NAGY-BRITANNIA EURÓPAI POLITIKÁJA A MINISZTERELNÖKÖK TÜKRÉBEN

Méret: px
Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "NAGY-BRITANNIA EURÓPAI POLITIKÁJA A MINISZTERELNÖKÖK TÜKRÉBEN"

Átírás

1 Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR KÜLGAZDASÁGI SZAK Levelező tagozat Európai Tanulmányok szakirány NAGY-BRITANNIA EURÓPAI POLITIKÁJA A MINISZTERELNÖKÖK TÜKRÉBEN Készítette: Harsányi Gabriella 1

2 Budapest, 2004 SZINOPSZIS (A Nagy-Britannia európai politikája a miniszterelnökök tükrében c. dolgozathoz) (Készítette: Harsányi Gabriella) Nagy-Britannia meglehetõsen különleges viszonyt tart fenn az Európai Unióval. Nem tudnék még egy olyan tagországot említeni, amely ilyen látványosan fölötte áll a mindenkori integrációs elképzeléseknek. Nagy-Britannia később és vonakodva csatlakozott az integrációhoz. Tagországként is számtalan intézményben, és közös politikában egyáltalán nem, vagy csupán mérsékelten vesz részt. Vezetői soha nem fogadták el feltétlenül európai barátainak a nézeteit, és mindig előnyben részesítették saját nemzeti politikájukat, és a mikrogazdaságukban gyakran kényszerűen kialakult jelenségek megfelelő kezelését. Nagy-Britanniáról nem mondható el, hogy európai elkötelezettsége megakadályozza abban, hogy egyéb térségekben hasznos relációkat tartson fenn. Annak ellenére, hogy ma már nem mondható nemzetközi hatalomnak, kiterjedt birodalma pedig rég a múlté, példásan megőrizte valamennyi előnyös kapcsolatát. A dolgozat lapjain azt kívánom vizsgálni, hogy milyen motívumok vezették Nagy- Britannia döntéshozóit a II. világháború után európai kapcsolataikban. Látni fogjuk, hogy milyen mértékben sikerült a kormányoknak véghez vinniük tudatos terveiket, és mennyiben határozták meg döntéseiket az éppen aktuális körülmények. Megpróbálok választ keresni arra, hogy helyesek voltak-e döntéseik, és milyen következménnyel jártak. Mivel Nagy-Britannia közéletében kétségkívül a mindenkori miniszterelnök az első ember, ő az, aki többé, kevésbé rányomja bélyegét az egyes periódusokra, dolgozatomban a szigetország mindenkori európai és külpolitikáját a legemlékezetesebb miniszterelnökök láncolatában kívánom bemutatni. Nagy-Britannia II. világháború utáni európai politikájának áttekintése után láthatjuk, hogy mi vezérelte az egyes miniszterelnököket az európai integrációban való részvételük lehetőségeinek, időzítésének majd mélységének mérlegelésekor. Budapest, május 14. 2

3 TARTALOMJEGYZÉK BEVEZETÉS 5 I. ATTLEE NAGY-BRITANNIA LEKÉSTE AZ EURÓPAI BUSZT 7 I. 1. Az angol külpolitika a háború után 7 I. 2. Az első lehetőségek 9 I. 3. A három kör 11 I. 3. a. Az OEEC Európai Gazdasági Együttműködés Szervezete 13 I. 3. b. Az Európa Tanács 13 I. 3. c. A NATO 13 I. 3. d. A Schuman-terv és az ESZAK 14 II.) EDEN HOMÁLYOS IRÁNYOK 16 II. 1. Angol-amerikai ellentétek és egy birodalom vége 16 II. 1. a. Kína 16 II. 1. b. Korea 17 II. 1. c. India 18 II. 1. d. Szuez 19 II. 2. A brit reakció 21 III.) MACMILLAN A VÁLTOZÁS SZELE 22 III. 1. Macmillan atlanti relációi 22 III. 2. Macmillan és az európai kör 22 III. 3. A változás szele 24 III. 4. Beválik az európai busz 25 III. 5. Európai Nemzetközösség? 25 III. 6. Egy miniszterelnök ambíciói Az első csatlakozási kísérlet 26 III. 6. a. A belföldi fogadtatás 27 III. 6. b. A francia fogadtatás 27 III. 6. c. A német fogadtatás 28 III. 6. d. Az amerikai visszhang 28 III. 7. De Gaulle vétójának értékelése 28 3

4 IV.) WILSON A LEJTŐN LEFELÉ 30 IV. 1. A gazdasági helyzet 30 IV. 2. A kulturális forradalom 32 IV. 3. A nemzetközi politika 33 IV. 3. a. Az atlanti kör 33 IV. 3. b. A Nemzetközösség 34 IV. 3. c. Európa 35 V.) HEATH A CSATLAKOZÁS 37 V. 1. A tárgyalások 38 V. 1. a. Gazdasági vonatkozású kérdések 39 V. 1. b. Nemzeti szuverenitás kérdése 40 V. 2. Eredmények 40 VI. THATCHER A BŐKEZŰ NŐVÉR 42 VI. 1. Mrs. Thatcher és Amerika 43 VI. 2. Mrs. Thatcher és a Nemzetközösség 45 VI. 3. Mrs. Thatcher és Európa 46 VII. MAJOR ÁRNYÉKBAN 50 VII. 1. Szabad út Európa számára 50 VII. 2. Mr. Major és az európai engedmények 51 VII. 3. Beborul az ég a konzervatívok felett 52 VIII. BLAIR A TÚLÉLŐ 54 VIII. 1. Egy ígéretes kezdet 54 VIII. 2. Blair külpolitikája 56 VIII. 2. a. Az amerikai kapcsolat 56 VIII. 2. b. Blair, az európai 59 VIII. 2. c. A keleti bővítés 61 VIII. 2. d. A közös valuta 62 VIII. 3. Blair jövője 63 BEFEJEZÉS 65 MELLÉKLETEK 68 4

5 BEVEZETÉS Amint végigtekintünk a most már huszonöt kiváló államot magába foglaló Európai Unió országain, láthatjuk, hogy mind egy-egy unikum a maga módján. Szakdolgozatom témájául mégis a ködös Albiont választottam. Nagy-Britannia meglehetõsen különleges viszonyt tart fenn az Európai Unióval. Nem tudnék még egy olyan tagországot említeni, amely ilyen látványosan fölötte áll a mindenkori integrációs elképzeléseknek. Hazánk csatlakozása kapcsán az elkövetkezendő évekre várható elsődleges feladat az lesz, hogy megtaláljuk helyünket az integrációban, és kialakítsuk azt a mindenki számára ideális kapcsolatot az Unió intézményeivel, amely előfeltétele lehet az eredményes tagságnak. Úgy gondolom, Nagy-Britannia példája több szempontból is tanulságos útravalóval szolgálhat Magyarországnak. Annak ellenére, hogy egészen más múltú és karakterű országról van szó, mindenképpen érdemes megvizsgálni, mi az, ami a szigetországot Európától folyamatos távolságtartásra inti. Biztos vagyok benne, hogy ahogyan már az eddigiekben is számtalanszor fog e kapcsolatban Magyarország nehéz döntések előtt állni, és számtalanszor kell majd harcolnia azért, hogy a számára legelőnyösebb, illetve a legkevésbé előnytelen feltételeket kivívhassa magának a 25 ország közös parlamentjében. Ezekben az esetekben hasznos lehet tudni, hogy a nagyok is átmentek, és átmennek ezen a mai napig, és mint már annyiszor tanulhatunk tőlük. Nagy-Britannia később és vonakodva csatlakozott az integrációhoz. Tagországként is számtalan intézményben, és közös politikában egyáltalán nem, vagy csupán mérsékelten vesz részt. Vezetői soha nem fogadták el feltétlenül európai barátainak a nézeteit, és mindig előnyben részesítették saját nemzeti politikájukat, és a mikrogazdaságukban gyakran kényszerűen kialakult jelenségek megfelelő kezelését. Nagy-Britanniáról nem mondható el, hogy európai elkötelezettsége megakadályozza abban, hogy egyéb térségekben hasznos relációkat tartson fenn. Annak ellenére, hogy ma már nem mondható nemzetközi hatalomnak, kiterjedt birodalma pedig rég a múlté, példásan megőrizte valamennyi előnyös kapcsolatát. A dolgozat lapjain azt kívánom vizsgálni, hogy milyen motívumok vezették Nagy- Britannia döntéshozóit a II. világháború után európai kapcsolataikban. Látni fogjuk, hogy milyen mértékben sikerült a kormányoknak véghez vinniük tudatos terveiket, és mennyiben határozták meg döntéseiket az éppen aktuális körülmények. Megpróbálok választ keresni arra, 5

6 hogy helyesek voltak-e döntéseik, és milyen következménnyel jártak. Mivel célom a motivációk, indokok és a döntések hátterének megismerése, dolgozatom nem terjed ki minden pontra, amelyen a tagország és az Unió érintkezik. Azokat az eseteket, témaköröket, kérdéseket emeltem ki, amelyek különleges helyzetben jöttek létre, amikor a brit kormány európai politikáját legélesebben tudtam megvilágítani. Mivel Nagy-Britannia közéletében kétségkívül a mindenkori miniszterelnök az első ember, ő az, aki többé, kevésbé rányomja bélyegét az egyes periódusokra, dolgozatomban a szigetország mindenkori európai és külpolitikáját a legemlékezetesebb miniszterelnökök láncolatában kívánom bemutatni. Így került a dolgozat lapjaira Mr. Clement Richard Attlee, Sir Anthony Eden, Mr. Harold Macmillan, Mr. Harold Wilson, Mr. Edward Heath, Mrs. Margaret Thatcher, Mr. John Major és Mr. Tony Blair munkássága. Ezt a koncepciót az is indokolja, hogy az Egyesült Királyság legnagyobb miniszterelnöke, Sir Winston Churchill volt az, aki irányt mutatott, és mutat ma is valamennyi utódjának (és számos európai honfitársának is!) az európai politika tekintetében. A dolgozatban a Downing street szellemeként tér majd vissza lépten-nyomon az ő hitvallása, az egyes miniszterelnökök munkája kapcsán. Gyűjtőmunkám során fontosnak tartottam, hogy Nagy-Britannia II. világháború utáni történelmét pontosan megismerjem, és megértsem. Ehhez nyújtott nagy segítséget a magyar nyelvű szakirodalom, különösen Egedy Gergely remek munkája. A dátumok, adatok naprakész egyeztetését a XX. század krónikája segítségével végeztem. A budapesti Brit Nagykövetség által javasolt források vonalán elindulva a brit kormány és a Downing street oldalain találtam értékes, mély betekintést engedő anyagot. Az elmúlt szűk két évtizedre visszamenőleg pedig a neves napilap, a Daily Telegraph archív számaiban olvashattam hasznos, és elgondolkodtató cikkeket. 6

7 I. ATTLEE NAGY-BRITANNIA LEKÉSTE AZ EURÓPAI BUSZT Clement Richard Attlee ( , Munkáspárt) A II. világháború után Nyugat-Európa nagy része romokban állt, és valamennyi országa komoly gondokkal küszködött. Az Egyesült Királyságban sem volt ez másként. Az évi választásokon a hatalmat meglepetésszerűen elnyerő munkáspártra komoly feladat várt: Az ország fizikai, biztonsági és gazdasági helyreállítása mellett a legnehezebbnek a korábbi nagyhatalmi pozíció restaurálása tűnt. I. 1. Az angol külpolitika a háború után A feladat teljesítését különösen reménytelenné tette, hogy az ország már a háború alatt is pénzügyi gondokkal küszködött, amit a szövetségesek legerősebbike, a háború gazdag nagybácsija, az Amerikai Egyesült Államok kölcsönei enyhítettek. A háború után különösen nagy szükség volt további kölcsönökre, így az Egyesült Királyság olyan feltételeket is vállalt az amerikaiak segítségéért cserébe, amilyet más európai ország nem: egyoldalúan felszámolta az utolsó mentsvárának számító kiterjedt birodalmában alkalmazott vámpreferenciákat az Egyesült Államokkal szemben. A közvélemény természetesen a birodalom kiárusításával vádolta Clement Richard Attlee ( ) kormányát. (Egedy,1998) ÉV ÖSSZEG (EZER USD) táblázat: Nagy-Britannia az USA-tól kapott kölcsönei 1945-től. (Forrás: Egedy, 1998:p ) 7

8 A II. világháború anyagi finanszírozásával visszavonhatatlanul elkezdődött az a folyamat, amely Nagy-Britannia USA-hoz fűződő sajátságos kapcsolata révén meghatározta a szigetország XX. századi külkapcsolatait. (Lásd 1. táblázat) Az angol-amerikai kapcsolatok természetesen sokkal régebbről gyökereznek, gondoljunk itt a közös nyelvre, és a tényre, hogy Észak-Amerika hosszú ideig brit fennhatóság alatt állott. Ezek a szálak a későbbiekben is erőteljesebb kapcsolatot biztosítottak az USA és Nagy-Britannia között, mint bármely más európai ország és az USA között. Ezek a kapcsolatok hatottak a mentális-kulturális tényezőkre, és így a kereskedelmi és személyes szférára, majd a gazdasági és gazdaságpolitikai szférára is. Így természetes, hogy a két ország a mai napig több szállal kötődik egymáshoz. A II. világháború alatt ez a kötődés azonban kezdett aszimmetrikussá válni. Úgy tűnt, hogy ez az aszimmetria nem zavarta Londont. Mi több, a nemzetközi politikában is tudatosan Washingtonhoz húzott. Ahogyan azt Churchill mondta fultoni beszédében, az orosz kommunizmust az angolok veszélyesebbnek tartották, mint a német újrafegyverkezést. Figyelmeztetett, hogy újabb világháború és zsarnokság fenyeget ezúttal a sztálini Szovjetunió részéről, amellyel szemben az angolul beszélő népek testvéri társulását sürgette, vagyis a brit birodalom és az Egyesült Államok összefogását. (Egedy,1998) Az amerikai álláspontot elsajátították az angolok, és ennek hamarosan tanúbizonyságát is adták. Berlin négy részre osztásával Nagy-Britannia tekintélyes darabhoz jutott. A szűkös években azonban az ország ellátása is nehézségeket okozott, így a kormány nem bírta fenntartani a még rosszabb körülmények között maradt berlini felségterületet is. Így London készséggel elfogadta Washington indítványát, mely szerint az angol és amerikai zónákat egyesíteni kellene. Anglia ismét kedvezett az USA-nak, és az USA ismét terhet vett le Anglia válláról. Az együttműködésre így még egy alap jött létre, melynek első nagy eredménye volt a berlini blokád idején a szovjetekkel való angol-amerikai összetűzés. Ez akkor történt, amikor a nyugati zónákban bevezetett pénzügyi reform elől a Szovjetunió lezárta saját zónáját, az angolok az amerikaiakkal egyetemben légifolyosón keresztül juttattak ellátmányt a blokád alatt lévő szovjet zónába. Anglia világhatalmi pozíciójának mindig is fontos sarokköve volt a mediterrán térség fölötti ellenőrzés gyakorlása. Amikor a háború utáni görög polgárháborúba a 8

9 kommunizmussal szemben beavatkozott angol erőket már képtelen volt tovább finanszírozni a kormány, ismételten a szovjet-ellenes amerikaiakhoz fordult segítségért. Ezzel összeomlott az utolsó remény is arra, hogy Nagy-Britannia nemzetközi súlyát valaha visszanyerheti. Az USA pedig szívesen átvette a stafétabotot. Így Anglia véglegesen az amerikaiak oldalára szegődött a kezdődő hidegháborúban. Mindez azt is magával vonta, hogy a szigetország európai megítélése romlott. Az egymásrautaltságot többé-kevésbé elfogadó nyugat-európai országok számára nyilvánvalóvá vált, hogy Anglia Amerika-barátsága hátterében gazdasági okok állnak, amit egyértelműen nem kapna meg Európától. Franciaország esete híven tükrözi a többi európai ország álláspontját: az első és legfontosabb cél a biztonság megteremtése Európában, ami csakis Németország lefegyverezésével jár. A szovjet kérdést többnyire az USA-ra hagyták, mivel egyértelműen kezdett kirajzolódni a bipoláris világrend, melyben Európának nem igen jutott szerep. Hamar felismerte az ország, hogy csak úgy teremtheti meg hosszú távon a biztonságát és a táptalajt a gazdasági újraéledésre, ha közvetlen szomszédjai támogatását elnyeri. Esélyeit tovább növeli, ha közös célokat és feladatokat űznek ki maguk elé. I. 2. Az első lehetőségek Természetesen a háború utáni anyagi nehézségek nem kerülték el a többi nyugat-európai országot sem. Miután az Egyesült Államok kezdte felismerni, hogy az európai piac mielőbbi helyreállítása amerikai érdek is, illetve a nyugat-európai országok belátták, hogy minden önálló próbálkozás kevés ehhez, megindultak a tárgyalások egy Európa-méretű amerikai támogatási rendszer kidolgozásáról. Az amerikai kölcsönök témájában már otthonosan mozgó Nagy-Britannia aktív szerepet vállalt az akció lebonyolításában, és koordinálta a gazdasági és politikai feltételek megteremtésnek folyamatát. A Marshall-pénzekből Anglia kapott a legnagyobb szeletet, így elindulhatott a stabilizáció útján. A segélyért való közös folyamodás, a részvétel kapcsán Európában kialakult szűrő (nem minden ország élt a lehetőséggel, kiemelendő itt a Szovjetunió és érdekszférája) volt az első lépés, amely elindította Európát a közös jövő képe felé. Ha közelebbről megvizsgáljuk Nagy-Britannia hozzáállását ehhez a közös akcióhoz, 9

10 láthatjuk, hogy a Nyugat-Európával látszólag közös érdekei mögött más mozgatók működtek, mint a többi ország esetében. A háború óta folyamatosan érkező amerikai támogatásokhoz Angliának nem volt szüksége soha Európára. A Marshall-segély angol szemmel csupán egy újabb amerikai támogatásnak tűnt, és mellékes volt, hogy más országok is sorban állnak érte. A cél a régi status quo visszaállítása volt, amelynek elsősorban materiális feltételei voltak. A franciákkal összehasonlítva a különbség még szembeötlőbb: Franciaországnak ugyanúgy szüksége volt a segélyre, de nem kívánt az USA-tól függni. A Marshall-segély elfogadásakor vállalt kötelezettségek egyértelműek, az adott helyzetben logikusak, sőt kívánatosak voltak, és az a tény, hogy egész Európa elfogadta, csupán megerősítette szükségességét. Franciaország már ekkor belátta, hogy a nyugat-európai országok csak közös erővel nyerhetik vissza régi hatalmukat, egyesével már nem. Így megfigyelhető, hogy a háborúból győztesként kikerülő két nagy európai hatalom, Nagy-Britannia és Franciaország teljesen eltérő módon élte meg a háború veszteségeit, és eltérő utakra is lépett. Franciaország, mint az európai integráció éllovasa, mindent megtett, hogy az eredetileg angol elképzelést (Churchill, Zürich) megvalósítsa. A XX. századi történelem egyik legérdekesebb ellentmondása lehet Churchill 1946-os zürichi beszéde: Most olyat mondok, amin Önök csodálkozni fognak. Az első lépésnek az európai család újrateremtésére a Franciaország és Németország között kötendő szövetségnek kell lennie Ha meg akarjuk teremteni az Európai Egyesült Államokat vagy bárhogyan nevezzük is majd most kell hozzálátnunk. (Egedy, 1998) Churchill jól látta, hogy az európai integráció ezen a ponton már elkerülhetetlen. Nem adott ugyan támpontot ahhoz, hogy milyen formában, milyen szinten szükséges az integráció, lelkesedése magával ragadta egész Európát, Anglia kivételével A munkáspárti Attlee-kormány ugyanis nyíltan jelét adta annak, hogy országa nem szorul az európai családra. Az első integrációs lépések azonban megindultak, és Nagy-Britannia előtt is ott állt valamennyi lehetőség. I. 3. A három kör Amint eddig is láthattuk, Nagy-Britannia álláspontja a II. világháború után három körben mozgott: 10

