A BUDAPESTI MOLNÁR JÁNOS-BARLANG TERMÁLVIZÉNEK VESZÉLYEZTETETTSÉGE

Átírás

1 A Miskolci Egyetem Közleménye, A sorozat, Bányászat, 81. kötet (2011) A BUDAPESTI MOLNÁR JÁNOS-BARLANG TERMÁLVIZÉNEK VESZÉLYEZTETETTSÉGE Leél-Őssy Szabolcs 1, Bergmann Csaba 2, Bognár Csaba 3 1 ELTE TTK Földrajz ésföldtudományi Intézetében, az Általános és Alkalmazott Földtani Tanszék, egyetemi docens, 1117, Budapest, Pázmány sétány 1/c.losz@geology.elte.hu , Nagymaros, Diófa utca 37., bergmanncsaba@gmail.com 3 Dr. Radó György Honvéd Egészségügyi Központ, Mobil Biológiai Laboratóriumi Komplexuma, Bognar.Csaba10@fre .hu Összefoglalás Budapesten, a Rózsadomb alatt húzódik a ma már közel 8 km-es hosszúságban és 100 méteres mélységben ismert, szinte teljesen langyos termálvízzel kitöltött Molnár János-barlang. A barlang a Rózsadomb ma már közel 50 km-es hosszban ismert barlangrendszerei közül azt egyetlen, amelyik a karsztvíz szintje alatt húzódik. Kialakulását az eocén Szépvölgyi Mészkőben és Budai Márgában a lokális és intermedier vízáramlási rendszerek keveredésekor fellépő keveredési korróziónak köszönheti, járatait a tektonikai irányok jelentős mértékben preformálták. Korát alig néhány tízezer évre becsülhetjük. A barlang jelenleg is a korróziós szakaszban tartózkodó, fejlődő, oldódó járatrendszer, amelyikben még nincsenek karbonátos kiválások. Másfél éven keresztül végeztünk a barlang vizén és levegőjében mikrobiológiai vizsgálatokat, valamint a csepegő vizeken és a tóból vett vízmintákon vízkémiai és stabil izotópos elemzéseket. Ezek szerint a barlang levegője és vize kiváló minőségű, de a barlangi csepegő vizekben már megjelentek benne a hálózati vízből, származó komponensek, és kimutathat a csapadékvíz által bemosott szennyeződések is. Mivel a barlang járatai lakott területe alatt húzódnak, fokozottan veszélyeztetettek az antropogén szennyeződésekre, amit a csőhálózatok fokozottabb ellenőrzésével, és a felszín kemikália terhelésének csökkentésével lehet megelőzni. Abstract The Molnár János Cave, currently known in a length of nearly 8 km and in a depth of 100 meters, almost entirely filled with lukewarm thermal water, spreads in Budapest, under the Rózsadomb. Among the caves systems of Rózsadomb known in a total length of nearly 50 km, this cave is the only one spreading under. Its formation is owing to mixing corrosion occurring at the mixing of local and intermediate water flow systems in the Eocene Szépvölgy Limestone and Buda Marl, the passages were preformed by tectonical trends in a significant extent. Its age may be estimated not more than a couple ten thousand years. The cave is a developing, dissolving passage system actually being in the corrosion phase, which doesn t contain any carbonate precipitations yet. Microbiological investigations were performed on the water and air of the cave, in addition water chemistry and stable isotope analyses on dripping water and water samples taken from the lake for one and a half year period. According to the results air and water of the cave is of excellent quality, but components originating from the water main have already occurred in the cave s dripping water and contamination inwashed by meteoric water can also be detected. 91

