A devizahitelek gazdaságot erősítő kezelése

Átírás

1 A devizahitelek gazdaságot erősítő kezelése Dr. Asztalos László György pénzügypolitikus, CSc, a Budapesti Corvinus Egyetem magántanára január 21. Budapest 1

2 A devizahitelek gazdaságot erősítő kezelése Összefoglalás A szerző tudatosan csak a magyar devizahitelezésben kialakult helyzet bemutatásával és a megoldási javaslataival foglalkozik. Ennek keretében feltárja a ősze közötti időszak legfontosabb mennyiségi és minőségi összefüggéseit. Ezek után a világgazdasági válság devizahitelezésre vonatkozó következményeit, s azok későbbi változásait elemzi. Álláspontja szerint minden mesterséges és totális hitel-expanzióba való belemenés káros; ám ennél még nagyobb károkat tud okozni az időben való kijövetel elmulasztása. Kulcsszavak: megtakarítás, pénzügypolitika, stabilizáció JEL-kód: E 21, E 61, E 63 2

3 A strengthening solution of private hard-currency indeptness in Hungary Summary The author has consciously focusing only on the facts and problems of the procedures in the Hungarian indeptness with hard currencies and the options for suggested solutions. He has made a detailed quantitative and qualitative analyze of the period between 2001 and the autumn of Later he has examined the impact and consequences of the global economic crisis on the Hungarian situation. His view is unambiguous: all kinds of artificial total conjuncture-creation is a failure, but missing their optimal (acceptable) exit time is a more serious one. Keywords: saving, fiscal and monetary policy coordination, stabilization JEL classification index: E 21, E 61, E 63 3

4 A devizahitelek gazdaságot erősítő kezelése 1 A devizahitelezés története Magyarország rendszerváltás utáni jó két évtizedes társadalom-, ill. gazdaság- és pénzügypolitikai hibasorozatának az állatorvosi lova. Nehéz lenne olyan komoly és tanítani való szakmai hibát megemlíteni, amelyet ne követtünk volna el ezen 22 éves időszakban 2. A tényeknek megfelelően, árnyaltan, az egyes kifejlődési szakaszait is részletesen, elemző valószínűleg alig találna az ország elmúlt éveiben közszerepet játszó olyan személyt és intézményt, amelyik ehhez a folyamathoz - többé vagy kevésbé - ne járult volna hozzá. 3 Az elmúlt évtizedben kialakult közéleti, politikai és szakmai légkör azonban - igen sajnálatos módon, ill. remélhetőleg csak - egyelőre, nem teszi lehetővé ezen nagy jelentőségű eseménysorozat és a szereplőinek tárgyilagos és nyilvánosság számára is készülő, monográfiát is megérdemlő értékelését. Ez az elsődleges oka annak, hogy a devizahitelezés gondjainak kialakulását ezen nyilvános előadás, ill. tanulmány keretében is tudatosan mellőznöm kell. A magyar közéleti viszonyok lehiggadásának és kijózanodásának bekövetkeztéig, sajnos nem lehet mert nem szabad egy sor, a teljes kép kialakításához fontos összefüggésbe belemenni. Így különösen sajnálatos, hogy most nem elemezhetjük részletesen a devizahitelezés problémáinak felhalmozódását kiváltó előzményeit, szakaszait. 4 Így egyszer majd, valamikor, különösen elemezni kell I. a Kiindulópont ( ), II. az Előjáték, az eredendő bűn ( ) és III. a Lejátszás, a kvázi bűn időszakát ( ) is. 1 A GAZDASÁGPOLITIKA MÁGIKUS NÉGYSZÖGE c. konferencián (Pázmány P. K. Egyetem, Budapest november 15.) elhangzott előadás szerkesztett és finomított változata. 2 A magyar társadalom, gazdaság- és pénzügypolitika átfogó és az összefüggéseikben is elemzett értékelésére ld. ALGY: Dzsentri-ország pénzügypolitikája ( ) c. zártkörű, nem nyilvános előadást és A (Dez)Illúziók Társadalmi Szerződése címmel a 13. Széphalmi Diétán, augusztus 6-án elhangzott nyilvános előadást, ill. az előkészületben lévő Orbániada: az Ezeréves Új Magyarország (A FIDESZ ideológiája, stratégiája és taktikája) című, nem nyilvános könyvét. Ld. még Király Júlia véleményét NÁDASI (2011)-nél, ill. HUDECZ (2012) alapos, szétszálazott levezetését. 3 A devizahitelezés teljes vertikumát és a különböző személyek és intézmények eltérő felelősségi viszonyait tárgyalja ALGY : A devizahitelezés tény(leg)es felelősei című, zártkörű, nem nyilvános előadása. (Ld. pl. MTA Pénzügyi Albizottság, Budapest, november 30.) 4 A devizahitelezéssel kapcsolatos parlamenti különbizottság jelentésének OGY (2012) legsúlyosabb szakmai hibája, hogy nem vette észre: egyrészt a devizahitelezésnek különböző szakaszai voltak, eltérő szereplőkkel, egymásra ható, kényszerítő folyamatokkal és ennek megfelelően különböző, sőt, még időben is változó felelősséggel. Ld. erre BÁNFI (2012) és HOLMÁR (2012) PhD-hallgató levezetését. Másrészt, a felvett lakossági deviza-hitelek csak kb. a fele szolgált valóban lakás-célú beruházást, míg a másik felénél egyéb célból táblázták be az ingatlant. (ÁSZ 2009; 15. old.) Ezek alapján mind erkölcsileg, mind szakmailag kérdéses, hogy egyáltalán szabad-e egyforma, homogén devizahitelezésről, s annak problémáiról és megoldásairól beszélni. RÓNA Péter (2012) híres-hírhedt hét-felelős listájának pedig az a hibája, hogy igazságtalan csak ezt, ill. pont ezt a hét embert megnevezni. Reálisabb lenne a hét-oldalas felelős-listáról vitatkozni 4

