Tekintettel a nagy mennyiségű koncepcionális és egyéb tartalmi észrevételre, a kodifikációs észrevételezéstől jelen szakaszban eltekintünk.

Átírás

1 1. oldal Dr. Kiszely Katalin helyettes államtitkár Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium EU és Nemzetközi Igazságügyi Együttműködésért Felelős Helyettes Államtitkárság cím: Tárgy: A SzEK.org észrevételei a fogyasztó és a vállalkozás közötti szerződések részletes szabályairól szóló kormányrendelet tervezetével kapcsolatban Tisztelt Helyettes Államtitkár Asszony! Az alábbiakban küldöm a Szövetség az Elektronikus Kereskedelemért Közhasznú Egyesület észrevételeit a fogyasztó és a vállalkozás közötti szerződések részletes szabályairól szóló kormányrendelet tervezetével kapcsolatban. Az anyag kidolgozását Dr. Ormós Zoltán ügyvéd, a SzEK.org elnökségi tagja végezte az egyesület munkatársai és tagjai észrevételeinek figyelmebevételével. A fogyasztó és a vállalkozás közötti szerződések részletes szabályairól szóló tervezet a (továbbiakban: rendelet) koncepcionálisan szabályozza újra a fogyasztóvédelmi szabályokat a fogyasztók jogairól, a 93/13/EGK tanácsi irányelv és az 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 85/577/EGK tanácsi irányelv és a 97/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló október 25-i 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (a továbbiakban: Irányelv) szabályozása mentén. A tervezettel kapcsolatban több koncepcionális probléma is felmerült, valamint olyan hibák, hiányosságok is szerepelnek a tervezetben, amelyek álláspontunk szerint a nem megfelelő implementálásból fakadnak. Alább szerepelnek észrevételeink, amelyek között külön tárgyaljuk a koncepcionális szinten jelentkező problémákat és a tervezettel kapcsolatos részletes észrevételeinket. Tekintettel a nagy mennyiségű koncepcionális és egyéb tartalmi észrevételre, a kodifikációs észrevételezéstől jelen szakaszban eltekintünk. I. A TERVEZET ÁLTALÁNOS ÉRTÉKELÉSE 1. A harmonizáció szintje, módja A tervezettel és az Irányelvvel kapcsolatban általánosan kiemelhető, hogy az Irányelv úgynevezett maximumharmonizációt valósít meg (erre utal az Irányelv 4. cikke). Emiatt meglehetősen óvatosan kell eljárni abban az esetben, ha a tervezet az Irányelv szabályaitól eltérő szabályozással kívánja megvalósítani a harmonizációt, ugyanis tartalmában és következményeiben ugyanazt az eredményt kell a tervezetnek biztosítania, mint az Irányelvnek, így meglehetősen szűkre van szabva a nemzeti jogalkotó mozgástere. Javasoljuk az Irányelv szövegezésének hangsúlyos figyelembe vételét, az indokolatlan eltérések elkerülését azzal, hogy természetesen az átültetés nem állhat csak az irányelv szövegének szolgai másolásból, azonban csak ott és annyiban indokolt az eltérő szabályozási megközelítés, ahol a nemzeti sajátosságok ezt megkövetelik.

