KENÉZ HEKA ETELKA MESEORSZÁG

Átírás

1 KENÉZ HEKA ETELKA MESEORSZÁG Mese világ Világ mesék és versek

2 KENÉZ HEKA ETELKA MESEORSZÁG Mese világ Világ mesék és versek részben saját illusztrációival Felelős kiadó: Kenéz Heka Etelka Nyomdai munkák: Norma Nyomdász Kft. Hódmezővásárhely ISBN:

3 Előszó versben Mesevilág Világi mese Ott él minden ember szívében S a gondolatvilág avat! S, becsavarogja a Duna Kanyart Úgy jár a színes képzelet, mint a névtelen szelek! Vonulnak a gondolatok Hegyláncon át! Pilis és Börzsöny Völgyében Járja a szeleknek útját Éli a viharok Panaszos románcát. Nyalka Bércek-ördög hegyek az agyon vonulnak át És ezer fajta állatcsalád. S egy nap kinyitják a csodás lélekvár aranyvirágos kapuját és kipattan belőle a Mesevilág. Kenéz Heka Etelka

4 Pacsirta vers A dalos pacsirta a mezőn dalolgat. Nyuszi a fülét hegyezi, barázdában hallgat. Jön a vadász bácsi kétcsöves puskával. Nyuszi se nem lát, se nem hall, elbűvölte a dal. Felkiált a pacsirta: bújj el a bokorba, mert ha meglát a vadász, agyonlő nyomban. A nyuszi a dolgot nem veszi tréfára. Elbújik a bokorba, így a vadász nem látja. 4 Kutya A házba kutya érkezett a hátsó udvarba, se színű foltos, kajla. Esőben, sárban vérzett, megszúrta a lábát a kerti drót aljba. Hideg van nagyon ma. A kertet avar takarja. Körülszaglássza az összes bokrot. Egy tál meleg étel a gondolat. Meleg ól, puha ágy, kolbász: néki a mennyország lehet a házban, ahova a korcs kutya érkezett.

5 Rendetlen fiú Az asztalon csatatér, elfogyott a kenyér, megmaradt csak a héj. Csak híre van a cipónak. A hangyák rajta civódnak. Rendetlen fiú: mondta, a szava kutya horda Ez a vers a vezeklése, hogy rendetlenségét mindenki értse. Őszi est Sötét az est, ködös az idő, olyan mint a kéményseprő. Szalad a sün, a drága borús estben, félhomályban csipetnyi világosság az ég sarkában. Bujdos, mint menekvő ezernyi angyal szeplő. Falevelek hullnak. A varjak a földeken búzát lopnak. Csivitelnek a madarak, angyal szárnyon a szobánkba lopakodnak. 5

6 Lányka Szeplős a kislány orra, mint megérett boróka, mely lehullott a hóra. Vöröses rózsába nyílt a leányka arca, fénylik a szeme bogara. Orcáján sok a szeplő, olyan mint a mazsolaszőlő. A pók Szép színű pók, édes színű móka, ravasz hálója, a bogarakat tőrbecsalja, nyálával fon, láncol, s közben körbe táncol! 6 Pók világ A fákon virág. Reá reggel az ég harmatot szitál. Ebből lesz az illatvilág. Alatta egy nyálra-nyálat rakó pók Ebből szövi hálóját, középen alussza álmát.

7 Szép Kató Szép a Kató. Szeme csoda kék, arca fénylő hó, szíve mint a jég. Ki látott már ilyen fiatal telet? Havat hullámzó kemény jeget? Mégis a kék szemekbe könnyek fénylenek! A fa A fák télen és nyáron egy helyben állnak, fejüknél a napsugár jár, lábuknál a csendes álom. Ki tudja hányszor bújnak át a tüzes, ördögi halálon! Gyümölcsük tele ízzel, s a földre esnek. Derekukra gyűrűk nőnek. Aranyszínű levelük behódol az ősznek. 7

8 Ősz A kertben sétálok. Látom már rég alszanak a virágok. Álmaikban simogatom őket. Arcuk a sárba lehull Tudom, hogy ősz lesz! A madár Este van az ablakomban madár a testét könnyedén rajt meghúzza! Gubbaszt az árva! Kezemben csillog egy tolla Ha éhes az ablakon zörget, kiteszek valamit én, a bő zsákmányban keresgél. Gyorsan megeszi amit eléje letettél! 8

9 Aranka Volt a falunak egy bolondja, úgy hívták, hogy Aranka Kalapba járt, pirosra kente arcát. A gyerekek mindig kővel dobálták. Kinn ült a téren, ott fésülte haját, Abból gombolyított egy nagy kóclabdát! A nap A nap sugara ott ül a meleg nyárnak zöld árkain. Beleszól mindig a tavaszba, őszbe, és reádől örökké az ember életére. 9

