Áldott Pünkösdöt Kívánunk!

Átírás

1 Hirdetések PÜNKÖSD A SZENTLÉLEK KITÖLTETÉSÉNEK ÉS A KERESZTYÉN EGYHÁZ SZÜLETÉSÉNEK ÜNNEPE Bűnbánati hét Május ig, hétfőtől szombatig minden este 5-kor a Tanyán és este 6-tól a faluban, a templomban Úrvacsorára előkészítő bűnbánati Istentiszteletek lesznek Pünkösdvasárnap délelőtt 9.10-kor és kor tartunk ünnepi Istentiszteleteket, Úrvacsorai közösséggel. Gyermekórák is lesznek fél 9-től. Du. 4 órakor Úrvacsorás Ünnepi Istentisztelet az Idősek Otthonában Pünkösdhétfőn vasárnapi időben lesznek alkalmaink Ünnepi legátusunk Jank Alexandra, a debreceni teológiai hallgatója Június 2-án, vasárnap délután fél 3-tól hitmélyítő délutánt tartunk. Igével szolgál: Cselényi László, a biatorbágyi szolgálat vezetője Az alkalmakat áron is megvegyétek Egyedül Istené a Dicsőség! Ezúton ismét köszönjük gyülekezetünk Egymás Terhét Hordozzátok Alapítványának felajánlott adó 1 %-okat. Kérjük további szeretetteljes támogatásukat! Adószám: Számlaszám: Kiáltó Szó A Nagyvarsányi Református egyház kiadványa Felelős Kiadó: Szegedi Gyula Szerkesztő: Mércse Dávid 4812 Nagyvarsány Kossuth út 18. Tel.: 45/ gyszegedi@yahoo.com Kiáltó Szó A NAGYVARSÁNYI REFORMÁTUS EGYHÁZKÖZSÉG KIADVÁNYA II. szám Jézus mondja: Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. (Máté 28,18-20) Áldott Pünkösdöt Kívánunk!

2 LELKIPÁSZTORI KÖSZÖNTŐ Áldozócsütörtök, a méltatlanul elfelejtett ünnep!? (vagy a Krisztus evangéliumának még nagyobb teljessége?) Olvasandó Apostolok cselekedetei 1,1-14 Az első könyvet arról írtam, Teofilusom, amit Jézus tett és tanított kezdettől egészen addig a napig, amelyen felvitetett, miután a Szentlélek által megbízást adott az apostoloknak, akiket kiválasztott. Szenvedése után sok bizonyítékkal meg is mutatta ezeknek, hogy ő él, amikor negyven napon át megjelent előttük, és beszélt az Isten országa dolgairól. Amikor együtt volt velük, megparancsolta nekik: Ne távozzatok el Jeruzsálemből, hanem várjátok meg az Atya ígéretét, amelyről hallottátok tőlem, hogy János vízzel keresztelt, ti pedig nemsokára Szentlélekkel kereszteltettek meg. Amikor együtt voltak, megkérdezték tőle: Uram, nem ebben az időben állítod fel újra a királyságot Izráelnek? Így válaszolt: Nem a ti dolgotok, hogy olyan időkről és alkalmakról tudjatok, amelyeket az Atya a maga hatalmába helyezett. Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig. Miután ezt mondta, szemük láttára felemeltetett, és felhő takarta el őt a szemük elől. Amint távozása közben feszülten néztek az ég felé, íme, két férfi állt meg mellettük fehér ruhában, és ezt mondta: Galileai férfiak, miért álltok itt az ég felé nézve? Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe. Ezután visszatértek Jeruzsálembe az Olajfák hegyéről, amely Jeruzsálem közelében van egy szombatnapi járóföldre. Amikor hazatértek, felmentek a felső szobába, ahol meg voltak szállva, mégpedig Péter és János, Jakab és András, Fülöp és Tamás, Bertalan és Máté, Jakab, az Alfeus fia, Simon, a Zélóta és Júdás, a Jakab fia. Ezek valamennyien egy szívvel és egy lélekkel kitartóan vettek részt az imádkozásban, az asszonyokkal, Jézus anyjával, Máriával és testvéreivel együtt. Ha messze földre utazunk, ismeretlenbe, akkor különös izgalom tölt be bennünket. Szinte azt mondhatjuk, az ismeretlentől való félelem uralkodik bennünk. Ez rányomja a bélyegét a készülődésre, az utazásra, a megérkezésre. Mindent átjár. De egészen más az ismeretlenbe való utazás, ha tudjuk, hogy van ott valaki, akit jól ismerünk, aki szeret bennünket, aki vár ott ránk. Sohasem felejtem el azt a falusi asszonyt, aki az első szolgálati helyemen az 1970-es években - amikor