5 Így érthető ugyanis csak meg, hogy a devizahitelezést nem egy egységes cselekedetsorozat, avagy összeesküvés, stb. volt. Sokkalta inkább két, egymással homlokegyenest ellentétes, rengeteg tényező összhatásaként kialakuló, időszaknak lett az összefonódása. Módszertani kérdés ezért: csak azok együttese alapján lehet/szabad erről komolyan is tárgyalni 5. Így különösen megkülönböztetendő, s összekapcsolandó az ún. Nyerő korszak ( ősze) és a Vesztő korszak (2008. őszétől, napjainkig). Ebben a tanulmányban (is) kénytelen voltam azonban azt feltételezni, hogy ezek annyira közismert és elfogadott összefüggések, hogy fölösleges is velük időt tölteni. A dolgozat ezért csak azzal kíván foglalkozni, hogy mi a megoldandó feladat és mit, s hogyan kell(ett volna) tenni. Az ügyek átpolitizáltsága miatt sajnos tudatosan mellőznöm kell így annak a feltárását és értékelését is, hogy a javasolható megoldások helyett valójában mit is tettünk eddig, a IV. Tehetetlenkedés és az V. Lebegtetés deviza-hitelezési szakaszaiban. A felelősségteljes olvasóim azonban biztosan maguk is meg tudják majd ítélni az eddigi válságkezelésünk eredményességét. 1. Mi a Feladat? A magyar devizahitelezés jogi alapját a jegybankelnök-váltást követő, évi CXIII. 1. (3) szakaszában megfogalmazott ún. totális deviza-liberó adta. Ekkor sajnos a liberalizálás mindenfajta (hitelfelvevő) alanyra és (hitelezési) tárgyra vonatkozó megkötését, korlátozását elmulasztották. 6 A magyar politikai és szellemi elit ezt a jogalkotási hiányosságot (nagyon) elkésve ismerte fel, s majd csak a 361/2009 (XII. 29.) Korm. rend. korrigálta 7. Majd egy évtizeddel később vetődtek fel tehát azok az értelmes korlátok, amelyek a napjainkban (sajnos csak) elvileg érvényesülő, ún. szelektív deviza-liberó rendszerének a jellemzőit adják. S sajnálatos módon, mind a mai napig nem vált elfogadottá egy, - a hitel-összegének pl. akár csak a 2 %-át kitevő, központosított (alapszerű) avagy decentralizált (biztosítási kötelezettségű) - kötelező árfolyam-biztosítási (előzetes) védővonal kiépítésének a szükségessége 8. 5 Legalább ilyen súlyos módszertani gond az, hogy a devizahitelezés nyilvánosságra hozott adatai nem egyértelműek, nem összevethetőek, dinamikájukban alig elemezhetők, mivel pl. az aktuális valutaösszetételüket, a figyelembe vett árfolyamokat, stb. is alig néhányan adják meg. 6 A totális devizahitel-liberónak azonnal lett hatása. A lakossági hiteleken belül a devizahitelek 1998-ban meglévő 1,8%-os aránya 2003-ra 18,6%-ra, majd pedig 2004-re már 26,7 %-ra ugrott. Ld. BETHLENDI - CZETI KREKÓ-NAGY-PALOTAI (2005) 1. és 2. sz. tábla. A szerzők kiemelt szedéssel állapították meg: A háztartási szektort az eladósodottság 1999 óta tartó folyamatos és gyors emelkedése jellemzi (7. old.) Később hozzátették: A háztartási hitelkínálat az es időszaktól, a fogyasztói hitelezés elindításával kezdett erősödni. Azóta bankok háztartási hitelezési hajlandósága folyamatosan növekszik, hitelezési standardokra és feltételekre pedig az enyhítés tendenciája a jellemző. (18. old.) 7 A kelet-európai országok jogalkotóinak és jogalkalmazóinak lehetőségeire ld. HUDECZ (2012), PSZÁF (é.n.), OGY (2012). Legalább ilyen fontos az osztrák felügyelet deviza-hitelezést sikeresen visszaszorító évi intézkedéseinek bemutatása. (BANAI-KIRÁLY-VÁRHEGYI (2010), 17. old. 4. sz. lábjegyzet.) Hasonlóképpen elgondolkodtató az MNB (2012) javaslatai, s főleg: az egy évtizeddel korábbi megvalósításuk elmaradása is ( old.). 8 A lengyel felügyelet ún. S-ajánlása szerint az ottani deviza-hitelekhez a bankok hozzátehettek egy 20 %-os pótlékot, ill. azokat a svájci frank (csökkenő) kamatához rögzített, a 3 hónapos (CHF ) LIBOR-hoz jogszabállyal is kötött, felárral lehetett nyújtani. Ott tehát a jogalkotók elő merték írni az előzetes tartalékgyűjtést, s még arról is tudtak gondoskodni, hogy a kamat-oldali (carry-trade) nyereséget a jegybankjuk kétféleképpen is mérsékelje. 5

