A Közbeszerzések Tanácsa által a közbeszerzési referens szakképesítés (OKJ ) Közbeszerzési vonatkozású általános jogi ismeretek

Átírás

1 A Közbeszerzések Tanácsa által a közbeszerzési referens szakképesítés (OKJ ) Közbeszerzési vonatkozású általános jogi ismeretek szakmai követelménymoduljához készíttetett segédanyag májusi lezárás Szerzı: Dr. Kardkovács Kolos ügyvéd, hivatalos közbeszerzési tanácsadó Lektor: dr. Kovács Dóra 1

2 Tartalomjegyzék I. Fejezet: Jogforrási hierarchia Jogforrások fogalma Jogforrások rendszere (kibocsátók, jogszabályok típusai) Az Alkotmány helye és szerepe a jogforrási hierarchiában Kizárólagos törvényhozási tárgyak A jogszabályok jellemzıi (törvény, rendelet), a jogszabályok jelölése A jogszabályok szerkezeti elemei Az állami irányítás egyéb jogi eszközei II. Fejezet: Jogszabályok hatálya és érvényessége A jogszabályok érvényességének fogalmi megközelítései A jogszabályok kihirdetése és közzététele A jogszabályok idıbeli, területi és személyi hatálya A visszaható hatály tilalma III. Fejezet: Tulajdonjog fogalma, tárgya, tartalma A tulajdonjog fogalma, szerzésmódok és jellemzıik A tulajdonjog tárgyai (dolog fogalma, alkotórész, tartozék, a dolgok osztályozása) A tulajdonjog részjogosítványai, a tulajdonjog tartalma A tulajdonos kötelezettségei, a tulajdonjog korlátai Szolgalmak IV. Fejezet: A szerzıdések létrejöttének, megkötésének szabályai A szerzıdés fogalma Az ajánlat és az elfogadás A szerzıdési szabadság, a szerzıdések alakisága A szerzıdés stádiumai Semmisség, megtámadhatóság fogalma, szabályai, következményei Szerzıdés módosítása és teljesítése Szerzıdés megszegésének esetei és jogkövetkezményei Az elévülés A közbeszerzési eljárást lezáró szerzıdések sajátosságai V. Fejezet: A szerzıdést biztosító mellékkötelezettségek fajtái, szabályai A mellékkötelezettségek áttekintése, a szerzıdést megerısítı mellékkötelezettségekrıl általában A foglaló fogalma és szabályai A kötbér fogalma és szabályai Jótállás fogalma, szabályai Bankgarancia és biztosítási szerzıdés alapján kiállított - készfizetı kezességvállalást tartalmazó - kötelezvény Kezesség fogalma, formái, szabályai VI. Fejezet: A szerzıdések szerkezete, tartalmi elemei, csoportosítása A szerzıdések tartalma A szerzıdések szabályozása a Ptk-ban (általános és különös szabályok) A fı- és mellékkötelezettségek fogalma VII. Fejezet: A vállalkozási szerzıdés szabályai VIII. Fejezet: A megbízás szabályai IX. Fejezet: Az adásvétel és a szállítási szerzıdés szabályai Az adásvétel szabályai

3 2. Az adásvételi különös nemei A szállítási szerzıdés szabályai X. Fejezet: Az államháztartás alrendszerei Az államháztartás fogalma, rendszere Az államháztartás gazdálkodásának alapelvei Államháztartási bevételek és kiadások A költségvetés adatainak nyilvánossága A Magyar Államkincstár jogállása és alapvetı feladatai A költségvetési szervek fogalma, csoportosítása, alapítása, megszüntetése Az államháztartás és a közbeszerzésekre vonatkozó szabályozás kapcsolata XI. Fejezet: A közigazgatási eljárás alapelvei XII. Fejezet: A közigazgatási hatósági ügy és az ügyfél fogalma A közigazgatási hatósági ügy Az ügyfél Jogutódlás a hatósági eljárásban XIII. Fejezet: Joghatóság, hatáskör, illetékesség fogalma a Ket. alapján Joghatóság fogalma Hatáskör és illetékesség A hatáskör és illetékesség összeütközése, az eljáró szerv kijelölése Eljárási kötelezettség Eljárás az illetékességi területen kívül XIV. Fejezet: Közigazgatási hatósági eljárás a Ket. szerint Az eljárás megindítása A kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasítása Az eljárás megszüntetése és felfüggesztése A tárgyalás Az eljáró szerv határozatának meghozatala XV. Fejezet: Bizonyítási eljárás céljai, a bizonyítás eszközei a Ket. szerint A tényállás tisztázásának kötelezettsége Az ügyfél nyilatkozata Az irat A tanú A szemle A szakértı XVI. Fejezet: Közigazgatási hatósági döntések A hatósági döntések megjelenési formái A határozat (egyszerősített határozat) és végzés Az ideiglenes intézkedés Egyezség jóváhagyása Hatósági szerzıdés A döntés közlése XVII. Fejezet: Közigazgatási jogorvoslatok rendszere A jogorvoslatok áttekintése A fellebbezés A döntés módosítása vagy visszavonása fellebbezés alapján Bírósági felülvizsgálat Újrafelvételi eljárás A döntés módosítása vagy visszavonása A felügyeleti eljárás A határozat felülvizsgálata az Alkotmánybíróság határozata alapján

4 9. Az ügyészi intézkedés Semmisség XVIII. Fejezet: A hatósági döntések végrehajthatóságának feltételei, a végrehajtás elrendelése és foganatosítása A végrehajtási eljárás fogalma, a végrehajtás elıfeltételei A jogerı fogalma, a végrehajthatóság és a jogerı összefüggései A végrehajtás elrendelése A végrehajtás foganatosítása, pénzfizetési kötelezettség végrehajtása A késedelmi pótlék Meghatározott cselekmény végrehajtása Meghatározott ingóság kiadása Végrehajtás felfüggesztése Végrehajtás megszüntetése A végrehajtáshoz való jog elévülése XIX. Fejezet: Az elektronikus tájékoztatás szabályai XX. Fejezet: A hatósági szolgáltatás szabályai I. Fejezet: Jogforrási hierarchia 1. Jogforrások fogalma A jogforrások fogalmának meghatározását illetıen alapvetıen két megközelítés ismert. Az egyik szerint jogforrás alatt értendık mindazon tényezık, amelyekbıl a jog származik, keletkezik (ún. genetikus jogforrás definíció). E fogalom-meghatározás szerint a jogforrás fogalomkörébe sorolhatók a szokásjogok, a jogszabályok, a jogalkalmazó szervek állásfoglalásai (pl. irányelvek, elvi állásfoglalások, elvi döntések, stb.), sıt a jogtudomány és a jogtudósok munkássága is. A másik megközelítés szerint jogforrás alatt a meghatározott módon, a jogalkotó hatáskörrel felruházott (állami vagy önkormányzati szervek), továbbá az általuk alkotott jogszabályok összessége értendı (ún. gnoszeológikus jogforrás definíció). E fogalom-meghatározás szerint tehát a jogforrás nem más, mint egyrészt a jogszabályok megjelenési formája, amelyekbıl a jogi normák tartalma (magatartásszabály) megismerhetı, másrészt amelyektıl, mint kibocsátóktól (jogalkotó szervektıl) a jogi normák származnak. A jogforrás tehát összefoglalóan jelenti egyrészt a jogalkotásra, jogszabályok kibocsátására jogalkotó határkörrel felruházott szerveket, másrészt az általuk egy aktussal elfogadott jogi normákat, azaz a jogszabályokat. A következıkben e megközelítés szerint vizsgáljuk a jogforrások sajátosságait. A jogforrások közös jellemzıje, hogy egymásra épülı, hierarchikus rendszert alkotnak és országos vagy helyi szinten rendezik a társadalmi viszonyokat. Ez utóbbi körben jogszabályok kibocsátására alapvetıen akkor kerül sor, ha társadalmi igény jelentkezik valamilyen társadalmi viszony rendezésére és ezzel összefüggésben szükségessé válik a közösség tagjai jogainak és kötelezettségeinek meghatározása, valamint az esetleges érdek-összeütközések feloldása. 4

