HÍVÓSZÁM: MEG CABOT Hajsza KETTEN A GONOSZOK ELLEN

Méret: px
Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "HÍVÓSZÁM: 1-800 MEG CABOT Hajsza KETTEN A GONOSZOK ELLEN"

Átírás

1 HÍVÓSZÁM: MEG CABOT Hajsza KETTEN A GONOSZOK ELLEN A túloldalra néztem, Tasha Thompkins ablakára. Még égett nála a villany. Mostanra biztos ő is megtudta, mi történt a testvérével. Vajon az ágyán fekszik és sír? Én biztos sírnék, ha megtudnám, hogy megölték valamelyik bátyámat. Elöntött a szánalom Tasha és a szülei iránt. Akárkik ölték is meg a fiukat, nem ismerhették, mert igazán helyes srác volt. Nagy kár érte. Észrevettem, hogy az emeleten megmozdul a függöny. Tasha nézett le az elhúzó autókra. Reszketett a válla. Sírt. Szegény Tasha! Most már semmit se tehetek érte. Ha tudtam volna, amikor az apja átjött hozzánk, hogy Nate bajban van, talán megtaláltam volna. Talán. De most már késő. Ahhoz azonban nincs késő, hogy a testvérén segítsek. Arról persze halvány sejtelmem se volt, hogy ez az elhatározásom mennyire megváltoztatja az életemet. Meg a városunk minden lakosáét.

2 TÖK JÓ KÖNYVEK Jenny Carroll (Meg Cabot) sorozata: HÍVÓSZÁM Tudom, hol vagy! Fedőneve: Kasszandra Veszélyes terepen Hajsza MEG CABOT Hajsza Ketten a gonoszok ellen HÍVÓSZÁM: 1-800

3 CICERÓ KÖNYVSTÚDIÓ A mű eredeti címe SANCTUARY Fordította SZABÓ MÁRIA Fedélillusztráció KAMIL VOJNAR Hungarian translation Szabó Mária, 2004 Magyar kiadás Ciceró Könyvstúdió, 2004

4 1. Ezúttal egyáltalán nem számítottam rá. Pedig azt hihetnék, ennyi idő után többé-kevésbé hozzászokhattam volna. Úgy értem, azok után, amik eddig történtek velem. De a jelek szerint éppolyan lüke vagyok, mint voltam. Most nem telefonhívással kezdődött, és nem is levéllel. Hanem csöngettek. És éppen Háladás Napján, az ünnepi vacsora kellős közepén. Ez még nem lett volna szokatlan. Mármint az, hogy csöngettek. Az utóbbi időben rengetegszer csöngettek be hozzánk. Egy hónappal ezelőtt leégett az őseim egyik étterme, és a szomszédaink egy kisvárosban lakunk úgy fejezték ki a veszteség miatti részvétüket, hogy különféle finomságokat hoztak: Stroganoff bélszínt, datolyás pitét, ilyesmiket. Komolyan beszélek! Mintha meghalt volna valaki. Mert itt ha valaki meghal, a jóbarátok sorra beállítanak a családhoz valamilyen finom étellel, gondolván, a gyászoló hozzátartozóknak nincs kedvük főzni, és ha a barátaik és szomszédaik nem vinnének nekik legalább egy kis süteményt, tuti, hogy éhen halnának. Mintha nem létezne ételfutár. Csakhogy a mi esetünkben nem egy ember távozott az élők világából, hanem a Mastriani's, az elegáns vendéglátás helyi intézménye, melynek különtermében gyakorta rendeztek érettségi és diploma banketteket, esküvői vacsorákat, barmicvo-fogadásokat és hasonlókat. Egyszóval a Mastriani's a tűz martaléka lett néhány fiatalkorú bűnöző jóvoltából, akik így üzenték meg nekem, mennyire helytelen, hogy beleütöm az orromat az ügyeikbe. Röviden és velősen: miattam égett le a családom legszebb étterme. Mit számít, hogy egy gyilkost akartam megfékezni! Mit számít, hogy ezek az újabb gyilkosságokra készülő bűnözők nem voltak idegenek! Tudniillik ugyanabba a suliba jártak, mint én. Mit kellett volna tennem? Ölbe tett kézzel ülni és várni, hogy kinyírják az osztálytársaimat? A zsaruk végül elkapták és bevarrták őket. A Mastriani's pedig biztosítva volt, s van még két másik éttermünk. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy a datolyás pitére nem volt feltétlenül szükség. Persze mindnyájunkat lesújtott az ügy, de azt nem mondhatnám, hogy elment a kedvünk a főzéstől. Ez a mi családunkban nem fordulhat elő. Ha az ember úgyszólván éttermekben nő fel, óhatatlanul ráragad valami a főzés tudományából, meg tudja állapítani, hogy friss-e a marhahús, nem veri-e át a halas, és ha akarja, ha nem, megtanulja legalább a gőzasztal kezelését. Ennivalóban még sosem szűkölködtünk. Ezen a hálaadásnapi vacsorán pedig valósággal roskadozott tőle az asztal. Annyi tál sorakozott rajta, pulykával, zöldbabbal, párolt bébikarottával, spenóttal, fokhagymás krumplipürével, édesburgonyával, áfonyamártással és különféle salátákkal és öntetekkel megrakva, hogy a tányérjainknak már alig jutott hely. És nehogy azt higgyék, apa arra számított, mindenből csipegetünk majd egy keveset. De nem ám! Arra, aki nem szedte tele a tányérját a plafonig, úgy nézett, mint aki halálosan megsértette. Ami az én esetemben azért volt problémás, mert az itthonin kívül még egy ünnepi vacsorán kellett részt vennem. Igaz, erről nem szóltam az őseimnek, tudván, hogy nem lennének elragadtatva tőle. Egyszóval muszáj volt egy kis helyet hagynom a gyomromban. Talán nem ártott volna kitalálnom valamilyen ürügyet. Ugyanis volt valaki a vendégek között, aki észrevette az étvágytalanságomat, és kötelességének tartotta fölhívni rá a többiek figyelmét. Mi baja van Jessicának? kérdezte Rose néni, aki Chicagóból jött le hozzánk az ünnepre. Semmit nem eszik. Csak nem beteg? Nem, Rose néni mondtam fogcsikorgatva. Kutyabajom. Csak éppen most nem vagyok éhes.

5 Nem vagy éhes? hüledezett Rose néni. Ki nem éhes Hálaadáskor? A szüleid hajnal óta robotoltak, hogy időben elkészüljenek ezzel a fantasztikus vacsorával. Úgyhogy légy szíves, egyél! Az anyám abbahagyta a Mr. Abramowitzcal folytatott beszélgetést. De hiszen eszik, Rose néni kelt a védelmemre. Persze hogy eszem morogtam, és bizonyságul belapátoltam néhány szem édesburgonyát. Tudja, mi a baj vele? hajolt közelebb Rose néni Claire Lippman anyjához, ahhoz azonban elég hangosan beszélt, hogy az utca túloldalán is hallani lehessen. Az az étkezési rendellenesség. Anorexia, vagy mi. Jessica nem anorexiás tiltakozott az anyám kicsit bosszúsan. Douglas, told közelebb Ruthhoz a zöldbabot! Douglas, aki enyhén szólva nem szereti, ha ráirányul a figyelem, gyorsan odatolta a zöldbabos tálat a barátnőm elé. Tudja, minek nevezik ezt? folytatta Rose néni, és még közelebb hajolt Mrs. Lippmanhez. Elnézést, Mrs. Mastriani. Mrs. Lippman enyhén ingerült hangjából arra következtettem, hogy amikor elfogadta anya meghívását, sem ő, sem a férje nem sejtette, mi vár rájuk; nyilván senki nem szólt nekik Rose néniről. De nem értem, mire gondol. Hiába tagadják jelentette ki megfellebbezhetetlenül Rose néni, és diadalmasan föltartotta a mutatóujját. Láttam a tévében. Antónia persze nemcsak azt tűri el, hogy ne egyen tisztességesen a kisasszony, hanem mindenben enged neki. Azok a lehetetlen bányásznadrágok, meg ez a frizura is Engem egy csöppet se lepett meg, ami a tavasszal történt vele. Rendes lányokat nem szoktak fegyveres detektívek kísérgetni. Hála istennek, ebben a pillanatban megszólalt az előszobacsengő. Lecsaptam a szalvétámat, és úgy ugrottam föl, hogy kis híján feldöntöttem a székemet. Majd én kinyitom! kiáltottam, és kiszaladtam az előtérbe. Maguk is ezt tették volna. Ugyan ki akarná újból végighallgatni az egész históriát onnantól kezdve, hogy belém csapott a ménkű, aminek következtében olyan különleges pszichikai képességre tettem szert, hogy megtalálom az eltűnt embereket? Ezután a szó szoros értelmében elrabolt a kormány bizonyos nem túl népszerű intézménye, és arra akartak kényszeríteni, hogy nekik dolgozzam. Ezért néhány barátom kénytelen volt felrobbantani eztazt, hogy ki tudjon szabadítani és épségben hazajuttatni a családomhoz. Kicsit unom már a témát, úgyhogy nem beszélhetnénk valami másról? Ki lehet az? töprengett odabenn az anyám. Minden jó ismerősünk itt ül az asztalnál. így is volt. Rajtam és Rose néni kívül itt voltak a szüleim, mind a két bátyám, valamint Mike új barátnője (még mindig furcsa így neveznem, minthogy Mickey éveken át csak álmodozott arról, hogy Claire legalább egyszer az életben ránézzen. És lám, már egy hónapja együtt járnak a Szépség és a Szörnyeteg), továbbá Claire szülei, végül pedig a legjobb barátnőm, Ruth Abramowitz, Skip, az ikertestvére és az ő szüleik. Összesen tizenhárom ember. Nem úgy nézett ki, hogy hiányzik valaki. De kiderült, hogy mégis. Ám nem a mi asztalunk, hanem egy másik asztal mellől. Odakint sötét volt novemberben már elég korán sötétedik Indianában de a verandán égett a lámpa. Ahogy az ajtóhoz közeledtem, melynek felső része üvegből van, egy termetes afroamerikai férfit láttam, amint félig háttal felém, az utcát kémleli, mialatt arra vár, hogy kinyissák neki az ajtót. Mindjárt tudtam, hogy ki az. Mint mondtam, kis város a miénk, és egészen mostanáig egyetlen afro-amerikai sem lakott benne. A helyzet akkor változott meg, amikor a szemben lévő hajdani Hoadley-házat megvásárolta Dr. Thompkins, aki főorvosi állást kapott a megyei kórház sebészetén. Elfoglalta új állását, és ideköltöztette Chicagóból a családját is, amely a feleségéből, fiából és lányából áll. Jó estét, doktor úr! köszöntöttem, és kinyitottam az ajtót.

6 Hello, Jessica! mosolygott rám. Azaz hé? Indianában ugyanis hello helyett hé -vel köszönnek. Dr. Thompkins nagyon igyekezett, hogy átvegye a helyi szokásokat. Jöjjön be! hívtam, és félreálltam az ajtóból, hogy bejöhessen a hidegről. Még nem esett a hó, de az időjárás jelentés szerint minden percben várható volt. Sajnos nem annyi, hogy hétfőn tanítási szünetet rendeljenek el miatta. Köszönöm! Dr. Thompkins belesett az ebédlőbe. Ó, bocsánat! Nem gondoltam, hogymegzavarom a vacsorátokat. Nem nagy ügy legyintettem. Nem enne velünk egy kis pulykát? Apa akkorát sütött, hogy egy hadsereg is jóllakna belőle. Nem, köszönöm. Csak azért jöttem át, mert azt reméltem Egy kicsit kínos, de Idegesnek látszott. Azt gyanítottam, hogy kölcsön akar kérni valamit. Mert ha valamelyik szomszédunknál elfogy akármi, ami a főzéshez kell, tuti, hogy először nálunk próbálkozik. Mivel az őseim vendéglátósok, mindenki tudja, hogy nálunk bőven van tartalékban mindenből. A doktor azonban egy világvárosból jött ide, ezért nem biztos benne, illik-e a szomszédoktól kölcsönkérni. Dr. Thompkins még sok mindent nem tud a városunkról. Például azt sem, hogy noha Indiana a polgárháborúban hivatalosan az északiak oldalán állt, még mindig vannak különösen az állam déli részén, akiknek az a véleményük, hogy a Konföderáció nem is volt olyan rossz. Ezért azon a napon, amikor megjelent a bútorszállító a doktorék holmijával, még úgyszólván ki sem szálltak az autójukból, amikor Mrs. Abramowitz (aki akkor sem tudná megfőzni a legegyszerűbb ételt sem, ha az élete függne tőle) megjelent egy nagy doboz bolti süteménnyel, Mrs. Lippman pedig a lánya híres csokoládétortájából hozott néhány szeletet. (Csak azt nem tudom, miért nevezik Claire tortájának, amikor mindenki tudja, hogy tortaporból csinálja, és csak annyi a dolga vele, hogy kikenje a tepsit és begyújtsa a sütőt.) A szomszédaink közül tehát szinte mindenki, sőt még messzebbről is eljöttek, hogy városunk új lakóit üdvözöljék. Ők viszont szerintem erősen furcsállhatták, hogy már a beköltözésük napján egymásnak adják a látogatók a kilincset a sütemények garmadájával, gyümölcsökkel, salátákkal fölszerelkezve. (Nem szólva az anyám nagy tál sajtosparadicsomos makarónijáról.) Azt pedig biztosan nem tudták de mi annál jobban, hogy 150 évvel ezelőtt, akárcsak az egész országot, a mi kis városunkat is kettészelte egy láthatatlan vonal. Az egyik rész a mi utcánk és a környéke, beleértve a főteret a bírósággal, kórházzal, gimnáziummal és a többi közintézménnyel. Ennek a városrésznek a lakóit nevezik belvárosiaknak. És ott van a város másik fele és azon túl a megye a nemrég bezárt műanyaggyárral, a gépkölcsönzővel, néhány javítóműhellyel, azokon túl pedig kukoricaföldekkel és erdőkkel. A városon kívül bőven tenyészik a tudatlanság, az előítéletek, sőt az erdőben ahova kisgyerek korunkban apa elvitt néha kempingezni az illegális pálinkafőzés sem ismeretlen. Az iskolatársaim az ottaniakat darásoknak hívják, mert ezekben a családokban a gyerekek reggelire, mielőtt beszállnak az iskolabuszba, nemigen esznek mást, mint tejbedarát, ami egyébként ugyanolyan, mint a zabpehely, csak szegényesebb, mert nincsen benne mazsola meg egyéb gyümölcsök. A mi városunkban a darások néha még ma is konföderációs zászlót lógatnak ki a pickupjuk ablakán. A darások azok, akik gyakran használnak egy bizonyos n-betűs szót, és nem azért, hogy Chris Rockot vagy Jennifer Lopezt idézzék. Én azonban jó pár darást ismerek, aki soha nem illetné egyik honfitársát sem ezzel az n-betűs szóval. Mint ahogy azt is tapasztalatból tudom, hogy nem egy belvárosi srác habozás nélkül k-nak nevezi a magamfajta rövid hajú lányokat, pláne ha olyan gyorsan eljár a kezük, mint az enyém. Nem szólva arról, hogy ők azok, akik következetesen hozzátesznek a legjobb barátnőm nevéhez aki történetesen zsidó egy b-vel kezdődő, ugyancsak sértőnek szánt jelzőt. Mindezek után érthető, hogy Thompkinsék megjelenésekor arra gondoltunk, egyesek miatt még gondjaik lehetnek.

