BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR

Átírás

1 BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR NEMZETKÖZI KOMMUNIKÁCIÓ SZAK Nappali tagozat VENI VIDI VICI! avagy a siker záloga Olaszországban Hasznos információk az olasz kommunikációs és kulturális sajátosságokról Készítette: Norsics Nikolett Budapest,

2 TARTALOMJEGYZÉK TARTALOMJEGYZÉK 3 BEVEZETÉS 5 I. ÁLTALÁNOS TUDNIVALÓK 7 I.1.Természeti viszonyok 7 I.1.1. Észak-Itália 7 I.1.2. Közép-Itália 8 I.1.3. Dél-Itália 8 I.2. Történelem 9 I.3. Államforma és közigazgatás 12 I.4. Népesség 13 I.5. Gazdasági élet 14 I.6. Betekintés az olasz mindennapokba 16 I.6.1. Munkaidő, nyitva tartás 16 I.6.2. Tömegkommunikáció 17 I.6.3. Étkezési szokások 17 I.6.4. Ünnepek, ünnepségek 20 I.6.5. Sport és divat 21 II. A CSIZMA LAKÓI 24 II.1. A család 24 II.2. A férfiak és a nők szerepe 25 II.3. Az oktatás 27 II.4. Az olasz nyelv 28 II.5. Az olaszok véleménye saját magukról 30 II.6. Hogyan látják mások az olaszokat? 31 II.7. Az olaszok és az idegenek 34 III. KOMMUNIKÁCIÓS SAJÁTOSSÁGOK OLASZORSZÁGBAN 36 III.1. A kommunikációról általában 36 III.2. A nem verbális kommunikáció 38 III.3. A verbális kommunikáció 40 III.3.1. Kommunikáció élőszóban 40 III.3.2. Írásos kommunikáció 41 III.3.3. Kommunikáció telefonon 42 IV. TÁRGYALÁS OLASZORSZÁGBAN 43 IV.1. Üzleti kultúra protokolláris szabályok 43 IV.1.1. Üdvözlési formák 43 IV.1.2. Üzleti etika 43 IV.1.3. Döntéshozatal, vállalati hierarchia 44 IV.1.4. Tárgyalási szokások 44 IV.1.5. Üzleti ebéd vagy vacsora, társasági események 45 IV.1.6. Ajándékozás

3 IV.2. A tárgyalás menete 47 IV.2.1. A felvezető szakasz 47 IV.2.2. A mondanivaló kifejtése 47 IV.2.3. A tárgyalás levezető szakasza 48 IV.2.4. A tárgyalások helyszínei 48 V. OLASZORSZÁG TARTOMÁNYAI 51 V.1. A régiókról általában 51 V.2. Az egyes régiók részletes bemutatása 52 V.2.1. Piemonte 52 V.2.2. Valle d Aosta 54 V.2.3. Liguria 55 V.2.4. Lombardia 56 V.2.5. Trentino-Alto Adige 59 V.2.6. Veneto 59 V.2.7. Friuli-Venezi Giulia 61 V.2.8. Emilia-Romagna 62 V.2.9. Toscana 64 V Umbria 65 V Marche 66 V Lazio 67 V Abruzzo 67 V Molise 68 V Campania 69 V Puglia 70 V Basilicata 72 V Calabria 73 V Szicília (Sicilia) 74 V Szardínia (Sardegna) 76 ZÁRSZÓ 78 IRODALOMJEGYZÉK 79 MELLÉKLET

4 BEVEZETÉS Aki külkereskedőnek készül, annak életében nélkülözhetetlen egy de inkább több idegen nyelv magas szintű ismerete. Egy nyelvet azonban csak akkor lehet kiemelkedően beszélni, ha a grammatikai egymásra vonatkoztatások mögé látunk. Ugyanis minden nép más és más logikai utat választ, amikor ki akarja fejezni gondolatait. Nem hiába szokták azt hangsúlyozni, hogy valaki akkor kezd el igazán jól beszélni egy nyelvet, akkor érez rá igazán az ízére, amikor már nem anyanyelvén gondolkodik, és azt fordítja át az idegen nyelvre, hanem a másik nyelv szabályai szerint fogalmazza meg mondandóját. Egy leendő külkereskedelmi szakember számára elengedhetetlen, hogy erre a szintre fejlessze fel tudását, hiszen az üzleti életben való részvétel, a külföldiekkel történő írásos- és személyes kapcsolatfelvétel, ill. tartás maximális felkészültséget és mély ismereteket igényel nem csak szakmai téren, hanem nyelvi területen is. De úgy is fogalmazhatnánk, hogy szakmai felkészültségünk mit sem ér az ún. nyelvi finomságok és kizárólag az adott nyelvben használatos kifejezések és szókapcsolatok alapos ismerete nélkül. Ennek hátterében a szóban forgó ország népének kultúrája, szokásai, életvitele áll. Nem fogadhatunk be tehát egy nyelvi rendszert a maga szabályaival és kivételeivel megfelelő módon, amíg nem szenteltünk kellő időt arra, hogy megismerjük azokat, akik születésük óta adott nyelvi egység alkalmazásával élik mindennapjaikat, fejezik ki legmélyebb gondolataikat. Amikor egy nyelvet elkezdünk tanulni, és már a fentiekben kihangsúlyozott kulturális háttér alapos tanulmányozásáig is eljutottunk, még mindig nem rendelkezünk minden hasznos információval ahhoz, hogy a bizalmi kapcsolaton alapuló, valóban hosszú távú kereskedelmi együttműködést alakítsunk ki. Tovább kell lépni tehát az önfelkészítésben, és a kulturális sajátosságok okait is fel kell kutatni. Meg kell ismerni azokat a történelmi eseményeket, fordulópontokat, földrajzi adottságokat és természeti tényezőket, melyek befolyásolták adott kultúra jelenlegi állapotának kialakulását. Ezen információk és adatok birtokában egyrészt bebizonyíthatjuk üzleti partnerünknek elhivatottságunkat, és hangsúlyozhatjuk azt, hogy nem egyszerűen az üzletkötés, hanem konkrétan az adott országgal történő együttműködés a célunk. Másrészt pedig ilyenfajta tudásunkkal kivívhatjuk azt a tisztelet és bizalmat a partner részéről, ami sikeres üzletkötésünk záloga lehet