11 a) Az őt birodalmi szerephez juttató Nemzetközösség köre, melyben a legfőbb cél az életben tartás és a régi, világhatalmi tekintély (látszatának) fenntartása volt. Ennek érdekében ügyelnie kellett Londonnak arra, hogy ezt az érdekeltségi kört gazdaságpolitikája egyik legfontosabb pilléreként kezelje. b) A második kör az atlantizmus (Rapcsák, 2002:p.233), vagyis az a különleges kapcsolat ( special relationship ) (Rapcsák, 2002:p.233), amely az Egyesült Államokhoz fűzte. Már kiderült, hogy ezt a kapcsolatot a gazdasági érdekek irányították, és azt is tudjuk, hogy az ország legfőbb célja ebben az időszakban a gazdasági stabilizáció, a talpra állás volt. Nyilvánvalóan első helyen állt az amerikai külkapcsolat ápolása, és erősítése a kormány politikájában. c) A harmadik kör az Európával kiépítendő relációkat tette ki, melyek a szigetország számára azért voltak fontosak, mert hosszú távú biztonságot, s a Nemzetközösséggel folytatott kereskedelemben beálló egyre nagyobb deficitért kárpótló új gazdasági kapcsolatokat ígértek. Biztonságot, mivel az Egyesült Királyságnak jól felfogott érdeke volt Németország féken tartása, és ezzel egyidejűleg szorgalmazta a francianémet megegyezést. Azzal is tisztában volt, hogy a Szovjetunióval és a alakulóban lévő keleti blokkal szemben is szüksége van arra, hogy Európával együttműködjön. Mr. Attlee jól tudta, hogy az európai kapcsolatokat nem hanyagolhatja el, de sohasem lett volna hajlandó a kontinenssel közös célokat követni, és szorosan elkötelezni magát, különösen nem egy nemzetek fölötti integrációban. Így az ütem, amit a szomszédok diktáltak, nem volt ínyére. Az európai elkötelezettség olyan lépések megtételével is járhatott, amelyek miatt amerikai és nemzetközösségi kapcsolatai romlottak volna. A háborús károk után építkező nyugat-európai országok sokkal kevesebbet tudtak ajánlani integrációban is, mint az Egyesült Államok egyedül. Ebben a három körben szeretett (volna) egyidejűleg mozogni a szigetország. Így lett volna ideális a helyzete. Ahogyan maga Churchill fogalmazta: látni fogják, hogy mi vagyunk az egyedüli ország, amelynek mind a háromban jelentős szerepe van a Nemzetközösség vezetésével, az USA-val létrehozott»különleges kapcsolat«révén és az európai biztonság és prosperitás intézményeivel ápolt szoros szövetségen keresztül. Britannia befolyását mindegyikben erősíti a másik kettőben játszott szerepe. (Rapcsák, 2002:p.233) 11

12 Az európai prosperitás intézményeivel való szoros szövetség azonban nem úgy valósult meg, ahogyan a churchilli beszédből következett volna. Az intézmények sorra alakultak, Nagy-Britannia viszont azt méregette, milyen távolságot tud tartani azoktól. A brit politikusok pártállástól függetlenül hozzászoktak, hogy országuk világszerepet játszik, s nagyon nehéznek találták az igazodást egy lényegesen kisebb szerephez; mindannyiak hittek a három ölelkező kör mítoszában, s ösztönösen elzárkóztak még a gondolatától is annak, hogy egy föderális vagy szupranacionális európai struktúrába olvasszák országukat. (Rapcsák, 2002:235) 1949-ben a szigetország kormánya így állapította meg Európához való viszonyát: politikánknak arra kell törekednie, hogy amennyire csak képesek vagyunk rá, segítsük Európa talpra állását De koncepciónknak a korlátozott felelősség politikájának kell lennie. Semmilyen körülmények között sem szabad támogatást adnunk azon a ponton túl, amikor ez a támogatás már túlságosan meggyengít bennünket ahhoz, hogy érdemleges szövetségesei legyünk az Egyesült Államoknak, azaz azon a ponton túl, amely már kikezdi saját felelősségünket. (Rapcsák, 2002:p.235) Churchill már korábban is így nyilatkozott De Gaulle-nak: Ha választanom kell Ön és Roosevelt között, mindig Rooseveltet fogom választani. S ha választanom kell Európa vagy a nyílt tenger között, mindig a tengert fogom választani (Rapcsák, 2002:p.236) ben, miután lecsillapodtak európai lelkesedései, ezt mondta, mintegy védekezésképpen zürichi szavaira: soha nem gondoltam, hogy Nagy- Britannia vagy a brit Nemzetközösség, akár külön, akár együtt, valaha is szerves tagja legyen az európai föderációnak Elsődleges célunk a brit Nemzetközösség és a Birodalom megmaradt részeinek egysége és konszolidálása. A második az angolul beszélő világ testvéri szövetsége; és a harmadik, az Egyesült Európa, amelynek elkülönült, de szorosan és különlegesen együttműködő szövetségese és barátja vagyunk. (Rapcsák, 2002:p.236) I. 3. a. Az OEEC Európai Gazdasági Együttműködés Szervezete (Organization for European Economic Cooperation) A Marshall-terv keretében érkező amerikai támogatási összegek koordinálására, és szétosztására jött létre 1948-ban az Európai Gazdasági 12

13 Együttműködés Szervezete. Nagy-Britannia magától értetődően tagja volt a szervezetnek, hiszen, mint a Marshall-segély legnagyobb élvezője, és fő koordinátora tevékenykedett. Később átalakult a szervezet a fejlett ipari országok együttműködési szervezetévé. Így született meg a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD). Nem nevezhető integrációs szervezetnek, csupán a gazdasági együttműködés intézményes formájának. I. 3. b. Az Európa Tanács Az 1949-ben megalakuló Európa Tanács jellegénél fogva nem volt veszélyes Nagy-Britannia politikájára. Az intézmény nem gazdasági jellegű kereteket öltött, s tartalmát is meglehetősen homályossá, állásfoglalásait pedig roppant kevésre kötelezővé zsugorította London ellenállása. (Egedy; 1998) Annak ellenére, hogy az európai külpolitikában ellentmondásos felfogású Churchill buzgón segédkezett az Európa tanács létrehozásában, az Attlee-kormány nem képviseltette magát a hágai konferencián, ahol Churchill elnökölt. I. 3. c A NATO Mint ismeretes, Nagy-Britannia számára kiemelt fontosságú volt a II. világháború után a tartós béke biztosítása, amely alapvető feltétele volt gazdasági konszolidációjának, így a nemzetközi nagyhatalmi szerepének visszaállításának. London az európai közös védelmi rendszer kiépítésében élen járt, Ernest Bevin ( ) külügyminiszter neve fémjelzi az megalakítás európai koordinációját. A keleti és nyugati blokkok egyre látványosabb elhatárolódása, a szigetország Európán kívüli felségterületein megingó pozíciója, és az amerikaiak aktív részvétele egyértelművé tették London számára az észak-atlanti szövetség létrejöttének előnyeit. Fontos volt Nagy-Britannia számára Görögország és Törökország bevonása, hiszen így biztonságban tudhatta volna a mediterrán térségben dédelgetett ambícióit. Tervét azonban éppen az USA húzta át, s ráadásul ismét kedveznie kellett angolszász barátainak, és jóváhagynia Olaszország felvételét. A NATO létrejöttének mérlegét így fogalmazta meg Davies külügyi államtitkár: A regionális csoportosulások nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy megvédjük a világ szabadon maradt részét az 13

14 agresszióval szemben, s lehetővé tegyük ebben a térségben a demokratikus államforma megőrzését. I. 3. d. A Schuman-terv és az ESZAK Az európai integráció alapkövét jelentő gondolat a francia Robert Schuman külügyminisztertől, és a szintén francia közgazdásztól, Jean Monnet-tól származott. Ekkorra Franciaországban egyértelmű törekvésnek számított az Európával való viszony erősítése. A francia álláspontot egyértelmű indokok alakították ki. Franciaország számára létkérdés volt a németekkel való viszony rendezése, a közös acél-és szénbányák felügyeletének kérdése, hiszen az nehéziparának, és közvetve nemzetbiztonságának is az alapját képezte, akárcsak Németországénak. Gazdaság- és külpolitikájának is szerves részét kellett, hogy képezze ez a téma, és meg is tett mindent, hogy támogatókat szerezzen gazdasági konszolidációjának védelméhez. Természetes, hogy francia kezdeményezésre jött létre az elsősorban a kényes terület felügyeletére hivatott szupranacionális alapon működő nemzetközi szervezet, az Európai Szén-és Acélközösség. Bár talált brit támogatókat az indítvány, az Egyesült Királyság nagy része nem nézte jó szemmel a nemzetek feletti jellegű integráció formálódását. A szigetország határozottan elutasította a csatlakozást, a következő indoklással: Az alapvető célt, mely szerint gazdasági haszon is származik a szénmezők felügyeletéből, és a közös gazdasági célok erre építéséből, nem érezhette az ország magáénak, hiszen akkoriban Nagy-Britannia jól el volt látva szénkészletekkel, és a Nemzetközösséggel való kereskedelem felvette a szén-és acélipar termékeit, azaz nem volt szüksége az európai piacra. Talán ekkor jogosak voltak Anthony Eden külügyminiszter ( ) szavai: Ez olyan valami, amit a zsigereinkben érzünk, hogy nem tehetünk meg. (Rapcsák, 2002:p.236) Az ESZAK később az európai integráció magja lett, melynek alapító tagjai a későbbiekben érezhették igazán, hogy jó döntést hoztak. Nagy-Britannia, az akkori legerősebb nyugat-európai ország nem érezte, s talán nem is érezhette hogy neki is ott lenne a helye a többi európai ország között. Így a brit történetírás joggal minősíti 1950-et annak az évnek, amikor a szigetország»lekéste az európai buszt«. (Egedy; 1998:p.238) 14

15 II.) EDEN HOMÁLYOS IRÁNYOK Sir Anthony Eden ( , Konzervatív) 15

16 II. 1. Angol-amerikai ellentétek és egy birodalom vége II. 1. a. Kína Az október 1-jén kikiáltott Kínai Népköztársaság okozta talán az első komoly nézeteltérést a szigetország és az Egyesült Államok között. Illetve mindenképpen ez volt az első eset, amikor a britek ki mertek állni az USA-val ellentétes álláspontjuk mellett. Bár Kína a szovjet típusú kommunizmus útjára lépett, ami önmagában is elég indok volt a kezdődő hidegháborúban álló Nyugat számára, hogy minden kapcsolatot megszakítson vele és elvárja ezt valamennyi, magát a nyugati civilizáció részének tekintő nemzettől. Nagy-Britannia esete ettől árnyaltabb volt. Kétségtelen, hogy nem szimpatizált a gondolattal, hogy Kínában kommunista rezsim uralkodjon, ám a már akkor is hatalmas kínai piacot magáénak tudó ország számára nagy gazdasági veszteséget jelentett volna, ha szó nélkül követte volna a kommunista-ellenes országok mutatta irányt. Bevin kezdettől fogva arra számított, hogy Kína előbb-utóbb a Szovjetunió vetélytársa lesz, s ezért kollégáinak azt fejtegette, hogy nem érdemes mereven elzárkózni a Pekinggel való együttműködéstől. (Egedy: 1998:p.238) Az angol politika számára elfogadható lett volna egy megfelelő diplomáciai kapcsolat, amely megengedte volna a térségben zajló kereskedelmének békés folytatását, és a volt gyarmatokkal fennálló hosszú távú kapcsolatai is biztonságban lettek volna. Ezért aztán Nagy-Britannia hivatalosan elfogadta Kínai Népköztársaságot, és az ENSZtagságának kérdésében, hogy a Nemzeti Kína (Kuomintang) képviselője, vagy az új népi Kína képviselője kapjon helyet az ENSZ Biztonsági Tanácsában, is igennel szavazott. Ez az angol lépés a legnagyobb visszatetszést az amerikaiakból és a franciákból váltotta ki. II. 1. b. Korea A koreai háborút a kommunizmus elleni harc erőpróbájának tekintő amerikaiak agresszív beavatkozásait a brit vezetés nem fogadta feltétlen bizalommal. London attól tartott, hogy a háború kiterjed, és beláthatatlan következményekkel jár. Ennek ellenére természetesen támogatásáról biztosította a Dél-Korea mellett kiálló amerikaiakat és nyugat-európaiakat. London komoly összegeket különített el 16

17 költségvetésében e célra, és katonákat is küldött a térségbe. Arra vonatkozóan is vannak azonban feljegyzések, hogy Mr. Attlee személyesen kereste fel az amerikai elnököt, hogy lebeszélje őt az atombomba Kína elleni bevetéséről. A brit vezetésnek fel kellett ismernie, hogy érdekein messze túlmutatnak azok az elkötelezettségek, amelyeket készségesen vállalt a háború utáni stabilizációhoz és a világhatalmi szerep restaurálásához nyújtott amerikai segítségért cserébe. Nagy-Britannia eddig kizárólag gazdasági és presztízsbeli oknál fogva kereste a szoros amerikai kapcsolatokat. Most azonban ennél jóval mélyebb indokokra kellett volna áment mondania: politikai, ideológiai és nem utolsó sorban erőpróba-ízű hatalmi viszályokra. Annak ellenére, hogy mint hamarosan kiderült az amerikai tervek számos fordulattal nem számoltak, és emiatt a háború nagyobb anyagi, emberi és időbeli veszteséggel járt, mint tervezték, a világhatalmi pozíciójuk hangyányit sem csökkent. A vártnál erősebb és nagyobb észak-koreai hadsereg, a kínai beavatkozás, a fellángoló, majd elvetett tervek egy atombomba ledobásáról, és egyéb akár bizonytalanságról is tanúskodó tényezők mind kevésnek bizonyultak ahhoz, hogy az USA ne váljon még elszántabb és még legyőzhetetlenebb hatalomnak. Ez természetesen azzal járt, hogy a hajdanán nagy nemzetközi tekintéllyel bíró nyugat-európai államokról alkotott kép tovább fakuljon. A kiszélesedő konfliktustól általános pánik tört ki Nyugat-Európában, katonai felkészültsége ezeknek az országoknak a II. világháború óta alig fejlődött (hiába volt atomfegyvere Nagy-Britanniának is, önállóan nem bírt olyan jelentőséggel, hogy katonailag az USA szintjére emelte volna), és mint ahogy az eddigiekből is kiderült, Nyugat-Európa az Egyesült Államok háta mögé húzódva figyelte a világméretű eseményeket. II. 1. c. India India, a Korona legszebb ékköve ( the Jewel in the Crown ) Nagy-Britannia számára nem csupán a gazdag brit birodalom egészét szimbolizálta, hanem valóban annak legkiemelkedőbb tagja volt. James Morris, brit történész így fogalmazott: Indiát szinte Anglia távoli részének tekintették, hiszen britek generációi nőttek fel a szubkontinensen. És még többen töltötték életüknek kisebb vagy nagyobb részét Indiában, katonatisztektől misszionáriusokon át férjvadászatra érkezett lányokig. ( ) És akkor még nem is említettük Indiának a brit gazdaságban betöltött szerepét (Egedy,1998:p.136). 17

18 Amikor a II. világháború után megkezdődött a gyarmati rendszer felbomlása, London mondhatni okosan cselekedett. Churchill ugyan már a függőségben lévő országok szuverenitásának elősegítését megcélzó Atlanti Charta aláírásakor megjegyezte, hogy ezt csupán az európai országokra kell érteni (tehát felfogásában e dokumentum aláírásával gyakorlatilag csak a Szovjetunió által megszállt országok segítése mellett állt ki). Híressé vált mondata jól tükrözi az angol hozzáállást. Nem azért lettem Őfelsége miniszterelnöke, hogy a brit birodalom felszámolásánál elnököljek. (Egedy, 1998:p.240) A dekolonizáció természetesen nem volt ínyére a briteknek, ám azzal is tisztában voltak, hogy a gyarmatok önállósodási törekvéseit csak nagy veszteségek, újabb harcok, háborúk és agresszió árán tudnák legyőzni, (ha egyáltalán le tudnák győzni) amire Nagy-Britanniának ekkor egyáltalán nem volt szüksége. Innen ered az a brit hitvallás, hogy ami elkerülhetetlen, annak az élére kell állni (Egedy,1998:p.240). Vagy ahogyan Lord Ismay vezérkari főnök fogalmazott: A tüzet azelőtt kell eloltani, mielőtt az a lőporraktárhoz ér, különben az egész hajó a levegőbe repül. (Sipos, 1994:p.168) Így London domíniumi rangot adott Indiának, amely a róla levált Pakisztánnal együtt a Nemzetközösség tagja maradt. India és a térség egyéb országainak elvesztésével gyakorlatilag megszűnt az ázsiai brit gyarmatbirodalom. A Nemzetközösség kérdése a jövőben, sőt ma is meghatározó Anglia számára, tehát érthető, hogy annak idején miért nem avatkoztak olyan harcokba, mint Franciaország. A legbecsesebb francia gyarmat Algéria volt, és az anyaország hajlandó volt lemondani a többi térségbeli országról (pl. Marokkóról, Tunéziáról, mely 1883-tól március 20-ig volt francia protektorátus), azért, hogy energiáit Algériára összpontosíthassa katonát vezérel a térségbe, és az áldozatok száma magas. II. 1. d. Szuez Mondhatni, Egyiptom kétségtelenül sajátságos függetlenségi törekvéseinek telt be a brit pohár. Az eddigi veszteségeket igyekezte diplomatikusan, a hosszú távú érdekeket figyelembe véve kezelni. Most azonban úgy tűnt, a szuezi fiaskóban akarnak az angolok megfizetni valamennyi őket ért sérelemért, és keserűségért. Találóan vonult be a brit történetírásba, hogy a szuezi fiaskót az okozta, hogy egy egyiptomi ezredes megcsavargatta a brit oroszlán farkát (Rapcsák, 2002:p.239) 18

19 Nasszer, új egyiptomi ezredes erős nemzeti tudatának úgy akart érvényt szerezni, hogy hatalmas beruházást tervezett. A Níluson Asszuánnál gátat kívánt építtetni, hogy az öntözött terület kiterjedését növelje. Hiába fordult az amerikai Eisenhower elnökhöz anyagi támogatásért, megtagadta tőle (az arab ország erős szovjet kapcsolatai miatt), majd követték példáját az érintett nyugat-európai országok is. Ekkor Nasszer az angolok és franciák nagy felháborodására úgy határozott, hogy az angol-francia ellenőrzés alatt álló Szuezi-csatornát működtető társaság államosításával teremti meg beruházásához a fedezetet. A brit reakció elhamarkodott volt, és nagy hibát vétett Túlbecsülte ismét az amerikaiak együttműködési készségét. Az amerikaiak alapvetően nem bizonyultak a gyarmati függőség hívének, bármilyen demokratikus is legyen az. Ez kiderült már a kínai esetből és az Atlanti Charta korai (1941. augusztus 9 12.) kezdeményezéséből is. Ennek egyik legfőbb oka az volt, hogy maga az USA is igényt tartott ezeknek a térségeknek a piacára, és politikája szerint liberálisabb, főként gazdasági alapokon nyugvó kapcsolat kialakítására törekedett az európai hatalmak múlt századi, aránytalan erőviszonyokon alapuló felfogásával ellentétben. Az amerikai vezetés például semmi kivetnivalót nem talált Nasszer javaslatában, miszerint a tulajdonosokat kompenzáció illeti meg. (Egedy; 1998:p.261) Másrészt nem szabad elfelejteni, hogy Amerika választások előtt állt, és ezúttal igyekezett csínján bánni a koreaihoz hasonló intervenciókkal. Eisenhower kifejezett figyelmeztetése ellenére a britek úgy gondolták, az USA nélkül is képesek megbirkózni a feladattal, ám ebben tévedtek. Hamarosan felismerte azonban a brit kormány, hogy szövetségesre azért mindenképpen szüksége lesz. Nem kellett messze mennie segítségért. A térségben még inkább érdekelt Franciaország már ugrásra készen állt, hiszen az algériai és marokkói események után még érzékenyebben érintette a dolog, mint Nagy- Britanniát, illetve Franciaország azért is ellenségének tekintette Nasszert, mert támogatta az algériai felkelést. (Egedy; 1998:p.261) A tervek középpontjában a britek azon szándéka állt, hogy a támadást rendfenntartásnak kell beállítani. Egyiptom örök ellenfele, Izrael megfelelő okot adott erre. A látszat kedvéért Izrael szembefordult Egyiptommal, hogy aztán angol-francia szóra békében visszavonuljon, és Egyiptomot amely a várakozásoknak megfelelően nem vonult vissza a rendfenntartók lerohanhassák. 19

