Költségvetési kapcsolatok Oktatási segédlet

Átírás

1 Költségvetési kapcsolatok Oktatási segédlet 2010.

2 Miskolci Egyetem Gazdaságtudományi Kar Üzleti Információgazdálkodási és Módszertani Intézet Pénzügyi Intézeti Tanszék Dr. Bozsik Sándor egyetemi docens Dr. Fellegi Miklós egyetemi adjunktus 2

3 A BEJELENTKEZÉS SZABÁLYAI... 3 Kinek kell bejelentkezni az adóhatósághoz?... 3 A bejelentkezési kötelezettség elmulasztásának jogkövetkezménye... 5 ADÓFIZETÉSI HATÁRIDİK... 5 Az önkormányzati adóhatósághoz teljesítendı befizetések... 9 Külföldi személyek egyes jövedelmi adózásának különös szabályairól A naptári évtıl eltérı üzleti évet választó adózók adómegállapítási kötelezettség Számlaszámok Adóbevallási határidık Az uniós vámjog és magyarországi alkalmazása Mit kell tudni az uniós vámrendszerekrıl? TARIC Az EU integrált használati tarifája Közösségi adószám Adómentes Közösségen belüli beszerzés Közösségen belüli adómentes értékestés Háromszögügylet Vagyonáthelyezés Távolsági értékesítés Szolgáltatásnyújtások Bevallás, összesítı nyilatkozat Termékimport Termékexport ÁLTALÁNYADÓZÁS Vállalkozói kivét kiegészítés bevezetése Megszőnı adóalap kedvezmények A vállalkozói személyi jövedelemadó általános kulcsának változása TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSI JÁRULÉKOK Társadalombiztosítási járulék Nyugdíjbiztosítási járulék Egészségbiztosítási járulék EGYÉB JÁRULÉKOK ÉS HOZZÁJÁRULÁSOK Egészségügyi hozzájárulás Szakképzési hozzájárulás Munkavállalói, a munkaadói és vállalkozói járulék Rehabilitációs hozzájárulás Innovációs járulék Jövedéki adó-, energiaadó Termékdíj Kulturális járulék Környezetterhelési díj JÁTÉKADÓ MEZİGAZDASÁGI İSTERMELİ ADÓZÁSA Ki minısül ıstermelınek Tevékenysége İstermelıi igazolvány Családi gazdálkodó Jövedelem meghatározása ÁFA Biztosítási és járulékfizetés

4 2010 változások EVA EVA alanyiság Nyilvántartási kötelezettség Korrekciók általános szabályai Egyéni vállalkozó járulékterhei 2010-ben

5 A bejelentkezés szabályai Kinek kell bejelentkezni az adóhatósághoz? Az adózás rendjérıl szóló évi XCII. törvény alapján adóköteles tevékenységet csak adószámmal rendelkezı adózó folytathat. Ennek meghatározása érdekében az adózót bejelentési kötelezettség terheli. Az egyéni vállalkozói igazolványhoz kötött tevékenységet folytató adózó a székhelye szerint illetékes, az okmányirodák kijelölésérıl és illetékességi területérıl szóló kormányrendeletben meghatározott körzetközponti jegyzıhöz intézett vállalkozói igazolvány iránti kérelem benyújtásával kéri az adószám megállapítását, amellyel teljesíti az állami adóhatósághoz történı bejelentkezési kötelezettségét. Amennyiben az üzletszerő gazdasági tevékenység folytatásához cégbírósági bejegyzés szükséges, az adózó a cégbírósághoz intézett bejegyzés iránti kérelem benyújtásával kezdeményezi az adószám megállapítását, amellyel teljesíti az állami adóhatósághoz történı bejelentkezését. Azok az adózók, akik vállalkozói igazolvány, illetve cégbírósági bejegyzés nélkül folytathatnak adóköteles bevételszerő tevékenységet, ennek megkezdése elıtt az állami adóhatóságnál az e célra szolgáló nyomtatványon írásban teljesítik bejelentkezési kötelezettségüket. A bejelentkezéssel egyidejőleg kezdeményezheti az adózó a közösségi adószáma megállapítását. Közösségi adószámmal annak az adózónak kell rendelkeznie, aki az Európai Unió tagállamában illetıséggel bíró adóalannyal kereskedelmi kapcsolatot folytat. A vállalkozói igazolványhoz, illetve cégbírósági bejegyzéshez kötött tevékenységet folytató adózók a vállalkozói igazolvány kézhezvételétıl, illetıleg a cégbírósághoz teljesített bejelentkezéstıl számított 15 napon belül - további adatok vonatkozásában adatbejelentést teljesítenek közvetlenül az állami adóhatósághoz. A bejelentendı adatok közé tartozik a könyvvezetés módja, az iratok ırzésének helye, ha az nem azonos az adózó székhelyével, telephelyével, a jogelıd adóazonosító száma, a tulajdonosok, vezetı tisztségviselık, a képviselı, a könyvvizsgáló adóazonosító száma, a magánszemély levelezési címe, ha az nem azonos székhelyével, telephelyével, a naptári évtıl eltérı üzleti év mérlegforduló napja. Ez utóbbi adat tekintetében kizárólag a számviteli törvényben meghatározott, külföldi székhelyő vállalkozás magyarországi fióktelepe, illetıleg az anyavállalat meghatározott tevékenységet végzı leányvállalata tehet bejelentést. A bankszámlanyitásra kötelezett adózó - eltérı rendelkezés hiányában adószámának közlésétıl számított 15 napon belül jelenti be az adóhatósághoz az elsıként megnyitott belföldi pénzforgalmi bankszámláját. Az adóazonosító jellel még nem rendelkezı magánszemélyt is terheli bejelentkezési kötelezettség, ugyanis az adóazonosító jelet az adóhatóság képezi. Javasolható, hogy a jövedelem megszerzése elıtt kezdeményezze a magánszemély az adóazonosító jel megképzését és az adókártya kiadását, ugyanis ennek hiányában a kifizetı, vagy a munkáltató mindaddig megtagadja a kifizetést, amíg adóazonosító jelét a magánszemély nem közli. Az adóhatósághoz való bejelentkezés (változás bejelentés) minden esetben írásban történik az Adó- és Pénzügyi Ellenırzési Hivatal által rendszeresített és a kereskedelmi forgalomban (nyomtatvány szakboltokban) beszerezhetı nyomtatványokon. Adóköteles tevékenységet csak adószámmal rendelkezı adózó folytathat. E rendelkezésbıl következıen az adózónak a tevékenysége megkezdése elıtt kell eleget tennie bejelentkezési kötelezettségének. A vállalkozói igazolványhoz, illetve a cégbejegyzéshez kötött tevékenységet folytató adózó az okmányirodához, illetıleg a cégbírósághoz nyújtja be azon adatokat tartalmazó bejelentkezési nyomtatványát, amely a vállalkozói igazolvány kiváltásán, a cégbejegyzésen túl az adószám meghatározásához is szükségesek. Ennek keretében - többek között - az adózónak 5

6 nyilatkoznia kell, hogy az általános forgalmi adó vonatkozásában alanyi mentességet választ, tárgyi mentes tevékenységet folytat, vagy valamely különleges adómegállapítási módot választ, figyelemmel az általa folytatandó tevékenységre és az áfa tv. szabályaira, továbbá az egyéni vállalkozó arról is köteles nyilatkozni, hogy választja-e az átalányadózást. Az adózó adatait a cégjegyzékszámmal és az okmányiroda által meghatározott nyilvántartási számmal együtt a cégbíróság, illetve az okmányiroda az állami adóhatósághoz továbbítja számítástechnikai úton az adószám kialakítása végett. Az állami adóhatóság haladéktalanul köteles az adószámot az okmányirodával, illetıleg a cégbírósággal közölni, illetve amennyiben az adószám megállapításának törvényi akadálya van, errıl kell értesítenie a cégbíróságot vagy az okmányirodát. Elıfordulhat, hogy a magánszemély az egyéni vállalkozói igazolvány kiváltásának kezdeményezésekor még nem rendelkezik adóazonosító jellel, aminek meghatározása az adószámmal egyidejőleg történik az okmányiroda által az adóhatósághoz továbbított adatok alapján. Az adószámot, az adóazonosító jelet az állami adóhatóság köteles közölni az okmányirodával. Nincs azonban akadálya annak, hogy az adóazonosító jelrıl a magánszemélyt közvetlenül is tájékoztassa az adóhatóság. A cégbírósági bejegyzéshez, illetıleg vállalkozói igazolványhoz nem kötött tevékenységet folytató adózó közvetlenül az adóhatósághoz nyújtja be a bejelentkezésre rendszeresített formanyomtatványt, az adóhatóság ennek alapján veszi az adózót nyilvántartásba és állapít meg részére adószámot. Az adózót ezt követıen az adóhatóság az adószámon tartja nyilván és az adóhatóság felé intézett beadványokon erre kell hivatkoznia. Bejelentkezési kötelezettség terheli azt a magánszemélyt is, aki személyi igazolvánnyal rendelkezik, vagy azzal rendelkeznie kellene, és akinek nincs sem saját jogú, sem pedig származékos biztosítási jogviszonya és ebbıl eredıen sajátságos járulékfizetési kötelezettsége keletkezik. A bejelentést a fizetési kötelezettség keletkezésétıl, illetıleg annak megszőnésétıl számított 15 napon belül kell az állami adóhatósághoz megtenni. Fontos tudni, hogy a vállalkozási tevékenységet folytató adózónak - folyamatos mőködése során is - minden, a korábban bejelentett adatokban történı változást ennek bekövetkeztétıl számított 15 napon belül az erre rendszeresített adatmódosító lapon be kell jelenteni. Változásként jelentheti be a már mőködı adózó közösségi adószám megállapítása iránti igényét. Közösségi adószámmal nem rendelkezı adózó közösségi adószámának megállapításának érdekében az állami adóhatóságnál elızetesen bejelenti, hogy az Európai Közösség tagállamában illetıséggel bíró adóalannyal kereskedelmi kapcsolatot kíván létesíteni. Ugyancsak adatváltozásként jelenti be az adózó, ha az Európai Közösség tagállamában illetıséggel bíró adóalannyal kereskedelmi kapcsolatát megszőntette. A közösségi adószám megállapítására, illetıleg "visszaadására" év közben is lehetıség van. Vállalkozói igazolványhoz, illetıleg cégbírósági bejegyzéshez kötött tevékenységet folytató adózó azokat a változásokat köteles közvetlenül az adóhatósághoz bejelenteni, amelyekrıl az okmányiroda, illetıleg a cégbíróság nem tájékoztatja az adóhatóságot. A vállalkozási tevékenységet nem folytató magánszemély, ha nem végez általános forgalmiadó-köteles tevékenységet, és nem rendelkezik adóazonosító számmal, a jövedelemadó-köteles bevételének megszerzése elıtt adóazonosító jelének közlése végett az e célra szolgáló nyomtatványon bejelenteni természetes azonosító adatait (nevét, születési helyét és idejét, anyja leánykori nevét és lakóhelyét) az állami adóhatósághoz. A bejelentést követıen adóazonosító jelet állapít meg az adóhatóság, amit adóigazolvány kiadásával közöl az állampolgárral. Az adóigazolványt köteles a polgár megırizni és annak adatait felhívásra 6

7 - a személyazonosságának hitelt érdemlı igazolása mellett megismerhetıvé tenni az adóhatóság, valamint az adózással kapcsolatban adatszolgáltatásra kötelezett (pl. munkáltató, kifizetı) szerv számára. A bejelentkezési kötelezettség elmulasztásának jogkövetkezménye A bejelentkezési kötelezettség megsértésének általános következménye a mulasztási bírság kiszabása. Az adóhatóság mulasztási bírságot szab ki: a) ha az adózó bejelentkezési, változásbejelentési kötelezettségének késedelmesen tesz eleget, b) bejelentkezési kötelezettségének egyáltalán nem tesz eleget, továbbá c) ha vállalkozói igazolványhoz vagy cégbejegyzéshez kötött tevékenységet vagy adóköteles tevékenységet bejelentkezési kötelezettség teljesítése nélkül folytat. A bejelentkezés, változásbejelentés késedelmes, hibás, vagy hiányos teljesítése esetén kiszabható mulasztási bírság összege magánszemély esetén (ide értve az egyéni vállalkozót is) 200 ezer forintig, más adózónál 500 ezer forintig terjedhet. A bejelentkezési, változásbejelentési kötelezettség elmulasztása esetén a mulasztási bírság megállapításával egyidejőleg az adóhatóság határidı kitőzésével hívja fel teljesítésre az adózót. A kiszabott bírság kétszeresét kell újabb határidı kitőzésével megállapítani, ha a teljesítésre kötelezı, elızı határozatban elıírt határidıt az adózó elmulasztotta. A kontár tevékenységet végzı személyekkel szemben a mulasztási bírságról szóló határozatot kihirdetés útján közlik, tehát nem postai úton kézbesítik, és a határozat a közlés idıpontjától kezdve attól függetlenül végrehajtható, hogy ellene jelentettek-e fellebbezést. (A mulasztási bírság kiszabása mellett azonban az adóhatóságnak joga van arra is, hogy a kontár tevékenység eszközét, az árukészletet, a bírság összegének a mértékéig biztosítékul lefoglalja). Amennyiben az adóköteles jövedelmet szerzı magánszemély adóazonosító jelét nem tudja közölni a munkáltatóval, illetve a kifizetıvel, az a kifizetést megtagadja az adóazonosító jel közléséig. Az adókedvezmény, adómentesség, támogatás igénybevételére jogosító igazolás kiadását ugyancsak megtagadja az adatszolgáltatásra kötelezett szerv az adóazonosító jel közléséig. Adófizetési határidık 1. A személyi jövedelemadó A) A személyi jövedelemadó-elıleg a) A munkáltató az általa levont személyi jövedelemadó-elıleget az elszámolt hónapot követı hó 12. napjáig, b) a kifizetı az általa levont személyi jövedelemadó-elıleget a kifizetés hónapját követı hó 12. napjáig, c) a magánszemély, ha nem kifizetıtıl származó jövedelmet szerzett, vagy a kifizetı bármely ok miatt nem vonta le az adóelılegét, az egyéni vállalkozó, valamint a mezıgazdasági ıstermelı az adóelıleget negyedévenként, a negyedévet követı hó 12. napjáig fizeti meg. B) A személyi jövedelemadó a) A munkáltató az év végi elszámoláskor általa megállapított személyi jövedelemadó és a már levont, megfizetett adóelıleg különbözetét a levonást követı hó 12. napjáig fizeti meg. 7

8 Ha az elszámolásból adódóan az adó-visszatérítési kötelezettség az adott hónapban több, mint az adott hónapban levont személyi jövedelemadó és adóelıleg együttes összege, a különbözetet a munkáltató a fenti idıponttól visszaigényelheti. Az év végi elszámolásnál az adókülönbözetet a munkáltató olyan idıpontban igényelheti, hogy az adó-visszatérítés összege a legközelebbi bérfizetésnél rendelkezésére álljon. b) A kifizetı az általa levont személyi jövedelemadót a levonást követı hó 12. napjáig, c) a vállalkozási tevékenységet nem folytató magánszemély, ha általános forgalmi adó fizetésére nem kötelezett, a személyi jövedelemadót az adóévet követı év május 20-áig, d) a vállalkozási tevékenységet folytató vagy általános forgalmiadó-fizetési kötelezettséget eredményezı értékesítést végzı magánszemély a személyi jövedelemadót az adóévet követı év február 25-éig fizeti meg. 2. Az általános forgalmi adó a) Az általános forgalmi adó fizetésére kötelezett adóalany az általános forgalmi adó nettó, elszámolandó összegét - ha havonta tesz adóbevallást a tárgyhót követı hó 20. napjáig, - ha negyedévente tesz adóbevallást a negyedévet követı hó 20. napjáig, - ha évente tesz adóbevallást az adóévet követı év február 25-éig fizeti meg, illetıleg ettıl az idıponttól igényelheti vissza. b) Az éves bevallásra kötelezett adózó év közben negyedévenkénti, a negyedévenként bevallásra kötelezett adózó a havonkénti elszámolás és bevallás engedélyezését kérheti. Az adóhatóság a gyakoribb elszámolást - az adóév végéig - különösen abban az esetben engedélyezheti, ha az adózó beszerzéseit terhelı levonható elızetesen felszámított forgalmiadó-kulcs magasabb az áthárított forgalmiadó-kulcsnál, illetıleg az adózó beruházást valósít meg. A gyakorított elszámolás évközi engedélyezése esetén az engedély szerinti bevallási kötelezettségre áttérést megelızı, bevallással le nem zárt idıszakra vonatkozó adókötelezettséget meg kell állapítani, be kell vallani, meg kell fizetni. 3. A társasági adó A) A társasági adó elılege a) Az adózó, ha a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerint havonta fizet adóelıleget, akkor az adóelıleget minden hónap 20. napjáig, ha a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerint negyedévenként fizet adóelıleget, akkor az adóelıleget a negyedévet követı hó 20. napjáig 8

9 fizeti meg. Az adóév utolsó havi, negyedévi elılegét a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerinti elılegkiegészítésre kötelezettek a b) pontban elıírt elılegkiegészítéssel egyidejőleg teljesítik. b) Az adózónak az 1. számú melléklet I/B/2./c) pontja szerint bevallott társasági adóelıleg-kiegészítést a tárgyév utolsó hónapjának 20. napjáig kell megfizetnie. B) A társasági adó a) Az adózó a társasági adót, a megfizetett adóelıleg és az adóévre megállapított társasági adó különbözetét az adóévet követı év május 31-éig fizeti meg, illetıleg ettıl az idıponttól igényelheti vissza. b) Az év közben átalakuló, illetve szétválás, egyesülés, beolvadás miatt vagy egyéb okból felszámolás nélkül megszőnı jogi személynek vagy egyéb szervezetnek az adóévben megfizetett adóelıleg és az átalakulás, illetve megszőnés idıpontjáig számított tényleges társasági adó különbözetét az átalakulásról, illetve a megszőnésrıl benyújtott adóbevallásával egyidejőleg kell megfizetnie, illetve ettıl az idıponttól kezdıdıen igényelheti vissza. c) A számviteli törvényben meghatározottak szerint a mérlegben megadott adatoknál forintról devizára, devizáról más devizanemre, illetve devizáról forintra áttérı vállalkozó az adóévben megfizetett adóelıleg és az áttérés napjáig számított tényleges társasági adó különbözetét az áttérésrıl benyújtott adóbevallással egyidejőleg fizeti meg, illetve ettıl az idıponttól kezdıdıen igényelheti vissza. C) Az osztalékadó a) A kifizetı az osztalékadót a levonást, juttatást követı hó 12. napjáig fizeti meg. b) A belföldi illetıségő osztalékban részesülı adózó a kifizetı által tıle levont osztalékadót az adóévet követı év május 31-étıl igényelheti vissza. c) A külföldi illetıségő osztalékban részesülı osztalékadó kötelezettségére a 4. számú melléklet rendelkezései az irányadóak. 4. Helyi iparőzési adó a) Az adózó az adóelıleget félévi részletekben az adóév március 15-éig, illetve szeptember 15-éig fizeti meg. b) A társasági adóelılegnek az adóévi várható fizetendı adó összegére történı kiegészítésére kötelezett adózónak az iparőzési adóelıleget a várható éves fizetendı adó összegére az adóév december 20. napjáig kell kiegészítenie. c) Az ideiglenes (alkalmi) jelleggel végzett tevékenység utáni iparőzési adót legkésıbb a tevékenység befejezése napján kell megfizetni. d) A vállalkozó a megfizetett adóelıleg és az adóévre megállapított tényleges adó különbözetét 9

10 5. Járulékok az adóévet követı év május 31-éig fizeti meg, illetıleg ettıl az idıponttól igényelheti vissza. A) Természetbeni egészségbiztosítási járulék, pénzbeli egészségbiztosítási járulék, munkaerıpiaci járulék, valamint nyugdíjjárulék (magán-nyugdíjpénztári tagdíj, a pénztártag, illetıleg a foglalkoztató által vállalt tagdíj kiegészítés) a) A munkáltató az általa levont járulékot (tagdíjat, tagdíj kiegészítést) az elszámolt hónapot követı hó 12. napjáig, b) a kifizetı az általa levont járulékot (tagdíjat, tagdíj kiegészítést) a kifizetés hónapját követı hó 12. napjáig, c) a Tbj. 4. b) pontja szerinti egyéni vállalkozó a járulékot (tagdíjat, tagdíj kiegészítést) havonta a tárgyhónapot követı hónap 12. napjáig fizeti meg. B) Társadalombiztosítási (nyugdíj-biztosítási, egészségbiztosítási- és munkaerı-piaci) járulék a) A munkáltató, a kifizetı a járulékot havonta az elszámolt hónapot követı hó 12. napjáig, b) a Tbj. 4. b) pontja szerinti egyéni vállalkozó a járulékot havonta a tárgyhónapot követı hónap 12. napjáig fizeti meg. C) Egészségügyi szolgáltatási járulék és nyugdíjjárulék a) A társas vállalkozás a járulékokat havonta az elszámolt hónapot követı hó 12. napjáig, b) a kiegészítı tevékenységet folytató egyéni vállalkozó a járulékokat negyedévente a negyedévet követı hó 12. napjáig fizeti meg. D) A Tbj a alapján fizetendı egészségügyi szolgáltatási járulék a) A magánszemély a Tbj ának (2) bekezdése alapján elıírt járulékfizetési kötelezettségét elsı ízben a bejelentést követı hónap 12. napjáig, ezt követıen havonta, a tárgyhót követı hónap 12. napjáig teljesíti. 6. Kereskedelmi és játékadó Az adózó - a játékautomata után fizetendı játékadó kivételével - a játékadót a tárgyhót követı hó 20. napjáig, a nem folyamatosan szervezett sorsolásos játék esetén a sorsolás napját követı hó 20. napjáig vallja be és fizeti meg. A játékautomata éves adóját az adózó az erre vonatkozó bevallással egyidejőleg fizeti meg. 10

11 7. Rehabilitációs hozzájárulás Az adózó a rehabilitációs célú hozzájárulásra a jogszabályban elıírt módon számított elıleget az I-III. negyedévben a negyedévet követı hó 20. napjáig fizeti meg. A befizetett elılegek és az éves hozzájárulás különbözetét az adóévet követı év február 25. napjáig kell megfizetni. 8. Az egyes nagy értékő vagyontárgyakat terhelı adó Az adózó az egyes nagy értékő vagyontárgyakat terhelı adót az adóévben két egyenlı részletben fizeti meg. Az elsı részletet az adózóra irányadó éves bevallás benyújtására elıírt határidıig, a második részletet az adóév szeptember 30-áig kell megfizetni. 9. Külön fel nem sorolt befizetések Az elızıekben fel nem sorolt adókat a külön jogszabályban megállapított módon és határidıben kell megfizetni. Ennek hiányában, ha törvény elılegfizetést ír elı, azt a tárgyhó 28. napjáig, az adót a tárgyhót követı hó 20. napjáig, az adóévre megállapított adót az éves adóbevallással egyidejőleg kell megfizetni. A hatályon kívül helyezett jogszabályok alapján teljesítendı önellenırzés során feltárt, helyesbített, illetve az adóhatóság által megállapított adót egyéb befizetés címén kell megfizetni, a költségvetési támogatást egyéb támogatás címén lehet visszaigényelni. Az önkormányzati adóhatósághoz teljesítendı befizetések Általános rendelkezések Az önkormányzati adóhatóság által nyilvántartott 100 forintot el nem érı adót az adózónak nem kell megfizetnie, és az önkormányzati adóhatóság a 100 forintot el nem érı adóvisszatérítést nem utalja ki, és nem tartja nyilván. A) Helyi adók 1. Építményadó, telekadó Az adózónak félévenként, két egyenlı részletben kell az adót az adóév március 15-éig, illetve szeptember 15-éig megfizetnie. 2. Kommunális adó a) A magánszemélynek félévenként, két egyenlı részletben kell az adót az adóév március 15-éig, illetve szeptember 15-éig megfizetnie. b) A vállalkozó adóelıleget félévi részletekben az adóév március 15-éig, illetve szeptember 15-éig fizet. 11

12 c) A társasági adóelılegnek az adóévi várható fizetendı adó összegére történı kiegészítésére kötelezett vállalkozónak a helyi kommunális adóelıleget a várható éves fizetendı adó összegére az adóév december 20. napjáig kell kiegészítenie. d) A vállalkozó a megfizetett adóelıleg és az adóévre megállapított tényleges adó különbözetét az adóévet követı év május 31-éig fizeti meg, illetıleg ettıl az idıponttól igényelheti vissza. e) Az adózó az adóelıleget és az éves tényleges kötelezettség különbözetét 100 forintra kerekítve fizeti meg, illetve igényelheti. 3. Idegenforgalmi adó a) Az adóköteles épület utáni adót a magánszemélynek félévenként, két egyenlı részletben az adóév március 15-éig, illetve szeptember 15-éig kell megfizetnie. b) Az adóbeszedéssel megfizetett idegenforgalmi adót az adózónak a beszedést követı hó 15. napjáig kell az adóhatósághoz befizetnie. 4. Ha az önkormányzat az adóelıleg és az adó megfizetése idıpontjára más szabályokat állapít meg, akkor azt a rendeletében elıírt idıben kell teljesíteni. B) A belföldi rendszámú gépjármővek adója a) Az adózó a belföldi rendszámú gépjármővek után - a b) pontban foglaltak kivételével a gépjármőadót félévenként, két egyenlı részletben az adóév március 15-éig, illetve az adóév szeptember 15-éig fizeti meg. a) Az adókötelezettség keletkezése (változása) esetén az adóalany a félév idıarányos részére ıt terhelı adót az errıl szóló határozat jogerıre emelkedésétıl számított 15 napon belül fizeti meg. A külföldi személyek egyes jövedelmei adózásának különös szabályairól 1. A külföldi illetıségő magánszemély és a külföldi szervezet (a továbbiakban együtt: külföldi személy) a törvény szerint adó-, adóelıleg levonási kötelezettség alá esı kifizetıtıl származó, belföldön végzett tevékenységbıl, illetve a jövedelemszerzés helye szerint belföldrıl származó jövedelmére, így különösen a kamatra, elıadói, mővészeti és sporttevékenységekért, bemutatókért, kiállításokért járó díjra, jogdíjra, a szolgáltatási díjra és osztalékra (a továbbiakban: adóköteles bevételre) az e mellékletben foglaltakat kell alkalmazni. 2. A külföldi személy adóköteles bevétele után a kifizetı a kifizetett összegbıl az adót megállapítja, levonja és a kifizetést követı hó 12-éig fizeti meg. 12

13 A kifizetı állapítja meg, vallja be és fizeti meg a külföldi személyt terhelı adót, ha a kifizetés, juttatás nem pénzben történt. Ilyenkor a kifizetı a megfizetett adót könyveiben a külföldi személlyel szembeni követelésként mutatja ki. A nemzetközi egyezmény szerinti adót vonja le a kifizetı, ha a kifizetés idıpontjáig a külföldi illetıségő magánszemély, illetıleg a képviseletében eljáró személy az e melléklet szerinti igazolásokat és nyilatkozatokat csatolja. 3. Nem kell az adót levonni, bevallani és megfizetni, ha nemzetközi egyezmény szerint a bevétel nem adóztatható belföldön, és a külföldi illetıségő magánszemély illetıségét igazolja. 4. A társasági adót a kifizetı a társasági adóbevallásában, amennyiben társasági adóbevallási kötelezettsége nincs, az erre a célra rendszeresített nyomtatványon az adóévet követı év május 31-éig vallja be. 5. Ha a külföldi személytıl levont adó mértéke magasabb, mint a nemzetközi egyezmény alapján alkalmazandó adómérték, akkor a külföldi személy az illetıségigazolás és a kifizetı igazolása benyújtásával az állami adóhatóságnál adó-visszatérítési igényt terjeszthet elı. Az adókülönbözetet az adóhatóság a külföldi személy által megjelölt fizetési számlájára utalja át. 6. Az adó-visszatérítésre irányuló eljárásban a külföldi személyt az adóhatóság elıtti képviseleti jogosultságát igazoló letétkezelı, a kifizetı részvénykönyvébe az osztalékfizetés idıpontjában részvényesi meghatalmazottként bejegyzett személy is képviselheti. A letétkezelı, illetıleg a részvényesi meghatalmazott az erre jogosult személynek a képviseletre további meghatalmazást, megbízást adhat. 7. A külföldi illetıség igazolására a külföldi adóhatóság - az adómentességhez való jogosultság igazolására a nemzetközi szervezet - által kiállított okirat hiteles magyar nyelvő fordításáról készült másolat szolgál (a továbbiakban: illetıségigazolás). Az illetıséget adóévenként akkor is igazolni kell, ha az illetıség a korábban benyújtott illetıségigazolás óta nem változott. A külföldi személy az illetıségigazolást az adóévben történt elsı kifizetés idıpontját, illetısége változása esetén a változást követı elsı kifizetés idıpontját megelızıen adja át. Amennyiben a külföldi személy a kifizetés idıpontjáig nem tudja igazolni illetıségét, a kifizetı az illetıségrıl írásbeli nyilatkozatát is elfogadhatja. Ha a külföldi személy az illetıségigazolást az adóbevallás benyújtásáig nem mutatja be, a kifizetéskor le nem vont (a juttatást követıen meg nem fizetett) adót a kifizetınek az adóév utolsó hónapját érintı kötelezettségként kell bevallania és megfizetnie. A bevallás benyújtását követıen bemutatott illetıségigazolás alapján a kifizetı az elévülési idın belül önellenırzéssel helyesbíthet. A kifizetı a nyilatkozatot és az illetıségigazolást megırzi. Amennyiben hazai befektetési szolgáltató szolgáltatását határon átnyúló szolgáltatásként nyújtja, a külföldi illetıség igazolásaként elfogadhatja a szolgáltatást igénybe vevı személyazonosítására alkalmas okiratát, melybıl a szolgáltatást igénybe vevı állampolgársága megállapítható és az adott személy illetıségére vonatkozó teljes bizonyító erejő nyilatkozatát. 8. A külföldi illetıségő magánszemély a kifizetést megelızıen, hitelesen magyarra fordított okiratban nyilatkozik arról, hogy a kifizetés tekintetében haszonhúzónak minısül-e, ha az 13

