÁRMESTER 8600 SIÓFOK, FŐ TÉR 1. TELEFON +36 84 504100 FAX: +36 84 504103 Az előterjesztés törvényességi szempontból megfelelő. Siófok, 2013. október 14. Dr. Pavlek Tünde

Részletesebben

Kiállítási program 2012

Kiállítási program 2012 Kiállítási program 2012 Impresszionizmus Pasztellek Akvarellek Rajzok 2012.02.10 2012.05.13 A kiállítás az impresszionisták és posztimpresszionisták több mint 200 pasztellképét, akvarelljét és rajzát mutatja

Részletesebben

Orosz nyelvtanfolyamok középiskolásoknak 2013 elsı félévében. Mit ér az irodalom, ha magyar és oroszul szólal meg?

Orosz nyelvtanfolyamok középiskolásoknak 2013 elsı félévében. Mit ér az irodalom, ha magyar és oroszul szólal meg? Orosz nyelvtanfolyamok középiskolásoknak 2013 elsı félévében 2013 elsı felében folytatódtak az ingyenes orosz nyelvtanfolyamok középiskolásoknak az ELTE Ruszisztikai Központjában. 2013 januári metodikai

Részletesebben

Ne csak nézz! Kattanj rá! Építészeti fotópályázat

Ne csak nézz! Kattanj rá! Építészeti fotópályázat Ne csak nézz! Kattanj rá! Építészeti Az Atrium magazin pályázatával olyan amatőr tehetségeket kerestünk, akik képesek ebben a cseppet sem könnyű műfajban értékeset alkotni. A pályázatot amelyet nagy érdeklődés

Részletesebben

2011_ 11, 12. ISSN 1216-8890 1080 Ft

2011_ 11, 12. ISSN 1216-8890 1080 Ft 2011_ 11, 12 k o r t á r s m ű v é s z e t i f o l y ó i r a t B u d a p e s t ISSN 1216-8890 1080 Ft Kifordulok önmagamba val beszélget Schmal Róza Schmal Róza: A festményeidhez különböző irányokból lehet

Részletesebben

Vetélkedő. Keresztury Dezső születésének 110. évfordulója alkalmából. 12 18 évesek számára

Vetélkedő. Keresztury Dezső születésének 110. évfordulója alkalmából. 12 18 évesek számára Vetélkedő Keresztury Dezső születésének 110. évfordulója alkalmából 12 18 évesek számára A pályázó csapat neve: (egyéni pályázó esetén a pályázó neve) A csapattagok nevei: Elérhetőség (postacím, e mail):

Részletesebben

SZÉKESFEHÉRVÁR KULTURÁLIS INTÉZMÉNYEI, FEJLESZTÉSI IRÁNYAI, KULTURÁLIS ARCULATA ÉS PROGRAMJAI

SZÉKESFEHÉRVÁR KULTURÁLIS INTÉZMÉNYEI, FEJLESZTÉSI IRÁNYAI, KULTURÁLIS ARCULATA ÉS PROGRAMJAI SZÉKESFEHÉRVÁR KULTURÁLIS INTÉZMÉNYEI, FEJLESZTÉSI IRÁNYAI, KULTURÁLIS ARCULATA ÉS PROGRAMJAI 17 Székesfehérvár kulturális intézményrendszere és hálózata sokszínû, tarka, gazdag és változatos képet mutat.

Részletesebben

NORAN LIBRO A Kossuth Kiadói Csoport tagja

NORAN LIBRO A Kossuth Kiadói Csoport tagja A Kossuth Kiadói Csoport tagja ÜNNEPI KÖNYVHÉT 2010 1 2 KÁNTOR LAJOS Barátom a malomban SINKÓ ERVIN Optimisták Négykezes Csiki Lászlóval 316 oldal, kartonált; ára: 2590 Ft ISBN 978-963-99960-4-5 Volt egyszer

Részletesebben

VIZUÁLIS KULTÚRA. Vizuális kultúra emelt szintű érettségi felkészítő. 11. évfolyam. A vizuális nyelvi elemek adott technikának

VIZUÁLIS KULTÚRA. Vizuális kultúra emelt szintű érettségi felkészítő. 11. évfolyam. A vizuális nyelvi elemek adott technikának VIZUÁLIS KULTÚRA Vizuális kultúra emelt szintű érettségi felkészítő 11. évfolyam Heti 2 óra Évi 72 óra 1.1. Vizuális nyelv 1.1.1. A vizuális nyelv alapelemei - Vonal - Sík- és térforma - Tónus, szín -

Részletesebben

Történelmi Veszprém Klasszikus városnézés 2-2,5 órában

Történelmi Veszprém Klasszikus városnézés 2-2,5 órában Történelmi Veszprém Klasszikus városnézés 2-2,5 órában Találkozó: Óváros tér/köd utcai parkoló Időtartam: 2-2,5 óra Ismerkedés Veszprémmel és a várnegyeddel Azoknak ajánljuk, akik előszőr járnak a városban,

Részletesebben

SZAKMAI BESZÁMOLÓ FÖLDÜNK REJTETT KINCSEI NKA 3506/01941. A gyűjtő: Baffy György (1932-2012)

