A Balaton Régió Környezetvédelmi Programja a. MUE-25 projekthez kapcsolódóan

Átírás

1 A Balaton Régió Környezetvédelmi Programja a MUE-25 projekthez kapcsolódóan Environmental Programme of Lake Balaton Region Lake Balaton Development Coordination Agency 2006.

2 Tartalomjegyzék ÖSSZEFOGLALÓ... 4 BEVEZETÉS... 7 I. HELYZETÉRTÉKELÉS A KÖRNYEZET ÁLLAPOTA Természeti környezet (környezeti elemek állapota) Az éghalat jellemzése Levegı, a levegı minısége Víz Topográfia, domborzat, talaj Ökológiai állapot, természetvédelem Települési környezet állapota Kommunális infrastruktúra Közlekedési infrastruktúra Épített környezet állapota EMBERI TÉNYEZİ/TÁRSADALMI HELYZETKÉP INTÉZMÉNYI ELLÁTOTTSÁG REGIONÁLIS SZINTEN GAZDASÁG / KÖRNYEZETHASZNÁLATOK TÖRVÉNYI HÁTTÉR SWOT ANALÍZIS AJÁNLÁSOK A KÖRNYEZETI IRÁNYÍTÁSI TERV KÉSZÍTÉSÉHEZ II. KÖRNYEZETVÉDELMI STRATÉGIA III. FEJLESZTÉSI TERV KÖZLEKEDÉSFEJLESZTÉS, FENNTARTHATÓ BALATONI KÖZLEKEDÉSI RENDSZER KIALAKÍTÁSA A régió közlekedési elérhetıségének javítása Repülıterek fejlesztése A Régió nyugati, északi és a déli irányú közútjainak fejlesztése Vasúti közlekedés fejlesztése A régión belüli közlekedés fejlesztése

3 1.2.1 A régió belsı közúthálózatának fejlesztése Kompösszeköttetés kiépítése a Balaton nyugati részén Egységes balatoni közösségi közlekedési rendszer kialakítása (busz, vízi, vasúti, kisvasút) infrastrukturális fejlesztése, szervezése speciális balatoni szempontok alapján Turisztikai célú (muzeális értékő) balatoni közlekedési eszközök fejlesztése (hajó, kisvasút, vasúti eszközök) Kerékpáros közlekedés TÁJI ÉS TELEPÜLÉSI KÖRNYEZET FEJLESZTÉSE Környezeti állapot javítása és környezetvédelmi infrastruktúra fejlesztése Az ivóvíz minıségének javítása Szennyvízelvezetés és tisztítás Hulladékgazdálkodás Felszíni és felszín alatti vizek védelme, vízrendezés Vonzó és élhetı balatoni települések kialakítása településfejlesztés Települési területek, településközpontok ( településfejlesztési akcióterületek ) rehabilitációja Part rehabilitáció Magaspartok, omlásveszélyes partfalak rehabilitációja Tıkealap felállítása és mőködtetése a beépített területek (pl. kisparcellás leromlott állapotú üdülıtelkek) rehabilitációjára Vidéki értékek feltárása, megırzése Táji értékek helyreállítása A Balaton körüli zöld zóna kialakítása, erdısítés Bánya-rekultiváció, tájsebek kezelése, illegális hulladéklerakók felszámolása Kockázatvédelem, veszélyhelyzetek megelızése Balaton térségi környezetmenedzsment Balatoni fenntarthatósági/környezeti térségmenedzsment kialakítása Egységes környezetállapot megfigyelı és tájékoztatási hálózat kiépítése és mőködtetése Balaton térség vízminıségével, vízmennyiségével, környezeti állapotával kapcsolatos kutatások ösztönzése Megújuló energiaforrások hasznosítása

4 Összefoglaló A környezet védelmét egyre erıteljesebben hangsúlyozó szemléletmód alapvetı oka egyrészt a hosszú távon nem fenntartható gazdálkodás következtében a természeti erıforrások egyre gyorsabb ütemő felhasználása, másrészt a gazdasági tevékenységek hatásaként a környezetbe kibocsátott szennyezı anyagok növekvı mennyisége. Ahogy Európa más területein, úgy a Balaton Régióban is tettenérhetıek bizonyos kedvezıtlen környezeti folyamatok, amelyek mögött általában a gazdasági-társadalmi-természeti egyensúly rövidtávú gondolkodás miatti eltolódása áll. Ezzel párhuzamosan a régióban megjelent a felelısségteljes szemlélet, amely megfelelı szakértelemmel és forrásokkal párosítva képes a fenntarthatóság érvényesítésére. Ezt az utóbbi másfél évtizedben több eredmény is igazolta. A környezetértékelés célja a környezeti elemek vizsgálata, a kedvezı, illetve hátrányos folyamatok számbavétele, illetve az ezekkel kapcsolatos társadalmi és gazdasági összefüggések feltárása. Természeti környezet A Balaton Régió levegıtisztaság szempontjából elınyt élvez az ország más tájegységeihez képest, ugyanis kevés szennyezı ipari üzemet lehet találni a tó vízgyőjtı területén, valamint 28,1 %-os erdısültsége meghaladja az országos átlagot, ami csak 19,1 %. Légszennyezési problémák néhány ipari létesítményen kívül - fıként a közlekedési kibocsátásokból és a lakossági főtésbıl adódnak. Problémás területek jellemzıen túlterhelt vonalas létesítmények mentén fordulnak elı. A Balaton környezetének idegenforgalmi szempontból legvonzóbb tényezıje a víz. Ez a tó vízkészlete mellett magába foglalja a termálvizet is, amelyre az egészségturizmus jelentıs része épül. A sekély, kis vízgyőjtı területtel rendelkezı Balaton, illetve a fedetlen karsztterületek felszín alatti vizei rendkívül érzékenyek a környezeti hatásokra. Ez a turizmus, illetve az egészséges ivóvízellátás szempontjából egyaránt fontos. Az utóbbi évtizedet tekintve javult a tó vízminısége, ami részben az ezt szolgáló intézkedéseknek, részben az idıjárási viszonyoknak köszönhetı. Kisebb vízminıségi problémák általában minden évben jelentkeznek bizonyos helyeken, de a teljes víztömeget tekintve ez nem jelentıs. Változatos domborzat jellemzi a BKÜ-t, ami nagyban meghatározza a földhasználatot. A 164 település alkotta egység területén elıfordulnak jó minıségő szántóterületek, szılı- és gyümölcsültetvények egyaránt. Az állattenyésztés mértékének csökkenésével a legelık száma csökkent, az elgyomosodó gyepek terjedése kedvezıtlen folyamat. Az erdıterületek magas aránya talajvédelmi szempontból is kedvezı, fıleg a sekély termıtalajú dolomit alapkızető hegységekben. Ásványkincsek fıként a tó északi partján találhatók, bányászatuk emlékét több felhagyott anyagnyerıhely jelzi, amelyek rekultiválása elmaradt. Ökológiai szempontból a Balaton környezete rendkívül sokféle. Számos védett növény és állatfajnak nyújt élıhelyet. Változatos domborzatának és földtani felépítésének köszönhetıen növényvilága rendkívül változatos. Nagy kiterjedéső területek állnak a Balatoni Nemzeti Park védelme alatt, de találhatók itt a Natura 2000-hez tartozó, illetve Ramsari Egyezmény alá vont területek is. 4

