DIÓSZEGHY LÁSZ LÓ ÉS A SZÉ KELY NEM ZE TI MÚ ZE UM,

Átírás

1 Kocs Irén Acta Siculica 2008, DIÓSZEGHY LÁSZ LÓ ÉS A SZÉ KELY NEM ZE TI MÚ ZE UM, Diószeghy László Sepsiszentgyörgyön született, jú ni us 19-én. Édes ap ja rézműves volt, öt gyermekét nevelte. Tanulmányait szülővárosában, a pol gári fiú is ko lá ban kezd te, an nak négy osz tá lyát be fe jez ve édes ap ja az egyik test vér éhez, egy jó nevű dekorációfestőhöz küld te ta nul ni, Brăilára. On nan két év múlva megszökött, és Budapestre került. Sok szenvedés után előbb a Nem ze ti Sza lon ban, egy év múl va már a Műcsarnok egyik nem zetközi tárlatán állított ki, ahol a saj tó szép jövőt jósolva konferálta be. Ezután a müncheni festészeti akadémián tanult, ahol újra sikerült felhívnia magára a fi gyel met. 1 Német mesterei Arnold Böklin és Ludwig Herterich voltak. Tanulmánya i nak be fe je zé se után Bu da pes ten he lyez ke dett el, és új ból részt vett a Műcsarnokban ren de zett ki ál lí tásokon ben megnősült. Két le á nya szü le tett ben döntő for du lat állt be éle tében. Egyrészt egy Ara don ren de zett kol lek tív tár la ta nagy er köl csi és anya gi sikereket hozott, másrészt pe dig meg látogat ta az Arad me gyében dolgozó bátyját. Megragadta a vidék szépsége, valamint lepkefaunájának gazdagsága, és el ha tá roz ta, hogy Borosjenőn, a vi dé ki kis város ban te le pe dik le. Ettől kezd ve meg sza kí tás nél kül Borosjenőn élt. Hosszas be teg ség után itt is halt meg, 1942-ben, holt test ét a borosjenői temetőben han tolták el. 3 Tiszteletére szeptember 22-én avattak emléktáblát a helyi református templomban. Táj- és arc ké pe ket, va la mint templombelsőket fes tett. 4 Aradon és Temesváron egyéni vagy néhány festőtársával kö zös ki ál lí tá so kat ren de zett. Az eladott fest mé nyek árá ból biz to sí tot ta a csa lád megé l he té s é t. 5 Fe s t mé nyei M a g y a ror s z á g r a, A n g l i á ba, Egyip tom ba, sőt Argentínába is el ju tot tak. Leg több festménye Borosjenőn (37) és Aradon, magántulaj don ban ta lál ha tó. A Szé kely Nem ze ti Mú ze um gyűjteményében egy ifjú ko r i ol aj fe s t mé nye l át h a tó, me ly Hor v át h E le k z e ne i s ko l a i t a n á r t á b r á z ol ja, é s három tájkép-akvarellje. Diószeghy László a tudomány számára mint lepkész vált ismerté. Bár autodidakta volt, nevét szakmai 1 KOCS I. 2002, SZÉ KELY Z. 1955, CĂPUŞE, I. KO VÁCS, Al. 1987, 9. 4 BA LOGH E. 1955, kö rök ben kezdettől fog va számon tartották. Nagyon ko rán, már di ák évei alatt el kezd te a lep kék szak szerű gyűjtését, preparálását és fel dolgozását. Kapcsolatot tar tott a kor ki váló szakembereivel, Hans Rebellel, a bé csi ter mészettudományi múzeum igazgatójával, Heinrich Kolarral, a makrolepidopterák szakértőjével, Brisbane C. S. Warrennel, a lon doni British Museum igaz gatójával, Lionel Walter Rothschilddal, aki a vi lág leg na gyobb magánlepkegyűjteményét állította össze, Schmidt Antallal, a budapesti Magyar Nemzeti Múzeum természettudományi osztályának vezetőjével, aki vel éve kig együtt jár tak a Retyezátra, Aristide Caradja aka démikussal, a román lepidopterológusok legkiemelkedőbb személyiségével, Adriano Ostrogovichcsal, Barta Viktorral, báró Lipthay Bélával, gróf Teleki Jenővel és másokkal. 6 Munkáit kez det ben főleg a Rovartani Lapok kö zöl te, ez azonban saj nos a há bo rú alatt megszűnt, így később a nagy szebeni Verhandlungen und Mitteilungen des Siebenbürgischen Vereins für Naturwissenschaften év folyamaiban jelentek meg. Becslések szerint munkássága alatt több mint lep két gyűjtött. A di ák évei alatt gyűjtött példányok a budapesti Magyar Természettudományi Múzeumban vannak. Jelentős Diószeghy-anyagot őriz a londoni British Museum, a bécsi Naturhistorisches Museum, a bu karesti Grigore Antipa Múzeum. A leg nagyobb példányszámú anyagot egy ben kötött szerződéssel szülővárosa múzeumának adományozta. 7 * A Székely Nemzeti Múzeum igazgatója és vezetősége szá mos le velet váltott az intézményhez kö zel ál ló külső mun katársakkal. A lepidopterológus Diószeghy László a Székely Nemzeti Múzeum legjelentősebb két vi lágháború közötti munkatársai közé számított. Diószeghy László június 23-án keresi meg először, le vélben, a múzeum igazgatóját, Csutak Vilmost, és felajánlja a szolgálatait közössége intézményének közötti vonatkozó levelezését a múzeum 5 KOCS I. 2002, CĂPUŞE, I. KO VÁCS, Al. 1987, KOCS I. 2002,

2 KOCS Irén fennállásának 125 éves jubileumára megjelent Emlékkönyvben publikáltam. 8 Je len köz lés az utá niakat teszi nyilvánossá, valamint a lepkegyűjtemény Sepsiszentgyörgyre szállításához kapcsolódó további leveleket, a második világháború végéig. A kor szakhatárt az Erdélyi Múzeum-Egyesület évi vi dé ki vándorgyűlése in dokolja: ezt Sepsiszentgyörgyön tartották, lényegében a Székely Nemzeti Múzeummal közös szerve zés ben. A vándorgyűlés jó alkalomnak bizonyult az egyes szakemberek találkozására, és a megbeszéléseknek is köszönhetően újraindultak a nagy gazdasági válság kezdetén meg szakadt ún. székelyföldi kutatóutak, a második magyar komplex természettudományos regionális program, amelynek megvalósításához a múzeumra támaszkodva az erdélyi ter mészettudományos szakemberek jelentős részét mozgósították júliusában a Hargitára szervezték meg az első újabb cso portos kiszállást. 9 Diószeghy sze rint ez a har gi tai gyűjtőút rovarászati szem pont ból túl későn van, in kább június 20. tá ján Szentgyörgyre jön ne, és a kör nyé ken gyűjtene, így nyu godt lel kiismerettel menne a Hargitára, akár lesz, akár nem si ker (1). A mú ze um anya gi gon dok kal küzd, ezért Diószeghy nem akar ja el fogadni a ki szálláshoz felajánlott anyagi segítséget, inkább lemond a hargitai gyűjtőútról, de Csutak kéri, hogy még egyszer gondolja át, talán a gyűjtésnél is fon tosabb ma ga a ta lálkozás, amely kapcsolatokat, terveket ala kít majd, és így ezer szer töb bet ér a mú zeumnak, mint pár száz lepkefaj (2 3). A lep kész vé gül utol só percben, július 3-án jelzi táviratban, hogy mégis jön: Még is me gyek, küldj táv iratilag pénzt. 