HUMÁNPOLITIKA SZEMÉLYZETFEJLESZTŐ ÉS TANÁCSADÓ BT.

Átírás

1 HBt HUMÁNPOLITIKA Személyzetfejlesztő és Tanácsadó Betéti Társaság Az ágazati párbeszéd bizottságok és a STRATOSZ együttműködési gyakorlatának elemzése, javaslat a tagvállalatokat érintő érdekegyeztetési gyakorlat új elemeire tanulmány Készítette: Dr. Bóday Pál Készült az FSZH támogatásával Budapest, november 1

2 Tartalomjegyzék Bevezetés Szociális párbeszéd az Európai Unióban A szociális párbeszéd fejlődése az Unióban A párbeszéd formái A szociális párbeszéd új rendszerének folyamata Az európai szociális párbeszédben résztvevő szervezetek Munkaadói oldal Munkavállalói oldal Az Európai Ágazati Párbeszéd Bizottságok Az ágazati szociális párbeszéd Magyarországon Ágazati Párbeszéd Bizottságok Az ÁPB-k tevékenysége ÁPB-k kapcsolódása az európai szintű szociális párbeszédhez Ágazati Párbeszéd Bizottságok Tanácsa Az ÁPBT Szakbizottságai Az ÁPB-k működésének támogatása és jogi szabályozás Az országos és az ágazati érdekegyeztetés összeegyeztetésének lehetősége A Postai Alágazati Párbeszéd Bizottság A STRATOSZ és a Postai Alágazati Párbeszéd Bizottság kapcsolata A Magyar Posta Zrt. szerepvállalása nemzetközi postai szervezetekben A Postás Szakszervezet szerepvállalása nemzetközi szakszervezetekben A Postai Alágazati Párbeszéd Bizottság (PÁPB) hazai tevékenysége Összefoglalás Mellékletek számú melléklet Megállapodás az Ágazati Párbeszéd Bizottságok működésének feltételeiről és rendjéről a jogi szabályozás megalkotásáig terjedő időszakban (módosításokkal egységes szerkezetben) számú melléklet Autonóm társadalmi párbeszéd erősítése számú melléklet A Postai Ágazati Párbeszéd Bizottság Működési Szabályzata

3 Bevezetés Az európai uniós társadalmi párbeszéd gyakorlat fejlesztési irányai a munkaadói érdekképviseleti tevékenység új felületét alakították ki az ágazati (valamint alés szakágazati) szinten szervezett és szerveződő társadalmi párbeszédbizottságok létrehozásával. A kapcsolódó törvényi, szabályozási feltételek és az érdekegyeztetési gyakorlat áttekintése a STRATOSZ szemszögéből rá kíván világítani a szinergiák kibontakoztatásának lehetőségére. Kiindulásként megfogalmazható fontos cél, hogy a STRATOSZ tagvállalatainak érdekei minél erőteljesebben kerüljenek képviseletre az országos szint mellett az ágazati párbeszédbizottságok szintjén is. Ehhez szükséges egyrészt annak áttekintése, hogy az Országos Érdekegyeztető Tanács munkaadói oldalán helyet foglaló szövetségek milyen arányban és milyen mértékben vesznek részt az ágazati párbeszédbizottságok munkájában. Másrészt pedig annak bemutatása, hogy e cél elérése érdekében milyen kapcsolatrendszerre, milyen információátadási mechanizmusokra van szükség, s mindebből adódóan melyek a továbblépés, a fejlesztés lehetséges irányai. 3

4 1. Szociális párbeszéd az Európai Unióban 1.1. A szociális párbeszéd fejlődése az Unióban A szociális párbeszédet az Európai Unió jogrendszere a szociálpolitika részeként értelmezi. A szociálpolitika térnyerésének első lépése az 1957-ben aláírt Római Szerződés 137. és 138. cikkelye (az eredeti számozás szerint 117. és 118. cikkelyek), amelyek szerint a Gazdasági Közösség tagállamainak szorgalmazniuk kell a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javítását - ekkor még az elsődlegesnek tekintett gazdasági célok elérése érdekében. Az 1960-as évek elején nyilvánvalóvá vált, hogy a szociálpolitika alapvető fontosságú, tehát a közösségi jogban is hangsúlyosabb szerepet kell kapnia. A folyamatot jól jelzi, hogy a tagállamok 1961-ben aláírták az Európai Szociális Kartát, mely máig az Európai Unió szociálpolitikájának alapját képezi. Az as években a közösségi szociálpolitika gyors fejlődésnek indult. Megjelentek a szociális párbeszéd első formái tripartit konferenciák, tanácsadó bizottságok (Advisory Committee), majd a Foglalkoztatási Állandó Bizottság (1970) létrehozása révén. Ebben az időszakban jöttek létre - konzultatív fórumként - az első ún. Ágazati Közös Bizottságok és informális munkacsoportok, melyekből a Tanács 1998-as határozatával megalakultak az Európai Ágazati Párbeszéd Bizottságok. Az 1980-as években, az ún. Val Duchesse-i folyamattal - mely nevét az első megbeszélések helyszínéről, a Brüsszel melletti Val Duchesse kastélyról kapta - indult el a szociális párbeszéd igazi hódítása. Jacques Delors, az Európai Bizottság elnöke aktív támogatásával a szociális partnerek európai szervezetei ettől kezdve közvetlenül bekapcsolódtak a döntéshozásba. Ebben az időszakban a szociális partnerek bipartit tevékenysége közös állásfoglalásokban, határozatok és nyilatkozatok formájában valósult meg, melyek azonban nem voltak kötelezőek október 31-én az európai szociális partnerek aláírták azt a Szociálpolitikai Megállapodást, amelyet a Maastricht-i Szerződés (1993) mellékletét képező Szociálpolitikai Jegyzőkönyvhöz csatoltak. A Megállapodás alapján a szociális partnerek által kötött megállapodások - amennyiben a felek igénylik - a Tanács Határozata révén kötelező erejűvé válnak, és beépülnek a tagországok jogrendszerébe. A 2006-ig tartó időszakban a partnerek hét olyan megállapodást írtak alá, mely bekerült az Unió jogrendjébe: A Tanács 96/34/EK irányelve az UNICE, a CEEP és az ETUC által kötött, a szülői szabadságról szóló keret-megállapodásról (1995) 4

