ÖKOINDIKÁTOR 99. Határon Átnyúló Együttműködési Program Szlovénia-Magyarország

Átírás

1 Határon Átnyúló Együttműködési Program Szlovénia-Magyarország Naložba v vašo prihodnost Operacijo delno financira Evropska unija Evropski sklad za regionalni razvoj Befektetés a jövőbe A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozásával valósul meg

2 Tartalomjegyzék 1 Standard ökoindikátorok használata Standard ökoindikátorok Termék környezetre gyakorolt hatása Mit értünk az öko kifejezés alatt? Használat és korlátozások Ökoinidkátorok egysége 5 2 Standard ökoindikátorok leírása Nyersanyagtermelés Termelési folyamatok Szállítás Energia Hulladékfeldolgozás és újrahasznosítás Hulladékfeldolgozásra vonatkozó indikátorok negatív értékei 10 3 Használati útmutató Lépés: Ökoindikátor számítási céljának meghatározása Lépés: Életciklus meghatározása Lépés: Anyagok és folyamatok meghatározása Lépés: Űrlap kitöltése Lépés: Eredmények értelmezése 14 4 Ökoindikátor 99 módszer Az ökoindikátorok kiszámításának három lépése A hatás mérlegelése (3. lépés) Kibocsátás kármodellje Földhasználat kármodellje Erőforrások kármodellje Folyamatok leltározása (1. lépés) Bizonytalanságok A modellek helyes használatából fakadó bizonytalanságok Adatokkal kapcsolatos bizonytalanságok 23 5 Források 27 2

3 1 STANDARD ÖKOINDIKÁTOROK HASZNÁLATA A kézikönyv ezen szakasza termékmenedzsereknek és mérnököknek szól, akik szeretnék a standard ökoindikátor értékeket a termékrendszer környezeti szempontjainak értékelésére felhasználni. Noha az említett standard értékek használata alapvetően igen egyszerű, nagyon fontos megérteni annak alapját, valamint tudatában lenni az ökoindikátorok előnyeivel és korlátaival STANDARD ÖKOINDIKÁTOROK A standard ökoindikátorok számszerű értékek, amelyek tükrözik egy adott termék vagy folyamat környezetre gyakorolt hatásait. Az említett indikátorok megtalálhatók e kézikönyv egyes oldalain. Megfelelő LCA szoftver további indikátorok kiszámolását teszi lehetővé. A standard ökoindikátorok segítségével a termékmenedzserek és mérnökök elemezhetik az adott termékek környezetre gyakorolt hatásait annak teljes életciklusa során. Segítségével ugyanakkor különböző tervezési alternatívák is összehasonlíthatók. A kézikönyvben megtalálható, hogyan kell a standard indikátorokat korlátaikkal együtt használni. A standard ökoindikátorokat meglehetősen bonyolult módszer segítségével lehet kiszámítani. Aprólékosabb leírása pedig a The Eco-indicator 99 Methodology report módszertani jelentésben található, mellékleteivel együtt (elérthető a honlapon) TERMÉKEK KÖRNYEZETRE GYAKOROLT HATÁSA Minden termék egy bizonyos mértékig káros a környezetre. A nyersanyagot ki kell termelni, a terméket gyártani, csomagolni és szállítani. A termék használata közben is keletkezhetnek környezeti hatások, az energia- és anyaghasználatából kifolyólag. Használata után a terméket kidobjuk. Ha szeretnénk a termék környezetre gyakorolt hatásait felmérni, fontos a teljes életszakaszát átvizsgálni. Az életciklus-elemzés vagy röviden LCA (ang. Life Cycle Assessment) a termék teljes életútja során vizsgálja annak környezetre gyakorolt potenciális hatásait. Mostanáig a tervezőnek, aki az életciklus-elemzés eredményét a termék tervezésénél akarta felhasználni, két problémával kellet szembesülnie: 1. A teljes életciklus-elemzés eredményei nehezen értelmezhetők. Életciklus-elem zés keretein belül meg lehet határozni a termék életciklusának hozzájárulását az üvegházhatáshoz, savasodáshoz és egyéb környezeti problémához, míg viszont az összkörnyezeti hatás nem ismert. Az ok a kiegyensúlyozott környezeti hatások hiánya. 2. Környezeti adatok gondos gyűjtése a termék életciklusa során meglehetősen bonyolult és időigényes. Ennek eredménye pedig az, hogy az LCA elemzés nem végezhető maga a tervezési folyamat alatt. 3