7 De ennek már jó egy hónapja, és nem történt semmi baj. Úgyhogy remélhetőleg később sem lesz. Ezt gondoltam akkor. És csak azzal törődtem, hogy feloldjam Dr. Thompkins zavarát, aki még mindig ott toporgott a küszöbön, a szavakat keresve. Mert még semmiről nem tudtam. Mi casa en su casa mondtam ünnepélyesen, ami alighanem a legbénább mondat, ami elhangozhat olyasvalaki szájából, aki még csak nem is spanyolul tanul, hanem franciául. De Rose néni miatt érthető módon rossz formában voltam. Dr. Thompkins elmosolyodott, de csak éppen hogy. Majd mondott valamit, amitől olyan érzésem támadt, mintha máris eleredt volna a hó, és mind az én hátamra hullik. Nem láttad véletlenül a fiamat, Nate-et?

8 2. Addig hátráltam, amíg a sarkam az emeletre vezető lépcsőbe ütközött. Le kellett ülnöm rá, mert úgy éreztem, hogy a lábam mindjárt összecsuklik alattam. Én kezdtem, noha a szám mintha egyszerre jéggé dermedt volna, én már nem csinálom azt. Talán még nem hallotta, de elmúlt az a képességem. Dr. Thompkins arcán értetlenség és zavar tükröződött. Tessék? Szerencsére apa, a szalvétával a nyakában, kijött az ebédlőből, s az anyám is követte, őt pedig Mike és persze Claire, akit késsel sem lehet levakarni róla. Hé, Jerry köszönt apa a doktornak, s odanyújtotta a kezét. Mi újság? Hello, Joe! viszonozta Dr. Thompkins, de máris kijavította magát: Vagyis hé! Megrázta apa kezét. Hogy van, Toni? fordult az anyámhoz. Jól, Jerry. És maga? Lehetnék éppen jobban is mosolygott rá a doktor. Elnézést, hogy félbeszakítottam a vacsorájukat, de azt reméltem, hátha látta valamelyikük Nate-et, a fiamat. Pár órával ezelőtt elszaladt tejszínért, és még nem ért vissza. Azt gondoltam, hátha benézett a fiúkhoz vagy Jessicához Éreztem, hogy lassan visszatér az arcomba a szín. Határozottan megkönnyebbültem attól, hogy a doki nem arra kér, hogy keressem meg a fiát, hanem csak arra kíváncsi, nem látta-e valamelyikünk. Sőt szemmel láthatóan meglepte a kérdésére adott válaszom. Minimum bolondnak hitt, és joggal, hiszen még nem volt itt a nyáron, sőt ősszel sem. Nem tud róla, hogy a sajtó elkeresztelt Villámlánynak. Nem láttuk Nate-et felelte az anyám aggodalmas arccal. Mindig aggodalmaskodik, ha olyasmit hall, hogy egy gyerek elbitangolt az otthonából. Tudniillik a saját gyermekeinek egyike is ezt tette egyszer, s végül a kórház sürgősségi osztályán találtunk rá. Akkor hát Dr. Thompkins szemmel láthatóan csalódott, amikor meghallotta, hogy egyikünk sem látta a fiát. Gondoltam, nem árt megkérdezni. De talán ott ragadt a video részlegen. Nem akartam a doktor tudomására hozni, hogy ezen a napon a video részleg, sőt az egész bevásárlóközpont is zárva van, tekintettel az ünnepre. (Kivéve az Éjjel-Nappalt, amely még karácsonykor is nyitva tart.) De Claire-nek nem voltak ilyen aggályai. Az ma zárva van kotyogott közbe. Minden zárva van. Még a bowling-pálya is. Meg a mozik. Anya szemrehányóan nézett rá. Pedig az ő szemében Claire nem követhet el semmilyen hibát, amióta szerelmes a lökött bátyámba. Aki pedig éppen őmiatta lett a helyi kollégium diákja, noha a Harvardon tanulhatna tovább. Akkor hát mondta még egyszer Thompkins doki biztos összefutott valahol néhány barátjával. Lehetséges. A másodikos Nate Thompkinsnak nem esett nehezére beilleszkednie az Ernest Pyle gimnázium közösségébe, annak ellenére, hogy ő az egyetlen afro-amerikai az egész suliban. Az atlétikus alkatú Nate-et azonnal kipróbálta Mr. Albright, az iskola focicsapatának edzője. Égetően nagy szüksége volt új játékosokra, mert éppen nekem köszönhetően a három legjobb játékosát veszítette el egyszerre, beleértve a csapatkapitányt, aki pillanatnyilag az indianai börtönben tölti több éves büntetését. Nate állítólag nagyon tehetséges, és ennek köszönhetően azonnal befogadta az iskolai elit. Nem úgy az érettségi előtt álló nővérét, Tashát, akit akkor szúrtam ki magamnak, amikor ott toporgott az előtt az osztályterem előtt, ahol az iskolai évkönyvbizottság szokott ülésezni tanítás után. Jól hallották: az évkönyvbizottság. És ez a nagylány nem mert benyitni! Odamentem hozzá, és azt mondtam: Majd én bemutatlak nekik. Olyan hálásan nézett rám,

9 mintha legalábbis azt ajánlottam volna föl, hogy kiszívom a vádlijából a kígyómérget. Nate nyitottsága a jelek szerint nem családi vonás. Tashából például teljesen hiányzik. Biztos hamarosan előkerül mondta még a doki, és újabb bocsánatkérés után elment. Ó istenem! sóhajtott az anyám, miután becsuktam az ajtót. Remélem Ne most, Toni figyelmeztette halkan az apám. Mit ne? kíváncsiskodott Mike. Ne törődj vele intette le apa. Gyertek! Még négyféle pitén kell átverekedni magunkat. Négyféle pitét tetszett sütni? ámuldozott Claire, aki ellentétben velem, magas és karcsú volt, noha ötször annyit tudott enni, mint én. Milyet? Almásat, tököset, pekandiósat és datolyásat közölte büszkén az apám. A jó szakácsok szeretik, ha megdicsérik őket. Joseph szólalt meg Rose néni abban a pillanatban, hogy visszamentünk az ebédlőbe, ki volt ez a színes bőrű? Nincs annál kínosabb, mint ha az embernek ilyen rokonai vannak. Azt nem állíthatom róla, hogy mondjuk, alkoholista, vagy hogy fogalma sincs az illemről. Csak éppen lehetetlen egy nőszemély Már jó párszor elhatároztam, hogy lelövöm vagy leütöm, de mert kábé százéves (na jó, csak hetvenöt, ami szerintem nem nagy különbség), az őseim alighanem rossz néven vennék. Csak úgy mellesleg említem meg, hogy egyébként igyekszem kerülni az erőszakot, tekintettel arra, hogy majdnem bepereltek, mert bevertem az orrát az egyik osztálytársnőmnek. De még mindig az a meggyőződésem, hogy megérdemelte. Afro-amerikai, Rose néni mondta anya. Amellett a szomszédunk, dr. Thompkins. Tölthetek még egy kis bort valakinek? Kérsz kólát, Skip? Skip Ruth ikertestvére. Állítólag bukik rám, erről azonban mindig elfeledkezik, ha Claire is itt van. Tudniillik az összes srácot még Douglast, a másik bátyámat is eszi a fene érte. Valamilyen csáberő árad belőle, ami más lányokból, például belőlem és Ruthból, sajnos hiányzik. Nem mintha pont Skip szerelmére vágynék. Még csak nem is tetszik. Nekem más tetszik. Az, aki vacsorára vár ma este. De ahogy a dolgok haladnak Miért baj, ha színes bőrűnek nevezem? tudakolta Rose néni. Hiszen az, nem? Adhatok még egy kis spenótot? kérdezte tőle Mr. Abramowitz, aki ügyvéd lévén hozzászokott, hogy olyanokkal is udvariasan bánjon, akiket nem kedvel. Mit akart a doki? kíváncsiskodott Skip. Semmi különöset. Csak azt szerette volna tudni, nem láttuk-e a fiát. Egy kis krumplipürét, Rose néni? Mi a bajotok azzal, ha színes bőrűnek nevezek egy színes bőrűt? kérdezte ő egyre mérgesebben. Azt hallottam, dr. Thompkins csak azért fogadta el azt a főorvosi állást a megyei kórházban, mert a fiának valamilyen konfliktusa volt a chicagói iskolájában közölte Claire, és elégedetten nézett körül, miután bedobta ezt a csinos kis bombát. Színésznőnek készül, és mindig élvezettel figyeli, milyen reakciót váltanak ki a kisded poénjai. Amellett gyakran bébiszitterkedik a gazdag orvos családoknál, ezért minden helyi pletykát ismer. Azt mondják, valamilyen bandába keveredett. Bandába? szörnyülködött az anyja. Az a helyes fiú? Sok helyes fiú keveredik rossz társaságba jegyezte meg az ügyvéd úr. Lehet, hogy Nate rossz társaságba keveredett, de mindenkinek meg kell adni az újrakezdés lehetőségét emelte föl intőn a kezét az apám. Tudtommal ez az ország éppen erre az eszmére épült föl. Akkor biztos most is a bandájával lófrál! vágta ki diadallal Rose néni. És azokat a füves bagókat szívja! Mike, Douglas és én kuncogva néztünk össze: olyan mókás volt Rose néni szájából ilyen szavakat hallani! Anya azonban egyáltalán nem találta mulatságosnak:

10 Ne légy nevetséges, Rose néni. A mi városunkban nincsenek drogosok. Nem láttam értelmét, hogy eszébe juttassam: épp az előző hét végén, amikor a Hello, Dolly! szereplőgárdáját ünnepelték (természetesen Claire játszotta a címszerepet), a biztonságiak két srácnak kitették a szűrét, mert túl sok extasy tablettát nyeltek. jobb megkímélni az anyákat az ilyen drámai részletektől. Elnézést kérek szólaltam meg, de el kell mennem Joanne-hoz a mértani feladatlapokért. Nem jelentette ki szilárdan az anyám. Hálaadás napja van, ilyenkor nem illik másokat zavarni. Amellett három teljes napig itthon leszel Holnap is elhozhatod. Láttátok, hogy valaki összefirkálta a héten a felüljárót? kérdezte Mrs. Lippman. Valamilyen furcsa krikszkraksszal. Holnap nem mehetek el a feladatlapokért mondtam, mert Joanne a nagymamájához utazik. Csak ma este van otthon. Máma a fű csóválta a fejét Rose néni holnap a heroin. Nincs is Joanne nevű lány az osztályodban súgta a fülembe Douglas. Legkésőbb egy óra múlva itt leszek erősködtem, ügyet sem vetve a bátyámra, ami elég gonosz dolog volt azok után, hogy milyen nehezen tudtuk rávenni, hogy velünk vacsorázzon. Douglasról a legjobb akarattal sem lehet azt állítani, hogy kedveli az ilyen nagy társaságot. Igaz, sokat javult azóta, hogy egy képregény-pavilonban melózik. Jessica! intett apa, hogy segítsek összeszedni a vendégek piszkos tányérjait. Ha elmész, lemaradsz a pitékről. Majd tegyetek félre egy-egy darabot mind a négyből mondtam. Elvettem a mellettem ülők tányérjait, és kikísértem apát a konyhába. Apa húzogatta az orrát egy darabig, de addig könyörögtem, amíg végül némán legyintett, s ebből tudtam, hogy mehetek. Vidd magaddal Ruthot! szólt utánam, mialatt levettem a kabátomat a fogasról. Jaj, apa! Még csak tanulóvezető vagy figyelmeztetett. Nincs jogosítványod, ezért tilos kísérő nélkül vezetned. Azt hittem, mentem fölrobbanok. Hálaadás estéje van! Egy lélek se jár az utcán. Még a zsaruk is otthon vacsoráznak. Bemondták, hogy havazni fog. Nem ma, hanem holnap. Mihelyt odaérek, fölhívlak. És hazaindulás előtt is. Esküszöm! Joe! Mrs. Lippman jelent meg a konyhaajtóban. Engedd meg, hogy gratuláljak. Ez volt életem legpazarabb hálaadásnapi vacsorája! Igazán? Köszönöm! Nagyon köszönöm? Apa! szólaltam meg, és fölmutattam a szögre, ahol az autókulcsokat tartottuk. Anyád kocsijával menj! de alig figyelt rám. Nem volt túl sok a fokhagyma a krumplipürében? fordult vissza Mrs. Lippmanhez. Gyorsan lekaptam a szögről anya kocsijának a kulcsát, amely egy cserkészsípon lógott arra az esetre, ha netán megtámadná valaki a Wendy's parkolójában, ahol ugyan még soha senkit nem támadtak meg, de jobb félni, mint megijedni. Amellett mindenki be van rezeivé azóta, hogy leégett a Mastriani's, noha a gyújtogatókat rég elkapták. Végre szabad vagyok! lélegeztem föl megkönnyebbülten, s beültem a Volkswagen Rabbitbe. Hála a Mindenható Istennek! (Egy bizonyos híres ember szavait idéztem, noha azok aligha a mostani helyzethez hasonló alkalommal hangzottak el. De higgyék el, ha maguk lettek volna összezárva Rose nénivel egy egész estére, maguk is megkönnyebbültek volna.) Ami a jogsit illeti: nevetséges, de én vagyok úgyszólván az egyetlen tizenhat éven felüli a giminkben, akinek még nincs. Valahogy egyszer sem sikerült átmennem a vizsgán. Nem azért, mert nem tudok vezetni. Sőt. De valahányszor beülök a volán mögé, elkap a hév, és muszáj, igenis muszáj gyorsan hajtanom. Valamilyen hormonális oka lehet: egyszerűen nem

