A turizmus hatásai és szervezési feladatai a nemzeti parkokban - A Kiskunsági Nemzeti Park példáján. Készítette: Bodrogi Réka SZOLNOKI FŐISKOLA

Átírás

1 SZOLNOKI FŐISKOLA Idegenforgalmi és szálloda szak Nappali tagozat A turizmus hatásai és szervezési feladatai a nemzeti parkokban - A Kiskunsági Nemzeti Park példáján Készítette: Bodrogi Réka Szolnok 2006

2 Tartalomjegyzék Bevezetés 3 1. A környezet, természet szerepe a turizmusban Általános bevezetés A turizmus környezetre gyakorolt hatásai Pozitív hatások Negatív hatások (levegő-, víz-, talajszennyezés, zajártalom) Fenntartható turizmus fogalma, jellemzői Nemzeti parkok Létrejöttének okai, rövid története Természetvédelem fejlődése, nemzeti parkok megjelenése Magyarországon Nemzeti parkok vezetőségeinek fő feladatai Nemzeti parkok és turizmus viszonya Turizmus a nemzeti parkok területén A turizmus formái a nemzeti parkokban Ökoturizmus A nemzetipark-igazgatóságok idegenforgalmi tevékenysége A nemzetipark-igazgatóságok felkészültsége a turizmus fogadására A nemzeti parkok turisztikai kínálata Szükséges turisztikai fejlesztések a nemzeti parkokban A természet védelmében szükséges intézkedések a nemzeti parkokban Kiskunsági Nemzeti Park 33

3 4.1 Rövid bemutatása, története A Kiskunsági Nemzeti Park értékei A Kiskunsági Nemzeti Park természetvédelmi tevékenységnek főbb feladatai Turizmus jellemzői, hatásai a Kiskunsági Nemzeti Park területén Kiskunsági Nemzeti Park turisztikai vonzereje A nemzeti park területén előforduló turizmusfajták és hatásai a környezetre Az igazgatóság idegenforgalmi tevékenysége A Kiskunsági Nemzeti Park turisztikai infrastruktúrája, programjai Látogatóközpont Bemutatóhelyek Túrautak, tanösvények Erdei iskolák Környezetbarát szálláshelyek Kiadványok Honlap A látogatottsági adatok a Kiskunsági Nemzeti Parkban A Kiskunsági Nemzeti Park jövője Kérdőívek feldolgozása (A Kiskunsági Nemzeti Park által szervezett Túzokles Apaj-pusztán túra résztvevőinek megkérdezése alapján) 58 Összefoglalás 63 Felhasznált irodalom 64 Mellékletek 66

4

5 Bevezetés Ezen szakdolgozat témája a turizmus megjelenési formái, hatásai a nemzeti parkokban, és a nemzeti parkok dolgozóinak turizmussal kapcsolatos feladatai. Ezt a témát nem azért választottam, mert annyira járatos vagyok benne. Épp ellenkezőleg. Azért választottam, mert mindig is érdekelt a természetvédők, köztük a nemzeti parkokban dolgozók különleges és rengeteg elszántságot követelő munkája. Ezt szeretném most megmutatni, hogy mások is megismerjék és kellőképpen értékelhessék azt. Dolgozatomban a természetvédelem és a turizmus látszólag egymással ellentétben álló fogalmát és céljait járom körül. Célom, hogy bemutassam, a nemzeti parkok dolgozói hogyan érik el kitartó munkával és szakértelemmel azt, hogy a turizmus nem ellensége lesz a természetvédelemnek, hanem mellé áll, támogatójává válik. Ebből a versenyből pedig senki sem kerül ki vesztesen, hiszen a nemzeti parki turizmusban részt vevők is gazdagabbak lesznek rengeteg tudással és egyszerűen kifejezve: a természet élményével. Ennek érdekében elsőként felvázolom a természetes környezet kiemelkedően fontos szerepét a turizmusban, és azt, hogy a szervezetlen, ellenőrizetlenül fejlődő turizmus milyen károkat okozhat. Ezután bemutatom a természet megóvásáért tett első lépéseket, a védett területek, nemzeti parkok létrehozásának történetét. A nemzetipark-igazgatóságok feladata azonban nem áll meg e kijelölt területek védelménél, állapotának fenntartásánál, hanem törvényben előírt feladatuk azok bemutatása, a természetvédelmi célokkal nem ellentétes turisztikai hasznosítása is. A dolgozat központi részében kifejtem a nemzeti parkok dolgozóinak általános idegenforgalmi feladatait, amelyeket a természetvédelemnek és a turizmusnak a fent említett harmónikus együttműködéséért tenniük kell, és azt, hogy a Kiskunsági Nemzeti Park dolgozói hogyan hajtják végre ezeket a fontos feladatokat.

6 Végül kutatásommal is a Kiskunsági Nemzeti Park turisztikai tevékenységét szeretném minősíteni a kapott visszajelzésekkel. Részt vettem a Nemzeti Park által szervezett egyik túrán, és a résztvevők körében kérdőíves kutatást végeztem, amellyel a Kiskunsági Nemzeti Park túráin résztvevők alapvető turisztikai szokásait próbáltam felmérni. Remélem dolgozatommal sikerül felkeltenem az érdeklődést a nemzeti parkok sokrétű, a fenntartható turizmusfejlődést célzó tevékenysége, az általuk szervezett szórakoztató és egyben a természet megismerését szolgáló programok, valamint a hatáskörükbe tartozó lakosság felé irányuló lelkesen és kitartóan végzett környezeti nevelési munkájuk iránt.

7 A környezet, természet szerepe a turizmusban Általános bevezetés A mai ember világszerte mind fizikailag, mind szellemileg túlhajszolt, megfeszített tevékenységet folytat a megélhetésért és anyagi javainak növeléséért. Ezáltal a környezet, ahol él és dolgozik egyhangúvá, unalmassá, terhessé válik számára. Ha ebből a környezetből amely a legtöbb esetben az egészségére is ártalmas időnként nem tud kiszabadulni, ez lelkileg és testileg is megviseli, és észrevétlenül a civilizációs ártalmak betegségébe esik. Ezért olyan környezetet keres, amely merőben eltér a megszokottól. A zajos környezetből a csöndes természetbe vágyódik, a szennyezett levegő helyett tiszta levegőt kíván, egy helyben ülés helyett mozogni szeretne. Ez még csak a szervezet egészségi igénye, de ezzel párhuzamosan jelentkezik vagy talán még fokozottabb igénnyel lép fel a lelki felüdülés, az élményszerzés utáni vágy. Az emberek ilyen irányú igényeit az idegenforgalom és a turizmus elégíti ki. Az életszínvonal emelkedése, a szabadidő megnövekedése, a közlekedési viszonyok javulása együttesen hozzájárult ahhoz, hogy a turizmus világméretű jelenséggé vált. A turizmus tehát nagy tömegek számára fontos életcéllá vált, akik azért dolgoznak, hogy az év egy részét valahol a lakóhelyükön kívül tölthessék el és ott kikapcsolódjanak, szórakozzanak. A turizmus elsődleges céljai: Egészségmegőrzés, regenerálódás, vissza a természethez, menekülés a zajos, szennyezett városból (gyógyturizmus, üdülőturizmus, falusi turizmus, wellness-, öko-, víziturizmus)

