(11) Lajstromszám: E (13) T2 EURÓPAI SZABADALOM SZÖVEGÉNEK FORDÍTÁSA

Átírás

1 !HU T2! (19) HU (11) Lajstromszám: E (13) T2 MAGYAR KÖZTÁRSASÁG Magyar Szabadalmi Hivatal EURÓPAI SZABADALOM SZÖVEGÉNEK FORDÍTÁSA (21) Magyar ügyszám: E (22) A bejelentés napja: (96) Az európai bejelentés bejelentési száma: EP (97) Az európai bejelentés közzétételi adatai: EP A (97) Az európai szabadalom megadásának meghirdetési adatai: EP B (51) Int. Cl.: E05B 1/00 ( ) E05B 3/00 ( ) E05B 3/06 ( ) E05B 3/10 ( ) (30) Elsõbbségi adatok: DE (72) (73) Feltaláló és szabadalmas: Vanjin, Igor, Fridolfing/Pietling (DE) (74) Képviselõ: Kis-Kovács Annemarie, DANUBIA Szabadalmi és Jogi Iroda Kft., Budapest (54) Vasalat ajtók, ablakok vagy hasonlók számára HU T2 A leírás terjedelme 18 oldal (ezen belül 9 lap ábra) Az európai szabadalom ellen, megadásának az Európai Szabadalmi Közlönyben való meghirdetésétõl számított kilenc hónapon belül, felszólalást lehet benyújtani az Európai Szabadalmi Hivatalnál. (Európai Szabadalmi Egyezmény 99. cikk (1)) A fordítást a szabadalmas az évi XXXIII. törvény 84/H. -a szerint nyújtotta be. A fordítás tartalmi helyességét a Magyar Szabadalmi Hivatal nem vizsgálta.

2 1 HU T A találmány tárgya vasalat ajtókhoz, ablakokhoz vagy hasonlókhoz, amely fogantyúval és egy, egy hordozóelemen, mint például egy ajtólapon vagy ablakszárnyon rögzítendõ alappal van ellátva, ahol a fogantyú egy ágyazó nyakrésszel van ellátva. A gyakorlatból számos különbözõ, ajtókhoz, ablakokhoz stb. való vasalat ismert. Az ajtókilincs-elrendezéseknél például lényegében két alapvetõ típust különböztetnek meg. Így a mûszakilag egyszerûen kialakított olcsó ajtóvasalatok rendszerint úgy vannak kiképezve, hogy az ajtókilincsek rozettákon, ajtólemezeken stb. lazán forgathatóan vannak ágyazva. Ebben az esetben az ajtókilincs rögzítése egy négyszögletes keresztmetszetû szárra hernyócsavar segítségével van megoldva, amely négyszögletes keresztmetszetû szár zárdió vagy hasonló számára kiképzett mûködtetõelemként az ajtólapon nyúlik át. Ez a felépítési mód azzal az elõnnyel rendelkezik, hogy általa egyszerû és gyors felszerelés és leszerelés válik lehetõvé. Ebben az esetben azonban hátrányos, hogy az ajtókilincs viszonylag könnyen kioldódhat, és ezért az ajtókilincsnek a négyszögletes keresztmetszetû szárról való nem kívánt lehúzása megbízhatóan nem akadályozható meg. Ezzel szemben egy alternatív rendszer szerint az ajtókilincs rögzítetten forgathatóan a rozettán stb. van ágyazva, ami által lehúzás ellen biztosítva az ajtólapon van tartva. Az axiális rögzítés ebben az esetben többnyire biztosítógyûrûk segítségével van megvalósítva. Ezzel kapcsolatban példaképpen a GM és a DE U1 számú német használati mintákban található feltárásra utalunk. Ezen ismert felépítési módok esetén az ajtókilincsnek (ajtócsukónak) egy ágyazó nyakrésze egy kerületi horonnyal van ellátva, amelybe egy, az ajtólapon rögzített alapban elõzetesen ágyazott biztosítógyûrû a szerelés során beugrik. Ezáltal nagyon egyszerû és gyors szerelés válik lehetõvé. Másfelõl azonban a szétszerelés bonyolulttá válik, mivel ennek érdekében a fedõrozettát vagy az ajtólemezt le kell venni, és az alapot az ajtólapról le kell választani. Ezért a fedõrozettának vagy egy megfelelõen nagy nyílással kell rendelkeznie, vagy az ajtócsukó nyakának olyan alakkal kell rendelkeznie, amely a fedõrozetta lehúzását lehetõvé teszi. Emiatt a kialakítás szabadsága korlátozott, ami az ilyen jellegû vasalatok designjára hátrányosan hat. Az ablakok és erkélyajtók fogantyúi is többnyire szilárdan