Kresley Cole. MacCarrick fivérek sorozat 3. Szeress, ha tudsz!

Átírás

1

2 Kresley Cole MacCarrick fivérek sorozat 3. Szeress, ha tudsz!

3 Ulpius-ház Könyvkiadó Budapest, 2013

4 A fordítás alapjául szolgáló mű: Kresley Cole: If You Deceive A szerzőtől az Ulpius-ház Könyvkiadónál megjelent: Vámpíréhség Vámpírszerető Vámpírharc Vámpírvér Vámpírzóna A Démonkirály csókja Szeress, ha mersz! Szeress, ha akarsz! Előkészületben: A sötétség démona Copyright 2007 by Kresley Cole Hungarian translation Radnóti Aliz, 2013 Ulpius-ház Könyvkiadó, 2013 ISBN

5 Ajánlom ezt a könyvet az olvasóimnak Öröm volt önökkel megosztani a MacCarrick fivérek kalandjait. Kérem, fogadják hálás köszönetemet és szívből jövő jó kívánságaimat.

6 Szeretném kifejezni mélységes hálámat a floridai egyetemi könyvtár csodálatos dolgozóinak, akik egészen egyszerűen mindent tudtak, és a segítségemre voltak abban, hogy a jó úton haladjak a könyvtár rengeteg érdekessége között. Az itt talált titokzatos szövegek elképesztő módon lenyűgöző részletes gazdagságának, az eredeti viktoriánus naplók feljegyzéseinek, a csodálatos térképeknek és képeknek köszönhetően hőseink kalandjait hiteles történelmi háttérbe ágyazva írhattam meg. Mélységes hálával tartozom valamennyiük segítségéért.

7 Még hogy egy jó asszony szerelme? Még hogy meg tudna menteni egy hozzám hasonlóan megátalkodott fickót? Soha mert nem született még olyan nő, aki annyira jóságos volna, amilyen rossz én vagyok. Ethan Ross MacCarrick A MacCarrick klán feje, Kavanagh Nyolcadik Earlje Dehogy loptam el! Esküszöm! Ne tegyünk már úgy, mintha a dolgok nem szoktak volna csak úgy belepottyanni a zsebünkbe! Madeleine Isobel Van Rowen Besurranó tolvaj és szélhámos

8 PROLÓGUS Iveley Hall, Buxton Anglia 1846 tavasza Ethan MacCarrick úgy vélte, hogy az unatkozó szépasszony, akit nemsokára maga alá gyűr, egészen szemrevaló teremtés lehet. Ugyanakkor nem lehetett egészen bizonyos abban, hogy jól látta a helyzetet. Ebben a pillanatban ugyanis mindent jótékony homályba borított a whisky, a nők közötti különbségek nagylelkű elsimítója. Hiába ügetett a lova hátán jó fél órán keresztül a hölgy otthona felé, még a vadul süvítő szél sem tudta megszabadítani a fejét az alkoholmámortól. Sőt valójában úgy érezte, hogy az idő múltával még sűrűbbé vált körülötte az alkohol okozta homályos köd. Miközben levette a kabátját, azt bizonygatta magának, hogy az asszony igenis úgy viselkedett, ahogy a szemrevaló nők szoktak. A feleslegessé vált ruhadarabot a fényűzően berendezett hálószoba egyik heverője felé dobta. Nem sikerült a dobás. Még eltompult fejjel is úgy vélte, újdonsült szeretőjéből olyan felületes ostobaság árad, amit a férfiak csak akkor hajlandóak elviselni, ha egy nő gyönyörű. Ezenfelül pedig az ismeretlen igencsak magabiztosan viselkedett, amikor odaállt Ethan elé a buxtoni fogadó félhomályos előcsarnokában. A hölgy egy pillanatig sem kételkedett abban, hogy kiválasztottja ma éjjel felkeresi. 8

9 A magas nő enyhe francia akcentussal beszélt angolul. Futó találkozásuk során a férfi nem igazán tudta megnézni magának. Csupán annyi időt töltöttek el egymás társaságában, hogy a hölgy Ethan kezébe nyomjon egy drága illatszerek felhőjében hempergő apró kis cédulát. Leírta, hogy kiválasztottja milyen útvonalon juthat el az otthonába. Arra kérte a férfit, hogy legyen nagyon óvatos. Suttogva részletesen a tudtára adta, hogy aznap éjjel mi mindent akart tenni vele. Ethan huszonhárom évesen igazi forróvérű férfi volt. Pontosan olyan erkölcstelenségekre vágyott, mint amelyeket a titokzatos ismeretlen ígért. Határozottan elindult a tágas helyiség túloldalán álló italszekrénye felé. Házigazdája feltérdelt az ágyon. Kivárta a tizenöt perc elteltét, miután a szobalányom társaságában távoztam? kérdezte, mivel erősen tartott attól, hogy az útjáról hazatérő férje valahogy hírét veheti ennek a kis félrelépésnek. Ethan teletöltötte a poharát whiskyvel. Hát persze, vártam. Amúgy sem jött volna ide a nő társaságában. A szoknyavadászok első számú aranyszabálya világosan kimondta, hogy az ember a saját lova nyergében érkezzen arra a helyre, ahol el akarja csavarni egy nő fejét. Ha így tesz, akkor ő dönthet a távozás időpontjáról. Más esetben viszont megtörténhet, hogy alkalmi szeretője egész éjjel a nyakába varrja magát. Ethan ki nem állhatta az ilyen nőket. Látta bárki is, ahogy idelovagolt? tudakolta vendéglátója. Egyetlen teremtett lélek sem. Mert hát nem engedhetem meg magamnak azt, hogy a férjem hírét vegye Elég legyen! csattant fel a férfi. Ez a ribanc már most kezdett az idegeire menni, pedig még maga alá sem gyűrte. A skót 9

10 lefegyverző őszinteséggel folytatta. Nem ön az első férjezett asszony, akit a magamévá teszek. Számtalan alkalommal voltam már ebben a helyzetben. Hát persze, ezt biztosra veszem vágta rá sietve a nő. Amikor a vendége végre elindult az ágy felé, halkan ezt mormolta. Ön aztán a jóképű fiatal ördög, Ethan. Olyan magas, olyan lenyűgöző! A férfi nagyot kortyolt a pohárból. Elkomorodott, amikor meghallotta, hogy a házigazdája kimondta a keresztnevét. Fogalma sem volt arról, hogy hívhatták az ismeretlen hölgyet. Talán bemutatkozhatott, miközben a félhomályban suttogva részletesen elmesélte, milyen lesz az, amikor ott térdel előtte, és mélyen magába szívja. Fiatal ördög? Nem gondoltam volna, hogy ön sokkal Idősebb nálam válaszolta, miközben az ágy fölé hajolt. A nő nevetni kezdett. Csak egy kicsivel. Most már sokkal jobban látta az ágyon térdelő alak arcvonásait. Egészen helyes kis teremtés volt. Nem sokkal lehetett több harmincnál. Elég érett vagyok ahhoz, hogy tudjam, mit is akarok. Amikor pedig megpillantottam, egyértelmű volt, hogy éppen ön kell nekem magyarázta a hölgy, majd kivette Ethan kezéből a poharat, és letette az ágy mellé állított asztalkára. Azt viszont le merném fogadni, hogy a nők valósággal odavannak önért. Igaz? Mindig és mindenütt felelte a skót. Nem is próbálta meg leplezni önteltségét. Hiszen igazat mondott. A nőknek kifejezetten tetszett a fiatal és gazdag nemes úr külseje. Ráadásul úgy tűnt, hogy minél többet ivott, minél kegyetlenebbül viselkedett, a szeretőit annál erősebb vágy fogta el. Szóval, ha nem lettem volna ma este ott a fogadóban, akkor igen könnyen előfordulhatott volna, hogy valamelyik másik nőt részesíti a kegyeiben? 10

