Az Alternatív Közgazdasági Gimnázium versenyén nyertük el elsı díjunkat, mely a Legjobb vállalatnak járt, decemberben. Ez után nem sokkal a Junior

Átírás

1 Élménybeszámoló Életem egyik legizgalmasabb versenyén vehettem részt Oslóban, augusztus elején. Szerintem nem csak én, de a 34 résztvevı ország összes diákja és tanára is így volt vele. A verseny már a tanév elején megindult azzal, hogy megalapították a Cheer Me Up! céget. Én félévkor csatlakoztam hozzájuk, s az elsı dolog, amit megtapasztaltam, az volt, hogy ez a csapat az elızı csapatomhoz képest érdeklıdı, meg van bennük a versenyszellem, összetartóak, színesek, határozott céljaik vannak. Nagyon boldog voltam, hogy hozzájuk kerülhettem, láttam, hogy komolyan vették a feladatukat, még ha a határidıket nem is mindig sikerült betartani. A cégnek elıször a filozófiája lett kitalálva. Mindenképpen a boldogság terjesztésével szerettünk volna foglalkozni, az emberek hétköznapjait színesebbé szerettük volna varázsolni. Ehhez a gondolathoz kapcsolódtak a termékeink, melyek késıbb lettek kitalálva. Nagyon nehéz volt olyan terméket alkotni, amely az emberek többségének tetszik, és elérhetı számukra, a mi részünkrıl pedig kivitelezhetı. Sok jó ötletünk volt, amit nehéz lett volna megvalósítani, így döntöttünk végül a humoros üzeneteket hordozó pólók mellett. A pólókra általunk tervezett képek voltak nyomtatva. Három mintánk volt és számtalan színő és mérető pólónk. Mikor a szegedi versenyre került a sor, szóba került az is, hogy kreatívabb terméket kellene készíteni, mert ezzel nem láttuk még biztosítottnak, hogy jó eredményt fogunk elérni, ám a cég filozófiáját nem szerettük volna megváltoztatni. A vásár elıtt találtuk ki a naptárat, másik fı termékünket, melyben minden hétre feladatok voltak megadva, melyet a naptár tulajdonosa kedve szerint teljesíthetett. Ilyen feladat volt, hogy segítsen a hajléktalanokon, köszönjön a vele szembe jövıknek, ha egy kutya ráugat, ugasson rá vissza stb. Azt gondoltuk, hogy mivel sokan voltak a csoportban, akik fotózással is foglalkoztak szabadidejükben, és az iskolában is tanulták, ezért készíthetnénk egy szolgáltatást is. Ez lett a fotószolgáltatásunk, ami úgy mőködött, hogy egy vevı, ha kért képet lefotóztuk ıt, és Photoshop segítségével kiemeltük ıt egy fekete háttérbıl, ezzel utalva a boldogságra, a tömegbıl való kitőnésre. A képeket helyben kinyomtattuk, és rögtön a vásárló kezébe is tudtuk adni. Ez a szolgáltatás egyébként meglepıen sikeres volt, erre az iskolai vásáron, de a szegedi vásáron is nagy kereslet volt. A cég filozófiájának terjesztésére rendeztünk év közben, április elsején egy flashmobot is a Deák téren, mely nagy médiafigyelemnek örvendett.

