2. sz. Füzet. A lehetséges súlyos balesetekkel kapcsolatos szakhatósági felülvizsgálat és ellenőrzés szempontjai

Átírás

1 M A G Y A R M Ű S Z A K I B I Z T O N S Á G I H I V A T A L 2. sz. Füzet A lehetséges súlyos balesetekkel kapcsolatos szakhatósági felülvizsgálat és ellenőrzés szempontjai

2

3 Sem a Magyar Műszaki Biztonsági Hivatal (MBF/MMBH), sem annak nevében, képviseletében vagy részéről eljáró személy nem tehető felelőssé az alábbiakban közölt adatok, illetőleg információk felhasználásával összefüggésben. Seveso Füzetek A lehetséges súlyos balesetekkel kapcsolatos szakhatósági felülvizsgálat és ellenőrzés szempontjai E dokumentum szakmai tartalmának összeállítása a Magyar Műszaki Biztonsági Hivatal (MBF/MMBH) veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos baleseti veszélyek szabályozásával (ún. Seveso 2 irányelv) foglalkozó szerzői kollektívájának munkája. Témavezető és szerkesztő: Cseh Gábor E füzet szerzői: Cseh Gábor Molnár Ferenc Szakmailag ellenőrizte: Barczi Győző Minden jog fenntartva. E kiadvány a szerzők engedélye nélkül semmilyen formában és semmilyen módon nem sokszorosítható, nem tárolható elektronikus vagy más visszakereső rendszerben és nem továbbítható, valamint tartalma nem módosítható, nem szerkeszthető, nem bővíthető, illetőleg nem használható fel sem részben, sem egészben. MBF/MMBH. Budapest, i

4 ELŐSZÓ A jelen füzet rendeltetése kettős: egyrészt iránymutatás jelleggel nyújtson segítséget a szakhatóság szakembereinek a szükséges felülvizsgálati szempontok összeállításához, illetőleg az ellenőrzési tervek elkészítéséhez, másrészt a szakhatósági felülvizsgálati és ellenőrzési tevékenységek váljanak átláthatóvá a veszélyes ipari üzemek üzemeltetői számára is és ezáltal további lehetőség nyíljon az üzemeltetők és a szakhatóság közötti együttműködés hatékonyabbá tételére. Az első rész egyes fejezetei az üzem környezetének, illetőleg az üzem és létesítményeinek, a súlyos balesetek megelőzésével kapcsolatos fő célkitűzéseknek, a szervezeti és személyzeti intézkedéseknek, az üzemvezetésnek, a változtatások irányításának, a monitoring rendszereknek, az audit & átvizsgálási eljárásrendeknek, valamint a lehetséges súlyos balesetek feltárásának és az elvégzett kockázatelemzéseknek a bemutatásával összefüggő értékelési kritériumokat mutatják be. A második részben foglaltakat a biztonsági jelentés (biztonsági elemzés) valóságtartalmának helyszíni ellenőrzését végző felügyelők munkájuk során szakmai útmutatóul használhatják. E füzet bizonyos részei az MMBH/MBF belső szakmai eljárásának részét képezik, és ennélfogva a dokumentum maga sem a biztonsági jelentés, illetőleg biztonsági elemzés készítésének módszerét határozza meg. Ugyanakkor a felülvizsgálat és az ellenőrzés szempontjainak nyilvánossá tétele révén azt reméljük, hogy hozzájárulhatunk a biztonsági dokumentáció készítés megkönnyítéséhez. A szakhatósági gyakorlatban ténylegesen alkalmazott szempontokat e dokumentumban általában külön is megjelöltük; a többi szempont összeállítása során az üzemelés műszaki-biztonsági színvonala és a biztonságirányítási rendszer hatékony működtetése közötti nem mindig nyilvánvaló összefüggésekre kívántuk felhívni a figyelmet. ii

5 TARTALOMJEGYZÉK I. rész: A biztonsági jelentés (biztonsági elemzés) felülvizsgálat értékelési szempontjai (kritériumok) Bevezetés Az üzem környezetének, illetőleg az üzem és létesítményeinek bemutatása A súlyos balesetek megelőzésével kapcsolatos fő célkitűzések Szervezet és személyzet Üzemvezetés A változtatások irányítása Figyelő és jelentési rendszer (Monitoring) Biztonsági audit és átvizsgálás A lehetséges súlyos balesetek feltárása és az elvégzett kockázatelemzések Mellékletek: 1. Az értékelő rendszerben alkalmazott értékelési kritériumok összefoglalása Műszaki tervezési segédlet II. rész: Útmutató a biztonsági jelentés (biztonsági elemzés) valóságtartalmának helyszíni ellenőrzéséhez Bevezetés A szakhatósági feladatkör Az ellenőrzési célterületek... 6 Függelékek: 1. A helyszíni ellenőrzés eljárásának indokolása 2. Kockázatelemzési (veszélyazonosítási) módszerek alkalmazásának értékelési, illetőleg ellenőrzési szempontjai 3. A műszaki, illetőleg szervezési jellegű védelmi zárak megfelelőségének helyszíni ellenőrzése a legsúlyosabb következményű lehetséges eseményeknél iii