11 Igen könnyen biccentett Ethan. Amikor kitántorgott a csapszékből, a hollófekete hajú felszolgálólány igencsak megbántott arckifejezéssel bámult utána. Korábban már az járt az eszében, hogy esetleg őt viszi az ágyba. A lány nővére is ugyanúgy duzzogott. Ethan rosszkedvűen megvonta a vállát, amikor otthagyta őket. Úgy tett, mintha egyikőjük sem érdekelte volna. Mert tényleg nem érdekelték. Egyet, vagy talán kettőt is. És akkor miért engem választott? kérdezte az asszony elakadó lélegzettel. Valamilyen bókra számított. Amit persze nem kap meg Ethantől. Jobban kedvelem a férjezett asszonyokat. Sokkal kényelmesebb velük. Az ilyen nők nem próbáltak meg ráakaszkodni. A férjezett asszonyoknak semmi kifogásuk sem volt az ellen, hogy beleolvadjanak a múltba. Számtalan ilyen kaland történetét őrizte az emlékezetében. Ennek a nőnek is így kellett volna viselkednie. Ha pedig a férje eléggé gyenge és ostoba volt ahhoz, hogy felszarvazzák, akkor meg is érdemelte. Ethan örömmel megtette neki ezt a kis szívességet. Szóval akkor engem is csupán kényelmesnek tart? kérdezte a nő megjátszott duzzogással, miközben fürge ujjakkal elkezdte kigombolni látogatója ingét. Igen, pontosan. A férfi durvasága valósággal lázba hozta vendéglátóját. Mondja ki a nevemet! Hallani akarom, hogy hangzik egy skót szájából suttogta a nő. Nem tudom a nevét! Sylvie vagyok És nem is érdekel vágott a szavába. Az asszony hangosan felhördült a vágytól. 11

12 Ethan jó pár olyan asszonyt ismert, akik odavoltak azért, ha egy hideg, túlfűtött férfival bújhattak ágyba. Most valamiért úgy érezte, hogy ez a nőszemély még ennél is többre vágyott. Azt akarta, hogy könyörtelenek legyenek hozzá. Elég sokáig tartott, míg magányosan ügetve eljutott a nő házához. Volt ideje arra, hogy mindent alaposan átgondoljon. Részegsége ellenére is úgy érezte, hogy valami nem volt teljesen rendben vendéglátójával. Valósággal beburkolták az erős illatszerek. Az illat azonban semmivel sem volt érzékibb, mint azé a nőé, akit előző éjjel tett a magáévá. A magas, telt keblű, sötét hajú asszonyság pontosan az a fajta volt, aki általában felkeltette Ethan étvágyát. A nő nyelve végigsiklott a fiatalember mellkasán. Inge a földre hullott. Ethan ekkor mégis úgy érezte, hogy valami taszítja az előtte térdelő alaktól. Jó páran úgy vélték, hogy ez a fiatalember igazi vadállat. Az már biztos, hogy ebben a pillanatban állati ösztönei azt üvöltötték, hogy hagyja békén az asszonyt. Elkomorodott, amikor a nő szája a melle felől elindult lefelé, a köldöke irányába. Kétség sem férhetett ahhoz, hogy hol ér majd véget a nedves érintés. Vajon az ösztönök hangja képes lesz a whisky ködén túlharsogni a mohón szétnyíló női száj igéző ígéretét? De még mennyire! Megragadta a nő kezét, és lefejtette ujjait a nadrágjáról. Tántorogva hátrébb lépett. Ez meg mit jelentsen? Már itt sem vagyok csattant fel a férfi. Lehajolt, hogy felvegye az ingét, de közben elveszítette az egyensúlyát. Csak nagy nehézség árán maradt talpon. Tisztában volt azzal, hogy mostanában túlságosan is sokat ivott. Legidősebb fivérként ő állt a hányatott sorsú, nagy család élén. Az emberek még csak nem is merték volna feltételezni azt, hogy a család miatti felelősség és a tehetetlenség érzése ilyen iszonyatos súlyt rakott a vállára. 12

13 Az ivászat azonban cseppet sem segített. Itt akar hagyni?! kiáltott fel a nő. Ezt nem gondolhatja komolyan. Csupán egy néma biccentés volt a válasz. De hát akkor miért jött ide? Mi rosszat tettem? Semmi rosszat mordult fel Ethan. Hova a pokolba is tehette a kabátját? Csak már cseppet sem érdekel. Mondja meg, hogy mit akar, és én megteszem! Bármit! könyörgött az asszony. A fiatalember undorodva megvonta a vállát. Csimpaszkodó ribanc. Miközben megfordult, még odavetette: Semmit sem akarok magától. Már semmit. Ezt nem teheti velem! pattant fel az asszony. A távozó után vetette magát. Nem lökhet félre, mint valami olcsó ribancot. Növekvő dühe miatt már nem is törődött azzal, hogy kifinomult, francia kiejtéssel formálja az angol nyelv szavait. Metsző, közönséges tájszólásban beszélt. Ethan jól ismerte ezt a kiejtést. Az alsóbb néprétegek beszéltek így. Mint valami útszéli kurvát! Akinek nem inge Senki sem bánhat így velem! Többé már nem! Senki sem! harsogta Sylvie, és elállta a férfi útját. Ethan megpróbált ellépni előle. A nő azonban továbbra is az orra előtt toporzékolt. Nagyon is úgy érezte, minden oka meg lenne arra, hogy itt hagyja. Ezért megkorbácsoltatom! Ethan végre meglátta a kabátját. Takarodjon előlem! Én magam fogom megkorbácsolni! Nyugalom, ribanc, nyugalom! mordult rá a férfi savanyú mosollyal. Most aztán tényleg nem foglak megbaszni. 13

14 A nő felsikoltott. A karja meglendült, és a körmei végigszántották a férfi arcát, mielőtt Ethan el tudta volna lökni maga elől. Amikor az ingujját az arcára szorította, a fehér vásznon azonnal átütöttek az élénkvörös foltok. Átkozott szuka! Hát nem tudod, hogy kivel szórakozol? Az ajtó felé tántorgott, ám a nő nem hagyta annyiba a dolgot. Hangosan üvöltve ütlegelni kezdte a távozó hátát. Tudod, hogy mit meg nem tettem volna neked? Ethan megpördült. A dühöngő asszony arcán könnycsíkok húzódtak. A szemében valósággal lángolt a gyűlölet. Ha még egyszer hozzám érsz, megfeledkezem arról, hogy nem szokásom megverni azokat az eszement ribancokat, akik nem tudják, mit jelent az, ha a válaszom nem. Gyere, üss meg! hörögte az asszony. Talán izgalom villant át az arcán? Ethan felemelte a kezét. Úgy csinált, mintha meg akarta volna pofozni ezt a ribancot. Azt remélte, hogy azzal megijeszti, és akkor nyugodtan elmehet Az ajtó hatalmas csattanással kitárult. A küszöbön ősz hajú, a haragtól eltorzult arcú férfi állt. Alighanem őkelme, a korosodó férj, gondolta Ethan, miközben fáradtan leeresztette a kezét. Ebből bizony hajnali párbaj lesz, és újra vér tapad a kezemhez. Erőszakoskodni próbált velem! sikoltotta az asszony. A szeméből valósággal ömlöttek a könnyek. Ethan döbbenten vádlója irányába fordult. Megőrültél, asszony? Hiszen te hívtál ide! Ekkor már jó páran álltak az ajtóban. Keménykötésű, nagydarab fickók. Az idős férfi pribékjei. A férj oldalán szőke óriás magasodott. Ha lehet, ő még az idősebb férfinél is dühösebbnek látszott. 14

