A családi napközi kettős szerepe a foglalkoztatásban

Átírás

1 A családi napközi kettős szerepe a foglalkoztatásban A Fehér Kereszt Gyermekvédő Alapítvány által én tartott konferencia anyaga. A konferenciát és a kiadványt az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány támogatta. 1

2 Tartalom Megnyitó 5 A konferencia előadói és a kerekasztal- beszélgetés résztvevői 8 A konferencia levezető elnökének bevezető szavai 8 Fekete László: A családi napközik jelentősége a foglalkoztatáspolitika szemszögéből 9 Andráczi-Tóth Veronika: A családi napközik jelentősége a szociális ellátásban 24 Dudás Zoltán: A családi napközik szerepe a gyermekvédelemben 42 Fehér Kereszt 17. füzet Felelős kiadó: Fehér Kereszt Gyermekvédő Alapítvány Szerkesztő: Szilágyiné dr. Szemkeő Judit Lektorálás: Öt Polihisztor Bt Regina Kaser: Családi napközik Ausztriában, Kinderbetreuungsangebote in Österreich 53 Grosch Mária: Családi napközik hálózati modelljének rövid bemutatása 68 Lökkös Attila: Családi napközi képzés továbbfejlesztése TÁMOP projekt bemutatása 88 Kerekasztal-beszélgetés a családi napközik jelentőségéről 97 ISBN ISSN Készült a Co-Print Kft. nyomdájában ( Felelős vezető: Gebauerné Diviaczky Klára 2 3

3 MEGNYITÓ Szeretném megköszönni minden jelenlévőnek, hogy elfogadta konferenciánkra a meghívást. Az előadóknak, akik nagyon elfoglalt emberek, és mégis vállalták, hogy a családi napközikről egy jövőképet ismertetnek velünk. Meghatott bennünket, hogy akik családi napköziben gyerekek mellett dolgoznak, ilyen sokan átszervezték napi programjukat, hogy itt együtt lehessünk ezen a konferencián, és a holnapról egy kicsit jobban tájékozódjunk. A fiatalabb résztvevők talán nem emlékeznek arra, hogy pont 10 évvel ezelőtt, 2001-ben ugyancsak az OFA támogatásával a Fehér Kereszt Gyermekvédő Alapítvány először tarthatott országos konferenciát a gyermekjóléti szolgáltatások témakörben, és bemutathatta saját modellkísérletét, amelyben 19 nő számára biztosítottuk GYES után a régi munkahelyre való visszatérésüket, és az OFA támogatásával 15 fő munkanélküli nőt foglalkoztattunk saját otthonában, családi napközi szolgáltatás ellátásában. Engedjék meg, hogy megragadjam az alkalmat az eltelt 10 év erőfeszítéseinek vázlatos ismertetésére. A 10 évvel ezelőtti konferenciánkról megjelent kiadvány néhány példánya átvehető a szünetben. Talán 10 füzet akad még itt a ládafiában. Ezen kívül megtalálható a konferencia-kiadvány a neten is ( fehkers.pdf) Azt is elárulom, hogy ennek a konferenciának szervezője és a kiadvány gondozója Kulinyi Luca, mai nevén Koltai Luca, most is itt van közöttünk és a családi napközikért folytatatott ötletelésben ma is partner. A 10 évvel ezelőtti állapot arról szólt, hogy Magyarországon összesen 70 családi napközi működött, és ma ennek tízszerese, 700 körüli a családi napköziknek a száma. Első konferenciánkon a családi napközi létjogosultságát, szükségességét, funkcióját jártuk körül, ma viszont már kihagyhatatlan tényezője a gyerekellátásnak a csana-szolgáltatás. Ezért az új kormány koncepcióját feltétlenül meg kell ismernie azoknak, akik a jövőjüket tervezik, és családi napköziben gondolkodnak. A Fehér Kereszt Gyermekvédő Alapítvány az elmúlt 10 évben három európai uniós pályázati programot valósított meg a családi napközi mozgalom, a családi napközi működésének javításáért. Az első programban a családi napközik hálózati keretek közötti működését vetettük fel, jártuk körül. Ugyanis annak idején egyéni vállalkozókból verbuválták a családi napköziket, és mi kezdeményeztük, az első EU-projektünkben bizonygattuk, hogy az izoláltan, egyenként működő családi napközik helyett sok- 4 5

4 kal nagyobb biztonságban érzi magát az a családi napközi, amely hálózatban összekapaszkodva, egymásra rálátva és egymást támogatva végezheti ezt a tevékenységet. A második HEFOP programunkban ugyancsak a családi napközi szakmaiságát próbáltuk mélyíteni, hogy több lábon álljon a családi napközi vezető. A jelenleg folyó TÁMOP projektben pedig a képzés korszerűsítését vállaltuk, ugyanis a 40 órás családi napközi felkészítő tanfolyam már nem elegendő ahhoz a biztonságérzéshez, ami egy családi napközi nyitásához és működőképes fenntartásához elegendő. Az elmúlt tíz év alatt 100 családi napközi tanfolyamot szerveztünk, és több mint 1000 hallgatónak adtunk tanúsítványt. Ennek tapasztalatait sűrítettük a TÁMOP programba. A 40 órás tanfolyam anyagának korszerűsítését, bővítését és magasabb szintre emelését vállaltuk. A tananyagfejlesztéssel a kisgyerekek ellátásának minőségi javítását szeretnénk elérni. Örömmel tapasztaljuk, hogy az általunk szervezett HEFOP pályázati programok résztvevői közül igen sokan olyan tudásra és elkötelezett bátorságra tettek szert, hogy saját hálózatot hoztak létre, saját képzőhelyet alakítottak ki. A nálunk megszerzett ismeretet és tapasztalatot továbbviszik az ország minden zugába. Most a TÁMOP program végén is ez a célunk, hogy azt a szakértelmet amit a képzés korszerűsítéséért szeretnénk összegyűjteni, az minél előbb közkinccsé váljon, és a Fehér Kereszt Alapítvány át tudja adni azoknak, akik fogékonyak erre. A tananyagfejlesztés jelenleg is folyik, a próbaképzésekről ezen a konferencián még lehet bővebben tájékozódni. Személy szerint 19 éve én vezettem eddig az alapítványt, 10 éve pedig a családi napközikért folytatott szakmai kihívások mentén próbáltam tartani az egyensúlyt. Most lemondtam. Ez az utolsó megszólalásom a Fehér Kereszt Gyermekvédő Alapítvány nevében, ezt már holnap nem tehetem meg. Köszönöm figyelmüket. dr. Révész Piroska dr. Révész Piroska a Fehér Kereszt Gyermekvédő Alapítvány alapítója és örökös tiszteletbeli kuratóriumi elnöke 6 7

