KOMMENTÁR TARTALOM ENERGIA, POLITIKA Szemerkényi Réka: Energiaválság, energiapolitika Egy dilemma történeti gyökerei 17 TRIANON

Átírás

1 kommentar_703.qxd 7/5/07 3:55 PM Page 1 KOMMENTÁR KÖZÖSSÉG HAGYOMÁNY SZABADSÁG TARTALOM Bódy Zsombor: Polgárság és polgárosodás fogalma Erdei Ferenc kettõstársadalom-koncepciójában és a társadalomtörténet-írásban 3 ENERGIA, POLITIKA Szemerkényi Réka: Energiaválság, energiapolitika Egy dilemma történeti gyökerei 17 TRIANON Kollai István Zahorán Csaba: Trianon a román és szlovák köztudatban 35 MAGYAR ALAKOK Filep Tamás Gusztáv: A jog hatalma a hatalom joga (Szüllõ Gézáról) 45 MÛHELY Camillo Ruini: Vállalkozás és keresztény humanizmus 59 William Coleman: Antiszemitizmus a közgazdaságtan-ellenességben évesen már ritkán vagyok mérges John Lukaccsal Ablonczy Balázs és Horkay Hörcher Ferenc beszélget 80 MESSZELÁTÓ Fedinec Csilla: Hatalmi játszmák Ukrajnában Másfél évtized mérlege 90 RE:CENSOR Mike Károly: Állandó dolgok A Modern Age 104

2 kommentar_703.qxd 7/5/07 3:55 PM Page 2 K O M M E N T Á R T A R T A L O M SZEMLE Ötvös István: Az értelmezhetõség határai avagy az Ujszászy-feljegyzések 114 Szabó Máté: Mikor ünnepeljük a 68-as diáklázadásokat? 118 Lagzi Gábor: Az erdei testvérek A Hadtörténeti Múzeum kiállítása az közötti, szovjetek elleni litván ellenállásról 125 Számunk illusztrációi A Selmecbányaiak Egyesületének jegyzõkönyve ( ) címû kéziratos dokumentumból származnak. Köszönjük Jáky Mária és Németh Ferenc segítségét. Lapunk megjelenését a Nemzeti Kulturális Alap támogatja KOMMENTÁR kéthavonta megjelenõ közéleti és kulturális folyóirat Szerkeszti a szerkesztõbizottság: Ablonczy Balázs (fõszerkesztõ), Czibere Károly, Hatos Pál, Ötvös István, L. Simon László Fõmunkatárs: Pesti Sándor és Benkõ Levente Csongor Olvasószerkesztõ: Csillag István Kiadja a Kommentár Alapítvány (1364 Budapest, Pf.: 78.) titkarsag@kommentar.info.hu Szerkesztõségi titkár: Dömötör Csaba Kéziratokat nem õrzünk meg és nem küldünk vissza. Lapterv: Artinpress Tördelés: Syrena Bt. Nyomdai elõállítás: Kapitális Nyomda, 4002 Debrecen, Balmazújvárosi út 14. A lap megvásárolható a Lapker Rt. elárusítóhelyein. Elõfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Hírlap Üzletága VIII. kerület Budapest, Orczy tér 1. Elõfizethetõ postán, kézbesítõnél, ben: hirlapelofizetes@posta.hu, faxon: (06-1) ISSN

3 kommentar_703.qxd 7/5/07 3:55 PM Page 3 K O M M E N T Á R Bódy Zsombor POLGÁRSÁG ÉS POLGÁROSODÁS FOGALMA Erdei Ferenc kettõstársadalom-koncepciójában és a társadalomtörténet-írásban Rövid historiográfiai áttekintés Ha viszont máshonnan nézem az életemet, újabban vannak zavaros gondolataim. Nem értem például felmenõimet, miért azonosultak a fejlõdés fõ vonalát gyakran akadályozó magyar nacionalizmussal. [ ] szeretném megérteni, hogy felmenõim milyen mértékben azonosultak a»nem, nem soha«jelszavával. [ ] Apai nagyapám a bismarcki gondolat jegyében a magyar egészségügyi és nyugdíjbiztosítási rendszer (az OTI) egyik megteremtõje volt, az õ vállalata építette az Operaházat, a Monarchia sok-sok vasútállomását és városházát egészen Lembergig. Nagyapám volt a legnagyobb magyar szabadkõmûves páholy vezetõje, és apám is az õ útját járta. [ ] az egész család ún. Horthy-mentességet kapott a zsidótörvények alól. Apám a Szálasi-puccs után, amikor a mentesség érvényét vesztette, se akart lelépni. [ ] azt mondta, hogy õ egész életében a jogot követte, most nem fog Szálasi miatt szembekerülni önmagával. [ ] meglátogattam apai nagybátyámat az egyik újlipótvárosi védett házban, aki elmondta, szégyelli magát, hogy a magyar királyság fõvárosában svájciak védelmében kell meghúzódnia. Ezeket a tényeket szeretném összhangba hozni a fejemben azzal, hogy felmenõimrõl azt vélem tudni, hogy konzekvensen támogatták a magyar, demokratikus, liberális, kapitalista fejlõdést. Vajon a magyar királyság iránti lojalitás, ami az említett nagybáty szavaiból kitetszik, és a magyar nacionalizmus támogatása miért ütköznek a magyar, demokratikus, liberális, kapitalista fejlõdés támogatásával az interjúalany szerint? Az idézet az 1990-es évek végérõl származik, egy idõs magyar értelmiségivel (a rendszerváltás után politikussal) készített interjúból. Úgy gondolom, az a nem-értés, amellyel õ tekint saját nagypolgársághoz tartozó felmenõire, a szélesebb közgondolkodást is jellemzi a 20. század elsõ felének magyar polgárságával kapcsolatban. Nem célom, nem is lehetne az egy történeti elemzésben sem, hogy az egyébként valóban tiszteletre méltó egyéniségû interjúalany gondolkodását kritizáljam, ezért nem is adom meg a szöveg forrását. Csupán az idézet által megfogalmazott nemértést szeretném kiindulópontnak felhasználni a következõ rövid írásban. Miért nem érthetjük e polgárság konkrét magatartását a 20. század elsõ felének magyar társadalmáról formált, a nyilvánosságban ismételten felmerülõ, sokszor publicisz- 3