forgathatóan az ablak¹, illetve teraszajtószárnyakon vannak ágyazva, azaz csak a vasalat alapjának lecsavarása útján szerelhetõk le. A gyakorlatból továbbá stabilan forgathatóan ágyazott ajtókilincs-elrendezések váltak ismertté, amelyeknél egy oldható reteszelõelem van az ágyazó nyakrésznek tengelyirányban való rögzítésére elrendezve. Az EP A1 számú dokumentum egy erre vonatkozó példát ismertet, amely egy sugárirányban mozgatható kengyelt tartalmaz, amely készre szerelt állapotban alakzáróan kapcsolódik a kerületi horonyba. Ezenkívül rugóelasztikusan ható reteszelõelemek is ismertté váltak, amelyek két, egymással szemben elforgatható szárral vannak ellátva, amelyek mindenkor egy-egy kerületi horonyba kapcsolódnak. Ezen szárak alkalmas feszítõelemek segítségével a kapcsolat oldása érdekében egymástól szétnyomhatók. Ezzel kapcsolatban példaképpen az EP A2 számú dokumentumban található feltárásra utalunk. Ezen reteszelõelemek továbbfejlesztett változatai ezenkívül az EP A1, valamint a DE U1 számú dokumentumból ismertek. Ezek a reteszelõelemek egy darabból, lényegében U alakú kiképzéssel vannak kialakítva, ahol a két szár közötti összekötõ borda úgy van kiképezve, hogy a két szárnak egy bizonyos rugóelasztikus szétfeszítését tegye lehetõvé. A DE U1 szerint ez a szétfeszítés egy feszítõék segítségével történik, amely egy reteszeléskioldó lyukon keresztül hozzáférhetõ. Ehhez egy szerszámot, mint például csavarhúzót alkalmazhatnak a reteszelõelem szárainak szétfeszítésére, hogy a kilincs lehúzását lehetõvé tegyék. Ezáltal az ajtókilincs egyszerû szétszerelése is lehetõvé válik, ahol azonban ehhez is a takarórozettát kellene lehúzni. Ezenkívül a gyakorlatban bebizonyosodott, hogy ezek az ismert ajtókilincs-elrendezések egy nem elhanyagolható kopásnak vannak kitéve. A kerületi horonyban különösen a reteszelõelem van jelentõs súrlódási igénybevételnek kitéve, amelyben a reteszelõelem rugóelasztikusan van elõfeszítve, mivel az ajtókilincs-elrendezés minden egyes mûködtetésekor az ajtókilincs a reteszelõelemmel szemben ágyazó nyakrészével együtt elfordul. Az ezzel összefüggõ kopás idõvel az ajtókilincs-elrendezés kezelését hátrányosan befolyásolja, és a fokozódó kopással a vasalat instabilitásától egészen az ajtókilincsnek az alapon való hatásos axiális rögzülésének elvesztéséig vezet. Az ágyazó nyakrész kopásának problémája azonban a bevezetõben említett lazán forgathatóan ágyazott fogantyúk esetén is adott. Az ennek során az ágyazóhelyen fellépõ csúszósúrlódás a mûködtetések növekvõ száma révén az ágyazó nyakrész és az alap közötti illesztés elvesztéséhez és ezáltal a vasalat instabillá válásához vezet. Az ilyen vasalat mûködtetése ezt lényegesen megsínyli. A találmány ezért azon a feladaton alapul, hogy egy, a tárgykörbe esõ vasalatot oly módon fejlesszünk tovább, hogy a kopás csökkenjen és ezáltal az élettartam növekedjen. A feladatot az 1. igénypontban szereplõ jellemzõkkel ellátott vasalat révén oldottuk meg. Ez különösen azzal tûnik ki, hogy egy ágyazó magrészt tartalmaz, amely az alapba kapcsolódik, és egy csapágy segítségével forgathatóan az alapban van ágyazva, és az ágyazó nyakrész és az ágyazó magrész egymással oly módon van összekötve, hogy forgómozgást együttesen végezzenek. A jelen találmány tehát elsõ ízben javasolja, hogy olyan ágyazó magrészt alkalmazzunk, amely a fogantyú ágyazó nyakrésze és az alap közé van iktatva. Ezáltal az ágyazó magrész és az alap között forgást lehetõvé tevõ ágyazás van biztosítva. Mivel az ágyazó nyakrész és az ágyazó magrész a forgómozgás során 2

