Társadalombiztosítási ismeretek. Összeállította: Forgó Györgyné 2014.

Átírás

1 Társadalombiztosítási ismeretek Összeállította: Forgó Györgyné

2 Ajánlás A Társadalombiztosítási ismeretek kiadvány a magyar társadalombiztosítás rendszerét alapjaiban mutatja be, ismertetve kialakulásának történetét és bemutatva helyét a szociálpolitika intézményrendszerében. Kiadvány elsődleges célja, hogy tankönyvként funkcionálva elősegítse a sikeres vizsga letételét, ezen túl pedig a szociálpolitika területén dolgozók, (dolgozni szándékozók) számára is hasznosítható kiadványként funkcionáljon november Forgó Györgyné 2

3 1.Társadalombiztosítás története A társadalombiztosítás a szociálpolitika része, a szociális biztonsághoz való jog legjelentősebb garanciája. A társadalombiztosítás keretében kell gondoskodni azokról, akik a nyugdíjkorhatárt elérték, betegek, rokkantak, özvegyen és árván maradtak. A társadalombiztosítás egy társadalmi kockázatközösség, amelyben a részvétel kötelező. Alapvetően ez a részvétel és az arányos közteherviselés alapozza meg az ellátásra való jogosultságot is. Az ellátások pénzügyi fedezetének megteremtése alapvetően a biztosítottak és a számukra kifizetést teljesítő foglalkoztatók feladata. Ezért a társadalombiztosítási ellátásokra kizárólag azok jogosultak, akik járulékfizetési kötelezettségüknek eleget tettek. A pénzbeli társadalombiztosítási ellátások általában a biztosított járulékfizetése alapjául szolgáló jövedelemmel arányosak. Társadalombiztosítás története során három szakaszt lehet elkülöníteni. Kezdeti, a paternalizmus korszakára magánjótékonyság és a szegényeknek nyújtott közsegély volt jellemző. A második szakasz az egyéni biztosítási elvre épülő társadalombiztosítási szakasz: munkások társpénztárai közalkalmazottak, magánalkalmazottak nyugdíj és betegségbiztosítási rendszereinek kialakulása. A harmadik szakaszra jellemzőek a megelőzés és az univerzalizmus elvei, szélesedik a szolgáltatások köre, az egyének és családok életminőségének szinten tartása érdekében. Ezek a szakaszok nem válnak el élesen, egy adott országban több szakasz is jelen lehet egyszerre Társadalombiztosítás a XVII XIX. században Magyarországon a történelem korai időszakában találhatók önsegélyezési próbálkozások, amelyek megelőzték a szélesebb rétegeket érintő kötelező betegségi biztosítás kialakulását. A bányamunkás önsegélyező tevékenysége az egyházak ösztönzésére, az egyházak kezelésén belül bontakozott ki, önkéntes adományaikból (elsősorban beteg, idős, munkaképtelen) társaikat, hozzátartozóikat támogatták. A középkorban az elesettek és betegek gondozását az egyház vállalta. Szerzetesrendek kórházakat építettek. Az ipar kialakulásával megjelent az önsegélyezés gyakorlata is - nagyobb bányák mellett ún. bánya-társpénztárak alakultak. Magyarországon az első ismert társládát Thurzó János bányájában vezették be. A társládák pénzügyi alapjait a munkásoktól levont járulékok és a munkaadók hozzájárulásai képezték. Betegség esetén pénzt, illetve gyógyszersegélyt nyújtott, orvosi költségek térítésére, munkaképtelenség esetén nyugellátást vagy végkielégítést biztosított, továbbá hozzátartozók (özvegy, árva) segélyezés, valamint temetési költségekhez nyújtott segítség lehetősége. Az ipari fejlődéssel párhuzamosan szerveződtek - elsősorban a veszélyes ágazatokban (kohászat) - az iparági segélypénztárak. A kölcsönös támogatás alapelvén nyugvó munkásegyletek közül egyik legrégibb az 1846-nan alakult Budapesti Kereskedelmi Nyugdíj- és Betegápoló, Egyesület. A legelső jogszabály, amely a megbetegedett alkalmazott helyzetével foglalkozik, az évi XVI. törvénycikk. Ez arról rendelkezik, hogy az alkalmazott" ápolást követelhet" betegsége esetére ben alakult meg az Általános Munkásbetegsegélyező és Rokkant Pénztár, amely a magyar társadalombiztosítás ősének tekinthető. Célja: "hogy a munkás betegségében illően segélyeztessék rokkantsága esetén fenntartassák, halála esetén temetkezési járulékot biztosítson családjának. " A kötelező társadalombiztosítás bevezetésénél Magyarországnak mintájául a Németországban 1883-ban, majd Ausztriában 1888-ban meghozott kötelező betegségi biztosításról szóló 3

