HEINE HENRIK. Ijabbat hercegn ROMÁNCA. Ico. V i. Ak lwa RI^DÁbJ^

Átírás

1 HEINE HENRIK Ijabbat hercegn ROMÁNCA Ico 1 ^ ^: V i Ak lwa RI^DÁbJ^

2

3

4

5

6 A könyvdiszitéseket és a boritéklapot Tábor János fest, grafikus rajzolta. Sajtó alá rendezte Erds-Singer Nándor. Ebbl a könyrbl 50 számozott példány készült finom merített papíron a fordító s a rajzolómvész aláírásával. Nyomatott a Pallas irodalmi és nyomdai részvénytársaság nyomdájában. Budapest.V.ker., Honvéd-utca 10. sz.

7 *

8

9 'SmmAT IHflERCEON \ írojmixnca^ / fotcllhohcl. ÜbeScL zac. AWIWA KIADÁSA A BUDAPEST 1920

10

11

12 Ép ilyen sorsú hercegrl Szól dalom, kit a varázsszó Belébvölt egy kutyába, Neve pedig volt Izrael. { S ott csatangol egész héten Az élet sáros szemetjén Utcakölykök gúnyja közben. De pénteki szürkületkor Szertefoszlik a varázslat És egyszerre a kutyából Újra emberi lény válik. ms%m. sía: /^^^

13 Ember nemes érzelmekkel, S fenkölt szívvel, emelt fejjel, Ünnepln, csinos köntösben Lép az Úrnak csarnokába Légy köszöntve kedves hajlék Háza felséges Atyámnak Jákob sátra, bejáratod Szent oszlopát megcsókolom!" A szent házon titokzatos Suttogó nesz vonul átal És a láthatatlan gazda Lélegzetet vesz a csöndben. msstm Ji

14

15 Ott az imaasztalánál ÁH már a községi kántor Szép emberke. Kis köpenye Kacéran övezi vállát. S hogy a fehér kezét lássák A tarkóját simogatja, Majd a halántékán babrál, S köszörülgeti a torkát. Trillázik magában halkon, Amig végre fölujjongva Énekel és száll a hangja: «Lecha dodi likrat kalla.)> re ^IW

16 «Lecha dodi likrat kalla Jöjj kedvesem, vár már reád Szende arád, ki eltted Szemérmes arcát fölfedú)) Ezt a bvös nászkölteményt Nagyhír költ szerezte : Dalosa a szerelemnek, Don Jehuda ben Halévy. E költeményben ünneplik Frigykötését Izraelnek Sabbat hercegasszonyával, Ki a béke királynje. WMm

17 Minden szépség ez az asszony Gyöngyvirágszál nem is volt szebt ; Bölcs Salamon barátnje : Sába királynje sem tán, Délegyiptom tuáákosa, Ki szellemét fitogtatva Ravaszkodó talányival Unalmasan fárasztó volt. Sabbat hercegn ellenben A nyugalom szent nemtje, Aki megvet mindennem Vitát és szellemi harcot. Ni -0mm.

18 S ép oly végzetes rá nézve A szenvedély rút dagálya, Mely kibontott, zilált hajjal. Durva harsogással ront be. Dús hajzatát a hercegn Gyöngypártája alá rejti Karcsú mirtusz, viruló, Szép szelid gazellaszemmel. Kedvesének szabad minden Csak a dohányzás kivétel «Tilos dohányoznod, kedves, Mert ma szombat napja van.» m^m

19 Be e helyett kárpótlásul Gzölögjön neked máma Egy isteni, pompás étek : Ma te saletet egyél!'' Salet, szép, isteni ötlet, Elysium buja lánya!" így énekelt volna Schiller. Ha egyszer megízlelt voln: Salet, az az égi étek, Melynek titkára az Isten Maga oktatta ki Mózest :Ji Fönt a Szinai-hegyen -. '0mm 15

20 I Ott, ahol a Mindenható I Azt a sok jó hit-tan-tételt i És azt a szent Tízparancsot } Mennydörgés közt átaladta. Salet : az az igaz Isten Szent kóser ambróziája, Edenkerti gyönyörkenyér S ezt az ételt összemérve Azzal, mit a pogány görög } ú Alistenek ettek egykor \ Álruhás ördöglétükre i Nem volt az más hitvány sárnál.' 'm m^.