6

7 I. rész A biztonsági jelentés (biztonsági elemzés) felülvizsgálat értékelési szempontjai (kritériumok) 1

8 0. Bevezetés A Magyar Műszaki Biztonsági Hivatal (MMBH), illetőleg a Műszaki Biztonsági Felügyelőség (MBF) mint a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos baleseti veszélyek szabályozásáról szóló 96/82/EK európai tanácsi irányelv (az ún. Seveso II irányelv) végrehajtásában szakhatóságként közreműködő közigazgatási szerv az üzemeltetővel a nemzeti jogszabályok elsősorban az évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Kat.), a 2/2001. (I. 17.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) és a 42/2001. (XII. 23.) GM rendelet (a továbbiakban: GM r.) adta kereteken belül többféle módon kerül, illetőleg kerülhet kapcsolatba, nevezetesen: a biztonsági jelentés (Kat. 33. ), illetőleg a biztonsági elemzés (Kat. 32. ) felülvizsgálata; helyszíni ellenőrzések: = a biztonsági jelentés, illetőleg biztonsági elemzés felülvizsgálatához kapcsolódóan, = az előre meghatározott terv szerinti ellenőrzések során, = a felmentési kritériumok felülvizsgálata kapcsán, = a dominóhatás kizárásával kapcsolatos vizsgálat keretében, = súlyos balesetek szükség szerinti kivizsgálásakor. A szakhatóság feladatkörét a GM r. határozza meg. A rendeletben meghatározott felülvizsgálati és ellenőrzési tevékenységek az üzemeltető biztonságirányítási tevékenysége egy jól meghatározható részének, vagyis a műszaki-biztonsághoz (pontosabban: a súlyos baleseti lehetőségek feltárására és értékelésére irányuló tevékenység alapját képező technológiai kockázatértékeléshez) a legközvetlenebbül kapcsolódó biztonságirányítási elvek és gyakorlat célirányos felülvizsgálatára irányulnak, nevezetesen az alábbiakra: a súlyos (baleseti) veszélyek meghatározása, üzemeltetés, a változtatások irányítása. A veszélyes üzem működésének teljes keresztmetszetű célirányos felülvizsgálatához a fent említetteken túl az irányelv alapján további olyan területek tartozhatnak, mint: a súlyos balesetek megelőzésére vonatkozó fő célkitűzések ( Irányelvek ); a biztonságirányítási rendszer egyéb részei, pontosabban a műszaki-biztonsággal szervesen összefüggő biztonságirányítási elvek és gyakorlat egyéb lényeges elemei, azaz: = szervezet és személyzet a technológia működtetése és a műszaki-biztonsági intézkedések tekintetében, = figyelés ( monitoring rendszerek) és = biztonsági ellenőrzések (audit és átvizsgálás). (A fent felsorolt területek összességükben az irányelv 3. sz. mellékletében foglaltakkal azonosak.) A szakhatósági felülvizsgálattal kapcsolatban szükséges külön is megemlíteni, hogy bármilyen környezetközpontú irányítási rendszert alkalmazzon is az üzemeltető önkéntes alapon, a súlyos balesetek megelőzésével összefüggésben azoknak a jogszabályi előírásoknak kell eleget tennie a szakhatóságnak pedig ezek teljesítését kell felülvizsgálnia, illetőleg ellenőriznie, amelyeket a Seveso 2 irányelv magyar jogrendbe vételéről rendelkező jogszabályok meghatároznak. Más megfogalmazásban ez azt jelenti, hogy pl. ISO szabvány szerinti minősítéssel rendelkező üzemeltető vagy az ECO-AUDIT európai jegyzékbe felvett vállalat sem mentesül a Seveso 2 irányelvben előírt súlyos balesetek megelőzésére vonatkozó fő célkitűzések kidolgozásának és a megfelelő megelőzési irányítási rendszer működtetésének kötelezettsége alól, és nem korlátozhatja a Seveso 2 irányelv 18. cikkében meghatározott szempontok szerint végzendő (szakhatósági) ellenőrzések (illetőleg felülvizsgálatok) körét a szabvány, illetőleg a jegyzék területére. A szakhatóság részére a jogszabályokban előírt felülvizsgálati, illetőleg ellenőrzési kötelezettség körét így az üzemeltető által megszerzett semmiféle hazai vagy nemzetközi minőség-, illetőleg egyéb tanúsítvány, auditori vagy más jogosítvány sem szűkítheti. Egyébiránt a célirányos felülvizsgálat alatt azt értjük, hogy a felsorolt területeket csak a súlyos balesetek lehetséges kialakulása és a megelőzésük érdekében tett üzemeltetői intézkedések szempontjából vizsgálja felül a szakhatóság, vagyis sem munkavédelmi, sem környezetvédelmi, sem gazdasági, sem katasztrófavédelmi (belső és külső védelmi) szempontok nem szerepelnek a felülvizsgálat célterületei között. Természetesen nem zárható ki, hogy a rendszerszemléletű megközelítés miatt a példaképpen felsorolt területek valamelyikére egy-egy felülvizsgálati szempont részben kiterjedjen. Ez azonban azzal magyarázható, hogy nem minden esetben húzhatók éles határvonalak az egyes biztonsággal összefüggő szakterületek között. Az európai gyakorlat egyértelműen azt igazolja, hogy a műszaki-biztonsági és a szervezési/irányítási szempontok éles elhatárolása a felülvizsgálat, illetőleg az ellenőrzések során nem lehetséges. A szakhatóság így a jogszabályban előírt 2

9 feladatai maradéktalan ellátása érdekében a rendszerszemléletű megközelítés szakmailag kötelező normáját alkalmazza a saját tevékenységére. Példaképpen említhető, hogy az üzemeltető a lehetséges súlyos balesetek kimutatására irányuló elemzéseiben mindig számol az emberi tényezővel is, mint kockázati faktorral. Ez esetben nyilvánvaló, hogy egy szakmailag jól képzett, az adott munkakörre megfelelően betanított és biztonsági ismeretekkel ezen belül munkabiztonsági ismeretekkel is rendelkező, jól felkészített szakember kisebb kockázati tényezőt jelent a folyamatban, mint a felsoroltak tekintetében jelentős hiányosságokkal rendelkező munkavállaló. Lényeges tehát, hogy ebben a vonatkozásban a szakhatóság is rendelkezzen megfelelő információkkal. Lényegében a szakhatóság felülvizsgálati feladatköre egyrészt a veszélyes üzem azonosításával kapcsolatos üzemeltetői állítások megalapozottságának értékelését, másrészt a veszélyes üzem technológiai rendszereinek minden elemére és üzemmódjára elvégzett kockázatelemzési eredmények megalapozottságának értékelését jelenti, amely magától értetődően tartalmazza a veszélyes üzem teljes biztonságirányítási rendszeréből a szakhatóság hatáskörébe tartozó részekhez kapcsolódó értékelési (felülvizsgálati) feladatokat is. Fontos kiemelni, hogy az üzemeltetést és a karbantartást végző szervezetek működésének, illetőleg működtetésének önálló közvetlen és komplex értékelésére pl. annak vizsgálatára, hogy az üzemeltetésért vagy a karbantartásért felelős szervezetek az üzem szervezeti hierarchiájában megfelelő helyen vannak-e, vagy megfelelő-e a létszámuk, a szakembereik szakmai képzettsége a szakhatóság nem jogosult. Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a felülvizsgálat nem deríthet fényt olyan a legsúlyosabb baleset bekövetkezése szempontjából mértékadó hiányosságra, amely a megnevezett szervezetek felsorolt hiányosságaira vezethető vissza. A szakhatóság feladatkörébe e tekintetben tehát csak az tartozik, hogy az e szervezeteknél a működésük sajátosságaiból adódóan fellelhető műszaki, rendelkezésre állási, feladatköri, adatokat, információkat melyeket üzemeltető a kockázatértékelésben figyelembe vett vagy annak figyelembe vétele indokolt lett volna a veszélyazonosítás és a kockázatértékelés megalapozottsága szempontjából egyenként és összességében értékelje. A felülvizsgálat során a szakhatóság alapvetően azt az értékelési rendszert alkalmazza, amelynek lényege formailag a lehetséges felülvizsgálati szempontok ( kritériumok ) és az egyes kritériumokhoz tartozó magyarázatok összességeként jeleníthető meg. A szempontok összeállítása a határterületek esetében a fenti szemléletet tükrözi, és a szakhatóság a gyakorlatban is alapvetően ezt a megközelítést alkalmazza. Az e füzetben megadott lista nem végleges, és nem is a teljesség igényével készült; a szempontoknak való felülvizsgálati megfelelés szükségessé teheti további, pontosított kérdések kidolgozását, valamint az egyes felülvizsgálati területek áttekintéséhez is szükség lehet további vizsgálati szempontok felvételére. (A lista semmiképpen sem minősül általános ellenőrzőjegyzéknek!) E füzet I. része ezeket a felülvizsgálati kritériumokat tartalmazza. A biztonsági dokumentációk valóságtartalmának helyszíni ellenőrzése kapcsán az I. rész 1-7. fejezetében közölt kritériumok közül a különösen fontosnak tekinthetőeknél a hozzájuk rendelhető, a II. részben meghatározott ellenőrzési célterülete(ke)t külön is feltüntettük. (Tekintettel arra, hogy a helyszíni ellenőrzések tárgya a veszélyes üzem azonosításának ellenőrzése mellett a technológiai kockázatelemzés valóságtartalmának ellenőrzése, ezért a 8. fejezet kritériumainál a célterületeket külön nem jelöltük meg.) Az értékelő rendszer a jelenlegi formájában nem terjed ki olyan részterületek tételes felülvizsgálatára, mint pl. a műszaki tervezés, ugyanis a szakhatóság jogszabály szerint az üzemi gyakorlat és körülmények figyelembe vételével elkészített technológiai veszélyazonosítást, illetőleg kockázatértékelést vizsgálja felül döntően a biztonsági jelentésben (biztonsági elemzésben) foglaltak alapján. Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy a műszaki tervezés során dől el a műszaki-biztonsággal összefüggő kérdések zöme; ebből a megfontolásból állítottuk össze a 2. sz. melléklet tartalmát, amely a műszaki tervezésben figyelembe vehető kritériumok közül néhány fontosabbra hívja fel a figyelmet. Természetesen ez az összeállítás sem a teljesség igényével készült. Az üzemeltetői gyakorlatban alkalmazott kockázatelemzés és egyéb kockázatalapú irányítási (kockázatkezelési) tevékenységek közötti vázlatos kapcsolatot az 1., 2. és 3. sz. ábrák mutatják be. Az 1. sz. ábra az általános, a 2. sz. a katasztrófavédelmi hatóságra, a 3. sz. pedig a szakhatóságra nézve specifikus területeket mutatja be. 3