10 Farkaskölyök Farkaskölyök, kicsi farkas gyerek. Szagot keres és vezető kezet. Mindig éhes, napok óta nem evett. Nem kap erőt, nem kap eledelt, nem kap szeretetet. Anyja meghalt, nincs ki védje ha hó fedi a gyepet. Az erdőbe besüt a csillagok fénye, az égnek költeménye, világít, de meleget nem ád. A koldulótól várja a kölyök a vacsorát. Ő még kicsi, és már éhezik szegény, a kolduláshoz is túl szerény! Fa Megvakult a fa, mert hull a lombja, s kiált a kertben: ó, virradat kérlek ne ejts el engem! Ne kelljen a bánatom mindig rejtegetnem! 10

11 Tavasz Jön a tavasz! Virág, gyermek érzi már. Afrikából már ideszállt a gólyamadár. Előbb-utóbb a hideg szél véget ér. Lenge ruhában játszani lehet majd könnyedén! A róka Róka koma költeményében vadkacsa az ékezet, már rég nem étkezett. Felkutatta a bokrokat. Csak az evés a gondolat. Szemében töretlen remény. A föld még nem kemény, kiás egy nagy lyukat és a faluba vágtat, szájában hoz lopott tyúkokat. Elássa őket a kivájt gödörbe, így jut néki eledel télire! A nyulat, vadkacsát kergeti egész évben az erdőben. 11

12 Téli utazás Volt egyszer egy ország, ahol az idő megállt. A falvak térdig süppedtek a télbe. A jó borok ott rejteztek a szőlő gyökerébe. A kenyér lassan sült a házi kemencében. A kuckóba hatalmas kandúr ült. Az új bor álmából fölébredt az ember erejében. A fenyőfa alatt betlehemi csillag. Linzer sütemény illata. Hívogató hegyek, rónák, kiterjedt téli pusztaság. Ez az az ország, ahol az idő megállt! 12

13 Balázsjárás Dunántúlon szokás a Balázsjárás. Maskarában sok diák, gyermek beöltözve, így szokás. Fejükön papírsüveg, kezükben nyárs. Így kezdődik a házalás. A nyársra a gazdától kapják a szalonnát, kolbászt. A diákok oldalán kard, s a Szent Balázs szelleme a betegségtől megvéd majd! A török és a kakas A törökök imádkoznak. A magyaroktól kakast loptak. Adjál magot, török szultán Kukurikú, kukurikú A szemétdombon állok Nincsen földem Nem szántok Nincsen kapám Nem kapálok Nem is kotkodálok A kakasülőn alszom és állok Ott ügyelek a tyúkokra Kukorékolhatok hajnaltól a nap alkonyatáig. 13

14 Palika és Marika Üdvözöllek Palika! A csodába mit csinálsz? Építek egy kalitkát, Cifra fajta, ritkát. Teszek bele papagájt, tarka tollú madarat. Majd meghallod, néked énekelnek hajnaltól egész nap! Örömömben nem találok szavakat! Péter barát Péter barát mit csinálsz? Furulyát faragok. Kifúrok egy fadarabot, legyen nagy lyuk rajta, mint a tehén sajtja Had szóljon a nóta rajta messze a hegyaljba. 14

15 Kovácsoló Jancsi Mit kalapász Jancsi? Csinálok én meglásd, vasból erős rácsot. Fölé teszek bográcsot Törpét, pontyot fognak a halászok Halpaprikást főznek majd a leányok. A Hold Ide-oda lesett a Hold az este Búza közé ért éjfélre Nem tér vissza az égre reggelre Pihen inkább a búzakévékben Majd visszatér újra estére. 15

16 A gólya Gilice gólya Fehér és fekete a tolla Mocsárba tapos Hosszú csőre elnyel mindent: Kukacot, békát, tücsköt, bogarat, apró fajta halakat Kéményen fészkel, vagy a villanypóznán Eteti a kicsiket reggel, este, délután. A magasban őszkor elszáll. A pacsirta A pacsirta dalol Hangja zengő Lüktet tőle a réten a levegő Sopánkodik, ide-oda repdes Énekli mindig: Óh mily rettenetes lám, a kökénybokor alján egyedül aludni, virrasztani, pedig ám néz rám a csillag óceán. 16

17 Pistike Mindent össze szegelek Nyírom folyton a zöld gyepet Kápráznak a virágszemek, s figyelnek a tyúk szemek Görbebotot faragok, garaboncos darabot. Madárijesztő Madár kérdi a madártól: Nem tudod ki ez? Varjúkat rémít, röpít az égig, Verebet ijeszt Több szőlő így lesz. Nem látod Sára? Karó a lába, két szeme kába Áll ott magába Nem is hiába Les a madárra Vigyáz a búzára, gabonára, mákra A gazda a falábút áldja. 17

