Károlyi György és Nagykároly

Átírás

1 Fazekas Rózsa Károlyi György és Nagykároly Nagykároly és a Károlyi család története egymástól elválaszthatatlan. A család megerősödése, felemelkedése jótékony hatással volt a település felvirágzására is. A Károlyiak birtokában lévő környező településektől abban különbözött, hogy a család ezt a helységet választotta birtokai központjának, a 15. század végén pedig itt található házuk megerősítésére kértek és kaptak engedélyt a királytól. A 16. század végén Károlyi Mihály a kőházat várrá alakíttatta, sáncokkal és bástyákkal erősíttette meg. Mivel az ellenséges támadásokkal, főleg a török betörésekkel szemben udvarházaik közül a nagykárolyi várkastély nyújtotta a legnagyobb védelmet, ezért a Károlyi család itt rendezte be állandó otthonát. A török kiűzése és a Rákóczi-szabadságharc befejezése után békésebb korszak következett, ami a települési hierarchia átalakulását is maga után vonta. Azok a települések, amelyek csak védelmi funkciót láttak el, és ennek köszönhették kiemelkedésüket, lehanyatlottak. Nagykároly azonban elsősorban uradalmi központ volt, ezért megőrizte eddigi helyét a Szatmár megyei települések között, sőt meg is erősítette azt, hiszen a 18. század második felében megyeszékhellyé vált, ami nem magyarázható mással, csak a Károlyi család pozíciójának, érdekérvényesítő képességének növekedésével. A század között az egymást követő generációk tagjai különböző eszközökkel folyamatosan gyarapították vagyonukat. A földbirtok növekedése, az uralkodók szolgálatában szerzett érdemek, és a protestáns többségű Tiszántúlon a katolikus hitre való visszatérés 1609-ben a bárói cím, majd a főispáni tisztség elnyerését eredményezte. A főispáni tisztséget aztán a család tagjai töltötték be - két rövid időszak kivételével ig újabb állomás a jómódú középbirtokosi létből az arisztokrácia soraiba emelkedett család történetében: az uralkodó Károlyi Sándornak és utódainak grófi címet adományozott. Károlyi Sándor és fia, Ferenc folytatta elődeik birtokgyarapító politikáját, aminek eredményeként a 18. század közepére már nemcsak Szatmár megye, hanem az ország egyik leggazdagabb és legnagyobb befolyással rendelkező családjának számítottak. A vagyon- és presztízsgyarapodással párhuzamosan nőtt a család érdekérvényesítő képessége a megyében, a felsőszintű kormányszékeknél és az uralkodónál is. A 18. század második felében Mária Terézia, majd fia, II. József megteremtette a kor igényeinek megfelelő közigazgatást, aminek egyik feltétele volt az állandó megyeszékhelyek kialakítása. 1 Szatmár megyében a választás " Nagykárolyra esett, annak ellenére, hogy Szatmárnémeti földrajzi fekvése igazgatási szempontból kedvezőbb volt, nagyobb népességgel és fejlettebb iparral, kereskedelemmel rendelkezett. Nagykároly megyeszékhellyé válása egybeesett a Károlyiak érdekével, hiszen ez együttjárt a kisebb királyi haszonvételekből származó bevételeik növekedésével. A vármegyei élet ugyanis idevonzotta a nemesi családokat: a két 1 Már az évi 73. törvénycikkben megfogalmazódott az állandó megyeszékhelyek kialakításának célja, amikor az országgyűlés törvénybe iktatta, hogy a megyék a közgyűlések tartására és irataik biztonságos őrzésére megfelelő épületet emeljenek. Erre megyénként más-más időpontban került sor. Szatmár megyében csak lassan, az as években valósult meg. A Károlyi Antal által április 18-án adományozott telken épült fel a megyeháza. Az adományozó kikötötte, hogy a tulajdonjog csak addig illeti meg Szatmár megyét, ameddig a telken lévő épületeket vármegyei székházként használják. Ha a hasznosításnak ez a módja megszűnik, a telek tulajdonjoga visszaszáll Károlyi Antalra, illetve utódaira.