SZAKMAI BESZÁMOLÓ FÖLDÜNK REJTETT KINCSEI NKA 3506/01941. A gyűjtő: Baffy György (1932-2012) A 2015. február 3. és szeptember 19. között látogatható kiállításunk szakmai megvalósítását az NKA Közgyűjteményi Kollégiumának 3506/01941 pályázati azonosító számú, 1.000.000,-Ft vissza nem térítendő

Részletesebben

A TANULMÁNYI PÁLYÁZAT NYERTES TANULÓI

A TANULMÁNYI PÁLYÁZAT NYERTES TANULÓI 7/a Ábrahám Lilla 5 7/a Borók Boldizsár 5 7/a Nagy Vivien Loretta 5 7/a Szilágyi Csenge 5 7/a Csikós Katalin 4,85 7/a Harmati Panna 4,85 7/a Heidrich Zsófia 4,85 7/a Ónozó Zsófia 4,85 7/a Pesti Bianka

Részletesebben

68/3. Edvi Illés Aladár (1870-1958) 8.000 Ft 22.000 Ft 68/4. Mednyánszky László (1852-1919) 20.000 Ft 46.000 Ft 68/6. Olvashatatlan szignó

68/3. Edvi Illés Aladár (1870-1958) 8.000 Ft 22.000 Ft 68/4. Mednyánszky László (1852-1919) 20.000 Ft 46.000 Ft 68/6. Olvashatatlan szignó 1023 BUDAPEST, ZSIGMOND TÉR 13. MŰGYŰJTŐK HÁZA TEL.: +36 1 800 8123, +36 30 270 5021 EMAIL: INFO@MUGYUJTOKHAZA.HU NYITVATARTÁS: H-P: 11.00-19.00, SZO.: 9.00-14.00 68/3. Edvi Illés Aladár (1870-1958) Gesztenyék,

Részletesebben

KÖZÉPSZINTŰ ÍRÁSBELI VIZSGA

KÖZÉPSZINTŰ ÍRÁSBELI VIZSGA ÉRETTSÉGI VIZSGA 2013. május 21. MŰVÉSZETTÖRTÉNET KÖZÉPSZINTŰ ÍRÁSBELI VIZSGA 2013. május 21. 14:00 Az írásbeli vizsga időtartama: 120 perc Pótlapok száma Tisztázati Piszkozati EMBERI ERŐFORRÁSOK MINISZTÉRIUMA

Részletesebben

RAJZ ÉS VIZUÁLIS KULTÚRA 6. évfolyam

RAJZ ÉS VIZUÁLIS KULTÚRA 6. évfolyam SZÖVEGÉRTÉS-SZÖVEGALKOTÁS RAJZ ÉS VIZUÁLIS KULTÚRA 6. évfolyam TANULÓI MUNKAFÜZET Készítette: Molnár Krisztina 3 Az angyali üdvözlet Három festmény A KIADVÁNY KHF/4531-13/2008 ENGEDÉLYSZÁMON 2008. 12.

Részletesebben

életutat bejárt, nagy tudású és széles körben elismert kollegánk egész életútját, engedjék meg,

életutat bejárt, nagy tudású és széles körben elismert kollegánk egész életútját, engedjék meg, Dr. Kardos János ügyvéd emléktáblájának avató beszéde a Budapesti Ügyvédi Kamarában 2006. november 10-én Tisztelt Püspök és Elnök Urak, kedves Családtagok és Meghívottak, Kollegák! I. Nemrég az október

Részletesebben

Információtartalom vázlata. Az egyiptomi művészet korszakai és általános jellemzői; feladata, célja

Információtartalom vázlata. Az egyiptomi művészet korszakai és általános jellemzői; feladata, célja 1. Ön a szakterületén belül felkérést kap egy mű elkészítésére az ókori egyiptomi művészet Mutassa be az egyiptomi művészet korszakait, az építészet, szobrászat és festészet stílusjegyeit, jellegzetességeit!

Részletesebben

III. helyezett: Gál Csenge (7.o.) III. helyezett: Farkas Viktória (5.o.) III. helyezett: Ádám Dóra (4.o.)

III. helyezett: Gál Csenge (7.o.) III. helyezett: Farkas Viktória (5.o.) III. helyezett: Ádám Dóra (4.o.) Senki nem képes jobban megérezni valamit abból a pátoszból, mellyel Isten a teremtés kezdetén nézte kezének alkotásait, mint ti, Művészek, akik a Szépség alkotó mesterei vagytok. Ennek az érzésnek az utórezgése

Részletesebben

2008/1. Találkozások. A kiállítást dr. Schneider Márta kulturális szakállamtitkár nyitotta meg.

2008/1. Találkozások. A kiállítást dr. Schneider Márta kulturális szakállamtitkár nyitotta meg. Nápolytól délre 2008. január 21-én nyílt meg Nicola Giuseppe Smerilli fotókiállítása Nápolytól délre címmel. A fotókat Olaszország legdélibb részének tájai, illetve Dante Marianacci Odüsszeusz a szélben

Részletesebben

I. A gyűjtemény feldolgozása és digitalizálása

I. A gyűjtemény feldolgozása és digitalizálása Beszámoló az OTKA 42782. sz. A Magyar Képzőművészeti Egyetem művészeti és könyvtári különgyűjteményeinek és történetének feldolgozása című kutatásának eredményeiről Programunk szorosan kapcsolódott az

Részletesebben

Európai utas. Találkozások. Berecz András mesemondó adott nagy sikerű estet Határtalan mesék címmel május 17-én a Közép-európai Kulturális Intézetben.

