A p s z i c h o l ó g i a fıbb területei - I. évfolyam, 1. félév ( ) 1/35

Átírás

1 A p s z i c h o l ó g i a fıbb területei - I. évfolyam, 1. félév ( ) 1/35 1. A PSZICHOLÓGIA IRÁNYZATAI: A pszichológia az ember lelki törvényszerőségeit kutatja, a viselkedés és a mentális folyamatok tudományos igényő vizsgálata. Az élet számos területét érinti, sok szerteágazó téma tartozik hozzá. A modern pszichológia gyökerei a Kr. elıtti IV-V. századba nyúlnak vissza, ugyanis már a nagy görög filozófusok - Szókratész, Platón, Arisztotelész - is felvetették a lelki élet alapvetı kérdéseit: Mi a tudat? Az emberek racionálisak vagy irracionálisak-e inkább? Létezik-e szabad választás? Ezek a kérdések ma is fontosak, a lélekkel és a mentális folyamatokkal foglalkoztak, akár a mai kognitív pszichológia. Kiemelkedı Hippokratész is, akit az orvostudomány atyjaként emlegetnek, elsısorban az élılények és szerveik normális mőködésével foglalkozó fiziológia (élettan) iránt érdeklıdött. Több fontos megfigyelést tett az agy mőködésérıl, hogy miként vezérli a test különbözı szerveit. İ dolgozta ki a pszichológia biológiai nézıpontjának alapjait. İsrégi pszichológiai vita az öröklés-környezet kérdésével foglalkozik, hogy az ember képességei veleszületettek vagy tapasztalatokon keresztül szerzettek. A nativista szemlélet szerint veleszületett, jelentıs képviselı a XVII. században Descartes. Az empirista szemlélet szerint a tapasztalatok és a világgal való interakciók útján szerezzük a tudást, ez a nézet leginkább John Locke-hoz, XVII. századi angol filozófushoz kötıdik. Szerinte az ember születésekor az elméje tiszta lap (tabula rasa), melyre a világban szerzett tapasztalatok írják rá a tudást. Ebbıl a nézetbıl indult ki az asszociációs pszichológia, tagadták a velünk születı képzetek és képességek létét, szerintük érzékelés útján kerülnek az elménkbe a képzeteink, majd ott összekapcsolódnak a hasonlóság, az ellentét vagy a szomszédosság elve szerint. Ezen elméletekhez kapcsolódik az emlékezet és a tanulás mai kutatása. Az öröklés-környezet vita az utóbbi évtizedekben lecsendesült, a legtöbb pszichológus ma már integrált megközelítést alkalmaz: elismerik, hogy az öröklés és az agyi folyamatok hatnak gondolatainkra és viselkedésünkre, de fontosnak tartják a tapasztalatot is. A kérdés ma már az, hogy az öröklés és a környezet miként mőködik együtt az emberi természet alakításában. A tudományos pszichológia története a XIX. század második felétıl indult, 1879-ben Wilhelm Wundt hozta létre az elsı hivatalos pszichológiai laboratóriumot a Lipcsei Egyetemen, Németországban. Az alapgondolat az volt, hogy a tudat (elme) és a viselkedés - akárcsak a bolygók, a vegyületek és az emberi szervek - tudományos elemzés tárgyai lehetnek. Kutatásokat kezdtek tehát végezni, elsıként a látást vizsgálták, emellett tanulmányozták a figyelmet, az érzelmet és az emlékezetet is. A mentális folyamatokat az önmegfigyelés mellett különbözı kísérletekkel vizsgálták. A reflexidı mérésére végezték az ingerreakció kísérletet. A XIX. század második felében a kémia és a fizika az anyag összetevıkre bontásával (molekulák, atomok) óriási fejlıdésnek indult. A sikereket a pszichológusok is megirigyelték, szerettek volna olyan mentális összetevıket találni, melyekbıl az összetettebb élmények állnak. Ezt a megközelítést követték Wundt és tanítványai. Fı amerikai követıjük E. B. Titchener volt a Cornell Egyetemen, aki a strukturalizmus kifejezést vezette be erre az irányzatra. A strukturalizmus tisztán analitikus jellege erıs ellenállásba ütközött, William James harvardi pszichológus szerint kevesebb hangsúlyt kellene fektetni a tudat összetevıinek elemzésére, többet kellene viszont foglalkozni a tudat áramlásának, illetve személyes jellegének vizsgálatával. Funkcionalizmus néven vált ismerté nézete, azt vizsgálták, hogy az elme miként készíti fel az élılényt a környezethez való alkalmazkodásra és mőködésre. A strukturalizmus és a funkcionalizmus egyaránt fontos szerepet játszott a XX. század elején, versengı pszichológiai iskoláknak tekintették ıket, majd 1920-ra három új iskola vette át a szerepüket: az alaklélektan, a pszichoanalízis és a behaviorizmus. Alaklélektan (Gestalt-pszichológia): Németországban jelent meg 1912-ben, megalapítója Max Wertheimer. A Gestalt szó jelentése alak, alakzat. Elsısorban a mozgásfelismerést, a méretmegítélést és a színek különbözı megvilágításban való felismerését vizsgálták. Az érzékelés és az észlelés kutatása állt a középpontban, arra keresték a választ, hogy milyen elvek szerint látjuk egésznek az érzékelhetı információkat. Alapgondolat, hogy az egész észlelet több a részek egyszerő összegénél, és az egész a részekhez képest elsıdleges. (Percepció elv három kacsacsır egymás felé fordítva, de mégis egy nagy háromszögnek látjuk)

2 A p s z i c h o l ó g i a fıbb területei - I. évfolyam, 1. félév ( ) 2/35 Gondolkodás meghatározása: egészlegességre való törekvés (pl. pletyka). Ha kevés információ van valamirıl, akkor az emberek kiegészítik. (A reklámokban is építenek erre.) A világ megismerésében is megvan az egészlegességre való törekvésünk. Hiszünk az ésszerőségben, racionalitásban, bármi történik, magyarázatot keresünk rá - énvédı mechanizmus. Az alaklélektan jelentıs képviselıje volt Kurt Lewin német pszichológus is, aki Wertheimer munkatársaként dolgozott. Megalkotta mezıelméletét, mely egy olyan rendszert feltételez, amelyben a viselkedést egymással ellentétes erık, motívumok, fizikai vagy társadalmi erık egymásra hatása határozza meg. Elméletét kiterjesztette az emberi személyiség vizsgálatára és a csoport mint társas mezı vizsgálatára is. (csoportdinamika, csapatépítés) Az alaklélektan képviselıi számos a tanulást, az emlékezetet és a problémamegoldást érintı, észlelésközpontú magyarázatot dolgoztak ki, melyek segítették a mai kognitív kutatások megalapozását. Az alaklélektant gyakran tartják a modern kognitív pszichológia elıfutárának. Az irányzat egészen a II. világháborúig meghatározó volt, a náci uralom azonban ellenezte a mozgalmat, teljes eltörlésére törekedett, ezért az 1930-as években az iskola képviselıi emigráltak az Egyesült Államokba, ahol az irányzat továbbfejlıdött. Nagy hatással volt a szociálpszichológiára, kiterjesztették a Gestalt értelmezési elveit az interperszonális jelenségekre is. Pszichoanalízis: személyiségelmélet és pszichoterápiás eljárás is egyben, a tudattalan folyamatoknak a személyiség fejlıdésében és a motivációban játszott szerepét vizsgálják. Sigmund Freud osztrák neurológus dolgozta ki, vizsgálatainak középpontjában a tudattalan áll, mely a tudatunkon kívüli gondolatokat, attitődöket, késztetéseket, kívánságokat, motivációkat és érzelmeket foglalja magába, ez a tudattalan hatással van az emberi viselkedésre. Elfojtott élményeink és veleszületett vágyaink vannak a tudattalanban. Freud emberképében három én létezik: ID (Ösztön-én), EGO (Én) és SUPEREGO (Felettes-én). Az Én a józan állapot és a hatékony tevékenységek központja. A Felettes-én tartalmazza a feszültséget és társaságkeresést, illetve ez az erkölcsi elıírások és parancsok forrása. Az Ösztön-én a szenvedélyek forrása. A Felettes-én és az Ösztön-én között található az ÉN, mely igyekszik a Felettes-én és az Ösztön-én közötti feszültségeket kezelni, és harmóniába hozni ıket. Amikor az Ösztön-én túl nagy harcban áll a Felettes-énnel, akkor az Én és a Felettes-én eltávolítják az Ösztönént, úgy hogy a tartalmát a lélek tudatalatti részébe nyomják. Ezt az elfojtó folyamatot cenzúrának nevezzük. Freud tudati modellje: tudat, tudatelıttes, tudattalan. Freud szerint a gyermekkor tiltott vagy büntetett vágyai kiszorulnak a tudatunkból, elfojtjuk az emlékeinket, ekkor a tudattalanba kerülnek és innen befolyásolják gondolatainkat, érzéseinket és cselekedeteinket. A tudattalan gondolatok álmokban, nyelvbotlásokban és modorosságokban nyilvánulnak meg. A lelki zavarokat a tudatalatti okok feltárásával igyekezett gyógyítani. Freud módszere a pszichoanalízis, kezdetben hipnózissal dolgozott, de úgy látta, hogy nem mindenki hipnotizálható és hipnózissal nehéz tartós eredményeket elérni. Ezután a terápiák során a szabad asszociáció módszerét alkalmazta, ennek lényege, hogy a betegek minden eszükbe jutó dolgot mondjanak ki, ezzel felszínre kerülnek, tudatosulnak az elfojtott, tudattalan vágyak. Bizonyos tudattalan gondolatok és emlékek, fıleg a szexuális és agresszív jellegőek neurózis forrásává válhatnak, ugyanakkor a neurózisok kezelhetıek a tudattalan gondolatok és emlékek felszínre hozásával. Behaviorizmus: Észak-Amerikában indult el, alapítója John B. Watson. Az 1920-as években igen gyorsan elterjedt az iskola az egész Egyesült Államokban. A viselkedést tanulmányozták a tudat figyelembevétele nélkül. A megfigyelhetı ingereket és válaszokat tartják fontosnak és szinte az összes viselkedést a kondicionálás és megerısítés eredményének tekintik. Társas életünk elemzésekor azt veszik sorra, hogy kikkel találkozunk (társas inger), hogy reagálunk rájuk (jutalmazó, bőntetı vagy semleges), milyen viszontválaszokkal élnek a többiek (jutalmazó, bőntetı vagy semleges), és hogy a kölcsönös válaszok milyen módon tartják fenn vagy szakítják meg a kapcsolatot. A behavioristák a pszichológiai jelenségeket inger-válasz (S-R) kategóriák segítségével írták le. Ma már nem sok pszichológus sorolja magát a behavioristák közé, viszont az irányzat mégis fontos, mert a pszichológia mai eredményeinek jó részét a behavioristáknak köszönhetjük.