15 Hazugság! sikoltotta a nő. Bizonyára a fogadóból követett hazáig. A férj összevont szemöldökkel mérte végig Ethant. A fiatalember végigsimította az arcát. Ó, a fészkes fenébe! mérgelődött fáradtan. Akkor karmolt meg, amikor itt akartam hagyni. A hívatlan vendég ugyan még mindig erősen részeg volt, de így is érezte, mennyire nevetséges a magyarázkodása. Sylvie, nem esett bántódásod? Férjuram halálra váltan kereste a kiutat. Nem gondolhatja komolyan. Hát nem látja, hogy hazudik? hördült fel Ethan undorodva. Ez a ribanc hívott ide. Esküszöm, hogy Nem igaz! vonyított fel a nő olyan éles hangon, hogy sikításától kis híján megrepedtek az ablakok. Meg akart erőszakolni, de ellenálltam neki. Nézzék meg az arcát! Ethan jeges dühvel bámult a nőre, miközben az a férjéhez beszélt: Érdeklődjön a fogadóban. Bárkit megkérdezhet. Meghívásra jöttem. Csakhogy ez a szajha nagyon is körmönfont volt. Vajon látta bármelyik vendég kettőjüket, amikor néhány rövid pillanaton át egymás mellett álltak a folyosón? Amikor a nő odalépett hozzá? Az asszony dühösen rázta a fejét. A szobalány végig ott volt velem! A fogadóban is és akkor is, amikor hazajöttünk. Kérdezzék meg Flórát! Kérdezzék meg! A kézfejét drámaian a homlokára szorítva valósággal rárogyott az ágy peremére. Ó, édes Istenem suttogta. Annyira rettegtem! Ethan leesett állal bámulta. Krisztusom, micsoda színjáték, gondolta. 15

16 Az öreg felhördült, és a fiatalemberre vetette magát. Ethan engedett a reflexeinek. Az ökle lecsapott, és bezúzta támadója orrát. Vér fröccsent. Ezért börtönben végzed! Newgate-be kerülsz hörögte a férj, és kezébe temette az arcát. Ethan tudta, hogy egy fontos dolog elkerülte a figyelmét. Emlékeznie kellett volna rá. De mire is? Az Isten verje meg, hozzá sem nyúltam ehhez az asszonyhoz Ő vett rá, hogy idejöjjek. Kapjátok el! parancsolta a vénség az embereinek. Ez volt az a pillanat, amikor Ethan ráébredt arra, hogy mi is az a fontos dolog. A kabátja felé vetette magát. A váratlan ütés a tarkójára zúdult. Arccal előre, a kemény padlóra vágódott. Ütések záporoztak a magasból. Újra és újra eltalálták. Összegörnyedt, ahogy a gyomrát kezdték el rugdalni megpróbált ellenállni a sötétségnek. Meg kellett magyaráznia a dolgot, meg kellett védenie magát. A földön fetrengve még hallotta, ahogy az a ribanc hangosan jajveszékelt. Valamilyen botrányt emlegetett. A szörnyűséget, ha mindez kitudódik A család jó hírét. A megbecsülésüket Arról beszélt, hogy más férjek az erős férjek, a maguk módján rendeznék el az ügyet. Ethan nagyon is tisztában volt azzal, hogy távol a nagyvárosoktól a nemes urak gyakorlatilag azt tették, ami csak jólesik nekik. Ha akarták, kezükbe vehették a törvényt. Csatlósaik habozás nélkül teljesítették a legkegyetlenebb parancsokat is. Ráadásul gyűlölték az idegeneket. A külföldieket pedig végképp ki nem állhatták. A kabátja alig néhány lépésnyire feküdt a földön. A zsebében ott lapult a nő levele. Megpróbált megszólalni. 16

17 A fájdalom miatt csak hörgésre futotta az erejéből. Karját nyújtotta a kabát felé. Egy csizmába bújtatott láb hatalmasat rúgott a mellkasába. A fiatalember résnyire nyitotta a szemét. Látta, hogy a nő hisztérikusan zokogott. Mintha csak elhitte volna saját hazugságait. Itt hagytatok Brymerrel! Könnyű préda voltam. Felszarvazott férjem-uram ott ölelgette a nőt. Valósággal beburkolta a kabátjába. Nem lett volna szabad magatokra hagynom Ez a ez a szörnyeteg betört a házba. Rám tört és Maddyre tette hozzá az asszony sokatmondó hangsúllyal. Bárki is legyen ez a Maddy, a neve puszta említése elég volt ahhoz, hogy az idős férfi feje azonnal Ethan felé forduljon. Üvegessé vált a tekintete, és az arcát iszonyatos harag torzította el. Hangosan káromkodva megfogadta, hogy saját kezébe veszi az igazságszolgáltatást. Senki nem fog értesülni erről a szörnyűségről. Ez volt az a pillanat, amikor Ethan tényleg megborzongott a félelemtől. Ezek a fickók gondoskodni fognak arról, hogy ez a skót kurafi soha a büdös életben ne erőszakolhasson meg egyetlen nőt sem. Kifogják herélni. Ethan testét elborította a jéghideg izzadság. Ezek itt mindjárt ki fogják herélni. A házigazda rövid habozás után biccentett. Brymer, vigyétek ki hátra! Intézzétek el! Brymer nem volt más, mint a gyilkos tekintetű óriás. Ezer örömmel válaszolta, és felrántotta Ethant a padlóról. Ökle lecsapott a fiatalember állkapcsára. Ethan megpróbált talpon maradni, ám mindent elborított a sötétség A csuklójába maró fájdalom térítette magához. A vállába tépő pokoli kín kisugárzott az egész testére. Szoros kötelek tartották a csuklóját. Megpróbálta kinyitni a szemét. Csupán az egyiket sikerült résnyire kinyitnia. 17

18 A másik annyira megduzzadt, hogy semmit nem látott vele. Valamilyen istállóban lehetett. A kezénél fogva felkötözték az egyik keresztgerendára. A szájába véres rongycsomót tömtek. A magas, testes férfi egy támla nélküli szék legszélén ült. Csak kevés kellett volna ahhoz, hogy a bútordarab összedőljön a rá nehezedő, iszonyatos súly alatt. Az ismeretlen idegesen dobolt a lábával, miközben a szeme sarkából bűntudattal teli pillantást vetett a fogolyra. Tisztában volt azzal, mi vár Ethanre. És azt is tudhatta, hogy a fiatalembert lépre csalták. A ház asszonya alighanem már korábban is csinált ilyesmit. Ethan kiabálni próbált, de a szájpecek elnyelte a hangját. Dühöngve rángatni kezdte kötelékeit, mert mindenképpen fel akarta hívni őrzője figyelmét a nő áruló levelére. A háta mögött nyikorogva kinyílt egy ajtó. Meghallotta Brymer hangját: Felébredt végre, Tully? Ebben a pillanatban felelte Tully, azután nagy nehezen feltápászkodott. Az járt az eszemben ta-ta-talán valakinek át kellene lovagolnia a fogadóba. Nem árt, ha kérdezősködünk kicsit. Van Rowen azt akarja, hogy tegyük helyre a fickót ellenkezett Brymer. A hangjából érződött, hogy örömmel készült a kínzásra. Mi pedig végrehajtjuk az akaratát. Van Rowen. Miért tűnt annyira ismerősnek ez a név? Ha Ethan valahogy kiszabadul innen, meg fogja ölni ezt a Van Rowent. Puszta kézzel tépi darabokra. Annak a fickónak halvány fogalma sem lehetett arról, hogy milyen iszonyatot szabadított saját maga és az egész családja Ekkor azonban meghallotta a hüvelyéből előhúzott penge semmi mással össze nem téveszthető hangját. Őrjöngve megpróbálta kiszabadítani a kezét. De hát Brymer. Nem lenne semmi baj, ha valaki át 18

