Hulladékgazdálkodásról óvodapedagógusoknak

Átírás

1 Hulladékgazdálkodásról óvodapedagógusoknak Készült az ELTE Tanító- és Óvóképző Főiskolai Karon a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium támogatásával

2 Hulladékgazdálkodásról óvodapedagógusoknak Oktatási segédkönyv Írták: Bihariné dr. Krekó Ilona Bese Erzsébet dr.kalas György dr. Kuti István dr. Kuti Istvánné Kanczler Gyulán dr. Lábancz Györgyi Mészáros Ilona Véghelyi Józsefné dr. Zsidákovits Sándorné Szerkesztette: Kanczler Gyuláné dr. Szakmailag lektorálták: Bese Erzsébet dr. Kohl Ágnes

3 Tartalomjegyzék Tartalom Előszó I. Globális környezeti problémák (Véghelyi Józsefné dr.) Olvasnivaló 1. Melyek a globális problémák? 1.1. Túlnépesedés, a szegénység és az éhezés 1.2.Az élelmiszertermelés növekedésének lassuló üteme 1.3. A globális éghajlat-módosulás Olvasnivaló 1.4. A vízkészletek szűkössége és szennyezettsége Olvasnivaló 1.5. A termőföld eróziója. A sivatagosodás 1.6. A biológiai változatosság, sokféleség veszélyeztetettsége Olvasnivaló 1.7. A meg nem újuló erőforrások elhasználódása Olvasnivaló 1.8. Hulladék-krízis II. Fenntartható fejlődés fenntartható fogyasztás (Bihariné dr. Krekó Ilona) 1. Fenntartható fejlődés 2. Fenntartható fogyasztás Olvasnivaló 3. Játékötlet az ökológiai lábnyom témájához (Labancz Györgyi) 4. Mit tehet egy óvodapedagógus, egy óvoda a fenntartható fejlődés érdekében? (Labancz Györgyi) Olvasnivaló III. A szemét, mint korszellem 1. A természet működése (dr. Kalas György) 2. A hulladékok történelme (Bese Erzsébet) 3. A modern ( századi) ember és hulladékai (dr. Kalas György) Olvasnivaló 4. A hulladékgazdálkodás alapelvei és jogi szabályozása (Bese Erzsébet) Jó, ha ismerjük! 5. A hulladékok csoportosítása (dr. Kalas György) 5.1. Termelési szilárd hulladékok 5.2. Települési szilárd hulladékok 5.3. Intézményi és építési hulladékok 5.4. Folyékony hulladékok 5.5. Veszélyes hulladékok Jó, ha tájékozottak vagyunk! Olvasnivaló IV. A hulladékkeletkezés megelőzésének néhány összefüggése 1. Reklám-fogyasztás-hulladék (dr. Kalas György)

4 2. A vásárolói szokások és alakításuk az óvodásoknál (dr. Kuti István-dr. Kuti Istvánné) 2.1. Helyzetelemzés 2.2. A fogyasztói szokásokról 2.3. A fogyasztói szokások alakulásának tényezői 2.4. Az óvodai modell bemutatása 2.5 Néhány példa az óvodai tevékenységből óvónői lejegyzések alapján 2.6 Összegző, értékelő vélemény az óvodában végzett programról 3. Foglalkozás ötlet a gyermekek vásárlói szokásainak alakítására (Labancz Györgyi) 4. Miért fontos az ökológiai fogyasztóvédelem? (dr. Kalas György) 5. Ötletek, praktikák a hulladékkeletkezés megelőzésére (Zsidákovits Sándorné) 5.1. A vízzel való takarékosságra, a vízszennyezés mértékének csökkentésére 5.2. Kevesebb energia, kevesebb nyersanyag, kevesebb hulladék 5.3. Energia-takarékosság az óvodában 5.4. Energia-takarékossági ötletek otthoni használatra 6. Egyéb ötletek a hulladékképződés megelőzésére és csökkentésére (Zsidákovits Sándorné) A takarékosság tíz parancsolata V. Mi a keletkezett hulladék sorsa? Hulladékkezelési lehetőségek 1. Hulladékgyűjtés-hulladéklerakás (Bihariné dr. Krekó Ilona Kalas György) Olvasnivaló 2. A hulladékkezelésről általában (Bese Erzsébet) 3. Szelektív gyűjtés (Bese Erzsébet) 4. Játékos hulladékválogatás az óvodásokkal (Labancz Györgyi) 5. Hulladékégetés (Kanczler Gyuláné dr.) 6. Hasznosítás (visszaforgatás) (Kanczler Gyuláné dr.) 7. Komposztálás (Bihariné dr. Krekó Ilona) 8. A komposztálás játék (Zsidákovits Sándorné) VI. Ötletek a különböző hulladékfajták óvodai hasznosítására 1. Papírvarázs papír, mint játékeszköz, mint a barkácsolás alapanyaga (Kanczler Gyuláné dr.-labancz Györgyi-Mészáros Ilona) 2. Kerti hulladék hasznosítása (Mészáros Ilona-Kanczler Gyuláné dr.) 3. Maradékok (szappan, gyümölcs, fonal, gyertya, textil) hasznosítása 3.1. Vendégváró újra szappan (Labancz Györgyi) 3.2 Gyümölcsaszalás-maradékokból (Labancz Györgyi) 3.3. Szőttes készítése kerti hulladékból, maradék fonalakból (Mészáros Ilona) 3.4. Melegmegőrző maradék fonalból (Zsidákovits Sándorné) 3.5. Újragyertya készítése csonkokból (Mészáros Ilona) 3.6. Mi mindenre alkalmas a textilmaradék? (Mészáros Ilona) 4. A vissza nem váltható üvegek szemétbe valók. Nem! (Mészáros Ilona) 5. Mit kezdhetünk a műanyag flakonokkal, dobozokkal? (Zsidákovits Sándorné) 6. Kukás játékok nagycsoportosoknak és szüleiknek (dr. Kalas György) VII. Annotált bibliográfia (Kanczler Gyuláné dr.) VIII. Felhasznált irodalom

5 Előszó A globális környezeti válság valamelyik összetevőjével közvetlenül vagy közvetve szinte naponta szembesülünk állampolgárként, szülőként, pedagógusként. Tapasztaljuk környezetünk egyre romló állapotát, a környezetszennyezés, a pazarló életmód, szokás sokféle formáját. Következményeit gyakran szenvedő alanyként éljük át. Közülünk felnőttek közül, vélhetően igen sokszor és sokan gondolkodnak el arról, hogy tehetnek-e, és ha igen, akkor mit és hogyan, azért, hogy gyermekeiknek, unokáiknak ne ilyen tönkretett állapotában adják át bolygónkat. Elsőként szemléletünket kell felülvizsgálnunk, majd pedig aktívan cselekednünk a magunk területén. Földünk csak így képes visszanyerni azt az egyensúlyt, amely elsősorban a rajta, a belőle élő emberek sokszor meggondolatlan, a következményeket figyelembe nem vevő tevékenységei miatt borult fel. Cselekednünk kell továbbá azért, hogy bolygónkon élhetőbb" legyen az élet minden élőlény számára. A szemléletének felülvizsgálatáig, az aktívan cselekvésig addig azonban nem jut el az ember, addig nem ér el eredményt,...amíg el nem kötelezi magát, amíg tétovázik és fenntartja az esélyt a visszakozásra. " I...Nekünk magunknak kell annak a változásnak lennünk, amit a világban látni akarunk" 1 gandhi-i gondolat akár mottója is lehetne a hulladékgazdálkodás témát felvállaló óvodapedagógus továbbképzésnek. Ez a segédkönyv ehhez a továbbképzéshez készült, de természetesen sikerrel forgathatják mindazok az óvodapedagógusok, akik felelősséget éreznek a jövő nemzedékeinek egészsége, biztonsága és jövője iránt. Az összeállítók reményei szerint a segédkönyv ráébreszti az olvasókat a környezeti válság, azon belül kiemelten a hulladékkrízis okaira, következményeire. Rádöbbenti őket arra, hogy a Föld nevű bolygó nem egy nemzet, egy nemzedék tulajdona, hanem minden rajta élő nemzeté és nemzedéké, tehát a felelősség is közös. Hozzájárul a téma alapfogalmainak és alapösszefüggéseinek megértéséhez, ötleteket ad a hulladékhasznosítás, a földi javakkal (ivóvíz, elektromos energia, papír stb.) való takarékosság óvodában, óvodásokkal is megvalósítható módjaira. Legfontosabb célja az előbbiekben már kifejtett szemléletformálás, a téma iránti mélyebb és tudatosabb érdeklődés felkeltése. A segédkönyv szerkezete formabontó", eltér az e műfajban megszokottól. Néhány fejezet után Olvasnivalók következnek, amelyben a szerkesztő az adott témához kapcsolódó érdekességeket, tényeket, adatokat, esetenként kultúrtörténeti vonatkozásokat ad közre kusok, tudósok, köz- és szépírók publikációiból. Más fejezeteket az elméleti témához kapcsolódó játékötletek, programok, ismét másokat praktikák" követnek. A könyv végén annotált bibliográfia a vonatkozó szakirodalomban való könnyebb és gyorsabb eligazodást szolgálja. A segédanyagban előforduló nemzetközi szervezetek magyar nevét egységesen a környezetvédelmi lexikon (Akadémiai Kiadó 2002.) alapján adtuk meg. A hulladékgazdálkodás témakör sokféle módon és szemszögből közelíthető meg, a nők és a szerkesztő az előbbiekben ismertetett, gyakorlatorientált megközelítési módot 1 W.H.Murray gondolata. In: Al Gore: Mérlegen a Föld. Föld Napja Alapítvány p.

6 osztotta. Természetesen ez a segédkönyv nem törekszik a teljességre, nem az kérvényű" igazságok gyűjteménye, hanem a témákra vonatkozóan jelenleg leginkább elfogadott véleményeké, megállapításoké. Ebből következően az ebben leírtak, az újabb tapasztalatok, kutatási eredmények alapján a későbbiekben módosulhatnak. A borítótervet és a könyvbeni rajzokat Nagy Katalin, Nagy Zsanett és Boros Nikolett fiapedagógus szakos főiskolai hallgatók készítették. A témához címen honlap is készült, amely interaktív módon szól az óvodapedagógusokhoz. Bővíti a továbbképzésben résztvevők számát, esetleg szülők és oktatók bekapcsolódásával a továbbképzésben résztvevők körét is. A szerkesztő

7 I. Globális környezeti problémák (Véghelyi Józsefné dr.) Az ember létezésének alapvető feltétele a földrajzi környezettel és a Föld bioszférájával, azaz a harmonikusan működő ökológiai viszonyokkal, táplálkozási láncokkal, az önszabályozáson alapuló környezeti rendszer működésével való megfelelő kapcsolat. Az ember viszonya a természeti környezethez a történelem folyamán nagyot változott: az, őskorban féltek tőle, az ókorban tisztelték, a középkorban felfedezték, az újkorban pedig az ember megpróbálta legyőzni. Az utóbbi évben a környezeti problémákkal foglalkozó szakemberek folyamatosan és egyre többen - hol hangosabban, hol halkabban - jelezték, hogy a Föld, a környezet globális ökológiai válságban van. Ha nem állítják meg a veszélyes folyamatokat, akkor a mérhetetlen szennyezés és a természeti környezet egyéb okok miatti károsodása következtében az élővilágra és vele együtt az emberre, a kipusztulás veszélye vár. Hogyan jutottunk el odáig, hogy az ember léte veszélybe került? Mik azok a folyamatok melyek veszélyeztetik az élővilágot és az embert is? Fékezhetők-e, illetve megállíthatók-e ezek? Ezen kérdések megválaszolásához, ha csak vázlatosan, a lényegre koncentrálva is, át kell tekinteni az emberiségnek az élettelen környezethez és az élővilághoz való viszonyának történetét. A mai ember kialakulását mintegy négymillió éves fejlődéstörténet előzte meg. Az első emberi lények Afrikában jelentek meg és hosszú idő telt el, míg a többi kontinensen is elterjedtek. Az előember hordákban élt, táplálékát gyűjtögetéssel szerezte, hatása a környezetre ugyanaz lehetett, mint a csoportosan élő mindenevő állatoké (p1.: egy vaddisznó - vagy majomcsorda hatása). Ez a hatás nem volt számottevő, a környezet ezt kompenzálta. Az embert a fajok közül értelmi képességének fejlődése emelte ki, ami megnyilvánult az eszközhasználat tökéletesedésében, az együttműködés színvonalának növekedésében és abban, hogy ismereteit a következő generációnak át tudta adni. Generációról generációra. tökéletesedtek eszközei, így az élelemszerzésben a kezdeti gyűjtögetés mellett egyre nagyobb hangsúlyt kapott az eszközökkel való vadászat. Az már hatékonyabb környezeti beavatkozásra tette képessé az embert, ami hozzájárulhatott egyes állatfajok számának csökkenéséhez, esetleg kipusztulásához. PI.: ma vitatéma, hogy az ember számlájára írható-e a mamut ezer évvel ezelőtti gyors kihalása. Még jelentősebb változást jelenthetett az állatok megszelídítése. A vadászó ember együtt vándorolt a vad állatcsordákkal, követte azok mozgását, gondoskodott takarmány- és vízellátásukról. A félvad állatcsordák mozgása, táplálkozása, azok ragadozóinak tudatos irtása már bizonyára hatást gyakorolt az élővilágra. Átalakult - bár ez csak lokális jelentőséggel bírt - a túllegeltetett területek növényállománya is. Az ember és a környezet viszonyában az első radikális változást a mezőgazdasági termelés váltotta ki. A növénytermesztésre való áttéréssel lehetővé vált, hogy az ember az

8 általa hasznosnak tartott növényeket szaporítsa és fenntartsa. Ennek viszont a Föld adott területén az eredeti növénytakaró kiirtása, regenerációjának megakadályozása volt a feltétele. Ez az eredeti élővilág (növény, állat) jelentős átalakulásához és biológiai értékvesztéséhez vezetett. A növénytermesztésre való áttéréssel a termőföld védtelenné vált. a víz és szél pusztító hatásával szemben, és így kezdetét vette a talajok eróziós és deflációs pusztulása: A földművelés kezdetén, amikor a földbőség még lehetővé tette, hogy a kimerült talajok művelésével felhagyjanak és újabb területet fogjanak művelés alá, ez a hatás csak időleges volt. A pihenés alatt a talaj és a növényzet regenerálódni tudott. A népesség növekedésével, az állandó települések létrejöttével a megművelhető föld korlátozottá vált, aminek következtében intenzívebb hasznosításra volt szükség. Megkezdődött az öntözés, az építkezések faszükségletének biztosításához pedig a hegyoldalakat borító erdők kiirtása. A fémek alkalmazásának kezdete a neolitikum negyedik szakaszára tehető. A réz és a bronz előállításának felfedezése és felhasználása lehetővé tette a tartós szerszámok készítését. Fokozta a kereskedelmet, erősítette a kapcsolatot az egyes embercsoportok között. Az ércek bányászata és a fémművesség, különösen a vasmegmunkálás, óriási mennyiségű élőfa szükségletével (fával és faszénnel olvasztották a fémeket) súlyos környezetterhelést indított el. Nyugat-Európában az első, jelentős területeket érintő elerdőtenedési hullám a vasművesség elterjedésének időszakára tehető. Ugyanakkor. a fémekből készült tartós eszközök forradalmasították a földművelést, ami viszont a környezetbe való egyre durvább beavatkozást eredményezte. A szántás, mint a növénytermesztést megalapozó művelet, nagy felületen bontotta meg, irtotta ki a természetes gyepet. Ezzel kezdetét vette a bioszféra diverzitásának (faji sokféleségének) mesterséges csökkentése, ami az adott ökoszisztéma instabilitásához vezetett. Az öntözésnek, ami a szántással csaknem egyidőben terjedt el (Egyiptomban 5050 évvel ezelőtt épült öntözőcsatornákat találtak), ugyancsak volt nem kívánatos mellékhatásé, a másodlagos szikesedés. Ez ősi kultúrák pusztulásához vezetett. Ezek voltak az első komoly figyelmeztetések arra vonatkozóan, hogy nem lehet büntetlenül beavatkozni a természeti rendszerek működésébe, ha nem ismerjük cselekedeteinknek az egész rendszerre gyakorolt következményeit. A környezeti hatás szempontjából a közlekedés fejlődése is meghatározó tényező volt. Az eredeti mediterrán erdők kiirtása a hajóépítés fellendülésének, a szárazföldi közlekedés fejlődésének (kerekes kocsik tömeges elterjedése) idejére tehető (i.e ). Az erdők megújulását nehezítette a legeltetés elterjedése, és az azzal járó talajerózió. Mindeközben az emberiség lélekszáma folyamatosan emelkedett, időszámításunk kezdetére kb. 200 millió volt. Ez vezetett a települések méretének növekedéséhez, ami együtt járt a fa- és kőanyag még fokozottabb kitermelésével, a szemétkezelés, szennyvízelvezetés, fűtés gondjainak gyarapodásával. A középkor gazdasági hanyatlásainak időszakai, a háborúk és járványok okozta népességcsökkenés, jó hatással volt a bioszférára. Lehetővé vált a természetes vegetáció és állatvilág újbóli térhódítása. A népesség legnagyobb visszaesése az közötti

9 pestisjárvány idejére esett. Európa lakossága 1300-ban 73 millió volt, 1400-ra 45 millióra csökkent, majd 1550-ben újra elérte a 73 milliót. A pozitív változás tehát csak átmenetinek bizonyult a bioszféra változásának egyébként töretlen folyamatában. A gazdasági-technikai fejlődésben a környezethez való viszony szempontjából egyre újabb elemek jelentek meg. A században megkezdődött a víz energiájának hasznosítása, amit a vízimalmok megjelenése mutat. A kicsivel később elterjedő szélmalmok környezeti hatása kedvezőbb volt a vízimalmokénál, mivel feleslegessé tették a nagy duzzasztógátakat. A kőszénnek, mint új, hatékony energiahordozónak az alkalmazása az erdők kímélése szempontjából eleinte hasznos volt. Azonban később, a gőzgép feltalálása, a fémolvasztás és -megmunkálás egyre növekedő kőszénigénye meghatározó energiahordozóvá tette. Ezáltal a környezet károsításában játszott szerepe fokozatosan nőtt és ma is jelentős. A 14. századtól folyamatosan új iparágak alakultak ki: építőipar, textilipar, vasipar, gépgyártás. Ezekhez társult a közlekedés fejlődése (vasút, gőzhajó), a mezőgazdasági munkák gépesítése. Olvasnivaló A természeti környezet folytonos átalakulása a középkorban hazánk területén... Az ember és a természeti környezet közötti egyensúlyt harmonikus viszonyuk teremtette meg. Az ember bőven vett a természet terített asztaláról, ám igyekezett is fogyasztását pótolni, alkalmat adni és engedni az élővilágnak a regenerálódásra. A természettel való együttélés olyan formája virágzott, mely megfelelt a korabeli gazdasági igényeknek és a demográfiai szükségleteknek. Jól példázza az érvényesülő szemléletet a közép- és alsószakasz jellegű folyók mentén - ide tartozott a korabeli ország jelentős hányada - a vízjárásra épülő komplex gazdálkodás. Szabályozták a vizek járását, de nem a mai értelemben vett árvédelem kívánalmai szerint - erre akkoriban kevésbé volt szükség, mert a települések még elfértek a dombokon és a folyó menti hátságokon -, hanem a pusztító áradás megszelídítése és hasznosítása céljából. A csatornák, ágak, a fokok (a folyóparti ármentes térszint mesterséges átvágásai) és az alacsony gátak elsősorban azt szolgálták, hogy a víz ne rombolva, gyorsan, hanem szétterülve, lassan vonuljon le. Ily módon fölfrissülhettek az állattenyésztésben nélkülözhetetlen rétek és kaszálók, hiszen a földművelés bármennyire is tért nyert, a lábasjószág. (szarvasmarha, ló) a középkorban a legfontosabb vagyontárgyak közé tartozott. Az árhullámoktól föltöltődtek a folyóvizekkel kapcsolatban álló halastavak, a kitűnő ivóhelyül szolgáló mellékágak. A középkorban a hal sokkal jelentősebb néptáplálék volt, mint a későbbi századokban....hal volt bőven. A vízgazdálkodási módszer a kedvező éghajlati és biológiai feltételekkel együttesen a korabeli Európában páratlanul gazdag halállományt teremtett és tartott fenn Magyarországon. A kései középkorban kialakult toposz 2 szerint itt a vizek 2 toposz= egy nép állítólagos vagy valós jellemzõ sajátossága

10 egyharmada halakból áll és csak kétharmaduk valóban víz. Az erdőn-mezőn található vadgyümölcsök és ehető gyökerek, termések, melyeket a lakosság rendszeresen begyűjtött, az akkori népsűrűség mellett kiapadhatatlan készleteknek mutatkoztak. (Kósa László: Ki népei vagytok? " Magyar Néprajz. Planétás Kiadó p) Megállapíthatjuk, hogy a történelmi középkortól a 20. századig terjedő időszakban a települések növekedése, az ipar számára szükséges faanyag nyerése és a mezőgazdaság terjeszkedése következtében egyre nagyobb nyomás nehezedett a környezetre, elsősorban a legfajgazdagabb erdei ökoszisztémára, ami annak visszaszorulásához, majd egyre nagyobb arányú kiirtásához vezetett. A 20. században felerősödő, illetve újként megjelenő, a környezetre gyakorolt hatás szempontjából legfontosabb folyamatok a következők: a népességnövekedés; a városok számának, méretének, a beépített területek arányának emelkedése, az építészetben a beton és vasbeton elterjedése, melyek a bioszféra természetes életterének csökkenéséhez, az élőhelyek beszűküléséhez vagy megszűnéséhez vezettek; a bioszféra sok fajának közvetlen el- és kipusztítása; a mezőgazdaságban egyre több vegyszer alkalmazása, melynek következtében degradálódott a talaj és élőhelyek egész sora pusztult ki. Átformálódtak a természetes életközösségek, illetve a genetikai tartalékot tekintve sokkal értéktelenebb úgynevezett kultúr-ökoszisztémák jöttek létre; a meg nem újuló energia- és nyersanyagforrások kimerülése az exponenciális ütemű kiaknázás miatt; az erdőirtás áthelyeződése a trópusokra. Az esőerdők kiirtásának legfőbb oka az ottani országok gazdasági, társadalmi elmaradottsága, anyagi kiszolgáltatottsága. Ennek következménye, hogy számos faj végleg eltűnt vagy rövid idő alatt el fog tűnni bolygónkról. A tudományos-technikai fejlődés következtében kialakuló új energiaforrás, a nukleáris energia megjelenése az iparban, a haditechnikában, a közlekedésben; új, mesterségesen előállított anyagok az ún. műanyagok elterjedése a termelés és fogyasztás minden területén; a közlekedés kapacitásának bővítése, ami óriási energiafogyasztással és hatalmas mennyiségű égéstermék környezetbe juttatásával jár; elektromágneses hullámok, hang- és egyéb rezgések természetes mértéket meghaladó terjedése környezetünkben. A felsorolt folyamatokon kívül jelentős környezetszennyezést okoz egyrészt a megtermelt javak fogyasztása, másrészt a környezetkárosító iparággá fejlődött turizmus. Ezek együtt járnak a közúti forgalom, a háztartási hulladék és a szennyvíz mennyiségének növekedésével. Mindezek alapján a múlt századra vonatkozóan az ember és környezete viszonyát illetően megállapíthatjuk, hogy az exponenciálisan növekvő lélekszámú emberiség társadalmi-gazdasági tevékenységei olyan mértékű környezetszennyezést okoznak, ami az élő és élettelen környezetet, sőt közvetlenül az embert is a Föld története során még soha nem tapasztalt mértékben veszélyezteti és pusztítja.

11 Világossá vált, hogy a társadalmi-gazdasági tevékenységek nemcsak az adott térség környezeti állapotában vezethetnek maradandóan káros következményekhez, hanem hatásaik akaratlanul is, de földi méretekben jelentkezhetnek. Világossá vált az is, hogy a jövőben a fejlődés csak akkor fenntartható, a jólét a fejlődő' országok számára csak akkor elérhető, illetőleg az egyes országokban elért jólét csak úgy tartható meg, ha annak környezeti és természeti feltételei is fennmaradnak, folyamatosan megújulnak. Tehát újra meg kell találni a természet és társadalom közötti harmóniát. A közös felelősség tudatában, a nemzeti érdekeket szem előtt tartva, kompromisszumot kell találni nemzetközi szinten a fenntartható fejlődés, a világméretű környezeti problémák megoldására. 1. Melyek a globális problémák? Globális problémaként értelmezzük mindazokat a környezeti, gazdasági, társadalmi folyamatokat és jelenségeket, amelyeknek hatása a Föld egészére terjed ki, az emberiség jövőjét fenyegeti. Elhárításuk, illetve kezelésük csak globális méretekben, a Föld népességének összehangolt, együttes cselekvési programjával valósítható meg. A globális problémák egyrészt társadalmi (humán), másrészt gazdasági, harmadrészt környezeti (ökológiai) feszültségek formájában jelentkeznek. A humán világkrízis főbb elemei: a túlnépesedés, a népesség egyenlőtlen eloszlása a Földön, a szegénység, az éhezés, az analfabetizmus, az iskoláztatás hiánya, a környezeti menekültek (az ember által előidézett természeti katasztrófák, gazdasági kilátástalanság végett kénytelenek elhagyni szülőföldjüket), a gazdag és szegény népek közötti szakadék, amely nem csökken, hanem egyre nő. Az ökológiai világkrízis főbb elemei: a meg nem újuló természeti erőforrások - energiahordozók, ásványi nyersanyagok - véges készletei, tehát kimerülésük veszélye, a megújuló természeti erőforrások (p1: vizek, termőföld) fokozódó szennyeződése és degradációja, a biológiai sokféleség veszélyeztetettsége, az édesvíz-készletek korlátozottsága, az üvegházgázok mennyiségének növekedése, a savas esők kialakulása, az ózonréteg vékonyodása, az erdők, különösen a trópusi erdők gyors fogyatkozása, a bioszféra hulladékbefogadó képességének korlátozottsága. A humán és az ökológiai világkrízis okai természetesen nem választhatók el a gazdasági globális gondoktól, összefonódásuk sokszálú. Mint már megállapítottuk, az egymással szorosan összefüggő globális problémák kezelése minden országra kiterjedő, nemzetközi együttműködést igényelnek. Az utóbbi évtizedekben egyre nőtt az ezeket enyhítő, a fenntartható fejlődés szempontjából meghatározó nemzetközi természetvédelmi és környezetvédelmi egyezmények száma, de az előrehaladás a megoldás irányába ennek ellenére lassúnak mondható. Meg kell állapítani, hogy a riói találkozó (1992) óta a globális környezeti problémák - a klímaváltozástól az egyes fajok kihalásáig, az erdők pusztulásáig és a vízkészletek megfogyatkozásáig - általában súlyosbodtak. A. gazdaság hatalmas egyenlőtlenségei továbbra is megmaradtak: a világ népességének egyötöde napi egy dollárból vagy még kevesebből él, míg a világ gazdagjai a bőség olyan tüneteitől szenvednek, mint például az elhízás. Bár a fenntartható fejlődés szempontjából döntő fontosságú környezeti és társadalmi kérdések kétségtelenül egyre több ember, civil szervezet érdeklődését, figyelmét keltették fel az 1990-es években, a globális környezeti kérdések terén még nagyon sok a tennivaló.

12 sor. A következőkben a Föld legfontosabb globális problémáinak bemutatására kerül 1.1. A túlnépesedés, a szegénység és az éhezés A világ népessége 1950-ben 2,5 milliárd volt, amely 2000-re 6,1 milliárdra emelkedett! Az ENSZ népesség-eloszlási előrejelzése szerint 2050-re 7,9-10,9 milliárd közötti szint várható! Ezek döbbenetes adatok! Az ember és környezete közötti kapcsolat történeti áttekintéséből következően megállapíthatjuk, hogy ez a jelenség a Föld véges ökológiai rendszerében inkább aggodalomra ad okot, számottevő és pillanatnyilag nem kiküszöbölhető hátlányai miatt. Gondoljunk csak a termelés és a termelékenység gyorsuló ütemű növelésére az életszínvonal emelkedése érdekében! Ezek a levegő és a vizek szennyezéséhez, valamint további ökológiai kártételekhez, a természeti erőforrások (termőföld, víz, fa) egy főre eső mennyiségének számottevő csökkenéséhez vezetnek, még körültekintő gazdálkodás esetén is. Az egyenlőtlen népesség eloszlás miatt tovább fokozódnak az élelmezési gondok, tartósítva a gazdag és szegény országok közötti jövedelmi szakadékot. Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy a legtöbb fejlődő ország jelentősen eladósodott, ami miatt rákényszerülnek természeti tőkéjük felélésére (túllegeltetni, túlhalászni, fokozni az erdőkivágások ütemét). Ez természeti erőforrásaik további degradációjához vezet, ami viszont visszaveti gazdasági növekedésüket. A szegénység és a környezetvédelem kérdése így országos és globális szinten is összefügg. A szegénység - mely több mint egymilliárd embert érint - leküzdéséhez szükség van az erőforrások igazságos elosztására, a fejlett országokban a fogyasztási szokások megváltoztatására, a fejlődő országokban pedig a népesség-gyarapodás megfelelő mértékű csökkentésére. A fejlődő országok nagy része felismerte, hogy ha népességük a maihoz képest lassabban gyarapodik, akkor élelmezési gondjaik kevésbé lennének súlyosak és környezetüket is kevésbé terhelnék, fejlődésük felgyorsulhatna. A lakosság élelmezésének napi gondjai azonban olyan mértékűek, ami megakadályozza ezekben az őrszágókban a hosszútávon-hatékony megoldások keresését Az élelmiszertermelés növekedésének lassuló üteme A mezőgazdasági termelés lassuló növekedése egyrészt a természeti erőforrások minőségének romlására, másrészt az agrártechnológiák tartalékainak csökkenésére vezethető vissza. A környezet fokozódó pusztulása, mint a talajok degradációja, a légszennyeződés, az erdők pusztulása miatti gyakoribb és nagyobb vízbőségű árvizek, a vízadó rétegek kimerülése, a terménynövények nemesítésében hasznosítható növények változatosságának csökkenése stb., mind-mind korlátozó tényezői a mezőgazdasági termelésnek. Ugyanakkor, annak biztosítania kell a világ gyorsan emelkedő népességének kielégítő táplálását. A művelt területek terjeszkedése gyakorlatilag világszerte megállt. Ennek oka az, hogy az erdőirtások, a szűzföldek feltörése, mocsarak lecsapolása, legelők felszántása révén megszerzett termőterületek művelésben tartása drága. Rajtuk az intenzív gazdálkodás nyereségesen legfeljebb csak rövid távon folytatható. Ez az egyik magyarázata a

13 túltermeléssel jellemezhető országok termeléscsökkenésének. Azok ugyanis gazdasági okokból felhagyják a marginális területek művelését és visszaerdősítik vagy gyepesítik azokat. Jelentősen lelassult az egész világon az öntözött területek növekedési üteme is. Okaként a vízhiányt és az energiahiányt lehet említeni, de az emelkedő költségek vagy a helytelen öntözési szokások miatt tönkretett termőföld is korlátozza alkalmazását. A nyolcvanas évek közepétől a műtrágya felhasználás növekedési üteme is számottevően lelassult. Visszaszorulásában szerepet játszik azok árainak emelkedése, az állami dotációk megszűnése, a műtrágya használat csökkenő gazdaságossága. További okok: a környezeti kártételek, a talajvizek és a felszíni vizek nitrátosodási folyamata és az élelmiszerekben visszamaradt vegyi maradványok egészségkárosító hatása A globális éghajlat-módosulás A napjainkban egyre sokasodó környezeti problémák listáját vezető klímaváltozás szintén az utóbbi évtizedben került előtérbe. A tudósok addigra jobban megismerték az üvegházgázok kibocsátása, a magasabb léghőmérséklet, a tenger szintjének emelkedése, valamint a megszaporodott és intenzívebbé vált szélsőséges időjárási események közötti összefüggéseket. Az emberi tevékenységek okozta globális környezeti kockázatok között különösen nagy figyelmet kapott az üvegházhatású gázok légköri mennyiségének növekedése. Üvegházhatású gázok: a szén-dioxid (mennyiségének alakulását elsősorban a fosszilis tüzelőanyagok elégetése befolyásolja (közel 97%)), a metán (forrása legnagyobb mértékben a szilárd hulladék), a dinitrogén-oxid (kibocsátásában meghatározó mértékű a mezőgazdasági tevékenységek és a közlekedési eredetű emisszió részesedése), szulfát- és nitráttartalmú légköri lebegő részecskék (elsősorban a fosszilis energiahordozók elégetéséből származnak). A légkör szén-dioxid tartalma az ipari forradalom előtti állapotokhoz képest világszerte egyharmadával megnövekedett. Az ipari forradalom óta ugyanis az ember a fokozódó fosszilis szénkészlet-felhasználásával, a szén-dioxidot megkötő erdők egyre nagyobb mértékű irtásával beavatkozott abba az egyensúlyi állapotba, amely hosszú időn keresztül jellemző volt a szén légkör-bioszféra-földkéreg közötti körforgalmára. A megfigyelési adatok ugyan még nem támasztják alá kellő bizonyossággal, hogy már megkezdődött volna az éghajlatváltozás, a számítások viszont arra intenek, hogy az egyre erősödő légköri üvegházhatás következtében megnövekedett e jelenség kockázata. A jégtakarók vizsgálata azt mutatja, hogy az elmúlt év alatt a légköri szén-dioxid szintje soha nem volt ennyire magas, mint most. Amióta a meteorológiai mérések a 19. században elkezdődtek, a globális hőmérséklet görbéi szerint az 1991-es évtized volt a legmelegebb. Az utóbbi évszázadban mérték a tudósok a tengerek átlagos szintjének cm-es emelkedését is. Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) 2001-ben kiadott értékelő jelentése kimondta, hogy az utóbbi ötven évben tapasztalható felmelegedés túlnyomó részt az emberi tevékenység következménye. A légkör összetétele és hőmérséklete közötti összefüggés lényegében igazoltnak tekinthető. Ha a légkörben

14 megnő az üvegházhatású gázok mennyisége, ez erősíti a hőelnyelést, és jobban megemeli a Föld-légkör rendszer hőmérsékletét. Egyöntetű vélekedés alakult ki arról, hogy a jelenlegi kibocsátási trendek folytatásával a Föld felszíni átlaghőmérséklete a 21. század közepére 1-4 C-kal emelkedhet, így néhány évtized alatt magasabbra szökhet, mint a legutóbbi tízezer év folyamán valaha. Addig, míg az üvegházhatású gázok légköri mennyiségének emelkedése és hatásának következménye ma már egyértelmű tény, addig az éghajlatváltozás következményeinek, hatásainak megítélésében számos bizonytalanság van. Erről megoszlik a kutatók véleménye, előnyös és hátrányos tulajdonságokról egyaránt szó esik. A szakirodalom a legfontosabb hatások között említi az alábbiakat: A világóceán szintjének emelkedése, amit az óceánok hőtágulásának, a hegyvidéki gleccserek olvadásának és a grönlandi jégtakaró déli, határai visszahúzódásának tulajdonítanak. A vízszint-emelkedés kedvezőtlenül érintené á partvidéki településeket és ökoszisztémákat, sóval szennyezné a talajvízkészleteket. A klímazónák áthelyeződése, ami a mezőgazdaságban okozna komoly problémákat: nőne az. öntözési igény, csökkenne a megművelhető termőterület, nőne a folyóvizek szennyezettsége; hiszen ugyanaz a tömegű szennyezőanyag kisebb hozamú vizekbe kerülne. A hőmérséklet és csapadékértékek megváltózása: veszélyeztetné a biomokat, mivel azok földrajzi övezetként helyezkednek el és nem képesek ilyen gyorsan alkalmazkodni a megváltozó külső körülményekhez. A földi éghajlat emberi tevékenység hatására történő megváltozásának vizsgálata mindinkább rávilágított a folyamatok és a kiváltó okok globális voltára, illetve a várható következmények regionális jellegére. Egyértelművé vált, hogy világméretű problémáról van szó, és hogy a szükséges teendők kidolgozása és eredményes végrehajtása csak hatékony nemzetközi összefogással valósítható meg. Ezen összefogást tükrözik a globális probléma további súlyosbodásának megakadályozását, környezeti hatásának csökkentését célul kitűző egyezmények. Ezek közül az egyik leghatékonyabb az 1992-ben, New Yorkban elfogadott ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezmény. Ezt 1992-ben az ENSZ Környezet és Fejlődés konferencia keretében nyitották meg aláírásra. Olvasnivaló Ki a felelős...? Gondolatok a levegőszennyezésről...az írásos anyag olvastán felfogtam, hogy. az országnak talán legszennyezettebb zónájában járok (Bp. XXII ker. Metallochemia gyár környéke), a bőröm viszketni kezd, és önkéntelenül is a romlásra utaló jeleket vélem felfedezni a környezetben. A levegőben mintha enyhe füstszagot éreznék a kötésig érő gaz is mintha beteges barnán, száradna, megdőlve eltakarja a gyalogösvényeket. Lejjebb a járda szélén egy halott feketerigó fekszik. Igyekszem legyűrni magamban a rossz hangulatot, már majdnem sikerül, mikor a gyárkerítéshez érve megpillantok egy meszelt feliratot: Halálgyár!" (Moldova György: Magyarország szennybemenetele. Dunakanyar p.)

15 Mit tesz hazánk az üvegházhatású gázok légköri mennyiségének csökkentéséért?...az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményéhez csatlakozva Magyarország vállalta, hogy a további hazai szén-dioxid kibocsátás viszonyítási alapjának az közötti időszak átlagos kibocsátási szintjét tekintve a gazdasági tevékenységekből eredő összes széndioxid kibocsátás 2000-ben és azt követően nem fogja meghaladni az közötti időszak átlagos évi kibocsátási szintjét. Az Egyezmény Részes Felei Konferenciájának a harmadik (Kyoto, december) találkozóján már nemcsak üvegházhatású gázok kibocsátásának a stabilizálásáról, hanem 2010-re bizonyos mértékű csökkentéséről is megegyezés született. Magyarország az közötti bázisidőszakhoz képest 6%-os csökkentést vállalt a közti időszakra. Magyarország 1997-ben csatlakozott a Nemzetközi Energiaügynökséghez, amely az OECD 3 független testülete. E csatlakozás részét képezi annak a piacgazdasági átmenetnek és a nyugati integrációs folyamatnak, amely 1990 után kezdődött meg. Magyarország a következő években előreláthatólag csatlakozni fog az Európai Unióhoz is. Ez még további változtatásokat kíván az,ország energiaszektorában az átmeneti időszakban végrehajtott jelentős változásokon felül....magyarország az Éghajlatváltozási Keretegyezményt 1992-ben írta alá, 1994-ben ratifikálta, és kötelezettséget vállalt szén-dioxid-kibocsátásának csökkentésére. Az ország összes elsődleges energiatermelése 1989 után összeomlott, és a korábbi szint elérése 2010-nél előbb nem. várható, így Magyarország bizonyosan teljesíteni tudja vállalt kötelezettségét. Azonban szabad mozgástér van az energiahatékonysági fejlesztések területén. (Szabó-Pomázi: Magyarország környezeti mutatói Környezetvédelmi Minisztérium Budapest p.) 1.4. A vízkészletek szűkössége és szennyezettsége A 20. század másik nagy jelentőségű környezeti kérdése a vízhiány. Ez a nemzetközi problémák listájára az 1990-es években került fel, amikor is a vízkészlet és a vízszükséglet közötti óriási szakadék, valamint a vízzel kapcsolatos aggályok és konfliktusok ráirányították a figyelmet. Miért jelent problémát a vízfelhasználás egyre növekvő mértéke? Azért, mert az egyre növekvő ellátásnak ezen a területen is korlátai vannak. A földi édesvízkészletnek egy része megújuló, más része fosszilis víztartó rétegekben halmozódott fel. A talajvíztartalékok a permanens használat miatt kimerülnek, ugyanakkor a megújuló vízforrásokat is helyenként túlhasználják (a felhasználás adott helyen nagyobb, mint a víz körforgása révén évente rendelkezésre álló vízmennyiség). A vízhiány pótlására a megoldást a vízkészletek átcsoportosítása jelenti (gátak; folyóterelések), ami kiélezi az ellentétet a víz kettős szerepe között. A víz egyrészt nyersanyag, ami az ipari és mezőgazdasági termelés termelékenységének növekedését szolgálja, másrészt minden, a földön élő faj és életközösség számára nélkülözhetetlen anyag. A növekvő gazdasági célú felhasználás következtében kevesebb jut az ökoszisztémák fenntartására. Ahonnan vizet vezetünk el, ott súlyos veszélybe kerül mind az eredeti élővilág, mind az élettelen környezeti tényezők. Az édesvizek veszélyeztetettségét a kimerülésük mellett fokozódó 3 OECD=Gazdasági Együttmûködési és Fejlesztési Szervezet

16 szennyeződésük is jelzi. Az ipari, a mezőgazdasági, a kommunális szennyezőanyagok közvetlen és közvetett módon folyamatosan terhelik a vizeket. A víztisztításra ugyanakkor a világ egyes régióiban egyáltalán nem fordítanak gondot. Vagy egyáltalán nem tisztítják azokat, vagy eltérő hatékonyságú technológiákat alkalmaznak. Az ENSZ a Föld vízkészletét felmérve a 90-es évek végén úgy becsülte, hogy a világ népességének egyharmada olyan országban él, amelyekben a lakosság vízigényét nehezen vagy egyáltalán nem tudják kielégíteni. Ezt a jelenséget nevezték el vízstressznek, ami különösen a szegényeket sújtja. A világon több mint egymilliárd ember nem jut hozzá biztonságos, tiszta ivóvízhez. A fejlődő országokban élő népességnek kb. a fele szenved fertőzött víz vagy élelmiszer okozta betegségekben és napi ezerre becsülik azok számát, akik vízzel terjedő betegségekben halnak meg. Olvasnivaló Karinthy Ferenc: Iszap, olaj, boldogság (A. Duna állapota Leányfalunál az 1980-as évek közepén)...tíz vagy tizenkét éve szúrták el, addig nem volt semmi baj. Kotrók jelentek meg, s valami olyan szerencsétlenül, rossz nyomon vájták ki a folyó medrét, hogy azóta mindent idehord, az enyhén ívelő leányfalusi partra, csak rak és rak és rak... Augusztusban, szeptemberben, mikor a szint alacsony, már nézni is ijesztő a híres üdülőhely előtt végig a széles, itt-ott harminc méteres iszappadot, üres konzervdobozokkal, ócska lábasokkal, műanyag tasakokkal telehintve, csöndes időben a kellemes illatát is érezni. Áthatolni rajta pedig úgyszólván képtelenség, se ki, se be, térdig, derékig lehúz, aki nem tud idejében kikecmeregni, tán bele is fúlna, mint az Ecsedi-lápba. És az iszap egyre nagyobb és több és magasabb - mi lesz a vége?...további sirám maga a víz: olajos, kátrányos, ragacsos, hatalmas, gomolygó foltokkal, melyek a szivárvány színeiben hirdetik a civilizáció üdveit, néha meg olyan a szaga, mint az útépítéseké hengerelés közben. Tudom, hogy ez nem a Duna specialitása, láttam a Rajnát, Amerikában a vastag lepedékkel fedett Eire-tavat, s ha csupán képen is, a beleszennyezett gyúanyagoktól lángra lobbant Cuyahoga folyót. Így hát csak egy kis tűnődő mélabúval gondolok vissza kamaszkorom savanykás-hűs, üde ízű és aromájú, friss puha-zöld Dunájára, ahogy beleharaptunk, amikor a túlsó ágban, Verőcén kiúsztunk Devecseriékkel a fölfelé dohogó vontatókhoz, hogy hátul a ladikba kapaszkodva felhúzhassuk magunkat Kismarosig vagy akár a szigetcsúcsig, s újra lecsurogjunk, nem bírtunk betelni vele. (Szülőföldem Magyarország. Kossuth Könyvkiadó p.) 1.5. A termőföld eróziója. A sivatagosodás A sivatagosodás bizonyos természetföldrajzi adottságokhoz, például az éghajlathoz kötött, de meghatározó az emberi tevékenység is, amit társadalmi folyamatok irányítanak. Éghajlatilag azok a területek a legveszélyeztetettebbek, ahol többéves száraz periódusok vissza-visszatérnek. Hosszan tartó aszálykor a növényzet egy része kipusztul, ami több összetevőn keresztül a csapadék további csökkenéséhez vezet. Ez a folyamat,

17 az emberi beavatkozás hatására bekövetkező nagyobb mértékű növénypusztulás következtében felgyorsulhat. A mezőgazdasági területeket a talajkárosodás különféle formái veszélyeztetik. Ilyenek a szél- és vízerózió, a legelők állapotának leromlása, az öntözött termőföldek elmocsarasodása és elszikesedése. Mindezeket a folyamatokat az elsivatagosodás fogalomba soroljuk. A termőföld mennyiségi és minőségi csökkenéséhez és a sivatagosodási folyamat felgyorsulásához vezet az ipar, a városok, az infrastruktúra stb. egyre növekvő helyigénye, a természettől elhódított" (szűzföldek, legelők feltörése, őserdők kiirtása) és művelésbe vont területeken történő mezőgazdasági termelés, majd a fokozódó költségek miatt azok parlagon hagyása. A társadalmi folyamatok közül a fejlődő országokra jellemző gyors népességnövekedés meghatározó tényező a sivatagosodásban, mivel valamennyi közvetlen hatás, ami a környezet degradációjához vezet, ebben gyökerezik. A szakirodalom, attól függően, hogy a sivatagosodás minek a hatására következik be, megkülönböztet természetes", és ember okozta" vagy antropogén" sivatagosodást. Az előbbinek létrejöttében az éghajlatváltozás és más természetföldrajzi adottságok a döntőek, az utóbbiban az emberi tevékenységek. Az aszály hatásai és az elsivatagosodás veszélye leginkább a fejlődő világ, illetve a legkevésbé fejlett országok társadalmi-gazdasági rendszereit sújtja. Az óriási közvetlen anyagi kárral és természeti katasztrófával nemcsak ezeken a területeken kell számolni. D-, Ny- és K-Európa több térségében, É- és D-Amerikában, Ausztráliában és Ázsia egyes vidékein a fejlett országokban is előfordulnak súlyos aszály veszteségek és elsivatagosodási talajdegradációs következményeket okozó száraz időszakok. Az utóbbiak Magyarországon is károsítják egyrészt a termesztett növényeket, másrészt a természetes növénytakarót, illetve a felszíni és felszínalatti vizeket A biológiai változatosság, sokféleség veszélyeztetettsége A fajok sokfélesége Földünk egyik legfőbb és pótolhatatlan kincse. A biológiai változatosság nélkül nincs szelekció, sem természetes, sem mesterséges úton nem válogatódnak ki olyan élőlények, amelyek képesek lennének alkalmazkodni a változó környezethez. Az alkalmazkodásra ugyanakkor óriási szükség van a környezetben bekövetkező gyors változások miatt, aminek az igazolására az előzőekben is láttunk jó pár példát. A Földön kialakult flóra és fauna sok millió éves evolúció eredménye. A biodiverzitás veszélyeztetettsége ugyanakkor csak a 90-es években került erőteljesebben a figyelem középpontjába. A Nemzetközi Természetvédelmi Unió, az IUCN a 90-es évek közepén felmérte a Földön kihalással fenyegetett csoportok arányát és az alábbiakat tapasztalta: a harasztok és virágos növények 12,5%-a, a madarak 11%-a, a hüllők 20%-a, az emlősök 25%-a, a kétéltűek 25%-a, a halak 34%-a. Az IUCN 2000-ben készült újabb felmérése szerint nőtt a veszélyeztetett fajok száma, főként az emlősök és madarak körében:

18 Megállapították azt is, hogy a 11 ezer veszélyeztetett faj 18%-a kritikus mértékben veszélyeztetett". Ezek az arányok a biológiai sokféleség földi méretekben komoly mértékű és rohamos csökkenését támasztják alá és igazolják. A becslések szerint, ha a jelenlegi trend változatlanul folytatódik, akkor 2050-re a most élő fajok 25%-át elveszítjük, ami a földtörténet során példátlan sebességű fajpusztulást jelentene.' A fajok számának gyorsütemű csökkenését többek között élőhelyeik megszüntetése, a népességnövekedés több közvetlen és közvetett következménye, a természeti erőforrások nem fenntartható - megújulásukat lehetetlenné tevő - kiaknázása okozza. Az élőhelyek közül az egyik legfontosabb és legveszélyeztetettebb az erdő. A FAO (az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete) és a WRI (World Resources Institute - Világ Erőforrásai Intézet) szerint is az 1990-es években a világ erdősített területei tovább fogyatkoztak; bár a veszteség mértékéről különböző vélemények alakultak ki. Ez olyan tendencia, amely nemcsak az erdők ökológiai rendszerét érinti, hanem 40 országban élő 1,7 milliárd embert is, akiknek szüksége van az erdőre bizonyos javak és szolgáltatások miatt. Hasonlóan a vízhiányhoz, az erdőirtás is a szegényeket érinti a leginkább. Az erdők pusztulásának közvetett hatásai is súlyosak. A fák szabályozzák ugyanis a víz áramlását a talaj és légkör között, gyökereik stabilizálják a talajt, elejét véve az eróziónak. Ágaik, kérgük, leveleik és talajuk, az ökológiai rendszerek közül a legnagyobb biodiverzitású életnek adnak otthont. Az erdőirtás életek és megélhetési források elvesztését is jelenti, gondoljunk például az erdőirtás okozta földcsuszamlásokra, áradásokra. A biodiverzitás csökkenésének másik oka a korallzátonyok kiterjedt és gyors pusztulása. A globális korallzátony-megfigyelő hálózat (GCR.MN) 1992-ben 10% korallzátony pusztulást regisztrált ig ez 27%-ra emelkedett. Véleményük szerint a kár megfékezésére indított sürgős kezelési akció nélkül 2010-re a korall pusztulásának aránya a 40%-ot is elérheti. A korallzátonyok megsemmisülése szorosan összefügg az emberi és gazdasági tevékenységgel. Valószínű, hogy a klímaváltozás miatt felmelegedő tengerek okozta nagy stressz miatt a korallok kivetik magukból a bennük élő algákat. A szennyeződés, a homok- és kőbányászat, a halászatban használt robbanóanyagok és cianidok ugyancsak stresszt jelentenek a világ korallzátonyainak. Azok pusztulása nagy mértékbég rontja az ott élő emberek esélyét a jobb életre, mivel sokaknak a korallok adnak táplálékot és munkát. A fejlődő. országokban a halzsákmány negyedét a korallzátonyok környékén fogják ki, azok védik a tengerpartokat az eróziótól, segítik a selymes homok kialakulását. Ezzel válnak vonzóvá a tengerpartok a túristák számára, ami elsődleges bevételi forrás számos trópusi országban. Olvasnivaló Gondolatok a 20. század végi Magyarország biológiai és faji sokféleségéről...az élővilág legnagyobb kiterjedésű területei a védett területeken kívül, mezőgazdasági területeken találhatók. Az 1980-as évek végéig a mezőgazdasági terület körülbelül 80%-án nagyüzemi és intenzív gazdálkodásfolyt. Az intenzív műtrágya

19 felhasználásnak az élőhelyekre és a biológiai sokféleségre nézve kedvezőtlen hatásai voltak, többek között a talaj elsavasodása és elszennyeződése, valamint a felszíni és felszín alatti vizek foszfát- és nitrátterhelése. Az állami gazdaságok és mezőgazdasági szövetkezetek által megművelt nagytáblák a tájat meglehetősen egyhangúvá tették. Az 1990-es években a mezőgazdaságból származó terhelés csökkent. A mezőgazdaság részesedése a GDP-ből az évi 15%-ról 1997-re 5,5%-ra csökkent. Az állatállomány 40%-kal az évi szint alatt van. A szerves- és műtrágyák felhasználása drasztikusan csökkent. A növényvédő szerek használata (hatóanyagban számolva) szintén csökkent, kb. 35 ezer tonnáról (1989) 8 ezer tonna alá (1995). Egyre szélesebb körben terjednek az integrált módszerek és a biogazdálkodás között a privatizáció eredményeképpen a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok által megművelt összes gazdasági terület részesedése 56%-ról 42%-ra csökkent. A nagy gazdaságoknak kisebb magánbirtokokká történő felosztása pozitív változásokat idézett elő a tájképben. Az emberi tevékenység térnyerése előtt Magyarország jelenlegi területének több, mint 70%-át borították erdők, ez ma nem éri el a 20%-ot. Az erdőterület kiterjedése az elmúlt 50 évben hektárral (1980 óta 100 ezer hektárral) nőtt és jelenleg eléri az 1,8 millió hektárt. Ez elsősorban a gyorsan növő fafajok és fajták telepítésének következménye (ezek most az összes erdőterület 10%-át adják), amely gyakran az unikális, füves ökoszisztémák kárára történt (erdei fenyő a dolomit sziklagyep, fenyők és akácosok a homokos területek esetében). Az őshonos fajokból álló természetközeli elegyes erdőállomány még mindig az összes erdőterület felét teszi ki. Az utak és autópályák bővítése szerte az országban akadályokat állított a vándorló fajok elé azáltal, hogy szétdarabolták az élőhelyeket és az ökológiai folyosókat. A vízkészlet-gazdálkodás szintén negatív hatást gyakorolt a biológiai sokféleségre, különösen a vizes területeknek a művelhetőség érdekében végzett intenzív lecsapolása és a folyószabályozás járt ilyen következményekkel. A fő vízfolyások szabályozásával a legtöbb ártéri tölgy-, kőris- és szilerdő eltűnt és puhafa-ültetvények, illetve mezőgazdasági területek kerültek helyükbe. A becslések szerint a kommunista időszakban az ország körülbelül 20%-át érte komoly ipari szennyezés. Az ipari termelés (a biológiai sokféleséget sújtó terheléssel együtt) a későbbiekben a gazdasági szerkezet átalakításával jelentősen csökkent. A tömegturizmus növekedése, amelyet az infrastruktúra fejlesztése nem követett, számos környezeti problémához járult hozzá: a Balaton kedvezőtlen vízminősége, néhány fontos idegenforgalmi régió degradációja (p1.: Velencei-tó, Bükk-hegység, szikes tavak), egyes tájelemek tönkremenetele és a biológiai sokféleség csökkenése. Az idegenforgalom sérülékeny területeken történő további növekedése, illetve a közlekedési infrastruktúra bővítése növeli az ökoszisztémák szétdarabolódását. A természetre különösen súlyos terhelést jelentenek a tóparti építkezések, a folyómenti városi és ipari fejlesztés. A legveszélyeztetettebb élőhelyek a folyómenti elegyes tölgy-szil és kőris erdők, a mocsarak, lápok, füves területek (löszgyepek és láprétek), valamint a szikes puszták.. 4 vizes élőhelyek számára a legnagyobb veszélyt a kiszáradás és az emberi tevékenységek okozta szennyezés jelenti. Számos lápot és láprétet fenyeget az eutrofizáció. Az alföldeken jelentős vízfelület maradt meg az idők során, megőrizve a vízi élet lételemeit....földrajzi elhelyezkedésének köszönhetően Magyarország az eurázsiai növény- és állatvilág nagy változatosságával rendelkezik. Több, mint 3 ezer növény- és 43 ezer állatfaj található, ezek közül 83 emlős, 373 madár, 16 hüllő, 16 kétéltű és 81 hal. Ez a sokféleség a szomszédos országokét több tekintetben felülmúlja; az ország területét is figyelembe véve elmondható, hogy Magyarország fajokban gazdag.

20 Az ökoszisztémák megszűnése, szétdarabolása és szennyezése miatt sok magyarországi növény- és állatfaj veszélyeztetett. A veszélyeztetett fajok aránya a madarak és az edényes növények esetében körülbelül 20%, a halak esetében pedig 32%. A nagy emlősök vándorlási útvonalait az infrastruktúra fejlesztés zavarta meg, és az emlősök több, mint 70 %-át a fenyegetettség bizonyos foka érinti. A kétéltűek és a hüllők, amelyek fennmaradása nagymértékben élőhelyeiktől (vizes területek) függ, mindegyike veszélyeztetett. A leginkább veszélyeztetett edényes növények a vizes területekre, a természetes erdőkre és a sztyeppékre jellemzőek; a mohafélék 3%-a veszélyeztetett, a többi közép-európai országban hasonló a helyzet. (Szabó-Pomázi:Magyarország környezeti mutatói Környezetvédelmi Minisztérium Budapest p.) 1.7. A meg nem újuló erőforrások elhasználódása A gazdaság alapvető eleme az energia, amit a gazdálkodás egészére, és a környezetre gyakorolt jelentős hatása miatt fontos kiemelnünk. A világ energiagazdasága a fosszilis energiahordozókon alapszik. Az összes szükségletnek kb %-át biztosítja a kőszén, a kőolaj, és a földgáz, kb. 5%-ot az atomreaktorok, a többit a megújuló források, mindenekelőtt a vízenergia, és a biomassza. A fosszilis energiaforrásokat nagy fűtőértékük, olcsóságuk, kényelmes használhatóságuk, és bőséges mennyiségük tette alkalmassá erre a kitüntetett szerepre. Ennek következtében kitermelésük ugrásszerűen bővült, sőt pazarló felhasználási szokások is kialakultak. Az első olajválság 1973-ban felszínre hozta alkalmazásuk néhány jelentős hátrányát és az energia probléma azóta is a világgazdaság alapvető kérdése. A globális mértékben jelentkező gondok közül az egyik a meg nem újuló energiahordozók. készleteinek véges volta és a készletek egyenlőtlen eloszlása, a másik pedig az energia-előállításból és -felhasználásból következő globális környezetkárosítás. Régóta vita tárgya, hogy mennyi időre elegendők a fosszilis energiahordozók a jelenleg jellemző vagy még gyorsabb ütemű kitermelés mellett. Ebben a kérdésben a kutatók eltérő véleményen vannak, de általánosnak tekinthető az a megállapításuk, hogy a következő évben globális energiahiány nem várható. Nagy gondot jelent a készletek egyenlőtlen eloszlása miatt egyes gazdaságok súlyos olajfüggősége, az olajtermelő országok politikai instabilitása. Ennek következtében az olajpiac nagyfokú bizonytalanságot és hirtelen változásokat mutat. Az olajválságok idején. felerősödnek az olajtól való függőség csökkentésére irányuló törekvések, például az energiaszerkezet átalakítása, más energiahordozók preferálása, az energiafelhasználás hatékonyságának növelése, a fogyasztás visszaszorítása. A meg nem újuló tüzelőanyagok gyorsan bővülő alkalmazásának egyik legjelentősebb következménye a környezet rombolása. Ezek okozzák az összes levegőszennyezés kb. 75%-át, a globális felmelegedésért felelős gázok egyik legjelentősebb komponensének, a szén-dioxidnak nagy tömegű légkörbe kerülését. Felelősek a környezet fokozódó savasodását, az ún. savas esőket okozó kén-dioxidnak a levegőburokba jutásáért is. A savas esők leglátványosabb következménye pedig az erdők pusztulása, ami mint láttuk, további környezeti problémákat indít el.