5 A Tanács 97/81/EK irányelve az UNICE, a CEEP és az ETUC által kötött, a részmunkaidőről szóló keret-megállapodásról (1997) A Tanács 99/70/EK irányelve az UNICE, a CEEP és az ETUC által kötött, a határozott idejű munkaviszonyról szóló keret-megállapodásról (1999). Az ETUC, a UNICE/UEAPME és a CEEP július 16-i megállapodása a távmunkáról A FST és CCFE megállapodása a 93/104/EK irányelv alkalmazásáról a vasútnál (1998. szeptember 30.) A Tanács 99/63/EK (1999. június 21.) irányelve az ECSA és a FST által, a tengerjárók munkaidejének megszervezéséről szóló megállapodásról A Tanács 2000/79/EK (2000. november 27.) irányelve az AEA, az EFT, az ECA, az ERA és az IACA által, a polgári légi közlekedés mobil munkavállalói munkaidejének megszervezéséről kötött európai megállapodásról decemberében az európai szociális partnerek közös Nyilatkozatot adtak ki a Laeken-i Európai Csúcsra. A Nyilatkozatban hangsúlyozzák a szociális partnerek szerepét a bővítéssel, a gazdasági és pénzügyi unió kiteljesedésével, és az Európai Unió jövőjével kapcsolatos vitákban. A partnerek a Nyilatkozatban megkísérlik tisztázni a keveredő fogalmakat; meghatározva a szociális párbeszéd, a tripartit "concertation", és a konzultáció közötti különbséget. Ezzel az európai szociális párbeszéd új fázisába lépett: a következő év végéig a partnerek és az Európai Unió Bizottsága megteremtették egy autonóm és erős szociális párbeszéd kereteit. A folyamat eredményeként novemberében a szociális partnerek elfogadták első, több éves munkatervüket ( ), valamint kötelező erejűvé vált megállapodást kötöttek a távmunka kérdésében (2002) A párbeszéd formái Konzultáció Az Európai Unió jogalkotó intézményei a döntés-előkészítő folyamat során felmérik a szociális partnerek véleményét. A konzultációban a témától függően a szociális partnerek európai csúcsszervei, az európai ágazati szintű, és nemzeti szervezetei vesznek részt. Intézményei: Tanácsadó bizottságok, melyek tripartit felépítésűek, munkájukban a tagországok 3x2 fővel vesznek részt ig az Ágazati Közös Bizottságok, a 5

6 mai Ágazati Párbeszéd Bizottságok elődei is konzultatív fórumként működtek, és a jelenlegi bizottságokban is folyik konzultáció. Concertation Munkaügyi, szociális, gazdasági kérdések közös, háromoldalú intézése; elsősorban a foglalkoztatáspolitikában nyert teret. Az Európai Unió intézményei és a szociális partnerek együtt fogalmaznak meg célokat, választják ki az azok eléréséhez szükséges eszközöket, és végrehajtásáért is közösen felelősek. Fő intézménye: Foglalkoztatási Állandó Bizottság (1970), mely évente kétszer ülésezik. Fő tevékenysége: évente tárgyalja a Foglalkoztatáspolitikai Irányvonalak tervezetét és a Közös Foglalkoztatáspolitikai Jelentést. Szociális párbeszéd Közösségi szinten a szociális párbeszéd kétoldalú (bipartit) párbeszédet jelent. A kétoldalú párbeszéd célja közösségi szinten: a munkaadók és a munkavállalók európai szervezetei közötti információcsere, viták, tárgyalások a konszenzus elérése érdekében. Meghatározó eseményei: Szociális Párbeszéd Csúcstalálkozók, ahol az európai szociális partnerek legfelsőbb szinten találkoznak. Eredményei: közös állásfoglalások, melyek nem kötelező érvényűek, de közös célokat, prioritásokat rögzítenek. Az 1993-ban aláírt Szociálpolitikai Megállapodás és Szociálpolitikai Jegyzőkönyv lehetővé tette, hogy a szociális partnerek közvetlenül tárgyaljanak, és bizonyos kérdéseket európai szintű megállapodásokkal szabályozzanak. A szociális párbeszéd Európában nemcsak közösségi, de ágazati szinten is zajlik. Intézményei: Ágazati Párbeszéd Bizottságok, melyek kétoldalúak. Tevékenységük három fő területen zajlik: Közös dokumentumok kidolgozása Megállapodások kötése Gyakorlati munka 1.3. A szociális párbeszéd új rendszerének folyamata I. szakasz: 1. Európai Bizottság a szabályozás megkezdése előtt kezdeményezi, hogy a szociális partnerek véleményezzék a témát. 2. Ha a szociális partnerek nem értenek egyet a szabályozás ötletével, az Európai Bizottság nem szabályozhatja a témát. 6

7 II. szakasz: 3. Ha a szociális partnerek elfogadják a szabályozás szükségességét, az Európai Bizottság folytatja az előkészítést. A tervezet tartalmi elemeit a szociális partnerek szintén véleményezik. 3/a. A szociális partnerek igényt tarthatnak arra, hogy a kérdést bipartit módon, saját hatáskörben tárgyalják meg. A megállapodásig kilenc hónap alatt kell eljutniuk; ha nem sikerül, a szabályozást visszaadhatják az Európai Bizottságnak, vagy a határidő meghosszabbítását kérhetik (tárgyalási eljárás). Ha a megállapodás létrejött, azt a szociális partnerek közzétehetik, vagy kérhetik annak beemelését a közösségi jogrendbe. Tanács a megállapodás irányelvvé való emelését alapos indokkal megtagadhatja, de tartalmát nem módosíthatja. 3./b. Ha a szociális partnerek nem kívánják maguk kidolgozni a szabályozást, az Európai Bizottságnak kell megtennie ezt. Ekkor a szociális partnerek konzultációs joggal vesznek részt az eljárásban Az európai szociális párbeszédben résztvevő szervezetek Munkaadói oldal BUSINESSEUROPE, The Confederation of European Business (korábban: UNICE (Union of Industrial and Employers' Confederations of Europe, Európai Munkáltatók és Gyáriparosok Szervezeteinek Szövetsége) Az 1958-ban létrejött UNICE szerveződését tekintve nem kötődik kizárólagosan az Európai Unió tagországaihoz, bár tagjai között az unió valamennyi tagállamának munkáltatói szövetsége megtalálható: jelenleg 31 ország 39 nemzeti munkáltatói szövetségét tömöríti. Az UNICE összesen mintegy 16 millió európai vállalkozót, illetve munkaadót képvisel. UEAPME (European Association for Small and Medium Businesses and Crafts, Kis- és Középvállalkozások, Kézműipari Vállalkozások Európai Szövetsége) Az 1979-ben létrejött UEAPME megalakulása óta törekszik arra, hogy az UNICE-vel (ma BUSINESSEUROPE), illetve a CEEP-vel egyenrangú európai szociális partnerként elismerjék, és így "negyedik csúcsszövetségként" teret kapjon a közösségi szintű fórumokon. Ezt azonban egyelőre nem érte el, a lépést az érintettek az elkövetkező évekre jósolják. 7

8 Tagszervezetei között - amelyek nem csupán az Európai Unióból származnak egyaránt vannak nemzetközi szövetségek és más társult tagok. A tagszervezetek száma júliusában 65 volt; az UEAPME összesen mintegy 10 millió európai vállalkozást és rajtuk keresztül több mint 50 millió foglalkoztatottat képviselt. Az UEAPME decemberében együttműködési megállapodást kötött az UNICE-vel(ma BUSINESSEUROPE), amelyet sokan az európai csúcsszövetségi státusz megszerzésének feladásaként értelmeztek, ám paradox módon éppen ez az együttműködés vitte közelebb a szervezetet a céljához. Az UEAPME azóta az UNICE-vel (ma BUSINESSEUROPE) együtt vesz részt a közösségi szintű konzultációkban és tárgyalásokban. Az UNICE (ma BUSINESSEUROPE) így is megőrizhette vezető szerepét a tárgyalások során, miközben az UEAPME is megőrizte önállóságát saját illetékességi körében, azaz a kézművesek, valamint a kis-és középvállalkozások szervezése és képviselete terén. CEEP (European Centre of Enterprises with Public Participation and of General Economic Interest, Állami és Közszolgáltatási Vállalatok Európai Központja) A CEEP 1961-ben jött létre, azoknak a vállalatoknak és szervezeteknek a munkaadói szövetsége, amelyekben állami tulajdon (is) jelen van, vagy amelyek - jogi, illetve tulajdonosi státuszuktól függetlenül - általános gazdasági érdeket megtestesítő tevékenységeket (közszolgáltatást) végeznek. Szerveződését tekintve a BUSINESSEUROPE-hoz hasonlóan a CEEP sem korlátozódik szigorúan az Európai Unió területére. Bár a tagszervezeteknek az EU tagállamaiból kell származniuk, társult tagként az unión kívüli országokból is bármely vállalkozás csatlakozhat a szervezethez. A CEEP tagjává fogad bármely típusú szervezetet, amely elfogadja céljait Munkavállalói oldal ETUC (European Trade Union Confederation, Európai Szakszervezeti Szövetség) Az Európai Szakszervezeti Szövetség a szociális partnerek európai csúcsszervezeti közül utolsóként, 1973-ban jött létre. 8

