Tabutémák a médiában. Romák a médiában

Átírás

1 Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Főiskolai Kar Kommunikáció és Média Tanszék Tabutémák a médiában Romák a médiában Konzulens: Lakatos Zsuzsanna Főiskolai adjunktus Készítette: Janicsák Szilvia Gazdaságdiplomácia és nemzetközi menedzsment szak 1

2 Tartalomjegyzék: 1. Bevezető A magyar média romaképe Romák szegregációja Jellegzetes ábrázolások, roma szerepek Szórakoztató műsorok romaképe Romák a hirdetési piacon A romaügyként megjelenő botrányok sajtója Kisebbségi média Kisebbségi lapok Közszolgálati televízió és rádió kisebbségi műsorai, kereskedelmi adók közszolgálati műsorai Interjú Varga Ilonával, a Magyar Rádió Cigány Félóra műsorának felelős szerkesztő-riporterével Rádió C Kisebbségi lapok a neten Interjú Illés Mártonnal a RomaPage főszerkesztőjével A magyarországi romák médiafogyasztásáról Televízió- és rádiófogyasztás Újságfogyasztási szokások Jogi szabályozás Kisebbségek és a média Gyűlöletbeszéd és annak törvényi korlátozása A romák médiareprezentációjának szabályozásának alapjai, etikai kódexek Etikai kódexek Kisebbség-barátabb média kialakításának stratégiái Összegzés Ábrajegyzék: Felhasznált irodalom:

3 1. Bevezető A témám Tabutémák a médiában és a dolgozatom címe Romák a médiában. Választásom azért esett erre, mert volt alkalmam részt venni egy tréningen, melynek az volt a neve, hogy Romák a médiában. Ezen a tréningen rengeteg feladatot csináltunk arra vonatkozóan, hogy átérezzük a diszkriminációt, az előítéleteket. És ezúton jöttem rá, hogy a kisebbségi témákat másként is lehet kezelni nem csak problémaként. A tréningen többek közt objektív látásmódot tanulhattunk. Elemeztük a roma ügyként megjelenő botrányok sajtóját, és a különböző híradásokat. A szakirodalom utáni keresésnél döbbentem rá, hogy bizony alig-alig készült a témával kapcsolatos tanulmány. És amik vannak azok sem mai dátumozásúak. Nagy segítséget nyújtottak számomra Bernáth Gábor és Messing Vera kutatásai. Ezúton szeretném megköszönni Varga Ilonának, a Magyar Rádió Cigány Félóra című műsorának felelős szerkesztő-riporterének és Illés Mártonnak, a RomaPage szerkesztőjének, hogy interjújukkal színesebbé tették dolgozatomat, és hogy megismerhettem szemléletmódjukat a témával kapcsolatban. A célom az volt, hogy ne egy megszokott témával foglalkozzak, úgy éreztem, hogy a roma tematika kimondottan aktuális. Vizsgálódásom fő vonalai a média képe a romákról, és romák a médiában. Ez annyit jelent, hogy a dolgozatom első részében a többségi média romaképével foglalkoztam, felmértem a romák médiaábrázolását, jellemző ábrázolásukat, szerepeiket, megvizsgáltam a roma ügyként megjelenő botrányokat. A második részben megvizsgáltam a kisebbségi médiát. A harmadikban a jogi szabályozás áttekintése után próbáltam valami megoldást találni a felmerülő kérdésekre, és egy kisebbség-barátabb média kialakítására. Dolgozatomban arra vállalkoztam, hogy körüljárjam a témát, minél több területről gyűjtsem össze az információkat a témával kapcsolatban. Szeretném, ha dolgozatom egy kicsit kiszélesítené azt a beszűkült látásmódot, amibe a romákat belekényszerítik a médiumok. A média segítségükre lehetne abban, hogy ne mint társadalmi probléma megtestesítői, hanem mint a magyar társadalom integráns szereplői jelenjenek meg. Rajtunk múlik, hogy élhetőbb, boldogabb országot 3

4 teremtsünk azáltal, hogy segítünk a kisebbségeken, a rászorulókon. Elérhetnénk azt, hogy Magyarország befogadó ország legyen, ahol egyenlő esélyekkel élhet mindenki egy tisztességes életet. 4