3 1 HU T2 2 együtt forog, viszonylagos mozgások ezáltal kizárólag az ágyazó magrész és az alap között fordulnak elõ. Az ágyazó nyakrész ebben nem vesz részt, úgyhogy a fogantyú mûködtetésekor kopásnak nincs kitéve. További elõnyt jelent ebben az esetben, hogy az ágyazó nyakrész és az ágyazó magrész közötti együttforgást biztosító összeköttetésnek köszönhetõen ezen komponensek között nagyon pontos illesztés valósítható meg. Ennek révén az elrendezésnek egy különösen nagy stabilitását érjük el. Emellett a találmány szerinti vasalat továbbá nagyon egyszerû és gyors összeszerelhetõségével, valamint szétszerelhetõségével tûnik ki. A találmány szerint különösen lehetõvé válik, hogy az ágyazó magrésznek az alappal való elõszerelését már a gyártó¹, illetve a szerelõüzemben elvégezzük. Ennek köszönhetõen a helyszínen elvégzendõ végsõ szerelés munkaráfordítása ugyanúgy, mint az ezzel kapcsolatos szerelési ráfordítás a szerelõ szakmai tudását tekintve, valamint a szükséges szerszámokra vonatkozóan lényeges mértékben csökkenthetõ. A találmány szerint így nagy megbízhatóságával, nagy stabilitásával és hosszú élettartamával kitûnõ vasalat hozható létre. Ezenkívül a vasalat csak kevés alkotórészbõl tevõdik össze, ami a rendelkezésre bocsátást és szerelést a helyszínen leegyszerûsíti. A találmány szerinti vasalat elõnyös továbbfejlesztett változatai az aligénypontok tárgyát képezik. Így a találmány nagyon elõnyösen is együtt forgathatóan ágyazott fogantyúkon alkalmazható. A 2. igénypont szerint ennek érdekében elõ van irányozva, hogy a vasalat továbbá reteszelõelemmel van ellátva, ahol a fogantyú ágyazó nyakrészén egy kerületi horony van kiképezve, és ahol a reteszelõelem a kerületi horonyban oldhatóan oly módon van arretálva, hogy az ágyazó nyakrész tengelyirányban rögzítve van, ahol a reteszelõelem az ágyazó magrészben oly módon van befogadva, hogy a fogantyú ágyazó nyakrésze az ágyazó magrészen axiálisan van rögzítve. Így tehát elsõ ízben javasoljuk, hogy a fogantyú axiális arretálása annak forgást lehetõvé tevõ ágyazásától térben külön legyen választva. Ezáltal a fogantyú axiális rögzítésének helyén viszonylagos mozgás nem fordul elõ, úgyhogy ez a hely ennek köszönhetõen kopásnak sincs kitéve. Ennek érdekében a találmány elsõ ízben azt javasolja, hogy az elforgást biztosító ágyazás az ágyazó magrész és az alap között legyen megvalósítva, míg az ágyazó nyakrész axiális rögzítése a reteszelõelemnek az ágyazó magrészben való befogadásával valósuljon meg. Mivel ezenkívül az ágyazó nyakrész és az ágyazó magrész a forgómozgás során együtt forog, viszonylagos mozgások ezért kizárólag az ágyazó magrész és az alap között fordulnak elõ. Sem a reteszelõelem, sem a kerületi horony ebben nem vesz részt, úgyhogy ezekre a viszonylagos mozgás nem hat ki. Emellett egy ilyen továbbfejlesztett vasalat továbbá nagyon egyszerû és gyors összeszerelhetõségével és szétszerelhetõségével tûnik ki. Az összeszereléshez önmagában ismert módon csupán a fogantyú ágyazó nyakrészét nyomjuk be tengelyirányban az ágyazó magrészbe, addig, míg a reteszelõelem a kerületi horonyba nem pattan be. Az összeköttetés feloldásához a reteszelõelemet például szétfeszítés útján kimozdítjuk az ágyazó nyakrészen lévõ kerületi horonnyal való kapcsolatból úgy, hogy a fogantyú tengelyirányú lehúzása lehetõvé váljon. Ezért a találmány szerinti vasalat összeszerelésére, illetve szétszerelésére semmiféle speciális szerszámra nincs szükség. A találmány szerint így tehát egy stabilan forgathatóan ágyazott vasalat hozható létre, amely nagy megbízhatóságával, nagy stabilitásával, hosszú élettartamával és a fogantyú biztos lehúzhatóságával tûnik ki. Ezenkívül csak kevés alkotórészbõl tevõdik össze, ami annak rendelkezésre bocsátását és a helyszínen történõ szerelését leegyszerûsíti. Ezenkívül a csapágy gördülõcsapágyként lehet kiképezve, ami az ajtókilincsnek az alapban való különösen hézagmentes és súrlódásszegény ágyazási módját biztosítja. Az ezzel kapcsolatos gördülési súrlódás lényegesen kisebb, mint a hagyományosan többnyire adott csúszó súrlódás a csúszócsapágyakban. Mivel az ilyen jellegû gördülõcsapágyak ezenkívül szokásosan nagy fordulatszámokhoz alkalmasan vannak kiképezve, egy vasalaton azonban elfordítást csak szórványosan hajtunk végre, az ilyen gördülõcsapágyak tulajdonképpen túl vannak méretezve, és így szinte semmilyen kopási igénybevételnek nincsenek kitéve. Ezáltal egy különösen megbízható és hosszú élettartamú vasalat biztosítható. Ezenkívül egy ilyen kialakítási mód gyártástechnikai elõnyökkel is rendelkezik olyan vonatkozásban, hogy nagy szabadságot biztosít az ágyazó nyakrész anyagának kiválasztása során, mivel ez már nem közvetlenül vesz részt az ágyazásban. Ez a költségekre is elõnyösen hat. Ezenkívül a fogantyú anyagkiválasztását és alakját tekintve is nõ a kialakítás szabadsága. A gyakorlatban elvégzett kísérletek során különösen elõnyösnek bizonyult, ha golyóscsapágyat alkalmaztunk. További elõnyt jelent, ha a vasalat egy fenntartó (felsõ helyzetben tartó) rugószerkezetet tartalmaz. Ekkor a találmány szerinti vasalat például ajtókilincs-elrendezés alakjában a zárrugó hatásmódját támogatja, ami szintén elõnyösen hat a teljes elrendezés élettartamára. Ezzel kapcsolatban különösen elõnyösnek bizonyult, ha a fenntartó rugószerkezet két, kerületoldalilag ható rugóelemet tartalmaz. Ily módon a kopás különösen csekély mértéken tartható, ami a vasalat megbízhatóságára és élettartamára elõnyösen hat. Ezenkívül ezáltal különösen keskeny rozetták, kulcscímek stb. valósíthatók meg, ami a kialakítás vonatkozásában elõnyt jelent. Továbbá az ágyazó nyakrészben legalább egy ütközõ lehet kiképezve, amely ellenében a fogantyú egy nyugalmi helyzetben a fenntartó rugószerkezet segítségével van elõfeszítve. Ezáltal a vasalat hibás szerelését akadályozzuk meg, ezenkívül a fenntartó rugószerkezet hatása alatt nem fordulhat elõ a fogantyú hibás beállítása, amely esetén ez például nem vízszintesen, hanem kicsivel tovább felfelé feszítve lehetne jelen. 3