14 alkalmazandó kettıs adózás elkerülésére kötött egyezmény szerint e körülmény az adókötelezettséget befolyásolja. A letétkezelı az adóért vállalt korlátlan és egyetemleges felelıssége mellett nyilatkozhat a kifizetı részére arról, hogy a külföldi illetıségő magánszemély a kifizetés tekintetében haszonhúzónak minısül-e. A nyilatkozat az ugyanazon szerzıdés alapján, ugyanazon jogcímen a naptári évben kifizetett összegre terjed ki a körülmények megváltozásáig. A kifizetı az adó összegét helyesbíti, amennyiben a külföldi illetıségő magánszemély a nyilatkozatot a kifizetést követıen, de a kifizetı bevallását megelızıen teszi meg. Ebben az esetben a kifizetı bevallásában a haszonhúzói nyilatkozatra tekintettel megállapított kötelezettséget tünteti fel, a különbözetet megfizeti vagy visszaigényli, valamint a külföldi illetıségő magánszeméllyel elszámol a különbözetrıl. Ugyanígy kell eljárni akkor is, ha a külföldi személy a bevallást megelızıen korábbi nyilatkozatát helyesbíti. A bevallás benyújtását követıen megtett nyilatkozat alapján a kifizetı bevallását az elévülési idın belül önellenırzéssel helyesbítheti. A kifizetı a nyilatkozatot megırzi. 9. Ha a külföldi illetıségő magánszemélyt megilletı osztalékjövedelmet a kifizetı részvényesi meghatalmazottnak (nominee) fizeti ki, a részvényesi meghatalmazott legkésıbb a kifizetés naptári évének utolsó napjáig magyar vagy magyar és angol nyelven kiállított, cégszerően aláírt okiratban nyilatkozik a külföldi illetıségő magánszemély nevérıl (elnevezésérıl), lakóhelyérıl, születési helyérıl, idejérıl, illetıségérıl, a részére kifizetendı, illetıleg kifizetett, forintban meghatározott osztalék összegérıl, amely alapján a kifizetı az igazolást kiállítja és az adatszolgáltatási kötelezettségét teljesíti. Amennyiben a részvényesi meghatalmazott az osztalékfizetés idıpontját követıen teszi meg nyilatkozatát, a kifizetı az igazolást a nyilatkozat kézhezvételét követı 30 napon belül állítja ki és kézbesíti. A kifizetı az igazolást a kifizetéssel egyidejőleg állítja ki, ha a részvényesi meghatalmazott a kifizetıi igazolás alapjául szolgáló adatokról a kifizetés idıpontjáig nyilatkozik és az illetıségigazolást, haszonhúzói nyilatkozatot csatolja. Amennyiben az osztalékjövedelemben részesülı külföldi illetıségő magánszemélyrıl a kifizetı a nyilatkozat alapján nem tud adatot szolgáltatni, a részvényesi meghatalmazott nevérıl (elnevezésérıl), székhelyérıl, belföldi illetısége esetén adóazonosító számáról és a részére kifizetett osztalék összegérıl teljesíti adatszolgáltatási kötelezettségét. 10. Az osztalékjövedelemben részesülı külföldi illetıségő magánszemély esetén a kifizetı a kifizetést, illetıleg az adatszolgáltatást adóazonosító jel hiányában is teljesítheti. 11. Ha a kifizetıt azért terheli adófizetési kötelezettség, mert a külföldi illetıségő magánszemély részére az adóköteles bevételt nem pénzben juttatta és így az adót a törvényben elıírt mértékkel fizette meg, adóbevallásában az egyezmény szerinti mértékkel megállapított adót tüntetheti fel, feltéve, hogy az adóbevallás benyújtásakor rendelkezik illetıségigazolással, illetıleg haszonhúzói nyilatkozattal. A bevallás benyújtását követıen bemutatott illetıségigazolás, megtett haszonhúzói nyilatkozat alapján a kifizetı az elévülési idın belül az adót önellenırzéssel helyesbítheti. 12. Ha a kifizetıt nem terhelte adólevonási kötelezettség, vagy a külföldi személy belföldön adóköteles jövedelmét nem kifizetıtıl szerezte, a jövedelem megszerzésétıl számított 30 napon belül a külföldi személyt adóbevallási és adómegfizetési kötelezettség terheli, amelyet 14

15 az állami adóhatóságnál teljesít. A külföldi illetıségő magánszemély az adómegállapítás során figyelembe veszi a kettıs adóztatás elkerülésérıl szóló nemzetközi egyezmény alapján a rá vonatkozó adómértéket. 13. A kifizetı a téves mértékkel levont, a levonni elmulasztott vagy be nem vallott adóért korlátlanul felel. 14. A jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkezı egyéb szervezet székhelyére, telephelyére nem önálló tevékenység végzésére kirendelt külföldi illetıségő magánszemély az adóévet követı év május 20. napjáig teljesíti bevallási kötelezettségét, feltéve, ha a kifizetıt nem terhelte adólevonási kötelezettség, vagy a külföldi illetıségő magánszemély belföldön adóköteles jövedelmét nem kifizetıtıl szerezte. A nem önálló tevékenység végzésére kirendelt külföldi illetıségő magánszemély adóját az adóhatóság határozattal állapítja meg, ha az adózó az adóév végét megelızıen azzal a szándékkal hagyja el az ország területét, hogy az adóév során adóköteles tevékenység vagy jövedelemszerzés céljából vissza nem tér. Az ország területe elhagyásának idıpontja elıtt 30 nappal be kell jelenteni ennek tényét, valamint a bejelentéshez csatolni kell az adó megállapításához szükséges iratokat. Amennyiben a bejelentés és az iratok csatolása a megállapított határidın belül nem lehetséges, ezen kötelezettséget attól az idıponttól számított 15 napon belül kell együttesen teljesíteni, amelytıl teljesítésük lehetıvé válik. 15. Az ingatlannal rendelkezı társasági tagot adóelıleg bevallási és fizetési kötelezettség nem terheli. Az ingatlannal rendelkezı társaság tagja az adót az naptári évet követı év november 20-áig megállapítja, befizeti és az erre a célra rendszeresített nyomtatványon bevallja. 16. Ha az ingatlannal rendelkezı társaság tagja adókötelezettségét azért nem tudja megállapítani és bevallani, mert az ingatlannal rendelkezı társaság e minıségét nem jelentette be az állami adóhatósághoz, az állami adóhatóság által megállapított, a tagot emiatt késıbb terhelı adóért a társaságot korlátlan és egyetemleges kötelezettség terheli. A naptári évtıl eltérı üzleti évet választó adózók adómegállapítási, adóbevallási és befizetési kötelezettségei A naptári évtıl eltérı üzleti évet választó adózó törvényben vagy más jogszabályban elıírt adókötelezettségeit a következı eltérésekkel teljesíti: A naptári évtıl eltérı üzleti évet választó adózónak a társasági adó, az osztalékadó, a vállalkozók helyi kommunális adója és az iparőzési adó tekintetében az adómegállapítási, bevallási, adófizetési, adóelılegfizetési kötelezettségét az üzleti év elsı napján hatályos szabályok szerint kell teljesítenie. 1. Az állami adóhatósághoz teljesítendı bevallási kötelezettségek a) Az adózó az adóbevallási kötelezettségét a társasági adóról, az osztalékadóról, és a helyi iparőzési adóról az adóév utolsó napját követı 150. napig teljesíti. a) A társasági adóelılegnek az adóévi várható fizetendı adó összegére történı kiegészítésére kötelezett vállalkozónak az iparőzési adóelıleg-kiegészítésrıl az adóév utolsó hónapjának 20. napjáig kell bevallást tennie. 15

16 2. Az állami adóhatósághoz teljesítendı adófizetési kötelezettségek a) Az adózó a társasági adót, a megfizetett adóelıleg és az adóévre megállapított társasági adó különbözetét az adóév utolsó napját követı 150. napig fizeti meg, illetıleg ettıl az idıponttól igényelheti vissza. b) A társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerinti elıleg-kiegészítésre kötelezett adózó a várható éves fizetendı adó és az adóévre már bevallott adóelılegek különbözetérıl az adóév utolsó hónapjának 20. napjáig nyújtja be bevallását és ezzel egyidejőleg tesz eleget fizetési kötelezettségének. Az elıleg-kiegészítésre kötelezett adózó az adóév utolsó havi, negyedévi elılegét az elıleg-kiegészítéssel egyidejőleg teljesíti. c) A belföldi illetıségő osztalékban részesülı adózó a kifizetı által tıle levont osztalékadót az adóév utolsó napját követı 150. naptól igényelheti vissza. d) A vállalkozó a helyi iparőzési adó elılegét két részletben, az adóév harmadik hónapjának 15. napjáig, illetve kilencedik hónapjának 15. napjáig fizeti meg. e) A társasági adóelılegnek az adóévi várható fizetendı adó összegére történı kiegészítésére kötelezett vállalkozónak a helyi iparőzési adóelıleget a várható éves fizetendı adó összegére az adóév utolsó hónapjának 20. napjáig kell kiegészítenie. f) A vállalkozó a megfizetett adóelıleg és az adóévre megállapított tényleges adó különbözetét az adóév utolsó napját követı 150. napig fizeti meg, illetıleg ettıl az idıponttól igényelheti vissza. 3. Az önkormányzati adóhatósághoz teljesítendı befizetési kötelezettségek a) A vállalkozó a helyi kommunális adó elılegét két részletben, az adóév harmadik hónapjának 15. napjáig, illetve kilencedik hónapjának 15. napjáig fizeti meg. b) A társasági adóelılegnek az adóévi várható fizetendı adó összegére történı kiegészítésére kötelezett vállalkozónak a helyi kommunális adóelıleget a várható éves fizetendı adó összegére az adóév utolsó hónapjának 20. napjáig kell kiegészítenie. c) A vállalkozó a megfizetett adóelıleg és az adóévre megállapított tényleges adó különbözetét az adóév utolsó napját követı 150. napig fizeti meg, illetıleg ettıl az idıponttól igényelheti vissza. 4. Az e törvény 1. számú mellékletének B) 1. pontja alkalmazásában a tárgyévi bevallás gyakoriságát meghatározó értékhatárok számításakor a megelızı második naptári év adatait kell figyelembe venni. 16

17 5. Ha az e melléklet hatálya alá tartozó adókra vonatkozó kötelezettséget jogszabály havonként, negyedévenként, félévenként rendeli teljesíteni, az elsı hónap kezdı napjaként a választott üzleti év kezdı napját kell számításba venni. Az elsı adóévi hónap kezdı napjának naptári hónapon belüli sorszáma határozza meg valamennyi további adóévi hónap kezdı napjának naptári hónapon belüli sorszámát. Amennyiben valamely adóévi hónap kezdı napjának naptári hónapon belüli sorszáma magasabb, mint a követı naptári hónap napjainak száma, a követı adóévi hónap kezdı napjaként a követı naptári hónap utolsó napját kell tekinteni. Adóévi negyedévként, félévként három, illetve hat adóévi hónapot kell figyelembe venni. Környezetterhelési díj A kibocsátó a negyedévi díjelıleget a negyedév utolsó napjáig fizeti meg a tárgyévet megelızı év tényleges kibocsátásai alapján fizetett teljes díj negyedének megfelelı összegben. Ha a kibocsátó folyamatosan mőködtet kibocsátást mérı rendszert, a mérések alapján a folyó negyedévre irányadó díjelıleget kell megfizetni. A csatornamő szolgáltató a negyedévi díjelıleget a következı negyedév utolsó napjáig fizeti meg. A kibocsátó a tárgyévet követı év március 31-éig a tárgyévi tényleges kibocsátás alapján számított díj és az elıleg alapján befizetett díjelıleg különbözetét megfizeti, illetve a túlfizetés összegét a tárgyévet követı év elsı negyedévi díjelılegének megfizetésekor beszámítja vagy visszaigényli. Az új létesítményt üzemeltetı kibocsátó az üzemelés elsı évében fizetendı díjat egy összegben, a tárgyévet követı év március 31-éig fizeti meg. Számlaszámok Az adóhatóságnál nyilvántartott kötelezettségeket adónként a következı számlára kell befizetni: Társasági adó Személyi jövedelemadó Általános forgalmi adó Egyszerősített vállalkozói adó Rehabilitációs hozzájárulás Egészségbiztosítási Alapot megilletı bevételek Nyugdíjbiztosítási Alapot megilletı bevételek Késedelmi pótlék Munkaadói járulék Munkavállalói járulék Játékadó Munkáltatói táppénz hozzájárulás Egészségügyi hozzájárulás Nemzeti kulturális járulék Szakképzési hozzájárulás Innovációs járulék

18 Adóbevallási határidık 1. A havi és évközi bevallásra kötelezettek a) Az adózónak valamennyi adóról - az általános forgalmi adó és a társasági adó (adóelıleg) kivételével -, ha az adóévet megelızı második évben a nettó módon számított, elszámolandó általános fogalmi adója, vagy a nettó módon számított fogyasztási adója és jövedéki adója, vagy a magánszemélyektıl általa levont jövedelemadó-elıleg vagy magánszemélyektıl általa levont jövedelemadó-elıleg és jövedelemadó együttes összege - a 10 millió forintot elérte, havonta - 4 millió forintot elérte, negyedévenként kell bevallást tennie. b) Az a) pont szerint kell bevallást tennie annak az adózónak is, amely az adóévet megelızı második év utolsó napját követıen szervezeti változással (átalakulással, kiválással, szétválással, egyesüléssel, beolvadással) jött létre és az a szervezet, amelybıl átalakult, kivált vagy szétválás útján létrejött, illetve, amellyel egyesült vagy amelybe beolvadt, a szervezeti változást megelızıen az adóévet megelızı második évben az a) pontban meghatározott feltételeknek megfelelt. 2. A havi és évközi (negyedéves) bevallás határidıi a) A havi adóbevallást a tárgyhónapot követı hó 20-áig, b) az évközi bevallást a negyedévet követı hó 20-áig kell az adóhatósághoz benyújtani. 3. Az általános forgalmi adó bevallása, és határidıi Az adózás rendjérıl szóló évi XCII. törvény szerint az általános forgalmi adóról havi vagy negyedéves adómegállapításra kötelezett adózó az adómegállapítási idıszakot követı hó 20. napjáig, az éves adómegállapításra kötelezett adózó az adóévet követı év február 15-éig nyújtja be adóbevallását. Ha az általános forgalmi adó fizetésére kötelezett adóalany az általános forgalmi adóról szóló évi LXXIV. törvény 39. (2) bekezdésében és 60. (2) bekezdésében elıírt kötelezettséget az adóév utolsó adóbevallási idıszakáról szóló bevallásában nem teljesítette, ezt önellenırzési pótlékmentesen az adóévet követı év február 15-éig elvégzett önellenırzéssel korrigálhatja. Az adózó, ha az idegenfogalmi tevékenysége utáni általános forgalmi adó fizetési kötelezettségét az általános forgalmi adóról szóló évi LXXIV. törvény 66. (1) bekezdése szerint elıkalkuláció alapján teljesíti, azt az árrés megállapításához szükséges adat kézhezvételének idıpontját követı elsı adóbevallás benyújtására elıírt idıpontig, de legfeljebb az adóévet követı év június 30-áig pótlékmentesen önellenırizheti. 4. Az éves adóbevallás a) A havi, illetıleg évközi adóbevallásra nem kötelezett adózónak a b)-g) pontokban meghatározott kivételekkel az adóévet követı év február 25-éig, b) a magánszemélyek jövedelemadójáról a vállalkozási tevékenységet nem folytató magánszemélynek, ha általános forgalmi adó fizetésére nem kötelezett az adóévet követı év május 20-áig, 18

19 c) az egyes nagy értékő vagyontárgyakat terhelı adóról a vállalkozási tevékenységet nem folytató magánszemélynek, ha általános forgalmi adó fizetésére nem kötelezett az adóév május 20-áig, d) a társasági adóelıleg-kiegészítés összegérıl a tárgyév utolsó hónapjának 20. napjáig e) a társasági adóról, az osztalékadóról az adóévet követı év május 31-éig f) a nem magánszemély adózóknak az egyes nagy értékő vagyontárgyakat terhelı adóról az adóév május 31-éig g) az egyszerősített vállalkozói adóalany, továbbá az egyéni vállalkozó adóalany az egyes nagy értékő vagyontárgyakat terhelı adóról a rájuk irányadó személyi jövedelemadó, illetve eva bevallási határidınek megfelelıen az adóév február 25-éig, illetve május 31-éig h) a naptári évtıl eltérı üzleti évet választó adózóknak az egyes nagy értékő vagyontárgyakat terhelı adóról az adóév május 31-éig kell bevallást benyújtani. 6. A költségvetési támogatás bevallása a) A költségvetési támogatást a tárgyhónap elsı napjától a tárgyhónap utolsó napjáig terjedı idıszakra kell megállapítani. b) Az adózó a feltétel teljesítéséhez kötött költségvetési támogatást az a) ponttól eltérıen a támogatást megállapító jogszabály rendelkezései szerint állapíthatja meg. A feltétel teljesítésének igazolását az igényléshez mellékelni kell. c) Az adózó kérelmére az adóhatóság a költségvetési támogatás gyakoribb (öt-tizenöt naponkénti) igénybevételét engedélyezheti. A költségvetési támogatás gyakoribb igénybevételére jogosult adózó a költségvetési támogatást havonta állapítja meg, és arról a tárgyhót követı hó 20. napjáig bevallást kell tennie. Az uniós vámjog és magyarországi alkalmazása Az unió vámjogi szabályozásának legfontosabb jogforrása a Tanács október 12-i, 2913/92/EGK (HL L 302. szám, 1992.X.19.) számú rendelete a Közösségi Vámkódex létrehozásáról. Mint ahogyan a nevébıl is kitőnik, ez a jogforrás kódex-szerően fogja össze a vámjog és vámeljárás szabályainak alapvetı rendszerét, keretszabályokat alkotva. A kódex keretszabályainak részteles végrehajtására a Bizottság július 2-i, 2454/93/EGK (HL L 25. szám, 1993.X.11.) számú rendelete adja meg a végrehajtási szabályozást. E két alapvetı jogforrás mellett számos kapcsolódó szabályt állapítanak meg a Tanács és a Bizottság rendeletei, egyes esetekben határozatai. (A jogforrások elérhetık a: címen). A kódexben összefoglalt egységes szabályok közül, jelen esetben a vámeljárások uniós és hazai szabályozása közötti hasonlóságot vagy különbséget mutatjuk be. A Vámkódex három fı részre tagolható, melynek elsı, bevezetı része foglalkozik az általános rendelkezésekkel, a második rész a vámeljárásokat határozza meg és a harmadik rész ismét általános szabályokat tartalmaz. A továbbiakban egy-egy részterület kiemelésével ismertetjük a különbségeket. 19

20 Az áruk vámjogi helyzete Az unió vámterületén lévı áruknak vámjogi helyzetük van, amely lehet közösségi vagy nem közösségi helyzet. A hazai szabályozás vámjogi státuszként ismeri ezt a helyzetet, mely szerint belföldi árut vagy vámárut különböztet meg. Az egyes vámjogi helyezetek (közösségi vagy nem közösségi) meghatározása hasonló a jelenlegi szabályozáshoz. Az áru vámjogi rendeltetése: A vámterületen kívülrıl behozott áruk vámjogi helyzetét igazolni kell és attól függıen, hogy igazolt-e a közösségi helyezet vagy sem, vámjogi rendeletetést kell számukra kijelölni. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a körülményt, hogy az unió tagállamainak elhelyezkedése, földrajzi körülményei, számos esetben úgy alakulnak, hogy az egyik tagországból egy másik tagországba szállított áru egy harmadik (nem tagország) állam területén halad keresztül. Ezekben az esetekben igen fontos a közösségi helyzet igazolása, hiszen ennek hiányában az árunak vámjogi rendeltetést kell kijelölni. Az áru vámjogi rendeltetését a vám elé állítás után - az átmeneti megırzés határidején belül - kell kijelölni. A vámjogi rendeltetés meghatározásának kötelezettsége az ügyfelet terheli. A vámjogi rendeltetés meghatározása megtörténhet, az áru: - vámeljárás alá vonásával, - vámszabadterületre vagy vámszabad raktárba történı bevitelével, - Közösség területérıl történı kivitelével, - megsemmisítésével, - felajánlásával az állam javára. Vámeljárások A vámjogi rendeltetés meghatározásának egyik leggyakoribb módja az áru valamely vámeljárás alá vonása. A vámeljárások az unió vámkódexében 8 önálló vámeljárásban kerültek meghatározásra a hazai 10 vámeljárással szemben. A nyolc vámeljárás tartalmában nagyban megegyezik a hazai megfelelıjével, melyeket az alábbi táblázatban hasonlítunk össze: sorszám Unió vámkódexében Nemzeti vámkódexben 1. szabad forgalomba helyezés belföldi forgalom számára történı vámkezelés 2. árutovábbítás árutovábbítás 3. vámraktározás vámraktározás 4. aktív feldolgozás aktív feldolgozás 5. feldolgozás vámfelügyelet alatt vámfelügyelet melletti feldolgozás 6. ideiglenes behozatal ideiglenes behozatal 7. passzív feldolgozás passzív feldolgozás 8. kivitel kivitel 9. ideiglenes kivitel 10. vámszabad területi be- ill. kitárolás (dılt betővel a gazdasági vámeljárások) Egyes vámeljárásoknál csupán a megnevezés szóhasználata eltérı, míg az ideiglenes kivitel önálló vámeljárásként jelenik meg a hazai szabályozásban az unió vámkódexében pedig a kiviteli vámeljárás alatt található. A vámszabad területre történı bevitel nem önálló vámeljárás az unióban, hanem a vámjogi rendeltetés - vámeljárásokon kívüli - meghatározásának egyik módja. 20

21 1. Szabad forgalomba helyezés A szabad forgalomba helyezés célja, hogy a nem közösségi áru elnyerje a közösségi áru vámjogi státuszát. Nagyon fontos, hogy a közösségi státuszt ne keverjük össze az áru közösségi származásának helyzetével, mivel a két forgalom ugyan hasonló, de nem azonos a tartalmuk és szerepük, továbbá a szabályrendszerük. Egy szabad forgalomba helyezett áru önmagától a szabad forgalomba helyezéstıl nem nyeri el a közösségi származást, de ha azt a közösségben elegendı mértékben megmunkálják, akkor akár elnyerheti a közösségi származó helyzetet is. A harmadik országból behozott nem közösségi áru szabad forgalomba helyezése együtt jár a kereskedelempolitikai intézkedések alkalmazásával és a vámteher megfizetésével. A vámkódex nem határozza meg a vámeljárás mozzanatait, mint ahogyan ezt megismerhetjük a hazai szabályozásból, de valójában mindazon mozzanatokat kell végrehajtania a vámhivatalnak a vámeljárás lefolytatása során, amelyek a hazai szabályozásból ismertek (vámvizsgálat, vámfizetési kötelezettség megállapítása, vámteher kiszabása, közlése, beszedése, a vámáru kiadása). A szabad forgalomba helyezés vámeljárás keretében lehetıséget ad arra is a vámkódex, hogy ha egy szállítmány különbözı vámtarifaszámok alá tartozó árukból áll, és a felszámítható behozatali vámokkal aránytalan munkaterheléssel és költséggel járna az áruk önálló besorolása, úgy - a vámhivatal beleegyezésével - a legmagasabb vámtételő áru besorolásával adjon árunyilatkozatot a vámkezelést kérı. A nemzeti jogban engedélyjegyes eljárás alatt megismert speciális eljárást is hasonlóan gyakoroljuk, mint ahogyan azt az unió vámkódexe leírja, csupán az unióban végfelhasználás fogalom alatt ismerhetjük meg a részletszabályokat. A szabad forgalomba helyezett áru elveszti közösségi státuszát és visszanyeri nem közösségi státuszát, ha - az árunyilatkozatot érvénytelenítik (visszavonják a határozatot), vagy - az áruk mentesülnek a fizetési kötelezettség alól vagy visszatérítésre (visszafizetésre) kerülnek a behozatali vámok vám-visszatérítéses aktív feldolgozás keretében, vagy külföldi tértiáru esetében, vagy az árut exportálják vagy újraexportálják. A szabad forgalomba helyezés során kell alkalmazni a legtöbb kereskedelempolitikai intézkedést. A kereskedelempolitikai intézkedések alatt a közös kereskedelempolitika részeként, az áruk behozatalára és kivitelére vonatkozó Közösségi rendelkezések formájában létrehozott nem tarifális intézkedéseket, úgymint felügyeleti vagy piacvédelmi intézkedések, mennyiségi korlátozások vagy kvóták, valamint behozatali vagy kiviteli tilalmakat kell érteni. A tarifális intézkedéseket az Európai Közösség Vámtarifája (TARIC) foglalja magába. A TARIC rendszer egy olyan dinamikus adatbázis, amely a nómenklaturán túl magába foglalja az összes tarifális intézkedést napra készen. Mivel az unió autonóm és szerzıdéses szabadkereskedelmi megállapodásainak közel 87 ország a részese és számos ország részére biztosít tarifális kedvezményeket (vámkontingensek vagy plafonok keretében stb.), továbbá szinte kivétel nélkül alkalmazza a piacvédelmi szabályokat is (értékkiegyenlítı és antidömping vámok, behozatali átalányértékek, stb.), így rendkívül bonyolult és papíron, napra készen szinte követhetetlen az unió használati vámtarifája. A számos jogszabály egységes és jogszerő alkalmazása érdekében alkotta meg a Bizottság 1987-ben a TARIC rendszert, melyet mi is alkalmazni forgunk a csatlakozás pillanatától kezdve. Ahhoz, hogy a fizetendı vámterhet megállapíthassuk egy harmadik országból 21

22 behozott áru után, ismernünk kell az áru vámtarifaszámát és TARIC számát (elsı nyolc számjegy Kombinált Nómenklatúra kód, a számjegy a TARIC szám), a származási országot, az árunyilatkozat elfogadásának tervezett idıpontját, és ekkor kérdezhetjük le a TARIC rendszerbıl a szóba jöhetı vámokat, kedvezményeket. A nemzeti adók (úgymint ÁFA vagy jövedéki adó) mértéke is a nemzeti TARIC alkalmazásban lesz elhelyezve, melyet a testület honlapján fog közzétenni napra készen. A Bizottság is publikálja Interneten a TARIC adatokat, melyen természetesen a nemzeti adók mértéke nem található meg. Fentiek következtében az unió közvetlen bevételeként fizetendı vám kiszámításánál a hatályos szabályok a vámok szinte valamennyi formáját (érték-, mérték-, vegyes vám, maximum- és minimum értékek, átalányértékekhez kötıdı vámok, küszöbértékhez kötıdı vámok, mezıgazdasági összetevıkre kivetett vámok, stb.) alkalmazzák. 2. Árutovábbítás Az Európai Unióban (EU) az árutovábbítások végrehajtásakor az alábbi jogszabályokat kell figyelembe venni: - a Tanács 2913/92/EGK rendeletének (Közösségi Vámkódex) Cikkei, - a Bizottság 2454/93 (EGK) rendeletének (Közösségi Vámkódex végrehajtási utasítás) Cikkei és a - Közösségi Vámkódex végrehajtási utasításának 37., 44/a Mellékletei Az EU-ban az alábbi árutovábbítások mőködnek: Közösségi árutovábbítási eljárás TIR Egyezmény ATA Egyezmény (Módosított) Rajnai Hajózási Egyezmény 9. Cikk Észak-atlanti Szerzıdés Szerzıdı Felei között, a haderıik státuszáról szóló Egyezmény Postai árutovábbítás Az EU-ban Tranzitegyezmény szerinti árutovábbítást nem lehet végrehajtani. Ugyanis a Tranzitegyezmény 1. (2) bekezdése szerint a Tranzitegyezmény keretében az EU-n belül lebonyolított áruszállítások úgy minısülnek, mintha közösségi árutovábbítási eljárásban bonyolódtak volna le. Tehát a közösségi árutovábbítási eljárás és a Tranzitegyezmény szerinti árutovábbítási eljárás szabályai - majdnem - ugyanazok. Az EU szabályai szerint az árutovábbítási eljárás lehet - külsı és - belsı árutovábbítási eljárás. A külsı árutovábbítási eljárás az EU vámterületén belül egy adott pontról egy másikra történı szállítást tesz lehetıvé az alábbi áruk tekintetében: a) nem közösségi áruknál, b) olyan közösségi áruknál, amelyek kivitelével kapcsolatban Bizottsági intézkedés van érvényben. Külsı árutovábbítási eljárás végrehajtása történhet: a) közösségi külsı árutovábbítási eljárás keretében EV-vel, b) TIR igazolvánnyal, feltéve ha a szállítás - az EU-n kívül kezdıdött vagy fejezıdik be, vagy 22