5 2. Jogforrások rendszere (kibocsátók, jogszabályok típusai) A jogforrások természetesen többféle szempont szerint, így többek között kibocsátók és az általuk kibocsátott jogszabály típusa szerint is csoportosíthatók. A Magyar Köztársaság hatályos alkotmánya szerint jogszabályt bocsáthat ki: - az Országgyőlés, - a Kormány, - a miniszterelnök, - a miniszterek és - a helyi önkormányzat képviselıtestülete. A jogszabályok megjelenési formája kétfajta lehet, nevezetesen törvény vagy rendelet. A teljesség igényével meg kell említeni, hogy korábban lehetıség volt törvényerejő rendelet kibocsátására is (ezt az Országgyőlés ülésezésének hiányában az azóta már megszőnt Elnöki Tanács bocsáthatta ki). Ez csak azért érdemel említést, mert bár óta törvényerejő rendelet kibocsátására nem került sor, azonban néhány törvényerejő rendelet még hatályban van. A jogszabály kibocsátására jogosult szerveket a kibocsátott jogszabály típusával összevetve megállapítható, hogy az Országgyőlés törvény, a Kormány kormányrendelet, a miniszterelnök és a miniszterek, valamint a helyi önkormányzat képviselıtestülete rendelet kibocsátására jogosult. Fontos kiemelni, hogy az Országgyőlés bármilyen gazdasági és társadalmi viszony szabályozása körében, a Kormány az Alkotmányban meghatározott feladatkörében, de a kizárólagos törvényhozási tárgyak kivételével gyakorlatilag bármely egyéb szabályozási tárgy tekintetében, illetve természetesen valamely törvény felhatalmazása alapján, míg a miniszterelnök és a miniszterek csak a feladatkörükben és kizárólag magasabb szintő jogszabály felhatalmazása alapján adhatnak ki jogszabályt. A helyi önkormányzat képviselıtestülete a helyi közügyekben vagy a törvény vagy esetlegesen kormányrendelet felhatalmazása alapján alkothat rendeletet. Említettük, hogy a jogforrások közös jellemzıje, hogy egymásra épülı, hierarchikus rendszert alkotnak. Ez tükrözıdik mind a kibocsátók, mind pedig az általuk kibocsátott jogszabályok tekintetében. Így a hierarchia csúcsán a törvény, majd a kormányrendelet, végül a miniszterelnöki, illetve a miniszteri rendelet áll. Külön kell szólni a helyi önkormányzat képviselıtestülete által kibocsátott rendeletrıl, mivel a helyi közügyekben a képviselıtestület általános jogalkotó hatáskörrel rendelkezik, azaz az Alkotmány és a törvények keretei között a helyi életviszonyok szabályozása tekintetében szabadon bocsáthat ki rendeletet. Természetesen azokban az esetekben, ahol helyi önkormányzat képviselıtestülete átruházott hatáskörben törvény vagy esetlegesen kormányrendelet felhatalmazása alapján alkot rendeletet, ott a helyi viszonyokra irányadó és a helyi (területi) sajátosságoknak megfelelı részletes szabályok nem állhatnak ellentétben a felhatalmazást adó jogszabály rendelkezéseivel. A jogforrási hierarchia tehát azt jelenti, hogy egyrészt a magasabb szintő jogszabály rendelkezésével nem lehet ellentétes az alacsonyabb szintő jogszabály rendelkezése, másrészt az alacsonyabb szintő jogszabály csak annyiban szabályozhat egy adott életviszonyt, amennyiben arra vonatkozóan a magasabb szintő jogszabály nem állapít meg rendelkezést. Ennek megfelelıen a jogforrási hierarchia következtében megfigyelhetı, hogy a magasabb 5

6 szintő jogszabály az alacsonyabb szintő jogszabállyal az általános és különös viszonyában áll, azaz a hierarchiában föntrıl lefelé haladva a szabályozás egyre inkább specifikus vagy részletszabályokat tartalmaz. A jogforrási hierarchia megsértésének következménye, hogy az alacsonyabb szintő jogszabálynak a magasabb szintő jogszabállyal ellentétes rendelkezése nem bír kötelezı erıvel. A vélt vagy valós jogszabályi kollíziók megállapítása, az alkotmányos rendelkezésekkel való összevetése és az összeütközés következményeinek levonása erre irányuló indítvány esetén az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik. Kizárólag a teljesség igényével a korábbiakban is kifejtettekre tekintettel, az Európai Unióhoz történı csatlakozás kapcsán és a Magyar Köztársaság tagállami minıségére tekintettel meg kell emlékezni arról is, hogy a jogforrási hierarchia a közösségi jog és a nemzeti jogok viszonyában is értelmezhetı. E tekintetben az Alkotmány úgy rendelkezik, hogy a Magyar Köztársaság az Európai Unióban tagállamként való részvétele érdekében nemzetközi szerzıdés alapján az Európai Uniót, illetıleg az Európai Közösségeket (a továbbiakban: Európai Unió) alapító szerzıdésekbıl fakadó jogok gyakorlásához és kötelezettségek teljesítéséhez szükséges mértékig egyes Alkotmányból eredı hatásköreit a többi tagállammal közösen gyakorolhatja, e hatáskörgyakorlás megvalósulhat önállóan és az Európai Unió intézményei útján is. A Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek és a belsı jog összhangját. Amennyiben tehát a jogszabályi ütközés a közösségi jog vagy a nemzetközi egyezményben vállalt kötelezettségek és a nemzeti jog között állna fenn, abban az esetben feltéve, hogy az Alkotmányban biztosított jogvédelem szintje nem csökken a közösségi jog, illetve a nemzetközi jog elsıdlegessége érvényesül. Amennyiben valamely közösségi polgár, európai uniós tagállam, közösségi jogalkalmazó szerv vagy az Európai Bizottság a közösségi jog és a belsı jog összhangjának hiányát észleli, akkor e körben az Európai Bíróság állásfoglalását vagy döntését kérheti. 3. Az Alkotmány helye és szerepe a jogforrási hierarchiában A jogforrási hierarchia kapcsán leírtak jól rávilágítanak arra, hogy egy adott jogszabálynak a jogrendszerben elfoglalt helye a hierarchikus rend okán meghatározó jelentıségő. Ezek közül is minden ország jogrendszerében kiemelkedik az Alkotmány függetlenül attól, hogy léteznek egyes országok, ahol nincs ún. írott alkotmány. Az Alkotmányok ugyanis minden esetben alaptörvényként funkcionálnak és rendelkezéseik révén a jogrendszer egészét érintı kihatásuk van. Az Alkotmányok kiemelt jelentıségét mutatja, hogy az alkotmányos rendelkezések valamennyi jogalkotót kötik, azokkal ellentétes tartalmú jogszabály kibocsátására nem kerülhet sor. Az Alkotmány szupremáciáját számos ország jogrendszerében külön intézményrendszer és/vagy eljárásjogi szabályok is biztosítják. A hazai jogrendszer esetében például az Alkotmánybíróság ırködik az Alkotmány megtartásán és megsemmisíthet minden olyan jogszabályt vagy jogszabályhelyet, amelyrıl azt állapítja meg, hogy az Alkotmánnyal ellentétes rendelkezést tartalmaz. Az eljárásjogi szabályokat illetıen pedig megemlíthetı, hogy új Alkotmány elfogadásához az Országgyőlés kétharmados szavazattöbbséggel történı elfogadásán túlmenıen annak népszavazás útján történı megerısítése is szükséges. Érdekesség, hogy az Alkotmány maga is törvény, ezért tisztán formális megközelítésében más törvényekhez hasonlóan a jogforrási hierarchia csúcsán található. Ami az 6