4 Az ökoindikátorok projektje az említett problémákat a következőképpen oldotta meg: 1. Az LCA módszer súlyozási módszerrel történő kiterjesztésével. Ez lehetővé tette egyetlen eredmény kiszámítását teljes környezeti hatásra nézve, a már előre kiszámított hatások alapján. Ezt az eredményt nevezzük ökoindikátornak. 2. A leggyakoribb anyagok és folyamatok adatait előre gyűjtötték. Ezek alapján történt az ökoindikátor kiszámítása. Az anyagokat és folyamatokat úgy határozták meg, hogy egymásnak megfelelnek. Így továbbra is változatlan marad egy kilogramm polietilén gyártásának indikátora, amely közül az egyik indikátor egy kilogramm polietilén fröccsöntésének kiszámítására, a másik pedig a polietilén égetésére vonatkozik. Egy adott anyag vagy folyamat ökoindikátora tehát az a szám, amely jelzi az anyag vagy folyamat környezetre gyakorolt hatását az életciklus-elemzés adatai alapján. Minél magasabb az indikátor értéke, annál nagyobb a környezetre gyakorolt hatás MIT ÉRTÜNK AZ ÖKO KIFEJEZÉS ALATT? A környezetről szóló értekezések, a környezet kifejezésének hiányos meghatározása miatt, gyakran zavarosak. Az ökoindikátor 99 módszer esetében a környezet kifejezés háromtípusú kárt jelent: 1. Az emberi egészség. Ebbe a kategóriába soroljuk a betegségeket és azok számát, valamint a környezeti hatások által elhunytak számát. A hatások a következők lehetnek: éghajlatváltozások, az ózonréteg elvékonyodása, rákkeltő hatások, légúti hatások és ionizáló (nukleáris) sugárzás. 2. Ökoszisztémák minősége. Ebbe a kategóriába a biológiai sokféleségre gyakorolt hatások tartoznak, főleg az edényes növények és alacsonyabb élőlények tekintetében. A hatások a következők: öko-toxicitás, savasodás, autrofizáció és földhasználat. 3. Források. Ebbe a kategóriába az energiatöbblet tartozik, amely a jövőben szükséges lesz alacsonyabb minőségű ásványi és fosszilis energiahordozók gyártásához. A földhasználat körébe a mezőgazdasági és ömlesztett források kimerülését (homok és kavics) soroljuk. Az említett hatások mellett létezik néhány további hatás is, amelyek hozzájárulhatnak mindhárom károsodási kategóriához. A módszer a legfontosabb hatásokat foglalja magába, de sajnos az efféle módszerek nem tökéletesek. A módszer másik korlátozása a károsodási kategóriák felépítésében rejlik. Például tartalmazhatnák még az anyagi jóllét csökkenését vagy a kulturális örökség elszegényedését, viszont a módszer fejlesztői nem így döntöttek. 4

5 1.4. HASZNÁLAT ÉS KORLÁTOZÁSOK A tervezési folyamat során általában több lehetőség létezik. A tervező elemzi ezeket a lehetőségeket, és kiválasztja számára a legmegfelelőbb tervezési megoldást. Ahhoz, hogy lehetővé tegyük a környezettudatos tervezési lehetőségeket, az elemzéskor és kiválasztáskor szükséges a termék környezetvédelmi szempontjait is figyelembe venni. A standard ökoindikátorok értékeit pont ezzel a céllal dolgozták ki, és a tervezők segédeszközeként szolgál. Olyan eszközről van szó, amelyet a környezetbarát tervezési alternatívák keresésére használnak, és belső használatra alkalmas. Az ökoindikátor standard értékei nem felelnek meg a környezeti marketingben való vagy az öko-címkézés során történő használatra, sem pedig annak bizonyítására, hogy az A termék jobb a B terméknél. Továbbá az ökoindikátor standard értékei nem használhatók kormány eszközeként szabványok és iránymutatások elkészítésekor. Az ökoindikátoroknak csak egy céljuk van, mégpedig a környezetbarát termékek. Olyan eszközökről van tehát szó, amelyek vállalatoknál vagy különböző ágazatokban alkalmazhatók ÖKOINDIKÁTOROK EGYSÉGE Az ökoindikátorok standard értékeit dimenzió nélküli értékeknek tekinthetjük. Elnevezésként az ökoindikátor pontot használjuk (Pt). Az ökoindikátorok listáján a leggyakrabban használt egység a mili-point (mpt), így például 700 mpt = 0,7 Pt. Az említett pontok abszolút értéke nem annyira fontos, mint a termékek és alkotórészeik közti relatív különbség összehasonlítása. A skála szerint 1 Pt értéke egy átlagos európai lakos évi környezeti terhelésének ezredrészét jelenti. Ezt az értéket úgy lehet kiszámítani, hogy elosztjuk a teljes környezeti terhelést Európában a lakosság számával és megszorozzuk 1000-rel (skála tényezője). 5