2 hétig is eltartó megyegyűlések nemcsak a közéletet pezsdítették fel, hanem fontos társasági eseménynek is számítottak. A jobb módú középbirtokosok családostul jelentek meg a megyeszékhelyen, és ilyenkor megteltek a fogadók, illetve a nemesi kúriák vendégszobái. A legmódosabbak állandó lakást tartottak fenn a városban. Az 1820-as évek elejétől jött divatba a tisztújító, illetve a követválasztó megyegyűléseken a kisnemesség tömeges részvétele ben ugyanis I. Ferenc elrendelte, hogy a megyei választásokon a nemeseknek személyenként kell szavazniuk. Ezek a rendezvények" különösen nagy bevételt jelentettek a kocsmáknak, hiszen ezek szolgáltak a különböző pártok" számára kortestanyául, és a megye minden részéből érkező nagyszámú kisnemesség ellátásáról több napon át kellett gondoskodni. 2 De Nagykároly öt országos vásárának vonzereje még a megyegyűlésekét is felülmúlta. Kereskedők, iparosok, valamint közeli s távoli vidékek jobbágyai lepték el a vásárteret és a környező utcákat. Ezekben a napokban sokszorosára nőtt a város népessége a kocsmabérlők, lacikonyhások nagy örömére július l-jén nagy erejű földrengés rázta meg Nagykárolyt és környékét. A nagykárolyi vármegyeháza már ekkor megrongálódott, a tisztújítást az udvaron egy sátorban tartották meg. A földrengés után a december 9-i megyegyűlésen foglalkoztak először azzal a javaslattal, hogy a megye széléről helyezzék át a megyeházát Szatmárnémetibe, a megye közepére. 3 A javaslatban nem hivatkoztak arra, hogy a megyeháza épületének megsérülése is közrejátszott az áthelyezés gondolatának megszületésében. Miután báró Vécsey Miklós főispáni helytartó is támogatta az elképzelést, a rendek egy 34 tagú bizottságot választottak, amit Csomay Pál másodalispán vezetésével megbíztak egy részletes terv elkészítésével. 4 Az január 18-i közgyűlés elfogadta a megyei bizottság előterjesztését. A bizottság támogatandónak tartotta a megyeházának Nagykárolyból Szatmárnémetibe való áthelyezését, mert Szatmárnémeti a megye minden részéből könnyebben megközelíthető, a megyeháza épületét pedig kaszárnyának használhatnák, ami az adózó nép terheinek csökkenését eredményezné. De Nagykároly és a körülötte fekvő helységek is jól járnának, mert a kaszárnyában elhelyezendő katonaság Nagykárolynak és vidékének további virágzásban maradására nagy befolyással fog 5 munkálni" A fiatal Károlyi György, aki 1827-től Nagykároly ura lett, nem értett egyet a megyei bizottság következtetéseivel, a változást hátrányosnak ítélte, ezért minden befolyását latba vetette, hogy a vármegyeháza áthelyezését meghiúsítsa. Az ügy a Helytartótanács elé került. A Helytartótanács a megyei feliratra adott válaszában további információkat kért arra vonatkozóan, hogy a vármegyeháza áthelyezése valóban az adózó nép terheinek csökkenését fogja-e eredményezni. Felhívta a rendek figyelmét arra is, hogy a jelenlegi megyeháza az adózók költségével és munkájával épült, tehát az új építésekor erre támaszkodni nem lehet. A meglévő megyeháza - a Helytartótanács véleménye szerint - tágas, minden igényt kielégít. Kaszárnyává alakítása pedig azért szorult magyarázatra, mert a megyében két katonatiszti kvártély is létezett A bormérés joga karácsonytól Szt. Mihály napjáig a Károlyi családot illette meg. Nagykároly különböző utcáiban több mint 20 kocsmaházuk volt, amelyeket bérbe adtak. A leghíresebbek: a Hajdúvárosi", a Csillag", a Kis kóser", a Kutyanyak", a Páva", a Fehér ház". A Károlyi György számára 1849-ben készült kimutatás szerint italmérésből 4638 Rft, húsvágásból pedig 1282 Rft jövedelme származott évenként. SZSZBML, IV. A /1829. Uo. 3456/1829. Uo. 1/1830. Uo. 849/1830.

3 Időközben Nagykárolyt és környékét újabb és újabb földrengések rázták meg. A legnagyobb pusztításra 1834 októberében került sor. Ekkor több épület, többek között a vármegyeháza is annyira megsérült, hogy használhatatlanná vált. 7 Az november 10-én kezdődő közgyűlésen a rendek arra az elhatározásra jutottak, hogy egy alapjából újonnan emelendő épületnek tételét ezennel sem szükségesnek, de célhoz vezetőnek sem találták, ezért egyedül az épület emeletes részének leszedése és a szükséges célokra gerendás padlásolattal való földszinti [részj leglehetőbb költség takarékossággal való kiigazítása rendelendő el. " 8 Tótfalusy Sámuel földmérő az márciusi közgyűlésre beterjesztette a vármegyeháza helyreállításának tervét, amit a rendek helyben hagytak. 9 Amikor hozzákezdtek az emeleti rész bontásához, akkor derült ki, hogy az épület annyira megsérült, hogy nem lehet helyreállítani, le kell bontani és újat kell építeni. 10 A következő gyűléseken három kérdésben született döntés szeptemberében a közgyűlésen jelenlévők többsége úgy határozott, hogy a vármegyeháza maradjon Nagykárolyban. 11 Mivel a régi épületet nem lehetett helyreállítani, újabb, 17 tagú bizottságot állítottak fel, amelyik elkészítette az építendő megyeháza tervét. A rendek Kende Zsigmond alispánt bízták meg, hogy a bizottság által beadott terv szerint valamely jeles architektussal készítesse el a tervrajzot, illetve az előzetes építési költségkimutatást. 12 Még ennek az évnek a végén határoztak arról is, hogy miből fedezzék az építési költségeket. Erre a célra 20 ezer forintot ajánlottak fel a rendek. 13 Károlyi György, aki elégedett volt a döntéssel, jelentős pénzösszeggel, valamint tégla- és faanyaggal járult hozzá az új vármegyeháza építéséhez. 