6 A devizahitelezést - mint az 1. sz. táblázat első két oszlopából kiderül lényegében csak jobb híján, a támogatott forintos lakáshitelek rendszerének felszámolása után, II. felétől, s a külföldi tulajdonú és anya-refinanszírozású bankok indították be. Ez azután során vált átütő erejűvé 9. Igazán megdöbbentőek azonban a 2. és a 4. oszlop 100 %-feletti mutatói. Ezek alapján kiszámítható, hogy Magyarország a közötti években realizált GDP-jének a ezer Mrd forinttal való megnöveléséhez 142,2 %-nyi külső forrást ( Mrd Ft) vett igénybe, ill. terhelt rá adósságként a lakosságára, vállalataira, önkormányzataira. 10 Ezen belül a lakosság december 31-i állománya az OGY (2012; 5. old.) szerint 6552 Mrd. Ft, azaz a teljes deviza-állomány 45,6 %-a lett. 11 Egyszerűbben megfogalmazva: között Magyarországon nem is volt valódi növekedés, ill. a deviza-hitelezés infúziója tartotta életben az alig vegetáló gazdaságot 12. Ha a deviza-, vagy forint-hitelezéssel, vagy egyéb módszerrel nem folytatódott volna a korábbi években (kevésbé) jellemző mesterséges konjunktúra-teremtés, akkor már 2008 őszén a magyar GDP ennyivel, kb. 7,3 %-kal, lett volna alacsonyabb Részletesen ld. még BANAI-KIRÁLY- NAGY (2010) és összefüggéseire BANAI-KIRÁLY-VÁRHEGYI (2010). Ezen tanulmány valamennyi adata az MNB, a PSZÁF, a KSH és az EKB hivatalos, az irodalomjegyzékben feltüntetetett kiadványainak számaira épül. Ahol becslést, saját számítást alkalmaztam, ott ezt mindenkor jeleztem. 10 A felvett hitelek egy része használt lakásokra, ill. a szabad felhasználású devizahitelek miatt egyéb használt termékekre fordítódott. Ebben az esetben az ellenértéket forintban megkapó eladó maga is költhetett: realizálhatott GDP-t, vagy megtakaríthatott. A hitelből vásárlónak (sajnos) szintén nem kellett csak emiatt változtatnia a fogyasztási, ill. megtakarítási szokásain. A devizahitelekből közvetlenül, avagy a forintközvetítéssel, külföldön elköltött, avagy ott befektetett-kimenekített rész azonban már nem a kimutatott magyar GDP-t növelte meg. A külföldi GDP-t, ill. az ottani forrás-bővülést okozó, devizahitel-kifolyás (hitel re-export ) sajnálatosan nem ismert mértékével ezért szépíteni kellene a nyomasztó eladósodás GDPgenerálóképességének alacsony hatékonyságát. (Első megközelítésben azonban állítható: ezen eladósodás kb. 30 %-a nem magyar, hanem külföldi GDP-t realizált, ill. az ottani megtakarításokat növelte.) 11 A lakosságnak deviza-hitelfelvételének mértékei nagy mértékben változtak között. Az OGY (2012) 32. sz. táblájáról (74. old.) úgy nagyjából leolvasható, hogy a eleji, alig néhány száz-milliós devizahitelállományuk IV. negyedévére elérte a maximumát, kb Mrd. Ft-ot, az összhiteleiken belüli 68,5 %-os arányt. (ÁSZ (2009) 15. old.) Ez a mérték 2012 II. negyedének végére 5200 Mrd. Ft körüli szintre mérséklődött, ami a teljes lakossági hitel-állomány kb. 53 %-ot tette ki. Hasonlóképpen fontosak a 39. sz. ábráról leolvasható adatok. Eszerint a teljes (forint és deviza) hitel-állomány - a eleji csúcsáról, Mrd Ft-ról (?!), napjainkra 9200 Mrd forintra mérséklődött - összegéből 2006 óta már stabilan 60-63% közötti, Mrd Ft értéket jelentenek a jelzálog-fedezetűek, 2-4 %-ot a gépjármű-fedezetűek, s 4-6 %-ot a fedezet nélküli szabad hitelek. Az ÁSZ (2009) szerint a lakossági devizahiteleken belül végén a tényleg lakáscélra felvett összegek aránya lényegében megegyezett az egyéb, tehát a nem is lakáscélra, hanem pl. személyi hitel, áruhitel, gépjárműhitel, szabad felhasználású jelzáloghitelek mértékével. (15. old.) Más - s eddig sajnos nem elemzett megfogalmazás szerint: a lakosság a deviza-hiteleknek kb. a felét nem a létfontosságú lakás-vásárlásra, hanem valami másra vette fel. 12 A FIDESZ évi választási kampányának tehát igazából azt kellett volna mondania: Most még ugyan (a valós lehetőségeiteknél) jobban éltek, mint 4 éve; de nem sokára keserűen megfizettek érte! 13 AZ MNB (2012) indirekt módon fogalmazta meg a 2007-ben (is) érvényes évtizedes pénzügypolitikai dilemmát: ha a bankrendszer ugyanakkora átlagos kockázatot vállalt volna 2011-ben, mint 2007-ben, akkor a hitelkibocsátás nagysága körülbelül a fele lett volna a ténylegesen megvalósultnak és harmada a 2007-es kihelyezésnek. ( old.) 6