6 2 STANDARD ÖKOINDIKÁTOROK LEÍRÁSA Az ökoindikátor 99 standard értékei a következőknek állnak rendelkezésére: Anyagok. A gyártási folyamatok indikátorainak alapja 1 kilogramm anyag. Gyártási folyamatok. Különböző anyagok feldolgozása és átalakítása. Minden folyamatnál olyan egységgel kifejezve, amely egy adott folyamathoz alkalmas (pld. egy négyzetméter hengerelt lemez vagy kilogramm extrudált műanyag). Szállítási folyamatok. Ezek kifejezése többnyire tonna-kilométer egységben történik. Energiatermelő folyamatok. Az egységek villamos- és hőenergiában adottak. Eltávolítási folyamatok. Kifejezve kilogrammonként, nyersanyagok és hulladék feldolgozási módja szerinti felosztás. Ezek kiszámításához az átlagos európai értékeket használjuk. A mutatók meghatározásakor az anyag és folyamat kifejezésekre külön meghatározást használunk. A meghatározásokat a folytatásban mutatjuk be NYERSANYAGTERMELÉS A nyersanyagtermelés indikátorainak meghatározásakor minden folyamatot figyelembe kell venni, a nyersanyag kitermelésétől a termelés végső szakaszáig. Ide tartoznak a szállítási folyamatok is, egészen a termelési lánc végső fázisáig. Melyik folyamatról van szó, azt az ökoindikátorok listáján való értelmezésből lehet megállapítani. Műanyag esetében például minden folyamatot figyelembe vesznek, a kőolaj kitermelésétől egészen a szemcsék gyártásáig; az acéllemeznél fontos minden folyamat, az ásvány és koksz kitermelésétől a gördülési folyamatig. Az alapeszközök gyártását (gépek, épületek, stb.) viszont nem tartalmazza TERMELÉSI FOLYAMATOK A feldolgozási folyamathoz kapcsolódó ökoindikátorok a folyamat által történő kibocsátásokhoz és a hozzá szükséges energiatermelés folyamatához kapcsolódnak. Az alapeszközök gyártását (gépek és minták) nem tartalmazza SZÁLLÍTÁS A szállítási folyamatok tartalmazzák az üzemanyag kitermelése és a szállításhoz szükséges energiatermelés által kibocsátott káros anyagok hatását. Az egység 1 tonna (1000 kg) anyag szállítása 1 kilométeres (1 tkm) távolságban. Közúti közlekedésben szállított ömlesztett rakomány esetében más egységet használnak. Közúti közlekedés. Szállításkor a tömeg a kulcsfontosságú tényező (tonna * km), abban az esetben pedig, ha a térfogat számít meghatározó tényezőnek, más in- 6

7 dikátort határoznak meg (m 3 * km). Vasúti közlekedés. Ennek alapja a dízel vagy elektromos vontatás és az átlagos terhelés közti átlagos európai arány. Légi közlekedés különböző típusú teherszállító repülőgépeknek. A számításoknál előrelátott a rakodás hatékonysága az európai áltagos körülményekhez képest. Figyelembe vették a járművek üres visszatérésének lehetőségét. A befektetési alapok amelyek közé a teherautó gyártása, közúti és vasúti infrastruktúra kiépítése és a teherszállító repülőgépek kezelése a repülőtéren tartozik mind szerepelnek a módszerben, hiszen a felsoroltak egyike sem elhanyagolható ENERGIA Az energia indikátorok az üzemanyag beszerzésére és előállítására, valamint az energiaátalakításra és villamosenergia-termelésre vonatkoznak. Ebben az esetben az energiaátalakítás átlagos hatékonyságának eredményeit használják fel. A villamos energia összegének kiszámításához különböző üzemanyagokat vesznek figyelembe, amelyeket Európában a villamos energia termeléséhez használnak. Az ökoindikátor az ipari folyamatokhoz szükséges nagyfeszültségű villamos energiára volt fejlesztve, valamint a háztartásokban és kisebb iparokban használt alacsony feszültségű villamos energiára. A különbség ugyanis a hálózati veszteségben és a szükséges infrastruktúrában rejlik (pl. kábelekben). Az európai átlag mellett adottak konkrét indikátorok is sok országra vonatkozóan. Az országok közti nagy különbség a villamos energia előállításához szükséges különböző technológia használatának tulajdonítható. A napenergia felhasználásához napelemeket használtak, amelyeket lakóházaknál alkalmaznak. Ebben az esetben a környezeti hatás elsősorban a napelemek és egyéb berendezés gyártásából és rakodásából ered HULLADÉKFELDOLGOZÁS ÉS ÚJRAHASZNOSÍTÁS Minden termék nincs egyformán eltávolítva. Ezért tehát fontos az indikátorok esetében alaposan megfontolni, melyik hulladékfeldolgozási módszer a legmegfelelőbb. Ha a termék főleg papírt és üveget tartalmaz és úgy tervezték, hogy az anyagot a papír és üveg konténerekbe lehet elhelyezni, feltételezhetjük, hogy a háztartások többsége az ilyen hulladékot elkülöníti a többi hulladéktól. Ha azonban a termék csak kis mértékben tartalmaz papír és üveg komponenseket, nem ésszerű azt elvárni, hogy ezeket az anyagokat szelektálva gyűjtsük. Ilyen esetekben a legvalószínűbb, hogy a termék a települési hulladék feldolgozó rendszerben végzi. Kiszámították mindkét eset lehetséges kimenetelét. Emellett megtervezték az égetés, hulladéklerakón történő lerakás és a termékek újrahasznosításának forgatókönyvét. Különösen az újrahasznosítás forgatókönyve nem ismert a gyakorlatban. Háztartási hulladék. Egy átlagos háztartásban különböző anyagok gyűlnek össze és kerülnek szelektálásra, mint például az üveg- és papírhulladék vagy a kom- 7