21

22 Lepereg a szép nap mégis S hosszú árnyéklábaival Lépeget, jön már az átok. Gonosz óra! nyög a herceg. Mintha hideg boszorkányujj Markolt volna a szívébe, Hogy a borzalom megrázza : Érzi kutya lesz ismét. 'J} A hercegn a hercegnek Nárdus szelencéjét nyújtja Lassan szívja illatát be, Hogy mégegyszer felüdüljön. '0m^: "7^

23

24

25

26 i

27

28 Suhan, száll a sok kisértet Félelmetes pillantásuk Hol biztató, reménytkelt, Végre mégis felismertem. Felismertem az halvány, Büszke szellem-homlokáról Mereng, kedves szemérl. Mely fájón, kutatva nézett i. De leginkább titokzatos Mosolyáról ismertem föl. Arról a formás ajakról. Mely csak költknél látható. ms&'m \^]

29 Évek jönnek, elsuhannak. Azóta is, hogy Jehuda Ben Halévy megszületett, Hétszázötven év röpült el. Szépséges Kasztilíában Toledóban jött világra, Hol az arany Tájó habja Dúdolta a bölcsdalát. :^J} Értelmének fejldését Szigorú atyja ápolta, Ki az Isten Tórájából Kezdte meg az oktatását. i«tp^

30 (""CTV^Tjr;

31 Oly kedvesen gurgulázta Azt a kövér torokhangot S mint a madár, úgy vitte A trillát, a salséletet föl t Az arámi nyelvet szintén. Az al-héber idiómát. Melyen Onkelosz Targumját Annak idején leírta, S mely a próféták nyelvével Olyan rokonságban lehet. Mint a sváb nyelv a némettel S a héber nyelv eme pompás m Mm IV i^j

32 Dísznövényét csak oly korán Tanulni kezdte a gyermek. És ennek az ismeretnek Hasznát látta a Talmudnál. Mert atyja, ó, igen korán Vezette t a Talmudhoz És itt nyílott meg eltte A Halacha irodalma E nagy vívó iskolája A szellemi bajnokságnak Hol Babylon s Pumpeditha Atlétái viaskodtak. 'mstm

33 A vitázás mvészetét Itt tanulta meg az ifjú Mirl tanúságot is tett Cosarí cím könyvével. De ahogy az égboltjáról Kétféle fényesség árad : A napnak vakító fénye S szelíd világa a holdnak A Talmud is ketts fényben Ontja világát két könyvbl, Nevük : Halacha s Hagada. Vívó iskolának mondtam ftí mmm j^

34 r^tv^

35 i Nem akart a földön járni. Ahogy mi, többi emlsök, Azért ültetett magának A légben egy függ-kertet : Fönt, hatalmas oszlopokon Pompázott a pálma, ciprusz, Virágágyak, aranyalmák, 1 Szökkutak, márványszobrok j Ügyesen mind összekötve Számtalan sok függ híddal, Akárcsak a kúszó indák, Melyeken madarak ringtak. msmm

36 \M?M

37 S kábult a sok szócsatától, A halachikus vitában Arról a szegény tojásról, Melyet szombaton rak a tyúk, Vagy egy másik kérdésrl tán, Mely hasonló fontosságú, Elmenekült felfrissülni A virágzó Hagadához. Hol szépséges, régi mondák, Angyalmesék és legendák. Csendes martirhistóriák, Zsoltárok meg bölcsességek 'm mm 33

38 ] És meglep hiperbolák, De mind meggyzdést keltve. Izzó hittel s ó, mily fényben Buzogtak túláradóan. És a gyermek nemes szívét Egyre jobban elragadta : Szilaj, kalandédessége, Csodás és fájdalmas kéje, Mesebeli rémessége 1 Egy boldog, titkos világnak. Egy nagy megnyilatkozásnak. Melyre azt mondják poézis. '0mm^. is^j

39 rtt^ttisr

40 Mi

41 Í\^V^)?1^.