7 1. táblázat A devizahitelezés kiterjedése Év Összeg DH növekmény GDP növekmény (ezer Mrd Ft) (ezer Mrd Ft) (ezer Mrd Ft) DH/ GDP , , , , , , ,3 Forrás: PSZÁF (2008) 34. old. és PSZÁF (2010) 82. old. B.6. tábla, ill.. KSH (2012) STADAT tábla 7

8 A 2. sz. táblázatból kiderül, hogy a devizahitelek felvételkori átlagos és súlyozott átlaga az eurónál 253 Ft, a svájci franknál 159 Ft körül alakulhatott. Ezen számoknak az azóta bekövetkezett időszak árfolyamaival való összevetése két fontos következtetéshez vezet. Egyrészt, hogy a forint árfolyama valószínűleg jó ideig (szerencsére) nem fog visszaállni a korábbi mértékekre, másrészt, hogy a előtti forint- árfolyamokban egy legalább %-os túlértékeltség, ill. bármikor bekövetkezhető, reális leértékelődési veszély volt beépítve. S ma már azt is tudjuk: és között ehhez még a svájci franknál egy jó ideig szintén tartósnak tűnő, további 20%-os, reálisan nem várt, leértékelődési potenciál is hozzájött A magyar árfolyam-politika talán legsötétebb napjaiban, július 22-án, az euró árfolyam 229 FT, július 30-án pedig a svájci franké pedig 141 forint volt. Ma már tudjuk, hogy az akkor hitelt felvevők (2013. elejéig) közel 20-35%-os, ill. akár még 70 %-os legnagyobb potenciális leértékelődési veszélyt (MPL), s emiatt bármikor robbanható forrásköltség-növekedést, is vállaltak. Ehhez képest a GÁSPÁR-VARGA (2011) szimulációjában figyelembe vett 40 %-os frank-árfolyamváltozás még szerénynek, ill. (remélhetőleg: hosszabb távon is ) reálisnak, tarthatónak minősíthető. SURÁNYI-SPURNY- BARTA (2011) is 40 %-os CHF-árfolyam leértékelődéssel számoltak a javaslatukban. 8

9 2. táblázat A devizák közötti MNB középárfolyama Év Devizahitelek aránya Éves átlag-árfolyam (HUF) (%) EUR CHF ,97 165, ,51 166, ,4 251,68 163, ,3 248,05 160, ,5 264,27 168, ,6 251,37 153, ,2 251,25 158,45 Átlag 252,80 159,04 15 Forrás: MNB (2012) alapján 15 BALÁS- NAGY (2010) 2008 alapján még úgy látta, hogy a CHF-hitelek %-át Ft-on vették fel, s már ez már 210 forintos árfolyam mellett is a GDP 1,9-5,1 %-át kitevő egyszeri veszteség napvilágra kerülését okozta volna. A PSZÁF (2012/3) viszont részben pontatlan, mivel szerintük az euró-hitelek többsége után került folyósításra, a 250 EUR-árfolyam fölött. (2. old.) Vö. MNB (2012) 28. old. 27. ábrájával. 9

