BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR GAZDASÁGDIPLOMÁCIA ÉS NEMZETKÖZI MENEDZSMENT SZAK

Átírás

1 BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR GAZDASÁGDIPLOMÁCIA ÉS NEMZETKÖZI MENEDZSMENT SZAK Nappali tagozat EU-kapcsolatok szakirány A BIOMASSZA JELENTŐSÉGE AZ EURÓPAI UNIÓBAN A FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS JEGYÉBEN, VALAMINT A SZILÁRD BIOMASSZA FELHASZNÁLÁSÁNAK JELLEMZŐI MAGYARORSZÁGON Készítette: Kállai Eszter Budapest, 2008

2 Tartalomjegyzék Bevezetés... 4 I. A fenntartható fejlődés fogalmának kialakulása A kezdetek Stockholmtól Rióig New Yorktól Johannesburgig II. Fenntartható fejlődés az Európai Unióban A közösségi környezetvédelmi politika kialakulása és fejlődése Sustainable Europe for a Better World Az Európai Unió fenntartható fejlődési stratégiája Az Európai Unió fenntartható fejlődésre vonatkozó megújult stratégiája III. A biomassza jelentősége a fenntartható fejlődésben Az EU energiafelhasználása A biomassza fogalma, csoportosítása és felhasználási módozatai A biomassza jelentősége és felhasználása mellett szóló érvek Biomassza-potenciál Biomass Action Plan, avagy az EU biomassza-politikája IV. Szilárd biomassza a magyar energiatermelésben A szilárd biomassza szerepe a magyar energiagazdálkodásban A szilárd biomassza felhasználása A szilárd biomassza erőműi hasznosítása Összefoglalás Ábrák és táblázatok jegyzéke Felhasznált irodalom jegyzéke

3 Bevezetés Manapság gyakran találkozunk a mindennapokban olyan fogalmakkal, mint üvegházhatás, klímaváltozás, globális felmelegedés, fenntartható fejlődés. Ezek a sokat hangoztatott kifejezések olyan súlyos tartalmakat takarnak, melyek hatását minden ember tapasztalja nap, mint nap. Ám mégsem mondható el, hogy komoly áttörést értünk volna el e problémák kezelésében. Sőt, még abban sem egységesek az álláspontok, hogy valóban mi, emberek okozzuk-e ezen radikális változásokat természeti környezetünkben. Az viszont biztos, hogy a változás elkezdődött, és ez nemcsak az éghajlatra vagy az ökoszisztémákra van hatással, hanem társadalmi, gazdasági és politikai vetülete is van. Éppen ezért fontos, hogy komolyabban foglalkozzunk a globális felmelegedéssel, mielőtt még túl késő lenne bármit is tenni. Az eddig tett erőfeszítések csak a folyamat első lépései kell, hogy legyenek, ha valóban értékelhető eredményeket szeretnénk elérni. A felmelegedés gyorsuló üteme elsősorban a túlzott széndioxid-kibocsátásnak tudható be, amit a fosszilis energiahordozók használata okoz. A legkézenfekvőbb megoldás a kibocsátás mérséklésére a megújuló energiaforrások fokozottabb felhasználása, de ugyanilyen jelentőséggel bír a környezetbarát technológiák kifejlesztése vagy a környezettudatosságra való nevelés. A szakdolgozatom első felében azt szeretném bemutatni, hogyan is alakult ki a fenntartható fejlődés gondolata. Melyek voltak azok a jelentős nemzetközi események és dokumentumok, melyek felhívták a figyelmet a környezetvédelem fontosságára, majd ennek problémakörét hogyan kapcsolták össze a gazdasági és társadalmi fejlődés kérdésével, mígnem kialakult az a szemléletmód, melynek középpontjában a fenntartható fejlődés áll, mint központi elérendő cél. Ezt követően kitérek arra, hogyan alakult az Európai Unió környezetvédelmi politikája a nemzetközi események tükrében, mi késztette arra, hogy saját fenntartható fejlődési stratégiát dolgozzon ki. Az eredeti stratégia kifejtésén túl ismertetem a felülvizsgált, átgondolt fenntarthatósági prioritásokat is. Mivel a fenntartható fejlődés legnagyobb problémájaként a világ kielégíthetetlen energiaszükségletét szokták megnevezni, így dolgozatom második felében először is az Európai Unió energiafelhasználásának szerkezetét tekintem át. Ahhoz, hogy a Közösség fenntartható energiapolitikát tudjon folytatni, elengedhetetlen a megújuló energiaforrások 4

4 energiaszerkezetben való részesedésének jelentős emelése. Mivel a biomassza elérhetősége miatt nemcsak Európa, de a világ számára is nagy lehetőségeket rejt a környezetkárosító tevékenységek visszaszorítására, így a megújulók közül erre az energiaforrásra, azon belül is legfőképp a szilárd biomassza szerepére szeretném felhívni a figyelmet. A biomassza fogalmának, típusainak általános leírásán túl foglalkozom annak jelentőségével, illetve potenciáljával, felhasználási lehetőségeivel. Ezután ismertetem az Európai Unió biomassza-politikáját, azt, hogy milyen szerepet szán a Közösség távlati terveiben ennek az energiahordozónak. Végül az utolsó részében bemutatom, hogy Magyarországon miért fontos a megújuló energiaforrások között a szilárd biomassza, mik a leginkább hasznosított fajtái, és hogyan hasznosítják ezeket. 5

5 I. fejezet A fenntartható fejlődés fogalmának kialakulása Az Európai Unió fenntartható fejlődési stratégiájának megszületéséig hosszú út vezetett. Kidolgozása elkerülhetetlenné vált az elmúlt évtizedek gazdasági növekedését és az azt kísérő környezeti változásokat figyelembe véve. Mára egyértelművé vált, hogy az emberi tevékenységnek bizonyos korlátokat kell állítani annak érdekében, hogy a fejlődés folytatódhasson. A fejlődésnek viszont alapfeltétele a környezetvédelem más ágazatokban történő integrált megközelítése. Ehhez a ma már teljesen magától értetődő megállapításhoz világkonferenciák, csúcstalálkozók, tanulmányok és jelentések egész sora vezetett, melyeket a következőkben szeretnék ismertetni. I. 1. A kezdetek A környezet megóvásának fontosságára először Rachel Louise Carson 1962-ben megjelent Néma tavasz című műve fordította a figyelmet. Ebben az írónő olyan világról mesél, ahol a vegyszerek használata katasztrófák sorozatát indította el. S bár ez csupán elképzelt szituációt írt le, mégis elég volt ahhoz, hogy az értelmiség elkezdjen foglalkozni a környezetet érintő káros hatásokkal. Sőt, a környezettudatosság elvét egyre több civil szervezet és egyesület is zászlajára tűzte, melynek eredményeképpen április 22-én húszmilliós tömeg tüntetett az Egyesült Államokban a környezetszennyezés ellen. Az esemény később Föld Napja néven vonult be a köztudatba. Ekkorra már az Egyesült Nemzetek Szervezete is komolyan kezdett foglalkozni a témával, mivel nyilvánvalóvá vált, hogy a regionális káros hatások globális méretűvé dagadhatnak. Erre hivatalosan elsőként U Thant akkori ENSZ-főtitkár hívta fel a figyelmet, majd ennek jegyében született meg 1970-ben az UNESCO Ember és bioszféra elnevezésű programja, mely az első tudományos együttműködés volt a társadalom és természet kölcsönhatásának vizsgálatára. A program a kezdetekkor a környezetvédelmi kérdések széles spektrumát vizsgálta kezdve az emberi beavatkozás hatásától, a peszticid- és műtrágyahasználaton keresztül a környezetszennyezés bioszférát érintő hatásainak bemutatásáig. Az 1990-es évektől kezdve a vizsgálatok már csupán a természetvédelmi területek kutatására és megőrzésére irányultak. 6