2 Az Alternatív Közgazdasági Gimnázium versenyén nyertük el elsı díjunkat, mely a Legjobb vállalatnak járt, decemberben. Ez után nem sokkal a Junior Achievement Magyarország Diákvállalkozások Karácsonyi Vásárán a Legjobb eladónak járó díjat zsebeltük be. Ezek a díjak jelezték többek között, hogy van értelme annak, amit csinálunk. De nem elégedtünk meg ennyivel. Jelentkeztünk a szegedi vásárra, mely addigi legnagyobb megmérettetésünk volt, ez jelentette a továbbjutást a diákvállalkozások nemzetközi versenyére. Több hónap felkészülés után, legnagyobb megdöbbenésünkre és örömünkre minket tartottak a legrátermettebb cégnek, s minket ért a megtiszteltetés, hogy országunkat méltó módon képviselhessük. Innentıl kezdve nem volt kérdés, hogy nem lehet lazsálni, a munka elkezdıdött. Egy új termék gondolatával is kacérkodtunk a póló helyett, amit végül nem sikerült megvalósítanunk, s ez szerintem szerepet játszott abban, hogy nem nyertünk. De ne szaladjunk ennyire elıre. A felkészülés ideje alatt számos teendınk volt. A legnehezebb feladat a szponzorok meggyızése volt, s ez volt egyben a legfontosabb, hisz miattuk tudtunk csak részt venni a nemzetközi versenyen. Az ı támogatásuk szintén azt jelentette, hogy bíznak bennünk, hogy van esélyünk megnyerni a versenyt. Így mikor már nem kellett emiatt aggódni, nekiláthattunk teendıink sokaságának. Megterveztük a standot, megírtuk a prezentáció szövegét, elkészítettük a ppt-t hozzá. Simon Attila segített nekünk a rap megírásában és a prezentáció kivitelezésében. Mindezeket próbáltuk tökélyre fejleszteni, s annyiszor változtattunk a dolgokon, hogy még jobb legyen, ahányszor csak tudtunk. Így leírva olyan kevésnek tőnik, mindaz, amit majdnem egy egész nyár alatt csináltunk. El sem hiszem, hogy csak ennyi volt a dolgunk. Olyan egyszerőnek tőnnek ezek a feladatok leírva. Pedig nem voltak azok. Sok vita volt, míg valami megszületett, nem mindig értettünk egyet, nem mindenki ért rá, hogy egyeztessünk dolgokat. Így ezek a tényezık is megnehezítették a haladást, de úgy érzem, hogy összességében sikerült kihozni magunkból a maximumot. Így augusztus negyedikén kisebb-nagyobb félelmekkel indultunk útra Norvégia, a verseny helyszíne felé. Voltak, akik nem csak a verseny miatt izgultak, hanem a repülıúttól is féltek, mert még sosem repültek, s az Utoya szigetén történtek miatt is volt némi ijedtség bennünk. De utunk hamar véget ért, s mi a Radisson hotelban találtuk magunkat több mint 300 európai fiatallal. Kaptunk a nyakunkba egy kis táblát a nevünkkel, meg a programokkal. Mivel késésben voltunk a megnyitóról siettünk az Oslo City Hallba, ahol a Nobel-díjat is át szokták adni. Meleg fogadtatásban volt részünk, beszéltek nekünk a versenyrıl, az elkövetkezı napokról, s megemlékeztünk a tömeggyilkosság velünk közel egykorú áldozataira is. Az

3 egész városban mindenfelé voltak kisebb-nagyobb helyek, melyek tele voltak képekkel, virágokkal és megemlékezı emberekkel. Ez után elindultunk a kikötı felé, a számunkra rendezett hajótúrára. A hajón egy helyi rock banda adott hangulatos koncertet. Mindenki jól érezte magát, beszélgettek, nevettek, nézelıdtek, fényképeztek, ismerkedtek a fiatalok, s felnıttek egyaránt. Este mindenki fáradtan indult a szobájába, ki a huszadik, ki a harmincadik emeletre. A kilátás este nagyon szép volt, az egész város ki volt világítva, ragyogott a fényekben. Másnap korán reggel már lementünk