10 A 3. sz. táblázatból nyilvánvalóvá válhat az is, hogy a hitelét az európai kamatszinthez igazodóan felvevő lényegében és átlagosan legalább 5 %-kal, évente 3,5-10,5 % között ingadozó mértékben, ám mindenkor kedvezőbben jutott forráshoz, mint az azt forintkamatszinten megtevő. 16 A 2003-ban deviza-hitelt felvevő a kamat-oldalon tehát azóta összességében (halmozottan) kb. 60 százaléknyival kapott olcsóbban forrást, mint az ugyanilyen összeget az akkori forint-kamatozással felvevők. 17 Ez tehát a vizsgált 9 év alatt egy pl. 6 milliós átlag-hitel esetén összesen 3,6 millió forint (= évi 400 ezer Ft) adótól és minden egyéb tehertől mentes - ki nem mutatott anyagi előnyt, ún. imputált jövedelmet, jelentett a devizahitelesek számára 18. Más megfogalmazásban: az ugyanilyen összeget forintkamatbázison felvevők náluk 5 éven keresztül legalább havi 33 ezerrel forinttal fizettek többet. Az MNB (2012) 38. sz. ábrája (75. old.) meglepő plasztikussággal fel is rajzolja, hogy a deviza-hiteleseknek csak októbere után, s mindössze a legrosszabb árfolyamú időszakban (2011. IV. negyedévében, s szinte fillére pontosan ennyivel) emelkedett meg a havi törlesztő-részlete. Ilyenkor kell sajnálni, hogy a Parlamentben senki sem merte felvetni a 2 %-os árfolyam-kockázati tartalékok 2001-től szükséges felhalmozását előíró törvény- 16 A magyar forint-hitelek és - a devizahitelezés refinanszírozását döntően adó - nemzetközi hitelek kamat-szintje közötti különbség pontosabban is kiszámítható. (A figyelembe vehető tényezőkre ld. PULAI-REPPA (2012) Egyrészt az európai országok belső kamatszintje is eltérhetett egymástól, másrészt a ref-hitelek hazánkba valamiféle súlyozott átlag alapján, ill. harmadrészt, az anyabankok egyéni refinanszírozási politikája által színezve, dúsítva gyűrűződtek be. Valószínűleg a nem-európai régióból is érkeztek még olcsóbb, még nagyobb kamat-különbségű, ún. carry-trade - források. Ezek azonban az alapvető összefüggéseken sajnos nem - ill. valószínűleg nem is az állítások gyengítése irányában változtatják. Ld. az OGY (2012) és az MNB (2012) 28. számú ábrájának, ill. a PSZÁF (2012/2) elemzésének - még megdöbbentőbb - aktuális számait. 17 Emiatt kellett a PSZÁF Felügyeleti Tanácsában már és között folyamatosan mindenki megrökönyödésére azt a látszólag érthetetlen felvetést javasolnom, hogy sajnos Magyarországon éppen a forint alapon hitelt nyújtó pénzintézeteket (?!) kell a nagyobb kockázatot vállalóknak tekintenünk (?!), annak minden intézkedésével. Azok ugyanis legalább 5-6 %-kal biztosan nagyobb kamatot, törlesztő-részletet, stb. követelnek meg. Következésképpen, náluk a nem-teljesítés kockázata előre láthatóan, s minden valószínűség szerint, nagyobb lesz, mint a deviza-hiteleseknél. Sajnálatos módon a PSZÁF és az MNB számai azóta is nyomasztóan igazolják: a jövedelmi oldal utáni általános összeomlása miatt, a magasabb terhet vállaló (szegényebb) lakossági forint-hitelesek bedőlési aránya végéig magasabb volt, mint a deviza-hitelt felvevőké. Sőt, a nem-lakossági nem-fizetők között még ma is magasabb a forint-hiteles bedőlők aránya. Ld. PSZÁF (2009) 2. pont, ( 2010) oldal összeállítása és (2012) 16.old.) Igaz azonban, hogy a jelzáloggal fedezett hiteleknél után már jobban emelkedett a forint-alapú hitelfelvevők bedőlési aránya (MNB (2012) 38. sz. tábla). Ez összevetve GÁSPÁR-VARGA (2011) szimulációjának eredményeivel - azt látszik alátámasztani, hogy a deviza-hiteleket kevésbé a jobb-módúak, mint inkább, a korábban a forint-hitelekből kimaradt, szegényebbek vették fel. ( Ld. BETHLENDI - CZETI KREKÓ-NAGY-PALOTAI (2005) 24. old.) Emiatt sokaknak érdemes lenne elgondolkodniuk azon, hogy akkor valójában miért is jutottak tömegesen nehéz helyzetbe, mind a forintban, mind a devizában hitelt felvevők?! 18 Sajnálatos módon Magyarországon 2001-től kezdve nem akadt egyetlen ember sem, aki nyilvánosan kimondta volna, hogy az így adódó kamat-különbözeti - ill. egy időben még hozzájövő - árfolyam-erősödési spekulációs nyereségeknek legalább az egy részét vagy félre kellene tenni, vagy pl. árfolyam-biztosítással, el kellene tenni a rosszabb időkre ; például a forint (irreálisan túlerősített) árfolyamának az esetleges, ill. nagyon is várható, leértékelődésére számítva. (Vö. a tücsök és a hangya elég közismert meséjével, ill. a lengyelek 20 %-os előre-pótlékolásával.) Az 1990-es devizahitel-válság idején minden esetre volt még bátorság az akkori, jóval nagyobb mértékű, imputált jövedelmek adóalap-bővítésbe való bevonására vonatkozó (sikertelen) jogalkotásra. Sajnálatos módon arról sem született az elmúlt 11 évben törvény-javaslat, hogy a legalább olyan nehezebb helyzetben lévő forint-hitelesekkel akkor mit is kellene tenni. 10