4 törvény szolgált. Az ipari munkások és gyári alkalmazottak betegség esetére kötelező biztosítását a világon harmadikként az évi XIV. törvény mondta ki. Ezzel megvetette a magyar társadalombiztosítás alapját. A járulék egyharmadát a munkaadó, kétharmadát a munkavállaló fizette. A munkáltató a biztosításra kötelezett alkalmazottját a munkába állástól számított nyolc napon belül köteles volt bejelenteni. Amennyiben ezt elmulasztotta és a munkavállaló megbetegedett, minden költséget a munkáltatónak kellett megfizetnie. A törvény végrehajtása érdekében a kereskedelemügyi miniszter rendeletet adott ki 1892-ben, Kerületi Betegsegélyező Pénztárak létrehozására. A törvény értelmében minden munkavállalót itt kellett biztosítani, akinek más pénztárnál még nem volt biztosítása. Szabályozta a törvény az önkéntes biztosítás lehetőségeit is. Ekkor még kimaradtak a kötelező biztosításból a mezőgazdasági munkások, akiknek balesetbiztosításáról később rendelkezett az évi XVI. törvény A XX. Század magyar társadalombiztosítása Az évi XIV. törvénycikk létrehozta az Országos Gazdasági Munkás és Cselédsegélyező pénztárat. Itt tag lehetett minden munkásigazolvánnyal rendelkező gazdasági cseléd, mezőgazdaságban dolgozó, 14 éves kort betöltött, de a 35 év alatti személy. A törvény reformjára 1907-ben került sor. Az évi XIX. törvénycikk célja a központosítás bevezetése, a széttagolt nemzet egyesítése, valamint a balesetbiztosítás megoldása volt. Az új rendszer hatékonyabb volt a korábbiaknál, de a gazdasági válság miatt befizetési nehézségek folyamatos hiányt okoztak. Az 1920-as évek válsága a figyelmet ismét a társadalombiztosítás felé terelte ra készült el egy betegségi- és balesetbiztosítási reform előterjesztés. Az elfogadott törvény az évi XXI. törvénycikk egységesítette a balesetiés betegbiztosítás szabályait. Tovább bővült a biztosítottak köre. Az évi XL. törvény létrehozta az Országos Társadalombiztosítási Intézetet (OTI). Feladatát központi és helyi szervei útján végezte. Külön betegbiztosítási intézete volt az Államvasutaknak, bánya-társpénztáraknak, Dohányjövedéknek, Postának, a Magyar Hajózási Alkalmazottaknak és a magánalkalmazottaknak (MABI). Ugyancsak e törvény vezette be Magyarországon a kötelező öregségi-, rokkantsági-, özvegységi- és árvasági biztosítást. A gazdasági válság idején ( ) a gazdasági bajok orvoslását részben a társadalombiztosítási szolgáltatások csökkentésével próbálták elérni. Törekvés volt a kötelező biztosítás megszűntetésére, a járulékterhek munkavállalókra való terhelésére. Nőtt a társadalombiztosítás hiánya. Csökkent a táppénz összege. Az öregségi biztosításban szeptember l-je fordulópont volt Magyarországon. Az első folyósítások ezután kezdődtek azok számára, akik legalább 400 heti járulékfizetéssel és betöltött 65 évvel rendelkeztek. Az öregségi biztosításba bevontak köre fokról-fokra bővült, 1938-ig a mezőgazdasági dolgozók nyugdíjbiztosítására is lehetőség nyílott ben, a II. világháború után, amikor a bismarcki rendszer kiteljesedett, újabb önkormányzati szakasz kezdődött a társadalombiztosításban ben Európa legsikeresebb társadalombiztosítási rendszere működött Magyarországon tól bővítették a biztosítottak körét, amellyel megoldották a szövetkezeti tagok és a kisipari szövetkezeti tagok biztosítását is végre között fokozatosan megszűntek azok az önálló társadalombiztosítási intézetek, 4