8 posztálásra alkalmas szerves anyag. A többi hulladék a kukában landol, és így a települési hulladék-feldolgozó rendszerben végzi. A háztartási hulladék forgatókönyve az Ökoindikátor 99 módszerben az átlagos európai háztartásban történő hulladékgazdálkodáson alapul. Települési hulladék. A települési hulladék forgatókönyvében a hagyományos európai hulladékgazdálkodás szerepel. Ebben az esetben feltételezett, hogy a hulladék egy bizonyos arányát a hulladéklerakóban tárolják, a többit pedig elégetik. A szemétszállítók környezetre gyakorolt hatása is szerepel a módszerben. Égetés. Feltételezzük, hogy az égetés egy szokásos svájci üzemben történik átlagos tisztító rendszerrel (2000). E helyzet nem az európai átlagot jelenti, viszont ez az elkövetkező években fokozatosan megváltozik. Az acél és alumínium aránya szintén feldolgozott és újrahasznosított hulladék égetése után keletkezett salakból készül. Ugyanakkor az égetés során hőenergia keletkezik, amelyet elektromos energiává alakítanak át. Eltávolítás a hulladéklerakóba. A hulladéklerakóba történő eltávolítás alapja a modern svájci hulladéklerakó példája (2000) víztisztítással és jó tömítéssel, így viszonylag kevés káros anyag jut a talajvízbe. Újrahasznosítás. Az újrahasznosítási folyamatok környezeti terhelést okoznak (csakúgy, mint más egyéb folyamat), viszont hasznos termékeket is eredményeznek. Ezek a termékek környezeti szempontból előnyösek, hiszen általuk elkerüljük a termék máshol történő gyártását. Az ökoindikátorok táblázatában bemutatásra kerültek a környezeti terhelések és a termék használatának előnyei is. A probléma abban rejlik, hogy a terhelés és az előny is esetek közt változó. Ez többek közt a beáramló anyag tisztaságától és a kiáramló anyag minőségétől függ. Ezért fontos az ökoindikátorok javasolt értékeit ideális, azaz kedvező körülményekként értelmezni. Éppen ezért az adatok nem feltétlenül megbízhatók és gondos használatot igényelnek. A háztartási hulladék, területi hulladék, égetés és hulladéklerakóba történő eltávolítás forgatókönyvei közti kölcsönhatás grafikus ábrázolása az 1. ábrán látható. 8

9 1. ábra: Hulladékok (szürke négyzetek) forgatókönyvének és kölcsönhatásuknak sematikus ábrázolása. A forgatókönyvek kiválasztása a felhasználó feladata. A hulladék kezelésével kapcsolatos adatokat a legfontosabb műanyag, fém és csomagolóanyagokat figyelembe véve határozták meg. Az építőanyagok és vegyszerek esetében nem létezik hulladékkezelési folyamat. A nem éghető építőanyagokat gyakran a hulladéklerakókban tárolják, vagy útépítési anyagként, illetve durva frakcióiként használják. Azok az építési anyagok, amelyek kémiailag semlegesek, nincsenek hatással a környezetre, csak helyet foglalnak el a hulladéklerakóban. Az ökoindikátor módszerben megadott az ilyen hulladék tárolási mennyiségének általános értéke. Ez az érték csak 10 méter magas hulladék esetében érvényes. Ha a magassága csak 5 méter, az indikátor értékét meg kell kétszerezni. Vegyi anyagok eltávolítása esetében a helyzet némileg bonyolultabb, hiszen nem tudunk egy átlagos értéket megadni, kivéve talán a hűtőfolyadékok esetében HULLADÉKFELDOLGOZÁSRA VONATKOZÓ INDIKÁTOROK NEGATÍV ÉRTÉKEI A hulladék ártalmatlanításának némely forgatókönyve negatív számokat mutat. Ez akkor fordul elő, amikor a hulladék feldolgozása során hasznos melléktermékeket kapunk, amelyeket lehetséges újrahasznosítani vagy újrafelhasználni. A nyert energia- és anyagáramlás környezeti szempontból nyereségnek számít. Ha összegyűlt 1 kilogramm hulladék vas, valahol máshol ennyivel kevesebb nyersvasat kell kitermelni. Ezt helyettesítési szabálynak nevezzük. Sok esetben, különösen az újrahasznosításnál a levonás magasabb a folyamat környezetre gyakorolt hatásaitól, amely az indikátorok negatív értékét okozza. 9

10 3 HASZNÁLATI ÚTMUTATÓ Az ökoindikátorok megfelelő használata érdekében mindig figyelembe kell venni a következő lépéseket: 1. Ökoindikátor számítási céljának meghatározása. 2. Életciklus meghatározása. 3. Anyagok és folyamatok meghatározása. 4. Űrlap kitöltése. 5. Eredmények értelmezése. Legtöbb esetben ajánlott, hogy először egyszerű és durva számításokkal kezdjük. A későbbi szakaszokban egyéb részleteket is figyelembe vehetünk, módosíthatjuk vagy kiegészíthetjük az adatokat. Ezzel nem veszítünk sok időt a részletekkel LÉPÉS: ÖKOINDIKÁTOR SZÁMÍTÁSI CÉLJÁNAK MEGHATÁROZÁSA Leírást készítünk az elemzett termékről vagy a termék komponenséről. Meghatározzuk, hogy az elemzés egy adott termékre összpontosul vagy különböző termékek közti összehasonlításra. Meghatározzuk a szükséges pontosság szintjét. Ha a számítás célja a legfontosabb termelési folyamatok által okozott környezeti hatások általános benyomásának megszerzése, elegendő az említett pontokat figyelembe venni. Az eredmények csak megközelítő feltételezések lesznek és a fő folyamatok bekapcsolása. A későbbi szakaszban pedig részletesebben szemügyre vehetjük a probléma alternatív szempontjait, vagy összehasonlíthatjuk az új tervezést a meglévővel. Ebben az esetben az összehasonlítás érdekében nagyobb következetességre és szilárd, jó alapokra van szükség. Amikor összehasonlításról van szó, elhanyagolhatók azok a komponensek vagy folyamatok, amelyek mindkét termék életciklusánál azonosak LÉPÉS: ÉLETCIKLUS MEGHATÁROZÁSA Készítsünk sematikus áttekintést a termék életciklusáról, amelynél egyforma figyelmet szenteljünk a termelésre, felhasználásra és a hulladékgazdálkodásra. Az életciklus értékelés lényeges tulajdonsága, hogy elemzi a termék teljes életciklusát és nem csak magát a terméket. Ezért fontos a termék (sematikus) leírása mellett elkészítenünk az életciklus vázlatát is. A termék működése és a hulladékgazdálkodás forgatókönyve fontos elemei a leírásnak. Az otthoni használatra alkal- 10

