VEVŐTŐL A FOGYASZTÓIG

Átírás

1

2

3 VEVŐTŐL A FOGYASZTÓIG A fogyasztói szokások alakítását segítő tanári segédanyag KECSKEMÉT

4 Szerkesztette: Ádám Ferencné Szerzők: Ádám Ferencné Benkőné Di Giovanni Rita dr. Dömölki Lívia Fekete Zita Dr. Lakó Anita Patocskai Mária Szabó Anna Kornélia Lektorálta: Dr. Kuti István Illusztráció: Bachor Illés Borítóterv, tördelés: Czefernek András Nyomda: Alumni Kiadó Kft Szolnok, Sajtó út 12. Kiadja a Körlánc Országos Egyesület a Környezeti Nevelésért 6000 Kecskemét, Kaszap u Felelős kiadó: Ádám Ferenc ügyvezető elnök ISBN

5 Tartalom Bevezetés Áruismeret A gazdasági, társadalmi erők és fogyasztóvédelem fejlődése (Dr. Lakó Anita) Újmódi vásárlás (Szabó Anna Kornélia) Reklám A reklámok értelmezése (Fekete Zita) A reklámok feldolgozása (Fekete Zita) Hulladék A hulladékok (Ádám Ferencné) Hulladék? Szemét? Hova tegyem? (Szabó Anna Kornélia) Takarékosság Takarékosság (Dr. Lakó Anita) Takarékosság házunk táján (Szabó Anna Kornélia) Az ökológiai lábnyom (Patocskai Mária) Fogyasztás, életmód, egészség Szántóföldtől a fogyasztó asztaláig (dr. Dömölki Lívia) Fogyasztói kultúra fejlesztése (Benkőné Di Giovannai Rita) Mobilkommunikáció mindennapjainkban (Szabó Anna Kornélia)

6 Bevezetés A fenntartható fogyasztás része a fenntarthatóság pedagógiájának, mindennapi életvitelünkben fogyasztóként is képviselni kell a fenntarthatóságot. A tudatos fogyasztóvá válás és az adekvát magatartás kialakulása hosszú, sokoldalú folyamat, amelynek során megismerjük a fogyasztói javakat és szolgáltatásokat, megtanuljuk, hogyan viselkedjünk piaci körülmények között, hogyan érvényesítsük fogyasztói érdekeinket és nem utolsó sorban, hogyan legyünk tekintettel a fenntartható fejlődés szempontjaira, a természeti források védelmére. Szükséges a tudatos fogyasztói magatartás kialakítását célzó oktatási programot óvodában és kisiskolában elkezdeni, a gyermekkorban elkezdett fejlesztés itt is döntő hatású. A közoktatásban a tudatos fogyasztói magatartás alakítását célzó programok a szükségesnél kisebb mértékben jelennek meg, kevés kidolgozott program létezik, a gyakorlatban, pedig ritkán része a tanítási folyamatnak. A kézikönyv e hiánypótláshoz kíván hozzájárulni. A kézikönyvet öt nagy fejezetre, és fejezetenként két szerkezeti egységre bontottuk. Minden témakört egy elméleti bevezetővel kezdjük, amelyet a téma szakemberei írtak és azt a célt szolgálják, hogy a pedagógusok kellő ismerethez jussanak abból a témából. Gyakran mi felnőttek, pedagógusok sem vagyunk tisztában ezekkel az ismeretekkel. Ezek a részek a tanítást segítő információk. A fejezetek második része a pedagógiai feldolgozást segítő modulok, melyeket feladatokkal, sokszorosítható feladatlapokkal egészítettünk ki. A program kidolgozásánál olyan feladatokat preferáltunk, ahol olyan új készségek fejlesztései kaptak szerepet, mint a kritikus, önálló gondolkodás, a médiaelemzés, az egyéni és csoportos döntéshozás. A szerzők 6

7 7

8

9 1.1. A gazdasági, társadalmi erők, és a fogyasztóvédelem fejlődése A fogyasztói társadalom és a fogyasztóvédelem kialakulása A társadalmi, gazdasági fejlődés a történelem folyamán egyre bonyolultabb viszonyokat hozott létre. A cserekereskedelem idején még hiányoztak a gazdasági kapcsolatokból azok a jellemzők, amelyek a mai értelemben vett fogyasztói társadalom szerves meghatározói. A gazdaság fejlődése az ipar jelentős fellendülésével kezdődött, amely addig nem látott árubőséget eredményezett. A tényleges árutermelés és kereskedelem kialakulásával, széles körű elterjedésével jelentek meg azok az ismert fogalmak (áru, ár, minőség, szerződés), amelyek ma is fontos elemei a fogyasztóvédelem témakörének. A fogyasztás megjelenése tehát a kínálat jelentős bővülésével kezdődött. A fogyasztói társadalom jelensége természetesen a polgárosodáshoz, a városokhoz, mint a kereskedelem valódi színhelyéhez kötődik, ahol az emberek nem képesek maguk előállítani a megélhetésükhöz, vagy egyéb szükségleteik kielégítésére szolgáló javakat, így megveszik azt a kereskedőktől, elvégeztetik azt, arra szakosodott szolgáltatókkal. Az ipari fejlődés idővel azonban nem csak a városok, a városlakók számának ugrásszerű növekedését eredményezte, hanem azt is, hogy a társadalom egyéb szegmensei (falusi, mezőgazdaságból élő lakosság) is szükségképpen egyre inkább bekapcsolódtak az urbanizációba, részese lett maga is az iparosodásnak, a városi életforma térhódításának. A gazdaság nagy szektorai közül (ipar, mezőgazdaság, szolgáltatások) ma is folyamatosan növekvő arányt a szolgáltatások tesznek ki. A három szektor nagyságának egymáshoz viszonyított aránya ma a modern társadalmak fejlettségének fokmérője, amely szerint az a társadalom minősül fejlettnek, amelyben a hagyományos szektorokhoz (ipar, mezőgazdaság) képest a szolgáltatások teszik ki a jövedelemtermelés nagyobb részét. A szolgáltatások az a terület, ahol akár az áruk, akár a szolgáltatások forgalma a lakosság jelentős részét érintően megjelenik. Ez a fogyasztói társadalom valódi területe. Valódi fogyasztói társadalomról tehát ott beszélhetünk, ahol a gazdaságon belül a szolgáltatások szektora a domináns, és amelyben a másik két szektor csak ennek hátországaként, a kereskedelem és a szolgáltatások alapját képező áruk, egyéb javak, technikai megoldások megteremtőjeként szerepel. A XIX-XX. századra kialakuló fogyasztói társadalom és szabad piaci verseny nem tudta biztosítani a vevők érdekeinek védelmét, hiszen elsődleges motivációja a mind magasabb profit elérése volt, és az még ma is. A történelem folyamán mindig is találhatók voltak a fogyasztók érdekeit védő rendelkezések, azonban a gazdaság fejlődésével, a verseny fokozottabbá válásával a társadalom egyre szélesebb tömegeinek védelmére volt szükség, amely védelem hatékonysága idővel már csak szervezettebb módon 9

