Figyelem! Az alábbi feladatok közül csak egyet kell megoldania. Mire jó a memoriter?

Átírás

1 12. A szöveg alapján döntse el, hogy igazak vagy hamisak az alábbi, számvakokról szóló állítások! (4 pont) Pontos képük van a koincidenciák tényleges gyakoriságáról.... Nagy jelentőséget tulajdonítanak mindenfajta egybeesésnek.... Fontosnak tartják a statisztikai bizonyítékokat.... Ha egy álmuk beteljesül, azt bizonyítéknak tartják arra, hogy egy titokzatos harmónia hatja át a világegyetemet.... Összesen: 40 pont II. Szövegalkotás Figyelem! Az alábbi feladatok közül csak egyet kell megoldania. 1. Érvelés Bizonyára Önnek is kellett már memoritert tanulnia. Elgondolkodott-e akkor ennek a feladatnak a hosszabb távú értelmén? Ön szerint is egyenlő a memoriter a magolással, embertelenséggel, vagy egyetért Hernádi Sándor megállapításaival, igenis szükség van könyvnélkülire? Gondolkodjon el a kérdésen, és fejtse ki véleményét! Mire jó a memoriter? Félreértések, félremagyarázások és ellenérzések egyaránt okozták, hogy a könyvnélkülinek, a memoriternek csekély a becsülete. (...) Sokak szerint a memoriter = magolás, biflázás: embertelenség. Ezzel a hangzatos igazsággal is pörbe szállunk. Véleményünk: embertelen az, ami lehetetlenné teszi, hogy minél emberebb emberré váljunk, vagy megőrizzük emberségünket (Emberségen itt gondolkodó, értelmes voltunkat is értve.) Nos, ha az ember gondolkodó és beszélő lény, jól fölfogott érdeke, hogy tökéletesedjék mindabban, ami ezzel a meghatározó sajátosságával kapcsolatos. Fejlődjék tehát az emlékezetben; a megfigyelésben, a megkülönböztetésben, a megfeleltetésben; az összeszedettségben, a figyelem megosztásában; a kifejezésben és a megértésben. A memorizálás úgyszólván mindegyik részképességet alakítja, következtetésképpen igenis ember voltunkat erősíti. Hogy lenne tehát embertelenség, értelmetlen biflázás? Hernádi Sándor: Mire jó a memoriter? Szó-beszéd Gondolat,

2 Feladatsorok 2. Egy mû értelmezése Szent Ferenc Naphimnusza a belső béke és a világban való harmonikus létezés egyik legszebb megfogalmazása. Ezt a gondolatot szem előtt tartva elemezze a mű költői kifejezőeszközeit! Kifejtésében mutassa be Szent Ferenc himnuszának műfaji, tartalmi újdonságait is! Assisi Szent Ferenc: Naphimnusz Mindenható, felséges Atyánk, hozzád száll a dícséret, magasztalás, tisztelet és hála. Minden a te tulajdonod, s nincs ember, aki méltó lenne nagy neved kimondani. Áldott vagy, Uram, s kezed minden műve áldott, legfőképpen öreg bátyánk, a Nap: az égből néz ő le, és tőle világos a nappal, és ékes, szépséges ő, tündökletes, ó, felséges Atyánk, mint te magad. Dícsérjen téged nénénk, a Hold, meg a Csillagok, te formáltad őket, s mind oly gyönyörűen ragyog. Uram, dícsérjen téged bátyánk, a Szél, a levegő, meg a felhő, a derűs ég s a vihar, te táplálod teremtményeid ezek áldásaival. Dícsérjen téged kedves húgunk, a Víz, aki hasznos, alázatos és tiszta is. Uram, dícsérjen téged öcsénk, a Tűz, vele gyujtasz fényt napszállta után, szép és félelmetes ő, erős és vidám. Uram, dícsérjen téged jóságos Földanyánk, ki hátán hordoz minket s áldásait árasztja ránk: mienk pompás virága a réten s gyümölcse a fán. Boldogok, Uram, akik szerelmedért másoknak megbocsátanak, akik betegséget szenvednek el és keserű kínokat, 19

