2008. JANUÁR 17., CSÜTÖRTÖK

Átírás

1 JANUÁR 17., CSÜTÖRTÖK ELNÖKÖL: MARTÍNEZ MARTÍNEZ ÚR alelnök 1. Az ülés megnyitása (Az ülést kor megnyitják.) 2. Dokumentumok benyújtása: lásd a jegyzőkönyvet 3. A nők szerepe az iparban (vita) Elnök. A következő napirendi pont Ilda Figueiredo-jelentése (A6-0519/2007) a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság részéről a nők által az iparban játszott szerepről (2007/2197(INI)). Ez a jelentés nagyon fontos, és komoly médiafigyelmet kaphat. Ilda Figueiredo, előadó. (PT) Azzal kell kezdenem, hogy köszönetet mondok a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság tagjainak és munkatársainak és az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleménye előadójának támogatásukért és értékes észrevételeikért, különösen az e jelentéssel kapcsolatos javaslataikért, melyek lehetővé tették ennek egyhangú jóváhagyását. Ez a munka több hónapig tartott, és része volt egy nyilvános meghallgatás is, ahol mindkét parlamenti bizottság tagjai és a külső meghívottak, különösen a társadalmi szervezetek értékes észrevételekkel éltek E jelentés célja a nők által az iparban játszott szerep hangsúlyozása. Az Európai Unióban foglalkoztatott nőknek átlagosan több mint 14%-a dolgozik az iparban. Egyes országokban ez az arány több mint 25%, ideértve Bulgáriát és a Csehországot, másokban pedig 20% körül van, úgymint Portugáliában, Görögországban és Magyarországon. Tudjuk, hogy egyes ipari ágazatokban a nők jelentik a munkavállalók többségét, például a textiliparban, az ruházat és a lábbeligyártás terén, az élelmiszeriparban, a parafaiparban, a kábelgyártásban, az elektromos és elektronikus berendezések gyártásában, míg a csúcstechnológiai ágazatokban való jelenlétük korlátozott. Ez azt jelenti, hogy különböző megközelítésekre van szükségünk, azonban közös cél kell, hogy legyen az ezen ágazatokban dolgozó nők támogatása, megkülönböztetésmentes gyakorlatokat garantálva a foglalkoztatáshoz és a megbízásokhoz való hozzáférésben, a bérek egyenlőségében, a karrierlehetőségek megteremtésében, a szakképzésben, a jó munkafeltételekben és a jobb fizetésben, tiszteletben tartva alapvető társadalmi értékként az anyaságot és az apaságot. A foglalkoztatás garantálásának szükségessége az iparban dolgozó nők számára biztosított jogokkal együtt, illetve annak további előmozdítása, hogy munkahelyekhez férjenek hozzá ebben a termelési ágazatban, szintén szükségessé teszi, hogy több figyelmet szenteljünk a különféle iparágak helyzetének az Európai Unión belül, az előttük álló kihívásoknak, illetve a megtalálandó megfelelő reakcióknak, ideértve a nemzetközi kereskedelmet is, továbbá az olyan érzékeny termékek importhelyzetének, mint amilyenek a textilipariak. Különös figyelmet kell szentelni a multinacionális cégek szerkezete átalakításának és áthelyezésének, mivel ez jelentős mértékben érinti a nők foglalkoztatását, és csökkenti munkanélküliségüket, különösen olyan régiókban, ahol nincs alternatív foglalkoztatás. A

2 még mindig fennálló és a női dolgozókat továbbra is érintő bérmegkülönböztetés elleni küzdelem, különösen a közvetett megkülönböztetés útján, szükségessé teszi, hogy megvizsgáljuk egy olyan módszertan létrehozását, amely pontosan elemzi, hogy mivel járnak a munkahelyek, amely garantálja a jogot a nők és a férfiak egyenlő bérezését, megfelelően elismeri az egyéneket és a foglalkozásokat, ugyanakkor pedig a munkát strukturális tényezőnek teremti, figyelemmel a vállalkozások termelékenységének, versenyképességének és minőségének növelésére, illetve a női és férfi munkavállalók életminőségének javítására. Ösztönöznünk kell ezért azon kezdeményezéseket, melyek hozzájárulnak a vállalkozásoknál kedvező intézkedések és a nemek közötti egyenlőséget támogató humánerőforrás-politikák kidolgozásához. Emellett ösztönöznünk kell a sikeres gyakorlatok támogatását, átadását és alkalmazását lehetővé tevő információs és képzési intézkedéseket. Hangsúlyoznék e tekintetben egyes, az EQUAL program segítségével létrehozott projekteket, melyeket Portugáliában tanulmányozhattam. Ez a program érdemes az Európai Bizottság teljes figyelmére folytonosságának és bővülésének biztosítása érdekében. Amint azt a jelentésben már hangsúlyoztuk, a tárgyalások és a kollektív alkudozás elengedhetetlenül fontos a nőkkel szembeni megkülönböztetés elleni küzdelemben, különösen a foglalkoztatásba való bejutásra, a bérekre, a foglalkozási egészségügyi és biztonsági feltételekre, a szakmai előmenetelre és a szakképzésre tekintettel. Mindenesetre a tagállamok és a Bizottság különös felelősséggel bír, és fontos szerepet játszik az egyenlőség támogatásában és a megkülönböztetés minden formája elleni küzdelemben, a foglalkoztatási jogok biztosításában és a bizonytalan munka elleni küzdelemben, mely utóbbi jelenség különösen a nőket érinti. Felhívjuk tehát őket a cselekvésre, akár magas szintű munkahelyi egészségvédelmi normák meghatározásával, melyek figyelembe veszik a nemi szempontot, különösen az anyaság védelmét, illetve a családi életet tiszteletben tartó munkaidőt és -szervezést, vagy olyan tényleges felügyeleti mechanizmusokat teremtve, melyek biztosítják a foglalkoztatási jogok tiszteletben tartását és a szakszervezetek szabadságát, illetve átfogó hozzáférést garantálnak a megfelelő társadalombiztosításhoz és a megfizethető szociális szolgáltatásokhoz, különösen a bölcsődékhez, óvodákhoz és az idősek támogatásához. Meglena Kuneva, a Bizottság tagja. Elnök úr! A Bizottság melegen üdvözli a nők iparban játszott szerepéről szóló állásfoglalásra irányuló indítványt. Gratulálok az előadónak, Figueiredo asszonynak, amiért foglalkozott ezzel a helyzettel és a nők által az iparban játszott bonyolult szereppel. A sok ok egyike az, amint az a jelentésből is kitűnik, hogy a nemek közötti egyenlőség kihívásai az iparban élesebbek, mint más ágazatokban. Az iparban a munkafeltételek problémái, a fizetési különbségek, továbbá a munka és a magánélet összeegyeztetése egyre hangsúlyosabbá válik. Ez azért is bonyolult kérdés, mert túlmegy az egyenlőségi politikán, és kapcsolódik az ipar általános helyzetéhez Európában, illetve ahhoz, ahogy a közösségi politikák az ipart és a munkavállalókat férfiakat és nőket egyaránt támogathatják a globalizáció nehéz kontextusában. Amint azt tudják, a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó, évi útiterv elfogadása hangsúlyozta az Unió teljes körű elkötelezettségét azt illetően, hogy mindent megtegyen annak érdekében, hogy a férfiak és a nők közötti valódi egyenlőség helyzete kialakulhasson.

3 3 Az útiterv hat prioritása kapcsolódik a nők munkaerő-piaci helyzetének javításához. Az első a nők és férfiak gazdasági függetlensége, a második a magán- és a szakmai élet összeegyeztetése, a harmadik a döntéshozatalban való egyenlő képviselet, a negyedik pedig a sztereotípiák kiküszöbölése. A Bizottság üdvözli a tényt, hogy a Parlament állásfoglalásra irányuló indítványa pontosan e területeket emeli ki. Bár a nemek közötti egyenlőség terén tett előrehaladás megkérdőjelezhetetlen, fontos kihívások maradnak. A Bizottság osztja az előadó nézetét, miszerint folytatnunk kell erőfeszítéseinket, és konszolidálnunk kell az eredményeket. Ami a nők ipari részvételét illeti, két kérdéssel kell foglalkozni. Először is még mindig nagyon kevés nő van az iparban a szolgáltatási szektorhoz képest. Másodszor azok a nők, akik az iparban dolgoznak, tipikusan női ágazatokban teszik ezt, melyek igen munkaigényesek, és melyeket rossz munkafeltételek és alacsony bérek jellemeznek. A Bizottság különféle politikákkal kívánja kezelni ezen kihívásokat. Az oktatási sztereotípiák elleni küzdelem hosszú távon oda vezethet, hogy több magasan képzett nő lesz a műszaki és tudományos területeken, és ez segíthet egyes ipari ágazatok férfi és női munkaerő iránti keresletének kielégítésében is. Fontos továbbá támogatni a női mérnökök karrierjét hálózati megoldások, mentori rendszer és a munka és a magánélet kiegyensúlyozására vonatkozó intézkedések útján. Annak érdekében, hogy diverzifikáljuk a nők foglalkoztatását az iparban, elengedhetetlen minden lehetőséget megadni a képzésre és átképzésre. Az Európai Szociális Alap lényeges támogatást biztosít e területen. Létfontosságú továbbá javítani az iparban dolgozó nők jelenlegi helyzetét. Például még mindig indokolatlanul nagy a nők és a férfiak közötti eltérés. Az iparban ez az eltérés 30%. Ez okból a Bizottság 2007 júliusában közleményt fogadott el a nők és a férfiak közötti bérezési eltérés kezelésére. A közlemény megvizsgált valamennyi olyan erőforrást, melyet e cél eléréséhez mobilizálni kell. A vállalkozások bevonása fontos a férfiak és a nők közötti egyenlőség területein való előrelépésre, ideértve a bérezési különbséget, a képzést, a munka és a családi élet egyensúlyát és a karrierfejlesztést. Az egyenlő bánásmódra vonatkozó jogszabályok mellett, melyeknek minden vállalkozás eleget kell, hogy tegyen, fontos ösztönözni őket önkéntes intézkedések elfogadására az egyenlőség előmozdítása érdekében, különösen a vállalati társadalmi felelősség kontextusában. Végül a Bizottság rövidesen újabb tudatosító kampányt indít a vállalkozások számára a nemi sztereotípiákról. A nők iparban játszott szerepéről szóló jelentés hangsúlyozza a munka és a családi élet egyensúlya által játszott elengedhetetlen szerepet a valódi nemek közötti egyenlőség megvalósítása érdekében, és a Bizottság elfogadja ezt az elemzést. Ezt a pontot megemlítették akkor is, amikor a Parlament elfogadta 2007 szeptemberében a Kauppi-jelentést. A Bizottság 2008-ban jelentést tesz a barcelonai célkitűzésekben gyermekgondozás területét illetően tett előrehaladásról. A szociális partnerekkel való konzultáció második szakasza a munka és a családi élet egyensúlya tekintetében júliusban zárult. A Bizottság szerint ezzel a kérdéssel különböző eszközök kombinálása útján kellene foglalkozni, ideértve a jelenlegi közösségi jogszabályok módosítását is az új kihívások megfelelőbb figyelembe vétele érdekében. Ahogy már hangsúlyoztam, a nők iparban játszott szerepének kérdése az európai ipar általános helyzetét is tükrözi. A Bizottság továbbra is minden szükséges politikát követ a globalizáció kezelése, a tagállamokban az ipar jövőjének biztosítása és a mindkét nemhez