10 1. sz. ábra A súlyos balesetek elleni védekezés keretében végzendő kockázatelemzés és egyéb kockázatalapú irányítási (kockázatkezelési) tevékenységek közötti kapcsolat vázlata KOCKÁZATALAPÚ IRÁNYÍTÁS Kockázatértékelés Kockázatelemzés Az elemzés tárgyának és mélységének meghatározása a veszélyes üzem és létesítményeinek vonatkozásában Előzetes veszélyazonosítás és következményelemzés Kockázatbecslés ~ Gyakoriságelemzés ~ Következményelemzés ~ A kockázat kiszámítása ~ A bizonytalanság meghatározása Az elemzés igazoló ellenőrzése Dokumentálás Az elemzés naprakésszé tétele A kockázat megítélése (kiértékelése) Döntés a kockázat elviselhetőségéről A választási lehetőségek elemzése Döntéshozatal Végrehajtás Figyelés ( Monitoring ) Kockázatszabályozás A legfontosabb kockázatszabályozási rendszerek Üzemvezetés A változtatások irányítása Védelmi tervezés 4

11 2. sz. ábra A súlyos balesetek elleni védekezés keretében végzendő kockázatelemzés és egyéb kockázatalapú irányítási (kockázatkezelési) tevékenységek közötti kapcsolat vázlata a BM OKF közvetlen szakmai felülvizsgálati hatásköre alapján KOCKÁZATALAPÚ IRÁNYÍTÁS Kockázatértékelés Kockázatelemzés Az elemzés tárgyának és mélységének meghatározása a veszélyes üzem és létesítményeinek vonatkozásában Előzetes veszélyazonosítás és következményelemzés 1 a lehetséges súlyos baleset alapján várható azonnali és bizonyos idő eltelte utáni káros hatásokról Kockázatbecslés ~ Következményelemzés: a hatások mint BLEVE, sugárláng-hatás, tócsatűz, mérgező felhő kialakulása, stb., elemzése ~ A kockázat kiszámítása ~ A bizonytalanság meghatározása Az elemzés igazoló ellenőrzése Dokumentálás Az elemzés naprakésszé tétele A kockázat megítélése (kiértékelése) 2 Döntés a kockázat elviselhetőségéről A választási lehetőségek elemzése Kockázatszabályozás (belső védelem) Döntéshozatal Végrehajtás Figyelés ( Monitoring ) A legfontosabb kockázatszabályozási rendszerek A változtatások irányítása (belső védelem) Belső védelem (tervezés és gyakorlat) Megjegyzések: 1 Nem minden esetben szükséges. 2 A kockázat megítélése (kiértékelése) a védelmi-elhárítási rendszerekre vonatkozó műszaki, szervezési jellegű intézkedések szempontjából. 5

12 3. sz. ábra A súlyos balesetek elleni védekezés keretében végzendő kockázatelemzés és egyéb kockázatalapú irányítási (kockázatkezelési) tevékenységek közötti kapcsolat vázlata a szakhatóság szakmai felülvizsgálati hatásköre alapján KOCKÁZATALAPÚ IRÁNYÍTÁS Kockázatértékelés Kockázatelemzés Az elemzés tárgyának és mélységének meghatározása a veszélyes üzem és létesítményeinek vonatkozásában Előzetes veszélyazonosítás és következményelemzés 1 a súlyos baleset és az azt megelőző főbb események körének meghatározására Kockázatbecslés ~ Gyakoriságelemzés a súlyos balesetet kiváltó eseménysor és végesemény vonatkozásában ~ A közvetlen következmények elemzése 2 ~ A bizonytalanság meghatározása Az elemzés igazoló ellenőrzése Dokumentálás Az elemzés naprakésszé tétele A kockázat megítélése (kiértékelése) 3 Döntés a kockázat elviselhetőségéről A választási lehetőségek elemzése Döntéshozatal Végrehajtás Figyelés ( Monitoring ) Kockázatszabályozás 4 A legfontosabb kockázatszabályozási rendszerek Üzemvezetés (Műszaki-biztonság és irányítás-szervezés) A változtatások irányítása (Technológia) Megjegyzések: 1 Nem minden esetben szükséges. 2 A közvetlen következmények elemzése: a súlyos baleset szempontjából mérvadó veszélyes anyag mennyiség, állapotjellemzői, a veszélyes anyagban káros folyamatot elindító (iniciáló) hatás és annak jellemzői. 3 A kockázat megítélése (kiértékelése) a technológiai rendszerekre vonatkozó műszaki és szervezési jellegű biztonsági intézkedések szempontjából. 4 Kockázatszabályozás [technológiai rendszerek műszaki biztonsága és működtetése (irányítás, szervezés)] 6