3 A p s z i c h o l ó g i a fıbb területei - I. évfolyam, 1. félév ( ) 3/35 Humanisztikus pszichológia: az 1930-es években bontakozott ki ez az irányzat az USA-ban, a pszichológia emberi dimenzióival, a pszichológia elméletének emberi kontextusával foglalkozik. Egyik alapítója Carl Rogers, aki több amerikai egyetem pszichológia professzora, illetve az Amerikai Pszichológiai Társaság és az Amerikai Pszichoterapeuták Akadémiájának az elnöke volt. Személyiségelméletének központi fogalma az énfogalom, mely tartalmazza mindazokat az elképzeléseket, észleleteket és értékeket, amelyek az én-t jellemzik, annak tudata, hogy mi vagyok én és mit tehetek. Ez az énfogalom a világ észlelését és a viselkedést is befolyásolja. Az énfogalom nem feltétlenül a valóságot tükrözi, ha valaki idıközben igazán sikeres és elismert lesz, magát még mindig láthatja csıdtömegnek. Az énfogalommal nem egyezı élmények és érzések veszélyt jelentenek és a tudatba való bekerülésük meggátolódik. Rogers szerint az ilyen elfojtások nem szükségszerőek és nem tartósak. Minél több tapasztalatát tagadja meg az ember, annál nagyobb lesz a szakadék énfogalma és a valóság között. Akinek énfogalma nem egyezik meg személyes érzéseivel és tapasztalataival, annál szorongás vagy emocionális zavarok figyelhetık meg. Rogers elméletének másik fontos tényezıje az énideál. Minél közelebb van az énideálunk reális énképünkhöz, annál kiteljesedettebbek és boldogabbak leszünk. Az énideál és a reális énfogalom közötti túl nagy eltérés viszont a boldogtalanság és elégedetlenség forrása. Az irányzat kiemelkedı képviselıje volt Abraham Maslow is, elmélete szerint a szükségleteknek létezik egy hierarchiája, mely az alapvetı biológiai szükségletektıl azon komplexebb pszichológiai motivációkig terjed, melyek csak akkor válnak fontossá, ha az alapvetı szükségletek már kielégülést nyertek. MASLOW SZÜKSÉGLETHIERARCHIÁJA: Alulról felfelé haladva az egyes szintek szükségleteit legalább részben ki kell elégíteni, mielıtt a felette levı szint szükségleteire irányulna az egyén cselekvése. Az egyén csak akkor lesz képes esztétikai és intellektuális érdeklıdésére idıt és energiát szentelni, amikor alapvetı szükségletei könnyen kielégíthetık. Az önmegvalósítás csak azt követıen teljesíthetı be, ha minden más szükséglet kielégülést nyert, de az önmegvalósítás felülírhatja a többi szükségletet (pl. éhesen is végig nézzük a nekünk tetszı filmet). A megélt önmegvalósítás rövid pillanatait csúcsélményeknek nevezi Maslow, ezt a csúcsélményt boldogság és kielégültség jellemzi.

4 A p s z i c h o l ó g i a fıbb területei - I. évfolyam, 1. félév ( ) 4/35 A humanisztikus irányzatnál az érdeklıdés középpontjában az élményeket átélı személy áll. A vizsgálódások elsıdleges témái az emberi választás, a kreativitás és az önmegvalósítás. A pszichológusoknak objektivitásra kell törekedniük az adatok összegyőjtésében és értelmezésében. A személy méltósága a legfıbb érték. A pszichológia célja az emberek megértése, nem pedig viselkedésük elırejelzése vagy kontrollálása. A pszichológia tudománya több nézıpontot is alkalmaz: - Biológiai nézıpont: a jelenségeket a szervezetben, fıleg az agyban és az idegrendszerben lejátszódó folyamatokra vezeti vissza. Különbözik a többi nézıponttól, mert jórészt a biológiára támaszkodik, a pszichológiai jelenségeket biológiai fogalmakkal magyarázzák. - Behaviorista nézıpont: csak a külsı, megfigyelhetı és mérhetı eseményeket tartja fontosnak, nem foglalkoznak az egyén mentális folyamataival (észlelés, emlékezés, gondolkozás, döntéshozás, problémamegoldás) - Kognitív nézıpont: a mentális folyamatokkal, azaz az észleléssel, az emlékezéssel, a gondolkodással, a döntéshozással, a problémamegoldással és ezeknek a viselkedéses vonatkozásaival foglalkozik - Pszichoanalitikus nézıpont: alapfelvetés, hogy a viselkedésünk nagy része tudattalan folyamatokból, olyan gondolatokból, félelmekbıl és vágyakból ered, melyeknek a személy nincs tudatában, de mégis befolyásolja a viselkedését. Ugyanolyan ösztönöknek (szexuálisnak, agressziónak) engedelmeskedünk mi is, mint az állatok, és folyamatosan próbáljuk lerázni a társadalom elvárásait. Az agressziót velünk született ösztönnek tartják. - Szubjektivista nézıpont: eszerint az emberi viselkedés az észlelt világból indul ki. Azzal foglalkoznak, hogy az emberek miként alakítják ki és értelmezik a társas világukat - kultúrától, személyes élettörténettıl és aktuális motivációs állapottól függıen. Egy adott téma többféle nézıpontból is megközelíthetı, értelmezhetı. FELADAT: Az egyik kolléga mindig szurkálja a másikat. Értelmezzük a négy pszichológiai irányzat aspektusából! Alaklélektan: tegnap xy mogorva volt velem, beszólt valamit, ez megmarad bennem, mint valami tövis és ezt kiegészítem magamban, hogy ö egy arrogáns, nagyképő valaki, aki nem szeret engem, így én minden adandó alkalommal odaszurkálok neki. Pszichoanalízis: tudattalan agresszív ösztön megvalósulása, nem szeretem xy-ban, hogy ilyen vagy olyan, pl. szipog, vagy ápolatlan, vagy szájszaga van stb., és ehhez a tulajdonságához hozzákapcsolom magamban az ellenszenvet, így ha valakin felfedezem ezen tulajdonságokat, akkor kifejezem a bennem lévı ellenszenvet irányába, kivetítem rá és piszkálom, szurkálom. Behaviorizmus: valamikor megbántottak bennünket és erre válaszként visszaszóltunk és ezzel célt értünk, mert mondjuk bocsánatot kért a másik fél tılünk vagy visszavonult, akkor ez a viselkedés rögzülni fog nálunk az adott szituációra, azaz máskor is vissza fogunk szólni, ha megbántanak. Azaz a szurkálódás, mint cselekvés egy korábban lezajlott cselekedetre adott válaszunk, ami az adott szituációnál bevált reakciónak bizonyult részünkrıl, tehát egy megtanult, megerısített válasz lett nálunk a szurkálódás arra, ha megbántanak bennünket. Humanisztikus pszichológia: ha valakirıl az elsı benyomásom rossz, a róla alkotott képet fenntartom, szinte bármit is tehet, és a negatív érzésem vele kapcsolatban úgy nyilvánul meg, hogy szurkálom ıt. Nagyon nehéz megváltoztatni az emberben az elsı benyomás hatását, azaz az adott személyrıl alkotott esetlegesen negatív képet.

