AUTONÓM VÁROS SZAKÉRTŐI VÍZIÓ

Átírás

1 AUTONÓM VÁROS SZAKÉRTŐI VÍZIÓ

2 Készült a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (KvVM), valamint a Kelet Európai Regionális Környezetvédelmi Központ (REC) támogatásával Budapest Szerkesztők Ertsey Attila, Medgyasszay Péter Szerkesztésben közreműködött Szántó Katalin Szerzők Ertsey Attila, Hanczár Zsoltné, Dr. Illyés Zsuzsa, Kajner Péter, Medgyasszay Péter, Szilágyi László, R. Takács Eszter, Dr. Tiderenczl Gábor, Zielinszky Szilárd, Szakértőként közreműködött Mr. Tom Jřrgensen, Dr. Norbert Meisner, valamint Csató Gyula Segítőként közreműködtek Büki Péter, Bodarhas Edina, Czirbusz Lajos, Farkas Mária, Kállai Éva, Murányi Veronika, Polyák Levente, Vásárhelyi Bálint, Zorkóczy Zoltán, Tördelés, kiadványterv Medgyasszay Péter Grafika Dózsa Tamás Külön köszönet Bíró Lászlónénak, Erdélyi Istvánnak, Merker Viktornak Független Ökológiai Központ

3 Tartalomjegyzék Bevezetés, előzmények, célok 7 Előzmények 8 A projekt célja 11 Elvi alapok 13 A városi lét kérdései a társadalmi-ökológiai válság tükrében 13 A fenntarthatóság értelmezése 18 Az autonómia 19 Az ökológiai lábnyom bemutatása, értelmezése 24 Alapelveink 27 Módszertan 33 A felmérések eredménye 37 A belvárosi tömb 37 A panelépület 45 Jövőképek 59 A) Nem történik beavatkozás 60 B) Hagyományos épületfelújítás 62 C) Korszerűen rehabilitált város 65 D) Fenntartható város 69 Fenntartható vizsgálat 73 A fenntarthatósági vizsgálat főbb lépései Nyers elemzés: saját képességek, adottságok vizsgálata Jövőkép-készítés (vízió) Részletes elemzés Projekt-ötletek meghatározása A megvalósítás programjának meghatározása A folyamat folytatása és gondozása 138

4 Értékelés, következtetések 139 A fenntarthatóság kritériumainak való megfelelőség értékelése 139 Autonómia változásának értékelése 163 A környezetterhelés változása 169 A beruházások becsült költségigénye, gazdaságossága 176 A célállapot gazdasági fenntarthatósága 184 Szinergia - a fenntarthatóság, autonómia és integrált életmód összhatásai 186 Irodalomjegyzék 189 Függelék F1 - Kérdőív minta 6 o. F2 - Belváros D1 verzió előzetes megvalósíthatósági tanulmánya 14 o. F3 - Belváros D2 verzió előzetes megvalósíthatósági tanulmánya 18 o. F4 - Paneles épület D1 verzió előzetes megvalósíthatósági tanulmánya 16 o. F5 - Paneles épület D2 verzió előzetes megvalósíthatósági tanulmánya 16 o. 6 Bevezetés, előzmények, célok

5 Bevezetés, előzmények, célok Az Autonóm város projekt a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, valamint a Regionális Környezetvédelmi Központ támogatásával között készült a Független Ökológiai Központban. A projekt annak a helyzetnek a felismeréséből indult ki, hogy a városi környezet alakítása a XXI. sz. legnagyobb kérdései közé tartozik. A világ egyre növekvő népessége egyre nagyobb arányban válik városlakóvá. Magyarországon is hasonló folyamat játszódott le az elmúlt évszázadban. (A Nemzeti Környezetvédelmi Program - NKP-I - szerint 1945 és 1994 között Magyarországon alig 50%-ról 64%-ra nőtt a városi lakosság aránya.) A városi életforma egyértelműen fogyasztó szemléletű, szemben a hagyományos vidéki élet gazdálkodó szemléletével. A városban elfogyasztott termékek, a város lakói és gazdálkodó szervezeti által használt energia nem állítható elő a város területén, az csak egy tágabb környezet javainak használatával tartható fent. A hagyományos gazdálkodásra, illetve a korszerű ökológikus szemléletre egyaránt jellemző körfolyamatokat, a gazdálkodó szemléletet nem lehet felfedezni a városokban, hiszen a felhasznált javak nagy része csak használhatatlan, problémás hulladék formájában távozik a városból. A városi környezet ökológiailag különleges kihívása, hogy az egyre jobb körülmények között élő népesség egyre inkább elszakad az őt eltartani képes természeti közegtől. A városi fejlődés jelenlegi tendenciái, a városok szétterülése nem megoldás a városi kihívásokra, hiszen a megnövekedett területhasználat a közlekedési és az infrastrukturális igények révén fokozott környezetterheléshez vezet. Tovább súlyosbítja a kérdést az a tény, hogy a fejlődő vidéki térségekben is városias fogyasztási minták terjedésének lehetünk tanúi, ezért a városias életforma fenntartható módjának kidolgozása és megvalósítása szükségszerűség. Az NKP felismerve a települési környezetterhelés kezelésének fontosságát, külön fejezetben foglakozik a települési környezet védelmének kérdésével. Az ott megfogalmazott alapelvek azonban csak akkor válhatnak valóra, ha valós működő alternatívát tudunk kidolgozni a város működésének, funkciójának több területét együtt kezelve. Bevezetés, előzmények, célok 7

6 A projekt problémafelvetése azért is különlegesen nehéz kérdéseket feszeget, mert a jelenlegi rossz gazdasági-, települési-, közigazgatási-, társadalmi struktúrák meglehetősen merevek, és merevségük ellenére tapasztalható változások inkább egy társadalmilag és környezetileg fenntarthatatlan állapot felé mozdulnak. A fenntartható irányba történő gondolatokat és főként cselekedeteket jellemzően a fent említett struktúrák egyike sem támogatja következetesen. Előzmények A projekt a Független Ökológiai Központ (FÖK) és partnereinek több előzetesen sikeresen megvalósult munkájára, tapasztalatára épül: Az autonómia gondolata, illetve családi ház szinten történő magyarországi megvalósíthatósága először a 1996-ban a Szelíd Technológia Alapítvány által a Naturexpo kiállítás keretében szervezett kiállítás az Autonóm Ház projektben nyert bizonyítást. A szabad téri kiállításon modellszerűen megépített házszerkezet berendezése azokat a hazai piacon elérhető berendezéseket és technológiákat ismertette, melyek alkalmazásával egy családi ház szükségleteit (vízhasználat, szennyvízkezelés, energiaigény) teljes egészében a központi energia és közmű rendszerektől függetlenül, helyi, megújuló erőforrásokra alapozva tudja ellátni. A bemutatott rendszer a használati víz ivóvíz frakcióját saját kútból nyerte, melyek házi vízellátó rendszer juttatott a vezetékekbe. A mosásra, locsolásra kerti esővízgyűjtő rendszereket alkalmazott. A WC öblítésre bemutatott víztakarékos WC-csészéket, illetve száraz, komposzt toalett prototípusát is kiállította. A keletkezett szennyvizeket gyökérzónás tisztítással képzelte tisztítani. 8 Bevezetés, előzmények, célok

