A TARTALOMBÓL: A Fájdalmas Szûzanya Hugo Chavez és a Nyaraló Király Elmélkedés az amerikai demokrácia... 5 egyes szakaszairól

Átírás

1 A TARTALOMBÓL: A Fájdalmas Szûzanya Hugo Chavez és a Nyaraló Király Elmélkedés az amerikai demokrácia egyes szakaszairól A nemzeti hitel pénz- és gazdaság rendszer vázlatos törvénytervezete Dr. Plenter János: Világuralmi téboly.. 13 Egy éve az EU-ban Európai demográfia Izraelt le kell törölni a térképrõl Magyarság a kipusztulás útján Szalto Mortale a bizonytalanba Hol vagy, Endre király? Vége Amerika évszázadának Ön a Jó Ha Figyelünk külföldre is!!! címû alkalmi megjelenésû újság olvassa. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a weboldalról. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék. Amennyiben a lap megnyeri tetszését, kérjük jó szívvel ajánlja azt másoknak is elolvasásra! Köszönjük, és jó szórakozást!

2 A karácsonyi üdvözlet sosem volt vitatéma, de ennek már vége. A Születés idõpontja heves szóváltást keltett a barátaim és olvasóim között. Miami-ból írta Lane: tudomásom szerint Krisztus születésének a valódi ideje szeptemberben volt. Szaúd-Arábiában Shanaz más nézeten volt: Jézus áprilisban született, ellenõrizze. A virginiai John Williams professzor magyarázata: Bizonyára tudja, hogy a legtöbb történész szerint Jézusnak szeptemberben, a Szûz jegyében kellett születnie. A születése hivatalos" napját az Egyház helyezte közvetlenül az év legrövidebb napja után, hogy kihangsúlyozza, hogy õ a világ világossága". Bryce, Atlantából, megint más idõpontot ajánlott: a legtöbb tudós egyetért abban, hogy Jézus október közepén, végén született (a kindred Libran) (Mérleg rokonság? Nem tudom lefordítani. Valamilyen asztrológiai utalásnak tûnik.) *** A javasolt idõpontok micsoda változatossága, és mindegyik tényleges, és a legtöbb szakértõ elfogadta! Nem hordoz jelentést ez a vita? Nos, a tárgyra! Nincs és nem is lehet semmiféle új történeti tudás a Megtestesülésrõl, amely ne lett volna ismert, mondjuk a betlehemi szent Jeromos, vagy a caesareai szent Eusebius elõtt. Ahogy a századok és az ezredek elmúlnak, mi nem tanulunk többet ezekrõl az idõkrõl, csak felejtünk. Valószínûtlen, hogy Betlehem népe emlékszik egy alázatos galileai születésének az eseményére. Az egyház az akkor rendelkezésére álló legjobb adatok alapján határozta meg az idõpontot. Akik akkor döntöttek, erõs hitû, kíváncsi emberek voltak, akik a valódi tényeket akarták megállapítani, ezért semmi okot nem látok arra, hogy kételkedjem a megállapításukban. Megtehette-e az Egyház, hogy áthelyezi a születése napját, hogy kihangsúlyozza, hogy õ a világ világossága? Mielõtt erre válaszolok, idézek egy szórakoztató könyvecskét, amelyet a 19. sz. második felében adtak ki a következõ címmel: Napóleon, mint a Napmítosz. A szerzõ bebizonyítja, írd és mondd, hogy Napóleon sosem létezett, õ csupán a Napmítosznak egy újabb változata volt és a 12 tábornoka, igen, igen, jól gondolják, az Állatöv 12 hónapja. Ilyen alapon az ember úgy is érvelhetne, hogy Sabbatai Zevi, a 17. sz. nagy zsidó prófétája, csak kitalálás volt, mert õ Ab 9-én, a Templom lerombolásának a napján született és halt meg. Nagyon sok fontos ember született sokat ígérõ napon. Krisztus miért ne születhetett volna olyanon? A születés napjában való kételkedés egy súlyosabb kételyt takar: a kételyt az isteniben, a kételyt az elrendelésben, a kételyt Isten létezésében. Ha Isten létezik, ha gondoskodott a csillagról, hogy bejelentse Krisztus eljövetelét, miért volna különös, ha olyan napon születik, amely fontos az egész emberiség számára? Ellenkezõleg, csak ez ésszerû. Az Emberfiának a születése kozmikus esemény volt, amelynek a bekövetkezte egy különleges napra volt remélhetõ. Mivel õ a világ világossága, a téli napforduló után született. Még ennél is fontosabb, hogy az év legsötétebb napja a föld legsötétebb helyére utal. Jeruzsálem volt a kétféle mérték rendszerének, a belsõ megértésnek és a külsõ gyûlölködésnek a gyúpontja a földön. Krisztus azért választotta, hogy ott szülessék, mert érezte, hogy ez a legveszélyesebb eszme, amellyel az emberiség szembesül, és ezt magára kell vennie. Az evangéliumi cionisták, akik figyelmen kívül hagyják ezt az összefüggést, úgy értelmezik át az õ palesztinai születését, minthogy az a népnek, amelynek körében született, különleges kiválasztottságát jelenti. A zsidók méltónak találtattak arra, hogy közibük szülessék Krisztus. Az idõpont ezért nagyon jelentõségteljes, mert megerõsíti, amit tudunk: a sötétség szívébe született. Ha valaki kétségbe vonja Krisztust, annak számára ésszerû, hogy kételkedjék a születés kozmikus jelentõségû idõpontjában. De akkor õ annak az arcvonalak, amely New Yorkon és Betlehemen át húzódik, a rossz oldalán áll, mert a csata még távolról sem ért véget. A The Washington Times ( ) egy érdekes cikket közölt Az ádventi naptárak egyre világiasabbá válnak címmel. Újságírók meglátogattak az USÁ-ban néhány könyvesboltot, a Barnes és Noble-tól a Borders-ig és azt találták, hogy az ádventi naptárakból kihagyták a Születést. Vannak bennük egerek, nyuszik, mikulások, medvék, Diótörõ, de sem Betlehem, sem. Születés. Az áruházak nem akarnak megbántani egyetlen nem keresztény vásárlót sem állítja az egyik kérdezett magyarázata. De kik ezek a nem keresztények? Nyilván nem moszlimok, akik a születésrõl ugyanúgy megemlékeznek, mint bárki más, és akikkel amúgy sem törõdnek az USÁ-ban. Új-pogány sincs túl sok. Akkor miért nem mondják ki kevésbé köntörfalazva, hogy az üzlettulajdonosok úgy érzik, hogy a zsidók semmit sem akarnak látni, ami Krisztusra utal? Valószínûleg, mert ez a fájdalmas igazság volna. Az ortodox zsidóknak egészen sajátos gyakorlata van karácsonyra. Õk szívesen foglalkoznak olyasmivel, mint WC papír vágás a következõ hónapra, ahogy arról a jeruzsálemi helyi újság, a Kol Ha-Ir arról beszámol. A vallástalan zsidók már elfelejtették, hogy miért, de folytatják a harcot Krisztus és a kereszténység ellen. A Forward, a leghaladóbb amerikai zsidó lap, egy hosszú cikket szentelt a karácsonyi zsidó szokásoknak. Utal arra, hogy a hagyományos, kelet-európai zsidó szokás a karácsony esti kártyázás volt és meg is magyarázza: A vallásos zsidó számára a legfontosabb parancs a Tóra tanulmányozása. Az egyetlen olyan idõszak, amikor nem kell tanulmányozni, az a személyes vagy közösségi gyász ideje és a Nitlnacht. Nehogy olyan tanulmányokat folytassanak, amelyek tiszteletet és megbecsülést hoznának annak, aki azon az éjszakán született (azaz Krisztusnak). A zsidók nem mondanák ki, hogy karácsony". (A karácsony angol nevében Christmas benne van a Krisztus, azaz Christ név. Lehet, hogy magyarul ennek a hiánya miatt nem érvényesül ez a szabály a ford. megj.) Úgy tûnik, hogy különbözõ nyelveken becsmérlõ szójátékokat fabrikálni õsi zsidó szokás. Például Nitlnacht (szójáték a nit", azaz semmi, vagy a héber nitlech az akasztott ember szavakból a Nacht németül éj ), Kratzmakh (mesterséges jiddis szó, amely a vakarj meg -re hasonlít), Taluy-nakht az akasztott ember éjszakája, blinde nakht, azaz vak éjszaka (szójáték az ukrán sviaty vecsir, azaz szent este kifejezésre, amelyet jiddisül slipyi vechir -re vak estére torzítottak), Khvoristvo (szójáték az ukrán ridzvo, azaz karácsony és a belorusz khvori, azaz beteg szavakból). Egyes nyugat-lengyelországi jiddis nyelvûek a karácsonyt beyz-geboyrenish -nek, rosszul születettnek hívták, a lengyel Boze Narodzenie -vel, azaz isteni születés -sel szórakozva." A Forward következtetése: Gondolom, az világos, hogy a karácsony miért ihletett annyi zsidó szójátékot. Ez volt az a nap, amely iránt a zsidók ösztönös undort éreztek, lévén valamennyi keresztény felekezetnek az az ünnepe, amelyen a keresztények az Istennek emberi alakban való megtestesülését ünnepelték, azt, ami a zsidó tudatban úgy csapódik le, mint ami a legképtelenebb, legvisszataszítóbb. Visszataszító, ennyi és nem kevesebb! A Washington Post idézi Patrick Scully-t a Katolikus Ligától (Catholic League): A karácsony semlegesítésének vagyunk a tanúi. A karácsonyra ez az elvilágiasodás közvetlen csapást mért. Az embernek szabad a kwanzaa jelképeit nézni (afroamerikai aratási 2 jó ha figyelünk külföldre is

3 ünnep dec. 26-tól jan. 1-ig a ford.), miközben a betlehemi jászol csata tárgyát képezheti a (túlnyomóan zsidó) ACLU-val (American Civil Liberties Union, Amerikai Szövetség a Polgári Szabadságjogokért). Miközben az USA keresztényei inkább nem csatáznak az ACLU-val, az izraeliek annál gátlástalanabbul harcolnak az ostromlott Betlehemben, és ki tudja, hogy e csata melyik arcvonala a fontosabb. Az Amerikai Zsidó Bizottság (American Jewish Committee), az ADL (Anti Defamation League Rágalmazás Ellenes Liga) és más nagy, felsõbbrendûséget igénylõ szervezetek könyörtelenül fáradoznak azon, hogy betiltsák a karácsonyi énekeket az iskolákban és a nyilvános intézményekben. Elérték, hogy nyilvános helyekrõl a betlehemi képeket és a keresztény jelképeket eltávolították, de azért is dolgoztak, és éppen megkapták a bírósági jóváhagyást, hogy menórákat állíthassanak föl nyilvános helyeken. Példaként vegyük elõ az ADL-nek a közoktatási intézményekben a karácsony ellen intézett támadásához a zsidó szülõk számára készült legújabb útmutatóját, amely az ADL honlapján érhetõ el. Kérdés: Mi minõsül túlzásnak, ha a karácsonyi díszítésrõl vagy kiadványokról esik szó az osztályban? Válasz: Elõször is fontos megjegyezni, hogy miközben a karácsonyfákat, mikulásokat, füzéreket, csomagolt ajándékokat és rénszarvasokat általában karácsonyi díszeknek és jelképeknek tekintik, a bíróság úgy határozott, hogy azok az idõszak világias jelképei. Mindazonáltal mértéktelen alkalmazásuk helytelen. Beszéljünk a tanárnak arról, hogy túl sok a karácsonyi díszítés a házi feladatokban. Magyarázzuk meg, hogy miközben megértjük, hogy efféle rajzok felhasználása a házi feladatok kijelölésére törvényes, az ilyen túlzó használatuk nekünk és a gyermekünknek is kényelmetlen érzést okoz. Javasoljunk másfajta téli díszítést, többek között hópelyheket, mézeskalács házakat, és baseball kesztyûket mindenfélével megtömve. K.: Helyes-e, ha a tanárok karácsonyi ünnepélyt rendeznek és fölmentik azokat, akik nem tartják a karácsonyt? V.: Értelmét tekintve a következõt mondják a tanulóknak, gyere egy vidám ünnepségre, ahol ajándékok, ennivaló és játékok vannak, vagy menj délutánra a könyvtárba. Amíg törvényes, ez az ünnepség közömbös azoknak a tanulóknak, akik nem ünneplik a karácsonyt. Némi igazítással azonban az minden tanuló számára kellemes élménnyé tehetõ. A karácsony ünneplése helyett a rendezvényen ünnepelhetik a telet (Télapó?), vagy egy csomó ünnepet. Végezetül, mivel a Mikulástól ajándékot kapni keresztény hagyomány, helytelen egy nyilvános iskolában." Egyes zsidó tudósok rendszeresen próbálkoznak azzal, hogy kétségeket támasszanak Krisztus körül, rendszerint azzal, hogy leértékelik. Ha létezett, állítják, biztosan csak egy közönséges figura volt, egy csavargó galileai tanító, aki akárhol születhetett, csak nem Betlehemben, bármikor, csak nem egy különleges idõpontban, bárhol fölnõhetett, csak nem Názáretben. Ha létezett egyáltalán, biztos nem törõdött a goyokkal, a nem zsidókkal mondják. Mert miért is törõdne egy jó, zsidó rabbi az emberiség többi részével? (Ez, például, Hiyam Maccobi könyvének az alapvetõ felfogása, ahol a nacionalista zsidó író azt állítja, hogy Krisztus egy szélsõséges zsidó nacionalista volt, napjainak Kahane rabbija akit több izraeli szerzõ csak a fasiszta rabbinak nevez- a ford.) A zsidó tudósok, média tulajdonosok és véleményformálók számára a Krisztus elleni harc mindig a céljaik fontos része volt, és az is marad, a születés tagadása pedig fegyver ebben a harcban. Nem az egyetlen fegyver, amire mutatok egy példát. A Washington Post a múlt húsvéti kiadásában az elsõ oldalon (nem messze Izrael szokásos magasztalásától) közölt egy különlegességet, amelynek a címe Krisztus arca volt, és tartalmazott egy rendõri jellegû arcmás helyreállítást. Egy meglehetõsen durva és elvadult férfiarcot mutatott, alacsony homlokkal, barnás bõrrel, ravasz kifejezésû szemekkel (ld. melléklet). Egy alantas helyzetû típust. A felirata Krisztus arca volt. Vastag betûs címsorok hozták az olvasó tudomására, hogy most a tudomány legfejlettebb eszközeinek a használatával állapították meg néhány Jeruzsálemben talált koponya alapján, hogy milyen is volt Jézus. Nos, az olvasók 90 százaléka nem megy túl a címsorokon az apró betûs szakaszba, így megmarad az a benyomása, hogy megtalálták Jézus koponyáját, és kiderült, hogy elég rossz benyomást keltõ fickó volt. Csak a cikk gondos átolvasása után derült ki, hogy az arc Jézus egy kortársának a rekonstrukciója néhány Palesztinában talált koponya alapján. A szerzõk ezt a brutális rekonstrukciót akár A Zsidók Fõpapjának is nevezhették volna. De semlegesek és részre nem hajlók is maradhattak volna, és elnevezhették volna Krisztus egy zsidó(?) kortársa helyreállított arcának. Õk azonban elõnyben részesítették a félrevezetõ Krisztus arca föliratot azzal a ki nem mondott üzenettel, hogy õ a valóságban olyan volt, mint egy közönséges bûnözõ. Ugyanilyen szabadsággal összevághattak volna egy képet a helyi öregek otthona lakóinak a felvételeibõl, és közzétehették volna, mint Marilyn Monroe arcát. De ennek a lapnak megvan a maga programja. Ebben a programban a Krisztus elleni harcnak nagyobb az elsõsége, mint Marilyn Monroet lejáratni. És ez a lap nincs magában, hanem szövetségben áll más média szolgáltatókkal USA, Kanada és Anglia szerte. Krisztus arcának a képe mindegyikben megjelent, utána meg minden bizonnyal minden jelentõsebb napilapban, mert ki hagyna ki egy ilyen szenzációt. A kereszténység elleni harc a Judaizmus létértelme, mivel Krisztus jelképezi a zsidó kiválasztottság végét. Számunkra valóban áldás, hogy napjainkban a Krisztus elleni háború éppen Betlehem ostromában és Krisztus karácsonyi letiltásában fejezõdik ki. A ford. megj.: Úgy érzem, a fentieket nagyon megvilágítja Claude Lanzmannak az alábbi kijelentése: Ha Auschwitz valami más, mint a történelem egy szörnyûsége, ha túlmutat a gonoszság közönségességén, akkor a kereszténység inog a talapzatán. Krisztus az Isten fia, aki az emberileg elviselhetõnek a határáig elment, amikor elviselte legkegyetlenebb szenvedést Ha Auschwitz igaz, akkor van olyan emberi szenvedés, amely egyszerûen nem hasonlítható Krisztuséhoz Ebben az esetben Krisztus csaló, és nem tõle jön a megváltás Auschwitz Krisztus cáfolata. Claude Lanzmann Azonban, ahogy a történészek kutatásai már bebizonyították: Nem Krisztus volt csaló Arról az apróságról nem is beszélve, hogy a zsidók semmi szenvedést nem vállaltak önként az emberiség javáért. Lanzmannm úrnak úgy látszik sem a logika, sem a tárgyilagosság nem erõs oldala. jó ha figyelünk külföldre is 3