5 A konferencia előadói, és a kerekasztal- beszélgetés résztvevői dr. Révész Piroska, a Fehér Kereszt Gyermekvédő Alapítvány alapító és tiszteletbeli elnöke Andráczi-Tóth Veronika, NEFMI főosztályvezető Dudás Zoltán, NEFMI főosztályvezető Fekete László, NGM főosztályvezető Dr. Frey Mária munkaügyi kutató Grosch Mária a Fehér Kereszt Baráti Kör Kiemelten Közhasznú Egyesület elnöke Kardosné Gyurkó Katalin, a Nagycsaládosok Országos Egyesületének főtitkára Kaser, Regina: Felső-Ausztria Családi Napközi Szövetség ügyvezető Lökkös Attila, projektvezető dr Mátay Katalin, a kisgyermekkori nevelés szakértője Szilágyiné Dr. Szemkeő Judit, a Fehér Kereszt Gyermekvédő Alapítvány elnöke, a konferencia levezető elnöke A konferencia levezető elnökének bevezető szavai Bemutatkozom: Szemkeő Judit vagyok. Először is Piroskát szeretném kiigazítani nagyon gyorsan. Piroska kérésére az alapítvány elnöki teendőit átvettem, de az első kuratóriumi ülésen megszavaztuk, hogy Piroska tiszteletbeli elnöke az alapítványnak. Ennek megfelelően nagyon bízom benne, hogy az alapítvány nevében még sokszor meg fog szólalni. Csak tehermentesítjük azzal, hogy sok adminisztratív munkát leveszünk a válláról, de szó sincs róla, hogy mi ne számítanánk arra, hogy Piroska továbbra a családi napközikért, általában az alapítványért, az alapítvány nevében bárhol megszólaljon. Benne lesz az alapító okiratban ez a joga. A levezető elnöki feladatokat is megkaptam, így ezúton nagy szeretettel és tisztelettel köszöntök mindenkit, aki előadóként megtisztelt minket és azokat, akik eljöttek, hogy őket hallgassák, illetve bízom benne, hogy eszmét cseréljenek egymással és az előadókkal. A konferenciáról kiadványt kell megjelentetnünk, ezért hangfelvétel készül. Nagyon bízunk abban, hogy mindenkitől írásban is megkapjuk az előadását, de azért jó, ha ehhez nekünk olyan segédanyag áll rendelkezésünkre, amelyből elő tudjuk készíteni a kiadványt. Ha az előadóknak csak lektorálniuk kell az előadásukat, tudjuk tartani a határidőket. Konferenciánk célja az volt, hogy a családi napközik jelentőségét és lehetőségeit több oldalról világítsuk meg. A többoldalú megközelítés érdekében szólaltatjuk meg a munkaügy, a család- és szociális feladatok, a gyermekvédelem állami szerepvállalását képviselő szakemberek mellett a kutatói és a civil szféra képviselőjét. Nagyon örülünk, hogy az osztrák testvérszervezet képviselője elfogadta felkérésünket, és segít abban, hogy nemzetközi kitekintésre is lehetőséget kapjunk. Az első előadónk Czomba Sándor államtitkár úr lett volna, de az utolsó időpontban ő nem kapott feletteseitől időt arra, hogy eljöjjön hozzánk. Nagyon köszönöm Fekete László főosztályvezető úrnak hogy elvállalta hogy eljön helyette, és vállalta hogy elmondja a minisztérium álláspontját. Fekete László: A családi napközik jelentősége a foglalkoztatáspolitika szemszögéből Tisztelettel köszöntök mindenkit az államtitkár úr nevében is, akinek az utolsó pillanatban jött olyan elfoglaltság közbe, ami miatt nem tudott eljönni. A cím is eléggé összetett, a téma is nagyon gazdag, igyekszem ebben a rövid időben egy összefoglalást adni, mégpedig olyan megközelítésben, hogy először megnéznénk, azt a helyzetet, ami az elmúlt időszakot, illetve a jelent jellemzi, külön szeretnék kitérni a nők, az aktív korú nők munkaerő-piaci helyzetére. Szeretném fölvillantani azokat az intézkedéseket, amelyek a helyzetből adódó problémák kezelését szolgálják a foglalkoztatáspolitika területén, ezen belül is inkább az atipikus foglalkoztatásra koncentrálva. Megpróbálom foglalkoztatási szempontból értékelni, megmutatni, hogy mi milyen szerepét látjuk a családi napközik rendszerének, illetve tágabban a gyermekek nappali ellátását biztosító intézményeknek, valamint a végén szeretném megmutatni, hogy milyen foglalkoztatási típusú támogatási program előkészítése van folyamatban. Biztos, hogy mindenki találkozott már az elmúlt időszakban különböző programokkal, tervekkel, elegendő a kormányprogramra utalni, a konvergencia programra, a Széll Kálmán-tervre, és nem utolsósorban a hamarosan elfogadásra kerülő Magyar Munkatervre. Ezek azok a fő programok, fő felületek, amelyek a gazdaságpolitika és a gazdaságpolitikához kapcsolódóan a foglalkozta- 8 9

6 táspolitika kérdéseit meghatározzák, befolyásolják, intézkednek azon eszközök rendelkezésére állásáról, amely az elkövetkezendő időszakban a foglalkoztatáspolitikai terveket megvalósítani segítik. Néhány megállapítás, amely a jelenlegi foglalkoztatási helyzetet jellemzi: mindenki ismeri, hogy nagyon alacsony a foglalkoztatási szint, nagyon alacsony a foglakoztatási ráta. A köztudatban forgó 55% -os foglalkoztatási ráta, az EU statisztikákban használt korosztályi csoportokra vonatkozik, itt kifejezetten a éves korcsoportot vizsgáljuk, ide tartoznak azok, akik a munkapiacon legaktívabbak, hiszen Magyarországon viszonylag hosszú a képzésben eltöltött időszak, és ezek a számok jobban összehasonlíthatók. Amellett, hogy alacsony a foglalkoztatási ráta (60,5%), alacsony az aktivitási rátánk (67,1%) is, tehát az aktív korúak egy viszonylag kis része kíván megjelenni a munkaerőpiacon. Ehhez még kapcsolódik egy viszonylag magas, 10-11% körüli munkanélküliségi ráta, nagyon sokan vannak, akik hosszabb időre tartósan kiszorulnak erről a munkaerőpiacról. Ez a helyzet azonnal rá is mutat néhány olyan területre, ahol feszültségek vannak, amelyre választ is kell adni a foglalkoztatáspolitikának. Ha Európa 27 tagállamához képest nézzük, akkor látható, hogy igen jelentős elmaradások vannak a különböző mutatók tekintetében, amelyek számszerűsíthetők. A foglalkoztatáson belül nagy probléma az alacsony iskolai végzettségűek kimaradása, kiesése a munkaerőpiacról. Az idősebb korú népesség foglalkoztatása alacsony, náluk viszonylag korán kivonulnak a munkaerőpiacról a munkavállalók. Ennek több oka van: részben a nyugdíjrendszer lehetővé teszi, részben a munkaerő-piaci bizonytalanság is motiválhatja ezt. Nagyon jelentős a különböző régiók közötti egyenlőtlenség és nem igazán sikerült az elmúlt évtizedben nagy előrelépést a kiegyenlítésre, hiszen azt lehet mondani, hogy az ország két részre szakadt. Ismerjük a keleti régiók problémáit, akár a foglalkoztatottság, akár a munkanélküliek számát tekintve, illetve tudjuk, hogy egész más a helyzete a nyugati országrésznek. A tapasztalataink, statisztikai adatok, és különböző felmérések alapján is ismert, talán önöknek nem kell ezt mondani hogy viszonylag alacsony a kisgyermeket nevelő szülők munkaerő-piaci részvétele. Fontosnak tartjuk, hogy foglalkozni kell ezzel a problémával, és minden olyan körülménnyel, környezeti tényezővel, amely elősegíti, hogy ezen a helyzeten változtatni lehessen. Ha né