5 A p s z i c h o l ó g i a fıbb területei - I. évfolyam, 1. félév ( ) 5/35 2. A PSZICHOLÓGIA FİBB TERÜLETEI: Pszichofiziológia (biológiai pszichológia): a biológiai folyamatok és a viselkedés közötti kapcsolatok feltárására törekszenek, azaz, hogy az idegrendszer mőködésében hogy vannak jelen a lelki folyamatok. Kísérleti pszichológia (összehasonlító pszichológia): kísérleti módszerekkel vizsgálják, hogy az emberek (és az állatok) miként reagálnak az érzékleti ingerekre, hogyan észlelik a világot, hogyan tanulnak és emlékeznek és milyen érzelmi reakcióik vannak. (anyai érzés beindítása, megkapaszkodási ösztön - átkaroló reflex, térköz szabályozás) Fejlıdéslélektan: az ember fejlıdésével foglalkoznak és azzal, hogy milyen tényezık befolyásolják a viselkedést a születéstıl az idıskorig. Specializáció van életkorra vagy konkrét területre (pl. csecsemıkorra, óvodáskorra, serdülıkorra). Szociálpszichológia: a szociál- és a személyiségpszichológia sok tekintetben átfedi egymást. A szociálpszichológia az vizsgálja, hogy miként észleljük és értelmezzük társas világunkat, illetve hogy a többiek képzelt vagy valóságos jelenléte miként érinti vélekedéseinket, érzelmeinket és viselkedésünket. Foglalkoznak a csoportok viselkedésével és az emberek közötti társas kapcsolatokkal is. Személyiségpszichológia: az egyének személyes stílusát, a világgal való kapcsolatukat meghatározó gondolkodási, érzelmi és viselkedési jellemzıiket tanulmányozzák. Az egyéni különbségek feltárása mellett törekednek arra, hogy a különféle pszichológiai folyamatok összesítésével az egész személyt meg tudják ragadni. Klinikai pszichológia: ennek a területnek a szakemberei pszichológiai elveket használnak érzelmi és viselkedési problémák feltárására és gyógyítására. Lelki betegségek, fiatalkori bőnözés, kábítószer-függıség, értelmi fogyatékosság, családi vagy házassági konfliktusok és egyéb problémák megoldásával foglalkoznak. Pedagógiai pszichológia (neveléspszichológia): fı területek a gyermekek fejlıdése, a neveléssel kapcsolatos kérdések, a klinikai pszichológiával kapcsolatos ismeretek. Az iskolapszichológusok közvetlenül a gyerekek tanulási és érzelmi problémáinak feltárásával foglalkoznak. A neveléspszichológusok a tanulás és a tanítás szakemberei, iskolákban dolgoznak, vagy oktatási módszerekkel kapcsolatos kutatásokat végeznek, illetve részt vesznek a tanárok képzésében. Munka-, gazdaságpszichológia: a szervezetpszichológusok általában valamely vállalatnál dolgoznak, feladatuk, hogy kiválasszák az adott állásokra a legmegfelelıbb embereket, és részt vegyenek a dolgozók hangulatát és motiválását irányító vezetıi döntésekben. A munkapszichológusok az emberek és gépek közötti minél jobb kapcsolat kialakulásáért dolgoznak, azt segítik, hogy minél hatékonyabb, biztonságosabb és kényelmesebb gépeket tervezzenek a tervezık a munkavégzéshez. A XXI. századi pszichológia új területei: - kognitív idegtudomány: az idegtudomány a biológia azon ága, mely az aggyal és az idegrendszerrel foglalkozik. A kognitív idegtudomány a mentális tevékenységek pontos agyi megfelelıivel foglalkozik. Egészséges személyek agyi tevékenységét vizsgálják mőködés, feladatmegoldás közben, új képalkotó eljárásokkal felvételeket készítenek az agy mőködésérıl. - evolúciós pszichológia: az egyes pszichés mechanizmusok biológiai eredetével foglalkozik, szerintük a pszichés mechanizmusok hátterében genetikai tényezık állnak. Kutatásaik közzé tartozik a párválasztás kérdése és az érzelmekre adott reakciók vizsgálata. - kulturális pszichológia: azt vizsgálja, hogy az embert körülvevı kultúra (hagyományok, nyelv, világszemlélet) miként befolyásolja a pszichés folyamatokat. - pozitív pszichológia: a pszichés jelenségeket a pozitív élmények, a pozitív személyiségvonások és a pozitív intézmények szintjén vizsgálja. A pozitív érzelmek kiszélesítik az ember gondolkozását, új ötletekre, megoldásokra késztetik.

6 A p s z i c h o l ó g i a fıbb területei - I. évfolyam, 1. félév ( ) 6/35 FELADAT: Értelmezze, hogy az egyes területek miként kapcsolódnak az emberi erıforrások fejlesztéséhez egy munkahelyen! Pszichofiziológia: az étkezések és egyéb biológiai szükségletek elvégzésének biztosítása Kísérleti pszichológia: vizsgálható, hogy különbözı külsı hatásokra miként reagálnak a dolgozók, a figyelemelterelı vagy hátráltató hatások megszőntetésére vagy kiküszöbölésére kell törekedni, a megfelelı munkakörülmények hatással vannak a teljesítményre és a közérzetre, ez hatékonyabb munkát eredményez, tehát megéri foglalkozni a kérdéssel. Fejlıdéslélektan és pedagógiai pszichológia: megtárgyalják a munkatársak a gyermekük nevelésével kapcsolatos nézeteiket, tapasztalatot cserélnek egymás történeteibıl és ötleteket győjtenek a saját gyermekeikkel kapcsolatban felmerülı problémák megoldásához. Szociálpszichológia: egy munkahelyen a hatékony munka talán legsarkalatosabb pontja a jó csapatszellem kialakítása. Fontos, hogy a dolgozók érdekeltek legyenek a munkájukban, és érezzék, hogy egy csapatban dolgoznak, ahol mindenki munkája nagyon fontos, hisz a részfeladatok elvégzésébıl áll össze a teljes egész. Cél a jó munkakapcsolat kialakítása a dolgozók között, érezniük kell, hogy kiegészítik egymást és számíthatnak a másikra. Személyiségpszichológia: minden munkakörben érik pszichés nyomások az embert, vizsgálhatók a dolgozók jellemzıi és tőrıképességük. Ennek függvényében készíthetı el a munkafázisok felosztása, a stresszesebb munkakörbe például azt javasolt beosztani, aki ügyesen kezeli a problémákat, vagy aki például kiemelkedı összpontosító képességgel rendelkezik, annak lehet olyan munkát adni, ahol több a külsı zavaró tényezı, hisz ıt ezek kevésbé befolyásolják a munkája elvégzésében. Klinikai pszichológia: deviáns viselkedés, függıség kiszőrése, az így feltárt probléma megoldásának segítése, a dolgozó támogatása, a felgyógyulásának segítése. Vagy, ha esetleg valamilyen tragédia történik a munkahelyen, annak kezelése, kibeszélése, feldolgoztatása a munkatársakkal. Ha egy alkalmazottnak például egészségügyi vagy családi problémája adódik, akkor a munkahely akkor kezeli jól a helyzetet, ha támogatásáról biztosítja a dolgozót. (Szerintem amikor egy munkahelyen azt mondják a dolgozóknak, hogy ne menj táppénzre, mert akkor elbocsátunk, ez nem megfelelı hozzáállás. Bármikor, bárki kerülhet olyan helyzetbe, hogy betegállományba kerül, emiatt a munkahely elvesztésének félelme, a bizonytalanság folyamatosan ott lebeg a feje fölött, ez pedig nem jó.) Munka-, gazdaságpszichológia: munkakörülmények vizsgálata, a legoptimálisabb környezet és feltételek kialakítása és a dolgozók ösztönzése lehetnek ide vonatkozóan fontos kérdések. A vezetıi döntések sokat segíthetnek (és persze sokat is ronthatnak) a teljesítményen, ezért körültekintı mérlegelés után kell meghozni a döntéseket.

7 A p s z i c h o l ó g i a fıbb területei - I. évfolyam, 1. félév ( ) 7/35 3. VIZSGÁLATI MÓDSZEREK: A pszichológia által tanulmányozott témák vizsgálata, a kutatás általában két lépést igényel: 1. tudományos hipotézis megfogalmazását 2. hipotézis ellenırzését Minden kutatás elsı lépése, hogy a vizsgálni kíván témában felállítunk egy hipotézist, azaz ellenırizhetı állításokat fogalmazunk meg a témában. Jó megfigyelınek kell lenni, emellett ismerni kell a témáról íródott tudományos irodalmat, tájékozódni kell a témában végzett kísérletekrıl és azok eredményeirıl, azaz tisztában kell lennünk az adott témával kapcsolatos állításokat összegzı tudományos elmélettel. Ennek birtokában tudunk felállítani tudományos hipotézist. Adatgyőjtésre többféle kutatási módszert használhatunk, ezek alapjellemzıje, hogy torzítatlanok (nem részesítenek elınyben egy hipotézist egy másikkal szemben) és megbízhatóak (bárki megismerheti a megfigyeléseket). Kutatási módszerek: - Kísérletek: ezek a leghatékonyabb kutatási módszerek és ezek biztosítják a hipotézisek legerısebb oksági ellenırzését. A kutató szabályozza a feltételeket és méréseket végez a változók közötti oksági kapcsolatok kimutatása érdekében. A változók különbözı értékeket vehetnek fel. Van független változó teljesen a kísérletvezetı ellenırzése alatt áll, ı hozta létre, és ı határozza meg a változásait, független attól, hogy a résztvevık mit tesznek. A független változó képviseli a kísérletben a feltételezett okot, a függı változó pedig a feltételezett okozatot. A függı változó a személyek viselkedésének valamilyen mért jellemzıje, értéke a független változó értékétıl függ. A kísérlethez ki kell választanunk az egyéneket, majd véletlenszerő (random) elrendezéssel ki kell alakítanunk a kísérleti csoportot (itt jelen van a feltételezett ok, megjelenik a független változó) és a kontrollcsoportot (itt nincs jelen a feltételezett ok, a független változó nem jelenik meg). A kontrollcsoport képviseli az alapértékeket, ehhez hasonlítjuk a kísérleti csoport eredményeit. A kísérlet végezhetı laboratóriumon belül és azon kívül is, a pontosabb eredmények reményében azonban többször alkalmaznak laboratóriumon belüli kísérletet. Van, hogy a kísérletekben egy független változó egy függı változóra gyakorolt hatását vizsgálják, de léteznek többváltozós kísérletek is, az utóbbi idıben ez a gyakoribb. - Mérés: a vizsgálati eredmények pontos közlése érdekében a változókhoz számokat rendelünk, ezt nevezzük mérésnek. A kísérletekben általában nem egy személyen végzünk méréseket, hanem személyek egy adott mintáján. A kutatás eredménye tehát egy számhalmaz, melyet összegezni és értelmezni kell. Központi szerepe van a statisztikának, ez a matematikai eljárás azzal foglalkozik, hogy hogyan kell mintát választanunk egyének sokaságából illetve, hogy hogyan kell a mintából rájuk nézve következtetéseket levonni. Leggyakoribb statisztikai fogalom az átlag, azaz a számtani középérték. A kísérleti- és kontrollcsoportot alkalmazó vizsgálatok során két átlagot kell összehasonlítanunk, a két átlag eltérése a lényeges, ebbıl tudunk következtetéseket levonni. - Korreláció: nem minden problémát lehet kísérletileg vizsgálni. Sokszor a kutató nem befolyásolhatja, hogy melyik személy melyik kísérleti csoportba kerüljön. Például, ha azt akarjuk vizsgálni, hogy az anorexiások érzékenyebbek-e az ízek változásaira, mint a normálsúlyúak, akkor keresünk normál testsúlyú embereket és anorexiásokat, egy-egy csoportba soroljuk ıket és megvizsgáljuk az ízérzékenységüket. Azaz korrelációs módszert alkalmazunk, meghatározzuk, hogy egy befolyásunkon kívül esı változó összekapcsolódik-e (korrelációban áll-e) egy másik, minket érdeklı változóval. Itt a testsúly változójának két értéke van: anorexiás vagy normál, de általában sok értékünk van minden változóra és azt határozzuk meg, hogy az egyik változó mely értékei a másik változó mely értékeivel kapcsolódnak. A meghatározást egy statisztikai érték, a korrelációs együttható szolgálja, jele r. Felbecsüli, hogy milyen kapcsolat van két változó között, értéke -1,00 és +1,00 közötti szám. A tökéletes kapcsolatot (ami igen ritka) az 1,00 jelzi, a kapcsolat hiányát a 0 jelzi. Ahogy az r értéke 0 és 1,00 között változik, úgy nı a kapcsolat erıssége. A korreláció + vagy elıjelő lehet, ez azt mutatja, hogy a két változó pozitívan (két változó értéke együtt csökken vagy nı) vagy negatívan (ha az egyik változó csökken, a másik nı) kapcsolódik-e egymáshoz. A pszichológiai kutatásokban a 0,60-1,00 érték erısnek számít, 0,20-0,60 között elméleti feltételezésekre alkalmas, a 0-0,20 igen kevéssé használható bejóslásra.