5 Ha nyelvi ismereteinken túl a fent említett tudásanyagot is elsajátítottuk, akkor válhatunk igazán hatékony és eredményekben megmutatkozó tevékenységet felmutató kereskedőkké, amennyiben ismerjük az üzleti tárgyalásnak az adott országban jellemző vonásait, és az általános illemszabályokon túl maximálisan tiszteletben tartjuk és betartjuk a kifejezetten ott érvényben lévő protokolláris előírásokat is. Olaszország elkötelezett híveként dolgozatomban az olasz üzleti életben történő sikeres helytálláshoz szeretnék másokat is hozzásegíteni, és ennek érdekében a lehetőségekhez mérten (a diplomadolgozat terjedelmére vonatkozó szabályokat nem áthágva) átfogó képet adni Itáliáról. Célom továbbá, hogy hasznos ismeretekkel szolgáljak azoknak is, akik egyszerűen csak szeretik vagy szimpatikusnak találják ezt az országot, és minél több hasznos információhoz szeretnének hozzájutni vele kapcsolatban. Azoknak is ajánlom még az írást, akik már valamilyen okból elkezdték tanulni az olasz nyelvet, de az országról és az ott élőkről még nem sokat tudnak. Őszintén remélem, ha esetleg beleolvasnak majd ebbe a dolgozatba, megbizonyosodnak arról, hogy érdemes megbirkózni a nyelvtanulás gyötrelmeivel, mert egy ilyen nyelvnek a megfelelő szintű ismerete nagyon sok élménnyel ajándékozhatja meg őket a későbbiekben

6 I. ÁLTALÁNOS TUDNIVALÓK I.1. Természeti viszonyok Olaszország Dél-Európában helyezkedik el. A csizmaként elhíresült Appennin-félszigetből, két nagy (Szicília és Szardínia) és több apróbb szigetből áll. A határoló Földközi-tengert különböző peremtengerekre osztják: keletről az Adriai tenger, a csizma talpa alatt a Jóntenger, a csizma szárától nyugatra a Tirrén-tenger végül ettől északra a Ligur-tenger határolja az országot. Európa legmagasabb hegységének, az Alpoknak a déli része Olaszországhoz tartozik, hegyvonulatai továbbá az Appenninek és a Dolomit hegység, legnagyobb tavai a Maggiore, a Como és a Garda. Legjelentősebb folyói a Pó (mely a leghosszabb az országban), a Tevere és az Arno. I.1.1. Észak-Itália Ide tartozik az Alpok déli részének hegykoszorúja, a Pó-síkság, valamint az Appenninek északi lejtője. A tartományi beosztást tekintve Észak-Olaszország részét képezi Valle d Aosta, Liguria, Lombardia, Trento-Alto Adige, Veneto, Friuli-Venezia Giulia és Emilia-Romagna. Ez Olaszország legjobban iparosodott, gazdaságilag legjelentősebb része. Az Alpokban találhatók a meglehetősen hideg vizű, mély és nagy kiterjedésű hegyi tavak, a Lago di Garda(Garda-tó), a Lago Maggiore (Maggiore-tó, melynek északi része átnyúlik Svájcba) és a Lago di Como(Comói-tó). Észak-Itáliában nyugat-keleti irányban folyik a Pó, mely a francia határ közelében ered és az Adriai-tengerbe torkollik. Ez az ország leghosszabb folyója (650 km), a Pó-síkság pedig az ország legtermékenyebb és leggondosabban megművelt területe. Itt a 1. kép A Garda-tó "trentinói szemmel" búzán és a rizsen kívül a zöldségtermesztés is jelentős

7 I.1.2. Közép-Itália Itáliának ezen a részén húzódik az Appenninek északi és középső vonulata, a hegységtől keleti és nyugati irányban változatos dombvidékek vezetnek el az Adriai-, ill. a Tirrén-tengerig. Ezen országrész legjelentősebb folyója az Arno, mely Firenzét szeli át, a másik ugyancsak említésre méltó, a Tevere pedig a főváros, Róma folyója. A vidék legnagyobb kiterjedésű állóvize a Trasimeno-tó. Az itteni éghajlatnak megfelelően a növényvilág is változatos. A búza itt is kiemelt szerepet kap a gabonafélék között, továbbá megterem minden olyan gyümölcs errefelé, melyek hazánkban is honosak. Ezen a részen pínealigetekkel és pálmafákkal találkozhatunk, de szembetűnő a magasra növő ciprus és a nálunk is nagyon kedvelt füge is megterem. A közigazgatási beosztást tekintve hat tartomány tartozik ehhez a tájegységhez: Toscana, Umbria, Marche, Lazio, Abruzzo és Molise. I.1.3. Dél-Itália Az olasz csizma alsó részét három tenger határolja: az Adriai-, a Jón- és a Tirrén-tenger. Az országnak ezen a részén még működő(bár jelenleg nyugalmi állatban lévő) vulkánokkal is találkozhatunk, közülük a legismertebb az évről évre turisták tízezrei által látgatott Vezúv, mely Nápoly szomszédságában izzik. A tengerpartok mentén termékeny síkságok terülnek el, jelentősebb tó viszont nincs Dél-Itáliában. Közigazgatásilag a következő tartományok tartoznak a déli országrészhez: Campania, Puglia, Basilicata, Calabria, Sicilia(Szicília), Sardegna(Szardínia) Szicília Az olasz csizma orrától a Messinai-szoros választja el a szigetet. Az Appeninek láncolata itt is folytatódik és itt hivatalosan Szicíliai-Appennineknek (L Appennino Siculo) hívják. Nevezetesek a még mindig működő vulkánok. A legismertebb a 3000 méteres magasságig emelkedő Etna, de híres a Szicíliától északra fekvő Eoli-szigeteken az előbbihez hasonlóan még ma is működő Stromboli és Vulcano. A sziget nagy része fennsík, alföldi területei közül legjelentősebb a Cataniai-síkság. Szicília szigetén hamisítatlan citrom- és narancserdőket, valamint őshonos olajfaligeteket láthatunk, továbbá a gabona-, rizs-, gyümölcs- és zöldségtermesztés is igen jelentős