11 mas kávéautomata leegyszerűsített életciklusa lent látható. Az ilyen folyamatfa (process tree) hasznos betekintést ad a további elemzésbe. Kávémag Papír Polisztirén Alumínium Acél Üveg Szállítás és termelés Sz gyártása Fröccs öntés Extrudálás Össz enyomás és formálás Formálás Csomagolás Víz Használat Csomagolás Kávé és sz eltávolítása Gépek és csomagolás eltávolítása 2. ábra: Otthoni használatra alkalmas kávéautomata leegyszerűsített életciklusa LÉPÉS: ANYAGOK ÉS FOLYAMATOK MEGHATÁROZÁSA Meghatározzuk a funkcionális egységet. Meghatározunk minden megfelelő folyamatot a folyamatfa alapján. Elkészítjük az esetleges hiányzó adatok feltevéseit. Az LCA módszernél a termék, életciklus és működés leírását funkcionális egységnek nevezzük. A funkcionális egység és a termékről szóló adatok alapján meghatározható a folyamat fa minden egyes folyamatának összege. Különösen az összehasonlítások esetében fontos, hogy minden termék funkcionális egysége azonos legyen. A funkcionális egység egy adott termék illetve szolgáltatás hatásának kvantitatív mérése. Az LCA összehasonlító tanulmányoknál fontos, hogy a rendszereket egyenértékű funkciók, azaz funkcionális egységek alapján hasonlítsuk össze. Például, különböző italcsomagolások összehasonlításának egyenértékű funkción kell alapulnia, azaz az ital bizonyos térfogatán. Ebben az esetben a funkciós egységet a következőképpen definiáljuk: csomagolás tömege, amely szükséges az ital specifikus térfogatának tartalmazásához. 11

12 Mivel a termék életciklusának részletes információi nem ismertek, ezért fontosak a megközelítések becslései, amelyek két intézkedéshez vezethetnek: A folyamat részletes vagy teljes lezárása. Ez csak abban az esetben fogadható el, ha a kihagyott rész hozzájárulása kisebb a többihez képest. A felhasználó felbecsüli a mennyiségeket. Jobb, ha először több becslést készítünk, és csak később keressük meg a részletes adatokat, ha ez szükségesnek bizonyul. Funkcionális egységek példái Eldobható pelenka összehasonlítása mosható pelenkával. A pelenka célja felszívni a vizeletet és a székletet, mielőtt a csecsemő képes lenne a bili használatára. Az összehasonlítás funkcionális egysége a következő lehetne: pelenkák és folyamatok száma 30 hónapos időtartamra. Ez magába foglalja a mosható pelenkák mosását és szárítását LÉPÉS: ŰRLAP KITÖLTÉSE Meghatározzuk az anyagokat és folyamatokat, valamint azok mennyiségét. Megkeressük az ökoindikátorok megfelelő értékeit. Kiszámítjuk az öko-pontok értékét úgy, hogy megszorozzuk a mennyiséget a mutatók értékével. Összeadjuk az öko-pontok részösszegét összértékbe. Az ökoindikátor kiszámításában egy egyszerű űrlap lehet a segítségünkre. A lista lemásolható személyes használatra. Az említett táblázaton kívül az ökoindikátorok meghatározását szolgáló speciális szoftver is elérhető. Ha kiderül, hogy hiányzik az anyag vagy folyamat indikátorának értéke, ez problémát okozhat, amelyet két módon oldhatunk meg: Ellenőrizzük, ha a hiányzó indikátor jelentősen hozzájárul a teljes környezetre gyakorolt hatáshoz. Kicseréljük az ismeretlen indikátort ismerttel. Ha megnézzük az indikátorok listáját, láthatjuk, hogy az indikátorok értékei (pld. műanyag) mindig hasonlóak. Ez alapján felbecsülhető a hiányzó indikátor értéke. Megkérjük a környezetvédelmi szakértőt, számítsa ki a hiányzó indikátort. Ehhez számos szoftvercsomag áll rendelkezésére. 12

13 Anyagok és folyamatok kihagyása az indikátorok hiányos értékei miatt csak akkor fogadható el, ha egyértelmű, hogy az adott rendszer részének hozzájárulása nagyon alacsony. Általában viszont jobb az indikátorok értékét felbecsülni, mint pedig kihagyni LÉPÉS: EREDMÉNYEK ÉRTELMEZÉSE Egyesítjük megállapításainkat az eredményekkel. Ellenőrizzük a feltevések és bizonytalanságok befolyását. Megváltoztatjuk a befejezést (ha szükséges). Ellenőrizzük, ha a számítás célja teljesült. Ennél a lépésnél az életciklus legfontosabb folyamatai és szakaszai kerülnek elemzésre, azaz a legolcsóbb alternatívák. Mindig fontos ellenőrizni a feltevések és bizonytalanságok befolyását a folyamatok eredményeire. Mi történik az eredménnyel, ha kicsit változtatunk a felbecsült paramétereken? Vajon akkor a fő következtetés változatlan marad vagy megváltoznak a termék előnyei és preferenciái? Ha így van, a feltételezéseket pontosabban kell meghatározni és további információt kell keresni. Az ökoindikátor módszer felhasználójának tisztában kell lennie azzal, hogy az ökoindikátorok standard értékei nem pontosak. 13

