Kutatók és termelők együtt az ágazatfejlesztés lendületvételéért IV.

Átírás

1 Kutatók és termelők együtt az ágazatfejlesztés lendületvételéért IV. szakmai fórum DEBRECEN, MÁRCIUS 28. MAGYAR AKVAKULTÚRA SZÖVETSÉG, 2014 A kiadvány a Földművelésügyi Minisztérium támogatásával a PTKF/1406/2014. számú támogatási szerződés keretében készült.

2 Tartalomjegyzék I. Összefoglalás.3 II. III. IV. Előzmények, a tanácskozás fontossága..5 Előadások és hozzászólások..9 A tanácskozás főbb megállapításai Mellékletek Program 2. A tanácskozáson készült fotók 3. Résztvevők listája 2

3 I. Összefoglalás A Magyar Akvakultúra Szövetség (MASZ) tevékenységének fontos célja, hogy segítse a kutatók, az ágazati szakpolitikai döntéshozók és a gyakorlat közötti párbeszédet kiemelten az innováció területén. Az innováció, a kapcsolódó ágazati támogatások rendszerével stratégiai jelentőségű terület, amely alapvetően befolyásolja az ágazat fejlődését, versenyképességét, fenntarthatóságát és jövőjét. A témakör fontosságát szem előtt tartva a MASZ a Debreceni Egyetemmel közösen hagyományaihoz híven, immáron negyedik alkalommal március 28 án interaktív szakmai fórumot szervezett Debrecenben, az ágazat kutatóinak és a termelői szféra képviselőinek részvételével. A rendezvény alapvető célja volt a halászati termékpálya mentén az innováció ösztönzése, valamint az, hogy ezzel is hozzájáruljon ahhoz, hogy az innováció meghatározó pillér legyen a MAHOP végrehajtása során a uniós tervezési időszakban. A rendezvényen szinte valamennyi, az ágazatban érintett hazai kutatóhely és felsőoktatási intézmény, illetve vállalkozás képviseltette magát. A workshop elnöki tisztét Dr. Váradi László a MASZ elnöke töltötte be, míg a moderátori feladatokat a rendezvény házigazdája képviseletében Dr. Szűcs István látta el. A fórumot a Vidékfejlesztési Minisztérium Erdészeti, Halászati és Vadászati Főosztályáról Bardócz Tamás főosztályvezető úr nyitotta meg és tájékoztatta a résztvevőket az ágazatot érintő szabályozások változásairól és a jövőbeli ágazati támogatások lehetőségeiről. Az első előadást Dr. Váradi László tartotta a vietnámi akvakultúra sikertörténetéről és annak számunkra is alkalmazható tapasztalatairól. Felkért hozzászólóként a termelői szféra részéről Hoitsy György (Hoitsy és Rieger Kft.) képekkel gazdagon illusztrálva mondta el a Vietnámban szerzett gyakorlati tapasztalatait. A Horvátországból meghívott vendég előadó Goran Cesnovar előadásában egy modernizált pontytermelő komplexum (PP Orahovica) kialakítását mutatta be. Előadásából képet kaptunk a cégük és Horvátország haltermeléséről, halfeldolgozásáról és a kereskedelemről. Felkért hozzászóló Puskás Nándor volt a Hungarotrade Fish Kft. től. Prof. Dr. Bercsényi Miklós Intenzív (tápos) tavi haltermelés címmel tartott előadást, melyben bemutatta az intenzifikálás előnyeit és hátrányait. A Czikkhalas Kft. részéről hozzászólóként Egyed Imre számolt be saját tapasztalataikról. 3

4 Borbély Gyula a Jászkiséri Halas Kft. től az Intenzív rendszerek elfolyóvizének kezelési lehetőségein belül a hidropónia jelentőségéről, típusairól és hatékonyságáról beszélt. Radics Ferenc a Szarvas Fish Kft. től hozzászólásában saját gyakorlati tapasztalatait ismertette az elfolyóvíz kezelése kapcsán. Nagy Gábor az Aranyponty Zrt. munkatársa a kombinált (intenzív extenzív) lesőharcsa (Silurus glanis) nevelés lehetőségeit és gyakorlati tapasztalatait mutatta be. Előadásából megtudtuk, hogy a kutatási program elsődleges célja a minőségi halhús termelés fokozása, a pontytermelő gazdaságok fenntartható hozamnövelése, a lesőharcsa folyamatos piacon tartása és a környezetkímélő termelés megvalósítása. Dr. Hegyi Árpád a SZIE Halgazdálkodási Tanszékének munkatársa hozzászólásában a tanszékükön folyó munkákból szerzett, hasonló irányú tapasztalatait osztotta meg a résztvevőkkel. Halasi Kovács Béla a SCIAP Kft. től a magyarországi tógazdálkodás természeti értékfenntartó szerepét és ökológiai szolgáltatásait elemezte, illetve bemutatta a tógazdasági haltermelés gazdasági, vízgazdálkodási, természetvédelmi és társadalmi jelentőségét Az előadás felkért hozzászólójaként Sztanó János a Szegedfish Kft. től a gazdaságuk gyakorlati tapasztalatait ismertette. Az előadásokat követően kérdések és hozzászólások hangzottak el a résztvevőktől, majd a tanácskozást Dr. Váradi László összegzése zárta, amelyben megállapította, hogy az előadások és a hozzászólások is jelezték, jelentős innovációs erőforrások vannak az ágazatban, amelyek mobilizálását segítheti az új Magyarországi Halászati Operatív Program (MAHOP). A tanácskozásról a Magyar Mezőgazdaság (XV évf májusi szám), Halászati Lapok mellékletében tájékoztató cikk jelent meg, valamint az előadások teljes terjedelemben felkerültek a MASZ weboldalára ( is. 4

5 II. Előzmények, a tanácskozás fontossága A Magyar Akvakultúra Szövetség (MASZ) 2010 ben történt megalakulásának egyik fő motivációja volt, hogy tevékenységével lendületet adjon a magyar halgazdálkodás innovációjának, különös tekintettel az akvakultúrára. Az európai akvakultúra fejlesztése során számos kihívással kell szembenézni. Az Európai Akvakultúra Termelők Szövetsége (FEAP) szerint az akvakultúra fejlesztést akadályozó főbb tényezők: az egyenlőtlen verseny az EU n kívüli termelőkkel; világos fejlesztési stratégia hiánya; a fogyasztók tájékoztatásának elégtelensége; az akvakultúra nem megfelelő képviselete az európai döntéshozatalban; illetve a bonyolult és sok esetben túl szigorú szabályozás. A MASZ, mint a FEAP tagja együttműködik az európai érdekképviseleti szervezettel az akvakultúra fentebb vázolt korlátainak felszámolásában európai szinten is és igyekszik hozzájárulni ahhoz, hogy a hazai és európai intézkedések összhangban legyenek. A MASZ a FEAP al együttműködve szervezte meg szeptember 3 án az európai tógazdasági haltermelők tanácskozását egyik tagjának az Aranyponty ZRt. nek rétimajori központjában. A tanácskozás egyik célja volt a hazai akvakultúrában meghatározó tógazdálkodás fejlesztését gátló tényezők feltárása. Az európai tógazdálkodásban élenjáró kilenc európai ország (Ausztria, Csehország, Franciaország, Horvátország, Lengyelország, Magyarország, Németország, Olaszország, Románia) 27 vezető szakembere a következő tényezőket azonosította be, mint amelyek nehezítik a tógazdálkodás fejlesztését: a szigorú (sokszor megalapozatlan) szabályozás, illetve a bürokrácia; a ragadozók (különösen a kormorán) kártétele, illetve a kompenzáció hiánya; a halastavak ökológiai szolgáltatásainak el nem ismerése, illetve a támogatás hiánya; a tavi halak (elsősorban ponty) árának stagnálása, illetve az input anyagok (főleg takarmány) árának emelkedése. Bár országonként változik, de problémaként említhető többek között a tógazdasági infrastruktúra alacsony műszaki színvonala, a vízellátással kapcsolatos magas költségek (különösen Magyarországon), az innováció hiánya, az áruház láncoknak való kiszolgáltatottság, illetve az értékesítés nem megfelelő szintű szervezése. Megemlítendő, hogy a beazonosított problémák nagy többsége nem csak a tógazdálkodás, hanem általában az akvakultúra fejlesztését is gátolja. Egyik ilyen negatív tényező az innováció elégtelensége. Az innováció egy olyan komplex folyamat, amelynek egyes elemei megfelelő szinten rendelkezésre állnak Magyarországon (pl. színvonalas kutató műhelyek, innovatív farmerek), azonban 5