11 tudok tenni ellene semmit. Úgyhogy az őseimnek jó okuk van arra, hogy ne engedjenek vezetni. Ha netán karamboloznék, tuti, hogy egy vasat se kapnának a biztosítótól. De nem fogok karambolozni. Mert eltekintve az imént említett kényszertől, igenis nagyon jól vezetek. A Volkswagennek távolról sem olyan erős a motorja, mint apa Volvójáé, de azért egész jól gurul. És sokkal könnyebb vele manőverezni, ami szintén nem utolsó szempont, tekintettel törpe termetemre. Kitolattam a garázsból, majd végig a kerten, ami nem csekélység ilyen sötétben, és elindultam a kihalt Lumley Lane-en. Szemben a Hoadley-ház azaz most már a Thompkinséké minden ablaka világos volt. Az én padlásszobámból épp Tasha ablakára látni. Thompkinsék, akiknél a nagyszülők vendégeskedtek (erre hivatkoztak, amikor visszautasították a szüleim meghívását) nyilván korábban ettek, mint mi, ha Nate-et két órával ezelőtt küldték el tejszínért. Tasha már fönt van a szobájában. Vajon mit csinál? tűnődtem. Remélhetőleg nem a leckéjét. Noha pont olyan lány, aki képes a hálaadásnapi vacsora után nyomban nekiülni a lecajának. Ellentétben velem, aki olyan lány vagyok, aki a vacsora után azonnal éltűz otthonról, hogy még egy vacsorát tömjön magába a barátjánál. És aki ebben a pillanatban jobban örült annak, hogy éppen ilyen, mint valaha az életben. Mi lenne, ha Tasha, vagy pláne Nate helyében lennék? De ezt csak most kérdezem, mert akkor már nem gondoltam egyikükre sem. Ha akkor gondolok rájuk, ha veszem magamnak a fáradságot, hogy fölidézzem Nate alakját, valószínűleg még ma is élne.

12 3. Becsszavamra, Mrs. Wilkins, még életemben nem ettem ennél jobb tökös pitét! Rob mamájának fölragyogott az arca. Igazán ízlett? Igazán, asszonyom. És így is gondoltam. Még az apáménál is jobb volt. Azt azért kétlem nevetett Mrs. Wilkins. Még sosem láttam olyan csinosnak, mint most, ahogy ott állt jadezöld selyemruhájában, magasra tornyozott dús, vörös hajával a mosogató fölött égő lámpa meleg fényében. Nem úgy volt csinos, ahogy az anyám, inkább mintha valakinek a szerelme lenne. Egyébként az is. Bizonyos Garyé. Egy Hívj-csak-Garynek névre hallgató fickóé. Ugyanakkor az én szerelmem édesanyja. A papád nem egy híres szakács? kérdezte Gary, aki segített leszedni az edényt. De. Az ő tökös pitéjét azonban egy napon sem lehet említeni Mrs. Wilkinsével. Ugyan! legyintett pirosra gyúlt arccal Mrs. Wilkins. Hogy jövök én őhozzá? Nekem éppen elég jó vagy mondta Gary. Átölelte a derekát, s táncra perdült vele ott, a konyhában. Észrevettem, hogy Rob, aki az ajtóból figyelte őket, elhúzza a száját, aztán elfordul, és átmegy a szobába. Lehet, hogy van oka az elégedetlenségre. Együtt dolgozik Garyvel a nagybátyja autójavító műhelyében, úgyhogy Mrs. Wilkins valószínűleg az ő révén ismerkedett meg vele. Miután elnéztem egy darabig a táncukat tulajdonképpen egész jól festettek így együtt: a férfi szikár, magas és cowboyosan jóképű, az asszony pedig kicsi és begyes, majd követtem Robot a nappaliba, ahol ő bekapcsolta a tévét, és egy futballmeccset nézett. Pedig nem egy elvakult focirajongó. Jobb szereti a biciklit. Mármint a motorbiciklit. Mitől vagy ilyen letört? kérdeztem, és lezöttyentem mellé a kanapéra. Persze hülye kérdés volt, de mit lehet várni a magamfajta szédült tyúktól, amikor ott ül mellette szorosan tapadó, kőmosott farmerban egy száznyolcvan centis, frissen zuhanyozott hím? Semmitől. Rob nem kifejezetten bőbeszédű. Főleg akkor nem, ha piszkálja valami. A távirányítóért nyúlt, és csatornát váltott. Gary miatt? Azt hittem, kedveled. Semmi bajom vele morogta Rob. Klikk, klikk, klikk. Olyan szorgalmasan kapcsolgatott, ahogy Claire Lippman kenegeti magára nyaranta a kocsibeállójuk tetején a napozókrémet. Akkor mi a hézag? Mondom, hogy semmi. Aha. Nem tudtam eltitkolni a csalódásomat. Nem mintha azt vártam volna, hogy megkéri a kezem, de úgy képzeltem, ha már meghív magukhoz. Hálaadás napján, csak teszünk egy kis előrelépést a kapcsolatunkban. Azt reméltem, végre félreteszi azt az ostoba előítéletét velem szemben, hogy túl fiatal vagyok hozzá, aki viszont egy próbára bocsátott majd-nem-sittes valamilyen titokzatos bűncselekmény miatt, amelynek természetét eddig még nem volt hajlandó elárulni. Ehelyett kiderült, hogy nem is neki köszönhetem a meghívást, hanem a mamájának. Olyan ritkán látunk mondta, amikor benyomultam az előszobába egy óriási csokor virággal. (Az Éjjel-Nappalból, de ezt nem muszáj tudnia. Amellett igazán szép csokor volt, nem szólva arról, hogy tíz kemény dolcsimba került.) Nem igaz, Rob? Telefonálhattál volna, hogy menjek érted morogta a fiú. Minek fáradtál volna? vontam meg a vállam. Anya ideadta a kocsiját. Mastriani! Úgy látszik, elfeledkeztél valamiről. Még nincs jogsid.

13 Arról a srácról, akit büntetésben ismer meg az ember, igazán föltételezhető, hogy nem ilyen vaskalapos. De Rob furcsa módon némely dolgokban roppant régimódi. Például az anyja kapcsolatait illetőleg. Csak az van, hogy holnap dolgoznia kell mondta, amikor vidám kacarászás hallatszott a konyha felől. Épp ezért nem mentünk át a nagybátyámékhoz Evansville-be. Remélem, a fickó nem marad itt sokáig. Klikk, klikk, klikk. Anya a reggeli műszakban kezd. Mrs. Wilkins abban az éttermünkben volt pincérnő, amelyik leégett. Most viszont a másikban, a Joe's Juniorban dolgozik. Biztos elmegy nemsokára mondtam bátorítóan, noha még tíz óra sem volt. Hé, mi lenne, ha elmosogatnánk helyettük? Rob kelletlen arcot vágott, de mert alapjában véve jó fiú, aki bármit megtenne az anyjáért (akit az apja évekkel ezelőtt elhagyott), szó nélkül fölállt. De amikor kiértünk a konyhába, kiderült, hogy Hivj-csak-Garynek és Mrs. Wilkins nagyon jól elboldogul nélkülünk is. Anya mondta Rob, ez nem az ünnepi ruhád? De bólintott Mrs. Wilkins, és végignézett magán. Hol a kötényem? Ja, fönt felejtettem a hálóban Majd én lehozom ajánlkoztam, mert nagyon kíváncsi voltam Mrs. Wilkins hálószobájára. Mrs. Wilkins hirtelen kinyitotta a melegvízcsapot, és pont telibe találta Garyt. Mind a ketten hangos nevetésben törtek ki, Rob ellenben olyan képet vágott, mint aki mindjárt elhányja magát. Mrs. Wilkins hálószobája a tetőtérben volt, és pont úgy nézett ki, mint ő maga: csupa rózsaszín és krémfehér. A falon Rob kisgyerekkori fényképei, melyeket alaposan megnéztem, miután megtaláltam az ágyon a kötényt. Ilyen lesz majd a mi kisbabánk is, gondoltam. Ha lesznek egyáltalán kisbabáink. Mert ahhoz előbb az kell, hogy Rob megkérje a kezem. Vagy legalább hajlandó legyen járni velem. Az egyik képen a még szemmel láthatóan pelenkás Rob egy előttem ismeretlen férfi karján ült. Az illető egyáltalán nem hasonlított Rob nagybátyjaira, akik mind vörös hajúak voltak, akárcsak Mrs. Wilkins. Az a helyzet, hogy az az ember inkább Robra emlékeztetett: ugyanaz a sötétbarna haj és füstszürke szempár. Akkor pedig nem lehet más, mint a papája. Rob sosem beszélt az apjáról. Valószínűleg azért nem, mert haragudott rá, amiért faképnél hagyta őket. Azt azonban nem volt nehéz belátni, miért van még mindig oda a mamája ezért a férfiért: baromian szexisen nézett ki. Lementem és odaadtam Mrs. Wilkinsnek a kötényt. Most is vihogott valamin, amit Gary mondhatott neki. Gary is meglehetősen föl volt dobva. Csak Rob nem, ami az anyjának is föltűnhetett, mert így szólt: Rob, miért nem mutatod meg Jessicának, hol tartasz a motoroddal? Fölkaptam a fejem. Rob a pajtában tartotta azt a motort, amelyet állandóan bütykölt: egy régi, de tökéletesen fölújított és nagy becsben tartott Harleyt. Nem akartam hinni a szerencsémnek. Mrs. Wilkins gyakorlatilag arra szólított föl bennünket, hogy kezdjünk már egymással valamit. De amikor bementünk a pajtába, Rob nem sok hajlandóságot mutatott rá. Nem mintha egyszer is fölfedeztem volna nála effélét. Pechemre nagyon ért ahhoz, hogy ellenálljon a testi vágyainak. Szinte azt mondanám, hogy talán nincsenek is neki. Vagy csak nagyon-nagyon ritkán. Sokkal ritkábban, mint ahogy én kívánatosnak tartom. De lehet, hogy olyankor is csak azért csókol meg, mert unja a szövegemet. Akárhogy is van, nem sok hajlandóságot mutatott arra, hogy kihasználja a védtelenségemet. Mégis szoknyát kellett volna fölvennem? Azért vagy ilyen pipás, mert egyedül jöttem el hozzátok? kérdeztem, elnézve, ahogy a motort babrálja. Mert ha tudom, mégis telefonálok, hogy gyere el értem.

