Szíriát a civilizációk bölcsõjének

Átírás

1 Margat korai története Történelem és régészet A szerzõ felvételei Szíriát a civilizációk bölcsõjének tartják, olyan fontos vívmányok származnak területérõl, mint a növénytermesztés kialakulása vagy az üvegfúvás feltalálása. Tengerpartján állt a történelem elsõ nemzetközi kikötõje, Ugarit, ahol Kr. e körül dolgozták ki az emberiség elsõ ábécéjét. A Földközi-tenger kínálta hatalmas országút bejáratánál fekvõ terület a késõbbi korok során is fontos szerepet töltött be a történelemben. Különösen igaz ez a századra, amikor a legnagyobb horderejû középkori összeurópai mozgalom, a keresztes hadjáratok eredményeképp európaiak telepedtek meg a Keleti- Mediterráneum partjainál. Legnagyobb várukat, Margatot a Szíriai Magyar Régészeti Misszió kutatja. Margat volt a Szentföld egyik legfontosabb és legnagyobb keresztes erõdítménye. A szíriai tengerparton futó õsi útvonal felett kihalt vulkáni kúp magasodik ben erre építették az elsõ várat az itt élõ hegyi törzsek. Stratégiai fontosságára utalva nevezték el al-marqab-nak, megfigyelõhelynek. Az új erõdítés hamarosan átesett a tûzkeresztségen. Arról nincsenek forrásaink, hogy a Jeruzsálem felé a tengerparti úton igyekvõ Bouillon Gottfried vezette sereg elfoglalta volna, de 1104-ben a környéken tevékenykedõ bizánci flotta hódítási listáján megtaláljuk Marchapin várát. Az elõretolt bizánci helyõrség nem sokáig tudta tartani magát. Amikor az antiochiai régens, Tankréd 1109-ben elfoglalta a vártól északra fekvõ Bánjász városát, a vidék már ismét muszlim kézen volt. A fokozódó keresztes nyomás eredményeként ban a helybeliek átadták a várat az antiochiai Ro- Szíria térsége Aszíriai térség (beleértve Föníciát és Palesztinát is) a legkorábbi idõktõl kezdve az ember megtelepedésének színtere volt. Elhelyezkedése miatt fontos kereskedelmi utak keresztezõdése, kultúrák és birodalmak ütközõpontja lett az ókorban és a középkorban. 395-tõl a Keletrómai (Bizánci) Birodalom része, és így az Újperzsa Birodalommal vívott hosszú bizánci háborúk színtere lett. A 630-as években a térséget elérte a muszlim arabok hódítása, és az Omajjád kalifák a szíriai Damaszkuszban rendezték be központjukat. A birodalom Európában és Ázsiában is terjeszkedett, nagysága az egykori Római Birodaloméval vetekedett, Damaszkusz pedig ennek lett politikai és kulturális központja. 750-ben az Omajjádok bukása után az Abbászidák Mezopotámia területére, Bagdadba tették át a székhelyet, de a szíriai keresztények vezetõ szerepet játszottak a görög tudomány arab nyelvre való átültetésében, és ezzel a klasszikus hagyomány megõrzésében. Szíria a bizánciak anatóliai területei ellen induló hadjáratok kiindulópontja lett ben a szeldzsuk törökök legyõzték a bizánci hadsereget Kis-Ázsiában, és gyõzelmük után gyorsan meghódították a keleti bizánci területeket. A 11. század végétõl Szíria és Palesztina vált a keresztes háborúk legfõbb hadszínterévé. Az 1098-ban megjelent európaiak közel kétszáz évre megtelepedtek Levantén, s jelenlétük régen nem látott pezsgést hozott a térség életébe. Szíria ismét a kelet nyugat találkozási helye lett, tengerparti kikötõvárosai a különbözõ árucikkek és eszmék A margati várhegy dél felõl, elõtérben a johannita belsõ vár tornyai cseréjének színtereivé váltak. A nagyobb hadjáratokat leszámítva békében zajlott az élet, megerõsödött a településhálózat és létrejöttek az azt védõ erõdök. A terület nagy részét a templomos és a johannita lovagrendek kapták meg, amelyek a korabeli világ legnagyobb várait építették államaik