11 javaslatot. 19 Ezzel a (persze nem sok népszerűséget hozó) törvénnyel ugyanis csak a közötti 5 év folyamán év-közepi hitel-felvételekkel számolva kb. 732 Mrd Ft előzetes árfolyam-tartalék gyűlhetett volna össze. (A kamat-nyereségnek csak a felét (2,5%) tartalékba helyeztető kormányzat pedig akár a mágikus nagyságrendű 915 Mrd Ft-os tartalékkal készült volna fel a kedvezőtlenebb időszakokra ) 19 A magyar Országgyűlés tagjai elejére felismerték, hogy 2003-tól a forint-hitelek egy csapásra drágává lettek téve (16%) és a forintforrások egyébként is kis volumene miatt a lakosság a devizahitelezés felé fordul, sajnos csak a kamatkülönbségeket értékelve. BETHLENDI - CZETI KREKÓ-NAGY-PALOTAI (2005) tanulmánya ezt korábban így fogalmazta meg: a háztartások feltehetően a negatív tapasztalatok hiánya miatt is kisebbnek érzékelik az árfolyam bizonytalanságát, azaz kisebb árat hajlandóak fizetni a kockázat kiküszöböléséért, mint a kamatkülönbözet. (24. old.) TÓTH ÁRVAI (2001) kiváló tanulmánya pedig már egy évtizeddel korábban figyelmeztetette az azt elolvasókat: : a megtakarítói célok túlnyomó része esetében szakadás van az alsó három és a felső két ötöd között, a két legmagasabb jövedelmi csoport magatartása meglehetősen hasonló,míg az alsó három jövedelmi ötödöt magába foglaló csoport kevésbé homogén. (33. old.) Ld. erre OGY (2012) 7. old. és a mindenkor 10 % feletti THM-et mutató ábráját és táblázatát (42. és 43. old.), ill. MNB (2012) 28. sz. ábráját és ALGY-AP (2012) tanulmányát. 11

12 3. táblázat Irányadó kamatlábak alakulása az év végén Év EKB (%) MNB (%) Eltérés Éves (%) Kumulált (%) ,00 12,50 10, ,00 9,50 7,50 107, ,25 6,00 4,00 111, ,50 8,00 4,50 116, ,00 7,50 3,50 120, ,50 10,00 7,50 129, ,00 6,25 5,25 136, ,00 5,75 4,75 143, ,00 7,00 6,00 151, (10.01) 0,75 6,50 5,75 160,6 : 59, 25 % Forrás: MNB (é.n. 2), ECB (é.n.) 12

13 A forint árfolyam-ingadozásának hatását bemutató 4. sz. táblázatból azonban az is kiderülhet, hogy a kedvező kamat-hatást majdnem azonnal és teljesen megsemmisítette a végén berobbant kedvezőtlen irányú árfolyam-hatás. ( között a hitelfelvevők számára mind az euró, mind a frank árfolyamának alakulása is kedvező volt, évente átlagosan további 1, ill. 2 % árfolyam-nyereséget is termelve.) A válság kirobbanása után azonban a forintnál (is) realizálódott a potenciális leértékelődési veszély. Ennek következtében és 2012 vége között az eurónál valóban összességében 9,8%-kal, a svájci frankkal szemben pedig 51,6%-kal értékelődött le. Megdöbbentő és árnyalt, külön elemzést is igényel viszont az, hogy a devizahiteleseknek igazán komoly veszteségeket okozó árfolyamromlások miért nem a globális válság es éveiben, hanem csak később, a es esztendőkben, következtek be. 13