a messze országokba való utazás olyan volt, mint a fehér holló Kanadába repült. Mint az élete legnagyobb élményét, úgy beszélte el nekem. Egy egész életre megragadta a figyelmemet, amikor úti beszámolójában azt mondta, az tudat vitte át minden nehézségen, félelmen, röpítette át az Atlanti óceánon, hogy tudta: a lánya várja őt ott. Figyelemreméltó szeretet, kitartás, szorgalom és anyagi áldozat kellett ahhoz, hogy azokban az időkben egy ilyen utazást valaki az édesanyja számára elkészítsen, és csodaszámba ment, hogy ez meg is történt. Ennek az édesanyának a számára még ennél is nagyobb csoda volt: Lányom, akit szeretek, és aki szeret engem, vár ott a messze idegenben, az ismeretlenben. Sokan vannak, akik szeretik az izgalmakat, az ismeretlen helyzetek kihívásait, idegen tájak és országok felfedezését. Még többen lehetnek, akik az ismeretlentől való félelem miatt inkább maradnak a jól ismert szűk világuk határain belül. Bárki legyen azonban ezen a világon, egy nagy utazás mindenkire vár. Mert igaz a Zsidókhoz írt levél 13. fejezetének 14. versében Pál apostol következtetése: Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük. És hogy szintén Pál apostol szép kifejezésével éljek, a földi sátorházunkat egyszer mindnyájunknak le kell tenni, és akkor testünk nélkül el kell mennünk ha úgy tetszik utaznunk e látható világból, a földi életből, itt hagyva mindent és mindenkit. Nagy kérdés, hogy tudjuk-e, hogy a láthatatlan világba hová megyünk? Újra csak a Biblia tanítását, üzenetét alapul véve itt a Földön dől el az, hogy a ránk váró nagy út hova vezet? Ha hiszünk Abban, Aki a Mennyek országából jött ide a Földre, és az Ő nagy áldozatában megszerezte nékünk az Isten országába való bemenetelünket, akkor kétségtelen ígéretünk van arra, hogy az utunk haza, Mennyei Atyánkhoz vezet. Ha Isten Szentlelke ezt az evangéliumot/örömhírt a Bibliából hirdethette, és mi szívünkbe fogadtuk, akkor az a még teljesebb örömhír hangzik a Jézus Krisztus Mennybe menetelének Igéiben, nagy örömhírében, hogy Ő maga, - Aki Áldozócsütörtökön előre ment, - vár ott bennünket. Ugyanazzal a szeretettel vár, amit itt a Földön gondviselésében és a Golgotai kereszten értünk szenvedett halálában megmutatott. Elgondolkoztató és elménkben, lelkünkben felébresztő, vajon nem tesszük-e rosszul a jelen földi életünk és az örök jövendőnk szempontjából is, hogy méltatlanul megfeledkezünk az Áldozócsütörtök evangéliumáról, ünnepléséről? Úgy gondolom, hogy mindannyiunkat csak az nyugtat meg a földi életünk dolgaira nézve, és az előttünk álló nagy utazásra, az örök jövendőnkre nézve is, ha tudjuk és komolyan vesszük, hogy Valaki, Aki a Mennyek országából eljött hozzánk, elhozta Mennyei Atyánk teljes mentő szeretetét, aztán miattunk visszatért oda, hogy képviseljen bennünket, és készítve a helyünket v á r o t t m i n k e t. Hiszed-e, hogy Jézus Krisztus a Te számodra is ez az Istentől küldött útkészítő, üdvözítő? Szegedi Gyula lelkipásztor

3 Egy személyes történet Lekéstem a vonatot. Mégsem. Pontosítok. Itt voltam már 20 perccel az indulás előtt, de arra persze nem figyeltem, hogy most kivételesen a másik vágányról fog indulni. Bosszankodok, mérgelődöm, felhívom anyut, panaszkodok, elegem van. Ma még vizsgáznom is kell. Nem tudok semmit. Ajj!!!... Kinyitom a Bibliát. Zsoltárok könyve 86, 13. "Nagy énrajtam a Te kegyelmed, és kiszabadítottad lelkemet a mélységes pokolból". És hirtelen eszembe jut minden. "...kiszabadítottad lelkemet a mélységes pokolból" - ismételgetem magamban. Ekkor Isten megszólít és azt mondja: "Hé, Lillám, nem emlékszel, mit tettem érted? Szerinted elfogyott a szeretetem?"