18 A csirke Este van, alszik a kiscsibe már A csipogás is vele hál A tyúkanyó sem kotkodál A kuckóban szundikál Csak a kakast ösztökéli valami! Szárnyát veri, reggeledik odaki Kikiriki! Altatódal Egy anya kicsiny gyermekét rózsalugasban szülte. Felfogta a kisdedet piros rózsa levelére. Tündér Ilona csavarta fehér selyembe. Mézzel a méhecske etette. A csalogány énekkel altatta. A fecske szárnyával takarta. Piros legyen, mint a rózsa. Fehér legyen lelke, mint a kicsi tündér. Dolgos legyen, mint a méhecske. Fürge legyen, mint a fecske. 18

19 Bölcsődal Jöjjél álom, lepke szárnyon Annácskát kézen fogva egyfolytában azt susogja: Annácska a bölcsőjében jót aludjon, jót pihenjen, kipihenve korán keljen, ivóvízért kútra menjünk, jó anyánknak segítkezzünk. 19

20 Édeni mézfolyás Lehet nyár vagy tél Igen jó a vajas-mézes kenyér Olyan színű, mint a napsugár Kenyérre lehet kenni Gyönyörű arany sugár A méz színe, ha hagyod, tömören feléd ragyog Gyönyörűen villog A kanálból a szádba csurog Minden cseppjében izzik a nyár A virág pora csodálatosan a kicsi méhtől nyúlóvá vál Édes ragyogásban a mézes kenyér tündöklik a számban. 20 Farkasének Fúj a szél, hull a hó Se házunk nincs se takarónk Éhezik a kis fióka Sír a farkas anyó: Bármerre járunk, Eledelt a Földön sehol nem találunk Segíts ember rajtunk, hogy ne éhezzünk inkább a halál végezzen velünk.

21 Kicsi voltam Kicsi voltam A fantáziám szállott Ki álmában sárkányt látott Hétszer is elindult legyőzni a világot. Mentem, mendegéltem, mintha igaz se lenne, a kincs amit találtam befér a szemembe Elmaradt a csoda Mint gyermek nem tudtam bús se lenni, hogy életbe maradtam ezt kell kiheverni! Kirándulás Egy hátizsák büszke vállamon Az életem van benne Akarom, nem akarom, muszáj vállalnom Tudom mindennek nagy ára van Azt is tudom, hogy a neheze hátra van. 21

22 Húsvéti ünnep áldozattal Gyermekkorom reám ide lát Látom magamon a virágvasárnapot, az utcán a Golgotát, és látom a húsvéti bárányt, Jézust a keresztfán, vagy az áldozat gyermekkori levágott kis gidát, kit a házaknál húsvétra levágtak A késvillanások ma is bennem járnak Nagypénteket a szívemben érzem, ahogy a gyermekkorból a kis gidák reám haláluk előtt szomorúan visszanéznek. Esthomály Milyen is az esthomály? Ha a Nap leszáll Olyan az est, mint egy lusta, nagy madár Lomhán mindig az ablakomra száll Fekete felhő hulló tolla Csőre sárga, mint a Hold sarlója Messzire néz sötét szeme Sötét álmom egyike! 22

23 Pásztorok Göndör subában van a Balázs pénze Ködök ülnek a sötét égre Csillag csörög karácsonykor a pásztorok zsebében Csizmák fagyon kopognak, mint akkor, gyermekkorban régen, mikor behozták kis Jézust a betlehemben. Sajó kutya Nézi a kertben a szomszéd Sajó, amint sárga harisnyát visel a rigó Csillag a nyoma a friss havon Csodálkozik Sajó, hogy szárnya van, fényes, csillogó Elindult utána félve s boldogan, hogy meglelje hol a fészke, a Földön, vagy a magas égben A rigó érezte, hogy Sajó követte Elrepült, ki tudja hol van a fészke? A sárga harisnyást hosszan nézte, szeme követte, a Sajó egyedül maradt a kertben. 23

24 Papagáj Elaludt ketrecében a színes papagáj Felébredt, evett, ivott, újra szundított egy jó nagyot. Felriadt és nézte a gyöngyöző langyos vizet, a tálkában a kendermagot A tükörbe belelátott, s beleordított Meglátta tollászkodó önmagát, vagy egy másik papagájt? Kitárta a szárnyát Átölelte feje búbját Azon töprenghetett: jól meg kell fizetni a rácsos kalitkát. Fel kell áldozni az egyetlen szabadságát! 24

25 A páva büszke tánca Kertem alján les az alkony szivárványos, páva színű farkon A tánc toppantó sárga, bűvös lába térdig járja Hold ezüst sugárba gyönyörűen ringó rengő farktolla kék párát hullat a tóra Csípője hullámzó rózsa bokra megérett sárga csillagokat szórja a táj fölé a büszke tánca. Csillag Megélek én vízen, kenyéren Ha a végső utamat megérem nem ugrom ki az ablakon Ellakom egy csillagon Hulló csillagként a világtól eltávolodom. 25