reggelizni, s megnézni a standokat, melyet elızı nap állítottak fel azok, akik korábban érkeztek cégünktıl. Sok javítani és építeni valónk volt, így mindenki megtalálta a feladatát a stand körül. Szerintem a mi standunk nagyon jóra sikeredett, az angolok és a franciák között kaptunk helyet, teljesen kitőntünk a narancssárga színeinkkel. Aki jött annak biztos, hogy szembe tőnt a standunk. Úgy gondolom, hogy ha a standokat kellett volna pontozni, a miénk, még ha az elsı ötben nem is, de az elsı tízben biztos, hogy benne lett volna. Már a standokon meglátszott, hogy kik azok, akiknek nagyon jól mőködik a cége. Voltak a miénknél sokkal profibban összeállított standok is, de sok volt abból is, mely elég hevenyészetten volt kivitelezve. A standok véglegesítése után megnyitották a vásárt. Csapatunk tagjai szétváltak, s ki-ki végezte a saját dolgát. Néhányan a standnál segítették a nézelıdıket, volt, aki a céget népszerősítette, a többiek egy játékba próbálták az arra járókat bevonni, mely összehozta az embereket. A játék nagyon ötletes volt, s nagy sikere is volt. Az embereknek a kezébe adtunk egy papírból készült kulcsot, melyen a cégrıl volt pár információ, meg egy rajz egy macskáról. Minden kulcson más és más rajz volt, a cél a macskád párjának megtalálása. Volt hıs macska, vidám macska, Harry Potter macska, gonosz macska stb. Az embereknek csak oda kellett menni azokhoz, akiknek a nyakukba akasztva látták a kulcsot, s meg kellett tılük kérdezni, hogy milyen macskája van. Ha megtalálta a párját oda kellett jönnie a standunkhoz, s megajándékoztuk ıket Mosoly tablettával és egy általunk készített naptárral. Volt egy fiú, aki nap végéig kereste a párját, de nem találta meg, így neki is adtunk ajándékot, mert láttuk rajta, hogy milyen lelkesen játszott végig. Ezután egy nyitó ceremónián vettünk részt a hotelben, s megkezdıdtek a prezentációk. A színpad gyönyörően volt felépítve, hatalmas kivetítık, színes fények. Akkora hangulat kerekedett a nyitás után, hogy mindenki hihetetlen izgalommal várta más cégek prezentációit. Miután végignéztünk emlékeim szerint öt prezentációt, köztük a nyertes britekét, át kellett mindenkinek mennie arra a helyre, ahová irányították ıket. Ezt igazságtalannak tartottuk, hogy nekünk más színpadon kellett bemutatkoznunk. A mi színpadunk egy kis teremben volt,

4 a színpad pedig arra volt elég, hogy három ember álljon rajta, még kartávolságot sem lehetett tartani. A kivetítı és a technika is gyászos volt, sokaknak lefagyott a ppt-je. Mire mi sorra kerültünk már láthattuk, hogy kiknél leszünk jobbak, s kik azok, akiket túl kell szárnyalnunk. A kiválasztott öt fı elképesztıen jó elıadást nyújtott. Mind a zsőri, mind a nézık nevettek, a rap-nek hatalmas sikere lett. Mikor ismerkedtünk a többiekkel, s megkérdezték honnan jöttünk, s mondtuk, hogy Magyarországról az elsı dolog, amit mondtak, hogy Ja, ti vagytok a rapperek, nagyon jó volt az elıadásotok!. Ahhoz képest, hogy milyen gyér tapsot kaptunk, amikor elıször megjelentünk a színpadon, a végén tényleg mindenki szívbıl tapsolt, s éljenzett! Még egy Norvégiában élı magyar néni is eljött nekünk szurkolni! A csapat többi tagja nagyon büszke volt rájuk, hogy egy ilyen kis teremben, egy ilyen kis színpadon ilyen hangulatot tudtak teremteni. Az elsı nagyobb megmérettetés után elmentünk ebédelni, s pihenni egy kicsit, utána pedig rögtön kezdıdött a vásár második felvonása. Egyre jobban