CREDO A NAGYBAJOMI ÉS PÁLMAJORI EGYHÁZKÖZSÉGEK LAPJA

Átírás

1 CREDO A NAGYBAJOMI ÉS PÁLMAJORI EGYHÁZKÖZSÉGEK LAPJA 16. évfolyam 9. szám szeptember ÉVESEK LETTÜNK

2 Lukáts Istvánné: A lap 15 éves születésnapjára 15 évvel ezelőtt, 1999 szeptemberében jelent meg először a CREDO, Egyházközségünk lapja! 2006 ban, Lóránt atya távozásakor István atya számára nem volt kérdéses, hogy marad a lap. Ő is felkarolta, támogatta, örömmel dolgozik rajta. Idézünk Lóránt atya BEKÖSZÖNTŐ mondataiból: Az egyházközségi lap is módja annak, hogy hívő közönségből hívő közösséget formáljunk. Élő, eleven közösség nélkül szélmalomharc a hitben megmaradni Szolgáljanak a benne szereplő cikkek, írások lelki épülésünkre, gazdagodásunkra. Mindenki maga döntse el, hogy az újságban megjelent írások cikkek hogyan befolyásolták, hitét és a közösséggel való kapcsolatát. Az újságban, elsőtől a 161 számáig nagyon sok szép vers, írás, elmélkedés, események leírását olvashattuk, olvashatjuk. Épülésünkre szolgáltak, szolgálnak ma is.. Az első 6 7 évben kis városunk több munkahelyén fénymásoltuk, többen összetűztük, dolgoztunk rajta, ez is közösségformáló volt. Most könnyebb helyzetben vagyunk, nyomdában készül a nyomtatása. Itt név nélkül megköszönjük azoknak, akik az első számtól napjainkig hozzájárultak, hozzájárulnak ahhoz, hogy a lap megjelenhessen: szerkesztők, gépelők, fénymásolók, cikkírók, verselők, rejtvénykészítők munkájukkal lelki élményt szereztek, szereznek minden olvasónak. Nagy örömmel látom, hogy a templomba jövő emberek már alig várják a friss számokat. Nincs Credo? megkérdezik, ha késik a megjelenése. Olyanokhoz is eljut az internet révén, akikkel még az Isten házában nem is találkoztunk. A rossz hírektől hemzsegő világban nagy szükség van lelki táplálékra, amelyek boldog perceket okoznak. Isten áldja meg azokat, akik az olvasónak örömet okoznak munkájukkal, írásaikkal. Szalézi Szent Ferenc az újságírók védőszentje, közbenjárása erősítsen és lelkesítsen bennünket e nemes munkálkodásban. Imádság tanév kezdetén Ismét oltárod köré gyűltek, Uram, azok a gyermekek, akiket annyira szeretsz, s akiket földi életedben oly szívesen engedtél magadhoz. Engedd, kérünk, hogy ne csak közelítsenek Hozzád, hanem meg is találjanak, itt az oltárnál is, az iskolában is, abban a tudásanyagban, amelyet elsajátítva még alaposabban megismernek Téged, mert műveidben láthatják a Mestert. Adj nekik erőt, tehetséget és szorgalmat, tanáraiknak pedig elegendő szeretetet, igazságosságot és türelmet. Sokfelé lobbannak fel a világon, uram a szeretetlenség tüzei; gyakran állnak szemben egymással idősebbek és fiatalok, mert éket ver közéjük a meg nem értés és szeretetlenség. Ajándékozd meg, kérünk, az idősebbeket a belátással, a fiatalabbakat pedig a türelemmel. És akkor ismét a szeretetben találkoznak egymással azok a nemzedékek, amelyek most nem tudnak egymás nyelvén beszélni. Te tizenkét éves korodban csodálkozva kérdezted szüleidtől: nem tudtátok, hogy Atyám házában kell lennem? Add meg, hogy a mai fiatalok számára is ilyen természetessé váljék az atyai házban való tartózkodás. Benépesülnek az iskolák, Uram, s napról napra hallgatjuk most ismét a napfényben fürdő termek csodálatos zengését... Helytörténet Marics József (Berzence): Nagybajom katolikus papjai 28. Az idegenből jött lelkipásztor SCHULLER JÓZSEF ( ) 1993 ban, a kaposvári püspökség megalakulása után újból felerősödött a nagybajomi egyházközség kérése, hogy a főpásztor küldjön hozzánk helyben lakó lelkipásztort. A hívek kérése végre teljesült. Balás Béla püspök atya Schuller József atyát, a Mariazell ben működő nyugdíjas papot helyezte Nagybajomba plébánosnak. József atya élete olyan, mint egy eseményekkel tarkított és átszőtt érdekes és elgondolkodtató mese március 21 én született a nagyváradi püspökség területén lévő Székelyhidán. A középiskolai tanulmányok után még nem gondolt komolyan arra, hogy a papi hívatást válassza. Nem volt könnyű sorsa a Romániában élő magyar fiatalembernek. Hite és magyarságtudata mindig erőt adott néki, hogy legyőzze az életében előforduló akadályokat és nehézségeket. 33 éves, amikor végleg eldöntötte, hogy pap lesz. A nagyváradi püspökség kispapjaként a gyulafehérvári szemináriumban végezte el a teológiát április 17 én szentelte pappá az ősi székesegyházban Márton Áron püspök atya, a sokat szenvedett, szentéletű főpap, az erdélyi magyarság apostola. Az újmisés atya Nagyváradon ismerkedett meg a lelkipásztorkodás világával ben Érmindszentre helyezték, ahol 1974 ig működött. A harmadik állomáshelye Berettyószéplak lett. 13 éven át gondozta és vezette a híveit, 1987 ig. Az egyházmegyei hatóság értékelte és elismerte a lelkipásztori munkáját, amikor 1979 ben c. esperesnek nevezte ki. Sokszor találkoztam József atyával, több alkalommal vittem magammal horvátországi, szlovéniai és burgenlandi kirándulásra. Jókat beszélgettünk, de arról mélyen hallgatott, hogy miért hagyta ott az egyházmegyéjét, és vállalta az ausztriai emigráns papi életet. Az isteni Gondviselés igen kegyes volt hozzá, hogy a világhírű búcsújáróhelyre, Mariazell be helyezték, ahol a bencés monostorban lakott, és a kápláni munkakör mellett feladata volt a magyar hívekkel és zarándokokkal való foglalkozás. 6 évig szolgált a Szűzanya közelében. Közben nyugdíjas lett ban köszönt el Mariazell től. Nem az egyházmegyéjébe, Nagyváradra, hanem hazánkba jött, és vállalta a nagybajomi lelkipásztori szolgálatot. Érdekes ember volt. Egyrészt a papi túlbuzgóság, másrészt a naivitás, az elnézés, a rossz emberismeret vezérelte döntéseiben és papi életében. Több alkalommal kértem, hogy a hívek meg fogják unni a szentmisék előtti rózsafüzér imádkozásokat és a szentmise utáni szentségimádást. Sajnos, igazam lett. A hosszúra nyúlt hétköznapi szentmiséivel többet ártott, mint használt a hívek nevelése terén. Az egyházközség vezetősége azt sem vette jó néven tőle, hogy nem válogatta meg a közvetlen munkatársait. Olyan személyek vették körül, akiket a városunk sohasem fogadott el. József atya, szabadidejében erőteljesen kertészkedett. Dinnyét termelt. Igaz, sem sikere, sem pedig öröme sohasem volt benne, mert a kamasz diákok féléretten leszüretelték az ígéretes termést. Ez a gaztett olyan dühössé és ingerültté tette, és olyan sokat foglalkozott vele, hogy a hívek a részvét helyett inkább kacagtak rajta. 2 3