4 tartozó munkavállalók segítése érdekében az utóbbiakat alkalmazó vállalkozások szerkezetének átalakításakor. A munkavállalók tájékoztatására és a velük való konzultációra vonatkozó európai jogszabályok, a társadalmi párbeszéd és az Európai Szociális Alap mind olyan eszközök, melyek ezt a célt kívánják elérni. A 2007-ben létrehozott Európai Globalizációs Kiigazítási Alap évente legfeljebb 500 milliós segítséget nyújt, szabályai pedig rendelkeznek különösen a nemek közötti egyenlőség figyelembe vételéről. A Bizottság ezért különféle intézkedések meghozatalával reagál a nők által az iparban játszott szerepről szóló jelentésben meghatározott valamennyi kihívásra: az egyenlőség, a munkafeltételek és a nők által az iparban játszott szerep javítása, a sztereotípiák elleni küzdelem, jobb feltételek megteremtése a munka és a családi élet összeegyeztetése tekintetében, illetve általános támogatás nyújtása a nehézségekkel küzdő ipari ágazatokhoz tartozó vállalkozások és munkavállalók számára. Egy személyes kijelentéssel is élnék: őszintén támogatom, hogy ilyen módon kezeljük e terület nehézségeit. Den Dover, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményének előadója. Elnök úr! Melegen üdvözlöm ezt a jelentést, melyet teljes körűen támogatok. A brit konzervatívok és a PPE-DE képviselőcsoport is támogatja ezt. Ha Európa vezető szerepet kíván játszani egy nagyon versengő, erőteljesen versengő globális világban, akkor a lehető legnagyobb mértékben rendelkezésünkre kell, hogy álljon minden erőforrás. Habár azzal nem értek egyet, hogy kvótákkal kell meghatározni, hogy egyes szinteken hány hölgyet alkalmazzanak a vállalkozások és különösen nem értek egyet e tekintetben semmilyen kényszerrel, azt szeretném látni, hogy a lehető legtöbb hölgy éri el a képességeinek megfelelő lehető legmagasabb szintet. Gyakran az ipar definíciójától függ mindez, márpedig az ipar változik; minden igen rugalmas manapság, és örömmel látom, hogy a hölgyek különféle beosztásokban játszanak szerepet az iparban. Nem értek azzal egyet, hogy az új technológiák terén bármilyen hátrány vagy alulreprezentáltság kell, hogy legyen, mivel a hölgyeknek megvan az eszük, az intelligenciájuk és a know-how-juk ahhoz, hogy legalább érezzék, mit érnek. Először is támogatnám azt a nézetet, hogy lehetőség szerint mindig az egyenlő béreket kell támogatnunk. E jelentés tekintetében különösen nagy örömömre szolgált, hogy az előadó különféle képviselőcsoportokhoz tartozó személyek nézeteit fogta össze, és egyhangúság született. Megfelelőbb nyugdíjlehetőségeket kívántam volna elérni a hölgyek számára az egyik munkaadótól a másikhoz átvihető nyugdíjak hordozhatóságát annak biztosítása érdekében, hogy idővel egyre nagyobb nyugdíjat kapjanak, illetve több rugalmasságot a lehetőségeket illetően, hogy a hölgyek összeegyeztethessék családi életüket a munka világával. Ahogy már mondtam, teljes mértékben támogatom ezt a jelentést. Előremutató lépésről van szó. Valamennyi szinten szükség van hölgyekre, és minden jót kívánok nekik. Üdvözlöm különösen új biztosunkat, aki valóban igen rátermett. Edit Bauer, a PPE-DE képviselőcsoport részéről. (SK) Szeretnék köszönetet mondani a Figuiredo asszony által e jelentéssel kapcsolatban végzett munkát illetően. A jelentés bizonyos mértékben a nők előtt a különféle ipari ágazatokban álló problémákat sorolja fel.

5 5 Egyes problémák állandóaknak tűnnek, például a bérezési különbség, a nők nem megfelelő képviselete a vállalati igazgatóságokban vagy a munka és családi élet nem megfelelő összeegyeztetése. A jelentés emellett olyan kérdésekkel is foglalkozik, melyeket ritkábban vitatunk meg, például a nők munkahelyi védelmével vagy a termelés alacsony termelési költségű területekre való áthelyezése eredményével kapcsolatos egyedi követelményeknek szentelt elégtelen figyelemmel. E jelentés néhány javaslata érinti a szubszidiaritás elvét vagy olyan követelményeket ír elő, melyek a szociális partnerek hatáskörét és a kollektív tárgyalási eljárásokat sértik. A PPE-DE képviselőcsoport e javaslatokat nem támogatja. Annak ellenére, hogy a jelentés többé-kevésbé az ésszerűen jól ismert problémák összefoglalása, rámutat arra, hogy e területeken lassúak a változások, amint azt láthatjuk például a férfiak és nők bére közötti különbségek alakulásából is. A kutatás egyértelműen jelzi, hogy a fordulópont a gyermekek érkezésekor áll be: ettől a ponttól kezdve a férfiak és a nők karrierje különböző irányt vesz. A legnehezebb a kritikus sztereotípiák lebontása, és erről van szó akkor is, amikor ezekkel verbálisan már nem azonosulunk. A jelentés emellett kiemeli a nyugdíjjogosultságok átvihetőségének és rugalmasságának kérdését is, ami egyre érzékenyebbé válik a munkaerőpiac fokozatos egységesülésével, és a munkaerő fokozottabb mobilitása iránti követelménnyel. Ez véleményem szerint olyan kérdés, mely megfelelő figyelmet kell, hogy kapjon. Christa Prets, a PSE képviselőcsoport részéről. (DE) Elnök úr, biztos úr! Szeretnék először szintén köszönetet mondani az előadónak segítségéért és együttműködéséért. Minden lehetőséget megragadtunk a közös munkára politikai választóvonalaktól függetlenül, és ezért szeretném felé legmelegebb köszönetemet kifejezni. Azzal kezdeném, hogy rámutatok, hogy a témában már számos jelentés született. Az egyenlő munkáért járó egyenlő bér igénye több mint 30 éves, és még mindig nem tudtuk megvalósítani. Természetesen kis előrelépéseket teszünk, és egymás után gyártjuk a dokumentumokat, azonban a nők helyzete az iparban még mindig jóval elmarad amögött, mint amire törekedtünk ezidáig. A gyáriparban például a munkavállalók 85%-a nő, az IKT-szektorban pedig ez az arány 15%, és valóban nemigen vannak jelen a nők a csúcstechnológiai iparágakban. Ez nem jelenti azt, hogy a nők kevésbé képzettek, ez kizárólag azt jelenti és ez különösen a vidéki területekre igaz, hogy egyszerűen nincsenek lehetőségek más munka vállalására. A nők továbbra is alacsony bérezésű ágazatban dolgoznak, és még itt is van eltérés a férfi és női munkavállalók között. Még mindig egyenlőtlenség és megkülönböztetés áll fenn, és nem csupán a bérszintek, hanem a munkafeltételek tekintetében is. Ezért a szakszervezeteket is kérjük, hogy több erőfeszítéssel próbálják megakadályozni ezt a fajta bérezési megkülönböztetést a bértárgyalásokon. A szakmai és szakképzési programok támogatása még mindig hiányzik vagy sajnálatosan nem megfelelő. Az oktatás és képzés fontos ahhoz, hogy a női munkavállalók karrierkilátásokhoz jussanak, még az alacsony képzettséget igénylő ágazatokban is. Felhívjuk továbbá a vállalkozásokat olyan család- és nőbarát politikák alkalmazására a munkaerő-kezelési terveikben, melyek mindenki számára előnyösek: amikor mindenki jól érzi magát, az üzlet jobban megy, és ez előnyös az itt dolgozó nők számára is. Anneli Jäätteenmäki, az ALDE képviselőcsoport részéről. (FI) Elnök úr! Szeretnék köszönetet mondani az előadónak kiváló jelentéséért és együttműködésének mértékéért,