19 Most értem vissza a fogadóból. Senki nem látott semmit sem vágott a szavába az óriás, és Ethan elé állt. Az emberek csupán azt látták, hogy Van Rowen asszony Flora társaságában szépen megvacsorázott. Egy órát lehettek a fogadóban, mielőtt távoztak volna. A kés hegyével piszkálni kezdte a fogát. A kocsis hajlandó megesküdni arra, hogy teremtett lelket sem látott, amikor hazahajtottak. Flora ugyanezt mondja. De hát néha mintha csak Van Rowen asszonyság Másrészt viszont folytatta Brymer semmibe véve Tully szavait, mindenki látta ezt a külföldit. Vedelte a szeszt. A felszolgálólány azt mondta róla, hogy részegen kiállhatatlan. Igazi durva skót. Az a bosszúszomjas kurva csak azért, mert kihagytam Az ő sorsa megpecsételődött, Tully. Ami pedig téged illet, te vagy végrehajtod a parancsokat, vagy még ma éjjel eltakarodsz Van Rowen birtokáról. Ne! Ne! Ethan hajlandó lett volna egy vagyont fizetni nekik, csak hogy ne tegyék ezt vele. Tully valósággal összeomlott. Ne! A rohadt életbe. Ne! Tartsd jó szorosan a fejét! parancsolta Brymer. Tully pontosan azt tette, amit mondtak neki. Vastag karja rászorult Ethan fejére. A fiatalember kétségbeesetten rángatózott. A szájába tömött rongy azonban még azt sem tette lehetővé, hogy átkot szórjon hóhéraira. Mi-mi-mit akarsz vele csinálni? Először is befejezem azt, amit Van Rowen asszony elkezdett magyarázta Brymer, és fejével az Ethan arcát elcsúfító sebhelyek felé biccentett. Lefogadom, hogy a szép hölgyek odavoltak a pofájáért. Hát mostantól nem fognak olvadozni tőle. Persze abban is biztos vagyok, hogy legkevésbé ettől fog szenvedni. 19

20 Ethan forró, lázban égő arcán megérezte a hideg penge érintését. Megfeszítette a nyakát, és minden maradék erejét összeszedve megpróbált kiszabadulni. Semmire sem ment vele. A kés az arcába mélyedt. A fiatalember felhördült a kíntól. Tartsd erősen mérgelődött Brymer. Hiszen azt próbálom! kiáltotta Tully, és még erősebben fogta az áldozatát. Nagydarab ez a bitang! Brymer újra a húsba vágott. A penge ismét és ismét végigszaladt Ethan arcán. Vér öntötte el a nyakát. A fiatalember kis idő múlva már alig érzett valamit. Az öntudatvesztés határán lebegett. Most meg mit művelsz? hördült fel döbbenten Tully. Ha lenyúzol innen középről egy csíkot, akkor örökre torz marad az arca, ha majd összevarrják. A gerendára erősített áldozatban még mindig elemi erővel tombolt a harci vágy. Ólommá vált teste azonban egészen egyszerűen nem engedelmeskedett. Amikor Brymer elégedetten hátralépett, Tully elengedte Ethant. A fiatalember feje a mellkasára hanyatlott. Brymer a hajánál fogva ragadta meg. A magasba rántotta, és mosolyogva gyönyörködött a keze munkájában. Ezt azért megnézheted magadnak, Tully! A kövér férfi áldozatuk arcára meredt. A szeme tágra nyílt, görcsösen öklendezni kezdett, majd villámgyorsan elfordult, és belehányt a szénába. Ethan ekkor pillantotta meg a mocsokban fekvő bőrcsíkot. Fekete foltok táncoltak a szeme előtt. Néma esküjét senki sem hallotta. Elpusztítalak valamennyiőtöket! Olyan lassú halál vár rátok, amilyen lassan ti tettétek ezt velem A szeme végül lecsukódott. Az udvarház felől behallatszott állatias, kétségbeesett üvöltés azonban azonnal felriasztotta. A következő pillanatban már az a 20

21 némber is sikítani kezdett. Vinnyogó jajszava pillanatról pillanatra erősebbé vált. Valaki becsapott egy ajtót valaki rohanva közeledett A következő pillanatban az egyik házicseléd tépte fel az istálló kapuját. Hörögve üvölteni kezdett: Megálljatok! Hagyjátok békén! Ethan azonnal megértette, hogy mi történt. A ribancnak még egy sikolyra maradt ideje. Az éjszaka csöndje valósággal szilánkokra hasadt, aztán mindent elnyelt a némaság. A megkínzott fogoly torkából örült nevetés tört fel. Az iszonyatos hang még a szájpöcök mögül is kihallatszott. A szeméből nedvesség szivárgott. Van Rowen megtalálta a felesége levelét. 21

22 1 London Tíz évvel később 1856 nyara Ethan már rég hozzászokott az emberek halálra vált tekintetéhez. Mindenki ugyanolyan döbbent arcot vágott, amikor felismerte, hogy kinek az alakja sötétlett a küszöbén. Nagyon is úgy tűnt, hogy London keleti külvárosában az emberek nagy része valósággal rettegett tőle. Sokan csupán egyetlen pillantást vetettek a férfira, és máris futni kezdtek. Miközben a részeg külvárosi fickó nyomába vetette magát, Ethan csizmája hangosan csattogott a nedves macskaköveken. Fontos információt akart megtudni a menekülőtől. Előrevetette magát, és a keze lecsapott a cockney vállára. A menekülő fejjel előre nekivágódott az egyik bérház oldalának. Kábultan a földre zuhant. Ethan megragadta, talpra rántotta, majd előhúzta a pisztolyát, és informátora halántékához nyomta a cső végét. Hol van Davis Grey? Fogalmam sincs róla! kiabálta alig érthető tájszólással a részeg. Lehelete sípolva tőrt elő a fogai között tátongó, jókora hézagon. Esküszöm neked MacCarricks! 22

23 Ethan hűvös nyugalommal hátrahúzta a pisztoly kakasát. A részeg hírből nagyon is ismerte foglyul ejtőjét. Jól tudta, hogy a sötét sikátor mélyén Ethan a legcsekélyebb habozás nélkül golyót röpíthet a fejébe. Akkor meg miért futottál el előlem? A-a-azért, mert be-be-beszarok a félelemtől, ha rám nézel. Ez hihetőnek tűnt. Azt hallottam, hogy Grey átment Portugáliába. Ki van éhezve az ópiumra. Meg azt is, hogy talán visszajön majd valamikor. Ennyit tudok. Esküszöm neked! Rövid habozás után Ethan elengedte a foglyát. Úgy döntött, hogy hisz neki. A kicsikart információ nagyon is egybevágott a saját értesüléseivel, ez a féreg meg amúgy sem merné megkockáztatni, hogy hazugságával magára vonja a skót haragját. Tudod, hogy mit kell tenned, ha meglátod Grey-t. Azt is tudod, hogy mit teszek veled, ha nem értesítesz. A nyomorult hangosan hálálkodva köszönte meg, hogy meghagyták az életét. Utána sietve eltakarodott az éjszakba. Ethan ekkor már jó pár órája járőrözött a nyomornegyedben. Sorra vette az összes informátorát, hogy rábukkanjon Davis Grey, egykori fegyvertársuk és családi barátjuk nyomára. A férfi most már csupán célpontnak számított. Ethan Davis Grey-re vadászott. Az értesülések kivétel nélkül mind arról árulkodtak, hogy Grey elhagyta Angliát. Ethan biztosra akart menni. Az éjszaka folyamán sorra vette az összes létező londoni informátorát. Holnap majd hátat fordít a nagyvárosnak, hogy valahol másutt eredjen Grey nyomába. Miközben elindult a kígyózó szűk sikátoron át visszafelé, arra a helyre, ahol a lova várta, a félhomályból egy meglepően csinos, mosolygó kurva lépett elő. A férfira nézett, és a sálját lehúzta igencsak terjedelmes méretű kebléről. Ethannek nem mozgatta meg a fantáziáját. 23