8 Kalandvágy, szórakozás, az új dolgok iránti vágy (sport-, extrém-, kaland-, és hobbi-turizmus) Ismeretszerzés, a történelem, a gyökerek felkutatása (kulturális, örökség, esemény- és rendezvényturizmus) Nemzetközi és hazai kapcsolatok ápolása, gazdasági kapcsolatok építése (kongresszus, hivatás, gazdasági és incentive turizmus) A turizmus céljait sokféleképp csoportosíthatjuk, de a kikapcsolódás, a pihenés, az új ismeretek megszerzésének igénye valamilyen szinten mindig megjelenik. Ahhoz, hogy egy hely felkeltse a turisták érdeklődését, valamilyen turisztikai vonzerőre van szükség. A turisztikai adottságok csoportjai: Természeti adottságok: földrajzi helyzet, éghajlati adottságok, domborzati viszonyok, növényés állatvilág, tájjellegű adottságok, gyógy-adottságok Kulturális adottságok: történelmi emlékek, műemlékek, múzeumok, templomok, néprajzi értékek, zenei hagyományok, sporthagyományok, rendezvények Gazdasági adottságok: urbanizáció foka, ipar, mezőgazdaság, stb. A vonzerő azonban önmagában nem elegendő a turisztikai kínálat közlésére, ehhez megfelelő tárgyi, személyi feltételek biztosítására is szükség van. Magyarországon a turizmus a gazdaság egyik legfontosabb területe lehet, hiszen eleget tesz egy sikeres ágazattal szemben támasztható legfontosabb két követelménynek: az ország adottságai megfelelőek a turizmus fejlesztésére, a világpiacon pedig van iránta kereslet. Magyarország bővelkedik természeti értékekben, világörökségekben, híres gyógyfürdőiről és konyhájáról is. Azonban mind a jelenlegi turizmusra építő közösségek, mind pedig a jövő generáció szempontjából elengedhetetlenül fontos, hogy a már létező és a kialakítani kívánt turisztikai termékek ne okozzanak visszafordíthatatlan károkat sem a természeti, sem a társadalmi környezetben, viszont képesek legyenek hozzájárulni a közösségek életminőségének, életszínvonalának javításához. A turizmus környezetre gyakorolt hatásai

9 Mivel a kimondottan vonzó helyek száma korlátozott és a turisták kiszolgálási feltételeinek megteremtése rendkívül tőkeigényes, ezért a turizmus viszonylag kis térségekre, kevés számú helyre korlátozódik és arra óriási terhelést jelent. Egyes vélemények szerint az ember hatása a turizmus környezetére csak gazdasági téren pozitív, minden más területen negatív szerepet játszik. Ez elég pesszimista nézet, hiszen a turizmus az anyagiakon túl is sok előnyt nyújthat az adott régió számára: a helyi értékek és hagyományok megőrzése vagy újjáélesztése, műemlékvédelem, nemzeti parkok létesítése, az infrastruktúra fejlesztése, stb. Ugyanakkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül negatív vonatkozásait sem: a kábítószer, a bűnözés és a prostitúció elterjedése, a kulturális és a természeti környezet rongálása. A hatás milyensége a fejlődés jellegétől függ: a spontánul, ellenőrizetlenül és tömegesen jelentkező turizmust rendszerint negatív hatások burjánzása kíséri. E hatások csökkentésének és a pozitív hatások erősítésének feltétele a turizmus tudatos (fenntartható) fejlesztése. Ez kötelezővé teszi a tervezést, a tervek szakszerű és előzetes környezeti hatástanulmányokon alapuló kidolgozását, a megvalósításukat elősegítő szervezeti, jogi és közgazdasági feltételek megteremtését és a folyamatos ellenőrzést. Magyarországon a rendszerváltást követően a turizmus gyakorlatilag teljesen spontán módon alakult, ami azt eredményezte, hogy a turizmus által a természeti és társadalmi környezetre gyakorolt negatív hatások felerősödtek. A turisztikai vonzerők véges, nem megújítható erőforrások. Egy-egy idegenforgalmi célpont sikere éppen a táj azon jellegzetességének elpusztításához vezethet, amely kezdetben a látogatókat odavonzotta, mert az idegenforgalom feléli a rendelkezésére álló potenciálokat. Ökológiai teherbíró képességen azt értjük, hogy mennyi az a maximális látogatószám, amely még nem okoz visszafordíthatatlan változásokat a természeti környezetben. A teherbíró képesség betartása rövidtávon kisebb látogatószámot eredményezhet, hosszabb távon azonban mindenképp hasznos az elgondolás.

10 1.2.1 Pozitív hatások A turizmus a célponttá vált helyek számára számtalan előnnyel jár. A lakosság számára új jövedelemforrást jelent, új munkahelyeket teremt, hozzájárulhat az ősi mesterségek, népszokások továbbéléséhez, fedezetet nyújt egy adott térség infrastruktúrájának fejlesztéséhez, történelmi helyek feltárásához, karbantartásához, nemzeti parkok kialakulásához. Felértékeli a kulturális és természeti értékeket, közelebb hozza egymáshoz a különböző civilizációkat, hozzájárulhat a higiéniai és kulturális színvonal javulásához, hiszen a kiszolgálásnak sok esetben a jobb gazdasági körülmények között, a civilizáció és a higiénia magasabb fokán álló turisták igényeinek kell megfelelnie. Sokszor a természeti értékeket azzal az indokkal lehet megvédeni, hogy turisztikai látványosságot jelentenek, így egy eszmei értéket anyagi értékként beállítva könnyebb elfogadtatni egy pénzorientált társadalommal. A turizmus legfontosabb pozitív gazdasági hatásai: a fizetési mérlegre gyakorolt hatás a foglalkoztatottságra gyakorolt hatás a jövedelemtermelő funkció más ágazatokra gyakorolt hatás vállalkozásösztönző hatás Pozitív társadalmi hatások: lakosság jövedelme, életszínvonala nő tanulási- és munkalehetőséget ad helyi fejlesztések, településfejlesztés helyi hagyományok megőrzése

11 megtartja a lakosságot a falvakban, ritkábban lakott területeken Negatív hatások (levegő-, víz-, talajszennyezés, zajártalom, társadalmi ellentétek) A tömegturizmus előnyei mellett azonban ma már kifejezett kárral is jár. Ez, akár az előnyei, többszintű lehet, így természeti, környezeti, gazdasági és erkölcsi kár. A turizmus, mint a fejlett világ egyik vezető iparága, nagy mennyiségben fogyasztja a természet meg nem újuló erőforrásait, s jelentős mértékben felelős a környezet szennyeződéséért. Olyan káros hatások jelennek meg, mint az áremelkedés, a spekuláció, a szezonalitás, a zsúfoltság, a szennyezés, a zaj, a természeti értékek tönkretétele, az erkölcs lazulása, a hagyományok és más kulturális értékek leértékelődése, sőt a rosszul kezelt turizmus hozzájárulhat a kábítószer, a prostitúció és a bűnözés elterjedéséhez is. Minden tájnak megvan egy természetes fogadópotenciálja, amely megfelelő szervezettség esetén jól kihasználható, azt meghaladó mérték esetén pedig a leromlás szinte elkerülhetetlen. A nagy tömegek megjelenésével járó zaj, az élővilág zaklatása, a turisták vadászó és gyűjtögető szenvedélye veszélyezteti az élővilágot, a természeti képződményeket és történelmi helyeket is. A legfontosabb negatív hatások: Lég- és zajszennyezés A tömegturizmus a közlekedés növekedésével jár. A gépjárműforgalom növekedésével nő a légés zajszennyezés mértéke is. A 20. század turizmusának irányát egyértelműen a közlekedési eszközök robbanásszerű fejlődése határozta meg. Az iparosodás kezdetéig a turizmusból eredő közlekedés nem jelentett különösebb gondot a környezet számára, hiszen a kis számú és többségében rövid utazás környezetbarát eszközökkel bonyolódott le: lovak húzta postakocsikkal, ökrösszekerekkel, vitorlás hajóval és hasonlókkal. A gondok az ipari forradalommal kezdődtek, amikor szinte egyik napról a másikra terjedtek el tömegesen a különféle gőzzel, illetve benzinnel működő közlekedési eszközök. A személygépkocsi és a

