Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség. Európai Női Lobbi magyarországi koordinációja

Átírás

1 Javaslatok a nők és férfiak társadalmi egyenlőségének állami előmozdításához: egy civil szabadegyetem következtetései szakmai helyzetelemzés és javaslatcsomag Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség az Európai Női Lobbi magyarországi koordinációja

2 Az EWL, a Női Érdek és az ENA Az 1990-ben alakult Európai Női Lobbi (European Women s Lobby, EWL) Európa legnagyobb nőszervezeti koalíciója, mára 30 európai nemzeti ernyőszervezet a tagja. Több mint 2000 tagszervezettel rendelkezik, ezen felül 19 nemzetközi és európai szakmai szervezetet is tagjai közt tudhat. Az Európai Női Lobbi tevékenységének fő színtere az Európai Unió, de konzultatív jogkörrel rendelkezik az Európa Tanács mellett és az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsában (ECOSOC) is, valamint rendszeresen részt vesz az ENSZ Nők Helyzetével Foglalkozó Bizottságában (CSW). A Brüsszelben dolgozó titkárság hivatásos gender szakértőkből áll, mindennapi feladatuk, hogy szakpolitikai háttéranyagokat dolgozzanak ki, lobbizzanak az Európai Parlamentben, és kampányokat indítsanak különböző nőket érintő témákban. A Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség (Női Érdek) 2003-ban alakult női civil ernyőszervezet. Magyarországot képviseli az Európai Női Lobbiban. A Női Érdek hosszú távú célkitűzése, hogy a magyar nők társadalmi és jogi egyenlőségéhez hozzájáruljon, szemléletváltozást indítson el a nemek esélyegyenlősége terén. A szövetség igyekszik a nők szociális helyzetét, életesélyeit és életminőségét a maga eszközeivel javítani, fellép a nőkkel szembeni diszkrimináció és erőszak minden formájának tilalmáért is. A Női Érdek tagjai hisznek abban, hogy vannak olyan közös célok, amelyek egy sokszínű, eltérő érdekeket megjelenítő tagszervezetekből álló közösséget közös stratégia mentén képesek összetartani, mozgósítani ben a Női Érdeknek 20 tagszervezete van. A Női Érdek a es tanévben hat részes szabadegyetemet indított, Európai Női Akadémia (ENA) címen a Nemzeti Civil Alapprogram támogatásával. 1 A hat előadás témája az Európai Bizottság által kihirdetett Nemek Egyenlőségének Ütemterve (Gender Equality Roadmap) alapján készült. Ennek hat prioritása: a nők és a férfiak egyenlő mértékű gazdasági függetlenségének megteremtése, egyenlő arányú férfi-női részvétel támogatása a politikai döntéshozatalban, a nemi bűncselekmények és a prostitúciós célú emberkereskedelem felszámolása, a nemekhez kötődő káros sztereotípiák visszaszorítása a médiában, a szakmai, a magán- és a családi élet fokozottabb összehangolása, nők elleni erőszak. A hat ENA alkalom mindegyikén előadóként részt vett egy a nők helyzetével, nemek egyenlőségével foglalkozó tudományos egyetemi témavezető kutató, annak egy, a témából doktorált diákja, és egy, a témával foglalkozó tagszervezetünk képviselője. Az ENA fél éve alatt a következő civil szervezetek ismertették munkájukat, háttérkutatásaikat, tapasztalataikat: Jól-Lét Alapítvány, MONA Alapítvány, Nők a Médiában Egyesület, Regina Alapítvány, Patent Egyesület, SEED Alapítvány, Utcai Szociális Segítők Egyesülete, és maga a Női Érdek. Az ENA szabadegyetemként és érdek-megfogalmazó fórumként működve megismertette a civil tagszervezetekkel a nők helyzetével foglalkozó társadalomkutatók eredményeit, közelebb hozta a tudományos kutatókhoz (akik gyakran az állam szakértő tanácsadói is) a nőjogi aktivisták és civil szervezetek tapasztalatait, és összegyűjtötte tagszervezeteinek véleményét a fenti kulcs-témákban. 1 NCA-DP-09-A-0205 jelű pályázat

