Egészségére, miniszterelnök úr!

Átírás

1 Paár Ádám Egészségére, miniszterelnök úr! Sorozatunkban azt vizsgáljuk, hogy a közösségi tradíciók miként képesek áthidalni a politikai közösségen belüli ellentéteket. Bajorország jó példát nyújt a konzervatív vidék és a kozmopolita főváros kettősségére. A bajor vidék és München politikai preferenciái eltérnek egymástól. Azonban ha az Oktoberfestről van szó, nincsen jobboldali és baloldali bajor szeptember 22-én 179. alkalommal nyílt meg a világ legnagyobb sörfesztiválja, az Oktoberfest a Theresienwiese nevű mezőn, az 1850-ben felállított Bavaria-szobor vigyázó tekintete alatt. Minden év szeptemberében a müncheni Oktoberfest első hordóját a müncheni polgármester veri csapra, amit 12 ágyúlövés követ. Ezután a polgármester mindenkinek békés ünnepet kíván, majd átnyújtja az első korsót a bajor tartományi miniszterelnöknek. De vajon mit mondhat ez a hagyomány a mai Magyarországon? Bármilyen meglepően hangozzék is, a bajor példa megmutatja, hogyan lehetne áthidalható a vidék-főváros ellentét. Nem másképpen, mint az ünnepség szelleme révén. Sajnálatos módon az ünnepek például március 15-e nem az önfeledt szórakozás egyesítő érzésének, hanem a politikai szónoklatoknak a jegyében telnek

2 Gyűlölt nagyvárosok Konzervatív vidék és kozmopolita nagyváros ellentéte végighúzódik az európai történelmen. Nem csak a bűnös Budapest jelszó létezik amelyet a publicisztikában már évtizedekkel korábban megalkottak, mielőtt ez Horthy szájából 1919-ben elhangzott volna, emellett beszéltek bűnös Londonról, bűnös Párizsról, bűnös Amszterdamról, bűnös Rómáról, nem beszélve a bűnös New Yorkról. Amióta világ a világ, a nagyvárosok népszerűtlensége éles ellentétben van politikai és gazdasági jelentőségükkel. A falvak népe számára a nagyváros a legrégebbi idők óta úgy jelent meg, mint egy óriás gyomor, amelyik mindent elnyel: a mezőgazdasági árut éppúgy, mint a városban szerencsét próbáló fiatal legényeket és lányokat. Falun feltételezték, hogy a nagyvárosban másként beszélnek az emberek, másként hisznek, ha hisznek egyáltalán bármiben is. A romantikus írók a vidék harmóniáját, nyugalmát, egyszerűségét és őszinte vallásosságát hiányolták a nagyvárosokban, ahol a profit utáni hajsza megöli az egyéni vágyakat, érzelmeket, a naturalisták felhívták a figyelmet az egyén atomizálódására, a devianciák terjedésére (nem mintha falun ne lett volna éppen elég deviancia!), az egyházak a hitetlenség melegágyának, a demográfusok és a hivatásos katonatisztek a nemzet sírjának tekintették a nagyvárost. A 19. század végi és 20. század eleji nagyváros-ellenesség bizonyos mértékig az ipari fejlődés kritikája volt (az ipar bírálói valószínűleg nem gondoltak bele abba, hogy egy mezőgazdaságra alapozott ország még inkább kiszolgáltatott a világpiaci változásoknak, ahogyan azt az 1929-es gazdasági válság bizonyította, amelyik először az agráriumot gyűrte le). A fővárosokkal szemben egy másfajta kritika is megfogalmazódott, amelyik a nemzetállam létrejöttével állt összefüggésben: a hosszú ideig külön fejlődő, külön identitást hordozó területi-igazgatási egységek által összerakott nemzetállamok központját mindig körülvette a bürokratikus, arctalan hatalomnak kijáró ellenszenv és gyanakvás