13 1. Az üzem környezetének, illetőleg az üzem és létesítményeinek bemutatása Az üzem környezetének bemutatása 1.1 Tartalmazza-e a biztonsági dokumentáció mindazokat a dokumentumokat, amelyek alapján az üzemeltető földrajzi elhelyezkedése és a környezet jól áttekinthető és megismerhető? Általában a leghasznosabb ábrázolási forma egy megfelelő léptékű térkép. A megfelelő lépték alkalmazása kapcsán megjegyezzük, hogy pl. egy autóstérképen való bejelölés nem elfogadható megoldás. Lényeges, hogy a jellemző méretek, a közlekedési útvonalak, megközelítési lehetőségek, menekülési útvonalak külön is jól láthatóan és megjelölve szerepeljenek a rajzon. A környezetet illetően a lakóhelyi, az egyéb épített és a természetes környezet ábrázolása szintén fontos. A rajzi megjelenítéshez tartozzon leírás is Megad-e az üzemeltető minden olyan külső adatot, amely a lehetséges súlyos baleset kialakulását illetően befolyásoló tényező lehet? Kockázati tényezőt jelenthetnek az üzemeltetőre nézve pl. az esetleges földrengések, árvízveszély, gyakori viharok, ezért ezeket az adatokat, amelyeket általában az adott földrajzi környezetre érvényes statisztikák tartalmazzák szintén szerepeltetni kell, feltüntetve az adatszolgáltatót is. Az üzem és létesítményeinek bemutatása 1.3. Megad-e az üzemeltető minden olyan adatot, amely a technológiának mint [I/II/III-A/B] az elvégzett veszélyazonosítás, illetőleg kockázatelemzés tárgyának egyértelmű azonosításához, megismeréséhez szükséges? Ahhoz, hogy a szakhatóság az üzemeltető által összeállított biztonsági dokumentációt megfelelő szakmai alapossággal tekinthesse át, szükség van az üzemeltető által működtetett üzem(ek) és azok létesítményeinek bemutatására. Az R. 3. sz. melléklet 2.3. pontja részletesen leírja, hogy mit kell figyelembe venni a bemutatás elkészítésekor. A dokumentáció szakhatósági felülvizsgálata során a fentiekkel összefüggésben elsősorban azt kell megítélni, hogy az üzemeltető a vonatkozó rendelkezéseknek megfelelően járt-e el. A szakhatóság a felülvizsgálatot részben közvetlenül végzi a dokumentáció beérkezésekor egyfajta tartalmi áttekintés keretében, és emellett közvetett felülvizsgálatot is folytat a biztonsági dokumentáció teljes körű felülvizsgálata közben. (Ha ugyanis a felmerülő kérdések megválaszolásához az üzemi ismertető nem biztosít elégséges adatot, információt, akkor az nyilvánvalóan hiányos, tehát hiánypótlásra kell felszólítani az üzemeltetőt.) Az üzem strukturált bemutatása szükséges: 1. Az üzemeltető irányítása alatt álló terület (általános esetben ez mint a kerítéssel körülhatárolt terület azonosítható) általános bemutatása, abból a célból, hogy a felelősségi határ megállapítható legyen az értékelés végző számára is, és egy átfogó kép alakulhasson ki az üzem tevékenységéről, területi elhelyezkedéséről. 2. Az összes veszélyes létesítmény bemutatása. Általánosan azt lehet mondani, hogy minden olyan helyszínt azonosítani kell, ahol veszélyes anyag van, vagy lehet (függetlenül a 2 %-os szabálytól). A veszélyes létesítményekre osztás és annak bemutatása során egyértelműnek kell lennie, hogy az egyes létesítmények között a veszélyes hatások átterjedhetnek-e, és ha igen, akkor milyen formában (iniciáló/eszkalálódó hatások). 3. A legsúlyosabb baleset(ek) által érintett veszélyes létesítmény(ek), illetőleg létesítményrészek bemutatása. A struktúrált (egyre részletesebb) bemutatásnak szintenként olyan mélységűnek kell lennie, hogy minden szinten elégséges legyen annak megállapítására, hogy a további elemzésekből kizárt létesítmények/létesítményrészek kizárásának megalapozottsága elbírálható legyen. A kizárások sorozata nevezhető szűrés -nek ( veszélyszűrés ), amely kifejezést a jogszabályok nem tartalmaznak, de értelemszerűen létező elemzési lépés(ek), amelyekkel a teljes üzemi területtől (tevékenységtől) el kell jutni a legsúlyosabbként bemutatott eseménysorig. 7

14 2. A súlyos balesetek megelőzésével kapcsolatos fő célkitűzések ( Irányelvek ) Az Irányelveket összefoglaló dokumentum: terjedelmében és szerkezetében álljon arányban az üzem által okozott veszélyeztetés mértékével; lehetőleg rövid és egyszerű felépítésű legyen. Az összefoglaló nem valamiféle mini biztonsági jelentés; részletezés nélkül, de azért világosan mutassa be, hogy mit, hogyan, mikor és kivel kell végrehajtani; adja meg azokat a kereteket, amelyek között az üzemeltető a súlyos baleseti veszélyeket feltárja, megelőzi, illetőleg csökkenti (saját szakemberek, külső szakemberek bevonása, módszerek, dokumentálás, stb.); a felsővezetés képviselője által elfogadandó, aláírandó és dátumozandó, ezzel is bizonyítva minden alkalmazotti szint elkötelezettségét a stratégiai tervezési szinttől az operatív irányítási szinteken át a végrehajtásig (azaz az Irányelvek valóban a szervezet irányító elméinek filozófiáját testesítik meg). Az Irányelvekben meg kell jelenniük a következő elemeknek: a legmagasabb szintű biztonság elérése és a környezetközpontú tevékenység végzése iránti elkötelezettség kimutatása, valamint utalás arra, hogy az ezekhez szükséges erőforrások rendelkezésre állnak; annak felismerése, hogy a cég tevékenységének jellege veszélyt jelent a munkavállalókra, az üzem területén foglalkoztatott vagy esetileg ott tartózkodó szerződő felekre, a látogatókra, a lakosságra és/vagy a természeti és épített környezetre nézve, és ezért a cégnek kötelezettségei vannak a foglalkoztatottakkal, a lakossággal és a környezettel szemben; a súlyos balesetek szabályozásával kapcsolatos általános vállalati célkitűzések és a cselekvési elvek bemutatása. Az elérendő célokat és a szükséges szabályozás megvalósítását meghatározó, világos cégfilozófia, és a megfelelő irányítási rendszer létrehozása, működtetése és fejlesztése iránti elkötelezettség Elkészítették-e az Irányelveket, aláírta-e ezt a dokumentumot a vállalat legfelső vezetője? A legfelső vezető alatt az a személy értendő, aki az üzem napi irányításáért felelős. Pl. részvénytársaság esetén az ügyvezető igazgató (vezérigazgató, elnök-vezérigazgató). A biztonsági irányelveket személyesen az üzem legfelső vezetőjének kell kiadnia, vagyis aláírásával el kell látni a dokumentumot. Ezzel a legfelső vezető kiemeli a vállalat alapvető elkötelezettségét a biztonság mellett Kiadták-e az Irányelveket az üzemen belül, és részletesen ismertették-e tartalmukat? A vezetésnek a biztonság iránti elkötelezettségét minden munkavállaló számára világossá kell tennie. Az irányelvek kiadása és minden egyes szervezeti egységhez való eljuttatása, továbbá részletes ismertetése e célból alapvető fontosságú. Az irányelvek hirdetőtáblára való kifüggesztése is jó kiegészítő eszköze a megismertetésnek. Az irányelvek szóbeli kihirdetése is szükséges, amely egyértelműen mutatja a vezetés elkötelezettségét a biztonsági irányelvek mellett Kifejezik-e az Irányelvek azt a határozott elkötelezettséget, hogy az üzem a legjobb ismert gyakorlatnak való megfelelésre törekszik túl a jogszabályban meghatározott mindennemű követelményeknek való megfelelésen? A jó irányelvek nem csak a közvetlen célokat adják meg, hanem azt is, hogy a vállalat ezeket hogyan kívánja elérni. A jogszabályoknak való megfelelés a minimuma annak, hogy a valódi biztonsági célok elérhetők legyenek. Az általános baleset-megelőzési alapelvekkel összhangban a biztonságtechnikai intézkedéseknek a mindenkori tudományos-technikai fejlettség szintjén kell állniuk. A jogszabályalkotás mai irányzatára az jellemző, hogy egyre kevesebb és kevesebb részletes követelményt ad meg; lényegében a vállalatra van bízva az, hogy lépést tartson az ipari-technológiai fejlődéssel, értékelje ezeket az eredményeket, és adott esetben alkalmazza is ezeket Tartalmaznak-e az Irányelvek előírást a következők kezelésére: [A kiadott irányelvek valódi tartalom nélkülinek minősülnek, ha az irányelvek alapján nem készülnek gyakorlati működési előírások, szabályzatok is az irányelvekben meghatározott célok elérésére. Az irányelvekben fel kell tüntetni mindazon területeket, amelyekre vonatkozóan az üzemeltető kidolgozta, szabályozta a súlyos balesetek megelőzését (is) szolgáló közvetett és közvetlen előírásokat.] (a) a megfelelő műszaki és biztonsági szabványok alkalmazásának biztosítása; (b) a létesítmények/berendezések tervezése, illetőleg a tervek módosítása; (c) új létesítmények/berendezések üzembe helyezés előtti ellenőrzésének, illetőleg a leállások utáni üzembe helyezés ellenőrzésének biztosítása; 8