10 Következő év ben, 1935-ben a Dél-Har gi tán gyűjtöttek a mú ze um belső és külső mun ka tár sai, de Diószeghy nem vett részt, egészségi és anya gi okok mi att. Csu tak még az év utol só nap ján írt ne ki. Sajná la tát fe je zi ki ben ne, hogy nem tölt het tek együtt né hány ked ves na pot, de re mé li, hogy a következő esztendőben pó tol ják a Har gi tán vagy a Kászonokban (4). A le ve le zés a kö zös gyűjtőprogramon kí vül sajátosabb muzeológiai kérdésekre is kiterjedt. Ekkor már évtizedek óta, állandó szakember hiánya ellenére is jelentősen gya rapodott a sepsiszentgyörgyi múzeum természettudományi osztálya. Az adományok és külső munkatársak gyűjtései során apránként annyira felhalmozódott az anyag, hogy új tárolószekrényekre volt szükség ben a székelyföldi kutatóutak egyik fő szervezője, a ro var ta nos Köntzei Gerő szorgalmazására és faanyagából készíttettek a dicsőszentmártoni Raffay Fe renc asz talossal 20 rovardobozt a Székely Nemzeti Múzeum részére. Diószeghy lelkes 8 Uo WOLF T. 2002, 45. embernek, de dilettánsnak tartotta Köntzeit, és kérte Csu ta kot, hogy az új do bozokba az ő állatai kerüljenek, hi szen egy tu do má nyos gyűjteményről van szó, számos általa leírt típussal (5). A fél reértések és sértődések elkerülése végett Csutak elvárja Diószeghytől, hogy fel aján lá sá nak megfelelően ezt az ügyet ő be szélje meg Köntzeivel (6). A ter mészettudományi osztály 1933-ban szépen fellendülő gyarapítása 1936-ban, Csutak Vil mos várat lan ha lá la után is foly tatódott: nemhogy megszüntet ni, de to vább ra is előbbre vin ni van szán dé komban; ép pen mert Ő alat ta kez det tük el, em lé ké nek ál do zunk, ha azt to vább foly tat juk ír ta Köntzei Gerő má jus 26-án. A mú zeum egyesületszerűen szervezett pártoló tagság útján próbált for rást biztosítani fenntartásához, programjaihoz, Diószeghy is ti zennyolc előfizető ta got gyűjtött össze, és el küld te Felszeghi Ist ván ügyvezető igazgató-őrnek a be folyt pénz össze get. Ugyan ak kor je lez te, hogy részle te sen be fog szá mol ni a lepkegyűjtemény gya ra podá sá ról (7 8) meg egye zés alap ján az 1931-ben a múzeumnak adományozott Diószeghy-gyűjtemény feldolgozásra továbbra is Borosjenőn maradt ban Herepei Já nos lett a Szé kely Nem ze ti Mú ze um igaz ga tó ja, és rá kér de zett an nak május 11-én kelt aján dékozási levelére (9). Diószeghy nem vá la szolt, ezért Fadgyas An na, a mú ze um titkárnője is levélben kereste meg, többek között felajánlva egy közvetett anyagi segítséget (10). Két-há rom da rab szép magyar tárgyú festményt kért: mivel közeleg a karácsony, biztosan lenne vevő rá. Diószeghy azonban egészségügyi okokból késlekedett a válaszadással, bizonyos fokig le bé nult a ke ze (11). A még Felszeghi Istvánnak megígért beszámoló a lepkegyűjtemény állapotáról így csak 1939 végére készült el, töb bek kö zött azért is, mert a gyűjtemény az aján dékozás óta sokezer pél dánnyal gya rapodott (12). Herepei vá laszként azt a jó hírt küld het te (13), hogy már van múzeumőre a természettudományos gyűjteménynek, Szabó József személyében. Diószeghy ennek joggal örvendett (14). Herepei áp rilisában az évi igazgatói beszámolónak a gyűjteményre vonatkozó fe je ze tét is el küld te ezt követően Borosjenőre. 11 Ebben felhasználta a lepkész december 28-án kelt levelének egyes részleteit is (15) ben, a 2. bé csi dön tés után Borosjenő Ro mániában maradt. A levelek csak részben érkeztek célba, részben elkallódtak a postán. A megérkezőkből nagyon zűrzavaros időszak raj zo ló dik ki. A kö rülményekre va ló te kintettel Diószeghy úgy döntött, hogy még életében átadja a gyűjteményt a múzeumnak, és kérte Herepeit, küldené el Szabó Józsefet Borosjenőre, hogy 10 Uo HEREPEI J. 2004,

3 személyes irányítást biztosíthasson a hazaszállítást és a gyűjtés foly tatását illetően (16). A kiküldetés sajnos nem si került, mert Szabó ekkorra már Kolozsváron tartózkodott, betegen (17), és később sem, mert időközben pe dig behívták katonának. Diószeghy hazajövetelének és a gyűjtemény hazaszállításának az ügye kálváriába torkollott (18). Mivel Diószeghy vejét, Zahoránszky Józsefet (21) Nagy vá rad ra he lyez ték, a lep kész úgy dön tött, hogy ő is oda fog men ni. Sze ret te vol na a gyűjteményt is magával vinni, és ha nem ez si ke rül ne, ak kor bá ró Solymossy Tiborra bízni, hogy gondozza az elszállításig (19). Herepeinek az volt a ké ré se, hogy időben tudassák velük az át költöztetés időpontját, hogy a szükséges hivatalos lépéseket megtegyék (20, 22). Legelőször Török Andornak, a Székely Nemzeti Múzeum igazgató-választmányi elnökének írt, és kérte, hogy sürgősen tu dassa vele, vajon az erdélyi képviselők kö zül ki van még Bu da pes ten, ki hez for dul hat na a gyűjtemény ha zaszállításának érdekében (23). Ezt követően Apor Pétert, Háromszék vármegye főispánját ke res te meg az ügy ben (24), Csáky Ist ván ma gyar külügyminisztert (25) és Varga József magyar kereskedelemügyi minisztert (26). Diószeghy januárjában úgy határozott, hogy még is inkább haza, Sepsiszentgyörgyre költözik (27). Herepei a fordulatnak természetesen megörült, hi szen így to vább ra is ő ren dez het te vol na az értékes gyűjteményt (28). Ennek hazaszállítására Nagyszalontáról Sepsiszentgyörgyre még 40%-os fuvardíjkedvezményt is sikerült közben biztosítani (29, 30, 33). A le ve lek azon ban nagy ké séssel érkez tek, és az amúgyis be teg Diószeghy a bizonytalanság, tanácstalanság miatt letargikus ál lapotba került (31) februárjára egy kissé ja vult a hely zet, úgy tűnt, hogy a lep kész hivatalosan repat ri ál hat, fel je gyez tették ma gu kat az op tá lás hoz, és meg kezd te a szük séges előkészületeket (32). Köz ben Diószeghy Pi roska, nagyobbik lánya Herepeit ar ra fi gyel mez tet te, hogy a lepkegyűjtemény Romániából Magyarországra való áthozatala ügyében Hóman kultúrminiszter úrhoz forduljanak (34). Az már már ci us 26-án meg küldi a vá laszt: nem ki fogásolják, de forduljanak a román nemzetgazdasági minisztérium exportszabályzó osztályához. Mivel ez zel szem ben a Diószeghy ha za te lepedése ügyében semmilyen előrelépés nem történt, Zahoránszky Jó zsef, a művész ve je ek kor a ma gyar belügyminisztériumhoz fordul a hazatérési engedély megadása végett. A sepsiszentgyörgyi református egyházközségtől Diószeghy születési bizonyítványát ké ri, Herepeitől pe dig, hogy küld jön egy át iratot, amely ben fel tün te ti, hogy a lepkegyűjtemény a múzeum tulajdona (35). Herepei meg ír ta a ké rést (36), és a fej le mé nyek felől érdeklődött Zahoránszkytól. Diószeghy Lász ló és a Szé kely Nem ze ti Mú zeum, A mú ze um is min den követ megmozgatott az ügy érdekében, Gyárfás Bálint miniszteri tanácsosnak írtak, hogy a be adott ké rést párt fogolja (37) feb ru ár 18-án Borosjenőn el hunyt