26 Mikulásjárás Gyermekkoromban egyszer láttam őt Házunk előtt egy szán állt Ott ült a bakon, s benézett hozzám az ablakon Büszkén lépdelt sárga lova Ködöt habzott fehér patája Úgy járt a havon, mintha lépne fénylő csillagon Mindig csak este fele jött s eltűnt a ház mögött Vissza várom minden évben a gyermekkori hóesésben, a boldog piros gyermeklázban, melyben fénylőn nézünk a mikulásra. 26

27 Mikulás lesés Úgy döntöttem meglesem s elhatároztam nem fogom, mert nem merem Egy ideig még várok, majd barátok közé állok Minden ajtót bezártam Paplan alatt vártam Számoltam hatot, de nem kopogtatott Hiába mondja a szomszéd néni: Édes kicsi kincsem, mikulás nincsen! Hisz az ablakon ott a jel! Nem látta senki sem, onnan tudom, hogy lenni kell! 27

28 A pókháló Ég és Föld között aranyháló zsinórú köldökök Pókháló titkos ördögök Lebegő laza sugarak Szálait egy nagy vörös pókleány egymás után rakta Reggel óta nyálat nyálra ragaszta Így szövi spirál hálóját Közepébe várja mágikus méreg kibocsátással titkos áldozatát. Hol nem volt Egyszer volt, hol nem volt Én láttam meg, nem a Hold Nem is igaz Nem is álom Ha nem volt, hát kitalálom. 28

29 Csillag álom Éjszaka van Álmodom, hogy kinyitom az ablakom Felhőből a selyem paplanom Csillagból van arany gomb rajta Hold sugára oda varrta Istenem! Az eszem szalad Mi lesz ha a cérna elszakad? Minden gombja majd szétszalad Fut a csillag Keresd meg, ha álmodtam, csörgesd meg. Varjú bölcsesség Házukban áll egy diófa Varjúk teremnek rajta össze-vissza Nem a legjobb gyümölcs ez a hét fekete bölcs Hét éjen át hallgatott e hét fekete virág Titkuk burokban volt Majd ha előbb nem Tavasszal nyílni fog. 29

30 A Duna A Duna álmában csillagot virágzik, Napot iszik, Holdat vacsorázik Reggel az álma szétfut az égen, s a csillagokból pitypang nő a réten. Az idő Az Idő hatalma Rátör folyvást Erdőkre, városokra Rátörnek farkasokra, rókákra, sasokra Rátörnek a múló évek Fecskékre, rigókra Szállnak s összeverődnek s letarolnak mindent Az idő fattyai a korhadó évek s minket sem kímélnek! 30

31 Dédnagyapó meséi Kedves gyerekek! A múlt századból mesélek én most nektek. Tudjátok, amikor én még olyan kicsi voltam, mint most ti, hát rég volt! Nagyon nagy telek voltak. Annyi hó esett, hogy amikor az utcán elpucolták a havat az emberek olyan magasan tornyosult a hó, hogy nem lehetett az utca túlsó felére igazán átlátni. Csikorgó, havas hideg telek voltak ezek. De szép volt, akkor még kályhába fával fűtöttünk. Jöttek a disznóvágások, mikor ment egyik rokon a másikhoz. Egész télen ünnepeltünk. Jött a karácsony és a farsang. Futott a lovas szánkó velünk, csengőkkel. Egy hétre is elmentünk másik falvakba a rokonokhoz, farsangolni, fonóba járni. A férfiak az erdőben vadásztak. Hozták a finomabbnál finomabb húsokat haza. Luca napján (karácsony előtt van) búzát ültettünk egy-két tányérba. Ez volt a szokás. Karácsonyra 10 cm magas volt a zöld búza. A fenyőfa alá mi gyerekek egyedül készítettünk agyagból bárányokat és a kisjézusnak jászolt. A fenyőfa alatt dió volt és alma, kevés szaloncukor a fán. Még a cukrokat is mi állítottuk elő a szülőkkel, mert nem lehetett venni. Az- 31

32 előtt nem volt ennyi pénz, mint most, és a gyerekek játékokat találtak ki és csináltak. Mily nagy öröm is volt! Örültünk, hogy milyen ügyesek vagyunk. A szegénység is sokszor örömet okoz! 32