6 nem áll össze olyan célirányos, összehangolt tevékenységgé, amely fontos, illetve meghatározó eleme lenne az akvakultúra fejlesztésének. A MASZ, kiemelt céljainak megfelelően tájékoztatással (honlap, hírlevél, szakmai cikkek stb.), szakmai kiadványokkal és szakmai tanácskozások szervezésével, illetve hazai és nemzetközi projektekben való részvétellel segíti azt, hogy az innováció a hazai akvakultúra fejlesztés meghatározó elemévé váljon. A hazai halgazdálkodás, illetve akvakultúra fejlesztésére olyan, korábban soha nem létező források álltak rendelkezésre 2009 től, mint Európai Halászati Alap (EHA), amely forrásainak felhasználásához a Halászati Operatív Program (HOP) adott keretet. A Magyarország számára rendelkezésre álló EHA támogatás közel 14 milliárd forint a évek közötti időszakra. A tervidőszak végéhez közeledve megállapítható, hogy a HOP források döntő hányadát (87%) a tógazdaságok, intenzív rendszerek, halfeldolgozók építésére, felújítására és infrastruktúrájuk fejlesztésére fordította az ágazat. E beruházások és felújítások tartalmaztak ugyan innovatív elemeket, illetve a termelő alapok technikai színvonalának szükségszerű javítását szolgálták, még sem lehet elmondani, hogy számottevően hozzájárult volna a hazai akvakultúra versenyképességének növeléséhez. Sajnálatos, hogy éppen az innovációt szolgáló, tudás és technológia transzfer, illetve piacfejlesztési elemeket tartalmazó, úgynevezett 3. tengely ( Kollektív intézkedések ) programja a támogatási időszak végéhez közeledve sem indult be. (Megjegyezzük, hogy a MASZ debreceni tanácskozásán Bardócz Tamás a Vidékfejlesztési Minisztérium Erdészeti, Halászati és Vadászati főosztályának vezetője bejelentette, hogy a HOP 3. tengelyes intézkedésein belül még első felében elindul egy, az ágazati innovációt szolgáló program, amely oktatási és kutatási intézményeknek 100% os, vállalkozásoknak 80% os támogatást nyújt innovatív fejlesztések, pilot projektek megvalósításához.) További fontos ágazati feladat tehát az innováció fontosságának hangsúlyozása, innovatív elemeknek a jövőbeni fejlesztési programokba való beépítése, illetve az innováció támogatása, különös tekintettel az új, közötti tervezési időszakra. Az Európai Unióban az EHA t 2014 től az Európai Tengerügyi és Halászati Alap (ETHA) váltja fel, amely várhatóan több mint tíz százalékkal növekszik az előző ciklushoz képest, így valamivel több mint 39 millió euró (15,5 milliárd forint) áll majd rendelkezésre akvakultúra fejlesztésekre a következő időszakban. 6

7 Bardócz Tamásnak főosztálvezető tájékoztatása szerint az ETHA felhasználását szabályozó Halgazdálkodási Operatív Program kiindulási elemzései elkészültek és az első verzió társadalmi vitája még ebben az évben megkezdődik. Az akvakultúra vállalkozások termelésének növelését, illetve a termelő alapok korszerűsítését célzó beruházások a HOP időszakban megkezdett jó gyakorlatnak megfelelően továbbra is támogathatóak lesznek. Ide tartoznak a termelést és a fajok, illetve termékek diverzifikációját célzó beruházások, a ragadozók elleni védelmet célzó eszközök beszerzése, az erőforrás vagy energiafelhasználás hatékonyságát és a környezeti fenntarthatóságot, illetve a termékek minőségének javítását, vagy hozzáadott értékének növelését célzó beruházások. Támogatást kaphatnak azok az akvakultúra vállalkozások is, amelyek vízfelhasználást csökkentő, vagy vízminőséget javító beruházást hajtanak végre, illetve amelyek zárt, vízvisszaforgatásos (recirkulációs) akvakultúra rendszerek kialakítását célozzák. Az ETHA támogathatja új vállalkozások indulását, ha azok megfelelő szakmai készséggel rendelkeznek, első alkalommal hoznak létre akvakultúra vállalkozást és egy üzleti tervet készítenek. Ehhez kapcsolódik, hogy támogatás adható szakmai készségek fejlesztésére, különböző képzések, tudományos és technikai ismeretek, gyakorlatok terjesztésére is. Az Európai Unió, a halastavi környezetgazdálkodási programok fontosságát felismerve, lehetőséget fog biztosítani a környezetvédelmi szolgáltatásokat biztosító akvakultúra formák támogatására is. Megállapítható, hogy az akvakultúra, illetve azon belül az édesvízi akvakultúra megfelelő hangsúlyt kapott az Európai Tengerügyi és Halászati Alap (ETHA) előkészítése során. Ez részben annak az aktív fellépésnek is köszönhető, amelyikben a MASZ is részt vett, összehangolva tevékenységét a magyar halászati szakigazgatással és európai szervezettel, kiemelten a FEAP al. Kétségtelen, hogy az ETHA források jó lehetőséget biztosítanak az ágazat innovatív fejlődéséhez, szükség van azonban arra, hogy az innováció a korábbiakhoz képest hangsúlyosabban jelenjen meg a hazai ágazati fejlesztésekben, illetve a MAHOP programjában. Az európai országok közötti versenyben is meghatározó lesz melyik ország, milyen hatékonyan tudja felhasználni az ETHA forrásokat és hogyan tudja növelni versenyképességét. A versenyképesség növelésében nem kérdés ma már az innováció fontossága, szükséges azonban, hogy ennek felismerésén túl megfelelő eszközrendszert építsen ki az ágazat, hogy az innováció révén a gazdálkodók versenyképes termékekkel tudjanak megjelenni az EU illetve EU n kívüli országok piacain. A 7