5 Jellemzı, hogy a háttértelepülések eredetiségüket jobban megırizték, természetes környezetükkel jobban harmonizálnak. A partszakasszal rendelkezı községekre, városokra jellemzı, hogy a beépítések következtében elveszítettek a víztisztaság és élıhelyek nézıpontjából egyaránt fontos nádasokat. Tájesztétikai szempontból szintén értékes területeket lehet találni a régióban, kiemelkednek ebben a vulkáni eredető tanúhegyek, illetve a karsztos területek jellegzetes domborzati- és kızetformáikkal. Települési infrastruktúra A lakossági ivóvíz ellátás részben a Balaton vízébıl, részben pedig a karsztvíz bázisra alapozva történik. Az ellátó rendszer több helyen elöregedett, folyamatos rekonstrukcióra szorul. A szennyvíz elvezetés kérdése a vízbázisok érzékenysége miatt rendkívüli súllyal bír. Az országos átlagnál valamivel kedvezıbb a szennyvízellátásba bekapcsolt lakások száma, ám ez nagyrészt a vízparti települések jó csatornázottsági mutatóinak köszönhetı. A háttértelepülések átlagos értéke elmarad az országos átlagtól. A csapadékvíz elvezetés hiányosságai fıleg az északi parton okoznak problémákat a változatos domborzat miatt. A Balatonba mosódó eróziós hordalék vízminıségi problémák forrása. A vízgyőjtı terület érzékenysége gondos hulladékgazdálkodást kíván meg, illetve a térség idegenforgalma szempontjából is fontos a tiszta, esztétikus környezet biztosítása. A jelenlegi rendszerek több szempontból is kifogásolhatóak, ugyanis az újrahasznosítás, és a biztonságos ártalmatlanítás, illetve lerakás lehetısége csak nyomokban áll rendelkezésre. Jelenleg kiépítés alatt áll három nagytérségi hulladékgazdálkodási rendszer, amely megvalósítása megfelel a korszerő hulladékgazdálkodás elveinek. Energia ellátottság szempontjából a régió helyzete átlagos, a főtés terén a földgáz terjedt el. Sajnálatos, hogy a megújuló energia hasznosítás jórészt tőzifa égetésébıl áll, jelenleg nagyon alacsony a napenergia, geotermikus energia használata. A közlekedést tekintve elmondható, hogy a déli part közúti jármőforgalmát illetıen elırelépésnek számít az M7 autópálya építése. Az északi parton azonban hiányzik egy, a területet tehermentesítı út, amely kellı távolságra fut a vízparti üdülısávtól. A befutó másodrendő fıútvonalak viszonylag jó megközelíthetıséget biztosítanak, de a háttértelepülések esetében jellemzıen hiányoznak az összekötı utak. A vízi közlekedés fıként a turizmus kiegészítése, kivétel ez alól a komp Szántód és Tihany közt. A vasúti közlekedés fejlesztése különösen az északi parton indokolt, ahol a pálya még nem villamosított. A régió légi úton történı elérhetısége, megközelíthetısége is biztosított, de ezek a lehetıségek még messze nincsenek kihasználva. Az épített környezetet vizsgálva megállapítható, hogy a városok, a partmenti, városias jellegő települések mellett jelen van az aprófalvas szerkezet is. Az apró falvakban hagyományosan fontos megélhetési forma a mezıgazdaság, így ezek a tópart rendezése elıtt a víztıl 3-4 km-re alakultak ki. 5

6 Társadalmi helyzetkép Ahogy az ország többi részén, úgy a Balaton Régióban is elmondható, hogy összességében öregszik a társadalom. Gyenge a terület lakosságmegtartó képessége, amely fıként a kevés és szezonális munkalehetıséggel magyarázható. A munkanélküliségi ráta alakulásán is megfigyelhetı a nyári és a téli idıszak közti jelentıs különbség. Bizonyos területeken pozitív a vándorlási különbözet, ám ez gyakran a régióba költözı hazai vagy külföldi, biztos egzisztenciával rendelkezı nyugdíjasoknak köszönhetı. Az öregedési index értéke így tovább növekszik. Intézményi háttér A BKÜ intézményi hátterére jellemzı, hogy kevés az egységes, Balaton specifikus intézmény. Ennek oka az, hogy a 164 település összesen 3 megye területén fekszik, amelyek külön intézményi rendszerrel rendelkeznek. Ez több szempontból is hátrányt jelent. Gazdaság Fı megélhetési forrást a régió településeinek a turizmus biztosít. Ez fıként a partközeli településekre igaz. Ezeken a helyeken az országos átlagnál jóval magasabb a vállalkozások száma, amelyek jellemzıen éttermek, szálláshelyek, illetve kiskereskedelmi egységek. A turizmus körén belül fellendülıben van a konferencia és gyógyturizmus, illetve az aktív turizmus különbözı formái. A háttértelepüléseken magasabb a mezıgazdaságból élık aránya, de a falusi turizmus népszerősödése itt is új lehetıségeket nyit. Ezeken a területeken a szántóföldi növénytermesztés, szılı- és gyümölcstermesztés egyaránt jelen van, bár gyakran csak jövedelem kiegészítést szolgál. Kevés ipari létesítmény található a régióban, munkaerıvonzó képességük nagy. Törvényi háttér A Balaton Kiemelt Üdülıkörzet környezetvédelmét az országos jogi szabályozáson túlmenıen a Balaton-törvény szabályozza. Meg kell említeni, hogy a települési önkormányzatok nagy része rendelkezik környezetvédelmi célú helyi rendeletekkel. 6

7 Bevezetés A környezet védelme, a természeti értékek megırzése napjainkra a társadalmi-gazdasági élet meghatározó részévé vált. Különösen igaz ez a 164 települést magábafoglaló Balaton Kiemelt Üdülıkörzetre, ahol a terület fı profilja a turizmus, elsıdleges vonzereje pedig a tó. A Balaton Régió lakónépessége a KSH évi népszámlálásának adatai alapján fı, mely az ország népességének 2,5%-a. A népesség 51%-a él városban, 49 % a községben. A legnépesebb település a 23 és fél ezres Siófok, a legkevesebben pedig az 56 fıs Veszprém megyei Óbudavárt lakják. A régió környezetállapotáról átfogó képet úgy kaphatunk, ha sorban áttekintünk minden környezeti elemet. Ezért fontos szerepet kell, hogy kapjon a Balaton vízgyőjtı területének környezetállapotát befolyásoló összes tényezı, beleértve a környezeti elemek mellett a társadalmi, gazdasági helyzetet is. MUE-25 projekt A városias területek fontos szerepet játszanak az EU fenntartható fejlıdési stratégiája sikerében. Ezeken a területeken találkoznak leginkább a környezetvédelmi, gazdasági és társadalmi kérdések. Sok környezetvédelmi probléma pont a városias térségben merül fel. Európa polgárainak négy ötöde városias területen él, életük minıségét közvetlenül befolyásolja a környezet állapota. A városias környezet igényessége az újraindított lisszaboni stratégia azon prioritásához is hozzájárul, hogy a befektetések és a munkavállalás számára Európát vonzóbbá kell tennünk. Mindezen célokat felismerve évben elindult egy a Balti Városok Szövetsége által koordinált, úgynevezett Managing Urban Europe-25 (MUE-25 Európai Városfejlesztés 7