4 A szegény amerikaiak most Venezuelától kapnak jótékonysági adományt» ÍRTA:MIKE WHITNEY Úgy látszik, hogy Hugo Chaveznek nem mindennapi örömet okoz, ha Bush orrát fricskázza. Többször nevezte Busht terroristának, a USA-t pedig megvetõen terrorista államnak. A múlt héten is nyitott egy oldaltüzet, amikor azt mondta, hogy: Bolygónk legnagyobb veszélye az Egyesült Államok kormánya. Az Egyesült Államok népét egy gyilkos, népirtó bûnözõ és elmeháborodott irányítja. Jól látja. Chavez haragos üzeneteit a liberálisok és baloldaliak úgy üdvözölték, mint a kongresszusi demokraták reszketõ térdû csúszó-mászásának és a koncra éhes média hódoló dörgölõzésének a végét. Mindeddig a venezuelai elnök a világ egyetlen olyan vezetõje, aki ki meri mondani a nyilvánvalót, azt, hogy Bush és az õ hazugokból, zavarosban halászókból és háborús bûnösökbõl álló rögeszmés csapata vadállatként esik neki a világnak, és milliók életét veszélyezteti. Ez nem azt jelenti, hogy Chavez gyûlöli az amerikai népet: épp ellenkezõleg. A Kathrina forgószél pusztítása után Chavez sokkal hamarabb lépett, mint a FEMA (Federal Emergency Management Agency, a szövetségi katasztrófa elhárító szervezet, amely botrányosan tehetetlenek bizonyult a Kathrina hurrikán esetében a ford.), amikor olcsó üzemanyagot, mentési segélynyújtást és segélycsapatokat ajánlott a szerencsétlenség sújtotta terület számára. Egymillió dollár értékû ingyen benzint ajánlott fel a mentési feladatok céljára az állami Petroleos de Venezuela és annak leányvállalata, a CITGO útján. Jesse Jackson, az emberjogi harcos szerint Chavez még felajánlott két mozgó kórház-egységet, 120 mentõ és elsõsegély szakembert, 50 tonna élelmiszert, ami sokkal több annál, amit Brownie (Michael Brown, a FEMA igazgatóhelyettese, akit a Kathrina miatt kirúgtak - a ford.) tudott elõteremteni. Nekünk van ivóvizünk, élelmiszerünk, és üzemanyagról is tudunk gondoskodni mondta Chavez a tudósítóknak. Ebbõl, természetesen, semmit sem közölt az amerikai tömegtájékoztatás, amely Chavezt csak szélsõbalosnak minõsíti. Hm! Az önmagát szocialistának minõsítõ Chavezt komoly fenyegetésnek tekintik a tõkepiacoknak a déli féltekére való kiterjesztésével szemben, úgyhogy õ már megérett a rendszerváltozásra. Ez magyarázza meg azt az ellenséges beszédmódot, amelyet a tömegtájékoztatás használ a mozgósító és karizmatikus Chavez jellemzésére. Chaveznek a Kathrina jóvoltából sikerült felfednie a Bush kormányzat érzéketlenségét és cinizmusát, amikor azt mondta: A vihar elõtt tudták, hogy közeledik a Kathrina, de nem voltak hajlandók a lakossággal foglalkozni. Kubában, amikor megtudták, hogy a forgószél közeledik, csirkéket, tyúkokat, embereket, mindent kitelepítettek. A forgószél a közelmúltban több várost lerombolt Kubában, de egy árva lélek sem halt meg, mert senki sem volt ott. A kormány fölkészítette a lakosságot, és biztonságba helyezte, Amerikában viszont védelem nélkül magukra hagyták a szegényeket, fõleg a feketéket. Ez borzalom. A kormánynak nem volt kiürítési terve. A világ egyetlen szuperhatalma teljesen odavan Irakért. a saját népét pedig a sorsára hagyta mondta Chavez egy élõ TV adásban. Az a cowboy pedig, a nyaraló király, üldögélt az üdülõbirtokán, és csak annyit megjegyzése volt, hogy hát akkor meneküljenek". Elképesztõ!" A NYARALÓ KIRÁLY? Hûha! Chavez a legutóbbi gazdasági csúcstalálkozón Mar Del Platában is, Argentinában, ahol õ volt a figyelem középpontjában, megtette a maga döféseit. Harmincötezres tömeg ünnepelte az érkezését és töltötte meg tiltakozókkal a helyi futballstadiont, karban kiáltozva, hogy Bush a terrorista, Bush a fasiszta. Chavez kétórás beszédet tartott, gúnyolva Busht, az õ erkölcstelen háborúját és pusztító neoliberális gazdaságpolitikáját. Az USA teljes városokat lebombázott, vegyi fegyvereket és napalmot használt, asszonyokat és gyerekeket ölt, valamint katonák ezreit. Ez a terrorizmus mondta Chavez. Az USA kormánya a fenyegetés az emberiség számára. A Mar Del platai csúcsot úgy harangozták be, mint a lapok kiterítését Bush és Chavez között, és a résztvevõk közül sokan aggodalommal várták a megnyitást. Chavez pedig még mókázott is a tudósítókkal, mondván, hogy odalopódzik Bushoz, és ráijeszt. Nincs rá szükség. Az általában hencegõ Bush nagyon alázatos volt az események folyamán, és gyorsan eloldalgott az Air Force 1 (az elnöki repülõgép) biztonságába, miután tartott egy megnyitó beszédet. A crawfordi (Bush birtoka) pávakakas nem mert tengelyt akasztani az õ venezuelai végzetével. Bush szereti a hõsiességi látványmûsorait a repülõgép anyahajók felszállópályájáról történõ TV közvetítésekre korlátozni, harci kezeslábasba szíjazva és a biztonsági õrök sorfalával körbevéve. Ha-ha. Chavez így összegezte Bush megszökését: Itt Bush úr volt az, aki megbukott. Legyõzötten megfutamodott, és állandó vereség lesz a sorsa. Ez az évszázad Latin-Amerika népéé lesz. A múlt héten Chavez egy újabb ökölcsapást mért a Bush csapatra azzal, hogy elrendelte a jövõ hónapra 12 millió gallon csökkentett árú fûtõolaj szállítását massachusetts-i helyi segélyszervezetek és kisjövedelmû család számára. (Boston Globe) Az ügylet kilenc millió gallon olajat fog juttatni olyan intézményeknek, amelyek a szegényekkel foglalkoznak, például hajléktalan szállóknak. Családok olcsóbban fognak tudni fûtõolajat vásárolni, és megmenteni magukat a megfagyástól a hideg New englandi télben. Ez a terv újabb csapás a kormányzatra és a vadkapitalizmus düledezõ rendszerére. William Delahunt massachusetts-i képviselõ szerint kétségbeejtõ szükség volt megengedhetõ árú fûtõolajra, a melyet sem az állami, sem a szövetségi kormány nem tudott kezelni. Nem csoda. Mióta Bush a hivatalába lépett 13%-kal nõtt a szegénységi küszöb alatt élõk száma, a szabad piac palotáján pedig már mindenfelé látszanak a repedések. Bush megszilárdította a felfelé történõ újraelosztás feudális rendszerét, amivel még nagyobb strukturális igazságtalanságokat idézett elõ azok sérelmére, akik a legkevésbé képesek önmagukat megvédeni. Chavez nagylelkûsége ragyogóan megvilágítja azt a mohó rendszert, amely egyre inkább önmagába fordul, és romlást hoz a szegényekre. Washington folytatja a nemzet vagyonának átszivattyúzását egy kis, haszonlesõ elit csoportosuláshoz, miközben mások azért küzdenek, hogy meg ne fagyjanak. 4 jó ha figyelünk külföldre is

5 Chavez adományát a Citizens Energy of Boston hivatalnokai és a CITGO, a Petroleos de Venezuela houstoni leányvállalata fogja szétosztani. Ez segíteni fog abban, hogy csökkentsék azoknak a dolgozó embereknek a szenvedését, akiknek az olajárak 50%-os emelkedésével kell szembe nézniük. Chavez lépésének a politikai hatása óriási. Ez egy valódi pofon Bush képébe, aki négy évvel ezelõtt megkísérelte Chavezt egy sikertelen államcsínnyel eltávolítani. Azt is szemlélteti, hogy Bush neoliberális politikája, mely szerint az alkalmasabb marad fenn nehéz idõket él meg. Chavez Franklin. D. Roosevelt mezét öltötte magára, amikor Venezuela csodálatos olajkincsét azok között osztja szét, akik a legjobban hiányolják, miközben a szemellenzõs Bush az új idõk Herbert Hooverjává vált, aki a gazdasági Armageddon felé kövezi az utat azzal, hogy 1,3 milliárd vagyont a középosztálytól átcsúsztatott a pénzügyi tápláléklánc tetején lévõ barátainak. Épp ezen a héten csökkentette Bush újabb 700 millió dollárral az élelmiszer-bélyeg programot, amelynek eredményeképp 235 ezer szükséget szenvedõ amerikainak már nem lesz elegendõ élelme. Ezek elõtt az emberek elõtt ott van még egy hideg Bush-tél kilátása is, ha Chavez nem segít rajtuk. Csak öt évvel ezelõtt is ki hitte volna, hogy Venezuela fog jótékonysági segélyben részesíteni amerikai állampolgárokat? Viva Chavez! Mike Whitney Washington államban él. Elérhetõsége: fergiewhiney@msn.com Amikor egy ország állami szinten szemet huny bûnözõinek tettei fölött, akkor az saját magát és népét morális pusztulásra ítéli. A történelem ismétli önmagát, szokták mondani egyszerû emberek és a múlt cinizmusát hivatásszerûen magyarázó történészek. Példának említeném, hogy volt egy olyan idõ a világtörténelemben, amikor az elidegeníthetetlen emberi jogokért harcolók az amerikai tõke közremûködésével az oroszországi Romanov-ok földjén kreáltak bibliai terrort és ûztek csúfot abból, aminek a nevében a hatalmat magukhoz ragadták. A feledékenyebbek kedvéért, a kommunizmust! Ez az önmagát a francia forradalom áleszméivel azonosító kommunista terrorszervezet minden segítséget megadott a németeknek az elsõ világháborút követõ idõszakban, hogy a német hadsereg az õt sújtó fegyverkezési tilalmat aránylag büntetlenül megszeghesse és felkészülhessen ambíciói kivitelezéséhez. Nem sokkal késõbb a nemzetközi elvtársiasság harcosa elárulván a németbarátot Amerika elsõszámú fegyvertársaként készült azokra az idõkre, amikor Nyikita Hruscsov a cipõjével ütlegelvén a tárgyalóasztalt beígérte Amerikának a saját temetését. Jól ismert a Rapallo Egyezmény szovjet-náci közös kebelre borulás. Néhány ritka német és szovjet filmemléken még láthatjuk, hogy miként lobogtatta a szél a horogkeresztes zászlókat a szovjet fõvárosban, amikor Molotov a német Ribbentrop-pal augusztus 23.-án felosztogatta Európa területeit egymás között. Mindez nem támasztott sem korábban, sem utólag Amerikában kétségeket, hiszen a vezetésben nyilvánvaló volt, hogy a fõleg amerikai kreációnak, a Szovjetuniónak csakis a mestere, Amerika mellett lehet a helye. Így a késõbbi Jaltai Egyezmény sem különbözött sokban a Molotov-Ribbentrop titkos záradékától, legfeljebb a gyõztes jogán nem volt szükség túl nagy titkolódzásra. Európa felosztását mi magyarok a bõrünkön tapasztalhattuk, és míg fiataljaink álmodoztak az amerikai filmek álomvilágától áthatottan a vasfüggöny szerencsétlenebb oldalán, a szovjet-amerikai barátság és álellenségeskedések hamis hidegháborúja lassította azt az Új Világrendet, amelyet ma a nyílt újrabarátkozások során tapasztalhatunk annak végsõ evolúciójában. Mindezen barátból ellenség, ellenségbõl barát, történelmi mókuskerék csupán. Ez az orwelli kettõsség azért eladható a tömegeknek, mert minden az emberi moralitásra épült dogmarendszert a gondos társadalomtervezõk értelmükben meghamisítottak és összekuszáltak. Ma a hamis lehet a valós és az ál, az igazi. Ma az amerikai republikánus is az áldemokráciát élteti, és könnyen találhatja a konzervatív kritikus önmagát a hamisan rádobott antiszemita vagy rasszista ál-vád zsíros fertálya alatt szinte agyonlapítva. Az álliberalizmus a demokratizmus nevében újra az új világrendet tûzte programjára, azt, amelyet Hitlertõl Bushig sok vezetõ képzelt el a saját szája íze szerint. Ma a liberalizmus messze nem azt jelenti, mint mondjuk Castellion írása a De haereticis, an sint persequendi, amely 1554-ben a keresztény egyház fagyos dogmarendszerének puhítása végett íródott. Míg az igazi és klasszikus liberálisok az igazi humanisztikus alapállást vallottak, ma ez olyannyira nincs így, hogy maga a Humanista Manifesztum sem takar mást, mint az egyéni önzésre épített dogmarendszert. A klasszikus liberalizmus vonalát követték késõbb Bayle, Locke és Spinoza akinek mûvében a Tractatus theologico-politicus (1670) ben az emberi gondolatszabadságot a hit fölé emelte. Rousseau 1762-ben mûvében a Contrat Social-ban közelíti meg a mai liberális dogma alapjait, amikor moral freedom -rol vagyis erkölcsi szabadságról ír. Ekkor meg e zseni sem sejtette, hogy az erkölcsi szabadság egy nap erkölcsi szabadossággá fog korcsosulni, mint a liberalizmus korcsosult álliberalizmussá. De tulajdonképpen milyen evolúciót ért meg Castellion-tól a mai magát liberálisnak definiáló álliberalista, amely olyannyira jellemzõ a mai világcsendõrség önválasztott Amerika vezetésére, legyen az republikánus vagy demokrata külsõségeiben. A New Age (Új Világ) álliberalizmusa szerint minden személy az Isten megtestesítõje saját személyében, így tetteiért való felelõsséggel csak a legmagasabb fórumnak tartozik, saját magának. Így a morális origó, ami meghatározza a jót a rossztól, értelmet veszítvén szubjektívvé válik, utat engedvén a mértéktelen erkölcsi káosznak. Nehéz elhinni, hogy Castellion erre gondolt, és érthetõ azonnal, hogy miért akarják a szuperhatalmak akár erõszakkal is, megvédeni a kis országokat saját maguk ellen is. A nép erkölcsét a nagyjából az õt írányitó Állam formálja és nem véletlen, hogy a definíciója az államnak valahogy így szól: Az Állam a mindenkori uralkodó osztály elnyomó erõszakszerve. Vagyis az állam képes tetteiben a saját népe erkölcse ellen is vétkezni, amelyet már a korai filozófusok is, mint Contra bonos mores (a nép erkölcse elleni) támadásként ismertek. Amikor egy ország állami szinten szemet huny bûnözõinek tettei fölött, legyen az belsõ, vagy állampolgárai révén külhoni, akkor az saját magát és népét morális pusztulásra ítéli. jó ha figyelünk külföldre is 5

6 A nyugati szubkultúra erkölcsi dogmái az Ótestamentumot követvén a gyilkolást minden bûnök legvisszataszítóbbjának ismerik. És mégis, mit számít a kommunizmus 100 milliós áldozatainak a száma, ha a világ nyugati hatalmai ölbe tett kézzel tétlenkedtek, vagy Amerika esetében anyagi támogatással járultak a kommunizmus sikeréhez. Hihetnénk, hogy ez a világhatalom tanult a múlt hibáiból és elkerül minden világrengetõ konfliktust, amelyben nem kényszerül gyilkosokkal lepaktálva azok szintjére süllyedni. De ne áltassuk magunkat, hiszen mint írtam korában a történelem ismétli önmagát és Amerika újra a Contra bonos mores bûnébe esvén bûnt büntet bûnnel. Sok esetben a szuperhatalmak tettestársi szövevénybe gubózva reménykednek a szebb és jobb jövõ pillangójának születésében, de hatalmi férgek gubójából csak még visszataszítóbb nyomorúság tud kikelni. Napjainkban tanúi lehetünk az álliberális jóakarat országmentésének Irak és Afganisztán esetében. Talán egy gyors ismertetés a könnyebb áttekinthetõség érdekében Afganisztán esetében, hiszen látszólagosan nagyobb csend honol arrafelé, mint a Irakban ben a Szovjetunió megtámadta Afganisztánt az országban erõre kapott afgán kommunisták segítségével. Amikor Pakisztán december 29.-én elítéli a szovjet inváziót, az amerikai részrõl Zbigniew Brzezinski csörgeti az amerikai kardot, minden katonai támogatást beígérve Pakisztánnak januárjában elõször Amerika vezeti be a gabonaszállítási tilalmat Szovjetunió ellen, majd az ENSZ ráncolja a homlokát. A gabonaszállítási tilalom végsõ esetben az amerikai gabonatermesztõket bünteti. Amikor a végsõ halálos adut is bedobja az amerikai vezetés, hogy esetleg a Szovjetunió nem vehet részt az elkövetkezendõ nyári olimpiai játékokon,akremlahasátfogvahenterega röhögéstõl. Az elsõ valamirevaló lépéseket május 17-én Islamabad városában teszik meg a Muzulmán Konferencián, amikor Szaúdi Arábia 25 millió dolláros segély keretében az ott megjelenõ mujahideen vezetõknek reményt csillant fel. Ugyanakkor már áprilisban Ronald Reagan visszavonja a Szovjetunió elleni amerikai gabonaszállítási tilalmat, mert ugyan szép dolog az egyetemes emberi jogokért való küzdelem, de a szovjet mostohagyerek nem éhezhet, hogy a szállításból jövõ haszonról ne is beszéljünk. Afganisztánban 1973-ig parlamentáris királyság volt alkotmányos alapokon, Mohammad Zahir Shah uralkodóval az élén ban Mohammad Daoud, Zahir Shah unokaöccse puccsal átvette az uralkodást, mint az ország miniszterelnöke a Daoud párt élén, bevezetve egy igen kérdéses egypártrendszert. Az afgán liberalizmusnak ekkor már komoly múltja volt, fõleg az úgynevezett Wikh-i-Zalmayan csoport révén, amely 1947-ben alakult Quandhar-ban és kiterjedt szovjet kapcsolatokkal rendelkezett. Már 1953 és 1963 közötti periódusban a szovjetek Afganisztánnak juttatott fejlesztési kölcsöne elérte három és fél millió dollárt. Nem nagy összeg, de végül ez vezetett a késõbbi Nyikita Hruscsov által szentesített százmillió dolláros kölcsöntervezethez és az 1931-ben Nadir Shah által megkötött afgán-szovjet megnemtámadási szerzõdés felújításához. Természetes, hogy Daoud egypártrendszere lett a kommunisták melegágya, ahol fõleg két egymással versengõ csoport, a Khalq és a Parcham küzdött a hatalomért. Daoud-ot végül Khalq kommunista csoport ütötte ki a nyeregbõl és Nur Mohammad Taraki vette át az uralmat az úgynevezett 1978-as áprilisi forradalom gyõzelmét követõen. Taraki hamarosan elvesztette hatalmát egy másik kommunista, Hafizullah Amin ellenében, aki eltérvén a szovjet úttól egyfajta 1956-os magyar típusú dilemma elé állította a szovjet vezetést. Hasonlóan a magyar ügyhöz, a Szovjetunió számára nem maradt más, mint a kommunista szférából kicsúszni készülõ afgán kommunista állam elfoglalása. Tették ezt a kommunista hagyományokhoz méltóan, és már az invázió kezdetén Samargan környéki falukban a férfilakosság többséget az Amu Darya folyóba ölték, vagy a kommunista afgán Hazaras csoportnak adták át, hogy a szerencsétleneket bedobálják a közeli szakadékokba. Már 1980 februárjában a Babrak Karmal kormány beismerte, hogy 12 ezer afgán, akiket a Pul-i Charkhi börtön nyelt el, hivatalosan az elhunytak listájára került. Kabul és környékén az eltûntek vagy elpusztultak száma már ekkor elérte a 100 ezret. A szovjet-kommunista gyakorlat bemutatkozott Afganisztánnak is. A kommunisták rendre szegték meg a Genfi Egyezmény számos pontját. Úgynevezett pillangó aknákkal és játékoknak álcázott robbanószerkezetekkel halomra ölték vagy tették ronccsá az afgán gyermekek tömegeit. A magát megadó ellenséges katonákat a katonai konvenció szabályainak megszegésével halomra gyilkolták, kínozták. Mindezek tudatában a naiv szemlélõ hihette az, hogy az Egyesült Államok a pontosan sohasem meghatározott demokrácia szabályai szerint, ezzel a népirtó kommunista rezsimmel, vagy azok hazaáruló afgán szövetségeseivel sohasem fog katonai egyezségre lépni. Mint az történt korábban a második világháború során, Amerika céljai érdekében újra az ördög játszótársává szegõdött. A történelem megint ismétlésekbe bocsátkozott. Amikor végre az Egyesült Államok Carter elnök jóváhagyásával a CIA-én keresztül gyakorlatilag is a mujahideen szovjetellenes hadsereg segítségére sietett, tette azt 2.8 milliárd dolláros titkos segítségcsomagon keresztül, amelybõl egy nagyrészt a Szaúdi kormány magára vállalt. A fegyverzetet és a pénzt a pakisztáni titkos szolgálaton keresztül, az ISI-n keresztül bonyolították, amely a Peshwar-ban tartózkodó emigráns afgán politikai pártok révén szivárgott vissza Afganisztánba. Úgy tûnt Amerika a jó ügyért szállt síkra, de a történelem kereke napjainkig fordult még párszor. Az eredeti kommunista afgán politikai hatalom háttérbe szorult, helyét a iszlám fundamentalista nemzetközi csoport vette át az ugyancsak CIA által beszervezett Oszama bin Ladennel az élen. Miután maga a Talibán hatalmi okokból eltért a Korán tanításainak nagy részétõl, szükségessé vált számára legitimitás érdekében több, a mohamedán világ számára fontos politikai ügy támogatása, szükség esetén akár terrorista eszközökkel is. A palesztinok számára a kétes értékkel bíró Talibán támogatás ha más célt nem is szolgált, de felrázta a világot a szeptember 11-i eseményeket követõen, újra emlékeztetvén a tényre, hogy az Egyesült Államok támogatta Izrael a Talibántól nem túlságosan eltérõ terrorizmus keretében kezeli a palesztin lakosságot. Az Egyesült Államoknak egy régi álma, a közép-ázsiai gáz és kõolajvezeték megépítésének a lehetõsége csillant meg egy legitimnek tûnõ Afganisztánt célzó antiterrorista katonai beavatkozás gyõzelme esetén. A régi barát, a Szaúdi uralkodóház könnyen kerülhet abba a pozícióba, amibe Hitler került a szovjet politikai mézesheteket követõen. Az olaj-ring két sarkában az orosz és a szaúdi olajbajnok készül összecsapni. Míg a szaúdi olajtermelés napi 8.2 millió hordó, az orosz 7 milliós nagyságával nem lebecsülendõ ellenfél, különösen akkor, ha a tréner maga sem kisebb sportfigura a politikai és üzleti arénában, mint Uncle Sam önmaga. Amerikának az izraeli-arab konfliktus kijelölte azt a külpolitikai irányvonalat, amelyben az arab gazdasági erõnlétet, akár az ex-szovjet orosz gazdaság javára is, de politikai manõverekkel kisebbíteni szükséges. A Szaúdi-Pakisztáni mohamedán koalíció expedíciós haderejének a Talibánnak letörése a közép-ázsiai kõolajvezeték megépítésével egybekötve komoly mértékben kiiktathatja az Egyesült Államok olajfüggõségét az arab olaj irányába. Az amerikai külpolitika mindezek érdekében lepaktált a szovjet múlttal rendelkezõ Északi Szövetséggel és a piszkos munkát annak átadta. 6 jó ha figyelünk külföldre is