8 MASZ továbbra is kész aktívan részt venni az innovációt segítő folyamatokban, amelyik egyik, ma már hagyományos eleme a MASZ fóruma Debrecenben. Az évente megrendezett tanácskozás mindenkori alcíme Kutatók és Termelők Együtt az Ágazatfejlesztés Lendületvételéért. A évi szakmai tanácskozást annak jegyében szervezte meg a MASZ, hogy legyen az innováció a MAHOP vezérlő elve. A tanácskozáson tanulságos, az innováció fontosságát illusztráló nemzetközi példák mellett bemutatkoznak az innovációban élen járó egyes hazai intézmények és vállalkozások, illetve a hozzászólások és szakmai viták lehetőséget nyújtanak az ötletek és tapasztalatok cseréjéhez, a közös projektelképzelések formálásához. 8

9 III. Előadások és hozzászólások I. előadás és hozzászólás A vietnami akvakultúra sikertörténete és annak tapasztalatai Dr. Váradi László, MASZ elnök, Szarvas A világ akvakultúrájában meghatározó az ázsiai országok termelése, amely a világtermelés 91% át adja. Így az ázsiai akvakultúra önmagában egy sikertörténet, amelynek olyan elemei vannak, mint a kínai hal rizs integráció, illetve az egzotikus fajok termelésbe vonása, az indiai garnélarák kistermelők összefogása, a thaiföldi hátsó udvari rákkeltetés és nevelés, a GIFT (Genetikailag Javított Farmokon nevelt) tilápia elterjedése, vagy az öntözővíz tározók hasznosítása haltermelésre Sri Lankán. Kiemelkedő azonban közülük a pangasius termelés fejlődése Vietnamban. A pangaius termelés Vietnamban 1997 ben még az tonnát sem érte el, azonban 2011 re már megközelítette az 1,2 millió tonnát (1. ábra), amely ez idő alatt évi 25,1 % termelés növekedést jelentett. 1. ábra Pangasius termelés Vietnamban (Forrás: FAO Fishstat Plus, 2013) Vietnam pangasius termelő régiója a Mekong Deltában An Giang, Cantho és Dong Thap tartományok (2. ábra). Az összes termeló terület mintegy 6000 ha, amelynek 72 % át kisebb, mint 5 hektáros farmok adják. A hektáronként hozamok elérhetik a 600 tonnát is. A pangasisus termelés mintegy család megélhetését biztosítja, illetve kb embernek (főleg nőnek) ad munkát a feldolgozó üzemekben. A pangasius termelés adja a vietnami összes akvakultúra 9

10 termelés 38 % át 2013 ban. Volumenben kifejezve. A pangasius értékesítésből származó export árbevétel 1,7 milliárd dollár volt 2013 ban, az akvakultúra összes export árbevételének kb. 25% a. Az akvakultúra hozzájárulása a GDP hez kb. 4% Vietnamban, amelynek 22% át a pangasius termelés adja. 2. ábra A pangasius termelés fő régiója Vietnamban a Mekong folyó Deltájában A pangasius sikertörténet fő hat eleme a következők szerint összegezhető: (1) a halfaj; (2) a vízrajzi és éghajlati adottságok; (3) az akvakultúra nagy hagyományai; (4) emberi tényezők; (5) kormányzati támogatások; (6) piacfejlesztés. A Vietnamban őshonos 12 pangasius faj közül meghatározó a termelésben a Pangasianodon hypophthalmus, amelynek élőhelye a Mekong folyó és mellékvizei (Kambodzsa, Laosz, Thaiföld). Vándorló hal, ivóhelye a Mekong felső folyása (Khone vízesés alatt). Alacsony oxigénigényű a kettős légzés miatt, de kedveli a mély és áramló vizet. Gyors növekedésű hal, 6 8 hónap alatt akvakultúrában eléri a 0,8 1,3 kg os tömeget. A pangasius régió a Mekong Deltában van, amely területe ha (az összes édesvízi terület 67% a). A pangasius termelés alapját biztosító Mekong folyó vízhozama: m3 /s. A régióban az átlagos léghőmérséklet Co, így a vízrajzi és éghajlati adottságok kiváló feltételeket biztosítanak az akvakultúra fejlődéséhez. A kistavi pangasius termelés már az 1940 es években elkezdődött An Giang és Dong Thap tartományokban. Az 1960 as években a kis extenzív rendszerek használata volt jellemző, azonban 1980 as évektől elkezdődött a termelés 10

11 intenzifikálása. Az ivadékot ekkor még a természetes vizekből fogták és a takarmány helyben készített nedves táp volt. A pangasius ketreces termelés adott lendületet a fejlesztésnek, amely 1994 ben érte el csúcspontját. Ekkor mintegy 2000 ketreces telepen termeltek pangasius bocourti t a Mekong folyón. Ezt követően a termelés áthelyeződött a tavakba és 2009 ben már csak kb. 100 ketreces telepben termeltek pangasiust. A tavi termelés faja a pangasianodon hypophthalmus lett, amelynek 1995 ben kidolgozták a szaporítás technológiáját. A 2000 es évek elejétől indult meg az intenzifikálás, amely keltetőházi ivadék népesítésén és mesterséges táp alkalmazásán alapul. A sikertényezők közül fontos az emberi tényező, amely magában foglalja a pangasius termeléssel kapcsolatos több évtizedes tudást és tapasztalatot, a szorgalmat és a kitartást, az innovációs készséget, illetve a kockázatvállalást. A kormányzati támogatás fontos szerepet játszott a pangasius termelés fellendítésében, azonban hangsúlyozni kell, hogy az nem elsősorban pénzügyi támogatást jelentett, hanem az oktatás, szakképzés, szaktanácsadás, a kutatás támogatását (ivadékminőség; állategészségügy; környezeti monitoring), illetve a kedvező bankhitelek biztosítását, (termelők és kiemelten a feldolgozók számára), a nemzetközi marketing tevékenység támogatását (termékminőség; nyomonkövethetőség; élelmiszer biztonság), és a piacfejlesztést. A piacfejlesztést segítette Vietnami Vízi Élelmiszereket Feldolgozók és Értékesítők Szövetsége (VASEP), illetve a szolgáltatók, feldolgozók és termelők összefogása. Az ágazatban meghatározó a feldolgozók szerepe, amelyek gesztorként működnek és tartják a kapcsolatot a bankokkal, a biztosítókkal és a termékminősítőkkel is. Bár a pangasius termelés látványos fejlődése világviszonylatban is sikertörténet, a fejlődés lelassult az utóbbi időben és a pangasius termelés fenntarthatóságnak biztosítása érdekében az alább ismertetett feladatok fogalmazódtak meg: Betegség megelőzés, gyógyszerhasználat minimalizálása Környezeti fenntarthatóság javítása Ivadék ellátás, illetve az ivadék minőségének javítása Víztakarékos és energia hatékony termelő rendszerek fejlesztése Új piacok feltárása Ágazati szervezettség növelése 11