Európai utas. Találkozások. Berecz András mesemondó adott nagy sikerű estet Határtalan mesék címmel május 17-én a Közép-európai Kulturális Intézetben. Berecz András mesemondó adott nagy sikerű estet Határtalan mesék címmel május 17-én a Közép-európai Kulturális Intézetben. Az Ötágú síp című sorozatban határon túli magyar kulturális műhelyeket mutattunk

Részletesebben

Ady Endre Városi Könyvtár és Művelődési Központ, Zsinagóga, Baja, Munkácsy M. u. 9. Eötvös József Főiskola, Baja, Szegedi út 2.

Ady Endre Városi Könyvtár és Művelődési Központ, Zsinagóga, Baja, Munkácsy M. u. 9. Eötvös József Főiskola, Baja, Szegedi út 2. Ady Endre Városi Könyvtár és Művelődési Központ, Zsinagóga, Baja, Munkácsy M. u. 9. Eötvös József Főiskola, Baja, Szegedi út 2. A konferencia harminchárom előadója a következő intézmények oktatója vagy

Részletesebben

65/2. Ismeretlen alkotó Városkép technika: karton, olaj méretek: 33 x 36 cm kikiáltási ár: 7.000 Ft leütési ár: 7.000 Ft

65/2. Ismeretlen alkotó Városkép technika: karton, olaj méretek: 33 x 36 cm kikiáltási ár: 7.000 Ft leütési ár: 7.000 Ft 1023 BUDAPEST, ZSIGMOND TÉR 13. MŰGYŰJTŐK HÁZA TEL.: +36 1 800 8123, +36 30 270 5021 EMAIL: INFO@MUGYUJTOKHAZA.HU NYITVATARTÁS: H-P: 11.00-19.00, SZO.: 9.00-14.00 65/1. Mérõ István (1873-1938) Tengerparti

Részletesebben

ELSÕ KÖNYV 1867 1918 19

ELSÕ KÖNYV 1867 1918 19 ELSÕ KÖNYV 1867 1918 19 20 Elõszó A román és a magyar életkörülmények alakulása a dualizmus korabeli Magyarországon és Nagy-Romániában (1867-1940) A kézirat szerzõje a fenti kérdés áttekintésével olyan

Részletesebben

RAJZ ÉS VIZUÁLIS NEVELÉS

RAJZ ÉS VIZUÁLIS NEVELÉS játék játszótéri felszerelés hangszer csengető óra konyhatechnika táblatechnika Taneszköz térkép labortechnika mikroszkóp vetítéstechnika hangtechnika video tv bútor " a teljesség igényével " 8002 Székesfehérvár,

Részletesebben

Tonton-mánia a francia médiában

Tonton-mánia a francia médiában 2011 május 18. Flag 0 Értékelés kiválasztása Még nincs értékelve Értéke: 1/5 Értéke: 2/5 Mérték Értéke: 3/5 Értéke: 4/5 Értéke: 5/5 Harminc évvel ezelőtt, május 10-én, pontosan este 8 órakor a francia

Részletesebben

Moszkva látványosságai

Moszkva látványosságai Moszkva látványosságai Vörös Tér Kreml Vaszilij Blazsennij székesegyház Gum áruház Moszkvai metró Arbat Moszkvai Állami Egyetem Tretyakov Képtár/ Galéria Lenin Mauzóleum Kolomenszkoje Fegyvertár Állami

Részletesebben

Grafikai Szemle I. Székelyföldi Grafikai Biennále

Grafikai Szemle I. Székelyföldi Grafikai Biennále Grafikai Szemle I. Székelyföldi Grafikai Biennále Kiírás és jelentkezési lap Hargita, Kovászna és Maros Megye Tanácsa, Hargita Megye Tanácsának Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központja és a Művelődési

Részletesebben

Kiss Éva ALMÁR (FRÄNKEL) GYÖRGY ÉS A MAGYAR MÛHELY-SZÖVETSÉG

Kiss Éva ALMÁR (FRÄNKEL) GYÖRGY ÉS A MAGYAR MÛHELY-SZÖVETSÉG 407 Kiss Éva ALMÁR (FRÄNKEL) GYÖRGY ÉS A MAGYAR MÛHELY-SZÖVETSÉG A 20. század, különösen az elsô világháborút követô idôszak sürgetô igénnyel vetette fel a lakáskérdést, ezen belül a környezet alakításának

Részletesebben

Szakmai beszámoló. Országos Irodalmi Muzeológus továbbképzés A továbbképzés helye: Petőfi Irodalmi Múzeum Ideje: 2015. május 26-27.