5 2. A magyar média romaképe 2.1. Romák szegregációja A rendszerváltás óta eltelt időszak a magyarországi romák többségének életében nem hozott javulást. A munkanélküliség, a szegénység, a rossz életkörülmények, a rossz egészségi állapot nagymértékben sújtja a romákat. A lehetőségek hiánya, az idegenkedés, az előítéletek sok esetben ma is a romák társadalmi kirekesztettségét eredményezi. Mindezek mellett erőteljesen csökkentek a mindennapokban romák és nem romák közti kapcsolatok lehetőségei is: a roma felnőttek nagyobb része a rendszerváltás után kiesett a munkapiacról, erősödött az iskolai és a lakóhelyi szegregáció is. Magyarországon a lakóhelyi szegregáció térségek, települések között és településeken belül is megmutatkozik. Ez a folyamat az etnikai alapú kirekesztéssel kapcsolódik össze. A roma lakosság jelentős része vidéken, gazdaságilag és infrastrukturálisan elmaradottabb régiókban, szegregált lakókörülmények között él évben a cigány emberek kétharmada még telepen lakott. A 60-as 70-es években telep-felszámolási program indult, ellentmondásos végrehajtása azonban a szegregált lakóhelyek újratermelődéséhez vezetett. A 80-as évek végétől a nagyipari ágazat összeomlása, a növekedő munkanélküliség a romák lakóhelyi elkülönültségét tovább erősítette. Az 1990-es évekre a roma népesség aránya jelentősen megnőtt az ország szegényebb régióinak kisebb településein és a nagyvárosok leromlott kerületeiben. A kutatók ban újra az 1971-es elkülönítettségi arányokkal találkoztak. A forma más, mert telepek már csak kismértékben vannak, a szegregáció mértéke azonban ma is ugyanakkora. * * * Idézet: 5

6 Az iskolai szegregáció úgy erősödött a rendszerváltás után, hogy Magyarországon egy olyan iskolarendszer jött létre, amelyben a szülőknek lehetőségük nyílott arra, hogy a gyerekeik után járó oktatási jogosítványokat (a fejkvótát ) átvigyék az oktatási körzetükön kívül eső oktatási intézménybe. A hazai szabályozásban ez azzal egészül ki, hogy az iskoláknak kötelességük felvenni a körzetükbe tartozó jelentkezőket, ámde a megmaradt helyekkel szabadon rendelkezhetnek. A törvényben nincs előírva, hogy a körzeten kívül eső túljelentkezések miatt zsúfoltság keletkezne, akkor milyen elv szerint rostálhatják a jelentkezőket. Ennek hiányában minden iskola szabadon mérlegelhet, hogy a körzeten kívül eső gyermekek közül kiket vesz fel. Ez a változtatás jelentősen megnövelte az iskolák közötti társadalmi különbségek kialakulását, és ezzel párhuzamosan az iskolák oktatási színvonalának különbségeit is. Ez abban testesül meg, hogy a jól teljesítő diákokat a jól oktató tanárokkal, a rosszul teljesítő diákokat a rosszabbul oktató tanárokkal párosították össze az iskolák. A szegregáció miatt kevés a személyes tapasztalat, amely árnyalni tudná a többségben kialakult előítéletes romaképet. Lázár Guy a magyar nemzeti identitással kapcsolatos kutatásai szerint a magyarországi többség romaképe erősen kötődik saját önképéhez, pozitív-negatív tükörképei egymásnak. 6

7 Egy másik előítélet-kutatás szerint: Felmérés Panel Állítások n=900 n=657 n=657 Százalék helyesli 1. A cigányok soha nem fognak integrálódni a társadalomba A magyar kormánynak többet kellene tenni a cigányokért A cigányokat teljesen el kellene különíteni a társadalom többi részétől Lehetővé kellene tenni, hogy a cigányok saját maguk irányíthassák az ügyeiket Kényszeríteni kellene a cigányokat, hogy úgy éljenek, mint a többi ember A cigányokat el kellene magyarosítani, vagyis asszimilálni kéne A cigányok nem érdemlik meg a támogatást A cigányok művészete értékesen gazdagítja a magyar kultúrát Vannak rendes cigányok, de a többségük rossz A cigányoknak nem szabadna feladni a hagyományaikat Táblázat: KOOS POSTMA: A cigányokkal szembeni előítéletek alakulása Magyarországon. A táblázatból kiderül, hogy a megkérdezettek valamennyivel toleránsabbak lettek a romákkal szemben. Azonban 90%-ának az a véleménye, hogy vannak rendes cigányok, de a többségük rossz. Ez jellemzi legjobban a társadalom viszonyulását a roma kisebbséghez. Ma Magyarországon elfogadott a cigánysággal kapcsolatos negatív vélekedés. A médiaképben kimutatható sztereotípiák mindegyike hosszú évtizedek óta a romákról szóló közbeszéd meghatározó eleme. A Kádár-korszakban a cigánylakosság tudatának fejlesztése feladata mellett éles bírálatok is érik a médiát: tömegkommunikációs fórumaink rendszeresen és általában politikai törekvéseinknek megfelelően foglalkoznak a cigányok helyzetével. Előfordulnak azonban hangsúlytévesztések is: gyakrabban teszik szóvá a cigányok körében mutatkozó antiszociális megnyilvánulásokat, és kevesebb figyelmet fordítanak a cigánylakosság körében észlelhető pozitív változásokra. Viszonylag ritkábban bírálják az előítéletek következtében elkövetett visszaéléseket. Egy másik jelentés úgy fogalmaz: a társadalom jelentős hányada hajlamos a cigányságnak az életkörülményekben, a képzettségben és a művelődésben mutatkozó elmaradottságát részben vagy egészben e 7