23 - olyan szállítmánnyal kapcsolatos, amelyeket az EU vámterületén rakodnak ki, és amelyek más országokban kirakandó árukkal együtt szállítanak, - az EU két pontja között, harmadik országon keresztül történik, c) ATA igazolvánnyal (kék szelvénnyel), d) Rajnai Rakományjegyzékkel, e) 302 okmánnyal, f) postai forgalomban. A belsı árutovábbítási eljárás az EU egyik pontjáról egy másik pontjára közösségi árunak valamely harmadik országon keresztül történı szállítását teszi lehetıvé. A belsı árutovábbítási eljárás végrehajtása történhet: g) közösségi belsı árutovábbítási eljárás keretében EV-vel, h) TIR igazolvánnyal, i) ATA igazolvánnyal (kék szelvénnyel), j) Rajnai Rakományjegyzékkel, k) 302 okmánnyal, l) postai forgalomban. Az közösségi árutovábbítási eljárás jellemzıi a) Az árutovábbítás EV okmány ( példányok) felhasználásával történik, b) Résztvevı vámhivatalok: indító, átléptetı, rendeltetési, c) A fıkötelezettnek biztosítékot kell nyújtania az indító vámhivatalban, amely az egész árutovábbítási eljárásra érvényes, d) A rendeltetési vámhivatal visszaigazolást küld az indító vámhivatalnak. A közösségi árutovábbítási eljárás okmánya az Egységes Vámárunyilatkozat, amely azonos a 83/1996. (VI. 14.) Korm. rendeletben kihirdetett okmánnyal. A közösségi árutovábbítási eljárás keretében az alábbi biztosítékokat lehet nyújtani: a) Egyedi biztosíték - készpénz, - bankgarancia, - TC32 Egyedi garanciajegy b) Összkezesség és biztosítéknyújtás alóli mentesség - TC31 Kezességvállalási tanúsítvány - TC33 Tanúsítvány a biztosítéknyújtás alóli mentességrıl A közösségi árutovábbítási eljárás keretében az alábbi egyszerősítésekre van lehetıség: a) Összkezesség, vagy biztosítéknyújtás alóli mentesség b) Különleges rakományjegyzék használata c) Különleges zárak alkalmazása d) Elıírt szállítási útvonal alóli mentesség e) Engedélyezett feladó státusz f) Engedélyezett címzett státusz g) Meghatározott szállítási módokhoz kapcsolódó - áruszállítás vasúton vagy konténerben, - áruszállítás légi úton - áruszállítás tengeri úton, csıvezetéken 23

24 Az EU vezetésével a Tranzitegyezményben résztvevı országok közremőködésével folyik az Új Számítógépesített Árutovábbítási Eljárás (NCTS) kiépítése. A rendszer keretében a közösségi árutovábbítási eljárások és a Tranzitegyezmény szerinti árutovábbítási eljárások közül a közúti forgalomban végrehajtott árutovábbítási eljárások kerülnek számítógéppel támogatásra. Az NCTS rendszerhez Magyarország május 21-én csatlakozik, július 1-tıl pedig valamennyi magyar vámhivatal alkalmazza. A Tranzitegyezmény szerinti és a közösségi árutovábbítási eljárás végrehajtását segítendıen nemzetközi kézikönyv készült, amely az alábbi helyen megtalálható más, a közösségi árutovábbítási eljárás alkalmazása szempontjából hasznos információk mellett: 3. Vámraktározás Az Európai Unióhoz történı csatlakozási folyamat részeként 2000-ben megkezdıdött a nemzeti vámjogszabályok teljes mértékő harmonizációja. Elsı lépcsıként a július 1-jén hatályba lépı évi XXXII. törvénnyel kerültek új uniós vámjogszabályok beépítésre a Vámtörvénybe. A évi módosítás a vámraktározás tekintetében csak az engedélyezés formájában, a tevékenységi biztosíték számításában és a raktári nyilvántartások vezetésében hozott jelentısebb változást. A második lépcsıben a Kormány 2140/2000. (VI. 23.) számú határozata meghatározta a december 31-ig terjedı idıszakra vonatkozó jogharmonizációs programot. A évben végrehajtott módosítás alapvetıen a gazdasági vámeljárások - ezen belül is a vámraktározás vámeljárás - további összehangolására koncentrált. A gazdasági vámeljárások közül 2001-ig a vámraktározással, vámraktárakkal kapcsolatos szabályozás teljes körő átvétele volt függıben. Ennek oka az volt, hogy a Közösség jogszabályi felülvizsgálata érintette ezt a területet és a várható egyszerősítések reményében nem látszott célszerőnek átvenni a vámraktártípusok és mőködtetésük viszonylag bonyolult rendszerét. Tekintettel azonban arra, hogy a Közösség várt módosításai a vámraktártípusok vonatkozásában nem születtek meg, a Vámtörvényt módosító évi LXXIV. törvény a vonatkozó Közösségi szabályozás teljes átvételét tartalmazta a vámraktárak tekintetében. Mindezek figyelembe vételével megállapíthatjuk, hogy egyes - kifejezetten az uniós csatlakozásunkat követıen alkalmazható - szabályok kivételével, a jelenlegi nemzeti szabályozás megegyezik az unió Vámkódexének és végrehajtási rendeletének rendelkezéseivel. Raktártípusok: Típus Jellegzetesség "A" a vámraktár üzemeltetıje felelıssége alatt álló közvámraktár; "B" a beraktározók felelısségével mőködı közvámraktár; "C" magánvámraktár, ahol a vámraktár üzemeltetıje és a beraktározó ugyanaz a szervezet, de nem szükségszerően az áruk tulajdonosa; "D" magánvámraktár, ahol a vámraktár üzemeltetıje és a beraktározó ugyanaz a szervezet, de nem szükségszerően az áruk tulajdonosa és a vámraktározási vámeljárást lezáró szabad forgalomba helyezés vámeljárás helyi vámkezelés egyszerősített eljárásban történik; "E" magánvámraktár, ahol a vámraktár üzemeltetıje és a beraktározó ugyanaz a szervezet, de nem szükségszerően az áruk tulajdonosa és ahol az áru vámraktározási eljárás alá helyezhetı anélkül, hogy azt egy vámraktárrá minısített ingatlanra vagy más meghatározott területre betárolnák; "F" vámhivatal által üzemeltetett közvámraktár 24

25 A vámraktári engedély kiadását minden esetben a Bizottsági rendelet 67. számú mellékletében található - megfelelıen kitöltött - formanyomtatvány benyújtásával kell kérni. Engedély csak a Közösség területén letelepedett személy részére adható, ha igazolja, hogy a raktározásra gazdasági szempontból szükség van. A vámhatóság a vámraktár üzemeltetéséhez vámbiztosíték nyújtását is megkövetelheti. Ennek mértéke mindig tagállami szinten kerül meghatározásra. A tevékenységi engedély kiadásának feltétele - fı szabályként - az, hogy a kérelmezı az engedélyezési eljárás során már olyan (a B és az F típusú vámraktár kivételével) készletnyilvántartást tudjon felmutatni, mely a vámraktározási vámeljárás alá vont áruk adatait tartalmazza. A készletnyilvántartás vezetéséért a raktár üzemeltetıje a felelıs. "F" típusú vámraktárban az üzemeltetı vámhivatal készletnyilvántartás helyett vámnyilvántartást vezet. "B" típusú vámraktárban készletnyilvántartás helyett a felügyelı vámhivatal, a vámraktározás vámeljárás bejelentésére vonatkozó vámárunyilatkozatot kezeli raktárnyilvántartásként. A vámraktározási vámeljárás idıtartama alapszabályként nincs korlátozva. Kivételes esetekben azonban a vámhatóság megállapíthat raktározási határidıt, amelyen belül a beraktározónak kérnie kell a további vámeljárás alá vonást. A közös agrárpolitika hatálya alá tartozó, kivitelre szánt közösségi árukra külön határidık állapíthatók meg a bizottsági eljárásnak megfelelıen. A nem közösségi helyzető árun állapotmegóvó mőveleteket, valamint külalakja, eladhatósága javítását célzó, illetve a forgalomba hozatala elıkészítésére szolgáló szokásos kezeléseket végezhetnek. Ha erre a közös piaci rendtartás zökkenımentes mőködése érdekében szükség van, a közös agrárpolitika hatálya alá tartozó termékek vonatkozásában egyes szokásos kezelési módok kizárhatók. Az ilyen szokásos kezelési módok listáját a bizottsági eljárásnak megfelelıen állítják össze. Ha a körülmények indokolják, a vámraktározás vámeljárás alá vont áru ideiglenesen három hónapot meg nem haladó idıtartamra elvihetı a vámraktárból. Ez az idıtartam indokolt esetben meghosszabbítható. 4. Aktív feldolgozás Az aktív feldolgozás, a feldolgozást végzı részére - közvetlenül vagy közvetetten - rendelkezésre bocsátott importáruval végzett bármilyen feldolgozást jelent, amelyet egy harmadik országban letelepedett megbízó számára rendelkezései szerint végeznek el, általában a feldolgozási költségek megfizetése ellenében. Az aktív feldolgozási eljárás lehetıvé teszi, hogy az alábbi árukat a közösség vámterületén egy vagy több feldolgozási mőveletnek vessék alá: a) a közösség vámterületérıl végtermékként újrakivitelre szánt nem-közösségi árut, anélkül hogy az ilyen áru behozatali vámköteles vagy kereskedelempolitikai intézkedések hatálya alá tartozó lenne (felfüggesztı rendszer); b) szabad forgalomba bocsátott árut, az ilyen áruért felszámítható behozatali vámok visszatérítésével (visszafizetésével) vagy fizetés alóli mentesítéssel, ha azt a Közösség vámterületérıl exportálták végtermék formájában (vám-visszatérítési rendszer). Feldolgozási mőveletek: - az áru megmunkálása, ideértve az összeállítását vagy összeszerelését, vagy pedig más áruba történı beszerelését; - az áru feldolgozása; - az áru javítása, ideértve a helyreállítását és a rendbehozatalát is, valamint; - a bizottsági eljárásnak megfelelıen meghatározott bizonyos olyan áru használata, 25

26 - amely nem épül be a végtermékbe, de amely lehetıvé teszi vagy megkönnyíti a végtermék elıállítását, még ha teljes egészében vagy részben elhasználódik is a gyártási folyamatban. Nem tartozhat e körbe: a) az ellentételezı termékek teszteléséhez vagy a javításra szorult importáru hibájának felfedezéséhez a szükséges mennyiségen kívüli üzemanyag és energiaforrás; b) az ellentételezı termékek teszteléséhez, kiigazításához vagy visszavonásához szükséges mennyiségen kívüli kenıanyagok; c) berendezések és szerszámok. Az engedélyezés különös szabályai Aktív feldolgozás vámeljárást abban az esetben lehet engedélyezni, ha: - a behozott import alapanyagra nem 0 %-os vámtétel alkalmazandó vagy; - a behozott import anyagra - szabadforgalomba helyezése esetén kereskedelempolitikai intézkedést kellene alkalmazni. Felfüggesztéses aktív feldolgozás esetén az importáru után - annak szabadforgalomba történı helyezése esetén - fizetendı vámteher tekintetében vámbiztosítékot kell nyújtani. A vámbiztosíték mértékét tagállami szinten határozzák meg. Az aktív feldolgozás végzéséhez a vámhatóság engedélye szükséges. Az engedélyt annak a személynek a kérésére adják ki, aki a feldolgozási mőveleteket végrehajtja, vagy végrehajtatja. Engedély csak az alábbi esetekben adható: a) a Közösség területén letelepedett személyeknek. Nem kereskedelmi jellegő import vonatkozásában azonban a Közösség területén kívül letelepedett személyek is kaphatnak engedélyt; b) a végtermékbe be nem épülı termékek felhasználásával elıállított végtermék esetén, ha az importált áru azonosítható a végtermékekben, vagy helyettesítı áru felhasználása esetén, ha ellenırizhetı a helyettesítı árura megállapított feltételek betartása; c) ha az aktív feldolgozási eljárás elısegíti a végtermékek exportjához vagy újra kiviteléhez a legkedvezıbb feltételek kialakulását, feltéve, hogy ez nincs káros hatással a közösségi termelık alapvetı érdekeire (gazdasági feltétel). A gazdasági feltételeknek megfelelı eseteket a bizottsági eljárás szerint határozhatják meg. Az aktív feldolgozás engedélyezése során a vámhatósági vizsgálatnak meg kell állapítania a közösségi források alkalmazásának gazdasági életképtelenségét (vagyis az aktív feldolgozás gazdasági indokoltságát), különösen figyelembe véve az alábbi ismérveket: a) a tervezett feldolgozási mőveletekhez behozni szándékozott árukkal azonos minıségő és mőszaki jellemzıkkel rendelkezı, Közösségben elıállított áruk rendelkezésre állásának hiánya; b) árkülönbség a Közösségben termelt áruk, illetve a behozni szánt áruk között; c) szerzıdéses kötelezettségek. a) Az aktív feldolgozás engedélyezése iránti kérelmet a Bizottsági rendelet 67. számú mellékletében foglalt minta szerint kell a vámhatóságnál benyújtani (normál engedélyezési eljárás). Abban az esetben, ha a gazdasági feltételeket a Bizottsági rendelet rendelkezése alapján megadottnak kell tekinteni, az engedély iránti kérelem vámárunyilatkozat benyújtásával (egyszerősített engedélyezési eljárásban) vagy elektronikus úton történı árunyilatkozat adással is elıterjeszthetı. 26

27 Egyszerősített engedélyezési eljárás az alábbi feltételek esetén végezhetı: - a feldolgozás egy tagállam területén történik; - helyettesítı áru nem alkalmazható; - kizárólag felfüggesztéses eljárás esetén; - nem lehet kettıs felhasználású termékre alkalmazni; - ha a gazdasági feltétel kódja: 30. Az engedély megadása iránti kérelmet a feldolgozás helye szerint illetékes vámhatósághoz kell benyújtani. Az aktív feldolgozási engedély érvényességi idıtartama nem haladhatja meg a három évet, kivéve megfelelı indok esetét. A Bizottsági rendelet 73. számú mellékletének A. részében meghatározott áruk aktív feldolgozás alá vonása esetén az érvényesség idıtartama nem haladhatja meg a hat hónapot. A Tanács 1255/1999/EK rendeletében hivatkozott tej és tejtermékek esetén az érvényesség idıtartama nem haladhatja meg a 3 hónapot. A vámhatóság elıírja azt az idıtartamot, amelyen belül a végtermékek kivitelének vagy újra kivitelének meg kell történnie, vagy azokra más vámjogi rendeltetést kell meghatározni (visszaviteli határidı). Ez az idıtartam figyelembe veszi a feldolgozási mőveletek végrehajtásához és a végtermékek értékesítéséhez szükséges idıt. Az idıtartam attól a naptól kezdıdik, amikor a nem-közösségi árut az aktív feldolgozási eljárás hatálya alá vonják. A vámhatóság az engedélyes kellıen indokolt kérelmére hozzájárulhat a határidı meghosszabbításához. A visszaviteli határidı az alábbi végtermékekre vagy változatlan állapotú vámárukra nem haladhatja meg: a) a négy hónapot az 1255/1999/EK rendelet 1. cikkében hivatkozott tej és tejtermékek esetén; b) a két hónapot a KN 1. fejezetében hivatkozott állatok hízlalás nélküli vágása esetén; c) a három hónapot a 0104 és 0105 KN kód alá tartozó állatok hízlalása (beleértve a vágást is, ahol releváns) esetén; d) a hat hónapot a KN 1. fejezetében hivatkozott egyéb állatok hízlalása (beleértve a vágást is, ahol releváns) esetén; e) a hat hónapot húsfeldolgozás esetén; f) a hat hónapot az 565/80/EGK rendelet 1. cikkében hivatkozott, az exportvisszatérítésnél elılegfizetésre jogosult egyéb olyan mezıgazdasági termékek feldolgozása esetén, amelyeket ugyanezen rendelet 2. cikke b) vagy c) pontjában hivatkozott termékké vagy áruvá dolgoznak fel. Ahol egymást követı feldolgozási mőveleteket végeznek, vagy a kivételes körülmények indokolják, a fenti idıtartamok kérelemre meghosszabbíthatók, de a teljes idıtartam nem haladhatja meg a tizenkét hónapot. A vámhatóság állapítja meg vagy a feldolgozási mővelet elszámolási kulcsát vagy, szükség esetén, annak meghatározási módszerét. Az elszámolási kulcsot azoknak a tényleges körülményeknek alapján határozzák meg, amelyek között a feldolgozási mővelet végrehajtásra kerül, vagy végrehajtásra kell kerüljön. Az aktív feldolgozási engedélyben vagy az áruk vámeljárásra való bejelentésének idején kell meghatározni az elszámolási kulcsot vagy a kulcs meghatározásának módszerét, ideértve az átlagos kulcsokat is. Amennyire csak lehetséges, az ilyen kulcsokat termelési vagy mőszaki adatok alapján kell meghatározni, vagy ha ezek nem állnak rendelkezésre, akkor az ugyanilyen típusú mőveletekre vonatkozó adatok alapján. Bizonyos körülmények között a vámhatóságok az után is meghatározhatják az elszámolási kulcsot, hogy az árut a 27

28 vámeljárásra bejelentették, de semmiképpen sem késıbb, mint amikor az új, vámhatóság által engedélyezett mőveletre vagy felhasználásra azokat hozzárendelik. Amennyiben a végtermékek vagy aktív feldolgozás alá esı változatlan állapotú importáruk tekintetében vámtartozás merül fel, az érintett idıszakra esı importvámok összegére kiegyenlítı kamatot kell fizetni. A kiegyenlítı kamat tekintetében az Európai Központi Bank havi közlönye statisztikai mellékletében közölt pénzpiaci kamatlábakat kell alkalmazni. Az alkalmazandó kamatláb az a kamatláb, amelyet a vámtartozás felmerülésének hónapja elıtt három hónappal arra a tagállamra alkalmaztak, ahol az engedélyben elıírt elsı mővelet vagy felhasználás megtörtént vagy meg kellett volna történnie. A kamatot havi kamatszámítással kell alkalmazni, amelynek idıszaka az azt követı hónap elsı napján kezdıdik, amikor az importált árut - amely után a vámtartozás létrejött - elıször bejelentették a vámeljárásra. Az idıszak annak a hónapnak az utolsó napján zárul, amelyben a vámtartozás felmerült. Nem kell kiegyenlítı kamatot fizetni: a) amikor a kamatköteles idıszak kevesebb, mint egy hónap; b) ahol a felmerült vámtartozás után alkalmazandó kiegyenlítı kamat összege nem haladja meg a 20 eurót; c) ahol annak érdekében merült fel a vámtartozás, hogy lehetıvé tegye a kedvezményes tarifális elbánás kérvényezését a Közösség és egy harmadik ország közötti, az adott országba történı behozatalról szóló megállapodás alapján (kumulációs vámteher); d) ahol a megsemmisítésbıl adódó hulladékot és selejtet vámkezelik a szabad forgalom számára; e) ahol a Bizottsági rendelet 75. számú mellékletében hivatkozott másodlagos ellentételezı termékeket vámkezelik szabad forgalomba hozatalra, feltéve, hogy ezek arányban állnak a fı ellentételezı termékek exportált mennyiségeivel; f) ahol a vám-visszatérítéses aktív feldolgozást követı szabad forgalomba bocsátás kérelmezése eredményeként merül fel, mindaddig, amíg a kérdéses termékek után fizetendı importvámot még ténylegesen nem fizették vissza vagy térítették vissza; g) amikor a jogosult kéri a szabad forgalomba bocsátást, és bizonyítékot nyújt be arról, hogy nem az ı hanyagságából vagy csalásából adódó különös körülmények lehetetlenítik el vagy teszik gazdaságtalanná az újra kivitel elvégzését az általa eredetileg elvárt feltételek mellett, amit megfelelıen alá is támasztott, amikor az engedélyt kérte; h) ahol felmerült a vámtartozás, és addig a mértékig, ameddig az ilyen adóssággal kapcsolatban készpénzletéttel biztosítékot nyújtottak. a) Az aktív feldolgozás vámeljárást lezárja a végtermék újra kivitele, illetve a végtermék más vámeljárásba (szabadforgalomba helyezés, vámraktározás, újbóli aktív feldolgozás, ideiglenes behozatal, stb.) történı bevonása. Az elszámolási kérelmet: - felfüggesztı aktív feldolgozás esetén a visszaviteli határidı lejártát követı 30 napon belül; - visszatérítéses aktív feldolgozás esetén a visszaviteli határidı lejártát követı 6 hónapon belül kell a felügyelı vámhivatalhoz benyújtani. Visszatérítéses eljárásban az elszámolási határidın belül van lehetıség a befizetett importvámok visszatérítésére, vagy megtérítésére. Ahol különleges körülmények indokolják, a vámhatóság az elszámolási határidıt meghosszabbíthatja még akkor is, ha az már lejárt. 28

29 5. Feldolgozás vámfelügyelet alatt A feldolgozás vámfelügyelet alatt vámeljárás lehetıvé teszi nem-közösségi áru olyan feldolgozását a Közösség vámterületén, amely megváltoztatja az áru jellegét vagy állapotát anélkül, hogy arra behozatali vámok vagy kereskedelempolitikai intézkedések vonatkoznának, továbbá lehetıvé teszi, hogy az ilyen mőveletek eredményeként létrejött termékeket a rájuk vonatkozó behozatali vámtétel alkalmazásával hozzák szabad forgalomba. A vámfelügyelet melletti feldolgozásra vonatkozó eljárások olyan áruknál alkalmazandók, amelyek feldolgozása esetén alacsonyabb összegő importvám alá tartozó árut eredményez, mint ami az importárura alkalmazandó. E vámeljárás alkalmazandó azokra az árukra is, amelyeket olyan mőveleteknek kell alávetni, hogy szabad forgalomba bocsátásukkor a mőszaki elıírásoknak megfeleljenek. A vámfelügyelet melletti feldolgozásra az engedélyt annak a személynek a kérésére adják meg, aki a feldolgozást végrehajtja vagy végrehajtatja. Engedély az alábbi feltételekkel adható ki: a) a Közösségben letelepedett személyek kaphatják meg; b) ha az importáru azonosítható a feldolgozott termékekben; c) ha az áru jellege vagy állapota gazdaságosan nem állítható vissza olyanra, amilyen a feldolgozási eljárás elıtt volt; d) ha az eljárás alkalmazása nem jár az importált árura vonatkozó származási és mennyiségi korlátozások szabályainak megkerülésével; e) ha a tevékenység végzéséhez szükséges feltételek anélkül teljesülnek, hogy ez káros hatással lenne hasonló árukat elıállító közösségi termelık alapvetı érdekeire (gazdasági feltétel). 6. Ideiglenes behozatal A vámraktáraknál leírtakkal egyezıen az ideiglenes behozatalra vonatkozó uniós vámszabályok évben azonos tartalommal átvételre kerültek a nemzeti vámjogszabályokba január 1-je óta alkalmazzuk a teljes és részleges vámmentességgel történı ideiglenes behozatali eljárás eseteit az unió Vámkódexében leírtakkal egyezıen évben viszont az EU Vámkódexe és annak végrehajtási rendelete is módosult, mely az ideiglenes behozatalra vonatkozó szabályozást is érintette. Az alapszabályok - a teljes és részleges vámmentesség alkalmazására vonatkozóan - nem változtak, viszont a teljes mentesség alkalmazásával érintett esetek leírása egyszerősödött. Az uniós elıírások értelmében az ideiglenes behozatal idıtartama maximum 24 hónap lehet, de kivételes körülmények fennállása esetén a vámhatóság - az érintett személy kérelmére ezt a határidıt meghosszabbíthatja. A vámeljárás alá vont állatoktól született utódokat - kivéve, ha a kereskedelmi értékük elhanyagolható - nem közösségi árunak kell tekinteni és azokat is vámeljárás alá kell vonni. A vámeljárás során megengedett a javítás és karbantartás, beleértve a nagyjavítást és a kiigazításokat is. A teljes mentességgel járó ideiglenes behozatal alkalmazható az alábbi esetekre: - kereskedelmi felhasználású szállítóeszközök ideiglenes jellegő használata esetén, mind a közösség területén kívül letelepedett, mind a közösség területén belül letelepedett személyek vonatkozásában; - magán felhasználású szállítóeszközök ideiglenes jellegő használata esetén, mind a közösség területén kívül letelepedett, mind a közösség területén belül letelepedett személyek vonatkozásában; - tengerészek jóléti ellátásához szükséges anyagok ideiglenes behozatala esetén; 29

30 - katasztrófák következményeinek elhárítása érdekében hozott intézkedésekkel összefüggésben felhasználásra kerülı anyagok ideiglenes behozatala esetén; - kórházaknak és más egészségügyi intézményeknek ideiglenesen behozott orvosi, sebészeti és laboratóriumi felszerelésekre; - a közösség területén kívül letelepedett személy tulajdonát képezı állatok ideiglenes behozatala esetén; - határövezet karbantartása céljából ideiglenesen behozott felszerelésekre, anyagokra; - ideiglenes jelleggel behozott hang-, kép- és adathordozókra; - ideiglenes jelleggel behozott szakmai felszerelésekre; - ideiglenes jelleggel behozott reklámanyagokra; - ideiglenes jelleggel behozott oktatási- és tudományos felszerelésekre; - ideiglenes jelleggel behozott göngyölegekre; - ideiglenes jelleggel behozott öntıformákra, dombornyomó szerszámokra, nyomólemezekre, tervrajzokra, vázlatokra, ellenırzı és tesztelı mőszerekre, különleges szerszámokra és eszközökre, tesztek, kísérletek vagy bemutatók tárgyát képezı árukra, ésszerő mennyiségben behozott mintákra; - ideiglenes jelleggel behozott helyettesítı termelıeszközökre; - kiállításon vagy nyilvános eseményen történı bemutatásra hozott árukra; - mőalkotások kiállítás céljára történı behozatala esetén; - aukció útján történı értékesítés céljából behozott árukra; - az ideiglenes behozatalban vámkezelt áruk javítása céljából behozott alkatrészekre, kiegészítıkre és felszerelésekre; - három hónapot nem maghaladó idıtartamra, ideiglenes jelleggel behozott nem gazdasági hatású árukra. A részeleges mentességgel járó ideiglenes behozatalt azokban az esetekben kell alkalmazni, amikor a teljes mentességgel járó ideiglenes behozatal nem alkalmazható. A részleges mentességgel ideiglenes behozatalba vett áru visszaszállítása esetén az ideiglenes behozatal minden megkezdett hónapjára azon vám összegének három százalékát kell megfizetni, amelyet az áru ideiglenes behozatali vámeljárás alá vonása idıpontjában végzett szabadforgalomba helyezés esetén fizettek volna. Amennyiben az ideiglenes behozatalban vámkezelt áru szabad forgalomba helyezését kérik, úgy az esedékes vám megfizetése mellett az aktív feldolgozásnál már említett kiegyenlítı kamatot is meg kell fizetni. 7. Passzív feldolgozás A passzív feldolgozási eljárás lehetıvé teszi a közösségi áru feldolgozás céljából történı ideiglenes kivitelét a Közösség vámterületérıl úgy, hogy a feldolgozásból származó visszahozott végtermék részleges vagy teljes vámmentességgel vámkezelhetı a szabad forgalom számára. A passzív feldolgozási vámeljárás nem alkalmazható az alábbi közösségi árukra: - amelyekre már vámvisszatérítést vettek igénybe; - amelyek feltételtıl függıen kerültek teljes behozatali vámmentességgel szabad forgalomba és a feltételek még fennállnak; - exporttámogatott, szubvencionált termékekre. Az engedély megadásának feltételei: - Közösségben letelepedett személy kaphatja meg; - az ideiglenesen exportált áru azonosítható a feldolgozott végtermékben; - a passzív feldolgozási eljárás alkalmazása nem sérti a közösségi feldolgozók alapvetı érdekeit (gazdasági feltétel). 30

31 A gazdasági feltétel vizsgálatánál meg kell állapítani, hogy: a) a feldolgozás Közösségen kívüli elvégzése várhatóan okoz-e súlyos hátrányt a Közösség feldolgozói számára vagy b) a feldolgozásnak a Közösségben történı elvégzése gazdaságilag életképtelen-e, illetve mőszaki okok miatt vagy szerzıdéses kötelezettségek miatt lehetetlen-e. Az engedély iránti kérelmet annál a vámhivatalnál kell benyújtani, ahol a közösségi árut passzív feldolgozásra bejelentik. Amennyiben a passzív feldolgozási mővelet javításra vonatkozik, úgy a kérelem a vámeljárásra vonatkozó vámárunyilatkozat útján nyújtható be. Egyéb esetben a Bizottsági rendelet 67. számú mellékletében található formanyomtatvány benyújtásával terjeszthetı elı. Az unió Vámkódexe arra is lehetıséget ad, hogy a javítás céljából ideiglenesen kiszállított közösségi áru helyett - akár elızetes behozatallal is - olyan harmadik országbeli árut hozzanak be, illetve -vissza, amely a kiszállított áruval azonos tarifális besorolású, azonos kereskedelmi minıségő és azonos mőszaki jellemzıvel rendelkezik. Lehetıség van arra is - a "háromszög forgalom" keretében -, hogy a passzív feldolgozási eljárásban ideiglenesen kiszállított árukból elıállított késztermék egy másik tagállamban kerüljön részleges vagy teljes vámmentességgel szabad forgalomba helyezésre. A passzív feldolgozást követıen visszahozott végtermékre a részleges vagy teljes vámmentesség kerül alkalmazásra a jelenlegi hazai szabályozásnak megfelelıen. Ez azt jelenti, hogy - a javításból történı vissza hozatalt kivéve - a feldolgozás során elıállított végtermék után fizetendı vámterhet úgy kell megállapítani, hogy a végtermékre alkalmazható behozatali vámok összegébıl le kell vonni az ideiglenesen kiszállított árukra szabad forgalomba helyezésük esetén fizetendı import vámokat. Javításból történı vissza hozatal esetén a javítási költségek után kell a vámot megfizetni. Garanciális javítás esetén teljes vámmentességgel történik a szabad forgalomba hozatal. 8. Kivitel A kiviteli eljárás lehetıvé teszi, hogy a közösségi áru elhagyja a Közösség vámterületét. A kivitel magába foglalja a kiléptetési eljárást, beleértve a kereskedelempolitikai intézkedések alkalmazását és adott esetben a kiviteli vámok kiszabását is. A kiviteli vámkezelést annál a vámhivatalnál kell kérni, ahol az exportır letelepedett vagy ahol az árut a kiszállításhoz becsomagolták vagy berakták. Ettıl az illetékességi szabálytól a Bizottsági rendelet megenged bizonyos esetekben eltérést, azonban ilyenkor a másik tagállam vámhatósága a vámárunyilatkozat egy példányának megküldésével értesíti az exportır helye szerinti tagállam kijelölt vámhivatalát. A kiviteli vámeljárásra a nemzeti szabályozással azonosan általában az Egységes Vámárunyilatkozat 1., 2., és 3. példányait kell használni. Az 1. példányt a kiviteli eljárás alá vonást végzı vámhivatal tartja meg, míg a 2. példány a statisztikai példány és a 3. példánnyal kell az árukat vám elé állítani a kiléptetést végzı vámhivatalnál. A kiviteli vámeljárást azzal a feltétellel végzik el a vámhivatalok, hogy a kérdéses áru ugyanolyan állapotban hagyja el a Közösség vámterületét, mint amilyenben a kiviteli vámárunyilatkozat elfogadásakor volt. A kiléptetést végzı vámhivatalok az alábbiak lehetnek: a) vasúton, postán, légi vagy vízi úton történı kivitel esetén a területileg illetékes vámhivatal, ahol az árut egy egyedi fuvarozási szerzıdés alapján egy harmadik országba történı szállításra átveszi a vasúttársaság, a posta, légi közlekedési vállalat vagy hajózási társaság; 31