...igen, Isten odaadta a legdrágábbat, egyetlen Fiát, Jézus Krisztust, hogy ne kelljen a bűneim miatt a pokolba kerülnöm. Ő meghalt helyettem, hogy én éljek. Hogy teljes életem legyen Őbenne. Sőt, örök életet adott és mindent megkaptam, amit csak kapni lehet. Ezután én szólok Istenhez: "de Uram, miért szeretsz engem ennyire? Látod, hogy nem érdemlem meg. Képes vagyok egy vonat miatt bosszankodni, meg minden apróságon felhúzni magam. Miért vagy mégis ilyen jó? Hogy lehet ilyen nagy a Te kegyelmed? Uram, nem értelek. Nekem kellett volna szenvednem Jézus helyett. Te mégis könyörültél rajtam. Bocsáss meg nekem." Isten pedig megbocsát. Nekem és neked is. Bármit is tettél. Fellapozom egy másik helyen a Bibliát, és ezt olvasom: A milyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket." /Zsolt.103, 12/ Időközben megjött a vonat. Persze a másik vágányra érkezett. Felszállok, és épp most írom az utolsó mondatokat. Hála van a szívemben Jézusért, az igazi Szabadítóért. Pár perc és leszállok. Jöjjön a vizsga! Benkő Lilla, Pap Holdfogyatkozás Bizonyára sokak számára ismerős ez a jelenség, amikor az éjszaka folyamán a fényesen ragyogó telihold egyszer csak egyre jobban sarlóformát kezd felvenni, majd elsötétül. Ilyenkor a Hold a Föld árnyékába kerül, így nem tudja visszaverni a Nap fénysugarait és ezért borul sötétségbe. A keresztyén hívőnek úgy kell visszatükrözni Jézus Krisztus fényét, ahogyan a Hold teszi a Nap fényével. Azonban ahogyan holdfogyatkozáskor a Föld elállja a Nap fényét, ugyanúgy Jézus fényét is eltakarhatja előlünk a Világ, és ilyenkor mi sem tudunk világítani. Vigyázzunk, hogy ne legyen így! Mire jó a bibliaolvasás? A történet egy öregemberről szól, aki Kentucky hegyei közt élt fiatal unokájával. Minden reggel a nagyapa korán kint ült a konyhában, és olvasta régi, megviselt Bibliáját. Az unokája, aki ugyanolyan szeretett volna lenni, mint ő, mindenben utánozni igyekezett a nagyapját. Egyik nap megkérdezte: Papa, én is próbálom olvasni a Bibliát úgy, mint te, de nem értem azt, és amit értek, azt is elfelejtem, amint becsukom. Mire jó a bibliaolvasás? A nagyapa, aki közben szenet tett a tűzre, csendesen odafordult hozzá, és azt mondta: Fogd meg ezt a szenes kosarat, menj le a folyóhoz, és hozz egy kosár vizet! A fiú úgy tett, ahogy mondták neki, bár az összes víz kicsurgott a kosárból, mielőtt visszaért volna a házhoz. A nagyapa nevetett, és azt mondta; A következő alkalommal egy kicsit jobban szedd a lábad!, és visszaküldte azzal, hogy próbálja újra. Ezúttal a fiú gyorsan futott, de a kosár csak üres volt, mire hazaért. A szuszból kifogyva mondta nagyapjának, hogy lehetetlen a kosárban vizet hozni, és elindult, hogy vödröt kerítsen a kosár helyett. Az öregember ezt mondta, Nem akarom, hogy vödörrel hozd a vizet; én egy kosár vizet kérek. Meg tudod te azt csinálni, csak nem igyekszel eléggé ezzel el is indult, nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy megnézi, hogyan sikerül a következő forduló. Bár a fiú tudta, hogy lehetetlen, most már csak azért törte magát, hogy lássa a nagyapja az igyekezetét. Megmerítette a kosarat, és futott, ahogy csak tőle telt. Természetesen sokkal azelőtt, hogy elérte volna a nagyapját, a kosár már üres volt. Alig bírt beszélni: Látod, papa, nincs értelme, ugye te is így gondolod?. Az öregember azt mondta: Nézd meg a kosarat! A fiú ránézett, és a kosár másmilyen volt. A régi, piszkos szenes kosár helyett egy tiszta kosár volt. Fiam, ez történik akkor is, amikor a Bibliát olvasod. Lehet, hogy nem érted, vagy nem emlékszel mindenre, de amikor olvasod, az kívül-belül megváltoztat. Ez Isten munkája az életünkben. Ez az, amit csak Isten tud elvégezni, átalakítani bennünket kívül-belül, és lassan Krisztushoz, a Fiához hasonlók leszünk. Szánj időt, hogy elolvass Isten szavából valamennyit mindennap! A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített. (2 Timótheus 3,16-17) - 5 -