7 hány, velünk együtt belépett illetve egy régi EU tagország adatait nézzük, sajnos szembeszökő, hogy Magyarország mutatói a legrosszabbak közé tartoznak. Alacsony aktivitási ráta, alacsony foglalkoztatási ráta, és ehhez kapcsolódóan egy viszonylag magas munkanélküliségi ráta a jellemző. Az unió, és az újonnan csatlakozott országok tekintetében is bizony nem az élmezőnyben vagyunk, hanem a végén kullogunk. Hogy az általános képet a területi különbségeken kívül milyen problémák differenciálják, egyetlen ábrát szeretnék bemutatni. Nagyon nagy a különbség a foglalkoztatottság tekintetében végzettség szerint is, ez jellemző a férfiakra és nőkre egyaránt az alapfokú végzettségűek a legkisebb arányban tudnak a munkaerőpiacon foglalkoztatottként megjelenni, a legjobban a felsőfokú végzettségűek mutatószáma közelít az európai uniós arányokhoz, illetve adatokhoz ben a szakmai végzettséggel vagy középfokú végzettséggel rendelkezők közül a válság következtében még többen kerültek ki a foglalkoztatásból, és jelentek meg a munkaerőpiacon álláskeresőként. Megállapítható, hogy nálunk sokkal kevesebb nő, asszony dolgozik, mint az unió országaiban. Kiemelkedően magas a munkavállalási korú hölgyek inaktivitása, ami azt jelenti, hogy közel 45%-uk kimarad a munkaerőpiacról, míg az európai átlag ennél közel 10%-kal kevesebb, tehát ott a nők alig valamivel több, mint egy harmada nem jelenik meg a munkaerőpiacon. Ha korcsoportonként megnézzük, van egy nagyon érdekes szegmens, a év közötti inaktívaknak több mint 80%-át a hölgyek adják, és ennek egy ellentettje, egy pozitív szelete a év közötti hölgyek. Az ő aktivitási rátájuk magasabb az uniós átlagnál, ezzel szemben viszont a fiataloké a éves korosztályban jelentősen elmarad. Tehát van, ahol jobban állunk, ez is mutatja, hogy mennyire differenciált ez a terület, mennyire eltérőek a lehetőségeink, mennyire eltérő munkaerő-piaci helyzetben vannak a nők. Néhány gondolat a nők munkaerő-piaci helyzetéről

8 Külön kell a fiatal korosztályról szólni, ahogy már az elején is utaltam erre. A fiatal nők esetében is jelentősen befolyásolja a munkaerő-piaci részvételüket az, hogy viszonylag sokan és viszonylag hosszú ideig vannak az oktatásban. Ez egy oldalról örvendetes, akár a középfokú, akár a felsőfokú oktatásban, főleg akkor, hogyha ennek a vége egy eredményes kimenet, szakma, vagy egy diploma megszerzése. Egy másik jellemző, hogy nálunk sokkal erősebbek a családi kötöttségek, döntően a hölgyekre hárul a gyerekgondozás dolga, és a családi munkavégzés kötelezettsége. A KSH legutóbbi kutatása, ami most a tavasszal jelent meg, alátámasztja, hogy a hölgyek azok, akik gondoskodnak a gyerekekről, tehát az ő részvételük, az ő aktivitásuk a meghatározó. A megkérdezettek egyharmada nyilatkozott arról, hogy a gyereknevelés mindenképpen befolyásolja a munkaerő-piaci státuszukat. Gyanítom, hogy ez nem pozitív irányban hat a munkavállalási lehetőségekre. Nagyon soktényezős az a terület, ami a munkavállalást befolyásolja, a gyermekek kora, száma, az édesanya iskolai végzettsége, családi környezet stb. Nagyon fontos megállapítás volt az, nem kormányzati, nem statisztikai, nem általunk végzett megállapítás hogy az alacsonyabb képzettségűeket jelen pillanatban nem különösebben ösztönzi munkavállalásra az elérhető támogatás és az elérhető kereset között minimális különbség. Magyarul nem éri meg elmenni a különbözetért dolgozni 8 órás munkaidőben, ha egyrészt kap egy akkora támogatást, ami a bérnél nem sokkal kevesebb, és mellette megvan az otthonlét összes előnye, a gyerekkel való foglalkozás, a család háttér biztosításnak lehetősége. Ezek az előnyök döntés esetében mérlegelve már messze meghaladhatják azt a küszöböt, ami azt jelentené, hogy el kell menni dolgozni. De azért a belső igény, a kisördög azért a gyermekgondozási ellátást igénybe vevők ese

9 tében több mint 70%-uknál ott van, hogy az ellátás végén mindenképpen szeretnének visszamenni vagy elmenni dolgozni. Én azt hiszem, hogy a jövő szempontjából, vagy akár a mai nap témájának szempontjából is ez fontos motivációs tényező lehet, talán erre lehet jó néhány lépést alapozni, ami akár az intézmények esetében, akár pedig a munkaerő-piaci eszközök képzés, szolgáltatások támogatása esetében figyelembe veendő és meghatározó lehet. A mi szemszögünkből mi a gyerek intézmény szerepe? ges igényeket. Ezt akár a munkaügyi központok tapasztalatai alapján is elmondhatjuk, hiszen sok esetben nem tudnak olyan állásokat sem elvállalni a hölgyek, amik egyébként számukra megfelelnének azon okból, hogy nincs olyan intézmény, amire nyugodtan, megfelelő biztonsággal és megelégedettséggel rá tudná bízni a gyerekét az édesanya. Úgy érezzük, hogy a családi napközi egy igen fontos hiánypótló szerepet tudna betölteni. Véleményünk szerint, ha a családi napközi a klasszikus modell szerint megvalósul, amire az elmúlt időszak fejlesztései illetve a szakmai felkészítések irányultak és tudja teljesíteni az elvárásokat, akkor mivel ez egy rugalmas rendszer akár kistelepülésen vagy településrészen, vagy a munkahelyhez és lakóhelyhez viszonylag közel tud megfelelő ellátást biztosítani. Így mindenképpen pozitív lehet a nők munkavállalása szempontjából. A munkavállalás, a családi jövedelem kiegészítésével mindenképpen hozzájárul ahhoz, hogy a család egzisztenciális biztonsága növekedjen. Biztos vagyok benne, hogy javul ezzel az esélyegyenlőség, kevesebb helyen találkozunk azzal a problémával ami már majd a későbbiekben befolyásolja akár az egész életpályáját is a fiataloknak hogy akik más háttérben nőnek fel, hátrányba kerülhetnek azokhoz képest, akik mögött egy szélesebb körű szolgáltató, támogató háttér áll. Nem szabad arról sem megfeledkeznünk, hogy gyakorlatilag minden egyes családi napközi önmagában is direkt munkahelyteremtő, hiszen ott valaki ellátja mindazokat a feladatokat, ami gyermekmegőrzéstől a programokon keresztül a gondozáson át, mint igény felmerül. Január elsejétől fontos változás hogy az önkormányzatok kiegészíthetik a szolgáltató hálózatokat és támogatásokat is nyújthatnak ennek a működéséhez, hogy egy adott településen javuljon a helyzet. Egyértelmű, hogy ha egy jó hálózat van a családok, a gyermeket nevelők mögött, akkor ez ösztönzi a munkavállalásra, és csökkenti az előzőekben bemutatott negatív hatást, negatív kapcsolatot, hogy nem dolgozok, a gyermekkel foglalkozom, vagy ha a munka a meghatározó, vagy a kereset a meghatározó, inkább nem vállalok, vagy nagyon meggondolom a gyerekvállalást az elkövetkezendő időszakban. Azt hiszem, hogy nem kell azt mondai önöknek, hogy úgy érzékeljük, azt látjuk hogy nem elégíti ki a jelenlegi intézményhálózat a tényle