7 Az Északi Szövetség nagy része a régi szovjetbarát afgán kommunistákat is magába foglalja, és köztük a hírhedt KGB által kiképzett KhAD-ot, az Afgán kommunista titkosrendõrség tagjait is, amelynek két leghírhedtebb alakja Rashid Dostam generális és Mohammad Faheem több mint civil haláláért felelõs. Azon felül az Északi Szövetség áll a világ ópium és heroin exportjának a mögött. Az amerikai állami moralitás a saját külpolitikai kudarcai (lásd a palesztinkérdést) miatt történõ terrorizmus elleni harc érdekében hajlandó Kabult, sõt egész Afganisztánt látszólag átadni népirtóknak, a kábítószer terjesztõknek és kommunistáknak. A Talibán bukását csak azon üzbég-tádzsik vezetés fogja felváltani, amelyet maga Putyin a volt KGB-s vezér országa irányit a háttérbõl ma is. Ami nem sikerült 1980-ban a szovjeteknek, azt ma könnyen elérhetik amerikai segítséggel. Mint ahogy a negyvenes években Amerika nem törõdött azzal, hogy a segítségével egy szovjet terrort enged Európa sok országára, ma sem törõdik azzal, hogy maga az afgán nép megint olyan urakat kap, akiknek kezétõl tízezrével hullottak civilek, férfiak, nõk és gyerekek. Ahmad Shah Masood, Abdul Rashid Dostam,Hafizul Amin, Mohammad Fahim, Anwar Dangar, Gulbuddin Hikmatyar és még sokan mások volt KGB-s kommunista ügynökök nevei jól ismertek a CIA köreiben, de mit sem számít a népirtás, a kommunizmus, ha ma már a definícióváltás révén, a népirtást (Colateral Loss) csak, vagyis másodlagos veszteségnek, és a kommunistákat liberálisoknak nevezzük. Ugyanígy mit sem számít a világnak az a kábítószer problémája, amely, mint a métely árasítja el az emberiséget, ha a politikai érdek úgy kívánja. Nincs pontos felmérés egy világméretû kábítószer-felhasználás tekintetében. Az Egyesült Államok megkísérelte feltérképezni a saját kábítószer felhasználását az úgynevezett DAWN (Drug Abuse Warning Network Kábítószer Visszaélésre Figyelmeztetõ Szervezet)-én keresztül. Maga az amerikai kábítószer üzelmeket üldözõ szervezet a DEA is bevallotta, hogy bármilyen adatokkal is szolgáljon a DAWN, az csak a jéghegy csúcsát jelenti. Ennek ellenére 70 millió amerikai van bejegyezve, mint kábítószer élvezõ. Ugyanez a szervezet csak Indiában 5 millió kábítószerfüggõ felhasználót említ. Iránban 2 millió, Pakisztánban 1.2 millió és Egyiptomban 1 millió heroin felhasználóról tud. Tény, hogy mind a nyugati világban, mint a muzulmán országokban a kábítószer tömegeket tesz tönkre, életeket rabol meg értéküktõl. Az ópium és heroin nagy része Afganisztánból ered és a Nyugat Európába irányuló egyik fontos szállítási vonala Szerbián keresztül hazánkat célozza meg. A Talibán egyik népszerûtlen intézkedése Afganisztánban az Északi Szövetség által futtatott ópium és heroin üzletek elleni harc volt, amely eredményeképp az Egyesült Nemzetek helyet szorított a kábítószer ellen küzdõ szervezetének soraiban a Taliban számára. Közvetlen a New York-i támadás elõtt az ópium utcai ára Afganisztánban 700 dollár volt kilónként. Pár héttel a támadást követõen már csak 100 dollárért lehetett egy kiló tiszta ópiumhoz jutni az afgán kábítószerpiacon. Mindez a dramatikusan lezuhant ópiumár az amerikai kábítószerpiac elárasztását jelentette. Ne feledjük, hogy a világ heroin termelésének a hetven százaléka Afganisztánból származik. Az Egyesült Államok számtalan esetben üzent hadat a kábítószertermelésnek és valahogy a Vöröskereszt épületét elõbb érte bombatalálat, mint az Északi Szövetség mákültetvényeit egy szerencsésen eltévedt napalmtámadás. De a barátság kötelez még akkor is, ha az ilyen barátság révén több amerikai fiatal lesz kábítószerfüggõ emberi roncs. Az Egyesült Államoknak tisztában kellett lennie az afgán ópiumtermelés hirtelen megugrásával, amikor is, már az 1989-es 1200 tonnás ópiumtermelés az ezredfordulóra, vagyis tíz évvel késõbb már 4600 tonnás saját rekordokat döntögetett. Annak ellenére, hogy a legjövedelmezõbb mezõgazdasági termék a mák az ópium és heroin üzlet révén, az átlag afgán mégis kõkorszaki körülmények között tengette az életét. Az amerikai világrendõrség kábítószer-ügyosztálya alkalmi vakságban szenvedvén mindezt nem érzékelte, hiszen az afgán-szovjet háború idején sem támasztott kábítószer-korlátozási feltételeket az afgán ellenállókkal szemben, a Szovjetunió elleni harcaira juttatott amerikai segítség fejében. Maga a Taliban együttmûködött az ENSZ kábítószerellenes szervezetével és ennek eredményeképp az afgán kábítószer-termelés egy ponton 95 % -os zuhanást élt meg, de a szeptember 11-i eseményeket követõ amerikai támadás után az ENSZ-szel való együttmûködésétõl visszalépett. Ráadásul a Taliban bármikor a tulajdonában lévõ 2800 tonna ópiumot és 280 tonna heroint bedobhatta volna a nemzetközi kábítószerpiacra a pakisztáni közvetítõk révén. Ezt idáig nem tette! Az Egyesült Államok abban a kényes helyzetben van, hogy szövetségesének nem tilthatja meg a kábítószertermelést, vagy annak a védelmét, mert azzal megfossza az Északi Szövetséget a népszerûségtõl. Aligha lesz nehéz a Fehér Háznak lelkiismeret-furdalása a moralitás szemszögébõl kétes partnerválasztást nézve, hiszen emlékezzünk, hogy a nem is olyan régen az úgynevezett Irán-Contra politikai botránynak is köze volt a terrorizmushoz és a kábítószerhez. A titkos ügyletben nem csekélyebb politikus vett részt, mint Robert McFarlane a Nemzetbiztonsági Tanácsadó, aki több más amerikai politikussal és politikai vezetõvel titkos tárgyalásokba kezdett libanoni háttérrel rendelkezõ terroristákkal, amerikai túszok szabadon bocsátásának érdekében. A közvetlen kapcsolatukat a szíriai heroin és kokain csempészre alapozták, Mansur Al-Kassar-ra. Kassar ugyancsak részese volt több túszszedési akciónak és a hírhedt Achille Lauro olasz sétahajó elleni támadásnak, amit az amerikai média nagydobra vert azt ott megölt amerikai zsidó, Leon Klinghoffer meggyilkolása miatt. Kassar kapcsolatai a Fehér Házon kívül magukba foglalták Abul Abbas-t a PLF. Vezetõjét, Szíria elnökhelyettesét, Rifaat al-assad-ot az elnök testvérét, Pablo Escobar Gaviria-t, a Medellin cartel fõnökét és több más KGB- és CIA-ügynököt. Al Kassar szervezte az Abu Nidal vezette Fekete Szeptember terrorcsoport fegyverbeszerzésének is oroszlánrészét szovjet ügynökök útján, csakúgy, mint az Ahmed Jibril vezette szíriai pénzen futó Palesztin Felszabadítási Népfrontot. A Fehér Ház mindenféle lelkiismeret-furdalástól mentesen lépett azzal a Kassar-ral üzleti kapcsolatokra, akit az adott idõben a CIA, mint aktív KGB-ügynököt tartott nyilván. Ez az úgynevezett túszkiszabadítási akció Kassar-ral nem hozott más gyümölcsöt, mint a Contrák számára szovjet fegyverek beszerzését ban Al-Kassar csak egy év alatt másfél millió dollárt tudott elhelyezni svájci bankszámlájára amerikai közremûködéssel. Al-Kassar kábítószerügyleteit maga a Nemzetbiztonsági Osztály védelmezte, majd annak botrányba fulladását követõen a zsidó érdekvédelmi szervezet, az ADL és ehhez kapcsolódóan a Nemzeti Demokratikus Alapítvány-i ( NED) kapcsolatokkal rendelkezõ Oliver North ezredes került a tárgyalás reflektorfényébe. Az Irán-Conra botrányból nem maradt ki a CIA vezetõje William Casey sem, akit többek közt James Traficant szenátor azzal vádolt meg, hogy az 1988 decemberében terroristák által felrobbantott utas szállítógép Lockebie, Skócia felett a CIA által támogatott Mansur Al-Kassar közremûködésével történt ban az El-Salvador-i elnökválasztások megfigyelését a zsidó érdekvédelmi liga, az ADL Morton Rosenthal rabbira bízta, akit maga a fentebb említett Nemzeti Demokratikus Alapítvány fizetett. Rosenthal többek között jelentésében a Dél jó ha figyelünk külföldre is 7

8 Amerikai Ügyek Bizottsága felé egy antiszemita sandinista veszélyrõl tudósított a szomszédos Nicaragua személyében. Rosenthal jelentése volt az alapja annak a zsidó részvételnek az Irán-Contra ügyben, amely végül is egy igen csúnya politikai botrányban végzõdött. Tehát mint látjuk, az Egyesült Államok partnerválasztási gyakorlatát régebben sem a kábítószer elleni küzdelem befolyásolta. Ma sem. Összegezve megállapíthatjuk, hogy a mai liberális világpolitika szívesen kölcsönöz a múlt számukra bevált eseményeibõl, ezzel a történelem ismétlését elõsegítve. Valahogy mégsem az egykori legendás arany korszak megismétlõdésén törve önnönmagát. Az elmúlt pár száz évben a humanitás nevében történõ nagy politikai manõverek milliók pusztulásához vezettek. Nem lenne jobb az emberiségnek, ha minden nagy ország a saját belügyeivel törõdne csak? Talán kevesebb nyugati csoda köszöntene rá sok országra, de kevesebben pusztulnának bele modernizálásba. És még Irak megdemokratizálásának történetébe bele sem fogtunk. Legközelebb Forrás: Neményi Péter, USA» SZERZÕ: MADARASI R. ISTVÁN, KANADA E törvénynek az a célja, hogy a magyar gazdasági életben a pénz diktatúráját megszüntesse, valamint, egyenlõ esélyt biztosítson minden magyar állampolgárnak a szabad élethez, biztonsághoz és az önálló boldoguláshoz. ELÕSZÓ Küzdeni hazánk kamatgyarmati sorsa ellen csakis értelembevetett hittel, erõs akarattal és bajtársias összefogással lehet. Mindemellett azonban az igazságos Isten segítsége is szükséges! Közönnyel vagy nyájszellemmel a magyar népre ráerõszakolt pénz-, és gazdaságrendszertõl sohasem fogunk megszabadulni. A különbözõ politikai pártok szólamai csak a nép határozati erejét gyengítik, és a nemzet egységét rombolják, amelyre most elengedhetetlenül szükség van! Az ellenállás, mint az 1956-os szabadságharc, most nem lehet fegyveres, mert az egyenlõ lenne a Nemzet öngyilkosságával! Ne jusson eszedbe fegyvert fogni, mert a Pénzhatalom (így nevezni: jogidegen) és cinkosai csak erre várnak! Választáskor jogot adtál a cinkosok kezébe s õk, amit tesznek, azt hivatalból törvényesen teszik. Ezt a hatalmat kell törvényesen visszavenned! Biztosan csodálkozol, és kérdezed, hogyan tudnád visszavenni? Pedig ez egyszerû és csak tõled függ! Elõször is tudnod kell, hogy egyetlen pártvezéred sem képviselheti a te érdekeidet! Ha érdekeidet képviselné, akkor a rabtartó Pénzhatalom nem állt volna mögé, mert az érdeke szöges ellentétben áll a tiéddel. Nem támogatta volna teljes hírközléssel (TV, rádió, sajtó), nem tájoltatta volna értelmedet. Nem választatta volna meg õt veled! Ezt egyszerû megérteni, csak gondolkodni kell! Ne higgy senkinek se, amíg nem gyõzõdsz a mondottak igazáról! A tettek bizonyítnak! Annak higgyél, aki tettel már bizonyított. Gondold át jól, hogy az illetõ mit tett és mit nem tett, amikor tenni kellett volna! Ne bálványozz senkit! A szerzõnek nincsen jogi végzettsége. Õ otthon a nemzet napszámosa, (tanító) volt. Azonban, miután úgynevezett demokratikus társadalmi életformában élünk, mint magyar állampolgár elidegeníthetetlen joga van, errõl az életformáról véleményt nyilvánítani. Neked ugyanilyen jogod van, annál is inkább, mert fárasztó munkáddal Te hoztad létre a nemzet vagyonát! Ezért a vagyonért jogfelelõs vagy! Nem hagyhatod, hogy 10 millió magyarból 1 millió (nem mind honos) jól él, a nép többsége pedig, csak létezik és nyomorog! Ismerned kell, emiatt olvasd el a számokkal jelzett, cikkelyekben írt, vázlatos törvénytervezetet. Biztosan van saját és magyar jövõt építõ elképzelésed, azt írd le és küld elektromos postán: steve146@sympatico.ca, vagy levélpostán: Madarasi R. István, 6501 Baja, Postafiók 210. Amikor eljön az ideje, akkor majd jogi ruhába- való öltöztetésre átadjuk a nemzet jövõjét féltõ jogászoknak, azután ismertetni fogjuk a magyar néppel. (Nyomtatunk majd 6 millió példányt) Ne gondold, hogy 2006-ban mindez megtörténik. Elõbb ismerni, tudni és elfogadni kell a nemzet túléléséhez szükséges életformát. Önszervezés szükséges, sõt kötelezõ! Ne várd, hogy a szomszéd, a barát vagy a sógorod tegye! Azt, neked kell tenned, tisztelt nemzettársam! Ne keress szakértõt, mert, ami eddig nem létezett tehát új dolog abban még nincsen jártas szakértõ. Mostanáig mindig más mondta azt, hogy mi a jó Neked, (pártvezérek, törvényt tervezõk stb.) Mától kezdve vedd kezedbe saját életed irányítását, mert azért nem más, hanem te vagy a felelõs! Olvasd tovább figyelmesen a számozott cikkelyeket és gondold meg, vajon ezekkel a jogszabályokkal és még, amit hozzá tervezel jobb lesz-e az életed, mint amiben most élsz?! Mindez, ha akarod, csak tõled függ! *** 1.1 A saját hazájában a saját vagyonának hitelfedezetével, senki sem tarthatja nyomorban a magyar népet. A pénz nem diktálhat, hanem csak szolgálhat! 1.2 A nemzet szabadsága az egyén belsõ igényeibõl fakad. Minél több igényét képes kielégíteni az egyén, a család, a nemzet, annál nagyobb a szabadsága. A mindenkori kormány ezt a szabadságot köteles elõsegíteni. 1.3 Nem lehet szabad a nemzet, ha belsõ igényeinek kielégítését más irányítja. A mindenkori kormány köteles törvényekkel védeni a népet, mindenféle anyagi és lelki mesterkedés ellen. 1.4 A termelés a fogyasztás nélkül értelmetlen, sõt a természetes környezetre káros, mert a természet kincseit ok nélkül pazarolja. A kiegyensúlyozott természet léte, nem szenvedhet kárt az egyéni önzés javára. 1.5 A fogyasztáshoz vásárlóerõ, pénz szükséges. A pénz nélkülözhetetlen társadalmi eszköz, de ennek ellenére sem diktálhatja, hanem csak szolgálhatja a magyar közgazdaság életét. 1.6 A pénz nem vagyon, nem árucikk, hanem a rajta számokkal jelölt mértékben csak kifejezõje a javak értékének. A pénz jelkép, jogosítvány a tulajdonba-vételre, de nem vagyon. Belsõ értéke nincsen, akár papírból, plasztikból van, vagy csak számok formájában, könyvelésnél létezik. 1.7 A nemzet vagyonát a természet kincsei mellet és vele, szorgalmas és verejtékes munkával, a magyar nép hozta létre. Éppen ezért, a létrehozott vagyon jelképe, vagyis a pénz tulajdonjoga, nem lehet másé, mint csakis a magyar népé. 1.8 A kormány nem téveszthetõ össze a néppel és a tulajdonjoggal. A demokratikus életformában a nép által választott kormány csak megbízottja, alkalmazottja a népnek. A kormány és az Országház tagjait szolgálataikért tiszteletdíj illeti, nem tulajdonjog a vagyon, vagy annak jelképe, a pénz felett. 8 jó ha figyelünk külföldre is