6 és különösen azért, hogy kiemelte a férfiakkal és nőkkel való eltérő bánásmódot annak ellenére, hogy együttérző meghallgatásra alig van mód. A Bizottság tagja biztos vagyok benne személyesen is elkötelezett a kérdés iránt, azonban amikor az Ön hivatalos válaszát hallgattam, amiben azt mondta, hogy az útitervet elfogadták, és az iránt elkötelezettek, ezt követően természetszerűen számítottunk egy beszámolóra a tényleges eseményekről. Sajnos azt kell mondanunk, hogy alig történt valami egyenlőségi kérdésekben e Bizottság megbízatása alatt. Ez sajnálatos. Ez talán nem az a fajta kérdés, melyet a biztosok vagy mások értékelnek, azonban, hölgyeim és uraim, szeretnék mindenkit arra ösztönözni, hogy tegyen többet, mert felelősek vagyunk a nők helyzetéért Európában. Hadd mondjak egy példát! Finnországban a nők szavazati joggal bírtak akkor, amikor az ország az igen konzervatív Oroszországhoz tartozott 1905-ben. Ez csodálatos. Előretekitve, nem gondolom, hogy lehetséges, most, hogy Európa részei vagyunk, hogy a különböző tagállamokban a nők ugyanannyit keressenek, és ugyanolyan bánásmódban részesüljenek az EU-n belül, még ha az EU emberi jogokról is beszél, és progresszív. Szerintem az EU meg kell, hogy vizsgálja a cári időkben hozott határozatokat, és merész határozatokat kell, hogy hozzon a bérezési és a munkahelyi egyenlőségről. A cár volt olyan bátor, hogy szavazati jogot adjon a nőknek, azonban az EU nem elég bátor ahhoz, hogy bármit is tegyen a bérezési egyenlőséget illetően az EU tagállamaiban. Wiesław Stefan Kuc, az UEN képviselőcsoport részéről. (PL) Elnök úr! Tisztán emlékszem az 1950-es évek Lengyelországára. Nagy plakátokat láttunk, rajtuk mosolygó traktoroslányok képével. Ezek voltak az úgynevezett lengyel szolgáltatási szervezethez tartozó lányok. Láttuk, ahogy vállukra veszik a csákányt, az ásót, és vidáman dolgozni indulnak. Voltak nők szövőszékeknél és esztergapadoknál is. Az idők változnak. A nők most tervezőirodákban dolgoznak, számítógéppel vagy új gyártósor mellett, ahol elektronikus berendezések, mobiltelefonok és televíziók készülnek. Látjuk továbbá a nők fáradt arcát, amikor több órás kemény munka után hazasietnek más mindennapi teendőket ellátni. Ezek a képek jutottak eszembe, amikor Figueiredo asszony jelentését olvastam a nők által az iparban játszott szerepről. Most már sok éve erőfeszítések történnek a nők védelmére, munkaterhük csökkentésére és arra, hogy őket ugyanolyan módon kezeljék, mint a férfiakat. Sajnos a mai napig fennállnak a különbségek. Az elvárások listája nagyon megfelelő, talán azonban nem teljes. Még mindig vannak különbségek abban, ahogyan a férfiakat és nőket a munkahelyen kezelik, akár a bér, akár a karrierfejlődés tekintetében, illetve munkájuk és képesítéseik értékelésekor. A legszerencsétlenebb dolog az, hogy nem bizonyult lehetségesnek megteremteni a nők reményeinek és várakozásainak megvalósításához szükséges feltételeket annak érdekében, hogy biztosak lehessenek munkahelyük stabilitásában és a karrierfejlődés lehetőségeiben. Raül Romeva i Rueda, a Verts/ALE képviselőcsoport részéről. (ES) Elnök úr, a nők által az iparban játszott szerephez más esetekhez hasonlóan egyértelműen ahogy ezt már közölték, és erre szeretném Önöket emlékeztetni számos sztereotípia kötődik, melyek némelyike egyértelműen káros. Le kell küzdenünk ezeket a sztereotípiákat és pontosan ezért érzem úgy, hogy a Figueiredo-jelentés alapvető és fontos koncepció és hasonlóképpen ez ezért élvezi képviselőcsoportunk támogatását.

7 7 Sok bizonyíték támasztja alá ezt a jelentést, illetve számos javaslat benyújtása, mely véleményünk szerint nem pusztán a közösségi intézmények számára lesz üdvös, hanem a vállalkozásoknak is, hiszen végső soron ezeknek kell ezeket elfogadniuk és végrehajtaniuk. Az egyik fontos bizonyíték az a tény, hogy az Európai Unióban átlagosan mindössze 14%-os a nők iparban való foglalkoztatottsága. Mindenesetre azt is szem előtt kell tartani, hogy ebből az arányból 21% részidős munkavállaló; valóban, a nők az ipari ágazatban a részidős munkavállalók 65%-át jelentik. Úgy érzem, hogy ez egy fontos szempont, és semmiképpen sem jelentéktelen kérdés e vitában. A második bizonyíték az a tény, hogy pontosan a bizonytalan foglalkoztatási feltételekkel, részidőben, ideiglenesen és atipikus feltételek mellett foglalkoztatott nőket érinti a leggyakrabban a bérezési megkülönböztetés, és amikor szülési szabadságra mennének, kevesebb a lehetőségük az alapvető, állandó szakképzést illetően. Ilyen módon az e jelentésben szereplő javaslatok között van olyan javaslat, mely sürgős intézkedések elfogadására irányul a férfiak és a nők egyenlő díjazása elvének alkalmazására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 75/117/EGK irányelv teljes körű és tényleges alkalmazása érdekében. Erre már egy ideje felhívtuk a figyelmet, és reméljük, hogy ezt minél hamarabb végrehajtják. Másodszor az egyenlőség támogatása érdekében ösztönzőket kell biztosítani a kezdeményezésekhez, a pozitív fellépésekhez és az emberierőforrás-politikákhoz. Azt szeretnénk, ha a tagállamok és a Bizottság több és jobb adókedvezményeket biztosítana a vállalkozások számára a magatartási kódexeknek és a vállalati társadalmi felelősségi feltételeknek való megfelelés tekintetében napi üzletmenetükben. Jobb munkafeltételeket akarunk látni, különös hangsúllyal a munkaidőre, az anyasági és az apasági szabadságra tekintettel itt a felelősséget mindkét fél osztja a pár vagy a család részéről, ezáltal garantálva a dolgozó férfiak és nők számára annak lehetőségét, hogy a szabadságot követően visszatérjenek munkahelyükre. Figyelmet kell fordítani a munka és családi élet összeegyeztetésének. Ilyen módon annak érdekében, hogy mindez valósággá váljon, a jelentés felhív arra, hogy e jogokat jogszabályokon keresztül hajtsák végre az egész Európai Unióban. Végül ellentmondanék Dover úrnak a kvótákat illetően. Néhányunk számára legyünk nők vagy férfiak ezek fontos eszközt jelentenek, és ilyen módon szeretnénk arra hivatkozni, hogy az Európai Uniónak követnie kell a norvég példát olyan intézkedések alkalmazása tekintetében, melyekkel legalább 40%-ra növelhető a női igazgatósági tagok száma a közüzemi szolgáltatóknál, illetve szabályozások útján 40%-os kvótát kell előírni a magánvállalkozások igazgatóságában a nők képviseletére. Nyilvánvaló, hogy ez nem megoldás, azonban kitartok amellett, hogy ez egy olyan lehetőség és eszköz, mely más tekintetben hasznosnak bizonyulhat, és esetleg ezt az Európai Unión belül is megvalósítanánk. Věra Flasarová, a GUE/NGL képviselőcsoport részéről. (CS) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Bizottsági kollégám, Ilda Figueiredo, mint mindig, kiváló munkát végzett. Olyan tényeket dokumentált, melyeket magam is alapvetőnek érzek, különösen azt a tényt, hogy a dolgozó nők jelentik a feldolgozóiparban foglalkoztatottak nagy részét, ahol is kevesebb képesítés szükséges, a munka manuális és rosszul fizetett. Az a sztereotípia, hogy a nők feladata a kisegítő munka, ebből jól látszik. Lehetőségem volt különféle élelmiszer-ipari gyártelepeket felkeresni különböző országokban. Ezek az üzemek nagyon hasonlóak a