15 (d) az Irányelvek végrehajtásához szükséges emberi, technikai, pénzügyi, stb. erőforrások, megfelelő szervezeti irányítási rendszer; (e) változtatások; (f) technológiai műveleti eljárások, kezelési utasítások a normális és a rendkívüli üzemi működés esetére, az időszakos és átmeneti leállásokra; (g) beszerzési eljárások a veszélyes anyagokra vonatkozóan; (h) együttműködés harmadikféllel; (i) a munkavégzés engedélyezési rendszere; (j) karbantartás; (k) a bekövetkezett balesetek és üzemzavarok jegyzőkönyvezése és kivizsgálása; (l) biztonsági jelentés, illetőleg biztonsági elemzés (Kat. 32. ) készítése, időszakos biztonsági tanulmányok; (m) biztonsági belső ellenőrzés (biztonsági audit és átvizsgálás); (n) időszakos ellenőrzések, figyelő (monitoring) rendszer; (o) felkészítés, kiképzés, továbbképzések (a vezetőségé, illetőleg az alkalmazottaké)? 9

16 3. Szervezet és személyzet Ebben a fejezetben azokat a szakhatósági felülvizsgálati szempontokat soroljuk fel, amelyek kifejezetten az üzem humán-szférájára, vagyis az üzemszervezési, szervezeti, személyi területekre koncentrálnak. Már jó ideje általánosan elfogadott vélekedés az, hogy a legtöbb ipari baleset fő okait a vállalat vezetésében kell keresni. A vállalat biztonságos működése nagymértékben függ a biztonságirányítás minőségétől. A Seveso 2 irányelv preambulumának (15) bekezdése ezzel kapcsolatban hangsúlyozza: Mivel a Közösségben bejelentett súlyos balesetek elemzése azt mutatja, hogy az ilyen balesetek legnagyobb része vezetési és/vagy szervezési hiányosságok eredménye; és ezért szükség van a Közösség szintjén alapelvek lefektetésére az irányítási rendszerekre vonatkozóan, amelyeknek alkalmasaknak kell lenniük a súlyos balesetek veszélyének a megelőzésére és szabályozására, valamint azok következményeinek a korlátozására; A biztonságirányítás természetesen több, mint a felsővezetés egyszeri, hirtelen elhatározásból kiadott utasítása. A hatékony biztonságirányítás megköveteli, hogy a vállalat rendelkezzen biztonsági koncepcióval, ami a törvénynek nem csak a szövegét, hanem a szellemét is követi; amit hatékonyan alkalmaznak is; amit figyelembe vesznek minden tevékenység és minden döntési folyamat során az üzemben. A súlyos baleseti veszélyt jelentő üzemektől másoknál nagyobb mértékben elvárható, hogy legyenek képesek magasszintű védelmet nyújtani. Ez azt is jelenti, hogy rendelkezniük kell hatékony baleset-megelőzési célkitűzésekkel és a célkitűzések hatékony végrehajtását biztosító irányítási rendszerrel. Az ilyen biztonságirányítási rendszer részét képezi az általános vállalatvezetési (vállalatirányítási) rendszernek, és magába foglal egy olyan elfogadott szervezeti rendet (szervezeti felépítés, felelősségi körök, eljárásrendek, stb.), ami a biztonsági célkitűzések eléréséhez szükséges. E téren a szakhatóság azt kívánja elemezni, hogy a megfogalmazott célok ( Irányelvek ) megvalósítása hogyan tükröződik a vállalat általános szervezési-személyi intézkedéseiben. A szervezési gyakorlat elemzése egyébként mindegyik részterületnek részét képezi, de míg itt a vállalat általános gyakorlata, addig a többi fejezet esetében a speciális szervezési megoldások képezik a felülvizsgálat tárgyát Egyértelműen meghatározták-e a felsővezetés tagjainak munkaköri leírásában a műszaki biztonsággal összefüggő felelősségi köröket? Az egyértelműen meghatározott szókapcsolat alatt a következő értendő: írásban rögzített, azaz akár eljárásrendben, akár általános munkaköri leírásban meghatározott; egyértelműen és világosan megfogalmazott magyarázat arról, hogy az illető felelősnek/vezetőnek mi tartozik a felelősségi körébe és mi nem. Példák a vezető számára minimálisan előírandó feladatokra a szakhatósági felülvizsgálat szempontjából: biztosítsa, hogy a munkavállalók pontosan megértsék és a gyakorlatban is alkalmazzák a súlyos balesetek megelőzésére szolgáló előírásokat; vizsgálja ki a rendkívüli eseményeket és üzemzavarokat Kitűnik-e a biztonsági jelentésből, hogy az üzemeltető elégséges erőforrásokat rendelt az Irányelvek végrehajtásához? A megfelelő erőforrások rendelkezésre bocsátása nélkül az üzemeltető nem képes végrehajtani az Irányelveket. A biztonsági jelentésben röviden be kell mutatni azt, hogy az üzemeltető miként határozta meg a súlyos balesetek kezeléséhez általánosan szükséges technikai, emberi, stb. erőforrásokat, és hogyan rendelte ezeket a megfelelő szervezeti szintekhez. A magyarázatok összeállítása során kiemelt figyelmet kell fordítani a kulcsfontosságú kockázatszabályozási rendszerek (úm. üzemvezetés, a változtatások irányítása, stb.) erőforrásellátottságára Bizonyítani tudja-e az üzemeltető, hogy a vonatkozó jogszabályoknak és előírásoknak (üzemi szabályzatoknak) megfelelő szervezeti és működési rendet kialakította? (A technológia működtetését végző szervezet vezetőinek munkaköri leírása megfelel-e ebből a szempontból?) A bizonyításra alkalmas lehet például 3-4 munkaköri leírás megtekintése Meghatározták-e mindazok hatáskörét és személyi függelmeit, akik biztonságot érintő tevékenységeket irányítanak, végeznek és ellenőriznek, illetőleg különösképpen a következőkért felelősek: [A felelősségi körök egyértelmű kijelölése nélkül az üzemeltető nem képes az Irányelvek végrehajtására. Az alkalmazottaknak és a többi érintett munkavállalónak tudnia kell, hogy ki felel a súlyos baleseti veszélyek kezelésének különböző területeiért.] (a) a veszélyek tudatosításának biztosítása, és az üzemeltető biztonsági irányelveinek való megfelelés; 10