9 Tagszervezeteinek száma a megalakulás óta fokozatosan, majd a Közép- és Kelet Európában bekövetkezett politikai változásokat követően ugrásszerűen növekedett. Az ETUC 2000 végén 29 ország, összesen 67 nemzeti szakszervezeti konföderációját, valamint 12 európai ágazati szakszervezeti szövetséget tömörített - megfigyelői státuszban hozzá kapcsolódott még további 7 nemzeti szakszervezeti konföderáció -, a szakszervezeti tagok száma 59 millió volt. Az ETUC égisze alatt működik továbbá az EUROCADRES (Council of European Professional and Managerial Staff), amely ún. fehérgallérosokat és menedzsereket tömörít európai szinten; és a FERPA (European Federation of Retired and Elderly Persons) amely a nyugdíjasokat és az időseket képviseli. Az ETUC koordinálja tovább a 38 Interregionális Szakszervezeti Tanácsot, amelyek a szakszervezetek nemzeti határokon átlépő tevékenységét szervezik Az Európai Ágazati Párbeszéd Bizottságok Audiovizuális tevékenységek Banki szolgáltatás Bányászat Belvízi hajózás Biztosítás Bőripar Bútoripar Cipőipar Cukoripar Élő előadás Építőipar Faipar Hajóépítő-ipar HORECA (Hotel, étterem, kávéház és turizmus) Kereskedelem Közúti közlekedés és szállítás Magánbiztonság Mezőgazdaság Munkaerő-kölcsönzés Polgári légiszállítás 9

10 Postai szolgáltatások Személyi szolgáltatás Takarítás Telekommunikáció Tengeri halászat Tengeri szállítás Textil- és ruhaipar Vasúti szállítás Vegyipar Az Európai Bizottság a közelmúltban egy tervezetet állított össze A rugalmas biztonság közös elveinek kidolgozása felé: több és jobb munkahely a rugalmasságon és biztonságon keresztül. Ezen belül bemutatta a rugalmas biztonság és a társadalmi párbeszéd között található főbb összefüggéseket. Tette ezt azzal a céllal, hogy ebben a közös európai jövőnk szempontjából kiemelt fontosságú témakörben, a rugalmas biztonság vonatkozásában is rámutathasson a társadalmi párbeszéd jelentőségére. Véleményük szerint a szociális partnerek aktív bevonása kulcsfontosságú ahhoz, hogy biztosítható legyen: a rugalmas biztonság mindenki számára előnyökkel jár. Az is elengedhetetlen, hogy valamennyi érintett érdekelt fél kész legyen a változást és az azzal járó kötelezettségeket elfogadni. Az integrált rugalmas biztonsági politikák gyakran megtalálhatók azokban az országokban, melyekben a szociális partnerek közötti, valamint a szociális partnerek és a hatóságok közötti párbeszéd és mindenekelőtt a bizalom jelentős szerepet játszik. A szociális partnerek helyzete a lehető legjobb ahhoz, hogy a munkaadók és munkavállalók igényeivel foglalkozzanak, és feltárják a köztük fennálló szinergiákat, például a munkaszervezésben vagy az egész életen át tartó tanulás kialakításában és végrehajtásában. A szociális partnerek támogatása a lisszaboni stratégia alapvető célkitűzései mellett fontos eszköz; a kormányok és szociális partnerek közös feladata, hogy e támogatást tényleges politikai kezdeményezésekké formálják. A rugalmas biztonság átfogó megközelítése a külön-külön vett szakpolitikai intézkedésekkel szemben vitathatatlanul a legmegfelelőbb módja annak biztosításának, hogy a szociális partnerek az alkalmazkodásról szóló átfogó vitában vegyenek részt. A tapasztalatok alapján a partnerségi megközelítés a leginkább célravezető a rugalmas biztonság politikájának kialakításához. Egyértelmű, hogy az érintett feleknek melyek független szervezetek kell dönteniük a rugalmas biztonságról szóló társadalmi párbeszédben való részvételt illetően. 10

11 Tagállami szinten a rugalmas biztonság keretet nyújt a foglalkoztatás, termelékenység, rugalmasság és biztonság terén szükséges alkalmazkodásra és változásra vonatkozó nemzeti célkitűzések megállapításának folyamatához. E folyamat azt igényli, hogy a döntéshozók tudatában legyenek a változásokhoz és a szakpolitikai fejlődésekhez szükséges feltételeknek. A folyamatot a hatóságok indítják el, melyek egyúttal keresik a szociális partnerek és más érintett felek együttműködését. Nemzeti párbeszéd kezdődhet a munkaadók, munkavállalók, a kormány és más felek képviselőivel, melynek feladata szakpolitikai megközelítések vagy intézkedéscsomagok kidolgozása. Ez nemzeti szintű, integrált rugalmas biztonsági stratégia elfogadásához vezethet. A Bizottság arra ösztönzi a tagállamokat, hogy működjenek együtt a szociális partnerekkel annak céljából, hogy a rugalmas biztonság megközelítését nemzeti reformprogramjukba beillesszék. 11