10 kezdetben önkéntes szerveződések útján majd az állam közreműködésével, vagy később nemzetközi együttműködés útján volt megteremthető. A nemzetközi együttműködés különösen nagy jelentőséget kap az 1980-as évek óta, amikor a szocialista világrend ledőlése után visszafordíthatatlanul teret nyert a globalizáció. Ma már az üzletek polcain szinte ugyanazokat az áruféleségeket lehet megtalálni, a világ különböző szegleteiben. Az egyes országok gazdaságai soha nem látott mértékben nyitottak egymás iránt, így az egyik földrész gondja másik földrészen is jelentkezik, és összességében Földünk egészének gazdaságára kihat. A fogyasztók problémái is országhatárokon átnyúló problémákká alakulnak, így fokozott jelentősége van annak, hogy a fogyasztóvédelem is nemzetközi szintűvé váljon A fogyasztóvédelem nemzetközi fejlődése: Kezdetben a fogyasztók észlelve kiszolgáltatottságukat önkéntes polgári társulásokba szerveződtek. A legelső ilyen érdekvédelmi szövetség az USA-ban jött létre 1899-ben Nemzeti Fogyasztóvédelmi Liga néven. Az európai országokban a II. világháborút követően indult be a szervezett fogyasztóvédelem fejlődésének folyamata. Az Európai Gazdasági Közösségben 1973-ban fogadták el a Fogyasztóvédelmi Alapokmányt, amely megfogalmazta az állam feladatait a fogyasztóvédelem terén ben az Európai Parlament proklamációja rögzítette a nemzeti fogyasztóvédelmi szervezetek által létrehozott Fogyasztóvédelmi Szövetségek Nemzetközi Szervezete által kihirdetett fogyasztói jogokat. (jog az alapvető szükségletekhez, jog a biztonsághoz, a tájékoztatáshoz való jog, jog a választáshoz, jog a képviselethez, a kártérítéshez, az oktatáshoz, és az egészséges környezethez) Az egyes európai országokban ezt követően sorra születtek a nemzeti fogyasztóvédelmi törvények (Franciaországban 1978-ban, Ausztriában 1979-ben, Portugáliában 1981-ben, az Egyesült Királyságban 1987-ben.) Az ENSZ 1985-ben, határozatban fogadta el az ENSZ Fogyasztóvédelmi Irányelveit. A fogyasztóvédelem a fejlett országokban mára mindenütt fontos feladattá vált. Az uniós értékelések az Európai Unió tagjává vált Magyarország számára is fejlesztendő területként jelölik meg a fogyasztóvédelmet, amelyben az állami szerepvállalás mellett erősíteni kell a civilszervezetek szerepét is Fogyasztóvédelem Magyarországon A kereskedést, iparűzést mindig is szigorú szabályok rendezték Magyarországon. Ezek célja az állami bevételek biztosítása mellett a vagyonbiztonság, a gazdasági élet kiszámíthatósága, ezzel együtt a vevők és a létrejött szerződések védelme volt. Szent László király például a XI. század végén az áruforgalmat kizárólag a vásárokra szorította, és az adásvételi szerződés érvényességéhez tanúk jelenlétét kívánta meg. Mátyás király idején a vásárokon külön bíróság segítette a viták rendezését. A vásári bírónak joga volt megkóstolni az ételeket, és ha rossznak, vagy szabályellenesnek találta, el is kobozhatta azt. A vásári bíró 10

11 segédeit leöntőknek hívták, mert a hamis űrmértékkel mérő árusokat a mérő tartalmával leönthették. A céhek szigorú szabályai jótékony hatással voltak a hazai gazdaságra, és az áruk minőségére is. Mária Terézia idején rendszeressé vált a céhszabályzatok királyi megerősítése, ez elősegítette az előírások országos egyöntetűvé válását. A pozsonyi suszterek céhének szabályzata, pl ban lehetővé tette, hogy a szabályok ellen vétő suszter áruját a piacon nyilvánosan elégessék, készítőjét pedig, három napi fogsággal büntessék. II. József uralkodása idején, január 31. napján az Országos Biztosi Tanács kiküldöttje, Márffy Lipót összehívta a bajai pékeket a városházára, hogy azok cipói tömegét megmérje. A mérés megállapította, hogy Ettinger Józsefné esetében fél lat, Gregori Kernnél pék cipójánál kettő és fél lat, özvegy Schellerin Mária pék esetében másfél lat, Kesztler Boldizsár árujánál másfél lat hiány volt tapasztalható az előírt tömeghez képest. Ezért Ettlinger József 12, Gregori Kern 25, Kesztler Boldizsár 20 botütést kapott a helyszínen büntetésül, míg Schelerin Máriát 7 óra áristomra (elzárás) büntették. Egy lat ebben az időben 17,5 g-ot jelentett. Így a legtöbb, 25 botütést is mindössze négy dkg hiányért szabták ki. Ma természetesen a hasonló szankciók alkalmazása elfogadhatatlan lenne, így a jogsértő személyét érintő büntetések helyett a gazdasági jellegű jogkövetkezmények (bírság, kötelezés az előírások betartására, a forgalmazás tiltása) kerülnek alkalmazásra. A második világháborút követően Magyarországon a Szovjetunió nyomására a korábbi hagyományokkal gyökeresen szakító, új társadalmi, gazdasági rendszer, a szocialista rendszer jött létre. Ennek keretében felszámolásra került a magántulajdon, ezzel együtt a magántermelés, a magánkereskedelem is. A termelés mennyiségét, az árakat, a gazdaság működésének minden elemét központilag az állam határozta meg. Ezzel hazánkban megszűntek a hagyományos piaci viszonyok, az abban résztvevők szerepe is átalakult. Tekintettel a gazdaság szereplőinek előre meghatározott, kicsi számára, az áruválaszték lecsökkent. Ezért fordulhatott elő, hogy az egymástól távoli városokban élők lakásai szinte teljesen egyformák voltak, nem csak az épület tervezésének, hanem a lakásban található bútorok, függönyök, terítők, vázák azonossága miatt is. Az üzemek, gyárak, egyes termékek között nem volt verseny. A termékekre országosan egységes előírások vonatkoztak. Így a vásárlók mindenütt ugyanazt a (jó vagy rossz, de mindenképpen egységes) minőséget találták. Ebben az időben is szükség volt azonban olyan szabályozásra, amely a vevőt védte a hibás termék, vagy szolgáltatás nyújtójával szemben. A központilag tervezett gazdaság és szabályozás olyan kiszámítható kereteket eredményezett, amely a szocialista rendszer fogyasztói részére előnyös, és könnyen kikényszeríthető szabályozást tett lehetővé. A rendszerváltás utáni Magyarországon kb. tíz év alatt újra lezajlott a polgárosodás több évszázadon át, zajló folyamata. Újra megjelentek Magyarországon a kis és nagyobb vállalkozások, a külföldi tulajdonú cégek, a multinacionális vállalatok. A rendszerváltás rendkívül nagy árubőséget, a szolgáltatások sokféleségét, ezzel együtt ismét tényleges 11

