Erdélyi úti napló vendéglátós szakmacsoport március nap

Átírás

1 Erdélyi úti napló vendéglátós szakmacsoport március nap HATÁRTALANUL! Hétfőn szakmai útra indult kis csapatunk Erdély felé. Mi diákok 14-en voltunk, s utunkra elkísért minket 2 szakoktató és a projektvezető. Első megállóhelyünk Kolozsváron volt ahol, Vajnár Zsolt a Rákóczi szövetség képviselője várt minket. Bemutatta nekünk a város nevezetességeit, mint például a Mátyás szobrot, amit tavaly restauráltak, a Szent Mihály templomot, majd a templom előtt található Márton Áron szobrát koszorúztuk meg. Rövid séta után megérkeztünk Mátyás király szülőházához ahol, egy kérdést tett fel nekünk. A kérdés az volt, hogy szerintünk mi a hiba az épületre helyezett táblán, amely Mátyás királyról szólt. Kiderült hogy a hiba az volt, hogy elírták a születési dátumát, mert a táblán az állt hogy március 27-én született pedig a valós dátum február 22.-e volt. Követ- kezőnek a Házsongárdi temetőbe tettünk látogatást. A neve a Hasen garten szóból ered, mert régen ott káposzta föld volt, hol nyulak táplálkoztak. Nagyon sok híres embernek és családjának található itt a sírhelye. Csoportunk Dsida Jenő síremlékénél tartott egy kis megemlékezést, majd Kós Károly síremlékét látogattuk meg. Rövid búcsúzás után átadtuk Egerből hozott ajándékunkat idegenvezetőnknek és mentünk is tovább. Segesvár volt a következő megállónk, hol felsétáltunk a várba ahonnan az egész városra gyönyörű szép kilátás nyílt, megtekintettük Drakula mellszobrát és körülnéztünk a városközpontban.

2 A város lehetőséget biztosított arra is, hogy felidézzük az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc eseményeit és tekintetünkkel végigjárjuk a csata helyszínét. Fáradtan tovább indultunk végső állomásunk felé, ami Sepsiszentgyörgy volt, nyugovóra itt térhettünk a Puskás Tivadar kollégiumban. Takarodó előtt még egy rövid megbeszélést tartottunk, amelyen a csoportvezetőnk értékelte a napi tapasztalatokat és megbeszéltük a másnapi tennivalókat. Ezt követően senkit sem kellett altatni. Meg szeretnénk jegyezni, hogy jó ötlet volt, hogy a nagyobb városok és főbb nevezetességek előtt azok a társaink, akik előre felkészültek a nevezetességekből, elmondták a legfontosabb tudnivalókat. Ezt a gyakorlatot a találkozó minden napján alkalmaztuk, így bővültek ismereteink az adott témával kapcsolatban március nap

3 Kedden reggel korán keltünk, reggeliztünk és átsétáltunk a Berde Áron Közgazdasági és Közigazgatási Szakközépiskolába. Ebben az iskolában nagy szeretettel vártak minket. Tájékoztattak bennünket az iskola képzési rendjéről, az itt elérhető szakokról és a képzési követelményekről, majd bemutatták a tantermeket és a tanműhelyeket illetve a fodrász szalont. Ezt követően szétváltunk, a fodrászok mentek a saját programjuk szerint, mi pedig tovább folytattuk az ismerkedést. Incze Anikó tanárnő vezetésével közös szakmai nyelvórákon vettünk részt ahol tanultunk is pár szót és kifejezést, amikből most párat le is írok. Székely szótár főtt tészta ásványvíz derelye édes juhtúró habarás kever krumpli sárgarépa paprikás sütemény szennyel járó munka kapor kömény fekete bors laska borvíz barátfüle orda ereszték habosít pityóka murok tokány tészta mocskolódás marar chimion piper negru babérlevél foi de dafini citrom lamie káposzta vazzá vadhúsok carne de vanát marhahús carne de vita sütő cuptor leves ciorba Hozhatok egy levest? Pot sa aduc o supa? Finom ízletes zöldséges csorba leves Ciorba delicioasa cu legume Hozhatok valamit? Mai doriti ceva? Jóétvágyat kívánok. Pofta buna. Viszontlátásra! La revedere! Órák után együtt közösen elmentünk a Székely Nemzeti Múzeumba ahol meghallgattuk az idegenvezetőt miközben körbevezetett minket. Ezek után ellátogattunk a Tojás-