8 Nem szabad megfeledkezni a szicíliai halászokról sem. Zsákmányuk és az abból készített halételek messze földön híresek. A legtöbb itt kifogott tengeri halnak, polip- és rákfélének azonban nincs magyar neve. Szardínia A sziget a Tirrén- tengerben helyezkedik el. Felszíne főként hegyes-dombos, egyetlen ám termékeny síksága a Campidano. A keleti tengerparton hangulatos barlangokra bukkanhatunk, melyek a turisták kedvelt célpontjai. A sziget leghosszabb folyója a Tirso. A növényzetre jellemző a nagy területeket elborító macchia, azaz embermagasságú ősbozót, a tengerparton fügefákkal és datolyapálmákkal találkozhatunk, sokfelé láthatunk gesztenye- és pínealigeteket is. A tenger éppúgy, mint Szicília esetében, halban igen gazdag, egyes védett öblökben pedig még fókákban és flamingókban is gyönyörködhetünk. 2. kép A tenger varázslatos színei Szardínián I.2. Történelem Itália története több mint három évezredre nyúlik vissza. A korai latin törzsek életéről tanúskodó első régészeti leletek az i. e. II. évezredből valók. Az etruszkok i. e körül érkeztek a térségbe meghonosítva kultúrájukat és törvényeiket a sziget középső részén. I. e. 600 körül a görög kultúra nagy hatást gyakorolt a sziget déli részére; a rómaiak a görög civilizáció fontos elemeit közvetlenül átvették. Az itáliai társadalom alapjai a Római Birodalom idején teremtődtek meg, ekkor a félsziget egységes volt. A birodalom bukása után Itália egymástól elkülönülő tartományok és városállamok halmazává alakult. A Távol- Keletről behozott áruk széles körű európai kereskedelme alapozta meg Észak-Itália középkori városainak pazar jólétét, aminek legékesebb példája Genova és Velence. A XIX. század az egységes Olaszországért vívott függetlenségi háborúk kora, amikor a történelem testvéri közelségbe hozta az olasz és a magyar népet, közös hőseink voltak Garibaldi, Kossuth, Monti, Tüköry és még sok más jeles hazafi révén. A tartományok politikai egységesülésére végül 1870-ben került sor. Akkoriban Dél-Itália, Szicília és

9 Szardínia sokkal szegényebb volt, mint az ország északi része, ezekről a részekről a lakosság tömegesen menekült a nyomor elől az Egyesült Államokba. Az 1950-es évektől nagy hangsúlyt fektettek a déli régió fejlesztésére, de a felzárkóztatási folyamat még ma is tart.(azt azonban illik megjegyezni, hogy a két országrész közötti mai különbség már messze nem olyan drasztikus, mint a fentebb tárgyalt időszakokban.) A Duce néven emlegetett fasiszta diktátor, Benito Mussolini - aki 1922 és 1943 között vezette Olaszország kormányát, és a II. világháborúban Hitler oldalán állt - kétségkívül a legújabb kori Itália legszélsőségesebb alakja volt; a szövetségeseket támogató olasz hazafiak merényletet követtek el ellene, hogy megszabadítsák hazájukat a fasizmustól, Olaszország pedig csak az 1946-os választások után lett politikailag egységes, alkotmányos köztársaság. A jórészt 1945 óta felvirágzott kereskedelmi és ipari szektor főként északon összpontosul az olyan nagyvárosokban, mint Milano, Torino vagy éppen Genova. Az idegenforgalom is húzóágazat. A turisták elsősorban a tengerparti üdülőhelyeket és a műemlékekben kiemelkedően gazdag városokat, például Firenzét, Rómát, Velencét, Veronát és Pisát keresik fel. Az 1990-es évek elején korrupciós botrányok robbantak ki az országban, melyek szinte az összes politikai pártot érintették ben Silvio Berlusconi pártja győzött a választásokon, aki miniszterelnökként reformok bevezetésével kísérletezett, de az 1996-os választások eredményének következtében csak az ellenzék soraiban gyakorolhatta politikusi teendőit ben aztán ismét neki és pártjának szavazott bizalmat az ország, de az évek multával az olasz közvélemény egyre szkeptikusabb vele szemben, és az előzetes felmérések a Berlusconi-hegemónia végét jósolják a következő választásokon, 2006-ban. A mindent behálózó politika, avagy egy kis politikatörténet Az 1870-es egyesítés után annak érdekében, hogy az önálló területeket egységes királysággá forrasszák, Olaszország első uralkodói egy erősen központosított államot hoztak létre, amely tökéletesen megfelelt az 1920-ban hatalomra került fasiszta diktátor, Mussolini manipulációs céljainak. Ez a Rómából irányított, túlcentralizált rendszer túlélte a második világégést, és a köztársaságra egy túlméretezett és hatástalanul működő államapparátust, és idejétmúlt döntéshozatali mechanizmust hagyott. Az államot közel fél évszázadon át egy egyre korruptabb, katolikus-liberálszocialista koalíció kormányozta. Mivel befolyásos klientúrával rendelkezett, túlkapásai felett többnyire szemet hunytak, és a rendszer gyakorlatilag kontroll nélkül működhetett egészen a 90-es évek elejéig