8 25) projekt ez idáig a legnagyobb és legmagasabb költségvetéső Európai LIFE projekt (projekt teljes költségvetése 2,9 M euro). A fenntartható városi fejlıdést szolgáló, Európai szintő partneri együttmőködésre irányuló pályázat év márciusában pozitív elbírálásban részesült. A MUE-25 projekt témája: környezetvédelmi irányítási rendszerek megvalósítása helyi közigazgatási (városi önkormányzati) egységeknél (EMS - Environmental Management Systems). A környezetvédelmi irányítási rendszerek gyakorlati megvalósításához kapcsolódó munkában 14 önkormányzat (a svédországi Växjö és Stockholm, a norvégiai Oslo, a finnországi Lahti és Turku, a lettországi Riga, a litvániai Kaunas és Siauliai, az angliai Leeds és Lewes, az olaszországi Siena tartomány és Ancona, Magyarországról Balatonfüred és Siófok), és 9 partnerszervezet (Union of Baltic Cities, ICLEI, UNEP-GRID Arendal, University of West England, Bodensee Stiftung, ASSURE, ACCR, Energie-Cities és a Balatoni Integrációs Kht.) vesz részt. A projekt célja, kihívások, elınyök A projekt célja, hogy a régió önkormányzatainak tevékenységében és az önkormányzat tulajdonában lévı illetve az általuk mőködtetett közszolgáltatásokban a környezetközpontú irányítási rendszerek segítsék a preventív környezetvédelmi stratégia megvalósítását. A korszerő menedzsment eszközök támogatják továbbá a környezetvédelemmel kapcsolatos projekttervezést, illetve a projektek megvalósulásának nyomon követését. Az elızetes állapotértékelés során a tevékenységek környezetvédelmi szempontú átvilágítása feltárja a kritikus területeket, amelyek ismeretében célokat és programokat lehet kidolgozni, ezekhez erıforrást rendelni, amely biztosítja a környezetvédelem prioritását. A környezetközpontú irányítási rendszerek célja továbbá, hogy a környezetvédelem ne korlátozódjon egy kijelölt megbízott személyre vagy szervezetre, hanem integrálódjon az egész szervezeti egységbe. Tekintettel arra, hogy a környezetvédelmi normatív elıírások illetve a Nemzeti Környezetvédelmi Program az önkormányzatok számára is teljesítendı feladatokat és kötelezettségeket ír elı, ezért a környezeti menedzsment rendszerek által elvárt rendszeres jogi megfelelés értékelése segít a hiányosságok feltárásában, valamint a környezeti teljesítmény értékelésben. A hitelesített környezetvédelmi vezetési rendszer számos pozitív tulajdonsággal bír a rendszereket alkalmazó szervezetek és az ezen szervezetek környezeti teljesítményében érdekelt felek számára. Bár a környezetvédelmi vezetési rendszerek (EMAS, MSZ EN ISO 14001) nem helyettesíthetik a szervezetek környezeti teljesítményét meghatározó kötelezı jellegő szabályozókat, mégis elısegíthetik a hatóságok és a szervezetek közötti kapcsolat kedvezı alakulását. A környezetvédelmi vezetési rendszerek által megkövetelt nyíltság - a külsı és belsı kommunikáció csatornáin keresztül - javítja a hitelesített szervezet és a vele kapcsolatban álló csoportok, szervezetek (pl. beszállítók, vevık, zöld szervezetek, lakosság, szakmai szervezetek) viszonyát. A környezetvédelmi vezetési rendszerek kapcsolatban említett leggyakoribb elınyöket a következıkben lehet összefoglalni: 1. A környezeti teljesítmény felmérésének, a tényezık és hatások feltárásának valamint a megvalósított környezetvédelmi terveknek és programoknak a hatására - jól mőködı 8

9 rendszer esetében - a szervezetek környezeti teljesítménye javulni fog, mőködésük hatékonyabbá válik. 2. A környezetvédelmi vezetési rendszerek feltárják azon területeket, ahol lehetséges a hatékonyság javítása. Ezt nem csak a rendszerek bevezetésekor, hanem a mőködtetés késıbbi fázisaiban is megkövetelik. 3. Elvárják, hogy növekedjen a szervezeti tagok (vezetés és alkalmazottak) környezeti tudatossága, az alkalmazottak szervezet iránti elkötelezettsége és ezáltal is javítják a környezeti teljesítményt. 4. Segítik a szervezetet a környezetvédelmi elıírások betartásában, a megfelelés folyamatos figyelemmel kísérésében. 5. A védjegy által megkövetelt környezetvédelmi nyilatkozat segít a szervezet környezetvédelmi elkötelezettségének az érdekelt felek felé történı kommunikálásában. Tervezési folyamat Ismeretbıvítı és felkészítı tréning Elızetes állapotértékelés (környezeti hatások azonosítása és értékelése) A környezetközpontú irányítás helyzetének felmérése (a szabványkövetelmények teljesülésének vizsgálata) Környezeti politika, célok, elıirányzatok és programok kialakítása A Környezeti Kézikönyv elkészítése A környezetközpontú irányítási rendszer eljárásainak és utasításainak elkészítése A munkatársak oktatása, bevezetés, a mőködés ellenırzése Belsı auditor felkészítı tréning Tanácsadói elıaudit, helyesbítı intézkedések, felkészítés tanúsításra Tanúsítás I. Helyzetértékelés 1. A környezet állapota 1.1 Természeti környezet (környezeti elemek állapota) Az éghalat jellemzése A Balaton területe a mérsékelten meleg éghajlati típushoz tartozik. Felszínét évente órán, nyáron órán keresztül süti a nap. Télen kevéssel 200 óra fölötti a napsütéses órák száma. A Balaton Régió sokéves átlaghımérséklete néhány tizeddel meghaladja a 10 C-ot, s éppen ennyivel magasabb az ország egészének átlagánál is. A korábban ismert, 1901 és 1950 között megfigyelt, 50 éves klíma normál adatai szerint a Balaton térségére sokévi átlagban jellemzı, éves csapadékösszeg 731 mm volt. A tó vízmérlegének számításához használt, 1921 utáni bı nyolc évtized adatai szerint ugyanez az érték már csak 620 mm évente! (A jelenhez közelebb esı évtizedekben még ennél is kevesebb.) A nyári félév az újabb adatok szerint is mintegy 100 mm-rel csapadékosabb, mint a téli félév. Az utóbbi mintában elıfordult legkevesebb és a legbıségesebb évek csapadékösszege közti különbség 472 mm volt, ami nagyon magas, a teljes évi összeg 76%-a. 9