4 múzeumba, itt érdekesebbnél érdekesebb tojásokat láthattunk és nagyon sok dolgot tudtunk meg a díszítőelemekről és a színező anyagokról. Meglátogattunk egy helyi szállodát ( Hotel Park), ahol Kovács István úrral, a tulajdonossal hosszú beszélgetés után megvitattuk a magyar és a román gazdasági helyzet különbségeit, majd megmutatott nekünk egy szobát is, ami semmi kívánni valót nem hagyott maga után. Ez után célba vettük a Kolcza éttermet, ami Sepsiszentgyörgy legidősebb étterme. Mára már bővült és pár átalakításon is átesett. Itt a tulajdonostól átfogó tájékoztatást kaptunk a vendéglátás helyzetéről, a helyi tapasztalatokról, a vendégkörről és az étkezési szokásokról. Tanulmányoztuk az Étlapokat, és örömmel láttuk, hogy az Itallapon ajánlanak egri borokat is illetve nálunk is ismert ételek is szerepelnek a kínálatban, bár zömmel helyi specialitásokat kínálnak. Szemmel látható volt a különböző konyhák egymásra gyakorolt hatása. Érdekes tapasztalat volt a HCCP rendszerrel kapcsolatos eszmecsere is, amelynek során kiderült, hogy vendéglátóink sokkal lazábban értelmezik az előírásokat, mint nálunk, és sokkal racionálisabban alkalmazzák azokat és mégis jól működnek. A vendéglátóhelyek meg-

5 tekintése után visszatértünk a szállásra ebédelni, pihenni egy kicsit. Délután lehetőségünk volt elmenni önálló városnézésre, ahová megkértük kinti diáktársainkat, hogy kísérjenek el minket, velük bejártuk a városközpontot betértünk vendéglátóhelyekre, hol megvizsgáltuk az étel- és italajánlatát. Este 6 órakor megvacsoráztunk és tartottunk egy ismerkedős, beszélgetős estét. Az ismerkedési est előtt a csoportvezetőnk adott egy tájékoztatást a Határtalanul! Programról. A Bethlen Gábor Alapítványról és a találkozó konkrét céljáról és feladatairól, majd közösen értékeltük a napi munka tapasztalatait. Kölcsönös bemutatkozás után egy kis ismerkedés és kötetlen szórakozás következett a vendéglátó diáktársakkal. Sajnos az idő gyorsan eltelt és az éjfél már ágyban talált bennünket március nap

6 Reggeli után összepakoltunk folytattuk az előző nap megkezdett munkát. Délelőtt székely ételekkel ismerkedtünk, illetve szakmai nyelvórákon vettünk részt és igyekeztünk megtanulni a sokszor nyelvtörőnek bizonyuló román szavakat és kifejezéseket. De nem jártunk jobban a székely szavakkal sem, mert bár magyarul mondták ezeket vendéglátóink, mégis kínaiul hangzott némelyik, mert nem ismertük a magyar megfelelőjét. Incze Anikó tanárnő segített bennünket a megértésben és az eligazodásban. Kiderült, hogy néhány társunknak igen jó a nyelvérzéke és gyorsan elsajátítja a dolgokat, többeknek azonban többszöri nekifutásra volt szüksége egy-egy szó, vagy kifejezés kiejtéséhez és akkor a leírásukról még nem is beszéltünk. Ebéd után felszálltunk a buszra és elindultunk Nyerges tető felé, ahol megkoszorúztuk az 1848/1849-es emlékművet és felsétáltunk a kopjafatemetőbe. Itt Incze tanárnő egy csodálatos verssel emlékezett meg a Gál Sándor honvéd ezredes által vezetett 200 honvéd hősi helytállására. Gyimesbükk felé vezetett utunk ahol mindenki csak a fényképezőgépet kattogtatta, mert felülmúlhatatlan panoráma tárult elénk. Fent egy idős úr tartott nekünk előadást a régi történelemről és hogy, milyen nehéz ott kint magyarnak lenni. Megtekintettük az ezeréves határt, a 30-as számú vasúti őrházat és a Rákóczi vár maradványait.