4 kommentar_703.qxd 7/5/07 3:55 PM Page 4 K O M M E N T Á R tikus alapokon álló kép alapján? E kérdésre keresve a választ, a témával kapcsolatos diskurzus egyik alapszövegét, Erdei Ferencnek a két háború közötti magyar társadalomról szóló írását szeretném elemezni, amelynek megállapításai sematizálódva és transzformálódva úgy vannak ma jelen a kérdésrõl folyó diskurzusban, hogy az eredeti szöveget már nem is olvassa/idézi senki, legföljebb mint evidenciára utalnak rá. 1 A honi társadalomtörténet historiográfiájának elemzõje szerint Erdeinek a történeti-nemzeti és a polgári társadalom szembenállását rögzítõ szövege olyan ritka opusz, amely mint társadalomtörténeti igénnyel írott szellemi termék marxi szóhasználattal élve anyagi erõvé vált. 2 A szöveg tehát centrális jelentõségû a 20. század elsõ felének magyar társadalmáról formált képben, ugyanakkor ha a megjelenés idején lényegében kritikátlan volt is a recepció, azóta született néhány kritikus elemzõ írás Erdei munkájáról. Elõször ezeket fogjuk áttekinteni, hogy azután magához Erdei eredeti szövegéhez forduljunk, végül pedig az újabb társadalomtörténet-írás e kérdéshez kapcsolódó eredményeit futjuk át röviden. Erdei-értelmezések Talán az elsõ elemzõ írás Nagy J. Endre munkája. Õ úgy látja, Erdei szövege ideológiai-politikai szempontok által áthatott munka, ahol az elemzést erõteljesen befolyásolják Erdei politikusi döntései. 3 Erdei szövegének fogalmi magvát másokhoz hasonlóan Nagy osztályhelyzet és társadalmi pozíció megkülönböztetésében látja. Elõbbit marxi értelemben tõke birtoklása vagy nem birtoklása, tehát a tõkés- vagy bérmunkáslét határozza meg. Utóbbit Erdei Hajnal István nyomán 1Épp Erdei felfogásának evidenciává válása képezte Gyáni Gábor és Karády Viktor vitájában is az egyik kardinális pontot. Gyáni kifogásolta, hogy Karády evidenciaként kezeli az Erdei rögzítette kettõstársadalom-képet, utóbbi pedig válaszában valóban megerõsítette, hogy ez valóban evidencia, mire válaszul elõbbi nagyon is bizonyításra szorulónak minõsítette a koncepciót. Vö. GYÁNI Gábor: Polgárosodás mint zsidó identitás. Recenzió Karády Viktor: Zsidóság, polgárosodás, asszimiláció c. könyvérõl, Buksz õsz, ; KARÁDY Viktor: Zsidó és nem zsidó polgárosodás. Válasz Gyáni Gábornak, Buksz tavasz; GYÁNI Gábor: Forráskritika és bizonyítás. Viszontválasz Karády Viktornak, Buksz tavasz. 2 CSIKI Tamás HALMOS Károly TÓTH Zoltán: A magyar társadalomtörténet-írás a kezdetektõl napjainkig = Bevezetés a társadalomtörténetbe, szerk. Bódy Zsombor Ö. Kovács József, Osiris, Budapest, 2006, 226. Az elemzés szerint Erdei írása az 1970-es években az értelmiségen belüli kritikai szellem meggyöngülése és a korábbi társadalomtudományt sújtó kollektív felejtés miatt arathatott sikert. 3 [ ] a politikus-ideológus Erdei negyvenes évek elejétõl alakuló elképzelése a Magyarország számára lehetséges modernizációs stratégiáról behatol a társadalmi struktúrát megragadó fogalmi építkezésbe, és ott részint ellentmondásokhoz vezet, részint pedig mint ideológiai olló elvág bizonyos, az elméleti premisszákból egyébként logikai szükségszerûséggel következõ szálakat. NAGY J. Endre: Harcban az angyallal. Erdei politikai világnézetének és struktúra-rajzának összefüggései az 1940-es évek elején = UÕ.: Harcban az Angyallal. Tanulmányok a magyar szociológia történetébõl, Savaria UP, Szombathely, 1987,

5 kommentar_703.qxd 7/5/07 3:55 PM Page 5 B Ó D Y Z S O M B O R: P O L G Á R S Á G É S P O L G Á R O S O D Á S F O G A L M A a társadalmi forma fogalmán keresztül ragadja meg. A társadalom formái olyan rögzült, kijegecesedett szociális viszonyok, amelyek az élet minden területét magukban foglalják. Legfontosabb példa Erdeinél a parasztság, amely a tõkés gazdálkodás keretei között is a rendi korszakban kialakult formák között él, de az Erdei által történeti társadalomnak nevezett csoportok mindegyikének életét többé-kevésbé meghatározzák az öröklött formák. 4 Ezzel szemben a polgári társadalom formátlan, nem történeti alakulás, hanem a nyugat-európai kapitalizmus befolyására kialakult képzõdmény lenne. Itt pedig Nagy Endre szerint átgondolatlanság rejlik Erdei fogalmi építményében. Általánosságban ugyanis Erdei is úgy véli összhangban e tekintetben Hajnallal és Weberrel is : formaképzõdés minden társadalomban mindenkor zajlik. A magyar társadalom polgárinak minõsített részétõl azonban mégis megtagadja a formaképzõdés lehetõségének elismerését, mégpedig azért, mert felfogásában a forma egyben értéket is jelent. A polgári társadalom formátlan tömegessége nem képviselhet semmi jövõbe mutatót. Itt tulajdonképpen Erdei konzervatív kultúrkritikai álláspontot érvényesít a polgársággal szemben, anélkül természetesen, hogy ennek az álláspontnak egyéb elemeit a magáénak vallaná, és éppen a munkásságban véli meglátni az új formaképzõdés jeleit. 5 Nagy Endre szerint tehát Erdei abból az ideológiai állásfoglalásból eredõen, mely szerint csak a szocializmus felé lehet fejlõdés Magyarországon, már a korabeli Magyarország társadalmi struktúrájának vizsgálatában mellõzte a modern társadalom (gazdasági, szociális és politikai) társadalmasulásának formáit ( formaképzõdését ) megvizsgálni. 6 Ám Erdei annak ellenére, hogy az új jövõbe mutató formaképzõdéstõl a polgárságot megfosztja, és azt kizárólag a munkásságnak tartja fenn, a társadalom részletes leírásánál Nagy Endre szerint öntudatlanul visszatér az elméleti síkon megfogalmazott álláspontjához, tehát a formaképzõdés folyamatának mindenütt való jelenlétéhez, és mégis csak formákat ír le a polgárság esetében is. A polgári társadalom formáiról Erdei által írottak alapján vonja le a 4A parasztságot egyébként nem tárgyalja Erdei a Magyar társadalom a két világháború között c. munkájában (1976), mert már korábban megírta a Magyar paraszttársadalom c. könyvében (Franklin, 1941). A parasztság hovatartozása némiképp ellentmondásos Erdeinél, mert mint öröklött társadalmi formák között élõ réteg történeti, és ez összeköti a történeti középosztállyal, ugyanakkor éppen azon formák miatt, amelyek között él mint alsó társadalom egyformán alárendelt az egymással szembeállított történeti és polgári felsõ társadalmakhoz képest. 5 Ugyanakkor azonban új építkezés is halad elõre ennek a társadalomszerkezetnek az alján a munkásság életében és munkájában. S ha a munkásság a tömegesedésnek ugyan azokat a jeleit mutatja is, mint a polgárság, a jelenségek mögött éppen ellenkezõ társadalmi folyamat játszódik le. Amott a történeti társadalomalakulások felbomlása, emitt új társadalomépítkezés elõrehaladása. ERDEI Ferenc: A magyar társadalom a két világháború között, II., Valóság 1976/4., NAGY: I. m.,

6 kommentar_703.qxd 7/5/07 3:55 PM Page 6 K O M M E N T Á R következtetést Nagy Endre, hogy a polgári társadalom a szeme elõtt produkálja a maga»kettõs struktúráját«, osztályhelyzetek és társadalmi állapotok valamilyen komplexumát, ám politikai állásfoglalása miatt nem veszi észre az általa észlelt tényekbõl adódó konzekvenciákat. 7 E konzekvencia pedig az volna, hogy a nyugati polgári társadalmaknak igenis vannak jövõbe mutató formaképzõdései, ám Erdei ideológiai ollójával elvágja azokat az elemzési szálakat, amelyek a nyugati polgári demokratikus fejlõdés értékeinek felismeréséhez vezetnének. Erdei szerint abba az irányba nem lehet fejlõdése a magyar társadalomnak, csak a szocializmus felé. Mindez egy meglehetõsen önkényes konstrukciót 8 eredményez, amelyet még tovább bonyolítanak az eddig nem említett egyéb szempontok, nevezetesen a nemzeti vagy nem-nemzeti jelleg, valamint a jövedelem, életmód, presztízs vertikális tagolódása, vagy az egyes rétegeknek tulajdonított politikai törekvések, s mindez summázza Nagy Endre a magyar társadalom képét konfúzussá teszi Erdeinél. 9 Az Erdei klasszikussá vált munkájával foglalkozó következõ elemzés az 1990-es évek közepén már egészen más eszmei kontextusban született, mint Nagy Endrének a nyolcvanas években keletkezett írása, amely láthatóan még a szocialista kelet, és az ezzel szemben kapitalistának vagy polgárinak minõsített nyugat közötti elvi választás kényszerében íródott. Kovács Éva és Melegh Attila tanulmánya nem ebbõl a szempontból elemzi Erdei munkáját, hanem a paraszti származású, értelmiségivé váló Erdei identitáskereséseként értelmezi a szöveget. Õk is megállapítják, hogy a marxista szemlélet és a hajnali fogalmak összeegyeztetésére tesz kísérletet Erdei, összességében sikertelenül egyébként e vállalkozás valószínûleg eleve reménytelen is, s a szöveget rendkívül töredezettnek látják. Erdei gyorsan váltakozva sokféle szempontot érvényesít az elemzésben anélkül, hogy képes lenne õket igazán koherensen összerendezni. Az olvasó egy idõ után az Elvarázsolt Kastély tükörszobájában érzi magát. [ ] a szerzõ egyetlen viszonyítási pontban sem lel nyugalmat, állandóan újabb és újabb szemszögbõl láttatja velünk a magyar társadalmat. És nemcsak az egyes jelenségeket tükrözteti egymással és külsõ ítéleteivel, de mintha magát is a magyar társadalom tükrében keresné. 10 A kaleidoszkópszerû szöveg szervezõelvét éppen ebben, Erdei önmaga-keresésében vélik megtalálni. 7Uo., Uo., Uo., KOVÁCS Éva MELEGH Attila: Az identitás játékai. Kísérlet Erdei Ferenc A magyar társadalom a két világháború között címû tanulmányának tartalmi kibontására = Vera (nem csak) a városban. Tanulmányok a 65 éves Bácskai Vera tiszteletére. Rendi társadalom polgári társadalom. Supplementum, szerk. Á. Varga László, Hajnal István Kör, Debrecen, 1995,