12 repülőgép elterjedéséből adódóan a század derekára megváltoztak a turisták utazási szokásai. A személygépkocsi háttérbe szorította a vonatot, a repülőgép pedig a hajót. Valamikor a vonatot környezetszennyező utazási lehetőségnek tartották, de a személyautózás és a repülőzés elterjedésével és a technikai feltételek javulásával még mindig az egyik legkevésbé környezetszennyezőnek számít. Sajnos, ma a turisták többnyire a környezetszennyezőbb közlekedési eszközöket veszik igénybe. Becslések szerint világszerte személygépkocsival utazik a turisták kb. 60%-a, repülővel 20%-uk, autóbusszal 15%-uk, míg a vonatot csupán 5%-uk veszi igénybe. Hulladék, talajkárosodás Az idegenforgalom kísérő jelensége a hulladék keletkezésének növekedése. Világszerte gondot okoz, hogy a sűrűn látogatott helyek a turisták kulturálatlan magatartása miatt elszennyeződnek, a növekvő szemétmennyiség pedig egy idő után már a turisztikai célpontok vonzerejét is rontja. Manapság egyre több szemetet vásárolunk meg az élelemmel, fogyasztási cikkekkel, s ez a turistákra fokozottan érvényes, hiszen utazás közben hajlamosak egyszer használatos borotvát és papírpelenkát használni, előre felvágott és csomagolt élelmiszereket venni. Turisták által előidézett talajkárosodások: Talajerózió (talaj eltűnése - sípályák) Talajtömörödés (túlzott látogatószám) Talajdegradáció (talaj minőségének romlása, növényi pusztulást okoz kisebb látogatószámnál is) A barlangok különösen érzékenyek a szennyeződésre (sportturizmus, barlangjárás, illetéktelen behatolás, illegális leletgyűjtés) Vízszennyezés A szilárd hulladék mellett jelentősen megnő a szennyvízmennyiség is, ami a természetes vizek elszennyezéséhez vezet, aminek nem csak a megnövekedett létszám az oka, hanem a pazarló

13 vízfogyasztási szokások is. A turisták közvetlenül is szennyezik a vizet, például a napolaj használatával. Sokan nem is sejtik, hogy az a kis olajmennyiség is milyen károkat okozhat a természetes vizekben. A motorcsónakok használata szintén nemcsak zajjal jár, hanem számottevően szennyezi is a vizeket. Társadalmi hatások Társadalmi szempontból is járhat negatív hatásokkal, ha éles ellentét áll fenn az őslakosok és a turisták erkölcsi, kulturális és egyéb szokásai között. Sok esetben a helyi közösség lezüllésével, prostituálódásával jár. Vagy a szállodaipar olcsón felvásárolja a helyi lakosság földjeit, így azok kiszorulnak saját otthonukból. Szállodai szokások A magas szintű ellátás és a pazarlás sajnos szinonimaszámba mennek a szállodai szótárakban. Az elitebb szállodákban naponta cserélik a vendégek törülközőit, ami rengeteg energiát és vizet igényel, és szintén hatalmas mennyiségű szennyvizet termel. Akár akarja, akár nem, kis szappanok tömegét kapja a vendég, s a reggelihez a vajat, a lekvárt, a mézet, a kávétejszínt pici, eldobható műanyag tégelyben adják. Ez pedig a szállodának sem éri meg, hiszen a nagyobb kiszerelésen százalékot takaríthatna meg, és ezenfelül rengeteg hulladék termelődik a szállodában. Összegezve a turizmus tényezőinek negatív hatásait a környezetre: Közlekedési eszközök (üzemanyagfogyasztás, lég-, zaj-, és talajszennyezés) Szálláshelyek (energiafogyasztás, hulladék, szennyvíz, tájrombolás) Turisták (autóhasználat, energiahasználat, vízhasználat, szennyvíztermelés, hulladékok keletkezése) Lakosság (előbbi + permetezés, állattenyésztés hatásai) Vendéglátás (szezonálisan fokozott nyersanyag-igény és hulladékkeletkezés, használt

14 zsiradékok) Kiegészítő szolgáltatások: golf, uszoda, sízés stb. (tájerózió, szennyvíz keletkezése) A környezet alkotóelemeit az ember korábban kimeríthetetlennek, elfogyhatatlannak, az idők végtelenségéig elegendőnek és sebezhetetlennek tekintette. Az utóbbi másfél-két évszázadban derült ki, hogy a természet javainak zöme nagyon is véges, túlságosan is sebezhető, és nem tart el a végtelenségig. Igaz, hogy Földünk bizonyos határig türelmes, teherbíró, de ezzel a türelemmel az embernek saját jól felfogott érdekében nem lenne szabad visszaélnie. Az emberiség többsége - lehet, hogy jogosan - olyan életszínvonalon szeretne élni, mint ahogyan a legfejlettebb országok jómódú polgárai élnek. Földünk viszont ezen a fogyasztási (vagy inkább pazarlási) szinten csak legfeljebb félmillárd körüli embert tudna eltartani, vagyis a jelenleg élő emberek egytizedét. Fenntartható turizmus fogalma, jellemzői A fenntartható fejlődés fogalma a Brundtland Bizottság jelentése szerint: "olyan fejlődés, amely képes kielégíteni a jelen szükségleteit anélkül, hogy kockáztatná a jövendő generációk képességét saját szükségleteik kielégítésére" (World Commission on Environment and Development, 1987) A WTTC (World Travel and Tourism Council) Agenda 21 című kiadványában pedig világosan kirajzolódnak a fenntartható turizmusfejlődés alapelvei és az ezzel kapcsolatos feladatok (WTTC, WTO & Earth Council, 1995). Ezeknek a meghatározásoknak az alapján a fenntartható turizmusfejlődés hosszú távon tiszteletben tartja a jelenlegi gazdasági, társadalmi-kulturális és fizikai erőforrásokat, emlékezetes élményeket nyújt a látogatóknak és javítja a helyi lakosság életkörülményeit. A turistákat mindig valami egyéni érték vonzza egy adott helyre: természeti ritkaságok, műemlékek, helyi jellegzetességek stb. A tömeges turizmus ezeket az értékeket óhatatlanul is