12 fogyasztói társadalmat hozott magával. A termékek nem csak sokfélék, de nagyon eltérő minőségűek is lettek. Ismét kialakultak a nagy vagyonkülönbségek az emberek között. Ezzel pedig, előtűnt az igény a gazdagok körében a luxusra. Új teret kaptak a szolgáltatások is, a belföldi turizmus mellett a külföldre utazás is lehetővé vált, ugyanakkor a hazánkat látogató turisták száma is megnőtt. A szabadság, az új lehetőségek, és a bőség természetesen nem csak előnyöket, de problémákat is eredményeztek. A szabad verseny, a profit-éhség ismét kiszolgáltatottá tette az embereket a vállalkozásokkal szemben, ezért meg kellett teremteni az új időszaknak megfelelő fogyasztóvédelmet. A szocialista rendszer részletekbe menő, jól számon kérhető jogi háttere a rendszerváltást követően összhangban a visszatérő, szabad versenyen alapuló társadalmi berendezkedéssel fokozatosan leépült. A jogi eszközök ereje helyett a hangsúly eltolódott az önállóságát, méltóságát visszanyerő fogyasztó felé, aki mögül az állam kivonul, így annak saját tudatosságával, felkészültségével kell a érdekeit védenie. Az állami szerepvállalás persze nem szűnt meg a fogyasztóvédelem területén, de a fogyasztói igényérvényesítés lehetőségei elsősorban már nem közvetlen állami kényszer, beavatkozás útján valósulnak meg, hanem azok visszatértek a vitarendezés hagyományos fórumai, a bíróságok elé. A bíróságon a fogyasztó maga képviseli az érdekekeit a vele szemben egyenlő félként álló kereskedővel, vagy szolgáltatás nyújtójával szemben. Az állami fogyasztóvédelem tehát új, ekkor még nem teljesen kialakuló eszközrendszert kapott. Ezen a területen jelentkezett a szabályozásnak egy speciális irányt szabó új kényszere: hazánk arra vonatkozó szándéka, hogy csatlakozzon az Európai Unióhoz. Az Unió egyik szabadsága, az áruk és szolgáltatások szabad mozgása, olyan kereteket igényel a gazdaságban, amely nem jelent korlátot a kereskedelemben és a szolgáltatások terén. Meg kellett tehát szüntetni azt a szigorú ellenőrzési, szabályozási rendszert, ami Magyarországot előtt jellemezte, mert ez útját állta volna a szabad árumozgásnak, ezzel Uniós csatlakozásunknak is. Az Unió elveivel összhangban született meg 1997-ben a fogyasztóvédelemről szóló évi CLV. törvény, amely március 1. napján lépett hatályba. Ez a törvény a fogyasztóvédelem hazai szabályozásának alaptörvénye, amelyet számos részletszabály egészít ki. Az állami fogyasztóvédelem mellett újra megjelentek a civil fogyasztóvédő szervezetek, így létrejött az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület is. A május 1. napján megtörtént csatlakozásunk az Unióhoz hazánkat egy nagyobb gazdasági közösség szerves részévé tette, amelynek előírásai, céljai, problémái nálunk is érvényesek. Ezzel, úgy tűnik, Magyarország végérvényesen olyan útra lépett, amely összhangban saját elhatározásával a fogyasztói társadalom kiteljesedése felé vezet. 12

13 Ez az út egy sor új kihívást jelent az országnak, és a lakosainak egyaránt. Hozzá kell szoknunk talán egy új értékrendhez, amelyben a megvásárolt áru, szolgáltatás ára lesz annak mérője, hogy mennyire értékelünk valamit, ellentétben régebbi korok kevésbé anyagias világával. Tovább nőhetnek a társadalmi különbségek, nőhet a távolság gazdagok és szegények között. Az új típusú, információs társadalom fejlődése (televíziózás, rádiózás, mobil kommunikáció térnyerése stb.) nem csupán a fejlettség, ezzel együtt az életszínvonal növekedésének fokmérője, hanem a társadalmi konfliktusok erősödésének okozója is lehet, hiszen az emberek egyre többször, és közvetlenebbül szembesülhetnek mások gazdagságával. A reklámok, hirdetések, magazinműsorok mind azt sugallják, hogy muszáj vásárolni, muszáj a legújabb mobiltelefont megszerezni, muszáj a legújabb divatot követni, mert egyébként nem élünk teljes életet. Pénz és gazdagság nélkül az ember nem sikeres, csak akkor mondhatja magát elégedettnek, ha nincsenek anyagi korlátok előtte. Az emberek persze nem rendelkeznek elegendő pénzzel ahhoz, hogy a média, a hirdetések által alakított vágyaikat valóra váltsák, ezzel az önértékelésük, lelki nyugalmuk szenved sérelmet. A fogyasztói társadalom szélsőséges megvalósulásában az elégedetlen emberek társadalma, ami pontosan arra épül, hogy mindig legyen valami új, ami iránt vágyakozni lehet, amit meg kell szerezni az elavult, régi (ám esetleg attól még hibátlan, teljesen használható) helyett. Érdekes ráeszmélni arra, hogy menyire átalakult máris a saját tárgyainkhoz fűződő viszonyunk. Korábban az a cipő, csizma, kabát, játék volt a jó, értékes áru, ami gyakran egy egész életen át, de mindenképpen évekig használható volt. Ma viszont már az előző nyári modell is elavultnak számít, a két éves mobiltelefon pedig őskori leletnek. Természetesnek vesszük, hogy jobb esetben két-három évente újabb cipőt kell vásárolni, mert ez alatt az idő alatt az tönkre megy. A gyártók éppen a folyamatos haszon, és kereslet fenntartása érdekében már nem is gyártanak értékálló, hosszú éveken át, használható termékeket, ezzel is arra kényszerítve a fogyasztókat, hogy minél gyakrabban vásároljanak. Egyes elméletek szerint a vásárláshoz, a fogyasztáshoz kapcsolódóan kialakult ilyen magatartásunk, gondolkodásunk az élet más területeire is észrevétlenül beszivároghat. Lehetséges-e összefüggés a fogyasztói társadalom és az azzal együtt járó szemlélet erősödése és a családi élet szétzilálódása, a párkapcsolatok időtállóságának csökkenése között? Lehetséges-e, hogy a mindig valami újat, ne maradj le semmiről, újulj meg mindennapokat meghatározó fogyasztói szlogenje, igénye a magánéletünket is áthatja, befolyásolja? Olyan kérdések ezek, amelyek megválaszolása csak az első pillanatra tűnik egyszerűnek. Az értékek átrendeződése a mindennapi szükséglet kielégítés területén nagy valószínűséggel az élet ettől független oldalaira is kihatással van. Társadalmunk tehát újabb problémák előtt áll, amelyek persze túlmutatnak a fogyasztóvédelem keretein, de olyan problémák ezek, amelyek a tudatos és nem befolyásolható fogyasztók nevelése során fel kell, hogy vetődjenek. Hiszen nem mindegy, hogy a fogyasztás életünk jobbá tételének tényleges segítője lesz-e, vagy pedig fő mozgatója, amely köré egész életünket szervezzük. 13