8 földrajzi eltérések ellenére. A férfiak vezető beosztásban vannak, a gyártósoron pedig a szakképzettséget nem igénylő munkát nők végzik. Keveset keresnek, mechanikusan dolgoznak, őrjítő ritmusban, semmi motivációjuk nincs a szakmai fejlődésre, és kedvezőtlen feltételek mellett dolgoznak. Ez természetesen nem helyes. Igen sok munkára van még mindig szükség a nemi egyenlőtlenség megszüntetése érdekében. Fel kell ismernünk, hogy ezen a területen még mindig kevés a statisztika, illetve hogy a nemi kérdés viszonylag új statisztikai jelenség. A való világban a nők által az iparban tapasztalt hátrányok a férfiakhoz képest még szembeötlőbbek. Azonban olyan kérdésekre kell összpontosítani, melyeket az előadó helyesen nevez prioritásoknak: a nőket a bérek tekintetében sújtó hátrányok és az a tény, hogy kevés nőt alkalmaznak műszaki területeken, melyek a komoly feldolgozóiparhoz képest technológiailag igényesebbek és melyeket jobban megfizetnek. A nőknek képesnek kell lenniük bejutni a felsőoktatásba; a szakképesítések itt fontosak. Lehetőséget kell kapniuk arra, hogy a szülési szabadságról visszatérjenek a munkaerőpiacra vagy hogy továbbtanuljanak. Ez a jog természetesen a gyermekeket gondozó férfiakra is érvényes. Az Európai Unió egyes régiói különösen a keletiek változásokat élnek meg iparágaik szerkezetében. Ezek a változások nagyobb mobilitást és átképzést eredményeznek a munkaerő terén. Saját tapasztalatomból ismerem ezeket a tendenciákat, mivel a Cseh Köztársaság ipari részéről származom, mely iparosodott, és ismerem ennek hatásait, különösen a dolgozó nőket illetően. Újabb kapcsolódó probléma az, hogy a gyárakat áttelepítik az Európai Unión kívüli országokba, ahol a munkaerő olcsóbb. A női foglalkoztatást fenyegeti az olcsó ázsiai és más olyan országokbeli áruk beáramlása is, amely országok nagy mennyiségben gyártanak fogyasztói árukat külföldi piacokra ahelyett, hogy saját piacaikat látnák el, melyeknek nincs vásárlóereje. Mindezen tényezők érzékelhetően hatnak a nők ipari foglalkoztatására, kedvezőtlen következményeiket pedig fokozatosan enyhíteni kell. Urszula Krupa, az IND/DEM képviselőcsoport részéről. (PL) Elnök úr! A statisztikák szerint az Európai Unióban minden korcsoportban több férfit foglalkoztatnak, mint nőt. Ennek okai lehetnek személyes döntések vagy hagyomány, ez azonban gyakran a munkahelyi megkülönböztetés eredője. Emellett a nők átlagosan kevesebbet keresnek az Európai Unió minden tagállamában. Fontos tehát jogalkotási és szabályozási eszközökkel emlékeztetni a vállalkozókat és a munkaadókat azon kötelezettségükre, hogy teljes mértékben eleget tegyenek az egyenlő bánásmód elvének, és ne csak a bér tekintetében. A nők egyenlőtlen ipari részvételének kérdését racionálisan kell megközelíteni, mivel a női -ként aposztrofált iparágak kevesebb fizikai és mentális erőfeszítést igényelnek. A nőknek tanácsolni lehetne, hogy ezt figyelembe vegyék, azonban ez nem feltétlenül kell, hogy alacsonyabb bért jelentsen. Nem könnyű elképzelni, hogy a hímzőiparban több férfit foglalkoztatnak, mint nőt, vagy több nőt foglalkoztatnak a férfiaknál a kohászatban. Emellett a hímzőipar, melyre példaként hivatkoztam, jobban is megfizethető, mivel erőteljesebb a művészeti eleme, mint pl. az élelmiszeriparnak. Fontos biztosítani, hogy a férfiak és a nők egyenlő bért kapjanak különböző területeken, illetve hogy a munkahelyeken megszüntessék a kihasználást és más tisztességtelen gyakorlatokat és feltételeket. Támogatni kell a részidős lehetőségeket, különösen a nők számára, az átképzést és tanulást lehetővé tévő különböző típusú rugalmasság tekintetében.

9 9 Hozzászólásaimban és az általam benyújtott módosításokban több alkalommal is javasoltam azt, hogy nemcsak a munkahelyre való visszatérést kell garantálni az anyasági vagy apasági szabadság után, hanem azt is, hogy az anyasági vagy apasági szabadságot tekintsék munkaidőnek, és ez idő alatt megfelelő kifizetésekre kerüljön sor. Ez megelőzné az alacsony nyugdíjakat, és segítene a munkanélküliség csökkentésében is. Mindenek felett pedig biztosítaná a gyermekek megfelelő felnevelését és fejlesztését, mivel ők minden család, illetve minden nemzet jövője, továbbá az Európai Unió jövője. Lydia Schenardi (NI). (FR) Elnök úr! E jelentés elolvasásakor mondhatnánk, hogy nyugaton a helyzet változatlan : semmi újdonság nincs benne tehát. A panoráma mindig ugyanaz: a sztereotípiák fennmaradása az oktatási és szakmai irányvonalak megválasztásában, a nők túlzott jelenléte egyes ágazatokban, például a textiliparban, a bérezési, a munkafeltételekkel és karrierkilátásokkal kapcsolatos különbség. Az ajánlások sohasem változnak azonban: egyenlőség támogatása a férfiak és nők között a szakmai területeken a bér, a vállalati igazgatóságokban való jelenlét vagy a gyermekgondozási és foglalkoztatási rugalmassági struktúrák kialakítása tekintetében. Ez remek, és mi jön ezután? Mit változtat pontosan ez a tizenvalahanyadik jelentés a nők jogairól az ipari szektoron belüli vagy kívüli változást illetően? A pozitív fellépés -re alapuló kényszerintézkedések ellenére ami félrevezető megfogalmazás, és valójában kötelező kvótákat jelent a nemi gondolkodás nemigen lép előre. A nők nem kapnak szerepet természetes módon a vállalkozásokon belül bármilyenek is legyenek ezek olyan struktúrák egyenlőség és megkülönböztetésmentesség nevében való megállapítása eredményeként, melyek olykor természetellenesek. A nők nem annyira hátrányos helyzetűek, hogy szisztematikus befogadásukra intézkedések szükségesek. Az ösztönző intézkedések nem lehetnek kényszerítő intézkedések. Emellett az Alapjogi Charta alkalmazásakor nem feledkezhetünk meg arról, hogy valamennyi vállalkozó számára meg kell hagyni a jogot, hogy azt vegyenek fel, akit akarnak, amennyiben valamennyi munkavállalót egyformán kezelnek, nemükre való tekintet nélkül. Zita Pleštinská (PPE-DE). (SK) Egyes európai régiókra jellemző a textil- és ruházati iparágak koncentráltsága, melyektől a női foglalkoztatás függ, ilyen például Északkelet-Szlovákiában az eperjesi régió. Amennyiben meg kívánjuk őrizni a munkalehetőségeket a nők számára különösen e hátrányos helyzetű régiókban, ahol a textil- és ruházati iparágak hagyománnyal rendelkeznek, megfelelő intézkedések útján kell támogatnunk ezen iparágakat mint termelékeny ipari szektort: új programokat kell létrehozni, melyek például új termékeket ismertetnek és reklámoznak szakmai és nemzetközi vásárokon. Az Európai Technológiai Platform stratégiai kutatási napirendjének tágabb alkalmazása, valamint az innovatív technológia és új üzleti modellek bevezetésének szükségessége véleményem szerint hozzájárul a textil- és ruházati iparágak jövőjéhez. Mindannyian tudjuk, hogy annak ellenére, hogy növekszik a műszaki és tudományos tanulmányokat folytató nők számára, az őket a munkahelyeken fenyegető akadályok eredményeként a nők felhagynak az iparban tudományos pályafutásukkal. Mivel fontos bizonyos oktatási és ismeretbeli norma megőrzése, a tudományos munkának folyamatosnak kell lennie. Egyes tudományos intézményekben nem rendelkeznek arról, hogy a nők munkaidejük egy részét otthon töltsék, kivéve, ha mindenképpen a munkahelyükön kell

10 lenniük. A túlórával kapcsolatos mentalitás lehet az egyik akadály. Ezen okokból vannak a nők az átlag alatt jelen csúcstechnológiás ágazatokban. Az elsődleges felelősség a tagállamoké. Kérjük ezért a fontos nemzeti intézményeket, hogy készítsenek elő és vezessenek be olyan politikákat, melyek célja a munka és a családi élet összeegyeztetése, nagyobb rugalmasság lehetővé tétele a munkaidőben, továbbá a gyermekgondozási szolgáltatásokat illető általános megközelítés javítása. Fontos továbbá a munkáltatók ösztönzése különösen a kis- és középvállalkozásoké annak biztosítására, hogy e politikákat és eljárásokat megvalósítják, eredményes technikai intézkedések és lehetőség szerint pénzügyi támogatás útján is. Összefoglalásképpen szeretnék köszönetet mondani az előadónak, Ilda Figueiredónak, munkájáért, illetve árnyékelőadónknak, Edit Bauernek, akik révén saját véleményünkkel egészíthettük ki ezt a jelentést. Igen nagyra becsülöm továbbá az ITRE bizottságbeli kollégám, Dover úr véleményét. Elnök úr! Összefoglalásképpen szeretnék egy technikai észrevételt tenni. Nagyon hideg van a teremben a viták során, ma is. A terem hőmérséklete nem jelent jó munkafeltételt képviselői munkánkat illetően, és súlyos következményekkel járhat egészségünkre. Kérném, hogy nézzen utána a feltételek javításának. Zita Gurmai (PSE). () Kedves elnök úr, tisztelt biztos asszony, képviselőtársaim! Az ipari ágazatok és a fejlesztésre irányuló iparpolitikák révén az európai gazdaság a versenyképesség, tudás és fenntarthatóság élvonalába kerülhet a lisszaboni stratégia célkitűzéseinek megfelelően. Lisszabon a foglalkoztatási arányszámok emelését, a nők foglalkoztatottságának jelentős bővítését, a nemek közötti egyenlőség széles körű biztosítását, a női munkavállalók alkalmazásához szükséges megfelelő körülmények és kedvező feltételek biztosításának igényét és követelményeit jelenti a nők gazdaságban elfoglalt pozitív szerepén túl. Az ipar minden területén egyenlő esélyeket kell biztosítani a foglalkoztatás, az előmenetel, a bérezés, a szakmai és magánélet összehangolása, a képzések és továbbképzések biztosítása, a rugalmas munkavégzés különböző formáinak megvizsgálása és alkalmazása területén. Összefoglalva, tisztességes munkakörülményeket kell biztosítani a nőknek az iparban és megfelelő képviseletet az érdekvédelmi szervezetekben. Ezek a területek sem képezhetnek kivételt a nemek közötti egyenlőség biztosításának követelményei alól, azaz a gender mainstreaming elveit és gyakorlatát itt is következetesen alkalmazni kell. Fontos, hogy megfelelő adatok álljanak rendelkezésre a jelentős számú, és egymástól lényegesen eltérő ipari ágazatokban uralkodó tényleges viszonyokról, az ágazatok közötti eltérésekről. Stratégiák, konkrét ajánlások megfogalmazásához széles körű statisztikai adatokra van szükség. Számtalan nemzetközi managementkutatás szerint a nők speciális vezetői képességei nagyban hozzájárulhatnak a vállalatok sikeréhez. Erről az esélyről Európának sem szabad lemondania. Köszönöm szépen. Lena Ek (ALDE). Elnök úr! Gratulálok az előadóknak és mindazoknak, akik ezen a jelentésen dolgoztak a nők iparban játszott szerepét illetően a jelenlegi statisztikák és a jelenlegi európai helyzet kiváló feltérképezését illetően. Mégis csalódnunk kell, mert ilyen dokumentumokat már az 1950-es évektől készítenek, mégis alig változott valami. Ez vonatkozik a nők iparban játszott szerepére, egészségügyi helyzetére és a nők egészségügyi