14 Dehogy telefonáltál volna. Rob meghúzott egy csavart, amitől ingerlőén kidagadtak a felkarján az izmok a szürke pulóver alatt. Higgyék el, hogy sokkal izgalmasabb látvány volt, mint az iménti tévéműsor. Még azt se árultad el otthon, hogy ide jössz. Úgyhogy ne szórd nekem a sódert. Ezt hogy érted? kérdeztem sértődötten, noha természetesen tudtam, mire céloz. Tudják, hol vagyok. Na pesze. Valamilyen Joanne-nál. A francba! Nem vettem észre, amikor hazaszóltam, hogy benn van a szobában. Nézd, Mastriani folytatta, kezdettől fogva kétségeim voltak erről a szóval a kapcsolatunk miatt. És nemcsak azért, mert én már befejeztem a sulit, te meg csak tizenegyedikes vagy. De gondolkozzunk reálisan. Te meg én két külön világba tartozunk. Ez nem Na jó, akkor az országút két oldalára. Csak mert én a belvárosban lakom, te pedig Állj! emelte föl a kezét. Beszéljünk világosan. Ez így nem működik. Az utóbbi időben komoly erőfeszítéseket tettem az indulataim megfékezésére. A focistáink ügyét, meg Karén Sue Hankeyt leszámítva, az egész első félévben senkivel nem verekedtem össze, és egyszer sem voltam büntetésben. Mr. Goodhart, a nevelési felügyelő azt mondta, büszke az előmenetelemre, és azt tervezi, hogy törli a heti egyszeri kötelező beszélgetésünket. De amikor Rob fölemelte a kezét, és azt mondta, hogy ez így nem működik, mondhatom, nagyon nehezemre esett, hogy el ne kapjam azt a kezet, és addig csavarjam a csuklóját, amíg föl nem jajdul a fájdalomtól. Csak az tartott vissza, hogy tudtam, nem szereti, ha ilyesmit művelek, és azt akartam, hogy igenis szeressen. Így hát ahelyett, hogy megcsavartam volna a csuklóját, csípőre tettem a kezem, és fölnéztem rá: Van ennek valami köze ehhez a Gary nevű fickóhoz? Rob leeresztette a kezét, és megint leguggolt a motor mellé. Nincs. Ez csak ránk, kettőnkre vonatkozik. Úgy vettem észre, hogy nem nagyon kedveled. Semmi kifogásom ellene. De te tizenhat éves vagy mondta Rob a Harleynak. Tizenhat! Mert én megértem, ha nem kedveled. Furcsa lehet az anyádat mással látni együtt, mint az apáddal. De akkor se rajtam töltsd ki a dühödet. Jess, lásd be végre, hogy ez nem vezet sehova. Ha Rob a keresztnevemen szólított, az mindig rosszat jelentett. Elfelejtetted, hogy próbára vagyok bocsátva? Nem szabad rajtakapniuk, hogy egy gyerekkel lógok! Ez a gyerek belém mart, de nagy kegyesen úgy tettem, mintha meg se hallottam volna. Értsem úgy mondtam abban a stílusban, amelyet Mr. Goodhart tanácsolt arra az esetre, ha egy konfliktus veszélyessé kezd válni, hogy amiatt nem akarsz többé látni, mert a korkülönbségen kívül túlságosan nagy köztünk a társadalmi-gazdasági Ne mondd, hogy nem értesz egyet velem! szakított félbe Rob. Másképp miért nem szóltál rólam a szüleidnek, mi? Miért vagyok én az életed sötét titka? Ha biztos lennél benne, hogy kialakulhat köztünk valami, már rég bemutattál volna nekik. Szerintem viszont folytattam rendületlenül azért löksz el magadtól, mert az apád ellökött téged, és nem viselnéd el, ha másodszor is ez történnék veled. Rob rám nézett a válla fölött. A gerendáról lelógó egy szál villanykörte árnyékban hagyta füstszürke szemét. Hülye vagy mondta, és látszott rajta, hogy komolyan gondolja. Rob! közelebb léptem hozzá. Azt akarom, hogy tudd, én más vagyok, mint az apád. Én sosem hagylak el. Mert én

15 Ki ne mondd! úgy tartotta felém a kezében levő olajos rongyot, mint egy pisztolyt. Arcáról lerítt a pánik. Figyelmeztetlek, hogy Szeretlek. Mondtam, hogy ne! A rongyot dühében a sarokba vágta. És bocsánat, de attól tartok, hogy a szerelmem erősebb, semhogy meg tudjam fékezni. A következő pillanatban azonban kiderült, hogy mégsem az én, hanem Rob szerelmét vagy akármijét nem lehet megzabolázni. Legalábbis erre következtettem abból, hogy magához rántott, és szenvedélyes csókokkal árasztott el. Persze csudára jól esett, de ne feledjék el, hogy november végén történt egy jéghideg pajtában, ahol még egy kényelmes heverő sem volt, amelyre ledönthetett volna. Esetleg a szalmára, de a) brrr! b) azért az én szerelmem nem ennyire fékezhetetlen. Úgy értem, a szex minden kapcsolatban fontos lépés, de egy ócska pajtában Köszönöm, nem. Szívesebben várok vele a kellő pillanatig. Például egy érettségi bankettig. Föltéve, hogy egyáltalán meghívnak rá. Ami viszont nem valószínű, mert szívem szerelme már befejezte a gimit, és egyelőre kihagyta az érettségit. Azt hiszem, jobb, ha most hazamegyek mondtam, amikor végre szóhoz jutottam. Jó ötlet bólintott Rob. Úgyhogy visszamentem a házba, és jó éjszakát kívántam a mamájának és Garynek, akik olyan pozitúrában nézték a tévét, hogy ha Rob is látta volna, alighanem megint a plafonra mászik. Szerencsére nem látta. Én pedig nem számoltam be neki róla. Tekintettel arra, hogy talán mégsem szakítottunk szóltam, miközben beültem az autóba mit szándékozol tenni szombaton? Fogalmam sincs vonta meg a vállát. Gondolom, te el leszel foglalva Joanne barátnőddel. Hallgass ide! olyan hideg volt, hogy a lélegzetem apró pamacsok formájában jött ki a számon. Az őseimnek most rengeteg a gondjuk. Ott az étterem, meg Mike is otthagyta a Harvardot Sosem fogsz szólni nekik rólam, igaz? Hadd szokjanak hozzá a gondolathoz. Aztán itt van még Douglas is az új állásával, meg Rose néni Meg a te médiumságod juttatta eszembe Rob árnyalatnyi keserűséggel a hangjában. Erről se feledkezz el. Éppen ez az, amiről egy percig se tudok elfeledkezni, bárhogy szeretném is. Tényleg jobb, ha most hazamész mondta Rob, és fölegyenesedett. Követlek a motorral, hogy lássam, nem esik-e bajod. Fölösleges. Mastriani! intett le. Fogd be a szád és indíts! Jobbnak láttam engedelmeskedni. De nem jutottunk messzire.

16 4. Hadd szögezzem le itt és most, hogy nem azért, mert rosszul vezettem. Azt hiszem, már említettem, hogy kifejezetten jó sofőr vagyok. De ezt először nem tudtam. Mámint azt, hogy nem valami hiba, de még csak nem is a jogosítvány hiánya miatt állítottak félre (az utóbbi, mellesleg, még nem is derülhetett ki). Csak annyit tudtam, hogy az egyik pillanatban még szép egyenletesen haladtam a Robék otthonától a városunkba vezető sötét és kihalt országúton, mögöttem pedig Rob az Indiánja nyergében. Aztán egy kanyar után egyszer csak azt láttam, hogy az egész utat elzárja egy sereg villogó lámpájú jármű: a megyei seriffé, rendőrségi járőrkocsik, az autópálya rendőrségé még egy mentőautó is volt ott. De hiszen csak nyolcvannal mentem! bizonygattam magamban kétségbeesetten. Csak nyolcvannal! Persze, negyven mérföldes zóna volt. De az ég szerelmére, Hálaadás napja van! Ráadásul éjszaka! Az eddig megtett tíz mérföldön egy lélekkel se találkoztam! Egy colos seriffhelyettes mutatta, hova álljak félre. Engedelmeskedtem, s éreztem, hogy izzadni kezd a tenyerem. Jaj istenem! Ekkora felhajtás azért, mert nincs jogsim? Honnan sejthettem volna, hogy még ma is ilyen kukacosak? Azonnal ráismertem a tisztre, aki odaballagott a kocsimhoz: ott volt azon az éjszakán, amikor leégett az éttermünk. A nevére nem emlékeztem, csak arra, hogy rendes fickó, nem az a fajta, aki le fogja tépni a fejemet a jogosítvány hiánya miatt. Először rám villantotta a zseblámpáját, majd végigpásztázta vele a hátsó ülést is. Remélhetőleg nem gondolta, hogy az ott heverő kazetták Carly Simon és Billy Joel, meg egy-két romantikus vígjáték, melyeket anya elfelejtett visszavinni a kölcsönzőbe az enyémek; én egy csöppet se rajongok az olyan filmekért, mint az Álmatlanul Seattle-ben, és Tom Hanks se tartozik a kedvenceim közé. Jessica? kérdezte a zsaru, amikor lehúztam az ablakot. Joe Mastriani lánya? Igen, uram. Hátranéztem, s láttam, hogy Rob mögém húz a motorral. Hosszú lábát a földnek vetette, hogy egyenesben tartsa az Indiánt, amíg arra vár, hogy továbbengedjenek bennünket. A tekintetét azonban a tőlünk jobbra elterülő kukoricás felé meresztgette. A megbarnult, fonnyadt kukoricaszárakat piros-fehérre festette a tucatnyi rendőrautó lámpája. Néhány méterrel beljebb egy fémvázra szerelt reflektor világított lefelé valamire, amit nem tudtam kivenni a magas gabonaszárak miatt. Hogy még Hálaadás napján is dolgozniuk kelljen! jegyeztem meg sajnálkozva. Minél udvariasabbnak akartam mutatkozni. Közben a tenyerem már annyira izzadt, hogy alig tudtam a kormányt fogni. Fogalmam se volt, mit csinálnak azokkal, akik papír nélkül vezetnek, abban azonban biztos voltam, hogy nem ússzák meg szárazon. Bizony mondta a rendőr. Hallgasson ide, itt izé történt valami. Egyébként honnan jön? Vacsorára voltam meghívva a barátomékhoz feleltem. Ő az mutattam hátra. Rob kitámasztotta az Indiánt, leszállt róla, és odajött hozzánk. A keze, szokásával ellentétben, a bőrdzsekije zsebe helyett a nadrágja mellett volt; gondolom, így jelezte, hogy nincs nála fegyver. (Tudniillik erősen tart a rendőröktől, mert már volt dolga velük. De azt hiszem, ezt már említettem.) Mi történt? kérdezte látszólag könnyedén, de én tudtam, hogy belül igencsak aggódik miattam. De melyik rendőrség blokkolja az egész országutat azért, hogy jogosítvány nélküli vezetőkre vadásszon Hálaadás napjának éjszakáján? Nemrég jelzést kaptunk bizonyos gyanús aktivitásról a környéken felelte a rendőr. Úgyhogy kijöttünk körülnézni. Nem vette elő a blokkját, hogy följegyezze az adataimat. Hátha nem is miattam van ez az egész, gondoltam. Különös tekintettel a reflektorra. Vagy

17 féltucat zsaru téblábolt a kukoricásban. Maga nem látott semmi különöset a városból kifelé jövet? kérdezte tőlem. Nem. Semmit. Hideg éjszaka volt. Hideg és felhőtlen. Odafönn majdnem telihold; jó messzire el lehetett látni a szinte függőlegesen áradó fényében. Csak persze nem sok látnivaló akadt a tágas kukoricaföldön kívül, amely úgy terült el az út mellett, mint egy sötét, háborgó tenger. Távolabb a sűrű erdővel borított domb; ott szoktunk kempingezni, mielőtt Douglas megbetegedett, Mickey eldöntötte, hogy jobban kedveli a számítógépet, mint a pecabotot, én pedig allergiát kaptam minden zuhanyozótól a sajátunkén kívül. De tudtam, hogy egyesek nem kempingeznek, hanem állandóan ott élnek az erdőben. Nem volt mindenki olyan szerencsés, amikor bezárták a műanyaggyárat, mint Rob mamája, aki egykettőre talált magának új munkahelyet. (Hála nekem.) Egyesek túl büszkék voltak ahhoz, hogy munkanélküli segélyért folyamodjanak. Inkább elvonultak az erdőbe, ahol ilyen-olyan kalyibákban húzzák meg magukat. Apa szerint azonban olyanok is akadnak köztük, akik nem a pénz hiánya miatt kényszerültek erre, hanem mert ez az élet tetszik nekik. Körülbelül hány órakor hajtott ki a városból? kérdezte a rendőr. Azt válaszoltam, hogy szerintem nyolc óra körül, de az biztos, hogy jóval kilenc előtt. Tűnődve bólintott, majd mégis elővette a blokkját, és följegyezte, amit mondtam. Rob ezalatt a kesztyűs kezét csapkodta össze, majd visszaindult a motorjához, hogy kövessen vele hazáig, onnan pedig vissza anélkül, hogy közben megmelegedhetne valahol. Hacsak én be nem hívom az anyám autójába néhány percre. Egyszer csak észrevettem, hogy a kukoricásban ügyködő rendőrök nem szerszámokat cipelnek. De nem ám! S ettől megint izzadni kezdett a tenyerem. Csakhogy egészen más okból, mint az imént. Tudják, Indianában elég gyakran találnak hullákat a kukorica közt. Úgy látszik, a középnyugati gyilkosok előszeretettel kergetik be áldozataikat a kukorica sűrűjébe. Ugyanis addig, amíg a tulajdonos le nem vágja, hogy újra bevesse a földet, ritkán derül ki, hogy mi történt odabenn. Egyszerre nagyon valós elképzelésem támadt arról, hogy mi történt. Ki az? kérdeztem a rendőrtől furcsán magasra srófolt, magamnak is idegen hangon. A rendőr még mindig buzgón jegyzetelte a semmit. De nem tett úgy, mintha nem hallotta volna, mit kérdeztem. Arról sem próbált meggyőzni, hogy nem történt semmi. Nem olyasvalaki, akit ismerhet felelte anélkül, hogy fölnézett volna a blokkjáról. Gyorsan kikapcsoltam a biztonsági övet, és kiszálltam az autóból. A rendőr ekkor végre fölnézett, és úgy vettem észre, igencsak meglepődött. Akárcsak Rob. Mastriani! szólt rám figyelmeztető hangon. Mit csinálsz? Válasz helyett elindultam a reflektor felé. Várjon egy pillanatig! A rendőr eltette a blokkját. Hé, kisasszony! Nem mehet oda! A hold eléggé fényesen világított ahhoz, hogy a piros-fehéren villogó lámpák nélkül is jól lássak. Előresiettem az út szélén, elhaladva a rendőrök és seriffhelyettesek csoportja mellett. Némelyikük meglepetten nézett rám mintha valami zavaró tényezőt látott volna. Hé, hölgyem! Az egyik zsaru levált a csoportról, és karon ragadott. Hova megy? Meg akarom nézni. Erre a rendőrre is ráismertem. Nem a tűzesetnél látottak közé tartozott, hanem a Joe's Junior törzsvendégei közé, ahol néha kiszolgáltam a hét végén. Mindig egy fél adag kolbászt, egy fél pepperonis pizzát és egy nagy adag sültkrumplit evett. Magamban Félkolbásznak hívtam. Szó sem lehet róla! jelentette ki. Urai vagyunk a helyzetnek. Üljön vissza a kocsijába, ahogy egy jó kislányhoz illik, akinek ilyenkor otthon a helye. Azt hiszem, ismerem az illetőt mondtam, sűrű fehér pamacsokat eregetve a fagyos levegőbe.