8 réteg saját hibájának tekinteni. E szemléletet a tömegtájékoztatás különösen a bűnözésről szóló híradásokkal gyakran még erősíti is. Miközben a Kádár-rendszer folyamatosan bírálta a médiát az előítéleteket erősítő képért, a különböző hivatalos jelentések hemzsegnek a cigánybűnözésről és a szociális juttatásokkal való visszaélésekről szóló utalásoktól. * * Idézet: Bernáth Gábor: Hozott anyagból ( 8

9 2.2. Jellegzetes ábrázolások, roma szerepek 1996 végén és 1997-ben a cigányság jelenléte a magyar sajtóban jelentősen megnövekedett. Mindez egy átalakulásban lévő társadalomban történt, ahol ez a téma évtizedekig tabunak számított. A kisebbséggel kapcsolatos kérdések hivatalosan nem léteztek, kizárólag szociális kérdésként jelentek meg. A sajtószabadság számos negatív tapasztalatot hozott a roma közösség számára. A függetlenné váló kereskedelmi és közmédia még ma sem nyújt lehetőséget a romáknak arra, hogy életüket érintő tényeket, véleményeket naprakészen megjelenítsék. Ezenkívül a többségi társadalom sem találkozhat pontos információkkal és elemzésekkel a romákkal kapcsolatosan. Bár a közmédia formailag teljesíti a törvényileg előírt kötelességeket, ezek a műsorok azonban alig-alig jutnak el a társadalomhoz. A kereskedelmi médiavállalkozók elsődleges célja az, hogy a műsor ne járjon profitkieséssel, azaz ne veszítsenek nézőket, olvasókat, hallgatókat. Szerintük ugyanis a romákkal való túl sok foglalkozás elidegenítené a közönséget. A hazai cigányságról, mint csoportról egységes kép van kialakulóban: a legrosszabb, leghátrányosabb, leginkább diszkriminatív helyzetben lévő, legszegényebb, legképzetlenebb kisebbségként emlegetik, amelyen belül nagyarányú a munkanélküliség. Ez a leegyszerűsítés nem mutatja a cigány etnikum sokszínűségét. A médiumok gyakran arctalan tömegként ábrázolják a cigányokat, a velük kapcsolatos ügyekben rendszerint meg sem kérdezik őket, inkább politikusokat szólaltatnak meg helyettük. Kevés érdekes és elgondolkodtató példát mutatnak be a romák integrációjával kapcsolatban. A média dolgozóitól elvárható lenne, hogy gyakorolják az újságírói munka legegyszerűbb meghatározóit, úgymint kreativitás, objektivitás és problémaérzékenység. A média a jellegzetes témaválasztásokon keresztül jelentősen torzíthatja a csoport képét. Hiába igaz a hír, ha egy csoportot csak bizonyos témák kapcsán vesznek elő. A tartalomelemzések azt mutatják, hogy a sajtó egészének jellegzetes tematikája nagyjából egybeesik a magyarországi romákkal kapcsolatos sztereotípiákkal. 9