4 1 HU T2 2 Ezenkívül az is elõnyt jelent, hogy a kerületi horony az ágyazó nyakrészen oly módon van pozicionálva, hogy a fogantyúnak egy fogószakaszával szomszédosan helyezkedik el. Ezáltal a vasalat stabilitása tovább javítható, mivel az ágyazó nyakrész szabad vége az ágyazó magrészbe akadálytalanul tud bekapcsolódni, és ott megbízhatóan lehet befogadva. Ezáltal az ágyazó nyakrésznek az ágyazó magrészben való elõnyös hatékony ágyazási hossza a teljes vasalat megnagyobbítása nélkül valósítható meg. Azáltal, hogy az ágyazó nyakrész és az ágyazó magrész zárdióhoz vagy hasonlóhoz való mûködtetõelem, különösen kilincs négyszögszára segítségével van összekötve, egyszerû eszközökkel és járulékos szerkezeti elemek nélkül ezen két elem között olyan összeköttetés hozható létre, hogy például egy ajtókilincs mûködtetésekor az ebbõl adódó forgómozgást együttesen végzik el. A találmányt az alábbiakban kiviteli példák kapcsán a rajz ábráinak segítségével részletesebben is ismertetjük. A rajzon az 1. ábra a találmány szerinti vasalat egy elsõ kiviteli alakjának részben metszetben bemutatott nézetét, a 2. ábra az 1. ábrából egy felnagyított részletet, a 3. ábra a találmány szerinti, az elsõ kiviteli alaknak megfelelõ vasalatnak egy perspektivikus nézetét, a 4. ábra a 3. ábra szerinti nézetnek egy robbantott ábrázolását, az 5. ábra a találmány szerinti vasalatnak egy másik perspektivikus nézetét, ahol a takarórozettát a jobb szemléltethetõség érdekében elhagytuk, a 6. ábra az 5. ábra szerinti nézet robbantott ábrázolását, a 7. ábra a találmány szerinti vasalat egy második kiviteli alakjának részletét mutatja metszeti nézetben, a 8. ábra a 7. ábrához hasonló nézetet mutat, ahol azonban a jobb áttekinthetõség érdekében néhány alkotórészt elhagytunk, a 9. ábra a 8. ábra szerinti szerkezeti csoport felülnézetét, a 10. ábra a második kiviteli alak szerinti vasalat robbantott ábrázolását, a 11. ábra ezen vasalatnak egy másik robbantott ábrázolását, a 12. ábra ezen vasalatnak egy további robbantott ábrázolását, a 13. ábra a második kiviteli alak szerinti vasalatnak egy még további robbantott ábrázolását, a 14. ábra a találmány szerinti vasalatnak egy harmadik kiviteli alakja szerinti perspektivikus nézetét, és a 15. ábra a 4. ábra szerinti nézet robbantott ábrázolását mutatja. Az 1 6. ábrákon bemutatottak szerint egy 1 vasalat egy elsõ kiviteli alak esetén egy ajtókilincs-elrendezés alakjában van kiképezve, és egy ajtókilincs alakjában lévõ 2 fogantyúval, egy, egy ajtólapon rögzítendõ 3 alappal, egy 4 ágyazó nyakrésszel, egy gördülõcsapágy alakjában kiképzett 5 csapággyal, egy 6 reteszelõelemmel, valamint egy 7 feszítõelemmel van ellátva. Egy takaróelemként szolgáló takarórozetta ezeken az ábrákon a részletek jobb áttekinthetõsége kedvéért nincs ábrázolva. A takarórozetta lényegében sapka alakúan, a 2 fogantyú számára átmenõfurattal van kiképezve, és ezen vasalatrendszer belsõ részét fedi le. A 2 fogantyú egy 21 fogószakaszt, valamint egy 22 ágyazó nyakrészt tartalmaz. A 22 ágyazó nyakrészen kerületoldalilag egy beszúrás jellegû 23 kerületi horony van kiképezve. A 2 fogantyú továbbá a 3 alap felé mutató végében üregesen van kiképezve, és itt egy négyszögletes 24 furattal van ellátva. Ebbe összeszerelt állapotban egy kilincs négyszögszára alakzáróan kapcsolódik, amely zárdió számára mûködtetõelemként szolgál. A 3 alap két 31 rögzítõlyukkal van ellátva, amelyeknek segítségével szokásos módon csavaros kötés útján egy ajtólapra van rögzítve. Ennek során az ajtólap két oldalán lévõ alapelemeket szokásos módon az ajtólapon keresztül egymással szemben csavarozzuk össze. A 3 alap továbbá egy 32 átmenõnyílással van ellátva, amely ebben az esetben henger alakúan van kiképezve. A 32 átmenõnyílásnak egy belsõ kerületi felülete az 5 gördülõcsapágy számára 33 ágyazófelületként szolgál. Ezenkívül a 32 átmenõnyílásnak a 2 fogantyútól elmutató oldalán egy 34 ágyazóütközõ van kiképezve, amely a 33 ágyazófelületbõl sugárirányban befelé ugrik ki. Ahogy különösen az 5. és 6. ábrán felismerhetõ, a 3 alap továbbá két 35 rugófelvevõ térrel van ellátva, amelyek egy itt nem bemutatott fenntartó rugószerkezet két kerületoldalilag ható rugóelemét fogadják be. A rugóelemek ebben az esetben csavarrugószerûen vannak kiképezve. Ezenkívül a 3 alap két 36 ágyazó magrész ütközõvel van ellátva, amelyek a 4 ágyazó magrész lehetséges forgómozgását korlátozzák, és amelyekhez a 4 ágyazó magrész az itt nem ábrázolt fenntartó rugószerkezet elõfeszítõ hatása révén van hozzányomva. A 4 ágyazó magrész a 2 fogantyú 22 ágyazó nyakrésze számára 41 befogadó kiképzéssel, valamint a 6 reteszelõelem számára 42 befogadó bemélyedéssel, továbbá a 6 reteszelõelem számára 43 tartóval van ellátva. Ezek a részletek különösen az 5. és 6. ábrán ismerhetõk fel. Ezenkívül a 4 ágyazó magrész egy 44 négyszögletes furattal van ellátva, amely különösen a 3. és 4. ábrán ismerhetõ fel, és egy kilincs négyszögszárának alakzáró befogadására szolgál. A 4 ágyazó magrészen továbbá egy 45 ágyazófelület van kiképezve, amely kerületi oldalon a 41 befogadó kiképzésen helyezkedik el. Ez a 45 ágyazófelület az 5 csapággyal mûködik együtt, ahol az 5 csapágy erre van rászorítva. Ahogy különösen a 4 6. ábrákon felismerhetõ, a 4 ágyazó magrész továbbá két 46 rugóbefogadó mélyítéssel van ellátva, amelyek a két kerületoldalilag ható, itt nem ábrázolt, a fenntartó rugószerkezethez tartozó nyomórugó befogadására szolgálnak. Ezenkívül a 4 ágyazó magrész két 47 ütközõvel van ellátva, ame- 4