9 Feltehetõen, népszavazás eredményeként, a NEMZETI HITEL PÉNZ-ÉS GAZDASÁGRENDSZER a nép által elfogadottá és törvénnyé vált Magyarországon. 2.1 A Nemzeti Bank a néptõl elkülönített önállósága megszûnt. A magyar nép vagyonának kezelése nem lehet független a tulajdonostól, a néptõl. A Nemzeti Bank új névvel, mint NEMZETI PÉNZINTÉZET, a Magyar Országgyûlés Pénzügyi Bizottságának ellenõrzése és felügyelete alá kerül. 2.2 Az országgyûlés minden egyes pártja, két-két képviselõt küld a Pénzügyi Bizottságba. A bizottság feladata, a Nemzeti Hitel (ezután NH ) pénzügyeivel kapcsolatos törvények betartását ellenõrizni és a Nemzeti Pénzintézet elnökének jelölése, akit a miniszterelnök jóváhagy, valamint állásba iktat. 2.3 A Nemzeti Pénzintézet elnökének megbízása négy évre szól, azzal a kikötéssel, ha egy év után nem felel meg a törvény által elõírt hivatásának, akkor a Pénzügyi Bizottság leválthatja. Ez a törvény érvénybe lép és vonatkozik minden állami köztisztviselõre és közalkalmazottra is. Magánvállalatoknál ez a munkaadó-munkavállaló viszony elfogadott gyakorlat. A nemzet szolgálata sem lehet hátrányosabb szinten. 2.4 A Nemzeti Pénzintézetnek, megyei pénzintézet fiókjai vannak, nevükben a megye megjelölésével, például: Baranya megyei Pénzintézet. A Nemzeti és a Megyei Pénzintézetnek két osztálya van: belföldi és külföldi. A külföldi osztály csak export-, és import-ügyekkel foglalkozhat. 2.5 A NH törvény csak annyiban befolyásolja a külföldi osztály ügyeit, hogy külföldre csak azt adhatunk el, ami az országban fölösleg, vagy nélkülözni tudjuk. (A találmányokról késõbb.) A Nemzeti Hitel-rendszer alkalmazása nem kényszeríti az országot arra, hogy minden áron exportáljon még ha a néptõl elvonja is az általa termelt javakat mert például fizetni kell, a külföldi tartozás kamatos-kamatját. A Nemzeti Hitel Magyarországának nem lesz külföldi tartozása! 2.6 Országba csak olyan külföldi javakat szabad behozni, amelyeket itthon nem tudunk elõállítani, létrehozni. A pénzintézet külföldi osztályának tisztviselõi az ügyeket pontosan olyan rendszerrel intézik, mint e törvény életbelépése elõtt. (Lásd még 3.4 cikkelyt.) 2.7 Az Önkormányzati Pénzintézetek számát a lakók népsûrûsége határozza meg. Nevükben a helység neve mutatkozik: pl. Bajai Önkormányzati Pénzintézet, Pécsi Önkormányzati Pénzintézet stb A nemzet vagyonának értékkifejezõje a pénz. A nemzet vagyona, szellemi és fizikai munkával jött létre, amelyhez a természeti kincseket is hozzáadhatjuk. Tisztán spekulációval, a vagyon jelképének, a pénz adás-vételével a nemzet vagyona nem gyarapítható. Tehát, a pénzt adni-venni tilos! 3.1 A vagyon jelképének, a pénznek, hitel által való teremtése, nem keverhetõ össze a tulajdonjoggal. A vagyon jelképe, a pénz, csakis azok tulajdona lehet, akik a vagyont fáradságos munkával létrehozták, vagyis, az a magyar nép tulajdona. 3.2 A nemzet vagyonának van hitelértéke. Ezt a hitelértéket mindmáig idegen, külföldi bankok (IMF, Világban) kölcsöneik szavatolására elpazaroltuk. Miután a nemzet vagyonának hitelértéke az idegenek kamatos-kamat kölcsöneire megfelelõ garancia volt, ezért ugyanerre a célra a saját részünkre is kell, hogy megfelelõ legyen. 3.3 Ezen törvény életbelépésétõl kezdve belföldi használatra egyetlen magyar állampolgár, cég, vagy intézmény sem fogadhat el, vagy kérhet külföldi kölcsönt. Szükségszerû esetekben a pénzügyminiszter adhat engedélyt. Ezen túl a nemzet vagyonának hitelértékét a saját javára, csakis a tulajdonos magyar nép használhatja. 3.4 Külföldrõl az országban való befektetést pedig, csakis olyan javak elõállítására fogadhatunk el (50%-50% részvényarányban) amelyek feltétlenül szükségesek, de azokat önmagunk nem tudjuk létrehozni. (Lásd még 2.6 cikkelyt.) Az Országos Számvevõszék, leltárt készít az ország vagyonáról. Az ország vagyonának szakszerûen felbecsült értéke lesz a Nemzeti Pénzintézet HITELFEDEZETE. Ebbõl a hitelbõl fizeti a Nemzeti Pénzintézet az állam összes belföldi kiadásait, amelyeket az állam bevételei nem képesek fedezni. Beleértve, az új NH rendszerébõl származókat is. 4.1 Az új pénz- és gazdaságrendszer indulásakor, a Nemzeti Pénzintézet szétküldi az országban a megyei, majd azok az Önkormányzati Pénzintézetekhez a mûködési szabályzatot, amely ugyanakkor törvény is. Ez a tisztviselõktõl büntetõjogi felelõsséget igényel. 4.2 Az Önkormányzati Pénzintézetnek tudnia kell, hogy a Megyei Pénzintézet mekkora hitelkerettel rendelkezik. Ugyancsak megértést igényel az a tény, miszerint a nagyobb létszámú lakossággal rendelkezõ önkormányzatnak, valószínû több hitelre pénzre van szüksége, mint a kevesebb lakossal rendelkezõnek. A fennálló különbséget, az igazság mértékével kell kiegyenlíteni. 4.3 A Nemzeti Pénzintézet belföldi osztálya 20 irodából áll. Egy-egy nem túlzott, de megfelelõ méretû iroda a vármegyék ügyvitelét intézi (17 db). Egy iroda kell Budapest és környéke részére, + 2 összegezõ iroda, amely az összemûködést irányítja és ellenõrzi. Ide érkeznek számítógéppel készített, megyei havi kimutatások. Itt értékelik ki a megye mûködését. 4.4 A Nemzeti Pénzintézet összegezõ részlegének minden hónap végén ismernie kell az ország összes, elõzõ hónapban történt kiadásait, vagyonnövekedését, vagy csökkenését. 4.5 Üzletfelekkel, sem a Nemzeti Pénzintézet, sem a Megyei Pénzintézetek belföldi osztályai nem foglalkoznak. Míg, a külföldi osztályok ellátják az export + import igényeket, pontosan úgy, mint a NH törvény életbelépése elõtt. 4.6 A magyar üzletfelek pénzügyeit belföldön, csakis az Önkormányzatok Pénzintézetei, vagy azok fiókjai intézik. Minden nagykorú magyar állampolgárnak joga van, bárhol az országban, folyó vagy takarék számlát nyitni, 500 forint legkisebb összeggel. 4.7 A betétek után, egyetlen pénzintézet sem fizet az elõzõ rendszerben használt kamatot, vagy bármilyen díjat, juttatást. Lehet a betét bármilyen kicsi vagy nagy összeg. 4.8 A pénzintézettõl kapott kölcsön után, egyetlen magyar állampolgár sem fizet kamatot vagy bármilyen díjat, juttatást. Lehet az bármilyen kicsi vagy nagy összeg. Nemzeti Hitel Pénz-és Gazdaságrendszerében, nincs többé kamat, hiszen a nép a saját vagyonának a hitelét használja. 4.9 Hazánkban, e törvény életbelépése után, az összes pénzintézetek jövedelmét, mint szolgáltatást-nyújtó elfoglaltságot, pénzforgalmuk után járó % határozza meg, amely egyeztetõ tárgyalással jön létre A pénzintézetek jövedelmét egyeztetéssel meghatározó bizottság tagjai: Nemzeti Pénzintézet elnöke + két megyei + három önkormányzati pénzintézeti elnök + az Országgyûlés Pénzügyi Bizottságának elnöke + öt bizottsági tag és a pénzügyminiszter. Egyenlõ helyzet esetén, a pénzügyminiszter szavazata dönt. (A jövedelem-meghatározás kiinduló pontja lehet például, az ország összes Önkormányzati Pénzintézet egyhavi pénzforgalmának közösen megegyezett százaléka.) 5. Minden Önkormányzati Pénzintézet köteles hitel-folyó számlát, (line of credit) nyitni, de csakis termelõ, építõ, gyártó, szolgáltatást nyújtó célra minden cégnek, amelynek legalább három tulajdonosa van és okleveles könyvelõ által készített, gyártási, üzleti tervvel jelentkezik. jó ha figyelünk külföldre is 9

10 5.1 Az Önkormányzati Pénzintézet, köteles minden hónap ötödik napjáig, az elõzõ hónap Mûködési Naplóját számítógéppel elküldeni a Megyei Pénzintézethez. A Megyei Pénzintézet köteles ugyanerrõl, összegyûjtve, minden hónap 15-ig, számítógéppel kimutatást küldeni, a Nemzeti Pénzintézethez: a) az elõzõ hónapban, a megyében történt pénzbetétek és kölcsönök összegérõl, b) milyenségérõl, c) a kiskereskedõk forgalmáról, d) a visszafizetett kölcsönök és a még kintlévõségek összegérõl stb. 5.2 Az Önkormányzati Pénzintézet köteles az adott hitelek (kölcsönök), sorsát figyelemmel követni, amelyek csakis termelõ-gyártó, szolgáltatást nyújtó célokra használhatók. S mihelyt a kölcsönt-kapott cég, a gyártott, termelt javakat eladta, a rájuk elõre adott kölcsön kell, hogy azonnal visszatérjen a forráshoz, vagyis a pénzintézetbe. Új javak létrehozásához új kölcsönt kell adni! Amelyik cég a kölcsönnel létrehozott és eladott árú után nem fizette vissza a kapott összeget, addig nem kaphat új kölcsönt, míg, elõzõt nem rendezte. Fölösleges, termelõ célra hitel által teremtett pénz, nem lehet forgalomban. EZZEL A GYAKORLATTAL ÁLLANDÓAN, KÖNNYEN FELMÉRHETÕ A NEMZET ANYAGI HELYZETE. 5.3 Az Önkormányzati Pénzintézet, köteles minden kiskereskedõ részére, amelyik az általa vásárolt árút közvetlenül a fogyasztónak, a népnek adja el, folyószámlát nyitni. A folyószámla megnyitásához, nincsen különösebb követelmény, mint a magyarországi születési bizonyítvány, amely igazolja az életkort és magyar állampolgárságot. Önkormányzati Pénzintézet számlakönyvekkel látja el az illetõ céget. A cég számlatömbjén (könyvén), minden egyes lapon, annak folyószámla száma olvasható. A számla egyenleg-állásáról, csak a személyes tulajdonos, vagy annak megbízottjának szabad tájékozódni. 5.5 A cég, saját érdekében minden eladáskor kiállít egy számlát és két másolatot. Számlára azt az árat, (összeget) írja, amennyiért õ vette az árut, a vevõ ezt az árat fizeti. A vevõ ráírja a számlára a személyi igazolvány számát és aláírja. Egy számlamásolatot kap a vevõ, egy másolat marad a számlatömbön és az eredeti számlalapot (lapokat) pedig a hétvégén, a cégvezetõ beviszi az Önkormányzati Pénzintézetbe. A pénzintézet tisztviselõje, az eladó cég illetékét (hasznát), amely elõzõleg közös megegyezéssel százalékban (%) van meghatározva, (lásd késõbb Jövedelemhézag ) annak folyószámlájára írja, melyet a Nemzeti Pénzintézet minden következõ hónapban könyveléssel kifizet. (Számítógéppel átutalja az összeget az illetõ Önkormányzati Pénzintézetnek. Ezután ÖP ) Az ÖP tisztviselõi, munkájukat büntetõjogi felelõsség tudatában kell, hogy végezzék Minden foglalkozás, minden áru, termék, szolgáltatás csoportosítva van. Pl. ács, csõszerelõ, szobafestõ = Építõipar, nõi- férfi alsó-felsõ ruha, cipõk = Öltözékek, árpa, búza, rozs, zab = Gabonafélék, Élelmiszer, Vasáru, -stb. 6.1 Minden foglalkozású csoport, egyén vagy szakszervezet és a megfelelõ minisztériumokhoz tartozó Egyeztetõ Bizottság, közösen megegyeznek a különféle foglalkozású csoportok munkájuk után járó haszonkulcs -százalékban. Például: a munkára költött anyagára és a szakértelem bizonyos százaléka határozza meg a munkáért juttatott díjat, haszon-fizetést. Miután a munka különbözõ irányú, és minõségû tevékenység (Pl. tanítás és nevelés, ami fõleg értelmi szellemi), valamint a százalékarány is változó, ezért közöttük különbözõ hézagok vannak: jövedelemhézagok. 6.2 A jövedelemhézag százalékos (%) tervét, elõször az illetékes minisztériumok egyeztetõ bizottsága, ahová a foglalkozási csoportok sorolhatók figyelemmel az arányosságra és a jogosultságra kidolgozza, majd egymásután következõ sorrendben a meghívott, s érintett felekkel megegyezik. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a tárgyalóasztalnál ülõ felek, mindannyian egyenlõ jogú magyar állampolgárok. Megjegyzés: az itt leírt munka, csak az életbelépett törvény elsõ évében lesz terhelõ, mert késõbb csak kiigazításokat igényel. (A jövedelemhézag lista összeállítása hasonló a VÁMHIVATAL árucikkeket vámoló listájához. A különbség az, hogy ezt a listát, minden adóhivatal, pénzintézet és városháza köteles kifüggeszteni, egy-egy megnevezett, forgalmas helyen.) 6.3 A jövedelemhézag százalékos meghatározója, a kiskereskedõk részére, akik más cégektõl vásárolt árút közvetlenül a népnek adják el, az illetékes Kereskedelmi Minisztérium Bizottsága és a kereskedõk közötti közös megegyezéssel jön létre. 6.4 A többi foglalkozások és javak esetében szabad-verseny lehetõsége miatt kell, hogy legyen felsõszintû százalékos meghatározás. Például. Építõipar felsõszint 40%-ka a felhasznált anyag pénzbeli és a szaktudás értékének. Ami ugyancsak az illetékes minisztérium Bizottsága és az érdekelt felek között közös megegyezéssel jön létre. Az egyéni ego- t, a szabad verseny esetében is fegyelmezni kell! Például nem lehet, házépítésre a kiadott összegen felül 100%-os tiszta hasznot számolni. 6.5 Az elsõ ház, lakás építése, vétele alkalmával, az Önkormányzati Pénzintézet köteles folyószámlát nyitni, a folyamodó magyar állampolgár részére. Egy személy vagy egy család, házépítésre vagy lakásvásárlásra, a nemzet hitelét csak egyszer használhatja. A nemzet hitelével spekulálni tilos! 6.6 A házépítésre adott kölcsön, A Nemzeti Hitel Pénzintézet összegezõ irodájának kiadás rovatába kerül, de mihelyt a ház elkészül, a következõ hónapban már vagyontárgy lesz, amely értékével növelni fogja a kiadható hitel összegét. A ház (lakás), kamatmentes teljes-összegû árának letörlesztése után, a jelzálog-szerzõdést azonnal semmissé kell nyilvánítani A Nemzeti Hitel Pénz-és Gazdaság-rendszerének gyakorlata szerint, a Tõzsde jelenlegi formájában nem létezhet! A tõzsdén történõ adás-vétel, nem más, mint a Spekuláció, infláció termelésének szabad-piaca! Nem megengedhetõ tevékenység, tehát, tilos! 7.1 Termelõ, gyártó cégek részvényeinek valós értékét, csakis az egy év alatt elõállított javakból származó jövedelem, pénzbeli értéke és a kiadott részvények számával elosztott tiszta haszon mennyisége határozhatja meg. 7.2 Az országban lévõ cégek részvényeinek értéke nem lehet valószerû, ha azok árát egyik napról a másikra sõt, egyik óráról a másikra emeljük, vagy csökkentjük. A részvények valószerû nem spekulációs értéke, legfeljebb havonként változhat, az elõzõ hónapban történt termelt javak értékének figyelembevételével. (Lásd: 7.1 alatti meghatározást.) A tisztességes üzletkötések számára a tõzsde legfeljebb minden hónap utolsó három munkanapján, nyolc-nyolc órát lehet nyitva. Csakis belföldi cégek részvényei cserélhetnek havonta egyszer gazdát. A tõzsdén kívül magyar állampolgár, szabadon vehet vagy eladhat csakis belföldön mûködõ magyar cég részvényeit, melyek, ugyancsak havonta egyszer cserélhetnek gazdát. 7.4 Pénzintézetek nem adhatnak a nemzet hitelébõl (pénzébõl) spekuláns célra, tehát részvény-vásárlásra kölcsönt. Magyar állampolgár megtakarított pénzét nem használhatja uzsora-kölcsönre. A törvény bármi módon való kijátszása, szigorú büntetést von maga után jó ha figyelünk külföldre is