42 folyóknál Babylonban Sírva ültünk és karfánkat A fzfákhoz támasztottuk Ismered e régi dalt még? Ismered a dallamát még? Mely kezdetben olyan fájón Nyöszörgött, sírt, akár egy üst, Mely ott forr a tzhelyen. Régen, egy évezred óta Sötét fájdalom forr bennem És az id sebem nyalja. Mint a kutya Jób fekélyét. ^

43 %, Hálát adok, kutya, néked, Bár csak hsítve enyhíthetsz S csak a halál hozna gyógyírt, De, oh, halhatatlan vagyok. Évek jönnek, tovaszállnak, A szövszékben zörögve Fut az orsó, de hogy mit sz, Azt nem tudja egy takács sem. :'Jl ^] Évek jönnek, tovaszállnak, Emberkönnyár hull a földre S a föld néma, nagy határa Szomjúsággal szívja azt be. 'mmim

44 örült fzet!... Ha fölpattan Üdv annak a férfiúnak, Ki magzatod megragadja S odacsapja a sziklához. Hála! Ez az átkos fzet Elpárolog a kazánban, Mely elnémul és eloszlik Sötétl búskomorságban. LíiT Számyaslovam vidámabban Nyerít ismét, mert lerázta A gonosz éji lidércet S okos szemével ezt kérdi: mum

45 «Visszamenjünk Spanyolhonba? A kicsi talmudistához, Kibl aztán nagy költ lett. Jehuda ben Halévyhez? Igen, költ lett belle, Eszme-király-koronával, Ura az álomvilágnak, Költ, Isten kegyelmébl. Ki szent korholó dalokba, Halk szerelmi énekekbe. Terein ákba, chansonokba öntötte ki minden lángját, m m^: :^]

46 Istencsókolta szép lelkét Valóban egyenl rangú Trubadúr volt a legjobb Provence-i lantpengetkkel Poítou-ban, Guienne-ában Roussillon-ban és a többi Édes narancs-termföldjén Az igaz kereszténységnek, A nyájas kereszténységnek Édes narancs-termföldjén. Hogy' fénylenek s illatoznak Az emlékezés ködében WM^:

47 CViV^V^fJZ

48 Szerelem n nélkül nincsen S a szerelem dalosának, A n nélkülözhetlen lett, Mint vaj a vajaskenyérnek. Megénekelt hsünknek is, Jehuda Halévynek is. Volt egy szívbeli dámája. De másféle, egészen más.. Nem Laura volt, ki szemével E halandó két csillaggal a dómban Nagypénteken, ott Azt a tüzet fölgyújtotta. WMWi

49 Az a várgrófn sem volt, Ki virágzó ifjúsággal Elnökölt viadaloknál S babérkoszorúkat osztott. Sem a csókjog bölcsésznje Sem pedig bolond tudós n, Aki egy dalnoki udvar Kollégiumán vitázott. Az, kit a rabbi imádott, Szomorú, szegény kedves volt Rombolás szánalmas képe, Úgy hívták t-. Jeruzsálem. ^J

50 r^ti^ttigr;

51 A lég pedig balzsamos még Az isteni lehelettl Ó, mily szívettép látvány Jeruzsálem!" szólt a vándor. Kinek ezüstös szakálla Ismét feketülni kezdett S olyan hatása volt ennek, Mintha fiatalodott vön'. Csodálatos egy zarándok Ezeréves búbánatból Lesett ki sötét szemével És sóhajtott : Jeruzsálem!" m %!m

52 ; %y\rj^ '%jg

53 Ott most gazzal elborítva Csak szürke romok hevernek, Melyek oly fájón néznek ránk, Hogy azt kell már hinni: sírnak- De valóban esztendnkiüt Sírnak is a kövek egyszer Ab-hó kilencedik napján, Mikor síró két szememmel IJ} Néztem a kövér cseppekre, Amint a kövekbl hulltak S hallottam a jaj gátasát A tört templomoszlopoknak msm*>. 49

54 rct^irji

55 Hogy minden szép teljessége. Igazgyöngy az asszonyok közt, Örök eszmény Melisanda, Tripolisznak rgrófnje. S tudva van, hogy a trubadúr, Mikép rajongott e hölgyért.. Megdalolta és csakhamar Szk lett a blaye-i vár néki. Vágya onnan elhajtotta S hajón érkezett meg Cette-be, De a tengeren beteg lett S Tripoliszben már haldoklott. ftmmm. 51 4*

56 rrn^ttigr!