20 A fenti két tényező a brit politika hibáiból eredt. Azonban külső, előre nem látható tényezők is súlyosbították a helyzetet. A már akkor megfelelő küldetéstudattal rendelkező ENSZ felszólította az angol és francia csapatokat arra, hogy szüntessék be a harcot. Még az USA is megszavazta az azonnali tűzszünetre való felszólítást. Egy párhuzamosan történő esemény, a magyarországi szovjetellenes forradalom hatására a szuezi események is más megvilágításba kerültek. Olyan vádak érték az angol-francia csapatokat, hogy rossz példát mutatnak a Szovjetuniónak, azt sugallják, hogy más országok elnyomása nem elítélendő. Az ENSZ ezt az álláspontot vitte keresztül, amikor átvette a rendfenntartó szerepét, és a brit katonákat visszavezényelték Egyiptomból. Nagy-Britannia nem csak nemzetközileg szigetelődött el (ami hovatovább önmagában is végzetes esemény volt számára), hanem a már-már stabilizálódni látszó belpolitikája is felkavarodott. Pénzügyi válságba kergette kincstárát, és különböző bélyegeket kapott a londoni vezetés. Eden miniszterelnök számára személyes bukást is jelentett a szuezi fiaskó, hiszen külügyminiszteri múltjából adódóan személyes ügyének tartotta, hogy kormányfőként is az ország nemzetközi megítélésének javításán fáradozzék. Egyes vélemények szerint ez nagy hiba volt a miniszterelnök részéről. A neves angol publicista, Noel Barber szerint Szuez politikai ajándék volt Hruscsov számára. (Egedy; 1998:p.263) II. 2. A brit reakció Összefoglalva azt állapíthatjuk meg, hogy a fenti események mind egy irányba mutattak. Sajnos ez az irány mint ahogy már láthattuk is nem volt egyértelmű a vezetés számára. Mr. Eden szárnypróbálgatásai csak felerősítették a II. világháború utáni brit ambíciókat, melyek a nemzetközi hatalmi rang megtartására irányultak. Hiába reagált a vezetés a körülményekhez képest legjobban a gyarmatbirodalom egyértelmű felbomlására. Az ami elkerülhetetlen, annak az élére kell állni mottó alatt tett lépések valójában jól indultak. Ismét ellentmondás feszült a brit politikában, ami érthető: kényszerből cselekedett. London tudta, hogy a gyarmatokat nem tarthatja meg eredeti minőségükben, hát reformokat alkalmazott. Ezek a reformok azonban úgy működtek volna tökéletesen, ha a régi gyarmattartó felfogást is megreformálják. Mint láthattuk, ez nem történt meg. Talán nem túlzás azt mondani, hogy az amerikaiak egyre elsöprőbb nemzetközi szerepe, és egyre egyértelműbb világhatalmi pozíciója a briteket viszont egyre 20

21 meggondolatlanabbá tette. Az USA-val való többnyire szélsőségek között váltakozó kapcsolata túl mélyen meghatározta a brit vezetés gondolkodását, annak ellenére, hogy egyre több amerikai jel utalt arra, hogy az USA számára Nagy-Britannia csupán egy potenciális szövetséges, akit elő lehet venni, ha szükség van rá. Látványos párhuzam vonható ismét Franciaországgal. A szuezi események hatására gyakorlatilag azonos (negatív) nemzetközi megítélés alá eső két ország (Nagy-Britannia és Franciaország) különböző módon igyekezett kilábalni a kedvezőtlen képből. Franciaország látván, hogy a tengereken túli területeken régi hatalmát elveszítette véglegesen Európa felé irányította figyelmét, gazdasági céljait Európával kívánta elérni. Ezért döntött úgy, hogy az európai integrációt teljes vállszélességgel támogatja, hogy a közös gazdasági célok, és együttműködés keretében lehetősége nyílik arra, hogy a német gazdaságot szemmel tartsa, és mi több, profitáljon belőle. Az ugyanis már ekkor egyértelmű volt, hogy a német gazdaság minden akadályoztatás ellenére is hamarosan ismét eléri a többi európai nagy állam szintjét. A franciák ezzel is számoltak. A nem sokkal ezután induló EGK legnagyobb alapító tagjává válhatott, és olyan kedvezményeket szerzett magának, ami még évtizedekkel később is éreztette hatását. III.) MACMILLAN A VÁLTOZÁS SZELE Harold Macmillan ( , Konzervatív) Mr. Eden bukása után az ország előtt álló feladatok az alábbiak voltak: Az általános belpolitikai helyzet stabilizálása, a hazai elvárásoknak való megfelelés. Az amerikai viszony rendezése. (Az eddigi 1. kör) Az európai viszony rendezése. (Az eddigi 3. kör) 21

22 III. 1. Macmillan atlanti relációi Az új miniszterelnök, Harold Macmillan ( ) félig amerikai származású volt, és a II. világháborúban együtt szolgált Eisenhowerrel a mediterrán térségben, és személyes jó barátok lettek. Ez természetesen az atlanti kör helyreállításában sokat segített. Mr. Macmillan kifejezetten amerikai-barát politikusnak bizonyult, ami adott helyzetben nem volt szerencsés. Az 1946-ban aláírt MacMahon-törvényt amely megtiltotta, hogy idegen országba nukleáris rakétákat telepítsenek feloldották, ami a briteket a későbbiekben ellentmondásos helyzetbe hozott. III. 2. Macmillan és az európai kör Az európai körben is rendet kellett tenni, hiszen ekkorra már az EGK megalakult. Mint azt a mellékelt ábra is mutatja, a britek sokáig nem vették komolyan, hogy jól működő integráció jöhet létre a Németországtól tartó országok erőfeszítéseiből. A szabadkereskedelmi övezetre azonban Angliának is szüksége volt. Az atlantizmusa azonban most is erősebb volt, mint az Európára való ráutaltsága. A Nemzetközösséggel zajló kereskedelme még mindig fölötte állt annak, amit az európai integráció nyújthatott. Nagy-Britanniának teljes vámot kellett volna alkalmaznia a külső országokkal szemben, amit egyszerűen nem tehetett meg, hiszen a volt gyarmatokkal kölcsönös kedvezményekben részesítették egymást. Így találhatott piacot saját termékeinek is. Mr. Macmillan szavaival: Nem várhatjuk el a Nemzetközösség országaitól, hogy kedvezményes elbánásban részesítsék exportunkat, ha mi teljes vámot számítunk az ő termékeikre Ez az akadály, még ha több nem is lenne, önmagában is eléggé meghiúsítana minden olyan javaslatot, hogy az Egyesült Királyság csatlakozni próbáljon az Európai Közös Piachoz. Ekkor még túl értékesnek bizonyult az angolok számára az a tény, hogy a dekolonizáció ellenére képes volt megtartani azt az előnyös gazdasági kapcsolatot, amely miatt a gyarmatok mindig is fontosak voltak a szigetországnak. Nagyban hozzájárult a miniszterelnök és az egész brit vélemény kitartó elzárkózásához az a tény is, hogy Mr. Macmillan első miniszterelnöksége idején nagyon jó időszaka volt az országnak. Macmillan egyik leghíresebb mondata így hangzott: Valljuk be őszintén: Az ország nagy részének sohasem volt ilyen jó dolga. ( Let us be frank about it: most of our people have never had it so good. ( Talán még mindig érthető, 22

23 hogy Mr. Macmillan a Római Szerződés aláírását követő sokk ellenére sem kívánt beállni a sorba. (Lásd 2. táblázat) Fontosabb feladatának tartotta Nagy-Britannia még most is, hogy a hadseregét erősítse, a szuezi fiaskóból tanulva között közel 3 milliárd fontot költött katonai erősítésre. Az évtized elejéről az évtized végére történő változás Bérnövekedés (iparban foglalkoztatottak) 90% Gépkocsik száma 250% Televíziókészülékek száma 200% 2. táblázat: Jóléti mutatók a Macmillan-kormány idején (Forrás:Egedy, 1998:p.280) Tehát hiába történtek meg a fenti események, hiába mutattak egyértelműen új irányt Anglia számára, nem változott semmi. Ahogy a Spectator című lap megállapította: Az igazi meglepetés az, hogy Szuez és következményei milyen csekély hatással voltak a brit politikai színpadra (Egedy; 1998:p.277). Egy másik megállapítás talán még találóbban foglalja össze az Egyesült Királyság ekkori állapotát: elvesztett egy birodalmat, és még nem talált magának (új) szerepet. A sors fintora, hogy ezt az amerikai Dean Acheson külügyminiszter mondta december 5-én. Majd így folytatta: elvesztette azt a szerepet, hogy önálló hatalomként kíséreljen meg működni, azaz azt a szerepet, hogy független maradjon Európától; azt a szerepet, hogy egy»nemzetközösség«vezetője legyen, amelynek nincs politikai struktúrája vagy egysége vagy ereje nos ez a szerep most van eltűnőben. (Rapcsák, 2002:p.245) Mr. Macmillan második miniszterelnöksége alatt azonban változások léptek életbe. A Supermac néven emlegetett miniszterelnök átértékelte a három kört. Valóban eljött végre annak az ideje, hogy az angol vezetés azt is belássa, különböző behatások nyomán, hogy az Acheson által korábban megfogalmazott új brit szerepet nem kell tovább keresni, hiszen eddig csupán nem látta a fától az erdőt. A nézetváltást sok tényező siettette. III. 3. A változás szele 23

24 A Nemzetközösségben tovább folytatódtak a függetlenségi törekvések, és az ún. harmadik szakaszban ( , Sipos felosztása) a britek elvesztették afrikai gyarmataikat is. Mr. Macmillan 1960 januárjában mondott híressé vált beszédét jegyzik ma is a gyarmatok önállósulási szándékának anyaországok általi elfogadásaként: A változás szele fúj végig ezen a kontinensen, és akár tetszik, akár nem, a nemzeti öntudatnak az ilyen mértékű megerősödése politikai tény ( Ekkorra belátta London, hogy a Nemzetközösség rendkívül fontos szerepet fog ugyan betölteni a jövőben is, az azonban naivság lenne, ha külpolitikájában továbbra is foggal-körömmel védené a volt gyarmatok adta pozíció létjogosultságát. Nem is beszélve arról, hogy a függetlenségüket elnyert gyarmatok kivétel nélkül mind arra törekedtek, hogy újabb gazdasági partnerek után nézzenek. Anglia nem bizonyult hosszú távon kizárólagos kedvezményezettnek. Az önállósulni vágyó államok ráébredtek, hogy jobb feltételeket remélhetnek más országokkal folytatott kereskedelemben, melyet nem bélyegez meg a gyarmati múlt, ahogyan Anglia esetében. III. 4. Beválik az európai busz Egyre nyilvánvalóbban mutatták a gazdasági számok, hogy az EGK-ban jobban boldogulnak a hatok, mint előtte külön-külön. (Lásd 3. táblázat) Nagy-Britannia gazdasági helyzete viszont romlóban volt, hiszen a korábbi sikerek rövidtávon működtek csupán. A korabeli angol gazdaságpolitikára jellemző stop and go periódusok gyakran váltották egymást hol megszorításokat, hol nagyvonalú jóléti intézkedéseket foganatosított a kormány, attól függően, hogy a költségvetési mérleg hogy állt. Export mennyiségének változása Exportárak változása Nagy-Britannia 48% 19% Franciaország 136% 3% Németország 233% 7% 3. táblázat: Exportnövekedés a számok tükrében Európa három nagy országában, 1953 és 1964 között.(forrás: Egedy, 1998:p.287) 24

25 Míg korábban Mr. Macmillan nyilatkozata alapján úgy látszott, hogy nem az EGK majdani gazdasági erejétől tartanak a britek, hanem sokkal inkább attól, hogy a miniszterelnök szavaival az Egyesült Államokkal meglévő különleges kapcsolatunk veszélyeztetve lenne, ha az Egyesült Államok azt hinné, hogy befolyásunk kisebb, mint az Európai Közösségé (Rapcsák, 2002:p.241). Most, hogy az amerikai különleges kapcsolat is számtalan alkalommal szenvedett csorbát, különösen a függetlenségi törekvések során, úgy tűnt, Angliának véglegesen el kell határoznia magát, és kiválasztani egy végleges együttműködési formát Európával. A három churchilli körben tehát ismét sorrendcsere ment végbe: Az első helyen továbbra is az atlanti kapcsolatok állnak, míg az európai kör a második helyre lépett, maga mögé taszítva a Nemzetközösséget. III. 5. Európai Nemzetközösség? Az európai kör előléptetését érdekes módon valósította meg London. Nem az EGK felé nyitott, ahogyan ésszerű lett volna, hanem azt ellensúlyozandó, az EGK-n kívüli országokkal keresett kapcsolatot, hogy létrehozza saját szabadkereskedelmi társulását. Itt rendkívül élesen kirajzolódik a hagyományos brit gazdaságpolitikai gondolkodásmód: A Nemzetközösséghez hasonló funkcióval bíró terület létrehozása volt a cél, természetesen Londonnal a középpontban. Az EFTA (Norvégiával, Svédországgal, Dániával, Svájccal, Portugáliával és Ausztriával január 4-én) Nagy-Britannia szemszögéből sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, ugyanis ahogyan várható volt Nagy-Britannia benefitált a legkevesebbet a közösségből valamennyi tagországhoz képest. Az EFTA önmagában nem veszélyeztette az EGK-t, nem bizonyult ellenfélnek. Azt viszont elérte, hogy az amerikai vezetés számára Európát blokkokra osztotta, így mintha a szigetország maga alatt vágta volna a fát az új, kevésbé angol-barát Kennedy elnök az egyszerűség kedvéért kénytelen volt Európát egyetlen partnerként kezelni. Nem állt szándékában többé egyes országokkal külön-külön számolni, és különösen az egyre terhesebbé váló Angliával nem. III. 6. Egy miniszterelnök ambíciói Az első csatlakozási kísérlet 25

26 Ebben az időszakban Mr. Macmillan helyzete már nem volt olyan rózsás, mint első ciklusa alatt, így egy nagyszabású programra volt szüksége, amellyel ismét népszerűvé tehette magát. Nem is beszélve arról, hogy Mr. Macmillan jó diplomatának tartotta magát, és úgy hitte, nagy delegációk vezetése, fontos kapcsolatok felvétele a feladata. (Többek között ez a motívum vitte arra, hogy Hruscsovhoz utazzon Moszkvába, majd megszervezze a szovjet államfő amerikai látogatását is.) Az Európa felé fordulás erre megfelelő volt. Így 1960 augusztus 1-jén soha nem látott mértékű kormányátalakítást eszközölt, minden pozícióba Európa-párti politikusokat ültetett. Új, minisztériumot alakított, az Európai Hivatalt, és kinevezte Edward Heath-t, a kormánypárt korábbi parlamenti frakcióvezetőjét Európaminiszterré. E példátlan tisztogatás miatt keresztelte át a brit nép Harold Macmillant Supermac -ről Mac, the Knife -ra ( A tisztogatásra azért volt szükség, hogy a kormány megszavazza a csatlakozási kérelem benyújtását. Új kormánya ezt meg is tette, és elkezdődhettek a tárgyalások az EGK-hoz való csatlakozás lehetőségéről. III. 6. a. A belföldi fogadtatás Mr. Macmillan kínosan ügyelt arra, hogy tervét óvatosan tálalja az Európáért egyáltalán nem rajongó szigetországban. A gazdasági előnyöket hangsúlyozta, és egyetlen szót sem ejtett politikai együttműködésről, vagy az önállóság feladásáról. A francia körökben egyre élesebben kirajzolódó követendő cél, a szupranacionalitás elvének kérdésében Mr. Macmillan nem foglalt állást, illetve úgy tett, mintha az nem is létezne. A miniszterelnök taktikája az volt, hogy az intézményt kicsinyítendő az Európai Gazdasági Közösség (European Economic Community) kifejezés helyett következetesen a Közös Piac (Common Market) kifejezést használta (Rapcsák, 2002:p.243). III. 6. b. A francia fogadtatás A köztudottan anglofóbiás De Gaulle francia elnöktől nem volt meglepő, hogy árgus szemekkel figyelte a szigetország szándékait, és hamarosan fel is ismerte Mr. Macmillan valamennyi óvatos manőverét és hogy miért nem érint bizonyos témákat a 26

27 brit politikus a tárgyalások során. Ennek ellenére a francia elnök nyitott volt a brit tárgyalásokra, hiszen a britek amerikaiakkal való különleges kapcsolatának romlásának ő maga is tanúja volt, és reményeket táplált afelé, hogy a britek végül Franciaország felé fordulnak. De Gaulle jól tudta, hogy Nagy-Britannia fontos és erős partnere lehet az Egyesült Államokkal szemben, és hogy Európa egyesítése csupán Anglia bevonásával képzelhető el. Érdekében állt, hogy közös nukleáris programot dolgozhasson ki Londonnal, hogy Anglia azt ne Washingtonnal tegye meg. A francia elnök jó jelnek tekintette, hogy a Blue Streak nevű brit rakéta kifejlesztését pénzügyi okoknál fogva a britek nem tudták befejezni, az amerikai Skyboltot pedig az USA hagyta abba. Annak ellenére, hogy a tárgyalások során a miniszterelnök ezer jelét adta a hagyományos brit vonakodásnak, De Gaulle akkor fordult el végleg az angoloktól, amikor a nukleáris fegyverek kérdésében Mr. Macmillan csalódást okozott neki decemberében Macmillan kifejezte a lehetőségét a brit-francia nukleáris együttműködésnek, majd néhány nap múlva elkötelezte magát Kennedy elnökkel a híres Polaris típusú rakéták Nagy-Britanniába helyezéséről, és arról is megegyezés született, hogy nemzeti válsághelyzetben Anglia az USA jóváhagyása nélkül is használhassa azokat. (Egedy, 1998:p.290) De Gaulle ezek után január 29-én megvétózta Nagy-Britannia EGK-tagságát. Hozzá kell tennünk, hogy De Gaulle-nak az angolokkal szembeni kezdeti optimizmusa a választási küzdelmeinek fényében volt olyan erős. Ekkor szavaztatta meg az elnök népszavazással történő megválasztását. Amikor győzelemre vitte kormányát, és az angol-párti politikusok ellenzékbe kerültek, De Gaulle biztonsággal kifejezhette a britekkel szembeni valamennyi aggályát. III. 6. c. A német fogadtatás Konrad Adenauer német kancellár nem fogadta kitörő lelkesedéssel a britek csatlakozási szándékát. A francia kapcsolatoktól sokat váró német vezetés attól tartott, hogy a franciák a britek felé fordulnak, és ezzel elveszíti eddigi kényelmes pozícióját. Az amerikai Polaris-egyezmény azonban a németek malmára hajtotta a vizet, ugyanis a csalódott De Gaulle január 22-én aláírta a német kancellárral a francia-nyugatnémet együttműködési szerződést, közvetlenül azután, hogy a Polarisegyezmény megszületett. 27

28 III. 6. d. Az amerikai visszhang Az amerikaiak a különleges kapcsolatra építve úgy remélték, hogy a britek az európai családba való belépéssel az USA segítségére lesznek abban, hogy az erősödő, francia-német együttműködésen alapuló új versenytársat féken tartsa. Az USA nem titkolt szándéka volt az is, hogy a britek révén európai berkekben befolyást nyerjen magának. III. 7. De Gaulle vétójának értékelése Nagy-Britannia ekkor nem válhatott tehát az Európai Gazdasági Közösség tagjává. Harold Macmillan miniszterelnök január 30-án, a vétó megtörténte után hazatérvén így értékelte az eseményt: rossz nekünk, rossz Európának, és rossz az egész szabad világnak (Egedy,1998:p.291). Az első angol próbálkozást általánosan túl gyengének tartja a szakirodalom ahhoz, hogy De Gaulle-t, aki az akkori Európa legkarakánabb politikusa volt, meggyőzhette volna. Egedy Gergely szavaival élve: az Európának addig háttal álló szigetországnak rá kellett döbbennie, hogy nem elég, ha csak egyszerűen megfordul. (Egedy; 1998:p.291) A kezdetektől megfigyelhető volt, hogy Mr. Macmillant a személyes dicsőségen kívül nem sok tényező hajtotta, és tudta azt is, hogy egy árnyalatnyival sem csökkentheti országa szuverenitását a tárgyalások során. Ilyen feltételek mellett aligha születhetett volna pozitív eredmény. De Gaulle arra is számított, hogy Anglia tovább folytatná amerikai szövetségesével a háború óta fennálló különleges kapcsolatát, ami egy EGK-tag ország esetében nem helyénvaló. Egyenlőtlen esélyeket teremthetett volna a közösségen belül, ami hosszú távon nem felelt volna meg a közösség alapelveinek. A francia államfő attól tartott, hogy a britek túlságosan lojálisak maradnak Washingtonhoz, és a háború óta számtalanszor elkövetett hibákat, melyek gyakran az amerikai jóindulat elnyerése miatt történtek, ezentúl is el fogják követni, magukkal rántva most már az európai országokat is. De Gaulle ezt a következő módon fogalmazta meg: a brit belépés egy kolosszális atlanti közösség létrejöttét jelentené amerikai függőség és vezetés alatt, amely hamarosan teljesen lenyelné az egész Európai Közösséget. (Rapcsák, 2002:p.244)) De Gaulle indokai mögött azonban 28