5 1 HU T lyek segítségével a 4 ágyazó magrész a fenntartó rugószerkezet hatása révén a 3 alap ellen elõ van feszítve. A 46 rugóbefogadó mélyítések úgy vannak kiképezve, hogy abban a nyomórugók a 2 fogantyú mûködtetésekor teljes mértékben be legyenek fogadva, úgyhogy a 46 rugóbefogadó mélyítések homlokfelületei a 2 fogantyúnak a 3 alappal szembeni forgómozgását az egyik irányban, a 47 ütközõk pedig a forgómozgást a másik irányban korlátozzák. Ezáltal a 2 fogantyú kívánt maximális elforgási szöge, amely tipikusan hozzávetõleg 27 ¹ot tesz ki, állítható be. Ezenkívül a mozgásnak a 46 rugóbefogadó mélyítések homlokfelületein történõ korlátozása révén a zárrugó tehermentesítését érjük el. Ezenkívül az elforgási szög korlátozásában részt vevõ elemek hatásos felületükön így nagy felületûen vannak kiképezve, ami az 1 vasalat megbízhatósága és élettartama vonatkozásában elõnyösen hat. Ahogy továbbá a 4 6. ábrákon felismerhetõ, a 6 reteszelõelem két 61 és 62 szárat tartalmaz, amelyek egy 63 összekötõ darabbal egydarabosan vannak kiképezve. A 61 és 62 szárak, valamint a 63 összekötõ darab ebben az esetben szerkezetileg úgy van kiképezve, hogy a 61 és 62 szárak rugóelasztikus szétterpesztése lehetõvé váljon. Ez az 1 vasalatnak mind az összeszerelése, mind a szétszerelése során szükséges, ahogy az alábbiakban még részletesebben ismertetjük. Ezenkívül a 6 reteszelõelem 64 és 65 arretáló szakaszokat tartalmaz, amelyek összeszerelt állapotban a 22 ágyazó nyakrész 23 kerületi hornyába alakzáróan kapcsolódnak. Ezenkívül a 61 és 62 száraknak a 63 összekötõ darabtól elmutató végükön a 7 feszítõelem számára egy 66 befogadó kiképzés található. A 66 befogadó kiképzés az ék alakú 7 feszítõelemhez komplementer alakzattal rendelkezik, úgyhogy a 7 feszítõelemnek a 63 összekötõ darab irányában történõ sugárirányú benyomása a 61 és 62 szárak szétterpesztéséhez vezet. Ennek érdekében a 4 ágyazó magrészen egy 48 hozzáférési nyílás van kiképezve (lásd 4. és 6. ábrát), amelyen keresztül egy szerszám mint például csavarhúzó segítségével a 7 feszítõelemre nyomás fejthetõ ki. Egy ezen elrendezéshez hozzárendelt hozzáférési nyílás továbbá az itt nem bemutatott takarórozettán is ki van képezve, úgyhogy ezt a 7 feszítõelemhez való hozzáférés érdekében nem kell leszerelni. Az alábbiakban az 1 vasalat szerelési folyamatát ismertetjük. Elsõ lépésben az 5 csapágyat a 4 ágyazó magrész 45 ágyazófelületére szorítjuk rá. Ezt követõen ezt a szerkezeti egységet a 3 alapba szorítjuk be, úgyhogy a 4 ágyazó magrész az 5 csapágy segítségével forgathatóan a 3 alapon van rögzítve. A szorítóillesztés révén ezenkívül axiális rögzítés is biztosítva van. Ezután a 6 reteszelõelemet, valamint a 7 feszítõelemet a 4 ágyazó magrészen lévõ 42 befogadó bemélyedésbe helyezzük. Ezen lépések végrehajtása rendszerint a gyártónál történik. Az így beszállított szerkezeti egységet ezt követõen egy ajtólapra rögzítjük. Ezután az itt nem bemutatott takarórozettát erre az elrendezésre tolhatjuk rá, ahol ez szokásos módon azon alkalmas, itt részleteiben nem ábrázolt reteszelõelemek segítségével reteszelõdik. Ezután a 2 fogantyút a 22 ágyazó nyakrésszel elõre a 4 ágyazó magrészen lévõ 41 befogadó kiképzésbe vezetjük be, ahol egy, a 22 ágyazó nyakrészen lévõ 25 leélezés a reteszelõelem 64, 65 arretáló szakaszaival kerül kapcsolódásba és ezeket szétnyomja. A 22 ágyazó nyakrészt ezután a 41 befogadó kiképzésbe olyan mértékben toljuk be, míg a 64 és 65 arretáló szakaszok a 22 ágyazó nyakrészen lévõ 23 kerületi horonnyal kapcsolódásba nem kerülnek. Ekkor a 2 fogantyú lehúzás ellen biztosítva van rögzítve. A szétszerelés érdekében ahogy a fentiekben ismertettük a 7 feszítõelemet egy szerszám segítségével a 63 összekötõ darab irányába nyomjuk, úgyhogy a 61 és 62 szárak szétnyílnak. Ezáltal a 64 és 65 arretáló szakaszok és a 63 kerületi horony közötti alakzáró kötés megszûnik, úgyhogy a 2 fogantyú lehúzhatóvá válik. Az alábbiakban a ábrák segítségével a találmánynak egy további kiviteli alakját ismertetjük. Ahogy ezeken az ábrákon be van mutatva, egy 101 vasalat 102 fogantyúval, 103 alappal, 104 ágyazó magrésszel, 105 csapággyal, 106 reteszelõelemmel, valamint 107 feszítõelemmel van ellátva. Ahogy felismerhetõ, ez a második kiviteli alak lényegében funkcionálisan az elsõ kiviteli alaknak felel meg, ahol azonban az egyes elemek részleteikben másképpen vannak kiképezve. Az ábrákon továbbá a jobb szemléltethetõség érdekében még egy kilincs 108 négyszögszára, egy 109 rugó, egy 110 takarórozetta, valamint egy 111 biztosítógyûrû is be van mutatva. Ugyanúgy, mint az elsõ kiviteli alak esetén, a 102 fogantyú ebben az esetben is egy 121 fogószakasszal, egy 122 ágyazó nyakrésszel, egy 123 kerületi horonnyal, egy 124 négyszögletes furattal, valamint egy 125 leélezéssel van ellátva. Ezen részletek messzemenõen az elsõ kiviteli alakhoz tartozóknak felelnek meg, úgyhogy ezzel kapcsolatban a további magyarázatok feleslegesnek tûnnek. Az elsõ kiviteli alaktól eltérõen, a 103 alap a ábrákon bemutatottaknak megfelelõen azonban kétrészesen van kialakítva. A 103 alap egy 131 alap-alsórészt, valamint egy 132 alapgyûrût tartalmaz, amelyek összeszerelt állapotban szorítókötés útján egymással össze vannak kapcsolva. Ebben az esetben ez a két elem a 104 ágyazó magrészt, valamint a 105 csapágyat maguk közé fogadja be. Ebben az esetben a 131 alap-alsórészen a 105 csapágy felvételére alkalmas 133 ágyazófelület van kiképezve. Ezenkívül a 131 alap-alsórész egy 134 csapágyütközõvel van ellátva, amely a 133 ágyazófelülettõl sugárirányban befelé nyúlik el, és a 105 csapágy számára axiális ütközõt képez. A 131 alap-alsórészen továbbá négy 135 reteszelõcsonk van kiképezve, amelyek a 132 alapgyûrûn komplementer módon kiképzett 136 kivágásokba kapcsolódnak. A 135 reteszelõcsonkok a 110 takarórozettának az alapon csappanókötés módjára történõ rögzítésére szolgálnak. 5