33 A fogoly és a nyúl A fogoly meg a nyúl nyugalomban, békében éltek az erdőszélen egymás mellett. Egyszer a nyúl addig bolyongott a távoli mezőkön, míg eltévedt. Üldözőbe vették a kutyák. A nagy veszély láttán nyakába szedte a lábát és szaladt, csak úgy porzott utána a mező. A legnagyobb kutya meg utána. Már úgy látszott, hogy beéri. Akkor a nyúl eltűnt a bozótba. A kutya tovább rohant és szimatolva kereste, elindult visszafele. Addig szimatolt, míg rá nem akadt a nyúlra. Rávetette magát, de a nyúlnak végső erejét bevetve sikerült kicsúszni a kutya szájából. Mire a kutya észbekapott ő már hatalmas iramba vágtatott az erdő felé és eltűnt a magas fűbe. Fájós lábbal, kimerülten tért haza a vackába. Így akadt rá a fogoly, aki mindjárt gúnyolni kezdte: Na nyuszi komám, mire valók azok a híres lábak? A kutyák alaposan megtépáztak. Látod az én szárnyaim engem mindig megmentenek ha veszély van. Addig gúnyolódott a nyúllal, míg csak le nem csapott rá egy vérszomjas héja. Felszállt vele a magasba. Ott végképp elment a kedve a fogolynak a gúnyolódástól. 33

34 A kislányok és a libák Egy asszonynak volt két szép kislánya valahol a meleg Afrikában; és még négy fiúgyermeke, férje. Nagy család volt. Mindenki dolgozott a családban. A fiúk a lovakat pucolták, etették, és megtanultak lovat nyergelni. Édesapjuk tanította őket és a nagynénike. Volt egy oroszlánjuk is. Megszelídítették és boldogan állta, ha a legkisebbik fiú simogatta vagy megcibálta. A két szép kislány a libákat úsztatta a patakban és etették őket a tenyerükből. Úgy megszerették a libák a lányokat, hogy engedték magukat dajkálni. A Nap is boldogan mosolygott a patakra. A fű és a virág szebb volt, mint általában. 34

35 Az oroszlán előtt a libák ott sétáltak és nem bántotta őket. Tudjátok miért nem volt az oroszlán haragos? Mert érezte, hogy itt a fák, fű, virág, ember, állat mind szeretetben élt. Ezt még az oroszlán is tudta és betartotta a szeretet szabályait. No, aztán ne is mondjam, hogy a magas hegy szikla szelleme is mosolygott a fénylő Napba, a boldog családra. Ő itt a természet ölén az édenkertet látta! Nehéz a kedvekben járni Elhatározta a molnár, hogy a városba megy és eladja a szamarát. Hogy el ne fáradjon a szamár, és virgonc legyen a vásárban, a molnár meg a fia a szamarat a vállukra vették. Így ballagtak szuszogva, nyögve a súlyos teher alatt. Találkoztak egy vándorral. Amint megpillantotta őket, teleszájal nevetni kezdett: ugyan kinek jutott eszébe ez a szamár ötlet? Kínozni a szegény jószágot ti meg nyögtök alatta! Még ilyet se láttam! A molnár így szólt magába: igaza van, minek cipekedünk vele? Azzal ráültette fiát a szamárra és mentek tovább. Hamarosan találkoztak egy másik vándorral. Már messziről mennydörögte: nem szégyelled te gyerek, hogy apád gyalogol öregen, te meg ott feszelegsz a szamáron! Igaza van, mondta a molnár és ő ült most a szamárra. 35

36 Találkoztak útközben egy lánnyal és megesett a szíve a fiún, hogy apja ül a számáron ő meg szegény, gyalogol. Igaza van, ismerte el a molnár. Hát mellé ültette a fiút is. Jött szembe egy ember, aki jól lehordta őket, hogy kínozzák a gyenge állatot, alig húzza már a lábát, szégyelljék magukat! Most már csak békén hagynak az emberek, mondta a molnár és gyalogoltak a szamár mögött mindketten. Korai volt az öröm. Alig haladtak kicsit, máris csúfondáros szavak ütötték meg a fülüket. Egy újabb vándor méltatlankodott: jól látnak szemeim, vagy csalóka látomás csupán? Egy szamarat látok vajon, vagy talán hármat? Akár mint van is a valódi bizonyára jót nevet magában: milyen bolond kísérőkre akadt! Nyugodtan baktatnak a szamár mellett a porba, holott kényelmesen vitethetnék magukat. A molnár erre aztán dühbe gurult, szidta valamenynyi tanácsadóját és önmagát. Tehetek bármit, mindenkinek úgy sem tudok kedvében járni! Mostantól kezdve pedig úgy megyek, ahogy legjobbnak látom. Úgy is tett. A szamarat gyorsabb lépésre fogta, egyre noszogatta, irány a város. Oda is értek fiastul, szamarastul! 36