7 Az energiaigényt több alternatív, egymást kiegészítő, de tisztán megújuló energiaforrásra alapozott rendszer elégítette ki. A fűtést pellet-kandalló, valamint alternatívaként faelgázosító kazán biztosította. A használati melegvizet a tetőre telepített napkollektorok gyűjtötték szolárbojlerbe, melyre borús idő esetén a faelgázosító kazán segített rá. Az elektromos energiát napelemek, illetve szélgenerátorok biztosították, melyek esetenként az országos hálózatra termeltek. A konyhában a fűzési igényt fatüzelésű korszerű tűzhelyek biztosították. Jelen projekt közvetlen előképe a Független Ökológiai Központ szervezeti kereteiben 1999-re elkészült Autonóm Kisrégió projekt volt. A projekt egy vidéki kistérségre értelmezte az autonómia területeit és fokozatait, majd a terület vízgazdálkodására és energetikai gazdálkodására fogalmazott meg előzetes üzleti számítások szintjéig kidolgozott javaslatokat. Az esettanulmány eredményei alapján országosan adaptálható módszertant és projekt javaslatcsomagot fogalmazott meg. A projekt a vízgazdálkodásszennyvízkezelés területén országos szinten a vizek helyben tatásának stratégiáját ajánlja a hagyományos levezetés-elvezetés koncepció helyett. E javaslat konkrét elemei a települési esővíztározók, a szennyvizek tisztítása, és élővízbe, tároló tóba történő visszatartása. A szennyvizek tisztítására amennyiben a helyi adottságok lehetővé teszik, a természetközeli (pl. gyökérzónás tisztítás) lehetőségét javasolta az ajánlás kötete. Energetikai téren az esettanulmány tapasztalata alapján azt állíthatjuk, hogy a vizsgált vidék, és Magyarország több hasonló adottságú vidéke a fogyasztásához képest lényegesen több megújuló energetikai potenciállal rendelkezik. Az energetikai potenciál optimális hasznosításához az ajánlás a táj karakteréhez, a mezőgazdasági tájhasználathoz alkalmazkodva három lehetséges Bevezetés, előzmények, célok 9

8 jövőkép alapján különböző beruházásokat javasolt. Optimista jövőkép - sikeres Európai Uniós csatlakozás - esetén az állattartás és az ökológikus mezőgazdasági termelés növekedésével számolt, amely melléktermékeit javasolta energetikai célra hasznosítani. Kevésbé sikeres fejlődés esetén nagyobb területű parlagon maradó területekkel számolt a tanulmány, melyek hasznosítására energetikai ültetvények telepítését javasolta. Az országos ajánlásban megfogalmazott energetikai koncepció alapvetően a helyben termelődő biomasszára épül, melynek energetikailag hasznosítható hányada a vidéki területeink többsége esetén messze meghaladja a terület igényeit. A biomassza energetikai hasznosítására az ajánlás falusi fűtőműveket, illetve nem központi kazánokat javasolt. Az energetikai koncepció további elemei a melegvíz termelésre használt napkollektorok, az elektromos áram termelésre használt szélgenerátorok és kogenerációs biogáz hasznosító motorok, valamint a geotermikus energia hasznosításának létesítményei. A kiadvány a címről tölthető le. Falusi biomassza fűtőmű sémája Jelen Autonóm Város projekt közvetlen előképei voltak a Berlini panelházas épületek felújításai, valamint a Koppenhágai belvárosi rekonstrukciós projektek, ahol az általános épület és városrekonstrukciós feladatokon túlmenően ökológiai szempontok is erősen érvényesültek. A projekt két mintaterület - egy belvárosi tömb, és egy külvárosi panelépület - szociális, műszaki adottságaira kívánta alapozni javaslatait. A belvárosi tömb esettanulmányaként a projekt előkészítése nyomán a VIII. kerületi Berzsenyi utca egyik épülete lett kiválasztva. A panel épület a projekt előkészítés szerint a III. kerületben lett kiválasztva, azonban a projekt megvalósítása során az együttműködés ellehetetlenülése miatt végül a X. kerület Állomás utcájának egyik lépcsőháza lett. 10 Bevezetés, előzmények, célok

9 A projekt célja A projekt célja városi területek önfenntartási potenciáljának vizsgálata, és általánosítható módszerek ajánlás formában történő összeállítása volt. A saját kapacitási potenciálok használata, az önigazgatás az autonómia kulcsa a fenntartható életnek mind társadalmi, mind erőforrás használat vonatkozásában. A projekt célként fogalmazta meg, hogy az EU jó gyakorlatának tapasztalatait is beépítse javaslataiba, tekintve az EU csatlakozást és a várható kötöttségeket, lehetőségeket. A projekt kezdeti céljaként nem fogalmazódhatott meg természetesen az autonóm kistérség mintájára a város területére értelmezett teljes energetikai és vízgazdálkodási önellátásra való törekvés. A kezdeti cél az autonómia valamint a fenntarthatóság fokozatainak vizsgálata volt, mely %-os autonómia elérését csak hosszabb időhorizonton tartottunk reálisnak. A projekt végére kikristályosodott, hogy autonóm városról csak komplexebben, egy autonóm ország részeként lehet és kell beszélni, ahol a város fenntartható módon használja az országban termelődő természeti javakat, és felelősséget érez az őt eltartó környezetért. A projekt jelentős lépést tett a települési fenntarthatóság elméleti végiggondolása, megoldáskeresése felé, azonban még nem érte el kezdeti célját, és világossá vált, hogy a kérdés megoldásához a következő további jövőbeni lépések, munkálatok szükségesek, mely teendők elvégzésére megfelelő erőforrásokat kell biztosítani: 1) A környezetterhelés-elemzési módszerek hazai adaptációját, kifinomított változatát szükséges elkészíteni, mivel jelenleg elérhető számítási, elemzési módszerek nem kellően tükrözik a hazai termelési és Bevezetés, előzmények, célok 11

10 fogyasztási szokásokat. 2) A helyi közösségek szervezettségének vizsgálata, javaslat a közösségfejlesztésre. 3) Önkormányzati, állami szervek, jogi, tulajdoni háttér vizsgálata, és javaslatok megfogalmazása, miként szólhatnak bele a lakók az őket érintő intézményi döntésekbe. 4) A fenntarthatóság vizsgálata városi léptékben, különös tekintettel a közlekedésre, valamint egyes városrészek és falvak "testvér-városrészi" kapcsolatára, amely hozzájárulhat a földhöz való kapcsolat újbóli érzékeléséhez, a környezeti felelősségtudat erősödéséhez. 5) Finanszírozási igények, lehetőségek. 6) Az elért eredmények szakmai, közigazgatási, valamint a széles nyilvánosság felé történő kommunikálása szükséges, mely nélkül a projekt eredményeként felvázolt jövőképek illuzórikusnak tűnnek, holott a környezethasználat óriási léptéke miatt égetően szükségesek. 12 Bevezetés, előzmények, célok