29 mélyen ott lapult az amerikaiakkal szembeni ellenséges indulat is. Ahogyan január 14-én nyilatkozata is elárulja, miszerint az Egyesült Királyság kvázi áruló, és befogadásával az EGK az Egyesült Államok trójai falovát fogadná be. A többi európai ország nem értett egyet a vétóval. Okaik között egyértelműen az állhatott, hogy a francia dominancia ellenpontjának tekintették volna a jelölt szigetországot. Washington De Gaulle szavait burkolt támadásnak tekintette, és a megalakuló francianémet tengely pedig aggályokkal töltötte el, annak ellenére, hogy az angolokat még mindig biztos partnerének tudhatta. Mr. Macmillan nyitása összességében mint már annyiszor az 1945 utáni brit történelemben elindíthatott volna egy közeledési folyamatot, melynek eredményeképpen Nagy-Britannia hamarosan az EGK teljes jogú tagjává válhatott volna. A bizonytalan lépés mögött húzódó csúfos kudarc azonban, melyet, a miniszterelnök személyes ambíciói motiváltak, ismét romba döntötte mindazt, amit a tárgyalások során elértek, és London teljes hátraarcot parancsolt ismét az angol népnek. Ismét a startvonalhoz állt Anglia, ismét újra kellett gondolnia külpolitikáját. IV.) WILSON A LEJTŐN LEFELÉ Harold Wilson ( ; , Munkáspárt) Mr. Macmillan kormánya hamarosan megbukott, és az 1964-ben hatalomra jutott Labour Party előtt ismét komoly feladatok álltak. Harold Wilson ( ) miniszterelnök fiatalos lendülettel veselkedett neki, hogy a konzervatívok által hátrahagyott rendetlenséget eloszlassa. Ez a rendetlenség sajnos igen sokrétű volt, és a szükséges stabilizációs intézkedéseket megfontoltan, szakszerűen, és mindenekelőtt fájdalommentesen kellett megtenni. Látni fogjuk, hogy a brit gazdaság ekkor érte el azt a pontot a második világháború óta, amikor komoly gondokra komoly válaszokat kellett adni, különben végzetes hibák születtek volna. A háború 29

30 óta a gazdaságpolitikát a stop and go politikája vezérelte, vagyis a megszorítások csak átmeneti jellegűek voltak. A háborúban megfáradt országot eddig egyik kormány sem merte hosszú távon sanyargatni a húzd meg politikájával. Ugyanakkor ezért volt hullámzó és kiszámíthatatlan a brit gazdaság teljesítménye, ezért nem volt olyan mértékű gazdasági növekedés, mint az EGK országaiban, ahol szigorú célkitűzéseknek kellett mindenáron megfelelni, illetve ezért nem festett már olyan biztatóan Nagy-Britannia a nemzetközi színpadon sem, mint korábban. A Labour Party részéről megfontolt lépéseket, és tudatos politikát várt az ország. IV. 1. A gazdasági helyzet A Macmillan-kormány súlyos gazdasági deficitet hagyott a Munkáspártra. Így a Wilson-kormány leginkább merész megszorításairól lett híres, bár választási ígéretei nem erről szóltak. Jólétet, a szakszervezetekkel való együttműködést, és stabil gazdaságot hirdetett. Ezzel szemben már a hivatalba lépése után tíz nappal 15%-os különadót vezetett be csaknem valamennyi importárura, ami a közös piac tökéletesítésén munkálkodó európaiak szemével nézve egyáltalán nem volt okos lépés. A személyi jövedelemadó drasztikus növelése pedig hazai berkekben okozott mély gondokat. A súlyos pénzügyi problémák enyhítésére a Bank of England három millió dolláros kölcsönt vett fel, ami megoldást nyújtott rövid távon. Az évek óta irreálisan magas árfolyamon parádézó fonthoz azonban senki nem akart hozzányúlni. Jóllehet két magyar származású tanácsadója, Lord Balogh Tamás és Lord Káldor Miklós kezdettől fogva erre biztatta Mr. Wilsont, ő hallani sem akart róla. Számára legfontosabb a fizetési mérleg hiányának megoldása volt, és meggyőződése volt, hogy a hagyományos megszorító intézkedésekkel célt fog érni. Deflációs intézkedései közé tartozott továbbá a forgalmi adó növelése, a benzinre és a szeszes italra bevezetett külön adó, és korlátozta a külföldre vihető font összegét. A legnagyobb felháborodás a hat hónapra befagyasztott bérek és fizetések kapcsán robbant ki, és ekkor romlott meg a Wilson-kormány viszonya a szakszervezetekkel. James Callaghan, a Labour pénzügyminisztere ( ) szavaival: intézkedéseink megteszik azt, amire a kormány számított, vagyis helyreállítják pozícióinkat a külvilágban, bár itthon kissé megkeserítik napjainkat. A deflációs intézkedések számokban érzékelhetők leginkább ről 1965-re az infláció 4,65%-kal növekedett, majd a következő 2 30

31 évben 4,89%-os és 4,21%-os változás lépett életbe. A katonai kiadások terén is megfigyelhető a korlátozás: Ekkor vonták egy minisztérium alá a haditengerészeti, légügyi és a hadügyi minisztériumot Védelmi Minisztérium név alatt (Ministry of Defence). A fenntartással kapcsolatos költségek megnyirbálása önmagában nem volt elegendő. Lojkó szerint ettől kezdve szinte nem virradt olyan nap a Wilson-kormány életében, amely ne hozott volna egy újabb rossz hírt, válságot (Lojkó, 1997:p.7). A kereskedelmi deficit 1967 szeptemberéről októberre 46 millióról 107 millióra nőtt, a munkanélküliség pedig a háború óta soha nem volt ilyen mértékű. (Egedy; 1998:p.307) 1967-ben aztán tarthatatlanná vált a font katasztrofális helyzete, ami nagyban köszönhető az év nyarán kirobbant hat napig tartó arab-izraeli háborúnak, mely alatt egyrészt lezárták a Szuezi csatornát, így a britek kereskedőhajói leálltak, ami nagy kiesést jelentett. Másrészt pedig az arabok szüneteltették a nyersanyagszállítást mindazon országoknak, amelyek bármilyen módon támogatták Izraelt. Ekkor Mr. Wilson rászánta magát, és 1967 november 18-án 14,3 %-kal leértékelte a fontot. Ezután 2 dollár 80 cent helyett 2 dollár 40 centet ért egy font. Mr. Wilson egyik leghíresebb beszédét ekkor mondta el, mely szerint ez persze nem jelenti azt, hogy a font itt, Nagy-Britanniában, az Önök zsebében, pénztárcájában, vagy bankjában kevesebbet érne ( Újabb, 3 milliárd dolláros hitel érkezett a központi bankhoz, így lassan sikerült stabilizálni a helyzetet. Összefoglalóan a Wilson-kormány gazdaságpolitikai lépéseiből azt a következtetést lehet levonni, hogy mivel hatalomra jutásukkor nem rendelkeztek az adott gazdasági helyzetben realizálható stratégiával, javarészt tűzoltást végzett, annak ellenére, hogy elődeivel ellentétben legalább egyértelműen megfogalmazta, és következetesen bevezette a kívánt megszorító intézkedéseket. A brit gazdaságon azonban már ezek a hagyományos módszerek nem segítettek. A korábbi kormányoknak lettek volna ezek a feladatai, és Mr. Wilsonnak már sokkal előrelátóbb módon kellett volna cselekednie. Többek között gyors megoldást jelentett volna a font időben történő leértékelése. Így a szigetország gazdaságában régóta szemmel követhető lemaradás az EGK-hoz képest konszolidálódott, és gazdasági okot adott a csatlakozási igény újabb benyújtására. IV. 2. A kulturális forradalom 31

32 A Wilson-kormány népszerűtlen intézkedéseit tovább bonyolította a szigetországot behálózó új jelenség, amely valahol a Beatles, és a Dühöngő ifjúság (John Osborne: Look Back in Anger) vonalán indult, és a lázadás korszaka lett. Egy korszak, amely gyökeresen megváltoztatta az angol gondolkodásmódot. A viktoriánus Anglia végleg leköszönt, és erre a magával javarészt semmit sem kezdő ifjúság szélsőségesen büszke volt. A jelenség végiggyűrűzött az egész társadalmon, és a laza, szókimondó mentalitás egyik fő pillére lett az establishment -ellenesség, a kormányhivatalok, a politikusok, és maga a királyi család kíméletlen kritizálása. A Beatles dalaiban sokan véltek politikai utalásokat (is) felfedezni. Amiben kétségtelenül volt valami. Például a Taxman (Adószedő) című számában Wilson és Heath is helyet kapott. (Sorry, Mr. Wilson, hello, Mr. Heath.) A szöveg közvetlenül ugyan a Beatles ekkor már hatalmas jövedelmére kivetett csillagászati összeget kitevő adója ellen íródott, könnyen általánosítható volt: One for you, nineteen for me, I m the taxman. (Egy jut neked, tizenkilenc nekem. Én vagyok az adószedő). (Molnár Molnár,1986:p.148) A briteket nem lehetett tovább az orruknál fogva vezetni, és véleményükre minden körülmények között számítani kellett. IV. 3. A nemzetközi politika A Macmillan-féle csatlakozási kísérlet kudarca után ismét a szigetországra vetődött minden nemzetközi szem, az volt a kérdés, vajon hogyan folytatja külpolitikáját ezek után az új kormány? Ezúttal milyen rangsorban áll fel a három körben? Mr. Wilson sajnos teljesen tévesen értékelte De Gaulle vétóját. Ő is abban a tévhitben élt, hogy Nagy-Britannia még mindig alkalmas nemzetközi szerepének betöltésére, így külpolitikájában is visszakanyarodott a háború végi viszonyokhoz. Rapcsák szerint ez a hozzáállása tükröződött abban is, hogy olyan sokáig nem szánta rá magát a nagyhatalmiság egyik legfőbb státusszimbólumának, a fontnak a leértékelésére. (Rapcsák, 2002:p.246) Mr. Wilsontól származik az a mondat, hogy vagy világhatalom vagyunk az egész világra befolyással, vagy semmi. A Munkáspárt gyakorlatilag Mr. Attlee óta semmiben sem változott. A három kört ugyanúgy ítélte meg a munkáspárti kormány most, az EGK-hoz való csatlakozási kísérlet után is, mint 1945-ben. 32

33 IV. 3. a. Az atlanti kör A három kör közül a legelső helyre állította a churchilli különleges kapcsolatot az USA-val, azzal a módosítással, hogy ő már nem csupán különlegesnek nevezte a kapcsolatot, hanem szorosnak (close), azzal az indoklással, hogy a célok azonosak. Johnson amerikai elnök üdvözölte Wilson miniszterelnök e meglátását, hiszen számára a brit kapcsolat fontossága abban rejlett, hogy a brit nemzetközösségi kapcsolatok révén az amerikaiak is bejuthatnak bizonyos térségekbe, mint azt már számtalan esetben láthattuk. Maximális támogatásáról biztosította Mr. Wilsont, a gyengélkedő fonttal kapcsolatban is, de amit cserébe kért, azaz a vietnami támogatást nem kapta meg brit barátaitól. Johnson a nukleáris fegyvereket előszeretettel fejlesztette tovább, és ebbe a briteket is be szerette volna vonni. Ki is dolgozták a közös programot, mely szerint a brit atomfegyvereket a NATO-n belül az amerikaiakkal együtt fejlesztik, illetve megállapodás született arról, hogy a Nagy- Britannia nem kötelezi el magát nagy volumenű háborús műveletekbe az USA nélkül. A kiindulópont tehát ismert volt: Első helyen az atlanti kör, második helyen a világhatalmi pozíciót erősítő Nemzetközösség, míg Európáról Mr. Wilson mint általában a munkáspárti politikusok hallani sem akart. A megszorítások ellenére a hadi, illetve nukleáris célú költekezések alig csökkentek. Ez volt az egyetlen terület a brit iparban, ahová mindentől függetlenül érkeztek az anyagi források. Egedy szerint Nagy-Britannia a tudományos kutatásokra szánt teljes összeg 40%-át költötte csak a repülőgépipari és űrkutatási programokra. Annak ellenére, hogy az ágazat a teljes exportnak csupán 4%-át tette ki. (Egedy, 1998:p.309) Ekkor indult meg a brit-francia program, a Concorde repülőgépek kifejlesztésére, amely az egyik legveszteségesebb beruházásnak bizonyult, és napjainkra állították le üzemeltetésüket. Az ilyen jellegű kutatások mind a szigetország nemzetközi pozícióit voltak hivatva erősíteni, és a kormányok nem engedhették meg maguknak, hogy hanyatlani hagyják őket. IV. 3. b. A Nemzetközösség Mr. Wilson híres, 1966 októberében elhangzott mondata határaink a Himalájánál húzódnak arra utal, hogy a Nemzetközösség fontos elem a brit nemzetközi kapcsolatokban. Ám hamarosan rá kellett jönnie a miniszterelnöknek, hogy ő és kormánya nem kerülgetheti elődeihez hasonlóan a forró kását, és le kell 33

34 mondania erről a területről. Angliának újabb függetlenségi törekvések és távol-keleti konfliktusok előtt kellett fejet hajtania, és jórészt már beavatkozni sem volt alkalma. A Wilson-kormány idején Rhodesiában volt nagy horderejű térvesztés, illetve az indiai-pakisztáni konfliktusban kellett belátnia a szigetországnak, hogy a régi gyarmatoknak nincs szükségük a brit beavatkozásra. Annál is inkább, mert a Szovjetunió segítségét kérték. A Nemzetközösség részéről egy másik pofon volt az a javaslat, mely 1966-ban a tagállamok értekezletén vetődött fel, és azt indítványozta, hogy Nagy-Britanniát zárják ki a Nemzetközösségből. Ez önmagában is abszurd lett volna, az indokok tükrében pedig még inkább annak tűnik. Azzal indokolták ezt a javaslatot, hogy a rhodesiai ügyben a volt anyaország nem lépett fel elég határozottan. A gazdasági problémákkal a háttérben melyek mellett nem igen lehetett nagy ambíciója a kormánynak a Távol-keleten sem végül Wilson miniszterelnök 1968 januárjában bejelentette, hogy 1971 végéig minden brit katonát kivon a Szueztől keletre fekvő területekről. Ezzel megtette azt a nagy lépést, mely már régóta esedékes lett volna, és elejét vette volna számos hibának, amelyet a kormányok ahogy azt már láttuk sorra halmoztak. Ezt a döntést a későbbiekben East of Suez néven emlegette a brit történetírás. Természetesen az Atlanti-óceán túloldalán ennek nem örült senki. IV. 3. c. Európa A kezdetben Európának hátat fordító Munkáspárt körül elég hamar lezajlottak azok az események, amelyek annak idején Mr. Macmillant is arra késztették, hogy tagságért folyamodjon az Európai Gazdasági Közösségben. Nyilvánvaló volt, hogy az adott gazdasági és belpolitikai problémák mellett vajmi keveset ér, ha az amerikaiak támogatását maga mellett tudhatja a szigetország, és a brit fiatalok sem hiába számoltak le a viktoriánus elvekkel a brit birodalomnak örökre vége. Mr. Wilson a kemény realitások közepette, amivel neki és kormányának éveken keresztül szembe kellett néznie, átértékelte álláspontját, és, akárcsak Mr. Macmillannek, neki sem maradt más választása, mint az EGK felé fordulni. Vegyünk azonban még egy pillantást Nagy-Britannia európai kapcsolataira! Néha úgy tűnt, hogy maga Nagy-Britannia is elfelejtkezett arról a közösségről, amelynek évi létrejöttét ő maga szorgalmazta leginkább, az EFTA-ról. Ahogy 34

35 már a szervezet létrejöttekor is látszott, a kis országok egy vezető karakterű tagország és komolyabb elkötelezettségek nélkül nem voltak képesek arra, hogy az EGK versenytársává váljanak, illetve emiatt Nagy-Britanniának sem nyújthatta azt, amire szüksége lett volna: egy stabil, a gazdasági gondjait megoldó piacot. Angliának tehát tovább kellett lépnie. Az EGK megalakulása óta, valamint különösen az első körös csatlakozási tárgyalások folyamán törvényszerűen egyre intenzívebbé váltak a kereskedelmi kapcsolatok Nagy-Britannia és az EGK között. Értelemszerű volt ezeket a kapcsolatokat tovább bővíteni, hiszen a kis távolság és hasonló gazdasági szerkezet miatt hosszú távú, zökkenőmentes partneri viszonyt ígértek. Ekkor az angolokat leginkább az tartotta vissza Európától, hogy tudták, hogy ha De Gaulle megvétózta a kérelmüket Mr. Macmillan idején, akkor ezúttal is ezt fogja tenni, hiszen Wilson kormánya sem tett többet Macmillannél ahhoz, hogy meggyőzze az anglofóbiás francia elnököt arról, hogy London európai elkötelezettsége ezúttal megfelelő mértékű. Mr. Wilson tudta, hogy nagy az esélye a kudarcnak, de azzal is tisztában volt, hogy nincs más választása. Minden apró részletre ügyelt a csatlakozási tárgyalások során, és jó viszonyt alakított ki mind a francia elnökkel, mind a német kancellárral. Az EGK fölött éberen őrködő De Gaulle azonban már a tárgyalások elején elmondta aggályait, melyek most kevéssé szóltak az amerikai szoros kapcsolatról, melyen ekkorra sokat lazított a Wilson-kormány, hanem inkább a szigetország politikai, gazdasági hiányosságai aggasztották. A hiányosságok alatt a gazdaság eltérő struktúráját és a külkereskedelmi kapcsolatait (Nemzetközösség) értette. Mivel ezek az aggályok az első csatlakozási kísérletnél megfogalmazottaknál jóval puhábbak voltak, és maga De Gaulle is tartózkodott a sértő hasonlatoktól (lásd trójai faló ), ezt a vétót bársonyos vétóként emlegetik. David Sanders szerint a csatlakozásnak nem lett volna akadálya, ha egy sajnálatos botrány nem rengeti meg az európai diplomáciát. De Gaulle ugyanis magánbeszélgetésben arról biztosította Sir Christopher Soames franciaországi brit nagykövetet, hogy nem vétózza meg a tagságot, ha lazítanak az amerikai kapcsolaton, és ha a felvétel után segíti Franciaországot abban, hogy egy teljes körű szabadkereskedelmi területet hozzon lére az EGK-n belül, illetve abban, hogy nagyobb érvényt szerezzen a döntéshozatalban a nagyobb népességű országoknak a kisebbekkel szemben. Ez a beszélgetés 35

36 kiszivárgott, és az európai diplomácia természetesen nem folytatta a tárgyalásokat emiatt. (Rapcsák, 2002:p.247) De Gaulle pedig ismét élt a vétó jogával, és ismét visszautasította a briteket. Lojkó meglátása szerint a francia elnök döntésének és az esemény kapcsán elmondott beszédének alapmotívuma az volt, hogy Nagy-Britannia csak akkor válhat életképes tagjává a közösségnek, ha osztja annak célkitűzéseit, és feladja korábbi prioritásait. De Gaulle megjósolta: Nagy-Britannia végül tagja lesz a közösségnek a tárgyalásokat korábban vezető Heath miniszterelnökké választása esetén. (Lojkó, 1997:p.8) Mr. Wilson azonban a bársonyos vétóra elődjénél sokkal jobban reagált, ugyanis nem vonta vissza a felvételi kérelmet. V.) HEATH A CSATLAKOZÁS Edward Heath ( , Konzervatív) De Gaulle tábornok jóslata beteljesedett, ugyanis valóban Mr. Heathre jutott a tényleges csatlakozás előkészítésének feladata. A Wilson vezette Munkáspárt az 1970-es választásokon, kis híján ugyan, de megbukott, és a Mr. Heath vezette Konzervatívok alakítottak kormányt. Közismert tény, hogy Edward Heath a kezdetektől fogva Európa-párti volt, és miután De Gaulle lemondott, nem sok akadály állt az EGK-tagság felé vezető úton. Ekkor már az európai kereskedelmi szálak kifejezetten erősek voltak, és Mr. Heath mandátuma idején hasonlóan intenzíven jelentkeztek a Wilson-kormány idején megszokott gazdasági problémák is. Heath bár konzervatív eszközökkel, az előző kormánytól eltérő módon kívánt megbirkózni ezekkel a problémákkal ugyanolyan népszerűtlen intézkedéseket volt kénytelen megtenni, mint annak idején Mr. Wilson: korlátozások, bérstop (ezúttal 90 napos), fontleértékelés, melyet a dollár gyengülése váltott ki a Bretton Woods-i rendszer összeomlásával egyidejűleg. A következmények is hasonlóak voltak: példátlan arányú 36