7 Alkotmányt szerepét tekintve mégis a többi törvény fölé emeli az nem más, mint annak szabályozási tárgyköre, hiszen a legtöbb Alkotmány az államcélokra, az államformára, a hatalommegosztásra, a hatalomgyakorlás módjára, az alapvetı szabadságjogokra, az államszervezetre, a közigazgatási szervezetrendszerre, az állampolgári kötelezettségekre, a nemzetközi kapcsolatokra és szuverenitásra vonatkozóan tartalmaz rendelkezéseket. Ennek megfelelıen a Magyar Köztársaság Alkotmánya az alábbi fıbb szabályozási tárgyakat tartalmazza: - államformára, hatalomgyakorlás módjára, a politikai rendszer és az államhatalom jellegére, - a szuverenitás gyakorlására, az európai uniós tagsággal együttjáró kompetenciamegosztásra, - az alapvetı jogokra (szabadságjogok, gazdasági, szociális és kulturális jogok, emberi jogok, állampolgári jogok, diszkrimináció tilalma) és kötelezettségekre (honvédelem, közteherviselés, gyermekek taníttatása), illetve a jogok védelmére, - az államszervezetre, a feladat- és hatalommegosztásra, - az államhatalmi szervekre (Országgyőlés, Kormány, köztársasági elnök), a bíróságokra és az ügyészségekre, - az alkotmányos jogok védelmének szervezetrendszerére (Alkotmánybíróság, országgyőlési biztosok), - a honvédségre és egyes rendvédelmi szervekre, - az Országgyőlés pénzügyi ellenırzésére (Állami Számvevıszék) és a monetáris politika szervezetrendszerére (Magyar Nemzeti Bank), - a helyi hatalomgyakorlásra (önkormányzatokra), - a jogalkotásra és a jogalkotó szervekre, - a választások elveire, - a nemzeti jelképekre vonatkozó alapvetı szabályokat. A jogforrástan ismer még ún. alkotmányos törvényeket, amelyek közvetlenül kapcsolódnak az Alkotmány valamely szabályozási tárgyköréhez, ezért a jogforrási hierarchiában ugyan az Alkotmány alatt helyezkednek el, de jelentıségüknél fogva kiemelkednek más törvények közül. Ezeket az Országgyőlés csak kétharmados szavazattöbbséggel fogadhatja el, illetve módosíthatja, amely széleskörő társadalmi konszenzust és a pártok közötti egyetértést feltételez. E körben példaként említhetı az egyesülési törvény, a helyi önkormányzatokról szóló törvény, a választási törvény, stb. 4. Kizárólagos törvényhozási tárgyak A jogforrási rendszer hierarchiájából következik, hogy egyes kiemelt jelentıségő társadalmi viszonyokat az Alkotmány rendelkezéseire is figyelemmel csak törvényben lehet szabályozni. Ezek az ún. kizárólagos törvényhozási tárgyak. Így az Országgyőlés törvényben állapítja meg: - a társadalmi rendre, valamint a társadalom meghatározó jelentıségő intézményeire, az állam szervezetére, mőködésére, és az állami szervek hatáskörére vonatkozó alapvetı rendelkezéseket, 7

8 - a gazdasági rendre, a gazdaság mőködésére és jogintézményeire vonatkozó alapvetı szabályokat, - az állampolgárok alapvetı jogait és kötelességeit, ezek feltételeit és korlátait, valamint érvényre juttatásuk eljárási szabályait. A társadalmi rendre vonatkozóan törvényben kell szabályozni különösen: - az Alkotmányban felsorolt állami szervek mőködését, - a társadalmi szervezetek és az érdekképviseleti szervek jogállását, - az országgyőlési képviselık és a tanácstagok választását, valamint jogállását, - a miniszterek és az államtitkárok jogállását és felelısségét, - a népszavazást, - a bőncselekményeket, a büntetéseket és a büntetés-végrehajtást, - a büntetı, a polgári és az államigazgatási eljárást. A gazdasági rendre vonatkozóan törvényben kell szabályozni különösen: - a tulajdonviszonyokat, a magánszemélyek és a jogi személyek vagyoni viszonyait, - az állam kizárólagos gazdasági tevékenységét, a népgazdasági tervezést, továbbá a gazdálkodó szervezetek jogállását és állami irányításuk alapvetı rendjét, - az állami pénzügyeket, az adókat és az adójellegő kötelességeket, - a középtávú népgazdasági tervet és az állami költségvetést, - a munkaviszony és a munkavédelem alapvetı kérdéseit. Az állampolgárok alapvetı jogai és kötelességei körében törvényben kell szabályozni különösen: - az állampolgárságot, - a személyi szabadságjogokat és korlátozásukat, a külföldre utazásnak és az útlevél kiadásának a feltételeit, - az egyesülési és a gyülekezési jogot, - a sajtóra vonatkozó rendelkezéseket, - a házasságot és a családot, - az öröklést, a személyhez és a szellemi alkotáshoz főzıdı jogokat és kötelességeket, - a közérdekő bejelentések, javaslatok és panaszok intézését, - a lelkiismereti szabadsághoz és a vallás szabad gyakorlásához főzıdı alapvetı jogokat és kötelességeket, - az oktatást és a közmővelıdést, - az egészségügyi ellátást és a társadalombiztosítást, - a honvédelmi kötelezettséget, - a személyi nyilvántartást. 5. A jogszabályok jellemzıi (törvény, rendelet), a jogszabályok jelölése Amint arról már más összefüggésben szó volt, jogszabályok kibocsátására a jogalkotási folyamat eredményeként kerülhet sor. A jogalkotás tehát nem más, mint a jogalkotó hatáskörrel felruházott szervek tudatos, általános és absztrakt magatartási szabályok megfogalmazására, illetve jogi normák létrehozására irányuló tevékenysége. A jogalkotási tevékenység eredményeként törvények és rendeletek kibocsátására kerülhet sor, amelyek hierarchikus viszonyban állnak egymással, így alapvetıen eltérı sajátosságokkal is rendelkeznek. 8