2 2. oldal 2. Koncepcionális észrevételeink A kereskedői tájékoztatással kapcsolatos előírás A tervezet által nem kerül átültetésre az Irányelv 6. cikk (1) bekezdése, valamint az 5. cikk (1) bekezdése. Az Irányelv 5. cikk (1) bekezdése ekként rendelkezik: (1) A fogyasztót a távollevők között vagy üzlethelyiségen kívül kötött szerződéstől eltérő szerződés vagy annak megfelelő ajánlat mindaddig nem köti, amíg a kereskedő egyértelműen és közérthető módon tájékoztatást nem nyújt a fogyasztónak a következőkről, ha ezen információk a körülmények alapján nem nyilvánvalóak: Ettől eltérően a tervezet 6. (1) bekezdése az Irányelvtől indokolatlanul eltérve az alábbi rendelkezést tartalmazza A vállalkozás köteles világosan és közérthető módon a fogyasztó szerződési nyilatkozatának megtétele előtt tájékoztatni a fogyasztót Hiányzik tehát az alábbi feltételek átültetése: - a fogyasztót a távollevők között vagy üzlethelyiségen kívül kötött szerződéstől eltérő szerződés vagy annak megfelelő ajánlat mindaddig nem köti és - ha ezen információk a körülmények alapján nem nyilvánvalóak. Megjegyezzük, álláspontunk szerint a jogforrási hierarchia miatt nem is tartalmazhatja az ajánlati kötöttségre vonatkozó speciális szabályt, azonban ezen szabály nélkül az Irányelv átültetése nem teljes. Az átültetés szintjének kérdése komoly, az egész tervezetet érintő kérdés, mivel az ajánlati kötöttség szabályozását a Polgári Törvénykönyv törvényi szinten tartalmazza. Az Alaptörvény értelmében rendelet azonban nem lehet ellentétes törvénnyel. Ezért ha a rendelet tartalmazná a fogyasztó ajánlatára vonatkozó szabályozást, abban az esetben az Alaptörvényi rendelkezés sérülne, amíg pedig nem kerül szabályozásra az ajánlati kötelezettség speciális jellege, addig a harmonizáció nem lehet teljes. Ennek a problémának az áthidalását jelentené egyrészt, ha az átültetés részben törvényi szinten valósulna meg, ahol lehetne a Polgári Törvénykönyvhöz képest speciális szabályokat megállapítani az ajánlati kötöttségre vonatkozóan, vagy ha a kérdéses szabályt a Polgári Törvénykönyv tartalmazná. Fogyasztói és az üzlethelyiségen kívül kötött és a távollévők közötti szerződésekre vonatkozó szabályok egymáshoz való viszonya A rendelet II. fejezete a fogyasztói szerződésekre vonatkozó közös szabályokat tartalmazza, míg a II. fejezete az üzlethelyiségen kívül kötött és a távollévők közötti szerződésekre vonatkozó különös szabályokat. Kérdéses e két szabályozott szerződési kör egymáshoz való viszonya, mivel az üzlethelyiségen kívül kötött és a távollévők közötti szerződések is fogyasztói szerződésnek minősülnek. Ez azt is jelenti, a tervezet ez irányú egyértelmű rendelkezése hiányában, hogy az üzlethelyiségen kívül kötött és a távollévők közötti szerződésekre a II. és a III. fejezet szabályit is alkalmazni kell, pedig eredetileg ezek egymás melletti párhuzamos szabályozási tárgykörök lennének. Emellett a tervezetben szereplő szabályozási logika azonban nem követi az Irányelv logikáját. Az Irányelv külön kötelezettségeket határoz meg az üzlethelyiségen kívül kötött és a távollévők közötti szerződésekre és az azokon kívüli szerződésekre. A rendelettervezet értelmében azonban a rendelet II. fejezetében meghatározott szabályok vonatkoznak az üzlethelyiségen kívül kötött és a távollévők közötti szerződésekre is. Javasolt emiatt a II. fejezet címét Az üzlethelyiségen kívül kötött és a távollévők közötti szerződéseken kívüli szerződésekre vonatkozó szabályok alcímre cserélni, hogy egyértelmű legyen a

3 3. oldal két szerződési körre vonatkozó szabályozás elkülönülése. A rendelet hatálya alá tartozó szerződések köre A rendelet 20. (2) bekezdése szabályozza a fogyasztó elállási jogát. Ez a szabályozás azonban eltér az Irányelvben foglalt szabályozási körtől és a jelenlegi szabályok az Irányelvvel kapcsolatos átültetési kötelezettségeket sem elégíti ki. A rendelet két esetkört különböztet meg az elállás szabályozásánál, a dolog adásvételére vonatkozó szerződéseket és minden más szerződést. Az Irányelv ezzel szemben három más kategóriát alkalmaz: - az ingó dolog adásvételére vonatkozó szerződéseket, - a szolgáltatási szerződéseket, - a víz, gáz vagy villamos energia szolgáltatására vonatkozó, azokat nem korlátozott térfogatban vagy meghatározott mennyiségben értékesítésre kínáló szerződések, távfűtés szolgáltatására vonatkozó szerződések vagy nem tárgyi adathordozón szolgáltatott digitális