15 tönkreteszi. A ritka növények eltünedeznek, az állatok elvándorolnak, a barlangok cseppkövei megsérülnek, a természetes vizek beszennyeződnek, megszűnik a csend és a nyugalom, a műemlékek hangulatát árusok bódéi zavarják meg, a régi mesterségek, népviseletek eltűnnek. A fenntarthatóság elérése nehezen egyeztethető össze a turizmus tömegszerűségével és a rövid távú profitorientáltsággal. Egyre határozottabbá válik annak a szükségessége, hogy mind a turisták, mind a helyi lakosok érdekében a turizmus, és ezen belül a szállodaipar keresse a harmóniát a környezettel. Ehhez természetesen szigorú szabályozás is szükséges, de emellett lassan kialakul egy önszabályozó rendszer is, hiszen vannak már olyan turisták, akik előnyben részesítik azokat a szállodákat, amelyek adnak a környezetvédelemre, és azokat az utazási módokat, amelyek kevésbé környezetszennyezők. Fenntartható turizmusfejlődés: ami a desztináció természeti környezetének teherbíró képességét szem előtt tartva lehetővé teszi a természeti erőforrások megújulását, felismeri, hogy a helyi közösségek, szokások, életmód a turisztikai termékek rendkívül fontos összetevőjét jelentik és elfogadja, hogy a helyi lakosság arányosan részesedjen a turizmus pozitív gazdasági hatásaiból. A jól szervezett programok lehetnek nyereségesek a természet károsítása nélkül is. A fenntartható turizmusfejlődés csak akkor valósulhat meg, ha minden érintett fél együttműködik: kormányzati és nem kormányzati szervek, turisztikai szektor képviselői, turisták, helyi lakosság. A fenntartható turizmus fogalomkörébe azonban nem csak a természeti és kulturális értékek védelme tartozik bele. Feladata az is, hogy hasznosítsuk ezeket az értékeket, és segítségével máshol megtermelt jövedelmeket vonzzunk a térségbe. Ha nincs turista, akkor a turisztikai vállalkozások tönkre mennek vagy otthagyják a térséget. Ha nincs érdeklődés a természeti érték után, nem fognak annyi figyelmet és pénzt fordítani a megőrzésére. Olyan turisztikai fejlesztési programokat kell kidolgozni és végrehajtani, amelyek biztosítják a vonzerőt képező értékek megőrzését, minimalizálják a turizmus lehetséges környezeti kárait, és hozzájárulnak a helyi közösségek és települések fejlődéséhez is. A fenntartható turizmus tehát a természeti és

16 kulturális értékek védelemmel egybekötött hasznosításán alapul.

17 2. Nemzeti parkok 2.1 Létrejöttének okai, rövid története A nemzeti parkok létesítésének célja általánosságban az adott térség geológiai, hidrológiai, botanikai, zoológiai és kultúrtörténeti értékeinek védelme, a jellegzetes, részben vagy egészben még érintetlennek mondható táj megóvása, az alapvető ökológiai folyamatok, a biológiai sokféleség feltételeinek folyamatos biztosítása, a megismerés, a természet megbecsülésére nevelés, a felüdülés feltételeinek megteremtése. Kiemelten fontos a folyóvizek, a felszín alatti vízkészlet, továbbá az erdők, a termőtalaj és más megújuló erőforrások védelme. A világ első nemzeti parkját, a Yellowstone Nemzeti Parkot, az Amerikai Egyesült Államokban hozták létre. Hosszú út vezetett a védelem fontosságának felismerésétől a megvalósításig. Az amerikai sajtó és közvélemény sokáig nem hitte el mai nemzeti park területén járók történeteit a tüzes és kénköves vidékről, ahol forró vízoszlopok törnek a magasba. A vad híresztelések után egyre többen érkeztek a vidékre (aranyásók, kíváncsi kalandorok és kormányzati tisztviselők) és ámultak el csodálatos látnivalóin. Azok, akik megcsodálták e táj kivételes és megfizethetetlen szépségét, küzdeni kezdtek azért, hogy biztosítsák a terület megóvását a civilizációtól és fejlődéstől, hogy minden amerikainak meglegyen a lehetősége, hogy megcsodálhassa és élvezhesse kivételes szépségét ben nyilvánítottak védetté. Indoklásul a rendkívül gazdag állatvilág és a természeti szépségekben és képződményekben bővelkedő vidék szolgált. Ma pedig már több mint 50 nemzeti park található Amerikában. A nemzeti parkok létesítésének ötlete tehát Amerikából származik. Európában csak jó 30 év késéssel kezdtek neki a veszélyeztetett területek megóvásának ben május 24-én kilenc nemzeti park nyitotta meg kapuit Svédországban. Európában ezek voltak az első nemzeti parkok. Az európai védett területeket felölelő Europark Szövetség erre a napra emlékezve 90 évvel később, 1999-ben ünnepelte meg először az Európai Nemzeti Parkok Napját. Mára a

18 világon 41 országban 250 nemzeti park működik. Magyarországon 1973-ban nyílt meg az első nemzeti park, számuk azóta tízre emelkedett. A védett területek létrehozásának céljai: Megóvás, fenntartás Génmegőrzés (az élővilág sokféleségének, biodiverzitásának megőrzése) A jelzőszerep (indikátorszerep) ellátása A kutatás (és megfigyelés) feltételeinek biztosítása Tudatformálás (nevelés, oktatás, képzés, szemléletalakítás, ismeretterjesztés) Gyógyítás Gyönyörködtetés (élményszerzés) Környezetvédelmi mintaterületek kialakítása Szabadidő-eltöltés (természetjárás, sport, kedvtelés) 2.2 Természetvédelem fejlődése, nemzeti parkok megjelenése Magyarországon Magyarországon a természetvédelem a hetvenes évekig a hivatásosan ezzel foglalkozók, valamint a tudományos területen tevékenykedők egy szűk rétegének "magánügye" volt. A természetvédelmi tevékenységnek nem állt rendelkezésére széles társadalmi bázis, de a védett területeket nem is látogatták számottevő tömegek. Ennek okai szerteágazóak. Mindenekelőtt az, hogy a második világháború után másfél évtizedig jelentősebb természetvédelmi tevékenységről nem lehetett szó. Az ország vezetése és a lakosság is másféle gondokkal volt elfoglalva és egyes területek kivételével a veszélyek sem látszottak olyan súlyosaknak, hogy erre nagyobb gondot kellett volna fordítani. A hatvanas évek elejétől azonban az ipar, a mezőgazdaság és a közlekedés erőteljes fejlődése, a környezeti ártalmak megjelenése, a természeti értékek pusztulása, a szabadidő eltöltésének