7 kommentar_703.qxd 7/5/07 3:55 PM Page 7 B Ó D Y Z S O M B O R: P O L G Á R S Á G É S P O L G Á R O S O D Á S F O G A L M A A módszertani inkoherencia, a leíró és a különféle normatív szempontok keveredése, a szöveg töredezettségének magyarázata Erdei egyfajta történeti-elméleti síkra emelt identitáskeresése, ennek logikája szervezi ugyanis a szöveget. A szöveg, ha így nézzük, a Nagy Menekülési Kísérlet: a magyar társadalomszerkezet felépítésében kulcselem lesz az identitás. A menekülés útvonalát a társadalomszerkezeti elemek, iramát az idegenség-érzet adja. A rendek alatti népi társadalom mint norma pozitív jelentést kap, s mikor Erdei nem errõl a társadalomról ír, ez lesz a jó, a vállalt világ. Ám ha ráterelõdik a szó, rögtön negatív értékkel ruházza fel, mert nem elég polgárosult, nem elég modern. El innen, irány a modern, hinnénk, és várjuk ennek pozitív kifejtését a modern polgári társadalom elemzésekor. Nem ez történik, a modern polgári társadalom negatív kontextust kap, mert idegen és nem elég nyugati. Ezzel a történeti nemzeti társadalom és a Nyugat értékelõdik fel: elõbbi azért, mert nem idegen, utóbbi pedig, mert»eredeti«. Azt várnánk tehát, hogy Erdei a történeti nemzeti társadalommal azonosul majd. Ezzel szemben éles bírálatba fog, felrója tagjainak urizáló magatartását, szakszerûtlenségét, a modernnel szembeni ellenállását. El innen is, marad tehát a Nyugat mint végsõ ideál, amely azonban Erdeinél nem csupán paradox gyûjtõfogalom, hanem mikor közvetlenül hat e térségre, akkor már gyarmatosítást is jelöl, gyarmatosítót, aki kész mintáit kívülrõl és felülrõl kényszeríti a magyar társadalomra. És ezzel a kör bezárul, visszatérünk a rendek alatti népi társadalomhoz: da capo al fine. 11 Erdei tehát az összes tárgyalt társadalmi csoportot bírálja, ám mindig változó norma alapján (szakszerûség, polgárosultság, idegenség, a néphez való viszony), és mindegyiket könnyûnek találja. Az egyetlen, amelyik fennmarad a rostán, a munkásság. Végül egy számára»ismeretlen«csoportban leli meg azonosságát, a munkásságnak küldi a frigyládát. 12 Erdei koncepciójának leghevesebb bírálója, aki nem eszmetörténeti szempontból és nem is a szöveg elemzésével közelített a kérdéshez, hanem a kettõs struktúra modelljének konkrét történeti érvényességét vitatta, Gyáni Gábor volt. Bár távolról sem ez volt az eszmecsere kizárólagos tárgya, de hangsúlyos kérdésként szerepelt Karády Viktorral folytatott vitájában. Gyáni Gábor Karády Viktor könyvét recenzálva Erdei modelljét igazolásra szorulónak tartotta, míg Karády evidenciaként kezelte (utóbbi álláspontjának ismertetését lásd alább). Gyáni ismételten rámutatott arra, hogy Erdei koncepciója nem empirikus vizsgálatokon alapul, hanem egy szöveghagyomány része (legfontosabb, de nem kizárólagos elõzményei Szekfû és Weis István). Maga Erdei koncepciója igazolásául azt hozta, föl, hogy a 11 Uo. 12 Uo. 7

8 kommentar_703.qxd 7/5/07 3:55 PM Page 8 K O M M E N T Á R magyar társadalmat élményszerûen ismeri. 13 Késõbb, immár Romsics Ignáccal, vitatkozva Gyáni az empirikus alapok hiányának hangsúlyozása mellett Bognár Bulcsú egy munkájára támaszkodva aki az Erdeit inspiráló hajnali fogalmi építmény társadalomtörténeti érvényességét kritizálta ismét bírálta Erdeit, elsõsorban a zsidóság történeti szerepére koncentrálva. 14 Itt a kérdés némiképp átalakult formában merült fel. Nem a magyar társadalom történeti és polgári melyben igen számottevõ súlya van a zsidóságnak szembeállításaként fogalmazódott meg, hanem a zsidóságnak mint olyannak a magyar társadalomfejlõdésben betöltött szerepe kérdéseként értelmezõdött. 15 Erdei szövegének polgárosodás-képe Számba véve azokat az írásokat, illetve vitákat, amelyekben a társadalomtörténetírás Erdei kettõstársadalom-koncepciójával nézett szembe, forduljunk immár magához az eredeti szöveghez. Újraolvasva Erdei írását a szöveg két elméleti inspirációját tekintve nem annyira a hajnali fogalmak, hanem a marxizmus felõl tûnik mára erejét veszítettnek. Ezért nem Hajnal történetírói teljesítményének amúgy is kétséges érvényû hiszen a hajnali fogalmak ma sokkal használhatóbbnak tûnnek a társadalomtörténetben, mint a marxiak kritikáján keresztül próbáljuk meg a koncepció érvényességét behatárolni, hanem a polgárosodás marxista felfogása felõl, amelyet Erdei alkalmaz. Erdei ugyanis alapvetõen Marx stadiális tipológiájában gondolkodik, azaz a feudalizmusra a polgári kapitalista osztálytársadalmaknak kell következni, majd pedig a szocializmus lesz a következõ korszak. A polgárosodás 13 Karády Viktor nagy tömegû statisztikai adat feldolgozásán alapuló megállapításaival szemben a vitában Gyáni Gábor egyes ellenpéldákra hivatkozott. Ezek önmagukban a statisztikai állítások érvényét nem vonhatják természetesen kétségbe. Ám mint Gyáni Gábor is rámutatott, itt magának a fogalmi értelmezési keretnek az érvényérõl van szó, amelyben a statisztikai adatokat értelmezhetjük. E fogalmak kialakítása pedig nem kvantitatív kérdés, hanem olyan probléma, amelynek megoldásához egyes esetek kvalitatív értelmezése is hozzájárulhat. 14 GYÁNI Gábor: Érvek a kettõ struktúra elmélete ellen, Korall 3 4. (2001), Erdei munkájának újabb kritikáját adja BOGNÁR Bulcsú: Csak egy rettenetes nagy söprögetés segít. Erdei Ferenc értelmezése a magyar társadalomfejlõdésrõl a kéziratos szövegben, Valóság 2003/8., Példák sorát hozza arra nézve, hogy az Erdei által megfogalmazott dualitás elképzelése nem vág egybe a magyar társadalom valóságával. A kettõsség koncepcióját lényegében a zsidótörvények idejének politikai diskurzusa által ihletettnek látja. Legújabban Kövér György világította meg két társadalomtörténeti esettanulmányban, hogy az Erdei koncepciójában gyökerezõ fogalmak alkalmatlanok a valóság megragadására, nem teremtenek használható értelmezõ kontextust a kutató számára konkrét cselekvõk tevékenységének vizsgálatához. (KÖVÉR György: Performációk I. Zsidó társadalom Tiszaeszláron a nagy per elõestéjén, Korall 17. [2004], 5 42; UÕ.: Performációk II. Nemesi társadalom Tiszaeszláron a jobbágyfelszabadítás után, Korall 27. [2007], ) 8