tartalom szolgáltatására vonatkozó szerződéseket különbözteti meg. A tulajdonjog tárgyát a Polgári Törvénykönyv minden birtokba vehető dologra vonatkozatja, és a Polgári Törvénykönyv 94. (2) bekezdése külön ki is emeli, hogy a dolog módjára hasznosítható természeti erők is tulajdonjog tárgyát képezik. Ennek megfelelően az Irányelvben említett harmadik szabályozási körbe tartozó természeti erőkre is a rendelet 20. (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott dolgok adásvételénél irányadó szabályokat kell alkalmazni, mivel a természeti erőkre kötött szerződés is dolog adásvételének fog számítani. Azonban ez azt is jelenti, hogy az elállási jog a dolog átadásának napjától számít, ellentétben az Irányelv szabályaival, ahol a dolog módjára hasznosítható természeti erőkre vonatkozóan az elállási jogot a szerződés megkötésétől kell számítani. Ezen kívül álláspontunk szerint az Irányelv szerinti szolgáltatási szerződések fogalmához képest tágabb kört szabályoz a rendelet, amikor a dolog adásvételét jelentő szerződéseken kívüli minden szerződést bevon a szabályozási körbe és elállási jogot biztosít. Mivel az Irányelv 4. cikke szerint az Irányelv úgynevezett maximum harmonizációt valósít meg, ezért az Irányelvben foglaltakhoz képest a nemzeti jogban szigorúbb fogyasztóvédelmi szabályozás sem lehetséges. Javasolt emiatt a rendelet szabályozási körét is leszűkíteni a szolgáltatási szerződésekre. Átültetés hiánya A rendeletben nem jelennek meg az Irányelv cikkében részletezett fogyasztói jogok. Jelenlegi információink szerint más tervezet sem létezik, amely esetleg az Irányelv cikkében található fogyasztói jogokat szabályozná. Ezért javasoljuk a tervezet kiegészítését és az Irányelv cikkében található rendelkezések implementálását is.

4 4. oldal II. A TERVEZET EGYES RENDELKEZÉSEIVEL KAPCSOLATOS RÉSZLE- TES ÉSZREVÉTELEINK 1. Megfelelő fogalomhasználat Szállítás A tervezet az Irányelvben használt szállítás -tól eltérően a fuvarozás fogalmát használja. Álláspontunk szerint a két fogalom polgári jogilag is eltér egymástól, és a távollévők között létrejött szerződések tekintetében mindkettő igen jellemző, így kérjük, hogy teljes jogharmonizáció érdekében a fuvarozás mellett egységesen a szállítás fogalma is kerüljön feltüntetésre a tervezet 6. (1) d), 11. (1) h), 15. (3), 20. (2) ac), 23. (3) és (4), 24. (1) és (3), valamint a 29. i) és l) alatt rögzített rendelkezésekben. Áru és szolgáltatás A tervezet több helyen csak szolgáltatást említ, és az áru fogalmát nem tünteti fel. Ilyen például a tervezet 6. (1) bekezdés a) pontja, 11. (1) bekezdés a) pontja, vagy a járulékos szolgáltatás fogalma a tervezetben, amely emiatt eltér az Irányelv fogalmától, hiszen az Irányelv 2. cikk 15. pontja így rendelkezik: járulékos szerződés : olyan szerződés, amelynek révén a fogyasztó távollevők között vagy üzlethelyiségen kívül kötött szerződéshez kapcsolódó árukhoz vagy szolgáltatásokhoz jut hozzá, és a kereskedő vagy harmadik fél az említett árukat vagy szolgáltatásokat az ezen harmadik fél és a kereskedő közötti megállapodás alapján biztosítja. Ettől eltérően a tervezet 4. (1) 3. pontja nem tünteti fel az áru fogalmát: 3. járulékos szerződés: olyan fogyasztói szerződés, amely távollevők között vagy üzlethelyiségen kívül kötött szerződéshez kapcsolódó szolgáltatás nyújtására irányul, amelyet a vállalkozás vagy a vállalkozással kötött megállapodás alapján harmadik személy nyújt; Járulékos szolgáltatás A tervezetben a járulékos szolgáltatás fogalma azért sem felel meg az Irányelv rendelkezéseinek, mivel az Irányelv szerint feltétel, hogy a kérdéses szolgáltatást valamely harmadik fél és a kereskedő közötti megállapodás alapján biztosítsa a kereskedő vagy e harmadik fél. A tervezet szerinti fogalom lényegesen tágabb, hiszen abba beletartozik az olyan szolgáltatás is, amely a vállalkozás saját maga nyújt. Az Irányelv alapján továbbá a járulékos szerződés célja az áruhoz, vagy szolgáltatáshoz való hozzájutás biztosítása, tehát alapvetően a szállítás biztosítása. Ezt azonban a rendelettervezet nem tartalmazza és minden a távollevők között vagy üzlethelyiségen kívül kötött szerződéshez kapcsolódó szolgáltatást járulékos szerződésnek minősít. Nyilvános árverés Az Irányelv 2. cikk 13. pontja szerinti megfogalmazáson túlterjeszkedve a tervezet 4. (1) bekezdés 6. pontja nem tekinti nyilvános árverésnek az árverési célú internetes honlapokat.