6 1 HU T2 2 A 132 alapgyûrûn ezenkívül önmagában ismert módon két 137 rögzítõlyuk van kiképezve, amelyeknek segítségével a 132 alapgyûrû szokásos módon egy ajtólapon keresztül a másik ajtólapoldalon lévõ alappal van összecsavarozva. A 132 alapgyûrûben továbbá két 138 rugófelvevõ tér van kiképezve, amelyek ugyanúgy, mint az elsõ kiviteli alak esetén két, kerületoldalilag ható, itt nem bemutatott, egy fenntartó rugószerkezethez tartozó rugóelem befogadására szolgálnak. Ezenkívül a 132 alapgyûrû két 139 ágyazómagrész-ütközõvel van ellátva, amelyek a 104 ágyazó magrész lehetséges forgómozgását korlátozzák. A 104 ágyazó magrész az elsõ kiviteli alakkal lényegében azonosan van kiképezve. A 104 ágyazó magrész a 122 ágyazó nyakrész számára 141 befogadó kiképzéssel, a 106 reteszelõelem számára 142 befogadó bemélyedéssel, valamint a 106 reteszelõelem számára 143 tartóval van ellátva. Ezenkívül a 104 ágyazó magrész egy 144 négyszögletes furattal van ellátva, amelybe a kilincs 108 négyszögszára illeszkedõen vezethetõ be. A 104 ágyazó magrésznek egy 145 ágyazófelülete a 105 csapágy felvételére és ágyazására szolgál, amely ennél a második kiviteli alaknál is gördülõcsapágyként van kiképezve. Ezenkívül a 104 ágyazó magrész ezen kiviteli alak esetén is két 146 rugóbefogadó mélyítéssel, valamint két 147 ütközõvel van ellátva, amelyek elvben azonos funkciót látnak el, mint az elsõ kiviteli alakhoz tartozó megfelelõ szerkezeti elemek. Az elsõ kiviteli alaktól eltérõen azonban a 107 feszítõelem ebben az esetben nem ék alakúan, hanem hengercsonkként van kiképezve. Ennek megfelelõen a 104 ágyazó magrészen lévõ 148 hozzáférési nyílás is kissé eltérõ alakkal rendelkezik, mint az elsõ kiviteli alakhoz tartozó 48 hozzáférési nyílás (vesd össze a 10. ábrával). Ahogy itt felismerhetõ, a 107 feszítõelem a 104 ágyazó magrészben lévõ hosszlyukban van vezetve. Ahogy továbbá különösen a 7. és 8. ábrán felismerhetõ, a 104 ágyazó magrész továbbá a 111 biztosítógyûrû számára egy 149 beszúrással van ellátva. A 111 biztosítógyûrû a 104 ágyazó magrésznek a szerkezeti egységen való axiális rögzítésére szolgál. A 106 reteszelõelem konkrét kiviteli alakja kissé eltérõen van kiképezve, mint az elsõ kiviteli alakhoz tartozó 6 reteszelõelem. Emellett azonban azzal azonos funkciót lát el. A 106 reteszelõelem két 161 és 162 szárral van ellátva, amelyek egy 163 összekötõ darab segítségével egy darabbá vannak összekötve. A 163 összekötõ darab ebben az esetben szintén a 106 reteszelõelem rugalmas deformálását teszi lehetõvé a 161 és 162 szárak szétterpesztése érdekében. Ezenkívül a 106 reteszelõelem két 164 és 165 arretáló szakasszal rendelkezik, amelyek ugyanúgy, mint az elsõ kiviteli alak esetén a 123 kerületi horonnyal alakzáró kapcsolódásba kerülnek. Ebbõl azonban a 107 feszítõelem ráhatása útján kikapcsolhatók. Ennek érdekében a 107 feszítõelem egy, a 106 reteszelõelemen lévõ 166 befogadó kiképzéssel mûködik együtt Ahogy különösen a 7. ábrából továbbá felismerhetõ, a 101 vasalat 109 rugóval is el van látva, amely a 122 ágyazó nyakrészt a 104 ágyazó magrész ellen feszíti elõ, és ezáltal az elrendezés stabilitásához is hozzájárul. A 109 rugó továbbá a 102 fogantyúnak az alapból való kivételéhez járul hozzá a 107 feszítõelem mûködtetése esetén. Ezen elemek összeszerelése érdekében elsõ lépésben a 131 alap-alsórészt és a 104 ágyazó magrészt a 105 csapágyba nyomjuk be, illetve arra nyomjuk rá. Ezt követõen a 111 biztosítógyûrût a 149 beszúrásba vezetjük be. Ezután a 132 alapgyûrût és a 131 alap-alsórészt az említett szorítókötés segítségével egymással összekapcsoljuk és a 106 reteszelõelemet és a 107 feszítõelemet a 104 ágyazó magrészbe juttatjuk. Ezen lépések végrehajtása rendszerint a gyártó helyén történik. Ezt a szerkezeti egységet ezután a helyszínen egy egységként szerelhetjük az ajtólapra. Ezt követõen a 110 takarórozettát a 122 alapgyûrûre, illetve a 104 ágyazó magrészre helyezzük. Végül a 109 rugót a kilincs 108 négyszögszárára húzzuk rá, és ezt a 102 fogantyúban lévõ 124 négyszögletes furatba vezetjük be. Ezután a 102 fogantyút a 122 ágyazó nyakrésszel elõre a 104 ágyazó nyakrész 141 befogadó kiképzésébe vezetjük be, ahol a 125 leélezés a 106 reteszelõelemet addig feszíti ki, amíg ez a 123 kerületi horonyba be nem pattan. Ezután a fogantyút a szemben lévõ ajtólapoldalon megfelelõen szereljük, ahol ehhez elõször szintén a 103 alapot illesztjük össze, majd ezt az ajtólapra szereljük. A 137 rögzítõlyukakba bevezetett csavarelemek ennek során a 105 csapágyra axiális nyomást fejtenek ki, ami által ez az elrendezésben még megbízhatóbban kerül rögzítésre. A 105 csapágy ily módon megbízhatóan és több elem által a vasalatban van befogva, aminek köszönhetõen az egyes elemek gyártási tûrései kevésbé kritikusak. Ebbõl kifolyólag ezek kevesebb gyártási ráfordítással és olcsóbban állíthatók elõ. A 110 takarórozetta ebben az esetben kerületi felületén kör alakú hozzáférési nyílással van ellátva, amely a 107 feszítõelemhez szerszám mint például imbuszkulcs segítségével történõ hozzáférést oly módon tesz lehetõvé, hogy ez sugárirányban a kilincs 108 négyszögszárának irányába nyomható, hogy így a 102 fogantyú leszereléséhez a 161 és 162 szárak szétterpesztését lehetõvé tegye. Alternatív módon kerületoldalilag egy rés alakú hozzáférési nyílás is el lehet rendezve, amelyen keresztül egy lapos szerszám mint például egy csavarhúzó a 107 feszítõelem mûködtetéséhez sugárirányban bevezethetõ. A fogantyú leszerelése tehát ezáltal ugyanúgy, mint az elsõ kiviteli alak esetén szétszerelés nélkül, tehát a takarórozetta lehúzása nélkül valósítható meg. A fogantyú fogószakaszának összekarcolása így hatásosan akadályozható meg. Az alábbiakban a 14. és 15. ábra segítségével a találmánynak egy harmadik kiviteli alakját ismertetjük, amelynél a fogantyú lazán forgathatóan az alapon van ágyazva. Ahogy ezeken az ábrákon be van mutatva, egy 201 vasalat egy 202 fogantyúval, egy 203 alappal, egy 6