11 Elvi alapok A lakásokat úgy kell tervezni, hogy azok az ökológiai, társadalmi, kulturális és pénzügyileg fenntartható rendszerek részei legyenek. (ENSZ ajánlás) E fejezetben azokat az elveket és fogalmakat tisztázzuk (fenntarthatóság, autonómia, ökológiai lábnyom), amelyekre a későbbiekben a jövőképeket és a javaslatokat felépítjük. Az alapelvek általánosabb érvényűek, míg a rájuk épülő jövőképek és javaslatok, a körülmények változásával együtt idővel korrigálásra szorulhatnak. Forrásaink a fenntartható település gondolatának legkorábbi megfogalmazásától, F. L. Wright Broadacre City -jétől a legfrissebb, mai megközelítésekig terjedtek. Első lépésben a szerzők által legfontosabb kiindulópontoknak tekintett fenntarthatóság, autonómia és ökológiai lábnyom fogalmakat definiáljuk. A városi lét kérdései a társadalmi-ökológiai válság tükrében Az Autonóm Város gondolata szervesen nőtt ki az Autonóm Kistérség (tanulmány, FÖK, 1999) gondolatából. Egy vízió a városról, amely egy olyan, nagyobb összefüggés része, ahol a város a faluval és a tájjal együtt egy organizmust alkot. Az Autonóm Kistérség tanulmány bebizonyította, hogy vidéki, hagyományos településszerkezeti-táji összefüggések közt megvalósítható a fenntarthatóság és a többszintű autonómia: A környezeti egyensúly az emberi tevékenység és a táj egészséges organizmusként működő összhangját jelenti. Ez a működés megteremthető és fenntartható. A környezeti egyensúly megteremtésével olyan többletpotenciálok keletkeznek, melyeket a kistérség a külvilág (pl. a város) felé tud értékesíteni, És itt nem csak a mezőgazdasági termékekről van szó. A város fenntarthatóságáról és autonómiájáról más összefüggésben kell beszélnünk. A város olyan módon, amint a vidéki kistérség, nem fenntartható, autonómiája más szinteken valósul meg, míg az alapszükségletek (víz, élelem, energia) és más nyersanyag-igények kielégítése vonatkozásában autonómiája elképzelhetetlen, kulturális és jogi értelemben az autonómiának a vidéki kistérségeknél sokkal magasabb szintjét érheti el. Elvi alapok 13

12 Mi hát a különbözőség a városi és a vidéki lét között és hol az összefüggés, az egymásra utaltság? Ha ezt az alapkérdést megválaszoljuk, akkor tehető föl a következő: létezhet-e fenntartható város? Városi lét vidéki lét Tekintsük át a városi lét lényegi minőségét, a falusi-vidéki léttől való különbözőségét, a kettőnek egymáshoz s a tájhoz való viszonyát. A hagyományos falusi lét alapja a mezőgazdaság, a föld- és erdőművelés-az állattenyésztés. Ebben az ember a természethez láncolva él, életritmusát az állatok ellátásának, életének ritmusai, a földdel való munkálatok szabályai határozzák meg ( kelő nappal én is kelek ). A városi lét születésekor a természettől való emancipálódás valósul meg, egy magasabb szintű munkamegosztással együtt ( városi levegő szabaddá tesz ). A város függetlenedik a természettől, de léte szorosan függ az őt eltartó tájtól, a falutól. A munkamegosztás, melyben a város és a falu is sajátos feladatokat lát el, megvalósul, azonban az összefüggés tudata lassan elvész. Nem fenntartható város A XX. század elejétől kezdődően a városi és a vidéki lét változásokon ment át. A város önmaga egy hatalmas, koncentrált környezetterheléssé vált (Wright 1920: a nagyváros parazita ), ezzel párhuzamosan az állam, illetve a gazdaság túlnövekedése következtében centralizációs és koncentrációs folyamatok teljesedtek ki, melyek a század végére a hagyományos értelemben vett város pusztulásáig vezettek. A városok túlnövekedése mára globális ökológiai és társadalmi válságba torkollott. A városi lét előnyei mellett egyre szaporodnak a hátrányok. A hátrányok egyfelől szociális, másfelől technológiai-infrastrukturális jellegűek. A természeti környezettől mára a városlakó teljesen emancipálódott, lakókörnyezete totális metatermészetté vált (a modern építészetben először a házat lakógépként definiálták, ma a ház inkább űrhajóhoz hasonlít). A természeti ritmusoktól, anyagoktól teljesen izolált életmód jött létre. Ám a természettől sikeresen emancipálódott városlakó a közben kiépült mesterséges, ú.n. második természet uralma alá került. Ez ma lelki és fizikai betegségtünetek formájában mutatkozik (civilizációs betegségek, beteg ház szindróma ). 14 Elvi alapok

13 A mai metropolisok kizárólag a kívülről betáplált energia és a logisztika köldökzsinórján lógnak. A centralizált ellátórendszer labilissá vált, politikai vagy időjárási zavarok esetében dominószerűen omlik össze az ellátás (pl nyári áramszünetei, blackout ). Corbusier víziója a többmilliós nagyvárosról, ahol a lakótömbök 40 m 2 -es celláiból a tömeg autópályákon vagy tömegközlekedéssel áramlik az ipari zónába, nyugaton és keleten is lakótelepek betonkolosszusaiban és végeláthatatlan családi ház tengerekben, kiürült, lepusztult történelmi városrészekben köszön vissza. Az utóbbiak a szuburbanizáció patológiás tünetei. A szabad városlakóból a modernizmus áldásaként egzisztenciálisan a végletekig kiszolgáltatott tömegember, alattvaló lett. A romboló tendenciák mellett három alapvető tendencia figyelhető meg a városlakók közt: A szuburbanizáció pionír formájaként is értelmezhető, de mind a mai napig meghatározó, sőt változó formában reneszánszát élő jelenség a hétvégi ház, a kiskert iránti vágy, melynek gyökere részben az 50-es, 60-as és 70-es években az iparosítással lakótelepekbe kényszerített paraszti rétegek tudat alá nyomott, de természetes igényében lelhető fel. Az utóbbi évtizedben egyre nő a falusi házakat, tanyákat vásárlók köre, amivel nem csupán természetközelséget, de egy hagyományos közösséghez, identitáshoz való tartozást vagy legalább közeledés lehetőségét is remélik a városlakók. Közülük emelhetők ki az életet új alapokra helyezni igyekvő, alternatív törekvések képviselői, akiknek egy sajátos, szűk, de növekvő hatású csoportja a földdel új viszonyt kíván megteremteni, jellemzően a biogazdálkodásra alapozva, a földművelés művészetét megteremtve, ezzel együtt életmódreformot is megvalósítva. Jelenlétük nem korlátozódik a kivonulás falusi színterére, hanem lassan kiépülő értékesítési hálózataik révén jelen vannak a városban (Community Supported Agriculture, CSA). Elvi alapok 15