Szakmai beszámoló. Országos Irodalmi Muzeológus továbbképzés A továbbképzés helye: Petőfi Irodalmi Múzeum Ideje: 2015. május 26-27. Szakmai beszámoló Országos Irodalmi Muzeológus továbbképzés A továbbképzés helye: Petőfi Irodalmi Múzeum Ideje: 2015. május 26-27. Az NKA Közgyűjtemények Kollégiumának támogatásával (pályázati azonosító:

Részletesebben

A Versszínház rövid története, fontosabb eseményeink:

A Versszínház rövid története, fontosabb eseményeink: A Versszínház rövid története, fontosabb eseményeink: A Versszínház magyar költők költészetének és életének színházi, zenei és képzőművészeti formában való bemutatásával foglalkozik. Turek Miklós színművész

Részletesebben

Osztályozó- és javítóvizsga Irodalom tantárgyból 2015-2016

Osztályozó- és javítóvizsga Irodalom tantárgyból 2015-2016 Osztályozó- és javítóvizsga Irodalom tantárgyból 2015-2016 A félévi vizsga szóbeli vizsga az első félévre megadott témakörökből. Az év végi vizsga írásbeli vizsga (feladatlap) az egész évre megadott témakörökből,

Részletesebben

Lemondani a belterjesség kényelméről?

Lemondani a belterjesség kényelméről? Lemondani a belterjesség kényelméről? beszélgetés Birkás Ákossal a magyar művészet nemzetközi helyéről Egyre több szó esik a hazai művészet, a magyar művészek nemzetközi kontextusáról. Tanulságos ehhez

Részletesebben

VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK

VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK A következő történet szereplői közül példaként egy olyan helybéli embert állíthatunk, akit a neve miatt mindenki Bokor Mihálynak szólított, és akiről semmi rosszat

Részletesebben

MŰGYŰJTŐK HÁZA 1023 BUDAPEST, ZSIGMOND TÉR 13.

MŰGYŰJTŐK HÁZA 1023 BUDAPEST, ZSIGMOND TÉR 13. 1023 BUDAPEST, ZSIGMOND TÉR 13. MŰGYŰJTŐK HÁZA TEL.: +36 1 800 8123, +36 30 270 5021 EMAIL: INFO@MUGYUJTOKHAZA.HU NYITVATARTÁS: H-P: 11.00-19.00, SZO.: 9.00-14.00 43/1. Újra élünk, lengyel film ofszet,

Részletesebben

SZAKMAI BESZÁMOLÓ A MÚZEUMOK ÉJSZAKÁJA RENDEZVÉNYRŐL

SZAKMAI BESZÁMOLÓ A MÚZEUMOK ÉJSZAKÁJA RENDEZVÉNYRŐL Vasvári Pál Múzeum 4440 Tiszavasvári, Kálvin út. 7. Mobil:+36/30-676-8514 www.vasvaripalmuzeum.hu e-mail: info@vasvaripalmuzeum Nyitva tartás: Április 1-től - október 31-ig: K-V: 09-18 óráig November 1-től

Részletesebben

2008-2011 Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kar DLA képzés, festészet, Témavezető mestereim: Keserű Ilona Professzor Emeritusz és Hegyi Csaba DLA

2008-2011 Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kar DLA képzés, festészet, Témavezető mestereim: Keserű Ilona Professzor Emeritusz és Hegyi Csaba DLA Ö N É L E T R A J Z N a g y O t í l i a 1 9 7 8. 0 9. 2 9. K e c s k e m é t oteszka@yahoo.de www.nagy-otilia.hu T a n u l m á n y o k 2008-2011 Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kar DLA képzés, festészet,

Részletesebben

Jelen kiállításunk esztétikai megvalósításában és muzeológiai elveiben is e két előzmény kiállítás hagyományait vitte tovább.

Jelen kiállításunk esztétikai megvalósításában és muzeológiai elveiben is e két előzmény kiállítás hagyományait vitte tovább. A 2306/1671 azonosítójú DOStalgia 30 éves a PC című időszaki kiállításra, a hozzá kapcsolódó kiadványra és múzeumpedagógiai program megvalósítására vonatkozó NKA-pályázat szakmai beszámolója A DOStalgia

Részletesebben

Otto Dix és George Grosz képes tudósítása Németországból

Otto Dix és George Grosz képes tudósítása Németországból Otto Dix és George Grosz képes tudósítása Németországból Otto Dix: Önarckép (1926) Otto Dix (1891-1969) szociáldemokrata családból érkezett, apja szobrász volt. Festőművésznek tanult, majd végigharcolta

Részletesebben

Palásti Renáta. önéletrajz

Palásti Renáta. önéletrajz Palásti Renáta önéletrajz Név: Palásti Renáta Születési idő: 1978 február 16. Telefon: +3620 559 5025 E-mail: palastirenata78@gmail.com Honlap: www.palastirenata.hu STÍLUSIRÁNYZAT A mai kor értő szemével

Részletesebben

SZAKMAI BESZÁMOLÓ AZ NKA KÖZGYŰJTEMÉNYEK KOLLÉGIUMA 4906/00277-AS SZÁMÚ PÁLYÁZATÁHOZ MAGYAR NEMZETI GALÉRIA SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM

SZAKMAI BESZÁMOLÓ AZ NKA KÖZGYŰJTEMÉNYEK KOLLÉGIUMA 4906/00277-AS SZÁMÚ PÁLYÁZATÁHOZ MAGYAR NEMZETI GALÉRIA SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM SZAKMAI BESZÁMOLÓ AZ NKA KÖZGYŰJTEMÉNYEK KOLLÉGIUMA 4906/00277-AS SZÁMÚ PÁLYÁZATÁHOZ MAGYAR NEMZETI GALÉRIA SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM I. MEGVALÓSÍTÁS MONET, GAUGUIN, SZINYEI MERSE, RIPPL-RÓNAI Impresszionista

Részletesebben

Dénes Zsófia. Úgy ahogy volt és

Dénes Zsófia. Úgy ahogy volt és Dénes Zsófia Úgy ahogy volt és DÉNES ZSÓFIA Úgy ahogy volt és 2011 Fapadoskonyv.hu Kft. Dénes Zsófia jogutódja Az én nyelvem a tükrözések nyelve. Nyelv, amelyen fehér kőtükrömmel lemásolom a láthatót.