14 4 MÓDSZER E kézikönyv mellékletében található ökoindikátorok értékeinek kiszámolása speciálisan kifejlesztett módszer alapján történt. A módszer részletesebb leírása az Ökoindikátor 99 módszertani jelentésben található (Eco-indicator 99 methodology report), amely elérthető a honlapon AZ ÖKOINDIKÁTOROK KISZÁMÍTÁSÁNAK HÁROM LÉPÉSE Az ökoindikátorok kiszámításához három lépés szükséges: 1. Minden jelentős kibocsátás, természeti erőforrások és földhasználat feljegyzése azokban a folyamatokban, amelyek a termék életciklusát képezik. Ez szokásos eljárás az életciklus-elemzésnél (LCA). 2. Károk kiszámítása, amelyeket ezek az áramok okoznak az ember egészségét, ökoszisztémák minőségét és az erőforrások kihasználását illetően. 3. E három kárkategória mérlegelése. A 3. ábrán láthatók ezek a lépesek, amelyeket a későbbiekben részletesebben ismertetünk. 3. ábra: Az ökoindikátorok kiszámításának általános módszere. 14

15 4.2. A HATÁS MÉRLEGELÉSE (3. LÉPÉS) A hatás mérlegelésének lépése a módszer legfontosabb és legvitatottabb lépése. Az LCA módszernél a kibocsátások és az erőforrások kihasználása 10 vagy akár több különböző hatáskategóriával fejezhető ki, mint például az acidifikáció (savasodás), ózonréteg elvékonyodása, ökotoxicitás és az erőforrások kihasználása. A szakértők és nem szakértők munkájához nagyon nehéz meghatározni az absztrakt hatáskategóriák fontossági tényezőit. A gond abban rejlik, hogy sokuk nem tudja felfogni ezen hatáskategóriák fontosságát, azok következményei ismerete nélkül. További problémát okoz az a tény is, hogy a 10 hatáskategória viszonylag soknak számít a mérlegelést illetően. Az Ökoindikátor 99 módszer kidolgozásakor elkezdték a mérlegelés folyamatának tervezését is, és felmerült az a kérdés, milyen információkat képes a csoport bevinni a mérlegelésbe. A befejezés az volt, hogy a csoportot nem érdemes a hatáskategóriák mérlegelésére kérni, hanem az említett hatáskategóriák által okozott károk mérlegelésére. Ezzel korlátozták a mérlegelési pontokat kizárólag 3 kárkategóriára: 1. Emberi egészség károsodása, az elveszített életévek és az egészségkárosodás éveinek számával kifejezve. Ezt csoportosították az Egészségkárosodással korrigált életévek indexében (DALY Disability Adjusted Life Years), amelyet a Világbank és az Egészségügy Világszervezet is alkalmaz. 2. Ökoszisztémák minőségének károsodása, kifejezve különböző fajok adott területen és adott időben történő veszteségével. 3. Erőforrások károsodása, kifejezve az ásványi anyagok és fosszilis tüzelőanyagok kitermeléséhez szükséges energiával. A csoportot e projekt keretében az LCA svájci érdekelt fél 365 személye állította össze [Mettier 1999]. Ezt a csoportot az Európa teljes népességére nézve sajnos nem tekinthetjük reprezentatívnak. A döntést e csoport mellett az a feltételezés hozta meg, miszerint az ilyen csoport jobban megérti a feltett kérdéseket. A korlátozás ellenére az eredményeket széles körben használják világszerte. A csoport eredményei azt mutatják, hogy tagjai az emberi egészség károsodását és az ökoszisztémák minőségének károsodását azonos fontosságúnak vélték, míg az erőforrások károsodását kevésbe fontosnak találták. Kármodell (2. lépés) Ahhoz, hogy súlyokat használhassunk a három kárkategóriánál, szükséges komplex kármodellek kidolgozása. Ezen modellek sematikus ábrázolása a 4. ábrán látható. 15

16 4. ábra: Kármodell részletesebb bemutatása (2. lépés) KIBOCSÁTÁS KÁRMODELLJE A kibocsátások okozta kár kiszámításához 4 lépés szükséges [Hofstetter 1998]: Sors elemzése Amikor a vegyi anyag a környezetbe kerül, levegőn, vízen és talajon keresztül utat talál magának. Hogy hova fog az anyag kerülni, és mennyi ideig marad ott, az az anyag és rekeszek tulajdonságától függ. A jól oldódó anyag a víztartályban fog összegyűlni, míg a szerves részecskékkel könnyen kötődő anyag különböző talajtípusokban végzi. A másik szempont pedig a lebomlás, hiszen a szerves anyagoknak korlátozott az élettartamuk. Az úgynevezett sorselemzés modell keretein belül kialakult a rekeszek és az anyag lebomlása közti transzfer. Eredményként kiszámolható a vízben, levegőben, talajban és élelmiszerben levő koncentráció. 16