9 A törvényhozás jellemzıi: - tárgyát az állandó jellegő és legjelentısebb társadalmi viszonyok képezik, - megalkotására a társadalom széles körét érintı szabályozási szükségletek kielégítése céljából kerül sor, - alapvetı szabályokat tartalmaz, - elfogadása idıigényes és nyilvános vita során megy végbe, - a törvényhozás folyamata részleteiben is szabályozott (jogalkotási törvény, házszabály), - legitimitása kevéssé vitatható, - a rendeletekhez viszonyítva számottevıen kisebb számban kerül kibocsátásra. A rendeletalkotás jellemzıi: - csak a jogalkotó szerv feladat- és hatáskörében és/vagy törvényi felhatalmazás alapján kerülhet kibocsátásra, - megalkotására partikulárisabb szabályozási szükségletek kielégítése céljából kerül sor, - elfogadása kevéssé idıigényes és a nyilvánosság kizárásával vagy korlátozott nyilvánosság mellett megy végbe, - személyi és tárgyi hatálya korlátozottabb, - a törvényekhez viszonyítva számottevıen nagyobb számban kerül kibocsátásra. A jogszabályok kereshetısége és ezáltal a jogalkalmazók munkájának elısegítése szükségessé teszi a jogszabályok egyértelmő, követhetı és azonosítható módon való megjelölését. A jelölés a törvények kivételével amelynek kibocsátására csak az Országgyőlés jogosult tartalmazza a jogalkotó szerv megnevezését (rövidítését), a jogszabály sorszámát és kibocsátásának évét, kihirdetésének idıpontját, valamint a jogszabály megnevezését és szabályozási tárgyát (címét). A sorszámozás évenként 1-tıl kezdıdıen, folyamatosan, a kibocsátás sorrendjében történik. A törvények sorszámozása római számokkal, míg a rendeletek számozása arab számokkal történik. Például: - a közbeszerzésekrıl szóló évi CXXIX. törvény, - a közbeszerzési és tervpályázati hirdetmények megküldésének és közzétételének részletes szabályairól, a hirdetmények ellenırzésének rendjérıl és díjáról, valamint a Közbeszerzési Értesítıben történı közzététel rendjérıl és díjáról szóló 34/2004. (III.12.) Korm. rendelet, - a hivatalos közbeszerzési tanácsadói tevékenység feltételét képezı közbeszerzési gyakorlatra és annak igazolására vonatkozó szabályokról szóló 29/2004. (IX. 8.) IM rendelet. A jogszabályok megismerhetıségét különféle jogszabálygyőjtemények kiadása és jogi adatbázisok segítik. Ezekrıl a jogszabályok kihirdetése és közzététele kapcsán részletes ismeretek olvashatók. 9

10 6. A jogszabályok szerkezeti elemei A jogszabályok építıkövei a jogi normák, azaz a jog olyan legkisebb, még önmagukban értelmes egységei, amelyek egy teljes, értelmezhetı, követhetı és alkalmazható magatartásszabályt fogalmaznak meg. Minden jogi norma alapvetıen három elemet, nevezetesen a tényállást, a rendelkezést és a jogkövetkezményt foglalja magában. A tényállás a magatartási szabály feltételrendszerét írja le, azaz azokat a körülményeket, amelyek esetén a jogi norma alkalmazására sor kerülhet vagy sor kell kerüljön. A rendelkezés tartalmazza azt a magatartási szabályt, amelyet a tényállás (feltétel) bekövetkezése esetén követni kell. Az elıírás jellegétıl függıen kötelezı (kógens) és megengedı (diszpozitív) szabályozásról beszélhetünk. Végül, de nem utolsó sorban a jogkövetkezmény a jogalkotó értékítéletét fejezi ki az elıírt magatartásminta követése vagy megsértése esetére. A büntetésben vagy egyéb hátrányban kifejezıdı jogkövetkezményt szankciónak, a jogkövetı magatartás eredményét pedig joghatásnak nevezzük. Az egy aktussal elfogadott, szabályozási tárgyukat illetıen összetartozó jogi normák összessége a jogszabály. A jogszabályok rendszerint az alábbi fıbb szerkezeti elemeket tartalmazzák: - cím és megjelölés, - preambulum (a cím alatt bevezetı, amely a jogalkotónak a jogszabály kiadásával kapcsolatos legfontosabb célkitőzéseit tartalmazza), - alapvetı és értelmezı rendelkezések (felhatalmazásra utalás, alapelvek, hatály, szabályozás jellege, értelmezı rendelkezések), - általános jellegő tételes rendelkezések (általános vagy közös rendelkezések), - egyes részletkérdéseket szabályozó elıírások (részletszabályok, különös rendelkezések), - záró rendelkezések (hatálybalépés, átmeneti rendelkezések, felhatalmazások, hatályukat vesztı vagy módosító rendelkezések, közösségi jognak való megfelelési záradék) és adott esetben: - mellékletek, - törvényi indokolás. 7. Az állami irányítás egyéb jogi eszközei Az állami irányítás egyéb jogi eszközei közé azok a jogi aktusok tartoznak, amelyek csak az állami szervekre kötelezıek. Így az Országgyőlés, a köztársasági elnök és a Kormány határozatban szabályozzák az általuk irányított szervek feladatait, a saját mőködésüket és állapítják meg a feladatkörükbe tartozó terveket. Az Országgyőlés, a köztársasági elnök és a Kormány elrendelheti egyes határozatainak a Magyar Közlönyben való közzétételét is. 10

11 A miniszter és az országos hatáskörő szerv vezetıje jogszabályban meghatározott irányítási jogkörében a közvetlen irányítása alá tartozó szervek tevékenységét szabályozó utasítást adhat ki. A kizárólag statisztikai fogalmat, módszert, osztályozást, névjegyzéket és számjelet tartalmazó kötelezı rendelkezést a Központi Statisztikai Hivatal elnöke statisztikai közleményként adja ki, amelyet a Központi Statisztikai Hivatal hivatalos lapjában kell közzétenni. Az Országgyőlés, a köztársasági elnök és a Kormány irányelvet bocsát ki, amelyben általános érvényő célokat, programokat határoz meg, illetıleg állást foglal az állami és a társadalmi élet fontos kérdéseiben. Ez az irányelv a Magyar Közlönyben közzétehetı. Az Országgyőlés, a köztársasági elnök és a Kormány a jogszabályokat elvi állásfoglalásban értelmezheti. Ezt a Magyar Közlönyben közzé kell tenni. A miniszter és az országos hatáskörő szerv vezetıje irányelvet és tájékoztatót adhat ki. Az irányelv ajánlást ad a jogszabály végrehajtásának fı irányára és módszerére. A tájékoztató olyan tényt és adatot közöl, amelyet a jogszabály végrehajtásáért felelıs szervnek a feladata teljesítéséhez ismernie kell. Az irányelv és a tájékoztató az azt kiadó szerv hivatalos lapjában közzétehetı. Szakmai kompetenciák: B Jogforrási hierarchia Ellenırzı kérdések: - Mit értünk jogforrás alatt? - Mely állami szervek és milyen jogforrásokat bocsáthatnak ki? - Mi a jogforrási hierarchia lényege? - Mi az Alkotmány szerepe a jogforrási hierarchiában? - Milyen kizárólagos törvényhozási tárgyköröket ismer? - Melyek a törvényalkotás és a rendeletalkotás jellemzıi? - Hogyan történik a törvények és rendeletek jelölése? - Mi a jogi norma és a jogszabály fogalma? - Melyek a jogszabályok fıbb szerkezeti elemei? - Sorolja fel az állami irányítás egyéb jogi eszközeit! Gyakorlati példák: 1. A Kormány a polgári és az államigazgatási eljárás szabályait rendeletben állapítja meg, amelynek kihirdetésére a Magyar Közlönyben is sor kerül. Megfelel-e a jogforrási hierarchiának a kibocsátott jogszabály? Érinti-e a Kormány jogalkotó tevékenysége az Országgyőlés Alkotmányban rögzített feladatkörét? Válaszát indokolja! 2. A helyi önkormányzat képviselıtestülete a helyi közügyekre vonatkozóan rendeletet alkot, és úgy dönt, hogy egyes alanyi jogon járó szociális juttatások kifizetését a helyi sajátosságokhoz igazodva feltételekhez köti. Megfelel-e a jogforrási hierarchiának a képviselıtestület jogalkotó tevékenysége? Válaszát indokolja! 11