57 r^t^trctr

58 <fr it-.^î^ ^îjfcâl i,' rabellánál megvívott Csatája után Nagy Sándor, Dárius minden országát, Udvarát háremmel, lóval, Elefántokkal, pénzekkel, Jogarral és aranyronggyal Beledugta az széles Macedoni plundrájába. S a nagy király sátorában, Ki elfutott, rettegve, hogy maga szintén zsákmány lesz Egy ládikát talált a hs. msmm

59 ^M

60 cviy^yjjz

61 ^/^^ Ámde a gyöngy igazi volt És a gyz odaadta Egy Thais nev táncosnnek. Akit Korinthosból hozott. í Ez a hajában viselte, Mely kibontva bachansmódra Úgy röpült a tzvész éjén Persepoliszi táncában, Mikor a királyi lakra Földobta az ég fáklyát, Mely recsegve lángba kapta Ünnepi tzijátékul. '0mm, L^J

62

63 iámm

64 1 V^V^ JW ^si

65 Végül a Tuileriákban Tnt fel a gyöngy utoljára, Hol Salamon bárónnek Fehér nyakán tündökölt. Ilyen volt a szép gyöngy útja, De már kevésbé kalandos A ládikó sorsa, melyet Maga tartott meg Nagy Sándor. A nagy Homérosz dalait rizte a ladikéban, Mely fejénél állt éjente Kedvencének dalaival. ítíslif^ 61

66 r^t^yia^

67 «T^"^ De erról csitt! összetörve Hever gyzelmi szekerem ; S a párducok, melyek húzták, Elhullottak, de a nk is, Akik dobbal, cimbalommal Körültáncoltak s jó magam Nyomorulton hentergek már Lent a porban, de csitt errl.(ít De csitt errl! Mert Dárius Aranyládájáról van szó Eltndtem már fölötte, Hogyha birtokomba jutna mi^'m. 63

68 rtr^hjwr;

69 S ágyam mellé az asztalra Helyezném az aranyládát S barátaim eljönnének A pompáját megcsodálni, Berakott nemes köveit, Apró dombormvecskéit. Melyek gondos mvészettel Tökélyig befejezettek. Mosolyogva mondanám el, Hogy mindez csak küls kéreg, Mely a ládikóba rejtett Igazi kincset takarja : mmm

70 Gyémántot, amelynek fénye- Az ég vísszasugárzása. Izzó, vérpiros rubintot, Makulátlan türkizeket Az ígéret szép smaragdját, Gyöngyöt, mely annál is tisztább,. Mit Atossa királynnek Csalfa Smerdis adott egyszer S amely késbb ott E holdkörüljártaföldnek Minden notabilitásán : Thaison és Kleopátrán, 'm mm díszelgett. '^]

71 Isis-papon, mórhercegen, Spanyolország királynin És végül a nagyrabecsült Salamon bárón nyakán Eme világhíres gyöngyök Halvány verejtékcsöppjei Egy szegény kis osztrigának, Mely a tenger mélyén szenved. líkt De ezek e ládikóban Egy szép lélekbl fakadtak, Mely még mélyebb, mélységesebb. Mint maga a világtenger. mmm L-^J

72 Mert ezek a könnygyöngyei Jehuda ben Halevynek, Jeruzsálem pusztulásán Hullatta el valamennyit. Gyöngykönnyek... és a költészet Aranykovács-mhelyébl, Mint egy dal, úgy szárnyaltak ki ; Rimek aranyló fonalán. A gyöngykönnyek eme dala A híres siralmi ének. Mit Jákob minden sátrában Énekelnek ma a földön, msmm is^l

73 Av hó kilencedik napján Évfordulója ez annak, Hogy Titus leromboltatta Szentélyét Jeruzsálemnek. Igen, ez Cion siralma, Mit Jehuda ben Halevy Jeruzsálem szent romjain Haldokolva zokogott el..(k? Mezítláb, halotti ingben. Ült ott a töredékén Egy ledöntött oszlopfnek ; S hajzata, mint a fakó lomb m mm ;s^]