17 (b) az érdemi változtatások és fejlesztések meghatározása, dokumentálása és ellenőrzése; (c) a rendkívüli helyzetek szabályozása (a veszélyhelyzeteket is beleértve); (d) a továbbképzési igények meghatározása, a továbbképzések lebonyolítása, a hatékonyság értékelése; (e) a rendszer bevezetésének és a vezetés tájékoztatásának összehangolása; (f) a biztonságtechnikai útmutató jellegű kézikönyv, illetőleg jegyzék naprakészen tartása? 3.5. Van-e biztonságtechnikai útmutató jellegű kézikönyv a vezetőség és az alkalmazottak részére? Van-e ebben olyan jegyzék, amelyben felsorolják a biztonságirányítási rendszer keretében alkalmazott összes elvet, előírást és utasítást? Az ellenőrizhetőségnek feltétele a teljes dokumentumnak a biztonsági jelentéshez való csatolása Van-e konkrét biztonságtechnikai támogatás ott, ahol szükséges (pl. szaktanácsadók, biztonságtechnikai szolgálat, szervezet)? Minden vállalatnak rendelkeznie kell üzembiztonsági szolgálattal vagy a saját szervezetén belül, vagy szakmailag illetékes külső cég formájában szerződéses viszonyban, vagy mindkét megoldás együttes alkalmazásával Bizonyítani tudja-e az üzemeltető, hogy az alkalmazottakat és adott esetben az alvállalkozókat bevonták az Irányelvek és a súlyos balesetek megelőzésével kapcsolatos szabályozás kidolgozásába és azok bevezetésébe? Írásos bizonyítás szükséges (eljárási rend, jegyzőkönyv, emlékeztető, hivatalos levelezés, megállapodás, szerződés, stb.) 3.8. Bizonyítani tudja-e az üzemeltető, hogy a súlyos balesetek megelőzésére és a következmények csökkentésére vonatkozó intézkedések értékelésekor figyelembe vették az emberi tényezőt? Az üzemi személyzet igen fontos része a biztonsági rendszereknek. Akaratlanul is hozzájárulhatnak valamilyen súlyos baleset kialakulásához (pl. emberi hiba folytán). Éppen ezért a kezelőknek a veszélyek és a kockázatok szabályozásában játszott szerepét meg kell határozni, és az ilyen szabályozási tevékenységek során elkövetett hibák következményeit úgy kell figyelembe venni, hogy az egyes szabályozási feladatkörök fontossági sorrendje meghatározható legyen. Például ha előírás van arra, hogy a kezelőnek bizonyos intézkedéseket kell megtennie a figyelmeztetés/riasztás észlelését követően, akkor a kockázatelemzés során meg kell becsülni annak a valószínűségét is, hogy a megfelelő intézkedést megteszi-e. Ez kritikus fontosságú szempont lehet akkor, ha magas fokú emberi megbízhatóság van előírva a kockázatok ésszerűen megvalósítható (ALARP) szinten tartására. Így szükségessé válhat automatikus szabályozó és védelmi rendszerek beépítése a technológiába annak érdekében, hogy csökkenthető legyen a helyes beavatkozás megvalósulásának az emberi tényezőtől való függése. A megfelelő megbízhatóság eléréséhez be kell építeni a szabályozó rendszerekbe a szükséges redundancia- és egyéb biztonsági elemeket. A kivitelezés természetesen függ a veszélyek és a kockázatok mértékétől. A kezelőket megfelelően ki kell képezni, felkészültté és motiválttá kell tenni. A berendezéseket és az eljárásokat, technológiákat úgy kell kialakítani, hogy a lehető legkisebbre csökkenjen az emberi hiba lehetősége (figyelembe veendők a megszokásból eredő akaratlan hibák, a hibás döntések következményei és a biztonsági rendszabályok megsértésének következményei). Megjegyzés: ez a felülvizsgálati szempont a közvetlen emberi tényező figyelembevételére irányul. Tágabb értelemben az emberi tényező a szervezési-szervezeti folyamatokon keresztül fejti ki hatását. (Ebben a megközelítésben tehát az összes fejezet szempontjainak zöme az emberi tényező figyelembevételének mennyiségi és minőségi elemeire irányul.) 3.9. Léteznek-e olyan fentről-lefelé, illetőleg lentről-felfelé és keresztirányú irányítási eljárások, melyek lehetővé teszik, hogy minden érdekelt megismerhesse a műszaki biztonsággal kapcsolatos feladatokat; és értékelik-e ezeknek az eljárásoknak a hatékonyságát? Választ adnak-e ezek az eljárások például az alábbi kérdésekre: Hogyan biztosítja a vezetés azt, hogy a tájékoztatás célszemélyeihez valóban eljusson az információ? és hogy azt meg is értsék? Kik működnek közre ezen információk összeállításában? Milyen támogatást kapnak? Milyen gyakoriak a tájékoztatások? Milyen módon mérik a tájékoztatás hatékonyságát? 11

18 3.10. Bizonyítja-e az üzemeltető, hogy a vállalaton belül a technológiai rendszerek, a karbantartás, a veszélyes anyagok beszerzése, tárolása terén megfelelő a biztonságirányítási rendszerrel kapcsolatos kommunikáció (úm. rendszeresen napirendre kerül-e a biztonsági irányelvek témaköre a vezetői értekezleteken, és figyelemmel kísérik-e azaz értékelik-e, illetőleg szükség esetén javítják-e ezeken az értekezleteken a biztonságirányítási rendszer megfelelő működését?); A biztonság kapcsán alapvető fontosságú az, hogy a vezetői értekezleteken módszeresen foglalkozzanak a biztonsági irányelvek témakörével. A jegyzőkönyvekből ki kell derülnie annak, hogy kiemelten kezelik a biztonsági irányelvek témakörét, és ezzel kapcsolatban az értekezletek tevékenysége nem merül ki pusztán a baleseti mutatók és néhány sürgős biztonságtechnikai probléma megvitatásában. A biztonságirányítási rendszer megfelelő működésére a különböző szervezeti egységek által e tárgyban készített jelentésekből derül fény. A jelentések tárgyát a biztonságirányítási rendszer egyes elemei alapján kell meghatározni. A biztonságirányítási rendszer megfelelő működését jellemző paraméterek például a következők: a biztonságtechnikai szempontból fontos elemek tervszerű ellenőrzésének fázisa; az elhatározott kockázatelemzési tanulmányok elkészítésének állása; a projektek keretében végzett kockázatelemzési tanulmányok elkészítésének állása; a kockázatelemzési tanulmányok eredményei alapján meghatározott intézkedések végrehajtásának jelenlegi helyzete; az éves cselekvési terv ha készült ilyen végrehajtásának helyzete; az éves képzési program ha van ilyen végrehajtásának helyzete Be tudja-e mutatni az üzemeltető a váratlan eseményekből és az üzemzavarokból származó információk gyűjtésére és rögzítésére, valamint a korábbi esetekből nyert tapasztalatok felhasználására kidolgozott eljárásrend(ek)et? Rögzíti-e az üzemeltető az üzem működése során összegyűlt ilyen tapasztalatokat? Általánosan elfogadott vélekedés az, hogy a legtöbb váratlan esemény és baleset okait a biztonságirányítási rendszer hibás működésében kell keresni. A balesetek és egyéb váratlan események így értékes és nem elhanyagolandó adatokkal szolgálnak a biztonságirányítási rendszer működéséről. A biztonságirányítási rendszer helyes működtetéséhez ezért alapvető fontosságú az, hogy a vezetés módszeresen elemezze a baleseteket és váratlan eseményeket, különös tekintettel a vezetési hiányosságok feltárására. Valószínűleg nem lehet az összes balesetet és váratlan eseményt részletesen megvizsgálni, ezért ki kell választani azokat az eseteket, amelyek e tekintetben kiemelkedő jelentőségűek. (Új üzemek esetében más hasonló üzemekből származó eseményeket célszerű megvizsgálni.) Be tudja-e mutatni azt az eljárásrendet, ami az új biztonságtechnikai ismeretek pl. balesetek elemzése vagy a veszélyek elemzésével kapcsolatos új ismeretek felhasználását lehetővé teszi? A biztonságtechnikai kiképzéssel és felkészítéssel összefüggésben: (a) Van-e eljárásrend a biztonságtechnikai felkészítési igények felmérésére, és ezeknek a megfelelő felkészítési programba való felvételére? A biztonsággal összefüggő felkészítési követelményeket elsősorban az adott beosztásban és munkakörben dolgozó munkavállalókra kell szabni. A felkészítési követelményeket minden egyes munkakörre és minden egyes feladattípusra ki kell dolgozni. Jelen kérdéskörbe tartozó eljárásrendekkel biztosítani kell azt, hogy a tényleges felkészítés mindig összhangban legyen az adott feladatkörhöz vagy feladattípushoz tartozó felkészítési követelményekkel. Másodsorban pedig azt kell figyelembe venni, hogy az egyes munkavállalók és főnökeik milyen egyedi felkészítési követelményeket tartanak szükségesnek. Ezzel az eljárásrenddel meg kell teremteni annak a lehetőségét, hogy az egyes munkavállalókra vonatkozó biztonságtechnikai felkészítési követelményeket értékelni lehessen. (b) Van-e működő továbbképzési rendszer, és meghatározták-e a továbbképzések gyakoriságát, valamint a képzési tematikát? (c) Meghatározták-e az oktatást végzőkre vonatkozó szakmai követelményeket, és van-e rendszer az oktatók továbbképzésére; mindezt dokumentálták-e? (d) Van-e külön felkészítés az új munkavállalók számára? Feltétele-e az alkalmazásnak az üzemre vonatkozó biztonságtechnikai jellegű ismeretek elsajátítása? Ez az ideiglenes jelleggel foglalkoztatott munkavállalókra, a betanulókra és a gyakornokokra vonatkozik. 12