12 3. Az Országgyőlés egyszerő szavazattöbbséggel úgy dönt, hogy megszünteti az Alkotmánybíróságot. Jogszerő és érvényes-e az Országgyőlés döntése? Erre irányuló indítvány esetén mely szerv jogosult ezt elbírálni és milyen döntést hozhat? Változtat-e a helyzeten az, ha az Országgyőlés kétharmados szavazattöbbséggel határoz a kérdésben? II. Fejezet: Jogszabályok hatálya és érvényessége 1. A jogszabályok érvényességének fogalmi megközelítései A jogszabályok érvényességének fogalmi meghatározását illetıen többféle tudományelméleti megközelítés ismert. A jogszociológiai nézıpont szerint a jogszabályok érvényességét azok tényleges társadalmi érvényesülése jelenti, azaz a jogszabályok érvényességének mércéje, hogy a megfogalmazott magatartásminták követése ténylegesen megvalósul-e. Természetjogi megközelítésében csak az a jogszabály lehet érvényes, amely érvényesíti az igazságosság eszméjét és tükrözi az általános és egyetemes emberi értékeket. (A természetjogi felfogás szerint a náci jogrendszer vagy az apartheid rendszerek jogszabályai ezért nem bírnak kötelezı erıvel és nem alkotnak jogrendszert, mert nem egyeztethetık össze az igazságosság eszméjével és követelményeivel.) Érdekességként elmondható, hogy a természetjogi nézıpont leginkább a nemzetközi jogban érhetı tetten, ahol az általános és egyetemes emberi értékek és az igazságosság eszméje különös hangsúllyal esik latba, megsértése pedig a nemzetközi közösség fellépését vonhatja maga után. Végül, de nem utolsó sorban, modern jogállami keretek között a leginkább elterjedt felfogás a jogpozitivista szemlélet, amely a jogszabályok érvényességét a jogalkotási eljárásrend, mint formai követelmény betartásához köti. E megközelítés szerint egy jogszabály akkor érvényes, ha: - illeszkedik a jogforrási hierarchiába, - a jogalkotó hatáskörrel felruházott szerv, feladat- és hatáskörének keretei között, meghatározott eljárásrend keretében bocsátja ki és - kihirdetése megtörtént. 2. A jogszabályok kihirdetése és közzététele Jogállami keretek között a jogszabályokban megfogalmazott elıírások tekintetében az államnak biztosítania kell, hogy a jogszabályok címzettjei azokat megismerhessék. Mindazon magatartásszabály tehát, amelynek kihirdetése nem történik meg, az nem bír(hat) kötelezı erıvel, így annak betartása sem számonkérhetı. Fontos kiemelni, hogy jogi értelemben a jogszabályok kihirdetése nem azonos a jogszabályok közzétételével. A kihirdetés ugyanis a Magyar Köztársaság hivatalos lapjában, azaz a Magyar Közlönyben történı közzétételt jelenti, ezért érvényesség is csak a Magyar Közlönyben közzétett normaszöveghez főzıdik. A Magyar Közlöny ennek megfelelıen tartalmazza: 12

13 - a jogszabályokat (törvényeket, kormányrendeleteket, miniszterelnöki és miniszteri rendeleteket), - a nemzetközi szerzıdéseket, - az Országgyőlés, a Kormány és az Alkotmánybíróság határozatait, - a Legfelsıbb Bíróság jogegységi döntéseit, irányelveit és elvi döntéseit, - a kinevezéseket, valamint a Kormány és a köztársasági elnök által adományozott kitüntetéseket. A kihirdetés kapcsán külön kell szólni a helyi önkormányzat képviselıtestülete által kibocsátott rendeletekrıl, ezek kihirdetése ugyanis nem a Magyar Közlönyben, hanem az önkormányzat hivatalos lapjában vagy a helyben szokásos módon történik. Az, hogy mi minısül helyben szokásos módnak, azt az önkormányzat szervezeti és mőködési szabályzata határozza meg. A Kormány határozatainak egy része (ún es kormányhatározatok) a Határozatok Tárában kerül közzétételre, amely szintén hivatalos lapnak minısül. A minisztériumok ugyancsak kiadnak hivatalos lapot (közlönyt, értesítıt), amelyben a tárca szempontjából fontos utasítások, tájékoztatók, közlemények vagy a Magyar Közlönyben már kihirdetett jogszabályok elsısorban a tárcavezetı által kibocsátott miniszteri rendeletek közzétételére kerül sor. Amint arról már szó volt, a kihirdetéstıl élesen meg kell különböztetni a jogszabályok közzétételét. A közzétételen a jogszabályok normaszövegének minden olyan a nyilvánosság felé történı publikációját kell érteni, amely a kihirdetett jogszabály másodközlését jelenti. Közzétételre sor kerülhet győjteményes mő (pl. Törvények és Rendeletek Hivatalos Győjteménye, Hatályos Jogszabályok Győjteménye, Magyar Törvénytár) vagy keresımotorral ellátott jogi adatbázisok formájában. A győjteményes mővek közötti alapvetı eltérést a megjelenés gyakorisága és a szerkesztés szempontja, valamint a mő kiadója (hivatalos és nem hivatalos jogszabálygyőjtemények) jelenti. 3. A jogszabályok idıbeli, területi és személyi hatálya A jogszabályok hatálya azt mutatja meg, hogy az adott jogszabály mely idıszakban, mely földrajzi területen és mely jogalanyok tekintetében bír kötelezı erıvel. E szempontok alapján megkülönböztetjük a jogszabályok idıbeli, területi és személyi hatályát. A jogszabály idıbeli hatálya a hatálybalépés napjától a jogszabályban meghatározott határidı lejártáig vagy a jogszabály hatályon kívül helyezéséig tart. A hatálybalépés idıpontjával kapcsolatos alkotmányos elvárás, hogy a kihirdetés idıpontja és a hatálybalépés napja közötti idıtartamot úgy kell meghatározni, hogy elegendı idı álljon a címzettek rendelkezésére a jogszabály alkalmazására való felkészülésre. Ez adókötelezettséget megállapító jogszabály esetén nem lehet kevesebb 45 napnál. Az idıbeli hatályt illetıen megemlíthetı, hogy a jogszabályok túlnyomó többsége a hatályba lépése napjától határozatlan idıre (azaz a hatályon kívül helyezésének idıpontjáig) érvényes. Ez alól jellemzı kivételt jelent például a költségvetési törvény, amely csak az adott költségvetési idıszakra vonatkozóan állapít meg rendelkezéseket és csak kivételesen alkalmazható az adott költségvetési idıszakon kívül. 13