18 Akkor is menjen haza. Itt nincs semmi néznivaló. A te kis barátnőd, fiam? fordult Robhoz, aki sietve utánam jött. Légy jó fiú, és vidd haza! Igen, uram bólintott Rob, és ugyanúgy karon ragadott, mint az imént a másik rendőr. Megőrültél, Mastriani? sziszegte a fülembe. Húzzunk el, mielőtt eszébe jut, hogy elkérje a jogsidat. De én nem hagytam magam. Mindössze 155 centi magas és alig 50 kiló lévén, igazán könnyedén fölnyalábolhatott volna, hogy körbeforogjon velem, ahogy már kétszer megtette. Én azonban mindkét esetben fölkaptam a vizet, ami Robnak is eszébe juthatott, mert ezúttal nem is próbálkozott vele. Ehelyett egy mély sóhaj kíséretében szó nélkül követett. Először senki nem vett észre a holttest körül álló mentősök és rendőrök közül. Mivel a bűncselekmény helyszíne elég messze esett a várostól, ráadásul Hálaadás napjának éjszakája volt, senki nem tételezte föl, hogy illetéktelenek mutatkoznak a közelben, ezért nem feszítették ki a szokásos sárga szalagot. Úgyhogy gond nélkül közelebb férkőzhettem. Ekkor azonban olyan hirtelen torpantam meg, hogy a mögöttem jövő Rob belém ütközött. Az ő hoppá -jára figyelt föl néhány rendőr és mentős. Mi a jó? Kisasszony! emelkedett föl guggoltából egy tiszt. Sajnálom, de azonnal menjen hátrébb! Marty! Hogy képzeled, hogy civileket engedsz ide? Marty sietve húzta ki magát, és elvörösödött. Elnézést, Earl mentegetőzött, de olyan gyorsan jött ide, hogy nem vettem észre. Jöjjön, kisasszony! Én azonban nem mozdultam. Ehelyett lemutattam a földre: Ismerem. Jézusom súgta a fülembe meleg lehelettel Rob. A szomszédunk fia folytattam. Nate Thompkins. Tejszínért küldték el néhány órával ezelőtt. Amikor végre levettem a szemem Nate zúzódásokkal teli meztelen felsőtestéről, éreztem, hogy könnyek gyűlnek a szemembe. És hogy Rob keze súlyosan és védelmezőn fekszik a vállamon. Ekkor ért oda hozzánk a báránybőr bélésű dzsekit viselő megyei seriff. Ugye, maga a Mastriani lány? A kérdés inkább megállapításnak hangzott. De ha jól tudom, már elmúlt az a különleges képessége. Elmúlt mondtam, és megtöröltem a szemem a kesztyűs kezemmel. Akkor honnan tudta, hogy itt van? s szemével Nate felé intett, akit közben félig letakartak egy sötétkék műanyag lepellel. Nem tudtam. Elmondtam, hogy kerültünk ide. Meg azt is, hogy dr. Thompkins előzőleg nálunk is kereste a fiát. A seriff türelmesen végighallgatott, majd bólintott: Mindenesetre jó, hogy legalább azt megtudtuk, kicsoda. Nem találtunk nála semmilyen igazolványt. Köszönöm, hogy elmondta. Most pedig menjen haza! visszament, hogy megnézze, mit találtak az emberei a reflektor segítségével. Én viszont ott maradtam. Valami szöget ütött a fejembe. Martyra néztem: Hogy halt meg? A seriffhelyettes a főnöke felé lesett, aki a helyszínelőkkel beszélgetett. Nézze, kisasszony, jobb, ha most Attól a vágástól? Mert valamilyen furcsa, zegzugos sebet vettem észre a halott meztelen mellén. Gyere már, Jess fogta meg a kezem Rob. Hagyd a fiúkat dolgozni. Miféle jel vagy mi az ott? kérdeztem Martytól. Még sosem láttam ilyet. Marty egyre kényelmetlenebbül feszengett.

19 Csakugyan jobb, ha hazamegy, kisasszony. De én csak álltam ott, és az járt az eszemben, hogyan fogadja majd a doktor és a felesége a fiuk halálának hírét. Mit fognak tenni? Visszamennek Chicagóba? És mi lesz Tashával? Úgy vettem észre, megkedvelte az iskolánkat már amennyire ezt meg lehet állapítani az évkönyvbizottság iránti lelkesedéséből. De itt akar-e maradni abban a városban, ahol ilyen brutálisan meggyilkolták az öccsét? És mit szól majd az edző, ha megtudja, hogy az új középpályásának is búcsút mondhat? Menjünk! mondta Rob már-már kétségbeesetten. Hogy miért, arra csak akkor jöttem rá, amikor megfordultam. Ugyanis majdnem összeütköztem egy sovány, fekete kabátos férfival, aki épp akkor mutatta föl a rendőröknek az FBI jelvényét. Hello, Jessica! köszönt olyan mosollyal, amelyet ő nyilván bátorítónak szánt, én azonban majdnem rosszul lettem tőle. Emlékszik még rám?

20 5. Cyrus Rrantzot nehéz lett volna elfelejteni. Pedig higgyék el, megpróbáltam. Ő az új ügynök, akit rám állítottak. Tudják: a Villámlányra. De nem közönséges ügynök, hanem valamilyen fejes ott, az FBI-nál. A különleges műveleti ügyek osztályán. Ezt próbálta megértetni velem meg a szüleimmel. Nem sokkal azután, hogy az éttermünk leégett, eljött hozzánk. Na nem azért, hogy megvigasztaljon. De legalább telefonált előtte, és megállapodott egy időpontban az őseimmel. Leült a nappalinkban, és a kávé és a teasütemény mellett ismertette velük azt az új programot, amelyet ő dolgozott ki. Az egész egy speciális csapatra épül, amely azonban nem Smithhez és Johnsonhoz hasonló ügynökökből áll, hanem csupa dilisből. Nem hazudok! Dr. Krantz (mert doktori címe is van ám!) persze nem így nevezte őket, hanem különleges adottságú egyéneknek, ami szerintem egykutya. És dr. Krantz ég a vágytői, hogy engem is kis csapatában üdvözölhessen. Ami természetesen abszurdum. Hiszen már nincs semmilyen különleges adottságom. Legalábbis ezt mondtam neki. A felmenőim szerencsére mellém álltak, még akkor is, amikor dr. Krantz előállt az, úgymond, bizonyítékával, mondván, hogy hazudtam neki. Letett az asztalra egy listát, amely fölsorolta a közelmúltban az eltűnt gyermekek fölkutatásával foglalkozó szervezetnek szóló telefonokat. Az összes hívás a mi városunkból érkezett, de kivétel nélkül utcai fülkékből, úgyhogy igazából semmit sem lehetett bizonyítani velük. Dr. Krantz azt akarta kideríteni, ki más tudhatta még annyi sok eltűnt kölyök pontos tartózkodási helyét több mint egy tucatét azóta, hogy esetemben állítólag megszűnt a villámcsapás hatása. Azt sosem lehet tudni, feleltem vállvonogatva. Bárki lehetett. Erre dr. Krantz a hazafiasságomra hivatkozott. Azt mondta, segíthetnék nekik elkapni a terroristákat. Ami, bevallom, csakugyan klassz lenne. De ugye megértik, hogy nem szeretném kitenni a családomat a terroristák bosszújának, miután segítettem elkapni a vezéreiket? Douglas bátyám már abba is belebetegedett, hogy néhány fenyegető telefont kaptunk. Még csak az kell, hogy terroristák fenjék a fogukat a családunkra. Úgyhogy udvariasan elhárítottam Krantz fölkérését, kitartva amellett, hogy már nincs semmilyen különleges adottságom. Ő azonban még ekkor sem adta föl. Akárcsak korábbi beosztottai, Smith és Johnson (akiktől elvette az ügyemet, és akik megdöbbenésemre már-már hiányoztak nekem) a nemet nem volt hajlandó válasznak elfogadni. Újra meg újra becserkészett abban a reményben, hogy végül belezavarodom a tagadásba, és rám bizonyíthatja, hogy hazudtam. Nem tehetek róla, de egy kicsit féltem tőle. Ezért amikor szembetalálkoztam vele ott, a kukoricásban, önkénytelenül fölsikoltottam, és majdnem fél métert ugrottam a magasba. Hoppá mondtam, amikor magamhoz tértem, és meg tudtam szólalni. Jó estét, Krantz doki. Hello, Jessica! köszönt újfent. Krantznak tojásfeje van, ráadásul erősen kopaszodik, de ezt most nem lehetett látni, mert mélyen a szemébe húzta a kalapját. Nyilván azért, hogy minél titokzatosabbnak lássék. Pillantása Robra siklott, akivel már szintén találkozott korábban, de persze nem a mi nappalinkban. Jó estét, Mr. Wilkins! 'stét morogta Rob, és elengedte a kezemet, hogy karon fogjon, és húzni kezdett elfelé. Sajnos, éppen menni készülünk. Csak lassan a testtel mondta Krantz csikorgó nevetéssel. Még váltanék néhány szót Miss Mastrianival. Igen? kérdezte vontatottan Rob, aki enyhén szólva nem csípi a zsarukat. Neki viszont szerintem nincs semmi mondanivalója magának.

Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó

Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó 1. Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó barátnak nem. A motort nem állította le, halk zúgása

Részletesebben

A BARÁT. Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta.

A BARÁT. Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta. Bódi Zsolt Publio Kiadó 2012 Minden jog fenntartva! A BARÁT Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta. Szüleimnek, testvéreimnek,

Részletesebben

Csöngettek az ajtón. Katus támolyogva

Csöngettek az ajtón. Katus támolyogva Olcsó krumpli Csöngettek az ajtón. Katus támolyogva ment ajtót nyitni. Nagy örömére, az édesanyja állt az ajtó előtt. Anyukám, de jó, hogy jössz. Alig állok a lábamon, olyan álmos vagyok. Kislányom! Csak

Részletesebben

E D V I N Írta Korcsmáros András

E D V I N Írta Korcsmáros András E D V I N Írta Korcsmáros András A színen a Fiú, aki egy padon ül, majd előveszi a telefonját. Szia! Én vagy az, Dávid! Most hallasz? Nem? Na és most? Nagyszerű! Minden rendben. Nem, nincs baj. Éppen ebédszünetem

Részletesebben

Azt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha más szülné meg a gyerekünket? Paul elkerekedett szemmel bámult rá, de a tekintetében Teri a döbbenet mellett

Azt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha más szülné meg a gyerekünket? Paul elkerekedett szemmel bámult rá, de a tekintetében Teri a döbbenet mellett 16 Azt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha más szülné meg a gyerekünket? Paul elkerekedett szemmel bámult rá, de a tekintetében Teri a döbbenet mellett mást is felfedezni vélt. Dühöt, talán. Kétségbeesést.