14 Áruismeret alakulása Az Európai Unióhoz történő csatlakozás szándéka a kilencvenes évek közepén szükségszerűen megkövetelte az áruk és szolgáltatások szabad mozgását biztosító jogharmonizáció megteremtését az uniós joganyaggal. A jogharmonizációs kötelezettség által meghatározott elvi keretek között megfelelve a Magyarországon is kialakult, mindjobban fejlődő piacgazdaság, erősödő fogyasztói társadalom új jelenségeinek és kihívásainak szükségessé vált a fogyasztók hatékonyabb védelme, védendő őket a fiatal piacgazdaság csúnya gyermekbetegségeitől. Hiszen a kereskedők, szolgáltatók a gyors meggazdagodás érdekében nem riadtak és riadnak vissza ma sem tisztességtelen eszközök alkalmazásától. A fogyasztóvédelem hazai hatékonyságának növelése érdekében alkotta meg az országgyűlés a fogyasztóvédelemről szóló évi CLV. törvényt. E jogszabály törvényi szinten rögzítette a legfontosabb fogyasztói jogokat, mint a biztonságos áruhoz és szolgáltatáshoz, a vagyoni érdekek védelméhez, a fogyasztók megfelelő tájékoztatásához és oktatásához való jog. A törvény rendelkezéseinek célja a fogyasztók életének, egészségének és biztonságának védelme és a fogyasztók megtévesztésének megakadályozása. Eszerint a fogyasztónak különösen az alábbi információkkal kell bírnia az egyes termékek megvásárlása kapcsán: az áru áráról, díjáról, az áru használatára vonatkozó utasításokról és használatával járó veszélyekről, a megfelelősé g értékeléséről. A fogyasztónak nyújtott tájékoztatás több módon is megvalósulhat: lehetséges a terméken elhelyezve, a termékhez biztosított használati-kezelési útmutató, megfelelőség-tanúsítás, valamint a csomagolás által nyújtott információ, valamint ezek együttese által. A fogyasztók tájékoztatására vonatkozó szabályok megtartására a használati és kezelési útmutató, a megfelelőség értékelés, valamint a csomagolásra vonatkozó rendelkezések megtartása tekintetében a gyártó, az ár feltüntetése vonatkozásában a forgalmazó, illetve a szolgáltatást értékesítő vállalkozás köteles. A törvény azt is rögzíti, hogy amennyiben a gyártó nem tesz eleget az említett kötelezettségeinek, a forgalmazó köteles azt pótolni. Az áru tehát nem kerülhet úgy forgalomba, hogy a fent megjelölt, a fogyasztó számára szükséges információkat ne tartalmazná. A fogyasztóvédelemről szóló törvény a hazai fogyasztóvédelem általánosan érvényesülő, alapvető rendelkezéseket tartalmazó, fő jogszabálya mellett egyes termékcsoportokra vonatkozóan külön részletszabályok rendezik a fogyasztónak nyújtandó tájékoztatási kötelezettség tartalmát. Fentieken túlmenően kiemelkedően fontos megemlíteni, hogy az országgyűlés június 9-én elfogadta a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló évi XLVII. törvényt, mely október 1-jével lépett hatályba. A törvény a maximum harmonizáció elve alapján az egységes szintű védelem létrehozása céljából minden uniós tagállamtól megköveteli az Európai Parlament és a Tanács 2005/29/EK irányelve a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szerinti szabályozásával való teljes összhangot. Az irányelv a fogyasztónak a termékekkel kapcsolatos ügyleti döntéseit közvetlenül befolyásoló kereskedelmi gyakorlatokkal foglalkozik, célja, hogy a fogyasztók 14

15 és a vállalkozások világosan meghatározott, az Európai Unió területén egységes szabályozási keretre támaszkodhassanak. A törvény general clausulája szerint tilos a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat. Tisztességtelen az a kereskedelmi gyakorlat, amelynek alkalmazása során a kereskedelmi gyakorlat megvalósítója nem az ésszerűen elvárható szintű szakismerettel, illetve illetve nem a jóhiszeműség és tisztesség alapelvének megfelelően elvárható gondossággal jár el; és és amely érzékelhetően rontja azon fogyasztó lehetőségét az áruval kapcsolatos, a szükséges információk birtokában meghozott tájékozott döntésre, akivel kapcsolatban alkalmazzák, illetve akihez eljut, vagy aki a címzettje, és ez által a fogyasztót olyan ügyleti döntés meghozatalára készteti, amelyet egyébként nem hozott volna meg, vagy erre alkalmas. Tisztességtelen különösen az a kereskedelmi gyakorlat, amely megtévesztő vagy agresszív. A törvény ugyanakkor mellékletében konkrétan nevesít 31 tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot. A kereskedelmi gyakorlat megítélése során az olyan fogyasztó magatartását kell alapul venni, aki ésszerűen tájékozottan, az adott helyzetben általában elvárható figyelmességgel és körültekintéssel jár el, figyelembe véve az adott kereskedelmi gyakorlat, illetve áru nyelvi, kulturális és szociális vonatkozásait is. Ha a kereskedelmi gyakorlat a fogyasztók egy meghatározott csoportjára irányul, az adott csoport tagjaira általánosan jellemző magatartást kell figyelembe venni. (Például az árubemutatóval egybekötött termékértékesítési tevékenység során a célzott fogyasztói kör az átlagosnál a tapasztalatok szerint könnyebben befolyásolható, idősebb korosztály.) A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmának megsértéséért az a vállalkozás felel, amelynek a kereskedelmi gyakorlattal érintett áru értékesítése, eladásának ösztönzése közvetlenül érdekében áll. A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmának megsértése miatt a törvényben meghatározott szabályok alapján a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete és a Gazdasági Versenyhivatal jár el Ruházati termékek címkézése A ruházati és lábbeli termékek a leggyakrabban vásárolt fogyasztási cikkek közé tartoznak, amelyek anyag, használat, funkció, kezelhetőség szerinti sokfélesége megköveteli a vásárlók részére adott pontos és használható tájékoztatást. A gyártó köteles a terméket azonosító jelöléssel ellátni. Csak olyan azonosító jelölés fogadható el, amely alapján egyértelműen meg lehet különböztetni az azonos termékféleségeket egymástól. A textiltermékek forgalomba hozatalának egyes követelményeiről szóló 25/2005. (IV. 29.) GKM rendelet a forgalmazott ruházati termékek anyagösszetételének, valamint a felhasznált nyersanyagok megnevezésének szabályait határozza meg. 15

16 Például: A nyersanyag-összetétel megadásakor az egyes szálasanyagokra az ezen jogszabály mellékletében meghatározott elnevezéseket kell használni. A 100%, tiszta vagy ezekhez hasonló megjelölés a szálasanyagok elnevezése mellett csak akkor alkalmazható, ha a textiltermék kizárólag egyféle szálasanyagból készült. Az élőgyapjú elnevezés akkor alkalmazható, ha a gyapjútermék kizárólag új nyírású gyapjúból készült, vagyis olyan szálból, amit még nem tartalmazott késztermék, és nem volt alávetve más termék előállításához szükséges fonási, illetve nemezelési eljárásnak, továbbá nem volt kitéve szálkárosító kezelésnek vagy használatnak. Két vagy több szálasanyagból álló textiltermék esetén a felhasznált textilnyersanyagok arányát a nettó tömeg százalékában kell megadni, tömegarány szerinti csökkenő sorrendben. A nyersanyag-összetételre vonatkozó adatokat - elnevezéseket, leírásokat és tájékoztatást egyértelműen, világosan olvasható, egységes írásképben, magyar nyelven kell feltüntetni. Megengedett azonban, hogy ezek az adatok a magyar nyelv mellett más nyelven is szerepeljenek. Fentiek alapján jogsértő tehát a ruházati termékek anyagösszetétele meghatározásakor pamut helyett a cotton, vagy egyéb idegen nyelvű kifejezések használata, kivéve, ha az megfelelő módon magyarul is feltüntetésre került. A nyersanyag-összetételt a textilterméken címkézés vagy egyéb megfelelő jelölés útján kell megadni, a termékre ráerősítve vagy beleszőve. A felerősítés jelentheti akár a papír alapú függőcímkés jelölést is vagy csomagolt termékek esetében a nyersanyag-összetétel megadása elfogadható a csomagolóanyagon is. Vannak azonban termékek, amelyek esetében nem kötelező a nyersanyag-összetétel megadása, például a tűpárna, a húzózár, a textilanyaggal behúzott gomb és csat, a könyvborító textilanyagból, a játékszer, az edénymelegítő és fogókesztyű, a kozmetikai táska, a sport védőeszközök a kesztyű kivételével, a piperetáska. A jogszabály egyrészt a gyártó felelősségét állapítja meg a nyersanyag-összetétel feltüntetésére vonatkozó előírások megszegéséért, ugyanakkor a rendelet a forgalmazás feltételeként előírja, hogy a forgalmazott termékeknek meg kell felelni az ott meghatározott jelölési kötelezettségeknek. Mindezek tekintetében a fent megjelölt jelölések hiányáért a ruházati termékek gyártója illetve forgalmazója is felelősséggel tartozik. A nyersanyag-összetételre vonatkozó valótlan illetve ellentétes adatok feltüntetése esetén a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló évi XLVII. törvény rendelkezéseinek megsértése állapítható meg, az ott meghatározott feltételek fennállása esetén. Figyelemmel kell azonban lenni arra, hogy a textilterméken feltüntetett azon információk, amelyek valótlansága az átlagfogyasztó számára is egyértelműen és nyilvánvalóan felismerhetők, nem lehetnek alkalmasak a fogyasztó ügyleti döntésének befolyásolására. A lábbelik fogyasztók részére történő forgalmazásának egyes követelményeiről szóló 24/2008. (XI. 18.) NFGM rendelet előírásai alapján a gyártó köteles feltüntetni a fogyasztók részére történő forgalmazásra szánt lábbelin a lábbeli fő alkotórészeihez felhasznált anyagokat. 16