védelmére. A korszak leghíresebb keresztes vára a Krak des Chevaliers és a hasonlóan monumentális Margat, Tartus és Safita várai augusztusában utolsó támaszpontként a templomosok kezében levõ Tartus városa is elesett. A 13. században a mamelukok végleg felszámolták a keresztes államokat, és birodalmukba olvasztották a térséget. Az európaiak visszatérését megakadályozandó, módszeresen elpusztították a partvidék településeinek egy részét ig uralkodtak a vidék felett, amikor is az Anatóliában és Balkánon terjeszkedõ oszmánok elpusztították birodalmukat. Szíria hivatalosan 1920-ig Isztambul irányítása alatt állt. F. I. 10

2 ger herceg csapatainak. Az arab krónikák szerint ekkor frankokat és örményeket telepítettek ide, s az eredeti arab név az európaiak számára könynyebben leírható Margatra módosult. Az Antiochiai Hercegség déli határvárának számító Margatot az 1130-as években dúló antiochiai polgárháború alatt valószínûleg visszaszerezték a helybeliek, majd 1140-ben a keresztesek visszafoglalták. A vár ettõl kezdve a hercegség legbefolyásosabb családjának, a Mazoiroknak lett a székhelye. Míg a korai arab vár egykori helyérõl csak feltételezéseink vannak, a Mazoiroknak tulajdonítható falak és tornyok sok helyen máig is teljes magasságukban láthatók. A muszlim nyomás a 12. század közepétõl egyre fokozódott, ami ellen a keresztes vezetõség a néhány évtizede alakult templomos és johannita lovagrendek betelepítésével védekezett. Anyagi nehézségeik, illetve a gyilkos akcióiról híressé vált iszlám hitû, rettegett, úgynevezett asszaszin szekta szomszédsága miatt a családfõ, Bertrand 1187 februárjában a család minden maradék birtokát eladta a johannitáknak. A lovagrendek kezében Szent János lovagjai azonnal átalakították a rendi közigazgatást, a vár lett legfontosabb szentföldi erõdjük, parancsnoka pedig a johannita hierarchia egyik legfontosabb tisztviselõje. Néhány hónappal a vár megszerzése után a keresztesek Hattínnál elszenvedték eddigi történelmük legnagyobb vereségét. A Jeruzsálemi Királyság szinte teljes meghódítását követõen a gyõztes Szaladin szultán seregei 1188 nyarán a szíriai tengerparton is átvonultak, de a már ekkor is rendkívül erõsnek tartott Margat ostromával meg sem próbálkoztak. Ebben része volt annak a szicíliai flottának is, amely a vár kikötõjébõl tartotta össztûz alatt a keskeny parti úton vonuló muszlim sereget. Három évvel késõbb a III. keresztes hadjárat részeként újabb flotta tûnt fel a kikötõben, Oroszlánszívû Richárdé. Az 1192-ben záruló harcok a szentföldi latin uralmat még egy évszázadig meghosszabbították, de az elszegényedett világi vezetõk helyett a keresztes államok szinte teljes védelmi rendszerét a lovagrendek vették át. A vár fénykora A johanniták a birtokbavételt követõen azonnal megkezdték a vár teljes átépítését, és az egész hegytetõt dupla falgyûrûvel övezték. Az 5,7 hektáros erõdített terület déli részén épült fel a Lexikon lovagok többszintes belsõ erõdje, míg a Várhegy többi részét a település (szuburbium) foglalta el. Itt európai, szíriai keresztény és örmény lakosság vegyesen élt együtt, mindegyik a maga templomát használva. A szuburbium területén belül állhattak a várat kiszolgáló mûhelyek is, melyek közül a cserzõmûhelyt az oklevelek is említik. Miután közeli városát, Valeniát Szaladin Templomosok: 1120-ban Hugo de Payens francia lovagokkal Jeruzsálemben megalapítja a templomos rendet a Szentföld, illetve a zarándokok védelmére. II. Ince pápa ( ) Omne datum optimum kezdetû bullájával (1139) megerõsíti a rendet, amely egyházi