9 kommentar_703.qxd 7/5/07 3:55 PM Page 9 B Ó D Y Z S O M B O R: P O L G Á R S Á G É S P O L G Á R O S O D Á S F O G A L M A meghatározása nála: legáltalánosabb értelemben polgárosodásnak kell neveznünk ezt a folyamatot, és ez azt jelenti, hogy a történeti társadalomformák minden fokon igazodnak és hozzáidomulnak a termelési viszonyokhoz. 16 A polgárosodás tulajdonképpen tehát egy fáziskésés ledolgozása, amelynek során a korábbi termelési viszonyok között kialakult társadalomformákból kivetkõzik a parasztság és a nemzeti középosztály, hogy alkalmazkodjon a kapitalista termelési módhoz. Ez az a marxi alap, amelynek kötõereje nélkül az egyes társadalmi csoportokról írottak mozaikkockánként peregnek szerteszét a szövegben. Ez esetben ugyanis a korban közismert társadalmi csoportokról szóló, tulajdonképpen úgyszintén a közismeretbõl származó tudást, amit Erdei szövege is visszaad, semmi sem szervezi egységbe. Erdei szerint a két világháború közötti magyar társadalom kapitalista társadalom, és az egyik mérce, amelyet az egyes társadalmi csoportok állapotának megítélésénél használ, éppen az, hogy mennyire felelnek meg annak, ahogyan a marxizmus szerint egy kapitalista társadalomban nekik ki kellene nézniük. A marxi alapok nélkül elvész az egész konstrukció normativitása, hiszen többé nincs, amin mérni lehetne az egyes csoportok állapotát és kimutatni esetleges lemaradottságukat a történeti fejlõdés (marxi) elõírásaihoz képest. 17 Polgárosodás a társadalomtörténet-írásban A marxizmus szétmállásával is marad azonban öntudatlan örökségképpen az Erdei-szöveg utóéletében és a 20. század elsõ felének magyar társadalmáról formált képben valamiféle polgárosultság polgárosulatlanság szembeállítás, amint az a nyitó idézet és a röviden bemutatott viták is láttatják. Hogyan értelmezhetõ társadalomtörténetileg a polgárosultság polgárosulatlanság? Közelebbrõl megnézve ez a fogalom is azok közé tartozik, amelyeket ugyan sokan magától értetõdõen használnak, ám jelentésük nagyon is képlékeny. Leegyszerûsítve eltekintve a köznyelvi használatoktól legalább háromféle jelentésbokrot különíthetünk el a történetírásban, egy eredetileg még a marxizmusban gyökerezõt; és ezzel szemben két alternatív értelmezést: egy olyat, amely a magyarországi populáció állampolgári társadalommá történõ integrációjaként fogja fel a polgárosulást, és egy olyat, amely társadalomtörténetileg weberi fogalmakkal értelmezi a polgár és polgárosodás kifejezések egymástól elváló jelentését. Haladjunk sorjában. 16 ERDEI Ferenc: A magyar társadalom a két világháború között, I., Valóság 1976/3., Itt jegyzem meg, hogy Erdei az összehasonlításban a magyar társadalomfejlõdést nem a nyugateurópaival veti össze, hanem a nyugat-európai fejlõdésrõl szóló marxi képpel. 9

10 kommentar_703.qxd 7/5/07 3:55 PM Page 10 K O M M E N T Á R Az elsõ, a marxizmusban gyökerezõ felfogás alapján a polgárosodás a gazdaság tõkés átalakulását jelenti, vele az ipari-kereskedelmi szektor polgárokat teremtõ növekedését, valamint a tõketulajdonosok és munkaerejük áruba bocsátásából élõk polarizálódását. Ezt a koncepciót, amely például még legalábbis egyik eleme volt Hanák Péter magyar társadalomról alkotott leírásának, 18 ma tisztán már senki sem követi, ugyanakkor feledve marxista gyökerét sokszor továbbra is ez szolgál az 1945 elõtt magyar történelem értelmezési kereteként. A polgárosodás marxista fogalmi keretek között kialakuló értelmezését noha sokaknál felbukkan legrendszerezettebben Karády Viktor vitte tovább. Nála nem pusztán narrációként él tovább, hanem nagy empirikus vizsgálatok eredményeinek értelmezési kereteként mûködik. Felfogását legvilágosabban, polemikus éllel talán éppen Gyáni Gáborral vitatkozva fogalmazta meg. Szerinte Erdeinél a polgárosodás és a kettõstársadalom-koncepció, mint ismeretes, a feudalizmus után kialakuló elitcsoportok kettõs szerkezetét posztulálja, tehát azt, hogy kialakult egy, a zsidók és más asszimiláns allogének (fõképp németek) által dominált polgári pólus, mely a városi, vállalkozói, szabadpiacon mûködõ rétegbõl és egy, a régi nemességbõl kinõtt vagy ezekhez kötõdõ, rendi hagyományokat õrzõ és keresztény pólus (amelyekben szintén szerepelhetnek asszimilált keresztény allogének), az»úri középosztály«. Karády úgy látta, hogy közte és Gyáni között a vita fõvonala a körül húzódik, hogy a magyar»polgárosodás«fõképp vagy kizárólag a szabad pályákon folyt-e le, míg a közhivatalban megmaradt a rendies rétegek s ezek viselkedési és eljárási szokásrendjének dominanciája (mint ezt a»kettõs struktúra«-koncepció implikálja), vagy pedig a rendiességgel ellentétes»polgárosodás«tendenciái más téren is (így tehát a közületi szektorban is) érvényesültek. 19 A marxista gyökerû felfogás kritikájaként két rivális koncepció alakult ki. Az elsõ koncepció a polgárosulást állampolgárosulásként értelmezi. Ennek eklatáns példája Péter László okfejtése, aki éppen a fentebbi marxista koncepcióval (de nem a Karády-féle utóváltozatával) polemizálva, annak tautologikus jellegét megmutatva elemezte elvi liberális szemszögbõl, hogy hol maradt hiányos a rendi társadalom belsõ válaszfalainak lebontása, a magyar állampolgárok egységes társadalmának kiépülése. 20 Tulajdonképpen Bibót is ez a probléma foglalkoztatta egyéb- 18 A koncepció elsõ megfogalmazása HANÁK Péter: Vázlatok a századelõ magyar társadalmáról, Történelmi Szemle 1962/2. Késõbb több variációban megjelent, pl. az ún tízkötetesben : Magyarország története , fõszerk. Hanák Péter, Akadémiai, Budapest, 1978, Mindkettõben a polgárosodás egy általános civilizációs haladás mellett az ipari-kereskedelmi szektor átalakulását és növekedését jelenti. 19 KARÁDY: I. m. 20 PÉTER László: Volt-e magyar társadalom a XIX. században? A jogrend és a civil társadalom képzõdése = UÕ.: Az Elbától keletre. Tanulmányok a magyar és kelet-európai történelembõl, Osiris, Budapest, 1998,