10 Milyen főbb területeken történtek erre válaszlépések? Egy nagy támogató terület a munkaerő-piaci programok, ennek részeként az új Széchenyi-terv keretében továbbra is a TÁMOP- programok lesznek, amelyek már ismertek önök számára. Megerősítésre került anyagilag is, forrásoldalról a közvetlen támogatás a munkateremtéshez. Most zárult le egy munkahelyteremtő program, 5 milliárd Ft támogatással, több mint 3000 új munkahely jön létre az országban, elsősorban a hátrányos helyzetű térségekben. Elindulnak a közeljövőben is a család és munkahely összeegyeztethetőségét segítő programok. Fontos szerepe van továbbra is a tudás, illetve a versenyképes tudás megszerzésének. A sajtóból ismerik, hogy komoly előkészítő munka indult el a szakképzés rendszerének az átalakítására és fejlesztésére. A célja, hogy minél közelebb kerüljön a képzés, szakképzés tartalma, a gyakorlati tudás megszerzése a munkaadói igényekhez. Több szempontból fontos a rugalmas foglalkoztatás feltételeinek kialakítása, biztosítása, az ehhez kapcsolódó, főként járulékkedvezmény-típusú támogatások megerősítésével. A helyzetképből indultunk el, majd áttértünk a nők helyzetére. Most a helyzetképben jelzett feszültségpontokra foglalkoztatáspolitikai válaszokat és foglalkoztatáspolitikai intézkedéseket szeretnék felvillantani. Megnéztük az elején, hogy vannak a munkaerőpiacon hátrányos helyzetben lévő csoportok, természetes, hogy a foglalkoztatáspolitikának első körben ezekre a hátrányos helyzetben lévő, vagy különösen hátrányos helyzetben lévőkre kell fókuszálnia. Emlékszünk: alacsony iskolai végzettségűek, pályakezdők, idősebbek 50 éven felüliek, kisgyermekesek és mellette a nők, bár európai viszonylatban a nők foglalkoztatása azért nem a legrosszabb helyzetben van, a visszaesés sem volt akkora a évben a válság hatására, mint a férfiaknál. Fordítva mondhatnám azt is, hogy mivel a nők kevesebben, és olyan munkaterületen dolgoztak, amit a válság kevésbé érintett, ezért kicsit változott a relatív pozíciójuk, de ez nem azt jelenti, hogy sokkal jobb lett. Továbbra is ez kiemelt, nagyon fontos terület a megváltozott munkaképességű személyek, emberek foglalkoztatása

11 A nők foglalkoztatását elősegítő intézkedések egyik alapelve, a munkaerőkereslet növelése mellett a kínálat, a munkavállaló ösztönzésére. Láttuk azt, hogy az alacsony iskolai végzettségűek esélye nagyon rossz a munkaerőpiacon, tehát továbbra is első helyen kell koncentrálni arra, hogy mindenki jusson el képzettségében, kompetenciában egy következő szintre, képezze magát, lehetőleg olyan irányba, amely a mostani követelményeknek megfelelő. Ha egy cég egy városban épít egy autógyárat, akkor bizony valószínűleg kevesebb hölgynek kell elmenni fodrásztanulónak, lehet, hogy abban a térségben több embernek kell elmenni olyan területre, amely az új cégnél szükséges lehet. Ebben lehet akár szalagmunka típusú megoldás is, de természetesen nem ez a cél, inkább oly módon kell a foglalkoztatásra készülni, arra kell törekedni, hogy magasabb szakmai igényeket támasztó szakmai feladatok ellátására is képesek legyenek az emberek. Emlékszünk arra, hogy a kilencvenes évek közepén az első szerkezetváltás során az új munkahelyek nagy részét a betanított és szalagmunka tette ki, a második szerkezetváltás már ezeknek a megszűnését hozza, helyette magasabb képzettségű munkahelyek létrehozása kívánatos. A vállalkozások munkaerőköltségeinek csökkentésére továbbra is a klasszikus bértámogatás-típusú támogatások maradnak meg, és ezek a programok keretében működnek, ahol a programoknak a lényege az, hogy ne csak egyfajta támogatást kapjon egy álláskereső, hanem a szükséglete szerint a legtöbb segítséget kapja meg egy számára meghatározott cél eléréséhez. A START programok működnek, a járulékkedvezmény a foglalkoztatásnak több formáját segíti továbbra is. Kiemelten fontos a munkahelyre való visszatéréshez kapcsolódó új járulékkedvezmény, amely kifejezetten a tartósan távol lévő nők esetében lehet segítség, és elvben még kombinálható a részmunkaidős foglalkoztatással is. Ha valaki nem tud visszatérni a 8 órás klasszikus munkaidőbe, azért jó lenne, hogy ha legalább 4, de inkább 6 órában vissza tudna térni. Ennek az elfogadását is érdemes végiggondolni és megteremteni a lehetőséget mind munkáltató mind a munkavállaló részéről. Az atipikus foglalkoztatás az Európai Unióban is, nálunk is fontos, de azért ha megnézzük a tényeket, nem nagyon sikerült előre lépnünk. Ehhez mindig két ember kell, vagy két fél kell, a munkáltatónak is úgy kell ehhez hozzáállnia, hogy valóban éljen ezzel a lehetősséggel, és fölvállalja ennek az esetleges többletterheit, aki pedig elmegy részmunkaidőben dolgozni, ott viszont a családi költségvetésnek kell azt elbírnia, hogy a jövedelme kevesebb, mintha 8 órás munkaidőben dolgozna. A távmunka, szintén fontos és távlatos lehetőség a foglalkoztatás növelésére. Vannak területek, egyes foglalkoztatások, informatika, különböző biztosítási illetve pénzügyi tevékenységek ahol bizonyos feladatok elláthatók távmunkában jól és magas szinten, elsősorban felsőfokú és középfokú végzettséggel is. A távmunkavégzésben sok terület van, azonban az alacsony iskolai végzettséggel rendelkezők nem nagyon tudnak olyan valós tartalmas, értékteremtő és megfizethető távmunkát találni. Az atipikus foglalkoztatás területén biztos, hogy előre kell lépni, mert a gazdaságban munkamennyiség növekedés nem rövid időn belül éri el azt a szintet, amelyet alapján a kormányzat a tervezett foglalkoztatás növekedésével számolt. Család és munka összehangolásának segítése. A kormányprogram egyik kiemelt prioritása. A foglalkoztatást és a munka eredményének felhasználását, a jövedelempolitikát szélesebb összefüggésben kell nézni. Az egyik legismertebb intézkedés a családi adókedvezmény, fontos emellett a már korábban említett rugalmas foglalkoztatás támogatása, tehát egy alkalmazkodó munkaidőben, a munkavállalónak és a munkaadónak megfelelő, de összeegyeztethető, rugalmas rendszerben történhessen annak a feladatnak elvégzése, amit elvár a munkáltató a munkavállalótól. Részmunkaidő szintén említettem a visszatérést segítő új járulék kedvezményt. Fontosnak tartjuk a 20 21