5 amelyek a korábbi évtizedekben a különböző foglalkozási ágak és munkavállaló csoportok társadalombiztosítását felvállalták, majd 1950-ben, amikor megalakult a Szakszervezeti Társadalombiztosítási Központ (SZTK). A nyugdíjrendszer fejlődését az egységes évi 36. törvényerejű rendelet, majd évi 28. törvényerejű rendelet biztosította. A két biztosítóintézetet egyesítették, az új SZOT irányításával, az igazgatási feladatokat a szakszervezet látta el, majd a száz főnél több biztosítottat foglalkoztató munkahelyek létrehozták a társadalombiztosítási kifizetőhelyeket. Az évi XXX. tv. az első egységes nyugdíjtörvény hazánkban. Minimálisan 10 év szolgálati időt követelt meg, a legkorábban a 60. életév betöltése után lehetett nyugdíjba vonulni, törzsnyugdíjat biztosított, amely a megelőző 12 hónapban elért átlagkereset 15%-át jelentette és bonus járt a többletévekre, ha a jogosult korhatár után ment nyugdíjba. Jelentős eredménye volt a törvénynek, hogy megszüntette a járulékok mértéke között a korai időktől meglévő, a foglalkozás veszélyességi foka szerinti különbségtételt. Az évi 28. sz. törvényerejű rendelet, a második egységes nyugdíjtörvény szerint 10 évi szolgálati idő után a törzsnyugdíj összege a korábbi 15-20% helyett a kereset átlagosan 50%-ára emelkedik. A törzsnyugdíjhoz az I. 1-jét követően munkában töltött évek után évenként a törzsnyugdíj összegének 1-2%-a járul évi 39. sz. törvényerejű rendelettel a betegségi biztosításban és az egyéb biztosítási ágakban is megszűnik a tárgyi (üzemre, vállalatra, gazdaságra, intézményre, hivatalra szóló) biztosítás. A biztosítás alapja a személyi biztosítás lett, és hatálya kiterjed egyes munkaviszonyban nem álló személyekre (ipari és mezőgazdasági szövetkezeti tagok, tanulók, lelkészek és egyházi tisztségviselők) is. Az évi 65. sz. törvényerejű rendelet a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagok kötelező kölcsönös nyugdíjbiztosításáról rendelkezett. Öregségi nyugdíjra az a 65. életévét betöltött férfi, ill. a 60. életévét betöltött nő jogosult, akinek legalább 20 év szolgálati ideje van. Legalább 10 évi szolgálati idő után is jogosult öregségi nyugdíjra, aki XII. 31-ig a mezőgazdasági termelőszövetkezetbe tagként belépett évi 40. sz. törvényerejű rendelet, a harmadik egységes nyugdíjtörvény. A törzsnyugdíj alapul vételével az január 1-től munkaviszonyban töltött minden egyes év után 1%-os nyugdíjkiegészítés jár. - Az élettárs is részesülhet özvegyi nyugdíjban, ha az élettársi viszony legalább 10 éve fennáll között a társadalombiztosításba bevont népesség létszámaránya 31%-ról 97%-ra emelkedik. A teljes foglalkoztatottság mellett a társadalombiztosítás a létbiztonság egyik meghatározó tényezőjévé válik. Emellett az 1960-as években teljesedik ki a családi pótlék, a gyermekgondozási segély, az ingyenes és korlátlan ideig ingyenes kórházi ápolás, valamint a biztosított családtagjának meghatározott ideig ingyenes kórházi ápolása től a kötelező betegségi biztosítás hatálya alá vonják a kisiparost, a magánkereskedőt, az egyéni gazdálkodót, az általános és a szellemi tevékenységet folytatók jövedelemadója fizetésére kötelezetteket. Az egészségügy állami feladattá vált, az évi II. törvény (Egészségügyi törvény) állampolgári jogon deklarálta az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzájutás jogát. 5

6 A nyugdíjbiztosítás a táppénzzel és egyéb betegségi ellátásokkal a Szakszervezetek Országos Tanácsának irányítása alá került. Az évi II. törvénnyel jelent meg az átfogó, mindenre (négy biztosítási ágra: betegség és anyaság, családi pótlék, nyugellátások, balestei ellátások) kiterjedő, majd 100 százalékos jogosultsági arányt megvalósító társadalombiztosítás. Ez a jogszabály több mint 22 évig, december 31.-ig volt hatályban, természetesen számos módosítással. Az évi II. törvény eredeti szemléletének megfelelően a társadalombiztosítás állami feladat volt, a törvény az egészségügyi ellátást állampolgári joggá tette től a társadalombiztosítás irányítását a szakszervezetektől az állam vette át. Ugyanebben az évben jött létre az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság (OTF). A társadalombiztosítás reformját a nyolcvanas évek derekán már a gazdasági feltételek rohamos romlása is sürgette. Átkerült a társadalombiztosítás finanszírozási körébe a gyógyszertámogatás, majd január 1-jétől "forráscsere" révén a gyógyító-megelőző ellátások finanszírozása. A társadalombiztosítás irányítását és szervezeti rendjét befolyásoló jogszabályok közé tartozik az évi LXXXIV. törvény a társadalombiztosítás önkormányzati irányításáról. E törvény végrehajtása áthúzódott 