14 A legerősebb trend a szuburbanizáció, mely maga is patológiás tünet, egyfajta menekülési törekvés piaci eszközökkel is manipulált zsákutcája. A szuburbanizáció a városfejlődést semmi esetre sem a fenntarthatóság felé mozdítja. E törekvések jelzik a városlakók egyes rétegeiben rejtőző igényt, mely nem egyszerűen a friss levegő, a szép természeti környezet fogyasztása iránti vágyat jelenti, hanem többet: a földhöz való kapcsolódás individuális, új minőségű szükségletét. Nem fenntartható vidék A vidéki lét is megváltozott, urbanizálódott és automobilizálódott. A hagyományos paraszti életforma pusztulóban van, a falusi ember életmódja egyre kevésbé különbözik a városi emberétől. A földdel való kapcsolata lazul. A városi lét nem fenntartható fogyasztási gyakorlatát kezdi átvenni, fogyasztási kényszerbe esik, s feladva a természettel egyensúlyban lévő életmódját, vidéki városlakóvá válik. Elveszti a vidéki létből származó előnyöket, miközben csak részlegesen jut hozzá a városi lét előnyeihez. A visszavonhatatlanul eltűnő hagyományos kultúra helyén keletkező űrt mi fogja kitölteni? A földművelés kultúrájának eltűnésével megjelenő iparosított mezőgazdaság a természet leépülését eredményezi, hosszú távon nem fenntartható. A fenntartható vidék kérdését mint már utaltunk rá az Autonóm Kistérség tanulmány nagyrészt megválaszolta. Nem tért ki azonban a vidék-város viszony kérdéseire. Alapkérdések A városi lét vidéki lét alapkérdései ma új módon vetődnek fel: Hogyan lehet a városi és vidéki emberben élő szabadságvágyat kiteljesíteni, a városi lét elvesző autonómiáját visszaadni; a falusi lét alárendeltségét felszámolni? Hogyan lehet az egymásrautaltság tudatát és az összefüggés tudatosságát újrateremteni? Tud-e a városlakó a mesterséges környezettől emancipálódni, és egy magasabb szinten, szabadságát megőrizve visszatalálni a természethez? Másképpen fogalmazva: van-e esély arra, hogy a természeti összefüggés felismerésére és (globális) felelősségtudatra épülő városi lét felváltsa a korlátokat nem ismerő fogyasztói attitűdre épülő városi létet? E kérdésekre próbálunk az Alapelveink fejezetben elvi, majd az Ajánlásokban az elvekre épülő gyakorlati javaslatokat adni. 16 Elvi alapok

15 A fenntartható város víziója A vízió alappillérei: a fenntarthatóság fogalmának megértése az autonómia (kulturális, szociális, gazdasági) összetevői: a szabadság, a felelősség, és a kooperáció a fenntarthatóság mérésére szolgáló ökológiai lábnyom módszer. A települések fenntarthatóságának három alapesete különíthető el: a nagyvárosi lét, mely ma önmagában nem fenntartható és nem autonóm; feltevésünk szerint fenntarthatósága csak egy nagyobb összefüggés (táj) részeként valósítható meg, autonómiája azonban megteremthető a vidéki-falusi lét, mely önmagában fenntarthatóvá és autonómmá tehető (lásd: Autonóm Kistérség Projekt), felesleg-potenciáljai teszik lehetővé a város létét, a két létforma közti átmenetek (kertváros, kisváros, urbánus falu, stb.). A társadalmi struktúra kérdései A mintaterületek fenntarthatóvá alakítása csak az érintettek részvételével képzelhető el. A működtetés, létrehozás szociális kérdés. A tanulmánynak ennek mikéntjére is javaslatot kell tennie. A javaslatok megalapozását szolgálta a kérdőíves szociológiai, ökológiai és műszaki felmérés. A kérdőívnek többek közt az alábbi kérdésekre is ki kell térnie: Milyen szociális közeg van jelen a mintaterületen? Milyen szerveződéssel, tulajdoni formákkal, gazdasági konstrukciókkal lehet működőképessé tenni az épületeket? Helyi részvételi folyamat, szerveződés kérdése megvalósításban szerephez jutó tulajdonformák: önkormányzati szociális bérlakás, magántulajdonú bérlakás, társasház, szövetkezeti lakás, magántulajdonú lakás, közösségi tulajdon (közparkok, lakóközösség kezelésébe adott kertek, játszóterek). Elvi alapok 17

16 Finanszírozás kérdései: saját erő, hitel, állami támogatás, magántőke. vegyes konstrukciók Működtetés kérdései: gazdasági fenntarthatóság: saját források, bérlemények bevételei, gazdálkodás önigazgatás formái. A fenntarthatóság értelmezése A környezeti fenntarthatóság gondolatát a Római Klub 1972-ben tett "A növekedés határai" c. jelentése vezette be a szélesebb társadalmi és politikai köztudatba. Fontos mérföldkőnek tekinthető 1987-ben a Bruntland Bizottság jelentése, majd 1992-ben a Rio de Janeiro-ban megrendezett ENSZ konferencia. Az elmúlt években egyre többször lehetett hallani a fenntartható fejlődés fogalmát, amit azonban manapság sokszor a gazdasági növekedés fenntartható ütemeként használnak. A fenntarthatóság azonban merőben mást jelent. Alapvető eleme a környezeti egyensúly, vagyis a Föld javainak csak olyan mértékű használatát tartja elfogadhatónak, mely javak a Föld természetes rendszereiben évről évre megtermelődnek, megtermelhetők. "A Földet unokáinktól csak kölcsön kaptuk " A Föld javait az emberiség jelenlegi népességével és társadalmi berendezkedésével, a gazdasági növekedés mindenek felett álló, domináns szerepének paradigmáival túlhasználja. Világosan látható, hogy a környezeti problémák nem oldhatók meg tisztán technológiai, környezetvédelmi eszközökkel. Amint a 70-es évek végén (Nyugat)-Németországban színre lépett Zöldek megfogalmazták: az ökológia tudati kérdés. Ezzel egybecseng a napjainkban egyre több közgazdász és ökológus által megfogalmazott 18 Elvi alapok

17 felismerés: a profitelv és az ökológia nem összeférhető. Az egyén és a vállalatok szemléletváltása mellett alapvetően más kulturális, gazdasági, etikai, szociális normarendszerre van szükség. Az autonómia Az autonómia fogalmát, melyet korábbi munkáinkkal ellentétben most nem csak tisztán energetikai és vízgazdálkodási aspektusból, hanem tágabb gazdasági, politikai értelmezéseit is szem előtt tartva vizsgáljuk. Mit jelent az autonómia fogalma? Az autonómia önállóságot, felnőttséget jelent, megszabadulást a külső gyámkodástól. Az autonóm település működhet maximálisan decentralizált módon, miközben a világpiacra termel és részt vesz annak működésében. Ha egy településnek megvan a lehetősége a saját lábon állásra legyen az bármely területen: árutermelés, energiaellátás, kereskedelem, közigazgatás, kulturális, és társadalmi szociális élet, akkor érdemes azt megvalósítani, de ez nem jelent elzárkózást a közvetlen, vagy tágabb környezettől, piactól. Az autonómiának azonban mindenütt vannak természetes korlátai. Bármely területen tehát csak ésszerű, a lehetőségek szerinti autonómiáról beszélhetünk. Ezt a társadalmi életben önigazgatásnak, a gazdaságban részleges önfenntartásnak nevezhetjük. Az autonómia kifejezést tehát nem a ma szokványos köznapi politikai értelemben használjuk. Az autonóm város fogalma csak egy tágabb közösség, terület egy ország, vagy nagyobb természeti egység elemeként értelmezhető. Az autonómia szintjei Az autonómia több szinten valósítható meg. Városi közegben a kultúra, politikaszféráiban kétségtelen a létjogosultsága; a gazdaság vonatkozásában bonyolultabb a helyzet. A város működési mechanizmusa elkerülhetetlenné teszi a nagyfokú munkamegosztást A munkamegosztás azonban nem szükségszerűen jelent kényszerű függést. A gazdasági autonómia alapvető feltétele a függés kölcsönössége. A függőség akkor nemkívánatos, ha az kiszolgáltatottsággal jár, amit többnyire monopolhelyzetű szereplők okoznak. Esetünkben a kiszolgáltatottságot a gazdaság azon területein javasoljuk csökkenteni, ahol Elvi alapok 19