Diószeghy Lász ló (38, 39, 40, 41), gyer me kei nem vehet tek részt a te me té sen. Nán Károlyné, Diószeghy lá nya így írt Herepeinek már ci us 13-án:...Szívből jövő rész vét so ra i ért fo gad ja há lás kö szö ne te met. Megrendülten vettem tudomásul szegény jó Édesapám halálhírét, s még az sem engedtetett meg nekünk, gyermekeinek, hogy legalább a temetésén ott lehessünk. Egyedül az vigasz tal, hogy sze gény so kat szen ve dett Édes anyám most már köz tünk le het... Herepei Koréh Ferencnek, a Szé kely Nép munkatársát kér te meg, hogy a lap mél tó he lyén kö zöl je nek nehány sor nyi meg em lé ke zést né hai Diószeghy Lász ló ról (42). A gyűjtemény Borosjenőn ma radt, bá ró Solymossy Ti bor felügyelete alatt. Tessék nyugodt lenni, ha a há zat el vet ték a ka to nák, bá ró Solymossy mocreai kastélyába ígérte vitetni. Ő meg is tartja ígére tét ír ta Diószeghyné Herepeinek ja nu ár 25-én. Solymossy is már 1942-ben be ad vánnyal fordult a közgyűjtemények or szá gos főfelügyelőjéhez, Pasteiner Ivánhoz, közbenjárását kér ve a ma gyar külügyminisztérium felé a Diószeghy-féle lepkegyűjtemény és tar to z é k a i M a g y a ror s z á g r a át s z á l l í tása tár gyá ban, de ott saj nos egyelőre nem tet tek hivatalos lé pé se ket....a szóbanforgó lepkegyűjtemény k i ho z a t a la iránt nem szán dék szik egyelőre hi va ta los lé pé se ket ten ni, mert félő, hogy ro mán részről jó val n a g yobb ér té k ű e l len s z ol g á l t a t á s t k í v á n n á n a k... írta a külügyminiszter szeptem ber 1-jén, R o m á n i á ba n le t i l tot t a k m i nden nemű k i s z á l l í t á s t. Herepei ek kor, jú li us 10-én, a közgyűjtemények országos főfelügyelőségén keresztül előbb a magyar vallás- és közoktatásügyi miniszterhez (43), majd au gusz tus 30-án Ghitzy Jenő kül ügyminiszterhez for dult se gítségért (46). Köz ben Diószeghyné jelez te Herepeinek, hogy a szo ba, aho vá a gyűjteményt raktározták, még mindig báró Solymossy pecsétjével van le zár va, de hogy be lül mi van, ar ról sen ki sem tud sem mit, mind ketten aggódnak a gyűjteményért, félő, hogy a mú zeumbogár, moly tönkreteszi (44, 45). Herepei utoljára a Kelet Nemzetközi Szállítási Irodánál tájékozódik: kérjük szíves felvilágosításukat, hogy va jon az el telt idő óta sem mi lehetőség nem kínálkoznék a szállítmány áthozatalára. A szállítási iroda válaszként arra kérte, hogy értesítsék, kivel kell érintkezésbe lépni, tekintettel arra, hogy Diószeghyné Őnagysága már át költözött Magyarországba. Herepei azon ban csak ab ban az eset ben ad na megbízatást, ha a szál lítóvállalat vállalja, hogy sértetlenül áthozza a gyűjteményt a ha táron (47). A kí sérletek egyelőre a háborús események miatt függesztődnek fel. 67

4 KOCS Irén A há bo rú után a ha zaszállítás ügye annyiban javul, hogy Sepsiszentgyörgy is újra Romániához tartozik ben Kovács László sepsiszentgyörgyi evangélikus lelkész a múzeum megbízásából Borosjenőn megtekintette a gyűjteményt, és jelentést tett annak állapotáról. 12 Még ugyan ab ban az év ben Lönhardt Mikós borosjenői ék sze részt bíz ták meg a lepkegyűjtemény fel ügyeletével. Diószeghy özvegye is mind gyakrabban sürgette megint a gyűjtemény hazaszállítását. 13 Ez vé gül csak ok tóber 13-án sikerült a múzeumnak (163 dobozban mintegy példány), 14 és saj nos a szakszerűtlen tá ro lás mi att ad digra a gyűjtemény részleges károsodást szenvedett (kb pél dány tönk rement). 15 Je len leg a Szé kely Nem ze ti Mú ze um tu laj do nában lévő anyag, me lyet kö zött gyűjtött, 2080 faj hoz tar to zó több mint pél dányt foglal ma gá ba. A gyűjtemény a lep kék gaz dag faj- és egyed szá ma mi att tu do má nyos szem pont ból igen érté kes. A lel ki is me re tes és kö vet ke ze tes gyűjtőmunka ál tal Diószeghy Lász ló nak si ke rült a tu do mány ra új fa jo kat és ál lat föld raj zi szem pont ból jelentős rit kasá go kat gyűjtenie. Faj gaz da sá ga mel lett Diószeghy Lász ló gyűjteménye a lelőhelyek (60 ha zai és 14 kül föl di) vál to za tos sá ga mi att is rop pant ér té kes doku men tu ma a tér ség lep ke fa u ná já nak. A lelőhelyek kö zül első he lyen Borosjenőt em lít het jük (az anyag 60%-a), utá na a Retyezát-hegységi pél dá nyok követ kez nek (az anyag 25%-a). Gyűjtött még a Bé li (Codru)- és a Har gi ta-hegy ség ben, a Berecki-havasokban, Szovátán, Rét yen és Sep si szent györ gyön is. Borosjenőn és a Retyezát-hegységben vég zett ala pos lep ké sze ti ku ta tá sai Kö zép- és Ke let-eu ró pa egyik jelentős szak te kin tély évé emel ték. 16 A gyűjteményt 1963-tól dr. Ko vács Sán dor, a Szé kely Nem ze ti Múze um mun ka tár sa és dr. Căpuşe Iosif bu ka res ti lepkész dol goz ták fel és ka ta lo gi zál ták Diószeghy Lász ló CsutakVilmosnak Borosjenő, má jus 30. Kedves Vili! A napokban meglátogatott Aradról négy jó ba rátom, közöttük Nagy La ci is, akit a hoz zám el juttatott Székely Nép 20. számában megjelent, velem igen melegen foglalkozó cikk 17 szerzőjeként gya nítottam meg. Bevallotta, hogy nem Ő, ha nem Te ír tad azt a me leg mél tatást! Hát tudod, Vilikém, már legiója azoknak a ma gyar és kül föl di la pok nak, ame lyek hol a festővel, hol a tudóssal, vagy egyszer re mindkettővel fog lal koz tak, de egyik re sem 12 BOÉR H. 2004, Uo. 181, Uo CĂPUŞE, I. KO VÁCS, Al. 1987, 8. vol tam olyan büsz ke, mint az én drá ga kis szülővárosom öreg lapjában megjelent meleg hangú, szeretetből fakadt kis cikk re! Va la ho gyan úgy van ez zel az em ber, mint a Szülőföld ke nyerével, amely hez ha son ló jót se hol, ke rek e vi lá gon se hol sem eszik ha onnan eltépte a sorsa! Édesebb a barna kenyér ott, mint bárhol a leg jobb ka lács! Ben ne van a ha zai rög fel nem mér hető drá gasá ga, a ha zai Nap kalászérlelő szent sé ge, a szé kely ke zek ál dó simo ga tá sa, mun ká ja. Kö szö nöm, Vi li kém ezt a nagy örö met, ezt a ha zul ról jött mél tatást, amely a Ti lelketeken ment keresztül hi szen Nagy La ci bár hogyan is mossa a ke zét, Ő kel lett beszámoljon neked az ara di mél tatásokról, és Te öntötted melegen lüktető gondolatokba! Köszönöm, is mételten köszönöm a szeretetből jött so ro kat! A na pokban írt Köntzei Gerő barátunk, aki, bár nem akart a Te le ve led nek ame lyet, mint írá, hoz zám akarsz in téz ni elé be vág ni, még is el árul ta ta lán, hogy örö met sze rezzen ne kem, hogy a Har gi tá ba ter vezett kirándulásra mint gyűjtőútra ne kem is lehetővé aka rod ten ni a rész vé telt? 18 Hát ez, ha ko