3 Az ENA-n előadást tartó tudományos kutatók: Betlen Anna (MONA), Bokor Zsuzsanna (Nemzeti Kisebbségkutató Intézet, Kolozsvár), Bors Réka (ELTE), dr. Ilonszki Gabriella (Budapesti Corvinus Egyetem) dr. Kürtösi Zsófia (SZTE), dr. Nagy Beáta (Budapesti Corvinus Egyetem), Sáfrány Réka (a World Association for Christian Communication jegyezte Global Media Monitoring Project), dr. Szikra Dorottya (ELTE), dr. Tóth Herta (CEU), Tirpák Veronika (ELTE), dr. Tóth Olga (MTA Szociológiai Intézet) Jelen szakmai javaslatcsomagunk a fenti tudományos kutatók, tagszervezeteink, az ENA résztvevői és a Női Érdek május 15-én megtartott munkacsoport ülésének közös szellemi terméke. 1. Általános javaslatok: az eddigi közpolitikai eredmények megőrzése, a nők és férfiak társadalmi egyenlőségének elősegítéséért felelős nemzeti mechanizmus működtetése és átfogó közpolitikai stratégia megvalósítása Javasoljuk a nők és férfiak társadalmi egyenlősége terén az eddigi közpolitikai eredmények megőrzését, továbbfejlesztését, a rendelkezésre álló hazai és nemzetközi szakmai tudás felhasználását Magyarországot nemzetközi dokumentumok sora kötelezi a nők és férfiak társadalmi egyenlőségének (gender equality) előmozdítására, a nők esélyegyenlőségének növelésére, a nők elleni diszkrimináció minden formájának eltörlésére. A teljesség igénye nélkül a legfontosabbak ezek közül: az ENSZ CEDAW Egyezménye a nőkkel szembeni megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről, 2 az ENSZ által szervezett 1995-ös, Nők Pekingi IV. Világkonferenciájának Cselekvési Programja, és a Pekingi Nyilatkozat, a New York-i Egyezmény Az emberkereskedés és mások prostitúciója kihasználásának elnyomása tárgyában, az Európai Unió Tanácsának 2006/54/EK irányelve, a Gender Equality Paktum, és a jövőre megújítandó Nők és férfiak egyenlőségéről szóló ütemterv , valamint az Európa Tanács számos ajánlása a nemek egyenlőségéről. 3 Magyarország 2010 január 21. óta rendelkezik egy hosszú távú Nők és Férfiak Társadalmi Egyenlőségét Elősegítő Nemzeti Stratégiával 4 és ennek kétéves cselekvési tervével. Az Európai Unió fejlesztéspolitikájának horizontális elve a nők és férfiak társadalmi egyenlőségének előmozdítása. Ennek gyakorlati módszertana az EU több államában, régiójában és városában sikerrel megvalósított nők és férfiak közötti társadalmi egyenlőség politikájának stratégiai elve (gender mainstreaming), olyan technikákkal, mint a nemekre érzékeny költségvetés (gender budgeting) és a női-férfi bontású adatgyűjtés. Az e 2 Az államnak négyévente jelentést kell készítenie az ENSZ CEDAW Bizottsága számára az egyezmény végrehajtásáról. A Női Érdek 2003-ban és 2007-ben a kormányjelentés mellé un. Árnyékjelentést készített. Az utóbbi itt olvasható: 3 CM/Rec. 2008/ 1, 2007/13, 2007/17, 2003/3. stb /2010 (I.21.) Kormányhatározat melléklete

4 módszertanra és technikákra vonatkozó magyar államigazgatási képzés 2009-ben megkezdődött. 5 Az elmúlt években a női civil szervezetek és tudományos szakértők nyomására folyamatos konzultáció és munkakapcsolat alakult ki az állam és a női civilek között a Nők és Férfiak Társadalmi Egyenlősége Tanácsban (NFTE Tanács, a Nőképviseleti Tanács utódja), a Szociális és Munkaügyi Minisztérium Nők és Férfiak Egyenlősége Osztálya által az Útiterv alapján életre hívott munkacsoportokban, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség, majd az illetékes minisztérium monitoring bizottságaiban és az MTA Népesedési Kerekasztalában. Javasoljuk, hogy a nők és férfiak társadalmi egyenlősége legyen kiemelt politikai prioritás, és az azért