17 5. ábra: Sorsmodell sematikus ábrázolása, amelyet mérgezés esetében használnak. Más típusú használt anyagok esetében más sorsmodelleket használnak. Kitettség A kiszámított koncentrációk alapján megállapíthatjuk az adott anyagok mennyiségét az emberekre, növényekre és más életformákra nézve. Hatáselemzés Amikor közismert az anyag hatásának való kitettség, lehetséges meghatározni a betegségek típusát és gyakoriságát, valamint más hatásokat is. Kárelemzés A várható betegségek most már kár egységgel is kifejezhetők. Például ha tudjuk, hogy egy bizonyos mértékű kitettség további 10 esetnél okozhat bizonyos rákos megbetegedést, adatokat kaphatunk a megbetegedett emberek átlagos életkoráról és a halálozási valószínűség átlagáról. Az eredmények alapján kiszámolható az elveszített életévek és az egészségkárosodás éveinek száma betegség vagy kórházi kezelés miatt. Az ökoszisztémákra gyakorolt toxikus hatások esetében kiszámították a növények és alacsonyabb fajok toxikus stressznek való kitettségét, míg a savasodás és eutrofizáció esetében felállították a növények várható kihalási modelljét (potenciális kihalás aránya). A nagyobb fajokra mint például a madarakra vagy emlősökre gyakorolt hatást nem lehet kiszámítani, viszont léteznek igazolt feltevések, miszerint a növényeken vagy alacsonyabb fajokon okozott kár a fejlettebb állatoknál is kárt okozhat. A legtöbb anyag káros hatásának kiszámítása az európai szintnek megfelelően történt. Egyes anyagok esetében, mint például az üvegházhatású gázok, ózon lebontó gázok, hosszú élettartamú radioaktív anyagok, a kárt globális szinten számították ki, hiszen az említett anyagok világszerte megtalálhatók. 17

18 FÖLDHASZNÁLAT KÁRMODELLJE Az emberiség nagy földterületeket használ városi és mezőgazdasági célokra. Ez fontos oka egyes fajok kihalási veszélyeztetésének, ezért fontos, hogy az ökoindikátor tartalmazza a földterületek használatának következményeit is. Ebben az esetben is kár egységnek számít a fajok kihalása. A földhasználat különböző típusai más-más hatással vannak a talajra. Például: egy burkolt parkolón kevesebb növényfaj található, mint egy gyepen. Területi megfigyelések kutatása alapján [Köllner 1999] kifejlesztettek egy skálát a fajok sokféleségének kifejezésére a földhasználat típusának megfelelően. A bonyodalmat az a tény okozza, miszerint a fajok sokszínűsége a terület nagyságától függ. Ez azt jelenti, hogy a parkolók építése és használata nem csupán a parkoló területére van hatással, hanem környékére is, hiszen a természeti területek a parkoló kiépítése miatt leszűkülnek. Ezt regionális hatásnak nevezzük. Az ökoindikátor 99 esetében figyelembe vették a regionális és helyi hatásokat is ERŐFORRÁSOK KÁRMODELLJE Az ásványi anyagok kitermelésével csökkentjük más erőforrások minőségét. Ennek oka az, hogy az emberiség először a rendelkezésre álló legjobb forrásokat használja fel, míg a kevésbe minőséges forrásokat a jövő generációira hagyja. Például, a bronzkorszakban őseink találtak olyan ásványokat, amelyek néhány százalék rezet tartalmaztak, míg a mai átlagos réztartalom 0,7%-os. Az erőforrásokon okozott kárt a jövő generációi fogják legjobban megérezni, hiszen több erőfeszítésbe kerül majd a fennmaradt források kitermelése. Ezt az erőfeszítést energia-túltengésnek nevezzük [Müller-Wenk 1998]. Ugyanez vonatkozik a fosszilis tüzelőanyagokra is, bár ebben az esetben nem használhatjuk a koncentráció kifejezést. Sok statisztikai adat azonban azt mutatja, hogy a könynyen elérhető fosszilis tüzelőanyag, mint például a kőolaj kitermelése folyamatosan csökken. Ez nem azt jelenti, hogy a fosszilis tüzelőanyagok végével nézünk szembe, hanem hogy gyengébb minőségű források alkalmazása lesz szükséges, mint amilyen a palaolaj. Ebben az esetben is lehetőség van az alacsonyabb minőséget energia-túltengésbe fordítani, mivel a palaolajból előállított olaj folyamata sokkal több energiát igényel, mint a hagyományos nyersolaj esetében. 6. ábra: Rendelkezésre álló források és az ásványok osztálya közti arány logaritmikus skálája. A meredek vonal azt jelzi, hogy a hozzáférhetőség növekszik, ha az emberiség hajlandó és képes elfogadni az alacsonyabb koncentrációjú ásványokat. A vízszintes vonal pedig azt jelenti, hogy alacsonyabb koncentráció esetében sem fog a hozzáférhetőség nőni. Az utóbbi eset több problémát jelenthet, mint az első [Chapman 83]. 18