17 Eszerint a lábbelin fel kell tüntetni a lábbeli három fő alkotórészéhez - a felsőrészhez, a béléshez és fedőtalpbéléshez, valamint a járótalphoz - felhasznált anyagokról szóló tájékoztatást. A felhasznált anyagokra vonatkozó tájékoztatásban azt az anyagot kell feltüntetni, amely a felsőrész, valamint a bélés és fedőtalpbélés felületének legalább 80%-át; a járótalp térfogatának legalább 80%-át alkotja. Az előírt tájékoztatást a lábbelin címkézés útján, jól láthatóan és hozzáférhetően, stabilan rögzítve kell megvalósítani. A címkézés módja lehet pecsételés, ragasztás, préselés, beégetés vagy csatolt címke használata. A címkét az azonos párba tartozó lábbelik legalább egyikének talpán vagy bélésén rögzíteni kell. A ruházati és egyéb textiltermékek esetében a használati-kezelési útmutató tartalmára és megadásának módjára vonatkozóan konkrét jogszabályi előírás jelenleg nincs. Erre tekintettel e termékek használatára, kezelésére vonatkozó tájékoztatások esetében a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló évi XLVII. törvény rendelkezéseire kell figyelemmel lenni, mivel ezen tájékoztatás olyan jelentős információnak minősülhet, amely hiányában a fogyasztó a termék megfelelő használatára, kezelésére nem képes, előidézve ezzel a termék rendeltetésszerű használatának meghiúsulását, a termék tartósságának csökkentését Élelmiszerek címkézése, forgalmazásuk feltételei Az élelmiszerek jellegükből adódóan különleges helyzetben vannak a fogyasztónak nyújtott tájékoztatást, illetve csomagolást illetően, hiszen ezek vásárlása, illetve használatakor (elfogyasztásukkor) nem csupán anyagi kárt okozhat a rajtuk feltüntetett nem valós, vagy megtévesztő információ, vagy a nem megfelelő csomagolás, hanem egészségkárosodást, betegséget, mérgezést is. Ezáltal pedig a fogyasztók tájékoztatáshoz való joga mellett a fogyasztóvédelemről szóló törvényben megfogalmazott másik fogyasztói alapjog, a fogyasztók életének, egészsége és biztonsága is veszélybe kerülhet. A két alapjog az élelmiszerek esetében csak nehezen választható el, hiszen a nem megfelelő tájékoztatás egy élelmiszer összetevőiről, a felhasznált adalékanyagokról, vagy a rosszul, vagy egyáltalán fel nem tüntetett lejárati idő adott esetben igen komoly következményekhez vezethet. Gondoljunk csak az allergiás megbetegedésben (tejérzékenység, lisztérzékenység, stb.) szenvedő emberekre, vagy a cukorbetegségben szenvedőkre, akiknél akár életveszélyt, vagy maradandó károsodást, vagy legsúlyosabb esetben halált is okozhat a nem pontos szénhidráttartalom megjelöléssel ellátott élelmiszer elfogyasztása. Eszünkbe juthatnak ugyanakkor az ételekben egyre nagyobb mennyiségben használt különböző tartósítószerek, állományjavítók, ízfokozók, stb. Ezek a gyakran mesterségesen előállított, a kémia fejlődése következtében elterjedt adalékanyagok sok esetben feleslegesen terhelik az emberi szervezetet, és közülük sokról terjed az a nézet, hogy kifejezetten károsak az ember egészségére. A fogyasztó döntését tehát e termékcsoport esetében is sok tényező befolyásolhatja, amely döntés képességéhez biztosítani kell a kellően kielégítő, pontos, akár túlzóan részletezőnek tűnő információkat. 17

18 Az ezen termékcsoportra előírt tájékoztatási, csomagolási kötelezettséget külön jogszabályok tartalmazzák. Az élelmiszerekre vonatkozó szabályozás alapvető rendelkezéseit az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló évi XLVI. törvény és az élelmiszerek jelöléséről szóló 19/2004. (II. 26.) FVM- ESzCsM-GKM együttes rendelet tartalmazza. Az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló évi XLVI. törvény rendelkezései szerint élelmiszer csak akkor hozható forgalomba, ha jelölése magyar nyelven, közérthetően, egyértelműen, jól olvashatóan tartalmazza a különböző élelmiszer-jelölési előírásokat. Az élelmiszer-jelölés és az alkalmazott jelölési módszer, továbbá az élelmiszerek megjelenítése (formája vagy alakja, csomagolása, bemutatásának módja, kellékei) nem tévesztheti meg a végső fogyasztót az élelmiszer tulajdonságai - így különösen az élelmiszer természete, azonossága, jellemzői, összetétele, mennyisége, eltarthatósága, származási helye vagy eredete, illetve előállítási vagy termelési módja - tekintetében, azáltal, hogy az élelmiszernek olyan hatást vagy tulajdonságot tulajdonít, amelyekkel az valójában nem rendelkezik, annak állításával vagy olyan benyomás keltésével, hogy az élelmiszer különleges tulajdonsággal rendelkezik, ha ugyanezekkel a tulajdonságokkal minden más hasonló élelmiszer is rendelkezik. Az élelmiszerek jelöléséről szóló 19/2004. (II. 26.) FVM-ESzCsM-GKM együttes rendelet előírásai értelmében az élelmiszer jelölésén az alábbi adatokat kell feltüntetni: az élelmiszer megnevezése, az összetevők felsorolása, bizonyos összetevők vagy összetevő csoportok mennyisége, előrecsomagolt élelmiszer esetén annak nettó mennyisége, az élelmiszer minőség-megőrzési időtartamának lejárati dátuma, illetve a mikrobiológiai szempontból gyorsan romló élelmiszer fogyaszthatóságának időpontja, a minőség megőrzéséhez szükséges különleges tárolási vagy felhasználási feltételek, az élelmiszer előállítójának vagy az Európai Gazdasági Térség (a továbbiakban: EGT) valamely államában székhellyel rendelkező forgalmazójának neve vagy cégneve és címe, az eredet vagy a származás helye, amennyiben megjelölésének hiánya a fogyasztót megtévesztheti az adott élelmiszer tényleges származása vagy a valódi eredete felől, felhasználási útmutató, amennyiben ennek hiányában a fogyasztó nem tudná az élelmiszert megfelelően felhasználni, az 1,2 térfogatszázaléknál több alkoholt tartalmazó italok esetén a tényleges alkoholtartalom térfogatszázalékban, a Magyar Élelmiszerkönyv előírása szerint. Az élelmiszer megnevezésének elegendően pontosnak kell lennie ahhoz, hogy tájékoztasson az élelmiszer valódi jellegéről és lehetővé kell tennie a megkülönböztetését olyan termékektől, amelyekkel összetéveszthető. A védjegy, márkanév, illetve fantázianév nem helyettesítheti az élelmiszer megnevezését. A megnevezésnek vagy a megnevezés kiegészítésének utalnia kell az élelmiszer fizikai állapotára vagy kezelésére (például porított, fagyasztva szárított, gyorsfagyasztott, sűrített, füstölt), amennyiben az ilyen jelölés hiánya alkalmas a fogyasztók megtévesztésére. Az ionizáló energiával kezelt élelmiszer 18