11 8. Miután a termelés eszközeinek gyors és óriási fejlõdése, a gyártás és termelés folyamatából kiszorítja az emberi munkaerõt, ezért az egyéni adózás is, társadalmi igazságtalansággá válik. Az eddigi idegtépõ, társadalmi életformáról való átállás a NH Pénz-és Gazdaság-rendszerére, megköveteli a fokozatosságot. Minden hirtelen csere, bármilyen téren legyen is az, bonyodalmat okoz. Tehát az átállásnál, legalább hat (6) évig leegyszerûsített adót kell fizetni. 8.1 Az Országgyûlés egyhangúlag megszavazta az új adótörvényt. Miszerint a vállalatokat is beleértve évi jövedelme után, mindenki 10% (tíz) adót fizet. Kivételt képez az a személy, akinek az évi jövedelme Pl. 500,000 forint alatt van, mert az nem fizet adót. 8.2 A múlt rendszerben, az állampolgár egyik nagyon terhelõ kötelessége, az adófizetés volt. Vásárlóerejét több mint 50%-kal csökkentette. Ez a fogyasztóktól való pénzelvonás, a gyártott javak fogyasztásának nagy fokú csökkenését és a munkanélküliség növekedését eredményezte. A jelen törvény, a jövedelmi adót, csak átmeneti állapotnak tekinti, mert a javak gyártásának, termelésének hihetetlen fejlõdése, az adófizetést, a Nemzeti Hitel rendszerében elavulttá teszi majd. 8.3 A vállalatok, e törvény életbelépése után akik heti-havi vagy bármilyen fizetést kapnak nem vonhatnak le semmiféle adót! A társadalombiztosítás nem adó, tehát levonható. 8.4 Minden magyar állampolgár és vállalat, minden év március 31-ig, köteles az elõzõ évi jövedelmét, munkaadó és banktól kapott papírokkal, kimutatni és annak 10% adóját befizetni (postán beküldeni). Erre a célra, a magyar postahivatal köteles az adóhivatal által készített négy oldalból álló adóbevallási íveket díjmentesen az állampolgárok részére bocsátani. (Felvehetõ a postahivatalban vagy kérésre betegek, öregek részére címre küldeni.) 8.5 Aki a nemzet vagyonát készakarva, csalással megrövidíti, annak bírósági ítélet alapján nevét, arcképét, a hírközlõ eszközökkel, az elkövetõ megyéjében, nyilvánosságra kell hozni. A nemzet által adományozott kedvezményeket, mindaddig meg kell vonni tõle, amíg az okozott kárt meg nem fizeti. Fizetés-képtelenség esetén, börtönben eltöltött, minimál-órabér munkával kell az okozott kárt visszafizetnie. Börtönben eltöltött lakás és ellátásért a munkája után járó összegbõl a juttattatásnak ezt az értékét le kell vonni. 8.6 Vissza kell állítani a régi magyar becsületet, amikor még a becsület fogalma, olyan nagy tiszteletnek örvendett, hogy üzletkötésnél, az adott szó egy kézszorítással megpecsételve többet ért, mint ma, két ügyvéd által aláírt szerzõdés. A jogászoknak a NH rendszerében is lesz, kellõ és felelõs munkájuk Az elõzõ Szövetségi Tartalék (Federal Reserve) pénzrendszerével, a belföldön felhalmozott adósságot kiegyezéssel kell eszközölni. (Például, öt évre szóló részletfizetéssel törleszteni, amely a nemzet hitelébõl történik.) 9.1 A nemzetre káros és megalázó külföldi adósságra, ugyancsak halasztást kell kérni. (Például, három év múlva kezdünk törleszteni.) 9.2 Az adóssággal kapcsolatos, külföldi megkötendõ szerzõdésnek egyik kikötése kell, hogy kijelentse: ha, bármelyik külföldi kölcsönzõ, NH Pénz- és Gazdaságrendszer miatt, amely számára üzletvesztés megtorló szabályt alkalmaz a Magyar Állam ellen, akkor az aláírt szerzõdést, azonnal semmisnek tekintjük, és orvoslásért nemzetközi bírósághoz fordulunk. 9.3 A külföldi adósság kifizetésének könnyítésére a külügyminisztérium kell, hogy igénybe vegye az állam külképviseleteit, amelyek mellett a kereskedelmi-minisztériummal egyetértve üzletkötõ képviseletet állít fel. Az üzletkötõk Magyarországon született állampolgárok és a küldetés helyén beszélt nyelvet jól beszélõ, üzleti érzékkel rendelkezõ egyének lehetnek. 9.4 A feltalálók nyilvántartása kell, hogy a kereskedelmi-minisztérium kötelékébe tartozzon. A Minisztérium tisztviselõi kötelesek a hozzájuk forduló feltalálók munkáit, késedelem nélkül, szakértõk igénybevételével, a legrövidebb idõn belül kiértékelni. 9.5 A külföldön valószínûen értékesíthetõ találmány feltalálójával, a kereskedelmi-minisztérium szerzõdést köt. (Pl. 70% 30% és az eladott mennyiség emelkedésével a % fogyó, a feltaláló részére.) A Minisztérium felvállalja a találmány finanszírozását: mintadarab (prototype) készítés + sorozatgyártás magáncégek szerzõdéses vállalása által + piacra-tevés külföldön, a 9.3 cikkely alatt említett üzletkötõk által + világszabadalom megszerzése. 9.6 A feltalálónak, tudomásul illik és kell vennie azt a tényt, hogy tudásához az alapismereteket, a magyar nép adójával fenntartott intézményektõl kapta. Tehát, a találmánya értékesítésére és részbeni jövedelmére, elsõ sorban a Magyar Állam jogosult. A nemzethez tartozó és annak juttatásait élvezõ, becsületes magyarnak ez a cikkely, nem okozhat gondot. 9.7 A külkereskedelmi-üzletkötõk kell, hogy rövid idõn belül kézhez kapják az eladásra szánt találmány üzleti reklám-anyagát és a kész mintadarabot (darabokat). Az üzletkötõk, ugyancsak kell, hogy kidolgozzák a franchise módszerrel történõ piacra tevését a találmánynak. Amelynek, az elõnyös lényege az, hogy nem az árut adjuk el az általánosan ismert alapon, hanem csak egy-egy meghatározott területre (szerzõdésekkel) az egyedül-árusítás jogát, amelyet a világszabadalom véd. A szerzõdés aláírásakor a vevõ cég, kifizeti 50%-át, az elõre kikötött franchise árának, majd az árú leszállításakor, a fennmaradó összeget. Magyar részrõl, a szerzõdéses üzletkötés betartását, a Magyar Állam garantálja. Az üzletkötõk, munkájukért az alapfizetésen kívül százalékos (%) jutalékot is kapnak. 9.8 A tudományos kutatás elsõsorban az egyetemek feladata. Az ehhez szükséges anyagiakat, az illetékes egyetem kell, hogy a Magyar Tudományos Akadémia mindenfajta beavatkozása nélkül kézhez kapja. A NH élõ rendszerében a becsületesség, a nemzet minden egyes tagjának kötelessége, nem pedig egy kis csoport feltételezett elõjoga. 9.9 Hazánknak elengedhetetlen, elsõdleges szüksége új energia és annak kutatása. Meg kell találni, és számon kell kérni, azokat a bürokratákat, akik felelõsek nemzetünk világraszóló találmányainak elhanyagolásáért! (Például, a korlátlan mennyiségû vákuum- -energia, nullpont-energia stb.) A nemzet túlélésének alapvetõ feltétele az önellátás felé való törekvés. 10. A nemzet életében, a Nemzeti Hitel Pénz- és Gazdaságrendszere új életformát hozott létre. Épp ezért, az ország közigazgatásán is változást kell létrehozni. A hivatalban lévõ miniszterelnök köteles kihirdetni az új választások idejét, amelyre az elõkészület, negyvenöt napnál (45) nem lehet több Miután, népszavazással a nép már elfogadta a NH Pénzés Gazdaságrendszert, mint új életformát, ezért, a pártszervezetekre már nincsen többé szükség. Ugyanis, a pártok programjai nem hozhatnak már külön-külön népboldogító újdonságokat amit eddig a pénz hatalma miatt, úgy sem valósíthattak meg a nép már tudja, hogy mit akar, hiszen arra szavazott Ideiglenes megoldásként, el kell fogadnunk az elõzõ rendszerben kialakított szavazókerületeket. A kerületekben azonban nem pártok indulnak egymás ellen, amellyel eddig megosztották a nép határozati erejét, hanem egyének pályázhatnak, a nép érdekének képviseletére. A pályázó beadja nevét, címét és 500 száz személy névvel, címmel, aláírással ellátott ajánló levelét a kerületi szavazó központ irodájába. Az irodavezetõ ezt köteles elfogadni, listát készíteni, és a pályázót igazolvánnyal ellátni A választókerületben lévõ hírközlõ eszközök (TV, rádió, hírlapok, nyomdák) kötelesek a jelölttõl elfogadni, csakis választási propaganda célra hirdetéseket, mellyel az illetõ jelölt, bemutatja egyéni múltját és sajátos egyéniségét. Az Országgyûlés elõzõleg egy választási törvénnyel meghatározta azt, hogy a jelöltek személyenként mekkora összeget költhetnek választási propagandára. Azt, a meghatározott összeget a jelölt, saját belátása szerint választási célra elköltheti. A jó ha figyelünk külföldre is 11

12 jelölt köteles minden egyes számlát aláírásával ellátni, amelyeket a számlát kiállító cégek, a választás megtörténte után, a saját érdekükben beküldik a kerületi központi választási irodába. A választással járó költségek állami kiadások, amelyeket a Nemzeti Pénzintézet, csekk formájában, postán küldve, 30 napon belül kifizet Saját, vagy adományozott pénzt, a választásra felhasználni tilos, és ha mégis megtörténik, azt szigorúan kell büntetni. A pénzhatalom, nem választathatja be cinkosait irányító állásba! Az a képviselõjelölt, akinek nem volt 500 szavazatja, a választással kapcsolatban történt kiadásait, saját maga fogja kifizetni, mert lehetséges, hogy csalás történt. A jelölt aláírt ajánló leveleit nyomozás által ki kell vizsgálni Az eddig szokásos, tíz napos megszakítással történt választási szabály továbbra is megmarad, azzal a különbséggel, hogy csak azokban a választási kerületekben kell újból szavazni, ahol a szavazatok száma az elsõ két jelölt között nem több mint 200szavazat Az Országgyûlésbe választott képviselõk, a kerületükbõl szerzett ajánlásra és saját véleményük alapján, titkos szavazással megválasztják a miniszterelnököt, aki azután kijelöli a kormány tagjait. Az Országházban ülõ, beválasztott tisztviselõk (képviselõk, miniszterek, miniszterelnök), habár választóikkal egyenrangú, magyar állampolgárok, mégis a magyar nép szolgálóivá váltak, amikor tisztségüket elvállalták. Alkalmazásukra vonatkozóan a 2.3 cikkely a mérvadó A képviselõ, köteles pontosan megjelenni az Országház ülésein. Távolmaradása csak betegséggel, bizottsági elfoglaltsággal vagy választókerületében történt sürgõs elfoglaltsággal igazolható. A képviselõ köteles, választókerületének irodájában tartózkodni, minden péntek délután, (ha az nem ünnepnap) 13:00 órától ha kell 18:00 óráig és fogadni, a titkárjánál elõre bejelentett polgárokat Az Országgyûlés, a hét utolsó három napján (péntek, szombat és vasárnap) nem tarthat ülést. Kivételnek számít, nem várt események sürgõs intézése. A képviselõk irodáival kapcsolatos kiadások az állam terhei. Tehát a Nemzeti Pénzintézet kiadásai közé tartoznak A Nemzeti Hitel Pénz-és Gazdaságrendszer új kormánya, hivatalba lépésének hatodik hónapjában új ALKOTMÁNYT kell, hogy vita tárgyává tegyen az Országgyûlés elõtt. A képviselõk, választókerületükben, a tárgykörrel kapcsolatban kell, hogy összegyûjtsék a nép véleményét. Feltétlenül figyelembe kell venni és az Országgyûlés elé vitára bocsátani a már létezõ, nagytöbbség által, június 22-én közakarattal létrehozott Mogyoróhegyi 108 Pontot Az igazságügy-minisztérium, bizottsága a hivatalba lépés harmadik hónapjától kezdve köteles, a múlt rendszer törvényeit átvizsgálni, fokozatosan, ha kell, átdolgozni és vitára, valamint szavazásra az Országgyûlés elé terjeszteni A Privatizálási törvény leple alatt, a magyar nép ellen elkövetett igazságtalanságokat, az igazságügy-minisztérium Tényfeltáró Bizottsága, az állami rendõrség illetékes osztályával együtt, hat (6) hónapon belül köteles, egyenesen a Legfelsõbb Bíróság elé terjeszteni, ahol a fellebbezésnek csak egyszer van helye A Legfelsõbb Bíróság, köteles három (3) hónapon belül a privatizálási ügyekben ítéletet hozni. Az igazságtalan vagyonszerzést, a bíróság kell, hogy az Országgyûlés által megszavazott, szigorú törvényekkel büntesse! A privatizálással kapcsolatos ügyeket helyi vagy megyei bíróságok nem tárgyalhatnak Az állam, a nép elleni bûncselekmények esetében, a volt Btk. következõ bizonyos átalakítással paragrafusait lehet figyelembe venni és az Országgyûlés elé, vitára terjeszteni: Btk (Bûntetõ jogszabályok, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Budapest 1984, 72. oldaltól 78. oldalig.) 11.5 Az igazságügy-miniszter, az elõre kitervezett gyilkosság bármilyen formája esetében a halálbüntetés kérdését kell, hogy szavazásra az Országgyûlés elé terjessze. Hazánkban, a nép képviselõinek, a kerületükben szerzett értesüléseik szerint és lelkiismeretükhöz igazodva, titkos szavazással kell eldönteni, a halálbüntetés visszaállítását, vagy mellõzését. Ebben az ügyben nem lehetünk tekintettel idegenek véleményére! 11.6 Az igazságügy-minisztérium jogbizottsága köteles kidolgozni szigorú törvényeket, a Nemzeti Hitel Pénz és Gazdaságrendszer törvényeinek sértõivel szemben. Ugyanis ez a nemzet kinyilatkoztatott akarata, ezeknek a törvényeknek mindenkire egyformán kötelezõ betartásával akarja élni mindennapi életét. A törvények csak abban az esetben sérthetik az egyén szabadságjogait, ha az elkövetõ bizonyítottan veszélyezteti a közösség, a nemzet érdekét A különbözõ minisztériumi bizottságok által elõkészített és tüzetesen átvizsgált törvényjavaslatokat, az illetékes miniszternek, haladéktalanul vitára és szavazásra az Országgyûlés elé kell terjeszteni Az Országgyûlés nem hozhat olyan törvényeket, amelyek a Magyar Nép alapvetõ szabadságát sértik, vagy veszélyeztetik: a) lelkiismereti, vallási szabadságot, de nem engedélyezhet olyan vallást, mely a vallás leple alatt gyûlöletet hirdet, b) meggyõzõdési, vélemény és annak kifejezési szabadságát, beleértve a sajtó, könyvnyomtatás, és más formájú hírközlés szabadságát, c) békés gyülekezési és egyesülési szabadságot is beleérve Az Országgyûlés köteles megszavazni azt az alaptörvényt, amely azután mindenki által könnyen érthetõvé teszi, hogyan kell becsületesen és igazságosan élni, a nemzet hitelére alapozott társadalmi rendben. Az alaptörvény: amit nem akarok, hogy nekem tegyenek az embertársaim, AZT ÉN SE TESZEM MÁSNAK Az igazságügy-minisztérium bizottsága, ha kell, akkor felvett jogi segítséggel, összegyûjti, a magyar társadalomban eddig már elõfordult bûntetteket. Ezeket betûsorrendben kinyomtatva és a büntetésükre javaslatot téve, azok törvénnyé való szavazására az Országgyûlés elé terjeszti. Majd törvénnyé válás után, minden Önkormányzat polgármestere, köteles azokat a városházán, nyilvános helyen kifüggeszteni Minden magyar állampolgárnak tisztán, érthetõen ismernie kell, a Nemzeti Hitel Pénz- és Gazdaságrendszer, saját érdekét képviselõ, és a Nemzet túlélését segítõ törvényeit. Minden rendszer, minden törvény, csak a népet szolgálja. Nem lehet a Magyar Nemzet, senkinek a szolgája! Ezért a lehetõségért, a mindenkori magyar kormány bûntetõ joggal felelõs! A nép nyomorát, kirablását akár nyíltan vagy karosszékbõl törvényekkel kell megszüntetni! 12.2 Minden magyar állampolgárnak illik tudni, és tudnia kell, hogy az arcunk, a termetünk értelmi képességünk, jellemünk különbözõ. Sõt vannak élettani és felvett szokások is amelyek elnézõ, kíméletes magatartást várnak és igényelnek a társadalom tagjaitól. Ilyenek többek között a nemiség és a vallás. A NH Pénz- és Gazdaságrendszer törvénnyel mindkettõt, magánügynek nyilvánítja Nemi élete és vallásbeli hite miatt, a magyar társadalomban élõ egyént semmiféle hátráltatás nem érheti. Miután a homoszexualitás élettani rendellenességbõl, nem pedig állítólag felvett szokásból származik, ezért a törvény kell, hogy az illetõ homoszexuális személy polgári jogait elismerje. A törvény ezt azzal a kikötéssel teszi, hogy a homoszexuális egyén nemi hovatartozását csak otthonában nyilváníthassa. Ha ezt utcán, vagy bárhol nyilvánosan teszi, akkor pontosan olyan szigorú büntetésben részesül, mint aki õt emiatt megsérti A vallás ugyancsak magánügy és emiatt, a magyar állampolgárt nem érheti sértés. A 100 évnél idõsebb, törvényesen bejelentett és nyilvántartott vallási közösségek, amelyek nem hirdetnek gyûlöletet, nem tartanak a többi vallás fölött elsõbbségre igényt, létfenntartásuk folyamatossága céljából, a magyar államtól tagságuk számának arányában anyagi támogatásra jogosultak. 12 jó ha figyelünk külföldre is

13 12.5 Közalkalmazotti állásra pályázók annak ellenére, hogy a vallás magánügy kötelesek vallásukat írásban nyilvánítani azért, mert a hitnek jellemformáló hatása van az egyénre és a magyar népnek joga van tudni, milyen jellemû közszolgálati alkalmazottak intézik ügyeit Az elemi iskolában, vallásoktatásra, a 12.5 cikkely alatt jelzett vallási közösségeknek joga van. A tanmenet kell, hogy heti egyórás vallásoktatást tartalmazzon. Az iskola igazgatójának dolga a tanterem beosztás, mégpedig úgy, hogy egyidõben mint vallásoktatónak külön terem álljon rendelkezésére Hazánkban, az új nemzedék nevelése és tanítása, kell, hogy az ifjút érdemessé tegye a magyar névre. A mindenkori kormánynak, elengedhetetlen kötelessége, hogy ez valóra váljon. A Nevelés és Tanítás cikkely alatt ezzel külön kell, foglalkozni A magyar nemzeti közösségben élõ egyénnek ugyancsak kötelessége méltón viselkedni a 11.9 cikkelyben leírt alaptörvény szerint: amit nem akarok magamnak stb. Legyen minden magyar felelõs, minden magyarért! (Szabó Dezsõ) Segítsük, ne pedig tapossuk egymást Minden magyar állampolgár köteles szavazni. Aki, nem vesz részt a választáson, az a személy önmagát zárja ki a Nemzet közösségébõl. Ebbõl adódóan nem részesülhet a NH Pénz-és Gazdasági rendszer a mindennapi életben adott kedvezményeibõl. UTÓSZÓ Az író írhatná úgyis, utolsó szó! Azért, mert 1996 óta, nyugdíjas létére több mint 50 ezer kanadai dollárt költött nyögdíjából a magyar nép felvilágosítására. Ez nem hencegés kérem, hanem valóság, mert fiatal korában még felelõsségre, becsületre nevelték otthon az ifjúságot és ebben a becstelen világban még maradt benne kötelességérzet. Úgy érzi, tartozik szülõföldjének, hazájának, mert otthonról útravalót kapott és hozott, amit vándorlás közben a különbözõ határoknál nem tudtak a vámosok elvenni tõle. Ezzel az értelmi útravalóval, idegen légkörben képes volt megalapítani otthonát. Az író, 1996 óta fehér papíron-feketével bizonyíthatóan törleszti tartozását. Ezen igyekezete, minden jószándéka ellenére, számára csak csalódást hozott! Tisztelt Nemzettársam! Lassan már 10 éve, hiába magyaráz az író Neked, hogy értsed meg, miszerint, a Nemzet (ha jobban tetszik, hát legyen, az ország) vagyonát nehéz, fárasztó szellemi vagy testi munkával Te hoztad létre. Ezért, az ország vagyona és annak hitelfedezete a Tiéd és ezért Te felelõs vagy. Ezt, Te még ma sem érted! Vagyonod értékét idegeneknek, kölcsöneikre, jelzálogba adod és a kamatos-kamatok fizetéséért, tovább dolgozol, látástól vakulásig! Nem vagy Te, minek nevezzelek? Ne sértõdj meg, mert tudod, hogy az igazat mondom! Ha, az idegen kölcsönzõknek (IMF, Világbank stb.) kölcsöneire, megfelelõ biztosíték a Te vagyonod hitelfedezete, akkor az országban belsõ használatra neked is kell, hogy jó legyen! Az általad remélem olvasott, cikkelyekbe szedett, úgynevezett Vázlatos törvénytervezet, az író által 1996-ban írt, saját pénzén kiadott, NEMZETI HITEL zsebkönyv tartalmát próbálja magyarázni. Amint látod, az nincsen befejezve. Miért? Azért, mert az író elvárja, hogy Te is hozzá tedd jövõépítõ elképzelésed. Sok még a hiány, tehát van rá bõven lehetõséged arra, hogy kifejezhesd nézeted, ami csakis építõ lehet. Az író követeli, hogy a közösség érdeke miatt (ha tetszik, ha nem: a Nemzet túlélése miatt) fogj össze a többi magyarral és végezz nagytakarítást Országházban! Aki, nem akar szabadulni a jelenlegi Pénzhatalom pénz és gazdaságrendszerétõl, hanem csak azt foltozgatni akarja, az nem a Nemzet túlélésének az útját járja! Egyet jól jegyezz meg: a nép, amelynek az erszénye más zsebében van, soha nem lehet szabad. (Kossuth Lajos 1848.) Ha úgy érzed, hogy magyar vagy, akkor tetteiddel légy méltó hozzá! (Madarasi) P.S. A fenti cikkelyek közti hiányzó pontokba vagy ezeken kívül is a saját gondolataidat és elképzeléseidet írd be. Ezek, nem kell, hogy kapcsolatban legyenek az elõzõ vagy a következõ cikkelyek tárgykörével, mert a cikkelyeket a jogászok fogják majd rendezni. Madarasi R. István, 6501 Baja, Postafiók steve146@sympatico.ca Forrás: Árpádhír Az Éghajlat Könyvkiadó gondozásában megjelent könyv tanulságos írás. Tébolyult emberek beteges vagyonimádatára és a gazdagodásért öldöklésükre hívja fel az olvasó a normális emberek figyelmét. Az emberi jogok álságos hirdetése mellett, a demokratikus piacgazdaság világában kiderül, hogy milyen határtalan gátlástalanság, erkölcstelenség, testvérgyilkos Káin-ösztönök uralják felvilágosodottnak hazudott civilizációnkat. A szerzõ szerint a könyv megírásának egyetlen célja: felfedni azon kimondhatatlanul sok, emberek tízmillióit érintõ súlyos szenvedés, halál és pusztulás valódi okait, amelyek miatt a huszadik század az emberi faj legpusztítóbb korszaka lett. ( ) Háborúk százada a világ leigázására a nyugati világ anyagi, pénzügyi elõnyei érdekében. Gigantikus ördögi vérengzés a demokrácia nevében. ( ) A mindenkori demokrácia a történelemben a legagresszívebb társadalmi világfelogásnak bizonyult, aminek hajtóereje a fék - A könyv borítója telen pénzsóvárság és vagyonhajszolás, miközben a hatalom a nagy tömegeket elszegényedésbe és nyomorba taszítja. A világ fölötti uralom igényét természetesen az indokolja legfõképpen, hogy az erõforrások korlátozottak, a népesség növekedése és az elérni kívánt életszínvonal közötti különbségek, a szegények és gazdagok közötti feszültségek feloldásának, elviselésének kérdését miként oldják meg, és azt ki diktálja. A világ feletti uralom kérdését mi sem jelzi jobban, mint hogy ki ellenõrzi a nyersanyagok termelését és forgalmazását, kiknek a kezében van az ezek feletti uralom. Az 1930-as évek globális össztermelésének százalékában mérve Anglia 36%, Egyesült Államok 25% arányában uralták a nyersolaj, vasérc, szén, ón, nikkel, ólom, réz, búza, cukor, gyapot, gyapjú a legfontosabb nyersanyagok termelésének és forgalmazásának ellenõrzését. Kezdetben a világuralmi aspirációk katonai erõvel, gyarmatosítással valósultak meg. Mára a katonai mellett a globalizációs pénz- jó ha figyelünk külföldre is 13