32 b) csıvezetéken kivitt áru vagy villamos energia esetén az exportır székhelye szerint illetékes tagállam által kijelölt vámhivatal; c) más eszközzel vagy a fentiekben nem említett körülmények között kivitt áruk esetében az utolsó vámhivatal azt megelızıen, hogy az áruk elhagyják a közösség vámterületét. Amennyiben az exportır az Egységes Vámárunyilatkozat 3. példányának visszaküldését kéri, úgy ezt az Egységes Vámárunyilatkozat (a továbbiakban: EV) 44. rovatába "RET-EXP" jelöléssel kell jeleznie. Ebben az esetben a kiléptetés tényének az EV hátoldalára történı feljegyzését követıen a kiléptetést végzı vámhivatal a 3. példányt a kiléptetést kérı részére vagy az EV 50. rovatában megnevezett - a kiléptetést végzı vámhivatal illetékességi területén lévı - közvetítı személynek adja át. Amennyiben a kiviteli vámeljárással együtt árutovábbítási eljárást is végez a vámhivatal egy harmadik országba vagy a kiléptetést végzı vámhivatalhoz, úgy a kivitelei eljárással egy menetben a kiléptetést is elvégzi a vámhivatal és a fuvarokmányokra rájegyzi piros színnel az "Export" kifejezést és a vámkezelést kérı részére az EV 3. példányát visszaadja. Ebben az esetben a tényleges kiléptetés tényét az árutovábbítást és kiviteli eljárást lefolytató vámhivatalnak kell figyelemmel kísérnie a részére visszaküldött továbbítási okmány alapján. Jövedéki termékek adófelfüggesztéssel történı kivitele esetén is hasonló az eljárás, azonban ebben az esetben a ténylegesen kiléptetést végzı vámhivatal igazolja a kiléptetés tényét a kísérı okmányon és küldi meg a jövedéki vámhivatalnak a kiléptetést igazoló példányt. A tényleges kiléptetést végzı vámhivatalnál akkor kérhetı az áru a kiviteli eljárás alá vonása, ha - arra nem vonatkoznak tilalmak, illetve korlátozások vagy - azok értéke szállítmányonként és árunyilatkozatot adónként nem haladja meg eurót. Ha a kiviteli eljárás alá vont áruk nem hagyják el a Közösség vámterületét, akkor az exportırnek haladéktalanul tájékoztatnia kell errıl a kiviteli vámeljárást lefolytató vámhivatalt és az árunyilatkozat 3. példányát vissza kell adnia a vámhivatal részére. Az unió Vámkódexe külön vámeljárásként nem nevesíti az ideiglenes kivitelt, hanem az ATA igazolvánnyal történı ideiglenes kivitel szabályait határozza meg Bizottsági rendeletben. Mit kell tudni az uniós vámrendszerekrıl? Az Európai Unió ajánlásait követve januárjában a Vám- és Pénzügyırség elkészítette saját Nemzeti Inter-operabilitás Megvalósítási Stratégiáját, és ez alapján beindította interoperabilitási programját. A program általános célja az összes olyan nemzeti rendszer kidolgozása és megvalósítása a Vám- és Pénzügyırségnél, amelyek ahhoz szükségesek, hogy az Európai Unió informatikai rendszereihez történı kapcsolódással már a csatlakozás pillanatában biztosítsuk az információcserét vámigazgatásunk és az Európai Unió, valamint az egyes tagállamok vámhatóságai között. TARIC - Az Európai Unió integrált használati tarifája Az Európai Közösséget létrehozó szerzıdés egyértelmően rendelkezik a 9. Cikkben az Európai Közösségek alapjáról: az EK alapja a vámunió. A vámunió legfontosabb jellemzıi: közös külsı vámtarifa alkalmazása és a vámok eltörlése a tagállamok közötti kereskedelemben. Vámunió nélkül nem valósulhatott volna meg a belsı piac, valamint a gazdasági és pénzügyi unió. Míg a kezdetekben a Közös Vámtarifa (Common Customs Tariff) egységes alkalmazása volt a legfontosabb, a politikai integráció elırehaladtával a jogszabályok nagyobb mértékő és mélyebb harmonizációja vált szükségessé. A folyamat végén a vámhatóságok - a korábbi feladataik megtartása mellett - lettek hivatottak a Közösség mezıgazdasági és kereskedelempolitikai érdekeinek betartatására a nemzetközi kereskedelem szintjén. Az 32

33 elıbbieken túl a Közösség más vámuniókkal, szabadkereskedelmi területekkel és számos harmadik országgal kötött szabadkereskedelmi megállapodásokat. Más esetekben a kedvezıbb elbánást a Közösség autonóm szinten biztosítja (pl. GSP országok, OCT országok). A vámigazgatás fontosságának és hatáskörének növekedése eredményeként az általuk alkalmazandó jogszabályok köre folyamatos növekedésnek indult, így növekedett a veszélye annak is, hogy a jogszabályok helytelenül, vagy hiányosan kerülnek alkalmazásra, illetve annak, hogy a jogszabályokban foglalt elıírásokat a gyakorlatban egyáltalán nem vagy nem egységesen alkalmazzák. Ez volt a legfontosabb oka a használati tarifák bevezetésének az EU Tagállamaiban. Ezek a használati tarifák magukban integrálták a kereskedelemre vonatkozó Közösségi, illetve a nemzeti jogszabályokat, lehetıvé tették azok napi alkalmazását a vámhatóságok számára. A fent említett nemzeti használati tarifák alkalmazása ugyanakkor továbbra sem szüntette meg a Közösség kereskedelempolitikai intézkedéseinek eltérı alkalmazását, és tagállamonként külön-külön, jelentıs anyagi ráfordítást igényelt. A probléma megoldását az jelentette, hogy a nagy számú jogszabály értelmezése, integrálása és kodifikációja az Európai Bizottság feladatai közé került felvételre, melynek következtében létrehozták a TARIC-ot. Jogi háttér A Közösség Integrált Tarifája (TARIC = "TARif Intégré de la Communauté" francia nyelvő kifejezésbıl képzett mozaikszó) egy olyan eszköz, melyet a Kombinált Nómenklatúrával egyidejőleg a 2658/87/EGK Rendelet (2.Cikk) hozott létre. A TARIC több mint alszámot foglal magába, a Közösség 11 hivatalos nyelvén (a csatlakozást követıen már magyarul is). Az elıbbieken túlmenıen tartalmazza az alkalmazandó vámtételeket, valamint az összes tarifához kapcsolódó vám-, kereskedelem- és mezıgazdaság-politikai intézkedést, így lehetıvé teszi a nemzeti vámigazgatások számára a feladatok egységes végrehajtását az Európai Unió minden Tagállamában. Szerkezeti felépítés A TARIC szerkezeti felépítése a 8 számjegyő Kombinált Nómenklatúrán alapul, melyhez további két számjegy hozzáadásával képezi a 10 számjegyő TARIC kódot (2658/87/EGK R. 3. Cikk (3) bek.). Egyes esetekben egy vagy két 4 jegyő kiegészítı kód alkalmazására kerülhet sor. A TARIC kiegészítı kódokat a nemzeti vámigazgatás igénye esetén még egy 4 jegyő nemzeti kiegészítı kód is követheti. (az ábrán feltüntetett számok csak a pozíció jelölésére szolgálnak, az ábrán nem tényleges TARIC kód és kiegészítı kód szerepel) 33

34 TARIC kódok A 2658/87/EGK R. 3. Cikk (3) bekezdésének rendelkezései alapján a tíz számjegyő TARIC kód mindig "00" végzıdéső, amennyiben a KN alszámnak nincs TARIC szintő bontása. Lehetıség szerint a tíz számjegyő TARIC kód "0"-ra végzıdik, de minden lehetıséget kihasználva 99 alszám hozható létre. Korábban (pl. a 8542 HR vámtarifaszám alá tartozó termékek esetében az egyes vámfelfüggesztések jelölésére) elıfordult, hogy alig volt elegendı a 99 alszám is. A "90", illetve "99" alszámok a "más" számára kerültek fenntartásra, azaz olyan termékek osztályozandók az alszám alá, melyek nem sorolhatók be egyetlen, korábban elıfordult, azonos szintő alszám alá sem. TARIC kiegészítı kódok, intézkedések a TARIC-ban A TARIC kiegészítı kódok 4 pozíciós alfanumerikus kódok. A TARIC kódokhoz kapcsolt egyedi intézkedések pl.: - Vámfelfüggesztések, vámkontingensek - Preferenciális (szabadkereskedelmi megállapodásokon alapuló) vámkedvezmények (kontingensek és plafonok) - GSP országoknak nyújtott kedvezményes vámtételek - Dömpingellenes és kiegyenlítı vámok - Kiegyenlítı illetékek - Mezıgazdasági összetevık arányától függı többletvámok - Egységárak, behozatali átalányértékek, referencia és minimum árak - Behozatali tilalmak, korlátozások - Import megfigyelési intézkedések - Kiviteli tilalmak, korlátozások - Export megfigyelési intézkedések - Exporttámogatások - Nemzeti intézkedések (pl. ÁFA tételek, jövedéki adó mérték) - a CITES hatálya alá tartozó áruk, - kettıs hasznosítású termékek, A kiegészítı kód állhat 1 4 számjegybıl, vagy 2 4 számjegybıl is, mindkét négyjegyő csoportnál az elsı számjegy (vagy betőjel) azonosítja az intézkedés típusát, a következı három vonatkozik a jogszabályban foglalt tényleges intézkedésre (pl. minden tilalom elsı számjegye: "4", az anti-dömping intézkedések elsı számjegye: "8" vagy "A"). A tagállamok számára biztosított a lehetıség nemzeti kiegészítı kódok alkalmazására, melyek segítségével hatékonyan alkalmazhatók a vámtarifaszámhoz köthetı nemzeti intézkedések, mint például az ÁFA vagy a jövedéki adó. Az EV okmány 33. rovatában kell feltüntetni a megfelelı TARIC kódot, és - szükség esetén - a TARIC kiegészítı kódokat, valamint az esetleges nemzeti kiegészítı kódot. Fontos hangsúlyozni, hogy egyes esetekben egyáltalán nem kerül kiegészítı kód alkalmazásra, míg más esetekben akár három kiegészítı kódot is fel kell tüntetni a vámkezeléskor. A TARIC igazgatása az EU-ban A TARIC "gondozásáért" az Európai Bizottság Adózás- és Vámunió Fıigazgatóság (továbbiakban: TAXUD) B-5 Fıosztálya felelıs. A B-5 Fıosztály részt vesz az Európai Bizottság más Fıigazgatóságai (különösen: Külkapcsolatok; Kereskedelem; Vállalkozás; Mezıgazdaság; Fejlesztés; Környezetvédelem; Halászat Fıigazgatóság) bevonásával végzett 34

35 jogszabály elıkészítési munkában, rendszeresen konzultálnak a TAXUD B-5 munkatársaival a jogszabály-tervezetek gyakorlati alkalmazhatóságával kapcsolatos kérdésekben. A TAXUD B-5 a tervezeteket minden esetben alaposan tanulmányozza, szükség esetén intézkedik a javítások végrehajtásáról. Amennyiben a jogszabály értelmezésével kapcsolatosan merülnek fel kérdések az Európai Bizottság Jogi Szolgálatával (Legal Service) is konzultálnak. Alapelvek A TARIC adataival kapcsolatos legalapvetıbb feltételek: - az adatok helyesek legyenek; - az adatok teljesek legyenek; - idıben kerüljenek eljuttatásra a Tagállamok vámigazgatásihoz. A TARIC használata A TARIC az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában (Official Journal of the European Communities) közzétett jogszabályokat foglalja magában. A TARIC a gyakorlati alkalmazás és információszerzés eszköze, de önmagában nem rendelkezik joghatással. Ugyanakkor, a 2658/87/EGK R. 5. Cikk (2) bekezdésében foglaltak alapján alkalmazása minden esetben kötelezı a Közösségen kívüli országokkal bonyolított kereskedelemben alkalmazott vám- és statisztikai nyilatkozatokon. A TARIC-ot minden évben egyszer írásos formában közzéteszik az Európai Közösségek Hivatalos Lapjának C sorozatában, valamint megjelentetik CD- OMon is. Idén a TARIC nyomtatott változata az OJ C104 és C104A jelő számaiban jelent meg. Fontos hangsúlyozni, hogy a TARIC nem a "bölcsek köve". Ugyanúgy ahogy a mai magyar Kereskedelmi Vámtarifa önmagában nem, csak a helyes használat útján segíti elı a vámkezelések hatékony elvégzését, a TARIC is csak az alapokat szolgáltatja, az automatizált vámkezelési rendszer (CDPS ) számára. A TARIC kód egyértelmően azonosítja az alkalmazandó vámtarifaszámot, és egyértelmően meghatározza az alkalmazandó / betartandó kereskedelempolitikai intézkedést is. A TARIC adatbázis A kereskedelempolitikai vonatkozású jogszabályok változásait, illetve azokból eredıen a TARIC változásait a lehetı leghamarabb el kell juttatni a Tagállamokhoz (ezen kötelezettséget a 2658/87/EGK R. 6. Cikk d) pontja írja elı). A folyamatos frissítés nem lehetséges adatbázis - a TARIC - használata nélkül. A TARIC adatbázisának megalkotásában és jelenlegi folyamatos fejlesztésében jelentıs szerep hárult a TAXUD D-3 (Információs technológia) Fıosztályára. Jelenleg a TAXUD Fıigazgatóságon mintegy negyven munkatárs foglalkozik a TARIC adatbázis karbantartásával, fejlesztésével. Az adatbázis több mint 2 Gigabyte, több mint alszámot és kb (!!) hatályban lévı intézkedést tartalmaz és évente átlagosan 5-10%-kal bıvül. A rendszeres frissítések a Tagállamok számára elektronikus úton kerülnek megküldésre minden munkanapon. A napi adatfile 100 kilobyte és 6 Megabyte közötti terjedelmő. A napi frissítések között a közeljövıben hatályba lépı jogszabályok által végrehajtandó intézkedések is megküldésre kerülnek, így a Tagállamok vámigazgatásai, illetve a gazdálkodó szervezetek felkészülhetnek azok alkalmazására. A napi frissítések fogadása a nemzeti TARIC Központ feladata. Nemzeti használati tarifák A TARIC képezi az alapját a nemzeti használati tarifáknak. A TARIC lehetıséget nyújt egy "történeti" adatbázis alkalmazására, melyben a nem hatályos HR, KN vagy TARIC szintő 35

36 intézkedések kerülnek tárolásra. Nagyon fontos ugyanakkor hangsúlyozni, hogy a csatlakozás után a jelenlegi "magyar alszámok" eltőnnek, mivel az évi CI. törvény hatályát veszti (helyébe a már többször hivatkozott 2658/87/EGK Tanácsi Rendelet lép) így megszőnik a nemzeti alszámok alkalmazási jogalapja. A magyar alszámok "helyébe" a már említett TARIC alszámok lépnek, melyeket tekinthetünk "európai alszámoknak" is, tekintve, hogy alkalmazásuk (egységes alkalmazásuk!) az Európai Unió minden tagállamában egyformán kötelezı érvényő. Természetesen a TARIC lehetıséget biztosít nemzeti intézkedések (statisztikai adatgyőjtés, nemzeti korlátozások és tilalmak, stb.) alkalmazására, de ezek nem lehetnek alszámhoz kötöttek. Az alszámok alkalmazása helyett nemzeti kiegészítı kódokat, vagy nemzeti intézkedés típusokat kell "integrálni" a TARIC-ba. A nemzeti intézkedések integrálását, valamint a "központi" adatok fogadását és a nemzeti vámkezelési rendszerbe juttatását a csatlakozás elıtt a VPOP által felállításra kerülı Nemzeti TARIC Központ fogja végezni. Jövıbeli fejlesztési irányok A TAXUD B-5 Fıosztály szándékai szerint a jövıben integrálásra kerül az összes még hiányzó - nemzetközi kereskedelemre vonatkozó Közösségi jogszabály a TARIC-ba. Amennyiben a Tagállamok által alkalmazott hozzáadott érték adók, illetve jövedéki adók egységesen harmonizált szintre kerülnek, úgy azok is beépítésre kerülnek a TARIC-ba. Az Európai Közösség hivatalos internetes szerverén ( a teljes TARIC adatbázis hozzáférhetı. A tervek között szerepel az EU Tagállamok által kiadott Kötelezı érvényő Tarifális Felvilágosítások egységes rendszerének (ez az úgynevezett EBTI rendszer), valamint minden egyéb áruosztályozásra vonatkozó jogszabály internetes közlése is. A TARIC azon Közösségi adatbázisok közé tartozik, melyekhez az elsık között kötelezı csatlakozni a társult országoknak az eredményes Közösségi csatlakozás érdekében. A VPOP Vámigazgatóság és az Informatikai Fıosztály munkatársai már elején megkezdték a magyar TARIC rendszer kialakítását, így a csatlakozás idıpontjára a magyar vámigazgatás is teljes mértékben csatlakozni fog az egységes, európai TARIC rendszerhez. Elıreláthatóan elejére befejezıdik a csatlakozás a központi adatbázishoz és 2003 folyamán integrálásra kerülnek a nemzeti igények kielégítéséhez szükséges intézkedések, kiegészítı kódok végéig a TARIC adatbázis publikus adatai magyar nyelven is elérhetıek lesznek az Interneten. A TARIC a jövıben is nagyon fontos eszközként szolgál a vámunió mőködtetésében, biztosítva az áruosztályozási és kereskedelmi jogszabályok helyes és egységes alkalmazását. Nemzetközi ÁFA elszámolás Hazánk Európai Uniós csatlakozásától jelentısen megváltoztak az országhatáron túli beszerzések és az országhatáron túlra irányuló eladások ÁFA elszámolásai. Az alábbiakban az APEH tájékoztatója alapján összefoglaljuk a fontosabb szabályokat. A legfontosabb változás, hogyha valaki az Unió más tagállamaiba irányuló kivitelt, vagy onnan behozatalt végez néhány kivételtıl eltekintve csak közösségi adószám birtokában folytathatja ezt a tevékenységét. Azokra vonatkozik az új szabályozás, akik belföldi vagy az Európai Unió más tagállamában illetıséggel bíró belföldön saját nevükben gazdasági tevékenységet végzı általános szabályok szerint adózó általános forgalmi adóalanyok (szervezeti formától függetlenül), és - nem kizárólag tárgyi mentes tevékenységet végzıként jelentkeztek be; - nem választottak alanyi mentességet; 36

37 - nem különleges jogállású mezıgazdasági termelık (nem részesülnek kompenzációs felárban); - nem az egyszerősített vállalkozói adó alanyai és Közösségen belülre termékértékesítést vagy/és szolgáltatásnyújtást teljesítenek vagy/és onnan termékbeszerzést hajtanak végre vagy/és szolgáltatást vesznek igénybe. A közösségi adószám A közösségi adószám igénylése nem az adóalany választásától, akaratától függ. Amennyiben az adóalany az Európai Közösség más tagállamában illetıséggel bíró adóalannyal kereskedelmi kapcsolatot kíván létesíteni, kötelezı közösségi adószámot kérnie. A közösségi adószám kiváltását szükségessé tevı kereskedelmi kapcsolatnak minısül a termékbeszerzés és értékesítés - ideértve az általános forgalmi adóról szóló évi CXXVII. törvény (továbbiakban: áfatörvény) szerinti adómentes termékimportot megalapozó Közösségen belüli adómentes termékértékesítést is -, valamint bármely szolgáltatás nyújtása vagy igénybevétele. A közösségi adószám megállapítása érdekében az adóalanynak adóköteles tevékenysége megkezdésekor nyilatkoznia kell arról, hogy az elıbbiekben ismertetett, közösségi adószámot igénylı tevékenységet végez-e. A már mőködı, de közösségi adószámmal nem rendelkezı áfa adóalanynak is elızetesen be kell jelentenie az illetékes adóhatóságánál - közösségi adószám igénylése céljából -, ha az Európai Közösség más tagállamában illetıséggel bíró adóalannyal az elızıekben kereskedelmi kapcsolatot kíván létesíteni. A területileg illetékes adóhatóság az adóalany - jellemzıitıl függıen a 10T201, 10T201C, 10T201T vagy 10T101 számú nyomtatványon tett - bejelentése alapján közösségi adószámot állapít meg részére. Az adóhatóság az adózó kérelmére (a bejelentés napjával) adóév közben is törli az adózó közösségi adószámát, ha bejelenti, hogy az Európai Közösség más tagállamában illetıséggel bíró adóalannyal kereskedelmi kapcsolatát megszüntette. Az áfatörvény 46. -ának hatálya alá tartozó szolgáltatások Az itt felsorolt szolgáltatásoknál az áfatörvény kiterjeszti az adóalanyok részére nyújtott szolgáltatások teljesítési helyének meghatározására vonatkozó fıszabályt azokra az esetekre, ha szolgáltatást igénybevevı harmadik országban letelepedett, vagy letelepedés hiányában lakóhellyel, szokásos tartózkodási hellyel rendelkezı nem adóalany. (Ha a szolgáltatás igénybevevıje nem adóalany, más tagállambeli személy, szervezet, a részére nyújtott szolgáltatás teljesítési helyének megállapítására az általános szabály alkalmazandó.) Ugyanis, ha az alábbiakban felsorolt szolgáltatások igénybevevıje harmadik országbeli (nem közösségi) illetıségő nem adóalany, a szolgáltatás teljesítési helyét az igénybevevı Közösség területén kívüli letelepedési helye, vagy annak hiányában lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye határozza meg. Ezen szolgáltatások: a) szellemi alkotásokhoz főzıdı jogok, továbbá más, ezekhez hasonló jogok idıleges vagy végleges átengedése; b) reklámszolgáltatások; c) tanácsadási, ügyvédi, számviteli, adóügyi, számítástechnikai, fordítói és tolmácsolási szolgáltatások, továbbá más, ezekhez hasonló szolgáltatások, ideértve - a (4) bekezdésben meghatározott feltétellel - a mérnöki szolgáltatást is; d) adatok feldolgozása és információk közlése; e) banki, biztosítási, viszontbiztosítási és egyéb pénzügyi szolgáltatások, kivéve a széfügyletet; f) munkaerı kölcsönzése, kirendelése, illetıleg személyzet rendelkezésre bocsátása; 37

38 g) termék - ide nem értve az ingatlant és a közlekedési eszközök bármely fajtáját - bérbeadása; h) földgázcsıvezeték- és villamosenergiaelosztó-hálózatokhoz való csatlakozás biztosítása, valamint a hálózatokon keresztüli földgáz- és villamosenergia-továbbítás biztosítása, továbbá más, ezekhez közvetlenül kapcsolódó szolgáltatások; i) telekommunikációs szolgáltatások; j) rádiós és televíziós mősorszolgáltatások; k) elektronikus úton nyújtott szolgáltatások. l) kötelezettségvállalás valamely üzleti vagy hivatásszerően folytatott tevékenység egészbeni vagy részbeni abbahagyására, illetıleg valamely az elızı pontok alá tartozó jog gyakorlásától való idıleges vagy végleges tartózkodásra. Fontos tudnivaló, hogy a 46. -ában jelölt szolgáltatásoknál a telekommunikációs szolgáltatást és a rádiós és televíziós mősorszolgáltatást kivéve nincs jelentısége a nyújtás, igénybevétel fizikai helyének. Az áfatörvény 37. -a szerinti fıszabály, valamint a 46. együttes olvasata alapján, ha belföldi adóalany nyújt belföldön telephellyel nem rendelkezı Közösségbeli adóalanynak vagy harmadik országbeli adóalanynak, illetve nem adóalanynak a 46. hatálya alá tartozó, azaz a megrendelı letelepedésének helye szerint adózó szolgáltatást, úgy nem keletkezik áfakötelezettsége tekintet nélkül arra, hogy azt fizikailag hol nyújtja. Amennyiben a belföldi adóalany belföldön telephellyel nem rendelkezı külfölditıl veszi igénybe a 46. szerinti szolgáltatást, szintén közömbös az igénybevétel tényleges helye, utána szolgáltatásimport címén adókötelezettsége keletkezik. Közösségen belüli termékbeszerzés Közösségen belülrıl történı termékbeszerzés címen azok az ellenérték fejében megvalósuló termékbeszerzések adókötelesek belföldön, amelyeknél a terméket más tagállambeli adóalanytól szerzi be a belföldi közösségi adószámmal rendelkezı adóalany (ideértve mindazokat az adóalanyokat, akiknek az Art. 22. (1) bekezdése alapján közösségi adószámmal kell rendelkeznie), és a terméket akár ı vagy az eladó, vagy bármelyikük megbízásából egy harmadik személy juttatja, fuvarozza belföldre egy másik tagállamból. (Ha az értékesítı a saját tagállamában alanyi mentességet választott, a vevınek nem keletkezik adókötelezettsége Közösségen belüli beszerzés címén.) Közösségen belüli beszerzésként kell elszámolni - többek között - a részletre vásárolt, illetve zártvégő lízinggel történı beszerzéseket is. A Közösségen belüli beszerzés teljesítési helye abban a tagországban van (azaz annak a tagállamnak áfáját kell fizetni), ahol a fuvarozás befejezésekor található a termék. A Közösségen belüli beszerzés adózási mechanizmusának lényege, hogy a beszerzınek a beszerzett termékre vonatkozó belföldi áfakulcs (5%, 18%, 25%) alapján kell az áfabevallásban a fizetendı adót elszámolni. Mivel Közösségen belüli beszerzésnél nem történik vámkezelés, a helyes adómérték meghatározásához esetlegesen szükséges vámtarifába történı sorolást is az adózónak magának kell elvégezni. (Tájékoztatás természetesen ilyen esetben is kérhetı a Vám- és Pénzügyırség Vegyvizsgáló Intézetétıl.) Az adófizetési kötelezettség a Közösségen belülrıl történı termékbeszerzés esetén a beszerzést igazoló számla, egyszerősített számla vagy egyéb, a gazdasági eseményt hitelesen dokumentáló bizonylat kibocsátásának napján, de legkésıbb a teljesítés napját magába foglaló hónapot követı hónap 15. napján keletkezik. A termékbeszerzés teljesítésének megállapítása során is a belföldön történt ügyletek teljesítésére vonatkozó szabályok alkalmazandóak. Az adó alapja is a belföldön teljesített ügyletekhez hasonlóan állapítandó meg, az adó alapjára 25%-os mértékő áfa számítandó fel, ha a termék nem tartozik az áfatörvény elıírásai szerint 38

39 más adómérték alá vagy nem minısül adómentesnek, illetve adómentes Közösségen belüli termék beszerzésnek. Ha például az adóalany szeptember 6-ai teljesítési idıponttal teljesít Közösségen belüli beszerzést, legkésıbb október 15-én Közösségen belüli beszerzés címén adókötelezettsége keletkezik, amelyet havi bevallónak az októberi hónapról november 20-ig benyújtandó, negyedéves bevallónak a negyedik negyedévre vonatkozó január 20-ig benyújtandó áfabevallásban kell szerepeltetnie. Ha azonban az értékesítésrıl a számlát még szeptember hónapban kibocsátották, és az adóbevallás benyújtására elıírt idıpontban már rendelkezésre állt, akkor a szeptember hónapra vonatkozó, október 20-ig benyújtandó, illetve negyedéves bevallónak a harmadik negyedévre vonatkozó október 20-ig benyújtandó áfabevallásában kell szerepeltetnie. Közösségen belülrıl történı termékbeszerzéshez fizetett elıleghez az áfatörvény szabályai alapján (2008. január 1-tıl) nem kapcsolódik az elıleg átadásának idıpontjában adófizetés, így amennyiben a Közösségen belüli termékbeszerzésre vonatkozóan elıleget fizetnek, az elıleg átadásához/átutalásához kapcsolódóan nem kell az adót megállapítani és megfizetni, hanem a teljes elıleget is tartalmazó - ellenértékére vonatkozóan az adott beszerzésrıl kiállított bizonylat kibocsátásának idıpontjában, de legkésıbb a teljesítés napját magában foglaló hónapot követı hó 15-én keletkezik az adófizetési kötelezettség. Új közlekedési eszköz Közösségen belüli beszerzésére is ugyanezeket a szabályokat kell alkalmazni. (Az új közlekedési eszköz Közösségen belüli áfaadózásának részletes szabályait a 25. számú tájékoztató füzet ismerteti.) Közösségi beszerzésnek minısül továbbá a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Jöt.) hatálya alá tartozó termék beszerzése is, ha az belföldön esik jövedéki adókötelezettség alá. A külföldi fizetıeszközben meghatározott ellenértéket a fizetendı adó megállapításakor érvényes, belföldön pénzváltási engedéllyel rendelkezı hitelintézet által devizában eladási árként jegyzett árfolyamon vagy - amennyiben a beszerzı a Magyar Nemzeti Bank (MNB) által közétett árfolyam alkalmazását választotta, és azt elızetesen az adóhatósághoz bejelentette - az MNB által hivatalosan közzétett árfolyamon kell forintra átszámítani, ami a teljesítés napját követı hónap 15-ei árfolyam alkalmazását jelenti, kivéve, ha számlakibocsátás idıpontjában érvényes árfolyamot kell figyelembe venni. (Vagyis amikor a számlakibocsátáshoz kötıdve keletkezik az adófizetési kötelezettség.) Adómentes Közösségen belüli beszerzés Vannak bizonyos ügyletek, amelyek Közösségen belüli beszerzés címén elszámolandóak ugyan, de adómentesek. Mentes az adó alól az a Közösségi beszerzés - amelynek tárgya olyan termék, aminek az értékesítése egyébként (belföldön teljesített termékértékesítésként) mentes az adó alól; - ha a beszerzett termék Közösségen belüli beszerzéséhez kapcsolódó áfa visszatéríttetésére a beszerzı az áfatörvény XVIII. fejezet rendelkezései szerint jogosult lenne; - amely adómentes lenne az áfatörvény szerint, ha azt importból (tehát harmadik országból) szerezték volna be. Ezen utóbbi címen, adómentes Közösségen belüli beszerzés például a Közösségen belüli adómentes értékesítést teljesítı adóalany részére változatlan állapotban visszaküldött áru (tértiáru). 39