Részletesebben

Budapesti Fesztiválzenekar VIGYÁZZ, LÉPCSŐ!

Budapesti Fesztiválzenekar VIGYÁZZ, LÉPCSŐ! Budapesti Fesztiválzenekar VIGYÁZZ, LÉPCSŐ! PR-Projekt Arany Penge 2013.03.25. 1. Az alaphelyzet Fischer Iván, a Budapesti Fesztiválzenekar karmestere azt találta ki, hogy a 2012-es Múzeumok Éjszakája

Részletesebben

Divane Japonais technika: litográfia méretek: 25 x 19,5 cm kikiáltási ár: 12.000 Ft leütési ár: 14.000 Ft

Divane Japonais technika: litográfia méretek: 25 x 19,5 cm kikiáltási ár: 12.000 Ft leütési ár: 14.000 Ft 1023 BUDAPEST, ZSIGMOND TÉR 13. MŰGYŰJTŐK HÁZA TEL.: +36 1 800 8123, +36 30 270 5021 EMAIL: INFO@MUGYUJTOKHAZA.HU NYITVATARTÁS: H-P: 11.00-19.00, SZO.: 9.00-14.00 62/5. Henri de Toulouse-Lautrec (1864

Részletesebben

El Kazovszkijról. Földényi F. László 2008/2 3. El Kazovszkij

El Kazovszkijról. Földényi F. László 2008/2 3. El Kazovszkij El Kazovszkij Földényi F. László El Kazovszkijról 1948 2008 2008/2 3 Olyan a magyar művészet testében, akár a tövis: festészete éppoly felkavaró, mint a személyisége. Amikor 1977-ben befejezte a Főiskolát,

Részletesebben

Prievara Tibor Nádori Gergely. A 21. századi szülő

Prievara Tibor Nádori Gergely. A 21. századi szülő Prievara Tibor Nádori Gergely A 21. századi szülő Előszó Ez a könyvecske azért született, hogy segítsen a szülőknek egy kicsit eligazodni az internet, a számítógépek (összefoglaló nevén az IKT, az infokommunikációs

Részletesebben

KÉPES SZAKMAI BESZÁMOLÓ Világpolgárok Szentendrén Múzeumok éjszakája a festők városában Helyszín: MűvészetMalom Szenvedély és ráció - Perlrott Csaba Vilmos (1880-1955) életmű kiállítása ART FLOW Gyerekek

Részletesebben

Kilencvenöt éves korában elhunyt Robert Merle

Kilencvenöt éves korában elhunyt Robert Merle 3. szint Március-április Kilencvenöt éves korában elhunyt Robert Merle Kilencvenöt éves korában elhunyt Robert Merle, jelentette be kedd este a francia író lánya. Kilencvenöt éves korában Párizs környéki

Részletesebben

Biciklizéseink Mahlerrel

Biciklizéseink Mahlerrel Biciklizéseink Mahlerrel Aaron Blumm-mal és Orcsik Rolanddal Mikola Gyöngyi beszélget 76 Jó estét kívánok! Két író van a színpadon, de én meg sem kíséreltem közös pontokat keresni a könyveikben, részben

Részletesebben

Projektfeladat Földrajzi ismeretszerzés rajzolás segítségével

Projektfeladat Földrajzi ismeretszerzés rajzolás segítségével Projektfeladat Földrajzi ismeretszerzés rajzolás segítségével Készítette: Kedves Júlia - Toró Norbert - Tóth Enikő 2010. február 18. Megbeszéltük az előadás előtt, hogy mi leszünk majd egy csoportban.

Részletesebben

Opponensi vélemény Ferkai András Molnár Farkas. Molnár életművének nagymonográfiája című akadémiai doktori értekezéséről

Opponensi vélemény Ferkai András Molnár Farkas. Molnár életművének nagymonográfiája című akadémiai doktori értekezéséről Opponensi vélemény Ferkai András Molnár Farkas. Molnár életművének nagymonográfiája című akadémiai doktori értekezéséről Évtizedek óta nem zajlott a Magyar Tudományos Akadémián tudományok doktora, illetve

Részletesebben

Karlovitz János Tibor (szerk.). Mozgás, környezet, egészség. Komárno: International Research Institute s.r.o., ISBN 978-80-89691-15-9

Karlovitz János Tibor (szerk.). Mozgás, környezet, egészség. Komárno: International Research Institute s.r.o., ISBN 978-80-89691-15-9 Mozgás és egészség KARLOVITZ János Tibor Miskolci Egyetem, Miskolc bolkarlo@uni-miskolc.hu Ebben a bevezető fejezetben arra szeretnénk rávilágítani, miért éppen ezek a tanulmányok és ebben a sorrendben

Részletesebben

2012. szeptember 1. 1 / 15 oldal

2012. szeptember 1. 1 / 15 oldal Andó Szabolcs Hétfő Kedd Szerda Csütörtök Péntek 6 13:00 angol C2 2 angol C2 2 tesi Sz6 angol C2 2 tesi P6 7 13:55 informatika csibe TTI 2 TTI 2 8 14:50 informatika csibe Árky Emilia Anna Hétfő Kedd Szerda

Részletesebben

Tisztelt leendő Partnerünk!