Részletesebben

Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik

Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik Több éves gyakorlattal fejlesztették tökélyre kifinomult praktikáik egész arzenálját. Kódszavaik tárháza régi, legendássá vált esetekből épült fel, ám legtöbbször

Részletesebben

Szeretet volt minden kincsünk

Szeretet volt minden kincsünk Szeretet volt minden kincsünk Azt mondják, mindenkinek meg van írva a sorskönyvében az élete. Mindenkinek ki van jelölve z út, mint a kerti ösvény, szélekkel, jelekkel, hogy ne lehessen letérni róla. Van

Részletesebben

Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása

Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása Aikido-történet gyerekeknek Richard Moon és Chas Fleischman tollából Vass Anikó és Erszény Krisztián fordításában Előszó Ezt a történetet közel huszonöt

Részletesebben

Petőcz András. Idegenek. Harminc perccel a háború előtt

Petőcz András. Idegenek. Harminc perccel a háború előtt Petőcz András Idegenek Harminc perccel a háború előtt Peut-être à cause des ombres sur son visage, il avait l air de rire. (Camus) Megyünk anyámmal haza, a plébániára. Szeretek az anyámmal kézen fogva

Részletesebben

A Feldegg-kúria teraszán 1914 nyár elején két ifjú hölgy üldögélt. Élvezték az elsõ meleg napsugarakat, és közben kézimunkáztak. Bárcsak tudnám, mi

A Feldegg-kúria teraszán 1914 nyár elején két ifjú hölgy üldögélt. Élvezték az elsõ meleg napsugarakat, és közben kézimunkáztak. Bárcsak tudnám, mi I. A Feldegg-kúria teraszán 1914 nyár elején két ifjú hölgy üldögélt. Élvezték az elsõ meleg napsugarakat, és közben kézimunkáztak. Bárcsak tudnám, mi értelme ennek az unalmas hímzésnek! A mamának már

Részletesebben

A döntés meghozatalában, miszerint egy lélekgyermeket vesz magához, Bonaria számára a legnagyobb problémát természetesen nem az emberek kíváncsisága,

A döntés meghozatalában, miszerint egy lélekgyermeket vesz magához, Bonaria számára a legnagyobb problémát természetesen nem az emberek kíváncsisága, A döntés meghozatalában, miszerint egy lélekgyermeket vesz magához, Bonaria számára a legnagyobb problémát természetesen nem az emberek kíváncsisága, sokkal inkább a házába befogadott kislány kezdeti viselkedése

Részletesebben

Kiss Ottó. A nagypapa távcsöve

Kiss Ottó. A nagypapa távcsöve Kiss Ottó A nagypapa távcsöve ITT VANNAK A NAGYIÉK Itt vannak a nagyiék, megjöttek! Két hétre. Fogalmam sincs, hogy mit lehet majd velük addig csinálni. 3 A NAGYPAPA UGYANOLYAN A nagypapa ugyanolyan, mint

Részletesebben

"Soha nem érzem, hogy itt a plafon" - Interjú Bánsági Ildikóval

Soha nem érzem, hogy itt a plafon - Interjú Bánsági Ildikóval "Soha nem érzem, hogy itt a plafon" - Interjú Bánsági Ildikóval 2014. augusztus 26. kedd, 07:00 "Mindig büszke voltam, ha valami újra hívtak. Soha nem érzem, hogy itt a plafon, hanem inkább azt, hogy szeretnék

Részletesebben

Bányai Tamás. A Jóság völgye

Bányai Tamás. A Jóság völgye Bányai Tamás A Jóság völgye - Nem sikerült - suttogta Ria alig hallhatóan. - Azt hiszem senkinek sem fog sikerülni. Gézu értetlenül és csodálkozva nézett rá. A kötés alatt mintha kikerekedett volna egy

Részletesebben

Furfangos Fruzsi Bé. és a borzasztó büdi busz

Furfangos Fruzsi Bé. és a borzasztó büdi busz Furfangos Fruzsi Bé és a borzasztó büdi busz Könyvmolyképző Kiadó Szeged, 2013 3 Tartalomjegyzék 1. fejezet: A Néni 7 2. fejezet: Milyen az, ha összeszorul a gyomrod? 15 3. fejezet: A borzasztó büdi busz

Részletesebben

A fölkelő nap legendája

A fölkelő nap legendája Prof. Dr. Tapolyai Mihály A fölkelő nap legendája Máréfalvi barátaimnak mestereim egyikéről Dr. Szalay Károly pszichiáter emlékére Dr. Szalay Károly pszichiáter élete (1894-1973) Régen mesternek hívtuk

Részletesebben

a Madách Könyvkiadó főszerkesztőjéhez

a Madách Könyvkiadó főszerkesztőjéhez A fekete özvegy levele a Madách Könyvkiadó főszerkesztőjéhez Tisztelt Főszerkesztő Úr! Karácsony szent ünnepére megvásároltam az Ön beosztottjának, Grendel Lajos úrnak, leendő férjem egykori barátjának

Részletesebben

FARKAS KATALIN. Félvér Tigris. Derna krónikák 1.

FARKAS KATALIN. Félvér Tigris. Derna krónikák 1. FARKAS KATALIN Félvér Tigris Derna krónikák 1. 1. Meglepetés A mai napom is ugyanúgy kezdődött, mint minden hétköznapom. Kicsit morcosan keltem fel, unottan ettem meg a reggelit, lassan öltöztem fel és

Részletesebben

Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... *****

Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... ***** Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... ***** Ezüst gyertyatartók fénye mellet egy fiatal férfi hajol íróasztala fölé. Az arca márványfehér,

Részletesebben

Hitman TANDORI DEZSÕ. 14 tiszatáj

Hitman TANDORI DEZSÕ. 14 tiszatáj 14 tiszatáj TANDORI DEZSÕ Hitman Hitman nincs a szótárban, a szótárban nincs. De hát ember nem ad lónak olyan nevet, hogy Úgy Jól Ötvenen Túl. Nem ad, öreg, lónak ember olyan nevet, hogy... mondom. Mondja

Részletesebben

Az Igazi Ajándék. Máté és a sárkány. Táblácska Megismételhetetlen alkalmakra copyright

Az Igazi Ajándék. Máté és a sárkány. Táblácska Megismételhetetlen alkalmakra copyright Az Igazi Ajándék Máté és a sárkány Táblácska Megismételhetetlen alkalmakra copyright 2011-2013 www.tablacska.hu 1 Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl, még az üveghegyen is túl,

Részletesebben

Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS

Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS Hallottad-e már az öreg utcai lámpás történetét? Igaz, nem éppen vidám história, de azért egyszer végighallgathatod. Volt egyszer egy jóravaló, öreg utcai lámpás, aki

Részletesebben

a viszonyuk. És a lány nem is hozta rendbe a dolgokat, mielőtt az apja oly hirtelen elment. Visszatekintve már látta, hogy nagyon sok a hasonlóság

a viszonyuk. És a lány nem is hozta rendbe a dolgokat, mielőtt az apja oly hirtelen elment. Visszatekintve már látta, hogy nagyon sok a hasonlóság ELSŐ FEJEZET Nem így kellett volna történnie. Addie Folsom úgy képzelte, a középiskola után hat évvel tehetősen és egy jó kocsi volánjánál ülve tér majd haza. Ehelyett behúzott nyakkal és egy közel háromszázezer

Részletesebben

Miért tanulod a nyelvtant?

Miért tanulod a nyelvtant? Szilágyi N. Sándor Mi kell a beszédhez? Miért tanulod a nyelvtant? Nyelvtani kiskalauz (Részletek a szerző Ne lógasd a nyelved hiába! c. kötetéből, Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége, 2000) 2. rész Térjünk

Részletesebben

Himmler Zsófia VARJÚFIVÉREK. Népmese-dramatizációk gyermekbábcsoportoknak. Himmler Zsófia Csemadok Művelődési Intézete, Dunaszerdahely

Himmler Zsófia VARJÚFIVÉREK. Népmese-dramatizációk gyermekbábcsoportoknak. Himmler Zsófia Csemadok Művelődési Intézete, Dunaszerdahely Himmler Zsófia VARJÚFIVÉREK Népmese-dramatizációk gyermekbábcsoportoknak Himmler Zsófia Csemadok Művelődési Intézete, Dunaszerdahely Forrás: Gyurcsó István Alapítvány Füzetek 14., Dunaszerdahely, 1999

Részletesebben

MIATYÁNK (..., HOGY SZÍVÜNKBEN IS ÉLJEN AZ IMÁDSÁG)

MIATYÁNK (..., HOGY SZÍVÜNKBEN IS ÉLJEN AZ IMÁDSÁG) MIATYÁNK (..., HOGY SZÍVÜNKBEN IS ÉLJEN AZ IMÁDSÁG) Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy Igen? Kérlek, ne zavarj, imádkozom. De te megszólítottál! Én, Téged megszólítottalak? Biztos, hogy nem! Csak imádkozom:

Részletesebben

Csillag-csoport 10 parancsolata

Csillag-csoport 10 parancsolata Csillag-csoport 10 parancsolata 1. Nagyon jól érezd magad mindig, mert ilyen hely nem lesz több a világon. (Panka) 2. Próbálj meg normálisan viselkedni, hogy ne legyenek rád dühösek. (Vince) 3. Kitartóan

Részletesebben

Kutasi Heléna. Szerelmeskalandos. avagy a boldogságra várni kell. Borító: Ráth Márton www.facebook.com/rathmartonsalon

Kutasi Heléna. Szerelmeskalandos. avagy a boldogságra várni kell. Borító: Ráth Márton www.facebook.com/rathmartonsalon Kutasi Heléna Szerelmeskalandos avagy a boldogságra várni kell Borító: Ráth Márton www.facebook.com/rathmartonsalon Amikor először megláttam őt, azonnal tudtam, nem lesz mindennapi történet. Biztos többen

Részletesebben

Gazdagrét 2012.02.12. Prédikáció Evangélium: Márk 1, 40-45. Kedves Testvéreim! Nem is olyan nagyon régen, talán 15-20 évvel ezelőtt, egyikünknek sem

Gazdagrét 2012.02.12. Prédikáció Evangélium: Márk 1, 40-45. Kedves Testvéreim! Nem is olyan nagyon régen, talán 15-20 évvel ezelőtt, egyikünknek sem Gazdagrét 2012.02.12. Prédikáció Evangélium: Márk 1, 40-45. Kedves Testvéreim! Nem is olyan nagyon régen, talán 15-20 évvel ezelőtt, egyikünknek sem jelenthetett komolyabb problémát az, hogy megértesse

Részletesebben

válni a helyzet. Kész csoda, hogy ilyen sokáig maradt. Alig ha nem arra az ideje indulni -érzésre várt, amely néhány évenként rendre a hatalmába

válni a helyzet. Kész csoda, hogy ilyen sokáig maradt. Alig ha nem arra az ideje indulni -érzésre várt, amely néhány évenként rendre a hatalmába 2. fejezet Huszonnégy órányi utazás után finoman szólva jólesett feküdnie. A háta hónapok, de talán régebb óta fájt maga sem igazán tudta, mióta. A Kongói Demokratikus Köztársaság Bukavu nevű településén

Részletesebben

V i c z i á n Á k o s. Halálos haszonszerzés

V i c z i á n Á k o s. Halálos haszonszerzés V i c z i á n Á k o s Halálos haszonszerzés Nem is emlékszem, hogy mikor aludtam ilyen jót, igaz nem volt több hat óránál, de ennyit ritkán alszom. Nyújtózkodtam egy hatalmasat, majd felkeltem az ágyból,

Részletesebben

M. Veress Mária. Szép halál

M. Veress Mária. Szép halál 184 Rügyek Szép halál Először nem figyeltem fel a kiáltásra, nem volt abban semmi különös, hogy valaki ordibál, megszokott volt ez arrafelé. Csak mikor közelebb értem, akkor hallottam, hogy mintha segítségért

Részletesebben

Kata. Megvagyok mondja. Kimegyünk? Á, jó itt.

Kata. Megvagyok mondja. Kimegyünk? Á, jó itt. Kata Az egyik budapesti aluljáró, metróbejárat előtt találkozunk, azt mondta, itt szokta napjainak nagy részét tölteni. Mocsok van, bűz és minden tele hajléktalanokkal. Alszanak dobozokon, koszos rongyokon,

Részletesebben

mondott, és nem kimondott gondolataival. Még senki sem tudta így elmondani ezeket, akár burkoltan is, bizony ezek a dalok gyakran kimondják azt,

mondott, és nem kimondott gondolataival. Még senki sem tudta így elmondani ezeket, akár burkoltan is, bizony ezek a dalok gyakran kimondják azt, II. fejezet [...] Legyél az esernyőm, Óvj a széltől, és ha mégis elázom, Te legyél az égen a Nap, Te melegíts át, ha néha fázom! Én meg olyan leszek hozzád, mint a gazdájához a véreb Amikor először láttam

Részletesebben

Bata Mária BIBLIAÓRÁK 7. RÉSZ BÁBEL ÉS ÁBRAHÁM

Bata Mária BIBLIAÓRÁK 7. RÉSZ BÁBEL ÉS ÁBRAHÁM Bata Mária BIBLIAÓRÁK 7. RÉSZ BÁBEL ÉS ÁBRAHÁM 2. www.ujteremtes.hu Bábel és Ábrahám története Az egész földnek egy nyelve és egyféle beszéde volt. 1Móz. 11:1 El tudod-e képzelni milyen lenne az, ha mindenki

Részletesebben

Legyen, BELÉPŐ ??? !!! JULIE FISON

Legyen, BELÉPŐ ??? !!! JULIE FISON Legyen, BELÉPŐ???!!! ahogy akarod! ÁLOM vagy VALÓSÁG JULIE FISON Elsô fejezet Ahogy leszálltam a buszról, már tudtam, hogy nagy hír vár rám. Nagyon nagy. Elindultam a folyosón a barátnôim felé, remegve

Részletesebben

Én Istenem! Miért hagytál el engem?

Én Istenem! Miért hagytál el engem? Édes Illat Én Istenem! Miért hagytál el engem? Sóhajtotta Jézus, miközben a fakereszten felfüggesztve, vércseppek csöpögtek végig a testén. És akkor, nem lélegzett többet. Nem, te voltál minden reményem!

Részletesebben

A SZÁZEGYEDIK ASSZONY

A SZÁZEGYEDIK ASSZONY A SZÁZEGYEDIK ASSZONY (Egy kis tréfa) 1883 Sok tarkabarka dolgot írt meg hajdan a pajkos tollú Boccaccio. Veronai, florenci asszonyok segítették benne. Amennyi rossz fát azok a tuzre tettek, annak a hamujában

Részletesebben

Helyi emberek kellenek a vezetésbe

Helyi emberek kellenek a vezetésbe Varga László Helyi emberek kellenek a vezetésbe Ön szerint minek köszönhető, hogy az hetvenes-nyolvanas években egy sokszínű és pezsgő kulturális élet tudott létrejönni Kecskeméten? Milyen szerepe volt

Részletesebben

2007. 02. 16. Hamupipőke volt az Operabálon 18:46:55 MINT A MESÉBEN. Hintó helyett limuzin jött, a topánkáját meg kis híján elhagyta

2007. 02. 16. Hamupipőke volt az Operabálon 18:46:55 MINT A MESÉBEN. Hintó helyett limuzin jött, a topánkáját meg kis híján elhagyta 2007. 01. 21. 2007. 01. 22. 2007. 01. 27. 2007. 02. 16. Hamupipőke volt az Operabálon 18:46:55 MINT A MESÉBEN Hintó helyett limuzin jött, a topánkáját meg kis híján elhagyta Ötszáz jelentkezőből lett az

Részletesebben

Sokféleképpen belefoghatnék ebbe a történetbe. Ábrándosabb lelkületű olvasóim, akik nem közömbösek régmúlt csaták és elporladt hősök iránt, bizonyára nem vennék zokon, ha úgy kezdeném: régesrég, azokban

Részletesebben

1. fejezet. Dorset, 2010 Egy évvel késõbb

1. fejezet. Dorset, 2010 Egy évvel késõbb 1. fejezet Dorset, 2010 Egy évvel késõbb A napok egyre rövidebbek. A fûre hullott almákat megcsipkedték a varjak. Viszem be a fát, és rálépek az egyik puha gyümölcsre; szétnyomódik a lábam alatt. November

Részletesebben

Figyelemhiány/Hiperaktivitás Zavar - ADHD

Figyelemhiány/Hiperaktivitás Zavar - ADHD Figyelemhiány/Hiperaktivitás Zavar - ADHD TÁJÉKOZTATÓ FÜZET gyerekeknek Ferrádi Hádi, a kis versenyautó Ismersz olyan meséket, amiben versenyautók vagy sportkocsik szerepelnek? Ismered például Villám McQueent?