14 uralmi rend eszközével hódítják meg a Földet az aspiránsok. Plenter János könyvében ismerteti a XX. század világuralmi kísérletek kudarcait, Anglia, Franciaország, a cári és a kommunista Oroszország imperialista törekvéseit. Majd részletesen elemzi, hogy Anglia, Franciaország és az Egyesült Államok miként hárítja a felelõsséget a központi hatalmakra, legfõképpen Németországra az elsõ világháború kitöréséért. Majd ismételten Németországra és Japánra a másodikért. A történelemírásnak egyik kiemelkedõ torzítása Németország szerepének bemutatása a XX. században. Felelõssé teszik mindkét háború kirobbantásáért, amit pedig Anglia, Franciaország, az Egyesült Államok és Oroszország hatalmi pozícióinak megtartásáért, illetve növeléséért vívtak. A háborúk végén Németországot tették meg bûnbaknak a háború minden tragédiájáért. Diktálnak olyan békét, ami a német gazdaságot ellehetetleníti és kiindulója a következõ világháborúnak. Mindkét háborút Németországgal szemben táplált irracionális gyûlöletkeltéssel robbantották ki. A háborús felelõsség kérdése 1939-ben már a háború kezdetén azonnal elõkerült a háborús uszítók részérõl. Miközben Anglia és Franciaország üzent hadat Németországnak Lengyelország védelmében. A németek támadását az elsõ világháború után lengyel uralom alá került németekkel szembeni atrocitások váltották ki. Majd 1945-ben az angolok, franciák a védett lengyeleket odalökték a véreskezû bolsiknak, megtoldva még az egész Kelet-Európa kis népeivel. Miként 1914-ben, úgy 1939-ben is létrejött az angol, francia, orosz, illetve szovjet szövetség a németek ellen. Churchill már 1936-ban egyik beszédében úgy nyilatkozott, hogy Hitlert háborúba fogjuk kényszeríteni akár akarja, akár nem. Ribbentroppal közölte: Ha Németország túlságosan megerõsödik, akkor ismét szét fogjuk verni, mint 1914-ben. Nyilvánvaló Plenter János írásából is, hogy nem a kis népek védelméért, hanem a világbirodalmi, piaci érdekekért folytattak háborúkat az angolszász szövetség tagjai. A lengyeleket ocsmányul cserbenhagyták. A Katyn-ban meggyilkolt lengyel tisztek esetének vizsgálatát a London-Moszkva jó viszony megõrzése érdekében megakadályozták, illetve nem követelték. A vizsgálat szorgalmazója Sikorsky tábornok Gibraltár-London között repülõszerencsétlenség áldozata lett. A spanyol, francia, orosz és angol világuralmi törekvések közül az angol jutott a legmesszebbre. Az emberiség történelmének legbrutálisabb világuralmi kísérletének az angol gyarmati hatalmat tartja a szerzõ. Megtévesztõ csalárd módon a fehér ember civilizációs küldetésének hirdették. A brit birodalom békéjét úgy teremtették meg, hogy kegyetlenül legyilkolták Afrikában, Ázsiában, az elfoglalt területen azokat, akik ellenállni merészeltek. Az elsõ világháború után az uralmukat elrejtve csak Britanniát mutatták be következetesen a domíniumok és gyarmatok nélkül. Ez Churchill németellenes uszításánál vált be fõképpen, amikor is Angliát erõtlennek tüntette fel az erõs agresszív Németországgal szemben. Anglia katonai erõvel hozta létre világbirodalmát, ami a hadiflottája fölényén alapult. Ezt a II. világháborúigmegõriztemegtiltvaatöbbiekneka fejlesztést. Az angol világbirodalom a II világháborúban vesztette el hatalmát és adta át helyét a testvéri angolszász Amerikai Egyesült Államok birodalmi aspirációi számára. Bõséges magyarázattal szolgál errõl Plenter János kiváló írása. Az Egyesült Államok véres és brutális agresszivitása kezdve az indiánok, majd a mexikóiak, spanyolok, késõbb a sárga fajok ellen, újabban a mohamedánok ellenében hûen tükrözi hatalmi törekvéseiket. Kiemelt szerepe van Németország elleni agresszivitásuknak, ami egyben angol testvéreik birodalmi megdöntésének is fõ játéktere. Amerika útja a világuralomhoz a két európai világháborún keresztül vezetett. Hatalmas üzleti vállalkozás minimális ráfordítással és bõséges haszonnal. A háborúk hadianyaggal való ellátása az ipar fejlesztését tette lehetõvé. A 38 millió bruttóregiszter tonna kereskedelmi hajóépítés egymagában pedig soha nem álmodott üzletet jelentett. A világuralmi konkurensek, Anglia és Oroszország és a többiek eladósodtak. Elõbb az egyiket, majd a másikat ütötte ki Amerika a versenybõl. Az írás jelenkori mondanivalója az Egyesült Államok világuralmi törekvéseinek bemutatása. Az agresszivitás és a két világháború, valamint a világuralmi gazdaságtan, mint a cél elérésének eszközei. A hirdetett gazdasági rendszer felsõbbrendûségének mítoszát és pusztító, sötét szándékait világítja meg a szerzõ. Ezekhez járul még a világ nukleáris fegyverekkel való zsarolása. Mindezek egybefoglalva jelentik a világ feletti uralom megszerzésének lehetõségét Amerika számára. A modernkori demokráciát, mint a történelem legpusztítóbb rendszerét mutatja be a szerzõ írásában. Képmutatás és félrevezetés, mint a politika legfõbb eszközei. Gyûlöletkeltés és egfélemlítés mint a politika szolgálatába ál - lítása jelenik meg aberrált világunkban. Terrorizmus és állami terror a demokrácia helyén, mint elrettentõ jövõkép. A könyv befejezõ részében a szerzõ felveti a kérdést, az önpusztító gyõzelem, vagy az ész diadala következik el? A demokrácia politikai monopóliumának tarthatatlanságát elemzi. A jövõ útját a korlátozott gazdagságon alapuló civilizációban jelöli meg. Dr. Plenter János kiváló, képzett közgazdász nemzeti elhivatottsággal. A pénz világának jó ismerõje. A nyugati demokrácia piacgazdaságában szerzett gyakorlatot a bankszférában. Könyvei jelentek meg, amelyekben a pénzzel eltorzított gazdasági életünk visszásságainak felismeréséhez nyújt útmutatást az érdeklõdõ szakembereknek és a kívülállóknak egyaránt. Ez a könyve is felvilágosító írás elnyomorításunk megismerésére és önvédelmi reakcióink feltámasztásához. A könyvnek elvitathatatlan érdeme többek között, hogy rávilágít, miként viheti sírba országát egy gátlástalan, felelõtlen miniszterelnök, mint Churchill, aki ellenfele békeajánlata ellenére viszi romlásba népét, ráadásul eljátszva ezzel Anglia világbirodalmi pozícióját. Másrészt tanulságul szolgálhat arra nézve is, hogy a szövetséges, jelen esetben az Egyesült Államok milyen szisztematikusan rombolja le barátja hatalmát és lép helyére. Mindkettõ aktuális intõ figyelmeztetés a globalizációs rivalizálás gyilkos világban az amerikai szövetségi megbízhatóságot illetõen. M. A. 14 jó ha figyelünk külföldre is

15 Ki fizeti a révészt? Amikor az uniós csatlakozás lehetõsége elõször felmerült, még sok volt a bizonytalanság, de több volt reménybõl, idealizmusból is. A létezõ szocializmus 1989-es látványos, gyors összeomlása az Európai Uniót is meglepetésként érte, a német újraegyesítés pedig olyan precedenst teremtett, amely után nehéz lett volna megtagadni az uniós csatlakozás jogát az NDK-val együtt szabaddá lett volt szocialista országoktól. Magyarország a kelet-európai változásokban, a kommunista világrend nemzetközi intézményrendszerének lebontásában betöltött szerepe miatt joggal tarthatott igényt arra, hogy az uniós bõvítés beharangozott következõ körében a biztos csatlakozók közé kerülhessen, elég itt Antall Józsefnek a Varsói Szerzõdés felbomlását siettetõ lépéseire gondolni május 1-jén pezsgõspalackok, petárdák durrantak, fanfárok szóltak, nagy ívû beszédek hangzottak el, Európa ujjongott. Az ír fõvárosban, Dublinban, másfél évtizeddel a vasfüggöny lehullása után ünnepélyes külsõségek között adták át a tagság írásos dokumentumait az újonnan csatlakozó országok képviselõinek. Magyarország immár egy éve az unió tagja, a földrész megosztottsága tehát, úgy tûnik, a múlté. Az Európai Unió az új tagországok 75 millió lakosával lett népesebb, és a régi tagállamokkal együtt (375 millió lakos) a világ legnagyobb piaci közösségét jelenti, amely a globális GDP egynegyedét termeli meg. Nem tudhatni, mennyi célzatosság volt abban, hogy a csatlakozást, a keleti bõvítést éppen május elsejére, a munkásosztály nagy, nemzetközi ünnepére, a két Internacionálé tavaszi seregszemléjére idõzítették, igaz, a bõvítést nem is a munkások, a parasztok, a nyugdíjasok és a rászorultak szorgalmazták és üdvözölték elsõsorban, hanem inkább a politikai, gazdasági és tudományos-kulturális elit tagjai, akik az áruk, a munkaerõ és a tõke szabad áramlásából a legnagyobb hasznot húzhatják. A keleti irányú bõvítés óta eltelt esztendõ, persze, a régi tagországokban is sok mindent átértékelt; a szakszervezetek és szakmai szövetségek már most tapasztalják, hogy a keleti bõvítés óta miként válnak egyre nehezebbé a bértárgyalások, hogyan indul lebomlásnak a szociális rendszer, amit pedig a második világháború vége óta építettek sok munka és még több konfliktus árán. A jólét és a szociális biztonság, amihez a nyugat-európai polgárok olyannyira hozzászoktak a kelet-nyugati szembenállás hosszú évtizedei alatt, eróziónak indult, és most legalábbis így látszik feltartóztathatatlan leépülés fenyegeti. A folyamat tartósnak ígérkezik, ezért a következõ évtizedekben a régi uniós polgárok többségének a kiadások, a létfenntartási költségek növekedésére kell számítania, mégpedig úgy, hogy közben a bérek vásárlóértéke, illetve a szociális ellátórendszer teljesítõképessége folyamatosan csökken. Az új viszonyok között csak azok maradhatnak életképesek ezt sulykolja belénk a politika és hû szolgálóleánya, a média is, akik elég bátrak, tehetségesek és dörzsöltek, akik idegen nyelveket beszélnek, akiknek külföldi tapasztalataik vannak, de ma már tudjuk, hogy a gátlástalanság, a törtetés, illetve a kapcsolati (hálózati) lehetõségek maximális kiaknázása (nepotizmus, mutyizás, korrupció) legalább ennyire fontos az érvényesüléshez. Az európai közvélemény-kutatások is a félelmek erõsödését regisztrálják. Az Eurobarometer egyik idei jelentése arról számol be, hogy az unió polgárainak mintegy fele tekint gyanakvással a bõvítésre, éljenek bár Nyugaton vagy Keleten. Nyugaton (a régi tagországokban) az emberek kétharmadának az a véleménye, hogy a bõvítésbõl kevés jó származik, ellenben a munkahelyek számának csökkenésére, az olcsó keleti munkaerõ konkurenciájára, a bûnözés növekedésére kell számítaniuk. A tekintélyes Allensbach Intézet (Németország) szerint csak minden hetedik német polgár tekint bizakodva a jövõbe, egyedül a politikai és a gazdasági elit tagjai elégedettek kilátásaikkal, hiszen a pártok, a (nagy)vállalkozók és a vállalkozói szövetségek egyaránt erõsen hisznek abban, hogy az unió bõvítése jóval több esélyt kínál annál, mint amennyi kockázatot rejt magában. A szavak szintjén a 15-ök (a régi tagállamok) vezetõi egyértelmû nyereségként értékelik a keleti bõvítést mind a saját maguk, mind az új tagállamok szemszögébõl, de lehet, hogy e nyilatkozatok szintjén csupán a remény szól a politikusokból. Az unió helyzetére ugyanis jelenleg nem a keleti bõvítés, hanem inkább az unió két mozdonyának, Németországnak és Franciaországnak a gondjai nyomják rá bélyegüket. A jelenlegi helyzet kimenetele is javarészt attól függ, hogy e két országban miként sikerül úrrá lenni a belsõ problémákon, miként sikerül például fellépni a munkaerõ magas költségei vagy az elszabaduló államháztartási hiány ellen. Ezt a reformfolyamatot az Agenda 2010 elnevezésû programnak kellene, kellett volna elindítania, de az erõfeszítéseknek eddig nem volt sok eredménye, hacsak eredménynek nem nevezhetjük azt, hogy a két említett ország máris a költségvetési hiány mértékét szabályozó, és a közös fizetõeszköz, az euró értékállóságát biztosító úgynevezett stabilitási paktum lazítását javasolja. Az Agenda 2010, amely egyebek között a bérszabályozás enyhítését, a munkaidõ növelését, a szabadságon töltött napok számának csökkentését irányozza elõ, egyelõre be sem indult, pedig kiötlõi és szorgalmazói számtalanszor felhívták már a figyelmet arra, hogy az újonnan csatlakozott országokban jól képzett, motivált munkavállalók seregei állnak glédában, hogy a csatlakozáskor kimondott munkavállalási, letelepedési moratórium lejártával nekilóduljanak, és megfosszák munkájuktól az elkényelmesedett, túlfizetett nyugati munkásokat. (Nem ismerõs ez valahonnan? Csak nem egy helyen találták ki a receptet? Kovács László annak idején 23 millió románnal fenyegette a magyar közvélemény gyanútlanabb részét ) A keleti munkavállaló így a nem kevés demagógiával nyakon öntött érvek alacsonyabb bérért, rövidebb szabadságért, kevesebb üzemi és szociális juttatásért, akár ünnepnapokon is hajlandó dolgozni, és miközben a nyugati munkavállaló bérköltségei 30 euróra rúgnak óránként, addig keleti társai 5-6 euróba kerülnek az õket foglalkoztató cégeknek. Nem csoda hát, ha a nyugat-európai nagyvállalatok egyfolytában azzal fenyegetõznek, hogy termelésüket valamelyik új tagország területére helyezik át, ahol dömpingbérért, a legalacsonyabb adózási kulccsal, sõt nagyon gyakran hosszú évekig adómentesen dolgoztathatnak, és ha nagy ritkán az új tagállamok berzenkednek ez ellen, azzal példálóznak, hogy belépésük után Spanyolország és Írország is így zárkózhatott fel az unió akkori fejlettségi szintjéhez. Természetesen nem mindegyik nyugati cég képes talajt fogni az új tagországok területén. õk feltehetõen visszavándorolnak hazájukba, vagy valamilyen még olcsóbb távol-keleti vagy afrikai országot találnak terveik helyszínéül, de a puszta lehetõség, hogy a vállalat kihelyezheti termelését, elegendõ ahhoz, hogy megtörje a munkás-érdekképviseletek ellenállását, és rákényszerítse õket arra, hogy partnerek legyenek a bérek és a szociális juttatások megnyirbálásában. Eszerint úgy tûnhet tehát, hogy a bõvítés legutóbbi, egyben legnagyobb hullámának (uniós Big Bang-nek is nevezik az elemzõk) a legnagyobb, legerõsebb tagállamok lesznek a vesztesei, legfõképp azért, mert elmulasztották azokat a reformokat, amelyekre még a bõvítés idõpontja elõtt kellett volna sort keríteniük. A nyugati szakemberek jó ha figyelünk külföldre is 15