8 A p s z i c h o l ó g i a fıbb területei - I. évfolyam, 1. félév ( ) 8/35 - Tesztek: a korrelációs módszert fıleg a valamilyen képességet, teljesítményt vagy egyéb pszichológiai vonást mérı teszteknél alkalmazzák. Egy teszt egységes szituációba helyez olyan embereket, akik valamilyen tulajdonság (pl. matematikai képesség, agykárosodás) tekintetében különbözıek. Fontos különbség van a kísérleti és a korrelációs vizsgálatok között. A kísérleti vizsgálatban az egyik (a független) változót variáljuk annak érdekében, hogy más (a függı) változókra gyakorolt hatása mérhetı legyen. Korrelációs vizsgálatokból nem lehet kikövetkeztetni ilyen oksági kapcsolatot. - Megfigyelés: megfigyeljük a vizsgált jelenséget Közvetlen megfigyelés: természetes körülmények között történı megfigyelés. Számos kutatás kiindulópontja a pszichológiában az állati és emberi viselkedések pontos megfigyelése. Fontos a megfigyelı által az adatok pontos rögzítése. (Megfigyelést laboratóriumban is lehet végezni.) Kérdıíves eljárások: a közvetlen megfigyeléssel nehezen tanulmányozható esteket kérdıívekkel vagy kikérdezéssel (interjú) vizsgálhatjuk. A kérdıíves módszer érzékeny a torzításokra, mert az emberek általában jobb színben próbálják feltőntetni magukat, és ez a válaszaikban tükrözıdik. Kérdıíveket használunk például politikai vélemények, fogyasztói szokások, egészségügyi szokások és más kérdések vizsgálatánál (Gallup intézet közvélemény kutatásai vagy a népszámlálás). Megfelelı felmérésekhez kipróbált kérdıívekre, kiképzett kérdezıbiztosokra és olyan embercsoportokra van szükség, melyek tagjait úgy választjuk ki, hogy jól képviseljék a vizsgálandó népességet. Esettanulmány: egy adott személy részleges életrajzát foglalhatja magában. Az esettanulmányok tudományos célokra készült és használt életrajzok, melyek fontos források lehetnek. Korlátai, hogy elsısorban az egyén emlékezetére támaszkodnak, melyek gyakran pontatlanok és eltorzítják a valóságot. Pontosítás végett megkérdezik a rokonokat, hogy ık miként emlékeznek. - Szakirodalom áttekintése: pszichológiai kutatást a rendelkezésre álló szakirodalom alapján is lehet végezni. Összegyőjtjük egy adott témáról a meglévı kutatási eredményeket, majd elemezzük azt. Kétféle elemzési mód lehetséges: narratív áttekintés: összefoglaljuk a korábbi vizsgálatokat és megnézzük a bizonyítékok erejét metaanalízis készítése: statisztikai módszerek segítségével összegezzük a korábbi vizsgálatokat és következtetéseket vonunk le belılük. (Ez részletesebb és használhatóbb eredményeket nyújt.) A pszichológiai kutatás etikai kérdései: A pszichológusok hús-vér emberekkel dolgoznak, ezért fontos az etikai kérdések betartása. Különbözı pszichológiai társaságok dolgoztak ki útmutatót az emberi és állati kísérleti alanyokkal végzett kísérletekkel kapcsolatban. (A Magyar Pszichológiai Társaság Etikai kódexe is tartalmaz irányelveket ehhez.) - minimális kockázat elve: a kockázat nem lehet nagyobb, mint amilyennel a mindennapi életben is találkozunk. A kísérleti személyt nem érheti fizikai bántalom vagy károsodás. - informált hozzájárulás elve: a személyeket elıre tájékoztatni kell a vizsgálat mozzanatairól. Fontos a résztvevık önkéntessége, biztosítani kell számukra, hogy bármikor meggondolhassák magukat a vizsgálat lefolytatását illetıen. Fontos, hogy a vizsgálatban résztvevı személyek ne ismerjék a vizsgálat hipotézisét, ugyanis ez befolyásolhatja a válaszaikat, viselkedésüket. Részletesen el kell magyarázni a résztvevıknek a vizsgálat lefolyásának okait, az ott történteket, minden zavart el kell oszlatni, a résztvevıknek úgy kell távozniuk a vizsgálatról, hogy emberi méltóságuk sértetlen maradjon, és ne legyen bennük rossz érzés. - személyiségi jogok tiszteletben tartásának elve: a kutatás alatt győjtött információkat bizalmasan kell kezelni, biztosítani kell, hogy a személy beleegyezése nélkül senki ne férhessen hozzá a kutatást végzıkön kívül.

9 A p s z i c h o l ó g i a fıbb területei - I. évfolyam, 1. félév ( ) 9/35 Állatkísérletek: - Az Egyesült Államokban a pszichológiai kutatások 7%-ában használnak állatokat, fıleg egereket, patkányokat vagy madarakat. - Állatkísérletekre két ok miatt van szükség: az állatok viselkedése önmagában kutatásra érdemes az állatok viselkedése alapján az emberi viselkedésre is tehetünk következtetéseket - Az állatkísérletek segítették megérteni és kezelni többek között a depressziót, a drogfogyasztást, az evészavarokat vagy az Alzheimer-kórt. - Az állatkísérletekkel kapcsolatban több vita is zajlik, leginkább azokat a kísérleteket támadják, ahol fájdalmat okoznak az állatoknak vagy károsodást szenvednek az állatok. - A kutatóknak kötelességük az állatokkal emberségesen bánni, fájdalmaikat és szenvedésüket a lehetı legkisebbre csökkenteni. FELADAT: Az egyik kolléga viselkedése megváltozott, depressziós lett. Milyen módon próbáljuk megtudni mi történt? Beszélgetésbe elegyedünk vele: hogy vagy?, Mi van Veled? Tapintatosan próbáljuk megkérdezni, hogy mi bántja. Felajánljuk segítségünket, ennek hatására talán jobban megnyílik. Ha nála nem jutunk eredményre, akkor megkérdezzük közvetlen kollegáit, vagy a munkahelyen lévı közelebbi ismerıseit, hogy nem tudnak-e valamit az adott egyén problémájáról. Milyen tanácsot adunk egy kollégának (aki nem annyira megnyerı), hogy jobban elfogadják ıt a társak? Beszélgetés alkalmával szóba hozzuk, hogy ha változtatna kissé az öltözködésén, a frizuráján, vagy a viselkedésén, akkor biztosan másképp tekintenének rá a kollegák. Javasoljuk neki, hogy menjen el fodrászhoz, kozmetikushoz és újítsa meg külsejét. Viselkedésére vonatkozva biztatjuk, hogy többet mosolyogjon, tartson szemkontaktust, legyen barátságos és közvetlen a kollegákkal, olykor kezdjen beszélgetést velük. Erre vannak tulajdonképpen a Stylist -ek, hogy felépítsék az embert.