14 A területi hatály azt jelöli ki, hogy az adott jogszabály mely földrajzi területen érvényes. E körben megkülönböztethetjük a Magyar Köztársaság szuverenitása alá tartozó földrajzi területen érvényes és csak egy meghatározott földrajzi területen (pl. egy adott közigazgatási területen) érvényes jogszabályokat. Az állami szervek által kibocsátott jogszabályok jellemzıen az ország egész területén, a helyi önkormányzat képviselıtestülete által kibocsátott rendeletek azonban csak az önkormányzat közigazgatási területén bírnak kötelezı erıvel. Ha a jogalkotó kifejezetten nem rendelkezik a területi hatály meghatározásáról, akkor az az ország egész területén önkormányzati rendelet esetén az önkormányzat közigazgatási területének egészén érvényes. A személyi hatály nem más, mint a jogszabály címzettjeinek egyértelmő meghatározása, azaz annak kijelölése, hogy a jogszabályban megfogalmazott jogi normák összessége mely személyekre érvényes. Ha a jogalkotó kifejezetten másként nem rendelkezik, akkor a jogszabály kötelezı ereje a magyar állampolgárokra (tartózkodási helytıl függetlenül), illetve a Magyar Köztársaság földrajzi területén tartózkodó természetes személyekre, valamint a magyar honosságú és letelepedéső jogi személyekre terjed ki. A területi hatályhoz hasonlóan a helyi önkormányzat képviselıtestülete által kibocsátott rendeletek az önkormányzat közigazgatási területén tartózkodó személyekre érvényesek. 4. A visszaható hatály tilalma Az idıbeli hatály kapcsán külön említést érdemel a visszaható hatály tilalma. Ez azt jelenti, hogy a jogszabály csak a kihirdetését követı idıszakra (hatálybalépésének idıpontjától) állapíthat meg kötelezettséget, illetve csak ugyanezen idıponttól minısíthet valamely magatartást jogellenessé. Nincs akadálya ugyanakkor annak, hogy a jogszabály valamely kötelezettséget a hatálybalépése elıtti idıszakra vonatkozóan megszüntessen (eltöröljön) vagy valamely jogosultságot visszamenılegesen állapítson meg. Szakmai kompetenciák: B Jogszabályok hatályának és érvényességének fogalma Ellenırzı kérdések: - Mit jelent a jogszabályok érvényessége? - Melyek a jogszabályok érvényességének feltételei? - Mi az alapvetı különbség a jogszabályok kihirdetése és közzététele között? - Milyen módon történhet a jogszabályok kihirdetése, illetve közzététele? - Mit jelent a jogszabályok hatálya? - Mi a visszaható hatály tilalmának következménye? Gyakorlati példák: 1. A Legfelsıbb Bíróság úgy dönt, hogy a bírósági ügykezelés megkönnyítése és egységesítése érdekében rendeletben szabályozza a bírósági beadványok kötelezı tartalmi elemeit és a feltüntetendı adatok körét. Bír-e kötelezı erıvel a kibocsátott rendelet? Válaszát indokolja! 2. A jogszabály hatálybalépését meghatározó rendelkezés a Magyar Közlönyben, illetve a Hatályos Jogszabályok Győjteményében eltérı idıponttal jelenik meg? A jogszabály hatálybalépésére melyik idıpont az irányadó? Válaszát indokolja! 14

15 3. Egy magyar állampolgár feleségét hátrahagyva munkavégzés céljából egy olyan iszlám államba utazik, ahol megengedett a többnejőség. Ott megismerkedik egy helyi hölggyel, akivel elhatározzák, hogy a férfi meglévı házasságát nem érintve összeházasodnak. Van-e a házasságkötésnek akadálya, ha egyébként azt a helyi jog lehetıvé teszi? Válaszát indokolja! 4. Budapest Fıváros Önkormányzata megelégelve a fıvárosi parkolási problémákat, rendeletet bocsát ki, amelyben Pest Megye területén parkolási övezeteket és ingyenes parkolókat jelöl ki. Főzıdik-e kötelezı erı a rendelethez? Válaszát indokolja! 5. Az Országgyőlés úgy dönt, hogy a törvény hatálybalépését megelızı évben értékesített ingatlanokból származó jövedelem után az adót nem kell megfizetni, azonban az ugyanezen idıszakban vásárolt ingatlanok után az illetéket kétszeres összegben kell leróni. Milyen megítélés alá esnek a jogszabályok hatálya szempontjából az országgyőlési döntések? Válaszát indokolja! III. Fejezet: Tulajdonjog fogalma, tárgya, tartalma 1. A tulajdonjog fogalma, szerzésmódok és jellemzıik A tulajdonjog olyan abszolút szerkezető és negatív tartalmú jogviszony, amely alapján a tulajdonos a tulajdonosi jogok gyakorlására jogosult, illetve mindenki más ennek tiszteletben tartására köteles. A jogviszony abszolút szerkezete is azt fejezi ki, hogy a jogviszony egyik oldalán a tulajdonos áll, míg a jogviszony másik oldalán minden más jogalany, azaz a tulajdonjogi jogosultságok gyakorlására a tulajdonos kizárólagosan (abszolút módon) jogosult. A negatív tartalom pedig arra utal, hogy a nem tulajdonosok tartózkodni kötelesek minden olyan magatartástól, amely a tulajdonosi jogok gyakorlását sértené vagy veszélyeztetné. A tulajdonjog keletkezhet önálló, új tulajdoni jogviszony alapján (eredeti szerzésmód), illetve valamely más személytıl származtatottan, egy már fennálló tulajdoni viszonyban bekövetkezı alanyváltozással (származékos szerzésmód). Utóbbi esetben értelemszerően az új tulajdonos a korábbi helyébe lép. A szerzésmódokat attól függıen csoportosíthatjuk, hogy ingatlan vagy ingó dolog (ld. 2. pont) tulajdonjogának megszerzésérıl van szó. eredeti szerzésmódok ingók: - elbirtoklás - hatósági határozat vagy árverés - gazdátlan javak elsajátítása - találás Ingatlanok: - elbirtoklás - kisajátítás - hatósági határozat vagy árverés származékos szerzésmódok ingók: - átruházás - termék, termény, szaporulat elsajátítása - vadak, halak tulajdonjogának megszerzése - feldolgozás - egyesítés - öröklés ingatlanok: - átruházás - növedék - beépítés - ráépítés - öröklés 15

16 Jelentıségére tekintettel e tankönyv keretei között csak az átruházásáról szólnánk egy picit részletesebben. Az átruházás mint látható származékos szerzésmód, ahol a dolog tulajdonjoga fıszabályként csak tulajdonostól szerezhetı meg. Ez alól kivételt képez: - a kereskedelmi forgalomban, jóhiszemően vásárolt áru, - a kereskedelmi forgalmon kívül, de jóhiszemően és ellenérték fejében vásárolt áru olyan személytıl, akire a tulajdonos a dolgot bízta, - a pénz vagy bemutatóra szóló értékpapír átruházása. Fontos kiemelni, hogy ingatlanok átruházása esetében a tulajdonjog megszerzéséhez az átruházás és az érvényes jogcím mellett ingatlan-nyilvántartási bejegyzés is szükséges. 2. A tulajdonjog tárgyai (dolog fogalma, alkotórész, tartozék, a dolgok osztályozása) A dolog valójában a tulajdonjog tárgyának elvont kifejezése. A tulajdonjog tárgya lehet minden olyan dolog, amely birtokba vehetı és a tulajdonjogviszonynál fogva uralható. A dolog fogalmába emellett beleértendık a pénz, az értékpapír, a dolog módjára hasznosítható természeti erık (pl. villamos energia), a dolog alkotórésze és tartozéka, valamint a föld is. A dolog alkotórésze mindaz, amely a dologgal olyanképpen van egyesítve, hogy elválasztással a dolog vagy az elválasztott rész (az alkotórész) elpusztulna, illetve a dolog értéke vagy használhatósága számottevıen csökkenne. Az alkotórészre a gépjármő motorja vagy a televíziókészülékben a képcsı említhetı példaként. A fogalmi elemek értelemszerően megerısítik, hogy a dolog tulajdonjoga fıszabályként a tartozékra is kiterjed. Tartozéknak tekinthetı minden, amely a dolog rendeltetésszerő használatát segíti elı vagy annak épségben tartásához szükséges. Így például a lapát a csónak tartozéka, illetve a szemüvegtok a szemüveg tartozéka. A tartozék a tulajdonjog önálló tárgya is lehet, a dolog tulajdonjoga csak kivételesen terjed ki a tartozékra. A teljesség igényével megemlítendı, hogy a természeti erık közül csak azok lehetnek tulajdonjog tárgyai, amelyek dolog módjára hasznosíthatók. Ezek, illetve a pénz és az értékpapír azért lehetnek tulajdonjog tárgyai, mert a Polgári Törvénykönyvrıl szóló évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) e körben a tulajdonjog szabályait rendeli alkalmazni. A dolgok számos csoportképzı szempont szerint csoportosíthatók, az egyes csoportosítások több tekintetben is jogi jelentıséggel bírnak. Talán a legfontosabb megkülönböztetés a természeti tulajdonságok alapján képezhetı. Így beszélhetünk ingó és ingatlan dolgokról. Ingatlannak minısül a föld és minden olyan dolog, amely a földdel oly módon van tartósan egyesítve, hogy attól állagsérelem nélkül nem elválasztható. A dolgok a forgalom képesség szempontjából is csoportosíthatók. Ennek megfelelıen megkülönböztethetünk forgalomképes, korlátozottan forgalomképes és forgalomképtelen dolgokat. Forgalomképes minden olyan dolog, amely korlátozás nélkül átruházható. Korlátozottan forgalomképesek azok a dolgok, amelyeknek az elidegenítését jogszabály feltételhez köti. A feltétel lehet egyfajta célhoz kötöttség (pl. a polgármesteri hivatal vagy az óvoda épülete nem ruházható át a közösségi funkció ellátásának idıtartama alatt) vagy valamilyen jóváhagyás (pl. védett mővészeti érték külföldre történı eladása esetén). Forgalomképtelennek minısülnek azok a dolgok, amelyek nem képezhetik áruforgalom 16