2 Leél-Őssy Szabolcs, Bergmann Csaba, Bognár Csaba Because passages of the cave spread under inhabited area, they are increasingly endangered by anthropogenic contamination that can be prevented by increased control the of the pipe networks and reduction of the chemicals load of the surface. 1. A Molnár János-barlang földrajzi elhelyezkedése Budapest belterülete alatt, a II. kerület szívében, a József-hegy mélyében húzódik a Molnár János-barlang. Bejáratai a Frankel Leó u. 48. sz., kalandos történetű (jelenleg a Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Zrt tulajdonát képező) ingatlanon nyílnak. A bozótos domboldalon, 12 méterrel a Malom-tó vízszintje felett egy kisméretű, hajdan lezárt, de ma nyitott kis barlangbejáraton keresztül lehet leereszkedni a barlangot szinte 100 %-ban kitöltő langyos karsztvíz szintjéig. Innen mindkét irányban a mennyezetig kitölti a járatokat a víz. Nehéz megközelítése miatt ezt a bejáratot a búvárok nem használják. A búvárok által kedvelt bejárat egy, a talaj szintjében elhelyezkedő tolóajtó az ingatlan közepén, a Malom-tó mögött, ahol lépcsőn keresztül juthatnak be az Alagút-forrásba, ill. azon keresztül a barlangba. Innen alig pár méterre található a Boltív-forrás, amelybe a Malom-ágon keresztül érkezik a víz: ez a járat azonban törmelékkel teljesen kitöltött, feltáratlan (Kalionovits, 2003). Az ingatlan szélén a XIX. század végén emelt mű török fürdő épülete mögött 1977-ben hajtottak egy vízszintes, átlag 3 m átmérőjű vízszintes alagutat, 180 m hosszban, mintegy 3 m-el a karsztvíz szintje felett. (A táró végébe egy liftet terveztek a hegy peremén álló SZOT-szálló vendégei részére, amely azonban sosem épült meg). Ez a táró a bejáratától 3 m-re keresztezi a barlang Dexion-ágát, amely itt egy pár méteren keresztül levegős, karsztvíz szint feletti résszel is rendelkezik. Ez a folyosó azonban mindkét irányban meglehetősen szűk, nem alkalmas arra, hogy bejáratnak használják. A táró 83. méterénél nyílik egy 7 méteres keresztfolyosóból a 2008-ban megnyitott, a Kessler Hubert-terembe vezető, 9 m hosszú kis segédtáró (Leél-Őssy et al, 2008), amelyen keresztül a legkényelmesebben közelíthető meg a barlang belseje. (Megjegyezzük, hogy a táró 60. méterénél nyíló, kb. 40 m hosszú Szt. Lukács-kristálybarlang tk. a Molnár János-barlang része, csupán a járat alját képező, és a Kessler-terem vízzel kitöltött alsó része fölött elhelyezkedő agyagdugó biztonsági megfontolásokból nem lett átbontva). Az alagút további, kb. 100 méteres szakasza alaprajzilag 3 helyen is keresztezi a barlang hasadékait, de magasabb szinten azoknál, így ezeken a pontokon nincs bejárat a barlangba. 92

3 A budapesti Molnár János-barlang termálvizének veszélyeztetettsége A barlang fő hasadékai nyugati irányban mélyen benyúlnak a József-hegy tömbje alá. A legtávolabbi bontáspontok megközelítéséhez kb 1700 métert kell úszniuk a búvároknak, végig a víz alatt. Ezek a végpontok már közel 100 m mélyen helyezkednek el a bejárathoz, ill. a karsztvíz szintjéhez képest, de orográfiai okok miatt itt már m vastag sziklaboltozat helyezkedik el a karsztvíz szint felett. A járatok egészen a Rómer Flóris utca Orgona utca sarkáig húzódnak. Utcákkal nehéz lehatárolni a barlangot, de mondhatjuk, hogy keletről a Frankel Leó utca, délről a Rómer Flóris utca, nyugatról az Orgona utca, északról a Kavics utca által határolt területen húzódik a barlang ma közel 8 km hosszan ismeret járatrendszere. (1. ábra). 1. ábra. A Molnár János-barlang kiterjedése. 2. A Molnár János-barlang geológiai adottságai A Molnár János-barlang járatai az eocén kor vége felé keletkezett Szépvölgyi Mészkőben, és a rétegsorban azt fedő Budai Márga bryozoás márga tagozatában oldódtak ki (a többi rózsadombi barlang képződményein végzett urán-soros korhatározások eredményei alapján alig néhány tízezer éve). A folyosók sokszor a 93

