VEGYI ÉS MÉRGEZŐ HATÁSÚ ANYAGOK

Átírás

1 VEGYI ÉS MÉRGEZŐ HATÁSÚ ANYAGOK Hazánkban a vegyi anyagokkal, mérgező hatású anyagokkal tevékenységet folytatóknak az idevonatkozó rendeletek előírásait kell betartaniuk. A mérgező hatású anyagokkal kapcsolatos eljárásról kiadott 26/1985. (V11) MT számú rendelet végrehajtásáról szóló a 16/1988. (XII. 22) SZEM számú rendelet 12. -a előírja, hogy mérgező hatású anyagokkal csak az a személy folytathat tevékenységet, aki ahhoz szükséges közegészségügyi ismeretekkel rendelkezik, az előírt oktatásban részesült és vizsgakötelezettségének eleget tett. A mindennapi tevékenység, munka során elkerülhetetlen, hogy a dolgozók különböző vegyi anyagokkal ne kerüljenek kapcsolatba. Kemizáció alatt elsősorban az olyan vegyi anyagok előállítását és használatát értjük, amelyek a természetben nem fordulnak elő. Az utóbbi évtizedekben nagymértékben nőtt a vegyi anyagok használata az iparban (műanyagok, ipari vegyszerek), mezőgazdaságban (peszticidek), élelmiszergyártásban és az otthonokban (háztartási szerek, kozmetikumok, csomagolóanyagok, rovarirtó szerek). Ezzel együtt megnövekedett a mérgező vegyi anyagok véletlenszerű és néha katasztrofális mértékű környezetbe jutásának lehetősége. A vegyi anyagok a környezetbe kerülve szennyezhetik a levegőt, a vizet és a talajt. A cél ennek a folyamatnak a korlátozása, a folyamatban lévő tevékenységek figyelemmel kisérése, ellenőrzése. Az ember környezetében jelenlévő vegyi anyagok káros hatásai lehetnek: tűz és robbanásveszély, környezetkárosító, környezetromboló, emberi egészségkárosító, rendkívüli eseményt (katasztrófa) okozó hatások. Méreg az az anyag, amely aránylag kis mennyiségben a szervezetbe jutva fizikai, kémiai, vagy fizikokémiai hatásával a szervezet életfolyamatait, dinamikus egyensúlyát múlóan, tartósan vagy véglegesen megzavarja. Méreg többnyire vízben, zsírban vagy szövetnedvekben oldható anyag lehet, mert ebben az esetben felszívódik és hat a szervezetre. A vegyi anyagok veszélyessége függ: a heveny mérgezőképességtől a maró hatástól az ingerlő hatástól az anyag bőrön át történő felszívódásától a félheveny mérgezőképességtől a túlérzékenységet okozó hatástól a rákkeltő hatástól az öröklődésért felelős anyagot megváltoztató hatástól a fejlődési rendellenességet okozó és magzatkárosító hatástól az idült mérgezőlépességtől az ismételten a szervezetbe jutó anyag felhalmozódásától a környezetegészségügyi veszélyességtől az egyéb tényezőktől (pl. nagyfokú illékonyság).

2 Mérgezés akkor fejlődhet ki, ha a vegyi anyag a szervezettel megfelelő mennyiségben, koncentrációban, elosztásban és halmazállapotban érintkezett, vagy ha az anyag a szervezetbe jutott. Azt a helyet, ahol a méreg a szervezetbe jut, behatolási kapunak, a méreg által elsődleges károsított helyet támadási pontnak nevezzük. A méreg behatolási kapui és egyben támadáspontjai a következők: bőr (kültakaró), szem szem, gyomor, belek (emésztőrendszer), légút, az egyéb behatolási utak a mediciniás és kriminális esetekben fordulnak elő. Leginkább a bőr van kitéve a közvetlen érintkezés lehetőségének. A maró anyagok, savak, lúgok elsősorban a bőrfelületen okoznak károsodást. Benzol homológok, festékek, anilin stb. jól felszívódnak a bőrön keresztül is. Az egyéb halmazállapotú anyagoknak, gőznek, gáznak stb. a szerepe itt kisebb, mivel a mérgező mennyiség felszívódására kevés az esély. Az emésztőrendszer igen gyakori behatolási kapu. A szájban a nyálkahártyáról is felszívódnak egyes mérgező anyagok, de a felszívódás elsősorban a gyomorban és a belekben történik. A lipoidokban (zsírokban) oldódó mérgek alkohol jelenlétekor gyorsabban szívódnak fel. A légutakon át a gőzök, gázok, füst és a köd, a por alakú, nagyon finom elosztású szilárd anyagok jutnak a tüdőbe. A tüdőből a felszívódás igen gyors, aminek oka a laphámmal bélelt tüdőhólyagocskák hatalmas felülete. A mérgező anyagok a tüdőhólyagocskákat körülvevő kapilláris érhálózat révén csaknem közvetlenül a véráramba kerülnek. Ezért találjuk a legtöbb ipari mérgezésnél a légúti behatolási kaput. A szembe elsősorban a bepattanó, apró idegentestek, befröccsenő folyadékok és gázok, gőzök juthatnak, és helyileg károsítanak. A mérgezések ritkábbak, mivel ez a behatolási felület viszonylag kicsi és a külső behatások jó részét felfogja a szemrés reflexes záródása. A mérgezés bekövetkezhet szándékosan, véletlenül, foglalkozás közben, továbbá közvetetten. A szándékos mérgezés megelőzésében a vegyi anyagok megfelelő zárt tárolása a legfontosabb. Eltulajdonításuk esetén azonnal, széleskörűen intézkedni kell. Méreganyagok kezelését csak megbízható személyek végezzék. Szükséges a fokozott ellenőrzés! A véletlen mérgezés elsősorban vegyi anyagok gondatlan és szabálytalan átcsomagolásából, elcseréléséből, azonosíthatatlanságukból és a burkolatok sérülése miatt következik be. A raktárak és a felhasználási helyek szabályszerű működése, idegenek kitiltása, megfelelő zárás biztosítása csökkentheti a véletlen mérgezések bekövetkezését. Foglalkozási körben a legtöbb mérgezés az egészségvédő előírások megszegéséből, figyelmetlenségből, ismeretek hiányából, az orvosi ellenőrzés elmulasztásából adódik. Nagyon fontos a tiszta és a biztonsági szabályok figyelembevételével kialakított munkakörnyezet, az illetéktelenek kizárása az ilyen munkafolyamatokból és a munkatérből. A munkafolyamatokat figyelni és a munkavégzéshez szükséges egészségvédelmi körülményeket (pl. védőeszközöket) biztosítani kell.