12 napközbeni gyermekellátási férőhelyek bővítését, ami lehet a hagyományos, illetve az új rendszer, ami miatt önök, illetve mi ma itt vagyunk, tehát a családi napközi. A TÁMOP-on belül támogató programok indulnak a munka és a magánélet összehangolására, vagy a munka és a család összehangolására. A TÁMOP ös kódra hallgató pályázat 2011 második felében újra meghirdetésre kerül, ennek két fő komponense érinti a családi napköziket, illetve ezeket a gyermekellátásban valamilyen szerepet vállaló szervezeteket. Az egyik az úgynevezett munkahelyi komponens hiszen talán akkor tud legcélzottabban a munkahely, a munkáltató, a munkavállaló érdeke valóban összetalálkozni, hogy ha a munkáltató is részt vesz ennek a háttérnek a biztosításában. Egy személyes példát erre hadd mondjak: a lakóhelyem egyik óvodáját még mindig Ganz óvodának és bölcsödének nevezik, ez valamikor úgy jött létre, hogy az a nagy munkáltató, az bizony létrehozott egy ilyen intézményt, és működtette amíg létezett, majd utána átvette a város. Tehát valahogy a mostani követelményeknek, a mostani szakmai tartalomnak megfelelően, a mostani munkavállalói HR elvárásokhoz alkalmazkodóan kellene újra ezt a lehetőséget megnyitni, ehhez ad majd támogatást ez a pályázat. A másik része pedig az a most már klaszszikus megoldás, amikor helyi kezdeményezésként indul el egy napközi, akár vállalkozás formájában, akár önkormányzat és vállalkozás, akár önkormányzat és több vállalkozás, több munkahely együttes kezdeményezésére, konzorciumban. Várhatóan mintegy egymilliárdos évenkénti pályázati támogatási nagyságrend körvonalazódik. A program része a felkészítés támogatása is, hogy legyenek olyan vállalkozók, akik felkészülnek, hogy egy ilyen intézményt létrehoznak. A humánerőforrás felkészítéséhez, a dologi és környezeti feltételek megteremtéséhez lehet támogatást kapni. Bizonyos esetekben még az ott foglalkoztatni kívánt személyek költségeihez is foglalkoztatási támogatáshoz juthatnak majd hozzá a pályázók. A projekt előkészítése során alapvető követelmény, hogy egy viszonylag egyszerű pályázati forma kerüljön kialakításra. A pályázat szakmai tartalmának az előkészítéséhez fel fogják használni az érintettek javaslatait. A program társadalmi egyeztetésében nagyon fontos lenne, hogy az itt jelenlévők is vegyenek részt, akár a civil szervezetek összefogásában, hogy olyanok legyenek a pályázati feltételek, amik az eddigi tapasztalatoknak, illetve az elkövetkezendő időszakra tervezett új intézményeknek, vagy új vállalkozásoknak a lehető legjobban megfelelnek. Annak nincs értelme, hogy egy elfuserált pályázati felhívásra rossz válaszok szülessenek, a végén mindenki küszködik a megvalósító a legjobbat akarja megcsinálni, de esetleg a pályázat keretei másra kényszerítik. Az elszámolásról már ne is beszéljünk, azért hiúsuljon meg valami, mert rossz kiírásra jó választ nem lehet adni. Fontos az is hogy az intézményrendszerekben ne csak egy elem legyen ilyen rugalmas, csak a családi napközi lesz képes alkalmazkodni ahhoz az időszakhoz, amikor szükség van a gyerekek felügyeletére, a velük való foglalkozásra, hanem ehhez kapcsolódóan általában az az intézményrendszer, aki az ügyes-bajos dolgainkat intézi, szintén egyfajta rugalmas működést valósítson meg. Tehát ha egy térségben a munkaidők általában 8 és 4 óra közé esnek, akkor a hivatali ügyintézési határidő ezen kívül is biztosítson lehetőséget, hogy ne kelljen otthagyni a munkahelyet, ne kelljen szabadságra menni, ne kelljen emiatt extra óvodai szolgáltatást biztosítani. A kormányhivataloknál már elkezdték a hosszabb nyitva tartást vagy a rugalmas ügyfélfogadást. De több más közintézmény, illetve kormányintézmény esetében is ugyanez a rugalmas alkalmazkodás a cél. Elnézést kérek, úgy látom 5-6 perccel túlléptem az időmet Azt hiszem ebből is látszik, hogy nagyon sokat lehetne beszélni a részletekről. Remélem, hogy nem untattam önöket a szélesebb környezet bemutatásával, de ebbe a környezetbe kell elhelyezni a tevékenységet, a vállalkozást, azt a megoldást, amely segíteni tud a dolgozni akaró fiataloknak, anyukáknak. Ehhez kapcsolódóan nagyon fontosnak tartom, hogy létrejött ez a konferencia, és hogy ilyen sokan eljöttek, hiszen biztos, hogy ezek a kihívásokra adandó válaszok kidolgozásában, továbbra is szerepe lesz a civil szervezeteknek, tere lesz azoknak az egyéni és közösségi kezdeményezéseknek, amelyek egy-egy probléma megoldásában, az állam és a civil szervezetek összefogásában segíteni tudnak. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. A levezető elnök megjegyzései Köszönöm szépen a főosztályvezető úr előadását. Nekem az a dolgom hogy bizonyos idő tervezett előadási időtartam után csúnyán nézzek az előadókra. Ezért előre elnézésüket kérem. Mielőtt a főosztályvezető asszonynak megadnám a szót két dologban hadd reflektáljak az elhangzottakra. Az egyik: nagy örömmel ajánlanám fel a Fehér Kereszt Gyermekvédő Alapítványt, hogy a lehetséges pályázatokat előzetesen elolvassuk és megnézzük. Ígérem, hogy megvitatjuk azokkal, akiket rajtunk keresztül el tud érni, akik a hétköznapi munkát végzik a terepen. Az illetékeseknek visszajelezzük, hogy ténylegesen számukra ez lehetőséget biztosít-e vagy sem a tervezet. Másrészt azt szeretném mondani, hogy éppen ebben az aktuális TÁMOP pályázatban mi olyan képzéseket dolgozunk ki, amelyek az alacsony végzettségűek számára a családi napközikhez kapcsolódóan lehetőséget kínálnak, de nem önálló munkára, hanem besegítő munkára