4 Leél-Őssy Szabolcs, Bergmann Csaba, Bognár Csaba két kőzet határát is jelzik: alsó részük a mészkőbe, felső részük a márgába mélyül. A geológiai vizsgálatokat nehezíti, hogy a barlang csak búvárfelszeréssel járható. A szokatlanul nagy, 100 métert is megközelítő mélység rendkívüli technikai nehézségek elé állítja a búvárokat: Magyarországon talán 10 olyan búvár sincsen, akinek képesítése és képessége lehetővé teszi a végpontokon való munkát. Így kevés információnk van barlang mélyebb részeiről. A búvárok nem jelezték, hogy elérték volna a triász időszakban keletkezett kőzeteket, vagy akár az eocén alapkonglomerátumot, alapbreccsát. Az intenzív feláramlás, ill. keveredés miatt azonban a Molnár János-barlang folyosóira a budai viszonylatban szokatlanul nagy méretek a jellemzőek: nem ritkák a 10 m szélességű, ill. a még magasabb folyosók. Az előző fejezetben már említett m 3 -es Kessler Hubert-terem alighanem a világ legnagyobb termálkarsztos keletkezésű barlangterme. 90 %-ban víz tölti ki, de egy 10 m magas kupola borul a kb. 20 m átmérőjű, 27,0 o C-os vizű tó fölé Mind a víz alatti járatokban, mind a Kessler-teremben a tó fölött rengeteg korróziós gömbüstöt (10-30 cm-eseket), és egyes esetekben gömbfülkéket (akár több m átmérőjűeket) figyelhetünk meg. A felső járatok befoglaló kőzete a márga, amelyik meglehetősen szívós, tömött szövetű, szürkés kőzet, A Kessler-terem oldalában a kőzet kissé oxidálódott és sárgás színezetű lett. A barlangterem falán néhány mm vastagságban agyag borítja kőzetet: itt a karbonát tartalom kioldódott belőle. A tó fölött 1-1,5 m magasságig fekete, mangánoxidos, leheletvékony bevonat borítja a kőzetet. A barlang hátsó járatai már 100 méternél is mélyebben húzódnak a felszínhez képest. Itt, a Rómer Flóris utca környékén a Budai Márga típusos agyagmárga rétegei, és kisebb foltokban Kiscelli Agyag alkotják a felszínt (Horusitzky,1939, WEIN, 1977): A Molnár János-barlang nevezetes arról, hogy a járatok több helyen tárnak föl baritteléreket, amelyeken az egyes táblák élhosszúsága 2,5-3,0 cm is lehet! A legtöbb helyen fekete mangános (ásványos összetételét tekintve Nagy, 2008 vizsgálatai szerint romanechit és hollandit) bevonat borítja néhány tized mm vastagságban a kristályokat. Néhány helyen visszaoldott kalcittelérekkel, esetenként farkasfogas megjelenésű, szkalenoéderes kifejlődésű kristályokkal is találkozhatunk mind a víz alatt, mind a vízszint feletti részeken. A Kessler-terem oldalában tömeges kifejlődésű, földes megjelenésű piszkos szürke gipsz lerakódások találhatók, ill. esetenként az oldalfalból 1-2 cm-es szürkés, kristálylapokkal határolt vékony gipsztűk meredeznek. A Szt-Lukácskristálybarlang mellékágában 6-8 cm-es, hófehér gipsz kristály csoportok állnak ki az oldalfalból. 94

5 A budapesti Molnár János-barlang termálvizének veszélyeztetettsége A táró oldalfalában egyes szabadon hagyott gömbfülkékben árvalányhajas kifejlődésű gipsz szálakat is megfigyelhetünk. Egyes helyeken vékony piritkalkopirit kiválások is előfordulnak a kőzetben. A táróban, a segédtárón keresztül érkező kipárolgásból a falat borító beton téglákon közelebbről még meg nem határozott, puha, morzsolható, jelentős víztartalmú fehér, másodlagos kiválások láthatók nagy mennyiségben. 3. A Molnár János-barlang hidrológiai adottságai A Molnár János-barlang a Rózsadomb körzetében (az ismert közel 50 km-es összhosszúságú barlangok között) az egyetlen természetes üregrendszer, ahol a karsztvíz szabadon tanulmányozható. Ez az egyetlen, még korróziós szakaszban lévő barlang, ahol az üregkeletkezés, az oldódás természetes folyamata in situ megfigyelhető, mérhető. (Kísérleteinkben pontosan bemért kőzetpogácsák tömegvesztését regisztráljuk). Már a Kessler-teremben is jól megfigyelhető, hogy nem igaz az a széles körben elterjedt vélekedés, hogy az oldódásért felelőssé tehető keveredési korrózió tényezői az aszcendens és a deszcendens vizek keveredése. Alig van itt érzékelhető közvetlen vízbejutás (barlangi csepegés). Ráadásul méréseink szerint a csepegések jelentős része hálózati eredetű l.