40 Közösségen belüli adómentes értékesítés Amikor a belföldi magyar közösségi adószámmal rendelkezı - adóalany olyan termékértékesítést hajt végre Magyarországtól eltérı tagállamban nyilvántartásba vett, ott közösségi adószámmal rendelkezı (azaz a saját országában Közösségen belüli beszerzés címén adófizetésre kötelezett) adóalany vagy nem adóalany jogi személy részére, amely értékesítés következményeként a terméket igazoltan más tagállamba fuvarozzák, juttatják el, az adóalany értékesítése adómentes Közösségen belüli termékértékesítés. Ez az adómentesség nem azonos fogalom az adólevonásra egyébként nem jogosító mentességgel, mivel az ehhez kapcsolódóan belföldön esetlegesen felmerült beszerzésekben foglalt adó - a levonás egyéb feltételeinek fennállása esetén - levonható. Az adómentesség feltétele: - egyrészt, hogy a vevı más tagállamban közösségi adószámmal rendelkezı adóalany legyen, - másrészt, hogy a termék az értékesítés következményeként igazoltan más tagállamba jusson el. A termék más tagállamba történı elfuvarozásának, eljuttatásának ténye fuvarokmánnyal vagy más hitelt érdemlı módon igazolható. A vevı közösségi adószámát a számlán is szerepeltetni kell. Amennyiben a vevı nem rendelkezik más tagállami közösségi adószámmal, illetve ha ugyan rendelkezik, de a termék nem kerül ki belföldrıl, úgy az értékesítınek a megfelelı belföldi áfa-mértéket (5%, 18%, 25%) kell felszámítania. Új közlekedési eszköz Közösségen belüli értékesítése adómentes Közösségen belüli értékesítés, azonban nemcsak akkor, ha másik tagállamban közösségi adószámmal rendelkezı adóalanynak vagy nem adóalany jogi személynek értékesítenek, hanem akkor is, ha bármely közösségi adószámmal nem rendelkezı személy, szervezet a beszerzı. (Új közlekedési eszköz Közösségen belüli értékesítésérıl a 25. számú tájékoztató füzetben találnak bıvebb információt.) Adómentes Közösségen belüli termékértékesítés esetén az adófizetési kötelezettség (ami mentes ügyletrıl lévén szó - az ügyletnek az áfabevallásban valamint az összesítı nyilatkozatban való szerepeltetését jelenti) az értékesítésrıl kiállított számla, egyszerősített számla vagy egyéb a gazdasági eseményt hitelesen dokumentáló bizonylat kibocsátásának napján, de legkésıbb a teljesítés napját magában foglaló hónapot követı hónap 15. napján keletkezik. Ha például az adóalany szeptember 6-án értékesített Közösségen belülre terméket, számlát még nem bocsátott ki, akkor adókötelezettség legkésıbb október 15-én keletkezik, azaz havi bevallónak az október hónapról november 20-ig, negyedéves bevallónak a negyedik negyedévrıl január 20-ig benyújtandó áfa-bevallásban kell ennek ellenértékét adómentes Közösségen belüli értékesítésként szerepeltetni. Ha azonban a számlát már szeptember hónapban kibocsátotta, akkor a szeptember hónapról, illetve negyedéves bevallónak a harmadik negyedévrıl benyújtandó áfa-bevallásban már fel kell tüntetni az ügyletet. A külföldi fizetıeszközben meghatározott ellenértéket a fizetendı adó megállapításakor érvényes, belföldön pénzváltási engedéllyel rendelkezı hitelintézet által devizában eladási árként jegyzett árfolyamon vagy - amennyiben a beszerzı az adóhatósághoz benyújtott elızetes bejelentése alapján a MNB által közétett árfolyam alkalmazását választotta - az MNB által hivatalosan közzétett árfolyamon kell forintra átszámítani, ami a teljesítés napját követı hónap 15-én érvényes árfolyam alkalmazását jelenti, kivéve, ha számlakibocsátás idıpontjában érvényes árfolyamot kell figyelembe venni. (Vagyis amikor a számlakibocsátáshoz kötıdve keletkezik az adófizetési kötelezettség.) 40

41 Háromszögügylet Speciális szabályok vonatkoznak azon értékesítésekre, amelyeknek három szereplıje eltérı tagállamban nyilvántartásba vett közösségi adószámmal rendelkezı adóalany (vagy közösségi adószámmal rendelkezı nem adóalany jogi személy). A háromszögügylet lényege, hogy a ( C ) tagország adózója (beszerzı) részére a közbensı vevıként megjelenı másik tagállamban nyilvántartásba vett adózó ( B ) végez termékértékesítést úgy, hogy a termék egy harmadik közösségi országból ( A ) szerzi be. A termék azonban nem kerül be a közbensı vevı tagországába, mert azt A tagországból közvetlenül C tagországába juttatják el. A háromszögügyletnél tehát a tulajdonváltozás nem követi a termék tényleges mozgását. Míg C tagország adózója termékbeszerzést valósít meg B közbensı vevıtıl, A tagország adózója pedig termékértékesítést teljesít B közbensı vevı részére, addig a közbensı vevı kettıs szerepben jelenik meg az ügyletben. Egyrészt termékbeszerzést valósít meg A tagország adózójától, másrészt termékértékesítést hajt végre C tagország adózója felé. A háromszögügyletre vonatkozó speciális áfa-szabály lényege, hogy B ország adózójának (a közbensı vevınek) nem kell emiatt sem A, sem C országban adóalanyként bejelentkeznie annak ellenére, hogy C országban értékesít, hanem az adókötelezettséget helyette C teljesíti a saját tagállamában. B adózás alóli mentesülésének feltétele, hogy B országban az összesítı nyilatkozatban szerepeltesse az ügyletet, jelölve, hogy abban közbensı vevıként járt el, valamint a számlát a számlázásra vonatkozó szabályok szerint állítsa ki, amelyben utaljon arra, hogy az ügylet utáni adókötelezettséget C adózó teljesíti. Vagyonáthelyezés Termékértékesítésnek minısül, így az áfatörvény hatálya alá tartozik az olyan vagyonmozgatás is, amikor az adóalany a tulajdonában lévı adóalanyiságát eredményezı tevékenysége érdekében beszerzett, elıállított terméket (ideértve a bizomány keretében átvett terméket is), belföldrıl másik tagállamba fuvarozza vagy fuvaroztatja, vagy más módon juttatja el. A vagyonmozgatás önmagában azonban csak akkor valósít meg az áfatörvény hatálya alá tartozó tényállást, ha azzal összefüggésben nem valósul meg egyéb értékesítés vagy szolgáltatás. Nem minısül termékértékesítésnek, így nem jár maga a vagyonmozgatás áfakötelezettséggel, ha a termék továbbítása az alábbi célok valamelyike érdekében valósul meg: - a termék fel- vagy összeszerelés tárgyául szolgál másik közösségi tagországban vagy; - a terméket ún. távolsági értékesítés céljából juttatják ki (a távolsági értékesítést külön fejezet részletezi); - ha a termék értékesítése vasúti, vízi vagy légi közlekedési eszközön történik, és az a Közösség területén végzett személyszállítás tartama alatt teljesül; - termék Közösség területén kívülre történı értékesítése céljából; - nemzetközi közlekedéshez kapcsolódó termékértékesítés; - termék Közösség területén kívülre történı értékesítésével azonos megítélés alá tartozó ügyletek esetében; - adómentes Közösségen belüli termékértékesítés érdekében juttatják ki; - ha terméket olyan vasúti, vízi vagy légi személyszállítás során megvalósuló termékértékesítés céljából viszik ki, amelynek indulási és érkezési állomása egyaránt a 41

42 Közösség területén található és amely nem tartalmaz megállást harmadik ország területén; - a terméket annak feldolgozása, megmunkálása céljából viszik másik tagállamba, ha annak teljesítése után a termék visszakerül a feladás tagállamába a szolgáltatást igénybevevı adóalanyhoz; - az adóalanyisága körébe tartozó terméket a tulajdonos ideiglenesen használja szolgáltatás teljesítése érdekében a másik tagállamban; - a terméket 24 hónapot meg nem haladóan ideiglenesen használják a másik tagállamban, amely amennyiben azt harmadik országból importálták volna ideiglenes behozatal címén teljes adómentességet élvezne; - a terméket másik tagállamban fenntartott vevıi készlet céljára továbbítják; - adóalany kereskedı részére földgázcsıvezetéken keresztül történı gázértékesítés, valamint villamosenergia értékesítés esetén. (Adóalany kereskedınek minısül az az adóalany, akinek [amelynek] saját célra történı fogyasztása ezen termékekbıl elhanyagolható mértékő.) Amennyiben a felsorolt feltételek közül bármelyik megszőnik, a saját termék tagállamok közötti fuvarozását, továbbítását termékértékesítésnek kell tekinteni a feltétel megszőnésének napján. Az áfatörvény hatálya alá tartozó vagyonmozgatás esetén az adó alapja a termék beszerzési ára, ennek hiányában a teljesítéskor megállapított elıállítási költsége, melyet korrigálni kell az áfatörvény aiban meghatározott tételekkel, vagyis növelni kell például az értékesítéshez járulékosan kapcsolódó költségekkel (így a közlekedési költségekkel). Az adót a termékre vonatkozó belföldi adókulcsnak (5%, 18%, 25%) megfelelıen kell megállapítani, ha az adózó nem teljesíti a célországban (ahova a terméket áthelyezi) az adóalanykénti bejelentkezési kötelezettségét. Amennyiben a belföldi vagyonáthelyezı a célországban (abban a tagállamban, ahová áthelyezi a termékét) teljesíti bejelentkezési kötelezettségét a vagyonáthozatalra, mint Közösségen belüli beszerzésre is tekintettel, vagyis ott közösségi adószámmal rendelkezı adóalany, úgy a vagyonáthelyezés után abban az országban adózik Közösségen belüli beszerzés címén. Ilyenkor az adóalany belföldön, adómentes Közösségen belüli termékértékesítést teljesít. Az errıl kiállított számlában a vevı közösségi adószámaként a saját célországbeli közösségi adószámát kell feltüntetni. [Amikor a termékáthelyezés Magyarországra történik, azaz az elıbb részletezett áfatörvény hatálya alá tartozó vagyonáthelyezés másik oldala történik belföldön, úgy az belföldön Közösségen belüli beszerzésnek minısül. Közösségen belüli beszerzés tehát, ha az adóalany a tulajdonában lévı terméket amelyet másik tagállamban használt az ottani adóalanyiságához gazdasági tevékenység céljára belföldre fuvarozza, fuvaroztatja el.] Távolsági értékesítés Az elızıekben ismertetett Közösségen belüli adómentes értékesítés (új közlekedési eszköz és egyes jövedéki termékek értékesítése kivételével) csak a közösségi adószámmal rendelkezı adóalany vagy nem adóalany jogi személy részére történı értékesítés esetén valósul meg. Más a megítélés, ha az adóalany a saját maga vagy a megbízásából harmadik személy által a Közösség más tagállamába eljuttatott termékkel nem adóalanynak teljesít termékértékesítést, vagy olyan kizárólag adólevonásra nem jogosító (ideértve az alanyi adómentes adóalanyt is) adómentes, vagy különleges jogállású mezıgazdasági termelınek vagy nem adóalany jogi személynek, aki/amely nem rendelkezik közösségi adószámmal. 42

43 (Ez utóbbi négy körbe tartozó adózó akkor nem rendelkezik közösségi adószámmal, ha a célország tagállamában a Közösségen belüli beszerzései utáni adófizetés küszöbértékét nem haladta meg, illetve választása alapján sem adózik Közösségen belüli beszerzései után.) Ez az értékesítési forma az ún. távolsági értékesítés. Az ennek a körnek teljesített termékértékesítések után az értékesítınek keletkezik adókötelezettsége. Az értékesítı adókötelezettségét akkor teljesítheti a saját tagállamában, ha az ezen körnek teljesített termékértékesítései adó nélkül számított összesített ellenértéke a tárgyévben és az azt megelızı évben nem haladta meg az átvevı tagállama által erre az esetre meghatározott értékhatárt. Az egyes tagországok által meghatározott értékhatárt mellékletben közöljük. Az értékesítésre a belföldi adóalany ilyenkor a terméknek megfelelı belföldi (5%, 18%, 25%- os) adómérték (nem mentesség) vonatkozik, a 1065-ös áfabevallás megfelelı belföldi értékesítési sorában kell szerepeltetni annak adatait. Tekintettel arra, hogy ez az értékesítés nem minısül az áfatörvény alkalmazásában Közösségen belüli értékesítésnek, az összesítı nyilatkozatban errıl nem szerepeltetendı adat. Az értékesítést kötelezı számlával (egyszerősített számlával) bizonylatolni, amelyben a belföldi áfa kulcsot (5%, 18%, 25%) kell feltüntetni. Amennyiben az értékesítı belföldi adóalany jelzett körnek történı értékesítéseinek ellenértéke meghaladja a célország (az átvevı tagállama) által erre az esetre meghatározott értékhatárt, az értékesítınek kötelezı a vevı tagországában (a célországban) adóalanyként bejelentkeznie. (Az adóalanynak lehetısége van arra is, hogy választása alapján ezen ügyleteket terhelı adókötelezettségét akkor is másik tagállamban teljesítse, ha nem haladja meg a másik tagállamban erre a célra megjelölt értékhatárt.) A belföldi illetıségő általános forgalmi adóalanynak azonban akár választása, akár értékhatár túllépése miatt teljesíti adókötelezettségét másik tagállamban, ezt a tényt a választását illetıleg az értékhatár túllépését követıen 15 napon belül be kell jelentenie a (magyar) állami adóhatósághoz (is). Ezen választásától a választást követı két naptári évig nem térhet el. Az értékesítésrıl ilyenkor a belföldi áfabevallás (1065) érdemi részében nem szerepel adat, kizárólag a részletezı adatok között. (Ilyenkor ugyanis a magyar áfatörvény területi hatályán kívül van, arra vonatkozóan a célországban kell hozzáadott értékadó bevallást benyújtani és hozzáadott értékadót fizetni, és az értékesítésrıl kiállított számlában is a célországnak megfelelı hozzáadott értékadót kell szerepeltetni.) Amennyiben az Európai Közösség más tagállamában illetıséggel bíró általános forgalmi adóalany teljesít az elıbbiekben meghatározott belföldi közösségi adószámmal nem rendelkezı személynek, szervezetnek értékesítést, akkor az ezen értékesítései után akkor köteles belföldön adókötelezettséget teljesíteni, ha ezen értékesítései adó nélkül számított összesített ellenértéke a tárgyévben vagy az azt megelızı évben meghaladta a eurót. Az átszámítást a csatlakozás napján érvényes MNB árfolyamon kell elvégezni. (A csatlakozás idıpontjában érvényes árfolyamon számítva euro forintnak felel meg.) A jelzett értékhatár el nem érése esetén is választható a belföldön történı adózás. Ha az Európai Közösség más tagállamában illetıséggel bíró adóalany akár értékhatár túllépés, akár választás alapján teljesíti ezen ügyletei után belföldön az adókötelezettséget, az erre a célra rendszeresített nyomtatványon köteles bejelentkezni az állami adóhatóság Kiemelt Adózók Igazgatóságához. Amennyiben választás alapján teljesíti belföldön az általános forgalmi adófizetési kötelezettségét, választását a tárgyévre a tárgyévet megelızı adóév utolsó napjáig kell bejelentenie. Az értékhatár túllépése esetén bejelentését azon termékértékesítését megelızıen kell teljesíteni, amelynek ellenértéke túllépi az értékhatárt. A belföldön adókötelezettséggel járó értékesítés ellenértékét a 1065-ös áfabevallás megfelelı belföldi 43

44 adómértékre vonatkozó sorában kell figyelembe venni, és azt kötelezı számlával (egyszerősített adattartalmú számlával) bizonylatolni. A távolsági értékesítésnél a célországban elıírt kötelezı bejelentkezést igénylı értékhatárok a következık: Tagállam Küszöbérték Ausztria euro Belgium euro Ciprus CY font ( euro) Csehország euro Dánia DKK ( euro) Észtország EEK ( euro) Finnország euro Franciaország euro Görögország euro Hollandia euro Írország euro Lengyelország euro Lettország LVL ( euro) Litvánia LTL ( euro) Luxemburg euro Magyarország euro Málta euro Nagy-Britannia GBP ( euro) Németország euro Olaszország euro Portugália euro Románia euro Spanyolország euro Svédország SEK ( euro) Szlovákia euro Szlovénia euro Szolgáltatásnyújtások A szolgáltatásnyújtás akkor esik belföldön általános forgalmi adó alá, vagyis akkor keletkezik utána áfakötelezettség, ha annak az áfatörvény rendelkezései szerint megállapított teljesítési helye belföldön van. Fıszabály szerint a szolgáltatás teljesítésének helye attól függ, hogy a szolgáltatás igénybevevıje adóalany-e (illetve adóalanyként vesz-e részt az ügyletben). Fıszabály szerint az adóalanyok közti ügyletekben a szolgáltatás teljesítési helyét a szolgáltatást igénybevevı adóalany székhelye, állandó telephelye, lakóhelye, szokásos tartózkodási helye határozza meg. [Amennyiben az adóalanynak a székhelye egy vagy több telephelye is van, a teljesítési helyet az igénybevétellel legközvetlenebbül érintett telephely határozza meg.] Nem adóalany részére nyújtott szolgáltatások esetében a teljesítés hely az a hely, ahol a szolgáltatás nyújtója gazdasági céllal letelepedett, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig az a hely, ahol lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van. A szolgáltatás teljesítési helyének megállapítása szempontjából adóalanyként kell kezelni azokat a belföldi, egyébként nem adóalany jogi személyeket is, akik rendelkeznek (vagy 44

45 rendelkezniük kellene) közösségi adószámmal, illetve azokat a másik tagállambeli nem adóalany jogi személyeket is, akik rendelkeznek (vagy rendelkezniük kellene) saját tagállamukban adószámmal. Az adóalanyokat általában az összes részükre nyújtott szolgáltatás tekintetében adóalanynak kell tekinteni. Ez azt jelenti, hogy a szolgáltatást nyújtó adóalanynak nem kell mérlegelnie, hogy az adóalany által megrendelt szolgáltatást az adóalany vajon az adóalanyiságát eredményezı gazdasági tevékenységéhez veszi-e igénybe, vagy az áfa hatálya alá nem tartozó tevékenységéhez, a teljesítési helyet úgy kell meghatározni, mintha adóalanyi minıségében venné igénybe. Azonban ez a szabály nem alkalmazható, ha az adóalany a szolgáltatást végsı fogyasztóként saját vagy alkalmazottai magánszükségleteire veszi igénybe, ilyenkor a teljesítési helyet is úgy kell megállapítani, mintha a szolgáltatást nem adóalanyként vette volna igénybe. Fontos szabály még, hogy azon személyeket, szervezeteket, akiknek adóalanyisága kizárólag azon alapul, hogy újnak minısülı közlekedési eszközt értékesítenek, vagy új ingatlant értékesítenek, csak azon szolgáltatások tekintetében kell a teljesítési hely megállapítása szempontjából adóalanynak tekinteni, amelyet adó-alanyiságot eredményezı tevékenységük érdekében vesznek igénybe. (Például, ha egy magánszemély ingatlanok sorozatos jelleggel történı értékesítése miatt válik adóalannyá, az új ingatlanjának értékesítéséhez igénybevett ügynöki szolgáltatás tekintetében adóalanynak minısül, azonban egy gépjármő bérbevétele során már nem adóalanyi minıségében jár el.) A fentieket figyelembe véve fıszabály szerint, amennyiben a szolgáltatás megrendelıje adóalany (függetlenül attól, hogy másik tagállamban vagy harmadik országban nyilvántartásba vett), a szolgáltatás teljesítési helye akkor lesz belföld, ha a szolgáltatást igénybevevı székhelye, illetve teljesítéssel legközvetlenebbül érintett telephelye belföld, tekintet nélkül arra, hogy a teljesítés ténylegesen hol történik. Nem adóalany részére nyújtott szolgáltatások esetében a teljesítés helye akkor lesz belföld, ha a szolgáltatást nyújtó székhelye, illetve teljesítéssel legközvetlenebbül érintett telephelye, ezek hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye belföldön van. Vagyis a belföldi adóalany által igénybevett (belföldi székhelyéhez, telephelyéhez kötıdı) minden olyan szolgáltatás, amely nincs nevesítve a következıkben részletezett kivételek között, belföldön adóköteles, a megfelelı belföldi adómértékkel (5%, 18%, 25%) számított adó terheli, vagy adott esetben adómentesség vonatkozik rá. Ha a belföldön gazdasági céllal letelepedett adóalany a fıszabály szerint belföldön teljesülı szolgáltatásban megrendelıi pozícióban vesz részt, e szolgáltatás után az áfa fizetési kötelezettség ıt terheli, amennyiben a szolgáltatást nyújtó adóalany belföldön gazdasági céllal nem telepedett le, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye nincs belföldön. Az áfatörvény a fentiek mellett számos szolgáltatásnak az általános szabályoktól eltérıen határozza meg a teljesítési helyét. Vannak olyan szolgáltatások, melyek teljesítési helyére minden esetben a speciális szabályok vonatkoznak, függetlenül attól, hogy azok igénybevevıje adóalany vagy adóalanynak nem minısülı személy, szervezet-e. Egyebekben vannak olyan szolgáltatások is, melyekre a fıszabálytól eltérı, különleges szabályozás csak akkor vonatkozik, ha azok igénybevevıje nem minısül adóalanynak. Fontos tudnivaló, hogy a közösségi adószámmal rendelkezı adóalanynak többek között - összesítı nyilatkozatot kell benyújtania (melynek részletes szabályait e tájékoztató a késıbbiekben tárgyalja): - az áfatörvény 37. -ának hatálya alá esı azon szolgáltatásnyújtásáról (vagyis arról a szolgáltatásnyújtásról, amelynek teljesítési helye a fıszabály szerint állapítandó meg), melyet a Közösség más tagállamában adószámmal rendelkezı adóalany vagy adószámmal rendelkezı általános forgalmiadó-alanynak nem minısülı jogi személy részére nyújtott, és 45

46 amely ennek megfelelıen a teljesítési hely szerinti tagállamban adóköteles, és amely után az igénybevevı az adófizetésre kötelezett, valamint - az áfatörvény 37. -ának hatálya alá esı (vagyis teljesítési hely megállapítására vonatkozó fıszabály alá tartozó) azon szolgáltatás igénybevételérıl, melyet a Közösség más tagállamában adószámmal rendelkezı adóalany nyújtott részére, és amely után igénybevevıként İ lesz az adófizetésre kötelezett belföldön. A szolgáltatások teljesítési helyére vonatkozó különös szabályok A) Szolgáltatások, melyek teljesítési helyét minden esetben függetlenül attól, hogy az igénybevevı adóalany-e vagy nem - különleges szabályok alapján kell megállapítani: Ingatlanhoz kapcsolódó szolgáltatásoknál az ingatlan fekvése a teljesítés helye. Ingatlanhoz kapcsolódó szolgáltatásnak tekintjük a kereskedelmi szálláshely-szolgáltatást is. Az ingatlanhoz kapcsolódó szolgáltatás akkor adózik belföldön, ha az ingatlan fekvésének helye belföld. Ha a belföldi ingatlanhoz kapcsolódó szolgáltatást olyan adóalany nyújtja, aki belföldön gazdasági céllal nem telepedett le, akkor a megrendelı belföldi adóalanynak kell a szolgáltatásnyújtó helyett, mintegy szolgáltatásimportként a szolgáltatáshoz kapcsolódóan az adókötelezettséget teljesítenie. Ha azonban a szolgáltatást nyújtó belföldön gazdasági céllal letelepedett, akkor a szolgáltatásnyújtó külföldi az áfa fizetésre kötelezett. Személy szállítása esetében a teljesítés helye az az útvonal, amelyet a szolgáltatás nyújtása során ténylegesen megtesznek, tehát az áfatörvény hatálya alá kizárólag a belföldön megtett útszakasz tartozik. Ha a személyszállítást egy belföldi adóalany megrendelésére olyan külföldi adóalany végzi, aki belföldön nem letelepedett, a belföldön adóköteles, belföldi útszakasz tekintetében az adófizetési kötelezettség az igénybevevı belföldi adóalanyt terheli. Ugyanakkor ezen útszakasz vonatkozásában nem kell pozitív adómértékkel számolni, ha nemzetközi személy közlekedésrıl van szó, mivel az mentes az adó alól. Kulturális, mővészeti, tudományos, oktatási, szórakoztatási és sportszolgáltatásoknál, továbbá más, ezekhez hasonló szolgáltatásoknál (így különösen: kiállítások, vásárok és bemutatók rendezése), ideértve ezek szervezését is, valamint az elıbbiekhez járulékosan kapcsolódó szolgáltatásoknál a teljesítés helyét az a hely határozza meg, ahol a szolgáltatást ténylegesen végzik. E szabály azt jelenti, hogy akkor kell a belföldi adóalanynak, mint szolgáltatásnyújtónak ezen szolgáltatások után belföldi általános forgalmi adót fizetni, ha azt ténylegesen belföldön végzi. Ugyanakkor a belföldi adóalanynak, mint megrendelınek szintén adófizetési kötelezettsége keletkezhet ezen, ténylegesen belföldön teljesített szolgáltatások után, amennyiben azokat olyan külföldi adóalanytól veszi igénybe, aki belföldön nem letelepedett. Közlekedési eszközök rövid idıtartamú bérbeadása esetében a teljesítés helye az a hely, ahol a közlekedési eszközt ténylegesen a bérbevevı birtokába adják. Közlekedési eszköz rövid tartamú bérbeadásáról akkor beszélünk, ha a közlekedési eszköz folyamatos használata víziközlekedési eszközök esetében a 90 napot, egyéb közlekedési eszközök esetében pedig 30 napot nem haladja meg. A szolgáltatást nyújtó belföldi adóalanynak tehát akkor keletkezik közlekedési eszköz rövidtávú bérbeadása után belföldön adókötelezettsége, ha ténylegesen belföldön bocsátja a bérbevevı rendelkezésére a közlekedési eszközt (kivéve, ha annak tényleges igénybevétele harmadik országban van, lsd. D) pont). Amennyiben a belföldi adóalany közlekedési eszköz rövidtávú bérbevevıje, szintén adófizetési kötelezettsége keletkezhet a bérbevételre tekintettel, ha az belföldön teljesül, da a szolgáltatást nyújtó belföldön nem letelepedett külföldi adóalany. Éttermi és egyéb vendéglátó-ipari szolgáltatások nyújtása esetében a teljesítés helye az a hely, ahol a szolgáltatást ténylegesen teljesítik. Eltérı szabályok vonatkoznak az éttermi és egyéb vendéglátó-ipari szolgáltatások nyújtására, ha azokra a Közösség területén végzett 46