12 A rendszer és technológia fejlesztés területén figyelemre méltó a hollandvietnami együttműködés keretében végzett fejlesztő munka, amelynek eredményeképpen kialakítottak egy fél üzemi körülmények között sikeresen működő tavi recirkulációs rendszert. A SUPA (Fenntartható Pangasius Akvakultúra) projekt keretében épített 485 m 3 es rendszer a 3. ábrán látható. Fő elemei a halnevelő medence (342 m 3 ), az ülepítő (126 m 3 ) és a biofilter ( 17 m 3 ). A rendszer lehalászásakor a biomassza tömege 34 kg volt m 2 ként. A magyarvietnami, illetve magyar holland kapcsolatokat figyelembe vételével felmerül egy háromoldalú magyar holland vietnami együttműködés lehetősége a tavi recirkulációs rendszerek fejlesztésének területén. 3. ábra A holland vietnami SUPA projekt keretében létesített tavi recirkulációs rendszer, amelyben pangasiust termelnek környezetbarát módon A vietnami pangasius termelés sikertörténet főbb okai és számunka is fontos tapasztalatai az alábbiakban összegezhető: A kedvező éghajlati és vízrajzi adottságok, illetve a tömegtermelés lehetőségei mint alapfeltételek párosultak: a farmerek szorgalmával, vállalkozási és innovációs készségével, a kormányzati támogatásokkal, illetve aktív marketing munkával. Ennek az eredménye a magas minőségű, olcsó termék, illetve a piaci siker. A tapasztalatok alapján megfogalmazott újabb kihívások: fenntartható rendszerek fejlesztése; új piacok feltárása, illetve az ágazati szervezettség növelése a hazai ágazatfejlesztésben is alapvető feladatok. Fentieket figyelembe véve célszerű tovább ápolni és erősíteni a hagyományos magyar vietnami halászati együttműködést. 12

13 Hozzászólás: Hoitsy György ügyvezető, Hoitsy és Rieger Kft., Lillafüred Hoitsy György meghívott szakértőként dolgozott Vietnamban és a munka során szerzett tapasztalatait osztotta meg a résztvevőkkel. Vietnamban hatalmas halászati erőforrások állnak rendelkezésre: 310 kagylófaj; 450 rákfaj; 700 édesvízi halfaj; és 2000 tengeri halfal. A vietnami farmerek egyre többet hasznosítanak a rendelkezésre álló fajokból az akvakultúra révén. A különféle halak és vízi élőlények iránt növekszik az igény nem csak a mennyiséget, de a választékot is figyelembe véve. A gazdálkodók gyorsan reagálnak az igényekre és nagy innovatív készséggel és leleményességgel dolgoznak ki új technológiákat és építenek akvakultúra rendszereket. As őshonos fajok mellett olyan új egzotikus fajok termelésbe vonása is sikeresen megtörtént, mint a pisztráng, illetve a tokfélék. A vietnami akvakultúra fejlesztésére ma már az intenzifikáció a jellemző, amely mesterséges tápok alkalmazására épül. Az utóbbi évtizedben nagyon sok haltápüzem épült az országban, amelyek magas minőségű, többnyire extrudált tápokkal állnak a farmerek rendelkezésére. A minőségi tápok alkalmazásával lényegesen javult az akvakultúra környezeti fenntarthatósága is. A hal kedvelt élelmiszer Vietnamban és a halfogyasztásnak nagy tradíciója van. A hal a hagyományos piacokon (4. ábra) keresztül a legkorszerűbb áruházláncokig sokféle csatornán jut el a fogyasztókhoz. Bár a feldolgozott termékek többségét exportálják, a vietnami fogyasztók körében is nő a feldolgozott hal iránti igény. 4. ábra A vietnami háziasszonyok még ma is szívesen vásárolnak hagyományos halárusoktól. 13

14 II. előadás és hozzászólás Egy modern pontytermelő komplexum kialakítása Horvátországban Goran Cesnovar, PP Orahovica halgazdaság, Horvátország Horvátország összes halastóterület ha, akvakultúra termelése tonna, összes édesvízi haltermelésük tonna, a pontyfélék összes termelése tonna. A ponty az édesvízi akvakultúra meghatározó faja (2891 t), amely mellett jelentősebb fajok a pettyes busa (500 t), az amur (158 t), és a fehér busa (95 t). Kisebb mennyiségben termelnek még folyami harcsát (24 t), csukát (11 t), és süllőt (8 t). Horvátországban a tengertől távolabbi régiókban ma is nagy jelentőségű a tavi haltermelés. Az országban 49 édesvízi gazdaság működik, amelyből 23 tógazdaság. Az alkalmazott tavi haltermelési technológiák hasonlóak a magyarországihoz, azonban Horvátországban elterjedtebb granulált tápok használata a takarmányozás során. Nemrégiben kidolgozzák a pontyhús minősítésének rendszerét is, amely révén növelhető a pontytermékek versenyképessége. A tanácskozáson előadója az Orahovica halgazdaság vezető munkatársa, akik Horvátország (de lehet, hogy Európa) legdinamikusabban fejlődő tógazdaságát mutatta be. A céget 1963 ban alapították, melynek elsődleges ágazata a mezőgazdaság. Több mint 6900 ha termőterületen és 4000 ha halastavon gazdálkodnak. A mezőgazdaságon belül diverzifikál a gazdálkodás, elsősorban gyümölcstermesztéssel, szőlő és bortermeléssel, szántóföldi növénytermesztéssel és állattenyésztéssel foglalkoznak, valamint nagy kiterjedésű tavaikon halat termelnek. Gazdálkodásuk során fontosnak tartják a környezet tiszteletét és törekszenek a tradícióik és a korszerűség összehangolására. Jelenleg az alkalmazottaik száma több mint 200 fő, és a cég jövedelme 2013 ban körülbelül 22,5 millió euro volt. A tavalyi évben 3000 ha on folyt haltermelés fejlett technológiai megoldásokat használva. A hazai hal és haltermékek iránti igények ellátása mellett a régió országaiban (Bosznia Hercegovina, Szerbia) és az EU piacain is jelen vannak (Csehország, Lengyelország, Magyarország, Olaszország). A gazdaság legfontosabb halfajai a tükrös ponty, a csuka, süllő, vörös szárnyú keszeg, dévér keszeg, harcsa, amur, pettyes és fehér busa és a compó. 14

15 5. ábra A PP Orahovica halgazdaság látképe A halgazdálkodásuk fejlesztésének kulcselemeit a genetikában és a keltetésben, a termeléstechnológia fejlesztésében, a feldolgozásban, a logisztikában, a piaci és marketing tevékenység megerősítésében, a hatékony szervezeti egységek működésében, valamint a K+F ben (kutatás fejlesztés) látják. A haltermelés során, minden lépésnél a jó mezőgazdasági gyakorlatnak és a HACCP rendszernek próbálnak megfelelni, valamint kiemelten odafigyelnek az állati melléktermékek ártalmatlanítására. Az állati melléktermékek kezelése egy speciális folyamaton megy keresztül, melyet az EU szabályozással összhangban hajtanak végre. Az élő hal feldolgozása során keletkező melléktermékeket 3 kategóriába sorolják és 0 4 C között tárolják, majd melléktermékek ártalmatlanítását alvállalkozó végzi. A halfeldolgozás során az élő halakat tárolják és előkészítik a feldolgozáshoz. A feldolgozott haltermék csomagolása, raktározása ISO minősítési rendszer által irányított. A gazdaság tavaiban a ponty termelés 100 éves múltra tekint vissza. Polikultúrás termelést folytatnak, melynek legfontosabb halfaja a ponty, amely őshonos, horvát vonalból származik. A gazdaság teljes üzemű tógazdaságként működik, megfelelő minőségű ivadékellátást saját keltető üzemük biztosítja. A keltető kapacitása 50 millió lárva/turnus. A keletető automatizált berendezései lehetővé teszik különböző fajok egy időben történő szaporítását. A tenyészállomány szelekcióját maguk végzik. A nevelés további szakaszaiban is mindent megtesznek a magas minőségű termék előállítás érdekében. A takarmányozás extrudált takarmányok alkalmazásán alapul. A tápok a ponty korosztályához és méretéhez igazodó fehérje tartalommal rendelkeznek, nem tartalmaznak 15