14 A város és a Károlyi család kapcsolatában a 18. század közepétől ellentétes tendenciák figyelhetők meg. Egyrészt Nagykároly a családnak köszönhette megyeszékhellyé válását, ami gazdasági, kulturális szerepét erősítette a térségben, másrészt viszont a korábbiakhoz képest csökkent a város és a szatmári birtokok súlya a család életében. Ez utóbbi jelenség azzal magyarázható, hogy a Károlyiak az ország más részeiben is jelentős birtokokat szereztek. A Nyitra megyei birtokokat Károlyi Sándor vette, Károlyi Antal Harruckern Jozefával kötött házassága révén Csongrád és Békés megyében is kiterjedt birtokokhoz jutott, Károlyi József özvegye pedig 1808-ban megvásárolta a Pest megyei fóti uradalmat. Mivel a családnak nemcsak a birtokállománya, hanem az országos politikai életben való részvétele is bővült, egyre több időt töltött otthonától, a nagykárolyi kastélytól távol. Ha el akarták foglalni a gazdasági és politikai súlyuknak megfelelő helyet a magyar arisztokrácia soraiban, akkor az ebben a körben szokásos reprezentációs követelményeknek is meg kellett felelniük. A Károlyi-Harruckern házasság nemcsak birtokgyarapodást jelentett, hanem két bécsi házat is. Károlyi Antal azonban felismerte, hogy a családnak Pesten is rangjához méltó házra van szüksége ban vette meg a Kecskeméti utcában a Harruckern-palota szomszédságában lévő házat. Ettől kezdve a család állandó lakhelyéül a bécsi, illetve a pesti palota szolgált. Nagykárolyba, az ősi családi fészekbe csak látogatóba érkeztek, annak ellenére, hogy Károlyi Antal fia, József között a kor követelményeinek megfelelően átépíttette, kényelmes otthonná alakíttatta a kastélyt. Nagykároly a következő generáció életében tovább vesztett súlyából Uo. 3995/1834. Uo. 3301/1834. Uo. 790/1835. CSORBA, SZSZBML, IV. A /1835. Uo , 2836/1835. Uo. 3612/1835. ASZTALOS,

4 Károlyi József fiatalon, 35 éves korában, 1803-ban váratlanul hunyt el. Hat kiskorú gyermeke felesége, majd annak halála után sógora, Waldstein Emánuel gyámsága alá került. Miután a három Károlyi fivér nagykorú lett, 1827-ben megtörtént a családi birtok felosztása. Ilyen eseményre a Károlyi családban már több generáció óta nem került sor. Az 1827-es osztálykor mindhárom fivér részesült a felföldi, vagyis a Szatmár megyében és környékén lévő birtokokból, valamint az alföldi, a Csongrád és Békés megyében elterülő jószágokból. A Pest megyei fóti uradalmat a kastéllyal együtt, valamint a bécsi házakat a legidősebb fivér, István kapta. Lajos örökölte a Nyitra megyében található tótmegyeri uradalmat a kastéllyal, és a pesti Egyetem utcai palotát a rákosi réttel. Károlyi István számára a fóti kastély - Pest közelsége miatt - egyszerre lehetett téli és nyári szállás". Károlyi Lajost házassága Bécshez kötötte, itt élt családjával együtt, ezért az osztálykor neki jutott pesti Egyetem utcai 15 palotát eladta kisebbik fivérének, Györgynek. A nyár egy részét birtokain, leginkább a tótmegyeri kastélyban, országszerte híres mintagazdaságának központjában töltötte. A legkisebb fivér, György örökölte a család ősi fészkét, Nagykárolyt és környékét, a felföldi jószágok legértékesebb részét. Az 1820-as évek végén, az 1830-as évek elején gyakran tartózkodott Nagykárolyban. Nagy lendülettel látott hozzá birtokai rendbe szedéséhez, a racionális gazdálkodás meghonosításához uradalmaiban. Az új gazdálkodási módszerek azonban csak lassan hódíthattak teret, mert az újításhoz tőke kellett és szakember. Az ifjú gróf azonban nemcsak az új gazdálkodási módszerek iránt lelkesedett, hanem a liberalizmus iránt is. Barátai - Széchenyi István, Wesselényi Miklós - példáját követve a reformerek oldalán belevetette magát a politikai küzdelmekbe. Naplójában így emlékezett erre az időszakra: Volt az az idő, mikor fiatal álmodozásimban hazám szebb és szerencsésebb hajnalát felderülni képzeltem, és ezen reményeimben Szatmárban szándékoztam pályámat megnyitni, és hathatós, tettleg munkálódással hazám kifejlődésére munkálni. Voltak, de kevés hazámfiai, kik ezen nézetbe bementek, és valóban reményiettük, hogy közmunkálódással egy szép és hazámra hasznos célt elérünk. " 1 6 Károlyi György arra utalt, hogy az 1820-as évek vége felé, az évi országgyűlés után az arisztokrácia fiatalabb, a liberális eszmével ismerkedő, a romantikus életérzéstől 17 áthatott nemzedékének körében megfogalmazódott - főleg külföldi tapasztalatok alapján - a magyarországi viszonyok megváltoztatásának igénye. Úgy gondolták, hogy az uralkodó beleegyezésével, az arisztokrácia irányításával a gazdasági és társadalmi modernizáció belátható időn belül megvalósítható. De néhányan, pl. Wesselényi, úgy ítélték meg a magyarországi viszonyokat, hogy az új törvények megalkotását a király és az arisztokrácia többsége nem biztos, hogy támogatni fogja, ezért meg kell szerezni a megyei nemesség támogatását is, amit úgy tartottak elérhetőnek, ha a megyék élére liberális gondolkodású politikusokból álló tisztikart választanak. Károlyi György 1829-ben Wesselényi Miklóssal együtt aktívan részt vett a Szatmár megyei tisztújításban. Az új tisztikarban többségbe kerültek a liberálisok. A liberális vezetésű tisztikar nagy eredménye, hogy a következő évi követválasztáson Károlyi Györgyöt, a haladó párt" prominens alakját közfelkiáltással követté választották. Károlyi az országgyűlésen a Wesselényi Miklós körül csoportosuló liberális ellenzékhez tartozott. Az országgyűlés után a Időközben a Kecskeméti utca azon szakasza, ahol a palota állt, az Egyetem utca nevet kapta. FAZEKAS, A romantikus életérzés leginkább a türelmetlen tenni akarásban, az egyén érvényesülését akadályozó kötöttségek elleni tiltakozásban nyilvánult meg. Az egyén egy közösség részeként kívánta tehetségét kiaknázni, és saját tökéletesedésével a társadalom tökéletesedést, fejlődését akarta szolgálni.