felelős, megfelelő humán és anyagi erőforrásokkal rendelkező nemzeti mechanizmus 6 kerüljön kiemelt helyre a kormányzati struktúrában. A mechanizmust európai példák nyomán külön integrált nemek egyenlősége és integrált nemi alapú erőszak kezelésére szolgáló törvények erősítsék meg. A nők és férfiak társadalmi egyenlősége (nemek egyenlősége) emberi jogi kérdés. Az emberi jogok szerves részét képezik a nők jogai, miközben a nemek társadalmi egyenlősége a társadalmi igazságosság mércéje, s egyben a demokrácia elengedhetetlen feltétele is. Ezen elvek elismerése nemcsak a nemi alapú diszkrimináció minden jogi és egyéb formájának kiküszöbölését szolgálja, hanem egy sor egyéb feltétel teljesülését is a valós nemi egyenlőség felé vezető úton. Ezek az elkötelezett politikai akarat intézkedésekben megjelenő minőségi indikátorai. A nők és férfiak egyenlősége nem a nők ügye csupán, hanem a férfiaké, a gyermekeké, a családoké, az egész társadalomé. A nemek magas fokú társadalmi egyenlősége olyan közjó, mely társadalmi, politikai, gazdasági és demográfiai előnyökkel jár mind az egyének mind a közösség, a nemzet számára. Hazánkban a nemek egyenlőségét érintő jogi rendelkezések "elszórtan", különböző törvényekben jelennek meg. Javasoljuk, hogy készüljön egy, kizárólag a nemek egyenlőségét szolgáló törvény, illetve egy kizárólag a nemi alapú erőszak kezelésére szolgáló törvény, végrehajtási utasítással, s a végrehajtást folyamatosan ellenőrizzék a végrehajtási határidők betartásával. Több országban, például Ausztriában és Spanyolországban is van nemek közötti esélyegyenlőségről szóló törvény vagy/és van integrált nemi alapú erőszak kezelésére létrejött törvény is. 7 5 A képzés alapját képező tankönyvcsaládot a Női Érdek szakértői írták. Partszélről a fősodorba. Gender Mainstreaming kézikönyv és munkafüzetei. A kiadványok innen letölthetők: 6 Ezt írja elő például, a CEDAW Egyezményhez kapcsolódó 1988-ban született 6. számú Általános ajánlás ( Hatékony országos apparátus és publicitás címmel). 7 Jó példa a spanyol La Ley Integral contra la violencia de género (2004) és a Ley Orgánica 3/2007, de 22 de marzo, para la igualdad efectiva de mujeres y hombres., vagy az osztrák Gewaltschutz 2001 és 2009.

5 2. Témák szerinti javaslatok Javaslataink bevált európai gyakorlatokkal támaszthatók alá, és a magyar helyzetelemzés figyelembe vételével készültek. A javaslatok az EWL közpolitikai állásfoglalásaival minden esetben egybecsengenek. NŐK A GAZDASÁGI ÉS POLITIKAI DÖNTÉSHOZATALBAN A Világgazdasági Fórum a Global Gender Gap Report-ban (Nemek társadalmi egyenlőtlenségét vizsgáló világjelentés) két fontos összefüggésre hívja fel a figyelmet: a nemek közötti rés és a gazdasági versenyképesség, illetve a nemek közötti rés és az egy főre eső GDP szorosan korrelál egymással. Azon országok tehát, amelyek a nőkre és a férfiakra mint emberi, nemzeti erőforrásokra megközelítőleg hasonló módon támaszkodnak, sikeresebbek a gazdasági versenyben. Az OECD-elemzések is sorra felhívják a figyelmet a nemek közötti egyenlőség fontosságára. Az egyenlőség egyik indikátora a hagyományos társadalmi nemi szerepekkel kapcsolatos attitűd. Ez az attitűd gátolja egyrészt a gazdasági versenyképességet, másrészt pedig paradox módon a születésszámot is alacsonyan tartja: a társadalmi szerepeket nők és férfiak számára mereven értelmező család hagyományosnak tekintett szerepköreinek fenntartásában bízó társadalmakban alacsony a termékenységi ráta, míg a nemek társadalmi egyenlőségét inkább elősegítő, elfogadó országokban kedvezőbb a demográfiai helyzet. Az EU a gazdasági versenyképesség egyik legfontosabb ösztönzőjének tartja a nők arányos számát a felsővezetésben. 