37 munkanélküliség (1 millió fölött), szakszervezeti elégedetlenség, veszteséges gyárak bezárása, az infláció folyamatos növekedése. Így Mr. Heath kormánya is ugyanoda jutott, mint Macmillan és Wilson: Európa kapujába. Mr. Heath viszonya a három körrel azonban egészségesebb volt, mint elődeié, és tisztában volt vele, hogy melyek a helyes lépések. Az atlanti szoros kapcsolatot már nem értékelte sokra, és új tényezőként lépett be a folyamatokba, hogy az USA gyengélkedni látszott. Ez a jelenség azért következett be, mert szakított a már említett Bretton Woods-i rendszerrel, mely szerint az aranyhoz kötötték a nemzetközi valuták árfolyamát. Ezzel szemben a már több mint egy évtizede jól működő EGK gazdasági óriássá nevelte Nyugat-németországot, és nem sokkal maradt el mellette Franciaország sem. Az USA elnöke most úgy kalkulált, hogy ha a britek belépnek az Európai Közösségbe, akkor ellensúlyozhatják a francia-német együttműködést, amely akár veszélyes is lehetett most már számára, sőt Anglia segítségével visszanyerheti európai befolyását. Nagy-Britannia pedig, Mr. Heath-szel az élén, már nem kérte ki Amerika véleményét a csatlakozásról. Ezért nyilatkozott úgy Georges Pompidou új francia elnök, hogy bízom Heath úr Angliájában (Rapcsák, 2002:p.250). Európa meghatározó egyéniségei, Pompidou és Willy Brandt német kancellár nem gördített különösebb akadályokat az angol tagság ellen. Rapcsák szerint az Egyesült Királyságot Pompidou azért is fogadta igen szívesen az EK-ban, mert tartott az egyre intenzívebbé váló kapcsolatoktól, amelyeket Nyugat-Németország épített ki mind Nagy-Britanniával, mind az USA-val. Tehát Pompidou kénytelen volt szövetségest keresni Németországgal szemben (Rapcsák, 2002:p.250). Rapcsák állítását alátámasztja az a tény, hogy ekkorra a nyugat-német gazdaság könnyedén túlszárnyalta a franciát. A többi európai közösségbeli tagország azonban tartott egy erős francia-brit tengely létrejöttétől, amelynek De Gaulle halála után gyakorlatilag nem volt akadálya. Itt azonban fontosnak tartom megjegyezni, hogy a kis tagállamok számára mint az előző két csatlakozási kísérlet idején most is pozitívumként kellett megjelennie annak, hogy egy újabb, más politikai és gazdasági szerkezetű tagország jelenléte visszafoghatná a két nagy, Franciaország és Németország EK-n belüli túlsúlyát. Ne felejtsük el, hogy a kis országok már akkor is az arányok problémájával küszködtek, és egy Nagy-Britanniához hasonló súlyú ország csatlakozása egyenlített volna az erőviszonyokon. Végül, ilyen diplomáciai 37

38 megfontolások mellett 1970 végén döntés született arról, hogy a csatlakozási tárgyalásokat elindítják Nagy-Britanniával, Írországgal, Dániával és Norvégiával. (Ezek az országok szolidaritásból nem folytatták a tárgyalásokat Nagy-Britannia első kudarca óta.) V. 1. A tárgyalások A csatlakozási tárgyalások nem mentek teljesen zökkenőmentesen. Ennek két fő oka volt: V. 1. a. Gazdasági vonatkozású kérdések Tény, hogy a brit gazdaságot a kontinens gazdaságaitól való eltérései miatt nehezebb volt az EGK keretei közé szorítani. Az EK büdzséjének a mai napig nagy részét kitevő mezőgazdasági támogatások elosztása különösen nehéznek bizonyult, ugyanis míg a kontinensen átlagosan a lakosság 15%-a dolgozott a mezőgazdaságban (tehát ekkora arányra oszlottak el a támogatások), addig az Egyesült Királyságban ez az arány csupán 3% volt. (Rapcsák, 2002:p.251) Amikor ennek tükrében az angolok 3%-ban kívánták megszabni Nagy-Britannia éves hozzájárulását a közösség költségvetéséhez, Pompidou kijelentette, hogy ez nem lehet más, mint a híres brit humorérzék egy példája (Lojkó, 1997:p.9). Végül a hozzájárulás mértékét kompromisszummal a kezdeti években 8,6%-ban állapították meg, hogy később 19%- ra emeljék. További fontos kérdés volt, hogy mi legyen a Nemzetközösségből származó nagy mennyiségű, kedvező feltételekkel behozott importtal, különösen a cukorral. Itt is, mint valamennyi kérdésben, kompromisszum született. Mr. Heath joggal inkább az ország nehézipara miatt aggódott, amely, mint már esett róla szó, komoly gondokkal küszködött. Fontosnak tartotta, hogy Nagy-Britannia a nehézipar fejlesztésére kapjon támogatást, ami az Európai Közösségben egyáltalán nem rendelkezett hagyománnyal. Már ekkor arra számított tehát a miniszterelnök, hogy a későbbiek folyamán létrehoz egy Európai Regionális Alapot, amely erre a célra szánt összegeket osztaná el a tagországok között. Így elfogadta a Nagy-Britannia számára kevésbé kedvező támogatási formát. Később valóban létrejött az Alap, és Nagy- Britannia komoly támogatásokat kapott rajta keresztül. Amikor 1974-ben ismét a Labour Party, élén még mindig Mr. Wilsonnal, alakított kormányt, a miniszterelnök valamennyi fenti, kérdéses pontot újratárgyalta. 38

39 Az újratárgyalásra azért volt szükség, mert a csatlakozási szerződés aláírása óta tovább romlott a brit gazdaság mondhatni mindegyik mutatója. A hetvenes évek első két évében, Heath kormánya alatt, tovább nőtt az infláció, már jóval nyolc százalék fölött volt, a növekvő munkanélküliség pedig egyáltalán nem látszott megtorpanni. Az újratárgyalt pontokon ugyan minimális engedmények születtek a szigetország javára, a hazai és az európai közvélemény kialakításában ez egyaránt rendkívül fontos volt. V. 1. b. Nemzeti szuverenitás kérdése A tárgyalások másik fontos sarokköve volt a brit szuverenitás kérdése. Mr. Heath tudta, és többször hangoztatta is, hogy nem lépteti be országát az EGK-ba annak hozzájárulása nélkül. Azt azonban nem mérte fel senki, hogy mit is szeretnének a britek. Az átlagember számára az egész ügy túlságosan bonyolult volt, és a részletekbe alig-alig látott bele. Egy korabeli megjegyzés így szólt: az embernek alkotmányjogásznak, és agrárközgazdásznak, diplomatának és nemzetközi pénzügyi szakembernek, újságírónak, és a szociális biztonság specialistájának kellene egyszerre lennie ahhoz, hogy teljesen megértse. (Egedy; 1998:p.334) Megosztott volt a politikai szféra is, hiszen a gazdasági előnyök mellett azért a diplomáciai összetevőket is latba kellett vetni. Először politikustársait kellett meggyőzni, és a parlamenti szavazáson átvinni a csatlakozási szerződés elfogadását. A Mr. Heath mellett álló népes EK-párti tábor fő képviselői voltak Roy Jenkins (munkáspárti poltitkus) és a liberális David Steel. A csatlakozást ellenzők tábora is nagy volt, a konzervatív Enoch Powell és a munkáspárti Tony Benn vezette. Ez a tábor főként Anglia szuverenitását féltette és az európai apparátustól tartott. V. 2. Eredmények A csatlakozási szerződést az alsóház 1972 végén tárgyalta és fogadta el. A törvényjavaslat, melyet a parlamentnek el kellett fogadnia Geoffrey Howe kezdeményezésére egy felhatalmazási törvényjavaslat (Enabling Bill) volt, mely szerint ezentúl az EGK törvényei felette állnak a nemzeti törvényeknek, és azokat ennek megfelelően kell betartatni, engedélyezni és követni" (Lojkó, 1997:p.10). A brit parlamenti törvényhozásban azonban létezik egy olyan szabály, mely szerint a parlament nem kötheti meg a saját kezét a jövőre nézve (Lojkó, 1997:p.10). Ennek a 39

40 törvényjavaslatnak pedig épp ez volt a lényege. Heves viták követték a szerződés elfogadását, de elfogadták január 22-én alá is írták a csatlakozási szerződést. Mivel Pompidou népszavazást írt ki Franciaországban arra vonatkozóan, hogy hozzájárul-e az ország az EK kibővítéséhez, sokakban felmerült az a lehetőség, hogy Nagy-Britanniában is meg kellene hallgatni a nép akaratát. Mr. Heath úgy gondolta, hogy, mivel a népszavazásnak nem voltak hagyományai Angliában, ere nincs szükség. A tagságot ellenző csoportok nyomására azonban, ugyan a következő kormány idején, meg kellett tartani a népszavazást. A tagság mellett állóknak sem voltak egységes indokaik amellett, hogy miért is érdemes az EK mellett szavazni. Mr. Heath és Roy Jenkins (Labour) képviselte azt a vonalat, amely őszintén hitt Európában, és vállalta a vele járó kötelezettségeket. Mások azt remélték, hogy elvesztett politikai és gazdasági hatalmukat nyerhetik vissza Európa révén. Sokan viszont egyszerűen nem láttak más megoldást, ők voltak azok, akik még mindig nem találtak új szerepet Nagy- Britanniának. A tagságot ellenzők között is voltak árnyalatok. Az egyik legradikálisabb az Enoch Powell vezette csoport volt. Ők azt jósolták, hogy a nemzet szuverenitása végleg meg fog szűnni, és ezzel elveszíti az ország azt, amire földrajzi elhelyezkedése is predesztinálja: önállóságát. A már említett két magyar származású felsőházi tag, Lord Balogh és Lord Káldor szabadjára engedett kapitalista klubnak tartotta az Európai Közösséget, és arra próbáltak rávilágítani, hogy a szigetországnak a saját útját kell járnia, és a problémák megoldását a szociális juttatások szélesebb körben való alkalmazásában látták. (Lojkó, 1197:p.12) Fontos volt, hogy olyan érveket sorakoztasson fel a kormány, amelyet minden oldal, minden álláspont el tud fogadni. A nemzeti önállóságot féltőkkel szemben Mr. Heath így érvelt: "a szuverenitás nem valami steril és üres dolog [...], amit egy kriptában kell tartani", hogy időnként megnézzék (Lojkó, 1997:p.11). A régi brit birodalom eszméjét kívánta eltemetni, és rávilágított, hogy a szigetországnak új mentalitásra van szüksége. A népszavazás eredménye 67% igen, 32% nem szavazat volt, tehát, ahogy Roy Jenkins nyilatkozott: It puts the uncertainty behind us. (Magunk mögött tudhatjuk a kételyeket.) (1975: UK embraces Europe in a Referendum). Maga Tony Benn így értékelte a számára csalódást okozó végeredményt: When the British people speak everyone, including members of Parliament, should tremble before their decision, and that s certainly 40

41 the spirit with which I accept the result of the referendum. (Amikor a brit nép szól mindenkinek, a parlamentnek is, fejet kell hajtania döntése előtt, és kétségtelenül ebben a szellemben fogadom el én is a népszavazás eredményét.) (1975: UK embraces Europe in a Referendum). V. THATCHER A BŐKEZŰ NŐVÉR Margaret Thatcher ( , Konzervatív) Nagy-Britannia első évei az Európai Közösségben az olajválság miatt nem hoztak látványos javulást. Mondhatni, hiába volt meggyőző a népszavazás arról, hogy a britek Európa szerves részeként szeretnék látni országukat, még az első években sem volt megfigyelhető semmilyen mértékű javulás vagy lelkesedés a közvéleményben. A korábbi EK-tagok részéről jogos előítéletek a britek tagságával kapcsolatban hosszú hónapokig nem igazolódtak be, de rá sem cáfoltak a szigetországi politikusok. Példásan teljesítették valamennyi kötelezettségüket, ám, amint majd hamarosan látni fogjuk, a brit oroszlán csupán csendben volt. Az 1979-ben a Downing street 10 szám alá költöző Margaret Thatcher miniszterelnök asszony azonban nem hagyta nyugodni. A minden tekintetben egyedülálló egyéniségű és vasakaratú politikusasszony hamarosan megmutatta Európának, hogy a britek nem átlagos tagjai a Közösségnek. Azt is látni fogjuk, hogy a három kör örökké változó sorrendjébe sajátos árnyalatokat vetített a thatcherizmus. Egedy Gergely meghatározása szerint a thatcherizmus önálló politikai és gazdasági irányvonal, mely a neokonzervativizmusból, Friedman gazdaságpolitikai nézeteivel, és Mrs. Thatcher vezetési politikájával gazdagítva 41

42 alakult ki. A neokonzervativizmus a társadalmat nem akarja túlszabályozni, mivel elfogadja, hogy a társadalmon belüli bizonyos egyenlőtlenségek elkerülhetetlenek, így felesleges az állami erőket a gazdasági, szociális szélsőségek egymáshoz való túlzott közelítésére fordítani. Így lefaraghatók a költségvetést túlfeszítő állami juttatások. A neokonzervativizmus túllépett a szabályozás direkt módszerein is, és követői hitték, hogy a pénzmennyiség szabályozásával a gazdaság valamennyi kátyuját ki lehet kerülni. (Egedy; 1998:p.381) Valóban, május 15-i trónbeszédében II. Erzsébet az infláció elleni harcot állította a kormányzat középpontjába, így Mrs. Thatchernek valóban meg kellett találnia a megfelelő eszközöket. Az irányzat az Egyesült Államokban született, hiszen ez az az ország, ahol az állam elsődleges feladatának sohasem a szociálpolitikai intézkedéseket és a társadalmi egyenlőségről való gondoskodást tekintette, hanem az állampolgárok számára az egyéni boldogulást tűzte ki követendő célként. A kontinens jóléti társadalmaiban is megjelent az irányvonal, de korántsem jutott olyan messzire, mint Nagy-Britanniában. Margaret Thatcher pedig a fenti, következetes irányítást igénylő elképzelés kivitelezésére legalkalmasabb brit politikus volt, aki a neokonzervativizmus vonalát saját vezetési meggyőződésének elemeivel egészítette ki. A thatcherizmus kifejezést további definiálástól megkímélem, hiszen a teljes fejezetben Mrs. Thatcher politikájának ismertetése közben ez a fogalom fog reményeim szerint kirajzolódni. Még egy dolgot azonban fontosnak tartok megemlíteni itt: nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a háború utáni brit történelemben nem találkozhattunk még olyan politikussal sem, akinek személyisége ennyire rányomta volna bélyegét a korra, melyben kormányzott. Joggal mondhatjuk, hogy az eddig fegyelmezetten engedelmeskedő új EK-tagország thatcheri köntösben mutatkozott be először Európának. VI. 1. Mrs. Thatcher és Amerika Az a tény, hogy Mrs. Thatcher politikai nézeteit egy amerikai ágon kifejlődött irányvonal határozta meg, önmagában is sejteti, hogy a klasszikus, churchilli három körben a miniszterelnök asszony számára az USA előkelő helyet vívott ki magának. Az pedig, hogy az USA akkori elnöke, Ronald Reagan személyes jó barátja volt, emlékeztet a Macmillant Eisenhowerhez fűző szoros kapcsolatra, és kimenetelére. Mrs Thatcher ezt a kapcsolatot nem nevezte sem különlegesnek (Churchill), sem 42

43 szorosnak (Wilson), bár példaképe egész karrierje során Winston Churchill volt, hanem inkább úgy érezte, kiegészítik Nagy-Britannia európai kapcsolatait. Ez a megfontolt interpretáció állt a róla elhíresült atlanti szolidaritás eszméje mögött. Ez az eszme önmagában nem is adott okot semmiféle európai rosszallásra. A Reagan elnök nevével fémjelzett csillagháborús fegyverkezéshez azonban a miniszterelnök asszony is készséggel csatlakozott. Ugyanis Churchillhez hasonlóan ő is meg volt győződve arról, hogy a szovjet hatalommal szemben mindig résen kell lenni: a szovjet veszély mindig is jelen volt és jelen is marad. (Egedy; 1998:p.401) Emiatt európai politikustársai nem nézték jó szemmel, hogy a Helsinkiben megindult enyhülésre fittyet hányt, és költséges fegyverkezésre kötelezte el magát az USA-val. Legalábbis kezdetben. Az 1980-as moszkvai olimpiától Afganisztán szovjet megszállása miatt távolmaradt az USA, és további 49 ország, ekkor kezdett ismét fagyossá válni a két hatalom közötti viszony. Hamarosan tehát Reagan fegyverkezése jogosnak látszott. Ekkor alakult ki az a vita is, amely a közép-hatótávolságú atomfegyverek körül zajlott. Az egész világ a fegyverkezésre figyelt, és olyan hiedelmek alakultak ki, melyek szerint az USA-nak mivel sok háborúban érte már veszteség a Szovjetunióval szemben (különösen a vietnami háborúban) érdekében áll a hadszíntereit leszűkíteni, és a háborúkat az otthontól minél messzebb megvívni. Ezeket a hiedelmeket tovább erősítette az amerikai elnöknek az a nyilvánvaló célja, hogy az önálló fegyverkezésben erősen korlátozott nyugat-európai országokat ebben segítve befolyást szerezzen nemzetközi politikájukban. Az USA-nak mindig is fontos volt, hogy nemzetközi kérdésekben Nyugat-Európa mellette álljon. Így Európa azt is megkérdőjelezte, hogy az USA mindenáron segítené-e őket amennyiben a háború az USA-t ugyan nem, de Európát fenyegetné. Ezért a nyugat-európai országokban is az a cél kapott erőre, hogy saját rendelkezési joguk legyen az atomfegyvereik, illetve az USA Európára eső atomfegyverei fölött. Az ugyanis általános volt, hogy az atomfegyverek bármelyik országba is legyenek telepítve csakis az USA beleegyezésével aktivizálhatók. Ez volt akkoriban a sajtó egyik legkényesebb témája, a kettős kulcs kérdése. Thatcher ebben a kérdésben nem ért el engedményt Reagannél, a lengyel válság idején az USA által letiltott keleti kereskedelemben viszont igen. A Szovjetunióval közelebbi kereskedelmi kapcsolatban lévő Nyugat-Európa nem engedhette meg magának, hogy eleget tegyen 43