10 A p s z i c h o l ó g i a fıbb területei - I. évfolyam, 1. félév ( ) 10/35 4. PSZICHOFIZIOLÓGIA: A neuron és mőködése: - Az idegrendszer építıköve a neuron vagy idegsejt, ez egy olyan speciális sejt, mely üzeneteket és idegimpulzusokat szállít a többi neuron, a belsı elválasztású mirigyek és az izmok számára. - Az emberi agy több mint 10 milliárd idegsejtet tartalmaz és szinte végtelen számú idegi kapcsolatot, így talán a világegyetem legbonyolultabb szerkezete. - A neuronok mőködtetik az emberi agyat, magát a tudatot. Ismert az idegimpulzusok terjedésében betöltött szerepük és tudjuk hogyan mőködik a neurális hálózatok néhány fajtája, viszont még feltáratlan az emlékezésben, érzelmek és gondolkodás terén betöltött bonyolultabb szerepük. - Az idegsejtek méretükben és megjelenésükben igencsak különböznek egymástól, de vannak közös jellegzetességeik. Az idegsejt sejttestbıl, egy hosszabb nyúlványból, az axonból és több rövidebb nyúlványból, dendritekbıl épül fel (görög dendron szóból származik, jelentése fa). - A nyúlványok segítségével egy idegsejt több más idegsejttel is kapcsolatban van, egy hálózatot hozva létre. A dendritek más sejtektıl veszik át az ingerületet és továbbítják a sejttest felé; az axon az ingerületet a sejttest felıl az axon vége felé vezeti, az üzenetek így más neuronokra, izmokra vagy mirigyekre terjednek tovább. - Neurononként általában egy axon van, ennek vége több kis ágacskára bomlik, ezek végzıdése az axondomb. Az axondombok ténylegesen nem érintik azt az idegsejtet, melyet ingerelnek, az axondomb és az ingerelt neuron sejttestje vagy dendritje között van egy szők rés. Az összeköttetést szinapszisnak nevezzük, a rést pedig szinaptikus résnek. - A szinapszisok tehát a sejtek közötti azon kapcsolódási helyek, amelyeken keresztül az ingerület egyik sejtrıl a másikra terjed át. Szinapszist általában az egyik neuron axonja hoz létre a másik neuron dendritjével. Az impulzusok hullámszerően terjednek a dendritekrıl a sejttesten át az axonvég felé, majd itt a szinapszis adja át az ingerületet a szinaptikus résen keresztül. Egyik sejtrıl a másikra ingerületátvivı anyag szállítja az ingerületet, így ingerli a következı neuront. Egy idegsejt dendritjeivel és sejttestjével sok (akár ezer) neuron axonja létesíthet szinapszist. A neuronoknak három típusát különböztetjük meg általános funkciójuk alapján: - szenzoros neuron (érzı idegsejt): az érzékszervekben, izmokban, a bırben és az ízületekben lévı speciális sejtek a receptorok, ezek érzékelik a fizikai és kémiai változásokat, majd ezeket átalakítják idegimpulzusokká. Ezeket a receptoroktól kapott impulzusokat szállítják a szenzoros neuronok a központi idegrendszerhez - motoros neuronok (mozgató idegsejtek): az agyból vagy gerincvelıbıl kijövı jeleket szállítják a végrehajtó szervekhez, azaz az izmokhoz és a mirigyekhez. - interneuronok (köztes idegsejtek): csak az agyban és a gerincvelıben találhatóak, a szenzoros neuronoktól kapnak impulzusokat, melyeket más interneuronokhoz vagy motoros neuronokhoz továbbítanak Az ideg és a gliasejt: - hosszú axonok egy kötege az ideg, melyhez neuronok százai vagy ezrei tartoznak. Az egyes idegek tartalmazhatnak szenzoros és motoros neuronokat is. - az idegsejtek mellett az idegrendszer számos nem idegi sejtet is tartalmaz, azaz gliasejtet. Ezek képezik az agy tömegének több mint felét. Elsıdleges funkciójuk az idegsejtek rögzítése, nevük is innen ered, a görög glia szó ragasztót jelent. A rögzítés mellet a gliasejtek táplálják is a neuronokat és takarítanak körülöttük (eltávolítják például az elhalt neuronokat).

11 A p s z i c h o l ó g i a fıbb területei - I. évfolyam, 1. félév ( ) 11/35 Az idegrendszer minden része kapcsolatban áll egymással. Minden pszichológiai esemény valami módon az agy és az idegrendszer aktivitásában képezıdik le. Az idegrendszer felosztása: - központi idegrendszer: az agy és a gerincvelı idegsejtjeit foglalja magában agy gerincvelı - perifériás idegrendszer: az agyat és a gerincvelıt a test többi részével összekötı idegekbıl áll szomatikus idegrendszer: a szomatikus idegrendszer érzıidegei a bırrıl, az izmokról és az izületekrıl szállítják a külvilág információit a központi idegrendszerbe (ez tájékoztat bennünket a fájdalom, a nyomás és a hımérséklet változásairól); mozgatóidegei a központi idegrendszertıl szállítanak impulzusokat a test izmaihoz, ahol mozgást kezdeményeznek (az összes izmot irányítják, a szándékos mozgásokban résztvevık és a testtartást vagy egyensúlyozást biztosító önkéntelen szabályozásokat is ezek végzik) vegetatív idegrendszer: a zsigereket és a mirigyeket köti össze; a vegetatív idegrendszer idegei a belsı szervekkel állnak kapcsolatban, olyan folyamatokat szabályoznak, mint a légzés, a szívverés, az emésztés. Számos általa vezérelt funkció autonóm, önszabályozó, akkor is folyamatosan mőködik, amikor alszunk vagy nem vagyunk tudatunknál. Két részbıl áll: szimpatikus idegrendszer: izgalmi állapotban kerekedik felül, egy egységként mőködik, izgalom során felgyorsítja a szívverést, tágítja az ereket, verejtékezést okoz stb. paraszimpatikus idegrendszer: általában nyugalmi állapotban aktivizálódik, egyszerre csak egy szervre hat. A két rendszer többnyire egymással szemben hat, de valójában bonyolult kölcsönhatás mőködik közöttük. Idegrostok, gerincvelı: - A test és az agy különbözı részeit összekötı idegrostok legtöbbje a gerincvelıben győlik össze, ahol a csontos gerinccsigolyák védik ıket. - A gerincvelı alig kisujjnyi átmérıjő tömör szerkezet. Néhány egyszerő inger-válasz reflex a gerincvelı szintjén játszódik le, mint például a térdreflex (a térdkalács elülsı részéhez futó ín megütésére a láb kiegyenesítése a válasz). Az agy segítsége nélkül, kizárólag a gerincvelı irányítása által is bekövetkezhet ez a válasz, viszont a magasabb idegi központok ezt módosíthatják (ha például erısen arra gondolunk, hogy nem bírjuk mozdítani a térdünket, akkor meggátolhatjuk a reflex mőködését). Az agy topografikus felosztása (egyes régiók elhelyezkedése szerinti): - hátsóagy: az agy gerincvelıhöz legközelebb esı, hátulsó része részei: nyúltvelı; híd; retikuláris rendszer; kisagy - középagy: az agy középsı része - elıagy: az agy elülsı része részei: talamusz; hipotalamusz; limbikus rendszer; hipofízis; agykéreg

12 A p s z i c h o l ó g i a fıbb területei - I. évfolyam, 1. félév ( ) 12/35 Az agy funkcionális felosztása: - központi mag vagy agytörzs: a hátsóagytól egészen az elıagyig terjed, a legalapvetıbb viselkedésformákat irányítja, az egyensúlyt, illetve az izomkoordinációt szabályozza. Ide tartoznak az önkéntelen reakciók (köhögés, tüsszentés, öklendezés) vagy a részben akaratlagos irányítás alatt álló viselkedések (légzés, alvás, evés, ivás, hányás, hımérsékletszabályozás, szexuális viselkedés). nyúltvelı: a gerincvelı és a koponya találkozásánál lévı enyhe kiszélesedı rész a nyúltvelı, mely a légzést és az egyenes testtartást biztosító reflexeket ellenırzi. Itt keresztezıdnek a gerincvelıbıl feljövı és az agyból lemenı fı idegkötegek, a keresztezıdés következtében az agy jobb oldala a test bal oldalával, a bal oldala pedig a test jobb oldalával áll kapcsolatban. kisagy: a nyúltvelı felett található tekervényes rész, a mozgáskoordináció az elsıdleges feladata. A kisagy károsodása szögletes, koordinálatlan mozgást eredményez. Közremőködik a motoros tanulásban is. Közvetlen idegi összeköttetésben áll a homloklebennyel, így szerepet játszik a nyelvhasználatban, a tervezésben és az érvelésben is. talamusz: az agyféltekéken belül lévı két tojás alakú idegsejtcsoport. Az érzékszervektıl érkezı üzenetek kapcsolótáblája, a látásért, hallásért, tapintásért és ízlelésért felelıs érzékelıreceptorokból érkezı információkat továbbítja a nagyagy felé. Emellett az alvást és az ébrenlétet szabályozza. hipotalamusz: a talamusz alatt található kisebb rész. Az evés, ivás, szexuális viselkedés szabályozásában játszik fontos szerepet, illetve a szervezet normális fiziológiai egyensúlyát fenntartó tényezıket szabályozza (testhımérséklet, szívritmus, vérnyomás). Ha például melegünk van, akkor verejtékezünk, ha fázunk, akkor vacogunk, ezen folyamatok a normális testhımérséklet visszaállítására irányulnak a hipotalamusz vezérlése alatt. Fontos szerepet játszik az érzelmek átélésében és a stresszes helyzetekre adott válaszokban is. A hipotalamusz alatt van az agyalapi mirigy, ezen keresztül szabályozza a belsı elválasztású mirigyek mőködését, azaz a. hormonháztartást. A hipotalamuszt stresszközpontnak" is nevezik. retikuláris rendszer: az alsó agytörzstıl a talamuszig terjedı neuronhálózata, mely a központi mag számos részét keresztezi. Éberségi állapotunk szabályozásában játszok fontos szerepet, illeteve figyelmünk egy adott ingerre való összpontosításában. A retikuláris rendszer szőrıként mőködik, csak bizonyos szenzoros üzeneteket enged bejutni a tudatunkba (azaz az agykéregbe), a többit blokkolja. - limbikus rendszer: a központi mag körüli, a hipotalamusszal szoros kapcsolatban lévı agyterület, az ösztönös viselkedéseket ellenırzi, illetve az érzelmeket szabályozza (fıleg a félelmet). egyik része a hippokampusz, mely az emlékezésben játszik fontos szerepet. (Az 1950-es években terápiás céllal epilepsziás betegeknél eltávolítják a hippokampuszt, felépülés után a betegek gond nélkül felismerték régi barátaikat, emlékeztek a korábban velük történt dolgokra, tudtak olvasni és ismerték begyakorolt készségeiket, viszont az operáció elıtt egy éven belül történtekre nem emlékeztek, nem ismerték fel új ismerıseiket vagy ugyanazt az újságot többször kiolvasták anélkül, hogy emlékeztek volna belıle bármire.) - nagyagy: az élılények közül az ember nagyagya a legfejlettebb, a magasabb intellektuális folyamatokat irányítja. agykéreg: a nagyagyat borító külsı réteg az agykéreg, felületének szürkés színe miatt szürkeállománynak is szokás nevezni a nagyagyat. A magasabb mentális folyamatok központja, itt regisztrálódnak az érzetek, innen indulnak az akaratlagos cselekvések, itt születnek meg a döntések, illetve alakulnak ki a tervek. Az emlékezéssel, gondolkozással és a nyelvhasználattal kapcsolatos területek teszik ki az emberi agykéreg legnagyobb részét. A nagyagy két fele a jobb és a bal agyfélteke, ezeket a kérgestest köti össze. A két agyfélteke alapvetıen szimmetrikus, köztük egy mély hasadék húzódik.