1993-ra, de a megválasztott önkormányzatok első közgyűléséig a Felügyelő Bizottságokon keresztül érvényesültek az Országgyűlés irányítási elképzelései. Az évi LXXXIV törvény olyan testületek felállítását tűzte ki célul, melyek biztosítják az érdekeltek beleszólási jogát és érdekérvényesítését a társadalombiztosítás működésében. Az önkormányzatok 5 éves működésük során nem voltak képesek megvalósítani a felelős és hatékony gazdálkodást a társadalombiztosítás pénzügyi és vagyoni eszközeivel: évről évre ismétlődött az Alapok hiánya, rendezetlenek a nyilvántartások (pl. folyószámla), hiányos a járulékbeszedés, a nagy ráfordítások ellenére sem alakult ki a követelményeinek megfelelő informatikai rendszer, jelentős az Alapok vagyonvesztése, korrupció gyanús, megalapozatlan döntések születtek. Az évi IX. törvény módosította a társadalombiztosításról szóló évi II. törvényt, mely szerint július 1. napjától az addig állampolgári jogon járó egészségügyi ellátás társadalombiztosítási ellátás lett, amely Magyarországon biztosított személyeket, azok hozzátartozóit illeti meg. A biztosítottakkal azonos mértékű ellátás egyéni járulékfizetéssel is megvásárolható. Meghatározásra kerültek azok, akik különböző jogcímeken kizárólag egészségügyi ellátásra jogosultak, mint például a munkanélküliek, szociálisan rászorulók, stb. Az évi X. törvény létrehozta a Nyugdíjbiztosítási és az Egészségbiztosítási Alapot. Az Alapok az évi LXXXIV. törvény rendelkezéseinek keretei között önállóan gazdálkodnak. Az Alapok együttesen alkotják az államháztartás társadalombiztosítási alrendszerét. A jogszabályok harmadik csoportja a biztosítási feltételeket és az ellátásokat szabályozta. Az márciusban hatályba lépő rendelkezések elsősorban a biztosítottak körét, a járulékfizetés rendjét, a járulékalap számítási módját érintették, illetve a társadalombiztosításnak az egészségügy finanszírozásával, kapcsolatos feladataival függtek össze. 6

7 A Társadalombiztosítási Főigazgatóság helyébe 1993-ban két külön szervezet az Országos Egészségbiztosítási Pénztár és az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság lépett. Az évi II. törvényt január 1-jétől több törvény váltotta fel: - a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló évi LXXX. törvény; - a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló évi LXXXI. törvény; - a magánnyugdíjról és magánnyugdíj-pénztárakról szóló évi LXXXII. törvény; - a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló évi LXXXIII. törvény. A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak és a társadalombiztosítás szerveinek állami felügyeletéről jelenleg az évi XXXIX. törvény rendelkezik, melynek hatályba lépésével megszűntek a társadalombiztosítási önkormányzatok. Az önkormányzatok megszűnését követően az alapok felügyelete, továbbá a társadalombiztosítás igazgatási szerveinek irányítása állami feladat lett. Az alapok felügyeletét a kormány közvetlenül látja el, míg az igazgatási szervek irányítását kormányrendeletben meghatározott személyek útján gyakorolja. 2. A magyar államháztartás és a társadalombiztosítás kapcsolata a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai Az államháztartás a központi kormányzat, az elkülönített állami pénzalapok, a helyi önkormányzatok és a társadalombiztosítás állami feladatot ellátó és finanszírozó gazdálkodásának rendszere. Az állami költségvetést a központi kormányzat költségvetése, a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak és az elkülönített állami pénzalapoknak költségvetései alkotják Az államháztartás alrendszerei Az elkülönített állami pénzalap az állam egyes feladatait részben államháztartáson kívüli forrásokból finanszírozó olyan alap, amely működésének jellege az államháztartáson belül elkülönített finanszírozást tesz szükségessé. A helyi önkormányzat költségvetése és a helyi kisebbségi önkormányzatok költségvetése az államháztartás helyi szintje. Az államháztartás részét képező társadalombiztosítás a társadalom közös - biztosítási és szolidaritási elvek alapján működő - kockázatvállaláson