11 11 gondozására és karrierlehetőségeire, tanulási lehetőségeikre és készségfejlesztési lehetőségeikre, a munka és a családi élet összeegyeztetésének helyzetét nem is említve. Szeretném ezért beszédidőm felét a Bizottságnak feltett kérdésekre fordítani. Először is megdöbbentő, hogy több évtized után még mindig ilyen rosszak a statisztikák. Itt a Bizottság valóban fejlesztésre törekedhetne az európai statisztikák terén. Úgy látom, hogy ezt illetően a felelősség elsősorban a Bizottságé. Amikor 25 éve egyetemi tanár voltam, tanítottam a diákjaimat az egyenlő bérezésre vonatkozóan Brüsszelből származó és az akkori európai tagállamokban megállapított szabályokról. A bírósági esetek (Danfoss I és II) több mint 25 évre nyúlnak vissza. Nincs itt az ideje egy új, erőteljesebb rendeletnek? Ez is a Bizottság feladata. Szeretnék továbbá időközi egészségügyi felülvizsgálatot tartani a nemek közötti egyenlőség útitervét illetően, amiben sok a szép szó, de egyelőre nincsenek szabályozások. Negyedszer: a tavaszi csúcstalálkozó a lisszaboni állásfoglalással foglalkozik majd. E kérdésekről márciusban szót kell ejteni. Ötödször pedig amikor a Bizottság és a Parlament szemináriumokat rendez magas szintű csoportokkal, ugyanolyan szabályokat kell alkalmaznunk, mint amilyeneket Norvégia alkalmaz a vállalati igazgatóságokban, vagyis 40:60 arányt. Ewa Tomaszewska (UEN). (PL) Elnök úr! A nők gazdasági szerepe fokozódni fog, még ha csak demográfiai problémák miatt is. Ezért a kérdést gondosan meg kell vizsgálni. Lengyelként, nőként és képzett fizikusként megállapíthatom, hogy hazámban a nők képzettsége átlagosan magasabb szintű, mint a férfiaké. A nők szintén erősebben jelen vannak a KKV-ágazatban az üzleti életben. Nem vettem észre nemi megkülönböztetést a tudományos világban. Mindenesetre a nők 15 20%-kal kevesebbet keresnek, mint a férfiak, és a nők jelenléte a vállalkozásokban a vezetői szinteken lényegesen alacsonyabb mértékű, mint a férfiaké. Emellett több nőt érint a bizonytalan foglalkoztatás, mint férfit. Ennek eredménye tehát az, hogy bár fontos a képzés és a különböző lehetőségek a képzettség fejlesztésére, ezekkel még a megkülönböztetés mértéke nem csökken. A női szegénység oka nem csupán az alacsony bér, hanem a nyugdíjrendszerek kialakítási módja is. A lengyel nyugdíjrendszer reformját követően rendelkeztek arról, hogy az anyasági és apasági szabadságon lévők nyugdíjjárulékát az állam fizesse. Ez sokat segített a nőknek, mivel a nyugdíjrendszerek hajlamosak arra, hogy komolyan szankcionálják őket az anyaságért. A jelentés megállapította, hogy az üggyel foglalkozni kell. Szintén igen fontosnak tartom az egészséggel és biztonsággal kapcsolatos kérdéseket nemi szempontból, különösen a nők izom- és vázrendszeri panaszokat okozó feladatokkal való terhelése tekintetében. E kérdésekkel is foglalkozik ez a jelentés. Kathy Sinnott (IND/DEM). Elnök úr! 1996-ban egy fehérneműgyártó bezárta üzemét a választókerületemben. 160-an maradtak munka nélkül szinte mind nő, akik középkorúak voltak és a gyáron kívül semmilyen vagy nem sok készséggel bírtak. E nők közül csak 100-nak sikerült újból munkát vállalnia. Azok a nők, akik megtalálták a szükséges munkalehetőséget, az ebben a gyárban eltöltött 30 év szolgálat után minimálbéren kezdtek, mivel nem részesültek folyamatos képzésben, korábbi tapasztalataikat pedig nem ismerték el. Ez a gyár az EU kevésbé drága területére költözött, majd azután Ázsiába.

12 A vállalkozások folytatják az olcsóbb munkaerő érdekében történő áthelyezést, és meg kell védenünk a nőket különösen a textiliparhoz hasonló területeken azzal, hogy lehetőséget ajánlunk számukra a továbbképzésre, illetve folyamatos oktatással. Szeretnék röviden szólni az ipari tanulói rendszerekről is: Írországban a nőknek csak 5%-a ipari tanuló. Ez kettős probléma. Arra ösztönözzük őket, hogy vízvezetékszerelők és ácsok legyenek? Vajon nem probléma-e az is, hogy a legtöbb területen eltűnt mára az ipari tanulói rendszer? Az ipari tanulói rendszerek önmagukban kiváló lehetőséget kínálnak az információ és a készségek továbbadására, illetve ezek elismerésére, és az ipari tanulói rendszerek kiveszésével számos embertől tagadjuk meg a lehetőséget legyenek ezek férfiak vagy nők arra, hogy továbbadják készségeiket, és elismerést kapjanak. Anna Záborská (PPE-DE). (SK) Három kulcsmozzanatot emelnék ki a kérdés kapcsán. A munkáltatóknak meg kell tanulniuk, hogy ne alkalmazzanak nőket hozzájuk nem illő munkakörökben vagy olyanokban, ahol készségeiket nem értékelik eléggé. Az európai uniós intézményeknek oda kell figyelniük azon szervekre, melyek segítséget kapnak tőlük annak érdekében, hogy biztosítsák a közösségi vívmányok tiszteletben tartását. Még ha különböző vélemények is vannak, társadalomnak tiszteletben kell tartania a tényt, hogy a férfiak és nők különbözőek, egyúttal azonban kiegészítik egymást. Ez az élet alapelve, és emellett a nők és férfiak esélyegyenlőségével kapcsolatos politikának alapelve is kell, hogy legyen. A sokféleség és az összeegyeztethetőség alapvető a munkaerőpiacon és a társadalomban. Figueiredo asszony jelentése vázolja felelősségünket a Lisszaboni Stratégia végrehajtásában, Európa demográfiai telén. A jelentés helyesen hangsúlyozza az egészségügyi kockázatokat és a különféle foglalkozási megbetegedéseket, melyek eltérhetnek a férfiak és nők körében. Teljes mértékben támogatom az előadót, amikor a fennálló helyzet és következményei teljes körű elemzését kéri. Egy ilyen elemzésnek szerepeltetnie kell az anyaságra gyakorolt egyedi hatást is. Semmi sem indokolhatja a jövőbeli karrierek érdekében azt, hogy a jövőbeli anyák olyan egészségügyi kockázatoknak legyenek kitéve, melyek kedvezőtlenül hathatnak anyaságukra. Ehhez hasonlóan az ipari szektor feladata, hogy ne büntesse a nőket azért, ha gyermeket akarnak, és az ágazatnak lehetővé kell számukra tennie az eredeti munkakörbe való visszatérést az anyasági szabadságot követően. Edite Estrela (PSE). (PT) Elnök úr! A pekingi cselekvési terv szerint a nők aktív részvétele nélkül és anélkül, hogy a nők szempontjait a döntéshozatal minden szintjén integrálnánk, az egyenlőség, a fejlődés és a béke célkitűzése nem érhető el. Emellett a Lisszaboni Stratégia célkitűzéseinek eléréséhez a nők munkaerő-piaci részvételét fokozni kell. Mivel a nők a végzett hallgatók 59%-át jelentik, nemigen érthető, hogy az új női munkakörök többsége miért részidős, időnként miért nem biztonságos és bizonytalan, miért fizetik rosszul, és miért van csak kevés kilátás a karrierfejlődésre. Figueiredo asszony, akinek gratulálok, e jelentése két olyan javaslatot tartalmaz, amit ki kell emelnem: az első a női vállalkozók támogatása. Mivel a nők 61%-a veszi figyelembe a családi körülményeket vállalkozás indításakor, szemben a férfiak esetében a 49%-kal, intézkedésekre van szükség a szakmai életnek a családdal és a magánélettel való összeegyeztetésére.