19 Nyilvánvaló, hogy egy új munkavállalónak részt kell vennie minden olyan felkészítési programban, amely az általa betöltendő munkakörhöz szükséges. Az ilyen program általában egy általános részből és egy munkakör-specifikus részből áll. Az általános rész a cég dolgozóinak szélesebb körét érinti, míg a speciális felkészítés a munkakörhöz és/vagy a munkavégzés helyéhez igazodik. Az általános felkészítés körébe tartozhat pl.: a cég biztonságirányítási rendszerének bemutatása; általános biztonsági rendszabályok (magatartási szabályok); a biztonságos működést elősegítő biztonsági berendezések (biztonsági szelepek, érzékelők, szabályozó körök, stb.) általános bemutatása. A speciális program részét képezheti pl.: az üzemegységre jellemző veszélyek, kockázatok és biztonsági rendszabályok bemutatása; műszaki-biztonsági rendszerek, berendezések (túlnyomás-határolók, fáklyarendszer, reteszelő rendszerek, stb.) szerepére, működésére vonatkozó ismeretek az adott rendszeren belül; az emberi beavatkozás lehetséges módjai különböző üzemzavar-jellegű körülmények között; munkavégzés-engedélyezés; kockázatelemzési módszerek. (e) Van-e külön felkészítés azok számára, akik másokat átmenetileg helyettesítenek? Ez feltételezi, hogy minden olyan esetben, amikor új személyzetet állítanak be valaki helyettesítésére, ellenőrzik, hogy az adott személy részesült-e az új feladat ellátásához szükséges felkészítésben. (f) Van-e külön felkészítés az átadott vagy áthelyezett munkaerő számára? Ez feltételezi, hogy minden olyan esetben, amikor új személyzetet állítanak be állandó munkára, ellenőrzik, hogy az adott személy részesült-e az új feladat ellátásához szükséges felkészítésben. (g) Van-e külön felkészítés akkor, ha új technológia vagy új berendezés alkalmazását vezetik be? Ez azt is jelenti, hogy a felkészítési programokért felelős személyt a tervezési, a termelési és a beszerzési osztályok rendszeresen tájékoztatják az új technológiák, berendezések és felszerelések alkalmazásáról. (h) Módszeresen értékelik-e a tananyag elsajátításának mértékét? Be tudja-e mutatni az üzemeltető a kiképzésben részesültek listáját és a tanfolyamokon használt oktató anyagokat? A nyilvántartásban szerepeltetni szükséges: milyen felkészítésen/továbbképzésen vettek részt; milyen felkészítéseken kell még részt venniük. Számos módszer áll rendelkezésre, pl.: szóbeli és írásbeli vizsgák (tesztek); gyakorlati vizsgák; tapasztaltabb szakember felügyelete melletti munkavégzés addig, amíg önálló munkavégzésre alkalmassá nem minősíthető. (i) Szerepel-e a feltárt lehetséges súlyos baleseteknek, kiindulási körülményeiknek, a levont következtetéseknek és a megtett intézkedéseknek az oktatása? Bizonyítani tudja-e az üzemeltető, hogy a technológia működtetését, a karbantartást, a veszélyes anyagok kezelését (beszerzés, belső szállítás, raktározás, stb.) végzőkre vonatkozóan a szükséges szaktudást és képesítéseket meghatározta, és a feladatok és a felelősségi körök ennek megfelelően vannak meghatározva? Pl. bizonyítható-e, hogy az adott feladat és felelősségi kör ellátására kijelölt személy megfelelő szaktudással rendelkezik? Szerepel-e a biztonsági tevékenység értékelése a kezelőállomány teljesítményének éves értékelésében? Tudja-e bizonyítani az üzemeltető, hogy lépést tart a legjobb elérhető technológiák fejlődésével, a legjobb ismert gyakorlattal? A vállalatnak képesnek kell lennie annak bizonyítására, hogy megtette a szükséges intézkedéseket a legjobb elérhető technológia megismerésére, és annak a vállalat lehetőségei szerinti alkalmazásának értékelésére. 13