18 az ésszerű munkamegosztással a szükségletek kielégítésének szinten tartása mellett felvállalható. Az autonómia ez esetben partneri viszonyt, mellérendelést jelent. Mit jelent a fenntartható város (városnegyed, tömb, épület)? A fenntarthatóság feltételének egy település / kistérség csak akkor felelhet meg, ha környezetét nem terheli meg annyira, hogy az ökológiai egyensúly felboruljon. A város esetében az egyensúly megteremtése lehetetlen, azonban a várost egy nagyobb terület, tájorganizmus részeként tekintve az egyensúly megteremthető. Az egyensúly megfogalmazásának egyik módja az input output lehetséges egyensúlyára törekvés és ezek mértékének minimalizálása. Mit jelent az autonómia az élet különböző területein? Autonómia a közigazgatásban Önkormányzat, önigazgatás. Képviseleti rendszere alulról fölfelé építkezik, a települések közötti kapcsolatok önkéntes településszövetségekben teljesednek ki. A döntések az érintettek képviseleti szintjén, a szubszidiaritás elve szerint születnek. A társadalmi részvétel a város működtetésében jelentős szerephez jut, a helyi népszavazás és a népi kezdeményezés döntéshozatali kompetenciát nyer. Autonómia a kultúrában Saját, szabad és önigazgató iskola, kulturális élet, egyesületek, civil szervezetek. Fenntartásban az állami források szerepe csökken, míg a cégek és magánszemélyek által adott támogatások aránya nő. Közvetlen, keresleti finanszírozású iskolák jönnek létre. Autonómia a helyi gazdaságban Erős helyi gazdaság, kis- és középvállalkozások nagy száma, melyek támogatásaikkal, helyi adóikkal képesek a helyi szociális ellátást és kulturális szükségleteket, valamint közigazgatást működtetni, csökkentve, sőt apránként felszámolva a kényszerű állami beavatkozást. A közösségi feladatok forrásainak megteremtése: a közbirtokosság intézményével biztosítható. 20 Elvi alapok

19 A helyi gazdaságot egy organizmusnak tekintjük, mely nem csak gazdasági "életfunkciókkal" bír, de motorja, éltetője a helyi szociális életnek is. Autonómia a helyi kereskedelemben Elsősorban helyi termékeket árusító helyi piac illetve üzletek a fogyasztási igények nagy részét kielégítik, azonban a termékfelesleg saját, vagy közvetítő kereskedelem révén eljut a távoli piacokra is. Mit jelent ez? A település függetlenedik a logisztikai alapú ellátórendszerektől. A lakosságot nem kizárólag szupermarketek látják el, messziről, nyomott árakon érkező árukkal, hanem a helyben termelt javak megélhetést adnak a termelőnek és a kiskereskedőnek is. A helyi feldolgozóktól (pék, mészárszék, zöldséges, stb.,) származó áruk alkotják a kínálat többségét, nem kizárólag nagykereskedelemből, nagybani piacról származó termékek. A kereskedelem autonómiájának megőrzése illetve megteremtése megakadályozza a kereskedelem monopolizálását. Autonómia a mezőgazdaságban Amint az Európai Unió Közös Agrárpolitikája (KAP) is rögzíti: a mezőgazdaság nem lehet tisztán gazdasági kérdés. A föld és a természeti erőforrásokkal való felelős gazdálkodás, valamint a közösségek által és közösségeket támogató mezőgazdaság képezi a fenntarthatóság, az autonómia alapjait. Erősek a termelők részvételével működő kereskedő szervezetek, saját terménytároló kapacitással. A mezőgazdasági termelés szerves része a helyi feldolgozóipar. A földterület rövidtávon túlnyomórészt helyi (magán- és közösségi) tulajdonban, hosszú távon használati tulajdonban van. A használati tulajdon megszünteti a föld árukarakterét, így kivonja a piaci spekuláció területéről. Lehetővé teszi a használó kizárólagos rendelkezését felette, azonban a használat megszűnése, vagy nem megfelelő módja esetén lehetővé teszi a tulajdon haszonszerzés nélküli átruházását Minden földrészletre kiterjed a gondoskodás, a földhasználat teljessége. A más célra nem hasznosítható és védendő értéket nem hordozó területeket erdősítik. A teljes körű tájgondozást a kézben tartott mezőgazdasági területhasználat biztosítja. Elvi alapok 21

20 Autonómia a közműellátásban látásban A közműrendszerek többsége a szocializmus korszakából örökölte centralizált szerkezetét. A rendszerváltás után a privatizáció a monopolhelyzetű és főleg külföldi, befektetői tulajdonú szolgáltatóknak kedvezett. Mindez a lakosság és az ország növekvő kiszolgáltatottságát eredményezte. Az autonóm közműellátás ezt a trendet hivatott megfordítani. A decentralizált közműmegoldások optimális mérete nem az egyedi, hanem a közösségi, kooperatív rendszer, mely pl. az áramtermelés területén nem versenytársa az országos hálózatnak, hanem azzal együttműködő, amiből mindkét félnek haszna van. Az autonómia nem alárendeltséget, hanem mellérendeltséget, partneri viszonyt jelent. A település adottságainak megfelelően maximális hatékonysággal, optimális mértékben aknázza ki saját meglévő megújuló forrásait, hogy ezzel kooperatív módon, partnerként kapcsolódjon a környező települések rendszereihez, illetve az országos hálózatokhoz. Így nemcsak saját függőségét csökkenti és a helyi gazdaságot erősíti, hanem a nemzetgazdaság egészét tehermentesíti, a központi költségvetés kényszerű gyámkodó szerepét segít fölszámolni. A létesítmények jellemzően helyi magánill. közösségi tulajdonban vannak. Az autonómia az ökológiai gazdálkodás szemszögéből A környezetszennyezés ma már a határokon túlnyúlik, így nem létezik többé érintetlen terület. A környezet védelme érdekében azonban a tennivalók a helyi megelőzéssel kezdődnek. A területi lehatárolás áttekinthetővé teszi az ökológiai egyensúly állapotát, kijelöli a helyi teendőket és a területen túlnyúló feladatokat. Az autonómiára való törekvés ökológiai szempontból globálisan és területileg is értelmezhető. Globális szempontból a megújuló energiaforrásokra épülő energiagazdálkodást jelent. Területi értelemben a fenntartható földhasználat kialakítását, az ökológiai egyensúly fenntartását jelentheti egy adott térségben, régióban. A helyi erőforrások fenntartható egyensúlyára való törekvés után lehet a tágabb összefüggésekre koncentrálni. A koncepció harmonikus, mert az energiaés a vízgazdálkodás kérdéseit nem infrastrukturális szakkérdésekként kezeli, hanem az ökológiával, a mezőgazdaság helyi gyakorlatával és a táj tágabb összefüggéseivel együtt vizsgálja. Ugyanakkor teljes körű, mert a tájat ill. kisrégiót ökológiai és gazdasági egységként, mintegy szigetként értelmezi, mely 22 Elvi alapok