19 igénye új helyzetet teremtett. A környezet- és természetvédelem iránt megnőtt az érdeklődés. Azonban a nagyobb léptékű természetvédelmi tevékenység beindításához sajnos újabb évtizednek kellett eltelnie. Ekkor azonban már szervezeti és személyi problémák, illetve akadályok is gátolták a munkát. A hetvenes évek elejéig alig több mint 10 ezer hektár állott védelem alatt, amely nem is volt alkalmas több látogató befogadására. Másrészt ezeknek a területeknek nagy részét zárt, szigorúan védett, a nagyközönség számára nem látogatható területek tették ki. Ez azt a látszatot keltette, mintha a természetvédelem önmagáért lett volna. Így e tevékenység a lakosság, de gyakran az intézmények körében is inkább ellenérzéseket, mint rokonszenvet váltott ki. A hetvenes évek derekáig a természetvédelmi területekről átfogó, minden területre kiterjedő vagy az egyes védett értékeket ismertető és a nagyközönség számára hozzáférhető kiadványok nem vagy csak szórványosan, kis példányszámban jelentek meg. Azóta azonban számottevően változott a helyzet. Alig több mint 25 év alatt létrehoztak tíz összefüggő vagy mozaikos elrendezésű nemzeti parkot, ahol szervezetten, módszeresen gondoskodnak a természeti értékek megóvásáról. Ez nem sok idő és természetesen még rengeteg a munka, a szervezési és védelmi feladat a nemzeti parkokban. Az igazgatóságoknak pedig nemcsak a felügyeletük alatt álló terület védelmét, fenntartását, a károsító folyamatok visszafordítását kell megszervezniük, de annak bemutatását, idegenforgalmi hasznosítását is persze az elsődleges szempont a védelem maradt. 2.3 Nemzeti parkok vezetőségeinek fő feladatai Magyarországon jelenleg tíz Nemzeti Park Igazgatóság van, amelyek működési területe az egész országot lefedi. A nemzeti parkok alaptevékenységeit meghatározó hatályos jogszabály a 211/1997 (XI. 26.) Kormányrendelet, amely a környezetvédelmi felügyelőségek, valamint a nemzeti park igazgatóságok feladat- és hatásköréről, továbbá a Környezet- és Természetvédelmi

20 Főfelügyelőségről határozott. A 29/2004.(XII. 25.) KvVM rendelet január 1-ei hatállyal szétválasztotta a természetvédelem hatósági és kezelési jogköreit; ennek értelmében szétváltak az illetékességi és működési határok is. A természetvédelmi hatósági munkát a továbbiakban az illetékes HYPERLINK " Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőségek látják el, míg a természetvédelmi kezelési tevékenységeket továbbra is a nemzeti park igazgatóságok végzik. A nemzeti park igazgatóságok feladat- és hatásköre: A nemzeti park igazgatóság véleményezi: a kiemelt térségekre vonatkozó, regionális, megyei és kistérségi területfejlesztési koncepciót és programot, a kiemelt térségek és megyei területrendezési tervet a helyi építésügyi szabályzatot, valamint a településrendezési terveket a helyi jelentőségű védett természeti területek fenntartási tervét Kiemelkedő jelentőségű feladatkör a természeti értékek védelme, ennek keretében a nemzeti park igazgatóság: ellátja a védett és fokozottan védett természeti értékek, védett és fokozottan védett természeti területek, a Natura 2000 területek, valamint a nemzetközi természetvédelmi egyezmény hatálya alá tartozó területek és értékek természetvédelmi kezelésével kapcsolatos feladatokat, kivéve azokat a feladatokat, amelyeket más szerv vagy természetes személy köteles ellátni végzi a területek védetté, illetve Natura 2000 területté nyilvánításával, továbbá az érzékeny természeti területek létesítésével, működtetésével kapcsolatos - külön jogszabályokban meghatározott - feladatokat elkészíti a fokozottan védett, megkülönböztetett védelmet igénylő, illetőleg a környezeti ártalmak által közvetlenül veszélyeztetett barlangok állapotfelvételét, valamint a

21 természetvédelmi kezelési terveket szervezi és irányítja a természetvédelmi őrszolgálatot, továbbá segíti az önkormányzati természetvédelmi őrszolgálatot, és közreműködik a régészeti örökség védelmével kapcsolatos őrzési feladatok ellátásában közreműködik az erdővagyon-védelmi tevékenységben, valamint a természetvédelmi szempontból védetté nem nyilvánított természetes növény- és állatvilág (vadászható, halászható vad- és halfajok, az ősi hazai háziasított állatfajok, fajták és ezek génkészletei) védelmében Egyéb természetvédelmi feladatai keretében a nemzeti park igazgatóság természetvédelmi bemutató, ismeretterjesztő, oktatási célú, valamint turisztikai létesítményeket tart fenn és működtet, és közreműködik a természetvédelmi kutatási, oktatási, nevelési és ismeretterjesztési tevékenységekben. Fontos feladat a védett növénytársulások fenntartására, kezelésére vonatkozó tervek előkészítése, az egyedi tájértékek megállapítása és nyilvántartása, illetve a természet és élővilág állapotának figyelemmel kísérése is. 2.4 Nemzeti parkok és turizmus viszonya A természetvédelem viszonylag olcsó tevékenység, költségeinek nagy részét viszont a társadalomnak kell megfizetnie, tehát arányaiban a legnagyobb állami támogatást igényli. Az igazgatóságok rendszeres fejlesztési, karbantartási költsége meghaladja a belépődíjakba építhető költségek arányát. A nemzetipark-igazgatóságok célja, hogy mindenki részesülhessen a bemutatásból, ezért a belépők árai a piaci árszínvonal alatt maradnak. Önállóvá még optimális körülmények között sem tehető. Néhány hozzánk hasonló adottságú országban megpróbáltak egyes nemzeti parkokat pénzügyileg önellátóvá, sőt adót is fizető nyereséges vállalkozássá fejleszteni sikertelenül. A kísérletek a nemzeti parkokat szálloda- és vendéglátó-ipari vállalkozásokká degradálták, ahol a természetvédelemnek már csak kiegészítő

22 szerep jutott. A nemzeti parkok megalakításával és a jelentős bevételt hozó, idegenforgalomra berendezett barlangok átvételével a természetvédelmi bevételek emelkedni kezdtek és napjainkig elérte az összes kiadásnak mintegy tizedét. A természetvédelem nyereségessé tételét még távlati célként sem szabad kitűzni, arra azonban törekedni kell, hogy a fenntartási költségeken belül a természeti értékek veszélyeztetése nélkül növekedjen a saját bevételek aránya. Ez a cél is csak nagyon differenciáltan tűzhető ki. Lehetnek bevételt soha nem eredményező védett látványosságok (pl. a táj vagy egy folyó), mások viszont (pl. barlangok) jelentős bevételi forrássá válhatnak. A természetvédelem állami hozzájáruláson felüli bevételei származhatnak belépődíjakból, vendéglátásból, ajándéktárgyak árusításából, bérleményekből, termékek eladásából, bírságokból és adományokból.