4 A világító bogár Este lett a régi kert felett, s Egy sárgaarcú, csúf bagoly Egy szentjános bogárkát kergetett. Hol vagy gazember? Piszkos, ronda állat, Most elkaplak, kitátom rád a számat, s körmömközt téplek el, ha megtalállak. És ekkor a bokorban valahol így szólt a kis bogár: -Miért e hang? -Mit vétettem neked, te vén bagoly? Világítasz bitang! Nos ezért haragszik a világ Jézusra és azokra, akiknek az élete már fényt fogott a világ világosságától és világítanak ebben a világban, mert ezek körül az emberek körül sok minden lelepleződik és kiderül az, hogy nélkülük sötét van a világban. Vagy egy másik történet: Két ember beszélget és megkérdezi az egyik a másiktól: Mondd, miért haragszanak sokan erre a Józsira, pedig olyan kedves, aranyos fiú? Mert világít a feje! Ahol megjelenik, ott a sötétségből világosság lesz. hangzik a válasz. Te világítasz-e? Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem járhat sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága. (János 8,12) Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem elébb gyűlölt ti nálatoknál. Ha e világból volnátok, a világ szeretné azt, a mi az övé; de mivelhogy nem vagytok e világból, hanem én választottalak ki magamnak titeket e világból, azért gyűlöl titeket a világ. Emlékezzetek meg ama beszédekről, a melyeket én mondtam néktek: Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én beszédemet megtartották, a tiéteket is megtartják majd. De mindezt az én nevemért cselekszik veletek, mivelhogy nem ismerik azt, a ki küldött engem. Ha nem jöttem volna és nem beszéltem volna nékik nem volna bűnük: de most nincs mivel menteniük az ő bűnüket (János 15,18-22) Vizsgáljuk meg, hogy miért nem világít némely keresztyén? 1 Mert nincs szoros kapcsolatban Jézussal, az erőforrással. Amint egy villanykörte sem világit, ha félig van csak becsavarva, azaz nem marad kapcsolatban az áramforrással; úgy egy keresztyén sem képes világítani, ha rendszeres ima és igetanulmányozás által nem tartja fenn a szoros kapcsolatot Jézussal. Lehet, hogy Jézus ugyan a szívében él de ha nem táplálja lelkét, és nem beszéli meg ügyeit, bajait a Megváltóval akkor tudatlan és erőtelen marad. Képtelen világítani. 2 Mert eltűr, vagy még babusgat is egy-két kedvenc bűnt. Amint egy jó villanykörte sem világit, ha valamilyen kosz, vagy kis tárgy kerül az érintkezői alá és megszakítja az áram vezetését; ugyanúgy egy megtűrt, tudatos, esetleg babusgatott bűn is megszakítja bennünk a Krisztus Lelkének folyamatos áramszolgáltatását; vagyis világítóképtelenné tesz minket. Egyrészt azért, mert emiatt sem lehet élő kapcsolatunk vele. Másrészt azért, mert a megfigyelők meglátva bűnös életmódunkat nem kívánnak figyelni ránk. Vétkeink eltakarják előlük a Krisztus fényét. 3 Túlterhelésből is származhat sötétség. Például ha egyszerre bekapcsolunk sok fogyasztót, akkor előfordulhat, kicsap a biztosíték, mert túlterheljük a hálózatot. Hasonlóan a mi életünkben is előfordulhat, hogy túlságosan elfoglaljuk magunkat, s testünk felmondja a szolgálatot. Vagyis a túlterhelés is vezethet erőtlenséghez. Fontos tehát, hogy Isten irányítsa napi beosztásunkat. Nehogy fölösleges feladatokat is elvállaljunk. Akár jóindulatból, akár anyagi érdekből, vagy más okból. 