14 4. táblázat Forint év végi deviza-árfolyamainak hatása (+ = árfolyamveszteség; - =árfolyamnyereség) Év Euró Svájci frank árfolyam ±(%) ±(Kumulált %) árfolyam ±(%) ±(Kumulált %) ,23 0,00 100,00 168,30 0,00 100, ,93-6,22 93,78 159,34-5,33 94, ,73 2,76 96,37 162,33 1,87 96, ,30-0,17 96,21 156,99-3,29 93, ,35 0,42 96,61 152,42-2,10 91, ,78 4,51 100,97 177,78 16,64 106, ,84 2,29 103,28 182,34 2,56 109, ,75 2,92 106,29 222,68 22,12 133, ,13 11,62 118,64 255,91 14,92 153, ,86-8,44 108,62 230,55-9,91 138,06 : 9,69 37,48 Forrás: MNB (é.n.1.) 14

15 A devizahitelezés közötti társadalmi eredményét elemző átlagosan 10 % euró és 90 % frankhitel-állományt, ill. félévkori elhelyezést feltételező - 5. sz. táblázat egyértelműen alátámasztja azt, hogy Magyarország devizahiteleseinek végén alapvető fordulatot kellett volna végrehajtaniuk. Az addig mind a kamat-, mint pedig az árfolyam-oldalon a devizahiteleseknek és az egész ország GDP-jének kedvező, nyereséget hozó, össznépi spekulációt akkor kellett volna azonnal abbahagyni. Az 5 év alatt felhalmozódott kb Mrd forintnyi Mrd FT kamat-oldali és 263 Mrd. árfolyam-oldali - társadalmi haszon döntő részét, 80 %-át, kb Mrd Ft-ot, ugyanis végén, alig néhány hét alatt, egyszerűen visszavette a piac, az árfolyamoldal. 15

16 Év táblázat A devizahitelezés társadalmi hatásai között Állomány Kamat- hatás Árfolyam-hatás Együtt EUR EUR CHF e. Mrd Ft % e. Mrd Ft % e. Mrd Ft % e. Mrd Ft e Mrd Ft , , , , , , , ,17 1 3, , ,42-4 2, , , , Összesen Forrás: MNB (é.n.1.) 20 Az adott évben a január 1-től december 31-ig meglévő állományok összegét vettem figyelembe. Nyilvánvaló, hogy a számokat az év közbeni hitelfelvételek, ill. visszafizetések mérséklő hatásával még tovább lehetne finomítani kellene. 16

17 2. Mi a Megoldás? 2.1. Mit kell(ett volna már régen meg)tenni? Mindenfajta tőzsdei oktatás elsőként megtanított szabálya az, hogy a spekulációban soha senki sem lehet mindig csak nyertes 21. Ennek matematikai következményeként tanítják meg a második szabályt: a várható nyereség egy-harmadát elérő tényleges veszteségnél ki kell szállni az ügyletből, zárni kell a pozíciókat. 22 A magyar devizahitelezés legnagyobb problémáját ezen szabályok ismeretének a politikai és szakmai elitjére, ill. a kamat- és árfolyam-spekulációba belement több százezer szerződőjére sajnálatos módon egyaránt jellemző - általános hiánya adja. Ennek felismerése adta, adja azonban egyben a Megoldás kulcsát is. A devizahitelezés megoldásának lényege ugyanis forint devizákkal s különösen a svájci frankkal - összekapcsolódó árfolyam-kockázatának a magyar gazdaságról való teljes mértékű levétele volt és marad. A minél gyorsabb, ill. az optimális időpontban való kötelező beforintosítás sem tudja azonban sajnos eltünteti, meg nem történtté tenni, hanem éppen, hogy realizálja, kimutatandóvá és ezzel kezelendővé is teszi a Magyarországot ért veszteségeket. Emellett azonnal a napvilágra hozza a forint-alapú hitezés (a jövőben is) magasabbnak tűnő kamat-költségét is. A pénzügypolitika, ill. az alapfokú tőzsdézés szabályainak megfelelően, ezért kellett volna a lehető leggyorsabban végre hajtani a kulcsvalutákkal, ill. a kereszt-árfolyamaikkal kapcsolatos, tehát Magyarország által nem kontrollálható (időpontú és mértékű) veszteség-forrás felszámolását 23 Ez volt a februárjában, még 206 Ft-os CHF-árfolyam idején tett SURÁNYI-SPURNY-BARTA (2011) javaslat lényege. A forint árfolyam-hullámzására vonatkozó, s a 6. sz. táblázatban bemutatott, adatok egyértelműen mutatják a forint-hitelezés zárásának, a kötelező beforintosításnak, az optimális, ill. a még elfogadható, jó időpontjait. Sőt, az is látszik, hogy a devizahitelezés rendezésére való felkészülés utolsó lehetséges, szakmailag is még elfogadható, időszaka július 22. és október között volt: ekkor ugyanis (először) robbant a forint 21 Ezt nevezik a 7:3 -szabálynak; jelezvén, hogy a kezdő spekuláns örüljön, ha tíz esetből háromszor nyerhet, mivel még a leghíresebb tőzsdei guruk pl. Soros, W. Buffett, stb. - is általában legalább három alkalommal mellé fognak. Magyarország népe, ill. szellemi és politikai elitje sajnos (finoman fogalmazva is) kezdő és képzetlen spekuláns volt (és van), s főleg, a globális pénzügyi piacok követelményeihez képest. 22 Ez nevezik a 3 : 1 -szabálynak; mely szerint a pl. 100 egységért vett, s 109-en eladandó, tehát várhatóan 9 egység nyereséget hozó, ügyletben a váratlan veszteségbe fordulásra való felkészülés jegyében, már 97-en, azaz egy-harmadnyi, 3 egységnyi veszteségnél, kötelező a pozíció zárása, az eladás, a likvidálás, a veszteségből való azonnali kiszállás. Az első két szabály összefüggése könnyen megérthető: még a kezdő spekuláns is elveszíthet akár 7 alkalommal is 3-3 egységet, ha a három sikeres ügyletén 9-9 egységnyi jövedelme keletkezik. Megfelelő fegyelmezettséggel tehát a kezdő és átlagos spekuláns legalább a pénzénél maradhat, mert + 27 > Sajnálatosan statikus BALÁS-NAGY (2010) korrekt levezetése. Abból ugyanis, hogy a devizahitelek beforintosításával valóban nem tűnik el egy ország, ill. lakosságának, intézményeink, adófizetőinek, bankjainak, stb. a vesztesége, hanem csak realizálódik, még egyáltalán nem következik, hogy emiatt a dinamikusan növekvő, további tartós veszteségeket is vállalni kell. 17