moly terv, na gyon szép tőled, és én bát ran be is vár tam volna a soraidat, ha rendelkeznék a ma gam zsebéből a szük sé ges anya gi ak kal (ez eset ben per sze szó sem le het ne bár hon nan jövő se gít ség el fo ga dá sá ról), de amint Gerő írja, Ti akar já tok lehetővé ten ni, hogy én is el jus sak oda, ak kor már len ne egy pár kizárólag csak hoz zád in té zett sza vam, nagyon kérlek, hallgass meg, és csak azu tán gon dol kozz erről a szép tervről velem kapcsolatban! A terv sze rint ugye bár úgy jú li us 8-án ta lálkoznánk Székelyudvarhelyen? Hát ez rovarászati szem pont ból túl késő időpont! Ha az volt 1931-ben, ma két sze re sen az! A ter mé szet és így ve le a rovarvilág is több mint két hét tel előbbre van az idén, és én nem va gyok tu ris ta! Meg má szom még ma is a leg veszedelmesebb csúcsot is ha ott van valamely természettudományi keresnivalóm, különben oda nem megyek! Én imá dom a ter mészetet, többet és szeb bet lá tok mint bár mely tu rista, de nem vállalkozom olyasmire ha velem jótékonykodni akartok, amely igen kevés kilátással kecsegtet a sikerre, ha egy messzi, előre ki tolt (főleg az idén) időben kell hoz záfogjak a komoly mun kához! Gerő bará tom egy de rék, lel kes em ber, a fen ti e ket Ő is kell tud ja és tud ja is, de, mint gaz dál ko dó, nem tud ja más képp be osztani (úgy lát szik) ide jét, vagy má sok is te kintetbe kell jöjjenek, nem tu dom, de én tel jes őszinte le szek, és a költ ségeket úgy fogadom el csak, ha ar ra feltétlen kilátásom van, hogy eredményeket lehet fel mu tat ni, ame lyért ér de mes nek tek ki adá so kat esz kö zöl ni ezekben a szörnyű ne héz időkben! Hogy ne okoz zak ez zel sen ki nek sem gon dot, ezt én úgy gon dolom megoldhatóvá tenni, hogy én már legkésőbb jú ni us 20-án Szentgyörgyre ér ke zem, és ott meg a környéken nagyobb apparátussal indítom meg a gyűjtést, akár egye dül, akár egy ügyes fiú segítségével, úgy, hogy amikor el jön a találkozás ideje, én olyan anyaggal kell ren del kez zem, amely mindenképpen reprezentálja a fáradozásokat, amelyeket én soha sem saj ná lok ha ér de mes! Ak kor már nyu godtabb lelkiismerettel vág ha tok én is ne ki a Har gi tá nak, akár lesz, akár nem si ker! És ho gyan gon do lom el én a szentgyörgyi tar tóz ko dást? Hát azt hiszem, ha Demeter Ferinek nem változtak meg a családi körülményei, ná la is ta lálhatok szállást, ha történetesen Szentgyörgyön kell tartózkodjak! Ezért igen szívesen ajánlok fel Feri barátomnak egy em lék ké pet. (Vi gyázz, ez zel nem sze ret ném meg sér te ni az öreg ba rá to mat, ta lán óva to san ta po ga tózz!) Ha pe dig mi u tán nyer tem na pot el kell utaz zunk a Hargitába, akkor már nyugodtabb atmoszférában tehetem, és alig hin ném, hogy egynéhány leivel is többe kerül ne, én egész igény telen tudok lenni, ha dolgozom! Rajztömböt vinnék, és alkalmam lesz nehány szép 16 Uo. 7 8, Székely Nép, má jus WOLF T. 2002,

5 dol got ra pid pa pír ra vet ni. Ér de kes szé kely há zak, ka puk stb. érdekelnek, 19 er re még gyűjtés köz ben is akad időm. Ha a propozíciómat nem találnád helyesnek, kérlek nyugodtan minden kertelés nélkül megírni ellenvetéseidet, sőt azt is, ha a Köntzei által előre beharangozott terved túl ko rai volt, és aka dályok gördülnek a megvalósításhoz. Ezt jobban szeretem, mint hogy később én lás sam meg, hogy gát lások árán jutottam bele a hargitai kirándulás tervébe. Megírom még azt is, hogy a Székely Nemzeti Múzeum egy újabb szekrénnyel gyarapodott, amelyet tavaly állítot tam be, már nagy szükségből. Hogy mi lyen fur fanggal vegyük fel ezt is a má sik kettőhöz, azt ott meg beszéljük, vagy megírjátok ne kem. Meg van-e nek tek az Abaffi-Aigner Magyarország Lepkéi c. műve? Ezt az egyet, ha kell, ta lán tu dom nél külözni, hogy az Után pót lás tud jon egy kis sé boldogulni! Most szedd össze magadat, és már itt az ideje, hogy egy szer fe lelj is so raimra! Kis Asszony kád nak hó do lat tel jes kéz csók, Fi a i dat és Té ged me le gen ölel öreg ba rátod: Laci Ui. Barátaimnak meleg üdvözlet! 2. Csutak Vilmos Diószeghy Lászlónak Sepsiszentgyörgy, június 14. Kedves Laci! Régen megkap tam a 30-án írt ked ves leveledet, de állandóan annyi dol gom volt és van, hogy kép telen voltam hamarabb írni. Ezenkívül aztán az a tény is tartóztatta a válaszomat, hogy pénzügyeinkben szerettem volna egy kicsit javulást látni előbb, mielőtt írok Ne ked. A mai tény ál lás tehát az, hogy ma sok kal súlyosabb és nehezebb anyagi helyzet ben va gyunk és élünk, mint 1931-ben, mi kor ná lunk vol tál. 20 Azért bármennyire szeretném, hogy mi nél to vább légy ná lunk, és mi nél tel jesebben hordozzam minden készkiadásodat, mert hiszen szentül tudom, hogy minden a Te kiszállásodra költött garasunk sokszorosan visszatérül tudományos gyűjteményanyagban, mégis meg kell Ve led be széljem tel jes őszinteséggel a részemről ter ve zett és részemről óhaj tott kiszállásod minden anyagi részét. Ezért szeretném előre tudni azt, kb. mibe kerülne nekünk a tervezett időtartamú kiszállásod hozzánk, figyelembe véve azt, hogy Demeter Feri barátunk részben vendéglőben ét kezik, azaz szállást és reggelit a legnagyobb készséggel ad és bol dog lesz, ha is mét el jössz, és eszé be jut ta tod az ifjonti éveitek ezerféle jámborságait, de már ebéddel és vacsorával nem szolgálhat, s viszont július 1-jén mi is bezárjuk itt a konviktusunkat, 21 te hát az ebéd és va cso rád költ sé ge it is a mú zeumnak illenék és du kálna hordoznia. Ha pedig erre a részletesebb írásra már nem len ne időd, mert későre ér kez nék a le velem, akkor tá jékozásul csak azt ír ha tom, mint po zitívumot, hogy bármennyire fájjon ne kem, és bár mennyire restellem, jelenleg, most ezzel az út tal, tekintettel mintegy lei adósságunkra, mi szinte kizárólag az én egye dü li gon dom, na gyobb össze get nem ígér hetek meg, mint 1500 le it, mert kép telen lennék ígéretemnek eleget is tenni. Azon ban fürdőjeggyel, te hát 50%-os ked vezménnyel vasutazhatnál, és bi zonyára itt képeket is adhat nál el. Ezért ar ra kér lek, hogy ha ekkora összeg szíves fölajánlása mellett, mit távirati jelzésedre azonnal elkül de nék vagy itt ad nék át, szí ves le szel el jönni, akkor szíveskedj azonnal hozzá kez de ni a készülődéshez és ak kor in dulni, ami kor ép pen jól esik vagy tudsz, mert De me ter Fe ri is és én is szí ve sen lá tunk és vá runk, és bi zonyára nagy örömet szereznél nemcsak Gerőnek, hanem a töb bi ter