5 szokásnak megfelelően elkészült a követek jelentése, amit az 1831 januárjában ülésező követelszámoltató gyűlés annyira jónak talált, hogy elrendelte kinyomtatását, a hatóságok - Helytartótanács, Kancellária - viszont megtiltották azt. A bécsi udvar politikusai - élükön Metternich kancellárral - nem szimpatizáltak a formálódó liberális reformerek törekvéseivel, céljaival, ezért megpróbálták meggyőzni őket arról, hogy tévúton járnak, amikor a kormány politikáját bírálják, feladatuk a fennálló rend védelme, a kormány támogatása. A bécsi udvar a nyomásgyakorlás különböző eszközeit vetette be, hogy jobb belátásra bírja Károlyit: baráti elbeszélgetés, finom fenyegetés, mozgásszabadságának korlátozása, 18 amivel azt akarták tudomására hozni, hogy a hatalom akaratával még az arisztokrácia tagjai sem szállhatnak büntetlenül szembe. Károlyi György az 1830-as évek elején nemcsak a bécsi udvarban csalódott, hanem a Szatmár megyei nemességben is. Fiatal álmodozásiban " úgy gondolta, hogy a megyei nemesség meggyőzhető arról, hogy a fennálló viszonyok megváltoztatása az ország felemelkedése szempontjából elengedhetetlen, és az ország modernizációja az ő életlehetőségeiket is kibővíti. De néhány év alatt kiderült, hogy csak kevesek osztották Károlyi ezen meggyőződését. Az 1830-as évek elejének Szatmár megyei eseményei rádöbbentették arra, hogy a nemesség tömegeire, a kisnemesekre nem lehet építeni, mert nincs szilárd politikai meggyőződésük, odaállnak, ahol többet fizetnek a voksukért. A Szatmár megyei nemesség többségének konzervatív politikai magatartásán kívül alacsony műveltségi szintjük miatt sem érezte jól magát körükben. Taszította műveletlenségük, és a ráérünkarra még" Pató Pál-os életformájuk szeptember 25-i naplófeljegyzéséből megismerhetjük azokat az indokait, amelyek miatt nem tudta elképzelni az életét Nagykárolyban: Egyedül töltvén napjaimat, és főképp az estvéli óráimat, sokszor kérdem magam, ha hosszára kiállanám egyfolyvást a falusi életet hazám ezen részében anélkül, hogy elvaduljak. Megvallom, hogy noha most szinte örülök, ha magamban lehetek, mert tudom, hogy néhány napok múlva megént a civilisált rész felé megyek. Ha mégis ahelyett itt kellene maradnom, és nem volna módom Pestre vagy Bécsbe vagy külföldön utazni, nem csekély resolutio [elhatározás] lenne, és minden erős akaratomat kellene egybeszednem, hogy magam szerencsétlennek ne érezzem, mert itt bizony ezen félvad emberek közt egészen magamra lennék redukálva [hagyatva], és magányosságomat csak valamely feltett cél, vagy egy bizonyos tárgyban való munkálódás, és abban való foglalatosság tenné tűrhetővé. " 1 9 Hogy mennyire foglalkoztatta a kérdés, hogy milyen helye legyen az életében Nagykárolynak, mutatja két héttel később Csurgón - frissen szerzett birtokán - kelt naplóbejegyzése: Az ilyen falusi élet nagy különbség ahhoz, melyet Károlyban szoktam tölteni, ahol vagy egész magányosságban vagyok, vagy legkellemetlenebb és unalmas tekéntetes urakkal kell társalkodnom. " 2 0 A harmincas éveibe lépő Károlyi György számvetést készített addigi tevékenységéről, és megpróbálta megtervezni jövendő életét. Ez több évet vett igénybe. Az 1830-as évek közepére arra a felismerésre jutott, hogy életének értelmet az építés, jószágvétel és annak kellemetes elrendelése, és végtére házasság" 2^ adhat. Ekkorra eldőlt az állandó lakhely megválasztásának kérdése is ben ezt írta naplójába: hazajöttem ezen helyre [Nagykárolyba] melyet valaha mint igen kedves hazámnak és lakhelyemnek véltem. De igen megváltozott ezen ideám, ben útlevélért folyamodott a Kancelláriához, de azt több hónapi várakozás, hitegetés után sem kapta meg, ezért álnéven indult el angliai útjára. FAZEKAS, Uo Uo. 268.