44 az amerikai kérésnek, és Margaret Thatcher volt az, aki rávette Reagant, hogy oldja fel a nyugat-európai államokra vonatkozó tilalmat. (A tilalom betartása 250 millió font veszteséget hozott volna.) Thatcher vérbeli tárgyalóként azt ennek ellenére is elérte, hogy a falklandi háborúban az USA hasonló módon Argentínával szemben szüntesse be kereskedelmét. Rapcsák szerint Thatcher De Gaulle korábbi félelmét igazolta: az USA trójai falovának szerepét igyekezett eljátszani. (Rapcsák, 2002:p.257) VI. 2. Mrs. Thatcher és a Nemzetközösség Nem mondhatjuk, hogy Mrs. Thatcher számára a Nemzetközösség fontosabb lett volna, mint Európa, annak ellenére, hogy kereskedelmének nagy részét az Egyesült Királyság még ekkor is a volt gyarmatokkal bonyolította. Nem helyezte nemzetközösségi kapcsolatait európai kapcsolatai elé, csupán foggal-körömmel próbálta elérni, hogy európai támogatások és visszatérítések által visszaszerezze azt a hasznot, amit a Nemzetközösséggel való kereskedelemben az Európai Közösség miatt veszít. Felmerül azonban az a kérdés, hogy akkor miért harcolt olyan elszántan a világ végén lévő ismeretlen szigetcsoport felügyeletéért Argentína ellen. Eric Hobsbawm történész remekül megfogalmazta Mrs. Thatcher érveit: Országunk évtizedek óta hanyatlik, a külföldiek pedig csak egyre gazdagodnak és fejlődnek. Mindenki lenéz minket és sajnál, még futballban sem tudjuk megverni az argentinokat vagy a többieket És most eljutottunk oda, hogy egy rakás idegen úgy véli, egyszerűen csak beküldheti katonáit brit területre, hogy azt megszállják és átvegyék. Feltételezik, hogy a britek már annyira kikészültek, hogy semmit sem tudnak válaszolni Nos, ez az utolsó csepp a pohárban, valaminek történnie kell. (Egedy,1998:p.408) És történt is. A falklandi háború 700 millió font költséggel járt, a megsemmisített vagy tönkretett hadi gépezetek pótlása 900 millió fontba került, és nem is említettem a sok száz halottat és még több sebesültet. Az argentinokat nem csupán megfélemlítették, és kiüldözték a szigetekről, de a további tárgyalások során egyetlen feltételben sem voltak hajlandók a britek engedményt tenni. Teljesen megsemmisítették az argentin célokat, és diadalittasan ünnepelhetett az ország, amiért Nagy-Britannia bebizonyította, hogy nemzetközi és katonai ereje jottányit sem csökkent. Mrs. Thatcher azt is felismerte, hogy a falklandi konfliktus a fenti előnyei mellett remekül eltereli a figyelmet a belügyekről, a gazdasági és társadalmi 44

45 problémákról, sőt, nemzeti érzéseket ébreszt odahaza, a kormányt pedig természetesen népszerűsíti. Talán amerikai példát követett, amikor a harc mellett döntött? Mindenesetre úgy tűnt, hogy a több éve (sőt, ha általánosabban nézzük, több évtizede) tartó megszorító intézkedésekben megfáradt népnek nem ártott óta az infláció hihetetlen méreteket öltött, és 20% körül járt, hiába esküdött a miniszterelnök a neokonzervativizmus varázsigéjére, a pénzmennyiség szabályozására. A Gallupadatok alapján látható (2. számú melléklet), hogy Mrs. Thatcher népszerűségi mutatói a falklandi háború után ugrásszerűen megnőttek, és az is megállapítható, hogy összességében ekkor voltak legmagasabbak a mutatói. VI. 3. Mrs. Thatcher és Európa Az Európai Közösség volt a másik nagy fa, amelybe részben sikerrel Mrs. Thatcher nagy elszántsággal vágta a fejszéjét. A neves európai vezetők megfelelő kihívást támasztottak az örökké bizonyítani vágyó miniszterelnök asszonynak. Mrs. Thatcher úgy érezte, épp itt az ideje, hogy az akkor már 30 éves integráció öntudatos tagjaival szemben szót emeljen a brit érdekek mellett, melyeket, az igazat megvallva, nem igen vett figyelembe senki a csatlakozásnál, annak ellenére, hogy mind Heath, mind Wilson végigtárgyalta a kérdéses pontokat. Mrs. Thatcher pedig hamarosan kivívta országának a legproblémásabb tagország címet. Mrs. Thatcher célja az volt, mint elődeinek: a költségvetésbe befizetett, arányaiban eltúlzott összegeket valamilyen formában visszakapni. (Emlékezzünk, hogy az eltérő gazdasági szerkezetű szigetország nem profitált a mezőgazdasági támogatásokból megfelelően, hiszen ez az ágazat a kontinens mezőgazdaságának töredékét adta csupán. Sokkal inkább rászorult volna az ipari, halászati támogatásokra. Nem is beszélve az Európán kívüli kereskedelemben az EK-tagság miatt beálló nagy arányú veszteségeiről). A miniszterelnök asszony minden kínálkozó alkalmat megragadott arra, hogy ezt a követelését kifejezze, függetlenül attól, hogy a kérdés napirenden volt-e. Ezzel riasztó képet festett magáról mind a Közösségben, mind odahaza. Már 1979-ben megfogalmazta heves érveit a dublini csúcson: nem játszhatom a Gazdag Nővért a Közösséggel szemben, miközben saját választóimat is arra kérem, mondjanak le az egészségügy, az oktatás, a jóléti és egyéb területek fejlesztéséről. (Egedy, 1997:p.413) A számok is alátámasztották a követelést. Egedy 45

46 adatai alapján a közös mezőgazdasági politika a franciáknak +9 font/ fő, a belgáknak és a luxemburgiaknak pedig +49 font/ fő, a dánoknak +86 font/ fő nyereséget hozott, míg a briteknek -24 font/ fő veszteséget (Egedy; 1998:p.413). Bár a nyugat-európai döntéshozók régóta nem kívántak foglalkozni a kérdéssel, harcias politikustársuk nyomására elfogadtak egy 1,8 milliárd fontos visszatérítést 1980-ban és 1981-ben. Mrs. Thatcher a későbbiekben azt is elfelejtette, hogy a Közösség tagállamai szolidaritásuk jeléül vállalták az argentin embargót a falklandi háborúk idején, mivel ennek ellenére harciaskodott és kilépéssel fenyegetőzött továbbra is a közös mezőgazdaságpolitika kapcsán. El is terjedt a témára a Bloody British Question (átkozott brit kérdés) jelző (Rapcsák, 2002:p.258). A görög miniszterelnök, Andreas Papandreou meg is jegyezte, hogy nagy megkönnyebbülést jelentene, ha Nagy- Britannia távozna a Közösségből ( It would be a great relief, if Britain left the EEC ) (1984: EEC summit collapses over rebate row). A témában a legnagyobb felháborodást a brit miniszterelnök 1984-es fontainebleau-i kormányfői csúcsértekezleten elhangzott érvelése váltotta ki. A követelt 730 milliós visszatérítés helyett 580 milliót ajánlott a Közösség, amit Mrs. Thatcher nem fogadott el. A francia és olasz képviselet azzal fenyegetőzött, hogy az elmúlt évre járó 450 milliós összeget is visszatartja Nagy-Britanniától, mire a brit kormányfő a költségvetési hozzájárulás visszatartásával vágott vissza. A Bloody British Question már látványosan ellehetetlenítette a tárgyalásokat, és az európai kollégák a falklandi háborúban új erőre kapott Vaslady folytonos követelőzését nagyon soknak tartották. Mitterand új francia elnök reakciója jól tükrözi a Közösség hozzáállását: Azt hittem, asszonyom, hogy mindannyian a megegyezés keresésére jöttünk itt össze. (Egedy; 1998:p.443) A követelésre tett ajánlatok folytonos elutasításának értelmetlenségét illusztrálja az a tény, hogy néhány hónappal később gyakorlatilag ugyanezt az ajánlatot elfogadta a kormányfő. Ennek oka a hazai és az európai berkekben is keresendő. Mitterand véget kívánt vetni a brit problémáknak, és jobb lehetőség híján felajánlotta, hogy Nagy- Britannia szüntesse meg teljes jogú tagságát, és egy egyedi pozíció illetné meg a Közösségben. Ezt Mrs. Thatcher egyértelműen elutasította. Angliában is éleződött a politikai helyzet, ugyanis a legtöbb politikus szintén irracionálisnak tartotta a kormányfő viselkedését a kontinensen. 46

47 Az ismét fagyos hidegháború, és az USA valamint egy egészen új, és ígéretes gazdasági erő fenyegetése új kilátásokat helyezett Európa elé a 80-as években: Japán elektronikai és a biotechnológiai kutatásai és fejlesztései révén egyre nagyobb erőkkel jelent meg a világ piacain, és úgy tűnt, rövid időn belül maga mögé tessékeli Európát. A gazdasági válságokkal és a jóléti társadalom kiépítésével foglalatoskodó EKoszágoknak vajmi kevés tartaléka maradt az efajta fejlesztésekre, és közös igény merült fel a céltudatosabb, ellenőrzöttebb összefogásra, és az integráció több szinten való mélyítésére. Ekkor vált konkrét elképzeléssé a már a Római Szerződésben is megfogalmazott közös piac az áruk és szolgáltatások terén. Meglepő módon maga Mrs. Thatcher szállt síkra a gondolat mellett Európa: A jövő című írásában. Amikor a megvalósításról volt szó ismét ellentétes oldalakon sorakozott fel a kontinens és az Egyesült Királyság. Míg Nagy-Britannia a gyakorlati intézkedéseket szorgalmazta, addig a kontinens országai a megfelelő intézményi keretek felállításával óhajtotta kezdeni a megvalósítást, amit a rögzített kötelezettségektől viszolygó britek egyáltalán nem tartottak jó ötletnek. Nem nyilatkozatokat akarunk, amelyek eredménynek tüntetik magukat, hanem valódi eredményeket, amelyekre mindnyájan büszkék lehetünk hangzott el Sir Geoffrey Howe külügyminiszter szájából. (Rapcsák, 2002:p.260) Amikor a megállapodásokat összefoglaló Single European Act (Egységes Európai Okmány) 1986-ban aláírásra került, Mrs. Thatcher, ahogyan azt később nyilatkozta, úgy érezte, hogy ez az a pont, ameddig elfogadhatónak tartotta a Közösség szerepét, s hogy az európai partnerei becsapták őt. (Rapcsák, 2002:p.260) Mrs. Thatcher azért küzdött ilyen elszántan, és azért érezte, hogy becsapták, mert tudta, hogy a Single European Act volt az a dokumentum, amely először fektette le érdemben azokat az elveket és célokat, melyek a későbbi szorosabb integrációt elindította útján. Innen ered a teljes közös piac, az áruk, szolgáltatások és személyek szabadáramlása, a közös fizetőeszköz gondolata is. A római Szerződés is tett erre vonatkozó utalásokat, de mivel az integráció mélyítéséhez idő kellett akkoriban nem volt lehetőség arra, hogy ezeket az irányelveket végigvigyék. Most a magára talált Európa előtt új távlatok jelentkeztek, és ezekben a távlatokban nagy lehetőséget láttak a kontinensen. Mrs. Thatcher tisztában volt azzal, hogy Európa tovább fog lépni. Ezért igyekezett különleges státuszt elérni országa számára. 47

48 Hozzá kell tenni, hogy a miniszterelnök asszony ekkor is gondoskodott arról, hogy egy újabb brit kérdés elhangozzék: az áruk szabad áramlása elé egészségügyi akadályokat gördített, és elérte, hogy a protekcionizmus veszélye nélkül felállított ellenőrzési intézkedések minden tagországnak saját belátására van bízva. A Közösség azonban máris tovább kívánt lépni. Megfogalmazódott a közös valuta és a szociális kérdések közös igazgatásának gondolata. Ekkor egy olyan egyéniség került a Bizottság élére, mint Jacques Delors. Szocialista és föderalista egyszerre Thatcher viszolygott politikai nézeteitől. Nagy ellenfelekké váltak, és úgy tűnt, Thatchernek rossz időben. Delors 1988-ban így nyilatkozott: tíz éven belül a gazdasági törvényhozás 80%-át s talán még az adóügyi és szociális törvényhozást is a Közösségből fogják irányítani (Egedy, 1998:p.472). A brit Vaslady természetesen mélységesen felháborodott a lehetőségen, és így fakadt ki: nem azért dolgoztunk az elmúlt években azon, hogy Britanniát megszabadítsuk a szocializmus kórjától, hogy most hagyjuk besurranni a brüsszeli hivatalok hátsó kapuin (Rapcsák, 2002:p.261). Hasonlóan fogadta a közös valuta kérdését: nem fogom a font sterlinget átengedni (Rapcsák, 2002:p.261). Természetesen, Mrs. Thatcher gazdaságpolitikai célkitűzéseit ismerve nem meglepő felháborodása. A szociális juttatások szigorú lefaragásán és az infláció kemény kézbentartásán fáradozott közel tíz éve, és valljuk be sikeresen. Az utolsó ciklusa végére azonban a gazdasági mutatók ismét romlani kezdtek, és az infláció ismét elérte a 7%-ot. Nagy harc után adta be a derekát az EK árfolyam-lebegtetési rendszeréhez való csatlakozás kérdésében is. Pénzügyminisztere, Nigel Lawson már 1987-től titokban a márkához igazította a font árfolyamát, és amikor kitudódott a dolog, rendkívül megromlott a két politikus közötti korábbi igen jó viszony. Végül John Major beszélte rá a miniszterelnök asszonyt az ERM-hez való csatlakozásra. Mrs. Thatcher tudta, hogy a rendszer fő célja az volt, hogy a Közösség valutáinak biztonságot és stabilitást adjon, ám többek között azért is utasította volna el szíve szerint ennek a lépésnek a megtételét, mert az európai politikusok hosszú távú célja az volt, hogy az árfolyamokat közelítse egymáshoz, kiszámíthatóbbá tegye, könnyítse a nemzetközi elszámolásokat, és így kövezze ki az utat a közös valuta bevezetéséhez. 48

49 Kormányán belül több éles ellentét alakult ki. A leglátványosabb Howe külügyminiszter lemondása volt 1990-ben, aki egyértelműen a miniszterelnök asszony agresszív európai politikája miatt távozott. VII. MAJOR ÁRNYÉKBAN John Major ( , Konzervatív) A konzervatívok új vezére, John Major ( ) több szempontból is elődje árnyékában maradt. Higgadtabb, belátóbb politikája előnyére és hátrányára is vált egyaránt. A konzervatív múlt hatott is politikájára, meg nem is. Európa-párti is volt, és nem is. Mindenképpen nehezítette dolgát az a tény, hogy pártjában végig nagy volt a megosztottság, több csoport állt egymással szemben, és az európai kérdésekben homlokegyenest ellentétes nézeteket vallottak. Mr. Major pedig próbált is megfelelni nekik, és nem is. Ezek a csoportok pedig mivel Major kis többséggel jutott kormányra feljogosítva érezték magukat, hogy európai ügyekben dirigáljanak. (Mann; 2002) A fenti tényezők miatt véleményem szerint Mr. Major politikáját a hagyományos, három körös megosztásban vizsgálva nem kapunk olyan kielégítő magyarázatokat, mint elődei esetében. Az ő politikáját leginkább a körülmények befolyásolták. Mellesleg, ezen körülmények vizsgálatakor elkerülhetetlen lesz a különböző körökre való utalás. VII. 1. Szabad út Európa számára Mr. Major miniszterelnöksége alatt az Európai közösség nagy történeti fordulóponthoz ért. Az elmúlt évtizedben bizonyos nézetek szerint Nagy- 49

A kontinentális külpolitika néhány ellentmondása

A kontinentális külpolitika néhány ellentmondása 1. Bevezetés A kontinentális külpolitika néhány ellentmondása Dunay Pál Amennyiben arra törekszünk, korrekt elemzést végezzünk, s elkerüljük azt, hogy a legfrissebb események határozzák meg álláspontunkat,

Részletesebben

A világháború után kiadott uj angol katonai szolgálati szabályzatban egy helyen a következők olvashatók: A brit világbirodalom messze szétszórt

A világháború után kiadott uj angol katonai szolgálati szabályzatban egy helyen a következők olvashatók: A brit világbirodalom messze szétszórt AZ ANGOL H A D I F L O T T A Irta: SZALAY ISTVÁN A világháború után kiadott uj angol katonai szolgálati szabályzatban egy helyen a következők olvashatók: A brit világbirodalom messze szétszórt részei között

Részletesebben

Integrációtörténeti áttekintés. Az Európai Unió közjogi alapjai (INITB220)

Integrációtörténeti áttekintés. Az Európai Unió közjogi alapjai (INITB220) Integrációtörténeti áttekintés Az Európai Unió közjogi alapjai (INITB220) Európai Szén- és Acélközösség (ESZAK) Robert Schuman francia külügyminiszter és Jean Monnet - 1950 május 9. Schuman-terv Szén-és

Részletesebben

berlin fölött az ég SZKA 212_02

berlin fölött az ég SZKA 212_02 berlin fölött az ég SZKA 212_02 tanulói berlin fölött az ég 12. ÉVFOLYAM 21 2/1 Egy körbezárt város Csoportos feladatlap Történelmi atlaszotok segítségével rajzoljátok be a térképvázlatra a háború utáni

Részletesebben

Kopátsy Sándor Száz éve született Kádár Hozzászólás a májusi Egyenlítő két írásához

Kopátsy Sándor Száz éve született Kádár Hozzászólás a májusi Egyenlítő két írásához Kopátsy Sándor Száz éve született Kádár Hozzászólás a májusi Egyenlítő két írásához Örültem, hogy a baloldal megemlékezik a magyar baloldal legnagyobb alakjáról. Nemcsak a magyar baloldal, de a magyar

Részletesebben

A végzetes egyetértés

A végzetes egyetértés A végzetes egyetértés Szuezi-válság és az Ikerkonfliktus - CZÉH TAMÁS; Bevezető Okozhat-e egy pillangó szárnycsapása Brazíliában tornádót Texasban? Edward Lorenz Bár furcsának tűnhet gondolatindító kérdésem

Részletesebben

Magyarország külpolitikája a XX. században

Magyarország külpolitikája a XX. században Fülöp Mihály-Sipos Péter Magyarország külpolitikája a XX. században SUB Göttingen 7 210 085 436 99 A 5460 Aula, 1998 TARTALOM Első fejezet MAGYARORSZÁG AZ ÚJ NEMZETKÖZI RENDBEN AZ I. VILÁGHÁBORÚ UTÁN 9

Részletesebben

1. A teheráni konferencia

1. A teheráni konferencia 12.tétel: A II. világháború lezárása és az új világrend kialakulása: a szövetségesek tanácskozásai: Teherán, Jalta és Potsdam, nemzetközi együttműködés, megszállások, békeszerződések 1. A teheráni konferencia

Részletesebben

A nemzetközi helyzet kemény lett

A nemzetközi helyzet kemény lett A nemzetközi helyzet kemény lett II. Országos Középiskolai Problémamegoldó Verseny Hakuna Matata Fehér Zsolt, Rottek Bence, Vályogos Anna 1 2015. 02. 29. A cél egy Európára kiterjedő háború elkerülése,

Részletesebben

A fehér világ jövője a XXI. században

A fehér világ jövője a XXI. században Guillaume Faye: A fehér világ jövője a XXI. században Gazdag István forditása Megjelent, többek között: a Demokrata, 2007 január 18.-i számában Európa a Római Birodalom bukása óta sohasem volt ilyen drámai

Részletesebben

Az olasz ellenállás és a szövetségesek közötti kapcsolatok

Az olasz ellenállás és a szövetségesek közötti kapcsolatok JELENKOR Az olasz ellenállás és a szövetségesek közötti kapcsolatok A II. világháború történelmével foglalkozó átlagember gondolatában a fasiszta Németország által megtámadott országokban kibontakozó ellenállási

Részletesebben

Rostoványi Zsolt hosszú évek óta a

Rostoványi Zsolt hosszú évek óta a NB2_bel.qxd 2/6/2008 9:23 PM Page 80 80 Háda Béla Helyzetképek a próféták földjérõl Rostoványi Zsolt hosszú évek óta a Közel-Kelet térségével foglalkozó kutatások egyik legelismertebb szaktekintélye Magyarországon.

Részletesebben

Salát Gergely: Csoma Mózes: Korea Egy nemzet, két ország

Salát Gergely: Csoma Mózes: Korea Egy nemzet, két ország VI. évfolyam 2009/1. KÖNYVISMERTETÉS Salát Gergely: Napvilág Kiadó, Budapest, 2008. 178 oldal A Koreai-félsziget történelméről, jelenlegi viszonyairól meglehetősen keveset tudunk: magyar nyelvű könyvek,

Részletesebben

Beszéd a Magyar Atlanti Tanács 20 éves évfordulóján

Beszéd a Magyar Atlanti Tanács 20 éves évfordulóján Beszéd a Magyar Atlanti Tanács 20 éves évfordulóján Stefánia, 2012. október 5. Tisztelt Nagykövet Asszony! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Tanácskozás! Ünnepelni és emlékezni jöttünk ma össze. Ünnepelni a

Részletesebben

FÖLDES GYÖRGY A magyar szovjet viszony 1957 1989 között

FÖLDES GYÖRGY A magyar szovjet viszony 1957 1989 között FÖLDES GYÖRGY A magyar szovjet viszony 1957 1989 között Rövid áttekintés Ez a bő három évtized különleges helyet foglal el a magyar orosz kapcsolatok ezeréves történetében. Drámai és tragikus volt a kezdet.