47 személyszállítás tartama alatt, vasúti, vízi vagy légi közlekedési eszközön kerül sor, ilyenkor a szolgáltatás nyújtásának teljesítési helyét a személyszállítás indulási helye határozza meg. Menettérti személyszállítás esetében az oda- és visszautazás külön-külön, önálló személyszállításnak tekintendı. Közösség területén végzett személyszállítás az a személyszállítás, amelynél az indulási és az érkezési hely egyaránt a Közösség területén van, és ez idı alatt a Közösség területén kívül nincs megállási hely. A személyszállítás indulási helyének az elsı beszállási pontot tekintjük a Közösség területén belül (függetlenül attól, hogy azt megelızıen a Közösség területén kívül volt-e megállási hely vagy nem). A személy szállításának érkezési helye pedig az utolsó kiszállási pont a Közösség területén, függetlenül attól, hogy azt követıen a Közösség területén kívül van-e megállási hely vagy nem. Ez azt jelenti, hogy a Közösség területén végzett személyszállítás alatt a vasúti, vízi vagy légi közlekedési eszközön nyújtott éttermi, vendéglátóipari szolgáltatás akkor lesz belföldön adóköteles, ha a személyszállítás Magyarországról indul (illetve itt van az elsı, Közösségen belüli beszállási hely). B) Szolgáltatások, melyek teljesítési helyét kizárólag akkor kell különleges szabályok alapján megállapítani, ha azok igénybevevıje nem adóalany: A fıszabálytól eltérıen, az ügynöki szolgáltatás (más nevében és javára eljáró közvetítı) teljesítési helye - amennyiben azt nem adóalany részére nyújtja az ügynök - az a hely, ahol a közvetített ügylet teljesítési helye van. Fontos továbbá, hogy ha az ügynöki szolgáltatás teljesítési helye belföldre esik, az adómentes szolgáltatás lesz, amennyiben a közvetített ügylet egyébként adólevonásra jogosító adómentes, vagy pedig a közvetített ügylet teljesítési helye a Közösség területén kívül van. Nem adóalany részére nyújtott termékfuvarozás esetében, - ha az nem minısül Közösségen belüli teherközlekedésnek - a teljesítés helye az az útvonal, amelyet a szolgáltatás nyújtása során ténylegesen megtesznek, tehát belföldi áfa hatálya alá kizárólag a belföldön megtett útszakasz tartozik. Ugyanakkor ezen útszakasz vonatkozásában sem kell pozitív adómértékkel számolni, ha a fuvarozás ellenértéke importált termék adóalapjába épül be (melyrıl a vámhatározat tanúskodik), vagy ha olyan terméket fuvaroznak, amely kiviteli eljárás hatálya alá vonva elhagyja a Közösség területét. Nem adóalany részére nyújtott termék Közösségen belüli fuvarozása esetében a teljesítés helye az a hely, ahol a termék fuvarozásának indulási helye van. A termék Közösségen belüli fuvarozása a fuvarozás minden olyan formáját és módját felöleli, amelyben az indulási hely és az érkezési hely a Közösség egymástól eltérı tagállamában van. E szabály alkalmazásában a termék fuvarozásának indulási helye az a hely, ahol a termék fuvarozása ténylegesen megkezdıdik, ide nem értve azt az útszakaszt, amely a fuvarozandó termék berakodásának helyéig tart; érkezési helye pedig az a hely, ahol a termék fuvarozása ténylegesen befejezıdik. Például, ha a Magyarországról Ausztriába irányuló teherközlekedést nem adóalany rendeli meg, akkor a teljesítés helye belföld (tekintve, hogy az az indulás helye), így a szolgáltatásnyújtónak belföldön áfakötelezettsége keletkezik. Az adókötelezettség a teljes útszakaszra és nemcsak a belföldi útszakaszra vonatkozóan áll fenn, így a teljes út ellenértékére a belföldi adókulcs (25%) alkalmazandó. Viszont, ha a szóban forgó megrendelés alapján a belföldi adóalanynak Ausztriából kell Magyarországra szállítani a terméket, a teljes út kívül esik az áfa hatályán, az arról kiállított számlán az áfatörvény hatályán kívüli kitételt kell feltüntetni. (Figyelemmel kell lenni a magyar adóalanynak ugyanakkor arra is, hogy az Ausztriában teljesített szolgáltatása miatt esetleg ott is nyilvántartásba kell vetetnie magát adóalanyként, hogy teljesíteni tudja a szolgáltatáshoz kapcsolódó adókötelezettségeket.) 47

48 A személy szállításához, termék fuvarozásához járulékosan kapcsolódó szolgáltatások estében, az olyan szakértıi értékelés esetében, amely közvetlenül termékre - ide nem értve az ingatlant irányul, valamint a terméken - ide nem értve az ingatlant végzett munka esetében a teljesítés helye ott van, ahol a szolgáltatást ténylegesen teljesítik, feltéve, ha azokat nem adóalany részére nyújtják. A belföldön végzett ilyen tevékenység tehát belföldi áfa hatálya alá tartozik, a külföldön végzett azonban nem. A belföldön teljesült, termék fuvarozásához járulékosan kapcsolódó szolgáltatás, - így a rakodás, raktározás, közlekedési eszközök ırzése is - mentes (adólevonással járó) adómértékkel szerepel akkor, ha a Közösség területérıl kiléptetett, vagy importált termékhez közvetlenül kapcsolódik. A raktározás mentes továbbá akkor is, ha vámszabadterületen, vámszabadraktárban, vámraktárban, adóraktárban történik. Egyéb esetben 25%-os áfakulccsal adózik. Bérmunka esetén, ha a külföldi illetıségő nem adóalany megrendelı által a rendelkezésre bocsátott anyagon, terméken végzi a belföldi adóalany belföldön a munkát és annak következményeként az így elıállított terméket a vámhatóság harmadik országba kilépteti, nem adózik pozitív adómértékkel, hanem adómentes szolgáltatás. A Közösségi viszonylatú eltérı szabályokat a következı fejezet ismerteti. Amennyiben a fel- vagy összeszerelés tárgyául szolgáló terméket nem csak értékesíti az adóalany, hanem be is szereli (összeszereli), az termékértékesítésként adózik a fel- vagy összeszerelés helye szerinti országban. Amennyiben a termék értékesítıje gazdasági céllal nem telepedett le abban az országban, ahol a szerelés történik, akkor a termék beszerzıjének kell önadózással megfizetni a saját országában erre vonatkozó adót. D) A fogyasztás, illetve a tényleges használat elvének érvényesítése A közlekedési eszközök - ideértve a vasúti kocsikat is - bérbeadása esetében függetlenül attól, hogy rövidtávú, vagy tartós bérbeadásról van szó - a teljesítés helye belföld, ha az általános szabály, valamint a rövid távú bérletre vonatkozó különleges szabály alkalmazásával a teljesítés helye a Közösség területén kívüli területre esne, de a tényleges igénybevétel vagy egyébként a vagyoni elıny szerzése belföldön van. E szabály fordítva is igaz, azaz a bérbeadás teljesítési helye a Közösség területén kívül lesz, ha a tényleges igénybevétel vagy egyébként a vagyoni elıny szerzése a Közösség területén kívüli területen van, függetlenül attól, hogy az általános szabályok alkalmazásával a teljesítés helye egyébként belföldre esne. Abban az esetben, ha az elektronikus úton nyújtott szolgáltatás igénybevevıje olyan nem adóalany, aki (amely) a Közösség valamely tagállamában telepedett le, letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van a Közösség valamely tagállamában, és az elızıekben említett szolgáltatást nyújtó adóalany gazdasági céllal a Közösség területén kívül telepedett le, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van a Közösség területén kívül, az említett szolgáltatás nyújtásának teljesítési helye a Közösség azon tagállama, ahol a szolgáltatást igénybevevı nem adóalany letelepedett, letelepedés hiányában pedig, ahol lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van. Abban az esetben, ha a telekommunikációs szolgáltatás, illetve rádiós és televíziós mősorszolgáltatás igénybevevıje olyan nem adóalany, aki (amely) a Közösség valamely tagállamában telepedett le, letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van a Közösség valamely tagállamában, és az elızıekben említett szolgáltatást nyújtó adóalany gazdasági céllal a Közösség területén kívül telepedett le, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van a Közösség területén kívül, az említett szolgáltatások nyújtásának teljesítési helye a Közösség azon tagállama, ahol a szolgáltatást igénybevevı nem adóalany letelepedett, letelepedés hiányában pedig, ahol 48

49 lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van, feltéve, hogy a tényleges igénybevétel vagy egyébként a vagyoni elıny szerzése a Közösség e tagállamában van. Az adófizetésre kötelezett személye a (határon átnyúló) szolgáltatásoknál Fıszabály szerint termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében az adót az az adóalany fizeti, aki (amely) az ügyletet saját nevében teljesíti. A fıszabálytól eltérıen belföldön az igénybevevı adóalany minısül az adófizetésre kötelezettnek, amennyiben annak áfatörvény szerinti (azaz az áfatörvény 37. (1) bekezdése vagy 39. és 40., a 42., valamint a 44. és 45. bármelyik szakasza szerint) teljesítési helye belföld, de a szolgáltatást nyújtó adóalany belföldön gazdasági céllal nem telepedett le, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye nincs belföldön. Fontos tudnivaló, hogy kizárólag az adófizetésre kötelezett személyének megállapítása szempontjából (az áfatörvény 138. és nak alkalmazásakor) nem letelepedett adóalanynak kell tekinteni azt az adóalanyt is, akinek a teljesítési hely szerinti tagállamban van ugyan állandó telephelye, azonban ez a telephely nem vesz részt, nem érintett a szolgáltatás teljesítésében. Ez utóbbi esetben az igénybevevı adóalany (ideértve az áfa céljából nyilvántartásba vett nem adóalany jogi személyt is) lesz az adófizetésre kötelezett. Ellenben, ha az állandó telephely közremőködik a szolgáltatás teljesítésében az áfát a szolgáltatást nyújtó adóalany belföldi telephelye számítja fel és hárítja át. Abban az esetben viszont, ha belföldön székhellyel és másik tagállamban állandó telephellyel rendelkezı adóalany nyújt belföldi adóalanynak fıszabály szerinti teljesítési helyő szolgáltatást, a szolgáltatásnyújtó adóalany az adófizetésre kötelezett, függetlenül attól, hogy a belföldi székhelye részt vesz-e a szolgáltatás teljesítésében vagy sem. Felhívjuk a figyelmet arra is, hogy a telephelynek az áfa-rendszerében önálló fogalma van. Általános szabály, hogy a külföldön (harmadik országban vagy a Közösség területén) teljesített szolgáltatásokkal összefüggésben belföldön felmerült áfát az adóalany az általános szabályok szerint levonhatja, de csak ugyanolyan mértékig, amilyen mértékig akkor vonhatná le, ha azt a szolgáltatást belföldön teljesítené. A számlázásra vonatkozó különleges szabály Fontos tudnivaló, hogy az adóalany köteles számla kibocsátásáról gondoskodni abban az esetben is, ha belföldön kívül, a Közösség területén vagy harmadik államban teljesít termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást, feltéve, hogy gazdasági célú letelepedési helye kizárólag belföldön van, gazdasági célú letelepedési hely hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van kizárólag belföldön. Ennek megfelelıen amennyiben az adóalanynak székhelye, telephelye kizárólag belföldön van - a külföldön teljesített szolgáltatásokról (vagyis azokról a szolgáltatásokról, melyekre nem kell a belföldi szolgáltatás nyújtónak áfát fizetnie, hanem a megrendelı fizet utána a saját országában szolgáltatásimport címén) a belföldi szolgáltatásnyújtónak számlát kell kiállítania, amelyen szerepeltetni kell a megrendelı adószámát. Mivel e szolgáltatások után a megrendelı fizet adót, a számlán az áfatörvény területi hatályán kívüli kitételt (nem a mentes fordulatot) kell feltüntetni, valamint, ha az adó fizetésére a szolgáltatást saját nevében megrendelı adóalany kötelezett, erre a tényre utalni kell. Ha a magyar adóalany Magyarországon kívül más tagállamban, vagy harmadik országban is letelepedett gazdasági céllal, az áfatörvény 159. (2) bekezdés c) pontja szerint nem köteles Magyarországon, az áfa szabályok alkalmazásával számlát kiállítani a külföldön teljesített termékértékesítésérıl, szolgáltatásról. 49

50 Bevallás, összesítı nyilatkozat A közösségi adószámmal rendelkezı adóalany nem lehet éves bevalló, ezért ha az adóalany még nem rendelkezett közösségi adószámmal, és ezért éves bevallóként kezdte az évet, akkor azon negyedév utolsó napjával adóelszámolást kell készítenie, amikor az adóhatóság közösségi adószámot állapított meg részére. Azt követıen negyedéves (illetve a pozitív elszámolandó adó nagyságától függıen havi) bevallás benyújtására kötelezett. A közösségi adószámmal rendelkezı általános forgalmi adóalanynak az adóhatóság által erre a célra rendszeresített 10A60 számú nyomtatványon (összesítı nyilatkozat) nyilatkoznia kell a) a Közösség más tagállamában adószámmal rendelkezı beszerzı részére teljesített, az áfatörvény 89. -ának (1), (3) és (4) bekezdései hatálya alá tartozó termékértékesítésrıl, ideértve azt az esetet is, amikor a közvetett vámjogi képviselı az importáló helyett, de saját nevében tesz bevallást az importáló által teljesített termékértékesítésrıl (közösségen belüli termékértékesítésrıl), b) a Közösség más tagállamában adószámmal rendelkezı beszerzı részére teljesített azon termékértékesítésrıl, melyet részére az áfatörvény 52. -ának megfelelı Közösségen belüli beszerzésként értékesítettek, valamint a Közösség más tagállamában adószámmal rendelkezı értékesítıtıl megvalósított azon termékbeszerzésérıl, melyet részére az áfatörvény 52. -ának megfelelıen teljesítettek ( háromszög ügylet közbensı szereplıjeként teljesített termékbeszerzésrıl és termékértékesítésrıl), c) a Közösség más tagállamában adószámmal rendelkezı adóalany vagy adószámmal rendelkezı általános forgalmiadó-alanynak nem minısülı jogi személy részére teljesített, az áfatörvény 37. -ának hatálya alá esı azon szolgáltatásnyújtásról (vagyis arról a szolgáltatásnyújtásról, amelynek teljesítési helye a fıszabály szerint állapítandó meg), amely adóköteles a teljesítési hely szerinti tagállamban, és amely után az igénybevevı az adófizetésre kötelezett, d) a Közösség más tagállamában adószámmal rendelkezı adóalanytól megvalósított termékbeszerzésérıl, illetve az áfatörvény 37. -ának hatálya alá esı (vagyis teljesítési hely megállapítására vonatkozó fıszabály alá tartozó) azon szolgáltatás igénybevételérıl, amely után beszerzıként, igénybevevıként adófizetésre kötelezett, e) az áfatörvény 77. -a szerinti utólagos adóalap csökkentés esetén a korrekció összegérıl. Az összesítı nyilatkozat a jogkövetkezmények szempontjából bevallásnak minısül. Az összesítı nyilatkozatot az áfa-alany fıszabály szerint a bevallási gyakoriságával egyezı gyakorisággal köteles benyújtani. Ennek megfelelıen fıszabály szerint a havi általános forgalmi adó bevallásra kötelezett adóalany havonta, a tárgyhónapot követı hónap 20. napjáig, a negyedéves általános forgalmi adó bevallásra kötelezett adóalany negyedévente, a tárgynegyedévet követı hónap 20. napjáig, a bevallással egyidejőleg és a bevallással egyezı módon, elektronikusan - nyújtja be az állami adóhatósághoz. Bevallás gyakoriság váltás esetén (negyedévesrıl-havira), ha a közösségi kereskedelmi ügyletrıl a törtidıszakra vonatkozóan kellene összesítı nyilatkozatot tenni, akkor ezt az összesítı nyilatkozatot az adózó a törtidıszakról szóló áfa-bevallásával egyidejőleg köteles elıterjeszteni. Nem kell nyilatkozatot tenni arról az idıszakról, amelyben az általános forgalmi adóalany közösségi kereskedelmet nem folytatott. A fentiek mellett figyelemmel kell lenni az összesítı nyilatkozat benyújtásának gyakoriságára vonatkozó speciális szabályra is: A rá irányadó általános forgalmi adó bevallási gyakoriságtól függetlenül, az adóalanynak a negyedéves gyakoriságú összesítı nyilatkozatról havi gyakoriságú összesítı nyilatkozatra kell áttérnie, ha Közösségi értékesítéseinek (az áfatörvény 89. -ának (1) és (4) bekezdésében meghatározott termékértékesítés, valamint a 91. -ának (2) bekezdése szerinti 50

51 termékértékesítésnek megfelelı termékértékesítés) tárgynegyedévre vonatkozó, általános forgalmi adó nélkül számított összesített ellenértéke meghaladja a eurónak megfelelı pénzösszeget. Ebben az esetben az áttéréssel érintett idıszakra vonatkozó összesítı nyilatkozatot a tárgynegyedév elsı napjától az értékhatár meghaladásának hónapja utolsó napjáig tartó idıszakról, ezen idıszakot követı hónap 20. napjáig kell benyújtani. Ezt követıen az elsı havi összesítı nyilatkozatot a küszöbértékátlépés hónapját követı hónapról kell benyújtani. Fontos lehet, hogy a eurós küszöbérték elsı figyelési idıszaka nem a hatálybalépést követı év elsı negyedéve, hanem a teljes év. Ha az áttérést követı négy naptári negyedévben egyenként nem haladja meg az adózó a eurós értékhatárt, (és a negyedik naptári negyedévet követı adómegállapítási idıszakra egyébként nem havi általános forgalmi adó bevallásra kötelezett a bevallási gyakoriságra vonatkozó általános szabályok alapján), a negyedik naptári negyedévet követıen az adózó újra negyedéves gyakoriságra térhet át. Az összesítı nyilatkozat száma mind a termékbeszerzések, mind a termékértékesítések, mind a szolgáltatásnyújtások-és igénybevételek esetén a 10A60-as számú nyomtatvány, amelyen a különbözı típusú ügyleteket eltérı lapokon kell szerepeltetni. Termékimport Terméknek harmadik országból történı behozatala vagy egyéb módon történı bejuttatása termékimportnak minısül (Áfa-törvény 24..). A termékimportot terhelı általános forgalmi adót a vámhatóság határozattal állapítja meg (kivetéses adózás) azon adóalanyoknak, akik nem rendelkeznek termékimport tekintetében önadózásra jogosító vámhatósági engedéllyel (Áfa-törvény ). Az engedéllyel rendelkezı adóalanyok a termékimportjukra vonatkozó adókötelezettségüknek önadózás keretében a 0865/650/651/310/320 számú áfabevalláson tesznek eleget, az adott termékre vonatkozó áfamérték szerint. Az önadózásra szóló engedélyt a vámhatóság adja ki, amennyiben a kérelmezı az Áfatörvényben meghatározott feltételeknek megfelel. Az engedély iránti kérelmet évente, március 31. napjáig kell benyújtani az illetékes vámhatósághoz (Áfa-törvény 156. (3)). Az engedélyt minden év július 1-jétıl a következı év június 30-ig tartó idıszakra adja ki a vámhatóság. Bizonyos termékimportokat nem terhel pozitív adómérték, mentes az adó alól (Áfa-törvény ). Így mentes például a Közösségen kívülre termékértékesítést teljesítı adóalany részére változatlan állapotban visszaküldött tértiáru; Mentes továbbá az adó alól a csıvezetéken keresztül történı gázimport, illetve a villamosenergia-import. Mentes azon termék importja, amelynek rendeltetési helye a Közösség másik tagállama, feltéve, hogy: - az importáló az importált terméket Közösségen belüli adómentes értékesítés keretében értékesíti, - és a terméket a szabadforgalomba bocsátást követıen legkésıbb 30 napon belül (amelyet a vámhatóság egyszer kérelemre 30 nappal meghosszabbíthat) az Unió más tagállamába igazoltan elfuvarozzák, - és az importáló - bizonyos kivételekkel - adóbiztosítékot nyújt. Ezen adómentes termékimport teljesítése esetén a belföldön nyilvántartásba nem vet külföldinek lehetısége van arra, hogy pénzügyi képviselıt vegyen igénybe. Az adó alapja a termék vámértéke, amelyet növelnek az elsı belföldi rendeltetési helyig felmerülı járulékos költségek (így különösen a biztosítási, közlekedési költségek). 51

52 Amennyiben az importált termék a Közösség területén belül egy másik rendeltetési helyre kerül, az ehhez kapcsolódó járulékos költségek is növelik az adó alapját, ha a rendeltetési hely ismert (Áfa-törvény ). Az adólevonás feltétele termékimport esetén, hogy az adóalany rendelkezzen olyan okirattal, bizonylattal, amely hitelt érdemlı módon tartalmazza az adó meghatározásához szükséges adatokat, illetve a szabadforgalomba bocsátásról szóló határozattal (Áfa-törvény 127. (1) c.). A termékimport teljesítési helye (azaz annak a tagállamnak az adóját kell fizetni és abban a tagállamban), ahol a termék harmadik országból a Közösségbe belép (Áfa-törvény 53. ). Amennyiben belföldön (Magyarországon) lép be harmadik országból, akkor belföldi áfát. Ha azonban belföldön nem kerül szabadforgalomba a termék, hanem valamilyen vámeljárás alá vonják (például külsı közösségi árutovábbítási eljárás), úgy abban a tagállamban és akkor keletkezik termékimport címén az adókötelezettség, ahol a terméket vámjogilag szabadforgalomba helyezik. Tekintettel arra, hogy termékimportnál harmadik országból történik behozatal, az összesítı jelentésben nem tüntetendı fel adat erre vonatkozóan. A közvetett vámjogi képviselı igénybevételével teljesített termékimport áfa-rendszerbeli kezelésére a fent ismertetettektıl eltérı, külön szabályok vonatkoznak. Passzív feldolgozás (Közösségi árun Közösségen kívül végzett munkák) Termékimport valósul meg akkor is, ha az adóalany a Közösség területérıl ideiglenesen harmadik ország területére kivitt termékét, annak megmunkálását követıen visszahozza (hozatja) a Közösség területére. Ilyenkor nem a termék teljes ára, hanem csak a munkavégzési szolgáltatás nyújtása fejében megtérítendı ellenérték, illetıleg ha a megmunkálás során bekövetkezett értéknövekedés nagyobb értéket képvisel, akkor ez utóbbi képez adóalapot (Áfa-törvény 74. (2)). Termékexport A május 1-jéig hatályos szabályok értelmében termékexportnak az a termékértékesítés minısült, ha az értékesítés közvetlen következményeként a terméket legkésıbb a teljesítés hónapját követı harmadik hónap utolsó napjáig a vámhatóság - végleges rendeltetéssel - külföldre kiléptetette. A teljesítés és a kiléptetés közötti határidınek hat hónapról három hónapra történı lecsökkentését az áfa-törvény január 1-jétıl hatályba lépı módosítása tartalmazta, és a csökkentett határidıt a december 31-ét követı teljesítések esetében kellett elıször alkalmazni. A csatlakozás idıpontjától csak az az értékesítés minısül Közösségen kívülre történı értékesítésnek, vagyis csak akkor történik vámhatósági kiléptetés, ha a termék harmadik országba kerül ki (Áfa-törvény 98..). Harmadik ország területének minısül az áfa-törvény alkalmazásában az a terület, mely kívül esik az Európai Közösség területén. Harmadik ország területének minısül továbbá a Német Szövetségi Köztársaság területén belül Helgoland szigete és Büsingen területe, a Spanyol Királyságon belül Ceuta, Melilla, az Olasz Köztársaságon belül Livigno, Campione d'italia, és a Lugano-tó olaszországi vizei, az Egyesület Királyságon belül Gibraltár. Amennyiben a felsorolt területekre történik értékesítés, vagy onnan beszerzés, azt közösségen kívülre történı termékértékesítésként (termékexportként), illetve termékimportként kell kezelni. Ugyanakkor a Monacói Hercegséget az áfa-törvény alkalmazásában úgy kell kezelni, mintha a Francia Köztársaság területét, a Man-szigetet pedig mintha Nagy-Britannia és Észak- Írország Egyesült Királyságának területét képezné, vagyis az onnan, illetve az oda irányuló 52

53 ügyleteket nem termékexportnak- termékimportnak, hanem Közösségen belüli ügyletnek kell tekinteni. Szintén nem minısül harmadik államnak a Egyesült Királyság ciprusi felségterületei, Akrotiri, illetve Dhekalia. [áfa-törvény 1. számú melléklete] Termékexport esetében arra kell tekintettel lenni, hogy a termék a Közösség területét nem csak Magyarországon, hanem a Közösség másik tagállamán keresztül is elhagyhatja. Természetesen ez esetben is kell a kiléptetı vámhatóság visszaigazolása, hogy a termék elhagyta a Közösség területét. A Közösségen kívülre történı termékértékesítés adólevonást biztosító adómentes adómértékkel adózik. Az adómentesség feltétele, hogy a vámhatóság a teljesítés napját követı 90 napon belül léptesse ki az értékesítés közvetlen következményeként a terméket (Áfa-törvény 98. (2)). Nem minısül Közösségen kívülre történı termékértékesítésnek, így pozitív adómérték terheli, ha a termék a megrendelı adóköteles tevékenységi körén kívüli célt szolgáló közlekedési eszköz, így különösen sportrepülıgép, sporthajó alkatrésze vagy annak felszerelésére, üzemanyag ellátására szolgál. A Közösségen kívülre történı termékértékesítésrıl sem tüntetendı fel adat az összesítı nyilatkozatban, hiszen az csak a Közösségen belüli értékesítéseket tartalmazza. Átalányadózás Az átalányadózásra vonatkozó szabályokat a személyi jövedelemadó törvény ai tartalmazzák, melyek szerint adóévenként, az adóév egészére átalányadózást választhat az az egyéni vállalkozó, akinek az átalányadózás megkezdését közvetlenül megelızı adóévben a vállalkozói bevétele a 15 millió forintot nem haladta meg és nem áll munkaviszonyban, valamint az egyéni vállalkozói bevétele az adóévben sem haladja meg a 15 millió forintot. Az elızıekben foglaltaktól eltérıen az az egyéni vállalkozó, akinek az egyéni vállalkozókról vezetett nyilvántartásban feltüntetett tevékenysége az adóév egészében kizárólag az üzletek mőködésérıl és a belkereskedelmi tevékenység folytatásának feltételeirıl szóló 4/1997. (I. 22.) kormányrendelet szerinti kiskereskedelmi tevékenység, átalányadózást választhat, ha az átalányadózást közvetlenül megelızı adóévben vállalkozói bevétele a 100 millió forintot nem haladta meg és nem áll munkaviszonyban. A tevékenységét év közben kezdı egyéni vállalkozót is megilleti az átalányadózás választásának joga azzal, hogy a bevételi értékhatárokat idıarányosan kell figyelembe venni. Az átalányadózás kizárólag az egyéni vállalkozói tevékenység egészére választható. Aki egyéni vállalkozóként is és mezıgazdasági kistermelıként is jogosult az átalányadózás választására, külön-külön és egyidejőleg is alkalmazhatja a kétféle tevékenységre elkülönülten az átalányadózást. Az átalányadózás következı adóévre történı választásáról vagy annak megszüntetésérıl az elızı évrıl benyújtott adóbevallásban lehet nyilatkozni. Az az egyéni vállalkozó, aki az átalányadózást megszünteti vagy arra való jogosultsága megszőnik, ismételten átalányadózást a feltételek fennállása esetén is csak akkor választhat, ha a megszőnés (megszüntetés) évét követıen legalább 4 adóév eltelt. Az átalányadózás szabályai addig alkalmazhatók, amíg az adóévben az egyéni vállalkozó vállalkozói bevétele a 15 millió forintot, a kiskereskedelmi tevékenységet végzı egyéni vállalkozó bevétele a 100 millió forintot nem haladja meg és az egyéni vállalkozó munkaviszonyt nem létesít. 53

54 Vállalkozói kivét kiegészítés bevezetése Az Szja-törvény hatályos szabályozása alapján a vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozónál önállótevékenységbıl származó jövedelemnek minısül a személyes munkavégzés címén költségként elszámolt vállalkozói kivét. A évi LXXVII. törvény (Krtv.) január 1-jével bevezeti a kivétkiegészítést, amely az Szja-törvény alkalmazásában ugyancsak önálló tevékenységbıl származó jövedelemnek minısül. Amennyiben a vállalkozói kivét nulla, vagy éves összege nem éri el az adóévben a tevékenységre jellemzı kereset éves összegét (az Szja-törvény értelmezı rendelkezése alapján a \"tevékenységre jellemzı kereset\" a magánszemély fıtevékenységére jellemzı, a piaci viszonyoknak megfelelı díjazás [Krtv. 2. -ának (4) bekezdése]), önálló tevékenységbıl származó jövedelemnek minısül a kivétkiegészítés, amely a vállalkozói kivéttel együtt, illetve ennek hiányában eléri a tevékenységre jellemzı keresetet (Krtv. 7. -a). A tevékenységre jellemzı kereset tárgyában a pénzügyminiszter várhatóan irányelvet fog kibocsátani. A évi CXV. törvény pontosítja a Krtv. által a kivétkiegészítés összegének meghatározására vonatkozó számítási metódust. A Krtv. alapján a kivétkiegészítés számításának kiindulópontja még a fejlesztési tartalékkal csökkentett vállalkozói osztalékalap. A A évi CXV. törvény szövegcserével módosítva a Krtv. vonatkozó rendelkezését már vállalkozói osztalékalapból megállapított jövedelmet említ. Vállalkozói osztalékalapból megállapított jövedelemnek minısül a vállalkozói bevételnek a vállalkozói költséget, valamint a 49/B. (6) bekezdése szerinti levonásokat, a 49/B. (7) bekezdése szerint az adóévben elszámolt, a korábbi években elhatárolt veszteséget meghaladó része, csökkentve a 49/B. (8) bekezdésének rendelkezése alapján a külföldi telephelynek betudható vállalkozói adóalappal, a 49/B. (18) bekezdésének a) b)pontja szerint megállapított adóval, valamint a 49/C. (6) bekezdésének d)pontja szerinti összeggel. A évi CXV. törvény tartalmazza azt a pontosító rendelkezést is, mely szerint ha az egyéni vállalkozó az egyszerősített közteher-viselési hozzájárulásról szóló törvény szerinti kötelezettséget teljesít, nem kell a kivétkiegészítésre vonatkozó rendelkezéseket alkalmaznia. Az egyéni vállalkozó a kivétkiegészítést a jövedelemszerzés idıpontjának az adóév utolsó napját tekintve az adóbevallásában állapítja meg, és annak adóalapja után az adót a bevallás benyújtására nyitva álló határidıig fizeti meg (Krtv. 7. -a). A vállalkozói osztalékalap utáni adó megállapításakor a kivétkiegészítés összegével a vállalkozói osztalékalapot csökkenteni kell, így a 25 százalékos adó a vállalkozói osztalékalapnak a kivétkiegészítést meghaladó részét terheli (Krtv. 19. és Krtv pont). A kivétkiegészítés összegére jutó átlagos vállalkozói személyi jövedelemadó az összevont adóalap adóját csökkenti (Krtv. 17. ). A kivétkiegészítés összegére jutó átlagos vállalkozói személyi jövedelemadót úgy kell meghatározni, hogy a kivétkiegészítés összegét meg kell szorozni az Szja-törvény 49/B. (9) (10) bekezdése szerint az adóévre megállapított vállalkozói személyi jövedelemadónak az adóalaphoz viszonyított két tizedesre kerekített hányadosával. Megszőnı adóalap-kedvezmények A vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazóegyéni vállalkozó a vállalkozói költségként történı elszámoláson túl az adóalapból levonhatja az általa megfizetett helyi iparőzési adót, feltéve, hogy az egyéni vállalkozónak az adóév utolsó napján nincs az állami vagy az önkormányzati adóhatóságnál nyilvántartott adótartozása [Szja-tv. 49/B. (6) bekezdés e)pont] tıl megszőnik a helyi iparőzési adó kedvezménye (Krtv pontja). Ugyancsak levonható a vállalkozói bevételbıl a szabadalom, a használati és formatervezési mintaoltalom magyarországi megszerzése és fenntartása érdekében felmerült kiadásból az 54