alapuló kötelező biztosítási rendszere. Az államháztartás társadalombiztosítási alrendszerét a Nyugdíjbiztosítási Alap és az Egészségbiztosítási Alap költségvetései alkotják. Az államháztartás egyes alrendszereiben a gazdálkodást éves költségvetés alapján kell folytatni. A költségvetési év megegyezik a naptári évvel. Az államháztartás alrendszerei költségvetési egyenlegének (többletének vagy hiányának) összefüggését és kapcsolatát ki kell mutatni az Európai Unió Túlzott Hiány Eljárása keretében előírt és jelentendő mutatóval: a kormányzati szektor hiányával (maastrichti deficitmutató). A költségvetés megállapításakor, illetve a költségvetés végrehajtásáról szóló beszámoláskor (a továbbiakban: zárszámadáskor) rendelkezni kell a költségvetési többlet felhasználásáról, zárszámadáskor jóvá kell hagyni a költségvetési hiány finanszírozásának módját. 7

8 A társadalombiztosítás két biztosítási ágának pénzügyi folyamatai az ágak önálló pénzügyi alapjain, a Nyugdíjbiztosítási Alapon és az Egészségbiztosítási Alapon keresztül bonyolódnak le. Az Alapok együttesen alkotják az államháztartás társadalombiztosítási alrendszerét. Az Alapok az évi LXXXIV. törvény rendelkezéseinek keretei között önállóan gazdálkodnak. Ennek során a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak költségvetéséről, illetve a költségvetés végrehajtásáról a Magyarország költségvetéséről, illetve a költségvetés végrehajtásáról szóló törvény rendelkezik. Az Alapok pénzeszközei az Alapok között csak törvényi rendelkezés alapján csoportosíthatók át. A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak költségvetéséről és annak végrehajtásáról szóló törvénynek tartalmaznia kell: a) Az Egészségbiztosítási Alap és a Nyugdíjbiztosítási Alap költségvetési mérlegét a működési költségvetésével együtt (a bevételek és kiadások részletes bemutatásával), a bevételi többletet és annak felhasználását, illetve a kiadási többletet és annak fedezetét; b) Az Országgyűlés a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak költségvetéséről szóló törvényben alaponként meghatározza azon kiadásokat és bevételeket, amelyek előirányzatainak megváltoztatása kizárólagos döntési hatáskörébe tartozik. Az Alapok kezelésével kapcsolatos kérdésekben a) a Nyugdíjbiztosítási Alap tekintetében az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság, b) az Egészségbiztosítási Alap tekintetében az Országos Egészségbiztosítási Pénztár mint vonatkozó pénzügyi alap kezelője dönt. Az államháztartás alrendszerei költségvetése végrehajtásának pénzügyi lebonyolítása Államháztartásról szóló törvényben meghatározott feladatait a) Magyar Államkincstár (a továbbiakban: Kincstár), b) és az ÁKK Rt. (Államadóság Kezelő Központ Rt) látja el. A Kincstár a nemzetgazdasági miniszter szakmai és törvényességi felügyelete alatt álló, önálló jogi személyiséggel rendelkező országos hatáskörű, törvényben és külön jogszabályokban meghatározott feladatokat ellátó, önállóan gazdálkodó központi költségvetési szerv. A Kincstár egyes feladatait a Kincstár Megyei Igazgatóságai útján látja el A Nyugdíjbiztosítási Alap A Nyugdíjbiztosítási Alap az öregségi nyugdíj ideértve a szolgálatfüggő nyugellátást is, a hozzátartozói nyugellátás és törvényben meghatározott méltányossági kifizetések fedezetére szolgál. A Nyugdíjbiztosítási Alap a fenti ellátásokon túl, azok finanszírozásával, megállapításával és az adatszolgáltatással összefüggésben közvetlenül felmerült kamatkiadásokra, bankköltségre, postaköltségre ideértve a bérmentesítő gép alkalmazásával kapcsolatos költségeket is az ügyfelekkel való kapcsolattartás nyomtatott dokumentumai előállítási költségére, a jóváhagyott működési kiadások külső forrásból nem biztosított fedezetének biztosítására, az ellátások fedezetére szolgáló vagyongazdálkodási tevékenység költségeire, valamint a törvényben meghatározott egyéb kiadásra használható fel, ideértve az Európai Unió tisztviselőinek és más alkalmazottainak nyugdíjbiztosítási átutalásáról és visszautalásáról 8