16 növekedési hormonokat és folyamatos minőség ellenőrzésen mennek keresztül (organoleptikus, fizikai kémiai és mikrobiológiai vizsgálatok). 6. ábra A nagyüzemi termelés során automata etetőket és levegőztetőket alkalmaznak A termelésben a környezeti tényezők szabályozása automatizált, úgymint vízhőmérséklet és oldott oxigén tartalom mérés, a tavak levegőztetése. A vízkémiai paraméterek ellenőrzése saját laboratóriumban történik. A tavak vizének biológiai minősítése során a fitoplankton, a zooplankton és a zoobentosz minőségi és mennyiségi vizsgálatát végzik. A halegészségügyi előírásokat szigorúan betartják, rendszeresen végeznek próbahalászatot, makroszkopikus és mikroszkopikus vizsgálatokat. A halászati ágazat előnyeit elsősorban a technológiailag megfelelő méretű és kialakítású tavakban kisebb, könnyen kezelhető egységekben látják. 7. ábra A ponty értékesítés megoszlása a különböző piaci szegmensek között Fontosnak tartják a szennyezésektől mentes táplálóvíz biztosítását, amely csökkenti a betegségek és fertőzések kockázatát. Egyszerű iszapeltávolítás mellett folyamatos halászatot próbálnak biztosítani egész éven át. Intenzív pontynevelést 16

17 folytatnak, így a piaci méretet 2 év alatt érik el. A termelési cél elsődlegessége mellet fontosnak tartják a tavak tájképi és ökológiai értékeinek megőrzését is. Jövőbeli céljuk, hogy vezető szerepet töltsenek be a piacon, a hatékonyság és termékminőség tekintetében a korszerű mezőgazdasági vállalkozás elvárásainak megfelelően. Céljuk továbbá a meglévő korlátok folyamatos felszámolása a tudás és technológia transzfer adta lehetőségek kihasználásával a jobb minőség, magasabb hozamok/bevétel és nagyobb hatékonyság elérése érdekében. Kiemelt feladatnak tekintik a saját takarmánytermesztés fejlesztését, az alapanyagok és a megtermelt takarmányok minőségének szabályozását, új halfeldolgozó építését, a termékek hozzáadott értékének növelését és a kínálat bővítését. Az édesvízi halak és haltermékek népszerűsítésével is kívánják a piaci szerepüket növelni. Hozzászólás: Puskás Nándor ügyvezető, Hungarotrade Fish Kft., Debrecen Meglátása szerint a magyar halgazdálkodási ágazat, azon belül a halastavi gazdálkodás a rendszerváltást követően a mezőgazdaság egyedüli ágazataként megőrizte méretét, súlyát, sőt megújulni és fejlődni volt képes. Mára azonban a hazai tógazdálkodás mégis súlyos piaci, gazdasági problémákkal küzdve a környező országok haltermelőihez képest versenyhátrányba került. E helyzet kialakulásának több oka van. A magyar tógazdaságok működésük során kiemelt ökológiai értéket tartanak fenn, azonban ez az értékfenntartás az egyre nehezedő gazdasági helyzetben fokozott terhet ró a gazdálkodókra. A halastavi gazdálkodás napjainkban vízgazdálkodási szempontból egyértelműen pozitív tevékenységnek tekinthető. Ennek ellenére a hazai halgazdálkodók Európában szinte egyedülálló mértékű vízdíjat kötelesek fizetni. Ráadásul a vízszolgáltatás nem piaci alapon történik, amit jól jelez az a tény is, hogy az országon belül óriási különbségek alakultak ki pusztán a víz díjában is, ami független az ehhez kapcsolódó szolgáltatás mértékétől, minőségétől. A magyarországi tógazdaságok zömének termékszerkezete korszerűtlen, végterméke az élőhal, melynek ára hosszú évek óta stagnál, sőt az utóbbi két évben árcsökkenés is bekövetkezett. A fent említett problémák a tógazdaságok jövedelmezőségi mutatóit lerontották, így mielőbbi hatékony kezelésük 17

18 elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy ágazatunk fejlődése biztosítható legyen, és versenytársa maradhasson más európai pontytermelő országoknak. III. előadás és hozzászólás Az intenzifikálás lehetőségei a tógazdasági haltermelésben (előnyök hátrányok) Prof. Dr. Bercsényi Miklós egyetemi tanár, Pannon Egyetem Georgikon Kar, Keszthely A világban mindenütt, ahol jelentősen nőtt a haltermelés, az intenzív technológiák alkalmazásának volt köszönhető. Kínától Amerikáig és Norvégiától Chiléig sok halfaj új típusú, nagy sűrűségű, iparszerű termelési módszereit dolgozták ki. Ezek azonban egy ökológiai jellegű tényezőben megegyeznek: a halak táplálékát nem a nevelővíz trofitásának fokozásával, hanem kívülről bevitt, kész takarmányokkal oldják meg. A nagy termelékenységű új technológiák alkalmazása a hagyományoshoz képest több szaktudást, pontosabb és szervezettebb munkavégzést, azaz több hozzáadott szellemi értéket igényel. Az intenzív üzemi haltermelés állandó vízátfolyással, vagy vízvisszaforgató technológiával, vagy a kettő kombinációjával rendelkező és azt használó haltermelő rendszer, vagy haltermelő egység, amelyben a halneveléshez kizárólag teljes értékű haltakarmányt használnak. Az EU halfogyasztásának 40 50% a EUn kívüli termelőktől származik. Kevés az esélye, hogy pontyból számottevően növelni tudjuk az EU ba irányuló magyar exportot. Amit érdemes tenyészteni az szálkamentes, gyorsnövésű, zsúfolt tartást is tűrő, könnyen szaporítható, az adott országban ökológiai problémát nem okozó, a piacon keresett halfaj, amihez a meglévő termelési struktúráink könnyen adaptálhatók. A hazai klimatikus adottságok, a meglévő tógazdaságaink, és a piaci igények jó lehetőséget nyújtanának arra, hogy Magyarország az európai harcsatenyésztés központjává váljon. 18

19 8. ábra Lesőharcsa, a hazai akvakultúra ígéretes halfaja Ennek eléréséhez, jó növekedésre és megmaradásra szelektált harcsa vonalakra, jó tápokra, és a kombinált rendszerű (zárt és tavi), kétéves üzemmódú nevelés elterjesztésére volna szükség. Ilyen megoldással a gazdaságos termelés környezeti és természetvédelmi szempontjai is érvénye juthatnak. Csupán a párolgási veszteséget kitevő vízpótlással magyarországi éghajlaton nagyjából 10 tonna/ha haltermelés érhető el úgy, hogy a tóvíz minősége lecsapoláskor nem rosszabb a hagyományos technológiájú tavak vizének minőségénél. Jó hazai példák vannak már monokultúrás tavi harcsatenyésztésre, ami biztos jele annak, hogy megindult a fejlődés e területen. Nitrogén Hagyományos trágyás Nitrogén Új tápos 9. ábra Nitrogén hasznosulás a hagyományos és tápos etetés esetében Az intenzív technológiák hátrányai között említhető, hogy alkalmazásuk komoly szaktudást igényel, napi felügyelet szükséges (hétvége sem maradhat ki), hibázáskor nagyobb rizikó, járvány veszélyesebb és csak ott van realitása, ahol az elektromos energia ellátás megoldott. Előnyei mellett szól azonban, hogy 8 10 tonna/ha hozam érhető el, víztakarékos, kisebb a madárkár, hiszen a kis terület 19