Részletesebben

Kiss Ottó. Csillagszedő Márió. Versek gyerekhangra Paulovkin Boglárka rajzaival

Kiss Ottó. Csillagszedő Márió. Versek gyerekhangra Paulovkin Boglárka rajzaival Kiss Ottó Csillagszedő Márió Versek gyerekhangra Paulovkin Boglárka rajzaival Az ember jóból és rosszból van összegyúrva. Fehérből meg feketéből. Ezért van az, ha rajtakapsz valami rossz dolgon, mindig

Részletesebben

KIHALT, CSENDES UTCA

KIHALT, CSENDES UTCA KIHALT, CSENDES UTCA Göb megállt egy hosszú kőkerítés mellett. Nem messze innen, rézsút egy valamivel szélesebb utca nyílt, s vége felé, a házak falára már bevilágítottak az állomás fényei. Utazótáskáját

Részletesebben

Kishegyi Nóra: de tudom, hogy van szeretet!

Kishegyi Nóra: de tudom, hogy van szeretet! Kishegyi Nóra: de tudom, hogy van szeretet! Mivel sem az én szüleim, sem férjem szülei nem álltak olyan jól anyagilag, hogy támogatni tudtak volna új otthonunk megteremtésében, esküvőnk után vidékre kötöztünk

Részletesebben

Amikor a férj jobban tudja...

Amikor a férj jobban tudja... Antennás, kinyithatós, lecsúsztathatós, analóg, pixeles, kicsi, de inkább nagy. Az első telefonjaink annyira a szürkeállományunkba égtek, hogy könnyű volt feleleveníteni a velük töltött időt és emlékeket.

Részletesebben

Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része

Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része Kislányként sok álmom volt. Embereknek szerettem volna segíteni, különösen idős, magányos embereknek. Arrol

Részletesebben

Színbe hozunk! Találd meg magadban Te is az önkéntest!

Színbe hozunk! Találd meg magadban Te is az önkéntest! Színbe hozunk! Találd meg magadban Te is az önkéntest! Szia! A Faipari Tudományos Alapítvány saját profiljába vágó önkéntes programot indított ZuzmóKa néven. Az egy éven át tartó rendezvénysorozat önkéntesek

Részletesebben

Dénes Viktor: De akkor miért harcolunk?

Dénes Viktor: De akkor miért harcolunk? Dénes Viktor: De akkor miért harcolunk? 2013. február 6., 11:00 Sorozatunkban a Színház- és Filmművészeti Egyetemen ebben az évadban végzősöket, Novák Eszter és Selmeczi György zenés szakirányú osztályának

Részletesebben

garmadát. Abban sem volt nagy köszönet, ahogy cseperedtem, mert, ami rosszat elképzelhet az ember, azt én mind véghezvittem: a macska talpára

garmadát. Abban sem volt nagy köszönet, ahogy cseperedtem, mert, ami rosszat elképzelhet az ember, azt én mind véghezvittem: a macska talpára Mire megvirrad... Julis! Julis! Asszony! Csak nem hagy békén, s én áldozatként, hogy szabaduljak tőle, elvonulok, mint a nagyokosok, tollat veszek a kezembe, azzal ámítom őnagyságát, hogy úr lettem, ahogy

Részletesebben

Egy férfi otthon bemegy a zuhanyzóba, miután a felesége éppen végzett a tusolással, amikor valaki csenget.

Egy férfi otthon bemegy a zuhanyzóba, miután a felesége éppen végzett a tusolással, amikor valaki csenget. 5 PERCES MENEDZSMENT TANFOLYAM 1. lecke Egy férfi otthon bemegy a zuhanyzóba, miután a felesége éppen végzett a tusolással, amikor valaki csenget. A feleség gyorsan maga köré csavar egy törölközőt, és

Részletesebben

Károlyi Pályázat. Kémia. Írta: Elefánti Barbara 10. A

Károlyi Pályázat. Kémia. Írta: Elefánti Barbara 10. A Károlyi Pályázat Kémia Írta: Elefánti Barbara 10. A 2007. november 3. Tartalomjegyzék 2. oldal: Tartalomjegyzék 3. oldal: Bevezetés 4. oldal: Emil Fischer élete és munkássága 5.-7. oldal: Beszélgetés Emil

Részletesebben

Joachim Meyer. Bot. A vívás szabad lovagi és nemesi művészetének alapos leírása (1570) Fordította: Berki András

Joachim Meyer. Bot. A vívás szabad lovagi és nemesi művészetének alapos leírása (1570) Fordította: Berki András Joachim Meyer A vívás szabad lovagi és nemesi művészetének alapos leírása (1570) Bot Fordította: Berki András A botról Az ötödik, és egyben utolsó fejezete ennek a könyvnek, amiben elmagyarázom és röviden

Részletesebben

Gegus Ida: LILIOM KIRÁLYKISASSZONY

Gegus Ida: LILIOM KIRÁLYKISASSZONY Gegus Ida: LILIOM KIRÁLYKISASSZONY Volt egyszer a világon egy király, akit a népe nagyon szeretett. Csak egy búsította az ország népét. A király hallani sem akarta, amikor arról beszéltek neki, hogy ültessen

Részletesebben

Annus szobalányként dolgozott,

Annus szobalányként dolgozott, Annus döntése Annus szobalányként dolgozott, akkor már majdnem 10 éve, amikor az asszonya váratlan ajánlattal állt elő. Kedves Annuskám, tudja mennyire szeretjük magát, a férjem és én is. Családtagnak

Részletesebben

TEST IZ MAĐARSKOG JEZIKA

TEST IZ MAĐARSKOG JEZIKA Student's name : E-mail: Test štampajte i skeniranog ga vratite na e-mail office@centarzaedukaciju.com U slučaju da nemate tehničke mogućnosti, prihvata se i da na datu e-mail adresu pošaljete odgovore

Részletesebben

Aztán eljött a nap, amikor már nem kapta a segélyt, csak valami járuléknak nevezett, nevetségesen kicsi összeget

Aztán eljött a nap, amikor már nem kapta a segélyt, csak valami járuléknak nevezett, nevetségesen kicsi összeget Kovács Gabriella Hát ennyi volt... Hát ennyi volt érezte, hogy itt az út vége. Tehetetlenül, fáradtan feküdt a hideg kövön a fagyos szélben és nem akart többé engedelmeskedni a teste. Már nem érzett fájdalmat

Részletesebben

Claire Kenneth. Randevú Rómában

Claire Kenneth. Randevú Rómában Claire Kenneth Randevú Rómában CLAIRE KENNETH Randevú Rómában Regény 2010 Fapadoskonyv.hu Kft. honlap: www.fapadoskonyv.hu e-mail: info@fapadoskonyv.hu A könyv az alábbi kiadás alapján készült: Claire

Részletesebben

Mi az, hogy reméled? Nem t om, nincs túl nagy praxisom, még sohasem fogyasztottak el erdei manók. Pedig anyám sokszor mondta, hogy vigyen el a manó,

Mi az, hogy reméled? Nem t om, nincs túl nagy praxisom, még sohasem fogyasztottak el erdei manók. Pedig anyám sokszor mondta, hogy vigyen el a manó, Manó úr Hát, ha éppen tudni akarod, arról a magas hegyről származom mondta, mielőtt bármit is kérdezhettem volna. Hogy miért jöttem le erre az alacsonyabb hegyre? folytatta, még mindig kérdés nélkül nos,

Részletesebben

HOLLY WEBB MASZAT, AZ ELRABOLT. Sophy Williams rajzaival

HOLLY WEBB MASZAT, AZ ELRABOLT. Sophy Williams rajzaival HOLLY WEBB MASZAT, AZ ELRABOLT kiscica Sophy Williams rajzaival Könyvmolyképző Kiadó Szeged, 2013 3 Robinnak 5 Elso fejezet Füttyszó hasított a levegőbe. Ben Williams és Rob Ford! Most azonnal gyertek

Részletesebben

Nekem ez az életem. Beszélgetés Müller Henriknével, a solti Béke Patika vezetôjével

Nekem ez az életem. Beszélgetés Müller Henriknével, a solti Béke Patika vezetôjével Nekem ez az életem Beszélgetés Müller Henriknével, a solti Béke Patika vezetôjével A patika igényesen felújított, orvosi rendelôknek is helyet adó épületben található a kisváros egyik terének sarkán. A

Részletesebben

Egy hosszú hétvégét töltöttünk el Gyulán a Corso Hotelben. Gyula nagyon szép,

Egy hosszú hétvégét töltöttünk el Gyulán a Corso Hotelben. Gyula nagyon szép, Gyulai emlék Egy hosszú hétvégét töltöttünk el Gyulán a Corso Hotelben. Gyula nagyon szép, tiszta és turistákkal teli kisváros. Gyönyörűek a belváros szökőkútjai, a vár körüli sétány, ahol a nyári melegben

Részletesebben

Szép karácsony szép zöld fája

Szép karácsony szép zöld fája Móra Ferenc Szép karácsony szép zöld fája Illusztrációk: Szabó Enikő Nyolcéves voltam, a harmadik elemibe jártam, és először léptem a közszereplés terére. A közszereplés tere az öreg templomunk volt. Úri

Részletesebben

Mikor Stacy visszaért, a kirakós játék előtt állva találta. Gyönyörű! fordult a lányhoz. Nagy munka lehetett összerakni.

Mikor Stacy visszaért, a kirakós játék előtt állva találta. Gyönyörű! fordult a lányhoz. Nagy munka lehetett összerakni. fejjel, mintegy alulról, egyenletesen szürke hajsátra alól pislogott rá. Mellette a padlón kisebbfajta tócsává gyűlt a víz, mely a kabátjáról csöpögött. Még mindig a karjára vetve tartotta. Meg kell mondjam,

Részletesebben

Örökkévaló 8. Rész. Gerilla! Tiszperger József. Publio Kiadó. Minden jog fenntartva!

Örökkévaló 8. Rész. Gerilla! Tiszperger József. Publio Kiadó. Minden jog fenntartva! Örökkévaló 8. Rész Gerilla! Tiszperger József Publio Kiadó 2013 Minden jog fenntartva! Dani és kis csapata kaptak némi fegyvert, megkapták az utasításokat, beültek a buszba, és visszamentek oda, ahonnan

Részletesebben

Akárki volt, Te voltál!

Akárki volt, Te voltál! Mindenkinek annyi baja van, az annyi bajnak annyi baja van, hogy annyi baj legyen. A. E. Bizottság: Vaníliaálomkeksz Előszövegelés De sok gyerekfilmet meg kellett néznem a gyerekeimmel! Micsoda időpocsékolás

Részletesebben

Tommaso Grado SÓLYOMLÁNY

Tommaso Grado SÓLYOMLÁNY Néha fel kell adnunk az elveinket, hogy megélhessük az álmainkat Tommaso Grado SÓLYOMLÁNY - részlet - Szakmai konzultáns: dr. Almási Krisztina Borító és tördelés: White Noise Team ISBN 978-963-12-4568-4

Részletesebben

Helle Helle Rödby Puttgarden (regényrészlet)

Helle Helle Rödby Puttgarden (regényrészlet) Észak hírnökei 4023 Helle Helle Rödby Puttgarden (regényrészlet) Az Opera szálló Hamburg külterületén, egy építkezés mellett állt. Jóval éjfél után érkeztünk meg, útközben többször is megálltunk, hogy

Részletesebben

A kis betlehemi csillag /Szende Ákos fordítása/

A kis betlehemi csillag /Szende Ákos fordítása/ A kis betlehemi csillag /Szende Ákos fordítása/ A kis csillag a milliárdnyi többi között állt fenn az égen. Végtelenül messzi kis fehér pont volt csupán. Senki sem vette észre - éppen ez volt bánata. Hajnalban

Részletesebben

T. Ágoston László A főnyeremény

T. Ágoston László A főnyeremény T. Ágoston László A főnyeremény Gondosan bezárta az ajtót, zsebre vágta a kulcsot és egy széllel bélelt, kopott nyári nadrágban, hasonlóképp elnyűtt pólóban, és mezítlábas papucsban lecsoszogott a földszintre

Részletesebben

- Hétévesen kezdtél hegedülni. Volt aki zenei múlttal rendelkezett a családban és ennek hatására kezdtél el tanulni vagy teljesen önszántadból?