4 Gyávaság is okozhat kárt. Például, réges-régen, amikor a lakásokba bevezetett áram még újdonság volt előfordult, hogy valaki félt hozzányúlni a kapcsolóhoz. Attól tartott, hogy ha hozzáér megrázza az áram. Ezért inkább sötétben, vagy petróleum lámpa mellett töltötte estéit; ha más nem kapcsolta be otthonában a lámpát. Hasonlóan, ha az üldözéstől, vagy csúfolástól való félelem visszatart bennünket a bizonyságtételtől, akkor gyávaságból nem világítunk.. 5 Lustaság, vagy kényelemszeretet is lehet akadály. Vannak emberek, akik annyira kényelmesek, hogy amit csak lehet másokkal végeztetnek el. Ugyanígy a kényelmes keresztyének elvárják, hogy más tegyen bizonyságot; ők nem veszik a fáradtságot, hogy felkeressék az elveszetteket s szóljanak nekik Jézusról. Ennélfogva Jézus fénye nem sugározhat őtőlük másokra. "Isten olyan, mint az oxigén. Nem látod őt, de nem tudsz élni nélküle" - 7 -

5 Az odafennvalókkal törődünk? Két igét hoztam a gyülekezetnek, mivelhogy nem igazán tudtam választani közülük. Aztán rájöttem, hogy mégiscsak jó, ha együtt olvassuk és együtt szemléljük ezeket. Az egyik a Cselekedetek Könyve 1. részének verseiben van megírva: Miután ezt mondta (tudniillik Jézus), szemük láttára felemeltetett, és felhő takarta el őt a szemük elől. Amint távozása közben feszülten néztek az ég felé, íme, két férfi állt meg mellettük fehér ruhában, és ezt mondta: Galileai férfiak, miért álltok itt az ég felé nézve? Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe. A másikat pedig a Kolosséi levél 3. részének első három versében olvassuk: Ha tehát feltámadtatok a Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol a Krisztus van, aki az Isten jobbján ül. Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel. Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve a Krisztussal együtt az Istenben. Úgy tűnik, mintha ez a két igerész ellentmondana egymásnak, pedig valójában ez csak látszat. Az első jól jelképezi a vallásos életet, a formális vallásos életet. A második pedig az élő hitű életről beszél nekünk. Miért is ez a különbségtétel? Többször hallottam már, mikor azzal illetik keresztyének életét, hogy nem más az, mint valamiféle távolba bámulás. A földi problémáktól elvonatkoztatnak, és a mennybe bámulnak, aztán majd csak történik valami. Meg egyáltalán, hol is van az a Jézus, hol is van az az Isten? Állnak és néznek a tanítványok, de ebből semmi igazi nem következik a gyakorlati életben. Valami ehhez hasonló a külső, a formális vallásosság. Ott ülünk minden vasárnap délelőtt a templomban, adakozunk, meg talán még sürgünk-forgunk is a szolgálatokban: tartjuk a formákat. A mindennapi élet pedig egy egészen más síkon zajlik. A formákat tartani kell, mert hát milyen szégyen, ha kihagyunk egy vasárnapot; de az egésznek semmi gyakorlati haszna nincs. Pál apostol nagyon határozottan szól a kolossébeliekhez, mikor ezt írja: ha feltámadtatok a Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak: az odafennvalókkal törődjetek. Te feltámadtál-e már a Krisztussal? A kolossébeli hívők nagy élménye volt, hogy új életre lehet támadni Jézusban. Nem valami papi szónoklat vagy vallásos szövegelés ez, hanem nagyon is kézzelfogható valóság. Mindig olyan jó látni, mikor valakiben Isten Szentlelke kimunkálja azt, hogy felhagy az Isten nélküli életével, az üres, formális vallásosságával, vagy éppen a kétfelé sántikálással (józan középút ugyanis a Biblia szerint nem létezik, bármennyire is ezen járnánk sokszor szívesebben), és leteszi Isten előtt az egész életét úgy, ahogy van. Ez sosem emberi produktum. Hogy lehetne már emberi ráhatással életeket alapvetően megváltoztatni? Balgaság ilyet gondolni. Gyökeresen megváltoztatni csak Isten képes bennünket, mert egyedül neki van erre hatalma. Többen tapasztaltuk már ezt a