10 Évi átlagban a vízgyőjtın mért évi átlagos szélsebesség 2-4 m/s közötti. Külön szükséges kiemelni, hogy Keszthely térségében az északias uralkodó szélirányokhoz tartozó átlagos szélerısség (1,8 m/s) kisebb a környezı területekre jellemzı értékeknél Levegı, a levegı minısége A Balaton üdülıkörzetben, különösen a parti sáv (a Balaton északi partjának megközelítését biztosító 71. sz. Lepsény-fenékpusztai II. rendő fıút menti, és a déli parton a 7. sz. fıút menti) településein, elsısorban a közlekedési eredető légszennyezés idéz elı súlyos helyzetet. A partközeli települések, illetve azok parti sávja és a természetvédelmi területek levegıtisztaságvédelmi szempontból kiemelten kezelendıek. A légszennyezettségi agglomerációk és zónák kijelölésérıl szóló 4/2002. (X.7.) KvVM rendelet 1. sz. melléklete tartalmazza, hogy Alsóörs, Balatonalmádi, Balatonfőzfı, Balatonfüred, Csopak és Tihany a 4. számú légszennyezettségi zónába tartozik. (A levegı védelmével kapcsolatos egyes szabályokról szóló 21/2001. (II.14.) Korm. rendelet 7 -a elıírja intézkedési programok készítését a levegıminıség javítására azokra a zónákra, ahol a légszennyezettség meghaladja a határértéket.) A térségben a balatonfőzfıi ipartelepeken találhatók a legjelentısebb ipari légszennyezıanyag kibocsátók, valamint Tapolca város térségében. A különbözı légszennyezı források összesített kibocsátásai komponensenként Megnevezés Légszennyezıanyag kibocsátás (t/év) Kén-dioxid Szén-monoxid Nitrogén-oxidok Szilárd Északi vízgyőjtı 1218,4 1217,4 1525,2 1970,4 Déli vízgyőjtı 1.108, , ,2 816,7 Nyugati vízgyőjtı 19, , ,5 13,6 Forrás: Nyugat-, Közép-, Dél-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelıség, 2000 A közvetlen Balaton parti települések közúti közlekedésébıl származó károsanyag kibocsátás Megnevezés Légszennyezıanyag kibocsátás (t/év) Szén-monoxid Szénhidrogének Nitrogén-oxidok Részecske Északi vízgyőjtı 7409,3-862,5 360,8 Déli vízgyőjtı 4.257,2 564,6 900,2 126,6 Nyugati vízgyőjtı 2.990,1 305,8 384,1 58,9 Forrás: Nyugat-, Közép-, Dél-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelıség, 2000 A kén-dioxid, a korom és a szilárd (nem toxikus) por kibocsátás elsısorban a lakosság főtésébıl származik. Ezeknél a légszennyezı anyagoknál az emisszió lényegesen csökkent az 1990-es év elején levı állapothoz viszonyítva, mert a szén, a fa és a tüzelıolaj visszaszorult a földgáz használat növekedésével. Ennek környezetvédelmi ára, hogy a lakosság hıenergia igényének biztosítása során a nitrogén-oxidok kibocsátása kis mértékben nı. A szén-monoxid koncentrációt elsıdlegesen a közlekedés határozza meg: éves átlagban a közlekedés okozta fajlagos, 1 hónapra vonatkoztatott kibocsátás sokszorosa a főtési emissziónak. A földgáz tüzelés további elterjedése a szén-monoxid kibocsátás további csökkenését okozza. A nitrogén-oxidok kibocsátásának döntı többségét a közlekedés okozza, ugyanakkor a földgáz tüzelés részarányának növekedésével a NO x emisszió nı. A térségben elsısorban az idegenforgalom fejlıdött és fejlıdik, ezért a háttérbe szorult, kis volumenő ipar miatt a szerves oldószer, a szervetlen savak és a nehézfémek emissziója 10

11 nagyon alacsony. Az ólom kibocsátás pedig az ólmozatlan benzin elterjedésével illetve az ólmozott benzin beszüntetésével megszőnt. A BKÜ levegıminıségének összehasonlítása a megyék és a fıváros adataival (területi és idıbeli átlagértékek) SO2, µg/m3; ÜP, g/m2/30nap NO2, µg/m3 BKÜ Budapest Somogy Veszprém Zala Területi egység SO2 ÜP NO Víz Felszíni vizek A tó hozzáfolyását biztosító felszíni vízfolyások közül a legjelentısebb a keszthelyi medencébe torkolló Zala folyó, amely az összes hozzáfolyás %-át szállítja. A tó északi és déli partján ezen kívül több kisebb-nagyobb hozamú és változó vízminıségő vízfolyás (több mint 60 vízfolyás, azonban az elmúlt aszályos években jelentıs hányada idıszakosan kiszáradt) található, amelyek egy része a régión kívül ered. A régió vízfolyásainak többsége a Balatonba vezeti vizét. Kivételt ez alól csak a Keszthelyihegység Tátika-csoportjának É-felé lefutó vizei jelentenek, amelyek a Marcalba torkollanak, mely maga is a Tátika-csoport É-i oldalában ered. A D-felé futó vizek már a Balatonba kerülnek. A Tapolcai-medence patakjai, a Nemesvitai övárok, a Lesence-patak, a Tapolcapatak, az Eger-víz egymással párhuzamosan futnak a Balatonba. A Káli-medence vizeit a Burnót-patak vízgyőjtıje öleli fel és a Burnót-patak vezeti a Balatonba. A további vízfolyások K-felé haladva a Horogi-séd, Csorsza-patak, Cserkuti-patak, Udvari-séd, Örvényesi-séd, Aszófıi-séd, Tavi séd, Szılısi-séd, Kéki-séd, Baricskadőlıi-árok, Arácsi séd, Csopaki-séd, Paloznaki-vízfolyás, Lovasi-séd, Alsóörsi-séd, Remete-árok, Vörösberényi-séd, Főzfıi-séd, Bugyogó patak, Kenesei vízfolyás. Bakóúti árok. A Balaton déli oldalának fıbb vízfolyásai: a Cinege patak, az Endrédi-patak, a Kıröshegyiséd, a Nagymetszés-patak, a Kismetszés patak, a Tetves-patak, a Jamai-patak, az Ordacsehi 11

12 árok, a Keleti Bozót vagy Pogányvölgyi vízfolyás, a Zichy csatorna, az Imre majori árok és a Nyugati övcsatorna keletrıl nyugati irányba haladva. Külön kell megemlíteni a Kis-Balatonba torkolló apró vízfolyásokat, mint a Bárándi-patak, a Zalaszabari-patak, a Radai-malomárok, a Garabonci-határárok, a Garabonci-malomárok, a Zala-Somogyi-határárok, a Cölömpös-árok, a Marót-völgyi-csatorna, valamint a Kis-Balaton II-es ütemébe É-ról betorkolló árkok,s csatornák, belvíz öblözetek vizét. A Régió állóvizei közül a fent megemlítetteken kívül (Kis-Balaton) jelentıs még a tihanyi Belsı- és Külsı-tó, a Káli-medence Kornyi-tava, az európai jelentıségő Hévízi-gyógytó, valamint a halastavak és a déli parti berekterületek. Szükséges megemlíteni, hogy a vízfolyások, felszíni vízelvezetık medre felújításra szorul, nagy intenzitású csapadék esetén elıfordul elsısorban a déli parti települések mélyebb területein a talajvízszint emelkedés és belvízveszély. Ezért az üdülıterület víztelenítése csak a tóba történı szivattyús átemeléssel biztosítható. Felszíni vizek minıségi viszonyai A Balaton vize jellemzıen (Ca,Mg)HCO 3 -os kemény víz, ph-ja enyhén lúgos. Kalciummagnézium hidrokarbonátos jellege miatt, az alga növekedésével járó széndioxid elvonás következtében a biogén mészkiválás folyamatos, miáltal a víz állandóan zavarosnak tőnik, átlátszósága ritkán haladja meg az egy métert. A Balaton természetes sótartalma 450 mg/l körül van. Keménysége nk körül ingadozik. Így kémiai tulajdonsága is kellemes fürdıvízzé teszi. A Balaton vízminıségét befolyásoló tényezık közül különös szerepet játszanak a mikrobiológiai jellemzık, a klorofill-a tartalom alakulása és az azt befolyásoló nitrogén és foszforháztartás jellemzıi. A klorofill-a tartalom jelentısen függ az idıjárástól és annak hatására bekövetkezı biológiai, kémiai és egyéb folyamatok változásától. Ezek határozzák meg lényegében a víz minıségét, ez az alapja az MSZ 12749:1993 szabvány szerinti minısítésnek. Szükséges megemlíteni, hogy ez a minısítés szennyezéscentrikus, ezért messzemenı ökológiai következtetések levonására nem alkalmas. A Balaton trofitása medencénként június 12