55 adóévben elszámolt összeg (ez is gyakorlatilag kétszeres költségelszámolást jelent). Ezen lehetıséggel az adóév utolsó napján 250 fınél kevesebb alkalmazottat foglalkoztató egyéni vállalkozók élhetnek. A kedvezmény érvényesítésének további feltétele, hogy a megszerzés és fenntartás költsége nem minısülhet az egyébként külön kedvezményre jogosító alapkutatás, alkalmazott kutatás vagy kísérleti fejlesztés költségének [Szja-tv. 49/B. (6) bekezdés h)pont] tıl a szabadalom és mintaoltalom kedvezménye is megszőnik (Krtv pont). Az Szja-törvény egyéb, beruházással, foglalkoztatással, kutatás-fejlesztéssel (K+F) összefüggı kedvezményei megmaradnak tıl az Szja-törvény a K+F tevékenység kedvezményénél összhangban a társasági adórólés az osztalékadóról szólótörvény változásával egyértelmővé teszi, hogy az egyéni vállalkozó által saját tevékenységi körében végzett kutatás folytatása érdekében felmerült költséggel csökkenthetı a vállalkozói adóalap [Szja-tv. 49/B. (6) bekezdés c)pont]. A vállalkozói személyi jövedelemadó általános kulcsának változása 2010-tıl a vállalkozói személyi jövedelemadó általános kulcsa 16 százalékról 19 százalékra emelkedik, ezzel egyidejőleg a magánszemélyeket (beleértve mind az egyéni vállalkozói tevékenységet folytató, mind az egyéni vállalkozói tevékenységet nem folytató magánszemélyeket is) külön törvény alapján terhelı 4 százalékos mértékő különadó megszőnik (Krtv a). Az egyéni vállalkozók kedvezményes 10 százalékos adókulcsa változatlanul megmarad. Átalányadózó egyéni vállalkozók Az átalányadózó egyéni vállalkozó a jövedelmét (vélelmezett jövedelem) a vállalkozói bevételeibıl az elismert költséghányad levonásával állapítja meg. E vélelmezett jövedelem nem része a magánszemély összevont adóalapjának. A vélelmezett jövedelem után az Szjatörvény 30. -a szerinti adótábla alkalmazásával kell megállapítani az átalányadó összegét. Ha az átalányadózó egyéni vállalkozó külföldi telephellyel (külföldi telephelynek betudható bevétellel) is rendelkezik, a fizetendı átalányadó összegének meghatározása melyet a hatályos Szja-törvény 55. -a (1) bekezdésének a) c)pontja tartalmaz attól függıen különbözik, hogy a külföldi telephely államával van-e Magyarországnak a kettıs adóztatás elkerülésérıl szóló egyezménye január 1-jétıl az átalányadózó egyéni vállalkozó egyéni vállalkozói bevételébıl átalányban megállapított jövedelem felbruttósítva része az összevont adóalapnak (Krtv. 11. ), ezzel egyidejőleg az Szja-törvény 55. -a hatályon kívül kerül (Krtv ának 13. pontja). Az új szabályozással összefüggésben rendelkezni szükséges arról is, hogy a külföldön telephellyel rendelkezı átalányadózó egyéni vállalkozónak milyen módon kell eljárnia a külföldön megfizetett adó beszámításakor, ha olyan államban fizetett személyi jövedelemadót, amely állammal a Magyar Köztársaságnak nincs hatályos egyezménye a kettıs adóztatás elkerülésérıl (Krtv a, továbbá a Törvényjavaslat ának 1. pontja és 7. -a). Társadalombiztosítási járulékok A személyi jövedelmeket jelentıs társadalombiztosítási járulék terheli, melyeket az alábbiakban ismertetünk. Nagyon kevés jövedelem mentesül alóluk. Nem képezi a társadalombiztosítási járulék, a nyugdíjjárulék és az egészségbiztosítási- és munkaerı piaci járulék alapját: 55

56 a) a foglalkoztató által megállapított és folyósított társadalombiztosítási ellátás, valamint a szociális ellátásnak nem a foglalkoztatót terhelı összege, b) az Szja-tv. 70 -ában említett juttatások azon része, amely 25%-os adókulccsal adózik, c) jövedelmet pótló kártérítés (kárpótló járadék) d) a szerzıi jogi védelem, találmányi szabadalmi oltalom, védjegyoltalom, földrajzi árujelzık oltalma, mintaoltalom alatt álló mő, alkotás, valamint az újítás hasznosítására irányuló felhasználási, hasznosítási, használati szerzıdés alapján a vagyoni jog (védelem alatt álló jog, oltalmi jog) felhasználásának ellenértékeként kifizetett díj. e) késedelmes teljesítéshez kapcsolódó kamat Társadalombiztosítási járulékot a fıállású egyéni vállalkozó és EVA alany a mindenkori minimálbér után fizet. A mellékállású EVA-zó TB alapja az EVA alap (bruttó árbevétel) 4%- a. A társadalombiztosítási járulékokat tárgyhót követı 12-ig kell megfizetni a kifizetınek, az egyéni vállakozó és az EVA-zó a saját járulékait tárgynegyedévet követı 12-ig fizeti meg. A bevallásra nézve az általános szabályok az irányadók Társadalombiztosítási járulék 2010 (1) A foglalkoztató és a biztosított egyéni vállalkozó által fizetendı társadalombiztosítási járulék 24%, az egészségbiztosítási- és munkajárulék 3%. Az egészségbiztosítási- és munkaerı-piaci járulékon belül a természetbeli egészségbiztosítási járulék 0,5%, a munkaerıpiaci járulék 1%-a. (2) Biztosított által fizetendı nyugdíjjárulék mértéke a, kizárólag társadalombiztosítási nyugdíj hatálya alá tartozó biztosított esetében 9,5%, b, magánnyugdíj pénztártag esetén 1,5% Saját jogú nyugdíjas foglalkoztatott, valamint a kiegészítı tevékenységet folytató egyéni és társas vállalkozás magán-nyugdíjpénztári tagsága esetén is 9,5% nyugdíjjárulékot fizet. (3) A biztosított által fizetendı egészségbiztosítási és munkaerı-piaci járulék mértéke 7,5%, ezen belül természetbeni egészségbiztosítási járulék 4%, pénzbeli 2%, a munkaerıpiaci járulék 1,5%. (4) Kiegészítı tevékenységet folytató egyéni vállalkozó, társas vállalkozó, egészségügyi szolgáltatási járulék havi összege Ft (napi 165 Ft). Nyugdíjbiztosítási járulék A foglalkoztatói nyugdíjbiztosítási járulék A társadalombiztosítási ellátások fedezetére a foglalkoztató - az egészségbiztosítási járulék mellett - nyugdíjbiztosítási járulékot fizet. A foglalkoztató az általa foglalkoztatott biztosított részére a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonya alapján kifizetett (juttatott) járulékalapot képezı jövedelem után havonta fizet járulékot. A járulék összegének megállapításánál figyelembe kell venni azt a jövedelmet is, amelyet a foglalkoztató a biztosítottnak a más foglalkoztatónál fennálló biztosítási jogviszonyára tekintettel juttat. A járulékokat a járulékalapot képezı jövedelem kifizetésekor irányadó járulékmértékek szerint kell megfizetni. A járulékokat a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony megszőnését követıen kifizetett (kiosztott) járulékalapot képezı jövedelem után is meg kell fizetni. 56

57 A nyugdíjbiztosítási járulék mértéke A foglalkoztató és a biztosított egyéni vállalkozó által fizetendı társadalombiztosítási járulék mértéke: a minimálbér kétszeresének megfelelı járulékalapig 26 százalék, ebbıl a nyugdíj-biztosítási járulék 24 százalék, az egészségbiztosítási járulék 2 százalék, amelybıl a természetbeni egészségbiztosítási járulék 1,5 százalék, a pénzbeli egészségbiztosítási járulék 0,5 százalék, a járulékalap minimálbér kétszeresét meghaladó része után 29 százalék, ebbıl a nyugdíjbiztosítási járulék 24 százalék, az egészségbiztosítási járulék 5 százalék, amelybıl a természetbeni egészségbiztosítási járulék 4,5 százalék, a pénzbeli egészségbiztosítási járulék 0,5 százalék. A felszolgálási díj után fizetendı foglalkoztatói nyugdíjbiztosítási járulék mértéke 15% (ez magában foglalja az egyéni nyugdíjjárulékot is). A foglalkoztatót terhelı egyszerősített közteherviselési hozzájárulásból (ekho) az ekho-alap 16,7 százaléka nyugdíjbiztosítási járuléknak minısül. Járulékalapot képezı jövedelem A járulék alapja 1. a személyi jövedelemadó összevont alapjába tartozó, az önálló és nem önálló tevékenységbıl származó bevételnek azon része, amelyet az adóelıleg számításánál jövedelemként kell figyelembe venni, ideértve a kis összegő kifizetésbıl származó jövedelmet is, továbbá 2. a természetbeni juttatás adóalapként megállapított értékének személyi jövedelemadóval növelt összege, 3. az adóköteles béren kívüli juttatás adóalapként meghatározott részének a személyi jövedelemadóval növelt összege, 4. a munkavállalói érdekképviseletet ellátó szervezet részére levont (befizetett) tagdíj, 5. a tanulószerzıdésben meghatározott díj, 6. a hallgatói munkadíj, 7. a hivatásos nevelıszülıi díj, 8. az ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszony alapján fizetett ösztöndíj, 9. a felszolgálási díj és a borravaló. Az elızıek szerinti jövedelem hiányában a járulék alapja a munkaszerzıdésben meghatározott személyi alapbér, illetıleg szerzıdésben meghatározott díj. Járulékalapot nem képezı jövedelem Nem képezi a járulék alapját az üzleti ajándék, a reprezentáció címén adott termék és nyújtott szolgáltatás. Úgyszintén nem járulékalapot képezı jövedelem 1. a foglalkoztató által megállapított és folyósított társadalombiztosítási ellátás, valamint a szociális ellátásnak nem a foglalkoztatót terhelı összege, 2. foglalkoztató által az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárba, foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézménybe a tag javára havonta fizetett tagdíjnak, illetve hozzájárulásnak az a része, amelyet a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni, 3. a jövedelmet pótló kártérítés (keresetpótló járadék), 4. a szerzıi jogi védelem, találmányi szabadalmi oltalom, védjegyoltalom, földrajzi árujelzık oltalma, mintaoltalom alatt álló mő, alkotás, valamint az újítás hasznosítására irányuló felhasználási, hasznosítási, használati szerzıdés alapján a 57

58 vagyoni jog (védelem alatt álló jog, oltalmi jog) felhasználásának ellenértékeként kifizetett díj, 5. a késedelmi kamat. Egészségbiztosítási járulékok Az egészségbiztosítási járulékok idén januártól ugyancsak emelkedtek. Ezt szintén februárban kell elıször befizetni az egészségbiztosítóba, legkésıbb február 8-ig. A vállalkozók és az ún. önkéntes fizetık számára (ez utóbbi csoportba azok tartoznak, akik nem vállalkozók, nem alkalmazottak, és a munkaügyi hivatalban sincsenek nyilvántartva, például a háztartásbeliek) számára a minimális kivetési alap a két évvel ezelıtti országos átlagbér 44,2 százaléka, azaz 319,58 euró. A vállalkozók ennek 14 százalékát fizetik egészségbiztosítási járulékként, vagyis februártól az eddigi 41,37 helyett 44,74 eurót. Az önkéntes fizetık az eddigi 26,74 euró helyett februártól már 28,92 eurót fizetnek. Egészségkárosodott személyek ennek csak a felét fizetik, vagyis egészségkárosodott vállalkozó 22,36 eurót, egészségkárosodott önfizetı 14,46 eurót. Az alkalmazottak esetében a minimális kivetési alapnak a minimálbér számít, azaz idén 307,70 euró. Az egészségbiztosítás ebbıl számítva 12,30 euró havonta, egészségkárosodott alkalmazottak esetében 6,15 euró. A maximális kivetési alap januártól az egészségbiztosítási járulékok esetében sem változott, 2009 júliusától 2010 júniusáig érvényes, jelenleg 2169,09 euró Egészségügyi hozzájárulás EHO Megszőnik a tételes eho Az ún. tételes egészségügyi hozzájárulást a fix összegő 1950 forintot a kifizetık, munkáltatók, foglalkoztatók már hosszú évek óta, konkrétan 1999 óta fizetik az évi LXVI. törvényben elıírt szabályok szerint. Havi 3600 forinttal indultunk, azután emelkedett az összeg, végül november 1-tıl csökkent 1950 forintra. A tételes eho a foglalkoztató költsége volt január 1-tıl ez a fizetési kötelezettség megszőnik. A kifizetı százalékos eho-ja 11-rıl 27%-ra emelkedik Valójában az egészségügyi hozzájárulás 2010-tıl kizárólag százalékos fizetési kötelezettség lesz. A kifizetı, - kifizetı hiányában, vagy ha a kifizetı az adóelıleg alapját képezı jövedelem után adót (adóelıleget) nem köteles megállapítani - a jövedelmet szerzı magánszemély 27 százalékos mértékő egészségügyi hozzájárulást fizet a törvényben meghatározott jövedelemfajták után. Melyek ezek a jövedelmek? A személyi jövedelemadóról szóló törvényben szereplı megfogalmazásokat használva győjti csoportba a törvény az eho-alapot képezı jövedelemfajtákat, amelyek után 27% egészségügyi hozzájárulást kell fizetni. Alapelvnek tekinthetı az a megállapítás, hogy ha valamely jövedelem társadalombiztosítási járulékköteles, akkor nem terheli egészségügyi hozzájárulás. Ugyanez fordítva is igaz, ha nem kell társadalombiztosítási járulékot fizetni, akkor egészségügyi hozzájárulást viszont kell. A törvényalkotók indoklása szerint ezért hozták azonos szintre az eho-t a társadalombiztosítási járulékkal. Fıszabályként (azért használjuk ezt a kifejezést, mert mindig lehetnek kivételek) egészségügyi hozzájárulást kell fizetni a) az összevont adóalapba tartozó jövedelmek közül aa) az adóelıleg-alap számításnál figyelembe vett jövedelem, 58

59 ab) a vállalkozói kivét és a kivét-kiegészítés együttes összegének, illetve a személyes közremőködıi díj és a személyes közremőködıi-díjkiegészítés együttes összegének, de legfeljebb a vállalkozóra irányadó, - a társadalombiztosításról szóló törvényben (Tbj.) meghatározott - tevékenységre jellemzı kereset tárgyévi összegének a vállalkozói jogviszonyra tekintettel a tárgyévre bevallott nyugdíjjárulék alapját meghaladó része után, valamint b) külön adózó jövedelmek közül ba) a természetbeni juttatások adóalapként meghatározott értéke, bb) a kamatkedvezménybıl származó jövedelem, bc) az egyösszegő járadékmegváltások, bd) a kisösszegő kifizetések után. Mentes a százalékos mértékő egészségügyi hozzájárulás fizetése alól az a jövedelem, természetbeni juttatás, adóköteles béren kívüli juttatás és járulék alapjául szolgáló azon összeg, amely után a fennálló biztosítási jogviszonyra tekintettel járulékfizetési kötelezettség - ideértve az egészségügyi szolgáltatási járulékot is - keletkezik, valamint az a jövedelem, amely után az adót nem kell megállapítani és/vagy megfizetni. Mentes továbbá az ingatlan bérbeadásából származó jövedelem, ha a lakásbérleti jogviszony tárgyát képezı lakás a bérbeadó állandó lakóhelye, kivéve, ha a bérbeadó a lakást saját vállalkozása vagy vele együtt élı közeli hozzátartozója (élettársa) vállalkozása részére adja bérbe. Az ab pont megfogalmazása érthetetlen Leegyszerősítve a következırıl van szó. Lényegében egy komplett rendszert találtak ki az egyéni és a társas vállalkozók részére annak érdekében, hogy sehogy se tudjanak kibújni a személyes jövedelmük közterhei alól, illetve annak jelentıs csökkentésével ne élhessenek. Mind az egyéni vállalkozótól, mind pedig a személyesen közremőködı társas vállalkozótól elvárják, hogy annyi jövedelmet valljon be a havi járulékbevallásában, mint amennyit a hasonló tevékenységet végzı munkaviszonyban foglalkoztatott dolgozók bevallásai mutatnak. A társadalombiztosításról szóló évi LXXX. törvény (Tbj.) szerint a társas vállalkozó társadalombiztosítási kötelezettségei a személyes közremőködésére tekintettel kifizetett járulékalapot képezı jövedelme alapján fizetendık, de havi átlagban legalább a társas vállalkozó tevékenységére jellemzı kereset után kell befizetni. Ha a személyesen közremőködı tag havi bevallott járulékalapja nem éri el a tevékenységére jellemzı keresetet, akkor a tényleges jövedelme lesz a járulékalap. Minimumkövetelmény azonban az, hogy legalább a minimálbér után fizesse meg havonta a járulékokat (lásd 27. ). Az egyéni vállalkozókra vonatkozó hasonló szabályozást a 29. -ban találjuk. Szintén mindkét vállalkozóra igaz, hogy a tevékenységre jellemzı kereset nem a vállalkozás tevékenységét jelenti, hanem a magánszemély tag tényleges tevékenységét (például a FEOR szám szerint) a cégben. Például egy festéssel és mázolással foglalkozó betéti társaságban a személyesen közremőködı beltag festınek a tevékenységére jellemzı keresete a FEOR szám szerinti festı keresetéhez viszonyítható. A személyi jövedelemadóban egy olyan rendszert alakítottak ki a vállalkozók számára, hogy ha a havi jövedelmük nem éri el a piaci keresetet, akkor év végén az osztalékból kell azt a vállalkozói kivétet, illetve a személyes közremőködési díjat kiegészíteni, átalakítva annak személyi jövedelemadóját. Ezt hívjuk kiegészítésnek. Ezáltal a havi bevallott jövedelem és a kiegészítés együtt képezi a tevékenységre jellemzı keresetet. 59

60 A társadalombiztosítás azonban nem tud mit kezdeni a kiegészítéssel, mert azt csak az eltelt évet követıen elıször 2011-ben számítjuk ki. Ezért a kiegészítés után nem kell társadalombiztosítási járulékot fizetni. Ennek ellensúlyozására született az egészségügyi hozzájárulásról szóló évi LXVI. törvény 3. (1) bekezdésének ab pontjában az a szabály, hogy a tárgyévre bevallott nyugdíjjárulék alapja feletti kereset (ez a kiegészítés!) után a kifizetı 27% egészségügyi hozzájárulást fizet. Tehát, ha megkerülted a társadalombiztosítási járulékfizetést, akkor fizess eho-t. A kiegészítés intézménye a személyi jövedelemadó rendszerében azonban csak akkor mőködik, ha év végén van nyereség. Az egyéni vállalkozóval nincs probléma, mert ı minden év végén leadózza az összes jövedelmét. Gondoljanak az osztalékalapra! Tehát az egyéni vállalkozó elıtt 2010-tıl két út van: vagy személyi jövedelemadót és járulékot fizet a piaci kereset (tényleges jövedelme) után, és esetleg osztalékalapja sem marad, vagy személyi jövedelemadót fizet a minimálbér vagy nagyobb összeg után, s ennek befizeti a járulékait is, majd év végén az osztalékából kiegészíti ezt a piaci keresetre, és a kiegészítés után 27%-os eho-t fizet. (Véleményem szerint ez a rosszabb megoldás, mert a vállalkozói kivét kiegészítése nem számít bele a nyugdíjalapba. Legalábbis még nem láttam ilyen rendelkezést. Az egészségügyi hozzájárulást pedig az egészségügyi szolgáltatások fedezetének kiegészítésére fizetjük.) A Tbj. 29/A. (1) bekezdése értelmében, az egyszerősített vállalkozói adó szabályai szerint adózó egyéni vállalkozó a járulékokat (magánnyugdíj-pénztári tagdíjat) a tevékenységre jellemzı kereset után fizeti meg. Az eva adózó egyéni vállalkozó a havi bevallásában a tényleges jövedelmének feltüntetésével bejelentést tehet arról, hogy a járulékot a tényleges jövedelme, de legalább a minimálbér alapulvételével fizeti meg. A társas vállalkozó viszont megteheti azt, hogy nyereséges ugyan a cég, de úgy döntenek a tulajdonosok, hogy mégsem fizetnek osztalékot, nehogy alkalmazni kelljen a kiegészítés intézményét. Tehát megkerülhetnék a járulékfizetést. Ezt a kiskaput viszont bezárták azzal, hogy az általam látens osztaléknak nevezett ki nem fizetett, jóvá nem hagyott osztalék után is kell 27% egészségügyi hozzájárulást fizetni a tevékenységre jellemzı kereset mértékéig, a tulajdonrész arányában. Ezzel a kör bezárult. Irreális lenne az adóellenırzésre történı kiválasztás során, ha ezentúl minden vállalkozás veszteséges lenne. Látens osztalék utáni kifizetıi eho 2010-tıl új szabály, hogy a társas vállalkozás 27 százalékos mértékő egészségügyi hozzájárulást fizet azon összeg után, amelyet a számvitelrıl szóló törvény szerint a vállalkozás tevékenységében személyesen közremőködı tag részére osztalékként, részesedésként meg lehetett volna állapítani, ki lehetett volna fizetni, de nem tették meg a személyes közremőködési díjkiegészítés elkerülése miatt. Maximum a pozitív adózott eredménynek a személyesen közremőködı tag részesedésével arányos része után kell megfizetni az eho-t akkor, ha a tag nem fizette meg a járulékokat a tevékenységére jellemzı kereset után, de csak a bevallott és a megkíván kereset különbözete képezi a 27%-os egészségügyi hozzájárulás alapját. Az így megállapított egészségügyi hozzájárulás-alap nem lehet több, mint a Tbj.-ben meghatározott tevékenységre jellemzı kereset azon része, amely meghaladja a vállalkozói jogviszonyra tekintettel bevallott nyugdíjjárulék-alap és az eho-törvény 3. (1) bekezdés ab) alpontjában meghatározott egészségügyi hozzájárulás-alap együttes összegét. 60

61 Szakképzési hozzájárulás - A szakképzési hozzájáruláshoz kapcsolódó kötelezı befizetési szint 30 százalékról 40 százalékra emelkedik július 1-jétıl. - A fejlesztési támogatásra átadható pénzeszközök maximalizálásra kerültek. Kulturális járulék A kulturális járulék megszőnik, de a Nemzeti Kulturális Alap bevételét az ötös lottóból származó játékadó bevétel 90 százaléka biztosítja. Így teljesül az NKA évre elıirányzott bevétele. Munkavállalói, a munkaadói és a vállalkozói járulék január 1-jétıl mind a foglalkoztató, mind a biztosított által december 31-ig fizetendı járulékok kiegészülnek a munkaerı-piaci járulékokkal, amely a munkaadói, munkavállalói, illetve a vállalkozói járulékokat tartalmazza. Ezzel együtt megszőnik a munkavállalói, a munkaadói és a vállalkozói járulék. A járulékok mértéke A foglalkoztató és a biztosított egyéni vállalkozó által fizetendı társadalombiztosítási járulék mértéke:27 százalék, ebbıl a nyugdíjbiztosítási járulék:24 százalék, az egészségbiztosítási és a munkaerıpiaci járulék: 3 százalék, (ezen belül a természetbeni egészségbiztosítási járulék:1,5 százalék, a pénzbeli egészségbiztosítási járulék:0,5 százalék, a munkaerı-piaci járulék: 1 százalék). A biztosított által fizetendı "egyéni" járulék mértéke összesen: 17 százalék, ebbıl az egészségbiztosítási és munkaerı-piaci járulék mértéke: 7,5 százalék (ezen belül a természetbeni egészségbiztosítási járulék: 4 százalék, a pénzbeli egészségbiztosítási járulék: 2 százalék, a munkaerıpiaci járulék: 1,5 százalék). A nyugdíjjárulék továbbra is 9,5 (1,5) százalék a magánnyugdíj-pénztári tagdíj: 8 százalék. A foglalkoztatottak járulék terhei összességében nem emelkednek, hiszen jelenleg is összesen 17 százalék az egyéni járulék, ha figyelembe vesszük az összesen 15,5 százalék egyéni járulékot és az 1,5 százalék munkavállalói járulékot. A foglalkoztatott nem fizet nyugdíjjárulékot, egészségbiztosítási és munkaerıpiaci járulékot a társadalombiztosítási járulékalapot képezı természetbeni juttatás adóalapként megállapított értékének szja-val növelt összege után, továbbá nem fizet- egészségbiztosítási, és munkaerıpiaci járulékot (6+1,5 százalék): - a jubileumi jutalom - a végkielégítés - az újrakezdési támogatás - a szabadságmegváltás jogcímen kifizetett juttatás - a határozott idıtartamú jogviszony megszüntetése esetén a Munka Törvénykönyve ának (2) bekezdése és - a közalkalmazotti jogállásról szóló évi XXXIII. Törvény 27. -ának (2) bekezdése alapján kifizetett összeg után. 61

62 A foglalkoztatott nem fizet pénzbeli egészségbiztosítási járulékot (2 százalék) a külön jogszabály szerinti prémiumévek program, illetıleg a különleges foglalkoztatási állomány keretében járó juttatás után. A nyugdíjjárulék-alap felsı határa évben napi forint (éves szinten: forint). A társas vállalkozás a kiegészítı tevékenységet folytató tagja után, illetve a kiegészítı tevékenységet folytató egyéni vállalkozó január 01-jétıl havi (napi 165) forint egészségügyi szolgáltatási járulékot fizet. A foglalkoztató a jelenleg hatályos járulékalap figyelembevételével, vagyis az általa kifizetett járulékalap után, de havonta legalább a minimálbér kétszerese (bejelentés alapján a tényleges járulékalapot képezı jövedelem) után fizeti a 27 százalékos mértékő társadalombiztosítási járulékot. Járulékfizetésre vonatkozó különleges szabályok A munkaerı-piaci járulékfizetési kötelezettség alól mentesített személyek Nagyon lényeges, hogy a munkaerı-piaci járulékfizetési kötelezettség alól mentesített személyek csak magánszemélyeket érint, és nem érinti a foglalkoztatót terhelı munkaerıpiaci járulékfizetési kötelezettséget. Nem fizet munkaerıpiaci járulékot (1,5 százalék): - a szövetkezet tagja, ide nem értve az iskolai szövetkezetnek nem minısülı szövetkezet tevékenységében munkaviszony keretében közremőködı szövetkezeti tagot, - a tanulószerzıdés alapján szakképzı iskolai tanulmányokat folytató tanuló, - az álláskeresési támogatásban részesülı személy, - a díjazás ellenében munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében (bedolgozó, megbízási jogviszonyban, egyéni vállalkozónak nem minısülı vállalkozási jogviszonyban, segítı családtagként biztosított) munkát végzı személy, - az egyházi szolgálatot teljesítı egyházi személy, szerzetesrendi tag, - a mezıgazdasági ıstermelı, - a választott tisztségviselı. Mentesül továbbá a biztosítottat terhelı 1,5 százalékos mértékő munkaerıpiaci járulék megfizetésének kötelezettsége alól: - az az egyéni és társas vállalkozó, aki közép- vagy felsıfokú oktatási intézményben nappali rendszerő oktatás keretében tanulmányokat folytat, vagy a vállalkozói tevékenysége mellett munkaviszonnyal is rendelkezik, - az a foglalkoztatott, biztosított, továbbá egyéni vagy társas vállalkozó, aki sajátjogú nyugdíjas, vagy a társadalombiztosítási nyugdíjtörvényben meghatározott reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte. 62

63 Rehabilitációs hozzájárulás - A megváltozott munkaképességőek integrált foglalkoztatásának ösztönzése érdekében a rehabilitációs hozzájárulás ötszörösére emelkedik. ( Ft/fı/év helyett Ft/fı/év). A kötelezı foglalkoztatási szint (5 százalék) nem változik, ezáltal az intézkedés a jogkövetı és szociálisan érzékenyebb vállalkozási környezet kialakulását segíti elı. Az innovációs járulék Hatálya és mértéke 2010-ben A Kutatási és Technológiai Innovációs Alapról szóló évi XC. törvény alapján a január 1-jétıl hatályos besorolás értelmében innovációs járulékfizetési kötelezettség terheli a közép- és nagyvállalkozásokat. A járulék számításának alapja, akárcsak az iparőzési adó esetében, a nettó korrigált árbevétel, mértéke pedig 2006-tól kezdıdıen 0,3%, azonban ez a bruttó összeg még három jogcímen csökkenthetı. A bruttó járulékból ugyanis le lehet vonni a cég saját mőködési körében végzett, a költségvetési gazdálkodási rendszerben lévı szervezetektıl, valamint a közhasznú szervezetekrıl szóló törvényben meghatározott apparátusoktól megrendelt kutatási-fejlesztési tevékenység költségét. Nem tartozik a törvény hatály alá - azaz innovációs járulékfizetésre nem kötelezettek köre: A kis-vagy mikro vállalkozásnak minısülı gazdasági társaság (50 fınél kisebb, vagy 2.5 milliárd Ft.-nál kisebb forgalmú cégek), a Magyar Nemzeti Bank, az Állami Privatizációs és Vagyonkezelı Részvénytársaság, az Igazságügyi Minisztérium felügyelete alá tartozó, a fogvatartottak kötelezı foglalkoztatására létrehozott gazdasági társaság és minden olyan cég, melyben az önkormányzati vagy állami tulajdon hányad magasabb 25%-nál. Nem tartozik a törvény hatálya alá, továbbá a cégbejegyzés évében a jogelıd nélkül alapított gazdasági társaság és annak elıtárassága sem. A járulék összegét csökkentı tételek: Kötelezettségcsökkentı tételek, amelyek a járulék várható éves bruttó összegébıl legfeljebb annak mértékéig levonhatók: 1. A gazdasági társaság saját tevékenységi körében végzett kutatási fejlesztési tevékenység közvetlen költsége; 2. A költségvetési gazdálkodási rendszerben mőködı szervezetektıl megrendelt kutatásifejlesztési tevékenység költsége; 3. A közhasznú szervezetekrıl szóló évi CLVI. törvény 2. (1) bekezdésében meghatározott szervezetektıl megrendelt kutatási-fejlesztési tevékenység. Ide tartozik az alapkutatás, az ipari vagy alkalmazott kutatás és a kísérleti fejlesztés is. Amennyiben a fenti feltételek bármelyike teljesül, a gazdasági társaság csökkentheti az általa fizetendı innovációs járulék összegét, tekintet nélkül arra, hogy az adott kutatás az alaptevékenységéhez szükséges-e vagy sem 63