24 A gázlámpa villódzó fényébe érve megmutatta teljes arcát a nőnek. A szajha undorodó arckifejezéssel azonnal elfordult, gyorsan maga köré terítve a sálját. Ethan éppenséggel a hozzá hasonló nők miatt mondott le már jó ideje a nemi életről. Huszonhárom éves korában még le sem került a kötszer a fejéről, amikor visszavonhatatlanul ráébredt arra, hogy mostantól csak olyan nővel hálhat, akinek pénzt ad. A buxtoni éjszaka után arra is esküt tett, hogy soha többé egy korty alkohol sem megy le a torkán. Mit tehetett volna ilyen helyzetben az a fiatalember, akinek hirtelen le kellett mondani két legfontosabb szenvedélyéről, az italról és a nőkről? Nagyon is úgy tűnt, hogy jó helye lesz a brit korona egyik titkos szervezetében, a Hálózatban. Hugh öccsével együtt Ethan belépett a titkos ügynökök közé. Persze, előtte még szépen csendben, viszont végzetes módon bosszút állt az ellenségein. Hugh orvgyilkosként szolgálta a koronát. Feltűnés nélkül, tisztán hajtotta végre a feladatait. Ezzel szemben Ethan ugyanúgy foglalkozott kémkedéssel, zsarolással, mint gyilkossággal. Mindezekre szükség volt a siker érdekében. Igencsak ügyes titkos ügynöknek bizonyult. Sikeresen elvégezte azokat a feladatokat is, amelyeket senki más sem akart. Két fivére a legveszélyesebb ezermesternek tartotta. Hamarosan ott állt a lova mellett. A remek herélt állat az első pillanattól kezdve ki nem állhatta új gazdáját. Ethan nyeregbe szállt, és úgy döntött, hogy kilovagol Edward Weyland londoni házába. Ez a férfi volt a két fivér megbízója. Lehetséges, hogy nála új értesülések várják az üldözőket. Ráadásul semmi más dolga sem akadt. Akkor ért a házhoz, amikor Quin Weyland éppen maga is nyeregbe ült. 24

25 Itthon van a nagybátyja? kérdezte Ethan. Quin maga is a Hálózat tagja volt. A kiképzése során figyelembe vették azt, hogy egyszer majd át kell vennie a nagybátyja feladatkörét. Nem. Nincs a városban. Viszont alig pár perccel ezelőtt vártam Hugh-t. Csak Hugh-t? Egyedül? Nem volt vele Court? Quin oda sem hederítve megrázta a fejét. A fészkes fenébe! Ethan arra számított, hogy Hugh legfiatalabb öccsük, Court oldalán marad, és gondoskodik arról, hogy az ifjú a kontinensről visszatérjen Londonba. Quin ingerült hangon folytatta: Pedig ön azt állította, hogy Hugh képes lesz kezelni a helyzetet. Elintézi Davis Grey-t. Így igaz. El is fogja. Na, most akkor látnia kellett volna az öccse arcát, amikor beszámoltam neki a fenyegetésről. Ezen nincs is miért csodálkozni válaszolta Ethan türelmetlenül. Grey nem csupán veszélyes gyilkos, de elszánta magát a leszámolásra. Új ellenfelük valamikor a Hálózat egyik orvgyilkosa volt. Ráadásul ő képezte ki Hugh-t. Nem, én valami másról beszéltem. Akkor vágott iszonyatos képet, amikor a tudtára adtam, hogy Jane forog veszélyben. Jane Weyland, Edward Weyland szépséges leánya. Hírét vették annak, hogy Grey bosszúból meg akarta ölni Jane-t. Széles e világon nem volt még olyan valami, ami annyira fontos lett volna Edward Weylandnak, mint a lánya. A Hálózat vezetője úgy akarta megvédeni gyermekét, hogy Ethant Grey nyomába eresztette. Az idősebb testvérnek kellett megkeresni és megsemmisíteni a gyilkost. Közben Hugh láthatatlan árnyékként Jane testőre lett volna. Ezzel nem is lett volna semmi gond. Bárhova is ment Jane, Hugh a legnagyobb örömmel követte. 25

26 Grey azt mondta nekem, hogy Hugh szerelmes a lányba folytatta Quin. Ethan összevonta a szemöldökét. Mióta vagyunk beszélő viszonyban Grey-jel? Még évekkel ezelőtt mondta, mielőtt kifordult volna magából. Mielőtt megörült volna. Az orvgyilkosról tudni lehetett, hogy szinte mindig udvariasan, barátságosan viselkedik. Még akkor is kedvesen szokott mosolyogni, miután elmetszette áldozata torkát. Na, most akkor igaz ez? tudakolta Quin. Hugh talán tényleg belehabarodott a lányba, amikor még fiatalabbak voltak hazudta Ethan. Az öccse sajnos valószínűleg még mindig fülig szerelmes Jane-be. Ez a tény elképesztette és felháborította a bátyját. Évek óta nem is látták egymást. Ráadásul Hugh soha egyetlen szóval sem árulta el szerelmének, hogy mit is érez iránta. Ahhoz képest ma este azonnal a nyomába eredt. Hát hova ment az a lány ilyen későn? kérdezte Ethan. Kimászott az ablakon, hogy találkozzon a nővéreimmel, meg az egyik ifjú barátnőjükkel. Mire készülnek? A Haymarket Streeten van dolguk válaszolta végül Quin. Én is éppen oda indultam. Olcsó italmérések és szajhák hördült fel a skót. Már a külváros is éppen eléggé kétes vidéknek számított, de a Haymarket környékét valósággal a bűn melegágyának tartották. Mégis, mi csábíthatta őket oda? A Kaptár ismerte be Quin. Csak nem ment el az eszük? hördült fel Ethan hitetlenkedve. A Kaptár nem volt más, mint egy egykori raktárépület, amelyet engedély nélküli táncteremmé alakítottak. Az intézmény nevét a kicsapongás és az erkölcstelenség tette hírhedté. De egyáltalán, 26

27 hogy a csudába tudhatnak az önök családjának asszonyai arról, hogy ez a hely létezik? Az úri társaság jól ismerte Quin két nővérét és hat első unokatestvérüket. A lányokat a Nyolc Weyland néven emlegették. Tagjai a felvilágosult gondolkodás élharcosainak tekintették magukat. Odavoltak a korszerű, modern dolgokért. Előszeretettel hívták magukat az izgalmak keresőinek. Ethan ezzel szemben olyan elkényeztetett csitriknek tartotta a lányokat, akiket túlságosan is elkapattak, és túl sok pénz csörgött az erszényükben. Quin ingerülten megrázta a fejét. Azt én is átkozottul szeretném tudni. El sem tudom hinni, hogy önként és dalolva mentek arra a helyre. Azzal maga is tisztában van, hogy a nővérei igencsak átalakulva jönnek ki azon az ajtón. Mások lesznek, mint akik bementek oda. Menjen a pokolba Kavanagh Ne használja ezt a nevet! hördült fel Ethan. Gyűlölte, ha valaki a nemesi címére, a régi életére emlékeztette. Miért nem rángatja a fülüknél fogva haza őket? Mert nem kezdek el magyarázkodni Jane-nek arról, mi is az oka, hogy hirtelen már nem élhet olyan szabadon, mint amihez hozzászokott. A lány nem is tudja, hogy veszélybe került? Quin megcsóválta a fejét. Reményeink szerint még azelőtt elintézhetjük Grey-t, hogy Jane bármit is megtudhatna az egész kellemetlenségről. Vagy rólunk. Megfordult a lovával, miközben Ethan saját, vonakodó hátasa oldalába nyomta a sarkát. Jön ön is? Igen. Beszélnem kell az öcsémmel válaszolta a skót. 27