13 Medencék Keszthelyi Szigligeti Szemesi Siófoki Keszthelyi Szigligeti Szemesi Siófoki OECD szerinti minısítés <8 µg/l 8-25 µg/l µg/l >75 µg/l A tó tápanyagterhelése a befolyó vizekbıl, a közvetlen vízgyőjtırıl, a városias területrıl, a bevezetett szennyvizekbıl és a levegıbıl bejutó P és N terhelésbıl származik. Az alga szaporodást a tápanyagok és a problémát okozó kék algák tekintetében a foszfor és ezen belül is az oldott ortofoszfát-foszfor (PO 4 -P) - mint hozzáférhetı tápanyagforrás szaporodásuk mértékét befolyásolhatja. A tápanyagmérleg mutatói az utóbbi években javultak részben az emberi szabályozási beavatkozások, részben az idıjárási körülmények változása miatt. A javulás mellett szóló tény, hogy a tó vízgyőjtıjén már 15 éve drasztikusan lecsökkent a mőtrágya használat. A Balatont érı tápanyagterhelés legnagyobb része a kisvízfolyásokon keresztül nagy intenzitású csapadékjelenségek alkalmával, és a közvetlen lefolyásból éri a tavat. A foszfor a tó belsı terhelésébıl (iszap) adódó - szennyezı hatását mederkotrással igyekeztek csökkenteni. A Balatonba folyó állandó és idıszakos vízfolyásokon több helyen szőrı-nádastavakat alakítottak ki, amelyek a külsı terhelést mérsékelik. Az eutrofizálódás szempontjából legfontosabb tápanyag (a PO 4 -P) koncentrációja a legutóbbi években a környezetvédelmi felügyelıség mérései szerint a tó minden mérıállomásán jelentısen, 2-3-szorosára, emelkedett. A látszólagos javulásban elsısorban a hosszantartó magas nyári vízhımérsékletek elmaradása játszott szerepet, mert a tó trofitási állapotát jelenleg a fény és a hımérséklet határozza meg (miután a tápanyagok jelenléte nem limitálja az algaszaporodást). Hozzájárulhatott még a kedvezıbb állapotok kialakulásához a Kis-Balaton Védırendszer (korábbi) tápanyag visszatartása is. A tó hidrológiai szempontból négy különbözı vízkicserélıdési idejő medencére különül el, aminek az eddigi tapasztalatok szerint igen jelentıs vízminıségi vonzata van. Az egyes medencék trofitása a külsı és belsı tápanyagterhelés függvénye (legnagyobb a fajlagos terhelés a Keszthelyi medencében Zala és vízfolyásai által szállított tápanyagterhelés miatt). A Balatont érı összes terhelés t/év Évek Összes nitrogén Összes foszfor Összes ortofoszfát-p BAP Forrás: A Balaton teljes vízgyőjtı területének állapot értékelése Közép-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelıség,

14 A Balatont érı összes terhelés, fenti négy paraméter vonatkozásában 1996-tól áll folyamatosan rendelkezésre. (A Balaton tápanyagterhelésének mérlege, mérése és modellezése, VITUKI KHT.) Az egész Balatonra összesített terhelésekbıl látható, hogy 1997-ben erıs csökkenés, majd ezt követıen 1998-ban és 1999-ben ismét határozott növekedés jelentkezett minden paraméter tekintetében ben újabb csökkenés kezdıdött, mely a száraz évek alatt folytatódott ben minden vizsgált tápanyagforma terhelése jelentısen megnövekedett az emelkedı lefolyás értékek eredményeként. A Balaton trofitásának alakulását az a-klorofill maximumok alapján szokták kategorizálni és 1994-es, hipertróf tartományban levı csúcsok után a tó 2003-ig folyamatosan eutróf, 2004-ben pedig három medence is újra mezotróffá vált, csak a Keszthelyi medencében mért maximum mutatott eutróf értéket. Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer (KBVR) A KBVR alapgondolata, hogy a kialakuló vizes élıhely (mocsaras-nádas terület) a Zalán érkezı tápanyagokat feldolgozza, az eutrofizációs folyamatokat a Balaton elé, a Zala alsó szakaszon kialakítandó vízvédelmi rendszer területére helyezze át. Mivel a tápanyag nagy része a mezıgazdasági, városias területrıl való bemosódás, tehát diffúz módon került a Zalába, a tápanyag kivonására csak tározós megoldás jöhetett szóba. A beruházás elhúzódása alapvetıen két okra vezethetı vissza. Az egyik ok a számottevı forrásigény a másik ok a természetvédelmi és vízminıség-védelmi érdekek összehangolásának a nehézségei (nádasok és a berek madárvilágának fokozott védelme). A 2035/2001.(II.23.) Kormányhatározat szerint 2010-ben a Keszthelyi medence biológiailag hozzáférhetı foszfor terhelése nem haladhatja meg a 21 t/év értéket. Ez az érték úgy érhetı el, ha a vízgyőjtıterület szennyvíztisztítóinál az (összes foszfor) öp = 0,5 mg/l értékő lesz, a diffúz eredető biológiailag hozzáférhetı foszfor terhelése 50 %-kal csökken és a Kis-Balaton Védırendszer üzemel, mégpedig az I. ütem 50 %, a II. ütem pedig 30 % hatásfokkal. Az épülı II. ütem ennek az elvárásnak jelen állapotában nem tud eleget tenni, ezért a tározó építésének befejezésére megoldást kellett keresni. A vízminıségvédelmi és természetvédelmi célok összehangolt megvalósítására, annak ütemezésére több kormányhatározat is született. A 2317/2004.(XII. 11.) Korm. határozat elrendeli a munkák ütemezett folytatását, és a kivitelezés december 31-ig történı befejezését. A KBVR elkészült létesítményei mőködésének jelentıs szerepe van abban, hogy a Balaton vízminıség romlása megállt, sıt bizonyos években javulás is tapasztalható volt, ezt igazolja, hogy a Kis-Balaton 15 éves mőködése során ( ) a Zalán érkezı tápanyagok jelentıs részét összfoszforból több, mint 485 tonnát, össznitrogénbıl közel tonnát, lebegıanyagból mintegy 130 ezer tonnát visszatartotta a Balaton elıtt. A Balaton szempontjából azonban a Kis-Balaton vízvédelmi rendszer árvízcsökkentı elıtározóként természetvédelmi szempontok miatt nem vehetı figyelembe. Felszín alatti vizek A 80-as évekre az intenzív karsztvíz kitermeléssel járó bányászat (víztelenítés) eredményeként jelentıs mértékő karsztvízszint süllyedés következett be a térség északnyugati részén, mely már veszélyeztette a Közép-Dunántúli régió karsztvíz-háztartását és ezáltal a Hévízi-tó vízpótlását is. Az év végéig megszőnt a Nyírád-térségben a bányászati célú vízkiemelés. Azóta javul a térség felszín alatti vízháztartásának helyzete, emelkedik a nyugalmi vízszint. A régióban a felszín alatti vizek a vízellátás szempontjából közepes jelentıséggel bírnak. A vízellátás jórészét a régión kívülrıl karsztvízbıl (nyirádi vízkivétel) és a tisztított Balaton vízbıl (pl. balatonaligai és balatonszéplaki) biztosítják. Helyi jelentıségő felszín alatti 14