- később). Voltak olyan hónapok, amikor a csekély hozam miatt egyáltalán nem tudtunk itt csepegő vizet gyűjteni. Mindenesetre ennek a mennyisége az Alagút és Boltív forrás 9 l/secos hozamához képest elenyésző. Ugyanakkor regisztrálható, hogy a barlang járataiban található források vízhőmérséklete 17 o C és 27 o C között változik. Egyértelmű tehát, hogy a különböző aszcendens forráságak vize keveredik, és ez a vegyülés okozza a keveredési korróziót. Ugyancsak itt, ebben a barlangban tapasztalhatjuk, hogy a források körzetében nincs jelen a felszín évi középhőmérsékletével megegyező hőmérsékletű hideg karsztvíz. A hegylábi források itt langyos vizű források, a melegebb források (Római-kút, Király-forrás) a hegyláb és a Duna közötti folyami teraszon fakadnak. (A fürdő egyébként használja a teljesen mesterséges Lukács/VII. sz. kút jóval melegebb vizét is). A Lukács-uszoda nagy úszómedencéi a barlangból csövön kivezetett forrásvizet használják. A Molnár János-barlang forrásai valószínűleg a megcsapolási területhez közeli nyílt karsztos térszínen beszivárgó, meteorikus eredetű, intermedier áramlási rendszer vizét juttatják a barlangba. A mesterséges kutak viszont már a regionális áramlási rendszerek jóval melegebb vizét csapolják meg. A Rózsadomb területén lokálisan beszivárgó vizek szerepe a források szempontjából elhanyagolható. A bő hozamú Duna-parti források kialakulását hagyományosan egy hatalmas vízkörzési rendszerhez kötik (Kovács-Müller, 1980). Napjainkban nem veszik 95

6 Leél-Őssy Szabolcs, Bergmann Csaba, Bognár Csaba biztosra, hogy a regionális áramlási rendszerek is a Duna jobb parti karsztos területek beszivárgásából táplálkoznak (Erőss, 2010). Felvetődik más beszivárgási környezet (pl. a Gödöllői-dombság) is. Részletesebb izotóp elemzések talán választ adhatnak erre a kérdésre. Az azonban biztos, hogy a regionális és intermedier áramlási pályák vizei a szerkezeti törésvonalak mentén, a források közelében keverednek egymással: a különböző mélységből, esetleg különböző beszivárgási területről érkező, különböző kőzetekkel érintkezett, és ezért különböző kémiai összetételű és hőmérsékletű forráságak vize elegyedik egymással. A mélyből érkező forráságak az izotópos mérések tanúsága szerint több ezer, egyes esetekben több tízezer évet töltöttek el a mélyben (Maucha, 1987). Gyakorlatilag nincs bennük juvenilis, tehát a felszíni vízkörforgásban eddig még részt nem vett összetevő. (Tóth, 1999, Goldschreider et al., 2010) 4. Barlangkeletkezés a budapesti Rózsadombon A Rózsadomb (ideszámítjuk a Margit-hídtól a Látó-hegyig terjedő teljes területet) összes barlangjai a termálkarsztos barlangok csoportjába tartoznak (Leél-Őssy- Surányi, 2004). A felszín alatti áramlási rendszeren belül elfoglalt helyük alapján (kiáramlási területen, a regionális és intermedier áramlási rendszerek magcsapolódási zónájában találhatók) hipogén karsztbarlangnak tekinthetők. (Klimchouk, 2007, Erőss, 2010). Kioldódásukban a különböző eredetű forrásvizek keveredésekor fellépő keveredési korrózió játszotta a döntő szerepet (Ford, 1995). Az eltérő fizikaikémiai adottságú (hőmérsékletű, ill. oldott anyagtartalmú) komponensek folyamatos utánpótlódása következtében huzamosabb időn át fennálló keveredési korrózió jelentős méretű barlangüregeket old és oldott ki a földtörténeti múltban is (l. az előző fejezetet). Ezek a