28 Meg kell bizonyosodnom arról, hogy képes lesz elvégezni a munkáját. Aztán mi van ma a Kaptárban? A kurtizánok illegális bálja morogta Quin. Ethan rosszkedvűen felnevetett. Nem sok hiányzott ahhoz, hogy megsajnálja a lányok mit sem sejtő ifjú barátnőjét. Az a kislány valószínűleg majd leesett állal bámulja a mértéktelen kicsapongást. Sajnálatos módon, Ethan egy pillanatig sem tagadhatta, hogy az öccse halálosan szerelmes. Hugh annak idején is pontosan ugyanilyen képet vágott. Hiába tartották a fiatalembert a nagyvilág egyik legjobban képzett és legtehetségesebb orvgyilkosának, a gondolkodása mintha lelassult volna Jane Weyland közelében. Még a beszéd is nehezére esett. A homlokán izzadságcseppek csillogtak, mintha csak valami zöldfülű siheder lett volna. Akkor is pontosan ebben az állapotban volt, amikor Ethan rábukkant a Haymarket Streetet átszelő egyik sikátorban. Hugh minden figyelmét annyira lekötötte a barátnőinek társaságában gyorsan közeledő Jane, hogy észre sem vette, amikor a háta mögött felbukkant a bátyja. Nem hallotta meg Ethant. Azelőtt semmi sem lephette volna meg az ifjút. Ezen az éjszakán azonban még egy zörögve döcögő tejszállító szekér is a lábára taposhatott volna. Ethan egészen egyszerűen képtelen volt felfogni Hugh és Jane kapcsolatát. A legidősebb fivér az élete során egyetlen nő iránt sem érzett semmit sem. Gyakran éppenséggel az öccsei orra alá dörgölte, hogy távolságtartása következtében szépen elkerülhette a gúzsba kötő kapcsolatokat. Valami oknál fogva azonban Hugh a legcsekélyebb mértékben sem szégyellte el magát azért, hogy egy nő ennyire a hatalmába kerítette. Nyilvánvalónak látszott, hogy az eltelt tíz esztendő dacára, 28

29 a középső testvér most is pontosan úgy odavolt a lányért, mint azelőtt. Miután Ethan felbukkant mellette a sikátorban, a két fivér azonnal szidalmazni kezdte egymást. Nem volt ezen semmi különös. Mindig is durván ugratták a testvérüket. Ezúttal azonban halkan veszekedtek. Hugh-t mélységesen felháborította, hogy Ethan meg akarta ölni Grey-t. A bátyja ráadásul fel is ajánlotta, hogy végez a középső fiú egykori barátjával. Ugyanakkor viszont Ethant az tette ingerültté, hogy Hugh valósággal odavolt Jane-ért. Ez az érzelem égbekiáltó módon sebezhetővé tette. Persze a legidősebb fiúnak is megvolt a maga gyenge pontja. Makacsul arra törekedett, hogy oltalmazza a két öccsét. Ez azonban vele született gyengeség volt. Nem lehetett semmit sem tenni ellene. Le merném fogadni, hogy ebben a pillanatban azt kívánod, bárcsak elfogadtátok volna az ajánlatomat. Azt, hogy megölöm Grey-t vágta Ethan Hugh fejéhez. Suttogó hangjából nagyon is jól kiérződött az önelégültség. De azért ne aggódj kisöcsém, mert ami késik, az nem múlik. Weyland mindent elkövet azért, hogy megvédje a lányát. Az idősebb fiú Jane felé bökött az állával. A fiatal lányok kis csoportja éppen akkor haladt el a sikátor torkolata előtt. Ethan újra Hugh-ra nézett, majd a tekintete ismét ráirányult a lányokra. A csoport ismeretlen negyedik tagja, a ragyogóan szőke hajú alacsony teremtés nyugtalanító módon magára vonta az érdeklődését. Ő lett volna a lányok ifjú barátnője? A szőke hölgy zafírkék ruhát és kendőt viselt. A kendő szorosan körülölelte sápadt nyakát. Két szeme valósággal kiragyogott a ruhájával megegyező színű karneváli maszk alól. A gázlámpák villódzó fényében Ethan jól látta, hogy az ismeretlen lány sötét rózsaszín ajkán időnként titokzatos félmosoly jelenik meg, de nem akkor, amikor a barátai valamin 29

30 kacagni kezdtek. Úgy tűnt, hogy ez az ifjú hölgy bezárkózott a maga saját kis világába. Bár a kék ruhás szépség elevennek és frissnek tűnt, megfigyelője mégis úgy érezte, hogy a lány belefásult valamibe. Pontosan az az érzés, amivel maga a zord férfiú is küszködött. A skót komoran arra figyelt fel, hogy a szíve váratlanul zakatolni kezdett Hugh öccse ekkor nekitaszította Ethant a falnak. Az idősebb férfi még csak meg sem tudta feszíteni a testét, amikor Hugh alkarja máris a nyakára szorult. Ez meg mit jelentsen? gondolta Ethan a szemét forgatva. Nyugalom. Nem a szíved kiválasztottján, a szépséges Jane-en akadt meg a szemem. Hugh egy hosszúra nyúlt pillanattal később eleresztette. Úgy tűnt, hogy nem igazán hitte el a bátyja szavait. Akkor meg mi volt ez? Mit bámultál? csattant fel. Claudiát? A vörös álarcban? Amikor Ethan nem válaszolt, a testvére így folytatta: Belinda az? A magas barna lány? Ethan lassan megcsóválta a fejét. A tekintetét egy pillanatra sem vette volna le a szőke hölgyről. Szokatlan viselkedésével sikerült meglepnie az öccsét. Nem ismerem a lányt, de valószínűleg Jane egyik barátnője lehet szólalt meg feszült hangon. Ránézésre nem lehet idősebb húszesztendősnél. Túl fiatal hozzád. Ethan harminchárom éves korára igencsak érezte az eltelt esztendők súlyát. Ugyanakkor a leányzó tényleg fiatal volt. De akkor meg hogy a csudában áradhatott belőle ekkora fásultság? Ha csakugyan olyan rossz vagyok, mint amilyennek te meg Court és az egész nemzetség tart szólalt meg végül, akkor az üde ifjúsága csak még jobban felkelti az étvágyamat, igaz? 30

31 Ethan igyekezett unatkozó hangon beszélni, ám attól tartott, hogy szavaiból nagyon is kiérződött a keserűség. Valójában nem is volt olyan rossz, mint amilyennek a többiek tartották. Hanem sokkal szörnyűbb. Vér tapadt a kezéhez, és dermesztően hideg kőszíve miatt a három fivér közül őt tartották a legelvetemültebbnek. Ez azért figyelemre méltó volt, hiszen az egyik testvére orvgyilkos, a másik pedig zsoldos volt. Hiába volt Ethan skót nemes úr, az egész nemzetség tartott tőle. Rokonai legszívesebben széles ívben elkerülték volna. Mindezt pedig már azelőtt is, hogy eltorzították volna az arcát. Ahogy eszébe jutott elcsúfított külseje, megpróbált elfordulni a lánytól. Ha odaállna elé, a gyönyörű hölgy alighanem halálra váltan elrohanna a torz képű ismeretlen elől. Tűnj el az árnyékban, hiszen oda tartozol! Felejtsd el, hogy valaha is láttad Ekkor azonban egy hangoskodó, álarcot viselő férfi bukkant fel a közelükben. A legújabb divat szerint készült fekete maszkot hordott az arcán. Ethan komoran elvigyorodott, és megrántotta elcsúfított arcán a feszülő bőrt. Tökéletes. A következő pillanatban villámgyors mozdulattal már le is csapott a maszkra. A meglepődött, alacsony termetű áldozat már nyitotta volna a száját, hogy tiltakozzon, ám Ethan egyetlen gyilkos pillantása elegendő volt ahhoz, hogy a fickónak inába szálljon a bátorsága, és elrohanjon. Ne játssz azzal a lánnyal, Ethan! figyelmeztette Hugh. Attól félsz, hogy elrontod az esélyeidet Jane-nél? kérdezte a bátyja, miközben magára öltötte az álarcot. Sajnálom, hogy ezt kell mondjam, öcsém, de azok már azelőtt sem voltak túl fényesek, hogy legelőször találkoztál vele. És ezt még egy könyv is alátámasztja. A te sorsod sem kevésbé gyászos, mint az enyém figyelmeztette Hugh. És mégis megtetszett neked az a nő. 31