37 A két vadgalamb Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy hegyi paraszt. Nagyon sokat kellett neki dolgozni, hogy megéljen, mert a hegyháton kevés a termőföld. Minden kődarabot összeszedet a földről, hogy azt is megmunkálja. Volt egy darab legelője, egy pár birkát nevelt rajta és egy szép kis erdő a ház mögött. Volt az erdőben sok fajta madár. Csiripeltek, keresték a magokat, kukacokat élelemnek. Azonban volt két vadgalamb, akik állandóan berepültek a paraszt udvarába. Oda jártak a kútra vizet inni és ott nagyon jól érezték magukat. A gazda egyedül élt, nem voltak szomszédok sem a közelbe, így ő is örült a két galambnak. Gyönyörűen turbékoltak, a gazda meg is tapsolta őket. Közben etette őket, amit ő evett, abból mindig nekik is szórt az udvarba. Olyan kecsesen mozogtak: elgondolta a gazda, hogy mi lenne, ha megtanítaná őket különböző mozgásokra. Fogta magát kihúzott az udvaron egy zsineget és a galambokat föltessékelte rá. Azok meg megtanultak rajta szaladni, egy lábon állni, bukfencezni. Egy szóval cirkuszi mutatványokat csináltak. A végén a gazda feltett valami tánczenét a gramofonra pörögtek, táncoltak rá a galambok, és a gaza is jót mulatott velük. Az erdőből az összes madár odasereglett és a kerítésről, fákról nézték a mutatványt. 37

38 Mindenki boldog volt. Boldog lehet az ember a hegyháton is, nem kell elvándorolni a városba, vagy keresni a nagyvilágban a boldogságot. 38

39 A katicabogár és a kertész Egyszer valahol élt egy fiatal kertész, aki igen szorgalmas volt. Szép zöldségültetvényei voltak, tisztán megkapálva tartotta őket. Egy napon arra lett figyelmes, hogy a kertjébe repült jó pár katicabogár. Szépek voltak, tetszettek neki. Aztán megdöbbenve látta, hogy egyenest a növényekre repülnek és elkezdenek falatozni. Nagyon dühbe gurult a kertész, hogy majd tönkreteszik az ültetvényeket, fákat, virágokat. Fogta magát és szépen agyonnyomta a katicabogarakat. Aztán jött egy új csapat bogár és újra elkezdtek lakmározni. Volt köztük egy nagyobb bogár. Olyannak tűnt, mint egy csapatvezető. Jött a kertbe a kertész és meglátta, mint lakomáznak a bogarak. Indult, hogy megsemmisíti őket. Ekkor megszólalt a vezető katicabogár: miért csinálod ezt kertész barátom: Nekünk csak hálás lehetsz! Már épp elegem van, a levéltetveket nem győzöm kiirtani még akkor ti is iderepültök pusztítani? Ó de naiv vagy kertész barátom, szólt a katicabogár. Nem figyeled, hogy mi csak a levéltetveket esz- 39

40 szük, az a mi ínyenc falatunk! Mi neked dolgozunk, segítünk és te ilyen hálátlan vagy, kiirtasz minket a kertedből! Nagyon elszégyellte magát a kertész és megköszönte a bogaraknak a segítséget és elnézést kért, hogy eddig elpusztította őket. Hát, mondta magában, a jövőben előbb meggyőződök mindenről, és aztán cselekszem. Így is lett! A gyáva nyulak Rossz idő járt a nyulak nemzetségére. Nem múlt el egy nap, hogy az emberek ne üldözték volna őket, és ne küldtek volna sűrű sörétzáport a bundájukba. Számtalan kutya hajkurászta őket, ha a vadász eltévesztette a célt, a kutyája befejezte. Nagy volt a riadalom, ijedtség a nyulak között. Bánatosan lógatták fejüket és nem tudták, mi tévők legyenek. Minden bozótrezdülés a vesztüket hozza, úgy érezték. 40

41 Nincs mentség. Öljük a vízbe magunkat óbégatták a nyulak. Micsoda szörnyű élet ez? Mi vagyunk a földkerekségen a legszerencsétlenebbek az állatok közt! Összedugták a fejüket, hogy valahányan beugranak a halastóba, és véget vetnek az örökös rettegésüknek. Egyik reggel felkerekedtek és elindultak a halastóhoz. Már egész közel voltak a tóhoz, hallották a békák brekegését. Egyszerre megszűnt a brekegés. A nyulak dobogásától megijedtek és mind a vízbe ugráltak. Ekkor a nyulak sorban hangos kacagásba törtek ki. Ki gondolta volna, hogy még tőlünk is vannak ijedősebb lények? Emelt fővel büszkélkedtek, hogy nem ők a világon a leggyávábbak. Vannak, akik még tőlük is félnek. Akkor meg miért kéne itt hagyni ezt a szép világot? Nem is hagyták, kitartottak. Jól tették! 41