15 vízbázisok, karsztforrások és kutak elsısorban az É-i területen találhatók. Egyéb rétegvíz kivételek is elıfordulnak a területen. A karsztos területek veszélyeztetettsége különbözı. A legérzékenyebb a fedetlen vagy nyílt karszt, amely semmiféle természetes borítással nem rendelkezik. A karsztvizek és a talajvizek minıségére jellemzı a magas, növekvı nitrát tartalom, melyre a jövıben nagyobb figyelmet kell fordítani. Felszín alatti vizek minıségi viszonyai A Balaton Kiemelt Üdülıkörzet területén számos, közüzemi vízellátást biztosító, sérülékeny vízbázis található, azaz olyan, amely a felszíni eredető szennyezıdésekkel szemben nem rendelkezik kellı földtani védelemmel. A Közép-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság mőködési területén a balatoni felszíni és a nyirádi kasztos vízkivételen kívül a regionális rendszert is táplálja számos helyi, kisebb volumenő karsztvíz kivétel Balatonalmádi-Vörösberény, Felsıörs, Csopak, Balatonfüred, Aszófı, Balatonudvari területén, illetve a regionális rendszernek van néhány, szintén sérülékeny tartalék vízbázisa is. Ezeken túl a Balaton-felvidéki önálló, vagy kistérségi vízmővek vízbázisai szinte kivétel nélkül sérülékeny földtani környezetben vannak (pl. Litér, Hidegkút, Tótvázsony, Szentbékkálla-Mindszentkálla). A vízbázisvédelem fontosságát hangsúlyozza az is, hogy több településen fokozatosan romlik a szolgáltatott víz minısége, egyes vízbázisok vize már csak kevert vízként használható. A vízbázisvédelmi tevékenység hatékonyabbá tétele érdekében a kormány 2249/1995. (VIII.31.) számon határozatot hozott, amelyben célul tőzte ki az üzemelı sérülékeny környezetben levı és távlati vízbázisok biztonságba helyezését ban elkezdıdött az ivóvízbázis védelmi program a sérülékeny vízbázisok biztonságbahelyezése céljából. Az elmúlt években elkészült számos sérülékeny vízbázis állapotfelmérése a vonatkozó biztonságba helyezési tervvel, azonban ezek végrehajtása a beszőkült állami források következtében teljesen leállt. (A 201/2001. (X.25.) Korm. rendelet (mód. 47/2005. (III.11.) Korm. rendelet) 2009-ig az ivóvízminıség-javítás során végrehajtandó legfontosabb feladatokat rögzíti.) Topográfia, domborzat, talaj A Balatontól északra esı területek egyes részei a kis tengerszint feletti magasság ellenére - a változatos morfológiának köszönhetıen - hegyvidéknek tőnnek. E felszíni változatosság jellemzı a régió földtani felépítésre is, ami különösen értékessé teszi a területet. Külön említést érdemel a vulkanikus eredető Tihanyi félsziget belsı tavaival és gejzír-kúpjaival. A Badacsony és Tapolca környékének vulkáni tanúhegyei uralják a tájat, jellegzetes alakjukkal messzirıl is meghatározzák a tájképet. Híresek bizarr bazaltoszlopaik, az ún. bazaltorgonák. A Keszthelyi-hegység dolomittömege változatos mikroreliefjével tőnik ki, ahol kipreparált dolomit kıoszlopok és látványos természetes kızetfeltárások is megtalálhatók. A változatos karsztjelenségeket (barlangok, víznyelık, töbrök) mutató terjedelmes hátakat helyenként vad szurdokvölgyek szaggatják. Szintén különleges értéket képviselnek a keleti és déli part meredek löszfalai. Ásványkincsek fıként a tó északi partján találhatók, bányászatuk emlékét több felhagyott anyagnyerıhely jelzi, amelyek rekultiválása elmaradt. Jellemzı a tızeg, a dolomit, a bazalt valamint a homok és a vörös homokkı bányászata. 15

16 A talajtípusok közül nagy területen fordulnak elı csernozjom barna erdıtalajok, egyéb erdıtalajok helyenként agyag bemosódással. A jellemzıen mészköves területeken az erdıtalajok rétege vékony, humusztartalmuk magas. Szántóföldi mővelésre leginkább a mészlepedékes csernozjom talajok alkalmasak. A partközeli, kis lejtéső területeken lápos réti talajok és karbonátos réti talajok találhatók Ökológiai állapot, természetvédelem Az ökológiai állapotot meghatározó fontosabb tényezık: A beépítések, engedély nélküli feltöltések, engedély nélküli csónak és vitorlás kijárók létrehozása és idegenforgalmi fejlesztések hozzájárultak ahhoz, hogy a vízminıség és a természetvédelem szempontjából egyaránt fontos vízparti nád, sás és gyepterületek egy jelentıs része napjainkra kipusztult. (Az 1075/2003. (VII.30.) Korm. határozat, illetve az 1033/2004. (IV.19.) Korm. határozat elıírja, hogy az engedély nélkül létesített földmólókat, bejárókat el kell bontani, kivéve, melyeket a partrehabilitációs terv közösségi céllal, fennmaradásra irányoz elı.) A parti sáv beépítése mellett felértékelıdnek az ún. háttérterületek, amelyek a partvonaltól távolabb fekszenek, viszonylagos eredetiségüket jobban megırizték (a Káli-medence népi építészeti értékei). A talajerózió a Balaton Régió igen jelentıs területi és vízi-környezeti kihatású jelensége. A régió domborzati viszonyai kedveznek az eróziós folyamatoknak (az északi oldal ténylegesen ki van téve talajpusztulásnak). Országos felmérések szerint Veszprém megye második, Zala a harmadik, Somogy pedig a hatodik helyet foglalja el a megyék erodáltságának sorrendjében. A balatoni magaspartokhoz (Balatonfőzfı, Balatonkenese, Balatonvilágos, Balatonszárszó, Balatonföldvár, Fonyód) szorosan kapcsolódó felszínmozgások egy természetes felszínfejlıdési folyamat részei, amelyet az emberi tevékenység kedvezı és kedvezıtlen irányban egyaránt befolyásolt (magaspart, a talaj gyenge szerkezetének következtében jelentıs eróziónak van kitéve). A Balaton-felvidéket kedvezıtlenül érintette a több évtizeden keresztül folytatott felszíni bányászati tevékenység, melynek sebhelyeit az erdıgazdaság által végzett fásítási tevékenység sem tudta teljesen eltüntetni. A MÁFI Területi Szolgálata által végzett felmérés alapján kb. 120 bánya (mőködı és felhagyott) szerepelt a Balatonfelvidéken, ezek nagy részén a rekultiváció elvégzése elmaradt. A természetes környezet és az élıvilág megırzését szolgálja a térségben 1997-ben életre hívott Balaton-felvidéki Nemzeti Park, amelynek területe a tó északi partján 1-15 km szélességő sávban, Balatonalmáditól a Kis-Balatonig húzódik. A Balaton Kiemelt Üdülıkörzetben ha védetté nyilvánított terület található, melybıl ha-on a Balatoni Nemzeti Park terül el. A nemzeti park területe öt nagyobb tájegységet foglal magába: Balaton-felvidék, Déli-Bakony, Tapolcai-medence, Keszthelyi-hegység és a Kis- Balaton. A park összterületének 19,8%-a természeti övezet (I. zóna), 35,4%-a kezelt természeti övezet (II. zóna) és 44,8%-a bemutató övezet (III. zóna). A Balaton és a Kis-Balaton is a Ramsari Egyezmény, mint nemzetközi egyezmény hatálya alá tartozó területek. Fontos továbbá, hogy Magyarországnak az EU-csatlakozáshoz létre kellett hoznia a Natura 2000 hálózatot. A Balaton Régióban nagy számban és nagy kiterjedésben találhatóak Natura 2000 területek, mind az északi, mind a déli parton, sıt maga a Balaton is az. Említést érdemel, hogy a Tihanyi-félsziget egy része Európa Diplomás terület, ami a Világörökség európai megfelelıje. 16