32 A, csakhogy engem nem fenyeget a szerelembeesés veszélye válaszolta Ethan, miközben megfordult, hogy az álarcosok közé vegyüljön. A válla fölött még így szólt. Így aztán nem valószínű, hogy egy kis flörtölés az életébe fog kerülni. Hugh ingerülten felmordult, majd a bátyja nyomában elindult a raktárépület bejárata felé. Kifizették a belépődíjat egy disznóálarcot viselő, kopasz férfinak. Odabent valósággal nyüzsögtek az ittas érdeklődök. Több mint ezer ember szoronghatott a folyosókon és a teremben. Az már biztos, hogy az a leányzó itt érdekes dolgokat tanulhat. Körülöttük mindenütt erkölcstelen képek lógtak a falakon, és félmeztelen kurtizánok enyelegtek férfiakkal a legcsekélyebb szégyenérzet nélkül. A kavargásban Ethan először meg sem találta a lányok kis csapatát. Így aztán Hugh-val együtt felmentek a második emeleti karzatra, ahonnan jobb kilátás nyílt. Innen már nem volt nehéz észrevenni a parányi színpad előtt ácsorgó lányokat. A kiemelkedő platform tetején különös kiállítási tárgy magasodott. Két teljesen mezítelen nő és harmadik társuk, a férfi egy klasszikus görög szoborcsoport pózába merevedett. Testüket csupán agyagréteg borította. Annak ellenére, hogy a dévaj ledérség légköre lengett be mindent, a szőke csitri mintha unatkozott volna. Amikor Jane elismerő arckifejezéssel mérte végig a meztelen férfit, Hugh keze ökölbe szorult. A szőke lány is megbámulta magának a kiállítási tárgyat, ám Ethan nem érezte úgy, hogy bármit is szét kellett volna zúznia. Hiszen tudta, hogy rá semmi ilyesmi nem lehet hatással A kis csoport most átsétált a puncsos pulthoz, ahol egy félmeztelen kurtizán osztotta az italt. A szőkeség visszafordult a színpad felé. Arcán érzéki mosoly ragyogott fel, amikor lagymatagon 32

33 csókot dobott az agyaggal borított férfi felé. Ethan elkomorodott. Hát ez cseppet sem tetszik. A fészkes fenébe! Már hogy miért nem tetszik? Nem is tudtam, hogy odavagy a szőkékért szólalt meg hangjában enyhe aggodalommal Hugh. Mert nem is vagyok oda értük válaszolta a bátyja, ám a pillantása továbbra is megtapadt a lányon. Meg a karcsú, alacsony leányzókat sem kedveled. Bizony, nekem a magas, telt nők tetszenek felelte Ethan, oda sem figyelve. Feszülten figyelte, ahogy a lány elvett egy punccsal teli poharat, majd kecses mozdulattal belekortyolt. Az első kóstoló után kiitta az ital jelentős részét. És akkor mégis? Nem is tudom válaszolta Ethan. Csupán félig mondott igazat. Azzal nagyon is tisztában volt, hogy miért tartotta annyira vonzónak a lányt. Még az álarc sem rejthette el, hogy az ismeretlen elképesztően gyönyörű volt. Ugyanakkor viszont a férfi cseppet sem értette, hogy a csudában találhatta ennyire vonzónak a nőt. Korábban számos olyan nőt is lefektetett már, akik ugyanolyan lenyűgözőek voltak, mint a szőke lány. Akkor most miért érezte ezt a leküzdhetetlen vágyat arra, hogy odalépjen hozzá hogy a magáévá tegye. Tudta, hogy képes lesz újra megtalálni. Hiszen az ismeretlen a Weyland lányok barátnője volt. Akkor meg miért vágyott rá itt és most, ebben a pillanatban? Tényleg odamész és megszólítod? tudakolta Hugh. Átkozott legyek, ha nem. Azt gondoltam, hogy nem szabad lelepleződnöm Jane előtt. Ha csak nem elkerülhetetlen. Fel fog ismerni téged. Ebben az álarcban soha ellenkezett Ethan, majd kíváncsiskodni kezdett. 33

34 Miért csinálsz úgy, mint aki azt hiszi, hogy hirtelen furcsa módon kezdtem el viselkedni? Nagyon is furcsa, amit csinálsz, mert te még soha az életben nem futottál egy szoknya után sem. A végzetes buxtoni éjszaka előtt Ethan nem szorult rá arra, hogy szoknyák után fusson meg udvarolgasson. A megcsonkítása után pedig már nem érdekelte a csábítás. Még a jegyesednek sem udvaroltál tette hozzá Hugh. Hát nem. Ethan menyasszonyát mintha csak ezüsttálcán nyújtották volna át a férfinak. Ez pedig Sarah életébe került. A legidősebb fiú nem tudhatta, hogy egy másik ember életébe fog kerülni, ha megpróbálja összerakni élete szilánkjait azután, amit a Van Rowen család tagjai tettek vele Dühösen megrázta a fejét, hogy elhessegesse az emlékeket, hogy feledhessen. Ethan határozottan elindult a lépcsők irányába. Le akart rohanni a szőke lányhoz. Hugh azonban határozott mozdulattal visszalökte. Mégis, mi a fészkes fene esett beléd? kiáltotta az öccse. Ne lökdöss kisöcsém, mert lecsaplak! hördült fel az idősebb férfi. Hugh volt az egyetlen férfi, aki nem riadt vissza attól, hogy ilyen vakmerően szembeszálljon a bátyjával. Az fel sem merült benned, hogy egyszerűen csak le akarom fektetni? Jézusom, mennyire le akarta fektetni azt a lányt! Oda volt a vágytól. Végre! Dübörgött az üvöltés az elméjében. Le akarod fektetni? ellenkezett Hugh bizonytalan arckifejezéssel. Hát azt nem nagyon hinném. Ethan összevont szemöldökkel meredt az öccsére. Szóval akkor Hugh sejtette, vagy talán tudta az igazat. A bátyja igazán számíthatott volna arra, hogy önmegtartóztatásának titka ki fog szivárogni a Hálózat tagjai között. Az ügynökök még a falusi kútnál fecsegő vénasszonyoknál is jobban szerették a pletykálkodást. 34

35 Tíz év telt el azóta, hogy olyan iszonyatos módon eltorzították az arcát. Nagyon is jól sejtette, mit hoz a jövő. A nők csak akkor feküdtek le vele, ha megfizette őket. Ethan pontosan így is tett az első hét esztendő során. Csak hát eljön az a pillanat, amikor a férfiember már nem tudja tovább elviselni, hogy a maga alá gyűrt asszony éppen csak hogy el tudja titkolni az undorát. Különösen azután, hogy pénzt nyomott a kezébe. Az egyik kiábrándító alkalmat a másik követte. A csalódás igencsak megviselte a férfit. Mostanra már a testéből eltűnt a vágyakozás. Nyoma veszett a sajgásnak. Előfordult, hogy egy nő felkeltette az érdeklődését, ám Ethanben nem támadt erős indulat. Csupán árnyéka volt egykori önmagának. Azon az éjszakán nem metszették le a férfiasságát. Mostanra viszont akár úgy is tűnhetett volna, mintha kiherélték volna abban az istállóban. Évek óta nem volt nővel. Ami pedig még ennél is megrázóbb volt nem is különösebben hiányzott neki a nemiség. Egészen mostanáig Az a lány igazi úri hölgy figyelmeztette Hugh. Nem arra való, hogy a magadfajta használja. Akkor meg mit keres itt? kérdezte Ethan hitetlenkedve. A kezével körbe mutatott a raktárban. Ugyanazt, mint Jane. Az izgalmakat keresik. Ahogyan olyan sok gazdag londoni. Egy ilyen helyen, mint ez, még egy úri hölgyre is szabad vadászni. Nem tudhatod, hogy nem ártatlan-e még az a leány tette hozzá komor arckifejezéssel az öccse. Ethan ennyire még ennyire még te sem lehetsz rossz! Az idősebb testvér magasba vonta az egyik szemöldökét. 35