9 szóló törvény szerint a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerből történő nyugdíjbiztosítási átutalás során a Nyugdíjbiztosítási Alapot terhelő összeg fedezetét. A Nyugdíjbiztosítási Alap (továbbiakban Ny. Alap) költségvetése a kötelező társadalombiztosítási nyugdíjrendszer működtetésével összefüggő feladatokhoz kapcsolódó bevételeket és kiadásokat tartalmazza. A Nyugdíjbiztosítási Alapból nyugellátást csak a nyugdíjkorhatár betöltésétől lehet megállapítani és folyósítani. Az Ny. Alap évi költségvetése ezért tartalmilag jelentősen eltér a korábbi évek költségvetésétől. A változás a profiltisztítás eredménye, ami azt jelenti, hogy január 1-jétől a korhatár alatti rokkantsági ellátások, valamint a rehabilitációs járadék finanszírozása az Ny. Alapból átkerül az Egészségbiztosítási Alapba (a továbbiakban E. Alap), a korhatár alatti öregségi nyugdíjakat pedig a Nemzeti Szociálpolitikai Alap finanszírozza. A kiadások fedezetét a következő bevételek képezik: - a szociális hozzájárulási adónak a Nyugdíjbiztosítási Alapot a központi költségvetésről szóló törvényben meghatározottak szerinti arányban megillető része, munkáltatói nyugdíjbiztosítási járulék; - a biztosítotti nyugdíjjárulék, a kizárólag a társadalombiztosítási nyugdíj hatálya alá tartozó személyek esetében, - a magánnyugdíjpénztár tagja által fizetett nyugdíjjárulék, - a gyermekgondozási díj, a gyermekgondozási segély, a gyermeknevelési támogatás, az ápolási díj után fizetett nyugdíjjárulék, - az álláskeresési támogatásból fizetett nyugdíjjárulék; - egyéb járulékok és hozzájárulások, ideértve - a szolgálati idő megszerzésére kötött megállapodás alapján befizetett nyugdíjjárulékot, - az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló évi LXXV. törvény 7. -a alapján a kincstár által a Nyugdíjbiztosítási Alapnak átutalt összeget, - a Nemzeti Foglalkoztatási Alap általi megtérítéseket, - a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló évi LXXXII. törvény 29. (9) bekezdés b) pontjában, továbbá a 123/A. -ában meghatározott esetekben a pénztár által a pénztártag egyéni számlájáról a Nyugdíjbiztosítási Alap részére átutalt összeget, - a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnál (a továbbiakban: az állami adóhatóság) kezelt késedelmi pótlék és bírság bevételi számlákra a tárgyhónapban befolyt bevételből a 13. számú mellékletben foglaltak alapján havonta meghatározott, a tárgyhót követő hónap 15-éig átutalt összeg; - a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló évi LXXXI. törvény 91. -a szerinti mulasztási bírság; - a költségvetési hozzájárulások, ideértve a Nyugdíjbiztosítási Alapot megillető munkahelyvédelmi akciótervvel összefüggő hozzájárulás és az adórendszer átalakításával összefüggő pénzeszköz átvétel összegét; - a nyugdíjbiztosítási tevékenységgel kapcsolatos, a Nyugdíjbiztosítási Alapból fizetett jogalap nélkül felvett, vagy más ok miatt visszatérült, bevételként elszámolt összeg és az Európai Unió tisztviselőinek és más alkalmazottainak nyugdíjbiztosítási átutalásáról és visszautalásáról szóló törvény szerint a nyugdíjbiztosítási visszautalás során a Nyugdíjbiztosítási Alapot megillető összeg, - a Nyugdíjbiztosítási Alap részére tartozás fejében átadott vagyon értékesítéséből, hozamából származó bevétel; - a Nyugdíjbiztosítási Alaphoz tartozó állami vagyon értékesítéséből és egyéb bevételeiből 9

10 származó összeg; - működési bevételek; - törvény alapján a Nyugdíjbiztosítási Alap részére átadandó egyéb pénzeszköz. A szociális hozzájárulási adó megoszlása 2014-ben: A szociális hozzájárulási adó 2014-ben megfizetett összegének 96,3%-a a Nyugdíjbiztosítási Alapot, 3,7%-a az Egészségbiztosítási Alapot illeti meg. Nyugdíjbiztosítási ellátások kiadásai Nyugellátások A Ny. Alapból nyugellátást csak a nyugdíjkorhatár betöltésétől lehet megállapítani és folyósítani. Ennek megfelelően a korhatár előtti ellátások finanszírozása az ún. szolgálatfüggő (a 40 év jogosultsági idővel rendelkező nők részére korhatárt megelőzően járó) nyugellátások kivételével január 1-jétől kikerül az Ny. Alapból. A profiltisztítás