13 szerepére. Kérte, hogy mindenképpen a kormányzat és az államtitkárság jelenlegi feladata mutassam be, azaz hogy mi az, amin dolgozunk. A Mercédesz cég fejlesztésénél az se lenne rossz, ha a cég arra is kapna támogatást, hogy ne a csak a szalag mellett foglalkoztassa a hölgyeket-urakat, hanem támogassa azt, hogy akik dolgozni akarnak, azok számára az ő támogatásával létrejöjjenek a családi napközik. A családi napközik, amelyek lehetővé teszik azt, hogy elmehessenek az anyukák apukák dolgozni, hiszen rugalmas munkaidőt biztosítva a dolgozók számára akár késő este, akár kora reggel fogadni tudják a gyerekeket. Soha nem fogja egyéb intézmény a gyerekeket a hajnali órákban, vagy a késői órákban fogadni, de a gyerek számár nagyon jó egy második családi otthon, ahol bármikor ellátják. Végül egy régi szívfájdalmam mondom el. Nekem nagyon fáj az a KSH besorolás, amely nagyon jó tudom hogy EU elvárás következtében a éves hölgyek nagy része a munkaerőpiac szempontjából inaktív. Inaktív, aki tegyük fel öt gyereknek az ellátásával foglalkozik- nagycsaládos anyukaként. Elnézést, nagyon szívesen bármelyik munkavállalót elküldeném az inaktív szülő által végzett feladatok ellátására, és este mondja meg, hogy inaktív volt-e vagy sem. Úgy gondolom, hogy automatikusan az, aki gyereket szül, nem inaktív. Természetesen ugyanezt mondom az esélyegyenlőség jegyében a gyermekeket gondozó apákra is. Nagyon szépen köszönjük az előadást, de úgy gondolom, hogy az itt ülő családi napközisek képviseletében ezt nekem el kellett mondanom. Megkérném a főosztályvezető asszonyt Andráczi-Tóth Veronikát, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium főosztályvezetőjét, hogy tartsa meg az előadását és esetleg vitatkozzon a korábban elhangzottakkal. Andráczi-Tóth Veronika: A családi napközik jelentősége a szociális ellátásban Sok szeretettel üdvözlök én is mindenkit. Azzal kezdeném, hogy a meghívó nulladik verziójában még Nyitrai Imre helyettes államtitkár úr szerepelt, aki nagyon sajnálta, hogy nem tudta elvállalni az előadást egyéb elfoglaltságaira tekintettel. Mindenképpen kérte hogy hangsúlyozzam ki: nagyon szeretett volna részt venni, pontosan azért, mert a kormányzat kiemelt figyelmet fordít mind a napközbeni kisgyermekellátásra, mind a családi napközik szerepére. Kérte, hogy mindenképpen a kormányzat és az államtitkárság jelenlegi feladatait mutassam be, azaz hogy mi az, amin dolgozunk. Nagy munkába fogtunk, egy hosszú távú Koncepciót készítünk, amely átfogó, Nagy mind munkába a szociális, fogtunk, mind egy a gyermekjóléti, hosszú távú Koncepciót gyermekvédelmi készítünk, rendszer amely hibáinak kiküszöbölésére, és új szociálpolitikai irány kialakítására törekszik. Épp átfogó, mind szociális, mind a gyermekjóléti, gyermekvédelmi rendszer hibáinak kiküszöbölésére, és ezért az előadásom címe kicsit félrevezető. Sokkal távolabbról fogom kezdeni, és a végén irány el fogunk kialakítására jutni a törekszik. családi napközikhez Épp ezért is. az Jelenleg előadásom a fő címe célkitűzé- kicsit félrevezet szociálpolitikai se az államtitkárságnak az, hogy a Nemzeti Szociálpolitikai Koncepcióban átfogóan kijelölje a szociális, a gyermekjóléti, a gyermekvédelmi szolgáltatások, il- Sokkal távolabbról fogom kezdeni, és a végén el fogunk jutni a családi napközikhez i Jelenleg letve a pénzbeli fő célkitűzése segélyek, az a támogatások államtitkárságnak rendszerének az, jövőbeli hogy irányait. a Nemzeti Ezt egy Szociálpolitik 2020-ig tartó koncepció, amely javaslatot tesz a változások irányaira, amivel a Koncepcióban átfogóan kijelölje a szociális, a gyermekjóléti, a gyermekvédelm jelenlegi rendszernek a problémái megszüntethetők és kiküszöbölhetők. Jelenleg a Nemzeti Szociálpolitikai Koncepció egy hét szakértő által készített anyag. Az egész munka tavaly ősszel kezdődött meg. A hét szakértő felkérést kapott, 2 hogy globálisan gondolják végig a területet, illetve a kapcsolódó ágazati problémákat is, és fogalmazzák meg a javaslataikat. Most a tízedik verzió olvasható, publikus. Áprilisban az Államtitkárság a Koncepcióban foglaltak széles körben történő megismertetése érdekében régiós konzultációkat szervezett, A konzultációs sorozat során tett észrevételek és javaslatok alapján zajlik jelenleg a kon

14 cepció átdolgozása. Így a koncepciónak lesz egy tizenegyes verziója, amit majd a kormány elé szeretne az államtitkárság bevinni, és ez is majd hamarosan olvasható lesz. Épp ezért, aki olvasta, annak lesznek különbségek az előadásomban vázoltak és a koncepcióban foglaltak között, de ezek a különbségek ezzel magyarázhatóak. A főosztályunk és más főosztályok feladata is az, hogy a Koncepcióban foglaltaknak megfelelően a jogszabályi hátteret kialakítsák. Konkrétan a mi főosztályunk dolgozik a szolgáltatási törvényen jelenleg, amely a szociális, a gyermekjóléti, gyermekvédelmi szolgáltatások szabályozását jelenti a koncepció célkitűzéseinek tükrében. Ez a munka is tavaly ősszel indult, ami némiképp nehezíti a dolgot, az az, hogy a koncepció alkotása is ősszel kezdődött, tehát párhuzamosan dolgozunk. A másik nehezítő körülmény, hogy ősszel is volt módosítási csomagja mind a szociális, mind a gyermekvédelmi törvénynek. Pontosan, azért, hogy amíg a koncepcióban foglaltak meg tudnak valósulni, illetve amíg az új jogszabályi környezet létrejön, addig is a területen dolgozóknak a problémáit, nehézségeit tudjuk egy kicsit csökkenteni, és elő tudjuk azt segíteni, hogy a mindennapi munkára lehessen inkább koncentrálni, például az adminisztráció vezetéssel szemben. Ugyanakkor nagyon is izgalmas volt az elmúlt félév, mert a szolgáltatási törvény kidolgozása során azt a feladatot kaptuk, hogy ne a mostani jogszabályokat toldozzuk-foldozzuk, hanem teljesen új rendszert mind struktúrájában, mind szabályozásában alakíthatunk ki. Ezzel párhuzamosan említettem az őszi csomagot, és erre azért is kitérnék, mert az előző előadás során is felmerült. Ősszel is voltak olyan apróbb módosításaink. Ebből talán, ami a családi napköziket érinti, az engedélyezési szabályok változása. Egyrészt változik július 1-jétől az engedélyezési hatáskör. Eddig családi napközik esetében a jegyzők rendelkeztek hatáskörrel, július 1-jétől pedig egységesen a szociális és gyámhivatalok lesznek az engedélyező és ellenőrző szervek. Ezt azért láttuk indokoltnak, mert egy felmérésben megvizsgáltuk, hogy a 271 engedélyezéssel foglalkozó jegyzőnél a kollegák milyen leterheltséggel és hogyan végzik a munkát. Ebből az derült ki, hogy azért legtöbb esetben osztott munkakörben végzik az engedélyezési feladatokat a kollégák, ami azért egyszerre, ha mindkét terület, mind a gyermekjóléti, mind a szociális területet nézzük, akár 40 jogszabály naprakész ismeretét és alkalmazását feltételezi. Abban az esetben természetesen, ha valaki ezt osztott munkakörben végzi, akkor ez azért elég nehéz feladat, sőt szinte irreális elvárás. A jegyzői engedélyezés nem tudja biztosítani azt a szakmai egységességet, amire szükség lenne. Épp ezért a szociális és gyámhivatalokhoz volt indokolt a hatáskört telepíteni, és ezzel meg fog tudni valósulni az a szakmai, magas színvonalú és egységes engedélyezés, amire szükség van. A másik fontos változás talán az, hogy az építéshatóság, mint szakhatóságnak az engedélyezési eljárásban való közreműködése megszűnt január 1-jétől. Áttekintettük, hogy az engedélyeknek a módosítási gyakoriságát mik indokolják elsősorban. Azt láttuk, hogy nagyon sok esetben a működési engedélyt módosítani szükséges, azért, mert rögzíteni kell benne a gondozónak a nevét. Ha ezt nem kell feltüntetni, akkor nem kell ennyiszer módosítani. Épp ezért ez már nem kötelező tartalmi eleme a működési engedélynek. Amire pedig már volt utalás, az tulajdonképpen a gyermekvédelmi törvényben egy új kis bekezdés, ami arról szól, hogy azok az önkormányzatok, amelyek bölcsőde fenntartására kötelezettek, ha a jelenlegi bölcsődéinek a kapacitása nem képes kielégíteni a felmerülő igényeket és tudjuk, hogy ez azért a legtöbb esetben így van azok családi napközi működtetésével is teljesíthetik a kötelezettségüket. Ez tulajdonképpen egy formalitás, azért tartottuk indokoltnak, hogy a jogszabályban megjelenjen, mert nagyon sok megkeresés érkezik önkormányzatok részéről. Nem értik az önkormányzatok, hogy hogyan tarthatnak fent családi napközit, hogyan alakulnak a szabályok, ezzel mit teljesítenek, mit nem, minek felel meg, tehát nem ismert számukra ez a lehetőség. Ezzel igazából hangsúlyozni szerettük volna, hogy ez a lehetőség adott, illetve egy kicsit ösztönözni azt, hogy a családi napközik felé az önkormányzatok is mozduljanak el. Pontosan, azért mert látjuk azt, hogy a jelenlegi normatíva összege hány százalékát fedezi a szolgáltatásnak, és lehet látni, hogy akkor lehet egy viszonylag alacsonyabb összegű, megfizethetőbb térítési díjat elkérni a szülőtől, hogyha az önkormányzat ott van, és a családi napközinek például ellátási szerződés formájában támogatást nyújt. Vannak olyan önkormányzatok, akik már felismerték korábban is a lehetőséget, és tartanak fent családi napközit. Itt a fővárosban is indultak el erre nagyon jó gyakorlatok a közelmúltban. Azt szeretném nagyon röviden összefoglalni, hogy mit látunk, a jelenlegi ellátó rendszerben milyen problémák vannak, mik a leghangsúlyosabbak, és azt hogyan fogjuk az új koncepció mentén kiküszöbölni. Az első, legnagyobb probléma talán, és azt gondolom, hogy ezt a területen dolgozók napi szinten érzékelik, a jogszabályi környezet. Egy családi napköziben dolgozónak legalább 20 jogszabályt kéne ismernie, átlátni, alkalmazni, követni. Azt gondolom, hogy ez az egyik legnagyobb probléma, aminek a megszüntetésére törekednünk kell a jövőben. Hogyha megnézzük, mondjuk a két törvényünket, ami az adott területet szabályozza, akkor azt látjuk, hogy a szociális törvénynek csak szolgáltatásokra vonatkozó része 64-szer módosult a 18 év alatt, a gyermekvédelmi törvény 48-szor változott. Rendkívül gyorsan változnak a jogszabályaink, és rendkívül sok a jogszabály, tehát lényegében egy jogszabályi dzsungel az, ami jelenleg most körülvesz minket, és borzasztó nehéz benne a jogalkalmazóknak a kiigazodás