10 Ekkor botrányos körülmények között fény derült a politikai és üzleti életben történt megvesztegetésekre, s a vezérkar leváltása egyik napról a másikra megtörtént. Ez az esemény az olaszok számára olyan jelentős mérföldkőnek számít, mint a világnak a szovjet birodalom széthullása. A 90-es évek elején végbement megtisztulás óta valamelyest változott a helyzet, reformok születtek az államapparátus működésének korszerűsítésére is mialatt jobb-és baloldali kormányok váltották egymást. Jelenleg a jobboldal van hatalmon Silvio Berlusconi vezetésével. Az erős jobb- és baloldali polarizáltság és viharos belpolitikai élet továbbra is jelen van az országban. A Róma-ellenes érzületű észak-olaszokat tömöríti a Lega del Nord (Északi Szövetség) elnevezésű szeparatista párt, amely egyébként imponálóan erős támogatást élvez a hagyományosan konzervatív észak- keleti körzetekben. A rómaellenesség egyébként azt jelenti, hogy északon sokan úgy gondolják, a nemzeti össztermék 20%- át produkáló észak-olasz tartományok pénzügyi és gazdasági központja, Milano érdemelné a fővárosi címet. Az észak-olaszok közül sokan továbbá azon a véleményen vannak, hogy nagyrészt ők tartják el a fejletlenebb délt; ez az álláspont mindenesetre folyamatos feszültségek forrása. - Pár évvel ezelőtt az egyesült Itália esetleges felbomlása körül támadt feszültségek enyhítése érdekében a többi meghatározó politikai erő egyetértésre jutott abban, hogy az országot a német modellhez hasonlóan szövetségi rendszerként helyezik új alapokra, jelentős pénzügyi és önkormányzati függetlenséget biztosítva az egyes tartományoknak. Olaszországban egyébként minden politikai tartalommal bír, még az élelmiszer is; egyfajta nemzeti rögeszme a dolgok jobb- vagy baloldallal történő összekapcsolása. Az ország különböző ideológiáknak szentelt temérdek napilapja is ennek következtében jött napvilágra. Annak ellenére, hogy Olaszország nemzetközileg elismert szabad sajtója az események egészséges megvitatását tartja legfőbb feladatának, sok olasz olyan újságot olvas, mely egy politikai párt, a katolikus egyház, vagy valamely gazdasági csoport tulajdonában áll. Az olasz politika drámai változásokon ment keresztül 1992 és 2000 között, és a botrányok, majd az őket követő vizsgálatok sem a politikusokat, sem az üzletembereket nem hagyták érintetlenül. Még 1992-ben egy ruhamágnás (Luciano Benetton), a fasiszta diktátor, Mussolini unokája (Alessandra

11 Mussolini, színésznő), és egy pornó filmsztár, Cicciolina (akit 5 évvel korábban már beválasztottak a parlamentbe) voltak többek között az olasz nemzeti választások jelöltjei. S bár lehet, hogy mindez furcsának tűnik a katolikus Olaszországban, de mégis ezek a jelöltek az akkori belpolitikai helyzetben felpezsdítették az olasz politikai életet, és sikerült visszaállítaniuk az emberek politikában megrendült bizalmát ban a baloldal, öt évvel később pedig a Silvio Berlusconi média- és focimágnás által vezetett jobboldali Forza Italia győzedelmeskedett a választásokon, a baloldal jelöltjével, Francesco Rutellivel szemben. Változások, kormányváltások ide vagy oda, a pezsgő politikai élet marad, és hamarosan itt vannak a legújabb választások 2006-ban, ami a közvéleménykutatások szerint újabb ormányváltást hoz majd. I.3. Államforma és közigazgatás Olaszország államformája többpárti parlamentáris köztársaság. Kétkamarás parlamentje van, mely a képviselőházból és a szenátusból áll. A Szenátus 325 főt számlál, a Képviselőház pedig 630 képviselővel ülésezik. Az alkotmány értelmében a választójog általános, közvetlen és titkos. A képviselőháznak minden 25. életévét betöltött, választójoggal rendelkező állampolgár tagja lehet; a szenátusban csak 40 évnél idősebbek ülhetnek. Az államfői tisztet a köztársasági elnök látja el, míg a kormányzó testület, a Minisztertanács élén annak elnöke, a miniszterelnök áll. A képviselőket öt, a szenátorokat hat évre választják. A köztársasági elnököt a minden régióból delegált három-három személy közül választja a parlament plenáris ülése, hét évi időtartamra. Az elnöknek legalább ötven évesnek kell lenni és megválasztásához kétharmados többség szükséges. Választásokat ötévenként tartanak Olaszországban. Az állami szervek közé tartozik még a Magisztrátus és az Alkotmánybíróság. Az állam irányításában nagy szerepet kapnak a szakszervezetek és a Gyáriparosok Szövetsége (Confindustria) is. Közigazgatásilag Olaszország 20 tartományra (regione) oszlik:

12 1. Piemonte 11. Marche 2. Valle d Aosta 12. Lazio 3. Lombardia 13. Abruzzo 4. Trentino-Alto Adige 14. Molise 5. Veneto 15. Campania 6. Friuli-Venezia Giulia 16. Puglia 7. Liguria 17. Basilicata 8. Emilia-Romagna 18.Calabria 9. Toscana 19. Sicilia (Szicília) 10. Umbria 20. Sardegna (Szardínia) A 20 régió 95 provinciára (provincia, amit a mi megye fogalmunkkal szoktak azonosítani, de nem felel meg annak teljesen) tagozódik. Minden régiónak megvan a maga önkormányzata, de egyes tartományok és provinciák, mint például Szicília, Szardínia, Trentino- Alto Adige, Friuli-Venezia Giulia és Valle d Aosta speciális földrajzi, ill. nemzetiségi helyzetükre tekintettel kiemelt és a többinél jóval nagyobb önállóságot élvező önkormányzattal rendelkeznek. I.4. Népesség Olaszország lakóinak száma 58 millió, a lakosság 98 %- a olasz. Valle d Aosta tartományban él 1 kisszámú francia, Trentino-Alto Adigében osztrák, Trieszt környékén pedig szlovén népesség. A nemzetiségeket leszámítva az ország lakói olaszul beszélnek, azonban a sok évszázados széttagoltság miatt szinte mindenütt megmaradtak a nyelvjárások és a mai napig használják az emberek a saját dialektust. Minden régió vagy akár provincia de esetlegesen egy-egy nagyobb város is saját nyelvjárással büszkélkedhet. Vallás tekintetében Itália lakói szinte teljes számban római katolikusok. A fennmaradó kisszámú olasz (kb. 2 %) a protestáns, a muzulmán, az ortodox vagy a zsidó vallás elkötelezettje

13 I.5. Gazdasági élet A második világháború előtti agrárjellegű Olaszország az 1950-es évektől kezdődően hatalmas szerkezeti átalakuláson ment keresztül. A 60-as, 70-es években már a legfejlettebb ipari országok egyikének számított, és ezt a pozícióját az átmeneti válságok és folyamatosan instabil, korrupciós botrányokkal tarkított belpolitikai helyzet ellenére mind a mai napig tartani tudja. Fejlett ipar és kiemelt jelentőségű szolgáltatási szféra jellemzi a mai olasz gazdaságot, és mivel a foglalkoztatott 60 % -a a szolgáltatási szektorban dolgozik, mindenképpen egy fejlett, posztindusztriális társadalomról beszélhetünk. Az euro bevezetése érzékenyen érintette az olasz gazdaságot, szinte kétszeresére emelkedtek az árak változatlan fizetések mellett, melynek következtében csökkentek a háztartások megtakarításai is, több szektorban pedig válsághelyzethez közeli állapot alakult ki. A rendkívül nehéz átmeneti 2001-es, 2002-es és 2003-as év után azonban a legújabb mutatók ismét megnyugvásra intenek, és úgy tűnik, hogy az olasz gazdaság ismét növekedési pályára léphet. Mező- és erdőgazdaság Itália területének 92 %-át a mező- és erdőgazdaság hasznosítja. A gabonafélék közül a legfontosabb a búza, jelentős a kukoricatermesztés is, az öntözhető Pó-síkságon pedig a rizs szerepe az elsődleges. A gyümölcsök közül a legnépszerűbb és szinte az ország minden részén megtalálható a szőlő. Érdemes ehhez kapcsolódóan megjegyezni, hogy Itália bortermelése második a világon. A félsziget középső és déli részén, valamint a szigeteken megterem a füge, a citrom, a narancs és a mandarin, és bőséges termést hoz az olajfa. Állattenyésztés Itt a legfontosabb a szarvasmarha és a juh tenyésztése, ennek értelmében jelentős a tej és tejtermékek feldolgozása, és az ehhez kapcsolódó élelmiszeripari ágazat. Tengeri halászat Szerte a világban közkedvelt a jó minőségű olasz tonhal, szardella és szardínia, melyeknek legnagyobb részét a konzervgyárak dolgozzák fel. Emellett az olasz konyha elengedhetetlen hozzávalói a különböző hal-, kagyló- és rákfajták. Ásványkincsek Olaszország ásványkincsekben szegény ország, fejlett ipara szinte minden esetben behozatalra szorul. A második világháborút követően nagy mennyiségű kőolajra bukkantak Szicíliában, de ennek ellenére ásványolajból is további behozatalra szorul az ország. Szicília szigetén

14 találhatók meg az ország legnagyobb higany-, cink-, ólom- és kénbányái is, melyekbőlfőként a higanyból- jelentős mennyiséget exportálnak. Olaszországban a szén- és ásványolaj hiányában a villamos energia nagy részét, csaknem háromnegyedét vízi erőművek szolgáltatják. Újabb keletű a napenergia és a vulkáni gőz hasznosítása, de meg kell említeni, mint egyáltalán nem elhanyagolható energiaforrást, a Közép- és Dél-Itáliában az elmúlt évtizedekben feltárt földgázmezőket is. Nehéz- és könnyűipar A gépkocsigyártásban a FIAT és az Alfa Romeo világhírnévnek örvend. Nemzetközi nevet vívott ki magának a szerszám- és műszeripar is. Rendkívül fejlett a vegyipar, melynek több ágazatában, kiváltképp a textilpótló műszálak gyártásában az ország az elsők között szerepel a világpiacon. Rendkívül jelentős a textilipar, kiemelkedő az exportja is, említésre méltó továbbá az alumíniumipar de az üveg- és kerámiagyártásról sem szabad megfeledkezni, ugyanis e termékekre messze földön nagy a kereslet.. Közlekedés Az olaszok e téren méltán lehetnek büszkék eredményeikre, hiszen kiterjedt út- és vasúthálózatukkal a világ élvonalába tartoznak. Az egész országot átszelik az autósztrádák, minden fontosabb település megközelíthető autópályán keresztül. Ezeket jórészt magánvállalatok építették, és használatukért fizetni kell. Közben az állam is folyamatosan bővíti az úthálózatot, kitűnő minőségű autóutakat adnak át folyamatosan, melyeknek használata díjtalan. A közönséges országutak minősége is jó, hálózatuk pedig valóban sűrű. Az olasz államvasutak (FS- Ferrovie Italiane dello Stato) is lépést tart a fejlődéssel, és a közúti konkurencia leküzdésére növelték a sebességet és a kényelmet, valamint egyre több kedvezményt biztosítanak a turistáknak, időseknek és fiatal utasaiknak egyaránt. A légi közlekedésnek a nagy távolságok miatt belföldön is fontos szerep jut. A félszigetet néhány nagyobb és több kisebb repülőtér szolgálja, a fapados járatok elterjedésével éppúgy, mint hazánkban, egyre növekvő forgalmat bonyolítanak le. A tengeri hajózás nemzetközi és belföldi viszonylatban mind személy- mind pedig áruforgalom tekintetében számottevő. Velence, Genova, Nápoly, Livorno, Taranto a legjelentősebb kikötővárosok, melyek a kereskedelmi flottát is ellátják. A belvízi hajózás elsősorban a Póra korlátozódik, de meg kell említeni a turisták által igen kedvelt, az észak-olasz tavakon indított hajóutakat is. A közlekedés kapcsán néhány szóban szeretnék szólni az olasz környezetvédelemről

15 Olaszország kezdetben lassan eszmélt rá a környezetét fenyegető problémákra, de mára már több minisztériuma és helyi hatósága foglalkozik kizárólag a környezet védelmével. Az aktuális problémák között szerepel az ipari eredetű légszennyezés, a szerves és vegyi hulladékok elhelyezése, a part menti és szárazföldi vizek ipari és mezőgazdasági szennyvizekkel való fertőzése és a tavakat károsító savas esők. Az olaszok továbbá élen járnak az EU országai között is a közlekedés által okozott légszennyezés elleni harcban, és számtalanszor hallani a sajtóban az elsősorban nagyvárosokban (Milano, Torino, Nápoly) megszervezett autómentes napokról, amikor az egész város területén tilos autóba ülni, de tulajdonképpen bármilyen olyan járművet használni, amelyből benzingőz vagy gázolaj juthat a levegőbe. És az olaszok nem szegik meg a tilalmat, mert és itt kell a környezetvédelemmel kapcsolatos reformokat végrehajtó minisztériumok és egyéb szervek prevenciós és felvilágosító tevékenységének hatékonyságát kiemelni - immár megértették, hogy ezekre az óvintézkedésekre szükség van a saját életkörülményeiknek, ha nem is a javítása, de legalábbis a további derogáció elkerülése érdekében. I.6. Betekintés az olasz mindennapokba I.6.1. Munkaidő, nyitva tartás A hagyományos munkahét hétfőtől péntekig tart, de az üzletek és a nagyobb szuper-, ill. hipermarketek szombaton is egész nap nyitva vannak. A munkaidő általában reggel 9-től délután 13 óráig tart, ezután másfél-két órás szieszta következik, majd kb. 15 órától elkezdődik a nap második fele, és a legtöbb esetben fél hét, hét óra körül fejezik be a munkát. Az üzletek általában 19 óráig tartanak nyitva, de van, ahol a tulajdonos fél 8-ig, ill. 8-ig is várja vásárlóit. A bankok nyitvatartási ideje hétfőtől péntekig 8.30-tól ig tart, míg a közigazgatási hivatalok hétfőtől szombatig 8.30-tól ig állnak rendelkezésre. Minden olasz dolgozónak jár az 5-6 hetes szabadság, melynek nagy részét általában augusztusban használják fel; ilyenkor a legtöbb olasz cég szinte az egész hónapban zárva tart. Kivételt képez természetesen az idegenforgalomban, a közlekedésben és más ehhez a két ágazathoz kapcsolódó szektorban dolgozók esete, hiszen számukra az augusztus a csúcsszezon

16 I.6.2. Tömegkommunikáció Olaszországban nemzetközileg elismert szabad sajtó működik több, mint hetven napilap jelenik meg, legnagyobb az olvasottságuk Észak- és Közép-Olaszországban. Sok olasz olvas olyan újságot, mely egy politikai párt, a katolikus egyház, vagy valamely gazdasági csoport tulajdonában áll. De Olaszországban minden politikai tartalommal bír, a számtalan rádióállomás és tévécsatorna esetében is mindig szóba kerül a jobb- vagy a baloldal I.6.3. Étkezési szokások Az olasz ember számára a reggeli (la prima colazione) nem tölt be fontos szerepet. Kevesen esznek reggel otthon, a legtöbben inkább egy bárban kezdik a napot egy finom cappuccino mellett, ami mellé szívesen fogyasztanak valamilyen édes péksüteményt, például fánkot vagy krémmel, lekvárral töltött croissanthoz hasonló finomságot, amit ők la brios -nak hívnak. A reggelivel ellentétben a másik két főétkezés már igen fontos szerepet tölt be. Mutatja ezt az ebéd esetében a legalább 1,5-2 óra hosszú ebédszünet, a szieszta, ami alatt bőségesen és nyugodt körülmények között lehet étkezni. Régebben ebédkor összeült a család, manapság azonban ez már egyre kevésbé jellemző. Minthogy a legtöbb családanya immár dolgozó nő, és nem csupán a háztartás vezetése a feladata, ezért az ebéd immár Olaszországban sem számít közös családi étkezésnek. Sokan a munkahelyhez közel beülnek egy bárba az ismerősökkel vagy munkatársakkal, és a gyerekek többsége sem jár már haza az iskolából, hanem a menzán étkezik. A bor, az ásványvíz és a kenyér soha nem hiányozhat az asztalról sem délben, sem pedig a vacsora esetében. Általában mindenki kiszolgálja magát, különösebb asztali illemszabályok családi körben már nincsenek. Ha vendég van a háznál, elsőként a házigazda tölt neki a borból, de ezt követően már mindenki saját magának szervírozhat. Olaszországban kitűnő borokat készítenek, és az isteni nedű természetes kísérője bármilyen ételnek. Az olasz borok közül nálunk legjobban a Toscanában érlelt Chiantit ismerik, de neves a közép-itáliai orviétói is, és a Róma környéki borok is nagy hagyománnyal rendelkeznek. A dél-itáliaiak közül messze földön híresek a Vezúv lejtőjén termő fehér- és vörösborok, Szicíliában pedig kitűnő csemegebornak számít a marsalai és a malvasiai. Az ebéd csak a hétvégeken többfogásos, hétköznapokon vagy paninót (sonkával vagy szalámival, salátával és különböző szószokkal készített sandwichféle) vagy a már nálunk is közkedveltté vált tramezzinit, esetleg egy tányér pastát (különböző szószokkal elkészített kifőtt tészta), kondírozott salátát (insalata) és bisteccát (a vajban vagy olívaolajban kisütött bárányhús-szeleteket hívják így) fogyasztanak a leggyakrabban és a legszívesebben. A

17 tojásrántotta (frittata) is jellemző ebédre; általában pénteken készítik előszeretettel, amikor a legtöbb katolikus olasz, tiszteletben tartva a vallási szabályokat, nem eszik húst. Akár otthon, akár étteremben fogyasztják el az ebédet, szívesen esznek sajtot vagy gyümölcsöt a főfogás után. Előbbinek rengeteg fajtája van Itáliában, különösen finomak az érett, puha sajtok, mint a gorgonzola vagy a dióval, ill. fügével ízesített mascarpone, aminek íze már a fagylaltok között is szerepel, de kihagyhatatlan a mozzarella vagy a bel paese is. Előbbi a pizza állandó feltétjeként szolgál. A reszelt parmezán (parmigiano) pedig mindennapos az olasz étkezőasztalon, hiszen a zöldséglevest és tésztákat mindig ezzel szórják meg. Az étkezés tekintetében manapság már a vacsoráé a főszerep, amikor végre együtt a család. Este 8 óránál előbb szinte sehol sem kerül elfogyasztásra az étel. Sokszor két- vagy többfogásos az esti étkezés. Gyakori, hogy először pastát vagy minestronét (sűrű zöldségleves) esznek, majd valamilyen húsféle kerül az asztalra. Kedvelt fogás esténként a risotto (különböző fűszerekkel ízesített és húsleves levével megfőzött rizs) vagy a brodo (a mi húslevesünkhöz hasonló) is. A vacsora végeztével éppúgy, mint ebéd után - szívesen fogyasztanak sajtot vagy gyümölcsöt az olasz otthonokban. Itália nemzeti étele még mindig a pizza. Itt nincs nagy hagyománya az amerikai típusú gyorséttermeknek, az emberek elsősorban hétvégenként, de lehetőség szerint hétköznapokon is előszeretettel látogatják a pizzériákat, ahol a széles pizzakínálaton kívül megtalálható a legtöbb tésztafajta is, különböző salátafélék, és a legismertebb és legkedveltebb olasz desszertek (már a hazai cukrászdákban is közkedveltté vált édességek: a profitterolo 1 vagy profiterole, a millefoglie 2 vagy a tartuffo 3 ). Az eredeti olasz pizza tésztája rendkívül vékony, a pizza szélét pedig ropogósra sütik, és még egy fontos szabály van: a hagyományos olasz pizzára kizárólag mozzarella sajt kerülhet! Ha étterembe (ristorante) látogatunk Olaszországban, rendkívül széles palettával találkozunk. Az előételek állhatnak hidegtálból és manírozott zöldségfélékből, de nagyon kedvelt a sárgadinnye pármai nyers sonkával (prosciutto crudo). Első fogásként az éttermekben is éppúgy, mint az olasz otthonokban tésztát, rizstálat vagy levest (minestra) szolgálnak fel. A második főfogás hal- vagy húsételből áll, köretként vagy mellékfogásként pedig zöldségfélék, ill. különböző saláták szerepelnek az étlapon. A húsokat olajban, vajban vagy roston sütik, és ugyanez a tengeri halak elkészítési módja is; a kagylót, a polipot és a tintahalat viszont inkább főzni szokták; a polipot víz nélkül, saját levében, de kisebb fajtáit 1 Tejszínnel töltök kis fánkok csokis öntettel 2 Vaníliás krémmel töltött leveles tészta, torta formában gyakran fogyasztják születésnapokon 3 Csokoládés-vaníliás parféminyon

18 nyersen is eszik. A kagylók egy része is fogyasztható nyersen, legtöbbször egy kis citromot facsarnak rá ízfokozónak. Természetesen addig nem végződhet egyik étkezés sem, amíg az olasz ember nem fogyasztotta el a kávéját. A jól megérdemelt fekete ebéd után szinte kihagyhatatlan, este azonban már sokan visszautasítják arra hivatkozva, hogy később nem tudnak majd tőle aludni. A kávé mellett előszeretettel fogyasztanak az olaszok ún. emésztést elősegítő alacsony alkoholtartalmú italokat az étkezések után. Az ilyen fajta röviditalok közül a legismertebbek a limoncello, amelynek citromos aromája van, a sanbuca, ami egy keserédes digestivo (az emésztést elősegítő italt hívják így olaszul), de messze földön híres a grappa is, mely lefordítva szó szerint pálinkát jelent, de jóval gyengébb italról van szó, mint a mi, hasonló nevet viselő szeszesitalunk esetében. Mivel Olaszországban a vacsorát elég későn fogyasztják, ezért este 5-6 óra tájékában szívesen beülnek az emberek egy bárba, hogy nassoljanak, csipegessenek valamit. Ezt a tevékenységet olaszul úgy hívják, hogy prendere un aperitivo, azaz meginni egy aperitívot - egészen szabad fordításban. Ilyenkor a legtöbb olasz egy-egy koktél vagy más ital társaságában beül egy bárba, ahol az italfogyasztás mellé terülj, terülj asztalkám! várja. Ez azt jelenti, hogy a különböző pirított kenyérdarabkáktól kezdve a változatos ízvilágot felvonultató szószokon keresztül, szalámival, különböző sonkafajtákkal, esetleg előételnek számító, többfajta salsával (szószt, mártást jelent) bekevert tésztafélékkel és más egyéb apró különlegességgel megpakolt asztalokkal vagy bárpultokkal várják a bártulajdonosok vendégeiket. Az étkezés a szállodákban megszokott büférendszerű, önkiszolgáló, svédasztalos megoldáshoz hasonlítható. Mindenki vesz magának műanyagtányért és hozzá evőeszközöket, és azzal pakolja tele tányérját, amivel csak akarja, és ami a legfontosabb, ez az ételkóstoló teljesen ingyen van! Érdekes, hogy Olaszországban az elfogyasztott alkohol mennyisége igen nagy, de egyenletesen oszlik meg a lakosság között, hiszen az emberek többsége étkezés közben elkortyolgat egy-két pohár bort, vagy beül egy bárba az ismerősökkel, de ebben az esetben is a társaságot, mintsem az italt részesítik előnyben. Rendkívül mértéktartóak italozgatás közben, inkább hosszan élvezik az ízeket, hiszen nekik nincs szükségük egy bizonyos alkoholmennyiségre ahhoz, hogy feloldódjanak. Ha már a mértékletességnél tartunk, érdemes megjegyezni azt is, hogy étkezési szokásaik is igazolják az olasz ember minőség iránti elkötelezettségét. Bár számtalan fogásról írtam már a fentiekben, de mindenből csak keveset fogyasztanak, sok esetben csak az íz, az élvezet kedvéért kóstolnak bele az ételbe

19 Akár otthon, akár egy étteremben vacsorázik az olasz ember, sokszor vezet útja az esti étkezés után egy bárba, ahol szintén nem az iszogatás kedvéért jön össze egy társaság, hanem a barátokkal való közös időtöltés vonja maga után az italrendelést, mint mellékes élvezetet, időtöltést. Az olaszok sokszor egy koktél mellett képesek órákig elüldögélni, hiszen elsősorban a közösségben való lét, egészséges viták, eszmecserék élveznek elsődlegességet, a mindennek teret adó bár vagy lokál (il locale) csupán kísérő motívum, az igényes találkozóhely jelképe. A borravaló kényes kérdés. Mi magyarok előszeretettel adjuk, vagy legalábbis is azt érezzük helyesnek, ha bárhová ellátogatunk külföldön, hiszen itthon már megszoktuk, hogy valamennyivel fölfelé kerekítünk, amikor rendezzük a számlát. Azonban mindenféle tévhittel ellentétben Olaszországban nem kell borravalót adni. Ott bizony az asztalszervíz és egyéb mellékszolgáltatások költsége bele van kalkulálva az árba, és egyáltalán nem jár semmiféle borravaló. Senki nem fog megsértődni vagy éppen rossz szemmel nézni ránk, ez egyszerűen Itáliában nem jellemző, és tőlünk sem fogja elvárni senki, hogy nagyvonalúan viselkedjünk. Ebédkor a különböző étkezdékben általában előre rendelni kell a pultnál, és a kasszánál fizetni, majd a pincér kihozza nekünk az ételt, vagy ha önkiszolgáló helyen vagyunk, akkor a számlával vissza kell menni az ételpulthoz, és azt átnyújtva a kiszolgálónak, megkapjuk, amiért fizettünk. A legtöbb étteremben vagy trattoriában (ez valamivel egyszerűbb, kevésbé elegáns hely, mint egy étterem; ám ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy kevésbé ízletes ételt fogunk kapni, sőt ) a vacsora végén kihozza a pincér a számlát, és azzal a kasszához kell menni fizetni. Itt is látszik, hogy nem kell külön megemlékeznünk pincérünkről. I.6.4. Ünnepek, ünnepségek Természetesen Olaszországban is megvannak azok az ünnepnapok, melyeken a hivatalok és az üzletek is zárva tartanak. Mivel az ország lakossága szinte teljes egészében római katolikus, ezért az egyházi ünnepeken is munkaszünet van. A legtöbb cég bezár augusztusban, a nagy szabadságolások idején, és általában nem nyitnak ki karácsony és szilveszter között sem. A helyi önkormányzatok más ünnepeket is beiktathatnak, legtöbbször a helység védőszentjének ünnepén- például Rómában Szent Péter vagy Nápolyban Szent Gennaro (Szent Januáriusz) napján nem kell munkába menni. Gyakran előfordul az is, hogy valamely helyi nagyságnak és hírességnek- politikusnak, szentnek, művésznek, költőnek- ünnepnapokat

20 szentelnek. Ilyenkor az olaszok az utcán és a piazzán (a tereket hívják így) gyűlnek össze, és legtöbbször pompás ételekkel és italokkal egész nap, sőt éjszakába nyúlóan ünnepelnek. A Hamvazó Szerdát, azaz a Nagyböjtöt megelőző napok a karnevál időszaka, melyet Velencében ünnepelnek a legnagyobb pompával. A különböző városok és falvak évi kulturális ünnepeiket is megülik. Ezek többek között a Velencei Filmfesztivál, a Spoletói Fesztivál, amely független színházi és zenei műveknek ad otthont, és a Velencei Biennálé (melynek nevében is benne van, hogy kétévente kerül megrendezésre), ahol nemzetközileg elismert kortárs képzőművészeti alkotásokat mutatnak be. I.6.5. Sport és Divat a kihagyhatatlanok A Sport, a nemzet összetartó ereje Hogy miért? Korábban már említettem, hogy az olasz emberek először a saját városuk vagy régiójuk polgárainak vallják magukat, s csak azután olasznak. Ha ehhez hozzávesszük az iparosodott észak és a sziesztázást előnyben részesítő dél ősidők óta fennálló ellentétét, akkor valóban fejet hajthatunk a sportcsapatok és egyéni sportemberek nemzetet összekovácsoló eredményei előtt. Az elmúlt időszak legnagyobb előrelépését ezen a téren az 1990-es labdarúgó világbajnokság jelentette. A sportesemény által kiváltott lelkesedés arra ösztönözte a politikusokat, hogy sporthírességeket is bevonjanak a politikai életbe. És már kopogtat az ajtón a következő nagyszabású rendezvény, a 2006-os Torinói Téli Olimpiai Játékok Olaszországban a foci, a Forma 1 és a kerékpározás a legnépszerűbb, továbbá nagyon kedvelt a röplabda, a vízilabda de akár a kosárlabdát is ide sorolhatjuk. A téli hónapokban nagy népszerűségnek örvend a síelés, melynek régi hagyománya van Olaszországban. Érdemes azonban pár szóra visszatérni a nemzet sportjához, a focihoz, amit az olaszok calcionak hívnak. Egy-egy futballmeccs valódi társadalmi eseménynek számít, a foci beleivódik az emberek mindennapjaiba. Az adott meccs után szívesen vitatják meg egymással a szurkolók az aznapi helyzeteket, gólokat vagy éppen meg nem adott büntetőket. A játékosaikat már-már istenként imádják, igazi sztároknak számítanak hazájukban, és persze valóban nem akármilyen képességű játékosokról lévén szó, a focirajongók szerte a világban ismerik őket