az alábbi ellátásokat érinti: A korhatár alatti rokkantsági és baleseti rokkantsági ellátásokat és a rehabilitációs járadékot az Egészségbiztosítási Alap finanszírozza. A 2012-ben a Nemzeti Erőforrás Minisztérium fejezeten belül létrejövő Nemzeti Szociálpolitikai Alap finanszírozza a korhatár alatti öregségi nyugdíjak: az előrehozott öregségi nyugdíjak, a korkedvezményes nyugdíjak és a szolgálati nyugellátások átalakításával létrejövő ún. korhatár alatti ellátásokat, ezen belül a szolgálati-, a korkedvezményes és az előrehozott öregségi ellátást. A szerkezeti változást követően az Ny. Alap 2012-től három főbb ellátáscsoportot tartalmaz: az öregségi nyugellátásokat, amelybe kizárólag a korhatár feletti, saját jogú nyugellátások tartoznak, ideértve a korbetöltött rokkantsági ellátásokat is; a szolgálatfüggő nyugellátásokat, amelybe a 40 év jogosultsági idővel rendelkező nők részére járó korhatár alatti nyugdíjak tartoznak; a hozzátartozói nyugellátások teljes körét Egészségbiztosítási Alap Az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásai, ideértve a terhességi-gyermekágyi segélyt, a táppénzt, a betegséggel kapcsolatos egyéb segélyeket, a kártérítési járadékot, a baleseti járadékot, a gyermekgondozási díjat, továbbá a rokkantsági és rehabilitációs ellátásokat, a természetben nyújtott ellátások, ideértve a gyógyító-megelőző ellátásokat, a gyógyfürdő és egyéb gyógyászati ellátást, az anyatej-ellátást, a gyógyszer és a gyógyászati segédeszköz támogatást, az utazási költségtérítést, továbbá a nemzetközi egyezményekből eredő és külföldön történő ellátásokat, kiadásainak fedezetére szolgál. Az Egészségbiztosítási Alap a fenti ellátásokon túl, azok finanszírozásával összefüggésben közvetlenül felmerült kamatkiadásra, bankköltségre, postaköltségre, a társadalombiztosítási kifizetőhely fenntartóját megillető, a társadalombiztosítási ellátások kifizetőhely által folyósított összegének 1%-ával azonos költségtérítésre, a jóváhagyott működési kiadások külső forrásból nem biztosított összegének fedezetére, továbbá az ellátások fedezetére szolgáló vagyongazdálkodási tevékenység költségeinek és törvényben meghatározott egyéb kiadásnak a fedezetére szolgál. A kiadások fedezetét a következő bevételek képezik: 10

11 - a szociális hozzájárulási adónak az Egészségbiztosítási Alapot a központi költségvetésről szóló törvényben meghatározottak szerinti arányban megillető része, a munkáltatói egészségbiztosítási járulék (ezen belül természetbeni és pénzbeli egészségbiztosítási járulék); - a biztosított által fizetett egészségbiztosítási járulék (ezen belül természetbeni és pénzbeli egészségbiztosítási járulék); - egyéb járulékok és hozzájárulások, ideértve - az egészségügyi szolgáltatási járulékot, - az egészségbiztosítási ellátásokra kötött megállapodás alapján fizetett járulékot, - a munkáltatói táppénz-hozzájárulást, - az Efo.tv. 7. -a alapján a kincstár által az Egészségbiztosítási Alapnak átutalt összeget, - a Nemzeti Foglalkoztatási Alap általi megtérítéseket, - az egészségügyi hozzájárulás; - az állami adóhatóságnál kezelt késedelmi pótlék és bírság bevételi számlákra a tárgyhónapban befolyt bevételből a 13. számú mellékletben foglaltak alapján havonta meghatározott, a tárgyhót követő hónap 15-éig átutalt összeg; - a költségvetésből származó hozzájárulások, térítések, ideértve az Egészségbiztosítási Alapot megillető munkahelyvédelmi akciótervvel összefüggő hozzájárulás, a rokkantsági, rehabilitációs ellátások fedezetére átvett pénzeszköz és egyéb, törvényben előírt költségvetési támogatás összegét; - az egészségbiztosítási tevékenységgel kapcsolatos egyéb bevételek, ideértve - a terhesség-megszakítással kapcsolatos egyéni térítési díjat, - a baleseti és egyéb kártérítések megtérített összegét, - az Egészségbiztosítási Alapból kifizetett jogalap nélkül felvett vagy más ok miatt visszaérkezett bevételként elszámolt összeget, - a nemzetközi egyezményekből eredő ellátások megtérítésének összegét, - egyéb törvényben meghatározott további bevételeket; - az Egészségbiztosítási Alap részére tartozás fejében átadott vagyon értékesítéséből, hozamából származó bevétel; - az Egészségbiztosítási Alaphoz tartozó állami vagyon értékesítéséből és egyéb bevételeiből származó összeg; - működési bevételek. 