3 boldogok, kik békén tűrik a föld nyomorát, mert elnyerik ők, felséges Atyánk, fényes koronád. Dícsérjen téged testvérünk, a testi halál, akitől emberfia nem menekülhet, -- jaj annak, akit a végső perc halálos bűnben talál! Boldogok, kik szent akaratodban megnyugosznak: a második halált nem kell elszenvedni azoknak. Dícsérjük Urunkat, ég s föld seregei, áldjátok őt és nagy alázattal szolgáljatok neki! Képes Géza fordítása 3. Összehasonlító elemzés Petőfi tájleíró költeményeiben új tájeszményt teremt. Az alföld és A puszta, télen című művek elemző összehasonlításával bizonyítsa ezt az állítást! Értelmezésében térjen ki a szerkesztési technika, a perspektívakezelés és a költői kifejezőeszközök hasonlóságaira és különbségeire is! Petőfi Sándor: Az alföld Mit nekem te zordon Kárpátoknak Fenyvesekkel vadregényes tája! Tán csodállak, ámde nem szeretlek, S képzetem hegyvölgyedet nem járja. Lenn az alföld tengersík vidékin Ott vagyok honn, ott az én világom; Börtönéből szabadúlt sas lelkem, Ha a rónák végtelenjét látom. Felröpűlök ekkor gondolatban Túl a földön felhők közelébe, S mosolyogva néz rám a Dunától A Tiszáig nyúló róna képe. Délibábos ég alatt kolompol Kis-Kunságnak száz kövér gulyája; Deleléskor hosszu gémü kútnál Széles vályu kettős ága várja. Méneseknek nyargaló futása Zúg a szélben, körmeik dobognak, S a csikósok kurjantása hallik S pattogása hangos ostoroknak. A tanyáknál szellők lágy ölében Ringatózik a kalászos búza, S a smaragdnak eleven szinével A környéket vígan koszorúzza. 20

4 Feladatsorok Idejárnak szomszéd nádasokból A vadlúdak esti szürkületben, És ijedve kelnek légi útra, Hogyha a nád a széltől meglebben. A tanyákon túl a puszta mélyén Áll magányos, dőlt kéményü csárda; Látogatják a szomjas betyárok, Kecskemétre menvén a vásárra. Ott tenyészik a bús árvalyányhaj S kék virága a szamárkenyérnek; Hűs tövéhez déli nap hevében Megpihenni tarka gyíkok térnek. Messze, hol az ég a földet éri, A homályból kék gyümölcsfák orma Néz, s megettök, mint halvány ködoszlop, Egy-egy város templomának tornya. A csárdánál törpe nyárfaerdő Sárgul a királydinnyés homokban; Odafészkel a visító vércse, Gyermekektől nem háborgatottan. Szép vagy, alföld, legalább nekem szép! Itt ringatták bölcsőm, itt születtem. Itt borúljon rám a szemfödél, itt Domborodjék a sír is fölöttem. Pest, július Petőfi Sándor: A puszta, télen Hej, mostan puszta ám igazán a puszta! Mert az az ősz olyan gondatlan rosz gazda; Amit a kikelet És a nyár gyüjtöget, Ez nagy könnyelmüen mind elfecséreli, A sok kincsnek a tél csak hült helyét leli. Nincs ott kinn a juhnyáj méla kolompjával, Sem a pásztorlegény kesergő sípjával, S a dalos madarak Mind elnémultanak, Nem szól a harsogó haris a fű közűl, Még csak egy kicsiny kis prücsök sem hegedűl. Mint befagyott tenger, olyan a sík határ, Alant röpül a nap, mint a fáradt madár, Vagy hogy rövidlátó Már öregkorától, S le kell hajolnia, hogy valamit lásson... Igy sem igen sokat lát a pusztaságon. Üres most a halászkunyhó és a csőszház; Csendesek a tanyák, a jószág benn szénáz; Mikor vályú elé Hajtják estefelé, Egy-egy bozontos bús tinó el-elbődül, Jobb szeretne inni kinn a tó vizébül. Leveles dohányát a béres leveszi A gerendáról, és a küszöbre teszi, Megvágja nagyjábul; S a csizmaszárábul Pipát húz ki, rátölt, és lomhán szipákol, S oda-odanéz: nem üres-e a jászol? De még a csárdák is ugyancsak hallgatnak, Csaplár és csaplárné nagyokat alhatnak, Mert a pince kulcsát Akár elhajítsák, Senki sem fordítja feléjök a rudat, Hóval söpörték be a szelek az utat. 21

5 Most uralkodnak a szelek, a viharok, Egyik fönn a légben magasan kavarog, Másik alant nyargal Szikrázó haraggal, Szikrázik alatta a hó, mint a tűzkő, A harmadik velök birkozni szemközt jő. Alkonyat felé ha fáradtan elűlnek, A rónára halvány ködök telepűlnek, S csak félig mutatják A betyár alakját, Kit éji szállásra prüsszögve visz a ló... Háta mögött farkas, feje fölött holló. Mint kiűzött király országa széléről, Visszapillant a nap a föld pereméről, Visszanéz még egyszer Mérges tekintettel, S mire elér a szeme a tulsó határra, Leesik fejéről véres koronája. Pest, január 22