barlangok tehát fosszilis forrásjáratoknak tekinthetők. Jellemző rájuk a hirtelen, drasztikus belső méretváltozás, a hatalmas hasadékok megléte, a gömbfülkékkel és eróziós gömbüstökkel való tagoltság, a labirintusos, bonyolult járathálózat, a hidrotermás ásványokkal való borítottság és a tektonikus preformáltság, a többszintes kifejlődés, egyes nagy hasadékok metszéspontjánál nagyméretű omlások kialakulása. A most vizsgált Molnár János-barlang arculata tökéletesen megegyezik a többi rózsadombi nagybarlangéval, csupán a vízzel való kitöltöttség és karbonátos kiválások hiánya jelenti a különbséget. További vízszintcsökkenés, ill. néhány tízezer év után azonban itt is minden bizonnyal megjelennek majd ezek az ásványok Évtizedek óta felismert tény, hogy a különböző oldatok csak a kőzetek repedéseiben, hasadékaiban tudnak közlekedni, ennek köszönhető a barlangi 96

7 A budapesti Molnár János-barlang termálvizének veszélyeztetettsége alaprajzokra pillantva a jelentős tektonikus preformáció, az egymással párhuzamos főhasadékok megléte az egyes rózsadombi barlangokban. A terület folytonos kiemelkedése, a Duna erőteljes bevágódása (és a karsztvízszint utóbbihoz történő igazodása) következtében ezek mára szárazzá, inaktívvá váltak és pusztuló, eltömődő fázisba kerültek. 5. A Molnár János-barlang kutatástörténete A Molnár János-barlang egyik bejárata az egyetlen természetes módon nyitott barlangbejárat volt a Rózsadombon. Másfél évszázaddal ezelőtt Molnár János gyógyszerész ebbe leereszkedve, elérve a barlang vízzel kitöltött járatait (tk. a karsztvizet), mintát vett abból, és összevetette a lejtő aljában, az Alagút- és Boltívforrás- által táplált, és az Árpád-korban létesített Malom-tó vizével. Megállapította azok nagyfokú kémiai hasonlóságát, és ez alapján feltételezte a két vízlelőhely közötti összeköttetést, tk. a később róla elnevezett barlang meglétét. A barlang méret adottságai miatt a nehézbúvároknak esélyük sem lett volna a barlang felfedezésére. Csupán a múlt század ötvenes éveitől kezdve, Cousteau kapitány forradalmi újításainak elterjedés ezután történhettek kísérletek a barlang feltárására ban Holly Sándor és Holly Ferenc az árvízi forrásszáj felől légzőkészülék nélkül, szabad tüdős módszerrel tette meg az első felfedezéseket, amik akkor pár méteres járatot eredményeztek. Szintén 1953-ban Kessler Hubert, Ráday Ödön és Chambre Attilának nem sikerült a Boltív-forrás felől bejutni a barlangba. Hat év múlva történt újabb, szintén eredménytelen próbálkozás ban történt a barlang feltárásában az első jelentős siker: Hajdú László, Marek István, Hortolányi Gyula és Monostori Ervin az Alagút-forrás felől beúsztak a barlangba, és eljutottak az árvízi forrásszájig. A következő évtized nem hozott újabb áttörést, bár sok próbálkozás történt ben azonban több száz m járatot tártak fel a Ferencvárosi Természetbarát Sportkör Delfin szakosztályának búvár barlangászai, amit a következő években újabb felfedezések követtek. Elsősorban Kalinovits Sándor, Plózer Istrván és Kollár K. Attila neve érdemel közülük említést. Az 1984-ben az ő térképezésük alapján megjelent barlang atlasz már fél km-es járatrendszert ábrázol ben a barlang végpontján található meleg víz beáramlási helyen többnapos bontás árán Gyurka Zsoltnak (Kalinovits Sándor kutatásvezetősége mellett) sikerült felfedeznie a barlang belső járatait. Ha nem is egy csapásra, de a folyamatos feltárások révén néhány év alatt a barlang ismert hossza a többszörösére nőtt, ma már meghaladja a 7,5 km-t. A bejárattól kb 130 m-re 97