23 3. Turizmus a nemzeti parkok területén A védett területek az idegenforgalom célpontjai. A védelem alá helyezett természeti értékek látogatottsága a védelem előttinek sokszorosára emelkedhet. A védett területeken a vendégfogadási munkák döntő többsége a természetvédelmi kezelést ellátó szervezetekre hárul. Ezek közül az idegen vállalkozók elsősorban azokat vállalják fel, amelyek biztos nyereséget termelnek, a nyereséget nem hozók (pl. a szemétgyűjtés, az utak fenntartása, az eligazító táblák kihelyezése, a táborozás, az ellenőrzés stb.) marad a természetvédelmi kezelőre. A nemzeti parkok dolgozóinak elsődleges feladata a vendégfogadásban, hogy eligazítást, felvilágosítást, segítséget adjon mindazoknak, akik feltehetően jó szándékkal és szabályosan, tehát az előírásoknak megfelelően keresik fel a területet, legyenek azok természetjárók, sportolók, kirándulók, gyűjtögetők vagy a területen alkalmilag átvonuló tájékozatlan vándorok. 3.1 A turizmus formái a nemzeti parkokban A nemzeti parkokban a turizmus rengeteg fajtája megjelenhet a nemzeti park adottságaitól függően. A környezetet erősen veszélyeztetheti és ezért tilos minden nemzeti parkban például a motorcsónakázás, sárkányrepülés, helikopteres nézelődés, terepautózás, motorozás a zaj és az állatok zavarása miatt, a gyűjtőtúrák, vadászat, horgászat a védett növény- és állatfajok érdekében. Szintén veszélyeztetheti a természetet, de megfelelő szabályozással és odafigyeléssel engedélyezhető a sátorozás, kempingezés és egyéb szálláshelyen való üdülés, lovaglás, lovaskocsizás, strandolás, búvárkodás, sziklamászás, barlangászás.

24 Ami azonban legjobb a természet és a kikapcsolódásra vágyók számára is, ha a turisták egy egészséges gyalog- vagy kerékpártúrán, érdekes madár-, vagy állatlesen, barlangtúrán vesznek részt, meglátogatnak egy bemutatóhelyet, műemléket vagy tájértéket a nemzeti park területén. Ezek a tevékenységek nincsenek korlátozva, a szigorúan védett területek kivételével, amit csak szakértők és kutatók látogathatnak. A turizmus legjelentősebb veszélyei a nemzeti parkok területén: A horgászat és a vadászat nem megfelelő szintje Beavatkozás a természetes szaporodás menetébe (pl. ha a fényképezéssel, megfigyeléssel megzavarják az állatokat) Közlekedés hatása: állatbalesetek növekedése Élettér csökkenése, az életmód megváltozása, ún. ökológiai zavarás Új növény- és állatfajok betelepítése: felborulhat az egyensúly Növény- és állatfajok gyűjtése: informálni kell a turistákat a védett fajokról Gondatlanságból elkövetett erdőtüzek Vadkempingezés hatásai 3.2 Ökoturizmus Ökoturizmus fogalma (a The International Ecotourism Society megfogalmazása szerint): Természeti területekre történő céltudatos utazás a természeti és kulturális környezet megismerése érdekében, olyan módon, ami nem változtatja meg a desztináció ökoszisztémáját és egyben biztosítja azt, hogy a helyi lakosság számára a természeti erőforrások megőrzése anyagilag is hasznos. Az ökoturizmus céljai megfelelnek a fenntartható turizmus eszméinek: a turizmus úgy hasznosítja a természeti erőforrásokat, hogy egyúttal védi is azokat és fenntartásukhoz hozzájárul. A szemléletformálásban és ismeretterjesztésben nagy jelentőségű ökoturizmus

25 elterjesztése érdekében gondoskodni kell olyan bemutató létesítmények, oktató-látogató központok kialakításáról, amelyek elsősorban a nemzeti parkok területén a természetvédelem, a tudományos kutatás és ismeretterjesztés, különféle korosztályoknak szóló oktatás, a modern szemléletű agrárgazdálkodás és a vidékfejlesztés szellemi bázisaként mintaszerűen szolgálhatják a fenti célokat. A hazai ökoturizmus meghatározó célterületei a nemzetipark-igazgatóságok kezelésében álló területeken találhatók. A védett természeti területek társadalmi ismertsége és elismertsége azonban még nagyon alacsony szintű. A nemzetipark-igazgatóságok hatósági jogkörüknél fogva, a törvények betartása érdekében, gyakran kénytelenek a helyi érdekekkel szembe helyezkedni. Ez a helyi lakosságnál és szervezeteknél az igazgatóságokkal szembeni negatív megítéléshez vezet és megnehezítheti a közös cél érdekében való együttműködést. Másik probléma, hogy a látogatható védett természeti területekre érkező turisták többsége nem is tudja, hogy nemzeti parkban jár. Sajnos sem a hazai, sem a külföldi piacon nincs az utazásra hajlandó közönség körében kép a magyar látogatható védett természeti területek (kiemelten a nemzeti parkok) ökoturisztikai kínálatáról. A látogatható védett természeti területek hazai és külföldi népszerűsítéséhez szükséges lenne egy közös stratégiai- és marketingterv létrehozása. 3.3 A nemzetipark-igazgatóságok idegenforgalmi tevékenysége A nemzetipark-igazgatóságok felkészültsége a turizmus fogadására Az ökoturizmus fogadási feltételeinek infrastrukturális kiépítettségi szintje és a helyszínek népszerűsítését szolgáló marketing-tevékenység jóval az európai átlag alatt van. A nemzetiparkigazgatóságok felkészültsége a turisztikai céllal érkező vendégek fogadására mind a programok, mind pedig az infrastruktúra területén rendkívül eltérő. Ez részben a védett természeti területté történő nyilvánítás múltjából, az igazgatóság korából, és az ökoturizmus helyi megítéléséből

26 fakad. A fogadási feltételek előrehaladott kiépítései elsősorban egy-egy ismert, és a látogatók által régóta kedvelt vonzerőhöz (barlangok, túraösvények, kilátópontok, múzeumok) kötődnek. Több védett természeti terület nem összefüggő, hanem mozaikos szerkezetű, több önkormányzat illetékességi területét érintve. A mozaikos területek szerkezetből adódik, hogy egységes kezelésük turisztikai szempontból is nehezebb feladat. Ezért az információs- és irányító-rendszer magas fokú kiépítést igényel minden területen. A különböző részterületek megközelíthetőségéből fakadóan néhány esetben még több vendégfogadó bázis kiépítésére is szükség van, mint az összefüggő területűeknél6 A nemzeti parkok turisztikai szakemberei A nemzetipark-igazgatóságok érdeke, hogy a vendégforgalomba bármilyen módon bekapcsolódó állandó vagy szezonális alkalmazottak, szerződött programszolgáltatók a lehető legjobb helyismeret mellett, meghatározott módon, megfelelő színvonalon végezzék munkájukat. Ezért fontos a megfelelő szakképzettségű dolgozók alkalmazása és a dolgozók rendszeres továbbképzése. A nemzetipark-igazgatóságok szervezeti rendszerében a turizmus szervezése, koordinálása igazgatóságonként különböző osztályokhoz tartozik. Az ott dolgozó munkatársak a turizmus szervezésére felkészült, nyelveket beszélő, felsőfokú szakképesítéssel rendelkező szakemberek. Az igazgatóságok oktatással, bemutatással, turizmussal foglalkozó szakembereinek feladatköre rendkívül összetett: A turisztikai létesítmények üzemeltetése, illetve az üzemeltetés koordinálása Turisztikai programszervezés, programok lebonyolítása Marketingmunka szervezése, tervezése, lebonyolítása Személyzeti koordináció Fejlesztések előkészítése, pályázatok elkészítése Fejlesztések megvalósításában való közreműködés Vendégek informálása, vendégigények kielégítésének szervezése Helyi lakossággal való együttműködés szervezése, koordinálása