3 Közvetlen mérgezés alapvetően élelmiszerekkel történik. A vegyi anyagokkal (növényvédő szerekkel) kezelt növények, illetve termésük a nem megfelelő előírások elmulasztásakor mérgezést okozhatnak. Az ilyen termékek fogyasztása tilos, különösen a lassan bomló szerek veszélyesek. Hasonló módon szennyeződhet az ivóvíz is. A mérgezés megállapítása elsősorban az egyedi esetekben nehéz. Ha egy korábban egészséges ember különös előzmény nélkül hirtelen gyanús tünetek mellett rosszul lesz, mérgezésre is gyanakodni kell. Beteg embernél a kórképhez nem tartozó és mérgezésre utaló tünetek jelentkezése esetén kell mérgezésre gondolni. Ilyenek lehetnek: hányás, hasmenés, aluszékonyság, eszméletzavar, stb. Ha többen egyszerre betegednek meg azonos tünetek között, mindig mérgezésre kell gondolni. Megkönnyíti a diagnózist a méregmaradékok felkutatása és vizsgálata, vagy a mérgező anyag kimutatása a levegőből. A leggyakoribb mérgezésre utaló és szembeötlő általános tünetek a következők: eszméletlenség, aluszékonyság, részegség, cianózis, (az ajak és a körmök kékes elszíneződése), görcsroham, általános izomgyengeség, nyálfolyás, hányás, hasmenés. A helyi tünetek: bőrszín elváltozása (cián, nitrit, szénmonoxid), bőrhám elmaródása (pl. savak és lúgok hatására), hólyagok a bőrön, szájszárazság, a nyálkahártyák felmaródása, szem-jelenségek (pl. szűkebb pupillák), könnyezés. A mérgezés lefolyásánál megkülönböztetünk enyhe, középsúlyos, súlyos és életveszélyes mérgezést, illetve halálos mérgezést. Enyhe a mérgezés akkor, ha a tűrőképességet éppen meghaladó méreg mennyiség jutott a szervezetbe. A tünetek ilyenkor nehezen ismerhetők fel, kevéssé jellemzőek. Az ilyen mérgezés legtöbbször gyorsan és következmények nélkül gyógyul. A középsúlyos mérgezésnél a tünetek az adott méreganyagra jellemzőek, a beteg ilyenkor már orvosi, kórházi kezelésre szorul. Életveszélyes a mérgezés, ha a mérgezés lefolyása súlyos, különféle komplikációk jelentkeznek. Bizonytalan, hogy a mérgezett túléli-e a mérgezést. Gyakran alig, vagy nem gyógyítható utóbetegség, munkaképesség-csökkenés marad vissza. A halálos mérgezés rendszerint rövid időn belül (máskor csak napok múlva) közvetlenül a mérgezés miatt a társuló szövődmények, illetve utóbetegségek következtében az élet elvesztésével jár. A mérgezés kibontakozását tekintve lehet heveny, félheveny és idült mérgezés. Heveny a mérgezés, ha a méreg nagy adagban, rövid idő alatt (de legfeljebb egy nap alatt) jut el a szervezetbe és vált ki mérgezési tüneteket. Félheveny mérgezésben kisebb adagok vagy töménység hatására a károsodás több nap, esetleg néhány hét alatt következik be. Idült mérgezésnél kis, önmagában nem mérgező anyagok, vagy töménységek halmozódnak fel napról-napra és ezek együttes hatására fejlődnek ki több hónap esetleg év vagy évtized alatt a tünetek. Mivel a tünetek ilyenkor bizonytalanok, az ilyen mérgezések nehezen ismerhetők fel. Sok esetben a gyógyítás is nehéz, mivel a szervezet a felismeréskor már tartósan károsodott. A szövődmények létrejöttének annál kisebb a valószínűsége, minél gyorsabb a mentés és szakszerűbb az elsősegély, ezt követően pedig minél hamarabb orvoshoz jut a beteg és megkezdik a méregtelenítést, gyógyítást. Minden súlyos mérgezésében-különösen, ha eszméletvesztéssel jár várható a mérgezés következményeképpen szövődmények kialakulása. Fontos ezért a méreganyag minél gyorsabb eltávolítása és ha van ilyen lehetőség a hatásának leküzdésére alkalmas ellenanyagadása. Fontos a beteg állandó megfigyelése és az életmentő beavatkozások szakszerű elvégzése, mivel ezekkel a szövődmények egy része megelőzhető.