16 egybehangzóan állítják, hogy a munkaerõpiac masszív átalakítása (deregulációja), a szociális rendszerben (nyugdíjak, egészségügyi ellátás stb.) végrehajtandó fájdalmas változtatások nélkül mind Franciaország, mind Németország gazdasága visszaesik, ami akár az unió egészére vonatkozóan is végzetes folyamatokat indíthat el május 1-jén nem csupán az 1980-as években megkezdõdött kelet-európai politikai változások végére tettek pontot, hanem egyben lerakták egyfajta kulturális szupranacionalizmus (nemzetek fölöttiség) alapjait is, a nyugat-európai gazdaság pedig újabb expanzionista lendületet kapott. A szupranacionális (uniós) azonosságtudat kialakulására egyelõre csupán a városi-liberális polgárság és a brüsszeli bürokrácia soraiból van példa, mellette azonban tovább él, sõt politikailag egyre inkább artikulálódik a nemzeti önzés is elsõsorban a népesebb tagországokban. A liberális értelmiség mindezt természetesen úgy állítja be, mintha valamilyen új osztályharcnak lennénk a tanúi; ezek szerint az eurokonform, kozmopolita, europolitikusan gondolkodó liberális polgárság állna szemben az euroszkeptikus, gyakran idegenellenes nacionalizmussal. A szemlélõdõben azonban gyakran felmerül a gyanú, hogy itt tulajdonképpen csupán látszólagos szembenállásról van szó, mert a legtöbb esetben a liberalizmus és a nacionalizmus együtt fejti ki a hatását, anélkül, hogy az egyik irányzat alternatívája lehetne a másiknak. A neoliberalizmusba oltott nacionalizmus (vagy akár fordítva: a nacionalizmusba oltott neoliberalizmus) a könyörtelenségig reakciós, antiszociális ideológiát és gazdasági-szociális gyakorlatot eredményez, ahogy azt az Egyesült Államok példáján, a jelenleg uralkodó neocon (újkonzervatív) kurzus ideológiai alapállásából is lemérhetjük. Az amerikai minta európai térnyerésével földrészünkön is kialakulni látszanak bizonyos szociáldarvinista elképzelések akár a belsõ problémák megoldásának receptjeit, akár a nemzetközi expanzionista törekvések indoklását illetõen. A szociáldarvinizmus a társadalmi folyamatokat is evolúciós kontextusban látja, azaz vallja, hogy csak az erõsnek van joga a túléléshez, a gyenge pedig elpusztul ÉLET A PERIFÉRIÁN Az expanzionista törekvések már a csatlakozási tárgyalások folyamán leleplezõdtek, ugyanis Brüsszel már-már hegemonikus erõvel kezelte a belépni kívánó országok ügyét. Nemcsak azért látszik ez így, mert az úgynevezett Aquis Communitaire (körülményes fordítással: a közösségi joganyag) 31 fejezetében egyetlen olyan pont sincs, amely legalább valamelyes játékteret biztosított volna az újonnan csatlakozóknak Brüsszelnek csupán az volt a fontos, hogy a 10 ország teljes egészében, mintegy automatikusan átvegye az uniós joganyagot, tekintet nélkül az eltérõ politikai, gazdasági, történelmi és kulturális hagyományokra. A brüsszeli magatartás beavatkozás-jellege, hajthatatlansága abból is lemérhetõ, hogy az unió, pontosabban a brüsszeli bürokrácia nem elsõsorban politikai, hanem inkább gazdasági célokat követett, és meghajolt a nagy nyugat-európai vállalatok követelései, akarata elõtt, amennyiben szabad utat biztosított számukra a kelet-európai áru- és munkaerõpiac felé. Az is látható, hogy a nyolc, korábban szovjet befolyás alatt álló kelet-európai ország között alig van (alig lehet) olyan, amely területi-politikai egységben, vagy egyáltalán szuverén államként vészelte volna át az elmúlt évszázadot, ráadásul az újonnan csatlakozó tíz országból hét területi-territoriális széthullás eredményeként jött létre. Ezekben az országokban ezért hiányzik az a polgári-nemzeti azonosságtudat, amely Nyugaton oly természetesnek látszik. Az a nemzeti érzelmû polgárság, amely a nyugat-európai kapitalizmusban a társadalom gerincét alkotta és alkotja, ezekben az országokban nem létezik, sok helyen ki sem alakulhatott, ahol pedig létrejött, ott megsemmisítették, peremre szorították a kommunizmus hosszú évtizedei alatt. Mi ennek a következménye? Azoknak ez eliteknek, amelyek úgymond az unióba vitték országaikat, szintén hiányzik a polgári önképük, kudarcot vallottak a nemzeti középosztály megteremtésére irányuló (nem túl lelkes) igyekezetükben, így funkciójuk, szerepük szerint inkább hasonlítanak holmi uniós helytartókra, mint helyi polgárokra. Azokra a kreol -adminisztrációkra emlékeztetnek, amelyek a gyarmatosítók igényei szerint tették a dolgukat a saját hazájukban, legtöbbször a saját népük érdekei ellenében. A legnagyobb, legnépesebb csatlakozó ország, Lengyelország példáján is jól vizsgálható a politikai elit gyengesége. Az átalakulás elsõ négy évében, amikor az volt a tét, hogy megtalálják a gazdasági, társadalmi és kulturális felzárkózás lehetséges eszközeit és metodikáját, öt kormány (Mazowiecki, Bielecki, Olszewski, Pawlak és Suchocka) váltotta egymást, ami gyakorlatilag lehetetlenné tett minden eredményes kormányzást. Hogy ki kormányzott helyettük? Lengyel rendszerkritikusok szerint leginkább a két nagy nemzetközi pénzügyi szervezet, a Világbank és a Valutaalap vette át a kormányzás szerepét, amely két szervezet feltehetõen az ország 42 milliárd dollárra rúgó külföldi adósságállományát tekintette megfelelõ alapnak a beavatkozásra. Az átalakulás 10. évében, az ezredfordulón Lengyelország már 72 milliárd dollárral tartozott a világnak, és amikor Leszek Miller kormányfõ az ünnepélyes dublini kézfogás után egy nappal lemondott, az sokak szemében egyet jelentett egy politikai kinyilatkoztatással ezek szerint Miller ily módon juttatta volna kifejezésre, hogy a lengyel kormánynak Brüsszelben esélye sem lehetett a lengyel ipar, mezõgazdaság és szolgáltatásipar érdekében eljárnia, hanem meg kellett hajolnia a terjeszkedni vágyó nyugati nagyvállalatok akarata elõtt A bõvítés gazdasági dimenzióit leginkább talán a tulajdonviszonyok gyökeres megváltozásán keresztül lehet feltérképezni, ami tulajdonképpen az összes gazdasági szektort érintette. Egy gigantikus nemzetközi kiárusításnak lehettünk a tanúi, amelynek következtében német, francia, brit, olasz, osztrák, holland és belga konszernek közülük is csak a nagyok, az úgynevezett Global Player -ek jutottak potom áron egész iparágakhoz a csatlakozni kívánó országokban. Talán jó példaabankszektor,amelyamagahitelpolitikájával nemcsak az egyes termelõüzemek sorsára nézve hoz létfontosságú döntéseket, de a nemzetgazdaság egészét tekintve is kulcsfontosságú területként értékelhetõ itt (is) elképesztõ mértékû tulajdonosi átalakulás ment végbe. Ennek eredményeként mára Csehországban, Szlovákiában, Lengyelországban és Magyarországon a bankok százaléka került külföldi kérõ kezére; ezek a vevõk azonban gyakran saját, gyengülõ hazai pozícióikat próbálták a vásárlással javítani. E tekintetben talán Szlovénia az egyetlen kivétel Az export irányának totális átfordítása az Európai Unió felé az egyes országok vállalati struktúrájában is mélyreható változásokat eredményezett. Az osztrák közgazdász, Joseph Pöschl (Wiener Institut für Internationale Wirtschaftsvergleiche Bécsi Nemzetközi Gazdaság-összehasonlító Intézet, WIIW) nemrég az egyoldalú külgazdasági függõség veszélyeire hívta fel a figyelmet, amely nagyon gyakran egyetlen iparág dominanciáját jelenti a külgazdaságban. Pöschl meglátása szerint a kelet-európai átalakulás motorja a robbanómotor volt. Számokba öntve a WIIW statisztikája szerint ez azt jelenti, hogy 2003-ban a magyar exportbevételek 60 százaléka származott a jármûiparból (leginkább a Suzuki és az Opel gyártmányaiból), ami azért is furcsa, mert például Csehországban, ahol a jármûgyártásnak igazi hagyományai vannak, ez az arány nem éri el a 45 százalékot. Igaz, még ez az arány is egészségtelenül magas. Pöschl szerint ez a strukturális egyenetlenség, amely egy-két nagyvállalat külgazdasági dominanciájában jelentkezik, a perifériális, erõsen függõ gazdaságokra jellemzõ, ezért a kelet-európai gazdaságokat ilyennek kell tekintenünk. Ezek a gazdaságok tehát csupán olcsó termelõkapacitásuknak köszönhetik világpiaci jelenlétüket, ami szociális megfontolásoktól mentes, szabályozatlan munkaerõpiac jelenlétét feltételezi az adott országban 16 jó ha figyelünk külföldre is

17 Ellentétben a politika és a média által ezerszer és ezerszer kinyilatkoztatott véleménnyel, amely szerint az unió keleti bõvítése a régebbi tagállamoknak sok-sok, és még annál is több pénzébe kerül, a tõke nem nyugatról keletre, hanem fordítva, keletrõl nyugatra áramlik, mégpedig folyamatosan. (Hiszen ez lenne a lényege az egész projektnek!) Vállalati szinten mindenképpen. Az Aquis Communitaire 3. fejezetébõl átvett, a tõke szabad áramlását garantáló joganyag a külföldi befektetõ számára lehetõvé teszi, sõt szavatolja, hogy akár a teljes nyereséget a vállalat központjába azaz külföldre utalja át. De makroökonómiai szempontból sem problematikus a megállapítás: a tõke nyugat felé folyik. Csak a kelet-európai országok összesen mintegy 170 milliárd dollárra rúgó hitelállományából következõ adósságszolgálat is jelentõs tõkével látja el a nyugati bankokat; ami tulajdonképpen többet jövedelmez, mint az 1989-ben megkezdõdött közvetlen tõkebefektetés együttesen, amelynek összege a kelet-európai térségben 2003 végére valamivel több, mint 130 milliárd dollárt tett ki. Hogy a keleti bõvítést mennyire a kapitalizmus (saját) válságmegoldási stratégiájának a része, azt bizonyítja talán, hogy a folyamatnak még nincs vége ben még két ország csatlakozása válik esedékessé, Romániáé és Bulgáriáé, de bármennyire is berzenkednek látszólag a horvát csatlakozás ellen Brüsszelben rövidesen Horvátország csatlakozása is napirendre kerül, és feltehetõen elõbb-utóbb Szerbia és Törökország belépése is aktuálissá válik. Az állandó bõvítés tulajdonképpen zseniális koncepció, arra legalábbis kiválóan alkalmas, hogy a versenynyomást szinten tartsa a legtöbb gazdasági és szociális területen. A hidegháború éveiben Európa-szerte kiépült szociális partneri viszonyon alapuló társadalmi struktúra, lett légyen szó rajnai kapitalizmusról, skandináv szociáldemokráciáról, a Franciaországban és Olaszországban lezajlott nagy társadalmi megbékélésrõl vagy akár a magyar gulyáskommunizmusról, napjainkban már csak nyomaiban lelhetõ fel, és lebontásában a mindenható verseny nagy szerepet játszott. A lefelé mutató szociális spirál kialakulását, az életfeltételek rohamos romlását több társadalomkritikus a neoliberális gazdaságpolitika térnyerésének számlájára írja. A folyamatos, keleti irányú bõvítés során ugyanis olyan egyenlõtlenségek jelennek meg, amelyek mind a régi, mind az új tagállamokban a verseny kiélezõdéséhez, elszegényedéshez és anyagi-társadalmi lecsúszáshoz vezetnek. Elég csupán a bérek közötti különbségekre pillantanunk: a német munkás átlagban ötször annyit keres, mint magyar társa, és harmincszor többet, mint egy ukrán munkás (Ukrajnában) az unió perifériáin jelentkezõ bérdeficit, és a régi uniós munkavállalók ezzel járó zsarolhatósága viszont csak akkor tartható fenn, ha a bõvítés folyamata állandó marad. Ennek a folyamatnak a nyertesei a részvénytulajdonosok és a tõzsdealkuszok lehetnek, a vesztesek a bérbõl és fizetésbõl élõk tömegei, a nagycsaládosok, az öregek és azok a régiók, amelyek valamilyen szempontból elveszítik a befektetõk kegyeit (mondjuk, a magas adók és a drága munkaerõ miatt). Kivált az új uniós tagországok bérmunkásainak helyzete siralmas ismét talán az egyetlen Szlovénia kivételével, ami a gazdasági-társadalmi átalakulás mikéntjével és a perifériális helyzettel magyarázható. Lengyelországban például, ahol az 1990-es évek elején, a hiperinfláció idején három számjegyû inflációt mértek, mindenkinek, akinek csupán egy vékonyka takarékbetétkönyv és a puszta munkaereje volt az összes vagyona, legalább 25 százalékos vagyon- és bérveszteséget kellett elszenvednie. Ez tulajdonképpen a nincstelenek törvényes(?) kifosztását jelentette, amire az akkori új elit, közöttük a Szolidaritásból (tehát a szakszervezeti mozgalomból!) érkezõ Jacek Kuron munkaügyi miniszter még büszke is volt A pokol tornáca tehát, ahová a csatlakozni kívánó országoknak de leginkább a munkavállalóknak és az alkalmazottaknak alá kellett szállniuk a kommunizmus évtizedei után, sokak számára állandó tartózkodási hellyé változott. álljon itt csupán néhány számadat ennek illusztrálására: 1990 és 2000 között Csehországban, Szlovákiában, Lengyelországban és Magyarországon csaknem 11 millió munkahely szûnt meg, de ennél lényegesen kevesebb keletkezett, aminek következtében a munkanélküliség februárjában Lengyelországban 19, Szlovákiában 17 százalék volt, enyhén csökkenõ, vagy inkább stagnáló tendenciával. Magyarországon a foglalkoztatottság alacsony szintje torzítja a számokat; 56 százalékos foglalkoztatottság mellett 6-7 százalékos munkanélküliséget regisztrálnak, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy a munkaképes korú lakosság körébõl csupán minden második polgár végez valamilyen pénzkeresõ tevékenységet. A NEOLIBERÁLIS NYOMÁS KELETRÕL ERED Az Európai Unió keleti bõvítése tehát a tulajdonképpeni Mag-Európa perifériáinak bekebelezését jelenti. Periféria azért, mert mindmáig késik az a modernizálási hullám, amely értelmet adhatna a felzárkóztatás ígéretének, ehelyett inkább egyfajta kapitalista-kolonialista igyekezet megnyilvánulásának vagyunk tanúi az unió törzsi elõkelõségei (magyarán: az európai nagyvállalatok, konszernek) részérõl. Maga a GDP-növekedés mértéke is tagadja a modernizálódásról, a felzárkózásról hangoztatott szólamokat. A WIIW 2003-ra vonatkozó, az OECD számain alapuló adatai szerint az átalakulás 12 esztendeje alatt Mag-Európa (1995-ig 12 ország, 95-tõl, Ausztria, Finnország és Svédország csatlakozásával 15 ország) éves gazdasági növekedése átlagban magasabb volt, mint a nyolc volt szocialista országé. Miközben az EU-12/15-ök gazdasága 1990 és 2002 között átlagban 1,9 százalékot gyarapodott évente, Közép-Kelet-Európa 8 csatlakozó országának (KKE-8) GDP-növekedése csak 1,7 százalékot tett ki; a két ország csoport közötti gazdasági olló tehát tovább nyílt, az állítólagos felzárkózási lendület ellenére. Igaz, hogy eközben a KKE-8 országokban a termelékenység gyorsabban növekedett, mint a mag-európai országokban, de ennek hasznát nem a társadalom, hanem a külföldi befektetõk fölözték le A fejlõdés mindegyik új csatlakozó országban ugyanabba az irányba mutat: a függõség erõsödése az összes gazdasági szektorban megfigyelhetõ, a külkereskedelemtõl kezdve egészen az egyes iparágakig. Az említett KKE-8-ak dezindusztrializálása ( ipartalanítása ) után ekkor szûnt meg az említett 11 millió munkahely a nyugati befektetõk, rendkívül szelektív módon, csak néhány iparágat építettek újjá, piacot teremtve a többi iparág máshol legyártott termékeinek, ami végsõ soron a KKE-8 országok teljes függõségének kialakulásához vezetett külgazdasági téren. A fentebb taglalt fejlemények, vagyis a május 1-je után, Kelet-Európában kialakult és egyfolytában erõsödõ neoliberális nyomás Mag-Európa országaira elsõsorban munkavállalóira nézve is mélyreható negatív következményekkel járnak. A KKE-8 országokban mûködõ, többnyire valamelyik amerikai elitegyetemen kiképzett közgazdászok azon dolgoznak, hogy amint azt Vaclav Klaus cseh miniszterelnökként egyszer kifejtette a piacgazdaságnak egyetlen jellemzõ tulajdonsága se érvényesülhessen az újonnan csatlakozó országokban. A Brüsszel által kívánatosnak tartott, kizárólag gazdasági természetû konvergencia (felzárkózás) egy lefelé mutató szociális versenyt indított el az uniós országok között, amelyben a kelet-európai országokban megteremtõdött költségelõnyök játsszák a legfontosabb szerepet, mintegy a gazdasági tervezés kizárólagos szempontjává emelve azokat. A költségelõnyök (olcsó és készséges munkaerõ, a munkaerõpiac felületes vagy teljesen hiányzó jogi szabályozása, a szociális egészségügyi, társadalom-, illetve nyugdíjbiztosítási rendszer szétverése, illetve körültekintés nélküli privatizálása, legalábbis ennek elõkészületei) a mag-európai országok munkavállalóit is zsarolható pozícióba taszítják, és megnyitják az utat a munkaidõ, az egészségbiztosítási önrész jó ha figyelünk külföldre is 17

18 növelése vagy akár a nyugdíjbiztosítási rendszer kívánatosnak tartott privatizációja és a különféle deregulációs programok (mint amilyen a sokat vitatott német Hartz IV) elõtt. Mindezt az unió keleti irányú bõvítése tette lehetõvé. A legszembetûnõbb, és statisztikailag is a leginkább megfogalmazhatóbb különbség a mag-európai és a KKE-8 országok között a GDP (bruttó nemzeti össztermék) egy fõre jutó hányadában jelentkezik. Ha az EU-15-ök átlagát 100-nak vesszük, megfigyelhetjük, hogy az új csatlakozókra jellemzõ index messze ezalatt található, még Szlovéniában is, amely ország csatlakozása bizonyos szempontból másként zajlott le, mint a többi KKE-országé. Szlovénia mutatója eléri a büszke 70-et, ami mégis alacsonyabb, mint az EU szegény országai közé sorolt Portugáliáé (75) vagy Spanyolországé (83). A legnépesebb csatlakozó ország, Lengyelország esetében azonban ez az index csupán 39-et mutat, ami mégis magasabb, mint Lettország vagy Litvánia mutatói (egyaránt 30-30). Nem sokkal jobb a helyzet a többi KKE-8 ország esetében sem Egy másik mutatót, az úgynevezett PIN-indexet, amit különféle szociális faktorok (a munkanélküliség, a szegénységi küszöb vagy éppen a GDP) összehasonlításával számolnak ki, a politikai és társadalmi stabilitás mérésére használnak. Ez a mutató Csehország esetében azt jelzi, hogy a cseh társadalom alig ismeri például azt a fajta szegénységet, ami veszélyeztethetné a politikai stabilitást, Magyarországon viszont ez a szám a cseh index ötszöröse, míg a lengyelországi mutató a csehországinak a nyolcszorosa, azaz Magyarország ötször, Lengyelország pedig nyolcszor akkora hajlamosságot mutat a politikai instabilitásra, mint Csehország. A SZENVEDÉS UTOLÉRHETETLEN KÉPESSÉGE? Ezeknél a pillanatképeknél sokkal többet mond a kialakult helyzetrõl a kelet-közép-európai országokban az elmúlt évben lezajlott társadalompolitikai folyamat. Az államilag garantált és a foglalkoztatottságban is megjelenõ társadalmi biztonság megszûnése mindegyik KKE-országban történelmileg szokatlan gyorsasággal, szinte összeomlásszerûen ment végbe, és e tekintetben teljesen mindegy, hogy az állampárti berendezkedés is torz ideológián alapult. A társadalom bizonyos rétegei közötti szolidaritás fogalmának kiüresedése, végsõ soron szinte teljes eltûnése lett a folyamat következménye. Az állami és üzemi szintû szociális juttatások, a legkülönfélébb szubvenciók (az energiától kezdve a tömegközlekedésen keresztül az otthonteremtésig) leépítése, illetve a már említett dezindusztrializálás, a privatizáció és végül a megmaradt üzemekben végrehajtott racionalizálás hihetetlen mértékû és kiterjedésû társadalmi földindulást is jelentett egyben. Ez a jelenség statisztikailag nehezen megfogható, de mindenki számára könnyedén értelmezhetõvé válik, ha figyelmünket a kisszámú, fejlõdést mutató régión kívüli kelet-európai területekre irányítjuk. Aki a lengyel Alsó-Sziléziába, Walbrychba, a felsõ-sziléziai Katowicébe, a magyarországi Tatabányára vagy a közép-szlovákiai Túrócszentmáronba látogat, annak nincs szüksége semmilyen tudományos bizonyítékra ahhoz, hogy meglássa az ott élõk szociális jogfosztásának következményeit. Persze, akinek ez nem elég, az vethet néhány pillantást a foglalkoztatási statisztikákra is, amelyek a felsorolt régiókban százalékos munkanélküliséget regisztrálnak. A koppenhágai csatlakozási egyezményt aláíró nyolc KKE-ország átlagos, 15 százalékos munkanélküliségi rátáját (ebbõl Lengyelország 20, Szlovákia 19, Szlovénia 6,5 százalék) szemlélve azonban aligha kaphatunk képet arról, hogy milyen pusztító lélektani hatással jár a tömeges munkanélküliségbõl fakadó feleslegesség-érzet a krízisrégiókban élõ társadalmi rétegekben, csoportokban, fõleg, ha számításba vesszük, hogy 1989-ig a munkanélküliség ismeretlen fogalom volt az említett országokban. A munkanélküliségi ráta mellett a foglalkoztatottság aránya is útbaigazítást adhat arról, kik is a fordulat igazi vesztesei. A külföldi befektetõk kívánságainak megfelelõen az újonnan csatlakozó országokban olyan munkaerõpiac jött létre, amely tulajdonképpen a feje tetejére állította a szocializmusban felnevelkedett hétköznapi emberek elképzeléseit az addig olyannyira csodált kapitalizmusról. Külön fejezet ebben a történetben az, ami a nõkkel történt, akik a létezõ szocializmus munka-, illetve (pontosabban) foglalkoztatási kényszere alatt gyakorlatilag szintén bérmunkások voltak. A fordulat éveiben elsõsorban õk kerültek az utcára, és kényszerültek vissza a tûzhely mögé. Hasonló sors várt az idõsebb munkavállalókra és a romákra. Magyarországon az egykori 5,3 millió munkavállalóból (1990-es adat) 2002-ig 1,4 millió vesztette el állását; ez az keresõképes korú lakosság 24 százaléka. Csehországban a munkavállalók 10 százaléka (500 ezer fõ), Lengyelországban 7,5 százaléka (1,2 millió fõ) került az utcára, egyedül ahogy azt már korábban is láttuk Szlovéniában sikerült a foglalkoztatottak számát szinten tartani. Az oktatás és az egészségügy a keleti uniós régió periferizálódásával párhuzamosan sorvad el, züllik le, veszít hatékonyságából. A hajdani KGST-országokban az alapfokú oktatásban résztvevõ diákok számának helyenként drámai mértékû visszaesése tapasztalható. Lengyelországban, ahol 1990-ben még 10 ezer lakosra vetítve 1380-an jártak általános iskolába, tíz évvel késõbb ez a szám 833-ra olvadt. Magyarországon a kötelezõ alapfokú oktatásban résztvevõ diákok száma 1092-rõl 957-re csökkent szintén 10 ezer lakosból, ugyancsak tíz esztendõ alatt, bár itthon ebben nagy szerepet játszik a lakosság létszámának, s benne a gyermekek, a fiatalok arányának drámai csökkenése is. Lengyelországban azonban a diáklétszám visszaesése nagyban annak a következménye, hogy a nebulók egy bizonyos, egyre növekvõ hányada idõ elõtt távozik az alapfokú oktatás kötelékeibõl. Az egészségügyben lezajló periferizálódási folyamatok az úgynevezett ágyindikátor segítségével leplezhetõk le talán a legkönnyebben. Az egészségmegõrzés költségeinek robbanásszerû növekedése, ami az állami-paternalista, illetve a hitelét vesztett kommunista gyakorlat összeomlása után jelentkezett, gyakran egész kórházak bezárását vonta maga után. Kivétel nélkül mindegyik KKE-országban megfigyelhetõ a kórházi ágyak számának csökkenése. A magyar és a cseh egészségügyben az átalakulás 12 esztendeje alatt megszûnt a kórházi ágyak 18 százaléka, Lengyelországban ez az arány 14, Szlovéniában és Szlovákiában 6-6 százalék. És noha igaz, hogy a születéskor várható élettartam 1990-ben a legtöbb KKE-országban még csökkenõ tendenciát mutatott, viszont 1998-ra enyhe növekedésnek indult, az öngyilkossági ráta meredek emelkedése (Litvániában 43, Lettországban 28, Észtországban és Szlovéniában 26, Lengyelországban 14 öngyilkosság 100 ezer lakosra) sokat ront a statisztikán. Magyarországon speciális a helyzet, mert az öngyilkossági ráta örvendetes módon a korábbi (feltehetõen a mindent felforgató történelmi traumák feldolgozatlansága miatt kialakult) nagyon magas értékrõl már régebb óta, csekély mértékben, de folyamatosan csökkenni kezdett. Különös egészségügyi veszélyre hívja fel a figyelmet Arno Tausch, bécsi szociológus, aki az ENSZ egészségügyi szervezete, a WHO adatai alapján arra a következtetésre jutott, hogy a tuberkolózis (TBC), amely 1990-re gyakorlatilag eltûnt Európából, 2000-ben ismét felütötte a fejét a hajdani szovjetbirodalom romjain kialakult országokban, kivált a Baltikumban. Ezeket a számokat figyelve szociológusok és közgazdászok a szenvedés utolérhetetlen képességérõl beszélnek a KKE-országok populációjának kapcsán, és hangsúlyozzák, hogy erre a képességükre feltehetõen még hosszú ideig szükség is lesz. Ezt a kijelentésüket arra a meglátásukra alapozzák, hogy az annyiszor megénekelt gazdasági felzárkózás nem történhet meg olyan gyorsan, olyan rövid idõ alatt, mint 18 jó ha figyelünk külföldre is