27 Oktatási programok szervezése, koordinálása, tárgyi feltételek biztosítása Előadások tartása, külső oktatási programokon való részvétel Tehát a szervezési, a végrehajtási és a közönségszolgálati munkák mindegyike megjelenik a napi tevékenységek között A nemzeti parkok turisztikai kínálata Turisztikai kínálat alatt értünk minden, a vendégek fogadására, a védett természeti területen belüli tartózkodására, szórakoztatására és ellátására létrehozott kiépítést és programot. A turisztikai kínálat elemeinek többsége igazgatóságonként megegyezik, ugyanakkor a területi sajátosságokból következő egyediségek színesítik a kínálati palettát (erdei kisvasút programok, vízitúrák, stb.). Csak azokra a területekre hívhatunk turisztikai céllal vendégeket, ahol a látogatás megengedett, ezeken a területeken olyan infrastrukturális feltételeket, programkínálatot és személyzeti hátteret kell biztosítani a vendégek számára, amely kielégíti a látogatók szükségleteit megfelel a kor turisztikai és természetvédelmi elvárásainak, igényeinek élvezetes, változatos programot biztosít segítségével megvalósítható a látogatók területen való mozgásának irányítása, befolyásolása Ezáltal a természetvédelmi szempontból érzékeny, illetve a turizmus fogadására sem környezeti, sem társadalmi szempontból nem felkészült területekről a vendégek azokra a területekre irányíthatóak, ahol tartózkodásuk a legkevésbé terhelő, illetve a leginkább koordinálható. Az ökoturisztikai kínálat leggyakoribb elemei:

28 1. Programhelyszínek, programok Látogatóközpontok A látogatható védett természeti területeken jelentkező látogatóforgalom száma és intenzitása szükségessé tette a turisztikai irányító szerepet is ellátó látogatóközpontok létrehozását. A látogatóközpontok kapacitásának és szolgáltatásainak illeszkednie kell az adott terület látogatottsági szintjéhez. A látogatóközpontok minden esetben megegyező alapfunkciói: információszolgáltatás (információs pult, prospektusfal, elektronikus és telekommunikációs kapcsolat) programszervezés (jegyváltás, programjelentkezések fogadása, közönségszolgálat) bemutatási tér (kiállítás, és/vagy auditórium, interaktív interpretáció) vendéglátás (a várható forgalomnak megfelelő kiépítéssel) kereskedelem (kiadvány- és ajándéküzlet) WC (legalább egy mozgáskorlátozottak számára kiépített blokkal) parkolás lehetőségének biztosítása Az épület hatékonyabb kihasználása érdekében, az alapfunkciókat kiegészítheti még: oktató-, foglalkoztató-terem a hosszabb időeltöltést segítő beltéri és kültéri foglalkoztató és játékterek szeminárium, konferenciaterem szakkönyvtár és/vagy bolt bérbe adható, a témához kapcsolódó kereskedelmi vagy szolgáltató helyiségek (biobolt, turistafelszerelések és eszközök boltja, kerékpárkölcsönző és szerviz, stb.) Bemutatóhelyek

29 A nemzetipark-igazgatóságok ökoturisztikai célterületeinek többségét az alapinfrastruktúrával kiépített, bemutatási és információs rendszerrel ellátott, egy-egy témát feldolgozó bemutatóhelyek (barlangok, tájházak, szabadtéri geológiai feltárások, múzeumi bemutatóhelyek, stb.) adják. A nemzetipark-igazgatóságok bemutatóhelyeinek többsége szabadtéri, időjárástól erősen függő programhelyszín. Ebből következően ezek a helyszínek szezonális látogatottságúak, illetve a rossz időjárás könnyen a vendégek elmaradását okozza. Tanösvények A nemzetipark-igazgatóságok a kezelésükben lévő területeken folyamatosan hoznak létre táblákkal jelzett, az alapvető turisztikai infrastruktúrával ellátott tanösvényeket. A tanösvények bemutatási rendszerének célja a természetismereti oktatás erősítése, szórakoztató ismeretszerzés. Ezeknek az ösvényeknek a többsége kedvelt kirándulási célterület a nem kifejezetten tanulási céllal, hanem a szabadidő eltöltése, családi program céljából érkező vendégek számára is. Az ösvények egy része követi a már létező túraútvonalak lineáris vezetését, vagy a kiindulási ponthoz visszatérő kiránduló köröket képzenek. Jelölt turistautak A múlt század elején Magyarországon is elinduló természetjáró mozgalmak folyamatosan hívták életre az egész országot behálózó jelölt turistaútvonalak rendszerét. Ezeknek az útvonalaknak a bejárása a látogatóktól előzetes felkészülést, illetve térképismeretet igényelnek. Kilátók, panoráma- és fotópontok, élővilágmegfigyelő-pontok A megfigyelési pontok az ökoturizmus alapinfrastruktúrájának részét képezik. Ezek a helyszínek sok esetben egy-egy tanösvény részét képezik, az ösvények célállomásai. Kerékpáros- és lovastúra-útvonalak, szolgáltatások A legtöbb esetben a kiépített kerékpárutak a helyi lakossági közlekedési céljait szolgálják, nem

30 veszik figyelembe a turizmus érdekeit. Ebből következően a látogatható védett természeti területeken történő kerékpározás az alsóbbrendű útvonalakon és a folyami töltéseken zajlik, amelyek biztonságosnak kevésbé mondhatók. A nemzetipark-igazgatóságok számára komoly természetvédelmi feladatot jelent a terepkerékpározás lehetőségeinek, feltételeinek és felügyeletének a megteremtése. Ez szükséges volt, mert a tiltás nem jelentett megoldást a problémára. Ha van kijelölt útvonal, a kerékpárosok az érzékenyebb területeken nem okoznak károkat. A hazai nagyközönség körében is egyre népszerűbb lovaglás - a kerékpározáshoz hasonlóan - természetvédelmi és szolgáltatói feladatokat vet föl. A természetvédelmi problémák megelőzése, illetve enyhítése céljából, néhány nemzetipark-igazgatóság kezdeményezte a helyi erdészetekkel és vállalkozókkal való összefogást az útvonalak kijelölésére és a szükséges infrastruktúra megteremtésére. Vezetett túrák Minden nemzetipark-igazgatóság ajánl vendégei számára szakember által vezetett túrákat. Ezeket a túrákat a vendégeknek kirándulásuk megkezdése előtt, maguknak kell lefoglalniuk, az igényeiknek megfelelően megszervezniük az igazgatóságokon keresztül. Problémát jelent, hogy az igazgatóságok általában nem rendelkeznek olyan alkalmazottakkal, akik kizárólag a túrák szervezésével és vezetésével foglalkoznának, így minden vezetéssel töltött idő más munkától vonja el őket. Az előzetes szervezést igénylő vezetett túrákon kívül, az ökoturisztikai kínálatok egyik fontos elemét képezik a garantált időpontokhoz kötött vezetett túrák. Ez a szolgáltatás az igazgatóságok többségének kínálatában már megtalálható. Garantált programok alatt értünk minden, a látogatóközpontokhoz, bemutatóhelyekhez kötődő programot, melyek napi gyakorisággal ismétlődnek és a helyszínek információs anyagaiban megjelennek. Évente ismétlődő szervezett programok