12 2. Az ágazati szociális párbeszéd Magyarországon A kollektív tárgyalások domináns szintje Magyarországon - számos ok miatt - a munkahelyi szint, így az ágazati kollektív szerződések száma alacsony. Az ágazati (alágazati, szakágazati) kollektív szerződések kötésének egyik akadálya, hogy a munkáltatók nem megfelelően szervezettek, kis számú munkáltatói érdekképviseleti szervezet jött létre, ezek egy része nem munkáltatói, hanem elsősorban gazdasági érdekképviselettel foglalkozik. Csak lassan fogalmazódik meg a vállalkozások körében a munkáltatói érdekképviselet iránti igény. A folyamatot felgyorsították az Európai Unióhoz történő csatlakozásból adódó elvárások, így a társadalmi párbeszéd területén való felkészülés. Az Országos Munkaügyi Tanács februárjában döntött az ágazati érdekegyeztetés fejlesztését célzó "Az autonóm társadalmi párbeszéd megerősítése" című PHARE program indításáról, amelynek célja ágazati párbeszéd bizottságok (ÁPB-k) megalakítása volt. Az ÁPB-k az ágazati szintű, kétoldalú - munkaadói érdekképviseletek és szakszervezetek közötti - közvetlen párbeszéd fórumai, amelyek keretet biztosítanak ágazati megállapodások és kollektív szerződések kötéséhez, valamint a szociális partnerek konzultációjához. Az ÁPB-k sikeres működése kiszámíthatóbbá teszi az ágazati munkaügyi kapcsolatokat, elősegíti ágazati kollektív szerződések kötését, egyszerűsíti azok kiterjesztését. Az ÁPB-k alkalmasak arra, hogy a szociális partnerek a kompetenciájukba tartozó területeken megvitassák az ágazatukat érintő kérdéseket; közös akciókat; képzéseket; közös projekteket kezdeményezzenek december 1-től Titkárság segíti az ÁPB-k szakmai munkáját, koordinálja az ÁPB-k és a kapcsolódó tárcák közötti együttműködést. A kormány a szociális partnerek függetlenségének tiszteletben tartása mellett finanszírozza az ÁPB-k működésének infrastrukturális feltételeit és a tevékenységüket segítő alkalmazottak foglalkoztatását január 1-től ezeket a funkciókat az Ágazati Párbeszéd Központ Kht., majd január 1-től Társadalmi Párbeszéd Központ látta/látja el Ágazati Párbeszéd Bizottságok Az ágazati párbeszéd bizottságok kétoldalú intézmények, csak ágazati (alágazati, szakágazati) szakszervezetek és munkáltatói érdekképviseletek lehetnek a tagjai. A működés alapegysége a bizottság, melynek munkáját segíti a titkár és az elnök, vagy társelnökök. 12

13 Az autonóm alágazati, szakágazati bizottságok ugyanazokat a jogokat gyakorolhatják, mint az ágazati bizottságok. Az ÁPB elnök feladata a bizottság képviselete, a bizottság üléseinek vezetése, a bizottság oldalai közötti konfliktusok kezelése. Az ÁPB titkár a szociális partnerek által választott munkatárs, aki a munkaügyi kapcsolatok és az adott ágazat területén is járatos, valamint szervezői munka bonyolítására is alkalmas. Az ÁPB-k olyan középszintű fórumokká válhatnak, amelyek a makroszint felé közvetíteni tudják ágazataik országos hatású problémáit (ekkor elsősorban konzultatív funkciójuk érvényesül). A kollektív megállapodások esetén üzemi szintre tudják vinni az ágazati szinten elért eredményeket (pl. munkavédelem, munkaegészségügy stb. területekre kötött ágazati szintű megállapodások, szerződések). Az ÁPB-k felépítését, működését a szeptember 22-én, a kormány és a szociális partnerek által aláírt, az ágazati párbeszéd bizottságok működési feltételeiről és rendjéről szóló Megállapodás 1 szabályozza Az ÁPB-k tevékenysége Az ÁPB-k éves munkatervek alapján működnek. Elsősorban szakmai anyagokat, elemzéseket készítenek, konferenciákat szerveznek, valamint tárgyalásokat folytatnak kollektív szerződések, megállapodások kialakítása céljából. Az ÁPB-k azzal a céllal konzultálnak a kormánnyal, illetve annak szerveivel, hogy az ágazati specifikumok megjelenhessenek az országos koncepciókban, tervekben, programokban. Ennek értelmében véleményezték a Foglalkoztatási Akciótervet, a Nemzeti Fejlesztési Tervet (a szociális párbeszédet érintően), részt vettek a felnőttképzés cselekvési programjának kialakításában (a 1069/2004. (VII.9.) Kormányrendelet alapján), különösen a 2005 júniusára elkészült Segédlet létrehozásában. Javaslatokat tettek a munkaerő-kölcsönzés szabályozásához, a közbeszerzési törvény, a kereskedelmi törvény és a légiszállításra vonatkozó törvény módosításához. Az egyes szakminisztériumok és a területen működő ÁPB-k között is kiépült a kapcsolat. A minisztériumok szakértőket jelöltek ki, akik az ÁP Titkárságon keresztül vonják be az ÁPB-ket a szakanyagok véleményezésébe. Az ÁPB tagok részére az ismeretek folyamatos szinten tartását, felkészülést szakmai konferenciák, képzések biztosítják. Ezek részben a szociális párbeszédhez, részben szakkérdésekhez kapcsolódnak, de az ÁPB-k tagjai részt vehetnek nyelvi képzéseken is számú melléklet 13

14 2.3. ÁPB-k kapcsolódása az európai szintű szociális párbeszédhez A hazai bizottságok egy része már bekapcsolódott az EU-szintű bizottságok munkájába, hozzájárulva a megváltozott munkaerőpiacból, a gazdasági kihívásokból adódó problémák csökkentéséhez. Többek közt a mezőgazdasági ÁPB (1998-tól), a vendéglátás ÁPB (1998-tól), a villamosenergia-ipar ÁPB (2000-től) a posta (2004-től) már tagja az EU-szintű ÁPB-nak Ágazati Párbeszéd Bizottságok Tanácsa Az Ágazati Párbeszéd Bizottságok Tanácsa (ÁPBT) a kormány és az ágazati párbeszéd bizottságok (a továbbiakban: ÁPB-k) munkavállalói, illetve munkáltatói oldalainak képviselői közötti háromoldalú konzultáció fóruma. Az ÁPBT célja és feladatai: az ÁPB-k működésével kapcsolatos általános (valamennyi ÁPB-t érintő) kérdések egyeztetése, állásfoglalások, ajánlások, döntések meghozatala a kompetenciájába tartozó kérdésekben. Az ÁPBT tagjai az azonos TEÁOR alá tartozó ágazati párbeszéd bizottságok közül a legmagasabb szinten besorolt bizottság munkavállalói, illetve munkáltatói oldala által delegált egy-egy képviselő, valamint a kormány képviselői. Az ÁPBT munkáját plenáris ülésen, ügyvivő testületi találkozón, szakbizottságokban (Szabályozási-, Pénzügyi-, Információs és Informatikai Bizottság) végzi Az ÁPBT Szakbizottságai A szakbizottság feladata az ÁPBT alapszabályában és a saját működési szabályzatában meghatározott feladatok ellátása, az ÁPBT plenáris ülésén tárgyalandó témák előkészítése, a problémák, az eldöntendő kérdések megfogalmazása, lehetőleg közös álláspont kialakítása, az eltérő vélemények jelzése, valamint - az ÁPBT plenáris ülése által meghatározott témákban - megállapodás kötése. Szakbizottságot az ÁPBT plenáris ülése hozhat létre. A szakbizottságok működési rendjüket az ÁPBT alapszabálya elveinek alkalmazása mellett maguk dolgozzák ki, és az ÁPBT plenáris ülése konszenzussal hagyja jóvá. A szakbizottságban az ÁPBT egyes oldalai maximum 5-5 fővel jogosultak képviseltetni magukat. Szabályozási Bizottság Feladata: az ÁPBT alapszabályának, valamint az alapszabályváltozásoknak kidolgozása. 14