- Hétévesen kezdtél hegedülni. Volt aki zenei múlttal rendelkezett a családban és ennek hatására kezdtél el tanulni vagy teljesen önszántadból? Balczó Péter operaénekessel, a Magyar Állami Operaház és az Erkel Színház oszlopos tagjával, a nagykörúti Szamos Cukrászdában találkoztam. Észnél kell lenni, hiszen interjúalanyaimnak általában fogalmuk

Részletesebben

Mindig a holnapra mosolygok, Elvágyom onnan, ahol bolygok, Úgy vágytam ide s most már szállnék. Óh, én bolond, bús, beteg árnyék.

Mindig a holnapra mosolygok, Elvágyom onnan, ahol bolygok, Úgy vágytam ide s most már szállnék. Óh, én bolond, bús, beteg árnyék. Mindig a holnapra mosolygok, Elvágyom onnan, ahol bolygok, Úgy vágytam ide s most már szállnék. Óh, én bolond, bús, beteg árnyék. Ady Endre Utálok hajnalban kikelni az ágyamból. Nagy bögre kávé nélkül

Részletesebben

VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK

VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK A következő történet szereplői közül példaként egy olyan helybéli embert állíthatunk, akit a neve miatt mindenki Bokor Mihálynak szólított, és akiről semmi rosszat

Részletesebben

A mi fánk. "Fa nélkül egy fillért sem ér a táj, S üres a fa, ha nincs rajta madár. Én azt hiszem, nem kelne föl a nap,

A mi fánk. Fa nélkül egy fillért sem ér a táj, S üres a fa, ha nincs rajta madár. Én azt hiszem, nem kelne föl a nap, A mi fánk "Fa nélkül egy fillért sem ér a táj, S üres a fa, ha nincs rajta madár. Én azt hiszem, nem kelne föl a nap, Ha nem lennének fák és madarak." (Horváth Imre) 2013.04.30. 1-2. óra Magyar nyelv és

Részletesebben

1. Melléklet. 2. Melléklet. Interjú D.-vel. Dobbantó Rap G. D. & B. A. Zs. Geri a nagy parker, Azt hiszi, hogy ő a Marveles Peter Parker

1. Melléklet. 2. Melléklet. Interjú D.-vel. Dobbantó Rap G. D. & B. A. Zs. Geri a nagy parker, Azt hiszi, hogy ő a Marveles Peter Parker 194 1. Melléklet Dobbantó Rap G. D. & B. A. Zs. Ez itt a Dobbantó! Was is das? Ez nem gáz! Kriszbá az osztályfőnökünk Vele cool az egyéni fejlődési tervünk Edit nénit se felejtsük el hozzá fordulunk, ha

Részletesebben

2016. február INTERJÚ

2016. február INTERJÚ INTERJÚ Az Élet szép Az AMEGA beszélgetőpartnere: Dr. Kánitz Éva Főorvos Asszony, milyen családi indíttatással került az orvosi pályára? Mindig azt gondoltam, hogy az a legszebb dolog a világon, ha az

Részletesebben

folyton felesel Furfangos Fruzsi Bé Megszeretteti az olvasást a gyerekekkel. Publishers Weekly

folyton felesel Furfangos Fruzsi Bé Megszeretteti az olvasást a gyerekekkel. Publishers Weekly Furfangos Fruzsi Bé folyton felesel OLVASNI JÓ! 6 Megszeretteti az olvasást a gyerekekkel. Publishers Weekly Furfangos Fruzsi Bé folyton felesel 1 Furfangos Fruzsi Bé folyton felesel Könyvmolyképző Kiadó

Részletesebben

Érveléstechnika-logika 7. Filozófia és Tudománytörténet Tanszék 1111 Budapest, Sztoczek J. u. 2-4. fsz. 2.

Érveléstechnika-logika 7. Filozófia és Tudománytörténet Tanszék 1111 Budapest, Sztoczek J. u. 2-4. fsz. 2. Érveléstechnika-logika 7. Filozófia és Tudománytörténet Tanszék 1111 Budapest, Sztoczek J. u. 2-4. fsz. 2. Induktív érvek Az induktív érvnél a premisszákból sosem következik szükségszerűen a konklúzió.

Részletesebben

A cikkeket írta: Károlyi Veronika (Ronyka) www.varazslatostitkok.com. Korrektúra: Egri Anikó

A cikkeket írta: Károlyi Veronika (Ronyka) www.varazslatostitkok.com. Korrektúra: Egri Anikó A cikkeket írta: Károlyi Veronika (Ronyka) www.varazslatostitkok.com Korrektúra: Egri Anikó 2 Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék... 3 Az összefogás döbbenetes ereje... 4 Depressziós helyett bajnok... 6 Na

Részletesebben

5 perc frontális Csomagolópapír, 1.sz. mell.

5 perc frontális Csomagolópapír, 1.sz. mell. Tantárgy: szövegértés,- szövegalkotás Időkeret:2x45 perc Korosztály: 1. évfolyam Az óra célja: testtudat fejlesztése, térérzékelés tudatosítása, sajátmozgásérzék ápolása, figyelem tartósságának megteremtése,

Részletesebben

Velence ártatlan volt. Megtette, amit tudott, hogy beteljesítse a romantikáról alkotott elképzeléseit. Csakhogy színes gondoláival és zöld lagúnáival

Velence ártatlan volt. Megtette, amit tudott, hogy beteljesítse a romantikáról alkotott elképzeléseit. Csakhogy színes gondoláival és zöld lagúnáival 9 Velence ártatlan volt. Megtette, amit tudott, hogy beteljesítse a romantikáról alkotott elképzeléseit. Csakhogy színes gondoláival és zöld lagúnáival együtt is eleve esélytelen volt Hannes Bergtalerral

Részletesebben

Ő is móriczos diák volt

Ő is móriczos diák volt Ő is móriczos diák volt 107 Az idén évkönyvünk vendége Gryllus Dorka színésznő, aki 1987 és 1991 között volt iskolánk diákja. Vöröslő arccal, zihálva rohantam be egy magyar népmese címére hallgató pesti

Részletesebben

SZOLGA VAGY FIÚ? Lekció: Lk 15,11-24

SZOLGA VAGY FIÚ? Lekció: Lk 15,11-24 Pasarét, 2012. július 1. (vasárnap) PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK Horváth Géza SZOLGA VAGY FIÚ? Lekció: Lk 15,11-24 Alapige: Galata 4,4-7 De amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól

Részletesebben

IMÁDSÁG MINDENEK ELŐTT

IMÁDSÁG MINDENEK ELŐTT Újpest-Belsőváros 2004. 03. 14. Loránt Gábor IMÁDSÁG MINDENEK ELŐTT Alapige (textus): Neh 1 és Lk 11,1 Lectio: Neh 1 Lk 11,1: Történt egyszer, hogy valahol imádkozott, és mikor befejezte, így szólt hozzá

Részletesebben

SZKA_209_33. Örökbefogadás

SZKA_209_33. Örökbefogadás SZKA_209_33 Örökbefogadás diákmelléklet örökbefogadás 9. évfolyam 387 Diákmelléklet 33/1 ANITA TÖRTÉNETE Anita székesfehérvári lány. 15 éves, most kilencedikes tanuló a gimiben. Szülei elváltak. Apja

Részletesebben

Ősi családi kör 2012

Ősi családi kör 2012 Ősi családi kör 2012 Egy ősember(őe) és egy ősasszony(őa) ülnek a tűz mellett és rágcsálnak egy-egy cupákot. ŐA: Jenő te nem fázol? Olyan huzatos ez a barlang. ŐE: Ne morogj! Örülj, hogy fedél van a fejed

Részletesebben

Szeretetettel ajánlom műveimet mindenkinek olvasásra, szórakozásra, vagy csupán elmélkedésre. Joli néni

Szeretetettel ajánlom műveimet mindenkinek olvasásra, szórakozásra, vagy csupán elmélkedésre. Joli néni BRÁTÁN ERZSÉBET HÉTKÖZNAPI CSODÁK NOVELLAGYŰJTEMÉNY ELŐSZÓ Kedves olvasóim! Az alábbi novelláim a valóság és a fantázia összefonódásából születtek. Számtalanszor elmegyünk apróságok felett, pedig az élet

Részletesebben

SZERELMES ÜZEMMÉRNÖK LÓDENBEN SZUROVY ATTILA ÓSZERES

SZERELMES ÜZEMMÉRNÖK LÓDENBEN SZUROVY ATTILA ÓSZERES festményeket pedig kevés kivétellel mindig megsiratom. De csapodár fajta az ószeres, szerelmes lesz néhány tárgyba, de aztán eladja, utána meg kesereg, miért tette. SZERELMES ÜZEMMÉRNÖK LÓDENBEN SZUROVY

Részletesebben

konyhába, beletörlöm a kezem abba a nedves törülközőbe, amelyik ott lóg a vízcsap fölött, a szegen. A kályhán már felforrt a víz a fazékban, előhúzom

konyhába, beletörlöm a kezem abba a nedves törülközőbe, amelyik ott lóg a vízcsap fölött, a szegen. A kályhán már felforrt a víz a fazékban, előhúzom NAGYTAKARÍTÁS Én csak egy szegény asszony vagyok. Asszonyiságom utolsó éveit számlálgatom már, a fejemen tincsekké duzzadtak a fehér hajszálak, az arcomon, a szám körül megszaporodtak a ráncok, lekúsznak

Részletesebben

A Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány és Dobbantó projektje

A Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány és Dobbantó projektje A Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány és Dobbantó projektje 173 Ecsédi Edit A diákok megismerése Az Egyéni Fejlődési Terv alkalmazásának tapasztalatai A Dobbantó program egyik fontos

Részletesebben

A Halál antropológiája című egyetemi kurzus létjogosultsága. Egy fogorvos találkozása a halállal

A Halál antropológiája című egyetemi kurzus létjogosultsága. Egy fogorvos találkozása a halállal SZLEPÁK BÁLINT A Halál antropológiája című egyetemi kurzus létjogosultsága. Egy fogorvos találkozása a halállal SZEMLE Összefoglalás Tanulmányom témája az általános fogászati ellátásban résztvevő fogorvosok

Részletesebben

Károlyi Veronika (Ronyka) 5 bődületes hiba, amit ha elkövetsz kinyírod a hitedet. Ronyka http://www.varazslatostitkok.com

Károlyi Veronika (Ronyka) 5 bődületes hiba, amit ha elkövetsz kinyírod a hitedet. Ronyka http://www.varazslatostitkok.com Károlyi Veronika (Ronyka) 5 bődületes hiba, amit ha elkövetsz kinyírod a hitedet Írta: Károlyi Veronika (Ronyka) Copyright Károlyi Veronika, 2015 Minden jog fenntartva! Ingyenes e-könyv 5 bődületes hiba,

Részletesebben

Már újra vágytam erre a csodár a

Már újra vágytam erre a csodár a Már újra vágytam erre a csodár a Szüleinktől kapjuk az utat, gyermekeinktől a célt olvasható az államfő feleségének hitvallása internetes bemutatkozó oldalán. Áder János köztársasági elnök felesége, négygyermekes

Részletesebben

magát. Kisvártatva Vakarcs, a kutya is csatlakozott hozzájuk. Kedveskedve hol a Papa, hol meg az unoka lábaira fektette meleg tappancsait.

magát. Kisvártatva Vakarcs, a kutya is csatlakozott hozzájuk. Kedveskedve hol a Papa, hol meg az unoka lábaira fektette meleg tappancsait. Göncölszekér M ári szólt asszonyához Pista, te csak maradj az ágyban, próbálj meg aludni. Ez a szegény lánygyerek folyton köhög. Nem hagy téged aludni. Nem tudsz pihenni. Lehet, hogy a komámnak lesz igaza.

Részletesebben

Wass Albert - Kicsi Anna sírkeresztje

Wass Albert - Kicsi Anna sírkeresztje Wass Albert - Kicsi Anna sírkeresztje Elmondom, hadd tudja meg végre a világ kicsi Anna igaz történetét. A falu neve, ahol mindez történt, Mezőbölkény, és a falu szélén van egy ócska, düledező gabonás,

Részletesebben

LVASNI JÓ Holly Webb

LVASNI JÓ Holly Webb OLVASNI JÓ! 6 Holly Webb HOLLY WEBB Elli hazavágyik Sophy Williams rajzaival Könyvmolyképző Kiadó Szeged, 2011 3 Tomnak, Robinnak és Williamnek 5 Elsô fejezet Megan, arról volt szó, hogy bepakolod azokat

Részletesebben

Első szín (Osztályterem, a diákok ülnek, dr Wieser a hitoktató vezetésével folyik az óra) Rövid, de velős! Durva bűn a lopás?

Első szín (Osztályterem, a diákok ülnek, dr Wieser a hitoktató vezetésével folyik az óra) Rövid, de velős! Durva bűn a lopás? DRÁMAJÁTÉK TINIKNEK Vári Lili: A KULCS A történet egy vallási középiskolában játszódik. Szereplők: Tanár dr Wieser Tanár Brown Diákok: Jim, Larry, Jeff, Tom és Matthew Első szín (Osztályterem, a diákok

Részletesebben

1Móz 21,22-34 Ábrahám, Abimélek és a kút

1Móz 21,22-34 Ábrahám, Abimélek és a kút 1 1Móz 21,22-34 Ábrahám, Abimélek és a kút És lőn abban az időben, hogy Abimélek és Pikhól annak hadvezére megszólíták Ábrahámot mondván: Az Isten van te veled mindenben, a mit cselekszel. Mostan azért

Részletesebben

Pár szóban a novella létrejöttéről:

Pár szóban a novella létrejöttéről: Pár szóban a novella létrejöttéről: A Heléné Cixous-pályázatot a Feldmár Intézet Nők Iskolája alapította. A pályázat feltételeit Feldmár András fogalmazta meg...a nyertes pályázatoktól őszinte, magas színvonalú,

Részletesebben