8 Ennek eléréshez a következő szakpolitikai intézkedések meghozatalát javasoljuk: A nők politikai, gazdasági és tudományos részvételét politikai eszközökkel segítsék elő (például a nemek közötti arányt előíró kvótával). A közhelyes elutasító reakcióval szemben a közvélekedés ezt bizonyítottan támogatja. A TÁRKI 2010 májusában 1000 főn lekérdezett omnibusz közvélemény kutatása szerint a megkérdezettek 54 %-a egyetért a kvóta bevezetésével. Javasoljuk, hogy célzott programokkal is segítsék elő a nők számának növekedését a gazdasági és politikai döntéshozatalban. Segítsék elő, hogy a nők esélyegyenlőségének biztosítása a vállalati kultúra és felelősségvállalás szerves részévé váljon (például mentorálás, női megerősítő hálózatok, kvóta, pozitív szerepmodellek bemutatása alkalmazásával). MÉDIA ÉS SZTEREOTÍPIÁK Javasoljuk, hogy alkalmazzák az EU, az Európa Tanács és az ENSZ nemek egyenlőségére érzékeny médiára vonatkozó ajánlásait és eszköztárait, amelyek a közintézmények és közpénzből fizetett közszereplők média-megnyilvánulásaira és az 8 Lásd az Európai Bizottság legújabb kiadványát: More women in senior positions. Elérhető: ec.europa.eu/social/blobservlet?docid=4746&langid=en)

6 állami marketingre vonatkoznak. Közintézmény ne készíttethessen közpénzből szexista reklámot/felhívást, közhivatalnokok ne tegyenek szexista megjegyzéseket. A fejlesztési források pályázati elbírálásánál értékeljék kellő súllyal a nemek egyenlőségére vonatkozó esélyegyenlőségi vállalásokat. Mivel a média, a nyilvánosság piaci szereplőit ilyen módon a kormány / állam nem tudja befolyásolni, kiemelt az oktatás szerepe. Javasoljuk, készüljenek célzott érzékenyítő programok az oktatás elemi szintjeitől kezdve a legfelsőbbekig (különös tekintettel a tanárképzésre), melyek figyelembe veszik a nemek társadalmi egyenlőségét, és értékként kezelik a nők önrendelkezésének biztosítását. MUNKA-MAGÁNÉLET A nőknek joguk van a munkához. Joguk van akkor is, ha egy, kettő vagy több gyermeket nevelnek. A nemek közötti egyenlőség gyakorlati megteremtésében élenjáró észak-európai országok példája alapján feltételezhető, hogy a férfiak otthoni, apai szerepvállalását ösztönző állami szabályozás hozzájárulhat a gyermekvállalási kedv növekedéséhez, vagy legalább a csökkenés mérsékléséhez. Az izlandi, norvég és svéd apakvóták 90, ill. 60 nappal hosszabb időtartamú fizetett gyermekgondozási díj igénybevételét teszik lehetővé azon családokban, ahol az apák otthon maradnak gyermekeiket gondozni. A megmaradó részen osztozhatnak a szülők mégpedig akár 8 éven át elosztva a rendelkezésre álló forrásokat. Két éve egy új svéd intézkedést vezettek be, az ún. egyenlőségi bónuszt, ami azokat a gyermeket nevelő párokat jutalmazza adó-visszatérítés formájában, akik lehetőleg minél kiegyenlítettebb módon osztják meg egymás között a gyermekgondozással otthon töltött időt. A skandináv országokban nagyon színes eszköztárat alkalmaznak a gyermekgondozási szabadságra. Lényeges a rugalmasság, hogy a kisgyermekes szülő kevésbé szakadjon el a munkahelyétől. Bizonyított tény, hogy ahol kevésbé válnak el a társadalmi nemi szerepek, és az apák is gondoskodók (nemcsak anyagi értelemben, hanem érzelmileg és időben is), ott jobbak a férfiak életkilátásai, és több gyermeket vállalnak a nők, mindezzel összefüggésben az egész család életminősége, fizikai valamint mentális egészsége jobb. Ennek eléréséhez a következő államilag támogatott szakpolitikai intézkedések meghozatalát javasoljuk: Ne csak a nőknek biztosítsák a