3.Társadalombiztosítási ellátások fedezete 3.1. A biztosítottak és a foglalkoztatók által befizetett járulék mértéke A társadalombiztosítási ellátások és a munkaerő-piaci célok fedezetére a) a biztosított 8,5 % természetbeni egészségbiztosítási járulékot, pénzbeli egészségbiztosítási járulékot és munkaerő-piaci járulékot (a továbbiakban együtt: egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulék) és 10% nyugdíjjárulékot, a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni és társas vállalkozó 10 % nyugdíjjárulékot, b) a foglalkoztató és a biztosított egyéni vállalkozó 8,5% egészségbiztosítási és munkaerőpiaci járulékot, valamint 27% szociális hozzájárulási adót, c) a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó, a kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozó után a társas vállalkozás egészségügyi szolgáltatási járulékot, d) az egészségügyi szolgáltatások fedezetére a külön törvényben meghatározott személy 6810 forint (napi összege 227 forint) egészségügyi hozzájárulást, 11

12 e) a foglalkoztató a külön jogszabályban meghatározott korkedvezményre jogosító munkakörben foglalkoztatott, saját jogú nyugdíjasnak nem minősülő biztosított, illetőleg kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő társas vállalkozó után, valamint a korkedvezményre jogosító munkakörben vállalkozói tevékenységet végző biztosított egyéni vállalkozó 13% korkedvezmény-biztosítási járulékot fizet (A jelenlegi szabályokat is figyelembe véve december 31-ig. A járulékot nem kell megfizetni, ha a foglalkoztató jogszabályban meghatározott feltételek teljesülése estén mentesül annak megfizetése alól.) d) a foglalkoztató a táppénz egyharmadával táppénzkiadásokhoz hozzájárul. A járulékokat a járulékalapot képező jövedelem kifizetésekor irányadó járulékmértékek szerint kell megfizetni. A járulékokat a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony megszűnését követően kifizetett (kiosztott) járulékalapot képező jövedelem után is meg kell fizetni Járulékalapot nem képező jövedelem Nem képezi a társadalombiztosítási járulék, a nyugdíjjárulék és az egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék alapját: - a foglalkoztató által megállapított és folyósított társadalombiztosítási ellátás, valamint a szociális ellátásnak nem a foglalkoztatót terhelő összege, - a személyi jövedelemadó törvényben meghatározott béren kívüli juttatás, - a jövedelmet pótló kártérítés (keresetpótló járadék), - a szerzői jogi védelem, találmányi szabadalmi oltalom, védjegyoltalom, földrajzi árujelzők oltalma, mintaoltalom alatt álló mű, alkotás, valamint az újítás hasznosítására irányuló felhasználási, hasznosítási, használati szerződés alapján a vagyoni jog (védelem alatt álló jog, oltalmi jog) felhasználásának ellenértékeként kifizetett díj, - a késedelmes teljesítéshez kapcsolódó kamat A nyugdíj- és egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulék A foglalkoztatott nem fizet - nyugdíjjárulékot, valamint egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulékot a felszolgálási díj és a borravaló után, - pénzbeli egészségbiztosítási járulékot a külön jogszabály szerinti prémiumévek program és a különleges foglalkoztatási állomány keretében járó juttatás után. A foglalkoztatott a nyugdíjjárulékot a járulékalapul szolgáló jövedelme után fizeti meg Munkaerő-piaci járulék fizetése alóli mentességek Nem fizet 1,5 % -os mértékű munkaerő-piaci járulékot - a szövetkezet tagja - ide nem értve az iskolaszövetkezet nappali rendszerű oktatás keretében tanulmányokat folytató tanuló, hallgató tagját -, ha a szövetkezet tevékenységében munkaviszony, vállalkozási vagy megbízási jogviszony keretében személyesen közreműködik, - a tanulószerződés alapján szakképző iskolai tanulmányokat folytató tanuló, - az álláskeresési támogatásban részesülő személy, 12