3 A regionális, felekezeti ellentétektől tagolt Nyugat-Európában ennek a sokarcú nagyváros-ellenességnek mindenütt megtalálni a nyomát. A szigorúan református vidéki holland családok nem szeretik, ha gyermekeik Amszterdamba mennek tanulni, mert félnek, hogy megrontja őket a Pokol tornácának tekintett nagyváros, a vöröslámpás negyeddel és a coffee shopokkal. A több ország területén húzódó alpesi övezet hegyvidéki paraszti népe a maga lokális értékrendjébe és katolicizmusába kapaszkodva hagyományosan szemben állt a távoli, és ezért általa idegennek érzett hatalmi központokkal, Béccsel, Münchennel (utóbb Berlinnel) és Torinóval (utóbb Rómával), amelyek oly messzire estek az ismerős bércektől, ameddig még elhangzott a havasi kürtök szava és a templomtornyok harangja. Nyugat-Franciaországban, Bretagne-ban és a Vendée-nek nevezett falusias régióban, amelyik 1793-ban véres polgárháború színtere volt, mai napig ápolják az Istenért és királyért, tehát a köztársaság ellen fegyvert fogó királypárti felkelők kultuszát, és nem bocsátották meg Párizsnak azt a szörnyű hadjáratot, amelyet a Konvent saját népe elpusztítására indított. És végül, hogy az Egyesült Államokat se hagyjuk ki a körképből, az amerikai vidék, főleg a déli és középnyugati államok bibliaövezetének lakosai hagyományosan gyűlölik New Yorkot és Washingtont is, amelyet a devianciák forrásának tartanak. Mindegyik említett esetben az érintett térségek az ottani jobboldal hátországát alkotják (bár túlzás lenne ezt pusztán a nagyváros-ellenességből levezetni, ami inkább egy szocializációban gyökerező - 3 -

4 attitűd, de a nagyváros és a liberalizmus olykor megfeleltethető egymásnak, sikeresen lehet manipulálni e kettő egymásra vonatkoztatásával). Bajorország és München Bajorország a legnagyobb és leggazdagabb német tartomány, lakosainak 54,4%-a római katolikus vallású. Hosszú időn keresztül Bajorország volt a katolicizmus szilárd bástyája a Német-római Birodalom területén, majd a Poroszország vezetésével megalakult ún. kisnémet egység megvalósulását (1871) követően a katolikus bajor lakosság egységesen elutasította a Bismarck kancellár által megindított Kulturkampfot (pl. a jezsuita rend betiltása, az egyházi oktatás állami felügyelet alá helyezése). A vaskancellár kíméletlenül alárendelte a partikuláris érdekeket Berlin érdekének, és a katolikus egyházban is az (evangélikus) porosz hegemónia potenciális ellenségét érzékelte. A Kulturkampf révén ütni akart a katolikus Centrum Párton, valamint a birodalom három oldalán egy kompakt tömbben elhelyezkedő katolikus népességen (a bajorok, az elzászi németek és a poseni lengyelek), akiket egyaránt Berlin ellenségének vélt. Természetesen az akkor még a mainál is katolikusabb bajor társadalom mély ellenérzéssel fogadta ezeket az intézkedéseket. Adott tehát egy kettős törésvonal: a több évszázados múlttal rendelkező katolikusprotestáns ellentét egy regionális dimenzióba (katolikus régió protestáns vezetésű birodalom) helyeződött bele. Bajorországon belül is húzódott azonban egy törésvonal, amelyik az idők során élesebbé vált: a katolikus vidék és a szintén katolikus többségű, de egyre inkább szekularizálódó (tartományi) főváros, München között. Itt is kialakult az a kettősség, hogy a főváros természetes módon kulturálisan nyitottabb volt, mint a vidék. A II. világháborút követően az új bajor regionális katolikus párt, a Keresztényszociális Unió (CSU) sorra nyerte meg a tartományi választásokat, és mindmáig hagyományosnak is tekinthető módon a CSU adja a tartományi miniszterelnököt

5 Ugyanakkor München, szintén hagyományosan, vörös-zöld szigetet képez a keresztényszociális arculatú Bajorországban: 1993 óta egy szociáldemokrata-zöld koalíció kormányozza a várost. Azonban ha a napi politikában vannak is konfliktusok, az Oktoberfest hagyománya egy érzelmi közösségbe forrasztja a konzervatív, jobboldali és a baloldali, szociáldemokrata bajorokat. Ez a hagyomány eredetileg a bajor régió egyéni arculatát fejezte ki, de mára ösznémet ünnepséggé vált. A hagyomány eredete Külföldön kevesen ismerik az Oktoberfest hagyomány eredetét ben a bajor trónörökös, a későbbi I. Lajos feleségül vette Theresa von Sachsen-Hildburghausen hercegnőt, és a menyegző alkalmából népünnepélyt és lóversenyt rendezett a menyasszonyról elnevezett Theresienwiese mezőn. Az Oktoberfest szép lassan hagyománnyá vált. Éppen csak annyi változás történt az elmúlt 213 év alatt, hogy az ünnep időpontját szeptemberre tették, mert ebben a hónapban az időjárás jobban megfelel a nyilvános rendezvények tartására. Az ünnepség 16 napon át tart, október első vasárnapjáig. A tradíció erejét mutatja, hogy több mint kétszáz év alatt mindössze 24 alkalommal mondták le a népünnepélyt, olyan nyomós okok következtében, mint kolera, háború és gazdasági válság. Jellemző, hogy amikor a szeptember 11-i New York-i terrortámadást követő hangulatban felmerült, hogy a biztonsági kockázatokra tekintettel esetleg lemondják az Oktoberfestet, Gertraud Burkert szociáldemokrata alpolgármester az emberek haragjától tartva visszautasította az ötletet. Utólag talán kimondható: helyes döntés volt a rendezvény megtartása. A terrorizmus célja a zavarkeltés, a megfélemlítés, a társadalom tartópilléreinek, az integrációs mechanizmusoknak a lerombolása. Mi lehetne erősebb - 5 -