Tisztelt leendő Partnerünk! Tisztelt leendő Partnerünk! Hamarosan beköszönt az év egyik legszebb hónapja, december és magával hozza a karácsony és az ajándékozás örömét. Ha ilyenkor körbe nézünk, mindenhol ünnepi hangulatot találunk.

Részletesebben

Bodonyi Emőke. A szentendrei művészet fogalmának kialakulása. PhD. disszertáció tézisei. Témavezető: Dr. Zwickl András PhD.

Bodonyi Emőke. A szentendrei művészet fogalmának kialakulása. PhD. disszertáció tézisei. Témavezető: Dr. Zwickl András PhD. 1 Bodonyi Emőke A szentendrei művészet fogalmának kialakulása PhD. disszertáció tézisei Témavezető: Dr. Zwickl András PhD. 1965-ben megjelent írásában Körner Éva jogosan állapítja meg és teszi fel a kérdést:

Részletesebben

VAN SZERENCSÉNK HÍVNI A NAGYÉRDEMŰ KÖZÖNSÉGET! UTAZZON AZ OMNIBUSSZAL! KISVÁRDA A SZÁZADFORDULÓN

VAN SZERENCSÉNK HÍVNI A NAGYÉRDEMŰ KÖZÖNSÉGET! UTAZZON AZ OMNIBUSSZAL! KISVÁRDA A SZÁZADFORDULÓN VAN SZERENCSÉNK HÍVNI A NAGYÉRDEMŰ KÖZÖNSÉGET! UTAZZON AZ OMNIBUSSZAL! KISVÁRDA A SZÁZADFORDULÓN 3507/00102 Szakmai beszámoló Az idén immár hatodik alkalommal volt Múzeumok Éjszakája Kisvárdán. A késő

Részletesebben

Antal István zongoraművész, a Zeneakadémia tanára

Antal István zongoraművész, a Zeneakadémia tanára LISZT FERENC ZENEMŰVÉSZETI EGYETEM DOKTORI ISKOLA Hargitai Imre Antal István zongoraművész, a Zeneakadémia tanára c. DLA értekezés tézisei 1 Antal István egyik utolsó növendékeként vállalkoztam arra, hogy

Részletesebben

Egy magánmúzeum lehetőségei a felnőttképzés különböző színterein

Egy magánmúzeum lehetőségei a felnőttképzés különböző színterein Egy magánmúzeum lehetőségei a felnőttképzés különböző színterein MAGYAR Erzsébet Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest magyar.erzsebet@ppk.elte.hu Molnár-C. Pál (1894-1981) festőművész, grafikus, egyházművész

Részletesebben

Nagy Előd festő- és éremművész, Nagy Botond fotós. 2012. november 19-én, hétfőn 18 órára. kiállításának megnyitójára

Nagy Előd festő- és éremművész, Nagy Botond fotós. 2012. november 19-én, hétfőn 18 órára. kiállításának megnyitójára A Kozák téri Közösségi Ház és a kiállító tisztelettel meghívja Önt és kedves családját, barátait Nagy Előd festő- és éremművész, valamint fia Nagy Botond fotós kiállításának megnyitójára 2012. november

Részletesebben

Szakmai tapasztalat, jelentősebb festmény restaurátori munkák:

Szakmai tapasztalat, jelentősebb festmény restaurátori munkák: Jébert Katalin Festőres-taurátor művész Oklevél száma: I-17/1986 Restaurátorkamara névjegyzéki száma: F1-373 Tel.: 06 20 77-19-2-19 jebertka@gmail.com Szakirányú képesítés 1986-1991 Magyar Képzőművészeti

Részletesebben

Feladta Horváth Attila. Feladta Beck László. Feladta Kádas Miklós 4 Abszolut hely.: 11 Start: 10:15:30 beérkez 14:44:37

Feladta Horváth Attila. Feladta Beck László. Feladta Kádas Miklós 4 Abszolut hely.: 11 Start: 10:15:30 beérkez 14:44:37 Férfi Kajak 1 1 Abszolut hely.: 4 Start: 10:00:30 beérkez 14:08:57 Rajtszám: 36 Futott idı: 4:08:27 Horváth Attila 2 Abszolut hely.: 5 Start: 10:04:55 beérkez 14:15:08 Rajtszám: 3 Futott idı: 4:10:13 Beck

Részletesebben

Cseh Gábor festőművész kiállítása a fővárosban (a TIT Stúdió Egyesület és a Pannon Palatinus József Nádor közhasznú alapítvány rendezésében)

Cseh Gábor festőművész kiállítása a fővárosban (a TIT Stúdió Egyesület és a Pannon Palatinus József Nádor közhasznú alapítvány rendezésében) Cseh Gábor festőművész kiállítása a fővárosban (a TIT Stúdió Egyesület és a Pannon Palatinus József Nádor közhasznú alapítvány rendezésében) Szekszárd régi utcáit, a már alig létező pincesorokat, ill.