gyülekezetből, és a kolossébelieknek is ez volt a drága megtapasztalása. Hit által élő közösségre lépni Jézussal. Olyan szép ez a mondat, hogy a ti életetek el van rejtve a Krisztussal együtt az Istenben. Befogadom Krisztust, Ő befogad engem. Krisztus bennem, én pedig Krisztusban vagyok. Ha ez így van, akkor Jézus nem más, mint az én életem rejtekhelye. Már ebben a földi életben is ebben van a keresztyén ember, és ez a rejtek az örökkévalóságba is átvisz majd bennünket. Valaki így mondta egyszer, egyszerű, de nagyon találó szavakkal: halálbiztos rejtekhely. S ha már ebben vagyunk, ahogy Pál is tanácsolja, az odafennvalókkal törődjünk. Ezen járjon az eszünk, és ha letértünk az útról, ehhez térjünk vissza, mert ez a forrás. Felülről jön az útbaigazítás, onnan kapod a megoldást, a vezetést, és erőt is onnan kaphatsz az előtted álló úthoz. De ez nem azt jelenti, hogy csak nézünk fölfelé tétován, mint az első tanítványok, hanem aztán a Jézussal való közösségben arra is megkapjuk az útmutatást, hogy a földiekkel hogyan törődjünk. És hogyha valaki Krisztusban van, és komoly ez a kapcsolat, élő ez a kapcsolat, akkor ebből nagyon gyakorlati következmények fognak származni a mindennapokra. Ha már a kolosséi levelet olvastuk, hát itt van előttünk mindjárt Pál apostol élete. A legjobban példázza, miről van szó. Ezt a fanatikus embert, aki a vallásos hitében ölni tudott, kezelésbe veszi az Isten, és beállítja a szolgálatba. Addig Isten nevében akarta sokak életét kioltani, később meg már azt írja, hogy még az én életem sem drága, csakhogy elvégezhessem futásomat és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól azért kaptam, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról. Fárad, megy, utazik, nem kíméli magát. És látjuk a gyakorlati következményeket is. Mert az odafennvalókhoz volt csatolva az élete. Ez legyen mindig az első, ha már feltámadtunk a Krisztussal. Történjen bármi: nehézségek, csalódás, támadás, gond, öröm, abból látni fogjuk, mit kell tennünk. (Sz. Gy.) Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra. Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk, mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók. (2 Korinthus 4,16-18) - 9 -

6 Fogjuk meg, és vigyétek,.. Közös munkánk során mikor egy nehezebb tárgyat odébb kell vinni, szoktuk viccesen egymásnak mondani: Fogjuk meg, és vigyétek! Azonban ezt csak viccelődve mondjuk, mert a tárgynak nemcsak a megfogásához, hanem az odébb viteléhez is minden erőnket, ügyességünket beleadva közösen együtt végezzük el. Gyülekezeti életünkben bármilyen munkát végzünk, nagyon aktívan sokan kiveszik belőle a részüket. Ezt ezúton is köszönjük! Köszönjük, akik a Gyülekezet építési munkáiban, és a lelki munkában összefogva egységben segítik Gyülekezetünk fejlődését. Ne ássuk el talentumainkat! Sáfárkodjunk vele, mert egyszer eljön az idő, mikor számot kell adni, ahogy egy kedves hálaénekünk mondja: Bevádolt sáfár, állj most elő! Számot kell adnod Urad ha jő! Tékozlón magadnak éltél csupán, kidobnak, sáfár, koldusbot vár. Amihez megkaptuk tehetségünket, erőnket, elhívásunkat, azt végezzük is el, gazdálkodjunk, sáfárkodjunk vele. Nehogy ránk vonatkozzon az imént idézett énekünk második sora!! Isten munkájában így hangzik a szlogen: Fogjuk meg, és vigyük! Vigyük közösen Gyülekezetünkben a nehézségeket, terheket, örömeinket, céljainkat, az Úr elé, imádságainkban! Így haladjunk a közös cél, az Üdvösség felé, egymáson segítve, egymást támogatva, erősítve. Mert a megosztott teher, már csak fél teher. Vegyünk le mások válláról valamennyi terhet, és akkor a mi terhünk is megoszlik, a mi terhünk is könnyebbül. Legyünk