részmunkaidőt, távmunkát vagy egyéb atipikus munkavégzési formákat, hanem a kisgyermekes apák részére is. Javasoljuk ezért, hogy a vonatkozó stratégiai intézkedésekben helyezzenek kiemelt hangsúlyt a gyermekgondozási szabadság, és a gyermekgondozási feladatok megosztására, részben a férfiak és nők közötti igazságos és méltányos munkamegosztás kialakításával, illetve a társadalmi közvélemény formálásával. Szükséges a munkaerő-piaci politikai eszközök fejlesztése abba az irányba, hogy a munkáltatókat ösztönözze a kisgyermekes és/vagy gondozási feladatokkal bíró szülők foglalkoztatására. A szülés előtti táppénz, gyed után járó szabadság, gyermek után járó táppénz és fizetett szabadság, elbocsátási korlátok, helyettesítés, hosszú gyes miatti termelékenység-csökkenés és ezen költségek (nagyrészt hiányzó) kompenzálása a munkáltatók felé. Szükséges a gyed, gyerek után járó táppénz munkáltatókra háruló tényleges költségeinek csökkentése. Szükség lenne a munkáltatók kisgyermekes szülők

7 foglalkoztatásával kapcsolatban szerzett tapasztalatainak gyűjtésére, elemzésére, s az eredmények beépítésére a vonatkozó rendelkezésekbe. Fontos lenne a hosszabb idő alatt rugalmasan kivehető gyed. A szülői feladatok megosztását oly módon kellene alakítani, hogy ne stigmatizálódjanak a kisgyermekes nők a munkaerőpiacon. Üdvözlendő lenne bónusz-intézkedések bevezetése azon apák elismerésére, akik vállalják a gyes/gyed idejének megosztását az anyával. Társadalmi célú hirdetések megjelentetését, kampányok szervezését javasoljuk az apai törődés fontosságáról, hangsúlyozva, hogy az apák is képesek jól bánni a kisebb-nagyobb gyermekeikkel, és arról, hogy milyen pozitív következményei lehetnek a kiegyenlítettebben végzett házimunkának (pl. több idő és lehetőség marad közös családi programokra). Össztársadalmi szinten fontos annak hangsúlyozása, hogy a kereső munka az egyén önmegvalósításának, függetlenségének, integrálódásának, identitásának fontos része, így nemcsak anyagi, de társadalmi és mentális szempontból is fontos erőforrás. És ugyanígy arra is rá kell irányítani a figyelmet, hogy a családdal, gyermekekkel való rendszeres foglalkozás nem csak teher, nem holmi segítés, hanem a férfiak számára is az önmegvalósítás, szellemi és mentális kiteljesedés lehetősége. A dolgozó kisgyermekes anyákra óriási lelki teherként nehezedik a rossz anya bélyeg. Őket erősíthetnék meg a pozitív, kiegyensúlyozott gyermekeket és dolgozó szülőket bemutató kampányok. Javasoljuk a gyermekintézmények rendszerének átgondolt, nagyarányú fejlesztését (jó példa a most indult állami lengyel családbarát és népességnövelő intézkedési csomag komoly költségvetési forrással megalapozott óvodaépítési programja): a regionalitás, az igények és a minőség kérdését is figyelembe véve. A fejlesztés során ne csak a megépülő épületre gondoljanak, hanem majdan az intézmény fenntartási forrásaira is. A gyermeket vállaló és szülői szabadságon lévő szülőket az egész életen át tartó tanulás szellemében (nyelvtanulás, számítógépes ismeretek, vállalkozási ismeretek, kommunikációs, stb. készségek fejlesztése) kell felkészíteni a gyes utáni időszakra, hogy az emberi tőke ne csökkenjen, és a bérveszteség is kisebb legyen. Az állami és pályázati munkaerőpiaci reintegrációs programokban támaszkodjanak erőteljesebben az ezen a területen kiemelkedő hatékonysággal dolgozó női és hátrányos helyzetű munkaerőpiaci csoportokkal foglalkozó civil szervezetekre és ezek minőségi, humánus szolgáltatásaira: tudatosság ösztönzése a gyermeket vállaló családoknál: családi és női karriertervezés, visszatérés megtervezése, kapcsolattartás