Részletesebben

Az oktatás módszerei és stratégiái II. Pedagógia I. Neveléselméleti és didaktikai alapok NBÁA-003

Az oktatás módszerei és stratégiái II. Pedagógia I. Neveléselméleti és didaktikai alapok NBÁA-003 Az oktatás módszerei és stratégiái II. Pedagógia I. Neveléselméleti és didaktikai alapok NBÁA-003 A portfólió Falus Iván Kimmel Magdolna (2003): A portfólió. Budapest, Gondolat Kiadói Kör A prezentációt

Részletesebben

Rieder Gábor. A magyar szocreál festészet története 1949 1956. Ideológia és egzisztencia

Rieder Gábor. A magyar szocreál festészet története 1949 1956. Ideológia és egzisztencia Rieder Gábor A magyar szocreál festészet története 1949 1956. Ideológia és egzisztencia PhD disszertáció tézisei Eötvös Loránd Tudományegyetem Művészettörténet-tudományi Doktori Iskola A doktori iskola

Részletesebben

MagyarOK A2+ munkalapok 1

MagyarOK A2+ munkalapok 1 1. Ismerkedünk munkalap / Kérdés Válasz 1. Jól hallom, hogy nem vagy magyar? Jól hallom, hogy nem magyar? 2. Hol dolgozol? Hol dolgozik? 3. Hol élsz? Hol él? 4. Mivel foglalkozol / foglalkozik? Milyen

Részletesebben

A szorongás apoteózisa. Finta Edit kiállítása és könyvének bemutatója a budapesti Vármegye Galériában

A szorongás apoteózisa. Finta Edit kiállítása és könyvének bemutatója a budapesti Vármegye Galériában Feledy Balázs A szorongás apoteózisa Finta Edit kiállítása és könyvének bemutatója a budapesti Vármegye Galériában Megjelent a Bárka 2013/1. számában Egy kiállítás megnyitására kaptunk meghívót szeptember

Részletesebben

Székely Júlia. Publikációs jegyzék. Balassi Bálint énekei és komédiája. Talentum Műelemzések. Akkord Kiadó, 2001, 74 p.

Székely Júlia. Publikációs jegyzék. Balassi Bálint énekei és komédiája. Talentum Műelemzések. Akkord Kiadó, 2001, 74 p. Székely Júlia Publikációs jegyzék Könyvek és könyvrészletek Balassi Bálint énekei és komédiája. Talentum Műelemzések. Akkord Kiadó, 2001, 74 p. A másik Bethlen Kata, in Eszmei és poétikai kérdések a régi

Részletesebben

Ha csak az ismert dolgok érdekelnének, lakatosnak mentem volna. (Albert Einstein)

Ha csak az ismert dolgok érdekelnének, lakatosnak mentem volna. (Albert Einstein) VIII. Fejezet Ha csak az ismert dolgok érdekelnének, lakatosnak mentem volna. (Albert Einstein) A magyar felsőoktatás egyik sikertörténete a Tudományos Diákkör, közismert nevén a TDK. Aligha véletlen,

Részletesebben

1. Pedagógusok iskolai végzettsége és szakképzettsége hozzárendelve a helyi tanterv tantárgyfelosztásához

1. Pedagógusok iskolai végzettsége és szakképzettsége hozzárendelve a helyi tanterv tantárgyfelosztásához Budapest XXI. kerületi Nagy Imre Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola Különös közzétételi lista 2014/2015. tanév 1. Pedagógusok iskolai végzettsége és szakképzettsége hozzárendelve a helyi tanterv

Részletesebben

2013/2014 őszi és tavaszi szemeszter (Budapest, ELTE BTK)

2013/2014 őszi és tavaszi szemeszter (Budapest, ELTE BTK) PESTI BÖLCSÉSZ AKADÉMIA KULTÚRÁRA AKADVA 2013/2014 őszi és tavaszi szemeszter (Budapest, ELTE BTK) 2013. november 4., hétfő 18.00 A kétnyelvűségtől a többnyelvűségig I. Kétnyelvűség. Előny vagy hátrány?

Részletesebben

Kerekegyháza Város Önkormányzat Képviselő-testületének 2010. június 30-i ülésére

Kerekegyháza Város Önkormányzat Képviselő-testületének 2010. június 30-i ülésére 331-6/2010. E L Ő T E R J E S Z T É S Kerekegyháza Város Önkormányzat Képviselő-testületének 2010. június 30-i ülésére Tárgy: Kunok és jászok a Kárpát-medencében 770 éve című kötet megjelentetéséhez támogatás

Részletesebben

Pásztor-Freund Mária: A kubizmus térproblémája. Nyugat, I. évf, 1913. 10. sz., 773 774. http://epa.oszk.hu/00000/00022/00128/04153.