6 mert a környülmények úgy megváltoztak, hogy alig lesz többé kedves, sem állandó mulatósom itt. A fő okát ezen megváltozott ideámnak főképp az emberek okozzák, kik ezen vidéket lakják". 22 A Nagykárolytól való eltávolodás tehát az 1830-as évek elejére tehető, és legfőbb okát a szatmári nemesség fentebb részletezett magatartásában jelölte meg. De más körülmények is befolyásolták döntését. Ifjúkorát Pesten töltötte, nagykorúvá válása után pedig bejárta Európát, és megismerte a csak nagyobb városokban fellelhető szórakozási lehetőségeket, kulturális intézményeket, hozzászokott az arisztokrata társasági életformához, aminek üressége időnként bántotta ugyan, de ha hosszabb ideig nélkülöznie kellett, akkor hiányzott neki. Testvérei is távol éltek Nagykárolytól: István, ha itthon volt, Foton, Lajos Bécsben, legkedvesebb húga, Jozefa Csunyban, Pozsony közelében. A közelben Wesselényi Miklóson kívül egyetlen barátja sem lakott. Mivel az ország valódi központja egyre inkább Pest lett, minden kezdeményezés, minden új intézmény ott alakította ki székhelyét, ezért a közéletben részt vállaló embert egyre gyakrabban szólította kötelessége oda. A korabeli útviszonyok miatt pedig Nagykároly nagyon messze volt Pesttől, hát még Pozsonytól, Bécstől. Házassága 1836-ban már csak véglegessé tette a Nagykárolytól mint gyakori tartózkodási helytől való elszakadást. Felesége, Zichy Karolina az ország leggazdagabb családjainak egyikéből származott az ország nyugati határának közeléből. így az ő révén is a nyugat-magyarországi kapcsolatai bővültek, erősödtek. Hozzájárult Nagykároly háttérbe szorulásához az is, hogy a főispáni tisztséget 1803 és 1848 között nem a Károlyiak töltötték be ban Károlyi József halálakor fiai még kiskorúak voltak, de 1829-ben báró Vécsey Miklós halála után lehetősége lett volna az uralkodónak visszahelyezni a Károlyi fivérek egyikét Szatmár vármegye élére. A fiatal Károlyi grófok azonban 1825-ben támogatták Széchenyi kezdeményezését a Magyar Tudós Társaság létrehozására, ott találjuk őket a pesti kaszinó alapítói között, és lelkes hívei voltak a lóversenyzés magyarországi meghonosításának is. Az udvar számára gyanús, izgága társasághoz tartoztak. De később, 1845-ben sem őket nevezte ki az uralkodó a megye élére. Pedig ekkor Károlyi Lajos már az újkonzervatívokhoz állt közel, Károlyi György pedig a mérsékelt, óvatos politikát folytató liberálisokhoz tartozott. A család számára oly fontos tisztséget azonban csak 1848-ban kapta meg Károlyi György, de megbízatása nem tarthatott sokáig, az abszolutizmus idején pedig a vármegyei önkormányzatok tevékenysége szünetelt. így a főispáni tisztségből fakadó kötelezettségek sem kötötték György grófot Nagykárolyhoz. Állandó otthonát az ben megvásárolt, és a kor legmodernebb, legreprezentatívabb palotájává alakított pesti Egyetem utcai házban rendezte be. Legkedvesebb nyári tartózkodási helye pedig Csurgó lett. Meglehet, hogy az újság és a birtok bája az oka, de megvallom, hogy ezen csendes helyet szeretem, és ha valaha megtelepedem, bizonyosan sokat leszek itt. " 2 3 Ezt 1835-ben, röviddel azután írta, hogy új birtokával közelebbről megismerkedett. Megérzését igazolja évtizedekkel későbbi vallomása: itt legszebb nekem a természet; itt az első s utolsó fű, fa, virág, épület, állat, minden, amit a szem lát, az én teremtményem; még a nép is az én szárnyaim alatt növekedett már: azért szeretem oly véghetetlenül a helyet". 24 Az 1830-as évek elejétől Károlyi György Nagykárolyban hosszabb ideig csak 1845-ben tartózkodott, amikor elhozta feleségét is, hogy megmutassa neki a Szatmár megyei birtokokat. Ez nem azt jelentette, hogy nem törődött a gazdasággal, de irányítását megbízható, jól képzett jószágigazgatójára, Flekl Károlyra és gazdatisztjeire bízta, akikkel állandó levelezésben állt Uo Uo GALGÓCZY,

7 Évente legalább egyszer személyesen is megjelent. Többször megfogalmazta, hogy a gondviselés adta sok földi jóért cserébe kötelessége alattvalóit és jobbágyait jelenléte által is vigasztalni, és segíteni rajtuk, ha bajba jutnak. 25 Vigyázó szemét" a távolból is Nagykárolyon tartotta, és a nagykárolyiak megtapasztalhatták, hogy mindig számíthattak rá, ha nehéz helyzetbe kerültek. Ezen kívül György gróf fontosnak tartotta az ősei által létrehozott intézmények működésének biztosítását, illetve kezdeményezte és támogatta a polgárosodást, a gazdasági modernizációt elősegítő újak felállítását. A földesúr gondoskodása leginkább természeti, illetve más jellegű csapások idején mutatkozott meg. Nagy félelmet keltett a város lakóiban, és súlyos károkat okozott a lakóházakban, valamint a középületek egy részében az októberi földrengés től újra és újra megmozdult a föld Nagykárolyban és környékén, és állandó rettegésben tartotta a lakosságot, de az októberi rengés minden korábbinál hosszabb, erősebb és pusztítóbb volt. Az esemény rendkívüliségét mutatja, hogy a Szatmár megyei közgyűlés is megörökítette az utókor számára a történteket. Az építő- és kőművesmesterek Nagykárolyban és még 16 helységben az adózók házaiban keletkezett károkat , az egyházi épületekét , az uraságokét pedig ezüstforintra becsülték. Lelkierőbeli veszteségük pedig - a jegyző szerint - számíthatatlan értékűek! " 2 6 Károlyi nem tartózkodott itthon a földrengés idején, csak 1835 júniusában tért haza hosszú itáliai és keleti utazásáról. Az azonnali segítségről jószágigazgatója gondoskodott, az épületek helyreállításához való hozzájárulásról viszont már ő döntött. Korábban említettük, hogy jelentős pénzösszeggel és építőanyaggal segítette a vármegyeháza újjáépítését. A Károlyi család számára fontos egyházi épületek is súlyos károkat szenvedtek. A Károlyi Sándor által építtetett kaplonyi templom és a család temetkezési helyéül szolgáló sírbolt, illetve a piaristák nagykárolyi rendháza annyira megsérült, hogy teljesen újjá kellett őket építeni. A kaplonyi templom és a sírbolt újjáépítésével a fiatal Ybl Miklóst bízta meg, aki 1844 és 1848 között irányította itt a munkálatokat. A főkönyvek szerint a kaplonyi építkezés pengő forintba került, amihez hozzá kell még adni Ybl évi 800 pengő forintos fizetését. 27 A templomot páduai Szent Antal, a sírboltot a szent kereszt tiszteletére június 18-án Károlyi György jelenlétében szentelték fel. A régi koporsók egy része szabadon állt, a többit az oldalfalak nyitott fülkéibe helyezték el. 28 A megrongálódott nagykárolyi római katolikus templom helyreállítási munkáit is Ybl Miklóssal végeztette el között. Még ki sem heverte a város a földrengés okozta károkat, amikor 1836-ban újabb súlyos csapás érte. Egész éven át nagy szárazság keserítette az emberek életét, amihez gyakori szélvész társult. Június 28-án gyújtogatás okozta tűzvész keletkezett, ami pár óra alatt a város negyedrészét elpusztította. A tűzvészben senki sem halt meg, de az anyagi kár ismét jelentős: 98 lakóház és 375 gazdasági épület porig égett. 29 A károsultak kevés kivétellel reformátusok voltak. Károlyi György utasítására két hétig az uradalom gondoskodott a földönfutóvá lett emberek élelmezéséről, és elrendelte, hogy a rászorultaknak épületfát adjanak házaik újjáépítéséhez FAZEKAS, FAZEKAS - KUJBUSNÉ, MOL, P 414. D. Főpénztár. 1. tétel 70., 72., köt. Vasárnapi Újság, sz. ASZTALOS,

8 Asztalos György 30 leírása alapján elképzelhető, hogy miként viselkedett az uradalom ebben és az ehhez hasonló esetekben: Flekl Károly uradalmi jószágkormányzó másnap házról házra járva, a félelem és rettegés miatt betegségben lévőket orvosi gyógykezelés alá vétetni rendelte, mely betegek számára a szükséges gyógyszereket özv. Knerle Józsefné saját gyógyszertárából ingyen szolgáltatta ki. Flekl Károly látván a református egyház szomorú helyzetét, mennyiben a lelkészi lakás, a kertben lévő magtár s a lányok iskolája is a lángok martaléka lett: a gróffal egyetértőleg a máig is fennálló alkalmas, erős, égett-tégla anyagból lévő iskolát még ez évben kegyesen felépíttették. " 3 1 A nagykárolyi református egyház és a tiszántúli református püspöki hivatal köszönő levelében nagy elismeréssel szólt arról, hogy a gróf minden jobbágyáról vallási különbség nélkül atyailag gondoskodik, és az uradalmaiban lévő református egyházi intézményeket, azok iskoláit is bőkezűen segélyezi. 32 A bajba jutottak azonban nemcsak az uradalom segítségére számíthattak, hanem embertársaikéra is. A közel s távol lévő falvakból sok ruha és élelmiszer érkezett, amiket a nemesek hadnagyának udvarában osztottak szét a rászorultak között. 33 A Károlyiak nagy súlyt fektettek a fennhatóságuk alatt élők erkölcsi nevelésére, a hitélet gyakorlását biztosító intézmények, illetve az egyházi iskolák megfelelő körülmények között való működésére. A kegyes tanítórendieket 1725-ben Nagykárolyban letelepítő Károlyi Sándor az alapítólevélben pontosan megfogalmazta elvárásait: Az egyházi ténykedésekben, a magán és közájtatoskodásban legyenek a népnek vallási vezérei, főleg pedig az ifjúságnak a vallásban és a tudományokban tanítói kezdve az elemeken és fokozatosan haladva a gymnasiumi oktatásban bezárólag a rhetorikáig".^ A Károlyi Sándor kezdeményezésére alapított kegyesrendi gimnázium 2, majd 4 osztályos volt. II. József idején a négy tanügyi főigazgató egyikévé kinevezett Károlyi Antal többek között elérte a gimnázium hatosztályossá fejlesztését. Az 1850-es évek elején végrehajtott tanügyi reform - a szakrendszerű oktatásra való áttérés - nem kedvezett a kegyesrendi gimnáziumnak, mivel hat oktatójával csak a négyosztályos, ún. kisgimnáziumi feltételeknek felelt meg. A város vezetői azonban szükségesnek érezték a nagykárolyi, illetve a környékbeli ifjúság magasabb szintű oktatásának biztosítását, ezért Károlyi Györgyhöz fordultak segítségért. Károlyi felkarolta a kezdeményezést, és a meghívandó három tanár részére évenként 1800 forintot biztosított, az egyéb költségek fedezését pedig a város vállalta. 35 így Nagykárolynak 1868-tól ismét nagygimnáziuma lett. Károlyi Antal érdeme a római katolikus nemzeti iskola létrehozása is Nagykárolyban. Ötödikként állították fel 1779-ben, és elsőként itt folyt rajz- és énekoktatás is. Károlyi Antal a telken és az épületeken kívül egy forint tőkéjű alapítvány 5%-os kamatával, azaz 500 forinttaljárult hozzá az iskola alapításához és működtetéséhez. A többi költséget és a tanárok fizetését az állam vállalta magára. Asztalos György azt írta a Nagykároly történetéről szóló könyvében, hogy ban veszélybe került az iskola további működése, mert az állam egy megüresedett tanítói állást nem akart többé betölteni. Szatmár megye közgyűlési jegyzőkönyvében azonban már néhány 3 0 Asztalos György ( ) Nagykárolyban született és a gimnázium alsó osztályait is itt végezte ben Debrecenben folytatta tanulmányait. Nagykárolyba 1846-ban tért vissza, és református segéd-, majd egy év múlva rendes lelkész lett ban esperessé választották. A Nagy-Károly rendezett tanácsú város története 1848-ig című könyve 1892-ben jelent meg. 31 ASZTALOS, Uo Uo. 3 4 Uo ASZTALOS,