11 kommentar_703.qxd 7/5/07 3:55 PM Page 11 B Ó D Y Z S O M B O R: P O L G Á R S Á G É S P O L G Á R O S O D Á S F O G A L M A ként, és bár részben más fogalmakkal dolgozik, de az õ magyar társadalomfejlõdésrõl alkotott koncepcióját is a polgárosodás e felfogásához sorolhatjuk, amennyiben a társadalmi válaszfalakkal meg nem bontott demokratikus nemzeti politikai közösség ki nem alakulását vizsgálja. 21 A másik rivális koncepció tekinthetõ a szorosabban vett társadalomtörténeti értelmezésnek. Itt két megállapítás látszik lényegesnek. Az egyik, hogy a polgár fõnév és a polgári vagy polgárias melléknév között, továbbá a polgárosodás fogalma között nincs szoros jelentésbeli kapcsolat, a másik pedig, amely lassanként már a társadalomtörténet közhelyévé válik, hogy a polgárság egy weberi értelemben vett rend. Vegyük közelebbrõl szemügyre a két összefüggõ kijelentést. Az a megállapítás, hogy a polgárság valamifajta egysége nem osztályhelyzetében, hanem életmódjának, magatartást orientáló értékeinek közösségében keresendõ, kiindulópontját képezte a német történetírás egyik legnagyobb kollektív vállalkozásának. 22 A felfogás hamar utat talált a Habsburg-monarchia polgárságának történeti értelmezéséhez is. Ulrike Döcker mutatott rá arra, hogy a polgárt e régióban is normák és formák teszik. 23 A polgárság a 19. század folyamán distanciálta magát az udvari nemességtõl, a parasztságtól, a városi alsó rétegektõl, de finom árnyalatokon keresztül belülrõl is differenciálódott. A polgári életstílus és kulturális habitus a magaskultúrában való jártasságon kívül a frakk megfelelõ viseletén át egy komplikált étel összetevõinek ismeretéig terjedhetett. E normák hamar maguktól értetõdõvé váltak, és ismeretükön múlott a reputáció, amelynek kulcsfontossága volt polgári körökben. Bizonyos normák be nem tartása kizárt a polgárságból mint rendbõl. A tõke és a jövedelem tulajdonképpen fordított viszonyban állt a kulturális tõkével. Mindkettõ megtartása és továbbadása a következõ generációnak, feltételezte a másik sikeres megtartását és továbbadását is. A polgárság elemzésében tulajdonképpen Bourdieu csatlakozik itt Weberhez, amikor az életmód 21 BIBÓ István: Eltorzult magyar alkat, zsákutcás magyar történelem = BIBÓ István Összegyûjtött munkái, I., szerk. Kemény István Sárközi Mátyás, Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem, Bern, 1981, A vállalkozás még a német tudományos üzemben is szokatlan léptékét jelzi, hogy az 1986 és 1997 között tizenkét éven át zajló projektben 94 szerzõnek több mint 500 publikációja látott napvilágot, valamint 31 doktori disszertáció és 15 habilitációs írás született. A kiinduló állapothoz lásd Bürger und Bürgerlichkeit im 19. Jahrhundert, szerk. Jürgen Kocka, Vandenhoeck & Ruprecht, Göttingen, Eredmények: Bürgertum im 19. Jahrhundert. Deutschland im europaeischen Vergleich, szerk. Jürgen Kocka, Vandenhoeck & Ruprecht, Göttingen, Mérleget von a kutatási projektrõl: Sozial- und Kulturgeschichte des Bürgertums. Eine Blanz des Bielefelder Sonderforschungsbereichs ( ), szerk. Peter Lundgreen, Vandenhoeck & Ruprecht, Göttingen, Ulrike DÖCKER: Bürgerlichkeit und Kultur Bürgerlichkeit als Kultur = Bürgertum in der Habsburgermonarchie, szerk. Ernst Bruckmüller Ulrike Döcker Hannes Stekl Peter Urbanitsch, Böhlau, Wien Köln,

12 kommentar_703.qxd 7/5/07 3:55 PM Page 12 K O M M E N T Á R közösségén alapuló rend elképzelése mellett az õ fogalmait hívják segítségül a történészek. 24 Lényeges azonban mindezzel kapcsolatban, hogy a polgári kulturális praxis nincs egy elõre kijelölt társadalmi struktúra bizonyos elemeihez kötve, tehát azok, akik tõketulajdonosként polgárok, vagyis a vállalkozók, nem mindig polgáriak. Polgárság és polgáriasság tehát nem feltétlenül és nem mindig kapcsolódik össze: az ipari-kereskedelmi szektor nem termi automatikusan a polgárokat, ahogy azt a marxi hagyományon alapuló felfogás vélte. S ennél is lényegesebb talán, hogy míg e német kutatások a polgárság milyenségét a német társadalom története szempontjából a 19. századra és a korai 20. századra nézve kulcsjelentõségûnek tartják, 25 addig a polgárosodás fogalma mint átfogó értelmezési keretül szolgáló elképzelés teljességgel hiányzik náluk. A századi társadalom változásait ugyanis nem valaminõ történeti törvényszerûségeknek engedelmeskedõ átalakulásaként értik, ahol elõre determinált stádiumok következnek egymásra. Halmos Károlyé az érdem, hogy elõször alkalmazta a német társadalomtörténetben kidolgozott szemléletet a magyar társadalomfejlõdésre. Tanulmányában szemantikai elemzéssel kimutatta, hogy a polgárosodás szó a 19. században nem kötõdött jelentésében a létezõ polgársághoz, hanem egyfajta civilizációs elõrehaladást jelentett, illetve már ekkor is felölelte az állampolgár, állampolgárrá válás jelentéskörét. Halmos megjegyzi, hogy ha az új értékek megjelenését társadalmi csoporthoz akarnánk kötni, akkor valójában nem polgárosodásról, hanem nemesedésrõl beszélhetnénk, hiszen a nemesség legalábbis annak középsõ része volt az a réteg, ahol az új normák elõször megjelentek, és amely réteg azt a társadalom más részei felé képviselte. 26 Ugyancsak a weberi ihletésû szemléletet alkalmazta Kövér György is, amikor a viselkedésszociológiai értelemben vett rendiséget tartotta vizsgálandónak. 27 Hasonló nyomon járt Gyáni Gábor is, amikor egy tanulmányában elválasztotta a polgáriasságot mint kulturális magatartást, és a polgárságot mint foglalkozásszerkezetileg definiált státuscsoportot. 28 A fenti német és magyar történeti munkák tanulságát figyelembe véve nemigen lehet a polgárosodás fogalmát a 20. századi magyar történelem fõ folyamatának vagy központi problémájának megragadására alkalmasnak tartani. Nem lehet 24 Újabban a polgárság kultúraként való értelmezéséhez már a kulturális antropológiát is segítségül hívják. Lásd Manfred HETTLING: Bürgerliche Kultur Bürgerlichkeit als kulturelles System = Sozial- und Kulturgeschichte des Bürgertums, Nincs itt terünk a Sonderweg, a német különút historiográfiai kérdésének taglalására. E problematikában a központi jelentõségû a német polgárság jellemzése. 26 HALMOS Károly: Polgár polgárosodás civilizáció kultúra, Századvég 1991/2 3., GYÁNI Gábor KÖVÉR György: Magyarország társadalomtörténete a reformkortól a második világháborúig, Osiris, Budapest, GYÁNI Gábor: Fejezetek a polgárság hazai történetébõl, Múltunk 2000/3.,