19 ahogy az ez ügyben napvilágot látott elemzések többsége azt sejtetni engedi. A periferizálódás és a felzárkózás ugyanis két, egymást kizáró folyamat. Még az egyszerûbb, sematikus számítások is azt bizonyítják, hogy az újonnan belépett KKE-országok gyors gazdasági felzárkóztatására vajmi kevés esély van, talán leginkább azért, mert az unió újólag felébredt neoliberális szelleme ezt egyre kevésbé teszi lehetõvé. A lengyel közgazdász és korábbi külügyminiszter, Dariusz Rosati az úgynevezett Levine-Renelt számítási módszer alapján arra a következtetésre jutott, hogy Lengyelországnak 23 évre van szüksége ahhoz, hogy elérje az unió fejletlenebb országainak (Portugália, Görögország, Spanyolország) jelenlegi fejlettségi szintjét. Litvániának 33, Lettországnak 23, Magyarországnak 22, Szlovákiának 19, Észtországnak 17, Csehországnak pedig 15 esztendõnyi idõre lesz szüksége ugyanerre a teljesítményre. Rosati számításai során a KKE-országok esetében egy képzeletbeli, évi ötszázalékos átlagos gazdasági növekedésbõl indult ki 1998-ban, így jutott a fenti eredményekre. Biztos azonban, hogy ez a növekedési ütem nem lesz tartható évtizedeken keresztül, tehát a gyors felzárkózás egyetlen elméleti esélye az lehetne, ha Nyugat-Európa tartós és mély válságba kerülne, ha ugyanis a mag-európai országokat hosszú idõn keresztül stagnáló gazdaság jellemezné, kisebb növekedési ráta is elegendõ lenne a KKE-országok viszonylag gyors gazdasági felzárkózásához gondolhatnánk. Ennek a lehetséges szcenáriónak azonban ellentmond az a tény, hogy a kelet-európai országok exportja javarészt az unió régebbi tagországaiba irányul, ezért az ott jelentkezõ esetleges válságot a piacvesztés miatt a KKE-országok is megsínylenék, semmivé foszlatva a gyors felzárkózás reményeit Ennek a feloldhatatlannak látszó dilemmának a nemzetgazdasági reakciói máris jelentkeznek; a nagy uniós periferizálódás az egyes országokon belül is hasonló folyamatokat indít el. Megfigyelhetõ, hogy a KKE-országokban a csupán néhány, fejlõdésre képes, dinamikus régió mellett ugyancsak kialakulnak az országokon belüli periférikus zónák. Ez a diszparitás nem egy tudatos regionális politika fejre állításának következtében jön létre, hanem inkább egyfajta természetes, törvényszerû jelenség; a befektetõk döntéseinek a következménye. Amelyik régió képes befektetõket vonzani, fejlõdésnek indulhat, mások szükségszerûen periferizálódni fognak. A neoliberális gazdaságpolitika hiába látja ezeket a fejleményeket saját elviségénél fogva nem avatkozik be. Példa máris sok van több, mint elegendõ. A totális peremre szorulás jellemzi például egész Kelet-Lengyelországot, továbbá az ország némely észak-nyugati régióját, Északkelet-Szlovákiát, Kelet-Magyarországot és Románia, illetve Bulgária egészét. A jövedelmi különbségekben vagy a munkanélküliségi statisztikákban megnyilvánuló különbségek megfelelõen szemléltetik a fejlõdés eme két irányát. Miközben Varsóban és környékén, Pozsony körzetében, Budapesten vagy Nyugat-Magyarországon, Szlovénia legnagyobb részén, valamint Prágában és Bohémia nyugati felén gyakran a nyugat-európaihoz közelítõ számokat-adatokat tapasztalunk, addig máshol a lakosságnak meg kell elégednie a sokkal kisebb fizetésekkel, a sokkal elmaradottabb infrastrukturális adottságokkal. Az a szociális olló tehát, amely a kelet-európai gazdagok és a jóval nagyobb létszámban jelenlévõ szegények között nyílik, a regionális különbségek miatt is összezárhatatlan, s hatásaként feltehetõen tovább nyílik majd. Ennek az elméletnek legutóbb talán a szlovákiai gyakorlatban láthattuk látványos visszaigazolását februárjában több tízezer roma tört ki kelet-szlovákiai gettóiból, hogy a közeli szupermarketekben erõszakkal magához vegye azt, amit az életben maradásához szükségesnek érzett. A trebisovi, luniki és a többi romatelepen kitört éhséglázadás természetesen felébresztette a gyorsan fejlõdõ, például a fõváros környéki szlovákiai régiók lakosságának félelmeit, de még Nyugat-Európából is aggodalommal szemlélték a fejleményeket, hiszen akkor már biztos volt, hogy alig három hónap múlva a lázadó romák is az unió polgárai lesznek. Meg aztán valahogy a sajtóban elhangzó, megjelenõ hangzatos, az unió bõvítését dicsõítõ propagandaszólamok közé sem nagyon illettek az éhezõ, fosztogató romákat ábrázoló képsorok LEVÉL BARROSONAK október végén az éppen megválasztott új uniós Bizottság, élén José Manuel Barroso elnökkel levelet kapott az 50 legjelentõsebb európai civil szervezettõl, amelyben azt kérték, hogy Barroso, mint a Bizottság legtekintélyesebb alakja, vessen gátat az ipari-gazdasági lobbycsoportok egyre növekvõ befolyásának az európai döntéshozatalban. A levél aláírói azt javasolták a Bizottság elnökének, hogy világítsák át, hozzák nyilvánosságra az európai döntéshozással valamilyen szinten is kapcsolatban álló személyek gazdasági kapcsolatait, érdekeltségeit, mert szerintük csak így lenne elkerülhetõ, hogy a politikai döntéshozatalban neoliberális mintára kizárólag a gazdasági szempontok érvényesülhessenek. Azon uniós biztosok számára, akik hivatali idejük lejárta vagy lemondásuk után a gazdasági életben kívánnának elhelyezkedni, az 50 aláíró javaslata alapján egy bizonyos hosszúságú moratóriumot hirdetnének ki, ezalatt pedig nem szabadna felhasználniuk a hivatali idejükbõl származó információkat. A lobbyszervezeteket és PR-cégeket amerikai mintára arra köteleznék, hogy rendszeresen jelentéseket írjanak tevékenységükrõl, költségvetésükrõl és ügyfélkörükrõl, ezeket a jelentéseket aztán a nyilvánosság számára is hozzáférhetõvé tegyék. A civil szervezetek a levélben kifejezték aggodalmukat az unió Bizottságának fokozódó nagyvállalkozó-barát politikája miatt is, ami abban is megnyilvánul szerintük, hogy a brüsszeli testület fontolóra vette a környezetvédelmi és fogyasztóvédelmi elõírások gazdaságossági felülvizsgálatát. Az aláírók végül követelik, hogy a nagy európai lobbycsoportoknak mint amilyen a European Roundtable, a European Services Forum vagy a Trans-Atlantic Business Dialogue tiltsák meg a közvetlen kapcsolatot a Bizottság tagjaival. Bár abból kell kiindulnunk, hogy a civil szervezetek levele sok vizet nem fog zavarni, a Barroso-féle Bizottság munkáját nem fogja feltartóztatni, egyre erõsödnek a tiltakozó hangok a növekvõ neoliberális befolyás miatt, és ez az eddig szokatlan fejlemény akár az unió egészének késõbbi sorsára is hatással lehet. Kérdéses még például az uniós alkotmány sorsa, hiszen éppen a civil tiltakozások szaporodása miatt nõ az elégedetlenség az uniós alapokmánnyal szemben. E pillanatban nem tudni, hogy például Franciaországban, ahol amúgy is meglehetõsen erõs az antiglobalista ellenállás, és ahol közvetlen népszavazás fog dönteni az uniós alkotmány sorsáról, milyen válasz születik a Barroso-Bizottság mind nyilvánvalóbb neoliberális tendenciáira. A francia népszavazás sikertelensége jó idõre véget vethet az uniós alkotmányozási láznak, és egészében visszavetheti az európai reformfolyamatokat is. Hogy ez az új tagországok számára milyen elõnyökkel vagy hátrányokkal járhat, azt még nehéz lenne megjósolni, hiszen egy évvel a csatlakozás után még semmi sem világos. Tulajdonképpen tagok is vagyunk, meg nem is, úgy fogadtak be bennünket be, hogy igazából nem fogadtak be, úgy kaptunk ajándékot, mintha nekünk kellett volna ajándékot adnunk mint a mesében, mint valami újszerû Mátyás-király történetben, amelyben viszont most mi játsszuk a leleményességre kényszeríttet leányzó szerepét: ha sikerül túljárnunk a király eszén, nyerünk, ha nem, akkor büntetésbõl osztályismétlésre utasítanak bennünket, ami már feltehetõen meghaladná az ország erejét és tûrõképességét. Kérdés, ezzel politikai döntéshozóink is tisztában vannak-e Antal János Forrás: POLISZ, május. jó ha figyelünk külföldre is 19

20 Fogy a fehér lakosság Az európai keresztény civilizáció tehát ne áltassuk magunkat vesztésre áll. Szívesen bíztatnánk magunkat azzal, hogy ekkora idõtávon még bármi történhet, akár kedvezõ fordulat is. Fel lehet hozni példaképpen, hogy 1905-ben Európa lakossága még dinamikusan növekedett, az arab világ stagnált, Afrika meg labdába sem rúgott. Ki gondolta volna akkor, hogy ez lesz száz esztendõ múlva? Hír: Az ENSZ népesedési szervezete szerint 1900-ban a Föld lakóinak 21 százaléka élt Európában, ma kevesebb, mint 12 százaléka, 2050-ben alig hét százalék és becsléseik szerint az évszázad végén alig 4 százalékos lesz ez az arány. E számítások alapján a jelenleg 82 milliós németországi lakosság az évszázad végére 32 millióra zsugorodik, az 57 milliós Olaszország 15 millióra, a 40 milliós Spanyolország 11,9 millióra. Még drámaibbá válik a lakosságszám csökkenése Kelet- és Közép-Európában, Ukrajna lakossága 2050-ig 43 százalékkal, Bulgáriáé 34 százalékkal csökken, a balti államokban negyedével kevesebben élnek majd. Ezek a tendenciák lesznek érvényesek Oroszországra is. A XXI. század végén többen élnek majd Jemenben, mint Oroszországban. A helyzet Közép-Európában alig valamivel lesz kedvezõbb, Lengyelországban, Csehországban és Magyarországon, a csökkenés százalékos lesz ben de lehet, hogy valamivel korábban lakosságszámban az Egyesült lllamok megelõzi Európát. (Akkor az átlagos életkor Amerikában 30 év lesz, míg Európában ennek a duplája.) Tömören: A világméretû aktivitás koordinátái megváltoznak, elõbb lassan, majd egyre gyorsabb tempóban, végül drámai sebességgel. Komolyan vehetõ, hogy egy földrész kevés, töpörödõ és ráadásul gyorsan öregedõ emberanyaggal a XXI. század meghatározó tényezõje legyen? Egy ilyen Európa az emberi jogokon kívül lehet még valamilyen területen nagyhatalom? S, ha tényleg létezik a demográfiai idõzített bomba, akkor vajon nem lehet idõben hatástalanítani? A demográfiai elõrejelzések az elmúlt évszázadban meglepõ megbízhatóságot mutattak. Például az ENSZ 1958-as, 2000-re vonatkozó népesedési elõrejelzése csak 2 százalékot tévedett. Ugyanez érvényes a demográfusok elõrejelzéseire is, akiknek a módszerei egyébként az idõ múltával egyre finomabbá és pontosabbá váltak. Forrás: Kommentár: Az európai keresztény civilizáció tehát ne áltassuk magunkat vesztésre áll. Szívesen bíztatnánk magunkat azzal, hogy ekkora idõtávon még bármi történhet, akár kedvezõ fordulat is. Fel lehet hozni példaképpen, hogy 1905-ben Európa lakossága még dinamikusan növekedett, az arab világ stagnált, Afrika meg labdába sem rúgott. Ki gondolta volna akkor, hogy ez lesz száz esztendõ múlva? Ez önmagában igaz is. Elvben bármi történhet, de ez akkor lenne csak meggyõzõ, ha legalább felvázolni tudnánk, hogy mi is lenne az, ami fordulatot eredményezne. Jelen pillanatban nem látni ilyen erõt. Amit érzékelhetünk, és amirõl tudunk, az éppen a fordulat ellen hat. Márpedig a folyamatok lassúsága miatt már most kellene látni annak az elõjelét, ami fél évszázad után fordulópontot jelentene. Ilyen pedig nincs. Az Istentõl való eltávolodás és a gazdasági racionalitás egyaránt a gyerekvállalás ellen hatnak a modern jóléti társadalmakban. Paradox módon az egyik legerõteljesebben ható tényezõ a nyugdíjrendszer, ami éppen a mindenre kiterjedõ gondoskodása révén a generációk közötti szolidaritást olvasztotta fel. A tradicionális társadalmakban a vallásos meggyõzõdés mellett a gazdasági racionalitás is a gyerekvállalás mellett szólt. Falun régen a gyerek erõforrásnak számított, akit hamar be lehetett fogni a ház körüli munkára, felnõtt korábban pedig gondoskodott idõs szülei ellátásáról. A jóléti szint tehát nem csökkent, hanem nõtt a nagyobb gyerekszámmal. Ma éppen fordítva van: a gyerek ha az elemzés kedvéért eltekintünk az érzelmi és a morális tényezõtõl gazdasági értelemben kizárólag költséget jelent, ráadásul a tankötelezettség és a növekvõ felsõfokú tanulmányi lehetõségek miatt akár huszonegynéhány éves korig. A nyugdíja meg senkinek nem lesz több attól, hogy gyermekeket nevel. Sõt, szociológiai vizsgálatok is megerõsítik azt a közkeletû megfigyelést, hogy minél több a gyerek, annál nagyobb az esély a szegénységre. Ezt pedig csak igen erõs morális elkötelezettséggel lehet vállalni, ami az európai társadalomnak csak a töredékére jellemzõ. Szigorúan gazdaságilag értelmezve: társadalmi szinten ma kifizetõdõbb bevándorlókat beszippantani, mint a gyermekvállalást támogatni. Ami persze illúzió, mert távlatilag a migrációért sokkal magasabb árat fizetünk. De a jelenbeli döntéseknél a távlati következmények igen kevés szerepet szoktak játszani. (Hasonlóan az ökológiai krízishez, illetve ennek lehetséges megoldásaihoz.) A fordulat tehát két forrásból származhat. Egyrészt meg kellene változtatni a jóléti rendszereket, beleértve a nyugdíjrendszer átalakítását olyan módon, hogy az figyelembe vegye a felnevelt és iskoláztatott gyermekek számát. Generális problémát jelenthet ugyanakkor egész Európában az, hogy demokratikus körülmények között lehetetlennek tûnik minden olyan átalakítás, amely a jóléti juttatásokon belül a gyermeket nevelõk javára csoportosítana át forrásokat a nyugdíjasoktól. Ennek egyszerû az oka: mindenhol és egyre nagyobb mértékben a nyugdíjasok adják a legtöbb szavazót. A fordulat másik forrása lehetne egy olyan spirituális fordulat, amely istenfélõvé és az élet feltétlen tisztelõjévé tenné az embereket. Ebben muszáj bíznunk, mert más megoldás nincs. De a pillanatnyi realitás az, hogy ennek igen kevés az esélye. Ráadásul nem kerüljük meg, csak odébb toltuk az alapvetõ kérdést: ki vagy mi az, aki vagy ami elindítaná a spirituális fordulatot? Remélni persze nem szûnünk meg. De a meccs egyelõre nem nekünk áll. Forrás: kettosallampolgarsag.hu 20 jó ha figyelünk külföldre is