5 5. oldal 6. nyilvános árverés: olyan értékesítési módszer, amelynek során a vállalkozás az árverésvezető által lefolytatott átlátható, versenyszerű licitálás keretében szerződéskötésre tesz ajánlatot a fogyasztóknak, akik az árverésen személyesen megjelennek vagy ennek lehetősége számukra biztosított, és amelyen a sikeres licitáló arra vállal kötelezettséget, hogy az ajánlatban foglaltak szerint szerződést köt. Nem minősül nyilvános árverésnek a fogyasztók és vállalkozások rendelkezésére álló árverési célú internetes honlap használata; Javasoljuk az Irányelvi definíció megfelelő átültetését. 2. Az implementálás további hiányosságai - A rendelet 4. b. pontjával kapcsolatban az Irányelv a "rendszeres jelleggel"-t míg a rendelet a "szokásos jelleggel"-t határozza meg feltételként az üzlethelyiség fogalmánál. Álláspontunk szerint a rendszeres jelleg nem egyenlő a szokásos jelleggel. - Az Irányelv 3. cikk 3. bekezdésének j) pontja pontosan meghatározza, hogy nem terjed ki a hatálya az olyan szerződésekre, amelyeknek a tárgya élelmiszerek, italok és egyéb, a háztartásban mindennapi fogyasztásra szánt termékek. Ezzel ellentétben a rendelet 2. m) pontja úgy határozza meg a rendelet hatályát, hogy az nem terjed ki a mindennapi fogyasztásra szánt termékek szállítására vonatkozó szerződésekre. A rendelet megfogalmazása azonban nem egyértelmű a tekintetben, hogy mi minősül mindennapi fogyasztásra szánt terméknek. - A rendelet 2. n) pontja az Irányelvhez képes szűkíti a rendelet hatályát azzal, hogy kizárólag az automatából történő értékesítést zárja ki a rendelet hatálya alól, míg az Irányelv 3. cikk 3. bekezdésének l) pontja automatizált üzlethelyiség alkalmazásával kötött szerződéseket is kiveszi a szabályozás hatálya alól. - Az Irányelv 6. cikk o) pontja rendelkezik a szerződés automatikus meghosszabbodásáról. A rendelet 11. (1) bekezdés q) pontja kizárólag a határozott és a határozatlan időre kötött szerződésekre vonatkozik. Mivel a gyakorlatban ismertek az automatikusan meghosszításra kerülő határozott idejű szerződések is, ezért szükségesnek tartjuk szerepeltetni ezt a rendelkezést. - Az Irányelv 8. cikk (2) bekezdésének utolsó mondata szerint a fogyasztót nem köti a szerződés vagy a megrendelés, ha a kereskedő a jelen bekezdésben foglalt rendelkezéseket megsérti. A tervezet viszont úgy rendelkezik, hogy amennyiben a vállalkozó megsérti a 15. (2) bekezdésében foglalt rendelkezéseket, akkor a fogyasztó megtámadhatja szerződési nyilatkozatát. A megtámadás egy, a fogyasztót megillető olyan lehetőség, amely alapján bíróság előtt támadhatja meg a szerződést, míg az Irányelv ilyen feltételt nem támaszt, az Irányelv értelmében nincs szükség bíróság előtti jogérvényesítésre, hanem anyagi jogi jogszabályi rendelkezésként rögzíti, hogy a fogyasztót nem köti a szerződése, megrendelése. A tervezet így nem valósít meg megfelelő harmonizációt. - A tervezet 20. (2) a)- ab) pontjai eltérően szabályozza az Irányelv 9. cikk (2) b. -

6 6. oldal b. pont ii. alpontjaiban foglaltakat. A rendelt kizárólag annyit mond, hogy több dolog szolgáltatásakor az utoljára szolgáltatott dolog átvételének napjától indul a tizennégy nap, de arra vonatkozóan, hogy a több dolgot egy megrendelésben vagy több megrendelésben rendelték meg arra vonatkozóan nem tartalmaz előírást. Arra vonatkozóan sem tartalmaz rendelkezést, hogy ha a megrendelt áru több tételből vagy darabból áll, akkor mely darab átvételétől kezdődik az elállási határidő. - Az Irányelv rendelkezésén túlterjeszkedve, azzal ellentmondva rögzíti a tervezet 23., hogy a kereskedőnek a teljesítéssel összefüggésben felmerült költségeket is bele kell értenie a vételárba. 