13 kommentar_703.qxd 7/5/07 3:55 PM Page 13 B Ó D Y Z S O M B O R: P O L G Á R S Á G É S P O L G Á R O S O D Á S F O G A L M A ugyanis egy osztályalapon egységbe szervezõdõ rendi vonásoktól mentes polgárságot szembeállítani a rendi vonásokat õrzõ, nem polgári rétegekkel, ahol az elõbbi a történeti fejlõdésben az újat, az utóbbi pedig a régit képviselné. Kérdéses, mi lehet itt új és régi jelentése, mi a kontinuitás tényleges tartalma, hiszen a két háború közti ún. keresztény középosztály nem tûnik közelebbinek az 1848 elõtti nemességhez, mint az 1930-as polgárság a reformkori elõzményéhez. Még fontosabb azonban, hogy az újabb társadalomtörténeti irodalom inkább Nagy Endre idézett sejtését igazolva, a sajátos polgári társadalmi formák megvalósulását látja a polgárság megkülönböztetõ jegyének, s ilyen módon az nem abban különbözik a nemességtõl, hogy viselkedésszociológiai értelemben nem rendies, hanem abban, hogy másként az. 29 Megjegyzendõ ugyanakkor, hogy e polgári formákat a korábbi német szakirodalom Erdei gondolkodásához hasonlóan marxista hatásra a nem találta elég polgárinak a német polgárságot az elvi elvárásokhoz, illetve a francia vagy amerikai polgársághoz képest. Éppen annak a szférának, a modern ipari nagyvállalatok világának vetették a szemére tradicionális, polgárosodás elõtti értékeket és viselkedési minták továbbélését, 30 amelynek a kettõs társadalom magyar elképzelése szerint nagyon is polgárinak kellene lennie. 31 Márpedig az erõsen valószínûtlen, hogy a magyar polgárság bárhogyan is polgáribb lett volna a németnél. Ám a kérdést valójában ezen a síkon nem is lehet feltenni, mert az egymással ütközõ magyar és német értelmezések kapcsán egyszerûen arról van szó, hogy az eltérõ nemzeti keretek között egészen eltérõ diskurzusok fejlõdtek a polgársággal kapcsolatban. A polgárosodás történeti elemzése így a 20. században nem annyira a társadalomvizsgálatok terepén lehetséges, ahol értelmezhetõsége meglehetõsen kétséges. 29 Ez a megállapítás a két csoport viselkedési normáinak futólagos összehasonlításával megtalálható DÖCKER: I. m. 30 Kocka vorindustrielle, vorkapitalistische und vorbürgerliche Traditionen azonosít a tõkés nagyvállalatok világában. Jürgen KOCKA: Angestellte zwischen Faschismus und Demokratie. Zur politischen Sozialgeschichte der Angestellten: USA im internationalen Vergleich, Vandenhoeck & Ruprecht, Göttingen, 1977, Lásd elsõsorban Jürgen Kocka munkáit, a hivatkozotton kívül: Unternehmensverwaltung und Angestelltenschaft am Beispiel Siemens Zum Verhältnis von Kapitalismus und Bürokratie in der deutschen Industrialisierung, Klett-Cotta, Stuttgart, 1969; Die Angestellten in der deutschen Geschichte Vom Privatbeamten zum angestellten Arbeitnehmer, Vandenhoeck & Ruprecht, Göttingen, Fontos azonban, hogy mint az idézett polgárságkutatás munkái is mutatják, a német történetírás az 1980-as években túllépett ezen a szemléleten. A tõkés vállalatok belsõ világára vonatkozó diskurzus rendszeres áttekintése BÓDY Zsombor: A magántisztviselõk a német és a magyar kortárs és történeti diskurzusban, Aetas 2000/4., Az 1945 elõtti magyar nagyvállalatok személyzetét vizsgálva amúgy nem kevésbé rendies viszonyokra bukkanhatunk, mint a közszférában: protekció, tekintélyelv, hierarchikus elkülönülés, standesgemäß magatartási elvárások érvényesültek. Lásd BÓDY Zsombor: Egy társadalmi osztály születése. A magántisztviselõk társadalomtörténete , L Harmattan, Budapest, 2003, különösen a Magántisztviselõk a munkahelyeiken c. fejezet. 13

14 kommentar_703.qxd 7/5/07 3:55 PM Page 14 K O M M E N T Á R Aki a polgárosodást akarja elemezni, annak a diskurzusokhoz, a másokról és magunkról a magyar történelemrõl beszélve alkotott képekhez kell fordulnia. El is indult már a kutatás ebbe az irányba is. Tóth Zoltán (Ignotus, Szabó Dezsõ, Szekfû Gyula írásait elemezve) különbözõ, polgárságról szóló szövegek egymásra tükröztetésével igyekezett megmutatni a polgárságot valamilyen értelemben referenciaként használó identitások szerkezetét. 32 Ha mégis olyan átfogó elképzelést keresünk, amely a 20. századi magyar történelem fõ folyamatának megragadására alkalmas, akkor megint csak a német és az osztrák szakirodalom alapján a tömegtársadalmak és a tömegdemokrácia kialakulása tûnik erre alkalmasnak. A tömegek kora pedig éppen a polgári kor végét hozta magával. A német szakirodalomban bár folynak viták, arról, hogy a 20. században a polgárság avagy a polgáriasság egyes elemei, értékei miként élnek tovább egyetértés uralkodik a tekintetben, hogy a polgárság kora a felvilágosodástól az I. világháborúig tartott. Azután a polgárság mint rend, mint bizonyos normák, életvezetési minták által egységesített és bizonyos exkluzivitásban élõ csoport, egy lassú, a II. világháborún is túlnyúló folyamatban felbomlott. Értékei részben elenyésztek, részben elterjedtek a társadalom szélesebb rétegeiben, fogyasztási szokásai szintúgy részben eltûntek, részben általánossá váltak a modern tömegfogyasztás lehetõvé válása révén. Magát más csoportoktól elkülönítõ, ugyanakkor a társadalom nagy része által mintaadónak tekintett és a politikai életet nagy mértékben monopolizáló csoportként megszûnt létezni. Vele szemben társadalmilag és politikailag emancipálódtak a munkások és a nõk. 33 Egyes szerzõk addig a megállapításig is eljutottak, hogy a 19. századi polgárság a politikai participációt mindenki számára biztosító, a modern média által integrált tömegtársadalom korából tekintve tulajdonképpen egy késõrendi társadalmi formáció. 34 Visszatérve rövid historiográfiai szemlénk kiinduló problémájához, megállapíthatjuk, hogy a szélesebb nyilvánosságban ma élõ kép a 20. század elsõ felének magyar polgárosodásáról részben még mindig marxista gyökerû. Tulajdonképpen csupán az értéktulajdonítások változtak, amennyiben a marxizmus által a polgár- 32 TÓTH Zoltán: A magyar középosztály megteremtése, Századvég tél. Ugyan ezt javasolja Kövér György a zsidósághoz és a dzsentrihez kapcsolódó elképzelések vonatkozásában: GYÁNI KÖVÉR: I. m. 33 Mommsen megállapításai szerint, amit a 19. század felépített, a polgárságot mint életstílust, koherens értékvilágot, kulturális stílust, azt századforduló után lebontotta a társadalmi fejlõdés: az urbanizáció, új mobilitási csatornák megnyílása, új középrétegek kialakulása, a belsõ vándorlás növekedése, újfajta tömegmédia megjelenése. Mindezt és az I. világháború megrázkódtatását a polgárság sok képviselõje mint kulturális válságot érzékelte, ami önkritikai folyamatokat indított el, antipolgári áramlatokat szült jobb- és baloldali színezetben egyaránt. Lásd Hans MOMMSEN: Die Auflösung des Bürgertums seit dem späten 19. Jahrhundert = Bürger und Bürgerlichkeit im 19. Jahrhundert, Vö. Peter LUNDGREEN: Einfürung = Sozial- und Kulturgeschichte des Bürgertums,