15 Fontos azt is kihangsúlyozni, hogy azt is problémának éljük meg jogszabályi szempontból, hogy nagyon sok olyan kérdés van jogszabályi szinten rendezve, aminek nem indokolt, hogy jogszabályban jelenjen meg, tehát túlszabályozás látható a területen. Azt is látjuk, hogy alulszabályozás is előfordul, illetve hogy az milyen veszélyeket rejt. Itt például az alternatív napközbeni ellátásra gondolok. Egyetlen egy bekezdés rendelkezik a gyermekvédelmi törvényben erről, ott sincs név szerint feltüntetve a szolgáltatási típus. Annyira szűkszavú a jogalkotó, hogy tulajdonképpen nem is lehet tudni, hogy pontosan mire gondol. Épp ezzel magyarázható az, hogy a gyakorlatban rendkívül sokszínű az alternatív napközben ellátásoknak a jelenleg engedéllyel rendelkező szolgáltatók köre. Ami nem lenne baj, csak olykor felmerül kérdés, hogy ez az- e, vagy már igazából egy mini óvoda, egy mini bölcsőde-szerű valami. Tehát ez is egy fontos veszély, és ezt is szem előtt kell tartanunk. A másik probléma, azt gondolom, hogy két külön törvényünk van, amelyek külön szabályozzák a felnőtteknek és a gyermekeknek szóló szolgáltatásokat. Sok esetben ugyanazokat a fogalmakat használja a két törvény, de nagyon sokszor eltérő a tartalom mögötte. Egy példa, ami tudom, hogy a gyakorlatban na- gyon nagy gondot okoz, az intézményi térítési díj fogalma. Korábban én is fenntartói feladatokat láttam el, az első pár hónapban az év elején, nagyon nagy nehézséget jelent kiszámítani az intézményi térítési díjat. A szociális törvény konkrétan leírja, hogy az intézményi térítési díjat hogy számoljuk ki, ezzel szemben a gyermekvédelmi törvény ezt nem teszi meg, ezzel adós marad. Nem lehet tudni, hogy pontosan hogyan kéne számolnunk, illetve hogy mit vár egy engedélyező szerv, amikor bekopog majd az ellenőrzésnél. Ezek a gyakorlatban nagyon nagy gondok, amikre szintén figyelmet fordítunk, hogy egységes szabályozással, egységes fogalomhasználattal, és érthető fogalomhasználattal dolgozzunk a jövőben. A célkitűzésünk tulajdonképp az, hogy egyrészt végrehajtsunk egy deregulációt a területen, másrészt új jogszabályokat alkossunk, amelyek megfelelnek az előbb kifejtetteknek. A szolgáltatások esetében ez egy a szociális, a gyermekjóléti, gyermekvédelmi szolgáltatásokat közösen szabályozó szolgáltatási törvény formájában fog testet ölteni. Ami a legnagyobb eltérés a jelenlegi szabályozáshoz képest, hogy ez egy kerettörvény lesz. Azt szeretnénk, hogy ha a törvény csak a legfontosabb, garanciális szempontból fontos rendelkezéseket tartalmazná a jövőben, és a végrehajtási rendeletek azok, amelyek részleteznék, kifejtenék ezeket a rendelkezéseket, valamint sokkal nagyobb hangsúlyt szeretnénk fektetni a sztenderdek és irányelvek szerepére. Ezt ebben a körben azt gondolom, hogy nem kell nagyon magyaráznom, hiszen a családi napközi, illetve maga a gyermekek napközbeni ellátása élen jár abban, hogy nem jogszabályi szinten van valami szabályozva, mégis engedélyezésnél, ellenőrzésnél és a szakmai munka során is elfogadjuk és alkalmazzuk kötelező jelleggel. Pontosan ettől a területtől kell majd a szociálisnak egy kicsit tanulnia, ahol ez még sokkal inkább gyerekcipőben jár, és nincsenek ilyen jó módszertani levelek, vagy mondjuk, ha a gyermekjóléti szolgáltatásra gondolok, akkor a konszenzus kiadványok is ugyanilyenek. Azt szeretnénk, ha a szakmai szabályok, a szakmai munka nem jogszabályi szinten lenne leírva, hanem a sztenderdek és irányelvek nagyobb hangsúlyt kapnának. Egyébként, és erre többször fogok utalni, az NCSSZI-ben folyik egy nagy TÁMOP 5.4.1, a szolgáltatások modernizációja, megújítása projekt. Lehet, hogy többen találkoztak is vele. Az egyik pillérnek pont az a célkitűzése, hogy ezeket a sztenderdeket kidolgozzák, és a családi napközi és alapvetően a napközbeni kisgyermekellátás területén eléggé előre haladott a munka. Ezeket az eredményeket szeretnénk majd figyelembe venni, erre építeni, és a gyakorlatba ezeket be is vezetni. Arra utaltam, és azt mindenki tudja is, hogy a két törvényünk most életkor mentén elvágja a célcsoportot, igazából mind a kettő ugyanazzal a céllal szeretne segítséget nyújtani, csak a család eltérő életkorú tagja számára. Jogi szempontok mellett, hogy egységesítsünk, és egy rendszert hozzunk létre, szakmai szem