9 évvel korábban találkozunk a nemzeti iskola megmentésével kapcsolatos bejegyzéssel. A Helytartótanács sürgette a megyét, hogy rendezze a grófi házzal az iskola további működtetésének feltételeit. A közgyűlés által megbízott, a nemzeti iskola tevékenységét megvizsgáló bizottság jelentéséből kiderül, hogy ez az iskola nagyban hozzájárult ezen vidék műveltségi színvonalának emeléséhez és a céhes ipar fejlődéséhez. Hasznosságát három pontban foglalták össze: a nagykárolyi piarista gimnázium jól felkészített tanulókhoz jutott, a Szatmár, valamint a szomszédos Ugocsa, Máramaros és Szabolcs megyékben lévő községi iskolákat ellátta jól felkészült tanítókkal, végül a kézművesek képzésében elévülhetetlen érdemeket szerzett: A szatmári, nagy- és felsőbányai, nagykállói, tasnádi, nagykárolyi s a többi céhes mester, ezen céhek legényei s inasai ezen oskolában a rajzolás tudományával megösmérkedvén tökéletes mesterekké váltanak. " 3 6 A nemzeti iskola fennmaradását mindenki, a Helytartótanács, Szatmár megye, Nagykároly mezőváros és természetesen Károlyi György is fontosnak tartotta. Ennek ellenére az ügy végleges rendezésére csak 1840-ben került sor, amikor Károlyi György és Lajcsák Ferenc nagyváradi megyés püspök alapítványukkal hosszú távon biztosították az iskola működését. György gróf vállalta és utódait szintén kötelezte a nagyatyja által tett alapítvány fenntartására, vagyis forint 5%-os kamatjának, tehát évente 500 forintnak a fizetésére. Lajcsák Ferenc püspök forintot adományozott az intézménynek, és a város is kötelezte magát évi 150 ezüstforint fizetésére. 37 Ugyanebben az évben született a római katolikus leányiskola alapítólevele is. Ez Károlyi György és felesége nevéhez fűződik. Az intézet célját az alapítók így határozták meg: A mindkét nembeli ifjúságnak együtt oktatásánál elmellőzhetetlen a csaknem folytonos, a tanítóknak vigyázó szemeikkel nem mindenkor kísérhetett társalkodás, ami az erkölcsiségnek is káros következményekkel lehet összekötve. Fontolóra vévén végre azt is, hogy a nőnemnek helyes neveléséhez az írás, olvasás és számvetésen kívül asszonyi kézimunkára és egyéb a nőnem állapotjához és rendeltetéséhez képesti szükséges ismeretek oktatása kívántatnék meg, ezeket pedig csak egy külön leányiskolának felállításával lehetne elérni és eszközölni. " 3 8 György gróf vállalta az iskolához és a tanítói lakáshoz szükséges belső telek biztosítását, felesége pedig a tanítónő fizetéséről való gondoskodást. A tanítónő fizetését az ingyen lakáson kívül évi 250 ezüst forintban állapították meg. Az alapítók fenntartották maguknak és utódaiknak a tanítónő kinevezésének jogát. 39 A leányiskola épülete 1842-ben elkészült, a főkönyv szerint 4313 váltóforint 3 krajcárt fordítottak építésére az alapítások éve volt. A város az uraság támogatásával elhatározta egy szegényház felállítását. Az intézet célját az alapítólevélben rögzítették. Az alapítók fő feladatnak a házankénti koldulás megszűntetését tekintették. A dologházba bekerülő félnyomorultaknak, valamint nagyobb munkára képteleneknek" a segély fejében munkát - tollfosztást, fonás-szövést, szösztépést, selyemhernyó-tenyésztést - kellett végezniük. Az intézetbe 45 fő részére volt hely, akiket három osztályba soroltak, és osztályonként határozták meg a segély mértékét. Az alapítólevél szólt a működési szabályokról és a fenntartási költségek biztosításának forrásairól is. Károlyi György vállalta, hogy a dologház gondviselőjének szállást ad és élelmezéséről is gondoskodik. Ezen kívül évente 100 forintot adományoz az intézetnek SZSZBML, IV. A /1830. MOL, P 414. A. Lad d. Közli: ASZTALOS, MOL, P 414. A. Lad d. Uo. Uo. D. 1. tétel. 66. köt. Uo. A. Lad doboz. Közli: ASZTALOS,