17 Élı és élettelen természeti értékek A Balatontól északra esı területek egyes részei a kis tengerszint feletti magasság ellenére - a változatos morfológiának köszönhetıen - hegyvidéknek tőnnek. E felszíni változatosság jellemzı a régió földtani felépítésre is, ami különösen értékessé teszi a területet. Külön említést érdemel a vulkanikus eredető Tihanyi félsziget belsı tavaival és gejzír-kúpjaival. A Badacsony és Tapolca környékének vulkáni tanúhegyei uralják a tájat, jellegzetes alakjukkal messzirıl is meghatározzák a tájképet. Híresek bizarr bazaltoszlopaik, az ún. bazaltorgonák. A Keszthelyi-hegység dolomittömege változatos mikroreliefjével tőnik ki, ahol kipreparált dolomit kıoszlopok és látványos természetes kızetfeltárások is megtalálhatók. A változatos karsztjelenségeket (barlangok, víznyelık, töbrök) mutató terjedelmes hátakat helyenként vad szurdokvölgyek szaggatják. Szintén különleges értéket képviselnek a keleti és déli part meredek löszfalai. A Balaton Régió flórája és faunája A Balaton Régió természeti értékei a növényvilág tekintetében a tölgyerdı zónába tartozik (mészkedvelı és karszttölgyesek). A déli oldal nedves völgyei, mocsaras berkei a lápi mocsári növényzet menhelyei. A Balaton északi része és hozzá kapcsolódóan a Kis-Balaton hazánk természeti értékekben különösen gazdag tájegysége. Ez a gazdagság jórészt abból ered, hogy az alföldi területek erdıssztyepp növényzete és a középhegység zárt lomberdı vegetációja hazánkban egy délnyugat-északkelet irányú, viszonylag keskeny peremhegy vonulatban találkozik egymással, s e találkozási zóna mindkét növényzeti típus társulásainak, növényeinek és állatainak élıhelyet nyújt erısen mozaikos elrendezıdésben. Ez a peremhegyvonulat azért is nevezetes, mert a jégkorszak alatt a délies lejtıkön számos növény- és állatfaj izolálódva itt önálló, endemikus fajjá fejlıdött, ezek a csak Magyarországon található fajok ma is jellemzik ezt a vidéket. Tovább szinesíti a Balaton-felvidék élıvilágát, hogy két nagy flóratartomány - a pannóniai és a nyugat-balkáni - találkozik itt és számos délies flóraelem a Földközi-tenger felıl terjedve a Balaton-felvidéki hegyeken éri el területének északi határát. Mindezek az okok egy szinte páratlanul gazdag flóra kialakulásához vezettek. A Régió területén 10 fokozottan védett növényfajt találtak meg a hazai 48-ból (cifra kankalin, lisztes kankalin, cselling, légybangó, poszméhbangó, pókbangó, mocsári kardvirág, adriai sallangvirág, tátorján, gyapjas győszővirág). Ezeken kívül kb. 200 védett növényfaj található meg a területen. A zonális vegetáció mellett igen jelentıs a szerepe a lokális víz- és talajviszonyoktól függı növényzetnek, élıhelyeknek is. A Balaton-felvidékkel szervesen összefüggı Kis-Balaton nádrengetege és Európa-hírő madárvilága, a Balaton szegélyének gazdag hínárnövényzete, nádasa még tovább gazdagítja a régió védendı értékeit. Az azonális növényzeti típusok közül külön kiemelendık a lápok, láprétek, melyek jégkori maradványnövényeket, unikális botanikai és zoológiai ritkaságokat ıriznek. A Balaton Régió szárazföldi és vízi állatvilágát az átalakultság és a sokféleség jellemzi. Az erdık-mezık vadállománya megfogyatkozott az évszázadok során. Bizonyos mértékig az úszó vízimadarak megritkulása is érthetı, bár a Kis-Balaton madárrezervátuma ezen igyekszik segíteni. A partok kiépítése, a láprétek leeresztése megapasztotta a tó halállományát. 17

18 1.2 Települési környezet állapota Kommunális infrastruktúra Ivóvíz ellátás A Balaton Régió infrastruktúrájában központi helyet foglal el a víziközmővek helyzete, ellátottság szintje és biztonsága, a helyben lakó népesség ellátásának folyamatos biztosítása, a pihenés alapvetı feltételének megteremtése, továbbá ezen keresztül válnak megırizhetıvé a természeti-táji értékek. A Balaton térséget ellátó állami tulajdonban lévı víziközmő rendszereket a Dunántúli Regionális Vízmő Rt. üzemelteti. Ivóvízellátás szempontjából három alrégió van: Észak- Balatoni, Nyugat-Balatoni és Dél-Balatoni Igazgatóság. Kommunális szennyvízkezelés A Balaton térség regionális szennyvízelvezetési, tisztítási és elhelyezési koncepciója alapján hét regionális csatornázási rendszert alakítottak ki. A fejlesztési program a tisztítókapacitást 1985-re 72 ezer m 3 /nap-ban határozta meg, 1995-re pedig 135 ezer m 3 /nap-ra való bıvítést irányzott elı. A teljes üdülıkörzethez tartozó tisztítókapacitás nagysága 2005-ben 118,0 ezer m 3 /nap, az 1995-re tervezett kapacitás 87 %-a. A regionális ivóvízellátó és szennyvíztisztító rendszerek jellemzı adatai Megnevezés Ivóvízellátás Ellátott települések Ivóvízbekötések Napi száma (db) száma (db) m 3 /nap Észak-Balatoni Dél-Balatoni Nyugat-Balatoni Szennyvízelvezetés Ellátott települések Szennyvízbekötések száma (db) száma (db) Észak-Balatoni Dél-Balatoni Nyugat-Balatoni Forrás: DRV Rt. honlap, 2005 víztermelés Napi szennyvíztisztítás m 3 /nap Ahol földrajzi lehetıségek biztosítottak (összhangban a Balaton törvény 9. -val), a tisztított szennyvíz a Balatontól távolabb, idegen vízgyőjtı területen kerül elhelyezésre, 4 régióban (I-es, II-es, VI-os, VII-es). Ahol a földrajzi lehetıségek nem biztosították a tisztított szennyvíz kivezetését, ott a megtisztított szennyvizek közvetetten (kisebb vízfolyásokon, lápon, szőrıtározókon keresztül) vagy közvetlenül kerülnek vissza a Balatonba. Ezeken a szennyvíztisztító telepeken kiépítésre került a harmadik tisztítási fokozat, azaz a foszfortalanítás, ami az elmúlt években jelentısen csökkentette a tó tápanyagterhelését. 18