64 Bevallás és befizetés A járulék-kötelezettséget az elılegfizetés rendszerében kell teljesíteni. A járulékbevallás és a következı évi elılegbevallás határideje május 31. A járulékelıleg fizetése negyedévenként történik, az alábbi ütemezésben: (1) április 20., (2) július 20., (3) október 20. és (4) január 20. Az így befizetett összeg a Központi Kutatási és Technológiai Innovációs Alapba kerül, mely a kutatás-fejlesztés és a technológiai innováció állami támogatását biztosító, és kizárólag ezt a célt szolgáló, elkülönített állami pénzalap (az államháztartásról szóló évi XXXVIII. törvény szerint). Példa a járulékfizetésre Egy járulékköteles vállalkozás éves nettó árbevétele: 2 milliárd Ft. Az eladott áruk beszerzési értéke: 400 millió Ft. Közvetített szolgáltatások értéke: 100 millió Ft. Az anyagköltség: 500 millió Ft. A járulék alap: 2000-( )= 1 milliárd Ft. A járulék összege: 1000*0,003= 3 millió Ft. Az innovációs járulék elköltése a gyakorlatban A Kutatási és Technológiai Innovációs Alapról szóló évi XC. törvény alapján a január 1-jétıl hatályos besorolás értelmében innovációs járulékfizetési kötelezettség terheli a közép- és nagyvállalkozásokat. A járulék számításának alapja, akárcsak az iparőzési adó esetében, a nettó korrigált árbevétel, mértéke pedig 2006-tól kezdıdıen 0,3%, azonban ez a bruttó összeg még három jogcímen csökkenthetı. A bruttó járulékból ugyanis le lehet vonni a cég saját mőködési körében végzett, a költségvetési gazdálkodási rendszerben lévı szervezetektıl, valamint a közhasznú szervezetekrıl szóló törvényben meghatározott apparátusoktól megrendelt kutatási-fejlesztési tevékenység költségét. A fejlesztési kedvezmények 2010-re érvényes módosításai A fejlesztési adókedvezmény feltételein két ponton is enyhítenek 2010-ben. Egy cég dönthet úgy, hogy a fejlesztési adókedvezmény igénybevételéhez az alkalmazotti létszámot vagy bérköltséget nem a beruházás elıtti év létszámához, illetve bérköltségéhez viszonyítja, hanem a beruházás megkezdését megelızı három adóév átlagához méri. Átmeneti enyhítést jelent az a szabály, amely szerint az adózó még akkor sem veszíti el a jogot a fejlesztési adókedvezményre, ha a és adóévben nem teljesíti a létszám- vagy bérköltségnövelési feltételt, feltéve, hogy az adókedvezményt nem veszi igénybe ezen években, továbbá dolgozói létszámát, bérköltségét a beruházás megkezdésének évéhez mérve nem csökkenti. Ezen választást a cégnek be kell jelentenie a Pénzügyminisztériumhoz, a felfüggesztett idıszak pedig nem számít bele az adókedvezmény 10 éves igénybevételi idıtartamába. Jövedékiadó-, energiaadó-mértékek január 1-jétıl az EU-s jogharmonizációs kötelezettségünk teljesítése (az adóminimumoknak való további megfelelés) érdekében szükséges egyes üzemanyagok és tüzelıanyagok, valamint a dohánytermékek jövedéki adójának, továbbá a szén, a villamos energia és a földgáz energiaadójának emelése a forintárfolyam hatásának figyelembevételével. 64

65 - Az elıbbieken túl - elsısorban bevételi követelmények miatt - 10 százalékos adóemelésre kerül sor a benzin, valamint az alkoholtartalmú italok (tömény szesz, sör, egyéb bor, pezsgı, köztes alkoholtermék) esetében. A benzin esetében az intézkedés literenkénti 11 forintos jövedéki adóemelést jelent, amelynek hatására a magyar benzinár a szlovák benzinárral kerül egy szintre. - Az üzemanyag célú sőrített földgázra 0 Ft/m 3 jövedékiadó-mérték kerül bevezetésre, alapvetıen környezetvédelmi megfontolásból (alacsony CO 2 -kibocsátás), és nem számottevı költségvetési kihatására tekintettel. A 0 adókulcsot az Európai Unió Bizottságának elızetesen jóvá kell hagynia állami támogatási szempontból, így az intézkedés csak a bizottsági jóváhagyást követıen léphet hatályba. Társadalombiztosítási járulék - A július 1-jétıl a minimálbér kétszereséig bevezetésre került 5 százalékpontos járulékcsökkentés kiterjed minden jövedelemre. A tb-járulékon belül a jelenlegi 5 százalékos munkáltatói egészségbiztosítási járulék 2 százalékra csökken (ebbıl 0,5 százalék pénzbeli,1,5 százalék természetbeni járulék), és a nyugdíj és egészségbiztosítási járulék mértéke változatlanul 24 százalék. - Az egyéni és társas vállalkozóknál arányos közteherviselés alkotmányos követelményének fokozottabb érvényre juttatása érdekében a minimálbér kétszereséhez kötött járulékfizetési alsó határt felváltja a munka valós piaci értékéhez igazodó új alsó határ. Termékdíj Számos, igen jelentıs változtatásra került sor a termékdíjra vonatkozó rendelkezésekben. Elıször is megváltozott a jogszabály tárgyi hatálya azzal, hogy a hőtıközeg kikerült a termékdíjköteles termékek körébıl. A személyi hatály tekintetében fontos változás, hogy megszőnt az elsı belföldi forgalomba hozó elsı továbbforgalmazó vevıje, valamint import esetén a vámadós termékdíjfizetési kötelezettsége. Ez a módosítás meglehetısen sok félreértésre adhat okot azáltal, hogy a kötelezetti körbe tartozó piaci szereplık a közérthetıség kedvéért egyszerősítve, érthetıbben próbálnak fogalmazni és ennek köszönhetıen mindenki gyártói kötelezettségrıl beszél. A gyártói kötelezettség megnevezés hibás, de legalábbis nem egyértelmő, hiszen az elsı belföldi forgalomba hozó nem szükségszerően gyártó, akár importır is lehet, másrészt pedig a csomagolás környezetvédelmi termékdíja esetében azt kell nézni, hogy a csomagolást csomagolási funkciójában ki hozza elıször belföldi forgalomba. Az áfa adóraktáron belüli értékesítés nem minısül belföldi forgalomba hozatalnak. Egyértelmőbbé vált a jogszabály azáltal, hogy a módosítással nevesítették a saját célú felhasználás eseteit. Az átvállalási lehetıségeket illetıen is történt módosítás a jogszabályban. Megmaradt a szerzıdéssel, illetve számlán történı átvállalás lehetısége, azonban megjelent egy új módja az átvállalásnak: A termelıi szervezıdésen keresztül forgalomba hozott termékdíjköteles termék esetén a termelıi szerzıdés alapján a termékdíj fizetési kötelezettséget átvállalhatja. A termelıi szervezıdéstıl pedig a termékdíj mentességgel rendelkezı hasznosítást koordináló szervezet vállalhatja át szerzıdés alapján a termékdíj fizetési kötelezettséget. 65

66 Termelıi szervezıdés alatt a mezıgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról, valamint egyes mezıgazdasági termékekre vonatkozó egyedi rendelkezésekrıl szóló október 22-i 1234/2007/EK tanácsi rendelet 122. cikkének a) pont (iii) pontjában meghatározott, valamint a 122. cikk b) és c) pontjában foglaltak szerint létrejött, és a 125. b, 125. c, és 125.e, cikkében meghatározott feltételekkel elismert szervezet, valamint az agrárpolitikáért felelıs miniszter által jogerısen elismert termelıi csoportot kell érteni. A bevallási kötelezettséget érintı változás, hogy a továbbiakban az újrahasználható csomagolások kivételével, amelyekrıl a korábbiaknak megfelelıen ezután is éves bevallás lesz- negyedévente kell bevallást benyújtani. Megjelent egy új kategória a kötelezetti körön belül, az un. kis mennyiségő csomagolást forgalomba hozó kötelezett (legfeljebb évi 200 kg mőanyag vagy fém, 500 kg papír vagy fa, 800 kg üveg csomagolást a felhasználó számára forgalomba hozó kötelezett), aki amennyiben a hasznosítást koordináló szervezeten keresztül teljes mentességet élvez, a VPOP felé nem köteles bevallás benyújtására, hanem a koordináló szervezet nyújtja be a bevallást, az adatok átadásának évében. A készletre vétel szerinti termékdíj fizetési kötelezettség január 1-jét követıen valamennyi termékdíj köteles termék esetén lehetséges lesz, nem csak a belföldön elıállított, illetve Közösségen belülrıl behozott termékek esetén, mint az a jelenlegi szabályozásban szerepel. A kötelezettet az adózás rendjérıl szóló törvény (Art.)szerinti állandó meghatalmazással, megbízással rendelkezı képviselı a termékdíj befizetését is teljesítheti és ezért a megbízóval egyetemlegesen felel. Az Art. szerinti pénzügyi képviselı megbízása kötelezı, ha a kötelezett gazdasági céllal harmadik országban telepedett le, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye, vagy szokásos tartózkodási helye harmadik országban van. Megszőnt az export, illetve a Közösségen belüli értékesítés megkülönböztetése is, helyette egységesen külföldre történı értékesítést említ a jogszabály. A díjak tekintetében a legfontosabb változás, hogy a kereskedelmi csomagolás esetén megszőnnek az eddigi darabalapú díjtételek (H, E1, E2), helyette ennél a kategóriánál is súlyalapon meghatározott díjjal kell számolni. Mivel a kötelezetti körbıl kikerült az elsı belföldi forgalomba hozó elsı továbbforgalmazó vevıje, így az általa fizetendı E2 díjtétel is okafogyottá vált. A jogszabályban a kereskedelmi csomagolásra vonatkozóan új díjakat határoz meg. A kereskedelmi csomagolásokra vonatkozó un. levonási szabályok a következık szerint változnak: A kötelezett a kereskedelmi csomagolás után megfizetendı termékdíjtétel 70%-át (2011-ben 65%-át, 2012-ben 62%-át) levonhatja, ha a felsı hasznosítási arány teljesítését igazolja, ami a hasznosítást koordináló szervezet adataival is igazolható. A kötelezett továbbá azon nem újrahasználható kereskedelmi csomagolás után fizetendı termékdíjtétel 100%-át (a korábbi 85% helyett!) levonhatja, amelyre vonatkozóan a nem újrahasználható kereskedelmi csomagolásból keletkezett hulladéknak az anyagában történı 66

67 hasznosítás tényét, vagy az anyagában történı hasznosításra való átadás-átvétel tényét igazolja. A hasznosítás ténye koordináló szervezet adataival is igazolható. Az újrahasználható csomagolás után fizetendı termékdíjtétel 100%-a levonható az újrahasználható csomagolás visszavételi rendszer keretében történı visszavételének és újrahasználatának igazolása esetén. Megjelenik a termékdíj-átalány jogintézménye, amelyet azonban csak a kötelezettek nagyon szők körére alkalmaz a jogszabály: Az a 73/2009/EK tanácsi rendelet szerinti mezıgazdasági termelı kötelezett, aki a tárgyévet megelızı évben legfeljebb évi tíz millió forintos árbevételt ért el, évi kétezer forint átalányt fizet, aki pedig tíz millió forintot meghaladó, de legfeljebb évi ötven millió forintos bevételt ért el, évi hétezer forint átalányt fizet. Az a mezıgazdasági termelı, aki a tárgyévben válik kötelezetté, évi ötezer forint átalányt fizet. A termékdíj átalányt a tárgyévet követı év március 31-ig kell befizetni a vámhatóság részére. A termékdíjkötelezettség tárgyává tett gumiabroncsok körét szélesítették. Megszőnt a láncügylet intézménye, így az erre vonatkozó szabályokat a hőtıközeg és a csekély összegő (de minimis) támogatás szabályaival együtt törölték a törvénybıl. Innovációs járulék Kulturális járulék Mint arra Hiller István rámutatott, ez az intézkedés stabil, kiszámítható megoldást teremt, hosszú távon biztosítva a Nemzeti Kulturális Alap finanszírozását. Az NKA forrásait továbbra sem érinti semmilyen költségvetési, kormányzati évközi átcsoportosítás, zárolás, elvonás hangsúlyozta a tárcavezetı. Megemlítette, hogy számos európai országban egyebek mellett Nagy-Britanniában, Olaszországban és Finnországban hasonló rendszert alakítottak ki. Hiller István úgy fogalmazott, ezzel a megoldással egyrészt egy bürokratikus, idejét múlt rendszert szüntetünk meg, másrészt csökkentjük a vállalkozások terheit. Mibıl tevıdött eddig össze a kulturális járulék? (a felsorolás nem teljes körő): hirdetés hangfelvételek CD-n, kép vagy mozgóképfelvételek CD-n DVD-n lézerrel olvasható lemez más jelekkel országos és regionális rádió-, televíziómősor-szolgáltatás (kivétel közszolgálati) televíziós adás vételére alkalmas készülék, rádiómősor, hang és képfelvevı vagy lejátszó készülék, videómonitor és videóvetítı készülék film-, videóvetítés, DVD-lejátszás rádiótelefon és rádiótávíró vevıkészüléke (mobiltelefon is) rádió és tévémősor adó készülék (kivétel katonai és polgári repülés) szórakozóhelyi felszerelés asztali vagy társasjáték, pénzérmével vagy koronggal mőködı más játék (kivétel tekepálya felszerelése könyv, brosúra, röpirat és hasonló nyomtatvány (szótár, enciklopédia, tankönyvek nélkül) újság, folyóirat és idıszakos kiadvány, illusztrálva reklámtartalommal nyomtatott vagy illusztrált postai képes levelezılap 67

68 nyomtatott naptár, naptárblokk kereskedelmi reklámanyag, katalógus festmény, fénykép, tükör és hasonló tárgyak fakerete intarziás és berakott famunka, ékszeres vagy evıeszközös ládikó, doboz, kis szobor és más díszmő áru fából mőanyagból készült szobor és más belsı díszítésre szolgáló tárgy szobrocska és más dísztárgy kerámiából kis szobor és más dísztárgy fémbıl, nem nemesfémbıl asztali, konyhai, irodai, tisztálkodási, lakásdíszítési célra szolgáló üvegáru érme divattervezés, formatervezés, szaktanácsadás ékszerutánzat mővirág, levél és gyümölcsutánzat, ezek részei, ezekbıl készült áru játékfegyver, kártya épületek (A 2001-es módosítás során került a mellékletbe, az építımővészeti terület támogatásának biztosítására. A járulék alapja a kivitelezés esetén a 120 millió forintot elérı vagy meghaladó összértékő építmények létrehozásának bekerülési költsége.) Környezetterhelési díj A kibocsátások csökkentése és a környezet megóvása érdekében a leghatékonyabb megoldások alkalmazásának ösztönzésére - a környezetvédelmi törvénnyel összhangban - az Országgyőlés ban megalkotta a környezetterhelési díjról szóló évi LXXXIX. törvényt. A törvény a levegıbe, a felszíni vizekbe (illetve az idıszakos vízfolyásokba), valamint a talajba kibocsátott bizonyos környezetterhelı anyagokra vonatkozik, ennek értelmében megkülönböztetünk levegıterhelési, vízterhelési és talajterhelési díjakat. Levegıterhelési díj Levegıterhelési díj fizetési kötelezettség - bizonyos kivételektıl eltekintve - azt a kibocsátót terheli, aki a 21/2001. (II. 14.) Korm. rendelet szerinti bejelentésköteles helyhez kötött légszennyezı pontforrást üzemeltet. Levegıterhelési díjat a kén-dioxid, nitrogén-oxidok és szilárd (nem toxikus) anyag kibocsátása után kell fizetni, amelynek mértékét a levegıterhelı anyag évenként kibocsátott teljes mennyiségének kg-ban kifejezett tömege és a levegıterhelı anyagok egységdíja határozza meg. A levegıterhelési díj mértékét a következı képlet segítségével határozhatjuk meg: 68

69 Vízterhelési díj Vízterhelési díj fizetési kötelezettség azt a kibocsátót terheli, aki vízjogi engedélyezés alá tartozó tevékenységet végez. Vízterhelési díjat a felszíni vizeket terhelı, meghatározott komponensek után kell fizetni, nevezetesen: dikromátos oxigénfogyasztás, foszfor, szervetlen nitrogén, higany, kadmium, króm, nikkel, ólom, réz. A vízterhelési díj mértékét a vízterhelı anyag évenként kibocsátott teljes mennyiségének kgban kifejezett tömege, a vízterhelı anyagok egységdíja, a területérzékenységi szorzó, valamint az iszapelhelyezési szorzó határozza meg. A vízterhelési díj mértékét a következık szerint kell meghatározni: Talajterhelési díj Talajterhelési díj fizetési kötelezettség - bizonyos kivételektıl eltekintve - azt a kibocsátót terheli, aki a mőszakilag rendelkezésre álló közcsatornára nem köt rá, és helyi vízgazdálkodási hatósági, illetve vízjogi engedélyezés hatálya alá tartozó szennyvízelhelyezést alkalmaz (ideértve az egyedi zárt szennyvíztározót is). A talajterhelési díj mértékét a talajterhelési díj alapja, egységdíja, valamint a település közigazgatási területére vonatkozó területérzékenységi szorzó határozza meg. (A talajterhelési díj alapja a szolgáltatott, vagy egyedi vízbeszerzés esetében a méréssel igazolt felhasznált, ill. mérési lehetıség hiányában az általány alapján meghatározott víz mennyisége, csökkentve a locsolási célú felhasználásra figyelembe vett víz mennyiségével). 69

70 A talajterhelési díj mértéke a következık szerint alakul: A levegıterhelési díjat és a vízterhelési díjat a kibocsátónak január 1.-tıl, a talajterhelési díjat július 1.-tıl kell az adóhatóság (egyes esetekben az önkormányzat) számára negyedévente (a negyedév utolsó napjáig) befizetnie. (A csatornamő szolgáltató a negyedévi díjelıleget a következı negyedév utolsó napjáig fizeti meg.) A kibocsátó a negyedévi díjelıleget a tárgyévet megelızı év tényleges kibocsátásai alapján számított díj negyedének megfelelı összegben állapítja meg. A kibocsátó a tárgyévet követı év március 31.-ig a tárgyévi tényleges kibocsátás alapján számított díj és a befizetett díjelıleg különbözetét megfizeti, illetve túlfizetés esetén a tárgyévet követı év elsı negyedévi díjelılegének megfizetésekor beszámítja vagy visszaigényli. Ha a kibocsátó folyamatosan mőködtet kibocsátást mérı rendszert, a mérések alapján a folyó negyedévre irányadó díjelıleget kell megfizetnie. A környezetterhelési díjak bevezetését tekintve ún. átmeneti idıszakot is elıírt a törvény, ami annyit jelent, hogy a díjak befizetése fokozatosan éri el a fenti módon meghatározott díj 100 %-át, azaz az elsı néhány évben elıször a számított díjaknak csak egy bizonyos hányadát kellett befizetni, s a teljes díjat csak 2008., illetve évtıl (a környezetterhelési díj fajtájától függıen) kell teljesíteni. A következı táblázat szemlélteti az egyes évekre vonatkozó díjak mértékét: Ahogy az a táblázatból is jól látható, az egyes környezeti kibocsátásokra vonatkozóan befizetendı környezetterhelési díjak mértéke a környezetterhelési díjról szóló törvény értelmében a es évre már valamennyi díj esetében elérte a 100 %-ot, amelyet a díjak mértékének kiszámításakor nem szabad figyelmen kívül hagyniuk a kibocsátóknak. A elsı negyedévi díjak befizetésekor - amelyet március 31.-ig kell teljesíteni - már ezt az értéket kell érvényesíteniük a kibocsátóknak. 70

71 Játékadó Általános tudnivalók A szerencsejáték szervezıje a pénznyerı automaták játékadóját a játékkaszinóban üzemeltetett pénznyerı automata kivételével köteles havonta bevallani. Ugyanezen kötelezettség vonatkozik az elektronikus kaszinóban üzemeltetett pénznyerı automaták játékadójára is. A szerencsejáték szervezı játékadó-fizetési kötelezettsége a pénznyerı automata üzemeltetésére jogosító engedély átvételét követı naptól keletkezik. A pénznyerı automaták játékadóját minden megkezdett hónap után a tárgyhót követı hónap 20-áig kell bevallani és azzal egyidejőleg megfizetni. A pénznyerı automaták játékadójának mértéke I. és II. kategóriás játékteremben üzemeltetett pénznyerı automata esetében Ft/játékhely/hó, elektronikus kaszinóban üzemeltetett pénznyerı automata esetében Ft/játékhely/hó. A játékadót minden megkezdett hónap után meg kell fizetni. A játékautomata éves adója - nem törtidıszaki nyilvántartás esetén gépenként Ft. [Félévre fizetendı játékadó idıarányos összege Ft.] - az elsı féléves adó bevallását és megfizetését a nyilvántartásba vétel iránti kérelem benyújtását megelızıen kell teljesíteni, - ha a játékautomata nyilvántartásba vételének (regisztrációs kártyájának) érvényessége hosszabb idejő, mint a játékadó már bevallott idıszaka, akkor a további idıszakokra vonatkozó féléves, vagy törtidıszaki adó kötelezettségét a játékautomata üzemeltetıjének az elızı félév utolsó napjáig kell bevallani és megfizetni. Ha a nyilvántartásba vétel a hitelesítési bizonyítvány érvényessége miatt nem lehetséges teljes 6 hónapra, akkor a játékadó arányos részét kell bevallani és megfizetni. A bevallás benyújtásának módja Az Art.31. (2) bekezdésében bevallás benyújtására kötelezett adózó a kötelezettség keletkezése idıpontjától az állami adóhatósághoz teljesítendı valamennyi bevallási és adatszolgáltatási kötelezettségét az Art.- ban meghatározott feltételek fennállása esetén elektronikus2 úton teljesíti. A bevallás késedelmes benyújtása esetén az adóhatóság mulasztási bírságot állapíthat meg. A bevallásba az adatokat az elınyomott ezer forint szöveg figyelembevételével ezer Ft-ra kerekítve kell bejegyezni a kerekítés általános szabályainak (499 Ft-ig lefelé, 500 Ft-tól felfelé) alkalmazásával. Mezıgazdasági ıstermelı magánszemély adózásának alapvetı szabályai Ki minısül mezıgazdasági ıstermelınek? A személyi jövedelemadó törvény1 rendelkezése szerint mezıgazdasági ıstermelı az a nem egyéni vállalkozó magánszemély, aki betöltötte a 16. életévét, a saját gazdaságában a szjatörvény 6. számú mellékletében felsorolt termékek elıállítását végzi, és ennek igazolására ıstermelıi igazolvánnyal rendelkezik. Mezıgazdasági ıstermelınek minısül a 71

72 mezıgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szerv által vezetett ügyfél-nyilvántartási rendszerben nyilvántartott mezıgazdasági termelı magánszemély is, továbbá a családi gazdálkodó és annak a családi gazdaságban nem foglalkoztatottként közremőködı családtagja is, az szja-törvény 6. számú mellékletben felsorolt termékek elıállítására irányuló tevékenysége(i)nek bevétele (jövedelme) tekintetében. Mezıgazdasági kistermelınek az az ıstermelı tekinthetı, akinek az adóévben jogszabály alapján kapott támogatás összegével csökkentett ıstermelıi tevékenységébıl származó éves bevétele nem több 8 millió forintnál. Saját gazdaság fogalma alatt a termelést ténylegesen végzı magánszemély rendelkezési jogosultságát kell érteni az eszközei (ideértve a bérelt eszközöket is), a termelés szervezése és eredményének felhasználása felett. Saját gazdaságban folytatott tevékenységnek minısül a vetımag bértermelés, a bérnevelés, a bérhizlalás és a kihelyezett állat tartása is azzal, hogy ez utóbbiak esetén nem feltétel a termelés eredményének felhasználása feletti rendelkezési jogosultság. Saját gazdaságban tevékenykedınek kell tekinteni a bérbevevıt, haszonbérbe vevıt illetve más ehhez hasonló jogviszony esetén a bérlıt, ha az említett rendelkezési jogosultságát a bérelt földterületen gyakorolja. Az ıstermelıi tevékenység amennyiben általános forgalmi adó alanyiságot eredményez adószám birtokában gyakorolható azzal, hogy az adószám a lakóhely szerint illetékes adóhatóságtól igényelhetı. Az ıstermelınek az igazolvány kiváltásakor az igazolvány kiállítója elıtt nyilatkozatot kell tennie a termelésre és a saját termeléső termékek értékesítésére vonatkozó adatokról, továbbá arról, hogy rendelkezik olyan saját gazdasággal, amely alkalmas a nyilatkozata szerinti termelés és értékesítés elérésére, ideértve azt is, ha erdei melléktermékek győjtésével foglalkozik és rendelkezik a terület feletti rendelkezési jogot gyakorlótól erre vonatkozó írásbeli hozzájárulással Mezıgazdasági ıstermelıi tevékenység Mezıgazdasági ıstermelıi tevékenységnek minısül a saját gazdaságban történı növénytermelés, ültetvénytelepítés, állattenyésztés, valamint a termékfeldolgozás is akkor, ha az saját gazdaságban történı alapanyag felhasználásával történik. Mezıgazdasági ıstermelıi tevékenységnek minısül továbbá a saját gazdaságban egyes mezıgazdasági termékek jogszabályba nem ütközı győjtése, valamint a saját tulajdonú földterületen végzett erdıgazdálkodás, mindezekre nézve akkor, ha az elıállított termék vagy a tevékenység az szja-törvény 6. számú mellékletének II. pontjában felsoroltak valamelyikébe tartozik. A mezıgazdasági termékek győjtése esetén akkor beszélhetünk mezıgazdasági ıstermelıi tevékenységrıl, ha a magánszemély a terület felett rendelkezési jogot gyakorlótól legalább szóbeli hozzájárulással rendelkezik a győjtésre és a győjtés eredményének felhasználására. A saját gazdaságban elıállított virágok és dísznövények értékesítésébıl származó bevételt akkor lehet ıstermelıi bevételként figyelembe venni, ha az az évi 250 ezer forintot nem haladja meg. Amennyiben a virágok és dísznövények értékesítésébıl származó bevétel ennél több, akkor a bevétel egésze nem tekinthetı ıstermelésbıl származó bevételnek. Ha a magánszemély e tevékenységével összefüggésben vagy egyébként az ıstermelıi igazolványt kiváltotta, akkor az ellenérték kifizetésére ekkor is alkalmazhatók a mezıgazdasági ıstermelıre vonatkozó elıírások (pl. adóelıleglevonás). A 250 ezer forintos bevételi korlát nem vonatkozik a vámtarifaszámú (rózsa oltva is) virágra. 72

73 A saját gazdaságban termelt szılıbıl saját gazdaságban készített szılımust, sőrített szılımust, szılıbor értékesítése akkor számít ıstermelıi tevékenység bevételének, ha a magánszemély ezeket a termékeket 0.5 litert meghaladó kiszerelésben az adott évben kifizetınek és/vagy termelıi borkimérésben végsı fogyasztónak értékesíti, és az értékesítésükbıl származó bevétel együttvéve az évi 7 millió forintot nem haladja meg. Ha meghaladja, vagy ha az értékesítés nem az elızıek szerint történik, akkor az egész bevétel nem számít az ıstermelıi tevékenység bevételének. Amennyiben a mezıgazdasági ıstermelınek a saját termelıi borkimérésében saját gazdaságában készített borán kívül bármilyen más termék (pl. nem saját elıállítású ıstermelıi termék, pohár, borosüveg) eladásából, illetve valamilyen más szolgáltatásból is van bevétele, akkor azokat a bevételeket és a hozzájuk kapcsolódó kiadásokat az ıstermelıi bevételektıl és költségektıl elkülönítetten kell nyilvántartania. Ezek nem vehetık figyelembe az ıstermelıi tevékenységbıl származó jövedelem megállapítása során (sem bevételként, sem költségként) azzal, hogy az ilyen bevétel az önálló tevékenység (vagy egyéni vállalkozói tevékenység) bevételének számít. Abban az esetben, ha az ıstermelıi és más költségek egy számlán jelennek meg (pl. a termelıi borkimérés villanyszámlája), akkor a költségeket a különbözı típusú bevételek arányában megosztva kell az egyes tevékenységeknél figyelembe venni. Ha a magánszemély e tevékenységével összefüggésben vagy egyébként az ıstermelıi igazolványt kiváltotta, az ellenérték kifizetésére az adóelıleg levonás szempontjából akkor is alkalmazhatók a mezıgazdasági ıstermelıre vonatkozó elıírások, ha a bevétel a 7 millió forintot meghaladja. A mezıgazdasági ıstermelıi termékek és tevékenységek a következık: 73