19 jelölésében fel kell tüntetni a sugárkezelt vagy az ionizáló energiával kezelt kifejezést. Az élelmiszer előállításához felhasznált anyagokat előállítás-kori tömegük csökkenő mennyiségi sorrendjében az Összetevők szót követően kell feltüntetni. Az előrecsomagolt élelmiszer nettó mennyiségét folyadék esetén térfogategységben, literben, centiliterben, milliliterben; más termék esetén tömegegységben, kilogrammban vagy grammban kifejezve kell megadni. Ha a szilárd élelmiszer folyadékközegben van, a töltőtömeget (lecsöpögtetéssel meghatározott nettó tömeget) is fel kell tüntetni a jelölésen. A nettó tömeg feltüntetése nem kötelező azon élelmiszer esetén, amely jelentős térfogat vagy tömegveszteségnek van kitéve, és amelyet darabszám szerint értékesítenek vagy a vásárló jelenlétében mérnek le; illetve amelynek nettó mennyisége kevesebb 5 grammnál vagy 5 milliliternél, kivéve a fűszereket és fűszernövényeket. Az élelmiszerek minőség-megőrzési időtartama az az időtartam, ameddig az élelmiszer a tulajdonságait helyes tárolási körülmények között megőrzi. A minőség-megőrzési időtartamot az élelmiszeren az alábbi módon kell megadni: A dátumot a következő szövegnek kell megelőznie: ha a dátum jelölése tartalmazza a napot: minőségét megőrzi:..., ha a dátum jelölése csak az évet és a hónapot tartalmazza: minőségét megőrzi a jelzett hónap végéig:..., ha a dátum jelölése csak az évet tartalmazza: minőségét megőrzi a jelzett év végéig:.... Az itt meghatározott szavakat követnie kell a dátumnak, vagy utalásnak a dátum feltüntetési helyére. Ha szükséges, ezeket az információkat követnie kell a tárolási feltételeknek, amelyek betartása biztosítja a termék minőségének megőrzését. A dátumnak az év/hónap/nap vagy a nap/hónap/év sorrendet kell követnie. Olyan élelmiszereknél, amelyek három hónapon túl nem tarthatók el, elegendő a nap és a hónap jelölése; három hónapnál tovább, de 18 hónapnál tovább nem tarthatók el, elegendő a hónap és az év jelölése; illetve 18 hónapnál tovább tarthatók el, elegendő az év jelölése. Az alábbi élelmiszerek esetén nem szükséges a minőség-megőrzési időt megjelölni (kivétel, ha jogszabály másképp rendelkezik): friss gyümölcs és zöldség, beleértve a nem hámozott, nem szeletelt vagy hasonló eljárásnak alá nem vetett burgonyát; ez az eltérés nem alkalmazható csírázó magvakra és hasonló termékekre, mint a pl. a hüvelyes növények hajtásaira, borok, likőrborok, pezsgők, aromás borok és hasonló termékek, amelyeket nem szőlőből, hanem más gyümölcsből állítottak elő, továbbá a szőlőből vagy szőlőmustból készült italok, a 10 vagy annál több térfogat% alkoholt tartalmazó italok, üdítőitalok, gyümölcslevek, gyümölcsnektárok és alkoholtartalmú italok, amelyek több mint 5 19

20 literes csomagolási egységben közétkeztetés számára készültek, sütőipari termékek és cukrászsütemények, amelyek - természetükből adódóan - a gyártást követő 24 órán belül fogyasztásra kerülnek, ecet, étkezési só, szilárd halmazállapotú cukor, édesipari termékek, amelyek szinte kizárólag ízesített, illetve színezett cukorból állnak, rágógumi és hasonló rágnivaló termékek, egyedi adag jégkrémek. Azon mikrobiológiai szempontból gyorsan romlandó élelmiszerek esetében, amelyeknél a minőségmegőrzési időt követő fogyasztás veszélyt jelenthet az egészségre, a minőség-megőrzési idő helyett a fogyaszthatósági idő lejárati dátumát kell jelölni. A dátumot megelőzően a fogyasztható szót kell feltüntetni, amelyet követnie kell a dátumnak, vagy a dátum feltüntetési helyére való utalásnak. Ezeket a tárolási feltételek feltüntetésének kell követnie. A dátumjelölésnek a hónap/nap vagy a nap/hónap sorrendet kell követnie. Ahol szükséges, az évet is fel kell tüntetni. A dátumjelölés sorrendjére a fogyasztható szó után zárójelben kell utalni. A dátumjelölés sorrendjére azonban nem kell utalni, ha az a fogyasztó számára egyértelmű, tehát ha a hónapot betűvel teljesen vagy rövidített formában, illetve római számmal tüntetik fel. A 10 cm 2 -nél kisebb jelölésre alkalmas felülettel rendelkező, elsősorban díszítési célt szolgáló élelmiszereken (szaloncukor, karácsonyfa-függelék, ünnepi figurák, tortadísz stb.) nem kötelező jelölés feltüntetése. Az egyértelmű tájékoztatás követelményéből adódik az is, hogy a tejtermékek esetében a tejtermékeket helyettesítő élelmiszerek megnevezése (tejkészítmény, sajtkészítmény, növényi zsiradékból készített egyéb tejtermékeket helyettesítő élelmiszerek pl.: tejszínhab helyett növényi hab) nem keltheti azt a téves látszatot, hogy a termék tejből készült. Így a sajt szó sem használható arra a készítményre, amely valójában nem tejből, vagy annak származékából készült. (Az Magyar Élelmiszerkönyv /87 számú előírása A tej és tejtermékek megnevezésének védelme -ről szerint a tej csak a tej természetes összetételének megfelelő termék lehet. Tejterméknek illetve tejkészítménynek csak olyan termék nevezhető, amelyet kizárólag tejből, illetve tejből és olyan, az előállításukhoz szükséges anyagokból készülnek, melyek nem valamely alkotó teljes vagy részbeni helyettesítésére szolgálnak.) A televíziókban kifejezetten nagyszámú reklám foglalkozik elsősorban a gyermekeknek szánt élelmiszerek hirdetésével. Ezek hirdetések gyakran azt sugallják, hogy az adott élelmiszer segíti a gyermek fejlődését, egészségének megőrzését (akár szinte gyógyulását még a felnőttek esetében is). A Gazdasági Versenyhivatal milliós bírsággal sújtotta már azt a hamis látszatot keltő joghurtgyártó céget, amelyik azt állította, hogy terméke javítja az emésztést. Megvizsgálva ezeknek az élelmiszereknek a címkéjét látható azonban, hogy összetételük a bennük található adalékanyagokat tekintve gyakran nem egészségesebb más termékekhez képest. A szülők felelőssége tehát ezen a területen is jelentős. Ki kell, hogy alakítsák magukban a reklámok 20