10 Sajnos a média által közvetített üzenetek többsége megerősítik az uralkodó előítéleteket. A rejtett elfogultság még mindig gyakran felszínre tör. Romák ábrázolása: Főbb témakörök: cikkek száma cikkek aránya cikkek aránya (1997) (2000) (2000) politikai szervezetek, kisebbségi 16 8% 11% önkormányzatok működése Kormányzati politika, 66 33% 18% támogatások jogi kérdések, kisebbségi jogok 29 15% 16% általános háttéranyag 5 3% 11% szociális kérdések/szegénység 63 32% 20% Foglalkoztatás 13 7% 4% vállalkozások, gazdaság 4 2% 2% Kultúra 49 25% 21% Oktatás 26 13% 14% Egészségügy 5 3% 1% Bűnözés 42 21% 25% konfliktusok, diszkrimináció 74 37% 25% külföldi romákról 10 5% 2% Kivándorlás 35 18% - Előítéletek 22 11% - egyéb témák 3 2% 9% Cikkek száma Táblázat Bernáth-Messing: Roma kép a magyar sajtó híreiben A táblázatból jól látszik, melyek voltak a domináns témák 2000-ben: szociális kérdések/szegénység (32%), konfliktusok, diszkrimináció (37%), bűnözés (21%), kultúra (25%), kormányzati politika/támogatások (33%). 10

11 Szegénység A roma családok többsége szenved a szegénységtől. Médiaképük meghatározó jellegzetessége ez. Ahhoz, hogy mélyebben tudjuk tanulmányozni, hogy a média mennyire járul hozzá a romák és a szegények gyakori azonosításához, olyan kutatásokra lenne szükség, amelyek megmutatják a médiában megjelenő szegényeknek mekkora hányadát adják a romák. A rendszerváltás után az elszegényedéstől való félelem hozzájárult a szegények megbélyegzésének. A nyolcvanas évek közepén kutatások azt bizonyítják, hogy felerősödött annak az álláspontnak az elfogadása, miszerint a támogatásokat érdemek szerint kéne osztogatni. A közbeszédben gyakran összefonódik a túltámogatottság motívuma a segélyekre berendezkedett passzív romák képével. A médiaképben a támogatások erős jelenléte tovább mélyíti a szakadékot, ami a források és a nyomor változatlan nagysága között fennáll. A szakadékot pedig a közvélemény úgy próbálja áthidalni, hogy a romákat (tehetetlenségük, igénytelenségük miatt) okolja a helyzet változatlanságáért. Konfliktusok Bűncselekmények: bűnügyi tudósítások kapcsán számolnak be a cigányságról. Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban az elmúlt évtizedekben tartalomelemzések sora bizonyította, hogy a kisebbséghez tartozó személy által elkövetett bűncselekmény nagyobb eséllyel kerül a hírekbe. Az elemzések pedig rendszerint jóval nagyobb arányú kisebbségi bűnözést mutatnak be, mint amilyen az elkövetési arány a való életben. A magyarországi gyakorlat szerint kizárólag a roma bűnelkövetők etnikai hovatartozásának van hírértéke, más magyarországi kisebbségek (vagy éppen a 11

12 többségiek) esetében nincs. Ez nagyban járult hozzá ahhoz, hogy a bűnözést roma identitásnak vélje a közönség. Bár kutatások már a nyolcvanas években bizonyították, hogy a romák körében nem nagyobb a bűnözés, mint a hasonló szociális helyzetű csoportok körében, ez nem befolyásolta a romákkal szembeni közvélekedést. A cigánybűnözés sztereotípiáját nem csak a többségi előítéletek vagy a sajtó, hanem évtizedekig a bűnüldözés intézményrendszere is támogatta. A rendőrségnél a kilencvenes évekig működtek, és offenzív sajtómunkát végeztek az úgynevezett cigányvonalak, amiket ugyan a rendszerváltás környékén megszüntettek, azonban az évtized közepéig kellett várni arra, hogy a körözési gyakorlatban a cigány származás ne legyen különös ismertetőjel. Egyes lapoknak a rendőrségtől származó körözési híreiben azonban ma is előfordulnak jellemzők, amik a roma származásra utalnak, néhány nyilatkozat alapján pedig feltételezhető, hogy a roma bűnözéssel kapcsolatban ma is folyik adatgyűjtés rendőrségi körökben. Cigány kultúra Bár a roma kultúrának első ránézésre erőteljes a jelenléte a többségi médiában, ez azonban kettészakadt kultúraképet takar. A média mindössze rendezvény-rövidhírek, vagy más pozitív példát bemutató művészportrék által ad képet a roma kultúráról. A média, de a közvélekedés is gyakorta hivatkozik híres roma művészekre, különösen a "magyar kultúrát megtermékenyítő, és külföldön népszerűsítő" cigány muzsikusokra - a másik oldalon azonban ma a romák "sajátos, eltérő, speciális" kultúrájából fakadó különbségeket mindenki egyfajta magyarázó érvként használja. Az iskolai szegregáció, és a kisegítő iskolákban a roma gyerekek szégyenletesen magas arányának indokaként a gyakran a romák "kulturális különbségeire" hivatkoznak A roma kultúrára és kulturális különbségekre való hivatkozás nem a roma kultúra lenézésére, leírására vonatkoznak, inkább a romákkal kapcsolatos sztereotípiák legitimizálására. 12