mészettudós barátainknak is, akik kel különben a Székelyudvarhelyen leendő találkozásunk és megbeszélésünk napját Gerő a tegnap vett lapja szerint július Diószeghy Lász ló és a Szé kely Nem ze ti Mú zeum, re tűzte ki. Én előreláthatólag hétfőn dél ben utazom Kolozsvárra, és 23-án, szom ba ton reg gel le szek itt hon. 24-én év zárónk van. Azért ké rem és vá rom a szí ves távirati válaszodat, hogy tudjam már el utazásom előtt a végleges elhatározásodat, és szükség esetén pénzt küld hes sek. Min den egyébről majd szó val is, így ar ról is, hogy a Székely Népbe a kérdéses cikket nem én, hanem Szász Bé la kedves barátunk írta, de természetesen a szívem közepéből. Igaz barátsággal ölellek, jó barátod: Csutak Vilmos NB. Az Abaffi-Aigner Magyarország lepkéi c. mun ká ja nincs meg a mú zeum tulajdonában, de jelenleg, amíg nincs megfelelő szakemberünk, nincs feltétlen szükségünk reá. Jobb, ha Te haszná lod, mert az zal job ban jön ki a mú zeum is. 3. Csutak Vilmos Diószeghy Lászlónak Sepsiszentgyörgy, június 17. Kedves Laci! Tegnap megkap tam a levelezőlapodat, most az imént pe dig táviratodat, mivel nagyon lehangoltál és elszomorítottál. Bizonyára le fo god han golni és el fogod kedvetleníteni Gerő barátunkat is, úgy hogy egyelőre a mai le mondó szándékodat nem is közlöm vele, mert egyáltalán nem akarom véglegesnek tekinteni. Előbb még al kudni akarok Veled. Vegyük elő a Te érveidet. Nem tartom fon tos nak az idő előhaladását, júl táján, mint Te, mert a tervezett kirándulást nemcsak a gyűjtés mennyisége és minősége szempontjából nézem, hanem főleg abból a szem pont ból, hogy akik székely természettudósok vagytok, és akik jóakarói vagytok a szé kely nép mú zeumának, azok egy hétig együtt is lesztek, és ezerféle olyan tervet megbeszéltek, és ezerféle olyan eszmét ki termel tek, ami ezer szer töb bet ér a mú zeumunk és a székely természettudomány javára, mint párszáz ilyen vagy olyan faj tájú lepke vagy bo gár. Ne vedd rossz né ven te hát tőlem, az egy általán nem természettudóstól, hogy a kérdést nem tekin tem a ke vés és késői határidőre való hivatkozásoddal elintézettnek, és ezzel szemben hidd el ne kem, hogy ha már hó napokkal ezelőtt elsősorban Reád gon dol tam, mint aktivus résztvevőre, még pon tosabban szólva, ha egy har gi tai olyan ki rándulást, melynek első célja ép pen a Szé kely Nemzeti Múzeum tudományos támogatása, Nálad nél kül nem is akartam elkép zel ni, ak kor most sem ve szem olyan könnyen csak úgy egykettőre tudomásul a Te lemondásodat. Elsősorban azért, mert nem szo ká som, hogy a több hó nap óta szí vem alatt hor dozott ked ves tervemről csak így egykettőre lemondjak, másodszor pe dig Té ged sem úgy is mer lek, aki nem haj la nék a Gerő és az én sza vam ra, ha azt mond juk, hogy jere ked ves Laczi, is mer kedj össze és me le gedj össze a mi, te hát a mú zeumunk jó barátaival, mert ezzel a munkáddal eredményesebben szolgálod a múzeum érdekeit is, mintha a legközelebbi hargitai kirándulás idejét megvárod, aminek a terminusát azonban a jó Istenen kívül senki sem tudhatja. Azért arra kérlek, hogy mivel jú li us 9-én, ami kor Ud varhelyen talál koz nunk kell, még ren ge teg idő van, és mi vel az sincs ki zár va, hogy a szí vesen felaján lott 1500 le it még meg is tu dom pó tol ni pár száz leuval, hogy leg alább a kész kiadásaidat fedezhessem, és mivel végül nagy szomorúságot szereztél nekem, ha csak ezért visszavonulnál, mert én ezerféle gondom és dolgom között Ne ked nem tud tam olyan gyor san és olyan kedvezően ír ni, mint Te sze ret ted vol na, azért ar ra kér lek, vond vissza a le mondó szándékodat, és ahelyett tájékoztass teljes őszinteséggel mielőbb engem, hogy előreláthatólag tény leg mennyi be ke rül ne idá ig és vissza a vasúti költséged, és kb. mekkora összeget kellene naponta számodra számításba vennem, hogy a kiszállásod költségeit biztosíthassam. 19 Vö. KOCS I. 2002, Vö. KOCS I. 2002, A Református Székely Mikó Kollégium konviktusa, ahol Csutak ellátást biztosíthatott volna az iskola igazgatójaként egyben. 69

6 KOCS Irén Végtelenül sajná lom, hogy az anya giak által súlyosan kötve van a kezem, de mégis remélem, hogy megér ted és mél tányolod a helyzetemet, meghallgatod a szíves kérésemet, elfogadod a szeretetteljes meg hí vá so mat, és ha án nem is, ha időközben dol god akad, de leg alább július 1-jére, mikor ép pen véndiáktalálkozónk lesz, szé pen be ruk kolsz hoz zánk, és 2-án mind járt munkába állasz, s majd 7-én együtt me gyünk Székelyudvarhelyre, hogy ott 8-án Gerővel előértekezletet tart sunk, s 9-én az egész tár sasággal együtt összeállítsuk az egyhetes hargitai kiszállás pontos programját. Én kü lön ben nem ve szek részt a ki ránduláson, de Veletek küldeném, Reátok bíznám Csaba fi a mat, aki most vég zi a IV. osz tályt, mint je les di ák, és aki nek idei sok jó mun kájáért a jutalma lenne az, hogy egy hé tig Veletek lehet és a lábaitoknál ülhet... Két-három jó ba rát já val és osz tály tár sá val együtt. Amint ír tam sebtiben és futtában, készülök Kolozsvárra, 23-ra jövök haza, 24-én év zá rónk lesz, at tól kezd ve min dig több időm lesz, mint most a foly ton tartó és fo lyó vizs ga alatt, te hát min dig szívesen látlak és vár lak. De elsősorban ké rem és várom az előzetes költségszámításodat, hogy ezután ismét le ve let válthassunk, amire még mindig lesz időnk, ha Te is úgy aka rod... Igaz barátsággal ölellek, jó barátod: Csutak Vilmos Csutak Vilmos Diószeghy Lászlónak Sepsiszentgyörgy, december 31. Kedves Laci barátom! Régesrégóta bűnösnek ér zem ma ga mat, és most, az esztendő utol só nap ján szeretnék valamit levezekelni. Most is szívemből saj ná lom, hogy a nyá ri hargitai kirándulásunkon nem vehet tél részt, mind nyájan nagyon nélkülöztünk, és mindnyájunknak fájt, hogy nem tölt hettünk együtt testvéri találkozón nehány ked ves na pot. Ép pen ezért ha a jó Is ten él tet az esztendőben az lesz egyik vá gyam, hogy pó toljuk a nyári mulasztásunkat, és a Hargitában vagy Kászonban 22 felújítsuk s megerősítsük székely testvéri barátságunkat. Addig is szívemből kivánom, hogy a jó Is ten áld jon meg az új esztendőben, tart sa meg drá ga egészségedet, sokszorozza meg mun kakedvedet, és Téged testvéri szeretettel kérlek szépen arra, hogy tarsd mú zeumunkat is, engem is baráti jóindulatodban és szeretetedben. Igaz barátod: Csutak Vilmos Diószeghy László Csutak Vilmosnak Borosjenő, már cius 6. Kedves Vili Barátom! Mindenekelőtt