15 Pénzügyi Bizottság Feladata: Az ÁPB-k finanszírozásával kapcsolatos elvek és szabályok kidolgozása, valamint az ÁPB-k pénzügyi elszámolásának ellenőrzése. Információs és Informatikai Bizottság Feladata: Az ÁPB-k ágazati adat-igényeinek összeállítása, az ÁPB-k adatszolgáltatásainak koordinálása, valamint az ÁPB-k honlapjával kapcsolatos feladatok ellátása. Az ÁPBT munkacsoportot is létrehozhat, a munkacsoport célja, hogy a kormány, illetve az ÁPBT által kezdeményezett koncepciók kialakításában a szociális partnerek is részt vegyenek. A munkacsoportba az ÁPBT oldalanként maximum 3-3 főt delegálhat. Részvételt Megállapító Bizottság Az ÁPB-ben való részvétel általános feltételeinek és a reprezentativitási szempontoknak való megfelelést, valamint a pontértékek megállapítását (az ÁPB-k által megalkotott döntési rendszer hiányában) a Részvételt Megállapító Bizottság (a továbbiakban: RMB) végzi, a benyújtott dokumentumok és adatok vizsgálata alapján. Az RMB feladata a tények megállapítása. Az RMB-t az ÁPBT hozta létre oly módon, hogy mind a három oldal három-három főt (továbbá oldalanként egy-egy póttagot) delegált, elsősorban a Munkaügyi Közvetítői és Döntőbírói Szolgálat (MKDSZ) közvetítői listájából. Az RMB március 17-én kezdte meg munkáját Az ÁPB-k működésének támogatása és jogi szabályozás A társadalmi párbeszéd, az érdekegyeztetés rendszerének továbbfejlesztését a 1113/2002. (VI. 25.) Korm. határozat, valamint az érdekegyeztetés megújításáról szóló július 26-i OÉT megállapodás külön is megfogalmazza. A foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter feladat- és hatásköréről szóló 143/2002. (VI. 28.) Korm. rendelet rögzíti a miniszter társadalmi párbeszéd fenntartásával kapcsolatos koordinációs szerepét. E feladatának a minisztérium, az érintett funkcionális egységek (Országos Érdekegyeztető Tanács Titkárság, 15

16 Ágazati Tanács Titkárság) működtetésével és az egyes tárcák által működtetett fórumok munkájának koordinálásával tesz/tett eleget. A magyar Kormány hosszas egyeztetések után januárjában benyújtotta a Parlament elé az Előterjesztés az ágazati párbeszéd bizottságokról és a középszintű szociális párbeszéd egyes kérdéseiről című jogszabály-tervezetet, melyet azonban az Országgyűlésnek a tavaszi ülésszakon már nem volt lehetősége tárgyalni. Az Országgyűlés a december 11-i ülésnapján fogadta el az Országos Érdekegyeztető Tanácsról szóló törvényt, azonban a köztársasági elnök az előírt határidőn belül alkotmányossági vizsgálatra az Alkotmánybírósághoz megküldte, s azóta döntés még nem született októberétől formálódott a megfelelő intézmény, hogy az ágazati párbeszéd bizottságok titkársága beépüljön a munkaügyi kormányzat szervezetrendszerébe január 1-től az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány keretein belül ezeket a funkciókat az Ágazati Párbeszéd Központ Kht. látta el január 1-től a Szociális és Foglalkoztatási Hivatal önálló egységeként létrejött Társadalmi Párbeszéd Központ egyik főosztálya, az Ágazati Párbeszéd Központ segíti az ÁPB-k működését. A működés feltételei 2007-től a költségvetésen keresztül biztosítottak. Az ÁPBT által jóváhagyott, az Ügyvivői Testület és a Pénzügyi Bizottság által kidolgozott "Alapelvek az ágazati párbeszéd bizottságok működtetését segítő pénzügyi forrás felosztásáról" című dokumentum alapján történik az egyes ÁPB-k támogatása. Az objektív szempontokra építő támogatási alapelveket a bizottságok magukra nézve kötelezőnek ismerik el, mivel annak kialakításában maguk is részt vettek. 16

17 3. Az országos és az ágazati érdekegyeztetés összeegyeztetésének lehetősége Ahhoz, hogy a STRATOSZ egyaránt eredményes résztvevője lehessen az országos érdekegyeztetésnek (OÉT) és az ágazati szinten folyó hasonló tevékenységnek (potenciális részvétel egyes ÁPB-kben), azt is látnunk kell, hogy mi a tényleges gyakorlat az OÉT munkaadói oldalának tagjai vonatkozásban. A két szinten elhelyezkedő testületekben való részvétel feltételei között nincs olyan kizáró elem, amely megakadályozná, hogy például egy munkaadói szövetség mindkét szinten részt vegyen az érdekegyeztetés folyamatában feltéve természetesen, hogy az egyéb feltételeknek megfelel. Jogi akadály tehát nincs ebben a vonatkozásban, ennek megfelelően az OÉT munkaadói oldalának öt tagja részt is vesz egyes ÁPB-k munkájában (ezekkel a szövetségekkel a későbbiekben részletesen foglalkozunk), a további négy esetében viszont legalábbis a Szociális és Munkaügyi Minisztérium honlapján elérhető, minden bizonnyal aktuális információ szerint nem ez a helyzet. Ezek, a STRATOSZ mellett: az Agrár Munkaadói Szövetség, a Magyar Iparszövetség és a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége. Mivel közülük legalább egyben, a STRATOSZ-ban felmerült e gyakorlat megváltoztatása, nem indokolatlan annak áttekintése, hogy az egyes, ÁPB-kben is részes szövetségek önmaguk és tevékenységük definiálása során mennyiben érintik az érdekegyeztetést, mennyire tartják kiemelendőnek, hogy erről tájékoztassák a potenciális érdeklődőket. Erre a célra a legegyszerűbb megoldásnak (ami valószínűleg egyben a leginkább kézenfekvő is) a honlapokról történő információgyűjtés történt 2. ÁLTALÁNOS FOGYASZTÁSI SZÖVETKEZETEK ÉS KERESKEDELMI TÁRSASÁGOK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE Az Általános Fogyasztási Szövetkezetek és Kereskedelmi Társaságok Országos Szövetsége (továbbiakban: ÁFEOSZ) 1990-ben alakult. (Jogelődje a SZÖVOSZ volt.) Országos társadalmi, gazdasági, szakmai, vállalkozói, munkaadói, érdekképviseleti és mozgalmi szervezet, amelyhez a csatlakozás önkéntes. Az ÁFEOSZ alapvető célja mind a szövetségi tagszervezetek (áfész-ek, gazdasági 2 Azokat a teljes vagy részmondatokat, amelyek az érdekegyeztetés fórumain való részvételre vonatkoznak színessel kiemeltük már amelyik szövetségnél volt(ak) ilyenek. 17