7 1 HU T ágyazó magrésszel és egy 205 csapággyal van ellátva. Ahogy felismerhetõ, ez a harmadik kiviteli alak funkcionálisan van leegyszerûsítve az elsõ és a második kiviteli alakhoz képest, mivel nincs reteszelõeleme. A 102 fogantyú egy 221 fogószakasszal, egy 222 ágyazó nyakrésszel, egy 224 négyszögletes furattal, valamint egy 225 leélezéssel van ellátva. Ezen részletek messzemenõen az elsõ kiviteli alakhoz tartozóknak felelnek meg, úgyhogy ezekkel kapcsolatban további magyarázatok nem tûnnek szükségesnek. A 204 ágyazó magrész a 222 ágyazó nyakrész számára egy, az ábrákon nem látható, azonban a többi kiviteli alakkal lényegében azonosan kiképzett befogadó kiképzéssel van ellátva. Ezenkívül a 204 ágyazó magrész 244 négyszögletes furattal van ellátva, amelybe egy kilincs négyszögszára illeszkedõen vezethetõ be. A 204 ágyazó magrésznek egy 245 ágyazófelülete a 205 csapágy felvételére és ágyazására szolgál, amely 205 csapágy ezen harmadik kiviteli alak esetén is gördülõcsapágyként van kiképezve. Ezenkívül a 204 ágyazó magrész ennél a kiviteli alaknál is két 246 rugóbefogadó mélyítéssel, valamint két 247 ütközõvel van ellátva, amelyek elvben azonos funkciót látnak el, mint az elsõ és második kiviteli alakhoz tartozó megfelelõ alkatrészek. A 203 alap lényegében az elsõ két kiviteli alakban lévõ alappal lényegében azonosan van kiképezve, úgyhogy az ezzel kapcsolatos további magyarázatok feleslegesnek tûnnek. Ezen harmadik kiviteli alak esetén a 202 fogantyú hagyományos módon egy hernyócsavar segítségével a kilincs négyszögszárára van rögzítve. Ezenkívül a 203 alapból, a 205 csapágyból és a 204 ágyazó magrészbõl álló szerkezeti csoport elõnyösen elõzetesen a gyárban elõ van szerelve, ami azonban nem tûnik szükségszerûnek. A találmány az említett kiviteli alakok mellett további kiviteli változatokat tesz lehetõvé. Így például arra is van lehetõség, hogy a gördülõcsapágy helyett egy csúszócsapágyat alkalmazzunk. Ezáltal ugyan nagyobb kopás jelentkezik az ebbõl adódó nagyobb súrlódás miatt, másfelõl azonban a találmány szerinti vasalat ebben az esetben olcsóbban állítható elõ. Ezenkívül a reteszelõelem merev U alakú kengyel alakjában vagy hasonlóként lehet kiképezve, amelyet sugárirányban a kerületi horonyba tolunk be, illetve abból húzunk ki. Ezenkívül a fenntartó rugószerkezetre nincs feltétlenül szükség. Ezenkívül ez egy spirálrugó vagy hasonló segítségével az említett, kerületoldalilag ható csavarrugók helyett valósítható meg. Ezenkívül arra sincs szükség, hogy az ágyazó magrészen egy ütközõ legyen kiképezve, ahol ez különösen olyan esetekre vonatkozik, amelyekben a fogantyúnak egy pontos vízszintes beállítása nem feltétlenül szükséges vagy kívánatos. Egy változtatott kiviteli alak esetén továbbá lehetõség van arra, hogy a fogószakasz ezenkívül egy hernyócsavar segítségével a kilincs négyszögszárán legyen rögzítve. Ezáltal ezt a kapcsolatot járulékosan stabilizáltuk, úgyhogy a vasalat összességében pontosabban kezelhetõ. Ezenkívül arra sincs feltétlenül szükség, hogy a kerületi horony az ágyazó nyakrészen, a fogantyú fogószakaszával közvetlenül szomszédosan legyen pozicionálva. Ezzel szemben az ágyazó magrész megfelelõ illeszkedése esetén arra is van lehetõség, hogy a befogadó kiképzés az ajtólaphoz közelebb legyen pozicionálva. Ez különösen csúszócsapágy alkalmazása esetén lehetséges, és ezenkívül lehetõvé teszi, hogy a takarórozettán kiképzendõ hozzáférési nyílás az ajtólaphoz közelebb kerüljön, mint a bemutatott kiviteli alakok esetén, ami a külsõ megjelenésre is elõnyösen hat. Az ágyazó magrész és az ágyazó nyakrész közötti összeköttetés más módon is létrehozható, mint a kilincs négyszögszára segítségével. Például ebben az esetben kiugró részek és mélyítések segítségével ezen két elem között alakzáró kapcsolatok hozhatók létre. Az ágyazó nyakrész alakja nem korlátozódik a bemutatott hengeralakra. Mivel a vasalat mûködtetésekor a találmány szerint a viszonylagos mozgások nem az ágyazó nyakrészen valósulnak meg, ez más geometriával is ki lehet képezve, például többszögû keresztmetszeti alakkal, különösen négy- vagy hatszögletû keresztmetszettel lehet ellátva. Ezenkívül az ágyazó nyakrész anyagával szemben támasztott követelmények a technika állásával összehasonlítva nem annyira szigorúak, mivel a viszonylagos mozgás elkerülése révén ezen az elemen kopás nem lép fel. Ily módon kevésbé kopásálló anyagokból, mûanyagból, fából vagy hasonlóból készült olcsóbb ágyazó nyakrészek is alkalmazásra kerülhetnek. Ezenkívül a fogantyú nemcsak ajtó- vagy ablakkilincs alakjában lehet kiképezve, hanem például forgógombként stb. is ki lehet képezve. Arra is van lehetõség, hogy a találmány szerinti vasalat csak egyoldalúan legyen a hordozóelemen elrendezve, ahogy ez például házak bejárati ajtóinál gyakran elõfordul, és ahogy az ablakfogantyúknál szokásosan megvalósul. Ennek megfelelõen a találmány szerinti vasalat nincs korlátozva az ajtókilincs-elrendezésekre. A találmány inkább azonos mértékben erkélyajtókon, ablakokon, csapóajtókon vagy hasonlókon alkalmazható. A találmány elvben minden olyan helyen alkalmazható, ahol egy fogantyút lehúzás ellen biztosítva kell tartani, és egyben a fogantyúnak mind az egyszerû felszerelhetõsége, mind a leszerelhetõsége is kívánatos. SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Vasalat (1; 101; 201) ajtókhoz, ablakokhoz vagy hasonlókhoz, amely fogantyúval (2; 102; 202) és egy, egy hordozóelemen, mint például egy ajtólapon vagy ablakszárnyon rögzítendõ alappal (3; 103; 203) van ellátva, ahol a fogantyú (2; 102; 202) egy ágyazó nyakrésszel (22; 122; 222) van ellátva, azzal jellemezve, 7