23. (1) Ha a fogyasztó a 22. -nak megfelelően eláll az üzlethelyiségen kívül kötött vagy a távollevők között kötött szerződéstől, a vállalkozás haladéktalanul, de legkésőbb az elállásról való tudomásszerzésétől számított tizennégy napon belül visszatéríti a fogyasztó által ellenszolgáltatásként megfizetett teljes összeget, ideértve a teljesítéssel összefüggésben felmerült költségeket is. Ezzel ellentétben az Irányelv 13. cikk (1) bekezdése kizárólag a szállítási költséget ismeri el. A kereskedő késedelem nélkül, de minden esetben legkésőbb attól a naptól számított 14 napon belül visszatéríti a fogyasztó által megfizetett teljes összeget, beleértve adott esetben a szállítás költségeit is, amikor a 11. cikknek megfelelően értesül a fogyasztó azon döntéséről, hogy eláll a szerződéstől. Kérjük a tervezet 23. -nak megfeleltetését az Irányelvben tett megfogalmazással. - A rendelet 24. (2) bekezdése szűken fogalmaz az Irányelv 14. cikk (1) bekezdéséhez képest, amely az áruk visszaküldésének költségeiről rendelkezik. A rendelet nem határozza meg, hogy mi történik abban az esetben, ha a kereskedő elmulasztotta tájékoztatni a fogyasztót arról, hogy a költségeket neki kell viselnie. - A tervezet 23. (4) bekezdése alapján a vállalkozót nem illeti meg a visszatartási joga, ha vállalta, hogy a szerződét tárgyát képező dolgot maga fuvarozza vissza. Ilyen jellegű eltérés (hiába tekintető a fogyasztó számára kedvezőnek, a maximum harmonizációból fakadóan) az Irányelv alapján nem megengedett, így a 23. (4) bekezdés utolsó mondatának törlését javasoljuk. - Az Irányelv 14 cikk (4) bekezdés b) és a 16. cikk m) pontja értelmében a fogyasztó nem viseli a nem tárgyi adathordozón szállított digitális tartalom szállításának teljes vagy részleges költségeit, míg a rendelet 27. b) valamint a 29. m) pontja a tárgyi adathordozón nem rögzített digitális adattartalom szolgáltatásának teljes vagy részleges költségeiről rendelkezik. A nem tárgyi adathordozón szállított és a tárgyi adathordozón nem rögzített megfogalmazás tartalmilag nem bír azonos jelentéssel. - Az Irányelv 14 cikk (4) bekezdés b. pont ii.) alpontjához képes a rendelet 27. bb) pontja nem követeli meg, hogy a fogyasztó nyilatkozzon annak tudomásulvételéről, hogy ha hozzájárulását megadja, akkor elveszti elállási jogát. Az Irányelv egyértelműen megköveteli a fogyasztó nyilatkozatát a tudomásulvételről, míg a rendelt ilyen

7 7. oldal feltételt nem állít. - A rendelet 29. -a szabályozza, hogy mely esetben nem élhet a fogyasztó elállási jogával. A 29. c) pontja azonban nem elég egyértelmű, a megfogalmazása túl bonyolult, továbbá az az "egyéni választás" nagyon félreérthető, sokkal tágabb kategória, mint az Irányelvben meghatározottak. - Javasoljuk a rendelet 31. -ban meghatározott eljáró hatóság pontosítását. A jelenlegi szabályok szerint a rendelet megsértése esetén a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló törvényben meghatározott hatóság jár el az ott meghatározott szabályok szerint. Fontos azonban tudni, hogy az idézett jogszabály három hatóságot is nevesít, amelynek eljárási lehetősége van. Kérdés, hogy jelen rendelet esetén is a három hatóságra épülő felügyeleti rendszert kíván a rendelet kiépíteni, vagy egy hatóságra épülő felügyeleti rendszert, mivel azonban az utalás csak egy hatóságot említ. Budapest, november 25. Üdvözlettel: Kis Ervin Egon elnök, SzEK.org kis.ervin.egon@szek.org