6 Az előbb említett események jelentőségét senki nem vitatja, ám sokkal nagyobb horderejű volt a Római Klub 1968-as megalakulása, mellyel lényegében intézményesült a környezetvédelem. Ez egy nemzetközi, független szervezet, mely céljának az emberiséget érintő problémák feltérképezését, lehetséges megoldások keresését, illetve ezek kommunikációját tekinti. Tagjai tudósok, közgazdászok, üzletemberek, közéleti személyiségek. Aktív tagjainak száma maximum 100 fő lehet, ez a szám jelenleg 76. Magyar részről az aktív tagok közt egyedül dr. Kapolyi László szerepel, azonban társult tagként jelen van a szervezetben Nógrádi György, illetve tiszteletbeli tagként Göncz Árpád, volt államfő is. 1 A szervezet első, 1971-es berni éves gyűlésére meghívták Jay Forrestert, a rendszerdinamika 2 úttörőjét, aki megalkotta előbb a WORLD1, majd azt pontosítva a WORLD2 elnevezésű modellt, mely a világ társadalmi-gazdasági rendszere közötti összefüggéseket vázolta fel, és arra a következtetésre jutott, hogy ha nem születnek bizonyos intézkedések, a Föld eltartóképessége a 21. században kimerül. Ez után a Római Klub arra kérte a neves tudóst, hogy folytassa az emberiség bajainak a rendszerdinamika segítségével történő elemzését. Ám mivel Forrester ekkoriban egy másik jelentős művén dolgozott, tanítványát, Dennis Meadows-t ajánlotta a munka elvégzésére. A tanulmány végül 1972-ben, Donella H. Meadows- Dennis L. Meadows- Jorgen Randers- William W. Behrens III közös munkájának eredményeképpen jelent meg A növekedés határai címmel. Ezt a művet tekintik a Római Klub első jelentésének, melyben a szerzők leszögezték, hogy az általuk alkalmazott modell nem tökéletes ugyan, de hasznára lehet a döntéshozóknak. A jelentésben arra a következtetésre jutottak, hogy ha az általuk vizsgált 5 globális tendenciában-felgyorsuló iparosodás, népességrobbanás, meg nem újuló energiaforrások kimerülése, a környezet pusztulása, növekvő éhínség- nem következik be változás, az száz éven belül a népesség számának és az ipari termelés ütemének hirtelen és megállíthatatlan zuhanását fogja eredményezni. Viszont azt is leszögezik, hogy lehetőség van a folyamat megállítására és ezzel egy ökológiai-gazdasági egyensúly kialakítására. 3 Ez volt az ún. zéró növekedési modell, melyet főleg a fejlődő országok utasítottak el, mondván, az konzerválná lemaradásukat a fejlett országokhoz képest. A könyv legnagyobb hibájának azt tartották, hogy nem vette figyelembe a jövőbeli emberi beavatkozás hatékonyságát, de ettől függetlenül senki nem vitatja, hogy fontos mérföldkő volt a környezet kontra fejlődés vita történetében. 1 Római Klub: Tagok Letöltés dátuma: Wikipedia: Rendszerdinamika/ Kifejlődés Letöltés: Eduard Pestel: The limits to growth- Abstract Letöltés:

7 I. 2. Stockholmtól Rióig Már 1969-ben ismert volt, hogy az ENSZ 1972-ben világkonferenciát szervez. Az előkészítő folyamatok során világossá váltak a fő csapásirányok. Az eseményt olyan ösztönzőnek szánták, mely arra készteti a nemzeti kormányokat és a nemzetközi szervezeteket, hogy megakadályozzák, illetőleg megelőzzék a környezet pusztulását nemzetközi együttműködés keretében. Arra is hangsúlyt fektettek, hogy a konferencia keretében születő javaslatok, tervezetek tiszteletben tartsák minden ország szuverenitását, illetőleg figyelemmel legyenek a környezeti politikák fejlődésre gyakorolt hatásaival. Fontosnak tartották a fejlődő országok lehetőségeinek feltérképezését és ezen államok világkereskedelemben való pozícióinak erősítését technikai és pénzügyi eszközök segítségével is. Ezen túl szerepelt a tervek között a nemzetközi technológiatranszferek előmozdítása is. 4 Az első környezetvédelmi világkonferenciának Stockholm adott otthont június között, hivatalos elnevezése ENSZ Konferencia az Emberi Környezetről. Nyitónapját később Környezetvédelmi Világnapnak nyilvánították. Az értekezlet keretében tárgyalt témakörök tudományos igazolására a már korábban említett Ember és Bioszféra elnevezésű programot hívták segítségül. A konferencia végül négy dokumentumot fogadott el, melyek a következők voltak: I. Nyilatkozat az emberi környezetről. Hét pontból áll, melyek a következők: 1. A tudomány és a technika fejlődésének köszönhetően az ember képes megváltoztatni környezetét. 2. A környezet megőrzése és fejlesztése elsődleges követelménye a gazdasági fejlődésnek. 3. Az ember környezetátalakító képességének ésszerű használata segítheti a fejlődést, ám helytelen használata károkat okoz. 4. Az iparilag fejlett országoknak kötelességük segíteni a fejlődőket a felzárkózásban és ez által környezeti problémáik mérséklésében. 5. A legfontosabb az ember, aki által fejlődés érhető el az élet minden területén. 6. Az emberi környezet megőrzését a gazdasági és szociális fejlődéssel összhangban kell megvalósítani. 7. A környezetvédelmi célok eléréséhez a privát és üzleti szférának, valamint az intézményeknek együtt kell működniük. 4 UNEP:Constitution of the conference Letöltés:

8 II. Nyilatkozat az irányelvekről: 26 irányelvet fogadtak el, amelyek közül most csak a dolgozat szempontjából fontosakat említeném meg: - Az embernek alapvető joga van a megfelelő minőségű környezethez. - A Föld természeti erőforrásainak megőrzése a jelen és jövő nemzedékek számára. - A Föld megújítható természeti erőforrásainak fenntartása. - A meg nem újítható természeti erőforrások kimerülésének elkerülése. - Az egyes országok fejlesztési terveinek összehangolása a környezet megóvása céljából. - Az illetékes nemzeti szervek kezdeményezése az adott ország környezetvédelmi rendszerének kialakításában. - A tudomány szerepvállalása a környezetvédelmi problémák megoldásában. - Környezetvédelmi ismeretek oktatása. - Minden országnak joga van saját erőforrásainak kiaknázására, de eközben nem károsíthatja más országok környezetét. - Nemzetközi jogalkotás fejlesztése a kártalanítási eljárások kapcsán. - Környezetvédelmi szabványok kidolgozása. - Két- és többoldalú nemzetközi környezetvédelmi megállapodások megkötése. III. Akcióprogram-javaslatok IV. Szervezeti intézkedések Ezen dokumentumokon kívül a konferencia nagy érdeme volt az UNEP, vagyis az Egyesült Nemzetek Környezeti Programjának életrehívása. Az új szakosított szervezet mintegy az ENSZ környezeti lelkiismereteként funkcionál, mely ösztönzi a környezetvédelemre irányuló erőfeszítéseket, segíti, és információkkal látja el az államokat és embereket abban, hogy úgy növeljék életszínvonalukat, hogy az a következő generációk esélyeit ne rontsa. 5 A szervezet székhelye Nairobiban, Kenyában található. Vizsgálataiban kiemelt szerep jut többek között a kereskedelem, gazdálkodás, energetika környezetvédelmi hatásainak és az ezzel kapcsolatos feladatok meghatározásának. De ugyanilyen hangsúlyt fektet a képzésre, nevelésre, tájékoztatásra és segítségnyújtásra is. Tevékenysége előmozdította az egységes nemzeti környezetpolitikák kialakulását és segítette a nemzetközi együttműködések megszületését is. 5 UNEP: About UNEP: The Organization Letöltés:

9 Itt kell említést tenni egy másik fontos szervezetről, az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületéről, vagyis az IPCC-ről (International Panel on Climate Change), melyet az UNEP és a WMO (World Meteorological Organisation) hozott létre 1988-ban. E tudományos testület célja jobban megismerni az éghajlatváltozás mibenlétét és ezáltal segíteni az ehhez kapcsolódó döntéshozatalt. Fontos leszögezni, hogy a szervezet nem végez saját kutatásokat, hanem a már meglévő tudományos adatokat és létező nézőpontokat elemzi és dolgozza fel, majd ezek alapján elkészíti széles spektrumot vizsgáló jelentését, melyet politikusok, tudósok és diákok egyaránt iránymutatóul fogadnak el. Már az 1990-es első jelentést is nagy érdeklődés fogadta, és következtetéseinek rendkívüli szerepe volt abban, hogy a későbbi, 1992-es riói csúcson megszülethetett az ENSZ éghajlatváltozási keretegyezménye. A második, 1995-ös jelentés a Kiotói Protokoll elfogadásához járult hozzá, majd az ezt követő harmadik jelentés 2001-ben további információkkal szolgált a keretegyezmény és a kiotói vállalások teljesítésével kapcsolatban. 6 A 2007-es negyedik jelentés talán a legfontosabb mind közül, hiszen ebben már bizonyított tényként kezelik, hogy az emberi tevékenység során kibocsátott üvegházhatású gázok a felelősek a globális felmelegedésért és 2004 között 70%-kal nőtt kibocsátásuk mértéke. 7 Ha ez a tendencia folytatódik, akkor az a társadalmi-gazdasági rendszerek válságához vezethet. De nem muszáj megvárni, amíg ezek a jóslatok valóra válnak. Rengeteg módon tehetünk azért, hogy a felmelegedés lassuljon, gondoljunk csak a hatékonyabb energiafelhasználásra vagy a megújuló energiákban rejlő lehetőségekre. Ráadásul ezeken kívül is lehetőségek tárháza áll rendelkezésünkre. Az egyes országok döntéshozóinak feladata, hogy ezen módozatok használatának útjából minden akadályt elgördítsenek, és hogy minden döntésükben hangsúlyt kapjon a fenntartható fejlődés gondolata. 6 Intergovernmental Panel on Climate Change:16 Years of Scientific Assessment in Support of the Climate Convention Letöltés: An Assessment of the IPCC: Climate Change 2007 Synthesis Report 72.o. Letöltés:

10 Az 1980-as évek elején az ENSZ úgy gondolta, szemléletváltásra van szükség az egyre inkább globális jellegű környezetvédelemi problémák miatt, illetve felismerte a gazdaságpolitika környezetpolitikával való összekapcsolásának jelentőségét. Ezért jött létre a Környezet és Fejlődés Világbizottsága. A testület elnöke az akkori norvég miniszterelnök, Gro Harlem Brundtland asszony lett, aki 22 politikust, tudóst, illetve közéleti személyiséget kért fel a munkára a földrajzi méltányosság elvét szem előtt tartva. A cél olyan hosszú távú stratégia kidolgozása volt, melynek segítségével a szervezet hatékonyabban tud fellépni a problémás ügyekben, illetve amely előmozdítja a fejlődő és fejlett országok közti párbeszédet. A Bizottság 1984-ben, Genfben kezdte meg működését és 1987-ben készült el jelentésével, mely a Közös jövőnk címet kapta. 8 Nyolc fő kérdéskörben készítettek elemzéseket: 1. A népesedés, a környezetvédelem és a fenntartható fejlődés perspektívái 2. Energia és környezetvédelem 3. Ipar: környezetvédelem és fejlődés 4. Élelmiszer-biztonság, mezőgazdaság, erdészet: környezetvédelem és fejlődés 5. Emberi települések: környezetvédelem és fejlődés 6. Nemzetközi gazdasági kapcsolatok: környezetvédelem és fejlődés 7. A környezetgazdálkodást támogató döntési rendszerek 8. Nemzetközi együttműködés Az energiafelhasználást illetően megállapították, hogy bár növekedésének üteme csökken, azonban a fejlődő országok gazdasági fejlődésük felgyorsítása érdekében rendkívül nagy mennyiségű energiát pazarolnak el. Ennek fényében a jelentés kiemelten fontos szerepet szánt az energiaracionalizálásnak. Az ipari termelés kapcsán magasabb hozzáadott-értékű termékek kevesebb anyag- és energiafelhasználással történő előállítását nevezte meg prioritásként. A jelentés globális méretekben gondolkodott, törekedett arra, hogy a globális gondok (world problematique) minden aspektusát feltárja. Ám a Közös jövőnk igazi áttörést a fenntartható fejlődés gondolatának alkalmazásában és elfogadtatásában ért el. Maga a fogalom így hangzik: A fenntartható fejlődés olyan fejlődés, amely kielégíti a jelen generáció szükségleteit anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő generációk esélyét arra, hogy ők is kielégíthessék szükségleteiket. A gondolat maga először R. L. Brown: A fenntartható társadalom című művében jelent meg. E szerint meg kell találni az egyensúlyt a népességnövekedés, az anyagi igények, a természeti erőforrások felhasználása és a környezetkárosítás minimalizálása között. A Brundtland Bizottság ezt az elképzelést bontotta 8 UN General Assembly: Report of the World Commission on Environment and Development Letöltés:

11 tovább, megállapítva, hogy a fenntartható fejlődéshez több rendszer egyidejű jelenlétére van szükség: -A politikai rendszer a döntéshozatalba enged beleszólást. -A gazdasági rendszer terméktöbbletet és műszaki ismereteket állít elő. -A szociális rendszer a konfliktusokat kezeli. -A termelési rendszer törekszik az ökológiai egyensúlyra. -A technológiai rendszer innovatív megoldásokat keres. -A nemzetközi rendszer fejleszti a kereskedelmi és pénzügyi eljárásokat. -Az adminisztratív rendszer pedig rugalmas és képes az önkorrekcióra. Miután a jelentést az ENSZ Közgyűlése jóváhagyta, határozat született arról, hogy 1992-ben Rio de Janeiróban újabb értekezletet tartanak. Az esemény az ENSZ Környezet és Fejlődés Konferenciája nevet kapta, mellyel hivatalosan is elismerték a két témakör egymással való szoros összefüggését. Ám mielőtt rátérnénk a konferencia eredményeire, szót kell ejtenünk az azt megelőző regionális előkészítő értekezletekről. Számunkra az 1990-es Bergeni Konferencia bír jelentőséggel, ahol az ENSZ európai régiójának (USA és Kanada is ide sorolandó) országai vitatták meg az aktualitásokat. 9 Érdekessége az volt, hogy öt szakmai csoport- ipar, tudomány, szakszervezetek, társadalmi mozgalmak, ifjúsági szervezetek- dolgozta ki javaslatait külön csoportokban. Végül arra a következtetésre jutottak, hogy a fenntartható fejlődés megvalósításához szükség van bizonyos gazdasági eszközök alkalmazására. Ilyen lehet például adó kivetése a környezetet károsító, illetve energiapazarló eljárásokra vagy a támogatás megvonása olyan tevékenységek esetében, amelyek fokozott energiafelhasználással járnak. Ezeken túlmenően javasolták a széndioxid-kibocsátás 20%-kal való csökkentését 2005-ig, a gépjárművek energiahatékonyságának javítását, illetve a tömegközlekedés fejlesztését. Mindezt annak tükrében, hogy az európai régió (USA, Kanada is) használja fel a fosszilis energiahordozók 70%-át, amivel az üvegházhatású gázok egyik fő kibocsátójává válik. Az ipari tevékenységeket illetően hangsúlyozták az újrahasznosítás, a hulladékminimalizálás, valamint a környezetbarát technológiák alkalmazásának fontosságát és azok fejlődő országok számára történő átadását. Itt a Bergeni Konferencián született meg az elővigyázatosság elve is, melynek értelmében már akkor is megelőző intézkedéseket kell hozni, ha veszély bekövetkezése nem egyértelműen bizonyított. 9 Láng István: Agrártermelés és globális környezetvédelem Mezőgazda Kiadó 2003, Budapest 27.o. 12

12 Miután lezajlottak az előkészítő értekezletek, június 3-án megindultak Rio de Janeiróban az ENSZ Környezet és Fejlődés Konferenciájának 10 tárgyalásai, melyet Föld Csúcsként (Earth Summit) is emlegetnek. E konferencián született meg a határozat egy új szerv, az ENSZ Fenntartható Fejlődés Bizottságának felállításáról, melynek feladatául az e konferencián elfogadott ajánlások végrehajtásának figyelemmel követését jelölték meg. A konferencia egyik feladata a Stockholmi Konferencia óta végbement folyamatok elemzése volt, másrészről pedig olyan intézkedési csomagot igyekeztek kidolgozni, mely a fenntartható fejlődés gondolatát szem előtt tartva segíthet megállítani a környezet degradációját bárhol a világon nagyobb fokú nemzetközi együttműködéssel. Végül öt alapvető dokumentum került elfogadásra a konferencia keretében, melyeket a következőkben ismertetnék: -Riói Nyilatkozat a Környezetről és Fejlődésről A nyilatkozat a fenntartható fejlődés 27 alapelvét 11 fogalmazta meg általánosságban, lényegében megerősítve a Stockholmban húsz évvel ezelőtt elfogadott irányelveket. Ezekből említenék néhányat: A 2. alapelv kimondja, hogy minden országnak joga van erőforrásai kiaknázására, de ezzel nem okozhat kárt más ország környezetében. A 4. alapelv kimondja, hogy a fenntartható fejlődés elérése érdekében a környezetvédelmet a fejlődési folyamat szerves részeként kell kezelni, nem pedig attól elkülöníteni. A 7. alapelv a kölcsönös, de megkülönböztetett felelősség elve, melynek értelmében minden országnak együtt kell működnie az ökoszisztéma védelmében és megőrzésében, de különböző mértékben. Ez sokat vitatott pontja lett a nyilatkozatnak. A 8. alapelv arra biztatja az államokat, hogy számolják fel nem fenntartható termelési és fogyasztási mintáikat, valamint ezt megfelelő népesedési politikával párosítsák. A 15. elv értelmében mindenkor a már korábban említett elővigyázatosság elvét kell alkalmazni a környezetvédelemben. A 18. és 19. alapelvek hasonló tartalmúak: Természeti katasztrófa, vészhelyzet vagy határokon átívelő környezeti hatásokkal járó tevékenység esetén az adott országnak rögtön értesítenie kell azon más államokat, amelyek környezetére potenciális veszélyforrást jelentenek az említett jelenségek. A 26. alapelvben pedig leszögezik, hogy az államoknak környezetvédelmi vitáikat békés úton kell rendezniük. 10 UNEP:Organization Profile Letöltés: UN General Assembly: Report of the United Nations Conference on Environment and Development Letöltés:

13 -Feladatok a 21. századra Ez egy több száz oldalas, négy részből álló dokumentum, 12 mely lényegében a fenntartható fejlődés 21. századi megvalósításának akcióprogramja. Csakúgy, mint a Riói Nyilatkozat, ez sem kötelező jogi érvényű. Az első rész a környezet és fejlődés általános problémáit taglalja, mint a szegénység, demográfiai trendek, egészségvédelem, településfejlesztés, stb. A következő fejezet a környezeti elemek, erőforrások kezelésének lehetőségeit veszi számba. Szó van itt erdőpusztulásról, sivatagosodásról, aszályról, hulladékkezelésről egyaránt. A harmadik rész az egyes társadalmi csoportok szerepvállalásának erősítését ösztönzi, míg a negyedik a megvalósítás eszközeit veszi számba. -Elvek az erdőkről Ez sem kötelező jogi jellegű dokumentum, csupán ajánlásokat tartalmaz. Sajátsága, hogy míg korábban csak a trópusi esőerdők pusztulásának áldoztak figyelmet, addig az itt kifejtett elvek már minden erdőtípusra vonatkoznak. A tagállamok elismerték, hogy az erdők nélkülözhetetlenek az élet fenntartásához és elkötelezték magukat az ajánlások alkalmazása mellett. A dokumentum kiemelte az erdőtelepítések fontosságát a már meglévő területek védelme mellett és javasolta, hogy a fejlődő országok támogatásban részesüljenek, ha látható eredményeket produkálnak a fenntartható erdőgazdálkodásban. Leszögezték, hogy az erdőknek rendkívül fontos szerepük van az energiaigények fedezésében, mivel megújuló bioenergia-forrásként szolgálnak, éppen ezért kell elkerülni, de legalábbis kontrollálni szennyezésüket. A faipari termékek kereskedelmében az akadályok lebontását sürgették, hogy az így nyitottabbá váló nemzetközi piacokon való megjelenéssel segítsék a fejlődő országokat fenntartható erdőgazdálkodási céljaik elérésében. -Keretegyezmény az éghajlatváltozásról Ez a dokumentum 13 az előbbiekkel ellentétben jogilag kötelező érvényű aláírói számára. Eredetileg a cél az volt, hogy konkrét határértékeket és határidőket fogadjanak el az üvegházhatású gázok kibocsátásának mérséklését illetően, de ez két részről is kemény ellenállásba ütközött. Egyrészt a fejlődő államok attól tartottak, hogy az energiatermelés visszafogása konzerválná gazdasági lemaradásukat a fejlettekkel szemben. Másrészt a 12 UN Department on Economic and Social Affairs, Division for Sustainable Development: Documents/ Agenda21- Table of contents Letöltés: The United Nations Framework Convention on Climate Change: Essential background/ Convention Letöltés:

14 leggazdagabb országok, mint az USA, Kanada vagy Ausztrália, azzal próbáltak kibújni a kötelezettségvállalás alól, hogy nem egyértelműen bizonyított a globális felmelegedés és az emberi tevékenységekből származó üvegházhatású gázok mennyiségének növekedése közötti kapcsolat. A valós indok azonban esetükben az volt, hogy nem akarták felülvizsgálni energiapolitikájukat. 14 Így végül a tervezettnél puhább egyezmény született. Nem fektettek le pontos paramétereket az emisszió-csökkentésre vonatkozólag, annak tárgyalását egy későbbi tárgyalásra bízták. Csupán a jóakaratot deklarálták, illetve a fejlett országok vállalták, hogy 2000-ben az egy lakosra jutó antropogén üvegházhatású gázok kibocsátása nem haladja meg az évi szintet. Ezen túl az aláíró tagországok vállalták, hogy elkészítik nemzeti stratégiáikat, mindent megtesznek a hatékony információcsere érdekében, illetve támogatják a fejlődő országok erőfeszítéseit mind pénzügyileg, mind pedig technikai formában. Az egyezménybe bekerült a közös, de megkülönböztetett felelősség elve is, melynek értelmében a fejlett ipari országok viselik a terhek nagyobb részét a felmelegedés elleni küzdelemben. Az egyezmény márc. 21-én lépett életbe. -Egyezmény a Biológiai Sokféleségről Szintén kötelező erővel bír aláírói számára. Hátterét az a becslés adta, miszerint 2050-re a ma élő fajok 25%-a kipusztul, ha nem történik változás. Ebben a dokumentumban 15 ismerték el elsőként nemzetközileg, hogy az élővilág pusztulásának megállítása az emberiség közös érdeke. A dokumentum a biológiai sokféleség megőrzése mellett hangsúlyozta elemeinek fenntartható igénybevételét is. Rögzítették azt is, hogy az egyes országok területén található biológiai sokféleség nemzeti tulajdon, így az adott ország dönt annak használatáról, azonban ennek szem előtt kell tartania a fenntarthatóságot, illetve azt, hogy e tevékenység közben más ország élővilágában kárt nem okozhat. Az egyezmény december 29-én lépett hatályba. Összefoglalva elmondható, hogy a Riói Konferencia nagy áttörés volt, annak ellenére, hogy tényleges vállalásokra igazából nem került sor. Viszont innentől számítjuk a fenntartható fejlődés fogalmának térhódítását a kormányok, társadalmi mozgalmak és az üzleti élet szereplőinek programjaiban. Továbbá nagy felismerése a konferenciának, hogy a környezetvédelmi kérdések megoldásába a társadalmi rétegek széles körét be kell vonni, és velük folyamatosan szükséges párbeszédet folytatni, ha igazán hatékonyan akarnak fellépni. 14 Kóródi Mária: Remény a fennmaradásra, fenntartható-e a fejlődés? Kossuth Kiadó 2007,Budapest 94.o. 15 Convention on Biological Diversity: About the Convention/ Text of the Convention Letöltés:

15 I. 3. New Yorktól Johannesburgig A Riói Konferencia után öt évvel, június között az ENSZ rendkívüli közgyűlést tartott New Yorkban, melyet Rió+5 néven is emlegetnek. Az addig eltelt öt évet a felgyorsuló globalizációs folyamatok jellemezték, mely az országok közötti kapcsolatok, a kereskedelem, a külföldi tőkebefektetések és pénzpiaci mozgások élénkülésére utal. Mindebben a közlekedés és kommunikáció fejlődésének éppúgy szerepe volt, mint a kereskedelem és a tőkepiacok liberalizációjának után életbe lépett az éghajlatváltozási keretegyezmény és a biológiai sokféleség védelméről szóló egyezmény, illetve megszületett egy, a sivatagosodás elleni dokumentum. Mindezeket is figyelembe véve, a különleges ülésszak alatt próbáltak átfogó képet kapni arról, hogy milyen haladás ment végben Rió óta a fenntartható fejlődés céljainak elérésében. 16 Elismerték, hogy pozitív eredmények is születtek, de összességében be kellett látniuk, hogy a helyzet 1992 óta nem javult, sőt, rosszabb, mint valaha. Figyelmüket ezért a Riói Nyilatkozatban és az Agenda-21 elnevezésű dokumentumban lefektetett irányelvek alkalmazására irányították. Céljuk nem ezen határozatok újratárgyalása volt, hanem a bennük foglaltak végrehajtásának felgyorsítása, mert csak ezek által érhető el fenntartható állapot, mind gazdasági, mind környezeti, mind pedig szociális értelemben. Végül számos javaslat született, melyekből most csak néhányat említenék: 2002-re be kell fejezni a nemzeti fenntartható fejlődési stratégiák kidolgozását. Ahol ezt már megtették, ott törekedni kell azok hatékony véghezvitelére, illetve a tapasztalatok kicserélésére. A fenntartható fejlődés mindhárom pillérére veszélyt jelent a szegénység terjedése, mely leginkább a fejlődő országokat sújtja. Leküzdéséhez minden segítségre szükség van, különösen a szegénységben élők bevonására a gazdasági, társadalmi, politikai rendszerbe, de ugyanilyen fontossággal bír a nők helyzetének erősítése is. Javítani kell az oktatási és egészségügyi rendszert, valamint az élelemhez és ivóvízhez jutás feltételeit. Itt kell megemlíteni azt is, hogy a fejlett ipari országok megerősítették azon vállalásukat, miszerint GNP-jük 0,7%-át a fejlődő országok megsegítésére fordítják, de abba nem egyeztek bele, hogy ezt határidőhöz kössék. 16 UN Economic and Social Council, Commission on Sustainable Development: Overall progress achieved since the UN Conference on Environment and Development Letöltés:

16 Ismételten hangsúlyozták a helytelen termelési és fogyasztási szokások környezetromboló szerepét, és mivel ezért főleg a fejlett országok a felelősek, így visszaszorításuk is nagyrészt az ő vállukon kell, hogy nyugodjon. Sürgették a fenntartható erdőgazdálkodás megvalósítását, tekintve, hogy az erdők a biológia sokféleség megőrzésében kulcsfontossággal bírnak, illetve fontos megújuló energiaforrások. Az energiafelhasználás tekintetében arra a következtetésre jutottak, hogy a fosszilis energiahordozók felhasználása a következő években is dominálni fog, viszont törekedni kell a környezetre és egészségre gyakorolt káros hatások minimalizálására. Ehhez nemzetközi együttműködésre éppúgy szükség van, mint tőke- és technológiatranszferre, valamint szükség van környezetbarát technológiák kifejlesztésére ezen a területen. A legtöbb energiát a közlekedési szektor használja fel, és ez a jövőben is folytatódni fog, azonban a jelenlegi trendek nem tarthatóak fenn gazdaságosan. Éppen ezért szükséges csökkenteni a járművek széndioxid-kibocsátását, fejleszteni a tömegközlekedést és az infrastruktúrát, valamint előnyben kell részesíteni a környezetbarát szállítási módokat. A légkör védelmét illetően vállalások itt sem születtek a káros gázok emissziójának csökkentését illetően, bár az Európai Unió kitartóan lobbizott a szigorúbb fellépés mellett. Úgy döntöttek, hogy ebben a kérdésben a következő konferencián foglalnak állást. Így került sor 1997 decemberében a Kiotói Értekezletre, mely az addigi legnagyobb áttörést hozta a globális felmelegedés elleni küzdelemben. A konferencia keretében elfogadták a Kiotói Jegyzőkönyv 17 címet viselő dokumentumot, mely céljaiban és intézményi kereteiben osztozik az Éghajlatváltozási Keretegyezménnyel, viszont itt már nemcsak ösztönzik a részes feleket az üvegházhatású gázok kibocsátásának stabilizálására vagy csökkentésére, hanem szigorúan betartandó keretszámokat szabnak meg az egyes országoknak és azok teljesítését rendszeresen ellenőrzik is. A dokumentumhoz a világ szinte összes országa csatlakozott, de még így sem léphetett életbe, mert a legnagyobb szennyezők, mint az USA, Oroszország, Kanada vagy Ausztrália nem akarta ratifikálni azt. Mindez heves vitát váltott ki a nemzetközi politikai és közéletben. Végül a Jegyzőkönyv február 16-án, miután Oroszország is csatlakozott hozzá, életbe léphetett. A csatlakozó országok vállalták, hogy a közötti időszakban együttesen legalább 5%-kal csökkentik az üvegházhatású gázok emisszióját az 1990-es bázisévhez viszonyítva. (Az átmeneti gazdaságú országok, mint Magyarország választhattak más bázisévet.) Az egyes országok -8 és +10 százalék közötti változást irányoztak elő. Az EU15-ök 8, míg 17 UNFCCC: Kyoto Protocol Letöltés:

17 Magyarország 6 százalékos csökkentés mellett kötelezte el magát. Az Orosz Föderáció, Ukrajna és Új-Zéland pedig vállalta, hogy a bázisidőszakhoz viszonyítva nem növeli az üvegházhatású gázok kibocsátásának mértékét. A keretszámok meghatározásakor kiemelt fontossággal bírt a már korábban említett kölcsönös, de megkülönböztetett felelősség elve, mivel a fejlett iparral rendelkező országok könnyebben tudják teljesíteni vállalásaikat, és leginkább ők felelősek az emisszió nagyfokú növekedéséért. Annak érdekében, hogy a résztvevő országoknak vállalásaik teljesítéséhez bizonyos fokú rugalmasságot biztosítsanak, kidolgoztak három piacorientált mechanizmust, melyek a következők: Az emisszió-kereskedelem értelmében, melynek alapját az országokra lebontott maximális kibocsátási értékek adják, az országoknak lehetőségük van széndioxid-kibocsátási kvótáik adás-vételére. Így azon országok, melyek nem tudják tartani a Jegyzőkönyvben vállalt keretszámokat, emissziós egységeket vásárolhatnak azon országoktól, melyek a vártnál jobban teljesítettek. Az ún. Clean Development Mechanism (CDM) keretében az országok kötelezettségeik teljesítését kiválthatják azzal, hogy fejlődő országok kibocsátás-csökkentő projektjeit finanszírozzák. A harmadik módszer, az ún. Joint Implementation (JI) hasonló az előzőhöz, de a fejlett országok ennek keretében a rendelkezésükre álló emisszió-csökkentési egységeket más fejlett, elsősorban átmeneti gazdaságú országok programjainak finanszírozására fordítják. Általánosságban elmondhatjuk, hogy a Kiotói Jegyzőkönyv az első jelentős lépés az üvegházhatású gázok koncentrációjának olyan szinten való stabilizálására, mely nem szolgáltatja ki az emberiséget a klímaváltozás szélsőséges hatásainak. A dokumentum 2012 végéig érvényes, de a 2005-ös Montreali Klímakonferencián már döntés született a meghosszabbításáról. Kiotó után a következő jelentős lépés az ENSZ Millenniumi Csúcstalálkozója volt, melyet szeptember 6-8. között tartottak New Yorkban. Az itt elfogadott nyilatkozatban 18 az alapvető elvek közé sorolták a szabadság, egyenlőség, szolidaritás, tolerancia, közös felelősség eszméjét, valamint a természet tiszteletét. Ezeken kívül fontosnak tartották a béke és a biztonság megteremtését, a szegénység elleni küzdelmet, a környezetvédelmet, az emberi jogok tiszteletben tartását, a demokrácia erősítését, a sebezhetők védelmét, továbbá nagy 18 UN General Assembly: Resolution adopted by the General Assembly/ United Nations Millennium Declaration Letöltés:

18 hangsúlyt fektettek Afrika sajátos szükségleteinek kielégítésére, értve ez alatt a politikai stabilitás megőrzésének támogatását, segítséget a járványok elleni küzdelemben vagy az államadósságok eltörlésének ösztönzését. Az előbb felsorolt feladatok kivitelezése szempontjából fontosnak tartották az ENSZ szerepének erősítését a globális porondon. A Millenniumi Nyilatkozat tükrében az ENSZ 8 millenniumi fejlesztési célt 19 határozott meg, melyeket legkésőbb 2015-re meg kell valósítani: 1. Felére kell csökkenteni az éhezők és a napi egy dollárnál kevesebből élők számát, valamint teljes foglalkoztatási szintet kell elérni, beleértve a nőket és fiatalokat is. 2. Minden gyerek végezze el az általános iskolát. 3. A nemek közötti egyenlőtlenség megszüntetése az általános és középiskolai oktatásban 2005-re, míg a többi szinten 2015-re. 4. Az öt év alatti gyermekek halálozási arányának a jelenlegi szint kétharmadára való csökkentése. 5. Az anyai halálozási rátának a jelenlegi háromnegyedére való csökkentése. 6. Meg kell állítani az HIV/AIDS, a malária és egyéb betegségek terjedését. Ennek keretében 2010-re biztosítani kell az AIDS elleni kezeléshez való hozzáférést mindazok számára, akiknek szükségük van rá. 7. Biztosítani kell a környezeti fenntarthatóságot. Ennek eléréséhez a fenntartható fejlődés elveit integrálni kell a nemzeti politikákba, körültekintően kell felhasználni a természeti erőforrásokat, továbbá meg kell állítani a biodiverzitás hanyatlását. Kiemelt feladat, hogy felére csökkentsék az egészséges ivóvízhez nem jutó emberek számát, valamint jelentős fejlődést kell felmutatni a mintegy 100 millió, nyomornegyedben élő ember életszínvonalának javításában. 8. A fejlesztési célok eléréséhez globális partnerhálózatot kell kiépíteni. Ehhez fejleszteni kell a kereskedelmi és pénzügyi rendszert, hogy egy szabályozott alapokon működő, kiszámítható és diszkriminációmentes közeg jöhessen létre. A privát szféra bevonásával támogatni kell az információs és kommunikációs technológiák előnyeinek mindenki számára történő elérhetővé tételét. Az ENSZ Közgyűlése 2000 decemberében elhatározta, hogy 2002-ben Fenntartható Fejlődés Világtalálkozója elnevezéssel konferenciát tart Johannesburgban. Leszögezték, hogy a 19 UN Millennium Development Goals Letöltés:

19 konferencián a fenntartható fejlődés három pillére környezetvédelmi, gazdasági és szociális dimenzió- közötti egyensúlyra kell törekedni. Hosszas egyeztetések után két fontos dokumentum született meg. A Johannesburgi Nyilatkozat a Fenntartható Fejlődésről 20 egy, a korábbiaknál emelkedettebb hangvételű állásfoglalás, melyben a résztvevők elkötelezték magukat a fenntartható fejlődés eszméje mellett. Összefoglalták a Stockholm, illetve Rió óta elért eredményeket, feltérképezték az új kihívásokat, majd ennek fényében megerősítették szándékukat mind a Riói Nyilatkozat, mind az AGENDA-21, mind pedig a Millenniumi Fejlesztési Célkitűzések feladatainak végrehajtására. A fenntarthatóságot veszélyeztető tényezők -mint a szegénység, a fejlődők és fejlettek közötti különbségek, sivatagosodás, klímaváltozás, talaj-, víz- és levegőszennyezésközött megjelent a globalizáció is, mivel annak költségei és haszna nem egyenletesen oszlanak meg az államok között, különösen nagy terhet róva ezzel a fejlődő országokra. Így üdvözölnek minden olyan törekvést, mely hozzájárul ezen országok fejlesztéséhez. Végül kötelezték magukat a másik dokumentum, a Johannesburgi Végrehajtási Terv 21 céljainak meghatározott időkorláton belüli teljesítésére. Ez utóbbi dokumentum nagyrészt tükrözi az ENSZ Millenniumi Fejlesztési Célkitűzéseit, a hangsúlyt a következő témákra helyezve: A szegénység megszüntetése A nem fenntartható termelési és fogyasztási szokások módosítása A természeti erőforrások védelme és kezelése Fenntartható fejlődés a globalizálódó világban Egészség és fenntartható fejlődés A fejlődő szigetállamok fenntartható fejlődése Fenntartható fejlődés Afrika szolgálatában Egyéb regionális kezdeményezések A megvalósítás eszközei A fenntartható fejlődés intézményi keretei Látható, hogy a Johannesburgi Konferencia jelentős esemény volt a fenntartható fejlődés kialakulását kísérő csúcstalálkozók történetében. Átgondolva az elmúlt évtizedek történéseit, megállapíthatjuk, hogy a Stockholmi Konferencián alakult ki a fenntartható fejlődés 20 UN Department of Economic and Social Affairs, Division for Sustainable Development: Documents/ Johannesburg Declaration on Sustainable Development Letöltés: Plan of Implementation of the World Summit on Sustainable Development Letöltés:

20 természeti- környezeti pillére. Majd ez a Riói Konferencián kiegészült a gazdasági fenntarthatóság szempontrendszerével, és végül a Johannesburgi Konferencián vált általánosan elfogadottá, hogy a fenntartható fejlődés nem valósulhat meg a szociális tényezők figyelembevétele nélkül. Ma már egyértelmű tény, hogy az emberiség szükségleteinek kielégítése, az életkörülmények javítása csak olyan szellemben történhet, mely tekintettel van az utánunk következő nemzedékek érdekeire is. Stockholm és Johannesburg között harminc év telt el. Ez idő alatt számos határozat, ajánlás és ígéret született, melynek nagy része még teljesítésre vár. Ha időben lépni akarunk, akkor most már a tettek kell, hogy domináljanak a beszéd helyett. 21

21 II.fejezet Fenntartható fejlődés az Európai Unióban Az előző fejezetben kiderült, hogy milyen lassan ment végbe az a folyamat, melynek eredményeképpen az ember felismerte környezetformáló szerepének negatívumait és az az ellen való cselekvés fontosságát. A kezdetekkor az Európai Unió sem ismerte fel a környezetvédelem jelentőségét, ám mára éltanulóvá vált és arra törekszik, hogy vezető szerepet töltsön be az e téren jelentkező problémák megoldásában. A következőkben azt szeretném bemutatni, hogyan integrálódott az Európai Unió a világban végbemenő környezetvédelmi folyamatokba, valamint hogy milyen célokat határozott meg az ennek köszönhetően létrejött fenntartható fejlődési stratégiájában. II. 1. A közösségi környezetvédelmi politika kialakulása és fejlődése Az Európai Gazdasági Közösséget megalapító Római Szerződésben még nem kapott helyet a környezetvédelem, ám a következő évek gazdasági fejlődése, az iparosodás és az ezeket kísérő környezeti károk ráirányították a figyelmet a témára. Aztán az ENSZ Stockholmi Konferenciájának iránymutatásait figyelembe véve az 1972 októberében tartott párizsi csúcstalálkozón az EU állam- és kormányfői elhatározták, hogy a környezetvédelmet közösségi szintre emelik, és cselekvési programokat dolgoznak ki a problémák kezelésére. Az 1973-as első, illetve az 1977-es második program nem ért el jelentős eredményeket, viszont az 1983-ban indított harmadik cselekvési program már megmutatta, hogy milyen irányban fog haladni az uniós környezetvédelmi politika a következő időszakban. Ebben jelent meg az az alapelv, miszerint a problémakezelés helyett annak megelőzésére kell törekedni. A közösségi környezetvédelmi politika végül az Egységes Európai Okmány 1987-es életbelépésével intézményesült. Eközben a Brundtland Bizottság elkészítette jelentését, mely útjára indította a fenntartható fejlődés koncepcióját, így az 1992-ben hatályba lépő Maastrichti Szerződésben már megjelent a környezetvédelmet figyelembe vevő fenntartható növekedés célkitűzése. Ennek fényében az akkor induló és 2000-ig tartó ötödik cselekvési programot e cél elérésének rendelték alá. 22 Fontos felismerése volt, hogy a környezetpolitika összefügg számos ágazati politikával, így azokat kölcsönhatásban kell vizsgálni. Az akcióprogram kiemelte az ipar, mezőgazdaság, energia, közlekedés és turisztika szerepét a környezet 22 Láng István: Agrártermelés és globális környezetvédelem Mezőgazda Kiadó 2003, Budapest 130.o. 22