lovagrendként egy évszázad alatt nagy vagyonra tesz szert, Európa-szerte bankhálózatot mûködtet, s politikai befolyása is jelentõs lesz. Viseletük: fehér köpenyen vörös kereszt. A rend 1291-ben (Akkon eleste után) Ciprusra helyezi át a székhelyét ben a vienne-i zsinaton V. Kelemen pápa ( ) a rendet feloszlatja. Johanniták: A jeruzsálemi kórház testvériségébõl alakul ki, II. Paszkál pápa ( ) 1113-ban jóváhagyja a mûködését tól Raimund du Puy renddé alakítja át. A betegápolást kiegészítik az iszlám elleni harccal, mint egyházi lovagrend létrehozzák a Szentföld egyik legerõsebb hadseregét. Viseletük: fekete köpeny fehér kereszttel, háborúban vörös kabát. A rend 1291-ben Ciprusra, 1309-ben Rhodoszra, 1530-ban Máltára helyezi át a székhelyét. Német Lovagrend: 1099-ben a Szentföldön alakul meg a német zarándokok betegápoló szolgálata, amely 1189-ben a német lovagok betegápoló rendjévé alakul, és ezt III. Celesztin pápa ( ) is megerõsíti. Csak német lovagok lehetnek tagjai, szabályaik a templomosokéihoz igazodnak. Rendi viseletük: fehér köpeny fekete kereszttel. A rend székhelye Akkon, ennek eleste (1291) után Velence, majd Marienburg (Malbork) (1309). Rövid idõre Erdélyben is megtelepedtek, de miután a nagymester a rend területeit felajánlotta a pápának, II. András király kiûzte õket (1225), ekkor Poroszországba teszik át a székhelyüket. O. E. 11

3 II. András keresztes hadjárata idején ellátogatott a legjelentõsebb lovagrendek tulajdonában lévõ erõdökbe, és adományokban részesítette azokat. Így történt ez többek között a johanniták legnagyobb központjában, Margat várában is. Az oklevél szerint a magyar király látván a Szentföldön a Jánosvitézek áldásos mûködését, Acconban, Cracban és Margatban tapasztalt tiszteletadásukért a margati várban tartózkodó rendtársaiknak a szalacsi sójövedelembõl évenkint húsvétkor fizetendõ 100 ezüstmárkát rendel. (Az adomány idején a 100 márkányi ezüst súlya meghaladta a 23 kg-ot. Ez igencsak fejedelmi összeg volt.) Szalacs középkori mezõváros volt Bihar megyében (ma Š lacea, Románia). A 12. század folyamán folyamatosan nõtt a jelentõsége, mivel az Erdélybõl hozott sót elsõsorban itt tárolták. Az 1222-es Aranybulla egyik pontja is ezt mutatja: sót az ország belsejében nem szabad tartani, csupán Szalacson és Szegeden. Ezt kihasználva a 13. századi magyar királyok többször utaltak ki adományokat a település jövedelmébõl, köztük II. András, aki a hadjáraton tett adományai közül többet is ebbõl fedezett. Kérdés, mennyit ért ez az összeg. Egy adott kor és terület árstatisztikájának felállításához három tényezõ együttese szükséges. Elsõként az azonos korú pénzeket kell metrológiai vizsgálatoknak alávetni, és megállapítani a fémtartalmukat. Ezt követõen az ugyanarra az idõszakra vonatkozó írott forrásanyagot kell átnézni, és kigyûjteni minden olyan adatot, amely adásvételre vonatkozik, és tartalmazza az adott áru vagy ingatlan mértékét és árát. Mivel igen sokféle és területenként gyakran eltérõ mértékegységeket használtak, csak egy egységes mai mértékrendszerre való átszámítás után lehetséges azok felhasználása. Végül pedig figyelembe kell venni azt is, hogy az egyes régiók eltérõ gazdasági helyzetük miatt más-más árakkal rendelkeztek, így ideális esetben ha kellõ forrás áll a rendelkezésre a hasonló fejlettségû területekrõl származó adatokat kell egy csoportban vizsgálni. II. András uralkodásának mintegy 30 éve alatt a Magyarországon vert pénzekbõl 532 darab került elõ, melyeket Hóman Bálint hosszas vizsgálat után kronologikusan négy csoportba