Pásztor-Freund Mária: A kubizmus térproblémája. Nyugat, I. évf, 1913. 10. sz., 773 774. http://epa.oszk.hu/00000/00022/00128/04153. Kubizmusról magyar nyelven (kronológiában): (munka alatt) Pásztor-Freund Mária: A kubizmus térproblémája. Nyugat, I. évf, 1913. 10. sz., 773 774. http://epa.oszk.hu/00000/00022/00128/04153.htm Apollinaire,

Részletesebben

leütési ár: 1.400 Ft leütési ár: 4.000 Ft leütési ár: 3.200 Ft leütési ár: 2.800 Ft

leütési ár: 1.400 Ft leütési ár: 4.000 Ft leütési ár: 3.200 Ft leütési ár: 2.800 Ft 1023 BUDAPEST, ZSIGMOND TÉR 13. MŰGYŰJTŐK HÁZA TEL.: +36 1 800 8123, +36 30 270 5021 EMAIL: INFO@MUGYUJTOKHAZA.HU NYITVATARTÁS: H-P: 11.00-19.00, SZO.: 9.00-14.00 39/2. Grafikai kiállítási katalógusok,

Részletesebben

A PLAKÁTOK MEGÁLMODÓJA

A PLAKÁTOK MEGÁLMODÓJA A PLAKÁTOK MEGÁLMODÓJA Azokról, akik elmentek, akiket a kilencvenes évek kilátástalansága arra kényszerített, hogy máshol próbáljanak szerencsét, azokról általában gyorsan megfeledkezünk. Valahogy ezt

Részletesebben

Téma: Az írástudók felelőssége

Téma: Az írástudók felelőssége Téma: Az írástudók felelőssége 2002. november 21 Meghívott vendégünk: Fábián Gyula író, a Szabad Föld főszerkesztője Bevezető előadásának címe: A sajtó hatalma 2002. december 20 Meghívott vendégünk: Gyurkovics

Részletesebben

SZAKMAI BESZÁMOLÓ. a Nemzeti Kulturális Alap terhére biztosított, vissza nem térítendő támogatás felhasználásáról

SZAKMAI BESZÁMOLÓ. a Nemzeti Kulturális Alap terhére biztosított, vissza nem térítendő támogatás felhasználásáról SZAKMAI BESZÁMOLÓ a Nemzeti Kulturális Alap terhére biztosított, vissza nem térítendő támogatás felhasználásáról Támogatás témája: Múzeumi gyűjtemények tárgyi és szellemi kulturális örökségünk című magyar-román

Részletesebben

Képzési program. Múzeumi Önkéntes Tárlatvezetők

Képzési program. Múzeumi Önkéntes Tárlatvezetők Képzési program Múzeumi Önkéntes Tárlatvezetők A képzés a Múzeumok Oktatási és Képzési Központja (Szentendre) és a Megyei Múzeumi Igazgatóság közös szervezése. Önkéntes tárlatvezető képzés 5 helyszínen:

Részletesebben

150 éves a magyar tőzsde

150 éves a magyar tőzsde 150 éves a magyar tőzsde Jótékonysági árverés (2014. június 17.) Az összeállítás a Sándor Imre PR-díj 2014 zsűrije számára készült. Az eseménnyel kapcsolatos anyagok itt elérhetőek: www.frontpage.hu/bet150-sandorimre

Részletesebben

Iskolai versenyek. Név Osztály Tantárgy Helyezés Felkészítő tanár

Iskolai versenyek. Név Osztály Tantárgy Helyezés Felkészítő tanár Iskolai versenyek Név Osztály Tantárgy Helyezés Felkészítő tanár Iványi Martin 5.a I. Knotz Lászlóné Sági Márton Matematika verseny 5. évfolyam II. Buzás Istvánné Fekete Zsombor III. Buzás Istvánné Lakatos

Részletesebben

Svájci tanulmányút. Basel

Svájci tanulmányút. Basel Svájci tanulmányút Basel A tanulmányúton öten vettünk részt; két tanár, Gál Anikó és Dékány István, valamint három diák: Annus Péter, Pászti Ferenc és én, Papp Zsolt. 2013. január 22-én hajnali 2 órakor

Részletesebben

MUNKÁCSY MIHÁLY (1844-1900) KRISZTUS-TRILÓGIA: KRISZTUS PILÁTUS ELŐTT, 1881 GOLGOTA, 1884 ECCE HOMO! 1896

MUNKÁCSY MIHÁLY (1844-1900) KRISZTUS-TRILÓGIA: KRISZTUS PILÁTUS ELŐTT, 1881 GOLGOTA, 1884 ECCE HOMO! 1896 MUNKÁCSY MIHÁLY (1844-1900) KRISZTUS-TRILÓGIA: KRISZTUS PILÁTUS ELŐTT, 1881 GOLGOTA, 1884 ECCE HOMO! 1896 KRISZTUS PILÁTUS ELŐTT, 1881. Olaj, vászon, 417 x 636 cm Jelzés jobbra lent: Munkácsy (eredetileg:

Részletesebben

Jegyzetek József Attila délszlávországi ismeretéhez

Jegyzetek József Attila délszlávországi ismeretéhez Pastyik László Jegyzetek József Attila délszlávországi ismeretéhez Költőnk neve és műve a délszlávországi magyar irodalomban viszonylag hamar, már a húszas évek második felében feltűnik, jelképpé azonban

Részletesebben