13 Politikai kérdés A cigánysággal kapcsolatos politikai kérdések az utóbbi időben egyre nagyobb teret kaptak a magyar sajtóban. Ugyanakkor ezt a szerepet inkább a többség kisebbségpolitikájának bemutatása dominálja, mintsem a kisebbségek önszerveződése. Szórakoztató média Roma hírességeink (Győzike, Megasztár roma versenyzői) fordulópontot jelentenek, hiszen általuk halványulnak a roma reprezentációs gettó határvonalai. A szórakoztató és közszolgálati műsorokra a következő fejezetben térek ki. Passszív szerepbe taszítás A romák gyakran szorulnak egyfajta passzív szerepbe, és általában szóvivők mondják el a tudnivalókat. A romáknak gyakran semmilyen speciális szerepük nincs, arctalan csoportként mutatják őket. Roma szerepek 1997-ben aszerint, hogy véleménye közvetlenül, vagy más személy interpretálásában hangzott el: Nem szólal meg, Megszólal, nem kérdezték megkérdezték meg Összesen Jogi, politikai 56 (42%) 78 (58%) 134 (26%) Kisebbségi önkormányzat 35 (29%) 87 (71%) 122 (24%) kultúra, művészet 39 (43%) 51 (57%) 90 (18%) Civil 21 (44%) 27 (56%) 48 (9%) Gazdasági Bűnüggyel kapcsolatos 13 (14%) 80 (86%) 93 (18%) Cigányságról általában 35 (12%) 269 (88%) 304 (60%) Egyéb 5 (22%) 18 (78%) 23 (5%) Összesen 204 (25%) 611 (75%) Táblázat: Bernáth-Messing: Roma kép a sajtóban

14 A megjelenő roma szereplőknek csak az egynegyede mondhatta el véleményét a sajtóban. A többiek álláspontját nem, vagy más interpretációjában hozták nyilvánosságra. A cigányságról általában a cikkek 60%-a szólt. A táblázat alapján ebben a témában csupán a híradások 14%-ában szólaltak meg közvetlenül a szereplők. Ez nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy a nem romák úgy tekintsenek a romákra, mint társadalmon kívül álló csoportra. A megjelenő karakterek között leggyakoribb politikai szervezet (26%), illetve kisebbségi önkormányzat képviselője (24%) volt. A többségi sztereotípiáknak megfelelően még két szerepkörben jelentek meg: kultúra és bűnözés. A bűnügyi tudósításokban a szereplőknek csak a 14%-a mondhatta el közvetlenül véleményét. Roma szerepek 2000-ben aszerint, hogy véleménye közvetlenül, vagy más személy interpretálásában hangzott el: Nem szólal meg, Összesen (a Megszólal, nem kérdezték cikkek megkérdezték meg százalékában) Politikai % Jogi % Kisebbségi önkormányzati 7 9 8% Kultúra, művészet % Civil % Gazdasági 5 2 4% Bűnüggyel kapcsolatos % Szerep nélkül, romák általában % Egyéb 5 3 4% Összesen 88 (30%) 201 (70%) 100% 4. Táblázat: Bernáth Gábor: Hozott anyagból, Roma szerepek 2000-re növekedett a roma tematika hangsúlya a sajtóban. A szereplőknek kevesebb, mint harmada jutott közvetlenül megszólalási lehetőséghez. Ez az arány még ha valamivel jobb, mint az 1997-es tartalomelemzés eredményei, amelyben a megjelenő 14