osztott. Az adomány szempontjából a második csoportot képezõ, 1215 és 1222 között vert pénzek a fontosak. Ebbõl II. András pénze Agnus Dei (Isten báránya) szimbólummal II. András ábrázolása, háttérben a Szent Sír, utalásként a király keresztes hadjáratára. Metszet a Nádasdy Mausoleumból, 1664 a hétéves idõszakból került elõ a legtöbb érme, 202 darab. A középkorban a pénzverés al marco módszerrel (darabolással) zajlott, vagyis a pénzdarabok súlya nem volt meghatározva, csak az, hogy a pénzverési alapsúlyból, például egy ezüstmárkából, hány darab pénz verendõ. Itt átlagosan egy márka 0,750 finomságú ezüst 233,3533 gramm volt, aminek színsúlya 175,0149 gramm volt. Ebbõl 380 dénárt készítettek. Hóman mindössze 35 olyan oklevelet talált, melyek valamilyen adásvételre vonatkozó adatot tartalmaznak. A nagy többség telek, ingatlan vagy birtok eladásáról szól, de elszórtan akad egy-egy gabonával, lovakkal vagy szolgákkal kapcsolatos példa is. Annak ellenére, hogy az elsõ csoportba 23 oklevél sorolható be, az ezekben szereplõ adatokból lehetetlen az egész ország területére érvényes átlagos földárat kiszámolni. Kilenc oklevél ekében adja meg a terület nagyságát, ahol egy eke föld ára 1,7 és 6 márka között mozog, ami igen nagy különbséget mutat. Az adatok értelmezését tovább nehezíti, hogy a föld minõségérõl, a rajta fekvõ ingatlanok állapotáról gyakran nem esik szó. Viszonyítás szempontjából a hadjárat költségeirõl szóló dokumentumok jöhetnek még szóba. III. Béla halálakor a keresztes fogadalom mellett az ehhez szükséges pénzösszeget is biztosította fiának, az errõl értesítõ pápai oklevél ennek nagyságát azonban nem említi. Fennmaradt viszont II. András követei és a velencei dózse által kötött szerzõdés, amely tíz hajó bérlésérõl szól. Ezeknek minimum 143 tonnásaknak kellett lenniük, áruk pedig 269 tonnánként 550 velencei ezüstmárka volt. A minimális hajóméretet alapul véve a bérleti díj 2923 velencei ezüstmárka körül volt, ami igen nagy összegnek számított, így érthetõ, hogy a király hiteleket vett fel. (A velencei ezüstmárka néhány grammal volt nehezebb a magyar márkánál.) A margati vár johannitáinak adott adomány jelentõsége abban rejlik, hogy nem egyszeri alkalommal adandó 100 márkáról van szó, hanem egy hosszú távra szóló, évente meghatározott idõben fizetendõ összegrõl. Arról, hogy 1217 és 1285, vagyis a király látogatása és a vár eleste között hány alkalommal történt meg a kifizetés, nem tudni. Az azonban kétségtelen, hogy II. András adománya jelentõsen hozzájárult a johanniták szentföldi küldetéséhez, és sikeres további, mintegy hetven éven keresztüli túlélésükhöz. SCHÖNLEBER MÓNIKA 12

4 seregei elpusztították, Antériusz püspök Margatba költözött, így az püspöki székhellyé is vált. Margat katonai és polgári lakosainak száma több ezer fõ lehetett. Egy 1212-es latin forrás szerint öt évre elegendõ élelmiszert tároltak ostrom esetére. A pápai privilégiumokkal felvértezett lovagrend Margatból egy kisebb országrésznyi terület teljhatalmú ura volt, saját bel- és külpolitikát folytatott. Ez a távolabbi muszlim területek megadóztatását jelentette. Margat a 12. század végétõl a 13. század közepéig élte a fénykorát. Ekkor Szaladin utódait belharcok kötötték le és Európából még jelentõs pénzügyi segítség jött. A legkomolyabb adományt II. András magyar király adta, aki 1218 legelején hazatérõben itt pihent meg seregével. Adománylevelében elrendelte, hogy Margat évente 100 márkányi ezüstöt kapjon a királyság szalacsi sójövedelmeibõl örökkönörökké. A keresztes kor vége A korábbiaknál