is eszed be ne jus son, hogy mert követ ni akarom a pél dá dat, azért fe le lek ily későn be cses so raidra, és csak most köszönhetem meg a hozzám in tézett jókívánságaidat. Beteg voltam, és most lábbadozok ki belőle, az tán meg a na gyobbik lányom férjhezmenetele is ge nerális gondokat okozott, hiszen szegényke Csehországba Pozsonyba ment férjhez egy ma gyar mér nökhöz, így egy éven be lül mind két lá nyom férjhezadása az én anya gi helyzetemben olyan felada tok elé ál lított, amelyeknek megoldásában ma gam sem igen hit tem. Biztosítlak, hogy nem múlik el egyetlen nap sem, hogy úgy Rád, va la mint a Mú ze u munk ra ne gon dolnék, hiszen minden szabad percemet a gyűjtemény fel dolgozására, 22 Te hát ek kor még nem volt egyértelmű az évi ki szállás helyszíne, vö. WOLF T. 2002, ren dez ge té sé re szen te lem, és mond hatom, hogy amióta odaajándé koz tam és a ha lá lom utá ni sor sát biz to sí tot tam, még na gyobb kedvvel gyarapítom, fejlesztem, mert tudom, hogy az a rengeteg fá ra do zás, ér ték nem fog veszendőbe men ni, mint sok ilyen irányú gyűjteménnyel tör tén ni szo kott... Éven te leg alább állattal szaporodik az, és az utánam jövő nemzedék, illetve a gyűjtemény to vább foly ta tó ja ha ilyen lesz olyan gaz dag összehasonlító anyagot talál, hogy könnyűszerrel feldolgozhatja azt, amit ott a Szé kely föl dön gyűjt. Saj nos az ál ta lam begyűjtött székely anyagot nem ke zel he tem kü lön gyűjteményképpen, er re ne kem nincs mó dom, de min den egyes ál lat pon tos lelőhelycímkével lé vén el lát va, ez bár mi kor meg te hető lesz. Köntzeitől tudom, hogy már jó egy nehány doboz készült el egyelőre turfa nél kül de a töb bi is már készülőben van, 23 így ta lán még azt is megérhetem, hogy a székelyföldi anyagom tudományos felállítását is ta lán ma gam vé gez he tem el?... Épp ezért már most ar ra figyel mez tet lek, hogy amihelyt a két szek rény tel je sen ké szen áll e cél ra, ab ba semmiesetre se en gedj beletűzni olyan anya got, ame lyet én nem lát tam! Gerő lel kes em ber, de iga zán di let táns, és az anyaga em ber te le nül össze-vissza van kí noz va, pe né szes, és nél kü löz minden olyan értéket, amelyet egy mú zeumban érdemes elhelyez ni. Va la ho gyan azt ne hidd, hogy va la mely fél té keny ség fé le mon dat ja ezt ve lem, ez igen tá vol áll tőlem, de is merem a lepkéit (most is van egy se reg ná lam meg határozás végett), és sen kinek sem kell nagyobb tudományos képzettség ahhoz, hogy összehasonlíthassa, hogy hogyan kell egy mú zeumba való gyűjteménynek ki néz nie! Azt is tu dom, hogy Ő a sa ját gyűjteményét (egyelőre leg alább) nem is ad ja a Múzeumnak, csak félretesz különböző fa jo kat a Mú ze um ré szé re! Hát ez okos do log len ne, ha az én gyűjteményem nem vár na az ot ta ni vég le ges el he lye zésre, így azt aján lom, hogy az az anyag, amit még is aján dékoz, azt he lyez zé tek el a kol lé gi um do bo za i ba, van ott hely elég er re a kis anyagra, és így a szekrények szűz dobozai maradjanak meg az én gyűjteményem maj dani ott felállítására, erre úgysem igen lesz elég két szek rény sem! Te hát, jól érts meg, Vi li ba rátom, az új dobozokba senki bele ne tűzzön egy tűt sem, ha azt akar játok, hogy ezt a mun kát ma gam vé gez zem el, és ne kell jen saj nálatos elhamarkodottsággal kellemetlen helyrehozhatatlanságokat elkövetne tek! Az én szá mos do bo zom, ha fel szabadul, több rovarrendnek ké pes helyet adni, amelyeket esetleg idővel valamely szakember épp úgy feldolgozhat, mint én az enyémet, és még a kül föld érdeklődését is fel kelt he tik, hi szen az én ál lataim között számos általam leírt és a világlapokban közölt typus van, ami egy tudományos gyűjtemény igazi értékét ké pe zi! Egyé bként ezt az ügyet majd meg beszélem Gerővel, nehogy félreértsétek, és sértődések ke let kez ze nek! Az én leg na gyobb szek ré nyem ben már egy so ha előre nem lát ható várat lan ha lál eset re ott van a vég rendeleti utasításom még arra is, hogy hogyan kell el szállítani a lepkéket! Mert kényes dolog az, mint a legtöbb tudományos múzeumi anyag, de ha hozzáértéssel nyúlunk hozzá, nem történhet sem mi baj. Na gyon, na gyon megrendített az én drága öreg barátom Szádeczky váratlan halála. Mi állandó levelezésben állottunk, és nem egy le véllel bizonyíthatom, hogy a munkásságomat mennyire tudta ér té kel ni. Ő is adat ta elő, il let ve az én gá tolt ságom mi att dr. Ferenczi Sán dor ol vas ta fel az ara di Kölcsey Egyesület felszólítására írt Lepkékről szóló tanulmányomat, amelynek következményeképp választottak be az Erdélyi Múzeum-Egylet tagjai sorába. (Azt hiszem, ez a munkám megvan nek tek is, ha jól emlékszem, egy példányt kül döt tem belőle?) Dr. Czekelius Daniel, a szebeni ter mészettudósok doyenje (lepkész) a napokban kért fel ar ra, hogy most, mi után befejeztem a Retyezát lep kefaunájáról szóló munkámat (Die Lepidopterenfauna des Retyezatgebirges db ro var do boz ké szült el (kéz irat: A Szé kely Nem ze ti Mú zeum Igaz ga tó sá ga Köntzei Gerőnek, jú li us 22.). 70

7 Nachtrag I.), amelyből ti is kap ta tok ta valy egy kü lönlenyomatot (amelyet azonban nem nyug táztatok), most már ír jam meg a Borosjenő lep kefaunáját is, és azonnal fogjak is hoz zá, hogy az zal, amit el vé gez he tek, már az idei Évkönyvükben (Jahrbuch) meg jelen hes sen! Hát ez igen nagy örö met szer zett ne kem, mert még gondolni sem mertem ar ra, hogy a szá szok ezt ki hoz zák (hi szen ők csak szo ro san vett Er dély ha tárain belül eső dolgokkal foglalkoztak e tekintetben), azonkívül az én mikroszkopikus apró lepkéimet is a saját költségeiken felküldik Bécsbe dr. H. Rebelhez, a vi lág ma elő leg na gyobb e te kin tet ben szakértőjéhez, hogy meg határozza, 24 és ők is gon dos kod nak a visszahozatalról, majd a ke ze im hez jut ta tás ról is, így egyet len bani költ ségem nem lesz, és el érem azt, hogy ez a szép, nagy mun kám is meg jelenhet még ta lán életemben. Ezzel a munkával tehát egy éjet-napot ki töltő iz gal mak hoz ju tok, és ez zel az újabb dicsőséggel is mét magasabbra emelem a gyűjteményem kontinentális értékét; hát ebben van az életem igazi érté ke is nem hi ába éltem. A Székelyföld lep kefaunájáról szóló adatok összegyűjtése is folyamatban van, de oly kor mert a szé ke lyek ke zén van szin te le hetetlennek lát szik eze ket az ada tokat kiásni tőlük. Hiszen már Neked is ír tam erről, de hát... Tu dom, hogy az ne héz, igen gá tol