74

75 Óvatosan közeledtek. Mégis egy durva szaracén, Ki ott lovagolt, lándzsáját Magas lován meglóbálva Kegyetlenül beledöfte A szegény dalnok mellébe S gyorsan vágtatott el onnan. Mint egy szárnnyal biró árnyék.. Folydogált a rabbi vére Dala véghalkulásáig És haldokló vég sóhaj a E szó volt, hogy Jeruzsálem! (L m^m. _J

76 ^ '"^'^^m^:^^^&7^^í^m'' \

77 Zenével járult eléje Az ünnepl angyalsereg S zeng himnusz üdvözölte Saját szerzeményeibl. Zsinagóga-nászdalokból, S ama szombatzsoltárokból A jól ismert ujjongások Dallamival s min hangok! Angyalkák oboát fújtak, Hegedkön is játszottak, Mások a brácsát kezelték Vagy dobot s cimbalmot vertek. mimm * m^ r.h^j

78

79 z elbbi fejezettel Nm nincsen megelégedve, De fképen a Dárius Ládájáról szóló résszel. Szemrehányón meg is jegyzi, Hogy egy valóban jámbor férj, Azt a becses aranyládát Nyomban pénzzé tette volna, Hogy belle az szegény Hites életepárjának Egy szép kásmirt vásároljon Melyre oly nagy szüksége van. 'ms&wi t.

80

81 Kedves gyermek, szóltam erre Ez a bájos tudatlanság A francia nevelésnek Hiányosságát mutatja. Párisi intézetekben, Hol a lányok : a jövend Anyái egy szabad népnek Ismereteket szereznek Múmiákról és kitömött Egyiptomi Faraókról, Merwig árnyékkirályokról, Régi, kopott parókákról. m^m. 77

82 Kina copfmonarcháiról A pagodacsászárokról Könyv nélkül tanulnak mindent. Okos lányok, óh, de Egek Ha neveket kérdünk tlük A zsidó költ-iskola Arab-ó-hispaniai, Nemes aranykorszakából, :Jl Ha a hármas csillagzatról lehuda ben Halévyról, Salamon Gabirl fell. Vagy Mózes Iben Ezráról msmm isumifj

83 Kérdezünk, vagy más nevekrl, Akkor nagy szemet meresztve Bámulnak a kicsikék ránk, Mint a tinók fönt a hegyen. Tanácsolnám neked, Kedves, Pótold, mit elmulasztottál Tanuld meg a héber nyelvet Hagyd a színházat, koncertet. Egynéhány évet szentelj csak E nyelvtanulmánynak s akkoc Eredetiben olvasd el Iben Ezrát és Gabirolt 'msmm.v^

84 S természetesen Halevyt, A költ-fejedelmeket, Kik a Dávid hárfájának Legszebb hangjait csolták le S Alcharizit ki, fogadok Neked ép oly ismeretlen, Habár a makáma terén A nagy francia viccmestert Haririt is túlvicceli És voltairianus volt már Voltaire eltt hatszáz évvel. z az Alcharizi mondja mi^w)^

85

86 Panaszkodik, hogy barátját Hasztalanul kereste fel Granadában s csak a bátyját, A medikust, találta hon, Rabbi Meyert, ki költ volt S atyja annak a szépségnek. Aki reménytelen lánggal Ezra szivét fölgyújtotta. Hogy szerelmét elfeledje Vándorbotot vett kezébe, Mint jó néhány kollégája Hazátlanul élt, bolyongott. mí%wi V. 82

87 Jeruzsálem felé tartott, Mikor tatárok foglya lett, Kik egy gebéhez kötözve Sivatagukba hurcolták. S szolgamunkát végzett ottan. Mi egy rabbihoz nem méltó S még kevésbé egy költhöz (Teheneket fejt ugyanis). Egyszer guggolva ült éppen Egy tehén bendje alatt, Gyorsan fejte tcli-tgyét S csurgott a tej a csöbörbe m^m..\4^ 6*