19 A Balaton Régióban üzemelı szennyvíztisztító telepek jelenlegi helyzete Szv. Regionális szennyvíztisztító Intézményi Meglevı kapacitás régió telep szennyvíztisztító telepek m 3 /d m3/d I. Siófok II. Balatonlelle III. Kéthely *(B.ujlak) IV. Keszthely** V. Nemesgulács Révfülöp VI. Balatonfüred Balatonfőzfı VII. Balatonakarattya Balatonfıkajár Régiók összesen: Zánka Aszófı 200 Balatonakali 200 Balatonudvari 70 Fövenyes 200 Mindösszesen: Régión kívüli üdülıkörzethez tartozó szv. telepek Tapolca Marcali Kékkút 200 Sármellék 150 Zalakaros Nagyvázsony 500 Somogy megyei kis 310 telepek Üdülıkörzetben a szennyvíztisztító telepek kapacitása összesen Forrás: Balatoni Vízgazdálkodási Fejlesztési Program korszerősítése, 2000 * próbaüzem 7000 m 3 /d kapacitása folyamatban ** nem közvetlen balatoni bevezetés, a tisztított szennyvíz a keszthelyi lápra kerül A szükséges tisztító kapacitást nyári csúcs szennyvíz hozamra méretezték, ezért a telepek a év nagy részében alulterheltek. Túlterhelés nyári csúcsban is csak ritkán tapasztalható, melynek oka elsısorban csapadékvíz infiltráció (beszőrıdés). Nem megoldott a szippantott szennyvizek megfelelı elhelyezése (a térségben néhány szakszerően kiépített, már nem üzemelı folyékony hulladék leürítıhely található, melyek felülvizsgálata és rekultiválása elmaradt). Magyarországon a Balaton térségében indult el leghamarabb a szennyvíziszapok mezıgazdasági hasznosítása. Korábban a szennyvíztisztítási technológia során képzıdı szennyvíziszapok kezelésére, illetve mezıgazdasági hasznosítására nem volt lehetıség a megfelelı létesítmények kiépítettségének hiányában. Mára már elérhetı lett, hogy a térségében keletkezı szennyvíziszapok 100%-ban a mezıgazdaságban nyernek elhelyezést. Valamennyi telepen átlagos minıségő kommunális eredető szennyvíziszap képzıdik. A Balaton térségében nem jellemzı a nagy ipari tevékenység, így nehézfém-tartalommal jelenleg nem kell számolni. A szennyvízcsatorna-hálózat kiépítettsége még hiányos, a 2001-ben elindult jelentıs beruházások ellenére ban a partközeli települések 96%-a (40 település), a 19

20 háttértelepülések 30%-a (36 település) rendelkezett, 87 település pedig nem rendelkezett közcsatornával. A regionális tervek szerint 2005-ig befejezik a Balaton körüli szennyvízcsatorna-hálózat gerincvezetékének építését ben megkezdték az új szennyvíztisztító telep építését Balatonfüreden, és bıvítik a keszthelyi szennyvíztisztítót is. Összefoglaló táblázat a Balaton Régió közmő-ellátottságáról Megnevezés Partközeli Háttér Régió Országos Összes lakás (db) Közüzemi vízhálózatba bekapcsolt lakás (db) Közüzemi szennyvízcsatornahálózatba bekapcsolt lakás (db) Közüzemi vízhálózatba 95,3 97,6 96,2 93,4 bekapcsolt lakás (%) Közüzemi szennyvízcsatornahálózatba 81,7 45,5 67,5 62,2 bekapcsolt lakás (%) Forrás: KSH évkönyv, 2004 Az év végén a balatoni üdülıkörzet minden települése rendelkezett vezetékes ivóvízzel, így a közmőolló jelenleg 70%-os (közüzemi szennyvízcsatorna-hálózatba bekapcsolt lakások és az ivóvízhálózatba bekapcsolt lakások aránya). A szennyvízelvezetés- és tisztítás vonatkozásában megjelent a Nemzeti Települési Szennyvíz-elvezetési és tisztítási programról szóló 25/2002. (II.27.) Korm. rendelet (mód. 163/2004. (V.21.) Korm. rendelet), amely meghatározza a évig végrehajtandó feladatokat. A közüzemi víz- és szennyvízcsatorna hálózatba bekapcsolt lakások aránya országos és BKÜ-s szinten (KSH 2004) ,4 96, Bekapcsolt lakások aránya (%) ,2 Magyarország BKÜ 67,5 Közüzemi vízellátás Közüzemi szennyvíz rákötések 20

21 Csapadékvíz elvezetés A csapadék lemosásának hatására a levonuló árhullámokat az áradó ágán szennyezi elsısorban a levonuló víz. A nagyobb településeken sokszor megjelenik nehézfém vagy olajszennyezıdés. Kis településeken a háztáji állattartás következtében, a telekrıl lefolyó víz jelentıs mértékben szennyezett szerves anyaggal, tápanyagokkal. Jelenleg a Balatonba jutó szerves szennyezıdés közel 25 %-át (forrás: BVFP) a belterületi csapadékvizek megoldatlan elvezetése okozza. Ezenkívül meg kell említeni a külterületi csapadékvizek elvezetésének, kezelésének hiányosságát is. A Balaton diffúz szennyezésében az északi parton található mezıgazdasági területekrıl Balatonba folyó üledékes, hordalékos csapadékvíz is jelentıs szerepet játszik. Energia felhasználás A régióban az országos átlaghoz viszonyítva magasabb a vezetékes energiahordozókkal, a víz és csatornahálózattal való ellátottság mértéke. A lakások minıségét, a lakosság komfortérzetét jelentıs mértékben befolyásolja a vonalas infrastruktúra kiépítettsége. A vezetékes energiahordozók esetében a gázvezetékkel ellátott települések aránya a partmentiek esetében 100%, de a távolabbi települések esetében is magas arányú (90,2%). Az országos átlag 88%. A vízvezeték-hálózat és az áramellátás az üdülıkörzet minden településén kiépített és biztosított. A térség elektromos energia ellátása az országos hálózatból történik, a Balaton Régió területén számottevı erımő nincs. Az egyetlen villamos erımő a korszerő litéri gázturbinás erımő (120MW), amely csak más erımővek kiesése esetén, vészhelyzetben üzemel, az eddigi gyakorlat alapján havi 1-2 órát. A régió városaiban néhány kisebb teljesítményő távfőtımő is található, azonban ezek együttes teljesítménye nem éri el az 5 MW értéket. Földgáz és villamos energia fogyasztás a Balaton Régió területén Régió/ Megnevezés Partközeli Háttér Régió Országos ország % Vezetékes gázt fogyasztó 2, háztartás Gázellátással rendelkezı 5, települések Értékesített gáz, 1000 m ,5 Egy háztartási fogyasztóra jutó évi vezetékes gázfelhasználás, m Háztartási villamosenergiafogyasztó 4, Háztartásoknak szolgáltatott ,4 villamos energia, MWh Egy háztartási fogyasztóra jutó - évi villamosenergia-felhasználás, kwh Forrás: Területi Statisztikai Adatbázis, 2003 Minimális az alternatív/megújuló energia használata (fa, fahulladék). A régió igen jelentıs termálvíz vagyonnal rendelkezik (> 15 MW, a felmérések szerint 31 C 75 C 21