18 árfolyam-leértékelődési bomba-sorozata. Sajnálatos módon, akkor a magyar politikai és szellemi elit ennél fontosabbnak tartott dolgokkal volt elfoglalva táblázat A devizahitelezés zárásának lehetséges időpontjai EUR - HUF CHF - HUF Forrás: MNB 24 Több és más szempontból is elgondolkodtató az OGY (2012) euró-bevezetéssel kapcsolatos fogalomhasználata: az alapvető stratégiai kérdés társadalmasított megvitatása helyett felelőtlen politikai bohózat. (3. old.) 18

19 A 7. sz. táblázatban a forint-ingadozások alapján adódó lehetséges exit-napok optimális, ill. a még ésszerű, jó, s persze a legrosszabb napjai is, bemutatásra kerültek. Természetesen ezen időpontok tökéletes eltalálása csak utólag lehetséges. A magyar politikai és szellemi elit - konkrétan a pártok, a parlamenti frakciók, a Kormányok, a pénzügyminisztériumi funkciót ellátó intézmények, a PSZÁF, a magyar pénzintézeti rendszer, stb. - profijainak a tökéletes és példás együttműködése esetén azonban 4 év alatt valószínűleg sikerülhetett volna ezek közül legalább egyet s legalább az eurónál vagy a franknál - előre is megérezni, s nagyjából jól betájolni Az időpont kiválasztásával való felelősségnek a vállalhatóságát támasztja alá a 90 napnál tovább nem teljesítő adósok önkéntes forintra váltási lehetősége, a május 15. és június 15 közötti egy-hónapos MNB átlagárfolyamokon: 298,6 Ft/ és 248,5 FT/CHF. (MNB (2012) 35. old.) A 6. és 7. sz. táblázatokkal összevetve, megállapítható, hogy a törvényhozók óta bizony találhattak volna ennél jóval kedvezőbb, ill. kedvezőtlenebb időpontot is. A lakosság pénzügyi érzékét dicséri, hogy ezen az árfolyamon csak 3100 szerződést, 23 Mrd Ft értékben váltottak át. Ők ugyanis nem csak a magasabb forint-kamatokat kell, hogy vállalják, hanem még a nem túl kedvező árfolyamon való átváltás miatti, tehát a további állomány-növekedés utáni,kamat-terheket is. 19

20 7. táblázat A devizahitelezés lehetséges exit-dátumai és azok társadalmi veszteségei Ha 100%-ban euró alapú hitel, akkor a társadalmi veszteség 253 EUR/HUF-hoz képest Dátum EUR/HUF Eltérés 253 EUR/HUF-tól Társadalmi veszteség (milliárd árfolyam (HUF) Ft) Ha 100%-ban svájci frank alapú hitel, akkor a társadalmi veszteség 159 CHF/HUF-hoz képest Dátum CHF/HUF Eltérés 159 CHF/HUF-tól Társadalmi veszteség (milliárd árfolyam (HUF) Ft)