15 romák háromnegyede nem mondhatta el a véleményét azt mutatja, hogy a sajtó változatlanul úgy ír a romákról, hogy véleményüknek nem ad helyet. A leggyakrabban a politikai szféra képviselői jutnak közvetlen megszólalási lehetőséghez, és továbbra is alacsony azoknak a civil szereplőknek a megszólalási esélye, akik nem egy esetben az ügyek közvetlen érintettjei. Roma szereplők, szerepek 2003: Szereplők előfordulása a tudósítások arányában Roma jogi/jogvédő szervezet 0,6% Roma politikai szervezet 4% Roma önkormányzat kisebbségi 12,5% Roma kulturális szervezet 3,4% Roma oktatási szervezet 2,8% Egyéb roma szervezet 6,8% Szervezetek összesen 30% Roma jogász/jogvédő 0 Roma politikus 15,9% Roma képviselője önkormányzat 3,4% Roma művész 5,7% Roma munkavállaló 1,7% Roma bűnöző 1,7% Bűnügy áldozata 2,8% Szülő 2,3% Gyermek 2,8% Roma, szerep nélkül 17,6% Roma tisztviselő kormányzati 9,7% Roma személy összesen 63,6% Romák általában 15,9% 5. Táblázat: Hallgatói anyag, Romák a médiában tréning, Roma szerepek 15

16 Jól látható, hogy a média érzékenyebb, tudatosabb és szolidárisabb lett a roma közösség iránt. Az országos médiában növekszik a kisebbség megszólalási lehetősége. A többségi médiakép egybeesik a romákról kialakult sztereotípiákkal. Kevés érdekes és elgondolkodtató példát mutatnak be a romák integrációjával kapcsolatban. A romákkal kapcsolatos híradások eleinte tartalmaztak olykor stigmatizáló momentumokat, de az 1997-es ombudsmani ajánlást követően a média több figyelmet szentelt annak, hogy kit milyen kontextusban nevez romának 16

17 2.3. Szórakoztató műsorok romaképe A média szórakoztató műsorai nagyban hozzájárulhatnak ahhoz, hogy egy társadalomban a kisebbségekkel kapcsolatos attitűdök megerősödjenek, vagy módosuljanak. A szakemberek még nem tudják megmondani, hogy milyen szerepet játszanak a médiában megjelenő romák az idegengyűlölet leküzdésében, abban azonban egyetértenek, hogy több cigány származású műsorvezetőre lenne szükség, a média által közvetített romaképnek árnyaltabbá kéne válnia. A helyzet a kereskedelmi televíziók megjelenése óta sokat változott. A romák egyre többet szerepelnek a médiában, de sajnos nem mindig a megfelelő kontextusban. Az elfogadást a híreknél jobban befolyásolják a média szórakoztató műsorai, amelyekből ma nemcsak a romák hiányoznak szinte teljesen, hanem más kisebbségek is. A szórakoztató műsorok indirekt módon közvetítenek értékeket, ezt széles körben használják ki a szakemberek szerte a világon (például rejtett reklámokkal, kulturális integráció segítésére ). Bűnözés-szegénység-kulturális élet: ezekben a szerepkörökben tűnnek fel a romák, és amíg ezekben szerepelnek, addig a sztereotípiákat erősítik. A direkt ellenpélda sem vezet jóra (egyetemista roma hallgató, sikeres roma vállalkozó ), a közönség hajlamos belemagyarázni a történetbe azt, hogy a kivétel erősíti a szabályt, vagy egyszerűen propagandaként fogja fel és ezért utasítja el. A romák élethelyzete, a róluk szóló vélekedés és a sajtó cigányképe párhuzamosan alakult. Nagy nézettségű show-műsorban először Friderikusz Sándor szerepeltetett roma fiatalokat, amikor meghívta a Fekete Vonat együttes tagjait. A romák popzenei áttörésében jelentős szerepe volt a zenéiket játszó Rádió C-nek: ez a Romantic együttes frontembereként hírnevet szerző Gáspár Győző, alias Győzike karrierjének is nagy lökést adott. Az utóbbi idők legnagyobb médiasikerének számító Megasztárban aztán a magyar társadalom egymás után háromszor is cigány fiatalokat juttatott a döntőbe. Szuhay Péter, a Néprajzi Múzeum roma gyűjteményének vezetője szerint a roma és nem roma szereplők versenyeztetése ügyesen generálhatott rekordszámú sms-szavazatot, de 17