8 Leél-Őssy Szabolcs, Bergmann Csaba, Bognár Csaba húzódó, a búvárok által. Szén-dioxidos-terem -nek nevezett csarnokba is akkor sikerült bejutni. A terem levegője (eredeti nevéhez méltóan) emberi belégzésre alkalmatlan volt. Az első fejezetben említett táróból kiindulva azonban lehetőség volt egy mesterséges bejárt kialakítására. Surányi Gergely vezetésével júniusában szeizmológiai mérést végeztünk, és megállapítottuk, hogy a táró mely pontja esik legközelebb a teremhez, és az attól milyen irányban, milyen messzire húzódik. A biztonság kedvéért augusztus 15-én egy magfúrást hajtottunk, amely 11,5 méteres távolságban valóban elérte a termet szeptember-október folyamán Adamkó Péter és Leél-Őssy Szabolcs irányításával egy elektromos vésőgép segítségével, ill. kézi erővel egy lejtős tárót hajtottunk, amely 8,5 méter után belyukadt a terembe. Annak alsó 1 méterét széndioxidban nagyon dús (6,5 %-ban) levegő töltötte ki, amely belégzésre alkalmatlan volt. A levegőt egy csővezeték és két ventillátor segítségével felfrissítettük. A termet a Szemlő-hegyi- és a Ferenc-hegyi-barlang felfedezőjéről, a feltárásunkat lehetővé tevő József-hegyi-táró szülőatyjáról, KESSLER Hubertről neveztük el A terem hátsó részében egy nagy omlásra lehet 6-7 m magasságig felkapaszkodni (a terem közepén húzódó kovás zóna alatt), majd a túloldalán leereszkedve egy kb. 8 m hosszú, alig 1 m széles tóba jutunk. Ennek a túlsó végén egy jelentős vető található, amely mellett állandó vízbeszivárgás látható. A vető mellett a vízszinthez képest ma már 30 m magasra sikerült feljutnunk. Innen reméljük az összeköttetés megtalálását a József-hegyi-barlang felé. 6. Vízminőség vizsgálatok a Molnár János-barlangban Másfél éven keresztül folyamatosan végeztünk a barlangban mikrobiológiai vizsgálatokat (mind a vízből, mind a levegőből), és kémiai, ill. stabil izotópos elemzéseket. A, Levegő bakteriológiai vizsgálatok eredményei A Kessler-teremből 3 ponton vettünk 17 alkalommal levegőmintás. A kitenyésztett baktérium telepek száma alacsony volt (Kevesebb,. Mint 100 CFU, azaz telepképző egység 100 liter levegőben). A mintákból kórokozó baktérium egyetlen egy esetben sem volt kimutatható. Az izolált baktériumok döntő többsége a Bacillus és a Micrococcus genusba tartozott. B, Víz bakteriológiai vizsgálatok eredményei A Kessler-terem 3 pontján 11 esetben végeztünk bakteriológiai vizsgálatot a tó vizében. Az Enterococcus szám, a Legionella szám, és az Escherichia coli szám minden esetben 0-nak bizonyult. Koaguláz-negatív Staphylococcus minden 98

9 A budapesti Molnár János-barlang termálvizének veszélyeztetettsége mintából kitenyészett, de száma nem haladta meg a 100 CF1 litert. Egyedül a Streptococcus szám volt minden esetben és mintában magas ( 2x, 3x 10 3 ), melynek okát még vizsgáljuk. Összegzésképpen elmondható, hogy a Molnár János-barlang Kessler Huberttermének levegője mikrobiológiailag tiszta, a baktériumok száma és faji megoszlása hasonlít a Szemlő-hegyi-barlang levegőjéhez. A víz higiénésmikrobiológiai állapota szintén kiváló. Kórokozó baktériumot a vizsgált időszakban egyetlen esetben sem tudtunk kimutatni. Jelentős fekáliás, ill. antropogén szennyeződés ez eddig nem volt kimutatható. C, Vízkémiai és stabil izotópos elemzések a Molnár János-barlang csepegő vizein és a Kessler-termi tavon. A Molnár János-barlangban hét mintavétli ponton (3 csepegő- és 4 forrásvíz minta) végeztünk vízkémiai és stabilizotópos vizsgálatokat május és január között ihavi rendszerességgel elemeztük a vizek kémiai összetételét. A laboratóriumi mérések során a következő paramétereket vizsgáltuk (zárójelben az alkalmazott módszer): ph, fajlagos elektromos vezetőképesség (elektroanalitikai), nátrium- és káliumtartalom (lángfotometria), szulfát-, nitrát-, nitrit-, ammónium- és ortofoszfátion koncentráció (UV/VIS spektrofotometria), lúgosság, kalcium-, magnézium- és kloridion mennyiség (titrimetria). A kémiai vizsgálatokkal párhuzamosan szeptemberéig mértük a vizek oxigénjének és hidrogénjének stabilizotópos összetételét (lézerspektroszkópia) is. A kapott eredmények alapján megállapítható, hogy a forrásvizek minősége kiváló, a kémiai és stabilizotópos összetételük stabil, nem mutatnak jelentős ingadozásokat. A barlang vizében meleg (jégkorszaki) és hideg (holocén) komponens keveredik. A belső részekről származó (Kessler-terem, "Belső-tó") és a külső környezettel közvetlenebb kapcsolatban álló minták (Malom-tó, Dexion-ág) a vizsgálatok alapján kis mértékben elkülönülnek. A meleg komponens a barlang belsejében nagyobb arányban van jelen, melyet a negatívabb δ 18 O és δd (deutérium) értékek (jégkorszaki beszivárgás) és számos kémiai paraméter magasabb koncentrációja jelez (hosszabb áramlási pálya, több idő a kőzetek oldására). A csepegő vizek kémiai és stabilizotópos összetétele különbözik, amelyért elsősorban a csapadékvíz és a közműhálózatból származó víz eltérő arányú keveredése felel. A "Cseppkő-fal" mintavételi ponton a víz jelentős mértékben csapadék eredetű. Ezt alátámasztják a stabilizotópos eredmények, melyek többnyire jó egyezést mutatnak a budapesti csapadékvíz δ 18 O értékével. A csepegés intenzitása a nagy havi csapadék mennyiségekkel összefüggést mutat, amelyet a vezetőképesség és számos ion koncentrációjának csökkenése (hígulás) jelez. A másik két kisebb csepegési rátájú pont (Kessler-termi csepegés, táró-csepegés) vize 99

10 Leél-Őssy Szabolcs, Bergmann Csaba, Bognár Csaba elsősorban a közműhálózatból (főként a szennyvízhálózatból) származik. Ezekben a csepegő vizekben az antropogén (nitrát) és részben antropogén (szulfát, klorid) eredetű ionok koncentrációja tartósan és jelentősen meghaladta az ivóvíz minőség követelményeiről szóló, 201/2001 (X.25) Korm. rendeletben foglalt határértékeket. A stabilizotópos eredmények a Duna vizéhez közeli értékeket mutatnak, ami szintén jelzi, hogy a víz főként közműhálózatból származik (mivel parti szűrésű, ezért stabilizotópos összetétele jól egyezik a Duna vizével). 7. Szennyeződési esélyek a vízelemzések alapján Minden barlang a kőzetben lévő láthatatlan repedéseken keresztül kommunikál a külvilággal. A külső- és belső hőmérséklet különbség, ill. a légnyomás változása miatt kialakuló állandó légcsere miatt nem használódik el a rózsadombi barlangok levegője a gyakori látogatottság mellett sem. A szennyeződések közvetítésére azonban elsősorban a felszínről bejutó víz az alkalmas. Vízkémiai elemzésünk kimutatta, hogy a barlangba bejutó vizek nem kizárólag csapadék eredetűek, hanem hálózati vízből (a hegyvidéken a hálózati veszteség 5-10 % közötti!) is táplálkoznak. Más rózsadombi barlangok csepegő víz elemzései kimutattak csatorna szivárgásokat is. Mivel a barlang járatainak jelentős része sűrűn beépített belterület alatt húzódnak, nyilvánvaló (és méréseink alapján már bizonyított is) az erős veszélyeztetettség. Jelenleg a Vérhalom utca és a Frankel Leó út közötti lejtő a hajdani SZOT-szálló átépítése miatt lakatlan, de ha az épület torzó tervezett átalakítása lakásokká megtörténik, akkor a környezeti terhelés itt is jelentős mértékben emelkedni fog. Bár méréseink szerint a barlang vize jelenleg szinte az ivóvíz szabványt is kielégíti, a fölötte húzódó nagyszámú csatorna miatt félő, hogy a későbbiekben rosszabb értékek is előfordulhatnak. A csapadékvíz is bemoshat különböző kemikáliákat (amiket a kertek tárgyázásához, az utak sózásához, ill. a medencék fertőtlenítéséhez használnak). A barlang veszélyeztetettsége ott a legkisebb mértékű, ahol vízzáró, vagy közel vízzáró agyagmárga, ill. Kiscelli Agyag rétegek alkotják a felszín közeli rétegeket. 