15 kommentar_703.qxd 7/5/07 3:55 PM Page 15 B Ó D Y Z S O M B O R: P O L G Á R S Á G É S P O L G Á R O S O D Á S F O G A L M A ságnak tulajdonított negatív értékelések, vagy az Erdeinél fellelhetõ ambivalenciák fordultak át pozitív értéklistává. 35 Ugyanakkor ez a kép elég messze esik attól, amit a magyar és nemzetközi történetírás az egykori polgárság valóságáról mondani tud. A magyar történetírásra vár a feladat, hogy a némethez hasonlóan nagyarányú vállalkozás keretében megállapítsa elõször tulajdonképpen azt, hogy mit érdemes Magyarországon nemzetközi minták alapján a polgárság megnevezés alá vonni, és azután földolgozza ennek a konglomerátumnak a történetét. A magyar polgárság és polgáriasság kialakulásának és felszámolódásának történetét, illetve a gyakran nacionalista, 36 egyes részeiben liberális, más csoportjaiban antiliberális, magát sokszor a haladás letéteményeseként értelmezõ, máskor pedig az újjal szemben kultúrkritikus álláspontot elfoglaló, felekezetileg is tagolt ennek nagy jelentõsége nyilvánvaló magyar polgárság formálódásának és felszámolásának, illetve a tömegtársadalom széles középosztályában való feloldódásának történetét feldolgozó munkáknak talán közvetlen jelenbeli haszna is lehetne. 37 A feladat nagy, de megoldása talán hozzásegíthetne a mai társadalmi önértelmezés reflexívebbé válásához is. Talán kiléphetnénk általa az öröklött és a magyar történetírás eddigi teljesítményeihez képest sem túl magas színvonalú nyilvános diskurzusok bezártságából, amelyek eddig leggyakrabban pusztán mint ellenségképekrõl voltak hajlandók egymásról tudomást venni. 35 Erdei szövegében a nyugati polgárság a nem eléggé polgári magyar polgársághoz képest pozitív értékelést kap, miközben általánosságban, elméleti szinten, a szerzõ marxista alapállásának megfelelõen neki sincs jövõje. A magyar polgárság is úgy tûnhet pozitívnak, amikor az Erdei szerint hozzá képest polgárosulatlan társadalomrészekkel hasonlítja össze, ám ugyanakkor gyarmatias képzõdmény, csupán a betelepülõ nyugat-európai tõke kreatúrája. 36 Polgárság és nacionalizmus szoros összekapcsolódásának óriási irodalmából lásd Moritz FÖLL- MER: Die Verteidugung der bürgerlichen Nation. Industrielle und hohe Beamte in Deutschland und Frankreich , Vandenhoeck & Ruprecht, Göttingen, A kérdést komplikálja, hogy Magyarországon bár a polgárság felbomlása valószínûsíthetõen szintén elindult az I. világháború körül, a II. világháború a folyamatot erõszakosan és radikálisan felgyorsította. Ernst Hanisch Magyarországon eddig figyelemre nem méltatott kísérlete egy 20. századi osztrák társadalomtörténeti szintézis megalkotására nagyon hasonló irányba haladt, amikor az életesélyek dahrendorfi fogalmán, azaz az egy fõre jutó jövedelem, az iskolázottság, a mobilitás lehetõségei, az egyén feletti társadalmi kontroll korlátozódása, a politikai participáció és a kulturális részvétel változásait tekintette vezérfonalának, miközben a gazdaság, uralom és kultúra weberi fogalmain keresztül elemezte az osztrák társadalom történetét. Ernst HANISCH: Der lange Schatten des Staates. Österreichische Gesellschaftsgeschichte im 20. Jahrhundert, Ueberreuter, Wien, (Õ egyébként az osztrák történetírásban konzervatívnak számít, amikor bevallott katolikus elkötelezõdésébõl következõen az említett folyamatok árnyoldalait pl. a társadalmi kötelékek túlzott lazulásából következõ elmagányosodást, értelemvesztést, a környezeti károkat kritikusan szemléli.) 15

16 kommentar_703.qxd 7/5/07 3:55 PM Page 16 K O M M E N T Á R Március 15-i ünnepség 1934-ben, az Erzsébetvárosi Katholikus Körben Majális 1931-ben 16

17 kommentar_703.qxd 7/5/07 3:55 PM Page 17 K O M M E N T Á R E N E R G I A, P O L I T I K A Szemerkényi Réka ENERGIAVÁLSÁG, ENERGIAPOLITIKA Egy dilemma történeti gyökerei * Az energiapolitika területén a 21. század elejének nagy feladatai három eltérõ prioritásrendszer összeegyeztetésébõl fakadnak. Egyrészt az energiaellátás-biztonság megteremtéséhez, másrészt a nemzetközi versenyképesség fenntartásához és erõsítéséhez, harmadrészt pedig a környezetvédelemhez, a fenntartható fejlõdéshez kapcsolódó célok és eszközök egyenként önmagukban is jelentõs kérdéstartalommal bírnak. A három prioritásrendszer között adottak a belsõ konfliktusok, a fejlett gazdaságú nagy energiafogyasztó országok közvéleménye mégis mindhárom szempontot alapvetõ érdekként kéri számon a politikai döntéshozataltól. Így a 21. század elejének nagy dilemmái az energiapolitika területén épp a három eltérõ prioritásrendszer összeegyeztethetõségébõl erednek. Ugyanakkor korszakunk egyik fontos energiapolitikai alaptétele, hogy egyik prioritásrendszert sem lehet önmagában kiemelni, a másik kettõ elé helyezni. Még akkor sem, ha ez segíthetné feloldani azokat a dilemmákat, amelyek a három központi energiapolitikai cél egymás közti konfliktusának következményei. Ezért egy, mindhárom prioritásrendszert egyenrangúan visszatükrözni képes energiapolitika kidolgozása szakmai és politikai szempontból sem könnyû feladat. Holott egyik sem valóban új keletû cél. A három energiapolitikai célrendszer közül a fenntartható fejlõdés talán valamivel újabb keletûnek számíthat, de még ennek a szempontnak a gyökerei is visszanyúlnak a nyolcvanas évekre, amikor a környezetvédelem elõször jelent meg fontos politikai célként. A másik két célrendszer azonban ennél jóval régebbrõl ismert: az ellátásbiztonság és a versenyképesség is hagyományos szempontjai a gazdaság- illetve energiapolitikának. Sõt: például az energiabiztonság fenyegetésének elsõ megjelenése egészen az ötvenes évek közepére nyúlik vissza: 1956, Szuez volt ama elsõ közel-keleti válság, amely jelezte, Európa gazdasági fejlõdésének Achilles sarka valójában az energiaellátás biztosítása. Ezért ha van, ami mégis meglepetést okozhat a 21. század energiapolitikai prioritásainak elemzésében, az alighanem az a tény, hogy az energiabiztonság szempontja napjainkban (ismét) éppoly meghatározó módon van elõtérben, mint a hi- * Jelen elemzés egy, a hidegháború energiapolitikáját vizsgáló tanulmány része. 17

18 kommentar_703.qxd 7/5/07 3:55 PM Page 18 K O M M E N T Á R E N E R G I A, P O L I T I K A degháború idején. Hiszen az 1990-es történelmi fordulat után mintegy egy évtizeden keresztül úgy tûnhetett, az energia fokozatosan egyre inkább kisodródik a biztonságpolitikai/stratégiai célok közül, és lassan, de biztosan a hagyományos gazdaságpolitikai területek egyikévé válik. Ha azonban az energiapolitika napjainkat meghatározó kérdései azt jelzik, a biztonságpolitikai és gazdaságbiztonsági kockázatok várhatóan nem tûnnek el a 21. század energiapolitikai feladatai közül, akkor célszerû áttekinteni e kérdéskör történeti gyökereit, hiszen nem pusztán történeti érdeklõdésre tarthat számot azon következtetések elemzése, amelyek a korábbi energiapolitikai váltásokból, válságokból fakadtak. I. Válság, biztonság, versenyképesség Az energiabiztonság fogalma, az ebbõl származó potenciális veszélyek a nemzetközi kapcsolatok alakulásában elõször a szuezi válság következtében váltak kézzelfoghatóvá Nyugat-Európa országai számára. Az energiabiztonság megrendülésének legdrámaibb példáját pedig az 1973-as olajárrobbanás adta. 1 Az akkor egy év alatt négyszeresére ugrott olajárak hatása a nemzetközi gazdaság- és politikatörténet egyik, sok tanulságot magában rejtõ eseményét jelzik. Ezek áttekintése, mai olvasata azért is különösen érdekes, mert az 1973-as, majd 1979-es olajárrobbanás által beindított szigorú és következetes energiahatékonyság-javító programok képeztek a nyolcvanas évekre stabil alapokat Nyugat-Európa gazdaságainak nemzetközi versenyképességéhez. A piacgazdaságok energiafogyasztása sem azonnal reagált az olajárrobbanás hatására: az 1973-as olajárrobbanást követõen az európai olajigény ig valamelyest még tovább emelkedett. 2 Azonban az évtized közepétõl fogva a világ átlagos évi energiafelhasználása az elõzõ tíz évben tapasztalt trendhez viszonyítva drámaian csökkent. 3 A mély, nagy olajfogyasztási váltás végül is az 1979-ben bekövetkezett második olajárrobbanást követõen zajlott le. 4 Ezzel együtt 1979 utánra 1 M. S. ROBINSON: The Crude Oil Price Spiral of , Shell Publications, London, Rising US demand for oil; European demand also up, The Petroleum Economist július, Ezen belül azonban a piacgazdaságok energiafelhasználása csökkent, míg a szocialista országoké nõtt. Az adott idõszakban a szocialista országok azonos mutatója 3,8%-ról 4,3%-ra emelkedett, lásd LÕRINC Imre: Az energiahordozók felhasználásának alakulása között, Közgazdasági Szemle 1983/1., Lásd még Yearbook of World Energy Statistics, 1979; UN Statistical Yearbook, 1977; World Energy Supplies UNO, 1976; KSH 1981 Nemzetközi adatok. 4 A világ energiatermelése az 1960 és 1970 közötti tíz év alatt mintegy 65%-kal emelkedett, ami évi átlagban 5,2%-os növekedést jelentett. Az ezt követõ kilenc évben, 1970-tõl 1979-ig a növekedés évi átlaga 3,3%-ra csökkent. Ezen belül a nyugati piacgazdaságok energiatermelésében 1960 és 1970 kö- 18