13 A p s z i c h o l ó g i a fıbb területei - I. évfolyam, 1. félév ( ) 13/35 Az agy funkcionális felosztása: A két agyfélteke négy-négy lebenyre oszlik: homloklebeny (frontálislebeny) fali lebeny halántéklebeny nyakszirtlebeny A homloklebenyt a fali lebenytıl a központi árok választja el, mely a fejtetıtıl oldalra, a fülek felé fut. A fali lebeny a fej tetején, a nyakszirtlebeny pedig az agy hátsó részén helyezkedik el, közöttük kevésbé határozott a választóvonal. A halántéklebenyt egy mély hasadék határolja, az oldalsó árok, mely az agy oldalán található.

14 A p s z i c h o l ó g i a fıbb területei - I. évfolyam, 1. félév ( ) 14/35 Elsıdleges motoros kéreg: - központi árok elıtt húzódik az elsıdleges motoros kéreg, a test akaratlagos mozgásait vezérli - a motoros kéregben a test fejtetıre állítva képezıdik le (a lábujj mozgását a fejtetıhöz közelebbi részek irányítják, a száj vagy a nyelv mozgását pedig a fejtetıtıl messzebbi részek) - a test jobb oldalának mozgásait a bal félteke, a bal oldalának mozgásait pedig a jobb félteke mozgatókérge vezérli Elsıdleges szomatoszenzoros (testérzı) kéreg: - a fali lebenyben, a központi árok mögötti, ennek elektromos ingerlése szenzoros élményt eredményez valahol a test ellenkezı oldalán. Az érzés olyan, mintha a test valamelyik részét megérintettük vagy elmozdítottuk volna. - a meleg, a hideg, a tapintás, a fájdalom és a test mozgásainak érzékelése vetülnek ide - az innen induló és az ide befutó idegrostok többsége a test ellenkezı oldalával áll kapcsolatban Elsıdleges látókéreg: - a nyakszirtlebenyek hátsó részén található terület, fontos szerepet játszik a látásban - az idegrostok egy része a jobb szembıl a jobb féltekébe, a bal szembıl pedig a bal féltekébe fut, míg másik része keresztezıdve az ellenkezı oldali féltekébe fut - az idegrostok mindkét szem jobb oldalából az agy jobb féltekéjébe, bal oldalából a bal féltekéjébe visznek üzenetet, tehát az egyik (mondjuk a bal) félteke látókérgének sérülése mindkét szem bal oldali látómezıjének vakságát okozza, környezetünk tılünk jobbra esı része kiesik észlelésünkbıl Elsıdleges hallókéreg: - az agyféltekék oldalán lévı halántéklebenyek felszínén található a hallókéreg, mely a hangok komplexebb jellemzıinek elemzésében vesz részt - igen fontos szerepe van a hangok idıbeli mintázatának finom észlelésében, ez elengedhetetlen a beszéd észleléséhez. Mindkét fül az agykéreg mindkét oldali hallókérgébe küld rostokat, az ellenoldali kapcsolatok viszont erısebbek.

15 A p s z i c h o l ó g i a fıbb területei - I. évfolyam, 1. félév ( ) 15/35 Asszociációs régiók (területek): - a szenzoros vagy motoros feldolgozásban közvetlenül részt nem vevı agykérgi területek az asszociációs régiók, részei - az asszociációs régiók részei: frontális asszociációs régiók: a homloklebenynek a motoros kéreg elıtt elhelyezkedı részei, a problémamegoldáshoz szükséges gondolkodási folyamatokban játszanak fontos szerepet hátulsó asszociációs régiók: a különféle elsıdleges szenzoros kérgi területekhez közel helyezkednek el, egy-egy érzéklet szolgálatában álló alrégiók alkotják. A halántéklebeny alsó része például a vizuális észleléshez kapcsolódik, ha ez a terület sérül, akkor romlik a formák felismerése és megkülönböztetésük képessége. (A sérülés nem látásvesztést okoz, az egyén látja a formákat, de nem képes az alak azonosítására vagy megkülönböztetni egy másiktól.) Aszimmetriák az agyban: - az agy két fele az avatatlan szem számára egymás tükörképének látszik. A vizsgálatok azonban azt mutatják, hogy a bal félteke szinte mindig nagyobb, mint a jobb. Illetve a jobb félteke sok hosszú idegrostot tartalmaz, a bal agyfélteke viszont rövidebb, egy-egy területen belüli gazdag kölcsönkapcsolatokat biztosító rostokkal rendelkezik. - Paul Broca francia orvos 186l-ben fedezte fel a bal agyféltekén, az oldalsó árok felett, a homloklebenyben azt a területet, mely a beszédhangok létrehozásában játszik szerepet (Broca-terület). A jobb agyfélteke megfelelı régiójának sérülése rendszerint nem vezet beszédképtelenségre. - A bal agyféltekén helyezkednek el a beszéd megértéséhez, a szavak leírásához és az írott szavak megértéséhez szükséges régiók. (Akinek agyvérzés során a bal agyfélteke sérül, nagyobb valószínőséggel mutat beszédzavart, mint az, akinek a jobb félteke sérül.) Egyes balkezeseknél a beszédközpont a jobb féltekében található. - Az utóbbi idıkben lehetségessé vált annak kutatása, hogy az egyes agyféltekék önmagukban mire képesek. Normális egyéneknél az agy integrált egészként mőködik; az egyik félteke információi közvetlenül továbbítódnak a másikba a kérgestest révén. Normál mőködés: - A normális agyban az egyik agyféltekébe belépı ingerek a kérgestesten keresztül gyorsan átjutnak a másik féltekébe, az agy egy egységként mőködik. - Normál esetben a motoros idegek keresztezik egymást, a bal agyfélteke vezérli a test jobb oldalát, a jobb pedig a balt. - A beszédért felelıs terület általában a bal féltekében helyezkedik el. - A szemek egyenesen elıre nézésekor, a fixációs ponttól balra lévı képek mindkét szembıl az agy jobb oldalába jutnak, tehát mindkét félteke a látómezınek arról a felérıl rendelkezik képpel, melyben saját" keze normális körülmények közt mőködik; azaz a bal agyfélteke a jobb kezet látja" a jobb oldali vizuális mezıben.

16 A p s z i c h o l ó g i a fıbb területei - I. évfolyam, 1. félév ( ) 16/35 Kísérlet: - Súlyos epilepsziás betegeknél állapotuk javítása végett átmetszették mőtétileg a kérgestestet. A hasított agyú betegek sokat segítettek a két agyfélteke funkcióinak felderítésében. - A mőtét általában sikeresnek bizonyult, a betegek rohamai csökkentek, nincs nemkívánatos utóhatás; a páciensek a mindennapi életben láthatólag normális életre képesek. - Hasított agyú betegeknél a kérgestestet átmetszik, tehát a két agyfélteke nem képes kommunikálni egymással, emiatt bizonyos dolgokkal nincs tisztában a beteg. Robert Sperry végzett vizsgálatokat hasított agyú emberekkel, munkájáért Nobel-díjat kapott 1981-ben. Egyik kísérletében a beteg egy ernyı elıtt ül, tekintete az ernyı közepén lévı fénypontra irányul, miközben felvillantják a csavar szót az ernyı bal oldalán. Ez a kép az agy jobb oldalába jut, mely a test bal oldalát vezérli. A kísérleti személy bal kézzel könnyen kiválasztja a csavart a többi tárgy közül, de megmondani nem tudja hogy milyen szó villant fel az ernyın. Ez azért van így, mert a beszéd az agy bal féltekének a funkciója, a csavar szó képe viszont az agy jobb féltekébe jut csak el. - Rákérdezéskor úgy tőnik, hogy a beteg nincs tudatában annak, amit a bal keze csinál. A szenzoros bemenet a bal kéztıl a jobb agyféltekébe viszi az információt, de az agy bal félteke nem tudja, hogy a bal kéz mit érez vagy mit tesz. Minden információ csak a jobb agyféltekébe jut, így a bal féltekébe lévı beszédközpont nem tudja megnevezni a tárgyat. A szó felvillanása csak egy pillanatig tarthat, mert egyébként a beteg a szemmozgásának segítségével eljuttatja az ingert a bal agyféltekébe is, a kísérlet akkor már nem sikerül. Különbözı kísérletek bizonyítják, hogy a hasított agyú betegek szóban csak arról tudnak kommunikálni, ami bal agyféltekéjükben történik. - A vizsgálatok egyértelmően bizonyítják, hogy a két agyfélteke különbözıképpen mőködik. A bal agyfélteke uralja a nyelvi kifejezıképességet, illetve képes a logikai és analitikus mőveletek elvégzésére és a matematikai számításokra. A jobb félteke csak nagyon egyszerő nyelvi kifejezéseket ért, viszont fejlett tér és mintaérzékeléssel rendelkezik. A verbális feladatok megoldása során a bal, térbeli feladatok megoldásakor pedig a jobb agyfélteke aktivitása nagyobb. A két félteke nem függetlenül dolgozik, fontos közöttük az együttmőködés minden folyamatnál. FELADAT: Az egyik kolléga túlzottan ingerlékeny, túl reagál dolgokat. Milyen idegrendszeri történés húzódhat meg a háttérben? Férfiaknál: éhes, klimaxol Nıknél: menstruációs idıszak elıtt vagy közben van, klimaxol