ják az utánpótlást a fiatalság köréből, mégis igen röstellem, hogy a szászok min dent el kö vet nek, hogy a kidűltek he lyé be újak lép je nek, és mi egyet len lé pést sem te szünk ez irány ban. A ter mészettudomány egy általán nem ismer különbségeket, magasabbrendűségeket a sok felé elágazó területein, és éppen ezért igen saj ná lat ra mél tó, hogy mi, szé ke lyek nem tö rekedünk minden erőnkkel, hogy a hal latlan adottságainkat megcsillogtassuk épp most, amikor a leg ron gyo sab bak va gyunk... Ne héz len ne olyan kul túrembert szembeállítani velem, aki nehe zeb ben ke resi a kenyerét, mint én, de olyant is, aki nek mind emellett olyan színes álmai van nak, mint ne kem... Azt ír ja az én öreg dr. Czekelius ba rátom a na pok ban: Wir alten Leben ja nur noch im Glücke unseren Kinder und nun zu unseren lieben Schmetterlingen! (Az öregúr Szeben vá ros nyu gal ma zott főorvosa, és 77 éves! Ugyan így írt még ta valy a drá ga Szádeczky bá tyánk is!) Az általad kilátásba he lye zett ez idei har gi tai adatgyűjtő utam már most iz galmakban tart, de is mét ki kell je lentenem, hogy júliusban az ele jén én már nem ke lek út ra, nem áll arány ban az erőfeszítés az ered ménnyel! Olyan ez, mint ami kor egy fiatal lányt heteken át izgalmakban tart ja a fé nyes, ígé re tes bál, és a vé ge: há zi bál a nagy tatával, nagybácsival! Sokszor, melegen üdvözöl öreg barátod: Laci. 6. Csutak Vilmos Diószeghy Lászlónak Sepsiszentgyörgy, március 13. Kedves Öreg Barátom! Nagy öröm mel vet tem fo lyó hó 6-án kelt régesrég óta várt kedves leveledet. Sietek is válaszolni reá, bár csak röviden, mert ezerféle dolgom miatt a részletes megválaszolását későbbre kell halasztanom. Nagyon megdöbbentettél szíves levelednek azzal az utasí tá sá val, hogy az új do bozokba senki bele ne tűzzön egy tűt sem, hogy ha nem aka rom, hogy eset leges sajnálatos elhamarkodottságunkban helyrehozhatatlan hibát csináljunk. Csak az a szíves igéreted vi gasz tal, hogy egyéb ként ezt az ügyet majd meg be szé lem Gerővel, nehogy félreérté sek és sértődések ke letkezzenek. Nagyon kérlek azért, hogy szíveskedj ezt az ügyet közös barátunkkal minél Diószeghy Lász ló és a Szé kely Nem ze ti Mú zeum, előbb és mi nél ala posabban megbeszélni, mert a dobozok anyagát ő ad ta a sa ját já ból, mi csak a csi náltatás árát fi zet tük ki az asz talosnak, ő rendelte most a para fát is, va la mint a tűket is, ezek nek is csak vé tel árát fi zet tük ki, vagy fog juk ki fizetni, de természetesen mind az ő biz tatására és javaslatára, s különösképpen mind ab ban a jóhiszemű föl te vés ben, hogy jó és hasz nos dol got vég zünk a Székely Nemzeti Múzeum gyűjteményeinek a gyarapítására. Te sem mond tad so ha idá ig ne kem, hogy a Te évtizedes közvetlen munkatársad a lepkészet terén csak műkedvelő, s mi vel az én tudo má nyom olyan messze áll a retyezáti bo ga rak tól és szé kely lepkéktől, mint Borosjenő Küküllővártól mi ért ne hit tem vol na én mindmáig kiváló lepkésznek az én Gerő barátomat, amikor soha senkitől olyan de monstratív előadást nem hallottam az entomológiából, mint Tőle, amikor előttünk a Székely Nemzeti Múzeum jámbor nem lepké szei és nem bogarászai előtt be mutatta nagy körmé vel a retyezáti paducs (paduche) meg gyilkolását. Ebből kifolyó lag szíveskedj meg kez de ni Gerővel a dip lomáciai tárgyalásokat, mert én meg ígértem neki, hogy mi helyt a pa rafa megjön, rögtön elküldöm hozzá, s mivel a do bo zok s a tűk már a ke zé ben van nak, felteszem róla, hogy rögtön felszenteli az új dobozokat a lepkéivel és bo garaival. Nekem pedig nincs lelkierőm, hogy ebben a jóhiszemű tu dós munkájában elkedvetlenítsem vagy megakadályozzam. Ha szakember volnék, talán bá torságom is lenne, főleg ab ban az esetben, ha hitelesen megállapítottad, hogy Ő igazán dilettáns, és az anya ga embertelenül össze-vissza van kínozva, penészes, és nélkülöz minden olyan értéket, amelyet egy múzeumban érdemes el he lyez ni. Én nem lé vén szak em ber, sem meg állapítani, sem elhinni nem tudom, mert nem me rem és nem is aka rom. Szí veskedj azért mi nél előbb ak cióba lépni, és a dolgot úgy be szélni meg ve le, hogy ab ból se ne kem, se kö zösen szeretett múzeumunknak kellemetlensége vagy pláne ká ra ne származhassék, mert azt la ikus lé tem re is évek óta ta pasztalom, hogy Ő lelkes ember, jóhiszemű em ber, jót aka ró em ber és múzeumunknak kitűnő ba rátja. Egyebekről majd más kor írok. Szívemből ör ven dek, hogy vég re meg szólal tál, és egész sé ges vagy, s most is lel kesen dolgozol. Jövő levelemben rész letesebben írok, most szeretettel ölellek: Csutak 7. Diószeghy Lász ló Felszeghi Ist ván nak Borosjenő, ok tóber 26. Igen tisz telt Igazgató 25 Úr! Már ré gen ké szülök, hogy beszámoljak a juttatott gyűjtőív sor sá ról, de hosszú ide ig a betegségem gátolt a gyűjtés megindításában, később, miután ez mégis lehetségessé vált, az aláírók tól be fo lyó pénz igen las sú tem pója hátráltatott ebben és abban is, hogy a pén ze ket a pos tá ra te gyem. Nem vá rom már meg, míg az aláírt anyagi kö telezettség kezeimhez jut maradéktalanul, és a már eddig befolyt 1300 l., azaz egyezer háromszáz leit pos tára teszem, hogy leg alább ezt az összeget használhassák. Természetesen, amikor te hetem, nem mulasz tom el a töb bit is meg sürgetni lehetőleg erőszakoskodás nél kül. Ti zennyolc előfizetőt 26 gyűjtöttem ed dig, te hát öten még nem fi zet tek, és még két biz tos előfizetőt várok a napokban (gróf Teleki Jenőt és báró Lipthay Bélát), ha ezek eljönnek, az aláírásuk biztos, és így talán ki tu dom egészíteni húszra a ta gok szá mát. Sajnos néhányan fenntartással csak egy évre írták alá, de el fogadtam ezeket is, abban a re mény ben, hogy to vábbra is meg tarthatjuk, mert ezek halálozás esetére tették e kikötést. Ha valamennyi befut, és elküldhetem a hátrálékosok összegét is, 24 Vö. CĂPUŞE, I. KO VÁCS, Al. 1987, 8 10, Tkp. csak ügyvezető igazgató-őr a Csu tak ha lála utáni interimátus ide jén (csak Herepei alkalmazásával lesz új ra igazgatója a múzeumnak, 1938-ban). 26 A ne héz anya gi hely zet ben levő mú ze um olyan ala pon pró bált pár tolói díjakat gyűjteni, hogy felajánlotta, ennek ellenében kisebb tudományos vagy tudománynépszerűsítő kiadványokat fog kihozni, melyeket a pártoló tagok ingyen kapnak meg. 71