21 befolyásolásától mentes, figyelmes és megfontolt vásárlói hozzáállást, amely segít a gyermekek egészségének valódi megőrzésében Játékok forgalmazásának feltételei A gyermekek és rajtuk keresztül nagyon sok felnőtt számára is a gyermekjátékok jelentik az egyéb, hétköznapi élet szükségleteit kielégítő termékek mellett az egyik legfontosabb árukört. Tekintettel az ezen áruféleségek által megcélzott fogyasztói kör életkorára és az ebből adódó sajátosságokra, ebben az esetben is szigorú rendelkezések kerültek megfogalmazásra, melyek betartása nélkül a gyermekek egészségének és biztonságának védelme érdekében a játékszer nem is forgalmazható. Gyermekjátékszernek minősül minden olyan termék, amelyet egyértelműen játék céljára terveztek és gyártottak 14 évnél fiatalabb gyermekek számára. Nem minősülnek játéknak például a karácsonyfadíszek, sportszerek, népművészeti babák, díszbabák és más hasonló cikkek felnőtt gyűjtők számára, 500 darabosnál nagyobb vagy minta nélküli, specialistáknak szánt puzzle játékok, tűzijátékok, beleértve a gyújtólapocskákat, a parittyák és csúzlik, a játék gőzmozdonyok, a sporteszközként vagy közutakon, közlekedési eszközként szolgáló kerékpárok, a valódi lőfegyverek hű másolatai, a divatékszerek gyermekek számára, a cumik és cuclik. A játék akkor hozható forgalomba, ha az a rendeltetésszerű és a gyermekek szokásos viselkedését figyelembe vevő, előrelátható használata során a fogyasztók, a felhasználók vagy harmadik személyek biztonságát és egészségét nem veszélyezteti, és megfelel az előírt biztonságossági követelményeknek. A játéknak az első alkalommal történő forgalmazásától az előrelátható és szokásos használati időtartam végéig meg kell felelnie a gyermekjátékszerek biztonságossági követelményeiről, vizsgálatáról és tanúsításáról szóló 24/1998. (IV. 29.) IKIM-NM együttes rendeletben meghatározott biztonságossági és egészségügyi követelményeknek. A játékokat CE megfelelőségi jelöléssel kell ellátni, amely annak igazolására szolgál, hogy a termék megfelel a rá vonatkozó biztonságossági követelményeknek. Kisméretű vagy kis alkatrészekből álló játékok esetében ezeket az adatokat rá kell erősíteni a csomagolásra, a címkére vagy a kísérő nyomtatványra. Amennyiben az adatokat nem a játékra rögzítették, a fogyasztó figyelmét fel kell hívni arra, hogy ezeket a kísérő nyomtatványokat célszerű megőrizni. A játék használatában rejlő kockázat mértéke olyan kell, hogy legyen, ami a felhasználók és a rájuk felügyelők számára sem jelent veszélyt. A játékokon vagy a csomagoláson lévő feliratoknak, és a használati utasításnak nyomatékosan fel kell hívnia a használó és a felügyeletet ellátó személyek figyelmét mindazon kockázatokra, amelyek a játék használata során felléphetnek, és azokra a lehetőségekre, amelyek révén az ilyen veszélyek elkerülhetők. Ezek a kockázatok lehetnek a játék fizikai és mechanikai tulajdonságai (pl.: törés vagy deformáció esetén sem okozhat testi sérülést, a kiálló részek, zsinórok sem rejthetnek magukban veszélyforrást. A hároméves kor alatti gyermek számára készített játék szétszedhető részei olyan méretűek legyenek, hogy ne lehessen azokat lenyelni vagy belélegezni, a lövő eszközök alakja és összeállítása, továbbá a 21

22 lövedékek kilövésekor keletkező mozgási energia olyan legyen, hogy a sérülés kockázata ne legyen indokolatlanul nagy). Adott esetben elő kell írni a játékot használó gyermek alsó korhatárát, és szükség esetén azt, hogy a játék csak felnőtt felügyelete mellett használható. A játék nem lehet gyúlékony. A szájba vehető műanyag játékok anyaga feleljen meg az élelmiszerekkel érintkezésben felhasználható műanyagokra vonatkozó Magyar Élelmiszerkönyv előírásainak. A villamos játék névleges feszültsége nem lehet nagyobb 24 Voltnál, és a játék egyik részegységében sem léphet fel 24 Voltnál nagyobb feszültség. A játékot úgy kell kialakítani és gyártani, hogy a higiéniai és tisztíthatósági követelmények teljesüljenek, és így a fertőzés, a megbetegedés és a szennyeződés veszélye elkerülhető legyen. Azt a játékot, amely a 3 éves kor alatti gyermek számára veszélyes lehet, Csak 3 éves kor felett használható figyelmeztető felirattal kell ellátni, kiegészítve egy rövid utalással azokra a veszélyekre, amelyek indokolják a korlátozást. Sporteszköznek nem minősülő, gyermekek számára készült görkorcsolya és gördeszka esetében a következő figyelmeztető mondatnak szerepelnie kell a terméken: Figyelem: védőfelszereléssel használandó! Ezen túlmenően a használati utasításban a figyelmet fel kell hívni arra, hogy a játékot óvatosan kell használni, mivel az nagy ügyességet igényel, hogy így elkerülhető legyen az elesés vagy összeütközés, ami a használó vagy harmadik személy sérülését okozhatja. Az ajánlott védőfelszerelésre (sisak, kesztyű, térdvédő, könyökvédő stb.) nézve is útmutatást kell adni. Azok az élelmiszerek, amelyek egyben játékként is szolgálnak, vagy játékot is rejtenek magukban (pl. Kinder tojás), meg kell, hogy feleljenek az élelmiszerekre és a játékokra vonatkozó szigorú előírásoknak is Vegyipari termékek forgalmazása Az üzletek polcain, de saját háztartásunkban is megtalálhatóak olyan vegyipari termékek, amelyek a gyermekekre fokozott veszélyt jelentenek. Ide tartoznak pl. a különböző hígító, maró, tisztító szerek (lefolyótisztítók), a különböző grillgyújtó folyadékok, stb. Ezeket a termékeket azon felül, hogy a rajtuk elhelyezett tájékoztató pontosan tartalmazza használatuk veszélyeire figyelmeztető mondatokat, szimbólumokat, jeleket gyakran különleges, a gyermekek számára a vegyszerhez való hozzáférést megakadályozó csomagolással (gyermekbiztos zárral) kell ellátni. Ezt a területet szabályozó jogszabály a veszélyes anyagokkal és a veszélyes készítményekkel kapcsolatos egyes eljárások, illetve tevékenységek részletes szabályairól szóló 44/2000. (XII. 27.) EüM rendelet. Eszerint gyermekbiztos zárral kell ellátni azon termékek csomagolását, amelyekben a metanol kon- 22