18 társaságok, egyéb vállalkozások) mind a szövetkezeti tagok érdekeinek védelme, gazdasági tevékenységük segítése, továbbá a nemzetközi kapcsolatok ápolása. Szervezeti forma: egyesület, társadalmi szervezet. Fontosabb tevékenységi területek Az alapvetően kereskedelmi tevékenységet végző tagszervezetek képviselete és érdekeinek érvényesítése, védelme az állami, kormányzati, hatósági, valamint egyéb hazai és nemzetközi szervezetek előtt. Tagszervezetei tevékenységeinek, versenyképességének elősegítése, a hazai és nemzetközi (Európai Uniós) piacon a gazdasági együttműködés eszközeivel, továbbá különböző hatékony rendszerek, módszerek, lehetőségek feltárásával, alkalmazásával. A tagszervezetek igényeinek megfelelő közgazdasági, jogi, adózási, számviteli tanácsadás és a kereskedelmi tevékenység működési feltételeihez való alkalmazkodáshoz segítségnyújtás. Oktatás, továbbképzés, valamint iskolarendszerű képzés az ÁFEOSZ-hoz kapcsolódó oktatási intézményekben. Az iskolaszövetkezeti rendszer támogatása, a szövetkezeti elvek folyamatos érvényesítése és népszerűsítése. Kulturális, művészeti és sport rendezvények szervezése. Az ÁFEOSZ a Co-op Hungary Rt-vel közösen kéthavonta példányban az ország egész területén ingyenes terjesztéssel "COOP ÚJSÁG"-ot jelentet meg. Ebben hírt adunk az áfész-ek és társaságaik által elért eredményekről, a társadalmi eseményekről, szövetkezeti tagsági rendezvényekről. Tájékoztatókat teszünk közzé az Áfész/Coop csoport gazdálkodásának elősegítéséhez javaslatok, módszertani anyagok közreadásával. Tagszervezetek Általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetek (áfész-ek) közel háromszázezer taggal Az áfész-ek által alapított jellemzően kiskereskedelmi tevékenységű gazdasági társaságok (modell gt-k) Az áfész-ek kiskereskedelmi bolthálózatát működtető bérletes, franchise vállalkozások (számuk több ezer) Az áfész-ek régiós közös beszerző társaságai a PRO-COOPok/FÜSZÉRT-ek, A beszerzést, értékesítést és a COOP üzletláncot koordináló Co-op Hungary Rt. A fentiek együttesen alkotják az Áfész/Coop gazdasági csoportot (továbbiakban: 18

19 Áfész/Coop csoport). Az Áfész/Coop csoport keretében év végén 207 áfész, 110 modell gazdasági társaság, 5 regionális közös beszerzést ellátó PRO-COOP/FÜSZÉRT és 3 egyéb társaság, több ezer franchise vállalkozás működött. Stratégiai célkitűzések Az Áfész/Coop csoport számára a versenyképesség javítása érdekében megvalósítandó legfontosabb célkitűzések. A Coop üzletlánc rendszer továbbfejlesztése és mind szélesebb körű elterjesztése. A vásárlás kulturált feltételeinek fejlesztése, a bolthálózat korszerűsítése, a törzsvásárlók körének bővítése. A közös beszerzés és logisztika hatékony működtetése. Az informatikai rendszer Co-op Hungary Rt. szervezésével történő kiépítése és széleskörű elterjesztése. Az Európai Unió előírásainak, szempontjainak való megfelelés. Mint láthatjuk az ÁFEOSZ ebben az általános bemutatkozásában egyetlen mondattal sem utal arra, hogy részese lenne akár az OÉT-nek, akár valamelyik ÁPB-nek. Ezt a funkciót (a két testületben betöltött szerepet) tehát úgy tekinthetjük, mint bizonyára fontos teendőt, de nem tulajdonítanak ennek akkora jelentőséget, hogy rögtön a bemutatkozásnál megemlítsék. Miként azt a láthatjuk, a többiek (pontosabban azok, akik honlapjukon egyáltalán működtetnek bemutatkozó rovatot) másként értékelik ilyen irányú tevékenységüket. IPARTESTÜLETEK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE Az Ipartestületek Országos Szövetsége (IPOSZ) a magyar mikro-, kis- és középvállalkozások legnagyobb országos munkaadói és szakmai szövetsége. 280 jogilag önálló ipartestület alkotja ezt a szövetséget, amelyből 240 területileg szervezett, 40 pedig országos szakmai szövetség. Az IPOSZ-nak csak a szövetségek a tagjai, természetes tagja nincs. Az IPOSZ jelenleg kisvállalkozást képvisel, a jellemző üzemméret az 1-10 főig terjedő alkalmazott. Ezek a kisvállalkozások több, mint 200 kézműves szakmában folytatják a szolgáltató-, a termelő- és a szállítmányozási tevékenységet. Az ilyen tevékenységet folytató kis- és középvállalkozások száma ma Magyarországon kb. 220 ezer, ebből önkéntes alapon tag az IPOSZ-t alkotó ipartestületekben. 19

20 Az IPOSZ-ra tehát nem kisebb feladat hárul, mint hogy ellássa ezeknek a kisvállalkozásoknak az országos érdekvédelmét, és a legfőbb kézműves szakmai ágazatokban kialakítsa az ágazati párbeszéd és megállapodások rendszerét. Az IPOSZ-nak a négy - kézműiparban is érintett - országos szakszervezettel már van megállapodása, most kell kialakítani az új érdekegyeztetési rendszer keretei között az általános és ágazati együttműködést július 26-án az Országos Érdekegyeztető Tanács - kormányváltást követő - alakuló ülésén a kormány és a szociális partnerek megállapodást írtak alá az érdekegyeztetés megújításáról. A felek megállapodtak abban, hogy kiépítik az érdekegyeztetésnek az uniós gyakorlathoz igazodó középszintű (ágazati és regionális) szintjét. Ennek érdekében haladéktalanul megkezdődött az ágazati párbeszéd-bizottságok felállítása, hogy a évi ilyen szintű megállapodásokra már ezen kereteken belül is sor kerülhessen. A kormány EU-támogatásokból és saját forrásokból biztosítja a működés feltételeit. Az IPOSZ-nak tehát az a feladata, hogy a kisvállalkozások érdekvédelmét beépítse a fenti országos általános és ágazati érdekvédelmi struktúrába. Az IPOSZ egyik fő célkitűzése, hogy a kisvállalkozások érdekében kialakítsa saját információs és szolgáltatási rendszerét. Az információs rendszer mellett a szolgáltatásokon belül kiemelt fontosságot tulajdonítunk az olyan szolgáltatásoknak, mint a szakképzés, a minősítési és szabványügyek, a munkahelyi biztonság, a szociális politika és a környezetvédelem kérdései. Az IPOSZ törekvései arra irányulnak, hogy a kisvállalkozások Magyarországon nagyságrendjüknek megfelelő mértékben bekapcsolódhassanak a társadalmi párbeszédbe és az ágazati érdekegyeztetésbe. Ma a magyar vállalkozások közel 97 százalékát az 1-10 főig alkalmazottat tartó kisvállalkozások alkotják, és ők állítják elő a bruttó nemzeti össztermék közel 40 százalékát. A magyar kormány elfogadta a Kisvállalkozások Európai Chartáját (Lisszaboni Charta), az IPOSZ ettől kezdve az EU-csatlakozási feltételek sorába tehette a kisvállalkozások egyenrangú félként való elismerését, és az EU-ban évtizedek alatt kialakult működési rend kialakítását és folyamatos fenntartását. Az IPOSZ tagja a brüsszeli székhelyű Kis- és Középvállalkozások Európai Szövetségének (UEAPME), a Lausanne-i Nemzetközi Iparuniónak (UIAPME), és az északi EU-országokat is tömörítő Hanza Parlamentnek, ugyanakkor a legfontosabb EU-partnerországok szövetségeivel folyamatos, kétoldalú együttműködést is kialakított: mindenekelőtt Németországgal, Franciaországgal, Olaszországgal, Hollandiával, Belgiummal, Dániával, Svédországgal, Finnországgal és Ausztriával. Ezen kívül az IPOSZ tagja két nagy európai szakmai szervezetnek is: az Európai Építőipari Szövetségnek (EBC) és az Európai Fémipari Uniónak (EMU). Ezeken a nemzetközi csatornákon keresztül az IPOSZ folyamatosan nagy mennyiségű, idegen nyelvű információkat kap az Európai Unióban folyó kisvállalkozói szakmai tevékenységről, a kisvállalkozásokkal kapcsolatos jogváltozásokról és jogi problémákról és a különböző szakmai pályázatokról és versenykiírásokról, tenderekről. 20