20 jobban védhető, nagyságrendekkel több ragadozó (harcsa) termelhető meg rövidebb megtérülési idő mellett, kisebb környezeti terheléssel. Hasznos volna, ha a jövőben elsőséget kapnának azok a kutatások, amelyek az intenzív, környezettudatos, a termelőket közvetlenül segítő eljárások, vagy genetikai fejlesztések elérését céloznák. Hozzászólás: Egyed Imre termelési igazgató, Czikkhalas Kft., Varsád Egyetért az ilyen irányú fejlesztésekkel, hiszen már évekkel ezelőtt is elmondta, hogy a tógazdasági haltermelés innovációs lehetősége a ragadozó halfajok termelésének növelésében van. További innovatív lehetőségeket lát az adott fajokon túl a takarmányozás és tápanyagellátás tekintetében. Véleménye szerint ugyanis nagy hangsúlyt kell fektetni a trágyázási folyamat teljes (trágyakezelés, anyagmozgatás, kijuttatás) gépesítésére. Ismertette a gazdaságukban évek óta folyó tápos kísérletek néhány eredményét. Az utóbbi években elsősorban a kisméretű telelő tavakban (0,1 2 ha) ponty monokultúrás termelést alkalmazva, teljes értékű tápok etetése mellett vizsgálták a N hasznosulást, amely 35,5% körül alakult. Az erőforrás felhasználás felhasználásnál számba vették a víz, energia, munkaerő, és beruházási igény költségeit is. Az eredmények bíztatóak, hiszen egy hektárra vetítve 19 tonnás hozamot értek el, amely mintegy ha hagyományos halastavi termelésnek felel meg. 10. ábra Korszerű halastórendszer Varsádon 20

21 IV. előadás és hozzászólás Intenzív rendszerek elfolyó vizének kezelési lehetőségei Borbély Gyula ügyvezető igazgató, Jászkiséri Halas Kft., Jászkisér A lakosság növekvő hal iránti igényének kielégítése szükségessé teszi a termelés intenzifikálását szerte a világon, de hazánkban is. Így, az intenzív haltermelő rendszerek jelentősége egyre fontosabb az akvakultúrában. Intenzív rendszerekben több száz tonna hektáronkénti hozam is elérhető. A termelés intenzifikálása azonban komoly kihívásokkal jár, amelyek egyike az intenzív rendszerek szervas tápanyagokban gazdag vizének kezelése a negatív környezeti hatások minimalizálása, illetve megszüntetése érdekében. Az intenzív rendszerű haltermelő rendszerek elfolyó vizeiben a magas fehérje tartalmú tápok alkalmazásának következtében nagy koncentrációban találhatóak olyan tápanyagformák (N és P formák), amelyek a természetes vízterekbe kerülésekor jelentős mértékben hozzájárulnak az eutrofizálódás folyamatának felgyorsulásához. A tápok N és P, tartalmának körülbelül 30 35% a hasznosul, tehát elmondható, hogy 100 kg haltápból kb. 4 4,4 kg nitrogén kerül oldott állapotban a vízbe, illetve kb. 0,4 0,6 kg az üledékbe, a foszfor esetén kb. 0,14 kg P kerül oldatba és 0,60 kg kerül az üledékbe. Az értékes tápanyagok újrahasznosítására jó lehetőséget kínálnak a hidropóniás, illetve a hidrópónia és az akvakultúra kombinációjával létrehozható akvapóniás rendszerek. Az akvakultúrával kombinálható hidropóniás rendszereket egyre szélesebb körben alkalmazzák üvegházi zöldség (pl. paprika, paradicsom, fejes saláta) és virág termesztésre, amikor a növény tápanyag ellátása nem a talajon keresztül, hanem áramló vízzel, illetve tápoldatokkal történik. A hidropóniás rendszerek alapvetően aktívak, illetve passzívak lehetnek. A passzív módszer esetén a növény gyökere az áramló vízben lévő tápanyagokat maga veszi fel külső szabályozás nélkül, míg az aktív rendszerben a növény tápanyag igényét szabályozottan biztosítják különféle adagoló berendezésekkel. A zöldség és virágkertészetekben ez a módszer terjedt el leginkább. Hidropóniás rendszereket mutat be az 12. ábra. 21

22 11. ábra Tápoldatos növénytermelés aktív és passzív hidropóniás rendszerben A talaj nélküli növénytermelést lehetővé tevő hidropóniás rendszerekben biztosítani kell a növény gyökerének, illetve magának a növénynek a megtámasztását, amely kavics, kőzetgyapot és más magas hézagtérfogatú gyökér támasztó anyag, illetve zsinóros, hálós függesztő szerkezettel történhet. Ma már nagyüzemi méretekben is alkalmazzák a hidropóniás rendszereket, amint az a 13. ábrán látható. 12. ábra. Nagyüzemi fejes saláta termelő rendszer Az akvakultúra és a hidropónia kombinációjával létrehozott akvapónia alkalmazása során a növények tápanyag igényét nem mesterséges tápoldat, hanem a haltermelő medencéről elfolyó víz szerves anyag tartalma biztosítja. A növények eltávolítják a halnevelő rendszerből elfolyó vízéből a tápanyagokat, így tisztítják is a vizet, amely visszaforgatható a halnevelő medencékbe (14. ábra). Az 22

23 akvapóniás halnevelés így nem csak környezetbarát, hanem víztakarékos is, hiszen a rendszerben csak a párolgási veszteséget kell pótolni. 13. ábra Akvapóniás rendszer vázlata A környezettudatosság növekedésével egyre nagyobb az igény a környezetbarát és víztakarékos rendszerekben előállított haltermékek iránt. Az akvapóniás rendszerekben termelt hal így jól értékesíthető a prémium termékek piacán. Az akvakultúra jövőbeni fejlesztése, illetve intenzifikációja során figyelmet kell fordítani az intenzív haltermelő telepek elfolyó vizének növényekkel történő kezelésére, illetve akvapóniás rendszerek kialakításának lehetőségére. Hozzászólás: Radics Ferenc ügyvezető, Szarvas Fish Kft., Szarvas Radics Ferenc a saját tapasztalataikat ismertette az intenzív rendszerek elfolyó vizének kezelésére vonatkozóan, és néhány gondolatot mondott a Szarvason és Tukán üzemeltetett afrikai harcsa telepeik elfolyó vizének kezelésére épített wetland rendszerekről. A telepeiken a jó hatékonyságú takarmányhasznosítás mellett is szükség van az elfolyó vizek kezelésére, tisztítására. Alapvető feltétele a wetland rendszer építésének a megfelelő méretű terület, amit a tukai telepen már célirányos beruházás mellett tudtak megtervezni néhány évvel ezelőtt. A rendszer biológiai hatékonysága azonban formált szerves anyag mechanikai eltávolításával (szűréssel) is megnövelhető. Így a létesített vizes élőhely víztisztítását végző biológiai rendszert (bakterio, fito, és zooplankton, valamint a magasabb rendű makrovegetáció) csak a mechanikai szűrés után, az elfolyó vízben maradt, csökkentett mennyiségű lebegőanyag és az oldott N és P vegyületek terhelik. 23