42 A béka és a patkány A béka nekivágott a mocsárnak. Amint békésben úszkált megpillantotta a patkányt a nádasban. Jóllakottan heverészett a napon és boldogan hunyorgott. A béka odaúszott hozzá, illedelmesen köszönt és érdeklődött a hogyléte felől. Beszélgetésbe elegyedtek. Egyszer csak azt mondja a béka a patkánynak: gyere hozzám vendégségbe, legalább megkóstolod a főztömet! Megyek biz én! mondta a patkány. A béka elég húsos, nem is lenne rossz falat. Útrakeltek. Elől úszott a béka, utána a patkány. A víz csendes volt, semmi nesz nem volt hallható. Fele útnál a patkány elfáradt, szuszogott és panaszkodott: Lassabban béka koma, nem bírlak követni! Segíthetek rajtad, mondta a béka és letört egy nádszálat, odakötötte a patkány lábához. A béka húz- 42

43 ta a patkányt. Milyen kövér gondolta a béka, egy ideig nem lesz gondom húsra. Alig hogy kigondolta, zsupsz a víz alá merült és húzta maga után a patkányt is. Ki fogysz te patkány a szuszból hamarosan! Látta a patkány, hogy baj van. Próbált menekülni, de a víz csak gyűlt körülötte. Ekkor a kék égről, mint a villám csapott le egy kánya. Elcsípte a békát a patkánnyal együtt és szállt velük föl a fészkébe. A dupla falat nem lesz megvetendő! gondolta magában a kánya. Bezzeg sem a béka, sem a patkány nem mosolygott már a bajsza alatt. Nem csapnak be többé senkit. Nem mindig édes a bosszú Nagyon régen történt. Még lovak nem közlekedtek a városokban, nem húzták a nehéz kocsikat, nem szolgálták még az embert, hanem szabadon nyargalásztak a sztyeppéken és a vadonban, ahol igazi jó soruk volt. Bizony jó ideje már ennek! Abban az időben haragudott a ló a szarvasra, mert az gyorsabb volt nála, versenyt szaladt a széllel, nekiiramodott, már el is tűnt a messzeségbe. A ló irigyelte a gyorsaságát. Sokat töprengett, törte a nagy fejét, hogyan járjon túl az eszén. 43

44 Egy napon elindult a faluba, hogy panaszt tegyen az embernél, és a segítségét kérje. Az ember szívesen segített. Megnyergelte a lovat, vágtára fogta, és űzőbe vette a szarvast, mintha a széllel akarna versenyre kelni. Vágtattak úttalan utakon, hogy csak úgy szórta a szikrát a ló patája. A szarvast kifárasztották, és az ember végül elejtette. Most már elégedett volt a ló, nem győzött hálálkodni az embernek. Hanem, amikor haza akart térni a vadonba diadalmasan az ember rövidre fogta a kantárszárat: mit nem, dehogy engedlek! Rájöttem, hogy milyen hasznomra lehetsz. Várnak a vadászatok, kiruccanások. Nálam jó sorod lesz, meleg istállót építek neked. Hiába búsult a ló, kénytelen volt tűrni, hogy bekössék az istállóba. Azt tapasztalta, hogy nem minden bosszú édes. 44

45 Az öntelt szúnyog és az oroszlán A vadon hűvösében pihen az oroszlán, az állatok királya. Honnan, honnan nem megjelent a szúnyog. Zümm, zümm zümmögött az oroszlán feje fölött. Az oroszlán békésen hallgatta a szúnyog zümmögését egy ideig, aztán hirtelen felugrott és hatalmasat bődült, mint a mennydörgés moraja. Ejnye te haszontalan, hogy merészeled zavarni a nyugalmamat? El innen te tolakodó szúnyog! Se látni, se hallani nem akarlak többé. Ezzel csapkodni kezdett a mancsával, de a szúnyog nem várta meg, odébb repült és ott zümmögött, majd újra visszatért. Az oroszlán még meg se nyugodott már ott ült az arcán a szúnyog. Harcias kedvében csipdeste itt-ott az orrát, fülét. Az oroszlán meg csak úgy bömbölt, hogy visszhangzott tőle a vadon. Ki a tolakodó szemtelen? kérdi a szúnyog. Ki? Ki? Ahány szó annyi jó nagy csípés. Az oroszlán ott fetrengett a földön fájdalmában, bedagadt a pofája, szeme, lába, legyengült lázába. A szúnyog diadalmasan röpködött minden állat feje fölött és a fülükbe dongta: legyőztem az oroszlánt, én a szúnyog! Ki meri megtenni vele, csak én, a szúnyog, zümm, zümm. 45