21 lehetőségeinek maximumáig saját megújuló forrásaira kell támaszkodjon és e pozícióból indulva vehet részt egy nagyobb munkamegosztásban. Autonóm város Az Autonóm Városban a fenti feltételek többsége a mezőgazdaságot kivéve biztosítható. Ez adott esetben a város több, kisebb, önigazgató egységre való bomlását eredményezheti; az autonómia elve pedig még tovább vihető, a lakóközösségek, szomszédsági egységek illetve a vállalkozások működtetési formáinak területére is. Autonóm régió Az autonóm és fenntartható tájak melyekben a táj, (a vidék) a falu és a város szerves egységet alkot összességéből egy autonóm régió áll össze. Nem közigazgatási régióról van szó, és nem is politikai határok közé szorított országról, hiszen az autonómia és fenntarthatóság nem politikai határokhoz, inkább természetes szociális és ökológiai egységekhez tájakhoz köthető. Ilyen organikus egység például a Kárpát-medence: hiszen értelmetlen az Elvi alapok 23

22 ökológiai kérdést Magyarországon belül kezelni, ha pl. folyóvizeink több mint 90%-a határon túlról érkezik. Az ökológiai lábnyom bemutatása, értelmezése A környezeti igénybevétel nagyságrendjét szemléletesen érzékelhető ún. ökológiai lábnyom módszert Mathis Wackernagel és William E. Rees dolgozta ki és ismertették Ökológiai lábnyomunk c. könyvükben. Az ökológiai lábnyom módszer lényege, hogy az emberi élettel együtt járó mindennemű fogyasztást az igény kielégítésére képes földterületben fejez ki, és azt vizsgálja, hogy az adott népesség rendelkezésére álló, véges méretű területek, illetve a fogyasztásuk alapján számított területnagyságok (lábnyom) milyen viszonyban vannak egymással. Ha a lábnyom nagyobb az adott területnél, túlfogyasztásról van szó, ha kisebb, tartalékpotenciálokról. A módszer több kérdést felvet, és jó párat nyitva is hagy, azonban nagyon érzékletesen mutatja be a környezeti deficitet. A rendszer az emberi fogyasztás szinte minden összetevőjét számba veszi, az élelmiszerfogyasztástól, a lakhatáson keresztül a közlekedés, a szórakozás, az egyéb szolgáltatások és a hulladékképződés anyag-, energia-, és beépített terület- illetve ökológiai teljesítményigényéig, és minden fogyasztáshoz - nyilván más-más matematikai képlet alapján - területigényt rendel. A területigényt alapvetően hektárban (ha) fejezi ki, azonban annyiban, finomítja a módszert, hogy a területeket jellegük szerint szántó, legelő, erdő, tenger és beépített terület egységekre bontja. Továbbá feltüntet egy ún. fosszilis energia területet, mellyel azt fejezi ki, mekkora terület szükséges egyes fogyasztások energiahasználatához kapcsolódó CO2 kibocsátás megkötésére. A burgonyafogyasztáshoz például szántó és fosszilis energia területeket, míg a pamutfogyasztáshoz szántó, fosszilis, és beépített területegységeket számol a módszer, mivel a pamutgyártáshoz szükséges növényi alapanyagok megtermelése mellett a gyártáshoz gyárépületek, közúti infrastruktúra is tartozik, melyek előállításához és fenntartásához energia bevitel szükséges. 24 Elvi alapok

23 A Földön rendelkezésre álló területek minősége biológiai produktivitás, mondjuk egyszerűsítve, termőképesség szempontjából meglehetősen eltérő, hiszen az amazóniai, vagy kanadai erdők illetve a sivatagok 1-1 hektárja nagyságrendileg különböző mértékben járul hozzá a Föld javainak termeléséhez. E problémát az elmélet úgy oldotta fel, hogy un. világátlag fölterületi egységben számol, mely magába foglalja a viszonylag terméketlen tengerek, gyepes, és szántó területek átlagát. Az ökológiai lábnyomszámítás mértékegysége, az ún. területegység, a következő területekkel egyenértékű: 1 ha területegység = 0,3 ha átlagos termőföld = 0,6 ha átlagos erdő = 2,7 ha átlagos legelő = 16,3 ha átlagos tenger. A szerzőpáros és munkatársaik - statisztikai adatokra támaszkodva - a világ összes államának fogyasztását ökológiai lábnyommá konvertálták, illetve az egyes országok természeti adottságait tekintve kimutatták az összes állam természeti tőkéje alapján számított potenciálját. Az ökológiai lábnyom-mutató szerint az emberiség jelenleg 30%-osan túlhasználja a Föld által évenként megtermelt javakat, azaz a természeti tőkénket éljük fel. Magyarországon a helyzet még ennél is rosszabb: az ország területe természeti értékekben gazdag, és a világátlagnál magasabb termelékenységgel bír, így 3,07 területegység jut egy főre, azonban a fogyasztás mértéke 5,01 területegység fejenként, azaz az ország természeti tőkéjének 60%-os felélése zajlik. Ekkora természetpusztulást azért nem érzékelünk, mert a túlfogyasztás jellemzően nem Magyarországon realizálódik, hanem a fejletlen államok erőforrásait éljük mi is fel. Ez nemzetbiztonsági szempontból meglehetősen és egyre inkább kockázatos tett. A lábnyomszámítás talán legmegdöbbentőbb állítása, hogy amennyiben a jelenlegi gazdasági paradigma 2050-ig fennáll, azaz a világgazdaságnak éves szinten 5%-kal kell növekednie, az akkorra már 10 milliárd főből álló emberiség jelen technológiákat használva további 5-11 Föld erőforrásait használva képes csak kielégíteni "igényeit". Elvi alapok 25