21 A megfogalmazásokban bár a leírtak nem tűnnek éppen a legfrissebbnek többször is felmerül az érdekegyeztetés, s ezen belül is az ágazati szint kap érzékelhetően nagyobb hangsúlyt, mert erre többször is utal, az országos szint pedig egyszer fogalmazódik meg konkrétan érdekvédelemként, egy másik alkalommal pedig társadalmi párbeszédről beszélnek, anélkül, hogy annak konkrét szintjét is említenék. Ettől függetlenül azért gondolhatjuk, hogy ez az országos szintre vonatkozik, mert a felsorolás második elemében megtalálható az ágazati jelző (párbeszéd). KERESKEDŐK ÉS VENDÉGLÁTÓK ORSZÁGOS ÉRDEKKÉPVISELETI SZÖVETSÉGE A KISOSZ honlapján nincs semmi olyan általánosnak tekinthető információ, amely a szövetség céljait, feladatait, netán küldetését foglalná össze, ezért ebből a forrásból nem állapítható meg, hogy miként is értékelik az érdekegyeztetés két szintjén való részvételüket. MEZŐGAZDASÁGI SZÖVETKEZŐK ÉS TERMELŐK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége - MOSZ, (angolul: National Federation of Agricultural Co-operators and Producers) a jelenleg leghosszabb ideje működő magyar mezőgazdasági érdekképviseleti szövetség. Jogelődje a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa 1967-ben alakult. A szövetség december én tartott kongresszusa határozta el a szövetség átalakítását, megnyitva a tagság lehetőségét a nem szövetkezeti formában működő mezőgazdasági termelők előtt is és felvállalva a mezőgazdaság ágazati érdekeinek átfogó képviseletét. A szövetség országos kiterjedésű együttműködés (az úgynevezett "szövetségi rendszer") csúcsszerve. A szövetségi rendszert a tagszervezetek, ezek területi alapon (megyénként) szervezett szövetségei, egyes ágazatok termelőit tömörítő szakmai szövetségek és az országos szövetség alkotják. Az országos szövetség magát a mezőgazdasági ágazatban működő gazdasági, munkaadói és szövetkezeti érdekképviseleti szervezetként határozza meg, amely társadalmi szervezetként az egyesülési törvény szabályai szerint működik. A MOSZ Alapszabálya rögzíti, hogy a szövetség alapvető célja tagjai gazdasági és munkaadói érdekeinek képviselete. A gazdasági érdekképviselet keretében a szövetség célja: a mezőgazdaság nemzetgazdasági, társadalmi és környezetvédelmi szerepét elismerő és támogató agrárpolitika kialakításának előmozdítása; 21

22 a mezőgazdasági termelés versenyképességét és jövedelmezőségét biztosító jogi és gazdasági feltételek elérése; az ágazati szabályozók alakításában az arányos közteherviselés, azonos versenyfeltételek érvényesítése; tagjai közös gazdasági és jogi érdekeinek képviselete, érvényesítése, egyedi ügyekben segítése; a tagok segítése a gazdasági, jogi és piaci feltételekhez való alkalmazkodásban, gazdálkodásukban, összefogásuk szervezésében. Munkaadói szervezetként a szövetség célja: a mezőgazdasági tevékenység sajátosságait figyelembe vevő munkaügyi és munkavédelmi szabályok kialakítása; az ágazati szakszervezettel való tárgyalás révén az ágazat munkaadói igényeinek megfelelő ágazati kollektív szerződés létrehozása; a foglalkoztatottságot segítő támogatások és kedvezmények elérése; az ágazat igényeinek megfelelő munkaerő képzésének segítése. Az érdekképviselet és érdekvédelem megvalósítására a szövetség: részt vesz az Országos Érdekegyeztető Tanács és annak szervezetei munkájában. Ezen keresztül képviselőket küld a foglalkoztatás szabályozását és finanszírozását befolyásoló testületekbe (Munkaerő piaci Alap Irányító Testülete, Országos Szakképzési Tanács, regionális munkaügyi tanácsok); részt vesz a kormány tanácsadó testületeként működő Gazdasági és Szociális Tanács tevékenységében; tagja a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Tanácsnak (FÖVÉT), és az Agrárgazdasági Tanácsnak; szövetkezeti érdekképviseletként alapító tagja az Országos Szövetkezeti Tanácsnak, részt vesz a kormány mellett működő Szövetkezetpolitikai Kollégium munkájában. véleményezi az ágazatot érintő jogszabályok tervezeteit, szükség esetén jogszabály megalkotását vagy módosítását kezdeményezi; véleményezi az ágazatot érintő jogszabályok tervezeteit, szükség esetén jogszabály megalkotását vagy módosítását kezdeményezi; fellép a tagokat vagy a termelők szélesebb körét hátrányosan érintő jogszabályokkal, kormányzati intézkedésekkel szemben, szükség esetén a jogszabályok alkotmánybírósági felülvizsgálatának kezdeményezésével; 22

23 az Európai Unió szintjén működő szakmai szervezetekben való részvételével segíti a magyar mezőgazdaság érdekeinek érvényesítését uniós szinten. A gazdasági érdekképviselet keretében a szövetség: a testületeken keresztül vagy szakmai közreműködéssel részt vesz az ágazatra vonatkozó gazdaságpolitikai döntések, konkrét szabályok kialakításában; részt vesz az Európai Unió által nyújtott támogatások felhasználásának ellenőrzésében (monitoring bizottságok); részt vesz az ágazati terméktanácsok, egyéb szakmai irányító szervezetek munkájában; országos ágazati (szakmai) választmányokat működtet; információkkal látja el tagjait aktuális kérdésekben, továbbképzést szervez számukra; gazdasági és jogi tanácsadói szolgáltatást nyújt a tagszervezeteknek. Munkaadói érdekképviseletként a szövetség: alapítója a Mezőgazdasági Ágazati Párbeszéd bizottságnak; munkaadói oldalról aláírója a Mezőgazdasági Ágazati Kollektív Szerződésnek; egyedüli magyar tagként részt vesz az EU mezőgazdasági munkaadói szervezete (GEOPA) és az EU Mezőgazdasági Ágazati Párbeszéd Bizottság munkájában. tagja az Ágazati Termékpálya Bizottságoknak (dohány; gabona; hús; szőlő - bor; tej - tejtermék; zöldség-, gyümölcs és dísznövény; cukor és izoglükóz ), javaslatokat tesz, az ágazat működését meghatározó kérdésekben állást foglal, kezdeményezésekkel él. A nem különösebben hosszú bemutatkozáson belül mindenképpen fontosnak tűnik az érdekegyeztetés, az érdekképviselet, sőt az érdekvédelem is. A jól dimenzionált és jól strukturált bemutatkozásban mind az OÉT, mind a konkrétan megnevezett Mezőgazdasági ÁPB megjelenik. Ennek természetesen az is oka lehet, hogy az OÉT-ben és az ÁPB-kben egyaránt tevékenykedő öt munkaadói szövetség közül csak kettő (ÁFEOSZ, MOSZ) tekinthető ágazatilag homogénnak. Így pedig már könnyebben megoldható a konkrét ÁPB megnevezése (mivel az ÁFEOSZ bemutatkozásában nem említik meg az érdekegyeztetést, így nyilvánvaló, hogy a Kereskedelmi ÁPB sincs nevesítve. 23