belejöttünk abba, hogy hogyan is szólítsuk meg az embereket, s marasztaljuk a standunknál. Játszottunk zenét, fényképeket készítettünk más cégek kabalaállataival, hívtuk ıket táncolni. A zene egy kicsit feldobta a versenyzıket, így mindenki vidámabban folytathatta a standnál a kiszolgálást. A vásár után megint összegyőltünk a nagyteremben, s hat prezentációt hallgattunk még meg, hat olyan cégtıl, melyek szociális dolgokkal foglalkoztak. A legjobban két cég tetszett, az egyik, amelyik idıs emberekkel foglalkozott, a másik pedig, amelyik a drogtermesztı földek helyére kávét ültet. Ezután még egy rövid vásár volt, s lebontottuk a standokat. Este egy erıdítménybe mentünk vacsorázni. Az esı esett, így csak bent tudtunk enni, ahol nem volt egy szem szék, meg asztal sem, mindenki a földön ült. Jó hangulatban telt a vacsora. Utána elmentünk egy helyre, ahol koncerteket szoktak tartani. A színpad egy szikla falában volt, nagyon jól nézett ki. Sátrak alatt ültünk, kaptunk pokrócot is. Egy nagyon jó együttes játszott, akiket miután hazaértünk mindenki belájkolt Facebookon. A koncert alatt elállt az esı is, így az összes versenyzı kiment táncolni, ugrálni. Nekem aznap volt a születésnapom, s a barátaim, csapattársaim megleptek azzal, hogy megkérték az együttest, hogy énekeljék el a Happy Birthdayt. 34 ország, több mint 300 diákjának szájából hangzott fel a dal egyszerre. Felejthetetlen szülinapban volt részem ott Oslóban az már biztos! Ezek után hazamentünk, s míg a liftben vártunk sokan kérdezték, hogy mikor csapunk egy bulit szülinapom alkalmából, s sokan gratuláltak. Mindenki olyan kedves volt és közvetlen! Másnap reggel megint a nagyteremben győltünk össze, ahol a JazzCode adott nekünk elı. Nagyon furcsa és egyben élvezetes elıadás volt. Az üzlet, a vállalkozások létrehozása, menete, leírása össze volt főzve a zenével. Minden úgy lett elmagyarázva, hogy párhuzamokat

5 vontak a zene és az üzlet között. Nekem nagyon tetszett. Ezután következett a panelinterjú, az utolsó megmérettetés, hisz már a standinterjún is túl voltunk, itt nem kaptunk túl jó visszajelzést a zsőritıl, úgy éreztük nem fordítottak ránk kellı figyelmet. A panelinterjú hamar véget ért, ezt a benne résztvevık sikeresnek érezték, s a csapat megkönnyebbülten indult ünnepelni. Ezután a városban csináltak nekünk programot. A vállalkozások minden tagját külön választották, így minden csapatban több országból voltak fiatalok. Én egy török és egy francia fiúval meg egy norvég lánnyal voltam. Minden csapat kapott egy feladatot, hogy egy építményt kellett készítenünk tésztából, úgy, hogy minél magasabb legyen, de ne törjön el a tészta, és a tetejére egy pillecukrot kellett tenni. Volt egy elképzelésünk, de nem tudtuk megvalósítani rendesen, így nem a miénk lett a legmagasabb építmény. Az építés után a városba mentünk, fotókat kellett csinálnunk, ami valahogy kapcsolódott a JA-YE-hez. Plankingoltunk is, élı feliratot készítettünk, mi alkottuk a JA-YEt. Nagyon jól telt a délután. Mikor visszaértünk kezdhettünk is készülni az esti gálavacsorára és eredményhirdetésre. Mindenkinek szép ruhában kellett mennie, így mindenki koktélruhába és öltönybe öltözött. Szépen berendezték a termet asztalokkal. Azt hittük, hogy gyorsan lezajlik az eredményhirdetés, de tévedtünk. Egy norvég lány énekelt nekünk, akit a Youtube-on fedeztek fel, gyönyörő hangja volt. Minden fogás után jelentettek be nyerteseket, de