19 4.3. FOLYAMATOK LELTÁROZÁSA (1. LÉPÉS) A standard ökoindikátorok esetében elsősorban az ESU-ETH Zürich által kifejlesztett energia adatbázist használták [ESU 1996]. Ezek az adatok jól ismertek és dokumentáltak. Az említett adatok mellett a SimaPro LCA szoftvereszköz adatait is felhasználták. Az ilyen adatok leltározásánál fontos az egységes módszer használata, amely figyelembe veszi a következő szempontokat: rendszer korlátai (mit tartalmaz és mit nem), allokáció (milyen az eljárás ipari folyamatok esetében, amelyek egynél több terméket gyártanak), regionális szempontok (holland, svájci vagy átlagos európai adatok használata), adatok minőségének megkérdőjelezése (aktualitás, ábrázolás, átlagos és modern technológia stb.) BIZONYTALANSÁGOK Az indikátorok kiszámolásához alkalmazott módszernél fontos figyelmet fordítani a bizonytalanságokra is. Kétféle bizonytalanságot különböztetünk meg: 1. a modellek helyes használatából fakadó bizonytalanságok, 2. adatokkal kapcsolatos bizonytalanságok. Az első típusú bizonytalanság értékválasztást tartalmaz, mint például a kármodell keretében meghatározott időtartam, vagy a hatás alkalmazásának kérdése, még akkor is, ha tudományos bizonyítékok is alátámasztják annak hiányosságát. Az adatokkal kapcsolatos bizonytalanságok a mérésre és a hatások előrejelzésére vonatkoznak. Az ilyen bizonytalanság viszonylag könnyen kezelhető és kifejezhető tartományként vagy standard deviációként. A modell helyességére vonatkozó bizonytalanságokat nagyon nehéz tartományként kifejezni A MODELLEK HELYES HASZNÁLATÁBÓL FAKADÓ BIZONYTALANSÁGOK A környezeti hatások körüli vitákban elhangzott vélemények igen eltérőek. Ez talán a tudásszintek közti különbség vagy más-más nézetek eredménye. Vannak, akik azzal érvelnek, hogy a hosszú távú hatások fontosabbak a rövid távú hatásoknál, míg mások úgy vélik, hogy a környezeti problémák hosszú távra a technológia fejlesztésével és megfelelő intézkedések elfogadásával oldhatók meg. A másik különbség abban rejlik, hogy néhány személyt bizonyos kérdések csak akkor foglalkoztatnák, ha elég tudományos bizonyíték állna rendelkezésükre, míg mások úgy vélik, hogy minden esetleges hatást komolyan figyelembe kell venni. Ezeket a teljesen különböző nézeteket nem lehet egyeztetni és lehetetlen megállapítani, hogy a szempont helyes vagy helytelen. Az ökoindikátor 95 módszer fejlesztői sokszor szembesültek olyan modellek kiválasztásával, amelyek ezektől a különböző nézőpontoktól függnek. Mivel minden egyes szempontra nem lehetséges 19

20 kidolgozni egy adott változatot, a szempontok három archetípusát alkalmazták. A nagyon leegyszerűsített meghatározás, amely csak három kritériumon alapul, a következő: Időbeli szempont Kezelés Bizonyítékok elvárt szintje H (hierarhista) Rövid távú és hosszú távú közti egyensúly A helyes politika megakadályozhat számtalan problémát A befogadás konszenzuson alapul I (individualista) Rövid távú A technológia megakadályozhat számtalan problémát Kizárólag bebizonyított hatások E (egalitarista): Nagyon hosszú távú A problémák katasztrófához vezethetnek Minden esetleges hatás Ezek az archetípusok kulturális elmélet keretéből származnak [Thompson 1990 in 1998 Hofstetter] és gyakran használják őket a társadalomtudományban. Természetesen ez az elmélet nem kívánja azt szuggerálni, hogy csak három embertípus létezik. Az archetípusok konceptuális modellek, a legtöbb ember a mindennapi életben mindhárom szempontot használja. Ebből kifolyólag az ökoindikátor 99 módszer három változatát különböztetjük meg. A kézikönyvben feltüntetett számértékek a H (hierarhista) változaton alapulnak, amely alapértelmezettnek számít. Más változatok az LCA szoftver keretében állnak rendelkezésre, és felhasználhatók a modellezési folyamatok eredményre való hatásának kutatásánál. A panel folyamat során (3. lépés) is lehetséges volt megkülönböztetni az archetípusokat. A leltározás (1. lépés) esetében ezt nem próbálták ki, mivel standard, rendelkezésre álló adatokkal dolgoztak ADATOKKAL KAPCSOLATOS BIZONYTALANSÁGOK Az adatokkal kapcsolatos bizonytalanságok teljesen más kérdésekkel szembesülnek. Például amikor egy embercsoport bizonyos anyag hatásának van kitéve, szembesülünk a várható rákos megbetegedések számával vagy egy adott ásvány koncentrációjának bizonytalanságával. Az ökoindikátor 99 módszertani jelentésben szerepel szinte az összes, emberi egészségre és az ökoszisztémákra gyakorolt hatás, valamint a panel folyamat valamennyi bizonytalansága. Sajnos viszont a savasodásra, eutrofizációra és erőforrás-felhasználásra, valamint a normalizációs értékekre vonatkozó bizonytalanságok nem állnak rendelkezésre. A bizonytalanságok kezelésekor fontos megkülönböztetni az abszolút és relatív bizonytalanságot. Az utóbbiak esetében az indikátorok közti különbségek bizonytalanságára gondolunk. Ez a relatív bizonytalanság gyakorlati használatban a leg- 20