8. Összefoglalás, javaslatok Méréseink szerint a Molnár János-barlang vize jelenleg tiszta, de bizonyos jelek mutatnak arra, hogy az ivóvízhálózatból is bejut felszíni szennyezés. Kimutattuk a csepegő vizek és a csapadék hozam egyértelmű kapcsolatát is, ami a lakott terület egyes szennyezéseit (l. az előző fejezetet) bemoshatja a barlangba. A csatornahálózat meghibásodása, kialakuló tömítetlenséges, esetleges törése jelenti a 100

11 A budapesti Molnár János-barlang termálvizének veszélyeztetettsége legsúlyosabb veszélyt a barlang vizére (ill. a fürdőket tápláló karsztvíz vízminőségére). Tekintettel kell lennünk arra, hogy a Rózsadomb Dunára néző lejtőjének a felszínét Budai Márga, ill. Kiscelli Agyag borítja, és ezek a helyenként meredek lejtők kifejezetten csúszás, ill. suvadás veszélyesek. A felszín közeli gravitációs tömegmozgás pedig mindennemű csővezetékre potenciális veszélyt jelent,. Ha ezt a vízkincset meg akarjuk óvni a szennyeződéstől, akkor a csővezetékek, különösen a szennyvíz vezetékek fokozott, állandó monitoringozására van szükség, és arra, hogy a meredek hegyi utak csúszásmentesítését ne nátrium-kloriddal oldják meg, valamint arra, hogy az ingatlanokon a kemikáliák használatát tiltsák be, ill. környezetbarátabb technológiát terjesszenek el. 9. Köszönetnyilvánítás A kutató munka a TÁMOP B-10/2/KONV jelű projekt részeként az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg. Irodalomjegyzék Egri Cs. (2011): 10 év: 36 km 21. századi felfedezések Magyarországon.- A Földgömb, Al-világ tematikus különszám, Erőss A. (2010): Characterization of fluids and evaluation of their effects on karst development at the Rózsadomb and Gellért Hill, Buda Thermal Karst, Hungary. PhD Dissertation, Eötvös L. University, 171 p. Ford, D. C. (1995): Some thoughts on hydrothermal caves.- Cave and Karst Science Vol. 22. No Goldscheider, N. Mádl-Szőnyi, J. Erőss, A. Schill, E. (2010): Review: Thermal water resources in carbonate rock aquifers. Hydrogeology Journal 18, pp Horusitzky H. (1939): Budapest Duna jobbparti részének hidrogeológiája. Hidrológiai Közlöny 18, Kalinovits S. (2003): Molnár János-barlang (in: Székely K. szerk: Magyarország fokozottan védett barlangjai) Mezőgazda Kiadó, Budapest, Klimchouk, A.B. (2007): Hypogene Speleogenesis: Hydrogeological and Morphogenetic Perspective. Special Paper no.1, National Cave and Karst Research Institute, Carlsbad, 105 p. Kovács J. és Müller P. (1980): A Budai hegyek hévizes tevékenységének kialakulása és nyomai. Karszt és Barlang 1980/II,

12 Leél-Őssy Szabolcs, Bergmann Csaba, Bognár Csaba Leél-Őssy Sz. Surányi Gergely (2004): The peculiar hydrothermal caves in Budapest (Hungary).-Acta Geol. Hung. 2003/ Leél-Őssy Sz., Adamkó P., Kalinovits S. (2008): Víz- és földalatti csodavilág: a budapesti Molnár János barlang.- Környezetvédelem, XVI/6, Maucha et al. (1987): Hidrogeológiai szakvélemény a Rózsadomb komplex környezetvédelmi vizsgálatához. Kézirat, VITUKI témajelentés Tsz.: 7624/1/455/014, 84 p. Nagy S. (2008) A Budai-hegység hidrotermás folyamatainak szerepe a Bátori-barlang és a Ferenc-hegyi barlang kialakulásában.- Szakdolgozat, kézirat, ELTE, Budapest, 110 p. Tóth, J. (1999): Groundwater as a geologic agent: An overview of the causes, processes, and manifestations. Hydrogeology Journal 7, pp Wein Gy. (1977): A Budai-hegység tektonikája. MÁFI Alk. kiadvány, Budapest, 76 p. 102