a munkahellyel, fejlődés igényének kialakítása, mentális egészség. NŐK ELLENI ERŐSZAK-PROSTITÚCIÓS CÉLÚ EMBERKERESKEDELEM A nők elleni diszkrimináció fogalma magában foglalja a nemi alapon elkövetett erőszakot, tehát azt az erőszakot, amelyet azért követnek el a nők ellen, mert nők, illetve, amely aránytalan mértékben sújt nőket. A nemi alapon elkövetett erőszak s annak minden megnyilvánulási formája a családon belül és kívül sérti a CEDAW Egyezmény rendelkezéseit. Az államnak tehát pozitív kötelezettsége van a nők elleni erőszakkal szembeni fellépésre. Álláspontunk szerint a prostitúció és az erőszak a közpolitika szintjén együtt (is) kezelendő. Ahhoz, hogy a nők elleni erőszak áldozatai megfelelő ellátásban részesülhessenek, a következő államilag támogatott szakpolitikai intézkedések meghozatalát javasoljuk:

8 Módosítani kell a büntetőtörvénykönyvet annak érdekében, hogy a családon belüli erőszak önálló tényállás legyen, valamint, hogy a prostitúció és az emberkereskedelem bűncselekmények elkövetőiként a prostitútorokat (kerítők, kitartottak, bordélytartók és kliensek) és emberkereskedőket azonosítsák. A prostitúció és a családon belüli erőszak (párkapcsolati erőszak, és gyermekek elleni erőszak) között szoros összefüggés áll fenn. Gondoskodni kell róla, hogy az egyéb jogszabályok, az ítélkezési gyakorlat és a jogalkalmazás az elkövető felelősségre vonásának és az áldozatok védelmének és támogatásának nemzetközi alapelveire épüljenek, az ezt gátló rendelkezéseket és gyakorlatot változtassák meg. A különböző szakmák egymással együttműködésben, a fenti alapelvek szerint lépjenek fel a nők elleni erőszak ellen. Módosítani kell a vonatkozó törvényeket annak érdekében, hogy az erőszak felnőtt áldozatait ellátó intézményrendszer kikerüljön a gyermekvédelmi törvény hatálya alól, és hogy a gyermekáldozatok védelmét felismerve a gyermekbántalmazás és párkapcsolati erőszak közötti összefüggéseket a jelenleginél szakszerűbb és hatékonyabb rendszer biztosítsa, ideértve a kiterjedt, rendszeres prevenciót is. Biztosítani kell, hogy az erőszak így a családon belüli erőszak, prostitúció és emberkereskedelem áldozatait segítő, ellátó intézményrendszer működésének szabályai és elvei világosak, közismertek és ellenőrzöttek legyenek. Szakszerű kutatást kell végezni a nőket érő erőszak társadalmi méreteiről, előfordulásáról, fajtáiról (az elkövetők és áldozatok társadalmi háttere, egymáshoz fűződő kapcsolataik, az áldozatokkal együtt szenvedő családtagok, az erőszak hatására keletkező károk stb.). A különböző humán szakterületeken folyamatos és kötelező képzést kell indítani annak érdekben, hogy minél hamarabb álljanak rendelkezésre kellő számban olyan szakemberek, akik ismerik a nőket érő erőszak és következményei jellegzetességeit, s ezeket az ismereteket alkalmazni is tudják. Komoly forrásokat kell szánni a megelőzésre: folyamatosan és széles körben információt kell nyújtani a nők elleni erőszak megnyilvánulási formáinak felismerése, az ellenük való fellépés érdekében, a rendelkezésre álló segítségnyújtási lehetőségeket is ismertetve; a médiának, a köz- és felsőoktatásnak és a szakképzésnek egyaránt hozzá kell járulnia az erőszakos, illetve az ezt elősegítő és toleráló magatartások azonosításához és elítéléséhez. A kutatásokat, a képzéseket, a tananyagok, módszertanok és etikai normák kidolgozását, a jogi segítséget és általában a rászorulók ellátását nyílt, áttekinthető, ellenőrzött és ellenőrizhető pályázati rendszer alapján elosztott forrásokból a témával foglalkozó civil és szakmai szervezetek bevonásával kell megszervezni.