19 kommentar_703.qxd 7/5/07 3:55 PM Page 19 S Z E M E R K É N Y I R É K A: E N E R G I A V Á L S Á G, E N E R G I A P O L I T I K A világossá vált, hogy szinte minden piacgazdaságban alábecsülték a felhasználó országoknak az olaj helyettesítésére és megtakarítására irányuló képességét. Senki sem látta elõre, hogy a piacgazdaságú országok olajfogyasztása 1979 és 1983 között milyen gyors ütemben tud és fog mérséklõdni, hogy volumene négy éven belül a válság kezdete elõttinek, az 1973-as évi fogyasztás szintjének 86%-ára csökken. A mély strukturális váltást jelzõ adatokkal párhuzamosan 1972 és 1980 között a nyugati piacgazdaságok több mint 30%-kal növelték olajfinomító kapacitásukat, és jelentõs mennyiségû olajtartalékokat halmoztak fel. A hetvenes évek energiaválságai a nagy nyugat-európai olajimportáló országok többségében olyan széles, átfogó és hosszú távú hatással járó takarékossági, majd szerkezetátalakítási folyamatokhoz vezetett, amelyeket korábban sem a politikusok, sem az energiapolitikai szakértõk többsége nem tartott ilyen rövid idõ alatt bevezethetõnek. A fejlett piacgazdaságokban az olajár változására adott válasz tehát ugyan kissé lassan indult be, 1979-ig elodázódott, de tartalmában egyértelmûen a kereslet szabályozására, az energiafelhasználás hatékonyságának növelésére orientált gazdaság kialakulásához vezetett, mindezzel Nyugat-Európa gazdaságainak nemzetközi versenyképességét alapjaiban határozta meg. Azaz a hidegháború negyven évének legátfogóbb, legmélyebb energiaválsága az energiapolitika prioritásainak átrendezésével, egy hatékonyabb energiafelhasználás kikényszerítésével valójában összességében igen pozitív következményeket idézett elõ. Ez már önmagában olyan tapasztalat, amit célszerû figyelembe venni napjaink energiapolitikai kérdéseinek megválaszolásánál. Ha eme tapasztalat fényében vizsgáljuk napjaink energiapolitika kihívásait, kiderül, a kérdés nagyrészt az, hogy képesek lesznek-e a 21. század elejének energiapolitikai döntéshozói olyan válaszokat adni, melyek segítségével a kihívásból lehetõség, valódi versenyképesség-javulás származik. II. Energia és politika Az olajárrobbanás hatása nem kizárólag az energiapolitikában érhetõ tetten. A nemzetközi energiapiacon lezajlott fordulat a nemzetközi politika nem egy területén provokált új politikai megfontolást, sõt külpolitikai lépéseket. Az 1973-as olajár- zött évi átlag 3,6%-os, majd 1974 és 1979 között évi átlag 1,3%-os növekedést regisztráltak. A fejlett piacgazdaságok energiafelhasználása között évi átlag 5,3%-kal, míg 1970 és 1979 között 1,9%-kal nõtt. A fejlett iparral rendelkezõ országok energiafelhasználásának átlagos évi üteme 1971 és 1979 között 5,3%-ról 1,9%-ra csökkent. Némileg eltérõ adatokkal a különbözõ felmérések az olajfogyasztás hasonló arányú csökkenését jelezték nemzetközi szinten is. Vö. Walter Godfried JENSEN: Energy in Europe, , G. T. Foulis, London,

20 kommentar_703.qxd 7/5/07 3:55 PM Page 20 K O M M E N T Á R E N E R G I A, P O L I T I K A robbanás nemzetközi politikai szempontok szerinti átfogóbb olvasata egy igen érdekes jelenségre világít rá: a hidegháború idejének energiapolitikai elemzése azt jelzi, hogy az energiapolitika fejleményei, megfontolásai képesek valódi nemzetközi politikai változásokat indukálni. A hetvenes évek olajárrobbanása és a korszak nemzetközi politikai fejleményei között is igen szoros kapcsolat figyelhetõ meg. Olyannyira, hogy az energiapolitikai váltás következményei között egy valós nemzetközi politikai fordulat azonosítható be a hidegháború történetében. Az olajárrobbanás által beindított nemzetközi folyamatok következtében 1973-at valódi nemzetközi politika korszakhatárnak nevezhetjük, melyben az energiapolitika által indukált stratégiai fordulat zajlott le. A nemzetközi szénhidrogén-politikában drámai fordulat állt be az 1973-as olajválság kirobbanásával, melynek elsõdleges hatása a nemzetközi energiapiacon bekövetkezett változásokban érzékelhetõ: az 1973-tól a nyolcvanas évek derekáig, nagyjából 1986-ig tartó közel másfél évtizedet a nemzetközi energetikai szakirodalom a 20. század szénhidrogén-szûkös korszakának nevezi. A válaszreakciók között elsõkként az állam szerepének újragondolása, a nemzetközi együttmûködés intézményének kiépítése jelentkeztek. A szénhidrogénkor kezdetén a kõolaj-kitermelés elsõdleges szereplõi nagy magánvállalatok voltak, melyek ritkán fordultak saját kormányaikhoz védelemért. A 1973-as válság következtében megingott bizalom az új energiahordozóban azonban erõteljes módon vetette föl az állam szerepének kérdését az energiapolitikában, mind az Egyesült Államokban, mind Európa országaiban. Az 1973-as válságra adott válaszként hozták létre mintegy az OPEC ellenszervezeteként a Nemzetközi Energia Hivatalt, az IEA-t, 5 amelynek feladata valóban az energiaexportõrök nyomásának csökkentése, kivédése, az energiaimportõrök védelme volt. Az IEA-kereteken belül elfogadták a gazdasági és stratégiai célú készletezés bevezetésének kötelezettségét. 6 A 90 napra elegendõ készlet-kötelezettség a késõbbi kõolaj-beszerzési válsághelyzetekben a piac és az importõr kormányok mozgásterét jelentõsen tudta szélesíteni, a túlreagálás esélyét, azaz a válság mélyülését pedig csökkenteni. Az évi árrobbanás, majd az ennek hatását tovább fokozó évi olajár-növekedés a kõolaj-ellátásbiztonsági veszélyeket tették kézzel foghatóvá. 7 Nemzetközi szakértõk, elemzõk és döntéshozók nagy része egyenesen az egyoldalú olajfüggésben látta a 20. század európai piacgazdaságaira elkép- 5 Az egyezményhez minden OECD-ország csatlakozott Franciaország kivételével. 6 Ezt elemzi részletesen Robert J. LIEBER: The Oil Decade. Conflict and Cooperation in the West, Praeger, New York, Vö. Robert J. LIEBER: Oil and the Middle East War. Europe in the Energy Crisis, Harvard Center for International Affairs, Cambridge,