8 KOCS Irén ak kor az egész név sort elküldöm a pontos címzéssel és az aláírt ívvel együtt, a végleges elszámolással együtt. Mindenesetre azon leszek, hogy ez mielőbb meg tör tén hes sen, de saj nos ez nem egészen tőlem függ, mi velhogy senkit sem sze ret nék erőszakosabbnak lát szó nyomással elriasztani, mert azt hiszem, hogy bármikor is jön nek e pén zek, egé szen jó szolgálatot tehetnek a nemes ügy érdekében. Az előfizetők részéről öten kér ték az ív első lap ját 27 (tehát az előfizetési ol dal nél kül), ké rem te hát az Igaz ga tó Urat, hogy eze ket a ke zeimhez juttassa, hogy szétoszthassam az igénylők kö zött. Ha lélegzethez jutha tok, egy hosszabb le vélben szeretnék beszámolni a Székely Nemzeti Múzeumnak ajándékozott lepkegyűjtemény mai ál lá sá ról, mert az bi zony (az ajándékozás óta) ala po san, sok ezer ál lat tal sza po ro dott meg, és ez a fo lyamat csak nem nap nap után tart, úgy szin tén a ne hezen hozzáférhető, igen értékes szakirodalmi tiszteletpéldányok száma is, amelyek az én mun káimért jutnak hozzám. Ad dig is, amíg egy nyu godtabb at moszféra megengedheti, hogy szegény Vili barátom után (akit min den fon to sabb a gyűjteménnyel kap csolatos ügyről tájékoztattam) most már Önnel is a bizalmas, leveli összeköttetést felvehetem, kérem székely-testvéries bizalmát előlegezni, és átadni me leg üd vöz le te met úgy az igen be csült Igazgatótanácsnak, valamint az én személyi jóbarátaimnak. Székely-testvéries üdvözlettel Öreg barátja Diószeghy 8. Felszeghi Ist ván Diószeghy Lász lónak Sepsiszentgyörgy, november 3. Hi vat ko zás sal f. évi okt. hó 26-án kelt ked ves soraira, tisztelettel ér te sí tem, hogy a ti zenhárom pártoló tag által befizetett összeget szíves levelével egyidejűleg megkap tam, és a mú zeum nevében hálásan köszönöm. Ez a beindított mozgalom az eddig befolyt dí jak alapján sikerrel kecseg tet. Ez zel egy kis lé legzethez is jutunk, mert anyagilag igen szűkös viszonyok közt vagyunk, s szegény Vilmos már nem él, hogy örök ké biz tas son, ha ag gódva intettem, hogy ne köl te kezz, mert nincs pénz. Ilyen kor csak mo solygott, s tudtam, hogy lesz pénz. A taggyűjtést mi sem erőszakoljuk, sőt szé les körben sem mozgunk, nehogy feltűnést kelt sünk. Ha va la ki csak egy szer ad, úgy is jó, jövőben akad más he lyet te. Én is bi zalommal kérem, szíveskedjék múzeumunk iránt eddig tanúsított ügybuzgalmát és lel kesedését továbbra is megőrizni, s idejéhez mérten a múzeum érdekében kifejtett munkáiról tájékoztatni, mert ügyvezetőtanácsunk min dig nagy érdeklődéssel hall gatja a múzeum lelkes barátainak időközönkénti részletes beszámolóit. Szíves sorait várva, vagyok meleg üdvözlettel: Felszeghi igazgató-őr Herepei Já nos Diószeghy Lász lónak Sepsiszentgyörgy, szeptember 28. Mélyen tisztelt Művész Úr! Szentgyörgyre való hazatérésem után átadta Annuska 28 hoz zá írott be cses levelezőlapját. Hírből már is mer ve mélyen tisz telt Művész Urat, öröm mel ra ga dom meg az al kalmat, hogy felszólítására 27 A pár to ló tag ság ra fel kérő első ív kü lönlegessége ugyanis az volt, hogy a mú zeumban található és Varga Nándor Lajos által működőképessé tett es Bem-fé le nyom da betűivel nyom tat ták, fel is hív va er re a cím zettek figyelmét. magam jelentkezzem. Áttanulmányozva még május 11-én kelt aján dékozási levelét, végtelenül jóleső érzés töltött el, hogy kiválóan értékes adományát múzeumunk mondhatja magáénak. Tu dom azt, hogy gyűjteményének külső ér té ke sem mond ha tó csekélynek, azonban belső értéke még ennél is nagyobb jelentőségű. Eltekintve attól, hogy egy cél tudatos élet hosszú éveinek szép eredményét foglalja egybe, valószínűleg lepkéinknek olyan teljes és szakszerűen gon do zott gyűjteménye ta lálható meg benne, amire múzeumunk méltó büszkeséggel gondolhat. S mint a felsorolt szakkönyvekből látom, könyvtára is olyan becses darabokat tartalmaz, ame lyek szakkönyvtárunkban teljesen nélkülözhetetlenek. Mindezek mellett köszönettel tartozunk még azért is, hogy ne mes jóindulata következtében nekünk ajándékozott szép gyűjteményét folytatólagosan is szaporította, s a meglévő anyagot szak avatottan rendezte és tovább is gon doz ta. Igaz, hogy alólírott még csak kontára sem a ter mészeti tudományoknak, de mint muzeológus meg becsül minden olyan tudományt, amely kutatásokon alapul va, a gyűjtött anyag nak múzeumszerűleg való kezelését kívánja meg. In té ze tünk nek azon ban most már van egy fiatal rendes ta nár őre, aki re, mint ter mészetrajzosra, az állat-növény-ásványtár gon dozása bízatott. 29 Mindezek után, ismétlem, örömmel ragadom meg az alkal mat, hogy na gyon becses soraira magam jelentkezzem, és várjam szíves utasítását, avagy kívánságát. Vagyok mélyen tisztelt Művész Úr nak őszinte tisztelője: Herepei igazgató 10. Fadgyas An na Diószeghy Lász ló nak Sepsiszentgyörgy, november 7. Kedves Laci Bácsi! Még szeptember 28-án postá ra tet tem azt a levelet, amit az Igazgató Úr írt Laci bácsinak, de még eddig nagybecsű válasza nem jött meg. Nem tud hatom, hogy vajon a levél megérkezett-e, mi vel nem aján lot tan küld tem el. S hogy nagy becsű vá la sza még nem jött meg, egy ki csit kel lemetlenül is érzem maga mat, mert meg gondolásra ad okot, hogy vajon valóban feltettem-e, vagy elfeledtem. Ép pen ezért, szé pen ké rem, ked ves La ci bá csi, hogy ha ide je engedi ne sajnálja a fáradságot, tudósítson arról, hogy megkapta-e. Kedves Laci bá csi, közeledvén Karácsony, eszembe jutott, hogy ha elküldene vagy két-három db szép ma gyar tár gyú fest ményt, szí ves öröm mel elhelyezném azokat, mert bármilyen pénzszűke is van ma, még is lesz egy-két olyan em ber, aki egy iga zi szé kely mes ter magyar vonatkozású alkotását szívesen fogja a magáénak vallani. Vé ge ze tül még csak annyit, hogy ne tes sék meg neheztelni, hogy válaszborítékot mellékelek, de ebben a rossz, egész ség te len időben tudom, hogy nehe zé re esik a kint va ló já rás, s így, ha kéz nél lesz a boríték, akárkitől könnyen elküldheti majd a postára esetleges válaszát, kedves Laci bá csi. Meleg szeretettel üdvözli, és válaszát várja a képekkel együtt: Fadgyas An na 11. Diószeghy Lász ló Fadgyas An nának Borosjenő, no vem ber 11. Kedves Annuska! Mindenekelőtt meg nyug ta tom, hogy a nagyrabecsült Igaz gató Úr meg tisztelő sorait igenis megkaptam, de az összetorlódott 28 Fadgyas An na, a mú ze um le gen dás titkárnője, l. a köv. le ve le ket. 29 Szabó József természetrajztanár a Székely Mikó Kollégiumból, aki később a ko lozs vá ri egye te men ta ní tott. L. még a következő le ve le ket. 72