éberek és készek észrevenni mások terhét, a Gyülekezetünk terhét és erőnkhöz, elhívásunkhoz mérten átvállalni belőle. Egymás terhét hordozzátok - mondja a Szentírás. (Gal, 6:2) A lelki munkánk során, a Gyülekezeti építésnél vannak harcok, támadások, rágalmak, azonban ennek ellenére is végeznünk kell a munkánkat. Kérjük imádságban Istent, hogy azokat a feladatokat, melyet az Ő akarata szerint végzünk, szép rendben zavarmentesen mehessen végbe. Gyülekezeti munkánk során összefogásra van szükség. Mert az azonos irányba tartó emberek könnyebben és gyorsabban célhoz érnek, mert egymást karolva, segítve haladnak előre. Hadd illusztráljam ezt egy érdekes és tanulságos példával: A téli szálláshelyükre tartó vadludak mindig egy kötelékben, ék alakban repülnek. Nem nehéz rájönnünk, hogy miért. Azért, mert repülés közben szárnycsapásaikkal felhajtó erőt képeznek a nyomukban haladó társuk repüléséhez Az ék-alak következtében a madárcsoport legalább 70 %-kal nagyobb távolságra juthat el, mint külön-külön. Ha egy madár azonban kitér az alakzatból, hirtelen megérzi a légellenállást és siet visszaigazodni. Amikor az élen haladó elfárad, helyet cserél egy társával, aki átveszi a vezetést. Az ékben hátul haladók kiáltozva bátorítják az élen repülőket, hogy ne lankadjanak. Végül, ha valamelyiküket elfogja a rosszullét, vagy lövés éri és kihull a sorból, két társa vele együtt kiválik, és követi, hogy segítséget és védelmet nyújtson neki. Vele maradnak addig, amíg visszanyeri röpülő képességét, vagy elpusztul, és csakis azután indulnak tovább saját csapatukkal, esetleg egy másikhoz csatlakozva erednek övéik nyomába. Tanuljunk a vadludaktól! Mi is rá vagyunk utalva az összefogásra, mert így sokkal könnyebb végezni a feladatokat, mint külön-külön. Együtt mi is, mint a vadludak, több százalékkal többet érhetünk el, előrébb juthatunk, mint egyenként. Mert a közösség ajándék mindannyiunk részére, mindannyian fontosak vagyunk a Gyülekezetünk számára. Szolgálatra hívott el bennünket Urunk, lehet, hogy kicsi a szolgálat, de ezt a kicsi szolgálatot is Ő bízta ránk, Ő ebben számít ránk. Adja az Isten, hogy tudjunk élni, és szolgálni az Isten dicsőségére. Jézusod ma kérdi tőled: Kész vagy-e szolgálni Őt, vagy hamisgyöngy után futva vesztegeted az időt? Erőddel oly büszkén kérkedsz. - Jézusodról szólni félsz? Szégyellve hű Megváltódat, Üdvöt Tőle hogy remélsz?! Ujvári László Ki milyen lelki ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai (1Pét.4:10) * * * Jézus kérdi Egykor lehull majd az álarc, mit megtapsol a világ, Krisztus lángtekintetéből világosság hull reád. Emberek kegyét keresve forgó szélkakas ne légy, fénye-sója a világnak: megváltozott személyiség! Siklós József

7 Ha fájni kezd majd, ami vagy, és ami nem vagy, bár lehetnél, majd ha bevallod végre, hogy sosem voltál igaz keresztyén, ha fájni fog, hogy annyian vannak, kiket megejt a tévhit, s ajkadról értük száll ima, akkor jön el az ébredés itt. Füle Lajos: PÜNKÖSD... AKKOR JÖN EL Majd hogyha bűnné lesz a bűn, s a Golgotához sírva érsz el letenni ott mind keserűn nem alkudva testtel és vérrel, majd ha hálát adsz JÉZUSÉRT, s a döntésed is végleg megérik, mert megtisztított az a Vér akkor jön el az ébredés itt. Majd hogyha jobban érdekel kik ők, akik vetnek, aratnak s közéjük állsz és nem leszel többé olyan fontos magadnak, mert látod már a tájat itt, amely aratásra fehérlik, s munkára lelkesít a hit akkor jön el az ébredés itt. Ifjúsági csendesnapon voltunk Isten kegyelméből április 20-án, Tiszaszalkán ifjúsági csendesnapot tartottak, amire a mi gyülekezetünk is meghívást kapott Vincze Mártától, az ottani lelkipásztortól. A