jóval harciasabb mameluk dinasztia 1250-es évekbeli térnyerésével a keresztesek napjai meg voltak számlálva. Bajbarsz, majd Qalávún szultán csapatai sorra foglalták el a keresztesek várait és városait, de Margat elszánt lovagjai az utolsó pillanatig ellenálltak. A 13. század végi keresztes történelem egyik legbravúrosabb akciójaként ban a margati helyõrség az ekkorra már muszlim kézre került Krak környékére vezetett portyát, majd megsemmisítõ vereséget mért az õket üldözõbe vevõ, sokszoros túlerõben levõ muszlim csapatokra. Margat az elkövetkezõ két muszlim ostromot is hõsiesen visszaverte, végül Qalávún mameluk szultán személyesen jelent meg seregével a vár alatt 1285 tavaszán. Az öt héten át tartó ostromot egy megállapodás zárta le, a keresztes helyõrség szabadon távozhatott. A keresztesek hat évvel késõbbi végleges kiûzését követõen Margat stratégiai jelentõsége rohamosan csökkent. A vár utolsó ostromára nagykésõn, az 1920-as évek elején került sor. A helybeliek e várban védekeztek a mandátumterületet birtokba venni akaró francia csapatokkal szemben. Bár a várat ezt követõen nem használták, a szuburbium egészen 1959-ig lakott volt. Magyarok a keresztesek nyomában A margati vár keleti teraszainak feltárása A 2000-ben alapított Szíriai Magyar Régészeti Misszió felkérést kapott a szíriai Kulturális Minisztériumtól a vár teljes körû kutatására. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem kutatási programjaként végzett munkákhoz számos magyar kutatóközpont és felsõoktatási intézmény csatlakozott. A régészeti feltárás mellett földradaros geofizikai felmérések segítenek kimutatni a mára föld alá került épületmaradványokat. Az ásatások során feltárt leletanyagot szakrestaurátorok tisztítják és konzerválják elõkészítve azokat a késõbbi feldolgozásra. A vár álló és újonnan feltárt épületeit a misszió mûemlékes építészei fotogrammetriai módszerrel dokumentálják. A mûvészet- és építészettörténészek háromdimenziós számítógépes rekonstrukcióban jelenítik meg a mára elpusztult épületeket. A vár pontosabb megismerését segíti a freskókutató és restauráló csoport; az állatcsontok tanulmányozása révén a korabeli állattartásra és étkezésre fényt derítõ archaeozoológus és a famaradványokból a korabeli erdõmûvelésre és fahasználatra következtetõ dendrokronológus. A kutatás kiterjed az anyagvizsgálatokra, valamint a geológiai és földrengéstani kutatásokra is. Az eredmények értelmezését a történészek által felkutatott latin, arab és egyéb források feldolgozása teszi teljessé. Nagyterem és lakónegyed 2007 októberében az ásatások elõször olyan területen kezdõdtek, ahol a vár egykori nagyterme lehetett. A gigantikus, méteres alapterületû csarnok keresztboltozatos kõmennyezetét két pillérsor tartotta, a belsõ tér megvilágításáról a tenger felé nézõ dupla ablaksor gondoskodott. A feltárások egyik legnagyobb meglepetését a vár keleti boltozott csarnokainak tetején végzett kutatás hozta. A boltozattetõket fedõ törmelékben egy közel 500 m 2 alapterületû lakóépület-együttes került elõ. A több szakaszban beépített terület maradványai közt sikerült azonosítani egy konyhát és egy feltehetõen fürdésre használt medencét is. A módosan felszerelt lakóterület megtalálása azért különösen fontos, mert korábban senki sem számított nem védelmi jellegû épületek meglétére a vár egyik legsebezhetõbb területén. Érdekes technikatörténeti leletnek számít az az igényesen faragott kövekbõl összerakott kör alaprajzú építmény, amit a terasz nyugati oldalán találtak. A kõkör feltételezéseink szerint egy hatalmas emelõdaru alapozása lehetett. Ilyen szerkezetek elengedhetetlenek voltak a hajítógépek alkatrészeinek és lövedékeinek feljuttatásához a jobb kilövõállást nyújtó tetõkre. Johannita kényelem Az 1187-ben kezdõdõ nagy johannita építkezések elõtt a vár területének ivóvízgyûjtõ és szennyvízelvezetõ rendszerét gondosan megtervezték és kiépítették. Mivel Margat bazaltsziklájában nem lehetett vizet találni, ezek a bámu- 13