24 V. előadás és hozzászólás Kombinált (intenzív extenzív) lesőharcsa (Silurus glanis) nevelés lehetősége és gyakorlati tapasztalatai Nagy Gábor halászati ágazatvezető helyettes, Aranyponty Zrt., Rétimajor Egy GOP projekt keretében négytagú konzorcium dolgozik költséghatékony, természetkímélő haltenyésztési technológia kifejlesztésén, melynek elsődleges célja a lesőharcsa biztonságos, egész éven át tartó árupiaci jelenlétének biztosítása a fogyasztói igények megváltozásához alkalmazkodva. Temperált vizű recirkulációs rendszerekben csupán elvétve tenyésztenek étkezési méretű harcsát. Jelenleg hazánkban a piacra jutó lesőharcsa döntően természetes vizekből, vagy extenzív polikultúrás halastavakból kerül ki. Az extenzív tartástechnológiával, az áruharcsa előállítása bizonytalan, hiszen itt az előre nem tervezhető mennyiségű gyomhalakra alapozzák a hozamot. A termelés három, esetleg négynyaras üzemmódban folyik. Hátránya az extenzív (tavi) technológiának az is, hogy az értékesítés kizárólag az őszi lehalászások után és a tavaszi kihelyezések megkezdése előtti időszakban lehetséges. Nagy mennyiségű piaci harcsa folyamatos előállítására olyan termelési rendszerek tűnnek a legmegfelelőbbnek, ahol az extenzív halastavi struktúrák és az intenzív haltermelési módozatok előnyei egyaránt érvényesülnek. Az ilyen kombinált rendszerekben, a recirkulációs rendszerek 12 nevelési hónapja helyett, 24 hónap alatt lehetséges zsenge harcsából grammos vágásérett végterméket előállítani. Az első évben elvégzett, előre hozott szaporítás és vályús vagy medencés előnevelés után, a természetes ívási időszakra 3 cm es ivadékkal rendelkeztek. Az előnevelt harcsákat nagy egyedsűrűségben ( db/ha) kis alapterületű tavakba helyezték ki, egynyaras nevelés céljából. Mivel a tápos harcsák a tavakban feldúsuló zooplanktont elhanyagolható mértékben hasznosítják, a szűrő táplálkozású lapátorrú tokkal egészítették ki a népesítési szerkezetet. Az esetlegesen elszóródó tápszemcsék hasznosítása céljából előnevelt kecsegét helyeztek ki 1000 db/ha sűrűségben. A tenyészidőszak végén, a hektáronkénti 5500 kg 110 g/db átlagtömegű egynyaras harcsa mellett, a természetes hozamként jelentkező lapátorrú tokból 200 kg/ha, valamint kecsegéből 150 kg/ha hozamot értek el. 24

25 14. ábra Harcsa válogatása az első szezon végén A termelési struktúra második fázisa során az előző évi egynyaras harcsa ivadék további hízlalása, úszó pontonokra szerelt háló ketrecekben történt. A ketrecekben elhelyezett elektromos levegőztető berendezés biztosította a folyamatos vízáramlást, a napelemmel működő önetető pedig az egyenletes takarmány kiosztást. A kora tavasszal megkezdett hízlalás eredményeként a g átlagtömegű harcsa előállítása elérhető a második termelési szezon végére. A rendszer kidolgozásakor azonban nem kizárólag a harcsa tömegnövelése volt a fő szempont, hanem egy fenntartható, környezetkímélő és mindemellett költséghatékony módszert létrehozása. A tavi harcsatermelés, a ketreces nevelés mellett, történhet a haltermelő gazdaságok kisebb tavainak monokultúrás üzemeltetésével is, a hagyományos halastavakét szeresen meghaladó hektáronkénti árbevétel elérése mellett. Ehhez megfelelő műszaki technológiai elemek alkalmazása szükséges, mint a levegőztetés, a vízkeverés és a tápetetés. Az intenzív tavi halnevelés korlátját elsősorban a megfelelő vízminőség biztosítása jelenti. A magas halsűrűség és a tápetetés miatt felhalmozódó bomlástermékek elsősorban az ammónium megfelelő szinten tartása a kulcsa az intenzív halnevelésnek. A kutatási munka folytatódik, amelynek keretében tervezik, hogy baktérium kultúra hozzáadásával javítják a növényi fehérje alapú takarmányok hozzáférhetőségét, illetve az üledék bontási átalakítási képességét. A környezetterhelés csökkentése mellett fontos számos egyéb technológiai paraméter szabályozása is. Ezek közül az egyik legfontosabb a takarmányozás 25

26 hatékonyságának javítása, hiszen intenzív halnevelő rendszerekben a termelés gazdaságosságát a takarmányozás nagymértékben meghatározza. Intenzív rendszerekben az összköltség akár több mint 50% át is jelenthetik a takarmányozással kapcsolatos ráfordítások. Az intenzív harcsatenyésztés hazai viszonyokra való adaptálása során egyik elsődleges cél tehát a takarmányköltség csökkentése olcsóbb tápok alkalmazásával. Hozzászólás Dr. Hegyi Árpád, tudományos főmunkatárs, SZIE Halgazdálkodási Tanszék Hozzászólásában a tanszékük közreműködésével is végzett hasonló kutatási eredményekről (elsősorban a pontytermelésben) számolt be hangsúlyozva, hogy az intenzívebb haltermelés lehet az egyik kulcsa annak, hogy a haltermelés versenyképes legyen más állattenyésztési ágazatokkal. Maga az új takarmányozási technológia révén alacsonyabb költséggel állíthatóak elő a kívánt méretű egyedek, ráadásul rövidebb tenyészidő alatt. Az eredményes technológia alapja a megfelelő és állandó összetételű keveréktakarmány, illetve a takarmányozási technológia pontos betartása. A technológiai fegyelem betartásával ponty esetében 1,4 1,6 kg/kg, a harcsa esetében 1 kg/kg takarmány együttható is elérhető. Az ilyen irányú fejlesztéseknek csak akkor lehet igazi átütő ereje belföldön és külföldön egyaránt, ha a megtermelt árut a piacon értékesíteni lehet, hiszen a több országban (pl. Törökország) hatalmas forrásokat fektetnek be jelenleg az intenzív harcsanevelésbe. A technológia egyetlen negatív hatása elsősorban ökológiai jellegű. A keveréktakarmánnyal bejuttatott magas szerves anyag mennyiségének csak kisebb hányadát értékesíti a hal, a nagyobb része a tavakban rothadó üledékként jelenik meg, amely hagyományos termelési rendszerben kisebb problémát okoz. Az üledék kezelésére vannak már mikrobiális módszerek, amelyek megoldást nyújthatnak a problémára. 15. ábra Keveréktakarmányos pontynevelés telelőtóban önetetővel 26