ezek különféle kisebb díjak voltak, örültünk volna, ha mi is kapunk ezek közül, mert tisztában voltunk azzal, hogy a fıdíjra nem sok esélyünk van. Sajnos semmit nem nyertünk ezek közül sem, pedig voltak erısségeink. A standunk, az eladási módszereink, a prezentációnk, a nyitottságunk, a vidámságunk, de úgy tőnik mindez nem volt elég. A vacsora nagyon finom volt, a pincérek össze-vissza repkedtek az asztalok között a tálcákkal, tányérokkal. A desszert után végül kihirdették a nyerteseket. A harmadik helyezett a szlovák ACE cég lett. İk különleges, fogkrém adagolós fogkeféket gyártottak, ezzel szerették volna a gyermekeket rábírni a rendszeres fogmosásra. A második helyezést a newqreation I/S nyerte el Dániából, akik okostelefonokhoz készítettek egy programot, amivel könnyebbé teszik a vásárlást. A fıdíjat pedig az angolok nyerték meg, akik parfümtollat készítettek. Az ı standjuk állt a miénk mellett, nagyon nyitott társaság voltak, sokat beszélgettünk velük. İk voltak azok, akiket a mi cégünkbıl is sokat emlegettek, hogy esélyesek. Nem volt valami eget rengetıen különleges a termékük, de jól tudták eladni, professzionális körítés, erıs marketing. A honlapjuk nagyon igényes, szép volt, hihetetlenül jó reklámvideót is készítettek.

6 Nagyon magabiztosak voltak, s rengeteg támogatójuk volt. A standjuk nem tetszett nekem egyedül, azt gyengének tartottam. A cégek közül nekem a lett csapat tetszett, ık bicikliket újítottak fel, és készítettek hozzá kiegészítıket. Nagy esélyesnek még a portugál céget tartottam, akik újrahasznosítható és többször is használható üveget helyettesítı víztárolót árultak, benne csapvízzel. Ennek a két csapatnak a termékei mellett tetszett a spanyolok terméke, akik egy órát árultak, amely mérte, hogy mennyi vizet fogyaszt az ember egy fürdés alatt, s hogy ez mennyi pénzbe is kerül neki, s mennyi idıt töltött a zuhany alatt. A legjobb stand az izraelieké volt szerintem, nagyon szépen összeállították, ízléses és mégis figyelemfelkeltı volt. Két cégnek volt kabalaállata, ami jó ötlet volt, bár mi kabalaállat nélkül is tudtuk népszerősíteni a cégünket, s megállítani az embereket a standunknál. Szerintem összességében nagyon jól helyt álltunk egy ilyen nagy jelentıségő versenyen, más országokhoz képest is. Amit másképp csinálnék, az a termék újragondolása, új termék kitalálása lenne. A versenyen minden cég valami újat mutatott be. Igaz ötletesek voltak a pólóink, de ezekkel versenyre sem tudtunk kelni a parafa dugó pendrive, étrend kiegészítı vitaminos rágó, parfümtoll vagy a bizsergıs szappan mellett. Itt nagy figyelmet fordítottak az innovációra, a pénzügyekre, marketingre. Szerintem, ha a termékünk más lett volna, az elsı háromban benne lettünk volna, hisz cégünk üzenete megragadta az embereket, csak nem a megfelelı eszközzel próbáltuk azt terjeszteni. Bár még így is néhány felnıtt, és sok fiatal megjegyzett minket, nyomot hagytunk az emberekben. Köszönjük szépen azoknak a cégeknek, intézményeknek a támogatását, akik ezt az utazást, egy kiemelkedı nemzetközi versenyen való megmérettetést lehetıvé tették számunkra! A boldogság nagyon fontos. S mi boldogak voltunk, hogy kint lehettünk, hogy részt vehettünk ezen a megmérettetésen, s sikeresen megálltuk a helyünket. Rengeteg új tapasztalattal, tudással gazdagodtunk, amit szeretnénk is felhasználni mind a tanulásban, mind a majdani munkánkban. Köszönünk mindent! Varga Dóra