Részletesebben

Középszint A magyarság helyzetének f bb jellemz i a szomszédos országokban.

Középszint A magyarság helyzetének f bb jellemz i a szomszédos országokban. 10.1 A szovjet felszabadítás és megszállás A szovjet felszabadítás és megszállás. Az ország háborús emberáldozata és anyagi vesztesége. A nemzetközi helyzet hatása a magyar belpolitika alakulására 1945

Részletesebben

A gyarmati hadseregtől a békefenntartó műveletek modern, professzionális haderejéig

A gyarmati hadseregtől a békefenntartó műveletek modern, professzionális haderejéig 1 ZRÍNYI MIKLÓS NEMZETVÉDELMI EGYETEM Hadtudományi Doktori Iskola A gyarmati hadseregtől a békefenntartó műveletek modern, professzionális haderejéig A fegyveres erők szerepe, helyzete Spanyolország XX.

Részletesebben

EU ismeretek Dr. Medina, Viktor

EU ismeretek Dr. Medina, Viktor EU ismeretek Dr. Medina, Viktor EU ismeretek Dr. Medina, Viktor Publication date 2011 Szerzői jog 2011 Szent István Egyetem Copyright 2011, Szent István Egyetem. Minden jog fenntartva, Tartalom Bevezetés...

Részletesebben

Történelem adattár. 11. modul A JELENKOR. Elérhetőségek Honlap: Telefon: +3620/

Történelem adattár. 11. modul A JELENKOR. Elérhetőségek Honlap:    Telefon: +3620/ Történelem adattár A JELENKOR 11. modul Elérhetőségek Honlap: www.tanszek.com Email: info@tanszek.com Telefon: +3620/409-5484 Tartalomjegyzék Fogalmak... 2 Európai integráció Globalizáció, globális világ...2

Részletesebben

NEMZETKÖZI SZEMLE. Engler Lajos STOCKHOLMI ÉRTEKEZLET KIÚTKF.RKSF.S

NEMZETKÖZI SZEMLE. Engler Lajos STOCKHOLMI ÉRTEKEZLET KIÚTKF.RKSF.S NEMZETKÖZI SZEMLE Engler Lajos STOCKHOLMI ÉRTEKEZLET KIÚTKF.RKSF.S Ha a Helsinkiben megtartott európai biztonsági és együttműködési értekezlet (1975) kontinensünk második világháború utáni békés korszakának

Részletesebben

A Biztonsági Tanács hatásköre fegyveres konfliktusokban

A Biztonsági Tanács hatásköre fegyveres konfliktusokban A Biztonsági Tanács hatásköre fegyveres konfliktusokban 2013 Valki László 2 ENSZ alapokmány anyagi és eljárási normáinak összefüggése Biztonsági Tanács: államok közösségének egyetlen bírósága Eljárási:

Részletesebben

5. A NATO. Vázlat. Nemzetközi szervezetek joga 2010. október 07. 1. A NATO létrejötte 2. Tagság 3. Stratégia 4. Szervezet

5. A NATO. Vázlat. Nemzetközi szervezetek joga 2010. október 07. 1. A NATO létrejötte 2. Tagság 3. Stratégia 4. Szervezet 5. A NATO Nemzetközi szervezetek joga 2010. október 07. Vázlat 1. A NATO létrejötte 2. Tagság 3. Stratégia 4. Szervezet 1 1. A NATO létrejötte Vörös hadsereg Európa katonailag (+ gazdaságilag) gyenge USA-t

Részletesebben

Meg kell küzdenem a társadalomba beivódott előítéletekkel

Meg kell küzdenem a társadalomba beivódott előítéletekkel http://www.honvedelem.hu/cikk/14500 Meg kell küzdenem a társadalomba beivódott előítéletekkel Végh Ferenc nyugállományú vezérezredes az elmúlt hetekben több konferencián is jelen volt. A Magyar Honvédség

Részletesebben

VIII. TOLLFORGATÓ TEHETSÉGKUTATÓ VERSENY TÖRTÉNELEM 7-8. OSZTÁLY

VIII. TOLLFORGATÓ TEHETSÉGKUTATÓ VERSENY TÖRTÉNELEM 7-8. OSZTÁLY Monorierdei Fekete István Általános Iskola 2213 Monorierdő, Szabadság u. 43. Tel./Fax: 06-29-419-113 www.fekete-merdo.sulinet.hu VIII. TOLLFORGATÓ 2. forduló VIII. TOLLFORGATÓ TEHETSÉGKUTATÓ VERSENY TÖRTÉNELEM

Részletesebben

A háborúnak vége: Hirosima

A háborúnak vége: Hirosima Nemzetközi kapcsolatok (1945-1990) A háborúnak vége: Drezda Valki László 2013. szeptember www.nemzetkozijog.hu A háborúnak vége: Hirosima A háborúnak vége: 62 millió halott A háborúnak vége: Holokauszt

Részletesebben

K i gondolta volna a kommunizmus bukásakor, hogy 2006 végén azt találgatjuk,

K i gondolta volna a kommunizmus bukásakor, hogy 2006 végén azt találgatjuk, Alex Standish AZ OROSZ TITKOSSZOLGÁLATOK ÚJJÁSZÜLETÉSE K i gondolta volna a kommunizmus bukásakor, hogy 2006 végén azt találgatjuk, hogy ki gyilkolta meg Londonban radioaktív anyaggal az orosz titkosszolgálat

Részletesebben

FOKOZATOS ELSZIGETELŐDÉS

FOKOZATOS ELSZIGETELŐDÉS BEVEZETÉS A Gázai övezet története - A blokád bevezetése - Fokozatos elszigetelődés A gázai segélyflottilla-incidens - Mi is történt? - Következmények Törökország és Izrael - Jó gazdasági kapcsolatok -

Részletesebben

Kétezer-tizenkettő augusztus elsején kezdtem meg nagyköveti szolgálatom Ankarában,

Kétezer-tizenkettő augusztus elsején kezdtem meg nagyköveti szolgálatom Ankarában, Hóvári János Kétezer-tizenkettő augusztus elsején kezdtem meg nagyköveti szolgálatom Ankarában, 2012. október 9-én adtam át megbízólevelem Abdullah Gül elnöknek. A magyar török kapcsolatok rendszerében

Részletesebben

Merénylet Szarajevóban LEGO

Merénylet Szarajevóban LEGO Merénylet Szarajevóban LEGO Augusztini Krisztián, Dombrovszky Borbála, Kovács-Osváth Apolka Városmajori Gimnázium A cél békés megoldás a szarajevói merénylet okozta helyzetre, és a belső konfliktusokra

Részletesebben

Moszkva és Washington kapcsolatai

Moszkva és Washington kapcsolatai NB2_bel.qxd 2/6/2008 9:23 PM Page 13 BIZTONSÁGPOLITIKA 13 Sz. Bíró Zoltán Az orosz amerikai viszony alakulásáról Moszkva és Washington kapcsolatai a Szovjetunió felbomlását (1991. december) követõ bõ másfél

Részletesebben

A Nagy Háború ( ) emlékezete Megyei Történelem Verseny. 1. forduló - megoldások

A Nagy Háború ( ) emlékezete Megyei Történelem Verseny. 1. forduló - megoldások A Nagy Háború (1914-1918) emlékezete Megyei Történelem Verseny 1. forduló - megoldások 1. feladat (10 pont) 1. Igaz 2. Hamis 3. Hamis 4. Igaz 5. Igaz 6. Hamis 7. Igaz 8. Igaz 9. Igaz 10. Hamis 2. feladat

Részletesebben

Magyar-arab kapcsolatok. Kovács Viktória Bernadett 13

Magyar-arab kapcsolatok. Kovács Viktória Bernadett 13 Magyar-arab kapcsolatok Kovács Viktória Bernadett 13 J. NAGY LÁSZLÓ (2006): Magyarország és az arab térség: kapcsolatok, vélemények, álláspontok, 1947-1975. JATEPress, Szeged. 159 p. Nem is gondolnánk,

Részletesebben

Osztályozó vizsga témái. Történelem

Osztályozó vizsga témái. Történelem 9.ÉVFOLYAM Egyiptom, a Nílus ajándéka Athén, a demokrácia kialakulása és fénykora A görög perzsa háborúk (Kr. e. 492 448) A poliszok hanyatlása és Nagy Sándor birodalma A város alapításától a köztársaság

Részletesebben

Vállalkozás alapítás és vállalkozóvá válás kutatás zárójelentés

Vállalkozás alapítás és vállalkozóvá válás kutatás zárójelentés TÁMOP-4.2.1-08/1-2008-0002 projekt Vállalkozás alapítás és vállalkozóvá válás kutatás zárójelentés Készítette: Dr. Imreh Szabolcs Dr. Lukovics Miklós A kutatásban részt vett: Dr. Kovács Péter, Prónay Szabolcs,

Részletesebben

Nyomtatható változat. Megjelent: Szent Korona 1992. jan. 15., 3. és 12. old.

Nyomtatható változat. Megjelent: Szent Korona 1992. jan. 15., 3. és 12. old. A hazánkat több mint 40 éven át elnyomó bolsevista rendszer egyik legfontosabb célja a vallásos világnézet, a vallásos lelkület és a valláserkölcs kiirtása volt. A bolsevik ideológusok ugyanis kezdettől

Részletesebben

ADALÉKOK A MAGYAR KÖZLEKEDÉSÜGY ÉS HONVÉDELEM XX. SZÁZADI KAPCSOLATRENDSZERÉNEK TANULMÁNYÁZÁSÁHOZ

ADALÉKOK A MAGYAR KÖZLEKEDÉSÜGY ÉS HONVÉDELEM XX. SZÁZADI KAPCSOLATRENDSZERÉNEK TANULMÁNYÁZÁSÁHOZ VEZETÉS- ÉS SZERVEZÉSTUDOMÁNY DR. HORVÁTH ATTILA ADALÉKOK A MAGYAR KÖZLEKEDÉSÜGY ÉS HONVÉDELEM XX. SZÁZADI KAPCSOLATRENDSZERÉNEK TANULMÁNYÁZÁSÁHOZ Egy állam közlekedéspolitikájának alakítását számtalan

Részletesebben

Gyurcsány 150 fős egységet küldene Irakba

Gyurcsány 150 fős egységet küldene Irakba 3. szint november-december Gyurcsány 150 fős egységet küldene Irakba Magyarország 150 fős egységet küldene a NATO iraki kiképző alakulatába(1) - mondta Gyurcsány Ferenc egy, a londoni The Timesnak adott

Részletesebben

Tonton-mánia a francia médiában

Tonton-mánia a francia médiában 2011 május 18. Flag 0 Értékelés kiválasztása Még nincs értékelve Értéke: 1/5 Értéke: 2/5 Mérték Értéke: 3/5 Értéke: 4/5 Értéke: 5/5 Harminc évvel ezelőtt, május 10-én, pontosan este 8 órakor a francia

Részletesebben

Megúsztuk volna a szovjeteket az ügyes kiugrással?

Megúsztuk volna a szovjeteket az ügyes kiugrással? II. világháború Megúsztuk volna a szovjeteket az ügyes kiugrással? Veczán Zoltán, 2015. október 15., csütörtök 19:42, frissítve: péntek 15:46 Bevonuló szovjet csapatok Budapesten. Gépfegyverek, csomagok

Részletesebben

Konzervatív (kon)textusok

Konzervatív (kon)textusok ROMSICS GERGELY Konzervatív (kon)textusok Egedy Gergely: Brit konzervatív gondolkodás és politika. (XIX XX. század) Budapest, Századvég Kiadó, 2005. Egedy Gergely új könyve több szempontból is érdekes

Részletesebben

AZ OMBUDSMAN ALAPJOG-ÉRTELMEZÉSE ÉS NORMAKONTROLLJA *

AZ OMBUDSMAN ALAPJOG-ÉRTELMEZÉSE ÉS NORMAKONTROLLJA * Sólyom László AZ OMBUDSMAN ALAPJOG-ÉRTELMEZÉSE ÉS NORMAKONTROLLJA * 1. Ha már ombudsman, akkor rendes közjogi ombudsman legyen mondta Tölgyessy Péter az Ellenzéki Kerekasztal 1989. szeptember 18-i drámai

Részletesebben

Észak-Korea útja az atomhoz

Észak-Korea útja az atomhoz 2012 március 05. Flag 0 Értékelés kiválasztása Még nincs értékelve Give 1/5 Give 2/5 Mérték Give 3/5 Give 4/5 Give 5/5 Több mint fél évszázada folyik az észak-koreai atomprogram, amelyet többször is felfüggesztettek,

Részletesebben

Horváth Mihály Történelemverseny középiskolások számára. A török kiűzése Magyarországról ( ) ESSZÉ. 120 perc.

Horváth Mihály Történelemverseny középiskolások számára. A török kiűzése Magyarországról ( ) ESSZÉ. 120 perc. Horváth Mihály Történelemverseny középiskolások számára 2015 A török kiűzése Magyarországról (1683-1699) ESSZÉ 120 perc Név: Iskola neve: Javító tanár neve nyomtatott betűkkel: Javító tanár aláírása: ESSZÉKÉRDÉS

Részletesebben

A KÖRNYEZETI INNOVÁCIÓK MOZGATÓRUGÓI A HAZAI FELDOLGOZÓIPARBAN EGY VÁLLALATI FELMÉRÉS TANULSÁGAI

A KÖRNYEZETI INNOVÁCIÓK MOZGATÓRUGÓI A HAZAI FELDOLGOZÓIPARBAN EGY VÁLLALATI FELMÉRÉS TANULSÁGAI A KÖRNYEZETI INNOVÁCIÓK MOZGATÓRUGÓI A HAZAI FELDOLGOZÓIPARBAN EGY VÁLLALATI FELMÉRÉS TANULSÁGAI Széchy Anna Zilahy Gyula Bevezetés Az innováció, mint versenyképességi tényező a közelmúltban mindinkább

Részletesebben

A külföldi katonai missziók áttételes gazdasági hatásai. Lakner Zoltán Kasza Gyula 36 HADTUDOMÁNY 2008/3 4

A külföldi katonai missziók áttételes gazdasági hatásai. Lakner Zoltán Kasza Gyula 36 HADTUDOMÁNY 2008/3 4 virtuális tudásközpontoknak közvetlen politikai befolyástól és gazdasági kényszertõl függetlenül kell mûködniük. E célból tanácsos ezeket a központokat legalább a legfontosabbakat virtuális autonóm közigazgatási

Részletesebben

A nemzetközi viszonyok alakulása a II. vh. végétõl 4.rész

A nemzetközi viszonyok alakulása a II. vh. végétõl 4.rész A nemzetközi viszonyok alakulása a II. vh. végétõl 4.rész Szerzõ dezs dezs.extra.hu - tételek gyûjteménye Történelem tétel Negyedik szakasz: Angola, Mozambik, Zöld-foki-szigetek - felszabadulása - Portugália

Részletesebben

A közép-kelet-európai akadémiák együttmûködésérõl

A közép-kelet-európai akadémiák együttmûködésérõl A közép-kelet-európai akadémiák együttmûködésérõl Szlovák magyar együttmûködés I. KÖZÖS TUDOMÁNYPOLITIKAI LEHETÕSÉGEK ÉS GONDOK Az uniós tagság közös elõnyei Piacgazdaság és az állami fenntartású kutatásszervezet

Részletesebben

ÉVFOLYAMDOLGOZAT. A h o n v é d e l mi k ö t e l e z e t t s é g a l k o t má n yjogi p r o b l é má i

ÉVFOLYAMDOLGOZAT. A h o n v é d e l mi k ö t e l e z e t t s é g a l k o t má n yjogi p r o b l é má i SZEGEDI TUDOMÁNYEGYETEM Állam- és Jogtudományi Kar Szeged ÉVFOLYAMDOLGOZAT A h o n v é d e l mi k ö t e l e z e t t s é g a l k o t má n yjogi p r o b l é má i Konzulens: Dr. Tóth Károly Egyetemi Docens

Részletesebben

Történelem 3 földrészen - 1956

Történelem 3 földrészen - 1956 1956, Melbourne Az 1956. december 6-ai melbourne-i vérfürdő legendájával az olimpiatörténet egyik legismertebb fejezetének főszereplője lett a magyar vízilabda csapat. Történelem 3 földrészen - 1956 Három,

Részletesebben

Az Amerikai Egyesült Államok

Az Amerikai Egyesült Államok Az amerikai külpolitika Az Amerikai Egyesült Államok Fehér Zoltán Zsigmond Király Főiskola Nemzetközi kapcsolatok szak III. évf. 2004. tavaszi félév Amerika mint kísérlet Perception Kivételesség-tudat

Részletesebben

Európai integráció - európai kérdések

Európai integráció - európai kérdések 28 KÜMZSÉG Csák László: Európai integráció - európai kérdések 1998. Szeged "Ön Európát rabolja éppen. - búgja az asszony. Ugyan már, kedvesem, mit nem mond! - kacsint az úr. Hát hol van itt Európa? Nézzen

Részletesebben

AZ EURÓPAI INTEGRÁCIÓ TÖRTÉNETE 2006.09.27.

AZ EURÓPAI INTEGRÁCIÓ TÖRTÉNETE 2006.09.27. AZ EURÓPAI INTEGRÁCIÓ TÖRTÉNETE 2006.09.27. ELŐZMÉNYEK 1795 KANT 1849 VIKTOR HUGO 1930 ORTEGA Y GASSET 1923 COUDENHOVE-CALERGI 1929-1930 BRIAND 1. VILÁGHÁBORÚ NÉPSZÖVETSÉG 1943 CHURCILL 2. VILÁGHÁBORÚ

Részletesebben

Az aktuális üzleti bizalmi index nagyon hasonlít a 2013. decemberi indexhez

Az aktuális üzleti bizalmi index nagyon hasonlít a 2013. decemberi indexhez VaughanVaughanVaughan Econ-Cast AG Rigistrasse 9 CH-8006 Zürich Sajtóközlemény Econ-Cast Global Business Monitor 2014. december Stefan James Lang Managing Partner Rigistrasse 9 Telefon +41 (0)44 344 5681

Részletesebben

Eredetileg a szerző honlapján jelent meg. Lásd itt.

Eredetileg a szerző honlapján jelent meg. Lásd itt. Eredetileg a szerző honlapján jelent meg. Lásd itt. Andrassew Iván A folyó, a tó és a tenger A platón ültünk Avrammal, a teherautót egy szerzetes vezette. A hegyoldalból a menekülttábor nem tűnt nagynak.

Részletesebben

A 2006-os német biztonságpolitikai fehér könyv

A 2006-os német biztonságpolitikai fehér könyv 82 Takács Judit A 2006-os német biztonságpolitikai fehér könyv Lapunk 2008. szeptemberi számában a Kitekintõ címû rovatban a nemzeti stratégiai dokumentumok rendszerét ismertettük a fontosabb európai stratégiai

Részletesebben

1918. október július március 21. Kitör az őszirózsás forradalom. Az Osztrák-Magyar Monarchia hadat üzen Szerbiának

1918. október július március 21. Kitör az őszirózsás forradalom. Az Osztrák-Magyar Monarchia hadat üzen Szerbiának MAGYARORSZÁG 1900 1918. október 30. Kitör az őszirózsás forradalom 1914. július 28. Az Osztrák-Magyar Monarchia hadat üzen Szerbiának 1919. március 21. Kikiáltják a Tanácsköztársaságot 1910 1920. június

Részletesebben

Az írásbeli érettségi témakörei

Az írásbeli érettségi témakörei Az írásbeli érettségi témakörei Dőlt betűvel szerepelnek azok a részek, amelyeket csak emelt szinten kérnek. 1. AZ ÓKOR ÉS KULTÚRÁJA 1.1 Vallás és kultúra az ókori Keleten Az egyes civilizációk vallási

Részletesebben

Program. Dr. Orosz Ildikó, elnök II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyr Főiskola. Demkó Ferenc, esperes Beregszászi Magyar Esperesi Kerület. 1.