7 Visszamentünk a vendéglátónk éttermébe és mi vendéglátós szakmacsoportúak felszolgáltuk az ebédet a kinti szokásokhoz méltóan. Helyi szokáshoz illően az ebédünk: csorbaleves és juhtúrós puliszka volt. Sepsiszentgyörgyre visszafelé az Ojtozi szoroson át vezetett utunk. A szoroson való átkelés ismét alkalmat biztosított arra, hogy felelevenítsük az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc eseményeit. Vacsora után elkészítettük vendéglátóinkkal közösen a másnapi hideg élelmünket. A nap zárásaként vendéglátó diáktársaink ismét vártak bennünket és kötetlen beszélgetés következett március nap Izgatottan keltünk fel mivel eljött MÁRCIUS 15.-e. Díszmagyarba öltözve kitűzve kokárdánkat a Berde Áron felé vettük az irányt, beültünk szakmai nyelvórára, majd az iskolai ünnepségen vettünk részt.

8 Ezek után a templom kertbe igyekeztünk és út közben megfigyeltük, hogy milyen szépen fel volt díszítve a város hatalmas nemzeti színekben pompázó kokárdákkal. A temetőben három honvéd síremléket koszorúztunk meg, s minden emlékhelyen elénekeltünk egy forradalmi dalt. Mint a képen is látható,esett a hó. A koszorúzás után kitűztük újabb úti célunk Kézdivásárhely volt, itt szintén részesei lehettünk egy óriási ünnepségnek. Iskolánk nevében megkoszorúztuk Gábor Áron emlékművét. Ellátogattunk a Bújdosó Étterembe, és itt bemutathattuk itthon tanult tudásunkat. A szakácsok és a felszolgálóknak lehetőségük volt bekapcsolódni a napi élet kiszolgálásába egy 150 fős rendezvény lebonyolításába. A feladathoz való hozzáállásra jellemző, hogy gördülékenyen kellő szakmai irányítás mellet sikerrel oldották meg a feladatot. Itt nem lehetett hibázni, mert minden élesben ment. Érdekes színfolt volt, hogy az étteremben lévő román vendégek is a mi felszolgálóink szolgálatait vették igénybe, akik a világ legtermészetesebb módján oldották meg a problémát. Ezalatt a többiek folytatták az ételreceptek gyűjtését, tanulmányozták az étlapot és az itallapot. A szakmai programot követően átmentünk Csernátonba, ahol egy csodálatos skanzent láthattunk, amely bemutatta a székelység kultúráját és történetét, illetve csodálatos konyhai eszközöket és felszereléseket is láthattunk a gyűjteménybe, amiből azt a következtetést vonhattuk le, hogy eleink mindent tudtak a gasztronómiáról és a kor színvonalának megfelelő eszközökkel és

9 felszereléssel rendelkeztek. Fáradtan indultunk vissza a Puskás Tivadar kollégiumba. Megvacsoráztunk felmentünk szobáinkba készülődni és legszebb ruháinkban elindultunk a nekünk rendezett búcsúestre. A búcsúest első részében a csoportvezetőnk megköszönte vendéglátóinknak a szíves látást, röviden értékelte a program megvalósítását és összegezte a tapasztalatokat. Ismét nagyon jó vendégszeretetben részesültünk, mulattunk együtt egy jót március nap Utolsó reggel! Fájó szívvel búcsúztunk el szálláshelyünktől, ottani diáktársainktól, kedves tanáraiktól és persze a Berde Áron igazgatónőjétől, de sajnos indulnunk kellett. Útközben megálltunk Farkaslakán és iskolánk nevében megkoszorúztuk Tamási Áron nyughelyét, felelevenítettük irodalmi munkásságát.

10 Korondon ismerkedtünk a fazekasság tudományával és megcsodáltuk azokat a remekeket, amelyek itt készülnek. Utunkat folytatva célba vettük Parajdot, ahol megismerkedtünk a sóvidék történetével, majd lementünk a sóbányába, ami ismét feledhetetlen élményt jelentett. A csapat egyetlen tagja sem járt még életében dig csak az aszmarosvásárhetük a Kultúr Palotát, bányában, sót petalon látott eddig. lyen megtekintet- tettünk egy kitérőt, városnézés, majd fel a buszra és irány Eger. Út közben a Tordaihasadékban és a Király-hágóban gyönyörködhettünk, megbeszéltük a csoporttal, hogy nagyon jól éreztük magunkat és hogy milyen érdekes szakmai úton vehettünk is részt mi. Érdekesnek tartottunk minden kinti szokást, szóhasználatot, kifejezést és minden látványosságot. Utolsó mondatomként annyit szeretnék írni, hogy mikor ők jönnek hozzánk, Egerbe biztos, hogy 100%osan felkészülve és nagyon nagy vendégszeretetben részesítjük őket.

11 Készítette: Már Alexandra 11/E Balogh Balázs 14/A Köszönjük a Határtalanul! Program megálmodóinak!