88 r^t^ttisr

89 Költ sorsa: rossz csillagzat, Mely fiait Apollónak Halálra boszantja mindig, St atyjukat sem kimélte Mikor Daphne után futott, A nympha hó-teste helyett Csak a babérfát fogta meg, Óh, az isteni slemil Igen, Delphi tekintélye Csak egy slemil s a babér is. Mely homlokát koszorúzza jelképe a slemilségnek. 85

90 Hogy a slemil Tudjuk azt. Hiszen Chamisso Némethonban polgárjogot Szerzett néki, már, mint szó mit jelent, [szónak... De még ismeretlen ma is, (Mint a szent Nilus forrása) Hogy mibl származik e szó Sok éjjel tndtem rajta. S ezért már jó néhány éve Fölkerestem én Berlinben Dékánját a slemileknek Barátunkat, jó Chamissot. m^m. ;L^] 86

91 Ámde sem tudott többet És Sziczighez utasított, Kitl családnevét tudta Árnyéktalan Péterjének. Rögvest bérkocsit fogadtam És siettem Sziczig úrhoz, Ki bnügyi tanácsos volt És egykor Iczignek hivták. Jl Mikor csak pusztán Iczig Azt álmodta, hogy a nevét Fölirva látja az égen És az Sz bett eltte. volt, mmm. 87

92 Mit jelenthet ott ez az Sz? Csak nem azt, hogy szamár Iczig? Vagy talán Szent Iczig volna? Szép titulus, ez azonban Nem igen illik Berlinben." Végre a Sziczignél maradt És csak a meghittek tudták, Hogy e névben egy Szent rejlik... Szent Sziczig! igy szólitottam. Mikor beléptem hozzája, Magyarázza meg, kérem önt, A Slemil szó származását. mmm r\

93 Nem emlékezett jól a szent. És egyre csak kertelgetve Jámbor képpel kibúvókat Keresgetett. Mig végre is Türelmemnek nadrágjáról A gombok mind leszakadtak És én átkozódni kezdtem Oly istenkáromló módon, :'J} Hogy a jámbor pietista Halotthalványan remegve Nyomban választ adott nékem És igy kezdte a beszédjét m^m. \^j

94 Bibliánkban olvasható, Hogy vándorlása idején Sokat mulatott Izrael Kanaan szép lányaival. Ekkor történt, hogy a Pinchasz Meglátta a nemes Simrit Bujálkodni egy asszonnyal A kanániták törzsébl. Nemes haragjában erre Fölragadta a lándzsáját És Simrit legott leszúrta így áll ez a bibliánkban. ms&m. \^]

95 De a száj béli hagyomány A nép egy mondáját rzi, Mely szerint nem Simrit érte A Pinchasz gyilkos lándzsája, Hanem elvakult dühében Tévedésbl bnös helyett Egy ártatlant ölt meg Pinchasz A Slemil ben Czuri Saddayt. :*JJ Ez az els Slemil tehát sapja a Slemil-törzsnek Slemil ben Czuri Sadday-tól Származunk mi ennélfogva. mmm. 91

96

97 .- 93

98 ftry^piu^

99

100 Oh, de íme, a talajból. Hol a testet elföldelte, Nemsokára fölsarj adzott Egy csodaszép fügepálma Különös, formás gyümölcsét Ritka mézillat-ízével Valaki, ha élvezhette, Alomszer báj szállta meg. Errl aztán a nép ajkán Sok beszéd, suttogás járta, A míg végre a fenséges Kalifához is eljutott. m '0mm

101 A kalifa ön-nyelvével, Gyzdött meg a csodáról És kiküldött oda rögtön Egy nyomozóbizottságot* Ezek sommásan jártak el És a fügefa urának Talpára hatvanat vertek, Mire tettét bevallotta. Erre a fát gyökerestül Kiemelték a talajból És az agyonvert Gabirl Holtteste napfényre jutott. m

102 C^!iy^ ^^^^f/^7>:^íx^

103

104

105

106 O/íá^/l^^

107 PT Heine, Heinrich 2318 Sabbat hercegn románca A8M5 - PLEASE DO NOT REMOVE CARDS OR SLIPS FROM THIS POCKET UNIVERSITY OF TORONTO LIBRARY

108 SxIgetI L k*nyvlc6té»retek BüdapTOi. O CM