24 Az ökológiai lábnyomszámítás, ahogyan mi látjuk Az ökológiai lábnyom a fogyasztással, szükségletekkel függ össze, és mint ilyen, kulturális kérdés. Az ökológiai lábnyom módszer alkalmas arra, hogy megmutassa fogyasztásunk, környezetterhelésünk mértékét, a természet tűrőképességének korlátait. A túlfogyasztás leállítása létkérdés. A módszer akkor teljesíti feladatát, ha a mérték megtalálását, az ember külső és belső világában az egyensúlyi helyzet tudatosítását segíti elő. Ám nem lehet cél a fogyasztás minimalizálása, az értelmetlen önkorlátozás, a kötelező aszkézis. A túlfogyasztás megfékezésének alapja a valós szükségletek felismerése, a felismerést akadályozó tényezők elhárítása. Az ökológiai lábnyom módszere segédeszközként kell szolgáljon a valós szükségletek megközelítésére, az ésszerű takarékosság fokának meghatározására. Ebben a vonatkozásban az eredeti Wackernagel-Rees-féle módszerrel szemben alkalmazási kísérleteink alapján kritikával élünk és megkíséreljük egy korrektebb módszer megalapozását. Egy tevékenység kisebb lábnyoma nem jelenti azt, hogy az a tevékenység fenntarthatóbb, vagy autonómabb, de mérőszámként segít a gondolkodásban. (pl.: Egy jól hőszigetelt panellakás rendelkezhet alacsony lábnyomértékkel, azonban önmagában az autonómia ellenképét, a kiszolgáltatott alattvalói létet testesíti meg. A házgyári lakások tervezésének elvi alapjául szolgáló minimáltér absztrakt elképzelése is lehet egyoldalúan takarékos, azonban nem számol az ember nem materiális szükségleteivel, s így újabb problémákat generál.) A lábnyomszámítás nem lehet a fenntartható város víziójának vezérelve, célja nem lehet a természet minden áron való kímélése. A szellemi-kulturális, lelki-érzelmi, szociális és gazdasági értékeknek legalább ekkora jelentőséget kell tulajdonítanunk. A lábnyomszámítás nem írhatja fölül a kulturális alapokat (az ideális szintszám érdekében gyaluljuk le a várost, stb.), de új beépítések, város- és vidékfejlesztés esetén érveket adhat az ökológiailag is felelős döntésekhez. 26 Elvi alapok

25 Alapelveink A fenntarthatóság komplex szellemi és materiális értékekre épülő értelmezésének, az ökológiai lábnyom módszer alapfilozófiájának kritikus elfogadásának és korábbiakban kifejtett autonómia felfogásunknak egységbe szervezésével megfogalmazódtak azok a vezérelvek, amelyek mentén esettanulmányunkat készítettük. A fenntarthatóság fogalmának tehát csak tágabb szellemi és materiális értékekre egyaránt kiterjedő - értelmezése szolgálhatja a városi lét új alapokra helyezését: a társadalmi fenntarthatóság magában foglalja az autonóm személyiségek szabad és felelős cselekvésére épülő jogi, igazgatási környezet megteremtését, környezeti fenntarthatóság a környezeti egyensúlyi állapot lehető legésszerűbb megteremtését, gazdasági fenntarthatóság a saját bevételi források teremtését, a külső függés (szociális segély, állami szubvenció, stb.) csökkentését. 1. A környezeti egyensúly alapja az ember és a környezet, az ember e és a táj, az ember, a Föld és az univerzum viszonyának helyreállítása Ma ezt a viszonyt, illetve annak hiányát katasztrófaként éljük át. Helyre kell állítani a tudatunkban a városi lét és a tágabb, természeti környezet közti összefüggést. Az emberek többsége manapság nincs tisztában a természeti környezet folyamataival, azokat csak emlékképek, vagy tanulmányai alapján ismeri. Így nem tud kialakulni az a szükséges érzékenység, felelősségérzet és természetszeretet, mely etikai alapját kell képezze a fenntarthatóságnak. Tudatára kell ébredjünk az előttünk álló feladatok nehézségeinek, hiszen a földet, a természeti környezetet nem mi alkottuk, azt csak használjuk. Tesszük ezt az elmúlt években oly mértékben, hogy a jövőben nem csak az egyensúly megteremtésének, de az "adósságtörlesztésnek" terheit is vállainkra kell vegyük. Elvi alapok 27

26 2. Minden emberhez tartozik egy darab föld, amelyhez z joga van. (F. L. Wright) F. L. Wright e gondolata központi jelentőségű. Wright természetes lelki szükségletként nevezi meg a föld iránti vágyat, Henry George és mai, antropozófiai alapon álló közgazdászok levezetését azonban lényegbevágóbbnak tekinthetjük: A Föld művelhető területe véges. Ez a véges földterület adott arra, hogy minden ma élő ember létfeltételeinek alapjául szolgáljon, ezért elméletileg - annyi részre osztható, amennyien az adott pillanatban élünk rajta. Ehhez a földdarabhoz mindenkinek egyenlő joga fűződik. A munkamegosztás révén azonban nem mindenki műveli meg a saját földjét, hanem átadja más részére, hogy helyette azt megművelje. Ennek fejében ő valami egyéb munkát végezhet, melynek eredményéből juttat a helyette földet művelő személynek is. Így mindenkinek, akinek ma szabadságában áll más tevékenységet folytatnia, mint a föld művelése, tudnia kellene, hogy az ő fizikai létezésének alapját más munkája teszi lehetővé, ennivalóját valaki helyette megtermeli számára, s ezért ő hálával és felelősséggel tartozik. A munkamegosztás ilyesfajta áttekintése azonban ma nincs jelen hétköznapi tudatunkban. 1 Ez a levezetés alapvető közgazdasági jelentősége mellett (t.i. ma azt gondoljuk, hogy az ipar tartja el a mezőgazdaságot, holott a kaotikus gazdasági ideológiák és piaci mechanizmusok elfedik a valós pont fordítva igaz működést), az ökológiai lábnyom módszer igazolásának tekinthető. Jelentősége továbbá, hogy a tulajdon monopóliumának tarthatatlanságát is nyilvánvalóvá teszi. A jogrendnek, amint arra Wright utalt, lehetővé kell tennie a városlakó számára is a földhöz való kapcsolódást. 3. A Föld javai végesek, az ember szükségleteit a Föld lehetőségeihez kell igazítsa. A Föld életfolyamatait a Nap energiája tartja mozgásban, életben. Könnyen belátható, hogy hosszú távon csak e rendszerbe jutó input mértékéig lehet használni a termelődő javakat. Jelenleg az emberiség - az ökológiai lábnyomszámítás szerint - a Földön termelődő erőforrásokhoz képest közel 30%-kal fogyaszt többet. E fenntarthatatlan erőforrás-használat közvetlen (fajok 1 részlet a Fenntartható település c. ELTE-kurzus jegyzetének kéziratából, szerző: Ertsey Attila 28 Elvi alapok

27 pusztulása, erdők visszaszorulása, stb.) és közvetett jeleit (globális felmelegedés, aszályok, szokatlan időjárás, stb.) nap mint nap érzékelhetjük. A szükséglet és a terhelhetőség közötti összhang megteremtésének alapvető eszközei A saját erőforrások, képességek, javak használatának maximális hatékonysággal történő, optimalizált mértékű hasznosítása. A külső erőforrások, képességek, javak használatának minimalizálása, a külső függés csökkentése. A település koncentrált környezeti igénybevételének a fenti intézkedések révén történő mérséklése, a környezeti egyensúly helyreállítása. Sürgető teendő a megújuló energiaforrások használatára alapuló, országos és települési energiastratégiák kidolgozása. 4. A gazdaság valóságos v feladata a szükségletek kielégítése. A valós feladatától eltérített gazdaságot, mely mind a természeti mind pedig a társadalmi környezetet rombolja és hatalmi törekvéseinek alárendeli a kulturális és politikai életet, vissza kell terelni eredendő szerepéhez. A profitmaximalizálás és konkurencia elvén működő, manipulált keresletre termelő gazdaságot fel kell váltsa a szolidáris együttműködésen, a természeti javak és az emberi méltóság tiszteletén alapuló a valós szükségletek kielégítését célzó gazdaság. Minden, a monopolhelyzeteket visszaszorító, autonómiát célzó törekvés a gazdaság gyógyulását segíti elő. Új munkaszervezeteket lehet létrehozni, teret nyitva a szabad vállalkozáson alapuló, szükségletre termelő és szolgáltató kis- és középvállalkozásoknak. 5. Az egyensúly érdekében meg kell teremteni a városok építése és a természeti környezet közötti összhangot. Területhasználat: Egy családi ház, a hozzá tartozó utakkal m 2 területet használ a környezetéből, míg egy belvárosi lakás m 2, egy panel- tömbben található lakás m 2 területet foglal el. Amennyiben Budapest mai lakásállományát földszintes családi házas beépítésbe, kertvárosi környezetbe telepítenénk át, szer nagyobb területet foglalna el a város. Mindez arra ösztönöz bennünket, hogy megvizsgáljuk, miért választják egyre nagyobb tömegben a családi házat a városi környezettel szemben a kétségtelenül magasabb fenntartási, közlekedési költségek ellenére és ezeket Elvi alapok 29