20 Eljárásrendi alapkövetelmény az, hogy kijelöljék ehhez a felelősségi köröket. Például szakmai felelősöket lehet kijelölni egyes speciális szakterületekre, így a biztonságirányításra, a korrózióra, a veszélyes területek minősítésére, a veszélyérzékelésre, a technológiai szabályozórendszerre, a kockázatelemzési módszerekre, stb Van-e olyan nyilvántartási rendszer, amely révén az üzemre (működtetés, tervezés) vonatkozó összes jogszabályt, biztonsági előírást, szabványt figyelembe veszik és folyamatosan figyelemmel kísérik? Minden vállalat az adott ország jogrendje által meghatározott jogszabályi környezetben működik. Ez a vállalat és a társadalom közötti olyan szerződésként fogható fel, amely általános követelményeket ír elő bizonyos eredmények elérésére. Ugyancsak a társadalmi szerződés körébe tartozónak tekinthetők mindazok a műszakitechnikai szabványok (szabályzatok, normák, ajánlások, stb.), amelyeket a vállalatnak magára nézve kötelezőnek kell elfogadnia annak érdekében, hogy megfeleljen az eredmények eléréséhez szükséges általános követelményeknek. Ha a vállalat teljesíteni akarja a társadalmi szerződést, akkor természetesen ismernie kell annak tartalmát. E célból meg kell határoznia az összes vonatkozó szabályozást. Szükség van arra is, hogy kijelöljék azt a szervezetet, illetőleg személyt, amely, illetőleg aki a vállalatra vonatkozó új biztonságtechnikai előírások megismeréséért és a megfelelés biztosításáért felel Dokumentumkezelés (a) Egyértelműen meghatározták-e azt, hogy ki a felelős az üzemen belül a biztonsággal kapcsolatos dokumentumok elkészítéséért, jóváhagyásáért és irattározásáért? Ha az üzemeltető üzembiztonsági kézikönyvben határozta meg a biztonsági irányelveket és a biztonságirányítási rendszert, akkor a kézikönyvnek legalább a következőket kell tartalmaznia: 1. a vonatkozó szabványok alkalmazásának rendje; 2. a létesítmények tervezése és a tervváltoztatások eljárásrendje; 3. új létesítmények üzembe helyezésének ellenőrzési eljárása; 4. a létesítmények átalakításának eljárásrendje; 5. a rendszeres technológiai rendszerbiztonsági tanulmányok elvégzésének rendje; 6. a beszerzési eljárások; 7. új veszélyes anyag alkalmazásával kapcsolatos ellenőrzési eljárás; 8. a harmadikféllel való együttműködés rendje; 9. a műveleti eljárások és utasítások rendje; 10. munkavégzés-engedélyezési rendszer; 11. a rendszeres ellenőrzési programok irányítása; 12. az általános biztonsági ellenőrzési programok kidolgozása és végrehajtása; 13. a karbantartási programok kidolgozása és végrehajtása; 14. a veszélyhelyzetekre való felkészülés rendje; 15. a balesetek és váratlan események kivizsgálásának rendje; 16. a felkészítő programok kidolgozása és végrehajtása; 17. a figyelési rendszer és a biztonsági audit megszervezése és működtetése, illetőleg végrehajtása; Az üzembiztonsági kézikönyvben elsősorban a fentiek biztonságtechnikai vonatkozásait kell meghatározni, továbbá azt, hogy ezekkel kapcsolatban milyen feladatok vannak. Általában két lehetséges megközelítést szoktak megemlíteni: külön eljárásrendet határoznak meg a biztonsággal összefüggő esetekben, vagy mindezeket a szempontokat beépítik azokba az általános eljárásrendekbe, amelyek a vizsgálat tárgyával kapcsolatban más szempontokat is megadnak. A biztonságirányítási rendszernek mindkét esetben tartalmaznia kell az eljárásrendeket. A jegyzék bemutatásán kívül a vállalatnak képesnek kell lennie annak bizonyítására, hogy minden egyes dokumentumot a biztonsági szempontok figyelembevételével kezelnek. A biztonsággal kapcsolatos dokumentumok alatt pl. az üzembiztonsági kézikönyv, illetőleg biztonságtechnikai útmutató jellegű kézikönyv, valamint a biztonságtechnikai kérdésekkel kapcsolatos valamennyi eljárás, útmutató és utasítás értendő. Az irattározás, vagy másképpen törzspéldány tárolás és annak egy központi helyen történő megvalósítása, egyúttal a hozzáférhetőség biztosítása lényeges feltétel. (b) Van-e előírás arra nézve, hogy minden dokumentumra rákerüljön a készítés dátuma és nyilvántartási száma? Ezek az adatok alapvető fontosságúak a dokumentumkezeléshez, nélkülözhetetlenek a hasznosításhoz és az érvényesség megítéléséhez. E nélkül előfordulhat a már érvénytelen és esetleg helytelen előírás szerinti eljárás is. 14

21 (c) Van-e olyan rendszer, mely révén biztosítható, hogy a megfelelő személyek megkapják az adott dokumentum legfrissebb változatát? A biztonsággal kapcsolatos dokumentumok szétküldési listája alapvető fontosságú az ilyen információs rendszerben. (d) Van-e olyan rendszer, mely révén biztosítható, hogy az érvénytelen dokumentumokat elkülönítsék, vagy mint ilyet megjelöljék? Egyértelműen és világosan meg kell határozni azt, hogy az új változatok kiadásakor ki a felelős az érvénytelenített dokumentumok eltávolításáért. Az a megoldás, amikor a címzett az új változat kézhezvétele után visszaküldi a régebbit a feladóhoz, elég körülményes eljárás, viszont jó ellenőrzési lehetőséget biztosít. A másik lehetséges megoldás az, amikor a címzett maga távolítja el a régebbi példányokat. Ekkor azonban minden esetben szükség van arra, hogy a felhasználó megbizonyosodjon arról, hogy a kapott példány valóban a legújabb változat. Ez például azzal biztosítható, hogy jegyzéket készítenek a biztonsággal kapcsolatos dokumentumokról és a változatok sorszámáról. A jegyzéken azt is feltüntethetik, hogy éppen melyik eljárásrend felülvizsgálatáról van szó. Ezt a jegyzéket természetesen az eljárásrendek felülvizsgálatakor (vagy átvizsgálásakor) pontosítani szükséges. (e) Feltüntetik-e az adott dokumentumokon végzett változtatásokat? Ezzel biztosítható az, hogy a változtatások felismeréséhez nem kell végigolvasni az egész anyagot. Az egyik javasolható módszer az, amikor minden dokumentumhoz kísérőlapot fűznek, és ezen feltüntetik a változtatásokat. Így lehetővé válik az is, hogy az egyes változtatások leírása mellé rövid magyarázatok is kerülhessenek. (f) Kijelölték-e a dokumentumok rendszeres felülvizsgálatáért felelős személyeket? A biztonsággal kapcsolatos minden egyes dokumentumot pontosan meghatározott rendszerességgel felül kell vizsgálni. A felülvizsgálat ebben az esetben a kérdéses dokumentum lényegének újragondolását is jelenti. A dokumentum felülvizsgálata ugyanakkor nem feltétlenül jelenti annak átdolgozását. Azonban az utolsó felülvizsgálat dátumát fel kell tüntetni a dokumentumon Van-e eljárásrend az üzemek, létesítmények, berendezések műszaki tervezési folyamatára? A tervezés mint általános fogalom többféle tervezési tevékenységre utalhat (pl. stratégiai tervezés, költségtervezés, stb.), de ez esetben kifejezetten a műszaki tervezési folyamatról van szó. A biztonságirányítási rendszer felépítésétől függően egy vagy több eljárásrend létezhet a műszaki tervezési folyamat irányítására. Elképzelhető, hogy külön eljárásrendek vannak a biztonságtechnikai és műszaki tervezési tevékenységekre, és külön eljárásrendeket alkalmaznak az egyéb szempontokra (pl. minőségügy, finanszírozás, stb.). A másik lehetőség az, hogy a biztonságtechnikai szempontokat egyetlen eljárásrendben adják meg, ami a műszaki tervezési tevékenységek más területeit is magába foglalja. Mindkét esetben szükség van az eljárások kézben tartására Foglalkozik-e a műszaki tervezésre vonatkozó eljárásrend legalább az alábbi elemekkel: (a) megadja-e az eljárásrend, hogy mely tervezési tevékenységekre vonatkozik? A létesítmények tervezésével és átalakításával kapcsolatos eljárások alkalmazási körét világosan meg kell határozni. Ha a vállalat szétválasztja a tervezési tevékenységeket, úgymint új egységek tervezése és a meglévő egységek jelentősebb átalakítása, akkor a megfelelő eljárásrendeket a tervezéssel kapcsolatos kérdésekben mindkét esetben figyelembe kell venni. (b) a tervezési folyamat elkülönítése önálló tervezési fázisokra A tervezési tevékenységek különböző fázisokból állnak. Az egyes fázisokat világosan meg kell határozni (az egyes fázisok a projekt nagyságától is függhetnek.) Minden fázist jelentés készítésével célszerű zárni, amelyhez a következő fázis megkezdését engedélyező vezető írásos jóváhagyása szükséges. Azt is világosan meg kell határozni, hogy a különböző fázisokba kit kell bevonni, és milyen biztonságtechnikai tanulmányokat szükséges elvégezni. 15