3 Hiába volt Nagybajomban modern plébánia, méltó templom, rendezett udvar és szép gyümölcsös, az atya belefáradt a plébánosi munkakörbe. Az egyházközség és a hívek a támogatás helyett közömbösek és kritikus érzülettel voltak iránta. Schuller atya átgondolta az életét és új plébániát kért a püspökségtől. A főpásztor igen kegyes volt hozzá, amikor az előkelő Balatonkeresztúri plébániára helyezte át. Sajnos, az új állomáshelyén mindössze alig 2 évig működött: között. Lelkipásztori módszere és munkatársai Balatonkeresztúron annyira kiváltotta az egyházközség és a hívek ellenállását, hogy úgy gondolta, az lesz számára a legjobb, ha egy másik egyházmegyébe kéri fölvételét. Így lett Balás Béla püspök úr engedélyével és a szombathelyi főpásztor fölvételével Szent Márton oltalma alatt működő egyházmegye papja. Ekkor már 72 éves volt. Az idős kor és a beidegződött lelkipásztori vonalvezetés nem sok sikert jelentett számára. Több helyen működött a szombathelyi egyházmegyében, de sehol sem tudta elfogadtatni magát. Nem kísérte állomáshelyein a hívek részéről a megértés és a szeretet. A sok lelkipásztori kudarc után a püspöke végleg nyugdíjazta. József atya számára ez lelki traumát jelentett. Szeretett volna még szolgálni, de erre már nem kapott lehetőséget. Közben a betegség is elhatalmasodott rajta. Régebbi kapcsolata révén a kaposvári kórházba került, ahol december 15 én, életének 86., papságának 48. évében az örökkévalóságba költözött. A szombathelyi Papi Sírkertben helyezték örök nyugalomra. Imádkozzunk Érte, hogy osztályrésze legyen Isten országában a mennyei boldogság. Tallózó Ferenc pápa gyászol P. Federico Lombardi SJ, szentszéki szóvivő augusztus 19 én, délután 2 órakor megjelent közleménye szerint a pápát értesítették arról az Argentínában történt tragikus balesetről, amelyben három rokona életét vesztette írja a Vatikáni Rádió. A pápa mindenkit, aki osztozik mély fájdalmában, arra kér, hogy csatlakozzanak imáihoz olvassuk a közleményben. Az ANSA olasz hírügynökség tájékoztatása szerint augusztus 19 én Bergoglio pápa három rokona: egyik unokaöccsének felesége, Valeria Carmona és két kisgyermeke: a nyolc hónapos José és a kétéves Antonio életét vesztette egy autóbalesetben, amely Córdoba tartományban történt, mintegy 550 kilométerre, északra Buenos Airestől, helyi idő szerint éjjel fél egykor. A család egy hosszú hétvégéről tért haza, amikor James Craik város közelében, a Rosariót és Córdobát, a térség két legnagyobb városát összekötő autósztrádán a gépkocsi vezetője, a 38 éves Emanuel Horacio Bergoglio, Ferenc pápa unokaöccse, belerohant egy teherautóba. Argentin hírforrások szerint a családfőt kórházba szállították, állapota súlyos. A Szentatyát a kora reggeli órákban, táviratban értesítették a balesetről. (Magyar Kurír) Ferenc pápa az iraki helyzetről: jogos az agresszor megállítása, de nem bombázás útján A szokásnak megfelelően Ferenc pápa Szöulból hazafelé tartva a repülőn nemzetközi sajtótájékoztatót tartott, felidézve utazásának legfontosabb pillanatait, az egyes találkozások alkalmával feltörő érzéseit, de szólt az aktuális világpolitikai problémákról is, különös tekintettel Irakra és a Közel Keletre tájékoztat a Vatikáni Rádió. A sajtótájékoztatón tizenhat kérdés hangzott el, de a pápa és a nemzetközi újságírócsapat közötti párbeszédet lényegében a koreai népre vonatkozó felvetések nyitották meg és zárták le. Az iraki helyzettel kapcsolatban feltették a kérdést: a pápa helyesli e, vagy sem az amerikai bombázásokat? A Szentatya válasza: Ezekben az esetekben, amikor igazságtalan agresszió történik, csak azt mondhatom: jogszerű megállítani az igazságtalan agresszort. Aláhúzom a szót: megállítani. Nem azt mondom, hogy bombázni, háborúzni, azt mondom, hogy valamilyen eszközzel megállítani. Milyen eszközökkel lehet megállítani? Ezeket mérlegelni kell. A pápa felsorolta összes eddigi kezdeményezését: a nevében P. Federico Lombardi SJ, szentszéki szóvivő közleményt adott ki, ezt követte az összes nunciatúrának eljuttatott utasítás, hogy továbbítsák a közleményt kormányaik felé. Azután a pápa levelet írt az ENSZ főtitkárnak, majd Filoni bíboros személyes küldötteként utazott el Irakba. Végül az a döntés született: ha szükséges, amikor visszajövünk Koreából, elmehetünk Kurdisztánba. Ez egy a lehetőségek közül. Ez a válaszom: készen állok az útra. Ebben a pillanatban nem a legjobb megoldás, de készen állok rá felelte határozottan Ferenc pápa. Az iraki helyzet kapcsán így folytatta: Jogos az igazságtalan agresszor megállítása. De emlékezzünk: hányszor megtörtént, hogy az igazságtalan agresszor feltartóztatásának ürügyével a nagyhatalmak uralmuk alá hajtották a népeket, és valóságos hódító háborúkat indítottak. Egyetlen nemzet nem ítélheti meg egyedül, hogyan kell megállítani az igazságtalan agresszort hangsúlyozta a kötetlen beszélgetés során Ferenc pápa. Emlékeztetett rá, hogy a II. Világháború után jött létre az Egyesült Nemzetek Szervezetének gondolata, ahol ezeket a problémákat meg kell vitatni. Irakban nem pusztán keresztény kisebbségeket üldöznek, hanem mások is vértanúságot szenvednek. Isten szemében mindnyájan egyenlők vagyunk. Az agresszor megfékezése az emberiség joga. És az is joga, hogy az agresszort ártalmatlanná tegyék. A Közel Kelet témáját érintve feltették a kérdést: hasztalan volt e az ima és a böjtölés az izraeli és a palesztin elnökökkel a Vatikánban? A pápa így válaszolt: Ez a kezdeményezés olyan emberektől indult ki, akik hisznek Istenben. Egyáltalán nem volt kudarc. Ima nélkül nincs tárgyalás, nincs párbeszéd, tehát az emberi magatartásnak egy fontos lépése volt, amely megnyitott egy kaput. Most a bombák, a háborúk füstjétől nem látszik a kapu, de a kapu attól a perctől kezdve nyitva maradt. Én hiszek Istenben, hiszem, hogy Isten látja azt a kaput, és mindazokat, akik imádkoznak hozzá és kérik segítségét mondta Ferenc pápa. Egy dél koreai újságíró mindenekelőtt megköszönte a Szentatyának, hogy olyan sok embert boldoggá tett Koreában. Megköszönte az ország egyesítésére vonatkozó buzdításait is. Majd feltette a kérdést: mit érzett a pápa, amikor találkozott a komptragédia áldozatainak hozzátartozóival? Nem aggódott, hogy gesztusát a sárga szalag viselését politikailag félreérthetik? Ferenc pápa így válaszolt: Amikor emberi fájdalommal állsz szemben, azt kell tenned, amit a szíved mond. Azután mondhatnak, amit akarnak ilyen vagy olyan politikai szándékkal tette. Amikor ezekre a férfiakra, nőkre, apukákra és anyukákra gondolsz, akik elveszítették gyermekeiket, fiatalokra, akik elveszítették testvéreiket, egy katasztrófa nagy fájdalmára, akkor az én szívem én ugyanis pap vagyok azt érzi, hogy közelednem kell! Tudom, hogy a vigasz, amit egy szavammal nyújthatok, nem megoldás, nem adja vissza a halottak életét, de az emberi közelség ezekben a pillanatokban erőt ad. Ez a szolidaritás. 4 5

4 A pápa felidézte, hogy amikor Buenos Aires érseke volt, két hasonló katasztrófát élt át: az egyik egy táncteremben történt, ahol popzenét játszottak: tűz ütött ki, és 193 an meghaltak. A másik egy vonatszerencsétlenség volt, amelyben 120 an vesztették életüket. Akkor is ezt érezte: közelednie kell. Az emberi fájdalom nagyon erős, és ha mi ezekben a szomorú pillanatokban közeledünk, sokat segítünk. A második kérdésre ez volt Ferenc pápa válasza, rámutatva a sárga szalagra, amelyet a komptragédia iránti együttérzés jeleként viselnek: Szolidaritásból fogadtam el. Már fél napja viseltem, amikor valaki odajött hozzám, és ezt mondta: Jobb lesz levenni, Önnek semlegesnek kell lennie. De figyelj ide válaszoltam az emberi fájdalommal szemben nem lehet semlegesnek lenni. Én ezt így érzem. Egy másik koreai újságíró szintén a pápa érzelmei felől érdeklődött: mit érzett, amikor találkozott a japánok által szexuális rabszolgaságba hajtott asszonyokkal? Második kérdése pedig az észak koreai rezsimmel és az ott élő keresztények üldözésével foglalkozott. Van e valamilyen terve a pápának arra vonatkozóan, hogy megpróbálja megváltoztatni Phenjan magatartását az észak koreai keresztényekkel szemben? Ferenc pápa az első kérdésre így válaszolt: Ma ezek a nők ott voltak [a szentmisén] annak ellenére, hogy olyan sokat szenvedtek, megmaradt méltóságuk. Ezeket a nőket kihasználták, rabszolgává tették, ezek mind a háború kegyetlenségei. (Azokról a koreai és kínai nőkről van szó, akiket a japán megszállók 1928 tól a II. világháború végéig a felkelő nap országába hurcoltak, a katonák szexuális igényeinek kielégítésére. A Japánba deportált fiatal lányok és asszonyok száma mintegy kétszázezer körül mozgott. Közülük ma ötvennégyen vannak életben, de mindössze heten voltak olyan állapotban, hogy részt vehessenek a szentmisén.) A szenvedés pedig örökség. Az első egyházatyák mondták, hogy a vértanúk vére a keresztények magvetése. Ti, koreaiak nagyon sok magot hintettetek el. Következetességből, ugye? Most látható ezeknek a vértanúknak a magvetése. Észak Koreában tudom, hogy szenvednek, sok rokon nem találkozhat, ez szenvedést okoz. Nagy szenvedés az ország megosztottsága. Ma, a székesegyházban, ahol felvettem a liturgikus öltözéket, kaptam egy ajándékot, egy krisztusi töviskoronát, amelyet az egyetlen Koreát két részre osztó vasdrótból készítettek. Ezt magammal hoztam. Ezen a repülőn itt van ez az ajándék. A megosztott család szenvedése mondta a pápa, megismételve Koreában mondott szavait: A két Korea: testvérek, ugyanazt a nyelvet beszélik; és amikor ugyanazt a nyelvet beszélik, akkor ugyanaz az édesanya, ez pedig reményre ad okot. A megosztottság nagy szenvedést jelent, én megértem ezt, és imádkozom, hogy véget érjen válaszolta Ferenc pápa. Egy japán újságíró köszönetét fejezte ki a pápának első ázsiai látogatásáért. Szintén feltette a kérdést most japán szemszögből mit érzett a pápa, amikor a hét idős hölggyel találkozott, akik a japánok szexuális áldozati voltak majd így folytatta: Japánban is voltak rejtőzködésre kényszerített keresztények. Jövőre lesz 150. évfordulója, hogy ismét napvilágra jöhettek. Lehetséges e, hogy a pápával együtt imádkozhatnak értük Nagaszakiban? A pápa nagy örömmel válaszolt: nagyon, nagyon szép lenne. Hozzátette, hogy mind a japán kormány, mind a püspöki konferencia már meghívta az országba. Majd a pápa visszatért a szenvedés témájára. A koreai nép nem veszítette el méltóságát. Egy lerohant, megalázott nép volt, amely háborúkat szenvedett el, most megosztott és sokat szenved. Ferenc pápa felidézte, hogy amikor a fiatalokkal találkozott, meglátogatta a vértanúk múzeumát: Rettenetes, hogy mennyit szenvedett ez a nép, csak azért, hogy ne tiporja le a keresztet! Ez történelmi fájdalom és szenvedés. Visszatérve az idős asszonyokra, a pápa megismételte: fiatal lányokként hurcolták el őket a kaszárnyákba, hogy kihasználják őket, de ők nem veszítették el méltóságukat. Mindezek a vértanúságok, szenvedések a háborúk gyümölcsei. És ma mindenütt háború van! Valaki ezt mondta nekem: Atyám, tudja, hogy a harmadik világháborút éljük, csak részletekben? Háborús világban élünk, amelyben ezeket a kegyetlenségeket elkövetik. Szeretnék két szót hangsúlyozni folytatta Ferenc pápa. Az első a kegyetlenség. Ma a gyermekek nem számítanak. Valamikor konvencionális háborúról beszéltek, ma ez nem számít. Nem mondom, hogy azok jók voltak, nem. De ma ledobnak egy bombát, és az megöli az ártatlanokat, a gyermekeket édesanyjukkal együtt, megölnek mindenkit. Álljunk meg, és gondolkozzunk el, hogy a kegyetlenségnek milyen szintjére jutottunk el. Ez meg kell, hogy döbbentsen bennünket! Az emberiség kegyetlenségének mai szintje megdöbbentő. A másik szó, amire szeretnék kitérni, a kínzás. Ma a kínzás, mondhatnánk, hogy a titkosszolgálatok magatartásának, a jogi eljárásoknak szinte hétköznapi eszköze. A kínzás emberiség ellen elkövetett bűn és bűntény. A katolikusoknak ezt mondom: egy embert kínozni halálos bűn, nagyon súlyos bűn. De még annál is több, az emberiség ellen elkövetett bűn. Kegyetlenség és kínzás. Nagyon szeretném, ha ti a médiában foglalkoznátok ezzel a témával. Hogyan látjátok ma ezeket a dolgokat? Milyen szinten van ma az emberiség kegyetlensége? És mit gondoltok a kínzásról? Azt hiszem, mindnyájunknak jót tenne, ha elgondolkoznánk ezekről mondta a repülőgépen tartott sajtótájékoztatón Ferenc pápa. Egy spanyol újságírónőnek válaszolva a Szentatya elmagyarázta: Idén Albánia van a programomban. Egyesek azt mondják, hogy a pápa stílusa, hogy mindent a perifériáról kezdjen el. Nem ezért megyek Albániába, hanem két fontos okból. Először is azért, mert a Balkánon sikerült egységes nemzeti kormányt létrehozni muszlimok, ortodoxok és katolikusok között egy vallásközi tanáccsal, amely sokat segít, és kiegyensúlyozott. Ez jól működik, és összhangot teremt. A pápa jelenléte minden népnek ezt mondja: Lehet együtt dolgozni. Úgy éreztem, hogy valóságos segítség lenne [a látogatás] annak a nemes népnek. És a másik dolog: gondoljunk Albánia történelmére. Vallási szempontból az egyetlen kommunista ország volt, amely alkotmányában kimondta, hogy ateista állam. Ha valaki misére ment, az alkotmányellenes volt. Pontos számadatot mondok: 1820 templomot romboltak le! Ortodox és katolikus templomokat. A többi templomot mozivá, színházzá, táncteremmé alakították át. Éreztem, hogy el kell oda mennem. Közel van, egy nap alatt meg lehet járni. (Emlékeztetünk rá, hogy Ferenc pápa szeptember 21 én, vasárnap tesz apostoli látogatást Albániában.) Jövőre szeretnék ellátogatni Philadelphiába, a családok találkozójára, és meghívott az Egyesült Államok elnöke is az amerikai Kongresszusba, továbbá az ENSZ főtitkár New Yorkba. A mexikóiak azt szeretnék, hogy menjek el a Guadalupei Szűzanyához, a spanyol királyi pár és a püspöki konferencia is meghívott, meghívtak Santiago de Compostelába is, talán lehetséges, de nem mondok többet, mert még nincs eldöntve válaszolta még a spanyol újságírónőnek Ferenc pápa a Szöulból Rómába tartó repülőgépen. (Magyar Kurír) 6 7

5 850 éve Kölnben a Szent Háromkirályok ereklyéi 850 évvel ezelőtt érkeztek Kölnbe a Szent Háromkirályok ereklyéi. Gazdagon megajándékozva mottóval ünneplik Németországban az eseményt, és ismét felhívják a figyelmet arra a titokra, ki is volt valójában a Jézust megajándékozó három személy. A dpa német hírügynökség háttéranyagából készítettünk összefoglalót. Egy éven át számos kiállítással, előadással, zarándoklattal, szentmisével emlékeznek arra, hogy a három szent király ereklyéi július 23 án megérkeztek Kölnbe. Ekkor hozta ugyanis Rainald von Dassel érsek a német városba az értékes relikviákat. A jubileumi eseménysorozat mottója Gazdagon megajándékozva több értelmezési lehetőséget is magában hordoz fejtette ki a kölni Domradiónak Robert Klein dómdékán. Gáspár, Menyhért és Boldizsár becses ajándékokat hoztak a gyermek Jézusnak, de ők maguk is megajándékozva tértek haza, és ereklyéik Köln városát is gazdaggá tették, hiszen miattuk kereste fel zarándokok sokasága a Rajna parti települést, és hozott számára fellendülést a középkortól kezdve, ami mind a mai napig tart. 850 éve őrzik a három szent király ereklyéit Kölnben. Németország szerte ünneplik az évfordulót, és felvetődik újra a kérdés, kik is voltak ők? Valóban királyok és szentek? Fontos ez egyáltalán? Különösen gyerekek kérdeznek rá az ereklyéket rejtő arany szarkofág előtt, hogy valóban a királyok csontjait tartalmazza e Nikolaus von Verdun 13. századi alkotása? 850 évvel ezelőtt senki nem kételkedett ebben, míg ma sok ember pontosan szeretné tudni a választ. Egy legenda szerint a három szent király csontvázait először Konstantinápolyban őrizték, ahova Szent Ilona (Kr.u ), Nagy Konstantin római császár édesanyja vitette Gáspár, Menyhért és Boldizsár földi maradványait, miután egy Palesztinában tett zarándoklaton rájuk bukkant. Később a csontok Milánóba kerültek, s mikor 1162 ben Barbarossa Frigyes császár meghódította a várost, kancellárja, Rainald von Dassel kölni érsek birtokába kerültek. Hogy a császár ajándékaként jutott hozzá, vagy egyszerűen rájuk tette a kezét, nem ismeretes. Tény, hogy háborús zsákmányként, győzelmi menettel vitette az értékes ereklyéket Kölnbe. Az út során eleinte nem keltett figyelmet a felvonulás, ezért Dassel érsek megállókat iktatott be, és szentmiséket tartott, ezzel hívva fel a figyelmet a vallási kincsre. Így válhatott Sancta Colonia, vagyis Köln Róma és Santiago de Compostela mellett Európa leghíresebb zarándokhelyévé. Hogy az ereklyék jelentőségét még inkább hangsúlyozzák, megbízták Nikolaus von Verdunt, a kor leghíresebb aranyművesét a míves ereklyetartó elkészítésével. A mester negyven éven át dolgozott a világ legnagyobb aranyszekrényén. A kölniek számára azonban még ez sem volt elég nagy, ezért egy második tartót is rendeltek: ez lett az új kölni dóm. A Rajna parti város polgárai arra vágytak, hogy az új katedrális a föld legnagyobb temploma legyen. Így épült meg a gótikus remekmű, mely a Szent Háromkirályok ereklyéi nélkül sosem valósult volna meg. Hosszú időn át elképzelhetetlen volt, hogy megkérdőjelezzék az ereklyék hitelességét. A 19. században ébredt tudományos érdeklődés nyomán vetődött csak fel a kérdés, így július 21 én megnyitották a szekrényt. Egy 12, egy 30 és egy 50 éves férfi teljes csontvázát találták benne. A megállapított három életkor nem mondott ellen annak, ahogyan számos ábrázolás mutatja a királyokat. Nem ez volt az első meglepetés száz évvel később, 1979 ben megvizsgálták az ereklyéket borító textíliákat is. Az eredmény: szír damaszt és selyem a 2. vagy 3. századból, valóban az ókorból, de nem Jézus idejéből. A csontokat magukat nem vizsgálták. Norbert Feldhoff prépost ezt azzal indokolta, a Szent Háromkirályok ereklyéinek tisztelte vallási jámborság kérdése. Így pontosan nem tudjuk megmondani, kiknek a maradványait rejti a díszes szarkofág. Goethe számára a legendák és tények sajátos egyvelege jelenti a történet varázsát. Valóban nem tudunk választ adni arra a kérdésre, hogy a háromkirályok ereklyéit rejti e a szarkofág, de csodálatos történetüket mindenképpen őrzi a kölni székesegyház. (Magyar Kurír) 8 9

6 Meriam, a korábban halálra ítélt szudáni édesanya Rómába érkezett Meriam Ibrahim az olasz kormány segítségével elhagyta Szudánt, és az olasz külügyminiszter helyettes kíséretében megérkezett Rómába adta hírül a Famiglia Cristiana katolikus hetilap. Meriam Ibrahimot Szudánban halálra ítélték keresztény hite miatt. A szudáni kormány a nemzetközi tiltakozást követően nemrég szabadon bocsátotta. Július 23 án, szerdán megkapta az útlevelét. Július 24 én, csütörtökön 9.30 kor olasz kormányzati repülőgéppel megérkezett Rómába férjével és két gyermekével, a kétéves Martinnal és a két hónapos Mayával együtt. Az olasz miniszterelnök és felesége, valamint az olasz külügyminiszter fogadta a családot a római repülőtéren. Figyelemmel kísértük az ügyet attól a pillanattól kezdve, hogy megszületett a halálos ítélet. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik sokat dolgoztak azért, hogy ma Rómában fogadhassuk Meriamot. Neki és családjának. Együtt utazott a szudáni családdal az olasz külügyminiszter helyettes is, aki szerdán érkezett Kartúmba, hogy Olaszországba kísérje őket. Leszálláskor a karjában vitte a kétéves Martint. A sajtó képviselőinek elmondta: a család tagjai jól vannak, nagyon boldogok. Néhány napot Rómában töltenek, aztán továbbutaznak New Yorkba. Ferenc pápa háláját és örömét fejezte ki, amikor megtudta, hogy megérkeztek. Remélhetőleg lehetőségük lesz találkozni a Szentatyával. A külügyminiszter helyettes hangsúlyozta, Olaszország jó diplomáciai kapcsolatot ápol az északkelet afrikai országokkal. Ennek köszönhetően Meriam ügyében barátságos légkörben tudtak tárgyalni, és ez végül eredményre vezetett. Köszönetet mondott szudáni kollégáinak, különösen fő tárgyalópartnerének, az afrikai ország külügyminiszterének. Meriam szabadulása a remény jele lehet sok keresztény számára, akik a világ különböző tájain üldöztetést szenvednek hitükért. Esete biztató tanulsággal szolgál: a nemzetközi összefogás eredményre vezethet. Minden segítség fontos: a kormányoké, de az egyszerű állampolgároké is. (Magyar Kurír) Életünk Ballér Jánosné: Fehértói mise (2014. augusztus 3 án) Fehértó puszta Löncsön, Kak és Újvárfalva között elhelyezkedő, Nagybajomhoz tartozó 12 puszta egyike volt. 18 házból állt, kb.: 80 fő lakta hold földön gazdálkodtak. Lukács József és neje építetett kint a pusztán a temető előtt a kápolnát, melyet Szent Antalról neveztek el. Minden év június 13 ára eső vasárnapon tartották a kápolna búcsúját. Ekkor a környező településekről jöttek a rokonok, ismerősök, és a kápolna előtt tartotta a Nagybajomból lovas kocsival kihozott plébános a búcsúi szentmisét. Ezt a hagyományt szerettem volna feléleszteni, mivel a kápolna nagyon jó állapotban fennmaradt. A kápolna mellett felállított haranglábat és a keresztet viselte meg az elmúlás. A keresztet azóta újra felállítottuk án aztán újból misére hívtuk az elszármazott Fehértói lakosokat, valamint ismerősöket, érdeklődőket a kápolna újraszentelésére, melyet Nagybajom Város Önkormányzatának segítségével állítottuk helyre. Azóta minden év augusztus elején megtartjuk a misét fővel. Először a hagyomány szerint hintón vittük ki a papokat, volt olyan év, hogy három pap működött közre a mise lebonyolításában: Marics József berzencei, Marics József Rajkai István nagybajomi és Gál József, akinek a szülei e pusztán laktak án órakor emlékeztünk meg az 5. évfordulóról. A misét Marics József berzencei plébános szolgáltatta a hívek számára. Köszönetünket fejezzük ki mindazoknak a segítségét, akik munkájukkal és részvétükkel hozzájárultak és jelenlétükkel megtisztelték e rendezvényt, amelyet minden évben szeretnénk megrendezni. Terveink között szerepel egy honlap létrehozása is, melyen, mindenki nyomon követhetné a településről készült képeket, a megtartott misék videó anyagát. Jelenleg a kápolnát kék túra útvonalon lehet elérni

7 Fekete Csaba és Márti: Sajnos már elmúlt, vége a nyárnak, de a hittan tábor még előtted áll szólt táborunk indulója augusztus 11 én reggel. Ám a történet nem innen indul. A napközis tábor ötlete először valamikor március elején vetődött fel. Akkor kezdett érlelődni bennünk a gondolatot, hogy hogyan lehetne megvalósítani egy katolikus szellemiséggel átszőtt tábort. Sok ötlet jutott eszünkbe, és több tábor vezetőjével, szervezőjével beszélgettünk. Májusig tartott ez az állapot. Akkor kezdtük el az ötleteket összerendezni, keretbe foglalni. Június elejére gyakorlatilag összeállt a kész tematika. A tanév végén elkezdtük hirdetni, ám mindössze egyetlen gyermek jelentkezett. Nem adtuk fel. Akkor még csak sejtettük, amit ma már tudunk: ezen a táboron az Úr áldása volt. Ennek egyik bizonyítéka az, hogy a tábor kezdete előtti napon jelentkezett a 35. gyermek is. Ez a létszám volt az, amit az első pillanatok óta meghatároztunk. Amint azt már korábban elmondtuk, a gondolat megszületésétől kezdődően sok támadás ért minket, és a többi szervezőt is. Az egyik legnagyobb problémát az jelentette, hogy milyen forrásokból fogjuk biztosítani az öt nap étkezéseit, és programjait, de végül mindent sikerült megvalósítani. Az első akadály leküzdésében a Kaposvári Egyházmegye Karitász Szolgálata segített. Kaptunk forint értékű Erzsébet utalványt. Ebből tudtuk feltölteni a tízórais, az uzsonnás, és az édesség raktárunkat. A többi akadály elsöprésében az adakozók, és a támogatók segítettek. A programok egyharmad részét a nagybajomi hívek adományaiból, a másik kétharmad részét pedig számunkra ismeretlen, az ország más részeiben élő önzetlen adományozók segítségével tudtuk megvalósítani. Mi is történt az öt nap alatt? A tábor katolikus lelkiségét vendég szerzetesek meghívásával erősítettük. A gyerekeket négy, vegyes korosztályú csoportba osztottuk, és mindegyik csoport egy egy szerzetesrend nevét viselte. Meglátogatott bennünket Pannonhalmáról két Bencés szerzetes, Szilveszter és Mózes testvér, és itt volt Nagykanizsáról a Piarista Gimnázium igazgatója, Nyeste Pál atya. Ők beszéltek saját rendjük életéről, szabályairól, és érdekességeikről, majd ők is bekapcsolódtak a gyerekek játékaiba. Kedden délután az egyházmegye legjobban íjjászkodó papja, Galambos Feri atya hívta versenyre a gyerekeket. A szerdai nap a kirándulásé volt. Átbuszoztunk Mesztegnyőre, és onnan kisvasúttal érkeztünk Kak pusztára. Ebéd után a gyerekek versenyfeladatokkal fűszerezve végigjárták a tanösvényt. A srácok fáradtsági szintjét azon tudtuk lemérni, hogy a lovas kocsik csendben baktattak a lencseni halastótól a plébániáig. Senkinek nem volt ereje viccelődni és hangosan énekelni. Csütörtökön az eső sem szegte kedvünket. A kaposvári Virágfürdő belső élmény medencéjét elfoglalták gyerekeink. Csúszdáztak, pancsoltak, és délután megleptük szülinapos Dorinánkat egy 40 szeletes tortával. Pénteken sportoltunk, versenyeztünk, és díjaztuk a győzteseket. Délután pedig részt vettünk egy hálaadáson, ahol a gyerekek saját szavaikkal köszönték meg azt, ami nekik a legjobban tetszett a táborban. Öröm volt látni azt, hogy a második nap végére a gyerekek összerázódtak, összekovácsolódtak. A hét végére úgy éreztük, hogy egy nagycsalád vagyunk, és fájó szívvel zártuk a tábort. Még sok ötlet maradt a tarsolyunkban, de ez az öt nap kevés volt arra, hogy mindent megvalósítsunk. Bízunk benne, hogy egy hagyományt sikerült elindítani. Ez a tábor nem jött volna létre a segítők és a támogatók nélkül. Ezúton is hálásak vagyunk és köszönjük: Annus néninek, aki minden reggelre elkészítette a gyermekek teáját. Lányának, Évának, aki az ajándékokat adta a táborlakó fiúknak és lányoknak, Vida Marika néninek, aki minden délelőtt ügyelt a tisztaságra, és segített. Lukács Kati néninek, Dömötör Sándorné Irénke néninek, és az összes szülőnek, nagyszülőnek, akik segítettek az étkezések előkészítésében, és a Virágfürdőben. Septe Józsefnek az Európa Pék Kft. tulajdonosának, aki az étkezésekhez ingyen biztosította a pékárut. Nagy Gergőnek az Európa Pék Kft nél, aki segítette, hogy a napi pékáru mindig elő legyen készítve nekünk. A Lichtenberger családnak, akik ipari mennyiségű házi szörppel látták el nagy családunkat. Molnár Rolandnak és feleségének Verának, akik által friss zöldségek és gyümölcsök kerülhettek a hasakba. A Mesztegnyői kisvasút vezetőinek, akik kreatívan segítették a kirándulásunkat. Barta Péternek, a Kapos Volánnál, akiktől jelentős egyedi kedvezményt kaptunk az utazásokhoz. Csima Áginak, a Kolping iskola igazgatónőjének, aki a rendelkezésünkre bocsátotta az iskola termeit. Udvari Jánosnak és Orsós Gyurinak, a lovas kocsis utazásért. Plébánosunknak, István atyának, aki biztosította a lelki hátteret. Köszönet a szülőknek, nevelőszülőknek, nagyszülőknek, hogy öt napra ránk merték bízni gyermekeiket. Végül, de nem utolsó sorban: köszönet a tábort szervező társainknak, Lempach Gabi hitoktatónak, és Pinczés Szilveszter akolitusnak, Vida Zoli kispapnak, Sipos Kinga csoportvezetőnek, hogy lelkesen, mindvégig a megbeszéltek szerint tudtunk együtt dolgozni. Isten áldását kérjük mindannyiukra! (További fotók a hátoldalon!) Gönc Dorina: Hétfő reggel 8:00-kor gyülekeztünk a plébánián. A gyerekek kezdetben fáradtak voltak, de idővel megbarátkoztak a helyzettel. A tábor megnyitója egy mise volt. Reggeli után csoportokra osztottak minket. Ez azért is volt jó, mert a nagybajomi gyerekek jobban összeszoktak. A csapatok a délelőttöt a falujárással töltötték, hogy borítékokat keressenek. A plébániára visszatérve a bencés szerzetesek társaságát élvezhettük. Különböző előadásokkal tették érdekesebbé, színesebbé a napunkat. Kedden ismét egy szerzetesrenddel ismerkedhettünk meg. Egy piarista atya jött hozzánk, aki különböző feladatokat hozott magával kicsiknek és nagyoknak. Később Galambos Feri atya jött el hozzánk Mesztegnyőről. Íjászkodni tanított. Mielőtt a napot lezártuk volna, előadtuk a (reggel elhangzott) evangéliumot majd a csapatkiáltásainkat. Szerdán Mesztegnyőre utaztunk, hogy vonattal menjünk Kak pusztára. Mikor odaértünk a csapatok 10 percenként indultak az erdőbe, hogy a 14 stáció képét megkeressék. Hazának lovas kocsikon jöttünk. Csütörtökön az időjárás ellenére a Virágfürdőn ütöttük el az időt. Nagyon sokat fürödtünk és csúszdáztunk. Délután tortát ettünk, amit meglepetésből kaptam, mert a szülinapom volt. Pénteken délelőtt sorversenyek voltak rengeteg feladattal. Ebéd után a Szűz anyáról kellett egy egy rajzot készítenünk, amiket az oltárhoz helyeztünk. Majd egy óriási plakátot készítettünk. A hálaadás nagyon jól sikerült. Végül egy misével zártuk le a tábort. Én nagyon jól éreztem magam. Köszönöm szépen Csaba bácsinak, Márti néninek, Gabi néninek és István atyának a munkájukat és hogy létre jöhetett ez a tábor

8 Anyakönyvi adatok a plébánián: Halottaink: július 2.: Musztács Gyula élt 65 évet. Gyászolják: özvegye: Mária, leánya: Karolin, unokái: Ábel és Péter. július 11.: Bunovácz István élt 63 évet. Gyászolják: leánya: Katalin, volt felesége: Katalin és nevelt gyermekei. július 25.: Jánosi Erzsébet élt 58 évet. Gyászolják: testvérei: Éva és István, sógora: László, unokahúgai: Veronika és Zsófia. augusztus 5.: ö. Beznicza Józsefné (szül.: Nyira Mária) élt 77 évet. Gyászolják: Leánya: Erika, unokái: Adrienn, Krisztián, Viktória és Ninetta, veje István, menye: Ilona, dédunokái: Panna, Mirella, Luca, Bence, Zsombor. augusztus 7.: Horváth Istvánné (szül.: Németh Ilona) élt 66 évet. Gyászolják: férje: István, Testvére: Margit, gyermekei: Erika, János és Gyöngyi, unokái: Gabriella, János, és Regina. augusztus 22.: Orsós Józsefné (szül.: Orsós Aranka) élt 55 évet. Gyászolják: férje József, gyermekei: Ibolya, József, Tímea és Szilvia, 7 unokája és 7 testvére Keresztelés: július 5.: Zsolt Ferenc Orsós Ferenc és Orsós Katalin fia, Nagybajom augusztus 2.: Kata Emma Haraszti György és Sifter Andrea leánya, Nagybajom augusztus 9.: Kamilla Lilla ifj. Horváth Csaba és Kuckó Lilla leánya, Nagybajom augusztus 9.: Bertold Bogyó András és Horváth Kulcsár Tímea fia, Nagybajom augusztus 15.: Bence Schilling Zoltán és Török Mónika fia, Nagybajom Lelkiség Enzsöl Ellák: Búcsúzás a nyártól Süt még a nap, tart a főszezon, de érzem a levegőben, hogy szedelőzködik a nyár. A naptár szerint még augusztus uralkodik, de palotája ajtajának kulcslyukán már kukucskál a nem királyi sarj, az új trónkövetelő: Szeptember. A fények fakóbbak, mint a júliusi győzelem idején, mintha megfáradtak volna menetközben, s a hajnalok olyan hűvösek, hogy amikor mezítlábasan kilépek a kertbe, vissza kell mennem, a szandálomért. Az őszibarackfák zöld kontyába sárga szálakat húz az idő, a fecskék edzőtáborba vonulnak, s egyre gyakrabban jön látogatóban az erdők bőszoknyás nagyasszonya: a szél. Búcsúzkodik a nyár. Ballagási ünnepélyeket rendez a második évszak. Körbejárja a szívemet, hogy aztán annak rendje és módja szerint belépjen a harmadik osztályba, a tarka titkok lelket érlelő csendjébe: az őszbe. Őszülő fejjel figyelem, ahogy közeledik az ősz. Úgy érzem magam, mintha egy hídon állnék, melynek egyik pillérét fényesség aranyozza, a másikat köd permetezi. Búcsúzások jutnak eszembe. Olyan pillanatok, amelyekben eleven parázsként égetett meg a múlandóság és megsebzett Megsebzett és meggyógyított! Megtanított a köszönés művészetére. Tudni kell elköszönni, megköszönni azt, ami volt, ami történt velem, hogy aztán tiszta ábrázattal köszöntsem a következő évszakot, előítélettől mentes szívvel fogadjam a jövőt, s ne legyek múltam rabszolgája. Jótanács Legyen mindig puha s halk a szavad. Neked is fáj, ugye, ha bántanak. A kezed is legyen simogató: jóságban részesül az, aki jó. S ne légy makacs soha, ne légy dacos, csúnya gyerek nagyon a haragos. Bocsáss meg annak, ki vét ellened, s kegyelem önti el kis szívedet. Horváth Józsefné Annuska: Te vagy nékünk védőbástyánk Szentséges, áldott Szűz anya! Ne hagyjál minket magunkra. Továbbra is segíts bennünket Fiadhoz vidd majd lelkünket. Nélküled mi elveszünk! A gonosz nagy veszedelmünk, Lesben áll, hogy lecsapjon ránk. Ó Szűz Anyánk vigyázz reánk! Rózsák viruló Rózsája, Hajnali fény áradása. Te vagy nekünk védőbástyánk, Szentséges Szűz, Édesanyánk! Te vagy remény csillaga, Jézus Anyja Szűz Mária. Vezess, terelj útainkon, Csak te segíthetsz bajunkon. Hajónkat Te kormányozzad, A menny felé irányítsad. Viharzó hullámok zaja Lelkünket ne háborgassa! Anyai palástod védjen! Nyelvünk csak Téged dicsérjen: Szűz tiszta liliom, áldunk! Te vagy mi legszebb Virágunk. Szelíd galamb, ég királynője Légy ezerszer üdvözölve! Ó, el ne hagyj, kérünk soha, Kisasszonyunk, Szűz Mária! Szent Mihály, Gábor, Rafael főangyalok ünnepe: szeptember 29. Az angyalok névtelen seregéből kiemelkedik három néven nevezett, és nevük az emberek előtt föltárja személyiségük jellemző vonásait. MIHÁLY vagy Miha El nevének jelentése: Ki olyan mint az Isten? És nagy fejedelemként, az angyalok vezéreként jelenik meg. A Lucifer legyőzője GÁBOR, vagy Gabri El nem más, mint Isten hírnöke, a remény és a béke angyala a papok védelmezője. RAFAEL, vagy Rafa El pedig : Isten gyógyít az isteni szeretet angyala, orvosok, utazók védőangyala. Kiemelkedő feladataikból eredően ők az arkangyalok, kérjük segítségüket, imádkozzunk hozzájuk. Szent Mihály arkangyal az égi seregek vezére, te legyőzted a sárkányt, Istentől kaptál erőt és hatalmat, hogy alázatoddal megsemmisítsd a sötétség hatalmának kevélységét. Könyörögve kérünk, segíts, hogy szívünk igazán alázatossá váljék és mindig rendíthetetlen hűséggel teljesítsük Isten akaratát, hogy minden szenvedésben és bajban erőslelkűek legyünk, és majdan megállhassunk Isten ítélőszéke előtt! Szent Mihály főangyal, a te oltalmad alá helyezem magamat halálom órájára. Tartsd vissza a pokoli ellenséget, hogy meg ne kísérthessen és lelkemben kárt ne tehessen. Szent Gábriel arkangyal a megtestesülés titkát hordozó szent angyal, Isten hűséges követe! Nyisd fel fülünket Urunk irgalmas szívének halk figyelmeztetésére és hívására! Esedezve kérünk, maradj mindig a közelünkben, hogy helyesen értelmezzük, kövessük és engedelmesen fogadjuk Isten szavát!. Segíts megtennünk mindazt, amit Isten tőlünk kíván! Segíts éber készenlétre, hogy ébren találjon az Úr, ha eljön! Szent Gábor főangyal eszközölj ki számomra élő hitet, soha meg nem ingó reményt, égő szeretetet és forró áhítatot a legméltóságosabb Oltáriszentség iránt. Szent Ráfáel arkangyal, Isten oltalmának követe, esedezve kérünk, érintsd meg szívünket égő szereteteddel! Segíts megmaradnunk a szeretet útján! Taníts, vezess, figyelmeztess arra, ami kedves Urunk és Istenünk előtt! Segíts felismernünk Isten szent akaratát, és fedd fel előttünk isten szent szeretetének boldogító örömé! Szent Rafael főangyal, légy vezetőm, hogy az erény és tökéletesség útjáról soha le ne térjek! 14 15

9 Szeptember utolsó vasárnapja Szentírás vasárnapja Boros Gergely: OLVASD A BIBLIÁT! Olvasd a Bibliát reggel, délbe, este, legdrágább könyved ez: Isten üzen benne. Olvasd a Bibliát ha emészt a bánat, vigaszt adó szózat ebből bőven árad. Lukátsi Vilma: AZ ÓSZÖVETSÉG KÖNYVEI Mózes öt könyvével kezdődik az Írás: Teremtés az első, majd a Kivonulás van a másodikban Egyiptom földjéről; harmadik könyv szól a leviták tisztéről; negyedikbe került a nép számlálása, ötödikbe pedig a törvény summája. Józsué, Bírák, Ruth, Sámuel két könyve, Királyok, Krónikák szintén párba kötve; Ezdrás, Nehemiás templomjavításról szól, míg Eszter könyve hűség jutalmáról. E tizenhét könyvben mindent egybevetve van Isten népének írott történelme. Jób könyve a tűrés és a hit próbája; következik Dávid százötven zsoltára bölcs Salamon írta Példabeszédek és, Prédikátor könyvét, Énekek Éneké t. Ez az öt könyv együtt a költészet tára, és rákerül a sor a próféciákra: Négy nagy próféta közt első Ézsaiás, látnokszeme előtt él már a Messiás! Jeremiás könyvét, Siralmait sírja, Ezékiel könyvét a fogságban írta; Dániel könyvében csodás események, bátor hitvallások és jövendölések... Tizenkét prófétát közöl még az Írás: Ozeás és Joel, Ámosz és Abdiás, Jónás és Mikeás, Náhum és Habakuk jövőt látó szemük sohasem volt hazug Szofóniás, Aggeus és Zakariás, végül az utolsó könyve: Malakiás. Olvasd a Bibliát, hogyha megtévedtél, bűnbocsánat vár rád Atyád hű szívénél. Olvasd a Bibliát, míg erődből futja, boldog és áldott lesz élted minden útja. Lukátsi Vilma: AZ ÚJSZÖVETSÉG KÖNYVEI Négy evangélium, de azért nem páros: Máté, Márk és Lukács a negyedik János. Az örömhír: JÉZUS! megszületett, íme! Jánosnál így hangzik: Testté lett az Ige! Életét, halálát és feltámadását szemtanú hűséggel ők négyen megírják, előttük történtek csodái, tettei. Majd az Apostolok Cselekedetei következik sorban. Aztán Pál apostol Írja leveleit, és a Szentlélek szól Rajta keresztül a gyülekezeteknek: a Rómabeliek kaptak mindjárt egyet; Korinthusba kettőt kellett megírnia, bizonyságképpen, hogy Krisztus Isten Fia! Galatákhoz egyet, egyet Efezusban, mivel ott is hittek már az Úr Krisztusban. Filippi, Kolossé szintén kaptak egyet, Thesszalonikában viszont kettőt vettek; Timóteus kettőt, Titusz egyet kapott, végül Filemonnak egy rövidet hagyott. Zsidókhoz írt levél. Majd Jakab apostol Egy levele után Péter kettőben szól; három levelet írt János, Júdás egyet, a Jelenések könyve zárja a sorrendet. (Értéséhez adjon az Isten kegyelme!) Bruno Ferrero: PARANCSOLATOK A CSALÁDBAN II. A hatodik parancsolat tévesen, a jelentősebb és a legtöbbet vitatott kérdések közé tartozik. Pedig nagyon egyszerű: semmi más feladata nincsen, minthogy óvja a szexualitás szépségét és elsőrendűségét, ami nem, más, mint a család emberi és lelki alapja. A fiatalok szenvednek a külvilág benyomásaitól. Elsősorban szüleiktől kell megtanulniuk a szexualitás igazi értékét. A szülők feladata, hogy kellő időben, okosan bedobjanak minden problémát. A bensőséges szeretetet a gyerekek tőlük tanulják meg és kölcsönösen ügyelni kell arra, hogy megtartsák a kellő egyensúlyt. Nem könnyű, sőt néha kifejezetten nehéz dolog segíteni ezen a téren a fiataloknak anélkül, hogy a közlés ne valami dörgedelmes figyelmeztetés lenne. Minden szellemi erőnket össze kell szedni, hogy megértessük a fiatalokkal, hogy a szexuális kihágást nem lehet egy természetes dolognak venni. A minden értelemben átélt mély családi kapcsolat a legbiztosabb módszer, hogy szembenézzünk a kísértésekkel és legyőzzük azokat. A hetedik parancsolat előírja, hogy elismerjük mások emberi jogait, ami teljesen világossá teszi: minden ember egy és ugyanazon jogokkal rendelkezik, amelyek sérthetetlenek. Először arra kell ügyelnünk, hogy mást emberi méltóságában meg ne sértsünk. Ezt akkor teljesíthetjük, ha mindenkivel őszinte és becsületes a kapcsolatunk. Nem szabad senkit sem kihasználni. A lopás tilalma arra tanít, hogy tetteink az adok kapok elvére épüljenek. Ha valamit elveszünk, ugyan annyit kell érte cserébe adni. Ha szeretitek az életet, legyetek nyitottak a szeretetet elfogadni és szeretetet adni. Ha valakit üdvözöltök, bár nem ismeritek akkor is mosolyogjatok rá. Mások örömét és jő hírnevét nem szabad elrabolni. Az időrablást is kerülni kell. Ezért elengedhetetlen, hogy mások tulajdonát tiszteletben tartsuk. Meg kell tanítani a gyermekeket a család segítőkészségének örömére, szeretetet adni és befogadni a kellő mérték szerint, és nem szabad visszaélni mások jóhiszeműségével és naiv hiszékenységével sem. A hamis tanúságot a nyolcadik parancsolat tiltja. Meg kell nyerni mások bizalmát, őszinte akarattal hozzá kell szokni a következetességhez. Vigyázni kell a mások és a magunk hírnevére. Isten nemcsak azt akarja, hogy jók legyünk, hanem azt is, hogy ez meg is látszódjék rajtunk. Jellemünk legyen összhangban az elismeréssel. Ha másokkal őszinték vagytok és azok ezt el is ismerik, megerősítitek hírneveteket. Az adott szó elsősorban a családban kötelező. A bizalom egyedül az a talaj, amelyben a szeretet gyökeret verhet. Az a nemzedék, amelyben nem él a bizalom boldogtalan. A kilencedik és a tízedik parancsolat ellentétben áll a kultúr világunkkal. Sajnos, sokan és sok helyen reklámozzák, pedig a parancs világos: másikét ne kívánd. A Tízparancsolat nem jelent törvénykikiáltást. Jelentőségük általános és örök, derűs életre akarnak vezetni. ki lehet gazdag ember? olvassuk egy bölcs rabbi mondásában. Aki megelégszik azzal, amije van. A még többet kívánó gazdag igazán szegény. Semmi sem elég neki, mindig több kell. Nincs benső kielégülése és e nélkül nincsen öröm. A két utolsó parancsolat a vágy ellen van. Egy embernek ez volt a véleménye: a világ nem elég nagy torta, és ami másé, az megrövidíti őt. Az élet számára kapkodás a javak után. Aki hisz Istenben, nyugodt lehet, hogy minden, amije van, az Ő áldása. Ha hiszünk Istenben, hasonlítunk egy gyertyához. Egy gyertyáról ezer gyertyát meg lehet gyújtani anélkül, hogy valamit elveszítene fényéből. Azért vagyunk a világon, hogy másokat boldoggá tegyünk, nem pedig azért, hogy boldogságot elraboljuk másoktól

10 Gyermekeknek Grimm testvérek A molnárinas és a macska Itt sem volt, ott sem volt, de valahol még is volt, volt egyszer egy malom, abban egy molnár, a kinek nem volt sem felesége, sem gyermeke, csak két molnár legény s egy inasocska mellette. Azt mondja egyszer a molnár a legényeknek: Halljátok e, legények, én már megöregedtem, a tűzhely mellett az én helyem. Menjetek el s a melyik a legjobb lovat hozza nekem, annak adom a malmot, s egyebet attól nem kívánok, hogy halálom napjáig eltartson engem. Kaptak a legények ezen az ajánlaton, nosza, felkerekedtek még az nap, nemcsak a nagy legények, de még az inasocska is, pedig ugyancsak csúfolták: Hát te, mit akarsz, te? Ülj a góc alá, maradj itthon, soha sem fogsz te lovat szerezni, míg a világ s még két nap. De beszélhettek, csúfolódhattak, a kicsi inas, a kinek Jancsi volt a neve, velük tartott, botorkált utánuk hegyen völgyön át. Estére egy barlanghoz értek, oda bementek, lefeküdtek, de a két legény csak azt várta, hogy Jancsi elaludjék, kiillantak a barlangból s ott hagyták Jancsit. Reggel felébred Jancsi, körülnéz, nem lát senkit, elszomorodik erősen: no, most mit csináljon. Ő bizony fölkelt, kitapogatott a barlangból, elindult egymagában: lesz, ahogy lesz, talán az Isten vele lesz. Amint így mendegélne magában, szembe jön vele egy kis tarka macska s megszólítja: Hová, merre, Jancsika? Ne is kérdezd, felelt Jancsika, úgy sem tudsz te rajtam segíteni. Nem e? Látod, én tudom, mi a te kívánságod. Egy szép lovat akarsz szerezni. Gyere velem, állj be hozzám szolgálatba s ha hét esztendeig hűséggel szolgálsz, olyan szép lovat adok, hogy nem lesz párja hét puszta határban. Hm, gondolja magában Jancsi, ez bizonyosan valami csuda macska, hátha igazat beszél. Nem sokat gondolkozott, a macskához beszegődött s ment vele a macska palotácskájába. Hej, de mennyi macska volt ott, édes jó Istenem! Százával ugráltak, viháncoltak a garádicson fel s alá, bent a szobákban, kint az udvaron, mindenfelé. Annyian voltak, hogy a Jancsika szeme nem győzte belepni. Hát még este, mikor asztalhoz ültek. Muzsikáltak, hogy zengett belé a palota, amikor pedig vége volt a vacsorának, a kis tarka macska Jancsi elé szökkent s hívta: Gyere, Jancsika, táncolj velem. Nem, macskával nem táncolok, mondotta Jancsi, azt még sohasem tettem életemben! Akkor fektessétek le, parancsolta a többinek a kis tarka macska. Mindjárt közrefogták, bevezették a hálószobájába, a csizmáját lehúzták s lefektették. Reggel újra bejöttek, felöltöztették, megmosdatták, a farkincájukkal az arcát megtörülgették. Egy szó, mint száz, Jancsikának jól volt dolga. Gondolta magában, ha már beszegődött, valamit dolgozni is kéne. Adott neki a kis tarka macska egy ezüst baltát, egy arany kaszát s egy gyémánt gereblyét. A baltával fát vágott, a kaszával füvet kaszált a lovaknak (hej, milyen lovak voltak az istállóban!), a gereblyével összegereblyélte a szénát, na, nem lehetett rá panasz: hogyha jól tartották, dolgozott is érte. Mikor aztán letelt a hét esztendő, a kis tarka macska Jancsit beszólította az istállóba: ott állott egymás mellett hét paripa, aranyszőrű mind a hét s mondta neki: No, Jancsika, a hét ló közül azt válaszd, a melyik a szemednek s a szívednek leginkább tetszik. Aztán menj haza, három nap múlva utánad viszem a lovadat. Jancsika kiválasztotta a legszebb paripát, elbúcsúzott a kicsi tarka macskától s gyalogszerrel szépen haza ballagott. Úgy ment haza, ahogy eljött, ugyanabban a gúnyában, mert a kis tarka macska nem adott mást: azt mondta, csak menjen haza rongyosan, piszkosan, úgy lesz az jó. No, hiszen rongyos is volt Jancsika! Hét esztendő alatt úgy leszakadozott róla a gúnya, hogy csupa ringy rongy lógott le a testéről. Na, bezzeg otthon voltak a legények is: az egyik szerzett egy vak, a másik egy sánta gebét, de mindegy, valamit mégis szereztek. Hej, hogy kacagtak Jancsikán! Úgy e, megmondtuk, hogy maradj veszteg? Bemegy Jancsika a malomba, köszön a molnárnak, de az alig fogadja, nem is engedte, hogy leüljön, kikergette a házból s azt mondta: ott a liba ól, lakjék abban, ő vele nem ül egy asztal mellé ilyen rongyos, piszkos legény. Na, jó, gondolta magában Jancsika, lesz ez még másként is s szó nélkül kiment az ólba, ott lefeküdt s aludt reggelig, mint a bunda. Éppen akkor reggel volt három napja, hogy eljött a szolgálatból s hát hogy a nap felkelt, jött egy hat lovas, aranyos hintó, mellette egy lovászlegény a hetedik lóval. Megáll a hintó s ím, kiszáll belőle egy szépséges, szép királykisasszony; a kis tarka macska volt ez, a kinél Jancsika hét esztendőt szolgált. Kérdi a molnárt: Hol van a kis molnárinas? Feleli a molnár: Kint a liba ólban. Nem engedjük be a házba, olyan piszkos, olyan rongyos. Hát csak szólítsátok elé, parancsolta a királykisasszony. Ez alatt a hintóból gyönyörű, szép aranyos, gyémántos gúnyát vettek elé, Jancsikát megmosdatták, megfésülték aranyfésűvel, aztán felöltöztették az aranyos, gyémántos gúnyába: királyfi sem lehetett különb, mint Jancsika. Akkor a királykisasszony látni akarta, hogy lám, milyen lovakat hoztak a molnár legények. Az ám, sánta volt az egyik, vak a másik Vezessétek ide a hetedik paripát, parancsolta a szolgáknak. No, még ilyen szép lovat nem láttam világéletemben! kiáltott a molnár. Bizony, ha nem, hát úgy tudja meg kend, hogy ez a kis molnárinasé. Hát akkor övé is a malom, mondotta a molnár. Övé bizony az én palotám s nem a kend malma, mondotta a királykisasszony. Azzal szépen Jancsikával beültek a hintóba s elhajtattak a palotácskába. Mit mondok, palotácska. Akkora nagy palota lett abból, hogy csak ablaka hetvenhét volt, tiszta ezüst, az ajtaja arany, a grádicsa gyémánt. Ott mindjárt nagy lakodalmat csaptak, hét nap s hét éjjel folyton táncoltak. Holnap legyenek a ti vendégetek. Rejtvény Melyik két, szeptember hónapban ünnepelt szent nevét rejtettük el a labirintusban? A É S N A G Y P S Z Á J Ú S Á O S A R S Z P N Y N A Z E Y Á J T N E N L E G R E G T CREDO 162. Kiadja: a Nagybajomi Plébánia, 7561 Nagybajom, Templom u. 3. tel.: (82) , (30) címünk: bajom.plebania@fre .hu, Honlapunk: Alapító kiadó és 8 éven át szerkesztő: Horváth Lóránt plébános Jelenlegi felelős kiadó: Rajkai István plébános, Nyomdai előkészítő: Farkas Balázs Munkatársak: Lukáts Istvánné és Lempach Gabriella. Bankszámla számunk: , Nagybajom és Vidéke Takarékszövetkezet Nyomdai munkálatok: Colorprint, 7400 Kaposvár, Városháza u. 1. Újságunk havonta jelenik meg. Következő számunk október elején jelenik meg. A Credo-t önkéntes adományokból tartjuk fenn!

11 Hittan tábor (Fotók: Lempach Gabriella és Fekete Csaba)