24 VÁLLALKOZÓK ÉS MUNKÁLTATÓK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE Általános jellemzők A VOSZ - Vállalkozók Országos Szövetsége néven február 20-án alakult meg, mint Magyarországon az első és a politikai rendszerváltás előtt létrejött egyetlen önkéntes, kormánytól független, politikailag semleges, a többségi magyar magántulajdonú vállalkozások (gyáriparosok, vállalatok, kisszövetkezetek, gazdasági munkaközösségek, polgári jogi társaságok, közkereseti társaságok stb.) országos gazdasági munkaadói érdekképviselete. A VOSZ létrehozását elemi erővel az a gazdasági körülmény váltotta ki, hogy Magyarországon az 1980-as évek elejétől jöhettek létre az új magántulajdonú (korábban csak kisiparos és kiskereskedő magántulajdon lehetett) vállalkozási formák, melyeknek nem volt érdekképviselete, és a meglévő kötelező érdekvédelmi szervezetekhez a létrejött új cégek nem tudtak, illetőleg nem akartak csatlakozni. A Szövetség első tíz éves fennállása alatt jellemzően a kis- és közepes méretű társas magáncégeket tömörítette, valamint kezdetben ellátta - Gyáriparosok Országos Szövetsége néven - a magyar gyáriparosok érdekvédelmét is. Ez utóbbi feladat az akkori időben inkább potenciális lehetőségként funkcionált. A VOSZ a megalakulásának társadalmi körülményei miatt helyi (megyei, regionális) szervezetek nélkül központilag, országos hatáskörű szövetségként jött létre és működését (vagyon és egyéb forrás hiányában) kizárólag a tagok finanszírozták. A Szövetség megalakulásának első három éve alatt kiépítette megyei szintű szervezeteit és országos szakmai tagozatait. A tagság igényének megfelelően - a gazdasági-politikai átalakulás specialitásaira tekintettel - a későbbiekben, végéig az országos szakmai tagozatok töltöttek be hangsúlyos szerepet, míg a megyei szervezetek többségének működése háttérbe szorult. Az 1998-ra kialakult polgári társadalom, a piacgazdaság kiépítése új helyzet elé állította a Szövetséget. Az európai közösséghez csatlakozásra felkészülés előtérbe helyeződésével is a Szövetség belső megújulást, tagrevíziót és tagtoborzást végzett, teljesen új alapszabályt alkotott. Ennek eredményeképpen tagvállalatai jellemzően a közepes és nagyvállalkozások lettek, de jelentős a kisvállalkozói kör is. Érdekképviseletét kiterjesztette valamennyi vállalkozásra, jogi státusukra tekintet nélkül és ennek megfelelő új testületeket, tisztségeket választott. Az új érdekképviseleti feladatkörnek jobban megfelelő nevet vett fel. Az új név: Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége lett. Az európai igényekhez igazodó szervezeti rendszert hozott létre a tagság, szakmai és regionális (megyei, helyi) szervezeteket. Az első tíz év főbb törekvései A VOSZ a rendszerváltást követő tíz év alatt komoly eredményeket ért el szakmai javaslataival, a kormány és a törvényhozás előtt. Több tagja részt vett a rendszerváltást követő Országgyűlésben képviselőként. Képviselői törvényjavaslatainak közel egyharmadát elfogadta a Parlament. Ezek között 24

25 legnagyobb hatású volt a magyar tulajdonú vállalkozásokat érintő 2 évre szóló 50 %-os nyereségadó kedvezmény. Élenjárt az első Privát Expo megrendezésével, ami az akkori időben komoly mértékben szolgálta a magánvállalkozások megjelenítését a gazdasági szereplők között, továbbá a bel- és külföldi piacépítést. A Budapesti Nemzetközi Vásár kebelén belüli Privát Expo az első megjelenést követően még több évig látványosság volt, mígnem a magyar gazdaság szerkezeti átalakulása ezt fölöslegessé tette. A magyar gazdasági és politikai rendszerváltás sajátos velejárója volt, hogy az 1990-es évek elején az érdekharcok nem elsősorban a klasszikus nyugat-európai munkavállalók-munkaadók ellentétpárban jelentkeztek, hanem az átalakuló állam és a szociális partnerek között. Ennek csúcspontja volt az ún. taxisblokád, melynek tárgyalásos megoldásában, és az elfogadott dokumentumok szakmai előkészítésében a VOSZ vezető szerepet vitt. Ez a tapasztalat a későbbi konfliktusmegoldási, konfliktus-megelőzési munkában modellként szolgált és beépült a megalakult új tripartit intézmény működésébe, az Országos Érdekegyeztető Tanács munkájába, ahol kezdetben 8 majd 6 szakszervezeti tömörülés és 9 munkaadói érdekképviselet - köztük a VOSZ -, valamint a kormányzat tárgyalt a legfontosabb törvénytervezetekről és egyéb, a munka világát érintő ügyekről. Ebben a ciklusban a VOSZ két esetben készített komplex gazdasági koncepciót: 1990-ben "Ne szegényedjünk, van más alternatíva is", 1993-ban " Egy vállalkozói alternatíva" címen. E programok megállapításainak egy része a mai időkben is időszerű. Pl: "Halaszthatatlan a nagy elosztási rendszerek reformja. Versenyelőnyt a magyar kisvállalkozóknak" ben a Nemzetközi Munkaügyi Szövetség (ILO) álláspontját is figyelembe véve a VOSZ felvételt nyert az ILO európai szervezetébe, az IOE végrehajtó bizottságába. Ennek nyomán lehetett a VOSZ 1996-ban Budapesten rendezett Európai Regionális Találkozó házigazdája. Ez is alapul szolgált széleskörű nemzetközi kapcsolatai kialakításához. A VOSZ kezdeményezője volt és érvényes aláírásgyűjtési akciót is szervezett az évre tervezett Budapesti Világkiállítás megrendezéséért, mely az Országgyűlés későbbi döntése miatt elmaradt tól másfél cikluson keresztül egészen a megszüntetéséig a VOSZ képviselőket küldött a társadalombiztosítás két önkormányzatába. Képviselői elismerésre méltóan dolgoztak mind az önkormányzati szereplők, mind a felügyeletet ellátó állami, parlamenti szervek megítélése szerint. A VOSZ 1990-től törekedett arra, hogy tagja lehessen az Európa Parlament melletti vállalkozói tömörülésnek, az UNICE-nek. Egyéni indulását később egyeztetve az Érdekegyeztető Tanácsban lévő munkaadói szövetségekkel közös nemzetközi szervezet létrehozása mellett döntött és ez a szervezet lépett be az UNICE-ba. A szervezet Magyar Munkaadók Nemzetközi Szervezete néven (CEHIC) azóta is egzisztál és koordinálja az országos reprezentativitással rendelkező munkaadói érdekképviseletek nemzetközi tevékenységét, így a VOSZ-t is. A VOSZ történetének második szakasza 25