17 A p s z i c h o l ó g i a fıbb területei - I. évfolyam, 1. félév ( ) 17/35 5. KOGNITÍV PSZICHOLÓGIA: A kognitív pszichológia az emberi megismerés tanulmányozását állítja elıterébe, azt kutatja, hogy az ember mint élılény hogyan képezi le a világot, mi módon látja, miként éli meg azt. A mentális folyamatokkal, tehát az észleléssel, az emlékezéssel, a gondolkozással, a döntéshozással és a problémamegoldással foglalkozik, illetve ezek elemzésével. Érdeklıdése kiterjed a pszichológia szinte összes területére, pl. motivációra; érzelmekre; személyiség- és szociálpszichológiára stb. A modern kognitív megközelítés két elıfeltevése: - csak a mentális folyamatok tanulmányozásával érthetjük meg teljesen, mit csinálnak az élılények - vizsgálhatjuk a mentális folyamatokat az egyes viselkedéseken keresztül objektíven, de mindenképpen a mögöttes mentális folyamatok fogalmaival kell értelmeznünk ıket A kognitív pszichológia egyik megalapozója Edward Tolman, felismerte, hogy a tanulás belsı folyamatokra, belsı struktúrákra épül, ez igen meghatározó lépés volt a kognitív pszichológia megszületése felé. Az informatika térhódítása nagy hatást gyakorolt a kognitív pszichológia megszületésére, mivel a számítógépekhez hasonlítva az embert is megpróbálták információ feldolgozóként kezelni. Innen indult gyors fejlıdésnek a mesterséges intelligencia kutatása és az emberi psziché gépeken való modellezése. E terület egyik legkiemelkedıbb kutatója Herbert Simon. Kognitív kutatások Magyarországon a Szegedi Tudományegyetemen zajlanak. Figyelem és zavarai: az idı nagy részében annyi inger bombáz minket, hogy képtelenek vagyunk mindent felismerni. Egy részük mindenképp benyomul tudatunkba, bármit is csinálunk éppen, de bizonyos korlátok között megválaszthatjuk, mit észleljünk. Nem vagyunk tudatában a minket érı ingereknek, amíg nem figyelünk oda rájuk. A válogatás folyamatát szelektív figyelemnek hívjuk. - Szelektív látás: fontos a figyelem irányítása, a látás esetén ez a szemek mozgatását jelenti addig mozgatjuk a szemünket, amíg a kérdéses tárgy a retina legérzékenyebb területére nem vetül. Ha megfigyeljük a kísérleti személyek szemét, azok nem állnak, hanem folyamatosan letapogatják a kép részleteit. A letapogatás nem egyenletes mozgás, hanem egymás utáni fixációk sorozata. A szemmozgások követésének legegyszerőbb módszere a szemmozgások tévékamerával való követése. A szaruhártyán tükrözıdik az a dolog, amire a tekintet éppen irányul, s ez a tévé képernyıjén is megjelenik. A fixációs pontok nincsenek egyenletesen elosztva, de nem is véletlenszerőek. A kép leginformatívabb helyeire kerülnek, oda, ahol a fontos ismertetıjegyek vannak. - Szelektív hallás: a figyelem irányítás a hallás esetén fejünk elmozdítását jelenti a hangforrás irányába. Képesek vagyunk arra, hogy pusztán mentális eszközökkel válasszunk a figyelni kívánt üzenetek közül. Olyan jelzéseket használhatunk, mint a hang iránya, a beszélı szájmozgása és a beszélı hangjának sajátos jellegzetességei (magassága, sebessége és hanglejtése). Ezeknek a jelzéseknek a hiányában is képesek vagyunk a jelentés alapján kiválasztani, hogy két üzenet közül melyiket kövessük. - Figyelem: a nem figyelt üzenetekbıl nagyon kevésre emlékszünk. Észlelırendszerünk a nem figyelt ingereket is feldolgozza valamilyen mértékig, még akkor is, ha azok sohasem válnak tudatossá. A figyelem hiánya nem gátolja teljesen az üzenetet, inkább csak elhalványítja. A figyelem választja el az egyes üzeneteket vagy tárgyakat egymástól, vagy a tárgyak egyes részeit a többitıl. De a figyelem nemcsak szelektál, hanem egyesíti, össze is ragasztja az egy tárgyhoz tartozó vonásokat. Emlékezet, felejtés: emlékeink nagyon sok mindent meghatároznak, például, hogy milyen döntéseket hozunk, vagy mit teszünk egy adott helyzetben. Az emlékezet három részre bontható: - kódolás: a környezet információit (a tényeket) kódoljuk és bevisszük a memóriánkba - tárolási: a memóriánkba bevitt információkat tároljuk, azaz megjegyezzük valamennyi idıre - elıhívás: a memóriánkból (emlékezetünkbıl) megpróbáljuk visszaszerezni a tárolt információt Emlékezetünk bármelyik szakaszban cserbenhagyhat bennünket. A legújabb vizsgálatok (PET, MRI) azt mutatják, hogy az emlékezés különbözı szakaszai az agy más-más részét használják, a kódolás folyamán nagyobbrészt az agy bal félteke az aktívabb, az elıhívás alatt pedig a jobb félteke területei lépnek mőködésbe. Az emlékezet három szakasza nem minden helyzetben mőködik egyformán, az emlékezeti folyamatok attól függıen alakulnak, hogy a tárolni kívánt anyagot mennyi idıre szeretnénk megırizni.

18 A p s z i c h o l ó g i a fıbb területei - I. évfolyam, 1. félév ( ) 18/35 Az emlékezet az idı tényezı függvényében: - pillanatnyi emlékezet (szenzoros tár): ide kerülnek elıször a környezet információi, minden, az érzékszervekbe bejutó információt képes befogadni. A befogadott anyagot viszont, csak rövid ideig tárolja, maximum pár másodpercig ırzi meg. A szenzoros tárba került információknak a töredéke kerül át a rövid távú emlékezetbe, mely információk felkeltik a figyelmünket. - rövid távú emlékezet: a szenzoros tárból ide kerülnek a figyelmünket felkeltett információk. Az itt lévı dolgoknak folyamatosan tudatában vagyunk, az itt tárolt információ folyamatosan hozzáférhetı, ezek alapján hozzuk meg döntéseinket és hajtjuk végre cselekedeteinket másodpercek alatt. Az itt tárolt információ kb. 20 másodperc után feledésbe merül, a felejtés viszont elkerülhetı ismétléssel, azaz ha az információkat újból és újból számba vesszük. Miután az anyag így feldolgozásra került, átlép a hosszú távú emlékezetbe. A rövid távú emlékezetben a homloklebeny egyes részei játszanak fontos szerepet. - hosszú távú emlékezet: óriási információs tár, itt ırizzük az összes számunkra hozzáférhetı információt. Ide kerülnek az információk a rövid távú emlékezetbıl különbözı feldolgozási eljárás után. Jelen ismereteink szerint kapacitása végtelen. Az itt tárolt információkat a felidézés során a rövid távú emlékezetbe juttatjuk vissza, itt mőveleteket hajtunk végre rajtuk, illetve segítségükkel feladatokat oldunk meg. Az agy középpontjához közel, a halántéklebeny középsı részének mélyén van a hippokampusz, mely döntı szerepet játszik a hosszú távú emlékezetben. Kutatások szerint az emléknyomok néhány hétig maradnak a hippokampuszban, az állandó hosszú távú tér az agykéregben van, azokon a részeken, melyeken az érzékleti információkat értelmezzük. A rövid távú emlékezet elnevezés helyett egyre inkább elterjedıben van a munkamemória kifejezés. Ennek a területnek a szerepe jóval összetettebb, és jelentısebb, mint korábban gondolták. A munkamemória három szakasza: - kódolás: ahhoz, hogy az információt a munkamemóriánkban kódolni tudjuk, oda kell figyelnünk rá. A figyelmünk mivel szelektív, a rövid távú memóriánk csak azt fogja tartalmazni, ami felkeltette az érdeklıdésünket, tehát a bennünket érı hatások többsége mivel be sem jut a munkamemóriánkba, így nem is lesz elıhívható. Amikor az információ a memóriánkba kerül, átíródik valamilyen kódba vagy reprezentációba. A kutatások szerint az információ tárolására a munkamemóriánál az akusztikus kód, a folyamatos ismételgetés az információ aktívan tartásának a legelınyösebb módja. Ez fıleg verbális információknál jó stratégia (pl. telefonszám ismétlése a tárcsázásig). Nem verbális tételek (pl. nehezen leírható kép) megjegyzésénél megnı a vizuális kód jelentısége, ez a fényképhez hasonlítható. Egyes kutatók szerint a munkamemória két különbözı tárból, pufferbıl áll, az egyik az információt egy rövid ideig akusztikus kódban ırzı akusztikus puffer, a másik pedig az információt egy rövid ideig vizuális kódban tároló vizuális-téri vázlattömb. A vizsgálatok azt mutatják, hogy a két puffer az agy különbözı területein található, a verbális információ akusztikus pufferben való tárolásakor a bal agyféltekére esett az aktivitás, amikor téri információt ıriztek meg a vizuális pufferben, a jobb agyfélteke volt aktívabb. - tárolás: a munkamemória terjedelme igen korlátozott, átlagosan 7±2 tételt tudunk itt tárolni, tehát ennyi a memóriaterjedelem. A hosszú távú emlékezet segítségével képesek vagyunk tömbösítésre, azaz az új információkat nagyobb, jelentéssel bíró egységekbe kódoljuk és úgy tároljuk a munkamemóriában, a kialakított tömbök által több adatot tudunk tárolni. A munkamemória teljesítménye fokozható tehát a betők és számok sorozatának olyan egységekbe történı csoportosításával, melyek a hosszú távú memóriában már jelen vannak ( ). A hét tételt csak rövid ideig vagyunk képesek megtartani, legtöbbször hamar elfelejtjük azokat. Ennek oka, hogy a tételek idıvel elhalványulnak vagy pedig újabb tételek lépnek be úgy, hogy a régieket kiszorítják. - elıhívás: minél több tétel szerepel a munkamemóriában, annál lassabban megy a felidézés. A munkamemória fontos szerepet játszik a gondolkodásban. Egy probléma tudatos megoldásánál a részletek rögzítésére használjuk, illetve a probléma szempontjából fontos információkat elıhívjuk a hosszú távú emlékezetbıl és itt tároljuk.