17 tárgyát. Jellemzıen ilyenek a kizárólagos állami tulajdont tárgyai (pl. föld méhének kincse, folyók, tavak vize és medre, az országos közutak, vasutak, vízi utak, nukleáris létesítmények, stb.), illetve a helyi önkormányzatok forgalomképtelen vagyontárgyai (pl. helyi közutak, terek, stb.). 3. A tulajdonjog részjogosítványai, a tulajdonjog tartalma A tulajdonjog tartalmát a tulajdonost megilletı jogosultságok és kötelezettségek összessége jelenti. A tulajdonos tulajdonjogánál fogva jogosult a dolgot birtokolni, használni, hasznait szedni és a dolog felett rendelkezni. A birtoklás joga azt fejezi ki, hogy a tulajdonos a dolgot uralma alatt tartja. A birtoklás tehát egy tényhelyzet, a tulajdonos vagy más birtokos dolog feletti hatalmának kifejezése. Mivel a birtoklás egy tényhelyzet, birtokos lehet az is, aki a dolog birtoklásához jogcímmel rendelkezik (pl. bérlı), de a birtoklás jogcím nélkül is gyakorolható. A birtokost természetesen megilleti a birtokvédelem joga, amely megnyilvánulhat jogos önhatalomban, de igénybe vehetı közigazgatás és bírósági út is a birtoklás háborítatlanságának visszaállítására. A tulajdonos a használat jogánál fogva jogosult arra, hogy a dolgot saját szükségleteinek kielégítésére igénybe vegye. Ugyanígy a tulajdonos jogosult arra is, hogy a dologból származó elınyöket a maga javára hasznosítsa, és azokból részesedjen. A teljesség igényével megemlítendı, hogy a polgári jog haszon alatt nem csak az anyagi elınyöket érti, hanem minden olyan elınyt, amely a dologból rendeltetésszerően származik (pl. szaporulat, termény, stb.). A rendelkezés joga fejezi ki a tulajdonosi hatalom teljeségét és kizárólagosságát. A rendelkezési jog alapján a tulajdonos jogosult: - a dolog birtokát másnak átengedni, - a dolog használatát vagy a hasznok szedésének jogát átengedni, - a dolgot biztosítékul adni, megterhelni, - a dolog tulajdonjogát átruházni, - az ingatlan kivételével a tulajdonjog gyakorlásával felhagyni. 4. A tulajdonos kötelezettségei, a tulajdonjog korlátai A tulajdonost tulajdonjogánál fogva természetesen nem csak jogosultságok illetik meg, hanem kötelezettségek is terhelik. Ezek közül kiemelhetı: - a terhek és kárveszély viselése, - a szükséghelyzetben okozott károk viselése, - a közérdekő korlátozások tőrése. A terhek viselése magában foglalja a dologgal együttjáró közterhek és minden olyan egyéb teher viselését, amelyek a dolog fenntartásával kapcsolatosan szükségképpen jelentkeznek. Emellett a tulajdonos viseli a dologban bekövetkezett azon kárt, amelynek megtérítésére mást (pl. károkozót, biztosítót) nem lehet kötelezni. A szükséghelyzet megszüntetése végett okozott károkat a tulajdonosnak ugyancsak viselnie kell. Ilyen eset például, amikor a más életét, testi épségét vagy vagyonát közvetlen veszély fenyegeti, ebben az esetben a tulajdonos tőrni köteles, hogy a közvetlen veszély elhárításához szükséges mértékben a dolgát használják vagy abban kárt okozzanak. 17

18 Természetesen a tulajdonos a szükséghelyzetbe került személytıl utóbb az ıt ért károk tekintetében kártalanítást követelhet. Az ingatlan tulajdonosa természetesen köteles tőrni azt is, hogy a jogszabályban meghatározott szervek feladataik ellátásához szükséges mértékben igénybe vegyék az ingatlant, vagy annak használatát korlátozzák (pl. védısávok elıírása, mérési jelet helyezzenek el, stb.). A korlátozásért szintén kártalanítás kérhetı. Ha közérdekő korlátozás aránytalanul korlátozza az ingatlan használatát, akkor annak megvásárlása vagy kisajátítása kérhetı. A tulajdonjog korlátját jelentik az ún. szomszédjogok (pl.: földtámasz joga, kerítés joga, stb.). A szomszédjogok lényege, hogy a tulajdonos köteles tartózkodni minden olyan magatartástól, amely a szomszédjait szükségtelenül zavarná, vagy amely a szomszéd jogainak gyakorlását sértené vagy veszélyeztetné. A tulajdoni korlátozások másik lényeges eleme az elidegenítési és terhelési tilalom, amely egyaránt alapulhat jogszabályon, bírósági határozaton vagy szerzıdésen. A tilalom lényege, hogy a tulajdonos a rendelkezési jogát nem gyakorolhatja, így a dolgot nem adhatja biztosítékul, illetve nem terhelheti meg, valamint a dolog tulajdonjogát nem ruházhatja át. 5. Szolgalmak A tulajdonjog sajátos korlátozását jelentik a használati jogok, amelyek alapvetıen két csoportba sorolhatók. A szolgalmak egyik fı csoportját a személyes szolgalmak, míg a másikat a telkei szolgalmak képezik. A szolgalom lényegét tekintve olyan jogviszony, amelynél fogva a jogosult olyan dolognak, amely nem áll a tulajdonában mégis hasznát veheti. A személyes szolgalmak körébe tartozik a haszonélvezet és a használat joga. A személyes szolgalmak mint az elnevezésébıl is kiderül személyhez kötöttek és személyesen gyakorolhatók. A haszonélvezet jogánál fogva a haszonélvezı jogosult a dolgot birtokolni, minden más személyt megelızıen (ideértve a tulajdonost is) használni, hasznait szedni és hasznosítani. A haszonélvezet határozott ideig legfeljebb a jogosult élete végéig áll fenn, ugyanakkor a haszonélvezet jogát nem érinti a tulajdonos személyében bekövetkezı esetleges változás. A haszonélvezı köteles a dolgot rendeltetésszerően használni, viselni a használattal járó közterheket és egyéb fenntartási költségeket, továbbá köteles a használat megszőnése esetén a dolgot a tulajdonosnak visszaadni. A használati jog alapján a jogosult a dolgot a saját, valamint együttélı családtagjai szükségleteit meg nem haladó mértékben használhatja és ugyanilyen korlátozással szedheti annak hasznait. A saját szükséglet követelményébıl következik az is, hogy a használat joga és az abból eredı jogok gyakorlása más személynek nem engedhetı át. A telki szolgalmak lényege, hogy lehetıséget biztosít a telektulajdonos számára, hogy egy másik telektulajdonos ingatlanát használja vagy igénybe vegye. A telki szolgalom a személyes szolgalmakkal ellentétben mindig az ingatlanhoz kötıdik, annak mindenkori birtokosát illet meg. A szolgalommal terhelt ingatlant szolgáló teleknek, míg azon ingatlant, amelynek birtokosát a szolgalmi jog megilleti uralkodó teleknek nevezik. A szolgalmi jog lehetıséget teremt például az átjáráshoz, vezeték átvezetéséhez, úthasználathoz, valamilyen mőtárgy elhelyezéséhez. 18