31 A nemzetipark-igazgatóságok minden évben szerveznek előre hirdetett, általában egy-egy jeles naphoz kötődő programsorozatot. A programok látogatóköre, az igazgatóságok által végzett népszerűsítő program hatósugarának megfelelően, általában a környező lakosság családjai és iskolás gyerekei közül kerülnek ki. Erdei iskola programok Minden nemzetipark-igazgatóság részt vállal a nemzeti ifjúsági oktatásban, a nevelésben fontos szerepet játszó erdei iskolai oktatási programban. A parkok biztosítják: az oktatásba bevonható kiépített bemutatóhelyszíneket szakember által kísért kirándulásokat bemutatási feltételeket, körülményeket és a lehetőséghez mérten a szálláshelyeket is Az igazgatóságok általában nem tudják kielégíteni a nagyobb létszámú csoportok szállásigényeit és az ellátásukat sem, így ezek a programok általában csak a helyi vállalkozókkal közösen működtethetők. 2. Turisztikai szolgáltatások Szálláshely-szolgáltatás A nemzetipark-igazgatóságok üzemeltetnek kevés férőhellyel rendelkező alacsonyabb kategóriájú kereskedelmi és nem kereskedelmi szálláshelyeket. A szálláshelyek jelentős része a védett természeti területeken zajló kutató és oktatási programok szálláshelyigényeit elégítik ki. Ezek a szálláshely-kapacitások sehol nem elégítik ki a jelentkező szálláshelyigények mértékét. Kereskedelem A nemzetipark-igazgatóságok számára a kereskedelmi termékek (ajándéktárgyak, a kirándulásokhoz kötődő használati tárgyak, kereskedelmi forgalomba vonható élelmiszerek) árusítása az ökoturizmusból származtatható közvetlen bevételforrást jelentene. A jelenleg létező

32 bemutatóhelyeken, illetve látogatóközpontokban általában nem kap kellő hangsúlyt a kereskedelem, pedig a turistáknak még az ökoturistáknak is a vásárlás az egyik természetes igénye. A nemzetipark-igazgatóságoknak ki kell alakítaniuk saját termékeiket. A saját termékek helyi egyediségeken alapulnak, biztosítják a helyi termékek piacra jutását és megfelelő minőségűek. A tudatos, koordinált ajándékjellegű kereskedelemfejlesztéssel elkerülhetők az ökoturisztikai helyszínek környezetében megjelenő, sem áruválasztékukban, sem színvonalukban nem elfogadható árusítások. A kereskedelem és a vendéglátás alkalmas leginkább arra, hogy a látogatható védett természeti területekre irányuló turizmusból a helyi lakosság is közvetlen vagy közvetett módon profitáljon. 3. Információszolgáltatás, vendégirányítás rendszere A nemzetipark-igazgatóságok turisztikai fogadókészségének alapfeltétele a látogatók irányítási, tájékoztatási rendszerének kiépítése. Az igazgatóságok látogatókezelésének alapja, hogy a vendégek védett természeti területen belüli mozgása tudatosan irányított legyen a vendégek minden információhoz a megfelelő helyen, a megfelelő időben, és a megfelelő módon jussanak hozzá a védett természeti területen belüli tájékozódás ne igényeljen előzetes felkészülést, a lehető legegyszerűbb legyen minden, a látogatást befolyásoló információ a megfelelő helyen kiírásra kerüljön, részben az adott helyszínen helyes viselkedési formák betartása érdekében, részben a szolgáltatóés fogyasztóvédelem miatt Szükséges turisztikai fejlesztések a nemzeti parkokban: A turizmus természetkárosító hatásainak mérséklése Az ökoturizmus területén az infrastruktúra fejlesztésének alapvető célja a vendégek természetes

33 környezetben való tartózkodásából származó terhelés csökkentése, szabályozása. A megelőző és megóvó infrastrukturális fejlesztések elemei: Környezetkímélő közlekedési eszközök biztosítása Az alternatív közlekedési lehetőségek feltételeinek megteremtése Kisvasúttal, kerékpárutakkal élménydúsabbá tenni a kirándulásokat A látogatók által használt gyalogos útvonalak szakszerű kiépítése, karbantartása Parkolók, tartalék parkoló-területek biztosítása Hulladéktárolás és szállítás rendszerének kialakítása Nagy környezeti terheléssel járó tevékenységek (terepkerékpározás, lovaglás) engedélyezett területeinek meghatározása Oktatási bázisok fejlesztése A hazai védett természeti területek látogatóinak 75-80%-át a diákok képezik. A gyerekek általában szervezetten, tanári felügyelet mellett, tanulmányi kirándulások, erdei iskolai programok keretén belül érkeznek. A szervezett programjaik során használják az igazgatóságok kiépített bemutatóhelyeit, illetve tanösvényeit. A védett természeti területek, mint tanulmányi célterületek értéke emelkedik, ha A pedagógusok kellő ismeretekkel rendelkeznek az ott nyújtott lehetőségekről Az alkalmazott bemutatási, interpretációs eszközök a gyerekek számára is érdekesek Az oktatás, a rendhagyó órák, illetve az aktív foglalkoztatás feltételei biztosítottak (felszerelt foglalkoztató-termek) Megfelelő számú és képzettségű helyi szakember segíti a pedagógusok munkáját A nemzetipark-igazgatóságok szakmai, ismeretterjesztő anyagaikkal segítik a pedagógusok felkészülését A látogatható védett természeti területeken, illetve azok közvetlen környezetében ifjúsági szállások is rendelkezésre állnak További fejlesztési lehetőségek: Bemutatóhelyek infrastruktúrájának fejlesztése

34 Látogatóközpontok kialakítása Tanösvények kialakítása Szálláshelyek, kutatóházak fejlesztése Információs, irányító táblarendszer fejlesztése Kiadványok, promóciós és ismeretterjesztő anyagok elkészítése A nemzeti parkok marketingtevékenysége Az idegenforgalmi tevékenységhez nemcsak a turisták fogadásával kapcsolatos feladatok tartoznak, hanem a marketingtevékenység is, hiszen a turisták nem jönnek maguktól. Ezzel az állítással persze nem agresszív reklámkampányra gondolunk (amire sem pénze, sem szüksége nincs a nemzeti parkoknak), hanem csupán, hogy az érdeklődőkhöz eljusson az információ. A marketingtevékenység célja: A nemzetipark-igazgatóságok ismertségének, elismertségének, ismeretterjesztésben, oktatásban, ökoturizmusban betöltött szerepének növelése A nemzetipark-igazgatóságok lakossági megítélésének javítása Az ökoturisztikai kínálat szervezett, színvonalas piaci megjelenésének biztosítása bel- és külföldön egyaránt Az ökoturizmussal összefüggő természetvédelmi kérdések, feladatok kommunikálása a látogatók felé A természet védelmében szükséges intézkedések a nemzeti parkokban: Természetvédelmi területek zónázása A területi tervezésnél használható zónatípusok: Menedékhely ökológiai, biodiverzitási megőrzési okok miatt erősen védett zóna, csak tudományos, illetve oktatási célú használattal Természetvédelmi zóna erős védelem és korlátozott használat (szervezett csoportok nem engedélyezettek)