13 13 A másik javaslat a hosszú munkaidővel kapcsolatos. Elengedhetetlen, hogy a Bizottság tanulmányt végezzen a hosszú munkaidő kedvezőtlen következményeiről, ideértve a családot, a személyes és társadalmi következményeket, például a sok órára egyedül hagyott gyermekeket, ami gyakran iskolából való kimaradáshoz és bűnözéshez vezet. A tagállamokat ösztönözni kell továbbá arra, hogy fejlesszék az olyan vállalkozások felügyeletét, melyek munkavállalóikat arra kényszerítik, hogy a kötelező munkaidőn túl is dolgozzanak, illetve hogy szigorúbb büntetéseket szabjanak. Petya Stavreva (PPE-DE). (BG) Biztos asszony, elnök úr, kollégák! A nők és férfiak egyenlő munkaerő-piaci részvétele előfeltétele a fenntartható gazdasági növekedésnek és a harmonikus társadalmi fejlődésnek. Az elmúlt évtizedekben Európa komoly előrelépést tett a nemek közötti egyenlőség támogatásban. A nők által az iparban játszott szerepről szóló jelentés összefoglal néhány ilyen eredményt, egyúttal ragaszkodva az egyenlőség elvének szigorú alkalmazásához. Sajnálattal kell megjegyezni azonban, hogy a hatályos alkalmazandó jogi keret ellenére számos uniós irányelvet és állásfoglalást nem hajtanak végre megfelelően. A nők által az iparban játszott szerepet az egyenlő bérezés és a döntéshozatalban való egyenlő részvétel elvére kell alapozni. A tagállamok munkaerő-piaci helyzete azt mutatja, hogy a nők az egyes ágazatokban nem konzisztens módon vannak jelen. Jelentős részét teszik ki a szolgáltatási ágazatokban alkalmazottaknak, és alulreprezentáltak például a csúcstechnológia terén. A tisztességes munka támogatása az Európai Unió értékeinek szerves része, és a tagállamoknak eredményes intézkedéseket kell tenniük annak biztosítására, hogy a normák teljesülnek, és tisztességes munkahelyeket garantálnak különféle ipari ágazatokban. Úgy hiszem, hogy mindannyian azzal a komoly kihívással szembesülünk, hogy számos politikát kell alkalmaznunk a munka, a személyes és a családi élet összeegyeztetésére. Az európai polgárok, a nők és a férfiak egyenlő lehetőségeket érdemelnek, és nemcsak papíron, hanem valóságosan is egyenlőnek kell lenniük. Köszönöm. Britta Thomsen (PSE). (DA) Elnök úr! Mindenképpen köszönetet mondanék az előadónak igen fontos jelentéséért, amely a munkaerőpiacon meglévő, növekvő nemi egyenlőtlenségre összpontosít olyankor, amikor mindannyian azt ígérjük egymásnak, hogy küzdünk a bérekben mutatkozó megkülönböztetés ellen, és a valódi egyenlőségre törekszünk. A nők mondhatják jelenleg magukénak az iparban a legrosszabbul fizetett, képesítés nélküli munkahelyeket, és fennáll annak a kockázata, hogy a feltételek tovább rosszabbodnak, ha nem vezetünk be azonnal munkahelyi képzést. Kötelezővé kell tennünk nemi szempontból lebontott statisztikák közzétételét egyrészt a bérek mértékéről, másrészt az egyes ágazatokon belül a nemek közötti egyensúlyról. Teljesen elfogadhatatlan, hogy még mindig elégtelen mértékű a tudásunk e területeken. Hogyan változtassunk a dolgokon, ha nincs tiszta képünk az aktuális helyzetről sem? Olyan iparpolitikát kell kialakítanunk, mely figyelembe veszi a nemi szempontot és azon egyedi kihívásokat, melyekkel a nők szembesülnek a bérek, a gyermekszületés, a munkahelyek bizonytalansága és a monoton, ismétlődő munka tekintetében. Erre a szociális partnerekkel együttműködésben kell, hogy sor kerüljön, és az utóbbiaknak azt is biztosítaniuk kell, hogy a nők kellően képviseltessék magukat saját szervezeteiken belül.

14 Avril Doyle (PPE-DE). Elnök úr! Az előttünk lévő javaslat nagyon fontos kérdéssel foglalkozik, mely általános vitákat szül. A nők által az iparban játszott szerep a társadalmat minden szempontból érinti, és széles körű következményei vannak a foglalkoztatásra és a jóléti politikára, a családra és a gyermekekkel kapcsolatos politikára, a gazdaságpolitikáról nem is beszélve. Igen, az egyenlőséggel kapcsolatos jogszabályok biztosítják a nők számára a szülési szabadságot, azonban minden bizonyíték arra mutat, hogy ők az előmenetel és anyagiak terén megkülönböztetéssel szembesülnek, habár csak burkoltan (a jogszabályoknak megfelelve), ez azonban mégis fennmarad egy rugalmatlan vállalkozási kultúrában. Írország felhördült az elmúlt hetekben, amikor egy médiában alkalmazott könyvelő felhívta erre a figyelmet, és azonnal kirúgták. Felesleges a nyilvánvalót tagadni. Talán ez a most előttünk lévő jelentés az Anyaság és nőgyűlölet címet is viselhetné, ahogy azt otthon a Sunday Tribune vezércikke is kiáltotta múlt héten. Nekünk, itt az Európai Parlamentben támogatnunk kell az előttünk lévő javaslatot mellyel nagy mértékben egyetértek, mivel egyrészről az iparban a nőkre minden szinten szükség van, másrészről pedig mivel a társadalomnak szüksége van a gyermekekre. Mindannyiunknak ideértve munkáltatókat és iparosokat tiszteletben kell tartanunk az anyasági és apasági szabadságot mint alapvető társadalmi értékeket. Habár még mindig ellenzem a kötelező kvótákat a nők részvétele tekintetében, legyen az politika vagy üzlet, a meritokráciába vetett hitem egyre erősebb, minél idősebb és reményeim szerint minél bölcsebb leszek. Szeretnék gratulálni az előadónak. Lehet egy-két bekezdés, amin gondolkoznom kell, azonban támogatni fogom jelentését, és véleményem szerint a Házban mindannyiunknak támogatnia kell ezt a nagyon jó jelentést, amelyen rengeteget dolgoztak. Teresa Riera Madurell (PSE). (ES) Elnök úr! Szintén gratulálnék az előadónak munkájáért és nyílt hozzáállásáért, mely lehetővé tette számunkra, hogy a vállalkozások dolgozó nők és férfiak közötti egyenlősége elvének tiszteletben tartásával kapcsolatos általános kötelezettségét egyedi intézkedésekké alakítsuk át. Jelentése olyan intézkedéseket foglal magában, melyek esélyegyenlőséget garantálnak a foglalkoztatáshoz, a képzéshez és a szakmai előrelépéshez való hozzáférés terén; intézkedéseket a nők és férfiak foglalkoztatási jogainak tiszteletben tartása érdekében, ideértve és ezt hangsúlyozni kell a szexuális zaklatás elleni védelmet; illetve intézkedéseket a személyes és a családi élet és a munkaviszonyok összeegyeztetésének előmozdítására. Talán a legújabb fejlemények először is a hatalommegosztó intézkedések voltak: ez például lehetővé teheti a nők és férfiak kiegyensúlyozott jelenlétét a vállalatok igazgatóságain belül és valamennyi döntéshozatali pozícióban a hazámban, Spanyolországban bevezetett új törvénnyel összhangban. Másodszor egy ajánlás szerint minden vállalkozásnak végre kell hajtania saját, megtárgyalt egyenlőségi tervét. Emiatt ez kulcsfontosságú jelentés az Európai Unió stratégiai ágazatát illetően. Roselyne Lefrançois (PSE). (FR) Elnök úr! Üdvözlöm a tényt, hogy a Parlament kezdeményező szerepet vállalt e jelentés elkészítésében, mivel ha a nők által az iparban játszott szerep teljesen elengedhetetlen, szakmai helyzetük általában akkor is jóval bizonytalanabb, mint a férfiaké.

15 15 Ilyen módon a jelentés számos megkülönböztető helyzetre hívja fel a figyelmet, mely érinti a nőket, és melyekkel haladéktalanul foglalkozni kell, különösen ideértve az ágazatokra és bizonyos alacsony bérezésű és korlátozott karrierfejlődést kínáló munkakörökre való korlátozottságukat, túlzott jelenlétüket az atipikus munkavállalók körében, különösen azoknál, akiket részidősen foglalkoztatnak, vagy azon nehézségeket illetően, melyekkel a szülési szabadságot követően a munkaerőpiacra való visszatéréskor találkoznak. Úgy érzem, hogy az egyik említett cselekvési irány e körülmény kiigazítására, vagyis a vállalkozások jutalmazása a szakmai és a családi élet összeegyeztetésének ösztönzésére, igen érdekes, és a nők karrierkilátásainak fejlődését valóban ösztönözni kell az élethosszig tartó tanulás fokozásával. Azonban bizonyos sajnálkozásomnak kell hangot adnom a jelentés formátumát illetően. Úgy vélekedem, hogy a szöveg túl hosszú, felépítése nem megfelelő, és emiatt kevésbé jól értelmezhető és hatékony. Gabriela Creţu (PSE). (RO) A jelentés azt a benyomást keltheti, hogy a téma a nők hiánya az iparban. Ez valóban annak egyik témája. Azonban a jelentés a nők iparban való jelenlétét hangsúlyozza: a nők alacsony bérezésű iparágakban alacsony bérezésű munkahelyekkel rendelkeznek, többségben vannak ott, ahol nincsenek szakszervezetek, és ebből adódóan nincsenek kollektív megállapodások szerint garanciák; a nők veszélyeztetett iparágakban dolgoznak, és tömeges elbocsátásnál elsőként kerülnek elbocsátásra. A nők jelen vannak a munkahelyen, azonban a vezetésben sehol sem. Csak dolgozniuk kell, dönteniük nem lehet. Ez a jelentés arról beszél, mi hiányzik, azonban azokról a dolgokról is, melyekkel a nők rendelkeznek. A nők részt vesznek oktatásban, nincsenek azonban képesítéseik; olyan foglalkozási betegségekben szenvednek, melyeket nem ismernek el ekként; hajlandóak tanulni negyven felett is, azonban erre nincs lehetőségük. Anyák, azonban nincsenek óvodák. A férfiak is szülők lesznek, és nincsenek óvodák, azonban nekik ott van a feleségük. Mi a teendő? A hatályos rendeletek, jelentéseink, a Bizottság útiterve a nemi szempont érvényesítéséről, mind azt mutatja, hogy tudjuk, mi a teendőnk. Nem szabad elfelejtenünk sem nekünk, sem a Bizottságnak, leginkább pedig a tagállamoknak nem, hogy a polgárok különösen a nők nem az általunk elfogadott határozatok száma alapján ítélik meg hatékonyságunkat, hanem az alapján, hogy mennyire vagyunk képesek és hajlandók ezeket végrehajtani. Márpedig az utóbbi láthatólag hiányzik. ELNÖKÖL: ROTHE ASSZONY alelnök Lidia Joanna Geringer de Oedenberg (PSE). (PL) Elnök asszony! Az Európai Unióban foglalkoztatott nőknek csak 14 25%-a dolgozik az iparban. Emellett részvételük az ipar különböző ágazataiban egyenlőtlen, mivel oktatási és szakmai döntéseiket sztereotípiák befolyásolják. A nőket elsősorban a textil-, ruházati, lábbeli-, élelmiszer- és élelmiszer-feldolgozó ágazatokban foglalkoztatják, ahol a bérek általánosan alacsonyak. A nők jelentős mértékben alulreprezentáltak a jobban fizetett fejlett technológiájú ágazatokban. A tagállamoknak olyan programokat kell létrehozniuk, melyek célja a nők oktatása, illetve vállalkozói szellemük előmozdítása. Emellett pénzügyi támogatást is kell nyújtaniuk ilyen