23 centrációja eléri, vagy meghaladja a 3%-ot, illetve a diklórmetán koncentrációja eléri vagy meghaladja az 1%-ot, továbbá azon termékeket - méretüktől függetlenül -, amelyeket Xn és R 65, aspiráció veszélyére utaló jelzéssel láttak el, kivéve az aeroszolként vagy szórófejjel ellátott tartályban forgalomba kerülőket. Továbbá tapintással érzékelhető, veszélyre utaló jelképpel és gyermekek által nehezen kinyitható zárral kell ellátni azon lakossági forgalomba kerülő termékek csomagolását, amelyek nagyon mérgező, mérgező, maró besorolásúak. Ugyancsak tapintással érzékelhető veszélyre utaló jelképpel kell ellátni a lakossági forgalomba kerülő ártalmas, fokozottan tűzveszélyes és tűzveszélyes besorolású termékeket. A fogyasztói forgalomba hozott veszélyes anyag és veszélyes készítmény csomagolásának sem alakja sem megjelenése nem lehet alkalmas a gyermekek figyelmének fokozott felkeltésére, a fogyasztók megtévesztésére, az élelmiszerekkel, takarmányokkal, a gyógyszerekkel, illetve a kozmetikai termékekkel való összetévesztésre Az árakról szóló tájékoztatás Az áru áráról, vagy a szolgáltatás díjáról való tájékoztatás fogyasztói forgalomban mindig kötelező! Nem szabad tehát természetesnek vennünk, vagy beletörődve tudomásul vennünk, hogy nincsenek kiírva az árak az üzlet polcain, vagy nem tudjuk, hogy a polcon kiírt ár melyik áruhoz tartozik. Nem fogadható el az, hogy a fodrásznál nincs kihelyezve jól látható, és érvényes ártájékoztatás, megkülönböztetve a hajvágás, a mosás, a szárítás és minden igénybe vehető szolgáltatás árát. A tájékoztatásnak egyértelműnek, könnyen azonosíthatónak és tisztán olvashatónak kell lenni és a Magyarországon érvényes fizetőeszköz (Forint) szerinti árat kell tartalmaznia. A fogyasztói forgalomba hozott áru és szolgáltatás áraként a fogyasztói forgalomban fizetendő árat vagyis a fogyasztó által ténylegesen fizetendő árat kell feltüntetni. Helytelen tehát az a több helyen ma is élő gyakorlat, hogy a fizetendő árat ÁR + ÁFA módon jelölik. A fogyasztó nem kényszeríthető arra, hogy számolgassa a vásárláskor a fizetendő összeget, nem is beszélve arról, hogy nehezen fejben tartható adott esetben, hogy melyik termék, vagy szolgáltatás milyen Áfa kulcs alá tartozik. Az ilyen megoldások alkalmazása ellentmondanak az árfeltüntetés egyértelműségére vonatkozó elvárásnak. Gyakran előfordul, hogy egy terméken egyszerre több egymástól eltérő ár szerepel. Ilyenkor, vagyis több eladási ár vagy szolgáltatási díj egyidejű feltüntetése esetén, az áru eladási árán, vagy a szolgáltatás díján a feltüntetett legalacsonyabb eladási árat vagy szolgáltatási díjat kell érteni. Az árfeltüntetés módjára vonatkozó részletszabályokat a termékek eladási ára és egységára, továbbá a szolgáltatások díja feltüntetésének részletes szabályairól szóló 4/2009. (I. 30.) NFGM-SZMM együttes rendelet határozza meg. A termék eladási árát a terméken, annak csomagolásán vagy a termékhez egyéb módon rögzítve, vagy a közvetlenül a termék mellett elhelyezett egyedi árkiíráson vagy a fogyasztó számára a megvenni kívánt termék kiválasztásakor könnyen hozzáférhető árjegyzéken kell feltüntetni. 23

24 A nem előrecsomagolt, a fogyasztó jelenlétében kimért termékre (ömlesztett termék) vonatkozóan csak az egységárat kell feltüntetni. Az egységár a nagyobb kiszerelésben, vagy ömlesztett módon árult termékek esetében hivatott a fogyasztó döntését megkönnyíteni, mivel egyes termékek esetében összemérhetővé teszi azok árait (pl. könnyebben megtudhatjuk, hogy a 6 kg-os kiszerelésű Ft-ba kerülő Ariel, vagy a 3 kg-os kiszerelésű, Ft-ba kerülő Persil mosópor a valóban olcsóbb, mivel az árcímkén megadják nekünk mindkét terméknek az 1 kg-ra kiszámított árát). Erre tekintettel a termék egységárát, ha az nem egyezik meg a termék eladási árával, a terméken, annak csomagolásán vagy a termékhez egyéb módon rögzítve, vagy a közvetlenül a termék mellett elhelyezett egyedi árkiíráson vagy pedig a fogyasztó számára a megvenni kívánt termék kiválasztásakor könnyen hozzáférhető árjegyzéken kell feltüntetni. A alábbi esetekben nem kell feltüntetni az egységárat: az 50 g, 50 ml vagy 5 cm alatti csomagolási egységű vagy méretű, az automatából értékesített, az egy csomagban lévő, készletben értékesített, a különleges díszcsomagolású, az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló törvényben meghatározott élelmiszer esetén az ételek készítéséhez egy csomagba összeállított terméken. Az egységárat a következő módon kell feltüntetni: a térfogatra értékesített terméknél literenként (Ft/l), vagy - ha ez a termék jellegéből adódóan megkönnyíti az összehasonlítást - milliliterenként (Ft/ml), centiliterenként (Ft/cl), deciliterenként (Ft/dl), illetve köbméterenként (Ft/m 3 ), a tömegre értékesített terméknél kilogrammonként (Ft/kg), vagy - ha ez a termék jellegéből adódóan megkönnyíti az összehasonlítást - grammonként (Ft/g), dekagrammonként (Ft/dkg) vagy tonnánként (Ft/t), a hosszúságra értékesített terméknél méterenként (Ft/m), vagy - ha ez a termék jellegéből adódóan megkönnyíti az összehasonlítást - milliméterenként (Ft/mm) vagy centiméterenként (Ft/cm), a felületre értékesített terméknél négyzetméterenként (Ft/m 2 ), a kizárólag darabra értékesített terméknél darabonként (Ft/db). Az árfeltüntetés módjának kötelező előírásai természetesen a szolgáltatási díjakra is vonatkoznak. Ezen túlmenően, ha a vállalkozás valamely termék forgalmazásával közvetlen összefüggésben nyújtott szolgáltatásáért külön díjat számít fel (így különösen a felszolgálási, szállítási, kiszállási díjat), a külön díjat a termék árának feltüntetésére vonatkozó szabályok szerint, az érintett termék árával együtt (ugyanazon árkiíráson vagy árjegyzéken) kell feltüntetni. Az árak feltüntetésére vonatkozó szabályokat alkalmazni kell azoknál a reklámoknál is, amelyeken árakat is szerepeltetnek. 24