46 Csak a róka szólt: igaza van a szúnyognak! Legyőzte az oroszlánt. Itt látszik, hogy a legparányibb ellenség is veszedelmes lehet. A szúnyog meg újságolta fűnek-fának a diadalát, míg bele nem gabalyodott hosszú lábával egy pókhálóba. Az végül a nyakára tekeredett és hiába óbégatott, zümmögött, hogy segítség! a sorsa meg volt pecsételve. Az oroszlánt legyőzte, de elegendő volt egy kicsi pókháló, hogy a vesztét okozza. A dühös róka és a gólya Egyszer a róka vendégségbe hívta a gólyát. A gólya nyomban el is fogadta a meghívást. Micsoda megtiszteltetés számomra: üdvözölte nyájasan a róka. A gólya türelmesen várakozott, már ábrándozott a finom lakomáról. A róka sekély tányérokat rakott az asztalra finom levessel és sunyi mosollyal kínálta a gólyát: lássál csak hozzá, jó étvágyat gólya koma! Hogyan egyek én ebből a tányérból? A hosszú csőrömmel semmiképp sem boldogulok! Csak láss hozzá, nehogy kihűljön a leves! mondta a róka. A róka végig ette a menüt, a tányért is kinyalta. A 46

47 gólya meg dühében elviharzott köszönés nélkül. A róka utána szólt: máskor éhesen gyere, hogy kedvedre jóllakj nálam! Gondolt egyet a gólya és írt a rókának levelet. Kedves Róka koma! Ezennel meghívlak hozzám egy kiadós lakomára. Jöttödnek előre örülök. A róka elhatározta, hogy szívesen elmegy, hisz a gólya szereti az ínyenc falatokat, biztosan kitesz magáért! Három nap koplalt, negyedik nap elindult a gólyához. Foglalj helyet, azonnal tálalok mondta a gólya. Hosszú nyakú kancsókban hozta a levest hússal. Egyél csak komám! mondta a rókának. De hát, hogy egyek ilyen szűk kancsóból? Könnyű neked, a csőröddel beleférsz! felelte a róka. A gólya csak nyelte a békacombokat, a róka pedig dühében elrohant. Ejnye hát alig ettél róka koma, nem vagy tán beteg? Jót nevetett a gólya és még sokáig emlegette miképp adta vissza a kölcsönt a ravaszdi komának. Azt hitte a róka, hogy ő a legcsalafintább a világon. 47

48 48 A bölcs apó Élt egyszer egy öregember. Túl volt már a nyolcvanon, de még mindig dolgozott. Nem is gondolt a halálra. A ház környékét körbeültette fiatal gyümölcsfákkal (cseresznyével, körtével, almával, szilvával, barackkal). Már előre örült a tavasznak, amikor majd virágba borulnak a fák. Egyszer amint így magában szorgoskodik arra ment három fiatal legényke. Nicsak, apó! szólt az egyik, maga még fákat ültet? Csodálom, hogy van még kedve! Minek ez már kendnek? Mi haszna lesz belőle kérdezte a másik, hiszen száz évig kéne élnie, hogy megérje az első termést? Felesleges a munkája tette hozzá a harmadik, hisz addig úgy sem él kend, hogy megkóstoljon csak egyetlen szem cseresznyét, almát, körtét! Az apóka nyugodtan végighallgatta az ifjakat, aztán fölegyenesedett és csak annyit mondott: igaz, én nem érem meg a gyümölcsét ízlelni, de ha én nem majd az unokáim bizonyára megérik. Már is látom, milyen terebélyesek lesznek, és ágaik közt fütyülnek a madarak. Magam előtt látom, és boldog vagyok, ha arra gondolok, hogy árnyékukban az unokáim pihennek majd.

49 Az oroszlán és az egér Egy napon az oroszlán fáradtan pihent a hűs barlangjában. Nagyon elcsigázta a vadászat, így hát hamarosan elszunnyadt. Váratlanul megjelentek az egerek és vidáman hancúroztak az oroszlán körül. Egyszer csak véletlenül egyikük hozzáért az alvó oroszlánhoz, mire az felriadt, és elkapta a szerencsétlen kis egeret. A többiek úgy szétrebbentek mintha valaki közéjük lőtt volna. A kis egér igencsak szűkölt az oroszlán karmai közt. Ne haragudj hatalmas oroszlán, de hogy akartalak én téged felébreszteni! Kérlek, engedj utamra! Mit ér neked egy gyenge kis egér, amikor szarvasokra, birkákra vadászol? Mihez kezdesz velem? Addig-addig könyörgött a kisegér, míg a végén kiengesztelte az oroszlánt. Végül is igazad van mormogta lehunyt szemmel. Futni hagyta az egeret ő meg aludt tovább. Az egér megköszönte és villámgyorsan eliszkolt. Nem sokkal később az oroszlán a vadászok hálójába került. Dühösen hadakozott, hatalmas ordításba kezdett. Ekkor megjelent a kis egér és látta mi történt. Szemügyre vette a hálót, és nagy buzgón elkezdte rágni. Most az oroszlánon volt a sor, hogy köszönetet mondjon a kis egérnek, akin nem rég megkönyörült. 49