27 VI. előadás és hozzászólás A tógazdálkodás természeti értéke és ökológiai szolgáltatásai Halasi Kovács Béla ügyvezető, SCIAP Kft., Debrecen Magyarországon a működő halastavak területe a 90 es évek drasztikus csökkenése után mára meghaladja a rendszerváltozás előtti méretet. A magyar tógazdasági haltermelés gazdasági jelentősége megmutatkozik abban is, hogy az EU országai közül a halastavi termelésben Magyarország kiemelkedő helyen áll, ami jelzi az ágazat európai jelentőségét, egyúttal az ország felelősségét is e gazdálkodási forma megőrzésében. A halastavi gazdálkodás számára nélkülözhetetlen, meghatározó jelentőségű megújuló környezeti erőforrás a felszíni víz. A felszíni vízkészlet gazdálkodás struktúrájában a rendszerváltozás óta bekövetkezett mélyreható változások eredményeként mára a tógazdálkodás a felszíni vízfelhasználás arányait tekintve meghatározóvá, egyben annak legfőbb költségviselőjévé vált. A halastavaknak szerepe van a belvizek és árvizek befogadásában is, ezzel hozzájárulva a térség belvíz/árvíz problémáinak költséghatékony megoldásához. A halastavak által visszatartott víz mintegy 30 35% a, azaz millió m 3 víz elpárolog évente, aminek kifejezetten kedvező mezoklimatikus hatása van. A halastavakból történő kibocsátás sajátossága még a fokozatosság és periodikusság. A tógazdasági haltermelés természetvédelmi jelentősége a vizes élőhely biztosítása. Természetvédelmi oltalom alatt álló halastavak területe ha, NATURA 2000 hatálya alá tartozó területek kiterjedése ha. A halastavak 300 nál több európai jelentőségű madárfaj, európai jelentőségű vidra állomány, több védett növényfaj, valamint kétéltű hüllő fajok és védett gerinctelenek élőhelyét biztosítják. A tógazdasági haltermelés társadalmi jelentősége, hogy a vállalkozások jelentősnek tekinthető munkaadókként jelennek meg a többnyire magas munkanélküliségi rátával jellemezhető vidéki területeken, ezáltal közvetlenül és közvetve hozzájárulnak a vidéki települések gazdasági fennmaradásához. A mezőgazdasági ágazaton belül a halastavi gazdálkodás ökológiai szempontból is speciális helyzetben van. A termelés jelenlegi gyakorlatában meghatározó 27

28 mértékben mesterségesen kialakított tavakban történik, ugyanakkor a technológia a természetes vizes élőhelyekre jellemző anyagforgalmi folyamatokra épül. A halastavak nyílt ökológiai rendszerként működnek, ahol a természeti és a technológiai folyamatok egymásra hatva, egymástól nem szétválasztható módon eredményezik az elsődleges termékként előállított halat, valamint emellett a másodlagos termékként létrejövő természeti értékhalmazt. 16. ábra Extenzív halastavak termelésének és ökológiai szolgáltatásának értéke Kiemelten kell foglalkozni azzal, hogy a tógazdálkodás társadalmi elfogadottsága erősödjön Magyarországon és az EU ban. A tógazdálkodás gazdasági súlyát meghaladó komplex értékeket el kell ismertetni mind a hazai, mind az EU s döntéshozók számára. Szükségszerű a támogatási rendszer tudományos ezzel széles körben elfogadott kidolgozása, mely többszintű, a szabályozási, élőhelyi, termelési, információs funkciók lépcsőzetes figyelembe vételével meghatározott lehetne. Hozzászólás Sztanó János ügyvezető igazgató, Szegedfish Kft., Szeged Sztanó János hozzászólásában a halastavaik funkcióit mutatta be, kiemelten a természetvédelmi vonatkozásokra. A tógazdaság építése szikes legelőkön, mocsaras, lápos területen 1930 ban kezdődött el, amely az elmúlt évtizedekben történt fejlesztések eredményeként közel 2100 hektáros halastórendszerré fejlődött. A gazdaságban évente 1400 tonna halhús előállítása és értékesítése történik. A különleges földrajzi adottságoknak (mikroklíma, talajadottságok, 28

29 kedvező vízellátás, stb.) köszönhetően, a tavakban előállított halak kiváló tulajdonságokkal rendelkeznek. Az 1800 km 2 vízgyűjtő területről összefolyó belvíz elvezetése, és a puffer tározóként 10,9 millió m 3 belvíz tározása révén a gazdaság jelentős belvíz mentesítési, belvízvédelemi és belvíz tározási funkciót lát el. Természetvédelemi funkciói az alábbiak: a NATURA 2000 és a Ramsari egyezmény hatálya alá tartozó vizes élőhely fenntartása, valamint az itt előforduló 292 madárfaj és védett növények (flóra, fauna) megőrzése, a kutatások segítése. A gazdaság ha kiterjedésű területen vadgazdálkodási feladatokat is ellát, amely magában foglalja védett és nem védett madarak, illetve más vadon élő állatok kártételének mérséklését is. A tórendszer a Pusztaszeri Tájvédelmi körzet részeként a NATURA 2000 hatálya alá tartozik, ezen belül a Fehértói tavak nagy részére a vizes élőhelyeket szabályozó Ramsari Szerződés előírásai is vonatkoznak. A természetvédelmi területként is funkcionáló halastavakat bel és külföldi "természetbarátok", hivatásos és amatőr ornitológusok, valamint természetfotósok is rendszeresen felkeresik. 17. ábra Hét madárfaj hal és takarmányfogyasztásának értéke a Szegedfish Kft. ben között 29

30 IV. A tanácskozás főbb megállapításai A hazai akvakultúra fejlesztés számos olyan kihívással néz szembe, mint például megfelelés a természeti környezet védelmét szolgáló szigorodó szabályozásoknak, az input költségek (elsősorban takarmány, víz és energia) növekedése a természeti erőforrások korlátozottsága, illetve azokért folytatott éleződő verseny miatt, illetve a változó fogyasztói igények kielégítése a globális piacon. Az akvakultúra fejlesztés során kulcsszó a versenyképesség növelése, hiszen óriási a verseny az élelmiszer termékek piacán, ahol a haltermékek nem csak egymással, (édesvízi, tengeri, fogásból származó, akvakultúrás) de más olyan élelmiszerekkel is versenyeznek, mint például a baromfitermékek, amelyek mögött egy az akvakultúránénál nagyobb hagyományokkal rendelkező jól szervezett és nagy kibocsájtású szektor áll. Versenyezni kell továbbá EU n kívüli országok haltermékeivel, amelyek termelésének költségei alacsonyabbak az európainál részben a kedvező éghajlati adottságok miatt, részben amiatt, hogy a termelést nem terhelik olyan költségek, amelyek a (túl) szigorú EU szabályozások következménye. A versenyképesség növelésének alapja az innováció, amely olyan tevékenységeket foglal magába, amelyek célja többek között új termelési és feldolgozási technológiák, termékek, menedzsment módszerek, értékesítési rendszerek létrehozása és alkalmazásba vétele. Az innováció szükségességét ma már a hazai haltermelési ágazat szereplői is egyértelműen elismerik, nem mondhatjuk el azonban, hogy a hazai akvakultúra fejlesztés innováció alapú. Bár több nemzetközileg elismert kutatóműhely működik hazánkban és növekszik az innovatív vállalkozások száma, illetve vannak akvakultúra fejlesztési projektek, amelyek kutatóintézmények és vállalkozások együttműködésével valósulnak meg, még is viszonylag kevés az olyan új technológia, amely jelentős önköltség csökkenést eredményezne, vagy az olyan termék, amely kiemelkedő tulajdonságaival jól eladható lenne a piacon. Nagy szükség van tehát az innováció erősítésére a hazai akvakultúra fejlesztés területén, amelynek alapvető eleme a kutatók és a gazdálkodók közötti kommunikáció élénkítése. Ezt a célt szolgálta a MASZ debreceni fóruma, amely hazai és nemzetközi példákon keresztül mutatta be, hogyan járulhat hozzá az innováció az akvakultúra termelők, illetve összességében az ágazat 30