16 programokhoz. Ezen túlmenően ösztönzőkre van szükség az iparban dolgozó nők számára annak érdekében, hogy rendszeresen fejlődjenek képesítéseik. Minden tagállam köteles megfelelni az egyenlő bér elvének, tisztességes munkafeltételeket biztosítani, illetve lehetőséget szakmai karrier kialakítására, egyúttal tiszteletben tartva a társadalmi értékeket, például az anyaságot és az apaságot. A társadalmi normáknak mint például a biztonsághoz, szociális védelemhez és egyesülési szabadsághoz való jognak való megfelelés segít kiküszöbölni a nőkkel szembeni megkülönböztetés minden formáját a munkahelyen. Végül szeretnék gratulálni Figueiredo asszonynak igen jól elkészített jelentéséért. Ljudmila Novak (PPE-DE). (SL) Amit elmondunk a nők helyzetéről az iparban, ugyanúgy elmondhatnánk a nőkről a vállalkozások és az egészségügyi ellátás kapcsán is. A férfiak és nők természetszerűen eltérő fizikai készségekkel bírnak, ezért egyes munkakörök a nőknek, mások a férfiaknak felelnek meg jobban. Azonban olyan esetekben, ahol a munka minősége és az eredményesség nem függ a fizikai erőtől, a nők nem kaphatnak alacsonyabb bért, mint férfi kollégáik. Ráadásul pontosan a női foglalkozások azok, melyeket automatikusan rosszabbul fizetnek, még ha semmiképpen sem könnyűek, és sok erőfeszítést igényelnek. Meghallgattuk azon képviselőtársainkat, akik szerint hasonló jelentéseket fogadtunk el a nők egyenlőtlenségéről 30 éve is. Miért nem változott semmi? Vagy miért ilyen lassú a változás? Vagy ebben a vállalkozások a ludasok? Úgy hiszem, hogy egyértelműen azonosítanunk kell a bűnösöket, és felelős és határozottabb erőfeszítéseket kell tennünk annak biztosítására, hogy a helyzet e területen végül kedvezőbben alakul a nők számára. Silvia-Adriana Ţicău (PSE). (RO) Amikor a nők iparban való helyzetéről beszélünk, akkor az oktatásról, kutatásról és vállalkozásokról is beszélnünk kell. A Nőjogi Bizottságban előadást hallottunk az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság részéről a nők által az iparban játszott szerepről. A felsőoktatási végzettségűek 15%-a nő ban a nők 33%-át tették ki az európai kutatóknak, és csak 18%-át a magánszférában alkalmazott kutatóknak. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a női kutatók csak 28%-ának van gyermeke. A bérek magasabbak az iparban, különösen az olaj- és vegyianyag-iparágakban, a közlekedésben, a villamosiparban és az autóiparban. Azonban egész Európában különbségeket mutatnak a bérek nemek szerint (durván 20% a vállalatvezetésben és 19% műszaki téren/a tudományban). Az iparban dolgozó nők 34%-ának van gyermeke, és hangsúlyoznunk kell, hogy az ipari vállalkozóknak csak 20%-a nő. Ezért többet kell foglalkoznunk a nők oktatásával és képzésével, és különösen a gyermekgondozási létesítményekkel. Meglena Kuneva, a Bizottság tagja. Elnök asszony! Szeretnék köszönetet mondani a képviselőknek ezért az igen érdekes vitáért, és megragadnám ezt a lehetőséget, hogy válaszoljak egyes kérdéseikre. Figueiredo asszonynak válaszolva: igaz, hogy az Equal program 2008-ban véget ér, azonban a as időszakban az Európai Szociális Alapról szóló rendelet a nemek közötti egyenlőséget horizontális prioritásként kezeli. Bauer asszonynak válaszolva: az Ön által említett fontos jogalkotási kérdés a nyugdíjjogosultságok átvihetőségének első olvasatára 2007 júniusában került sor, és az

17 17 EPSCO Tanács ezzel 2007 decemberében foglalkozott. Reményeink szerint 2008-ban gyors fejlődésre kerül sor. Jäätteenmäki asszonynak válaszolva: tudom, hogy nincs az ülésteremben, kérdése azonban nagyon fontos, így szeretném megválaszolni. A Bizottság 2007 júliusában közleményt fogadott el A nemek közötti bérszakadék elleni küzdelem címen. Az említett közleményben a Bizottság bejelentette, hogy 2008-ban megvizsgálja a jelenlegi jogszabályok relevanciáját a jogi aktusoknak a bérszakadék okait illetően fennálló relevanciája szempontjából, és szükség esetén módosításokat javasol a Közösség jogi keretében. E vizsgálatot követően a Bizottság javaslatokat tehet a jelenlegi jogi keret szükséges módosítására. Romeva i Rueda asszonynak válaszolva: a megkülönböztetésellenes és a nemek közötti egyenlőségről szóló jogszabályok nem zárják ki, hogy a tagállamok pozitív intézkedéseket dolgozzanak ki és hajtsanak végre. A Bizottság támogatja, hogy a nők nagyobb létszámban legyenek jelen a döntéshozatalban. Hálózatot hozunk létre a döntéshozatali pozícióban jelen lévő nők számára, valószínűleg 2008 folyamán. Flasarová asszonynak válaszolva: nem akadályozhatjuk meg a vállalkozások áttelepülését, azonban a kérdés kezelésére vannak eszközeink ben az Európai Globalizációs Alapot pontosan ezért hozták létre. Ek asszonynak válaszolva: a statisztikát illetően a Bizottság továbbra is együttműködik az Eurostattal az egyenlőséggel kapcsolatos egyedi statisztikák kidolgozása érdekében. A Életés Munkafeltételek Javításával Foglalkozó Dublini Alapítvány figyelembe veszi a nemek közötti egyenlőséget rendszeres jelentéseiben ben rendszeresen közzéteszik majd a nőkre vonatkozó kutatási statisztikákat. Doyle asszonynak válaszolva: az anyasági szabadsággal kapcsolatosan a Bizottság hatásvizsgálatot készít az újfajta szabadságok többek között az örökbe fogadási szabadságról és az olyan szabadságról, melynek célja a gyermekektől eltérő családtagok gondozása bevezetésével kapcsolatos lehetséges jogalkotási intézkedésekről. Ilda Figueiredo, előadó. (PT) Elnök asszony! Először is köszönetet mondanék képviselőtársaimnak és a biztosnak mai szavaikért és észrevételeikért, melyekkel ez a vita még fontosabbá vált. Azonban ahogy mások már megtették, természetesen én is további gyakorlati intézkedéseket látok szükségesnek. E javaslatoknak, amiket tettünk, érződniük kell a valóságban, a vállalkozások, a női munkavállalók és a családok életében, mivel nem elfogadható, ahogy azt ma már többen is elmondták itt, hogy az egyenlő bérről szóló irányelvet 30 évvel követően még mindig egyértelműen 30%-os eltérés van az iparban dolgozó férfiak és nők átlagbére között. Ez a számadat a duplája az Európai Unió átlagos bérkülönbségeinek. Ezért nem engedhetjük meg, hogy a helyzet további 30 évig fennálljon, ezért hívom fel a Bizottságot és a tagállamokat is konkrét intézkedések megtételére. Ezek lehetnek jogalkotásiak vagy akár a jobb ellenőrzést is megcélozhatják, azonban biztosítaniuk kell az egyenlő jogok és az esélyegyenlőség fokozott támogatását, illetve ezen célkitűzés fokozottabb támogatását, melyet gyakorlatban is meg kell valósítani az oktatás és képzés útján. Küzdenünk kell továbbá a sztereotípiák ellen, ahogy azt ma hangsúlyoztuk, és biztosítanunk kell a nők jogainak jobban megfelelő munkaidő-szervezést, munkaidőt és munkaköröket, illetve az anyasághoz és apasághoz való jogot, melyeket az Európai Unió alapvető társadalmi értékeiként ismernek el.