Program. Dr. Orosz Ildikó, elnök II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyr Főiskola. Demkó Ferenc, esperes Beregszászi Magyar Esperesi Kerület. 1. Megnyitó: Program Dr. Orosz Ildikó, elnök II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyr Főiskola Demkó Ferenc, esperes Beregszászi Magyar Esperesi Kerület 1. szekció 10.00 Dr. Kránitz Mihály (professzor, Pázmány

Részletesebben

Az Európai Unió és a fiatalok. Szőcs Edit RMDSZ Ügyvezető Elnöksége

Az Európai Unió és a fiatalok. Szőcs Edit RMDSZ Ügyvezető Elnöksége Az Európai Unió és a fiatalok Szőcs Edit RMDSZ Ügyvezető Elnöksége Milyen céllal jött létre az Unió? az európai államok egységességének ideája nem újszerű gondolat Kant világpolgár Victor Hugo Európai

Részletesebben

Élet és Irodalom, LI. évf., 7. sz., 2007. február 16., 15-16. o. A válság anatómiája

Élet és Irodalom, LI. évf., 7. sz., 2007. február 16., 15-16. o. A válság anatómiája Élet és Irodalom, LI. évf., 7. sz., 2007. február 16., 15-16. o. A válság anatómiája Hazánkban a politikai élet súlyos erkölcsi és identitási válsága alakult ki. E sorok írója abban látja a válság alapvető

Részletesebben

Nemzetiségi kérdés Komárom-Esztergom vármegyében 1945 1950 között

Nemzetiségi kérdés Komárom-Esztergom vármegyében 1945 1950 között Nemzetiségi kérdés Komárom-Esztergom vármegyében 1945 1950 között Mottó: A kollektív felelősség elvével és a kollektív megtorlás gyakorlatával a magyar nemzet sem most, sem a jövőben sohasem azonosíthatja

Részletesebben

A NATO katonai képességfejlesztése a nemzetközi béketámogatási tevékenység érdekében

A NATO katonai képességfejlesztése a nemzetközi béketámogatási tevékenység érdekében A NATO katonai képességfejlesztése a nemzetközi béketámogatási tevékenység érdekében Két célt tűztem ki az előadásban. Először, csatlakozva Deák Péter előadásához, szeretném hangsúlyozni, hogy a katonai

Részletesebben

Történelem 13/I. 8. A francia abszolutizmus Mutassa be a francia abszolutizmust XIV. Lajos korában!

Történelem 13/I. 8. A francia abszolutizmus Mutassa be a francia abszolutizmust XIV. Lajos korában! Történelem 13/I 1. A középkori gazdaság Ismertesse a korai középkori gazdaság működését, a termelés színtereit és szereplőit, az eszközök és módszerek fejlődését a XI-XIII. századi, Európában! Mutassa

Részletesebben

Osztályozó/Javító vizsga témakörei TÖRTÉNELEMBŐL. 40% fölött elégséges 20-40% között szóbeli vizsga 20% alatt elégtelen

Osztályozó/Javító vizsga témakörei TÖRTÉNELEMBŐL. 40% fölött elégséges 20-40% között szóbeli vizsga 20% alatt elégtelen Osztályozó/Javító vizsga témakörei TÖRTÉNELEMBŐL Írásbeli vizsga: teszt + esszé (60 perc) 40% fölött elégséges 20-40% között szóbeli vizsga 20% alatt elégtelen I. Az ókori kelet 9. évfolyam Mezopotámia

Részletesebben

Révkomárom után. Európai utas OTTHON LENNI

Révkomárom után. Európai utas OTTHON LENNI OTTHON LENNI Révkomárom után Pomogáts Bélával, az Anyanyelvi Konferencia elnökével, Sárközy Péter római, Péntek János kolozsvári és Bányai János újvidéki egyetemi tanárral, valamint Göncz Lászlóval, a

Részletesebben

ZMNE STRATÉGIAI VÉDELMI KUTATÓ KÖZPONT

ZMNE STRATÉGIAI VÉDELMI KUTATÓ KÖZPONT ZMNE STRATÉGIAI VÉDELMI KUTATÓ KÖZPONT 1581 Budapest Pf: 15 Tel: 432-90-92 Fax: 432-90-58 A magyar kül- és biztonságpolitika lehetséges új hangsúlyairól Miért aktuális egy új hangsúlyú magyar külpolitika

Részletesebben

AZ EURÓPAI UNIÓ KOHÉZIÓS POLITIKÁJÁNAK HATÁSA A REGIONÁLIS FEJLETTSÉGI KÜLÖNBSÉGEK ALAKULÁSÁRA

AZ EURÓPAI UNIÓ KOHÉZIÓS POLITIKÁJÁNAK HATÁSA A REGIONÁLIS FEJLETTSÉGI KÜLÖNBSÉGEK ALAKULÁSÁRA AZ EURÓPAI UNIÓ KOHÉZIÓS POLITIKÁJÁNAK HATÁSA A REGIONÁLIS FEJLETTSÉGI KÜLÖNBSÉGEK ALAKULÁSÁRA Zsúgyel János egyetemi adjunktus Európa Gazdaságtana Intézet Az Európai Unió regionális politikájának történeti

Részletesebben

Udvarhelyi Szabolcs: Két választás Csehországban

Udvarhelyi Szabolcs: Két választás Csehországban Udvarhelyi Szabolcs: Két választás Csehországban Néha a közhely is lehet igaz, hiszen nagyon is igazuk van azoknak, akik történelminek minősítették a Csehországban 1996-ban tartott két szavazást, a parlament

Részletesebben

A nemzetközi jog létrejöttének és fejlődésének feltételei

A nemzetközi jog létrejöttének és fejlődésének feltételei A nemzetközi jog létrejöttének és fejlődésének feltételei Valki László 2011. szeptember A nemzetközi jog létrejöttének előfeltételei 1. Tartósan elkülönült politikai entitások 2. Tényleges, intenzív kapcsolatok

Részletesebben

Szlovákia Magyarország két hangra

Szlovákia Magyarország két hangra dunatáj Szlovákia Magyarország két hangra anuár elsején ünnepelhette önálló államiságának huszadik évfordulóját északi szomszédunk. A Týždeň című pozsonyi hetilap tavalyi évet záró számában olvashattuk:

Részletesebben

BIRODALOM. Michael Hardt / Antonio Negri ELŐSZÓ. "Minden szerszám fegyver, ha helyesen tartod" Ani DiFranco

BIRODALOM. Michael Hardt / Antonio Negri ELŐSZÓ. Minden szerszám fegyver, ha helyesen tartod Ani DiFranco Michael Hardt / Antonio Negri BIRODALOM "Minden szerszám fegyver, ha helyesen tartod" Ani DiFranco "Férfiak harcolnak, és csatát vesztenek, és a dolog, amiért harcoltak, a vereségük ellenére létrejön;

Részletesebben

Washington, 1989 július 17. (Amerika Hangja, Esti híradó)

Washington, 1989 július 17. (Amerika Hangja, Esti híradó) Item: 2461 Kiad sor: 07/17/1989 17:33:45 Om Fejléc: kiad rvk1002 4 nem/pol krf/bma/bmb/srf Szolgálati használatra! Rövid Cím: Interjú Mark Palmerrel Washington, 1989 július 17. (Amerika Hangja, Esti híradó)

Részletesebben

ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY EURÓPAI PARLAMENT 2009-2014 Plenárisülés-dokumentum 20.6.2013 B7-****/2013 ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY a B7-****/2103. számú szóbeli választ igénylő kérdéshez az eljárási szabályzat 115. cikkének

Részletesebben

SZKA208_13. A kurdok

SZKA208_13. A kurdok A VILÁG LEG- SZKA208_13 NAGYOBB ÁLLAM NÉLKÜLI NEMZETE: A kurdok tanulói A VILÁG LEGNAGYOBB ÁLLAM NÉLKÜLI NEMZETE 8. évfolyam 125 13/1 A KURDOK Szemelvények Kurdisztán A huszonkétmillió kurd a világ egyik

Részletesebben

Osztályozó vizsga anyaga történelemből

Osztályozó vizsga anyaga történelemből Miskolci Magister Gimnázium Osztályozó vizsga anyaga történelemből Ismeretszerzési és feldolgozási képességek A tanulónak írott forrásokat kell tudni értelmezni, feldolgozni és feladatokban alkalmazni.

Részletesebben

MONTENEGRÓ A FÜGGETLENNÉ VÁLÁS ÚTJÁN

MONTENEGRÓ A FÜGGETLENNÉ VÁLÁS ÚTJÁN ZRÍNYI MIKLÓS NEMZETVÉDELMI EGYETEM Borsányi András MONTENEGRÓ A FÜGGETLENNÉ VÁLÁS ÚTJÁN Doktori (PhD) tézisek Témavezető: Dr. Szabó A. Ferenc egyetemi tanár BUDAPEST, 2003. 1 Montenegró a függetlenné

Részletesebben

A harmadik minszki megállapodás:

A harmadik minszki megállapodás: ELEMZÉSEK A harmadik minszki megállapodás: törékeny esély a politikai rendezésre E-2015/2. KKI-elemzések A Külügyi és Külgazdasági Intézet időszaki kiadványa Kiadó: Külügyi és Külgazdasági Intézet Szerkesztés

Részletesebben

ÚJABB RÁGALOM HORTHY MIKLÓS KORMÁNYZÓ ELLEN. Hiteles tanúk cáfolata. Interjú Horthy Istvánnéval

ÚJABB RÁGALOM HORTHY MIKLÓS KORMÁNYZÓ ELLEN. Hiteles tanúk cáfolata. Interjú Horthy Istvánnéval Lehet-e? ÚJABB RÁGALOM HORTHY MIKLÓS KORMÁNYZÓ ELLEN Hiteles tanúk cáfolata Interjú Horthy Istvánnéval A közelmúltban a Jobbik néven ismert, de általam kezdettől ártalmas és értelmetlen képződménynek nevezett

Részletesebben

HELYI KONFLIKTUSOK AZ ÍROTT MÉDIÁBAN

HELYI KONFLIKTUSOK AZ ÍROTT MÉDIÁBAN SZAK Andrea HELYI KONFLIKTUSOK AZ ÍROTT MÉDIÁBAN LOCAL CONFLICTS IN THE PRESS A tanulmány a tartalomelemzés módszertanával vizsgálja az írott sajtóban megjelent 2004-es koszovói konfliktus, s egyben vizsgálja

Részletesebben

A második világháború öröksége és a japán-filippínó biztonsági kapcsolatok fejlődésének perspektívái KLEMENSITS PÉTER

A második világháború öröksége és a japán-filippínó biztonsági kapcsolatok fejlődésének perspektívái KLEMENSITS PÉTER A második világháború öröksége és a japán-filippínó biztonsági kapcsolatok fejlődésének perspektívái KLEMENSITS PÉTER A világháború a Fülöpszigeteken A háború kitörése, hadműveletek a Corregidor elestéig

Részletesebben

Észak-Erdély kérdése Románia külpolitikájában 1940 1944 között

Észak-Erdély kérdése Románia külpolitikájában 1940 1944 között Észak-Erdély kérdése Románia külpolitikájában 1940 1944 között Előadásom elsősorban román szemszögből, továbbá a politika- és az eszmetörténet oldaláról közelíti meg az 1940 1944 közötti észak-erdélyi

Részletesebben

rend. Ha nincs értékrend, akkor nincs kultúra. A kultúra nem más, Meg kell õrizni az európai kultúra sokféleségét, és benne a magyar

rend. Ha nincs értékrend, akkor nincs kultúra. A kultúra nem más, Meg kell õrizni az európai kultúra sokféleségét, és benne a magyar Orwell, a testvér 59 rend. Ha nincs értékrend, akkor nincs kultúra. A kultúra nem más, mint az értékrend megteremtése és kifejezése, tudatosítása és örökítése. Meg kell õrizni az európai kultúra sokféleségét,

Részletesebben

KORA ÚJKOR, ÚJKOR Családi ügyek Orániai Vilmos és a Habsburgok V. Károly lemondása után

KORA ÚJKOR, ÚJKOR Családi ügyek Orániai Vilmos és a Habsburgok V. Károly lemondása után KORA ÚJKOR, ÚJKOR Családi ügyek Orániai Vilmos és a Habsburgok V. Károly lemondása után A Habsburgok és a Nassauiak, akik együttműködtek V. Károly uralkodása idején, élesen összecsaptak egymással II. Fülöp

Részletesebben

TÖRTÉNELEM. Általános érettségi tantárgyi vizsgakatalógus Splošna matura

TÖRTÉNELEM. Általános érettségi tantárgyi vizsgakatalógus Splošna matura Ljubljana 2010 TÖRTÉNELEM Általános érettségi tantárgyi vizsgakatalógus Splošna matura A tantárgyi vizsgakatalógus a 2012. évi tavaszi vizsgaidőszaktól érvényes az új megjelenéséig. A katalógus érvényességéről

Részletesebben

Ahol a katonai és gazdasági tisztességtelenség véget ér, ott kezdıdik a politikai tisztességtelenség

Ahol a katonai és gazdasági tisztességtelenség véget ér, ott kezdıdik a politikai tisztességtelenség Ahol a katonai és gazdasági tisztességtelenség véget ér, ott kezdıdik a politikai tisztességtelenség Churchill azt mondta: Ahol a tisztesség véget ér, ott kezdıdik a politika. Az utóbbi napok kiegészítették

Részletesebben

Gazdálkodási modul. Gazdaságtudományi ismeretek III. EU ismeretek. KÖRNYEZETGAZDÁLKODÁSI MÉRNÖKI MSc TERMÉSZETVÉDELMI MÉRNÖKI MSc

Gazdálkodási modul. Gazdaságtudományi ismeretek III. EU ismeretek. KÖRNYEZETGAZDÁLKODÁSI MÉRNÖKI MSc TERMÉSZETVÉDELMI MÉRNÖKI MSc Gazdálkodási modul Gazdaságtudományi ismeretek III. EU ismeretek KÖRNYEZETGAZDÁLKODÁSI MÉRNÖKI MSc TERMÉSZETVÉDELMI MÉRNÖKI MSc Az európai integráció történeti áttekintése 137. lecke Schuman-tervezet Az

Részletesebben

Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása

Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása Aikido-történet gyerekeknek Richard Moon és Chas Fleischman tollából Vass Anikó és Erszény Krisztián fordításában Előszó Ezt a történetet közel huszonöt

Részletesebben

Nemzetközi összehasonlítás

Nemzetközi összehasonlítás 6 / 1. oldal Nemzetközi összehasonlítás Augusztusban drasztikusan csökkentek a feltörekvő piacok részvényárfolyamai A globális gazdasági gyengülés, az USA-ban és Európában kialakult recessziós félelmek,

Részletesebben

Osztályozó- és javítóvizsga Történelem tantárgyból 2015-2016

Osztályozó- és javítóvizsga Történelem tantárgyból 2015-2016 Osztályozó- és javítóvizsga Történelem tantárgyból 2015-2016 A félévi vizsga szóbeli vizsga az első félévre megadott témakörökből. Az év végi vizsga írásbeli vizsga (feladatlap) az egész évre megadott

Részletesebben

A stratégiai vizsgálat nehézségeiről Az államok külpolitikai kompetenciájáról A stratégiai vizsgálat nagyobb nehézségeiről A globális stratégiai

A stratégiai vizsgálat nehézségeiről Az államok külpolitikai kompetenciájáról A stratégiai vizsgálat nagyobb nehézségeiről A globális stratégiai A stratégiai vizsgálat nehézségeiről Az államok külpolitikai kompetenciájáról A stratégiai vizsgálat nagyobb nehézségeiről A globális stratégiai folyamatokról Az európai stratégiai folyamatokról A regionális

Részletesebben

Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR GAZDASÁGDIPLOMÁCIA SZAK Nappali tagozat Európai Üzleti Tanulmányok szakirány

Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR GAZDASÁGDIPLOMÁCIA SZAK Nappali tagozat Európai Üzleti Tanulmányok szakirány Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR GAZDASÁGDIPLOMÁCIA SZAK Nappali tagozat Európai Üzleti Tanulmányok szakirány REFORMTÖREKVÉSEK A MAGYAR KÖZIGAZGATÁSBAN AZ EURÓPAI UNIÓS FORRÁSOK

Részletesebben

AMWAY GLOBÁLIS VÁLLALKOZÓ RIPORT 2013

AMWAY GLOBÁLIS VÁLLALKOZÓ RIPORT 2013 AMWAY GLOBÁLIS VÁLLALKOZÓ RIPORT 2013 Bátorítani a vállalkozó szellemet megszűntetni a kudarctól való félelmet A Survey of Amway Europe, October 2013 A kutatás Adatfelvétel: Minta: Országok: Módszer: Intézet:

Részletesebben

Helyi emberek kellenek a vezetésbe

Helyi emberek kellenek a vezetésbe Varga László Helyi emberek kellenek a vezetésbe Ön szerint minek köszönhető, hogy az hetvenes-nyolvanas években egy sokszínű és pezsgő kulturális élet tudott létrejönni Kecskeméten? Milyen szerepe volt

Részletesebben

ELSÕ KÖNYV 1867 1918 19

ELSÕ KÖNYV 1867 1918 19 ELSÕ KÖNYV 1867 1918 19 20 Elõszó A román és a magyar életkörülmények alakulása a dualizmus korabeli Magyarországon és Nagy-Romániában (1867-1940) A kézirat szerzõje a fenti kérdés áttekintésével olyan

Részletesebben

TIT HADTUDOMÁNYI ÉS BIZTONSÁGPOLITIKAI EGYESÜLET BIZTONSÁGPOLITIKAI FÜZETEK. Dr. Héjja István MAGYARORSZÁG EURO-ATLANTI CSATLAKOZÁSA BUDAPEST 1998

TIT HADTUDOMÁNYI ÉS BIZTONSÁGPOLITIKAI EGYESÜLET BIZTONSÁGPOLITIKAI FÜZETEK. Dr. Héjja István MAGYARORSZÁG EURO-ATLANTI CSATLAKOZÁSA BUDAPEST 1998 TIT HADTUDOMÁNYI ÉS BIZTONSÁGPOLITIKAI EGYESÜLET BIZTONSÁGPOLITIKAI FÜZETEK Dr. Héjja István MAGYARORSZÁG EURO-ATLANTI CSATLAKOZÁSA BUDAPEST 1998 A TIT Hadtudományi és Biztonságpolitikai Egyesület kiadványa

Részletesebben

BUDAPESTI KÖZGAZDASÁGTUDOMÁNYI ÉS ÁLLAMIGAZGATÁSI EGYETEM

BUDAPESTI KÖZGAZDASÁGTUDOMÁNYI ÉS ÁLLAMIGAZGATÁSI EGYETEM BUDAPESTI KÖZGAZDASÁGTUDOMÁNYI ÉS ÁLLAMIGAZGATÁSI EGYETEM AZ EURÓPAI PARLAMENT POLITIKAALAKÍTÓ SZEREPE, AZ EURÓPAI UNIÓ DÖNTÉSHOZATALÁN BELÜL ELFOGLALT HELYE AZ EGYÜTTDÖNTÉSI ELJÁRÁS VIZSGÁLATA ALAPJÁN

Részletesebben

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA A BIZOTTSÁG ÖTÖDIK ÉVES JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA A BIZOTTSÁG ÖTÖDIK ÉVES JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK HU HU HU AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA Brüsszel, 4.7.2008 COM(2008) 406 végleges A BIZOTTSÁG ÖTÖDIK ÉVES JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK a harmadik országok Közösséggel szembeni kereskedelmi védelmi

Részletesebben

A közép-európai rakétapajzs elvetésének hátteréhez

A közép-európai rakétapajzs elvetésének hátteréhez 42 NEMZET ÉS BIZTONSÁG 2009. OKTÓBER Varga Gergely A közép-európai rakétapajzs elvetésének hátteréhez Barack Obama 2009. szeptember 17-én jelentette be hivatalosan, hogy eláll a Közép-Európába tervezett

Részletesebben

ELŐSZÓ. [Erdélyi Magyar Adatbank] Vadkerty Katalin: A kitelepítéstől a reszlovakizációig

ELŐSZÓ. [Erdélyi Magyar Adatbank] Vadkerty Katalin: A kitelepítéstől a reszlovakizációig ELŐSZÓ A csehszlovákiai magyarság 1945 tavasza óta olyan megpróbáltatásokon megy keresztül, amelyekre a Dunatáj változatos történetében nincsen példa. A kassai kormányprogram és a belőle kilövellő jelszavak

Részletesebben

EURÓPAI PARLAMENT. Külügyi Bizottság. 21.3.2005 PE 355.681v01-00

EURÓPAI PARLAMENT. Külügyi Bizottság. 21.3.2005 PE 355.681v01-00 EURÓPAI PARLAMENT 2004 ««««««««««««Külügyi Bizottság 2009 21.3.2005 1-24.MÓDOSÍTÁS Véleménytervezet Gerardo Galeote Quecedo Az Európai Külügyi Szolgálat létrehozásának intézményi vonatkozásai (2004/2207(INI))

Részletesebben