36 A pokolba is! Már csak azért sem lenne szabad vele foglalkoznod, hogy Grey elkapására tudj összpontosítani. Hagyd békén a lányt! folytatta Hugh, és az ujjával beletúrt a hajába. Ha nem bízhatok meg benned, ha nem számíthatok arra, hogy elintézed Grey-t, miközben én Jane-re vigyázok Elfelejtetted tán, hogy kivel beszélsz? förmedt rá Ethan. Elfogyott a türelme. Fellökte a homlokára az álarcát, és gyilkos pillantást vetett az öccsére. Én voltam az, aki már évekkel ezelőtt is golyót akart röpíteni Grey fejébe. Tucatnyi alkalommal ott volt már a célkeresztben. Kezemben a fegyverrel az ujjam ráfeszült az elsütő billentyűre és mégsem húztam meg a ravaszt, mert te azt gondoltad, hogy az az alak nem menthetetlen. Ethan többször is Grey nyomába eredt. Gondosan szemmel tartotta a férfit. Valójában éppenséggel az idősebbik fiú volt az, aki az egész átkozott Hálózatból felfedezte, hogy Grey a maga szakállára gyilkolja az embereket. Most viszont, hogy Jane is veszélybe került, egyből megjött az eszed. Mégis, hogy a fészkes fenébe gondolhatod azt, hogy lemondanék olyan valaki elpusztításáról, akit mindig is a halálba akartam küldeni? Látva azonban, hogy nem sikerült meggyőznie az öccsét, Ethan így folytatta: Elütöm vele az éhségemet, aztán pedig végrehajtom a feladatomat. A hangjából és a testtartásából hűvös unalom áradt. Amikor megfordult, már nyomát sem látta a lánynak. Az ismeretlen hölgy magukra hagyta a barátait. Ethan kis híján összerezzent. A raktár igencsak veszélyes hely volt, és a lány magára maradt. Vagy talán nem is? 36

37 Lehet, hogy éppen itt találkozik valakivel. Lehet, hogy férjezett asszony, akinek idejött a szeretője. A magas skót valósággal száguldva indult el lefelé a lépcsőn. Homlokáról ismét az arcára húzta a maszkot. Nem törődött Hugh figyelmeztető kiáltásával, hanem valósággal belegázolt a tömegbe. Ethan elképedt a gondolatra, hogy minden áron meg akarta találni a fiatal szőke nőt. Különös, hiszen valójában a telt keblű barnákat szerette, az olyan tenyeres-talpas menyecskéket, akik semmitől sem riadtak vissza az ágyban. Hugh-nak pedig tökéletesen igaza volt. A bátyja nem futott a szoknya után. Ha viszont az a törékeny, angyalian szép, szőke teremtés hosszú idő után képes volt ilyen egészen elképesztő erejű reakciót kiváltani Ethan testéből, akkor inkább átkozott legyen, minthogy szem elől veszítse vad vágya tárgyát. Megfogadta, hogy még ma éjjel maga alá gyűri ezt a lányt. 37

38 2 Ha valaha is úgy alakul, hogy Madeleine Van Rowen egyébként a mindenre kiterjedő, aláírt házassági szerződés keretein kívül veszítené el az ártatlanságát, akkor a szüzességét csakis olyan férfiú vehetné el, mint az a hatalmas termetű, fekete álarcot viselő alak, akit az előbb észrevett. Az ismeretlen éppen akkor vetette bele magát a Kaptár szemkápráztató módon különleges tánccsarnokában nyüzsgő tömeg közé. A hattyúkkal és kéjsóvár szatírokkal díszített karzat magaslatáról Maddy jól látta a tagbaszakadt fickót. Ekkorra már alig maradt valami a második puncsos pohara alján. Kezdett kissé megszédülni. Arra gyanakodott, hogy a finom italba nem csupán rumot tettek. Ugyanakkor nem is bánta különösebben, hogy egyfajta erőteljesebb szerrel ösztönözték a vendégek érzékeinek tobzódását. A legkisebb kifogása sem lett volna ez ellen a kis trükk ellen, hiszen igencsak megviselte az elmúlt nap. Aznap ugyanis kiderült, hogy nem tudta az ujja köré csavarni azt a férfit, akinek a kedvéért Párizsból Londonba utazott. Nem lehet a felesége. Madeleine, nem nekem találták ki a házasságot jelentette be a fickó. Annyira sajnálom! A csalódott ifjú hölgy úgy döntött, hogy inkább meghitt magányban fojtja alkoholba a bánatát. Éppen ezért elkószált a barátaitól. Hátat fordított a Weyland lányoknak: gyerekkori barátnőjének, Claudiának, Claudia nővérének, Belindának és az unokahúguknak, Jane-nek. A három londoni Weyland kisasszony valósággal odavolt az újabb és újabb tiltott gyümölcsért, dévaj 38

39 mulatságért. A Kaptárról is azt gondolták, hogy ez a hely izgalmas lesz. Jane Weyland, a kis csoport koronázatlan királynője a fiatalabb lány lelkére kötötte, hogy ne mászkáljon el még egyszer. Hiszen az úri hölgyeknek mindenáron egymás mellett kellett maradniuk, ha már éjszaka kimerészkedtek a londoni külvárosba. Maddy szemforgatva idézte fel magában azt a beszélgetést. Legszívesebben ráförmedt volna ezekre az ártatlan leánykákra. Noha az álarcosbál zűrzavarában nem csupán kurtizánok és kéjsóvár ügyfeleik kavarogtak, de akadtak itt szép számmal tolvajok és szélhámosok is, ám e züllött hely veszélyei elhalványultak, ha az ifjú hölgy összehasonlította őket könyörtelen hétköznapjaival. Amiről senki nem tudhatott. Maddy mindenkinek azt mesélte, hogy St. Rochban, egy előkelő párizsi városrészben élt anyjával és a nevelőapjával. Valójában azonban a La Marais nevű nyomornegyedben talált menedéket. A városrész neve igencsak találó módon azt jelentette, hogy mocsár. Éjszakáról éjszakára úgy hajtotta álomra a fejét, hogy kintről behallatszott a lövöldözés és a verekedés zaja. A finom úri hölgy valójában besurranó betörő és olyan zsebtolvaj volt, akinek egy szép gyémánt eltulajdonítása semmivel sem okozott nagyobb gondot, mintha csak egy almát csent volna el. Akkor sem finnyáskodott, ha be kellett törnie valahova. Őszintén szólva, ha Maddy nem tartotta volna barátainak a Weyland család tagjait, akkor ezek a gazdag londoniak jól tették volna, ha éppenséggel tartottak volna tőle. Megigazította hátul zafírkék kendőjét, majd a helyére húzta kék színű papírmasé álarcát is. Kényelmesen elhelyezkedett a padon, és kéjes örömmel ismét szemügyre vette a magas férfit. Mindenki más eltörpült az ismeretlen mellett. Öt centi híján két méter magas lehetett. Széles, izmos vállán valósággal feszült az öltöny. 39