19 Szakmai kompetenciák: B Tulajdonjog fogalma, tárgya, tartalma Ellenırzı kérdések: - Mit jelent a tulajdoni jogviszony abszolút szerkezető és negatív tartalmú jellege? - Mi az eredeti és származékos szerzésmódok közötti különbség? - Mi lehet tulajdonjog tárgya? - A dolgok miként csoportosíthatók természeti tulajdonság és forgalomképesség alapján? - Melyek a tulajdonjog részjogosítványai (a tulajdonost megilletı jogosultságok)? - Mire jogosult a tulajdonos a rendelkezési joga alapján? - Melyek a tulajdonost terhelı kötelezettségek? - Milyen tulajdoni korlátozásokat ismer? - Mi a különbség a személyes és telki szolgalmak között? - Mi a különbség a használat és a haszonélvezet között? Gyakorlati példák: 1. A vevı betér egy áruházba, ahol különféle termékeket vásárol. Fizetést követıen a kijáratnál az egyik szállító arról tájékoztatja, hogy a megvásárolt áruk az ı tulajdonát képezik, mivel az áruház még nem fizette meg számára az áruk ellenértékét. Szerez-e tulajdont a vevı az árukon? Ez eredeti vagy származékos szerzıdésmódnak minısül? 2. A tolvaj észleli, hogy a mástól ellopott tárgyat tıle is el akarják lopni. A dolog megtartása végett megilleti-e a birtokvédelem joga? Válaszát indokolja! 3. A tulajdonos bérbeadja a lakását, de féltve az ingatlant a legváratlanabb idıszakokban, elıre nem egyeztetett idıpontokban, nap, mint nap tulajdonosi ellenırzésre hivatkozással tesz látogatást a bérlınél, de egyetlen alkalommal sem fedez fel rendeltetésellenes használatot. Van-e lehetısége a bérlınek, hogy a tulajdonossal szemben fellépjen a birtokjogának védelme érdekében? Válaszát indokolja! 4. A tőzoltóság által, egy ház oltása során használt víz kárt tesz a szomszédos ingatlan üvegházában termesztett ritkaságnak számító, értékes növényekben. Felléphet-e kárigénnyel és ha igen, kivel szemben a károsult ingatlantulajdonos? Változik-e a helyzet abban az esetben, ha utóbb megállapítást nyert, az oltás szakszerőtlen volt és a kárelhárítás nem igényelte volna a szomszédos telek igénybe vételét? Válaszát indokolja! 5. A haszonélvezı úgy dönt, hogy a haszonélvezetével terhelt ingatlanon található gyümölcsfákról leszedi a gyümölcsöket és azok egy részét a piacon értékesíti. A tulajdonos felháborodva értesül a dologról és követeli az értékesített gyümölcsökért kapott ellenérték átadását. Jogos-e a tulajdonos igénye? Más megítélés alá esik-e, ha a használati jog jogosultja teszi ugyanezt? IV. Fejezet: A szerzıdések létrejöttének, megkötésének szabályai 1. A szerzıdés fogalma A polgári jog alapvetıen a vagyoni tartalmú áruviszonyokkal és egyes személyi viszonyokkal (pl. öröklés) foglalkozik. A vagyoni viszonyok szabályozása alapvetıen két pillérre: a tulajdonjogra és a kötelmi jogra épül. Már most fontos kiemelni, hogy a kötelem és a szerzıdés nem egymást fedı fogalmak, hanem az egész-rész viszonyában állnak egymással. 19

20 A kötelmi jogviszony lényege, hogy az egymással mellérendeltségi viszonyban álló jogalanyok egyike (jogosult) követelheti, hogy a jogviszony másik jogalanya valamilyen szolgáltatást teljesítsen az egyenértékő vagyoni szolgáltatás ellenében. A kötelem így a szerzıdés is tehát olyan relatív szerkezető és pozitív tartalmú jogviszony, amikor a kötelem egyértelmően azonosítható alanyai (relatív szerkezet) kölcsönös vagyoni értékő szolgáltatás teljesítésére kötelesek (pozitív tartalom). Kötelmi jogviszony az alábbi tényekbıl (ún. kötelemfakasztó tényekbıl) keletkezhet: - szerzıdés (kivételesen egyoldalú jogügylet), - jogellenes károkozás, - jogalap nélküli gazdagodás (csak, ha nincs szerzıdés vagy jogellenes károkozás), - utaló magatartás (csak, ha nincs szerzıdés, jogellenes károkozás vagy jogalap nélküli gazdagodás), - megbízás nélküli ügyvitel, - jogszabály vagy hatósági határozat. Látható tehát, hogy a kötelmeknek csak egyik bár a jogellenes károkozás mellett kétségtelenül az egyik legfontosabb és legjelentısebb csoportját képezik a szerzıdések. A szerzıdés két vagy több jogalany olyan egybehangzó akaratnyilatkozata, amely árutermészető vagyoni tartalmat hordoz. Más megközelítésben azt is mondhatjuk, hogy a szerzıdés nem más, mint legalább két egybehangzó egyoldalú jogügylet. A szerzıdés létrejöttét kezdeményezı nyilatkozatot ajánlatnak, az ezzel egybehangzó válasznyilatkozatot elfogadásnak nevezzük. Szerzıdésrıl csak akkor beszélhetünk, ha az ajánlat és az elfogadás a jogviszony tartalmát érintı lényeges vagy a szerzıdéskötı felek bármelyike által lényegesnek tartott feltételek tekintetében teljes konszenzust tükröz. A szerzıdés tehát a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre. A szerzıdési nyilatkozatokat vita esetén úgy kell értelmezni, ahogyan azt a másik félnek a nyilatkozó feltehetı akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett. Fontos kiemelni, hogy azt, hogy a szerzıdés feltételeit illetıen mi minısül lényegesnek a jogszabályok kötelezı rendelkezései mellett a felek szabadon határozzák meg, a Ptk. ugyanis nem határozza meg, hogy mely kikötések minısülnek lényegesnek. A jogirodalom és a joggyakorlat egységesen lényeges kérdésnek tekinti a felek személyét, a szolgáltatás és ellenszolgáltatás meghatározását. Az adásvételi szerzıdés lényeges tartalmát illetıen a Legfelsıbb Bíróság Polgári Elvi Döntése tartalmaz iránymutatást (ld. XXV. PED). Más szerzıdéstípusok esetén a lényeges tartalom megállapításához az adott szerzıdéstípus fogalma adhat támpontot. 2. Az ajánlat és az elfogadás Ajánlatnak csak a másik félhez címzett, szerzıdés létrehozására irányuló nyilatkozat minısül. Az ajánlatnak már tartalmazni kell a jogszabály vagy a kezdeményezı fél által lényegesnek tekintett szerzıdéses elemeket és egyértelmően ki kell tőnnie belıle, hogy az abban foglaltak ügyletkötési akaratot tükröznek, tehát a nyilatkozó elfogadás esetén azt magára nézve kötelezınek ismeri el. Az ajánlat formája attól függ, hogy jogszabály vagy a felek kifejezett megállapodása a megkötendı szerzıdés érvényes létrejöttét milyen alakszerőségi követelmény betartásához köti. 20