19 A p s z i c h o l ó g i a fıbb területei - I. évfolyam, 1. félév ( ) 19/35 Ezt alkalmazzuk számolásnál, és bonyolultabb problémák megoldásakor (pl. intelligenciatesztekben szereplı ábrás feladatoknál, amikor több szempontot figyelembe véve kell megállapítanunk, hogy melyik alakzat kerül a hiányzó helyre). Fontos szerepe van a munkamemóriának egy beszélgetés követése vagy egy szöveg olvasása közben is, ugyanis tudatosan összefüggésbe kell hoznunk új mondatokat a szöveg korábbi tartalmával. A munkamemória fı feladatai: - átmenetileg szükséges anyagok tárolása - fejben végzett számítások lebonyolítása - megtartani az információkat addig, míg át nem kerülnek a hosszú távú memóriába - problémamegoldásnál szükséges anyagok tárolása és feldolgozása - gondolkodás lebonyolítása A hosszú távú emlékezetben az információk rövidebb-hosszabb ideig megırzıdnek. A felejtést perces, órás vagy hetes idıtartamban szokták leginkább vizsgálni, nagy ritkán éves intervallumban. A hosszú távú memória három szakasza: - kódolás: a hosszú távú emlékezetben verbális anyagok esetén leginkább a jelentést kódoljuk, egymással kapcsolatban nem álló szavak esetében is igyekszünk a kódolást a jelentés alapján elvégezni. Néha egyéb szempontokat is kódolunk, például verseknél szóról-szóra tanuljuk meg azokat, azaz nem csak a jelentését kódoljuk, hanem a konkrét szavakat is. Akusztikai kódot is használhatunk, pl. telefonban felismerjük a hangot, tehát az illetı hangjának ott kell lennie valahol a hosszú távú memóriánkban. Emellett képi benyomások vagy ízek és szagok is hosszú ideig megırzıdhetnek. Elıfordul, hogy a megjegyzendı tételeknek önmagukban van jelentése, csak a közöttük lévı kapcsolatoknak nincs. Ekkor emlékezetünket valós vagy mondvacsinált összefüggések kialakításával támogathatjuk meg (SIKK - sebesség, index, kézifék, kinéz). A kapcsolatok kiépítésének egyik legeredményesebb módja, ha kódolás közben alaposan feldolgozzuk az anyagot. Minél mélyebb a jelentés kódolása, annál jobb lesz az emlékezés. Amikor egy szöveget meg kell tanulnunk, akkor a jelentésre célszerő koncentrálni, nem a konkrét szavakra. A megértés és az emlékezés között nagyon szoros kapcsolat van. Minél jobban megértünk egy anyagot, annál több kapcsolatot találunk az egyes részei között, azaz minél többet megértünk valamibıl, annál jobban fogunk emlékezni rá. Lényeges kölcsönhatások állnak fenn a kódolás és az elıhívás között. - tárolás: a hosszú távú emlékezet napokon, hónapokon vagy akár hosszú éveken át képes a kódolt információkat tárolni. Az információk visszaszerzését elıhívási zavarok meghiúsíthatják, illetve az információk egy része elvész a tárolás során is (pl. ha megszakad az információ megerısítésének folyamata). - elıhívás: a hosszú távú memóriában történı felejtés sokszor nem az információ elvesztésének a következménye, hanem a hozzáférhetetlenség miatt van, azaz nem tárolási gondot mutat, hanem elıhívási nehézséget (olyan ez, amikor egy nagy könyvtárban próbálunk megtalálni egy könyvet, attól hogy nem találjuk, még meg lehet a könyvtárban, csak nem jó helyen keressük vagy rosszul leltározták be). Minél jobb elıhívási támpontokkal rendelkezünk, annál jobb az emlékezetünk. A legerıteljesebb felidézési hiba az interferencia. Ha a különbözı tételeket azonos elıhívási támponttal kapcsoljuk össze és azon keresztül próbáljuk a tételt felidézni, akkor elıfordulhat, hogy egy másik tétel aktivizálódik (pl. Sándor telefonszáma megváltozik, az új számot használjuk, ekkor nehezen fog eszünkbe jutni a régi szám, ugyanis a Sándor telefonszáma támpont alkalmazása az új számot aktiválja, a régivel interferálva). Minél több tétel társul egy adott támponthoz, annál túlterheltebb lesz és annál kevésbé segít a felidézésben. Egyes kutatók szerint mivel az elıhívási támpontok az idı múlásával fokozottabban terhelıdnek, így az interferencia a legfıbb oka, hogy a felejtés az idıvel együtt növekszik. Kódolás és elıhívás közötti kölcsönhatások: - kódoláskor minél mélyebb az adott információ feldolgozása, annál könnyebb felidézni azt - kódolásnál minél jobban megszervezzük a kódolt anyagot, annál könnyebb késıbb elıhívni (nevek vagy szavak listáját könnyebb felidézni, ha elıször kategóriákba kódoljuk, majd kategóriánként hívjuk elı)

20 A p s z i c h o l ó g i a fıbb területei - I. évfolyam, 1. félév ( ) 20/35 - ha az információ kódolásának helyszínéhez, vagy egyéb jellemzıjéhez (belsı állapotunkhoz) igazítjuk a felidézést, akkor több mindenre emlékszünk vissza (pl. az általános iskola épületében sétálva hamarabb eszünkbe jut a volt osztálytársak neve, mint más környezetben; vagy italos állapotban megtanultakból kevesebb jön vissza tiszta állapotunkban, mint italosan) A felejtés érzelmi tényezıi: sokszor az érzelmi töltések miatt emlékszünk egy-egy dologra, az érzelmek öt módon képesek a hosszú távú emlékezetet befolyásolni: - ismételgetés: az érzelmi töltéső helyzeteken többet szoktunk gondolkozni, mint a semlegeseken. Felkavaró emlékeink többször eszünkbe jutnak, újból és újból átgondoljuk ıket és újraszervezzük az események sorát. Mivel az anyag ismétlése és szervezése javítja a hosszú távú emlékezetbıl történı elıhívást, így az érzelemteli helyzetekre jobban emlékszünk, mint az érzelemmentesekre. - villanófény-emlékek: amikor erıs érzelmi töltéső, fontosnak tartott eseményrıl értesülünk, azok elevenen és tartósan megmaradnak bennünk (pl. szeptember 11.) - szorongás: van amikor negatív érzelmek akadályozzák az elıhívást (pl. a diák nem készült fel igazán a vizsgára, bizonytalanul ül le a vizsgáztató elé, nem érti a kérdést sem, megijed, elkezd szorongani, eluralkodik rajta a pánik, a tudatot kitöltik a negatív, szorongó gondolatok és a tananyagból nem tud elıhívni semmit, az emlékezet csıdöt mond) - kontextushatás: a kódoláskor lévı érzelmi állapotunk is hatással van az elıhívásra, ugyanis, ha pl. szomorúak voltunk egy bizonyos információ kódolásakor, akkor az elıhívás akkor lesz a legtökéletesebb, ha épp szomorúak vagyunk. - elfojtás: Freud szerint egyes gyermekkori érzelmi élményeink annyira megrázóak, hogy ha tudatunkba engednénk azokat, akkor az mindent elárasztó szorongást eredményezne. Az ilyen traumatikus élményeket tehát elfojtjuk., azaz a tudattalanba számőzzük. Az elfojtás totális felejtést eredményez, mivel az érintett emlékek aktív gátlás alá kerülnek. Explicit memória: a felidézést és a felismerést, a múlt eseményeinek tudatos felidézését végrehajtó emlékezet. Implicit memória: a felidézés tudatos erıfeszítés nélkül, automatikusan mőködik. A tényeket és a készségeket két különbözı emlékezeti rendszer kezeli: a tényeket tárolja az explicit emlékezet, a készségeket pedig az implicit emlékezet. A két rendszerbe tartozó ismeretek különbözı módon tárolódnak az agyban. Konstruktív emlékezet: amit igaznak vélünk, az könnyen lehet légbıl kapott, azaz egyszerő kitaláció is. Ehhez hasonló téves emlékeket általában nem mindennapi körülmények szoktak kiváltani. Az emlékek kódolása az a folyamat, mely során kialakítjuk egy esemény hosszú távú emlékezeti reprezentációját. A bevésés két lépésben történik: a kiinduló észlelet létrehozása és a rövid távú emlékezetben való továbbítása, illetve az információ átjuttatása a rövid távú emlékezetbıl a hosszú távú emlékezetbe. Téves emlékek bármelyik lépésnél keletkezhetnek. Az emlékeink felkeresésekor a tartalom mindig változik, ugyanis hozzáteszünk következtetéseket, illetve oda nem illı információkat elveszünk, másoktól szerzett külsı információkat pedig hozzáillesztünk. Ez az esemény utáni emlékezeti rekonstrukció. Folyamatosan hozunk olyan belsı következtetéseket, melyeket aztán emlékezetünkhöz csatolunk. Sokszor megpróbálunk következtetéseket tenni arra vonatkozóan, hogy egy adott helyzetben mi történhetett, majd ezt hozzátesszük az eseményrıl ırzött emlékekhez. A séma kifejezésen emberek, tárgyak, események vagy helyzetek osztályának mentális reprezentációját értik. A sémák jól tükrözik a különbözı helyzetekben általunk elfogadott viselkedést. Mivel sémákban észleljük a világot és sémákban gondolkozunk, ezért információk nagy tömegét tudjuk gyorsan feldolgozni. Nem kell minden újonnan elénk kerülı embert, tárgyat eseményt részletekbe menıen megfigyelnünk és mindent megjegyezni velük kapcsolatban, hanem elég ha felfedezzük valamely sémához való hasonlóságukat. Amikor egy történetet sémákon keresztül próbálunk megérteni, emlékezeti torzítások lépnek fel, ugyanúgy, mint amikor embereket illesztünk bizonyos sztereotípiákhoz. A séma egyik legfontosabb formája a szociális sztereotípia, mely emberek egy adott csoportjának személyiségjegyeit vagy fizikai tulajdonságait képviseli (pl. a németek precízek, komolyak, aprólékosak vagy az olaszok, jó kedélyőek, nagy hangúak, temperamentumosak). A leírások nem illenek rá a csoport minden tagjára, ezért társas érintkezésben félrevezethetnek bennünket.