18 a képet az is árnyalja, hogy a magyar társadalom hajlamos őket beskatulyázni a muzsikus cigány kategóriába. Ez a kategória úgy született, hogy a többségnek még mindig az a véleménye, és az egyetlen pozitívum, amit elismernek a cigányságról, hogy Hát zenélni- azt tudnak. Már Mátyás király udvarában is voltak muzsikus cigányok, akikről a reneszánsz elit is elismeréssel nyilatkozott. Így hát a szórakoztatás, a zene a cigányok munkája lett, és már a magyar mulatós dalokat is cigányok játszották. Ha visszaemlékezünk Mikszáth Kálmán regényeire, az úri murikon is mindig jelen volt egy cigánybanda, aki a sarokban húzta a talpalávalót. Így a korabeli cigánytársadalom két részre szakadt: egyik része megmaradt a hagyományos cigánysorsban (vályogvető, üstfoltozó, lókereskedő), a másik felének pedig lehetősége nyílt a felemelkedésre, ők voltak a zenészek. Felmentek a nagyvárosba, ahol igényt tartottak munkájukra, így maguk mögött tudták hagyni a nyomort, és sok esetben megbecsült művészekké váltak. Az előbb felsorolt roma hírességek önmagukban fordulópontot jelentenek a romák reprezentációjában. Azonban értékelésük mégsem olyan egyszerű, mivel olykor a romák és a nem romák kedvencei, lelkesen üdvözlik őket, olykor azonban kárhoztatják őket. A magyarországi többségi médiával kapcsolatban a legfőbb kérdés az, hogy felajánl-e olyan szerepeket, amelyek segítik a romák társadalmi integrációját. Fontos lenne az, hogy a romák ne csak cigány szerepekben tűnjenek fel, például egy roma szakembert nem roma témával kapcsolatban szólaltatnának meg, hanem más, a többségi társadalmat érintő ügyekben. Ez javítana a romák megítélésén. Ezzel együtt fontos lenne, hogy büszkék lehessenek az identitásukra, és a médiaszereplés ne arra ösztönözze őket, hogy eltitkolják azt. A cigányok tudatában vannak cigány származásuknak, a nem cigányok számon tartják a cigány származást, és ennek alapján mondják a cigányt cigánynak. A környezet a barna bőrűeket, és ezen túlmenően a cigány származásúakat tartja cigánynak. 18

19 Azokat tartja cigánynak, akiknek a szülei cigányok. Általában a félcigányokat is cigánynak tartja, a lényeg azonban az, hogy származás szerint határozza meg a cigányokat. Ebben az értelemben cigány marad az az értelmiségi, akiről környezete tudja, hogy cigány szülők gyermeke, akkor is, ha nem vallja magát cigánynak, sőt, tagadja, hogy cigány. Természetesen vannak olyan emberek, akikről a környezet nem tudja, hogy cigány, és akik el tudják titkolni cigány származásukat. Ezek kivételek. Vannak továbbá fehér bőrű cigányok, akik kivételes körülmények között szintén el tudják titkolni cigány származásukat. Ezek is kivételek. Általában azonban a származás az irányadó. Márton László írta 1989-ben Kiválasztottak és elvegyülők című könyvében: Természetesen a zsidó származás: valóság;( ) minél inkább teher, annál inkább valóság, s bár nincs joga elítélni senkinek, ha valaki közülük szabadulni akar ettől a tehertől, azért nem árt tudni (és különösen a zsidóknak nem árt tudni), hogy a valóságból nem lehet kimenekülni, s ha valaki menekülni próbál, a menekülés is részévé, mégpedig a legpusztítóbb részévé válik a valóságnak. Nem kell arra figyelmeztetni, hogy Márton idézett mondataiban a zsidó szó a cigány szóval helyettesíthető. * Bernáth Gábor és Messing Vera 1998-ban (amikor a magyar televíziók szórakoztatóműsoraiból teljes egészében hiányoztak a roma karakterek, szereplők) interjút készítettek a két akkori magyar szappanopera producerével. A többségi médiaképről mindkét interjúalanynak lesújtó volt a véleménye: óvakodnak a problémától, mert nem tudják a megoldást. Azok az alibiműsorok, amiket a közszolgálati televízió ad kisebbségi műsorok címén, az, hogy heti huszonöt percben el van intézve a közszolgálatban a romakérdés, a németkérdés, a szerbkérdés, az nem old meg semmit fogalmazott egyikük. Ugyanakkor a másik interjúalany azt hangsúlyozta: ahol a kulcspozíciókban nem romák ülnek, ott nincs sok esély a helyzet javítására. Ugyanő egy erőteljesebb nyomásgyakorló képességgel rendelkező roma önszerveződésben és egy eltökéltebb kormányzati politikában látta a garanciáját annak, hogy e kép megváltozzon: a média * Idézet Kemény-Janky: évi cigány felmérésről című műből 19