16 pontok is indokolják az egységes struktúrát. Ha belegondolunk és megnézzük, hogy korábban, akár visszamenve évet is, azt látjuk, hogy a gyermekvédelem kifejezés mellett a felnőttvédelem kifejezést is használtuk. A felnőttvédelem csak az elmúlt 15 évben kopott ki a szóhasználatból, és elkezdtük rá a szociálist használni. Szerintem tévesen. Ezzel az a látszat keltődött, mintha a gyermekek számára nem is lennének szociális szolgáltatások, holott azért látjuk, hogy a két rendszer most is összecsúszik, vannak átfedések. Ha megnézzük, mondjuk a támogató szolgálatot, kisgyermeket is szállít, ha megnézzük a falugondnokot, akkor az óvodába jutást is segíti, vagy egy adósságkezelési szolgáltatást, ami komplexen az egész családnak nyújt szolgáltatásokat. Épp ezért azt szeretnénk, hogy ha a jelenlegi gyakorlatban működő rendszer, amikor egy családban nevelkedő gyermek esetén a szolgáltatások igénybevétele történhet úgy, hogy a szülő veszi igénybe a gyermek jobb neveltetéséhez, helyzetének javításához, vagy az egész család részesül benne, így a gyermek is, vagy csak a gyermek részesül benne, például a családi napközi esetében, de az egész család minden egyes tagjára kihatással van a szolgáltatás, a jövőben egy keretben tudna megjelenni, egy struktúrában. Azt gondoljuk, hogy a családközpontú szemléletnek az erősítése, a célzottság javítása és az egyén, illetve a család problémáinak a komplex kezelése az, ami szükségessé teszi az egy struktúrában és egy törvényben való megjelenést. Szintén nagyon nagy problémának tartjuk a jelenlegi rendszernek a túl bürokratikus voltát, a túlzott adminisztrációs terheket. Ezt mindenki érzékeli a napi munkája során. Főleg azt gondolom akkor probléma, hogy ha nem egy hálózatban működtetett családi napköziről van szó, hanem egy egymagában álló családi napköziről. Tudjuk, hogy az adminisztráció bizonyos esetekben már olyan mértéket ölt, hogy a szakmai munkától, a napi munkavégzéstől vonja el a kapacitásokat, így ezt mindenképpen szeretnénk csökkenteni, majd rögtön azt is elmondom, hogy hogyan. A másik dolog, ami talán pont ehhez kötődik, az az ellenőrzéseknek az összehangolatlansága, magas száma, amin szintén szeretnénk változtatni a jövőben. Egymást érik az ellenőrök, voltam olyan konferencián, ahol valaki elmesélte, hogy ő már csinált egy külön szobát, egy nagy intézményről van szó, ahová kiírta, hogy az ellenőrök szobája, és ott fogadja az egymást érő ellenőrzéseket, már el sem pakolja a dokumentumokat, mert hogy felesleges. Egy nagy intézmény esetében évi 17-re is tehető, az ellenőrzések száma. Pontosan ezért, illetve azért, mert látjuk, hogy szükség van az ellenőrzésekre, ezt nem vitatom, de a jelenlegi rendszerben sokszor összecsúsznak a kompetenciahatárok. Itt konkrétan arra gondolok, hogy van a szociális és gyámhivatal, aki nézi a jogszabályban foglaltak megvalósulását, közben jön az államkincstár, akinek nem lenne a szakmai kérdésekben kompetenciája, de valahogy mégis ugyanazo- kat ők is megnézik, sőt kérnek újabb dokumentumok kitöltését, holott egyébként ki tudná olvasni a jogszabályi mellékletekben előírt dokumentációkból is az információt. És akkor a szakmai ellenőrzésről még nem beszéltem, de a legvégén arra is ki fogok térni. Épp ezért a jelenlegi rendszeren való javítás érdekében létrehoztunk az év elején a Nemzet gazdasági minisztériummal, az Államkincstárral, az NRSZH-val, a szociális és gyámhivatalok munkatársaival közösen egy munkacsoportot, ahol arra teszünk kísérletet, hogy szétválasszuk és meghatározzuk, hogy ki mit néz, melyik dokumentumokat. Szeretnénk, ha az új rendszer felállításáig, az átmeneti időszakra kicsit ezen a téren is javítani a helyzeten, hogy kevésbé lehessen az ellenőrzést vegzálásnak megélni a gyakorlatban. Az adminisztrációra vonatkozóan a célkitűzésünk hosszú távra, és itt kapcsolódik megint a már futó TÁMOP projekthez az elképzelésünk, az, hogy egyrészt sokkal átláthatóbb, egyszerűbb legyen az adminisztráció, és hogy mindez elektronikusan tudjon megvalósulni. Célunk egy elektronikus felületen vezetett adminisztráció, ami egyébként az ellenőrzések számát is csökkentheti a jövőben, hiszen akkor könnyebb lesz hozzáférni az adatokhoz, és a helyszínen már nem lesz szükség minden egyes dokumentum áttekintésére. A szolgáltatás megszervezésénél lesz egy nagyon nagy különbség a Nemzeti Szociálpolitikai Koncepció célkitűzéseit olvasva: a települések lakosságszámához kötött kötelező önkormányzati feladatellátást tartjuk az egyik legnagyobb gondnak. Ez eleve magában hordozza azt, hogy eltérő szolgáltatásokhoz lehet hozzáférni az egyes településeken a települések nagyságától függően. Ez pont azt eredményezi, hogy a kistelepüléseken szinte semmi sem elérhető a gyakorlatban. A szociális törvény szerint két kötelező feladat van, ami minden település esetében kötelező feladat: az étkeztetés és a házi segítségnyújtás. Azt látjuk, hogy még ez a kettő sem tud mindenhol megvalósulni ban a települések 19%-án nem volt megszervezve az étkeztetés. Az önkormányzatok sok esetben nem tudják a kötelező feladatot teljesíteni, ami részben a jelenlegi finanszírozással magyarázható. Épp ezért azt szeretnénk, hogy ha a kötelező feladatellátás megszűnne, és az állam lépne be, az állam biztosítaná az állampolgárok számára a szolgáltatásokat. Szolgáltatás vásárlói szerepet szánunk az állam számára, tehát lényegében az arra szükséglettel és rászorultsággal rendelkező állampolgárok számára az állam fogja a fenntartóktól megrendelni az adott szolgáltatást. Annak a szolgáltatónak, aki szeretne államilag finanszírozott ellátottat vagy gyermeket szolgáltatásban részesíteni, annak majd egy tenderen kell indulnia, és ezzel kap befogadást az ellátó rendszerbe. Lényegében ez egy kicsit arra a rendszerre hasonlít, ami már most működik a támogató szolgálatok, a közösségi ellátás és a jelzőrendszeres házi segítségnyújtás esetében: egy meghatározott időre történik befogadás a ellátórendszerbe, ami egyébként egy nagyfokú stabilitást 30 31