22 állapotának formálásában, és ezen területeken közösségi akciók kidolgozását javasolta. Igaz, az akcióprogram jogilag nem volt kötelező érvényű, mivel a benne foglaltak végrehajtása egyes elmaradottabb államok, régiók számára nem volt kivitelezhető. Ugyancsak a Maastrichti Szerződés érdeme, hogy megszülettek az európai integráció máig érvényes környezetpolitikai alapelvei, 23 melyek a következőek: Magas szintű védelem, mely a legjobb gyakorlat átvételére ösztönzi a tagállamokat. Elővigyázatosság, melynek értelmében a környezetkárosítást mindenkor el kell kerülni. Megelőzés, vagyis a szennyezés forrásnál történő megszüntetése. Szennyező fizet elve Szubszidiaritás, melynek értelmében a felmerülő probléma megoldását az azt leghatékonyabban kezelni tudó közigazgatási szintre bízzák. Partnerség, vagyis az üzleti szféra, a társadalmi szervezetek, állampolgárok bevonása a környezetvédelmi ügyekbe. Integrálás, mely alatt a környezetpolitika más politikákkal való összehangolását értjük. Ahhoz, hogy ezen alapelvek megvalósíthatóak legyenek, az Európai Uniónak megfelelő jogi és pénzügyi hátteret kellett kidolgoznia. A környezetvédelmi jogrendszer sajátossága, hogy lehetővé teszi a tagállamok számára az uniósnál szigorúbb jogszabályok alkalmazását, ha azok nem rejtenek kereskedelmi akadályokat. A jogalkotás főleg irányelvekre épül, leginkább a hulladékkezelésre, lég- és vízszennyezésre, a növény és állatvilág védelmére, az ipari szennyezésekre, a nukleáris biztonságra, a zajvédelemre, valamint a vegyi anyagok kezelésére koncentrál. Itt kell megemlítenünk az integrált szennyezésmegelőzés és ellenőrzésről szóló jogszabályt, röviden IPPC-direktívát 24, mely a Tanács 96/61/EK számú rendelete. Ennek értelmében az Európai Unióban 1999 októberétől (már meglévők esetén 2007-től) csak olyan létesítmények kaphatnak működési engedélyt, melyek teljesítik a direktíva feltételeit. Hozzá kell tenni, hogy ez egy keretjogszabály, vagyis ebben csak az elérendő célt jelölik meg, a konkrét szabályozók kidolgozása a tagállamok feladata. Az irányelv központi eleme a legjobb elérhető technikák alkalmazásának elve, mely a berendezésektől kezdve, az építési technikákon át az üzemeltetésig minden szinten megköveteli a magas színvonalat a környezet védelme érdekében. Az irányelvet elsősorban azokon a területeken kell alkalmazni, ahol a 23 Jávorszkyné Nagy Anikó: Fenntartható fejlődés és környezetvédelem Európai Tükör 2007/1 128.o. 24 A Tanács 96/61/EK irányelve a környezetszennyezés integrált megelőzéséről és csökkentéséről Letöltés:

23 környezetszennyezés valószínűsége a legmagasabb. Ide sorolandó többek között az energiaipar, vegyipar, fémfeldolgozás, hulladékkezelés, fafeldolgozás. Az újdonsága ennek az irányelvnek az volt, hogy ebben már nem elkülönítve foglakoztak az egyes környezeti elemek szennyezésével, hanem átfogó megközelítést alkalmazva olyan integrált engedélyezési rendszert dolgoztak ki, melynek betartásával biztosítható volt a szennyezés minden formájának megengedhető keretek között történő tartása. A környezetvédelmi politika finanszírozására több eszköz is kialakult. 25 A Kohéziós Alap költségvetésének fele kifejezetten ilyen célokra használható fel, de a Strukturális Alapokból is igényelhető támogatás olyan regionális projektekhez, melyek eredménye az adott térség környezeti állapotának javulása. Ezeken túl 1992-ben kezdett el működni a LIFE elnevezésű környezetvédelmi alap, majd azt továbbfejlesztve 2007-től a LIFE+. Az Európai Beruházási Bankról sem szabad megfeledkeznünk e tekintetben, hiszen az általa nyújtott hitelek jelentős hányada környezetvédelmi beruházások megvalósítására irányul. A Maastrichti Szerződés aláírása után került sor a Riói Konferenciára, melynek hatására környezetvédelmi intézmények sorát alapították meg a világban. Az Európai Unió már korábban, 1990-ben rendeletet hozott az Európai Környezeti Ügynökség 26 felállításáról, mely végül 1994-ben kezdte meg működését. Feladatául a tagállamok és a szomszédos országok környezeti állapotának feltérképezését, az arról való tájékoztatást, az adatgyűjtést, várható tendenciák elemzését nevezték meg, melyek segítségével a döntéshozók hatékonyabban alakíthatják ki a politikai csapásirányokat. Ezen kívül a szervezet nagy hangsúlyt fektet a környezettudatosság eszméjének kialakítására és terjesztésére is ben, az Amszterdami Szerződésben a politikai vezetők elkötelezték magukat a fenntartható fejlődés mellett. Ekkor indult el a környezeti szempontok más szakpolitikákba való integrálódását segítő politikai folyamat, mely később cardiffi folyamatként vált ismertté. A következő fontos mérföldkő az Európai Unió számára a Kiotói Jegyzőkönyv tető alá hozatala volt. Az akkor még 15 tagú integráció május 1-jén ratifikálta a dokumentumot, de a benne vállaltak teljesítésére re az üvegházhatású gázok szintjének 8 százalékos csökkentése az évhez képest - már 2000 márciusában kidolgozta az Európai Éghajlatváltozási Programot (ECCP, European Climate Change Programme). Ennek érdeme a 25 Dr. Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról HVG-ORAC 2005, Budapest 505.o. 26 Európai Környezeti Ügynökség: Kik vagyunk, mi a feladatunk és hogyan dolgozunk? Letöltés: