A boncolás bevezetõ lépései

Átírás

1 A boncolás bevezetõ lépései A bõr felnyitása, a felületes izmok áttekintése Az állatokat a boncolás megkezdése elõtt hátukra fektetjük és mielõtt nekikezdenénk a preparálásnak, még egyszer alaposan megnézzük a kívülrõl is látható képleteket! Figyeljük meg a kitûzés módját (156. ábra)! A boncolást (nagyméretû csipesz és nagyolló segítségével) a hasoldalon, a mediansagittalis síkban, középen a bõr felnyitásával kezdjük (156. ábra), majd a metszéssel elõrehaladva a mandibula rostralis részéig folytatjuk. A kezdetben kisméretû bõrsebbe csipeszt tolunk, amelyet ide-oda mozgatva óvatosan elszakítjuk a subcutis állományát (tompa bontás), majd pedig a sebszélet csipesszel megfogjuk, és a szikét a bõr alá tolva megkezdjük a bõr elválasztását az alatta lévõ izomzattól. Figyeljünk arra, hogy a szikét inkább a bõr felé, semmint az izomzatra tartsuk, így elkerülhetjük az izmok sértését. Ezután 180 -kal elfordítjuk a bonctálat és a külsõ ivarszervek megkerülésével hím állat esetében a herezacskó (scrotum) bõrét is felnyitjuk. Figyeljük meg, hogy a bõr az egyes testtájakon különbözõ erõsséggel kapcsolódik az alatta lévõ izomzathoz! Végül a156/a. ábrának megfelelõen a végtagokhoz vezetõ metszéssel e területeken is felvágjuk a bõrt. Az a réteg, amelyet a szikével elvágunk, hártyás állományként tûnik elõ; ez a subcutis. Az epidermist, ill. a cutist szabad szemmel nem tudjuk egymástól elkülöníteni ábra.a laboratóriumi patkány testfelépítésének külsõ jellegzetességei ventralis nézetben. A a hím állat, és a boncolás kezdõ lépései; B a nõstény állatok caudalis testvége. (MOLNÁR rajza.) 1

2 A feltáruló hasfal, a tejmirigyek; a nyaktájék és a szájüreg képletei Ha az elôbbi mûveletekkel elkészültünk, kihajtjuk a bôrt és gombostûkkel kitûzzük a bonctál viaszához (157. ábra). Figyeljünk arra, hogy a fejnél és a nyaknál a test oldalsó részeirõl is válasszuk le a köztakarót! Ezáltal válik lehetõvé pl. a pofatájék és a nyak oldalsó régióinak vizsgálata (157. ábra). A nyaktájékon dolgozva vigyázzunk, meg ne vágjuk a v. jugularis externákat, amelyek közvetlenül a bôr alatt találhatók! Ez az ér vezeti el avért a fej bõrébõl, izmaiból, mirigyeibõl stb. Ügyeljünk a nyálmirigyek és a nyaki nyirokcsomók épségére is! A bõr belsõ felszínén kiterjedt és dúsan elágazó érrendszer, artériák és vénák láthatók. Ezek a véredények látják el vérrel a bõrt. Nõstényekben, különösképpen pedig terhes nõstényekben fejlettebb ez a rendszer, mint a hímekben, ui. ezek az erek biztosítják a tejmirigyek keringését is. A tej vagy emlõmirigyek sárgás-barnás lebenyezett és vékony mezõket képeznek a subcutisban. A következõkben a fejtõl a farok irányában haladva nézzük meg a feltáruló szerveket! 157. ábra.a bõr lefejtése után feltáruló felületes törzs- és hasfalizomzat, a bõr vérerei és a tejmirigyek nõstény állatban. A javasolt vágások irányát szaggatott vonalak jelzik. (MOLNÁR rajza.) 2

3 A szájüreget határoló pofák bõre alatt mindkét oldalon a vaskos rágóizom (m. masseter) vehetõ észre. Az izmon egy ferdén végighúzódó fehéres képlet az egyik legnagyobb nyálmirigy, a fültõmirigy (gl. parotis) vezetéke. A gl. parotis elõtt, az oldalsó pofatájékon, a szem mögött az ún. extraorbitalis könnymirigy foglal helyet (158. ábra). Ezt azért nevezzük extraorbitalisnak, mert a többi könnymiriggyel ellentétben ez a szemgödrön kívül foglal helyet. Az állkapocsalatti mirigy (gl. submandibularis) az állkapocsízülettõl caudoventralisan, nagyrészt a nyaktájékra ráhúzódva található. Hozzá képest cranialisabb helyzetû a nyelvalatti mirigy (gl. sublingualis). Nyálat termelnek a nyelvben lévõ mirigyek is. A nyálmirigyek kissé lúgos váladéka segíti a falat lenyelését, és megindítja a szénhidrátok emésztését. A nyálmirigyek felszínét kötõszövetes tok borítja, ám rajta keresztül a mirigyállomány lebenyezettsége áttûnik. Az állkapocs tövében és a nyaktájékon több nyirokcsomó is fellelhetõ. Ezek állománya a kötõszövetes tok alatt homogénnek látszik. A nyállal összekeveredett táplálék a szájüregbõl a torokszorosnak nevezett szûkületen keresztül az izmos garatba (pharynx) kerül. A garatfalban nyiroktüszõk vannak, védik a szervezetet a behatoló kórokozóktól; ábráinkon nem láthatóak. A nyirok belõlük a már említett nyirokcsomókon keresztül átszûrõdve/megtisztulva folyik tovább a nagyobb nyirokerekbe. Ezek azután a nyirokfolyadékot a vénás rendszerbe szállítják vissza. A garatból veszi kezdetét a nyelõcsõ (oesophagus) és a légcsõ (trachea). A nyakizmok középsõ részén, a középsíktól kétoldalt páros, szalag alakú izmok (167/B. ábra) találhatók; ezek fedik a tracheát. Elõbbiek széthúzásával, szétpreparálásával tehetõ láthatóvá a légcsõ. Az izom fej irányába esõ elvégzõdésénél egy vékony, de kemény terület tapintható; ez a nyelvcsont. Az elõbbieket mintegy keretezi a V alakú páros fejbiccentõ izom, amely a koponyán tapad és a sternumon ered. A V csúcsa a sternum cranialis végénél van. A nyaktájék itt nem tárgyalt közismert szerveirõl (gégefõ, pajzsmirigy, légcsõ stb.) a késõbbiekben lesz szó. Nézzük meg most a melltájékot és a végtagok izmait! A mellizom (m. pectoralis) és a mellsõ végtaghoz futó egyéb izmok a mellkasról erednek; a jobb és bal oldali izomcsoportok között jól látható a kis, behúzódó határvonal. A mellizom ún. hasi része a kardnyúlvény felé kicsúcsosodó háromszög alakban ér véget. A torkolati véna (v. jugularis) a mellizom cranialis határánál bújik az izmok alá, majd lép be a mellkasba (157. és 165/A. ábra). A hónaljtájék területén a mellizom ívének felemelése után, az izmokat összekötõ kötõszövetes állomány tompa bontását követõen megpillanthatjuk azokat az ereket, idegeket, melyek a végtagba térnek. Róluk a késõbbiekben lesz még szó. A mellkas caudalis/ventralis határát a 165/A. ábrán szaggatott vonallal jelzett bordaívek adják. A mellkasfalnak a m. pectoralis által nem fedett részén megfigyelhetõk a bordák és a bordaközti izmok. A hasfalizomzat viszonylag vékony, számos esetben a zsigerek bizonyos részei átlátszanak rajta. A középsíkban széles, fehéres színû, inas lemez látszik, közepén van a fehér vonal (linea alba), mely a páros hasfalizmok összenövésének mentén alakult ki (157.ábra). A hasfal lateralis részein az izomrostok caudalisan és a linea alba felé húzódnak. Ebben a feltárásban a hasfalnak csak a legkülsõ rétegét látjuk. Rajta kívül van még egy középsõ és egy belsõ réteg is. A hasfalizomzat fontos szerepet játszik számos mozgásban. Közremûködik az ún. hasprés kialakításában, amikor a székletürítésnél, vagy nõstények esetében a szülésnél szükséges a hasûri nyomás fokozása. Bizonyos esetekben légzõizomként is szerepelhet. A hátulsó végtagok tövi részénél, a combok medialis oldalán feltûnõ a combartéria és a combvéna (157. ábra). Ezek alatt preparálható ki a combideg. 3

4 E feladatok elvégzése után megkezdjük a hasüreg felnyitását. Az ajánlott metszésvonalakat a157. ábrán szaggatott vonalak jelzik. Az elsõ bemetszés elõtt a hasfalat csipesszel kissé emeljük fel, nehogy a behatoló olló a belsõ szerveket megsértse. A hasfal megnyitása és a hasi zsigerek A linea alba mentén végigvágjuk a hasfalat, majd abordaív mentén és a hasfal caudalis részén vezetett lateralis irányban futó vágásokkal feltárjuk a hasüreget. Az oldalra hajtott izmos hasfalrészeket gombostûkkel rögzítsük pl. a 159. ábrának megfelelõen. Mielôtt elkezdenénk a hasi zsigerek kiemelését és boncolását, igen fontos az egyes szervek eredeti helyzetben (in situ) történô megfigyelése. Elsõsorban az emésztõszervek tárulnak elénk. Amennyiben az állat fél-egy órán belül pusztult el, a belekben, fõleg a középbél középsõ szakaszában, az éhbélben még megfigyelhetõk a bélmozgások. Óvatosan fogjuk meg csipeszünkkel a májat, és lebenyeit húzzuk a farok felé! Az óvatosság azért szükséges, mert a máj kötõszövetet alig tartalmaz és ezért igen törékeny, sérülékeny. Keressük meg a rekeszt (diaphragma), annak csillogó, ezüstös és inas középsõ részét és a körülötte lévõ izmos területet. A diaphragmán keresztül fontos képletek lépnek át a hasüregbõl a mellkasba, ill. fordítva. Ezek a nyelõcsõ, az aorta és a v. cava posterior. A rekeszizom fontos légzõizom. Összehúzódása a mellkastérfogat növekedését, és így belégzést eredményez. Típusos formájában csak emlõsökre jellemzõ. Most hajtsuk a fej felé a májlebenyeket és vizsgáljuk meg ezt a szervet! Vékony kis hártya feszül ki, ez a hashártya speciális kettõzete, az ún. kis cseplesz. Ha elszakítjuk, elõtûnik a májkapu,az itt belépõ vastag májkapuvénával és a zöldes színû kis csövecskékkel, az epevezetékekkel (160. ábra). Az epevezetékek egy közös ágban egyesülve a duodenumba nyílnak; az epe ez úton jut a patkóbélbe. Epehólyagot patkányban ne keressünk! Nincs. A májkapu harmadik fontos eleme a májartéria (a. hepatica). A v. portae hepatis a máj ún. funkciós ere, ui. benne szállítódik a májba az a vér, mely a felszívódott tápanyagokkal telten a gyomor bélrendszerbõl érkezik. Az a. hepatica szállítja a májba a májszövet anyagcseréjét biztosító oxigénben dús vért. A májból az összekeveredett artériás és vénás vért a májvénák (vv. hepaticae) szállítják el. Ezek az erek a máj rekesz felé tekintõ részén lépnek ki a szervbõl és a hátulsó üres vénába lépnek. A máj (hepar) a szervezet legnagyobb mirigye. Szerepe rendkívül sokrétû. Számos anyagcserefolyamat benne bonyolódik le, méregtelenítõ szerepe elsõrendûen fontos és az epetermelés révén fontos szerepe van a zsírok emésztésében. A májtól kissé caudalisabban feltûnik a fehéres/rózsaszínû gyomor (gaster vagy ventriculus), a hasüreg bal oldalán a sötétvörös, szalag alakú lép. A gyomrot megfogva és a farok felé húzva felbukkan a nyelõcsõ (oesophagus). A gyomor együregû, nyálkahártyájában mirigymentes és mirigyekben gazdag, eltérõ funkciójú területek vannak, ezért együregû összetett gyomornak nevezzük. A nyelõcsõ belépését körülvevõ gyomorrész a többrétegû laphámmal borított fehéres színû gyomorszáj (cardia), a gyomornak a középbélbe nyíló végszakasza a gyomorkapu (pylorus). A gyomornak e két rész közé esõ területe tartalmazza a mirigyekben és erekben gazdag, épp ezért rózsaszínû fundust. A fundus és a pylorus nyálkahártyáját hengerhám borítja. A gyomor mirigyei erõsen savas, enzimekben gazdag váladékot termelnek. A beleket kötényként borító, vékony, csillogó hashártyakettõzet az ún. nagy cseplesz (159. ábra). Sem a nagy, sem a kis csepleszrõl nem látszik, hogy hashártyakettõzet, ez csak részletesebb vizsgálattal igazolható. 4

5 Miután áttekintettük a hasüregi szerveket in situ, nézzük meg a további részleteket! Ehhez ollóra, szikére alig van szükségünk. Különben is törekedjünk arra, hogy a boncolásoknál a lehetõ legkevesebb vágással és az eredeti helyzetet leginkább megtartva dolgozzuk ki az egyes szerveket, szervegyütteseket! Csipesszel fogjuk meg a gyomrot és húzzuk elõ helyérõl, úgy, hogy elõtûnjön a folytatásába esõ patkóbél (duodenum) is. Kövessük a duodenumot addig, amíg egy kanyart leírva az éhbélben folytatódik. Emeljük meg a középbél kanyarulatait, ezek a bélkacsok. Emeljünk fel néhány bélkacsot, és figyeljük meg a beleket felfüggesztõ bélfodrot (mesenterium) és a kettôzetében futó ereket, amelyek a bélfodri artériák és vénák rendszeréhez tartoznak (160., 161. ábra). Keressük meg a nagyméretû vakbelet, majd a hozzá kapcsolódó csípõbelet. (A béltartalom természetesen az ileumból lép a coecumba, csak a vakbelet könnyebb megtalálni, és ha ezt a szakaszt már megtaláltuk, könynyen ráakadunk a csípõbélre is.) Ha most még egyszer megemeljük a gyomorhoz csatlakozó duodenumot, közelítôleg azonosíthatjuk a középbél három szakaszát, a patkóbelet, az éhbelet és a csípõbelet. A duodenumnál dolgozva, ha pl. a gyomrot és a duodenumot az állat jobb oldala felé, tehát bal kezünk irányába fordítjuk/hajtjuk, a patkóbél kanyarulatában rózsaszínû lapos, kiterjedt, elsõ látásra talán zsíros szövetnek is vélhetõ szervet figyelhetünk meg, ez a hasnyálmirigy (pancreas). Területén húzódik a máj irányába a v. mesenterica anterior, mely a májkapuér fõ ága. A mesenteriumot vizsgálva figyeljük meg, hogy az abban futó erek egy irányba konvergálnak, ez a terület a mesenterium gyökere. Itt egy nagyméretû, fehéres színû nyirokcsomót látunk, mely körül de az állat tápláltságától függõen a mesenteriumban és a hasüregben is találkozhatunk elzsírosodott részekkel, zsírlerakódásokkal. A középbél említett szakaszainak peristalticája élénk, a gyomorban részlegesen megemésztõdött táplálék további, de most már lúgos ph-n történõ emésztése itt folytatódik, számos anyag részére pedig itt fejezõdik be. A lúgos kémhatású bélnedvet és a benne lévõ enzimek jelentõs hányadát a hasnyálmirigy termeli. A pancreas állományában találhatók a mikroszkópikus méretû hormontermelõ Langerhans-szigetek is. Az itt termelõdõ inzulin és glukagon a szénhidrát-anyagcserét szabályozzák. Az elõbbi hatására megnõ a sejtek cukorfelvétele, egyben csökken a vércukorszint; az utóbbi az inzulinnal nagyjából ellentétes hatású. Térjünk most vissza a coecumhoz, és ugyancsak tôle kiindulva keressük meg az utóbél három szakaszát: a coecumot, a colont és a rectumot. A coecum után a colon három szakasza a viszonylag rövid felszálló remesebél, a haránt remese és a duodenumtól dorsalisan fekvõ, relatíve hosszú leszálló remese. Utóbbi a végbélben (rectum) folytatódik, ill. ér véget (160. ábra). Ha az egész gyomor béltraktust erôteljesen, és amennyire csak lehet, az állat jobb oldalára húzzuk, közvetlenül a rekesztôl caudalisan megkereshetjük a peritoneumon áttûnõ és a gerincoszlop bal oldalán lefutó aortát, valamint a belôle az emésztôtraktus felé kilépô nagy artériákat, vagyis az a. coeliacátés az a. mesenterica anteriort (160.,171.ábra). Szenteljünk most figyelmet az ivarszerveknek is! Hímekben a két, kosszarvszerû ondóhólyag a belek e területrõl történõ elhajtogatása után preparálás nélkül is látszik. Nõstényekben a hüvely és a méhszarvak könnyen megtalálhatók, utóbbiak körül ugyancsak jelentõs zsírszövetmennyiség tûnik elõ. A méh testétõl ventralisan felbukkan a több-kevesebb vizeletet tartalmazó húgyhólyag. Ha mindezekkel elkészültünk, vágjuk át a nyelôcsövet és a rectumot, majd a hátsó testfali zsigerek, vesék, ivarszervek stb. épségére vigyázva, távolítsuk el az emésztôtraktus szerveit! A kiömlõ vért megformált, gömb alakúra sodrott vattatamponnal itassuk fel! 5

6 159. ábra. A hasfal megnyitása és a hasi zsigerek elhelyezkedése hím laboratóriumi patkányban. (MOLNÁR rajza.) 6

7 160. ábra.a laboratóriumi patkány emésztõszervei és a májkapu képletei. A nevezett struktúrák megtekintéséhez a kis csepleszt fel kell vágni. (HEBELés STROMBERG, 1986.,könyvébõl.) 7

8 161. ábra. A gyomor béltraktus részei: A hím állatban; B nõstény patkányban. A két rajzon a belek kihajtásában van különbség. A gyakorlatok során mindkét nemû állatban mindkét pozíciót érdemes megvizsgálni. (MOLNÁR rajza.) 8

9 A hím állat húgyivarszervei és a hasüregi nagyerek A hímivarszervek A külsõ ivarszervek közül nézzük meg elõször a hímvesszõt (penis), amely ilyen formájában emlõsökre jellegzetes párzószerv. Csipesszel fogjuk meg a makkot fedõ bõrkettõzetet, ez a fityma, és húzzuk vissza a farok irányában úgy, hogy a penis makkja elôtûnjön. A makkot követõ bõrrel fedett rész a penis teste. A hímvesszõt gyökerei a medencecsonthoz kapcsolják, ez a rész a leírt bonctechnikával nem tehetõ láthatóvá. A szerv merevedésre képes, belsejében húzódik a húgycsõ. Az ondó és a vizelet ezen keresztül távozik az állatból. Ezután fejtsük le a bôrt a herezacskóról és a penisrôl, ez utóbbi teste és mérete igazából ekkor vehetô szemügyre. Ollónkkal a hasüreg felõl, a hasüreget és a herezacskó üregét összekötõ lágyékcsatornába hatolva nyissuk fel a herezacskót. Ez a rész a hasüreg kitûrõdéseként fogható fel. Figyeljük meg a herét (testis), majd húzzuk elõ a herezacskóból, melyhez mind a herét, mind a mellékherét szalagok rögzítik! Keressük meg a mellékhere feji és farki végét, a belõle induló ondóvezetõt, a heréhez futó és az onnét elvezetõ ereket. A felsorolt képletek együttese a burkoló hashártyarészekkel együtt alkotja az ún. ondózsinórt. Az ondózsinórban húzódó idegek igen vékonyak, nehezen vehetõk észre! Kövessük a hasüregbe az ondózsinór képleteit és keressük meg az erek eredési, illetve betorkollási helyeit (162., 171. ábra)! Az heréhez futó artériák az aortából lépnek ki, a vénák közül a jobb oldali a v. cava posteriorba, a bal oldali a bal a vesevénába torkollik. Mozdítsuk meg az ondóvezetõt, hogy lássuk kapcsolatát a hozzá csatlakozó ondóhólyaggal. Az ondóvezetõ a dülmirigybe (prostata) lép, majd azt átfúrva a húgycsõbe torkollik. A prostatán áthaladó szakasza és annak a húgycsõbe torkollása a szokásos boncolások során nem látható. A herében (testis) termelõdnek a spermiumok és a hím nemi hormonok, az ún. androgének. A here állományát feszes tok fogja össze. A spermiumok kis kivezetõcsatornákon keresztül jutnak a mellékherébe, az ejaculatióig itt tárolódnak. A ductus deferens izmos falú csõ, mely a prostatát átfúrva szakad a húgycsõbe. Ahogyan szinte az összes emlõsben, úgy patkányokban is sok járulékos mirigy csatlakozik az ivarszervekhez. Az általuk termelt több-kevesebb váladék fontos szerepet játszik a spermiumok életképességének, motilitásának biztosításában. Lássuk ezeket röviden (162. ábra)! A ductus deferens mirigye az ondókivezetõ csõ terminalis szakaszát veszi körül. Az ondóhólyag (vesicula seminalis) nevével ellentétben nem az ondót raktározó, hanem az ondó fontos komponenseit termelõ nagy mirigy. A koaguláló mirigy a vesicula seminalis mellett található, ahhoz tapadó prostataszerû, váladéktermelô szerv. Az ondó gyors alvadását okozza, és ezzel párosodás után meggátolja annak kifolyását a hüvelybôl. A dülmirigy (prostata) termeli az ondóváladék jelentôs hányadát. Van egy olyan része, mely szimmetrikusan öleli körül a húgyhólyag nyakát, és van egy ún. ventralis lebenye, mely páratlan, hússzínû és -tapintatú szerv. A bulbourethralis, más néven Cowpermirigy szorosan kapcsolódik a hímveszszôhöz. Neve arra utal, hogy szomszédos a húgycsõ hólyagszerû, bulbosus tágulatával. A fityma mirigye faggyús váladékot termel, nôstényekben a clitorismirigy felel meg neki. Ha a fenti feladatokat elvégeztük, távolítsuk el a herét, nézzük meg erõs kötõszövetes tokját és az abban lévõ kanyargós vérereket! A vízben tartott szervet érdemes átvágni, és sztereomikroszkóppal megnézni az elôtóduló herecsatornácskák tömegét. A symphysis átvágásával és a medence szétfeszítésével a felsorolt képletek mindegyike megtekinthetõ. 9

10 162. ábra. Hím állat ivarszervei és hasûri nagyerei. A az emésztõszerveket eltávolítottuk, a jobb oldali ondóhólyag a baloldalra van áthajtva, így az ureternek a húgyhólyagba való benyílása jól látható; B a peritoneum felnyitásával közvetlenül megtekinthetjük a hasi nagyereket, a veséket stb. és lehetõvé válik a csípõartéria és csípõvéna követése a hátulsó végtagba. (MOLNÁR rajza.) 10

11 Keressük fel a retroperitonealis helyzetû veséket és cranialis pólusuknál a mellékveséket! Utóbbiak vérét erôs, relatíve vastag véna vezeti el; bal oldalon a vesevénába, jobb oldalon a v. cava posteriorba. A jobb mellékvese felkereséséhez az õt takaró májlebenyt fel kell emelni. Az emlõsök mellékveséje kéreg- (cortex) és velõállományra (medulla) tagolódik. A velõállomány hormonjai (adrenalin és nor-adrenalin) a vérnyomás, a vérelosztás, a vércukorszint szabályozásában fontosak. A kéregállomány hormonjai, az ún. kortikoszteroidok a szénhidrát-, valamint a só- és vízháztartás regulációjában meghatározó tényezõk. A vizeletképzõ szervek A vese a gerincoszloptól kétoldalt elhelyezkedõ, kötõszövetes tokkal borított, zsírszövetbe ágyazódott vizeletképzõ szerv; típusára nézve utóvese. A belõle kilépõ vesevéna a hátulsó üres vénába lép be, feltûnô, könnyen rátalálunk. A veseartériát teljes terjedelmében csak akkor pillanthatjuk meg, ha a veséket rögzítéseikbôl (a vese tokjai) felszabadítva a középsík felé hajtjuk, ui. a vesevénáktól dorsalisan foglalnak helyet. A vesékben termelõdött vizeletet a húgyvezetõ (ureter) szállítja a húgyhólyagba (160., 162/A. ábra). Az uretert zsírszövetbe ágyazott vékony erek kísérik. Ha nem találnánk, mozgassuk meg a vesét, vagy húzzuk caudalis irányba a húgyhólyagot, ekkor a húgyvezetõ is elmozdul. Keressük meg a húgyvezetõ belépését a húgyhólyagba, és figyeljük meg az ondóvezetõ és az ureter keresztezõdését! A húgyhólyagból a húgycsõ vezeti ki a vizeletet. Ez utóbbi a penisben halad és annak csúcsán nyílik. A hátsó testfali nagyerek Ha az eddigieket elvégeztük, óvatosan nyissuk fel a peritoneum dorsalis-parietalis lemezét, és keressük meg, illetve preparáljuk ki a középsíkban helyet foglaló aorta descendenst és a v. cava posteriort. Az aortát a farok irányában követve figyeljük meg, ahogyan a két csípõartériára ágazik! Ez a vastag ér a comb területére érve combartériaként (a. femoralis) tovafutva és elágazódva látja el a hátulsó végtagot friss vérrel. Az ereket mindig a bennük áramló vér mozgásának irányában dolgozzuk ki, így az artériák esetében a legvastagabb törzsektõl haladunk a vékonyabb ágak felé, a vénáknál fordítva. (Megjegyzendõ, hogy patkányokban a számos emlõsfajra jellegzetes elágazódási rendszer, miszerint van egy külsõ és belsõ csípõartériára elágazó közös csípõartéria, nem alakult ki. A más fajokban belsõ csípõartériának nevezett relatíve vastag törzsbõl kiágazó erek patkányokban a csípõartéria vékony kis oldalágai.) A v. cava posterior az elôbbi erekkel együtt futó csípõvénából szedôdik össze; ez az ér a comb területén húzódó combvéna (v. femoralis) folytatódása. A hasûri artériás és vénás keringés összefoglaló áttekintésére való a 171. ábra. A nôstény állatok húgyivarszervei és azok erei A petefészkek (ovariumok) a patkányokban és az egerekben egy ún. periovarialis bursában vannak, amelyet a peritoneum egy speciális elkülönült része hoz létre az ivarmirigyek körül (lásd a satellita rajzot a 163. ábrán!). Ha a petefészek felszínét nagyítóval megfigyeljük, az ivari ciklustól függôen láthatunk tüszôket, sárgatesteket (patkányban ezek, pl. az emberrel ellentétben, nem sárgák, hanem erôsen kiboltosuló, vöröses-lilás képletek). A petefészekhez viszonylag vastag artériák és vénák térnek. 11

12 163. ábra.nõstény állat ivarszervei és hasûri nagyerei. A nõstény állat ivarszervei. B terhes nõstény állat ivarszervei és hasi vérerei. A középsõ részletrajz az ovariumot és a tuba uterinát körülvevõ speciális hashártyatömlõt, az ún. periovarialis bursát mutatja erõs nagyítással. (MOLNÁR rajza.) 12

13 A petesejtek a petefészken belül speciális szerkezetû, gömb alakú, az érés során üregessé váló képletekben, ún. tüszõben fejlõdnek ki. A tüszõk ösztrogéneket termelnek. Az ösztrogének többek között fontos szerepet játszanak a másodlagos nemi jellegek kialakításában és fenntartásában. A megérett tüszõkbõl (Graaf-tüszõ), a tüszõ felrepedésével a petesejt, kis vérzést követõen, kilökõdik; ezt a mozzanatot nevezzük ovulatiónak. A felrepedt és bevérzett tüszõ helyén kialakult sárgatest progeszteront termel. Ez a hormon a méhnyálkahártyára hatva azt vérbõvé és duzzadttá teszi; többek között az esetlegesen bekövetkezõ terhesség fenntartásában játszik szerepet. Az ovarium közvetlen közelében megfigyelhetõk a petevezetõ (oviductus) kanyarulatai is. Mindezek láthatóvá tételéhez a területet tisztítsuk meg a zsírszövetes ágyazattól! A petevezetôk a náluk szélesebb méhszarvakba torkollanak, melyek a farok irányába húzódva egyesülnek a méh (uterus) testévé. Ez azután a hüvelybe (vagina) nyílik. Az uterust megemelve jól látszik annak rögzítõ/ felfüggesztõ hashártyakettõzete. A méhet ellátó érhálózat igen fejlett. Fôleg akkor feltûnôek ezek a véredények, ha az állat terhes (163/B. ábra). A mellkas megnyitásának lépései, tájékozódás a mellüregben A 165/A. ábra a mellkas felnyitásához szükséges metszésvonalakat mutatja. Ám mielôtt preparálni kezdenénk, vegyük szemügyre a bordákat, azok porcos és csontos részeit, a bordaközti izmokat és a hasüreg felôl a még ép diaphragmát (164. ábra). Rajta keresztül három nagyobb, ismertebb képlet, a nyelôcsô, a v. cava posterior és az aorta lép át. A felsoroltak a rekesz központi inas részét keresztezik, ami azért elõnyös, mert így a rekeszizom összehúzódásai nem szûkítik az átlépõ képleteket. Az inas rész körül a vöröses színû izmos rész foglal helyet. A diaphragma rendkívül fontos légzõizom. Ha összehúzódik, a mellkas felé tekintõ domborulata ellaposodik, ezzel együtt a mellkas térfogata nõ, és belégzés történik. Amikor elernyed, domborulata fokozódik, amellkastérfogat csökken, ami kilégzést eredményez. Hogy mindezeket jobban láthassuk, a 164. ábrának megfelelõen, csipesszel fogjuk meg a kardnyúlványt és emeljük-húzzuk a fej irányába, majd vágjuk el azt a vékony hashártyarészt, a máj sarló alakú nyúlványát, amely a májat a rekeszhez kapcsolja. Ezzel a lépéssel lehetôvé válik a rekesz kényelmesebb megfigyelése, és minthogy vékony, lapos izomról van szó, rajta átnézve betekinthetünk a mellüregbe is. Figyeljük meg, hogy a tüdôk teljesen kitöltik a rendelkezésre álló teret, lévén, hogy a pleuraüregben a külsõ térhez képest kisebb ( negatív ) a nyomás ábra. A laboratóriumi patkány rekeszének (diaphragma) caudalis nézete a kardnyúlvány felemelését és a májlebenyek széthúzását követõen. (MOLNÁR rajza.) 13

14 Ollónkkal most a 165/A. ábrának megfelelôen nyissuk fel a mellkas falát, közben pedig figyeljük meg, hogy a tüdôk abban a pillanatban összeesnek, amikor a mellüregbe hatolunk, ezzel ui. a mellhátyák közötti térben, a pleuraüregben, megszûnt a negatív nyomás. Az ábrán láthatók azok a metszésirányok, melyekkel eltávolíthatjuk a mellkas teljes elülsô falát. Erre két módszert ismertetünk. 1. A sternum felezése után a két mellkasfelet széthajtjuk, a bordákat a mellkas legszélesebb kiterjedtségénél átvágjuk úgy, hogy készítményünk a 165/B. ábrához hasonlítson. Ebben a mûveletben nagyon vigyázzunk arra, hogy a v. jugularis externákat (lásd a 166.és a 167. ábrákatis!) ne sértsük meg, mert belôlük nehezen csillapítható, bôséges vérzés indulhat. Ha ilyen mégis elôfordulna, csipeszbe fogott megformált és gombóccá gyúrt kis vattatamponnal itassuk fel a vért, illetve állítsuk el a vérzést. A mellkasfal elülsô részének eltávolítása elôtt ajánlatos még egyszer azonosítani a nagy mellizmot (m. pectoralis). Csúcsával a kardnyúlvány felé tekintô, jellemzôen háromszögletû izom. A kardnyúlványnál kezdve a preparálást, a fej irányában és a mellsõ végtag felé haladva válasszuk le a mellizmot a mellkasfalról. Ha ez a mûvelet sikerül, szépen kidolgozható a mellsô végtagi és a nyaki vénás keringés kapcsolata. A külsô torkolati véna és a kulcscsont alatti véna összetalálkozásának szabatos láthatóvá tétele mintegy elôfeltétele a további eredményes munkának. Az erek vetülete a mellizmon a 165/A. ábrán tanulmányozható. 2. Van egy másik módszer is, mely ugyan kissé munkásabb, de igen szép eredményt ad. Ennek lényege az, hogy a középsíktól nem messze, parasagittalisan, kis egyenes csipesszel tompán behatolunk a m. pectoralis és a mellkasfal közé, majd csipeszünket a mellizom alatt a külsô torkolati véna irányába toljuk. Mikor az izom már feszül a csipesz felett, a sternum felé esõ oldalon kisollóval fokozatosan elvágjuk az izmot, és így haladunk egészen addig, amíg megpillantjuk a külsô torkolati véna belépését a mellkasba az elsõ borda felett. A jó munka elõfeltétele az, hogy csipeszünk még az utolsó vágás elõtt kibukkanjon a mellkasfal és a v. jugularis között. Ha ez sikerült, ollónkkal a csipesz által nyújtott védelemben biztosan elkerülhetjük az ér felsértését. Ezt mindkét oldalon elvégezzük, és a m. pectoralisnak a vágástól lateralisan esõ nagyobb részét a végtagok felé kihajtjuk. E módszerrel az elõzõnél szebben dolgozhatjuk ki a mellsõ végtag ér- és idegellátását, úgy, ahogyan azt pl. a 166. ábrán látjuk. Ha ezután egy sagittalis metszéssel kettévágjuk a sternumot, a mellkas megnyílik. A mellkasi szervek épségére vigyázva mindkét oldalon vágjuk át a bordák lateralis részeit, és emeljük le a ventralis mellkasfalat. A külsô torkolati véna mellkasba való belépési helyénél igen óvatosak legyünk, mert az ér nagyon sérülékeny! 14

15 165. ábra.a mellkas felületes izmai és a mellkas megnyitásának egyszerû módja. A felületes mellkasizomzat, a v. jugularisok belépése a mellkasba és a v. axillaris, továbbá v. brachialis vetülete a mellizmokon; B a mellüregi szervek in situ a megnyitott mellkasban. (MOLNÁR rajza.) 15

16 166. ábra.a mellüreg és a nyaktájék erei és idegei; áttekintés. (MOLNÁR rajza.) A leemelt ventralis mellkasfelet, vagy darabokat tegyük sztereomikroszkóp alá, és kis csipesszel vagy bontótûvel próbáljunk meg felemelni mellüregi felszínérõl egy vékony hártyát. Ha sikerül, a mellhártya (pleura) egy részét, az ún. fali lemezt különítettük el. A mellhátya fali lemeze a középsíkban, a tüdõkapuknál, ráfordul a jobb és a bal tüdõre és azokat zsákszerûen bevonja; utóbbiak a mellhártya zsigeri lemezei. A pleurazsákok közötti tér az ún. gátor (mediastinum), mely közelítõleg a sternumtól dorsalisan található. Benne találjuk a szívet, a nyelõcsövet, az aortát és az üres vénákat (trachea, fôhörgôk, thymus). Az elõbbiekben említett ún. negatív nyomás apleura parietalis és visceralis lemeze közötti keskeny térben mérhetõ. A mellüreg és a nyaktájék képletei A felnyitott mellkasban elôször is nézzük meg a tüdôket, a pericardiumban fekvõ szívet és a nagyereket fedô, többnyire terjedelmes csecsemõmirigyet (thymus). Utóbbit azonosítása után óvatosan távolítsuk is el (165/B. ábra)! Vigyázat, alatta hatalmas erek (166. ábra) húzódnak, sértésük erôs vérzéssel jár! A thymus az egyik legfontosabb nyirokszerv, branchiogen eredetû; benne érnek meg és alakulnak ki az ún. sejtes immunválaszban szereplõ T-lymphocyták. A preparált területnek nagyjából a 166. ábrára kell hasonlítania. Ezen a szív az állat jobb oldala felé van húzva, hogy a jobb oldali üres fôvéna és a hátulsó üres fôvéna látható legyen. Normális esetben a szívcsúcs a bal mellkasfélbe mutat. Fogjuk meg finomvégû csipesszel a szívet borító szívburkot (pericardium), és nyissuk fel egy kisollóval, majd 16

17 bújtassuk ki belõle a szívet. Távolítsuk el a pericardiumot a nagyerekre történõ áthajlásáig, ezután tisztítsuk meg a nagyereket a rajtuk lévõ zsírszövettõl. Keressük meg a pitvarokat és a kamrákat! A pitvarokhoz tartoznak a jobb és a bal fülecs (166., 169/A., 170. ábra). A két fülecs közötti nagyartéria a jobb kamrából eredõ tüdõartériás törzs. Ez, röviddel kilépése után két, a tüdõk felé széttérõ tüdõartériára válik. A bal kamrából ered az aorta, amely közvetlenül a tüdõartériás törzs mellett lép ki, majd ív alakban meghajolva attól dorsalisan tér a gerincoszlop bal oldalára. Azonosítsuk ennek szakaszait és az aortaívbõl eredõ fõ ereket! A szíven a koszorúerek együttese látszik, ezek aszív saját vérellátását biztosítják; a nagyvérkörhöz tartoznak. A szívcsúcsot fogjuk meg finomvégû csipeszszel és hajtsuk a szívet jobbra, ill. balra. Keressük meg dorsalis irányból a jobb pitvarba belépõ tüdõvénákat és a jobb pitvarba igyekvõ két elülsõ üres vénát, továbbá a páratlan hátulsó üres vénát, ill. ezek ágait! Érdemes megfigyelni azt, hogy az artériák fala vastagabb, mint a vénáké, ezért jobban alaktartók, mint amazok és külsõ átmérõjük is kisebb. A nyakon és az állkapocs alatti tájékon még egyszer vegyük szemügyre a nyálmirigyeket és a nyirokcsomókat (158. ábra), majd végleg távolítsuk el ôket! Keressük meg a vékony nyelvcsontot és a tracheát fedô hosszú, szalag alakú páros nyakizmot, mely a sternumon ered és a nyelvcsonton tapad (167/B. ábra). Pontosan a középsíkban válasszuk ketté õket; ajánlatos e mûvelethez kis csipeszt, vagy fogászcsipeszt használni és tompán preparálni. A izmok alatt bukkan elõ a gégecsõ (trachea), mely C alakú porcokkal merevített falú csõ. Ennek mintegy feje a kissé kiszélesedõ gége, ill. gégefõ. Vázát a pajzsporc, a gyûrûporc és a páros kannaporcok alkotják. A gége bejáratát, a gégebemenetet, az emlõsökre jellemzõ újdonságként a gégefedõporc (epiglottis) takarja. A gége üregének nyálkahártyája egy rezonáló kettõzetként alkotja a hangadáshoz nélkülözhetetlen hangredõket. A felsorolt részletek ábráinkon nem szerepelnek, de a házimacskáról írott fejezetben megtalálhatók. A trachea két oldalán foglal helyet a pajzsmirigy, ennek szövetébe ágyazódva pedig a mellékpajzsmirigyek bújnak meg (168., 169. ábra). Utóbbi igen kis méretei miatt a szokásos hallgatói gyakorlatokon nem dolgozható ki. A pajzsmirigy hormonjai (thyroxin, trijódtironin) az anyagcserét és a jódforgalmat szabályozzák. Harmadik hormonja a thyreocalcitonin, a kalcium-anyagcsere szabályozásban szerepel. A mellékpajzsmirigyek által termelt parathormon a kalcium- és a foszfátanyagcserére hat. A munka további célja az, hogy a kidolgozott mellkasi érszakaszokat és szerveket a nyak területén is követni tudjuk. A nyakban közös fejverôerek követésével találjuk meg annak kötôszövetes hüvelyét ebben együtt halad a közös fejverôér és a belsô torkolati véna, valamint a nyaki sympathicus köteg és a n. vagus összekapcsolódó együttese. Itt az ideje annak is, hogy azonosítsuk a végtagba térõ artériás és vénás ágakat (167 ábra). A szívet jobbra, ill. balra húzva megfigyelhetõ, hogy a két v. cava anterior és a v. cava posterior a jobb pitvarba, míg a tüdõvénák a bal pitvarba nyílnak (170. ábra). Arra is törekedjünk, hogy megismerjük a fejben, a nyaktájékon és a mellkasban található fõbb idegeket, így a mellsõ végtag esetében a kari fonat azonosítása a cél. Ezekben az idegekben érzõés mozgató-, továbbá vegetatív rostok egyaránt helyet foglalnak. Keressük meg a nyaktájékról a rekeszizomhoz húzódó idegeket (168. ábra), melyek a diaphragmát idegzik be! A nyelõcsõ felszínén látható viszonylag vastag ideg a n. vagus, amely azután a nyelõcsövet követve lép át a diaphragmán keresztül a hasüregbe és látja el a hasûri zsigerek jelentõs részét. A n. vagus a szervezet legnagyobb ellátási területtel rendelkezõ parasympathicus idege. 17

18 167. ábra. A laboratóriumi patkány nyaki és mellsõ végtagi erei és idegei. A a v. cava anterior rendszere; a nyaktájék nyálmirigyei és nyirokcsomóinak bizonyos komponensei (a jobb oldalon még a a helyükön vannak); B a nyálmirigyek és a nyirokcsomók eltávolítása után a preparátum készen áll a mélyebben fekvõ nyaki képletek kiboncolására. A légcsövet fedõ izmok tompa szétválasztásának helyét szaggatott vonal jelzi. (MOLNÁR rajza.) 18

19 168. ábra.a trachea, a gége, a pajzsmirigyek és a vagina carotica képletei. (ROWETT, 1962.,könyvébõl.) Amennyiben összefogjuk a bal, ill. a jobb oldali tüdõlebenyeket és amennyire lehet kihúzzuk õket a mellkasból, szemügyre vehetjük a bordaközti ereket és azokat a gerincoszloppal párhuzamosan haladó gyûjtõereket (v.azygos és v. hemiazygos), melyek a bordaközti vénák vérét gyûjtik össze a jobb, ill. a bal mellkasfélben (171. ábra). A nyaki erek és idegek, a gége és a pajzsmirigy Tegyük most folyamatossá a mellkasi és a nyaki feltárást azért, hogy a torkolati vénák és a közös fejverôerek stb. lefutását teljes hosszukban megnézhessük! Ezt úgy végezhetjük el legkönnyebben, ha a nyaki tájékon csipeszünket a trachea ventralis, már feltárt felszínére helyezzük, majd a légcsõ felszínén eszközünket elõrecsúsztatva a mellkasba is követjük a légcsövet. Miután a csipesz hegye kibukkant a mellkasban, hagyjuk kissé szétnyílni a szárait, majd ollóval vágjuk át a testfalat a szétnyíló szárak között. 19

20 169. ábra.a mellüregi szervek és a szív tüdõ komplexum. A a mellüregi szervek, a szív és a nagyerek. A szívet a truncus pulmonalisok, ill. a vv. pulmonales láthatóvá tételéhez a jobb mellkasfélbe húztuk; B a kiemelt szív tüdõ együttes dorsalis nézetbõl. A nyelõcsõ eredeti helyzetében látható; C az oesophagus eltávolítását követõen feltárható az aorta mellkasi szakasza és a tüdõkapuk képletei. (MOLNÁR rajza.) 20

21 170. ábra.a mellkasi szervek és a szív. A a mellüregi szervek, a szív és a nagyerek. A szív, az elõzõ ábrával ellentétben eredeti helyzetében látható; B a kiemelt szív és a nagyerek dorsalis nézetben. (MOLNÁR rajza.) 21

22 A szív tüdô együttes vizsgálata Miután még egyszer megnéztük a mellüregi szerveket (a 169. ábrán a szív jobbra van húzva!), a gégétôl közvetlenül cranialisan, egy erõteljes metszéssel vágjuk át a garatot, majd a tracheát és a nyelôcsövet összefogva húzzuk azokat caudalis irányban, közben pedig ollónkkal vágjuk el az említett szervek kötõszövetes és pleuralis rögzítéseit. A munka akkor eredményes, ha a szívet, atüdôt, a lég- és a nyelôcsövet egyetlen egységben tudjuk kiemelni, úgy, mint ahogyan hátulnézetben ezt a 169/B. ábrán látjuk. Ha ez sikerült, folyó vízben öblítsük le a szervegyüttest, és keressük meg a légutak, a tüdôk és a szív részeit, illetve a nagyereket. Szervegyüttesünket kézbe véve elõször vágjuk fel a nyelõcsõ, majd a garat megmaradt részének dorsalis falát! Jól láthatóvá válik az oesophagus hosszanti redõzöttsége és a gége. A patkányok gégéje kisméretû, és ezért bizonyos részeinek azonosítása idõigényes. Ha viszont a gégébõl mediansagittalis metszetet készítünk, ez egyszerûen véghezvihetõ, a gége üregébe beemelkedõ hangredõket könnyen azonosíthatjuk. A leírtakat célszerû sztereomikroszkóp alatt végezni. Ezután válasszuk le a nyelõcsövet a tracheáról és figyeljük meg a trachea dorsalis falának lágy, porcmentes falát! A tracheát merevítõ C alakú porcok között itt, tehát a nyelõcsõvel való összefekvésénél, egy lágy, kötõszövetes membrán alkotja a légcsõ falát. Ezáltal válik lehetõvé az, hogy a légcsõ a lenyelt falat miatt táguló nyelõcsõhöz alakváltozásával alkalmazkodni tudjon. Az aortán kitûnõen látszanak a bordaközti artériák kilépési helyei. Keressük meg a légcsõ fõhörgõkre ágazását, a fõhörgõktõl cranialisan esõ és elhasznált vért szállító tüdõ artériát és acaudalisan a fõhörgõre simuló, oxigenizált vért tartalmazó tüdõvénát. Ezek a kisvérkör erei. A tüdõk lebenyes szerkezetének megfigyelését követõen kisollónkat vezessük a légcsõbe, és valamelyik bronchusba fordulva vágjuk fel a légutakat, ameddig csak tudjuk. Így képet kaphatunk a hörgõrendszer elágazódási viszonyairól. A leírtakat célszerû sztereomikroszkóp alatt végezni. A tüdõknek azt a részét, ahol a fõhörgõ és az azt kísérõ erek, idegek és nyirokerek átlépnek, tüdõkapunak nevezzük. A jobb és a bal tüdõ egyaránt lebenyes szerv, felületüket vékony csillogó mellhártya (pleura) borítja. Egy-egy lebenyen belül finom rajzolattal határolódnak el egymástól a lebenykék. A tüdõbe belépõ fõhörgõk egyre kisebb hörgõkre, majd hörgõcskékre ágaznak el; ezek végén ülnek a tüdõhólyagocskák (alveolusok). Jelenlétük kizárólag az emlõsök tüdejére jellemzõ. Vékony falukon keresztül zajlik a gázcsere a vér és a beszívott levegõ között. A szív tüdõ együttesen végzett további munka fõ célja a szív szerkezetének tanulmányozása, minek érdekében a szívet leválasztjuk a tüdõrõl. A készítmény elõállításához hosszú csonkot hagyva vágjuk át a nagyereket, és ha kivéreztek, mossuk meg õket (170/B. ábra). A munkát érdemes sztereomikroszkóp alatt folytatni. Az emlõsök szíve négyosztatú, a kis- és a nagyvérkör teljesen elkülönül. A jobb pitvar veszi fel az üres vénák, továbbá a szív saját keringési rendszerének vénás vérét. A jobb kamra a jobb pitvarból kapja a vért. A pitvar-kamrai határt vitorlás billentyûk zárják. A jobb kamra vénás vére a tüdõértörzsön, majd a tüdõ artériákon keresztül a tüdõbe áramlik, ahol felfrissül. A bal pitvara tüdõkbõl a tüdõ vénákon keresztül érkezõ friss vérrel telõdik. A bal kamra (ventriculus sinister) veszi fel a bal pitvarból kilökõdõ artériás vért, melyet az aortán keresztül a nagyvérkörbe továbbít. Az aorta és a tüdõértörzs szájadékaiban zsebes billentyûk vannak. A szív billentyûinek, bár szerkezetük eltérõ, az a feladata, hogy a vér áramlását egyenirányítsák. A leírtak kiboncolása a szív kis méretei miatt kissé nehézkes, de sztereomikroszkóp alatt véghezvihetõ és szép készítményt nyerhetünk. 22

23 Az idegrendszer (systema nervosum) Az idegrendszer, a többi gerincessel egyezõen központi és perifériás részre különül. A központi idegrendszer részei az agyvelõ és a gerincvelõ. A perifériás idegrendszer az agyidegekbõl, ill. gerincvelõi idegekbõl, ezek ágaiból, a perifériás és vegetatív dúcokból és a szervek falában lévõ idegekbõl, idegfonadékokból és dúcokból áll. A központi idegrendszer Az alábbiakban elsõsorban az agyvelõ feltárását és kivételét, majd szerkezetét ismertetjük. A koponya felnyitása és az agyvelõ feltárása Erõs (porc)ollóval válasszuk le a fejet a törzsrõl és nagyollóval a mediansagittalis síkban vágjuk fel afejtetõ bõrét! Folytassuk a munkát addig és úgy, hogy a koponya oldalfalán feltûnjenek a rágóizmok (172. ábra)! Porcollóval vágjuk le az állkapcsokat, lehetõleg úgy, hogy az állkapocsízület is a vágás síkjába essék! Vágjuk le az állat fülkagylóit és külsõ hallójáratát amennyire csak lehet. Távolítsuk el a koponyát fedõ összes nagyobb kiterjedésû lágyrésztömeget. A leírtakból érzékelhetõ az, hogy ez bizony nem preparálás, hanem inkább egy durva lehúsolás. Most vizsgáljuk meg a szájpadi részt, a redõzött és a csontos alaphoz rögzült kemény szájpadot és a mögötte, azaz a törzs irányába esõ hártyás lágy szájpadot. Sztereomikroszkóp alatt nézzünk bele a külsõ hallójárat megmaradt csonkjába! A hallójárat mélyén lévõ dobhártya területén a dobhártya centruma felé tartó kis fehéres vonal látszik; ez az egyik hallócsontocska, a kalapács nyele. A másik két hallócsontocska, az üllõ és a kengyel, ebben a helyzetben nem tekinthetõ meg. Távolítsuk el a lágyrészeket úgy, hogy az öreglyuk környékén jól láthatóvá váljanak a koponyacsontok, majd egy erõs olló hegyes végét az öreglyukba csúsztatva a 172. ábra rajzainak megfelelõen (szaggatott vonalak) megkezdjük a koponyatetõ csontjainak eltávolítását. Ügyeljünk arra, hogy az olló hegyének mindig csak kis szakaszát nyomjuk be az agyvelõ és a még ép koponyacsontok közé, különben az agy a preparálás alatt megsérül. Fontos, hogy a koponyanyitás során a kemény agyhártya ne szakadjon fel! Amíg ez a csillogó, feszes membrán ép, addig az agyvelõ sértetlen marad, épp ezért a dura matert csak akkor távolítsuk el, ill. nyissuk fel, ha az agyvelõ már kikerült a koponyából. Ha a koponyatetõ csontjait már legalább egy centiméternyi hosszúságban felvágtuk, nagy csipeszünket vatosan dugjuk a koponyatetõ lapos csontjai és a kemény agyburok közé, amíg csak lehetséges, majd a csipeszünket erõteljesen öszszezárva feszítsük fel a koponyatetõt és nagyollóval távolítsuk el! A 172/C. ábra az eredményes, dorsalis irányból való feltárást mutatja. Ebben a munkafázisban az agyhártyákon keresztül jól megfigyelhetõ a két nagy, de sima felszínû elõagyfélteke és a finoman barázdált kisagy (cerebellum). A patkányok nagyagyának felszínén, ellentétben az emberrel, a kutyával vagy a macskával, tekervények nincsenek. A sima, barázdálatlan agyfelszín (173/A. ábra) egyrészt primitív bélyeg, másrészt általános jellemzõje a kistestû emlõsök agyának. A barázdáltság a nagyobb testû emlõsök általános sajátossága, ui. a test-, ill. agytömegviszonyokat figyelembe véve csak tekervényezett agykéreggel biztosítható az egyes részek megfelelõ beidegzéséhez szükséges idegsejtszám. Az agyfelszín tekervényezettsége tehát a testnagysággal és a viselkedés bonyolultságával egyaránt korrelációban áll. A sima felszínû, nem barázdált agykéregben kevesebb neuron van, mint a fejlettebb, tekervényezett elõagyú emlõsökéiben, ezért a kérgi neuronokból kiinduló, valamint a hozzájuk futó rostok összessége, a fehérállomány is kisebb kiterjedésû. 23

24 172. ábra.a koponya felnyitásának és az agyvelõ feltárásának lépései a törzstõl elválasztott fejben. (MOLNÁRrajza.) A két félteke közötti mély barázda most nem látszik, hiszen ennek dorsalis részébe fekszik az agyvelõ fõ vénás elvezetõ törzse. Az elõagyi féltekék elõtt foglal helyet akét kis szaglóhagyma. A nagyagyféltekéktõl caudalisan a barázdált felszínû cerebellum tûnik elõ. A kisagy és a nagyagyféltekék között ágazik ketté a sinusrendszer, amely ezután a belsõ torkolati vénák kezdetéhez kanyarodik. Az említett elágazási pont alatthelyezkedik el a tobozmirigy (174. ábra). A sinusok a kemény agyhártyában foglalnak helyet. Ez egy erõs, kollagénrostokban gazdag réteg, benne erek láthatók. Vigyázzunk épségére, mert sérülése igen megnehezíti a további munkát! A dura mater ilyen kis állatban, mint pl. apatkány is, átlátszó. Az alatta lévõ lágy agyhártyalemezek közül a pia materben is sok ér fut. Apia mater és a dura mater közötti pókhálóhártya vékonysága miatt nehezen különíthetõ el. Amint láttuk, az emlõsök központi idegrendszerét egy háromrétegû agyhártyaegyüttes védi. Az agykamrákban termelõdõ agy-gerincvelõi folyadék az arachnoidea és a pia mater közötti ún. liquorterekbe kikerülve függeszti fel az agyat. (A liquorkeringéssel kapcsolatos részletes leírást lásd az ember központi idegrendszerérõl írott fejezetekben.) 24

25 Most a munkát a koponya oldalfalainak lebontásával folytassuk! Ha elértük a 172/D. ábrán bemutatott állapotot, kisollóval nyúljunk be a szaglóhagymák elé, és vágjuk át legoralisabb részét! Ezzel a lépéssel az elõagy rostralis része már szabad, elmozdítható. Egy lapos, vékony eszközzel (pl. egy szike pengéjével) a megbontott oldalon benyúlva óvatosan emeljük meg az agyvelõt, figyeljük meg a megfeszülõ agyidegeket (lásd a 173/B. és C. ábrát!), és az egyik oldalon vágjuk át azokat. A köztiagy basalis részénél figyeljünk, mikor bukkan fel a rózsaszínû agyalapi mirigy (hypophysis)! Preparálása nehéz feladat, vigyázzunk, hogy kapcsolata az agyvelõvel lehetõleg ne szakadjon meg! Az egyik oldali agyidegek átvágása után bontsuk le az ellenoldali koponyaoldalfalat is, és ez irányban fordítsuk ki az agyat akoponyaüregbõl. Nézzük meg még egyszer a még át nem vágott agyidegeket, majd az agyat tegyük vízzel telt edénybe és nyissuk fel a dura matert, amelyet lehetõleg minél alaposabban preparáljunk le az agyvelõrõl! Az agyvelôt óvatosan kell kezelni, hiszen, mint említettük, igen puha, képlékeny és sérülékeny szerv, amely a száraz felszínekhez erôteljesen tapad, ezért is célszerû vízzel telt edényben, pl. egy szélesebb Petri-csészében hagyni és itt dolgozni vele. Úgy is eljárhatunk, hogy a kivett agyvelõt kb. 8 10%-os formaldehid-oldatban, vagy 80%-os etilalkoholban fogjuk fel, ill. tároljuk legalább egy hétig és akkor fixált, megkeményedett agyat preparálunk. A boncolások elõtt az agyakat egy éjszakán keresztül áramló vezetéki vízben mossuk. Tegyük az agyakat egy széles szájú lombikba, annak nyílását gézzel fedjük le, majd helyezzük az edényt csöpögõsre beállított vízcsap alá. Ha a dura matert megpróbáljuk lehúzni az agyalapról, ill. az agyidegekrõl, azok ki fognak szakadni a durával együtt. Ne tegyük ezt, hanem kis csipesszel és kisollóval dolgozzunk! Nézzük meg most alaposan az agyalapot, keressük meg az egyes agyidegek itt maradt csonkjait (173/B. ábra)! Ha a hypophysis mégiscsak leszakadt volna, keressük meg, emeljük ki és tegyük a kivett agyvelõ mellé (173/B. ábra kis mellékrajza)! Tájékozódás a koponyából kiemelt agyvelôn Az agyvelõ dorsalis nézete (173/A. ábra) Helyezzük az agyat alapi részére és húzzuk szét óvatosan a két hemisphaeriumot! Közöttük fehér rostos kapcsolat látszik a mélyben; ez a kérgestest, azaz a két féltekét összekötõ legnagyobb neocorticalis commissura (lásd a 174. ábrátis!). Most a kisagy és a féltekék óvatos széthúzása következik, melynek eredményeként megfigyelhetjük az epithalamus egy részét a tobozmirigygyel, majd valamivel caudalisabban a négyes ikertesteket, melyek a mesencephalon-tetõ jellegzetes képletei (174. ábra). Ha ezután a kisagyat (cerebellum) rostralis irányba húzzuk, feltárul a nyúltvelõ (medulla oblongata) nyílt és zárt része, valamint a negyedik agykamra tetejét lezáró hártyás agyfalrészlet az agykamrai érfonattal. A negyedik agykamra ún. zárt részének ürege még a gerincvelõi canalis centralis, a nyílt rész ürege az elõbbi tágulataként kialakult negyedik agykamra. Az agyvelõ rostralis pólusán a szaglóhagymát látjuk. Az agyvelõ ventralis nézete (173/B. ábra) A szaglóhagymákon számos kis vékony ideg fut: a szaglóhámból a szaglóhagymába tartó kis rostkötegek. Caudalisan a vastag látóidegek (n. opticus) és az V. agyideg (n. trigeminus) hatalmas ágai tûnnek elõ. A szaglóhagymáktól induló két fehéres sáv egy, a szaglórendszerhez tartozó agypályaegyüttes. Tõlük medialisan két, nagyjából ovális, körte alakú terület van, amely õsi állomány. Ez utóbbi részeket csak akkor láthatjuk, ha az ábrán elõzõleg már azonosított agyidegeket tövükhöz közel átvágjuk, eltávolítjuk. 25

26 173. ábra. A koponyából kiemelt agyvelõ, az agyvelõ erei és az agyidegek: A ( ) dorsalis nézet; B ( )ventralis nézet; (A, B FARRISés GRIFFITH, 1949., könyvébõl) C ( ) lateralis nézet. C MOLNÁRrajza.) 26

27 A n. opticusok, ill. keresztezõdésük mögött foglal helyet a hypothalamus, s ha nem szakadt le, a hozzá kötõdõ hypophysis. A hypophysisnyél felszínén általában jól láthatók ahypothalamusból a hypophysis elülsõ lebenyébe vezetõ vékony kis erek, melyek a hypophysis ún. portalis keringéséhez tartoznak. Hajtsuk fel az agyalapi mirigyet, nézzük meg hogyan kapcsolódik a hypothalamushoz, azonosítsuk részeit! A hypophysis fõ részei az ún. mirigyes rész (adenohypophysis) és az idegi rész (neurohypophysis). Az adenohypohysis legnagyobb tömegû része a vékony hypophysisnyéltõl caudalisan helyet foglaló rózsaszínes elülsõ lebeny. Benne termelõdnek az ún. troph-hormonok. Hormontermelését a hypothalamus ún. kissejtes neuroszekréciós sejtjei által termelt releasing hormonok szabályozzák, melyek a hypophysis portalis keringésén keresztül jutnak a hypothalamusból az agyalapi mirigybe. A troph-hormonok célszervei a perifériás endokrin mirigyek. A középsõ lebeny keskeny, ívelt sávként tûnik elõ. Sejtjeiben termelõdik a pigmentsejtekre ható melanocita stimuláló hormon (MSH). A neurohypophysis részei közül a pars nervosa fehéres állománya centrálisan foglal helyet; neurohaemalis szerv. Belõle szabadulnak fel azok a hormonok (oxitocin, vazopresszin-adh), melyek a hypothalamus ún. nagysejtes neuroszekréciós magvaiban termelõdnek és azok axonjaiban jutnak a pars nervosába. Keressük meg a hidat (pons), amely patkányokban relatíve fejletlen rész! Nézzük meg a nyúltvelõ középsõ barázdájától kétoldalt elhelyezkedõ pyramisokat, melyek a leszálló pyramispályák által okozott kiemelkedések. (A pyramispályák részletesebb ismertetése megtalálható a házimacskáról és az ember központi idegrendszerérõl szóló fejezetek ide vonatkozó részeiben.) Tõlük lateralisan helyezkedik el egy egy ovális kiemelkedés, az oliva. Idegsejtjeinek axonjai a kisagyba húzódnak és ott igen fontos szerepet játszanak a kisagymûködés szabályozásában. Az agyidegek többsége az olivától lateralisan és medialisan elhelyezkedõ sekély barázdákból lép elõ. A nyúltvelõ az agyidegkilépések mentén fokozatosan keskenyedik, mígnem egyenletes vastagságú szakaszhoz érünk; ez már a gerincvelõ (medulla spinalis). Az elsõ gerincvelõi idegpárat C1-es (cervicalis elsõ gerincvelõi ideg) jelöléssel láttuk el. Ebben a nézetben a kisagyi féltekék adják a kisagyból bilateralisan kidomborodó tömeget (173., 181. ábra). Az agyvelõ lateralis nézete (173/C. ábra) Az agyvelõnek ebben a nézetében jól szembetûnnek az egyes agyrészek arányai. A szaglóhagymák ventralisan beterjednek az elõagyi féltekék alá. Mögöttük egy kissé kidomborodó terület látható, mely az integrált szagló és az orral tapintási érzékelés egyik fontos központja (174., 176. ábra). A hidat egyértelmûen jelzi a háromosztatú ideg hatalmas vastag gyökere, mely minden emlõsben a ponsból veszi kezdetét. A köztiagy alapi részén a hypophysis szinte belesimul az agyalap kontúrjába. A nyúltvelõben a járulékos idegre hívjuk fel a figyelmet; ezen a rajzon ui. jól látszik, hogy ennek az agyidegnek van egy nyúltvelõi és egy gerincvelõi eredési területe. 27