20 és a roma kisebbség viszonyában az amerikai mintát kellene követni: ott normákkal kötelezték a médiát, hogy milyen arányban kell megjeleníteni színes bőrűeket. Amerikában ebbe a kérdésbe kőkeményen belenyúlt az állam, mondhatni cenzúrázott, ezt ugyan általában egy demokráciában nem lehet, de a megoldáshoz szükséges. [ ] Egyezségre kell kényszeríteni a médiát a roma kisebbséggel. Átfogó médiastratégiára van szükség, médiamixekkel és normatívákkal. A rendszerváltás óta eltelt években valamelyest csökkent az idegengyűlölet, ezt a legjobban 2000-ben végzett felmérés mutatja. Ennek során a szakemberek arra voltak kíváncsiak, hogy hogyan fogadná a közönség egy roma karakter megjelenését a szórakoztató műsorban. A táblázat a kérdésre adott válaszok demográfiai jellemzők szerinti megoszlását mutatja: Legyen-e cigányokról szó? Demográfiai jellemzők szerint ( N=500) Nem Kor Iskolai végzettség Település típusa Férfi Nő Alap Közép Felső Budapest Város Község Összesen Igen 46% 41% 41% 49% 46% 33% 37% 52% 63% 44% 42% 43% 43% Igen, de csak a rendesekről 31% 43% 34% 28% 41% 56% 46% 22% 19% 29% 37% 42% 37% Ne 23% 16% 25% 24% 14% 11% 18% 26% 18% 27% 21% 14% 20% 6. Táblázat: Bernáth Gábor- Messing Vera: Roma szereplő a Barátok köztben Ez alapján elmondható, hogy az a feltevés, miszerint a roma tematika a televíziók szórakoztató műsoraiban jelentős nézőveszteséggel járna, megdőlt. Jól látható, hogy a megkérdezettek egy ötöde adott nemleges választ. A válaszok függetlenek attól, hogy a megkérdezett nézi-e a sorozatot. A táblázatból az is kiderül, hogy a fiatalok aránya a legmagasabb, akik kategorikusan elutasították roma témák szerepeltetését a műsorokban. A középkorúak között a legmagasabb azoknak az aránya, akik egyértelmű támogatója a roma témáknak. Az is kitűnik, hogy az iskolázottság szintje is nagyban befolyásolta az egyértelmű támogatók arányát, minél magasabban iskolázott, annál nagyobb az arány. 20

21 A település szerint pedig a Budapesten élők között magasabb volt a kategorikusan elutasítók aránya, mint a községekben. Szerepeljenek-e romák? Demográfiai jellemzők szerint Nem Kor Iskolai végzettség Település típusa Férfi Nő Alap Közép Felső Budapest Város Község Összesen Igen 36% 30% 33% 37% 35% 23% 27% 41% 51% 41% 30% 31% 33% Igen, de csak a rendesekről 41% 45% 37% 37% 46% 61% 49% 33% 30% 38% 44% 45% 43% Ne 23% 25% 29% 26% 22% 16% 24% 26% 19% 21% 26% 24% 24% 7. Táblázat: Bernáth Gábor- Messing Vera: Roma szereplő a Barátok köztben A véleménykülönbségek nem sokban térnek el az előző táblázattól. A legelutasítóbbak a fiatalok, az alacsonyabb iskolai végzettségűek, és a Budapesti lakosok. Az RTL Klub Barátok közt című sorozatában 2000-ben megjelent roma karakter a jelek szerint utólag a romák szerepeltetésétől való félelem megalapozatlanságát bizonyította. A sorozatban élesen merült fel a többségi diszkrimináció és előítéletek kérdése. Mindeközben a többségi közönség sem pártolt el ennek hatására a sorozattól. Barátok közt A sorozat egy nevelőintézetben felnőtt baráti társaságról és az általuk indított vállalkozásról szól. A társaság egyik tagja egy jogász, név szerint Nóra, aki munkájával kivívta a csapat megbecsülését. Nóra egy idő után érdeklődni kezd származása iránt. Apját bonyodalmas módon meg is találja, és ekkor derül ki, hogy édesapja roma származású, azaz Nóra maga is félig roma. Az ügyvédnőnek innen kezdve több részen át kell szembesülnie környezete romákkal szembeni előítéleteivel, indulataival. Egyik ügyfelének anyja (Magdika) például aki csodálattal nézett korábban a tehetséges jogászlányra, mikor megtudja, hogy fia egyik éjjel Nóránál aludt, lekurvázza, hiszen már csak ilyen a fajtája érvel. Hosszas unszolásra ugyan 21