28 az értékeket a lehető legnagyobb mértékben próbáljuk városi környezetben is elérni (tiszta levegő, zöld környezet, magánélet nyugalma, autonóm döntés lehetősége, gazdasági kényszer). Városi közegben a területhasználaton belül a zöldfelület a lehetőségek maximumáig meg kell jelenjen. A város saját problémáit ne azok exportálásával, a város további növelésével oldja meg, hanem meglévő területén belül. Az első kísérlet a források ökologikus és ökonomikus korlátozására Nyugat-Berlinben valósult meg a terjeszkedés fizikai korlátainak kényszere hatására (berlini fal). Ma az ökológia jelöli ki a korlátokat, melyek betartása azonban általános érdek. Energiahasználat: Egy családi ház lényegesen nagyobb felülettel érintkezik környezetével, mint a belvárosi vagy panelházban található lakások, így a családi házak hővesztesége (azonos térfogatra vonatkoztatva) akár kétszerese is lehet a tömbös épületbe foglalt lakások hőveszteségének. Bár minden házat lehet megfelelően hőszigetelni, a tömbházaknak sok hátrányuk mellett egyik nagy előnyük, hogy utólagos hőszigetelésük jóval hatékonyabb és gazdaságosabb, mint az egyedi lakóházaké. Intenzív beépítésű városi közegben a hőszigetelés maximumára kell törekedni, a helyben való energiakinyerés maximuma mellett, annak érdekében, hogy az energia INPUT minimalizálható, vagy felszámolható legyen. 6. Monofunkciós városrészek helyett integrált városi életmódot A monofunkciós városokból az integrált városi életmód felé kell elmozdulni, mely a lakhatást és a munkát azonos vagy egymáshoz közeli helyszínen teszi lehetővé. A fenntartható város a különféle életformák integrációján, és a földdel való kapcsolaton alapul. Minden városlakó szabadon választhassa meg tevékenységét és részvételét a településen jelen lévő különböző funkcionális egységekben: az ipari és mezőgazdasági termelés, kereskedelem, fogyasztás, szolgáltatás, kultúra minden formájában. A technika jelenlegi állapota lehetővé tesz alternatívákat, már ma is, a nem fenntartható tevékenységekkel szemben: Hogy a földtől elszakított városlakó visszataláljon a földhöz, az ipari termelés decentralizálását, az otthondolgozást, a távmunkát. 30 Elvi alapok

29 A helyi áruk piacra jutását segítő elektronikus kereskedelmet, mely a szükségletek közvetítésében, a közvetlen értékesítési hálózatok kiépülését is támogatja. Az ipari tömegtermelés, az iparosított mezőgazdasági tömegtermelés, a logisztikai alapú kereskedelem visszaszorítását, a decentralizált munkavégzés lehetőségével: A technológiai fejlődés lehetőséget kínál sok esetben decentralizált munkavégzésre. Ennek előfeltétele, hogy a vegyes területhasználatot (lakó, és nem terhelő ipari, kereskedelmi funkciók) az építési szabályozás lehetővé tegye, támogassa. A munkahelyek közvetlenül is kapcsolódhatnak az otthonhoz, a lakóházhoz. Ez jelenthet műhelyt, irodát, rendelőt, üzletet, mezőgazdasági kisüzemet. A munkahelyek közvetve is kapcsolódhatnak az otthonhoz: a városrészbe (körzet, negyed, stb.) integrált módon, perces gyalogos távolságnál nem távolabb helyezkednek el. Ez a szerkezet kiküszöböli a városméretű funkcionális zónákra tagolást (ipari, kereskedelmi, lakóövezet), s az ezek közti gépjárműforgalom igényét. A közlekedés túlzott volumenének mérséklését a településtervezés eszközeivel: A munkahelyeknek a lakóhelytől gyalogosan perc alatt bejárható távolságban kell lenniük. A kulturális-, oktatási-, szolgáltató intézmények, az ellátó létesítmények és a lakóhelyek 10 perc járásra helyezkedhetnek el egymástól. A személygépjárművekkel való közlekedés jellemzően nem a településen belül, hanem azok között történjen. A központosított, fosszilis és nukleáris alapú energiaellátó rendszerek környezetterhelésével szemben alternatív erőforrásokat hasznosító gépészeti berendezéseket. Elvi alapok 31

30 Ha a fenti elvek meglévő, történelmi településeken az adottságok tiszteletben tartása miatt maradéktalanul nem teljesíthetőek, úgy törekedni kell: A környezetterhelés csökkentésére. Ennek módja: a településre beáramló (Input) és onnan kiáramló (Output) javak mennyiségének egymáshoz közelítése, mindkettő minimalizálása. Ez jelenti a saját adottságok, képességek maximális használatát, s csak a hiányok importját, illetve a feleslegek exportját. (Itt meg kell sajnos említenünk, hogy az EU gazdasági berendezkedése éppen az Input és az Output növelését ösztönzi.) A függőség csökkentésére, az önjáróvá válás elvének elősegítésére, mely az előzőekben említetteken túl jelenti a gazdaságilag stabil, külső segítségre nem szoruló működést. Ha a környezeti egyensúly helyben nem állítható helyre (adottságok, laksűrűség, stb.), ezt tágabb területi egységen belül kell megvalósítani ( fenntarthatóság szigete, Island of sustainability). 7. Autonóm város csak autonóm emberekkel érhető el Az autonóm egyének hozhatnak létre közösségeket, melyek megvalósíthatják a társadalmi önrendelkezést, önigazgatást. Ehhez az érintettek részvételére van szükség a legelső lépésektől kezdve. A város, mint organizmus bonyolultságára való tekintettel láthatjuk, hogy az autonóm város jóval nagyobb kihívás, mint egy autonóm ház, vagy egy autonóm kistérség, amihez "csak" egy család, vagy egy kisebb közösség elhatározása szükséges. Az egész társadalom felvilágosítása, informálása szükséges, hogy működőképes közösségek jöhessenek létre, melyek alapjai a helyi fenntarthatóságnak, autonómiának. Ezen közösségek alulról jövő kezdeményezéseit programokkal, támogató adózási keretekkel kell segíteni. 32 Elvi alapok