5 A vár nagytermében nyitott ásatási szelvény A feltehetõen emelõdaru alapozására épített kõkör latosan kifinomult rendszerek elengedhetetlenek voltak a vár és a város fennmaradásához. A téli és tavaszi esõzések vizét a falakban futó csatornák vezették a sokszor csarnokméretû, föld alatti ciszternákba, a felesleggel pedig a gondosan kiépített latrinákat öblítették. Padlóba süllyesztett vezeték vitte be a vizet a misszió által azonosított konyhába is. Az ételt egy dupla pengefallal elválasztott sütõtérben készítették el. A konyha egyik sarkában még az egykori olívaolaj-tartó kerámiahombárok aljait is sikerült feltárni. A több szakaszban kiépülõ johannita vár életében volt egy nagyon békés és virágzó idõszak, amely nagyjából a II. András király látogatása körüli idõkben kezdõdhetett. Ebben a periódusban a várban sokkal díszesebb épületek készültek, és több ponton is látható, hogy a kényelemnek a biztonsági szempontokat is hajlandóak voltak alárendelni. Ennek legszembetûnõbb példája, hogy a belsõ kaputorony tetejének elegáns lakosztályaihoz padlófûtéses fürdõt építettek, és ezért szinte teljesen visszabontották a kapu belsõ oldalának védmûveit. Pokol és mennyország a falakon A régészeti misszió eddigi munkájának leglátványosabb eredménye a kápolnahajó keresztes freskóinak felfedezése volt. A kápolnahajó rejti a Szentföld legnagyobb keresztes freskóciklusát. A szentély melletti déli falszakasz teljes freskópanelje a poklot ábrázolja három szinten megjelenítve. Mindhárom szinten a bûneiknek megfelelõen kínzott vétkeseket ábrázolt a mester. A kihalt erdõben felakasztva szenvedõk alatti sorban egy pokolban égõ püspök és a vele foglalatoskodó négy ördög látható. Balra tõlük egy kerék, amelybõl pengék állnak ki, rajta felszúrt emberekkel. A legalsó sor töredékes képén egy karóba húzott lovag és egy õt ütlegelõ ördög körvonalai vehetõk ki. A feltárt falképek arról tanúskodnak, hogy európai mester festette õket. A keresztes mûvészetben, fõleg a freskófestészetben ugyanis rendkívül erõs volt a keleti hatás. Ennek azonban a margati pokolfreskó mozgalmas alakjain nyoma sincs. A pokolábrázolás is egyedi a Közel-Keleten, de a margati képeket különlegessé teszi néhány sajátos ikonográfiai részlet is (például a püspököt kínzó egyik ördögnek nem kevesebb mint három arca van). A pokolillusztrációval szemben levõ északi falon megtalálták annak ellenpárját, a mennyországot, ennek teljes feltárása azonban avár nagy részéhez hasonlóan még további munkát igényel. MAJOR BALÁZS Érdeklõdõ olvasóinknak ajánljuk a következõ köteteket: Jochen Burgtorf: Die Herrschaft der Johanniter in Margat im Heiligen Land. In: J. Sarnowsky (ed.): Selbstbild und Selbstverständnis der Geistlichen Ritterorden. Ordines Militaires Colloquia Torunensia Historica XIV. Torun, ; Paul Deschamps: Les châteaux des croisés en Terre Sainte, III. La défense du comté de Tripoli et de la principauté d Antioche. Paris, A konyha sütõtere a feltárást követõen. Az elõtérben olívaolaj tárolására szolgáló hombárok lenyomatai A felakasztva szenvedõ vétkes a pokol egyik szintjén. A kápolnában talált freskó részlete 14