18 Elnök. A vitát lezárom. A szavazásra ma kerül sor. Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke) Gyula Hegyi (PSE), írásban () Üdvözlöm ezt a fontos riportot, mellyel kapcsolatban kiemelném, hogy a nők kiemelten érintettek az ipari munkahelyeken történt megbetegedésekben. Egy friss tanulmány szerint az EU-ban három és fél percenként egy ember, azaz évente 140 ezer ember hal meg munkahelyi megbetegedés következtében. Az okok között kiemelt szerepe van a vegyi anyagoknak. A munkahelyi rákos megbetegedések 86%-ának a hátterében a vegyi anyagok állnak. Fontos tudni, hogy a nők bár egyébként tovább élnek, mint a férfiak a vegyi anyagok szempontjából érzékenyebb, sérülékenyebb csoportnak számítanak, hiszen természetes zsírszöveteikben fokozottan felhalmozódnak a vegyi anyagok, melyeket átadnak az utódaiknak is. Ezért van szükség egy átgondolt európai stratégiára, mely minimalizálja a munkahelyi megbetegedések, illetve a halálesetek számát, és megadja a maximális védelmet a nőknek. Véronique Mathieu (PPE-DE), írásban. (FR) Habár a nők által az iparban játszott szerepről szóló jelentés helyesen hangsúlyozza, hogy a nők számos nehézséggel szembesülnek a munkaerőpiacon és egyes gazdasági ágazatokban, a szövegben szereplő javaslatok két kérdést vetnek fel. Először is a jelentés láthatólag elhanyagolja a jogalkotó fellépésének határait. Európa jogi arzenálja jelenleg a világ legbőkezűbbje a nők jogai és a nemek közötti egyenlőség tekintetében. Ezért a megválasztott képviselők és a polgárok feladata az Európai Unióban a női jogok tiszteletben tartásának biztosítása. Ebből adódóan egy tizenvalahanyadik szándéknyilatkozat hasznossága némiképp korlátozott. Másodszor a jelentés egy legalább különös javaslatot tartalmaz: az a javaslat, hogy a magánvállalkozások igazgatóságaiban jogszabályban állapítsanak meg kvótát, komoly támadás az egyéni szabadságok ellen, és nem sok szolgálatot tesz nekünk. A nők olyan módon való kezelése, mely közelebb áll a jótékonysághoz, mint az egyenlőséghez, inkább kizárja őket a társadalom egyes szegmenseiből. Polgártársaink most arra számítanak, hogy támogatjuk őket azáltal, hogy szavainkhoz igazítjuk tetteinket. Marianne Mikko (PSE), írásban. A 2000-ben megállapított lisszaboni célkitűzések nyilvánvalóan nem valósulnak meg 2010-re az eredeti szándéknak megfelelően. A jelenlegi nemi struktúrák és attitűdök fontos szerepet játszanak ennek elmaradásában. Európa nem használja ki megfelelően lakossága felének potenciálját. A nők nem rendelkeznek egyenlő lehetőségekkel a hozzáadottérték-iparon belüli teljesítésre. Emellett a nők nincsenek jelen megfelelően a társadalmi párbeszédben. Sem a munkáltatók szervezetei, sem a szakszervezetek, sem az állami szektor nem alkalmaz elég nőt magas szintű beosztásokban. Különös és riasztó, hogy a munka jövője és a társadalom jövője a népesség felén múlik, ugyanakkor ezek a személyek nem vállalnak egyenlő felelősséget a gyermeknevelés és a háztartás terén.

19 19 A társadalomellenes intézkedések, például a be nem jelentett túlóra növelése és a munkavállalók kompenzálatlan rugalmassága egyre inkább a termelékenység növelését célozzák. Túl magas árat fizetünk ezért az illuzórikus növekedésért. A tagállamoknak jelentős mértékben növelniük kell a nemek közötti egyenlőségre helyezett hangsúlyt a társadalmi párbeszédben. Ehhez hasonlóan számos tagállamnak meg kell erősítenie azt a szerepet, amivel a társadalmi párbeszéd bírt a politika megállapításában. A nők a legmagasabb szintű potenciállal rendelkeznek csúcstechnológiás iparunk fejlődésében. Európának élnie kell ezzel. 4. Az Internet irányításával kapcsolatos fórum eredményei, (Rio de Janeiro, november ) (vita) Elnök. A következő napirendi pont a Bizottság nyilatkozata a Rio de Janeiróban múlt novemberben az Internet irányításáról tartott fórum eredményeiről. Meglena Kuneva, a Bizottság tagja. Elnök asszony! Az Internet irányításával kapcsolatos fórum (IGF) gondolata a Tuniszban 2005 novemberében megrendezett világ-csúcstalálkozón született, és ezt nem kötelező fórumként határozták meg a több érintett bevonásával zajló politikai megbeszélés során. A Bizottság ebben a formában támogatja a fórumot. Eddig két ülésre került sor: 2006-ban Athénban és 2007-ben Rióban. A Bizottság üdvözli a fórumot annak minden formájában. A Bizottság emellett üdvözli a Parlament részvételét a fórumon, és hálás a két ülésen való kitűnő együttműködésért. Az előző évhez hasonlóan a riói találkozó kitűnő keretet biztosított azon tapasztalatcserék gazdagítására, melyek lehetővé tették a fontos kérdések kapcsán számos nézet összegyűjtését. Ezért a Bizottság értékesnek tartja a fórum főbb jellemzőinek megőrzését, ideértve a különféle érintettek részvételét, illetve annak nem kötelező jellegét. Szeretném továbbá nagyon megköszönni, hogy lehetőséget kaptam a novemberben Rio de Janeiróban megrendezett IGF-et (ezt a rövidítést fogadtuk el) illetően némi konkrétum előadására is. Először is köszönetet mondanék az e megbeszélésen a Parlamentet képviselő Trautmann asszonynak, Harbour úrnak, Badia i Cutchet úrnak és Hökmark úrnak aktív részvételükért és kitűnő együttműködésük folytatásáért. Ez lehetővé tette számunkra szintén az idén, hogy együttesen kiemeljünk számos európai prioritást, ideértve például a szólásszabadságot, a digitális szakadék áthidalását, az online biztonságot és a gyermekek online védelmét. Fontos Európa számára, hogy ilyen kérdéseket állandó jelleggel nemzetközi napirenden tartson. A Bizottság támogatja az IGF-et. Ez az információs társadalomról szóló világ-csúcstalálkozón kidolgozott koncepció továbbra is nagyon értékes, és minden olyan kérdés, melyet említettünk, komolyan támogatja azt, amit e területen cselekvések formájában mi elő kívánunk mozdítani. Igazából a számos, Internettel kapcsolatos téma és a résztvevők száma kb egyértelműen demonstrálta, hogy valóban helye van az ilyen vitafórumoknak.

20 A tény, hogy a fórum eredményeként nem született megállapodás szerinti szöveg, inkább a folyamat erejét, mintsem gyengeségét mutatja. A fórum lehetővé teszi a nyílt eszmecserét anélkül, hogy nyomást gyakorolna egy kötelező erejű dokumentumban az eredményeinek a megvédése tekintetében. Ez alapul szolgálhat egymás aggályainak jobb megértésére, és elsimíthatja az utat a közös megoldások megtalálása előtt. A fórum eredményeként születő dinamikus koalíció igazából az egyik példája annak, hogy az IGF olyan platformként működhet, ahol a közös érdeklődésű személyek további együttműködést folytathatnak. Ezért az Internet irányításával kapcsolatos riói fórum újabb ülése kitűnő keretet adott az eszmecserék bővítésére, és ez lehetővé tette, hogy az adott kérdésekről sokféle nézetet összegyűjtsünk. Szeretnék ismét köszönetet mondani a képviselőknek, és remélem, hogy folytatjuk kitűnő együttműködésünket, mivel ez az egyik legígéretesebb területe jövőbeli munkánknak. Gunnar Hökmark, a PPE-DE képviselőcsoport részéről. Elnök asszony! Fontos hangsúlyozni azt a gyors változást, melyet az internet és az IKT használata eredményezett, nem csupán az egyes társadalmakban, hanem a világon is. Az internet hatása valamennyi társadalmi területen megváltoztatta a modelleket és a lehetőségeket. Ez fontos a jövőbeli perspektíva megőrzése érdekében, mivel az internet ereje annak függetlenségében, lehetőségeiben és a társadalom különböző lehetőségeihez és igényeihez való alkalmazkodására való képességében rejlik, melynek alapjai különböző szereplők és üzemeltetők. Mindez fontos, mivel ha a jövőbe tekintünk, biztosítanunk kell, hogy ez felhasználható az országok és az emberek közötti szakadékok áthidalására, és segíthet a szegénység elleni küzdelemben és a fejlesztés támogatásában ez létfontosságú például a millenniumi célkitűzéseket illetően. A kialakuló új technológiát annak biztosítására kell használni, hogy ez könnyebbé tegye több ember számára az internethasználatot, több társadalmon belül. Az Európai Unióban három fontos dologra kell összpontosítanunk. Először is biztosítanunk kell, hogy elkötelezettek vagyunk az IGF folyamata iránt és azt támogatjuk annak független, nem kötelező formájában. Ez rendkívül fontos, mivel egy helyes folyamatról van szó, mely független és nem kötelező formában dinamikusabb. Másodszor részt kell vennünk az Új-Delhiben tartandó következő IGF előkészületeiben, és biztosítanunk kell, hogy megbeszéléseket folytatunk a parlamenti képviselőkkel és a civil társadalommal a függetlenség és a lehetőségek hangsúlyozása érdekében. Harmadszor biztosítanunk kell, hogy az internet megkapja a szabadságot és a szólásszabadságot. Catherine Trautmann, a PSE képviselőcsoport részéről. (FR) Elnök asszony, biztos asszony, hölgyeim és uraim! Az Internet irányításával kapcsolatos második fórumot Rióban tartották tavaly november 12. és 15. között, és ezen an vettek részt mind az öt kontinensről, az Internettel kapcsolatos érdekelteket képviselve valamennyi állami és magán ágazatból. A fórum kedvező hátteret biztosít a jövőbeli IKT-problémák megoldásának megtalálására. Közös kultúra és partnerségi forma esetén ez lehetőséget biztosít az információs társadalomról szóló jövőbeli világ-csúcstalálkozókon a határozathozatalra, emellett a saját államaink által meghozandó határozatokra.