6 fegyver az erőszakkal és a félelemmel szemben, mint a hagyomány az a kötőelem, amelyik az egyéneket egy szerves közösségbe szervezi, anélkül, hogy egyéni identitásuk feladására késztetné őket. Bal és jobb bajor módon Bajorország és München politikai preferenciái eltérnek egymástól. A bajor tartományi miniszterelnök 1946 óta keresztényszociális (CSU), a müncheni polgármester viszont 1945 óta két kivétellel szociáldemokrata (SPD). A Bajorországot is megosztó éles baljobb ellentét dacára - amelyik Stein Rokkan törésvonal-elmélete alapján hagyományosan egy centrum-periféria és egy szekuláris-katolikus erőtérbe ágyazódik bele egyik szereplő sem rontja el az ünnepet azzal, hogy távol marad, vagy megpróbál hazabeszélni a választóközönségének. A bajor közönség nem is venné jó néven, ha bármelyik szereplő megpróbálná a csaknem kétszáz éves hagyományt politikai aprópénzre váltani. Érdemes még kiemelni, hogy a szociáldemokrata polgármester (aki a képen szerepel) bajor népviseletben vesz részt az ünnepen, vagyis ruházatával is sugallja, hogy vállalja a bajor regionális identitást. Tehát az élesen elkülönült politikai társadalmi tagolódás közötti ellentétet felülírja az ünnep. Az Oktoberfest elfogadottsága Az Oktoberfest ma már nemcsak a müncheniek és a többi bajor körében, hanem egész Németországban népszerűségnek örvend. Amellett, hogy az ünnep kiszakítja az embereket a hétköznapokból, és felülírja a mindennapi ellentéteket, változatosságot és látványosságot visz a bajorok életébe, pénzügyileg sem jön rosszul Münchennek. Hiszen minden évben több mint hatmillió ember jön el a világ minden tájáról, akik fogyasztják a sört és a bajor konyha specialitásait, miközben gyönyörködnek a dirndlt (hagyományos bajor női népviselet, mellény) viselő lányokban. Nem utolsósorban érdemes kiemelni, hogy az ünnep nem tesz különbséget őshonos és bevándorló, vagy bevándorlók leszármazottja között (ez egyébként az összes olyan tradíció esetében - 6 -

7 így van, amelyet sorozatunkban bemutatunk): az ünnep lényege éppen az, hogy bárki részese lehet, függetlenül attól, honnan jött, vagy az ősei honnan jöttek. Lehet valaki török, görög, afrikai, magyar, az Oktoberfesttel, annak tartalmával ő is szabadon azonosulhat. Következtetések Az Oktoberfest a legnagyobb világi bajor ünnep, amelyik képes egyesíteni a szegmentálisan elkülönülő bajor politikai szubkultúrákat, egyszerűen azért, mert a bajorok ebben a 16 napban minden más ügyet félretesznek. Logikusan adódik a kérdés: vajon március 15-én miért nem képes a magyar társadalom arra, hogy hasonló módon túltegye magát a mindennapok politikai történésein? Ha a bajoroknak ez a nyitónaptól számított 16 napon át sikerül, akkor talán Magyarországon sem lehetetlen egy olyan országban, ahol elvileg nem elfogadott a politikai értékvilágok szegmentális autonómiája, ahol minden kormánypárti és ellenzéki, jobboldali és baloldali politikus harsányan az ünnep szentségére és a nemzeti összetartozásra hivatkozik. Vajon mikor érjük meg, hogy március 15-ét egyetlen párt vagy mozgalom sem használja ki a saját partikuláris érdekeinek az artikulálására? - 7 -