8 1 HU T2 2 hogy a vasalat (1; 101; 201) egy ágyazó magrésszel (4; 104; 204) van ellátva, amely az alapba (3; 103; 203) kapcsolódik, és egy csapágy (5; 105; 205) segítségével forgathatóan az alapban (3; 103; 203) van ágyazva, és az ágyazó nyakrész (22; 122; 222) és az ágyazó magrész (4; 104; 204) egymással oly módon van összekapcsolva, hogy együttesen forgómozgást végeznek. 2. Az 1. igénypont szerinti vasalat, azzal jellemezve, hogy továbbá reteszelõelemmel (6; 106; 206) van ellátva, ahol a fogantyú (2; 102) ágyazó nyakrészén (22; 122) egy kerületi horony (23; 123) van kiképezve, és ahol a reteszelõelem (6; 106) a kerületi horonyban (23; 123) oldhatóan oly módon van arretálva, hogy az ágyazó nyakrész (22; 122) tengelyirányban rögzítve van, ahol a reteszelõelem (6; 106) az ágyazó magrészben (4; 104) oly módon van befogadva, hogy a fogantyú (2; 102) ágyazó nyakrésze (22; 122) az ágyazó magrészen axiálisan van rögzítve. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti vasalat, azzal jellemezve, hogy a csapágy (5; 105; 205) egy gördülõcsapágy, különösen golyóscsapágy Az 1 3. igénypontok egyike szerinti vasalat, azzal jellemezve, hogy továbbá fenntartó rugószerkezettel van ellátva. 5. A 4. igénypont szerinti vasalat, azzal jellemezve, hogy a fenntartó rugószerkezet két, kerületoldalilag ható rugóelemet tartalmaz. 6. A 4. vagy 5. igénypont szerinti vasalat, azzal jellemezve, hogy az ágyazó magrészben (4; 104; 204) legalább egy ütközõ (47; 147; 247) van kiképezve, amely ellen a fogantyú (2; 102; 202) egy nyugalmi helyzetben a fenntartó rugószerkezet segítségével van elõfeszítve. 7. A 2 6. igénypontok egyike szerinti vasalat, azzal jellemezve, hogy a kerületi horony (23; 123) az ágyazó nyakrészen (22; 122) oly módon van pozicionálva, hogy a fogantyúnak (2; 102) egy fogószakaszával (21; 121) szomszédosan helyezkedik el. 8. Az 1 7. igénypontok egyike szerinti vasalat, azzal jellemezve, hogy az ágyazó nyakrész (22; 122; 222) és az ágyazó magrész (4; 104; 204) zárdióhoz vagy hasonlóhoz való mûködtetõelem, különösen kilincs négyszögszára (108) segítségével van összekötve. 8

9 HU T2 Int. Cl.: E05B 1/00 9

10 HU T2 Int. Cl.: E05B 1/00 10

11 HU T2 Int. Cl.: E05B 1/00 11

12 HU T2 Int. Cl.: E05B 1/00 12

13 HU T2 Int. Cl.: E05B 1/00 13

14 HU T2 Int. Cl.: E05B 1/00 14

15 HU T2 Int. Cl.: E05B 1/00 15

16 HU T2 Int. Cl.: E05B 1/00 16

17 HU T2 Int. Cl.: E05B 1/00 17

18 Kiadja a Magyar Szabadalmi Hivatal, Budapest Felelõs vezetõ: Szabó Richárd osztályvezetõ Windor Bt., Budapest