csendesnap délelőtt 10 órakor kezdődött. Összesen nagyjából 70 fiatal jött el, a mi gyülekezetünkből 11-en vettünk részt rajta. A nap bemutatkozással és énekléssel kezdődött. Igével Nagy György, a Mátészalka Kertvárosi Református Gyülekezet lelkipásztora szolgált, aki Dániel könyvének első fejezetének első néhány verséből olvasott fel. Igehirdetésében szó esett arról, hogy a zsidó nép mindig akkor került nehéz helyzetbe, amikor elfordult Istentől, a babiloni fogság is emiatt sújtotta a népet. Ezek alapján a mai Magyarországgal is párhuzamot állított fel, mivel népünk is az istentelensége miatt van most nehéz helyzetben. Szó esett arról is, hogy a fogságban Dánielnek és három barátjának a király ételéből kellett volna enniük. Dániel azonban elhatározta, hogy nem szennyezi be magát a király ételével és azzal a borral, amit ő szokott inni, ezért arra kérte a főudvarmestert, hogy ne kelljen magát beszennyeznie. Az igehirdető a részt vevő fiatalokat arra buzdította, hogy nem kell a világ eledelét enniük, hanem táplálkozhatnak A csendesnap csoportos beszélgetéssel, aztán ebéddel folytatódott, majd akadályversennyel zárult. Délután 3 óra körül indultunk vissza, Isten Igéjével feltöltekezve Anyakönyvi rovat Az előző lapzárta óta a mostani lapzártáig az alábbi anyakönyvezett események történtek: Megkereszteltük Kópis Boglárka (Április 21.) testvérünket Imádkozzunk érte, hogy ő is megismerhesse Megváltóját! Eltemettük: özv. Virág Gyuláné, Kis Vilma, 84 évet élt (Március 27.) Cserpák Istvánné, Szolga Margit, 87 évet élt (Március 28.) Sebestyén Józsefné, Kiss Matild, 73 évet élt (Április 11.) Jakab Lászlóné, Füle Eszter (Idősek Otthona) 89 évet élt (Április 25.) testvéreinket. Konfirmáltak (Május 12-én) Herczeg Péter Kovács Zoltán Tóth Dávid Balogh Nikolett Czap Tímea Pályka Anett Sebestyén Noémi Szőke Nikolett testvéreink Imádkozzunk a gyászolókért, Istentől kapott vigasztalásért! Imádkozzunk Isten áldó kegyelméért életükben! Örüljetek az örülőkkel, sírjatok a sírókkal. (Róma 12,15)

8 GYÜLEKEZETÜNK RENDSZERES ALKALMAI Vasárnap: 8.30 Gyermekistentisztelet a Kistemplomban (Akácos út 55.) 8.30 Gyermekistentisztelet a Gyül. házban (Kossuth út 18.) 8.30 Istentisztelet az Idősek Otthonában (Kossuth út 42.) 9.10 Istentisztelet a Kistemplomban (Akácos út 55.) Istentisztelet a Templomban Istentisztelet a Templomban Hétfő Szerda Szombat Bibliaóra a Kistemplomban (Szabadságtanyán) Bibliaóra a Gyülekezeti házban Ifjúsági alkalom a Gyülekezeti házban Honlapunkon továbbra is elérhetőek a vasárnapi délelőtti alkalmak hangfelvételei, gyülekezetünk hírei, hírlevelei. Kérem, látogassa meg, címe változatlan: Azok számára, akik nem rendelkeznek internet eléréssel, a honlap tartalma (kérésre) CD-n is elérhető. Hasonlóan az elhangzott igehirdetések audio, vagy mp3 formátumban kérhetőek a Lelkészi Hivatalban. (B. Tibor) Minden reggel 8.30 Áhítat az Idősek Otthonában Szeretettel várunk az alkalmakra minden érdeklődőt! NYÁRI ALKALMAINK Június Augusztus 5 9. Gyülekezeti gyermekhét Ifjúsági csendeshét a középhutai missziós házban Augusztus Bűnbánati hét Augusztus 18. Istentisztelet újkenyéri Úrvacsorai közösséggel Augusztus Gyülekezetünkben szolgál: Dr. Molnár Róbert, Kübekháza polgármestere Gyülekezetünkben 8 fiatal konfirmált, akik május 9-én, csütörtökön 17 órai kezdettel konfirmációi vizsga keretében a gyülekezeti teremben, majd május 12- én, vasárnap, délelőtt fél 11-kor kezdődően ünnepi konfirmációs Istentisztelet alkalmával tettek vallást hitükről. Isten áldja őket további életükben! Az alkalmakkal kapcsolatos további és bővebb információkat az Istentiszteleteken elhangzó hirdetésekben hallhatnak!