4 A mérgezés megelőzésének lehetőségei: mérgező anyagok helyettesítése kevésbé mérgező vagy ártalmatlan anyagokkal, a munkafolyamatok automatizálása, gépesítése, illetve zárt gyártási eljárás alkalmazása, a felhasználási, kezelési utasítások betartása, szellőztetés, veszélyes munkafolyamatok elkülönítése, helyes raktározás, szállítás, egyéni védelem (védőeszköz, védőruházat, védőkenőcs), megfelelő higiéne (kézmosás, munkaruha, étkezési és dohányzási tilalom, stb.), előzetes, időszakos és soron kívüli orvosi vizsgálat (szükség esetén munkahely változtatás). Fontos, hogy tisztában legyünk az általunk és a környezetünkben használt mérgező hatású anyagok mérgezési tüneteivel. Ne dolgozzunk ismeretlen anyagokkal, a méreganyagok használati utasítása ismert legyen. Csak eredeti csomagolású méreganyagot használjunk. Az iparban használatos veszélyes és mérgező hatású anyagok jelentős hányada a háztartásokban is előfordulhat, hiszen töményen vagy higítottan a szabad forgalomban is beszerezhetőek. A háztartási mérgezést és megbetegedést leggyakrabban okozó anyagok: növényvédő szerek, rovar és rágcsálóirtók, sósav és kénsav, festékek és lakkok (szerves oldószertartalmuknál fogva), mosó és tisztítószerek (maró és egyéb bőrkárosító hatásuk révén), a mérgező gázok közül a szénmonoxid és a széndioxid ellen a háztartásban is (a tüzelés és az erjedés során). A vegyi anyagok káros hatásai ellen a háztartásban is ugyanolyan módszerekkel és eszközökkel kell védekezni, mint üzemi körülmények között. Fokozott figyelmet igényel azonban a biztonságos tárolás és felhasználás, mert a védekezés eszköztára szegényesebb. Egy-egy új anyag használatbavételekor a laikus felhasználónak szigorúan követni kell az adott termék használati utasítását, mert azonos célra rendkívül változatos összetételű, eltérő egészségkárosodást okozó anyagok kerülhetnek forgalomba. A daganatok kezelésére használt vegyi anyagok helyes alkalmazásához (kemoterápia) miután ezek a malignus sejtek pusztítása mellett a normál sejteket is károsítják és mert toxikus mellékhatásuk jelentős lehet szükséges mind a szerek hatásmechanizmusának, mind pedig a daganatok patofiziológiájának az ismerete, amelynek alapja a megzavart sejt és szövetnövekedés. A citosztatikummal munkát végző dolgozóknak (orvosok, egészségügyi szakdolgozóknak, kórházi gyógyszerészek, kisegítő alkalmazottak) ismerniük kell a citosztatikumok hatásmechanizmusát, az alkalmazás és munkavégzés speciális szabályait, valamint a keletkező veszélyes hulladékok elhelyezésének megfelelő módjait. Az Évi II. törvény 28. -a értelmében: Minden állampolgár köteles szükség esetén tőle elvárható segítséget nyújtani sérült, balesetet szenvedett vagy olyan személynek, aki életét vagy testi épségét közvetlenül veszélyeztető helyzetbe jutott. Az elsősegélynyújtás tehát emberi kötelességünk!

5 TÁJÉKOZÓDÁS (mi történt) BETEGVIZSGÁLAT Ha gázmérgezés KIMENTÉS MENTŐK értesítése ESZMÉLET? Van nincs TUDAT? Átjárható légutak biztosítása Zavart tiszta LÉGZÉS Fokozott van nincs Felügyelet stabil oldalfekvő befúvásos lélegeztetés helyzet Mérgezés első ellátása Elsősegélynyújtás sorrendje mérgezések esetén A mérgezés első ellátásának módja értelemszerűen alkalmazva a mérgezés esetére megtalálható jelen jegyzet a Villamosság biztonságtechnikája című fejezetében.