10 A reformkorban nem volt olyan, a gazdasági modernizáció és a polgárosodás elősegítését szolgáló egyesület, amelyet Károlyi György ne támogatott volna. Osztotta a liberális reformerek azon álláspontját is, hogy az egyesületeket hálózattá kell fejleszteni, vagyis a központi anyaegyesületnek az ország minden részében fíókegyesületeket kell létrehoznia. Ennek szellemében támogatta 1836-ban a nagykárolyi kaszinó, majd egy évvel később a Szatmár megyei gazdasági egyesület alapítását. Mindkettő számára biztosította a működéshez nélkülözhetetlen helyiséget, anyagilag és erkölcsileg támogatta megerősödésüket. 42 Nagykároly életében ünnepi pillanatoknak számítottak a népünnepéllyel egybekötött főispáni beiktatások, 43 vagy magas országos főméltóságok látogatásai, mint amilyen István főherceg nádoré volt 1847 szeptemberében. Mégis a nagykárolyiak számára a legnevezetesebb vendég június 18-án érkezett: ekkor látogatta meg először Károlyi Györgyné, Zichy Karolina férje Szatmár megyei birtokait. E város azelőtt ily pazar fényű pompás fogadtatást még soha sem látott" - írta Asztalos György, akinek jóvoltából részletesen ismerjük Nagykároly és úrnője találkozását. Karolina grófnő négy diadalkapun áthaladva jutott el a kastélyig. Hintaját hat gyönyörű sváb ló vontatta. A kastély előtti kapun a következő epigramma volt olvasható: Hódolatul mint áll ím e kapu nyitva előtted, / Tárvák hű sziveink: szálj bele édes anyánk!" A piacon felállított sátorokban a városban élő magyarok, románok és németek külön-külön műsorral köszöntötték a kedves vendéget: A magyar sátorban magyar zene mellett rózsa piros arcú magyar lányok ízléses magyar öltözetben lejtették a ropogós csárdást, míg az oláh leányok az Avas vidékéről, oláh zene mellett eresztették szélnek elől-hátul megkötött katrincájukat [kötényüket], jobbra-balra ürögve-forogva, mint ügyes nő kezében az orsó; míg a sváb sátorból erősen hangzott fel a»hajassza, hapszassza«mellett tipegő, dobogó svóbis es stáeris, mely népmulatságot úgy a grófi család, mint az ide, ez ünnepélyre a vármegye minden vidékéről összesereglett rengeteg nép, nagy gyönyörűséggel nézett. " 4 4 A jeles alkalomra a kastély enteriőrje is megújult. Májusban és június elején új bútorok érkeztek a kastélyba - a főkönyv szerint összesen 3864 váltóforint értékben -, amelyek elsősorban a gróf és a grófnő lakosztályába kerültek. A grófi család az egész nyarat Nagykárolyban és környékén töltötte. Innen látogatták meg Zsibón a régi barátot, Wesselényi Miklóst, aki ekkorra teljesen megvakult. Nagykárolyban ez a nyár más volt, mint a többi. A kaszinó kertjében minden héten háromszor ún. sétahangversenyt tartottak, amelyeket a Károlyi György és több városi polgár pártfogásával néhány évvel korábban alakított, Martinovics Péter vezette zenekar adott. A zenekart azzal a céllal hozták létre, hogy ünnepnapokon játékával mulattassa a város közönségét. 45 A színházi előadások számára nem volt igazán megfelelő helyiség, ezért Károlyiné elrendelte, hogy a Szarvas vendéglő udvarán építsenek egy színház- és báltermet. A feladatot a Kaplonyban dolgozó Ybl Miklós kapta, és az évi főkönyv szerint a Szarvas vendéglő táncterme és a vendégszobák váltó forintba kerültek. 46 Ennek a látogatásnak köszönhette a város kórházának születését is. A Károlyi házaspár szeptember 20-án kelt alapítási iratában a kórházi telken és a rajta lévő épületeken Lásd részletesebben: FAZEKAS, ben ifj. báró Vécsey Miklós, majd 1845-ben Szerdahelyi Pál főispáni beiktatása fényes, a Károlyi Györgyé 1848-ban - az új idők szellemében - szerény körülmények között zajlott le. ASZTALOS, Honderű, sz MOL, P 414. D. 1. tétel. 74. köt.

11 kívül két betegágy számára forintot és a gyógyszert ajánlotta fel. " 4 7 A kórházban ápolt betegek száma alapján az állapítható meg, hogy ez az intézmény nem nyerte el a nagykárolyiak tetszését és 1852 között ugyanis csak 31 beteg fordult meg a kórházban ig a kórház az uradalom kezelésében volt, ekkor Károlyi György kívánságára a város vette át. 48 Károlyi György 1848-ban, 1861-ben, ban Szatmár megye főispánjaként gyakrabban megfordult Nagykárolyban. Bár nem Nagykárolyt választotta állandó lakhelyéül, érzelmileg egész életén át szorosan kötődött hozzá. Ide jött haza, véglegesen 1877-ben. Első végrendeletét 1853-ban készítette el, és ebben rendelkezett életének utolsó mozzanatáról: Hideg tetemeim azok bárminő boncolás mellőzésével egyszerűen, minden zaj, fény és pompa nélkül takaríttassanak el nemzetségem sírboltjában Kaplonyban: hol is az érettem tartandó engesztelő gyászmisékre 500 pengő forint, valamint azon helyen, hol kimúlásom e világból fog történni, ugyan ily végre 500 pengő forint, tehát összesen pengő forint fordíttassék. A kaplonyi templom és sírbolt részint az idő viszontagságai, részint a múlt években uralkodott földrengések által roskadt állapotba jutván, azokat Isten dicsőségére, valamint elhunyt őseim ott nyugvó földi maradványaik megőrzésére, úgy magam és utódaim temetkezése végett újra felépíttettem: ott legyen tehát végpihenésem helye is. " 4 9 Felhasznált források MOL P414. P416. SZSZBML, IV. A Magyar Országos Levéltár Károlyi György iratai, Károlyi Gyula iratai, Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár, Szatmár vármegye nemesi közgyűlésének iratai, Felhasznált irodalom ASZTALOS, CSORBA, FAZEKAS - KUJBUSNÉ, FAZEKAS, FAZEKAS, GALGÓCZY, Asztalos György: Nagy-Károly rendezett tanácsú város története 1848-ig. Debrecen, Kölcsey Ferenc nótáriusi fogalmazványai Szatmár vármegye levéltárában. Szerk. Csorba Sándor. Fehérgyarmat, Mindennapok Szabolcs és Szatmár megyében а XIX. században. Szerk. Fazekas Rózsa Kujbusné Mecsei Éva. Nyíregyháza, Gróf Károlyi György naplófeljegyzései, Szerk. Fazekas Rózsa. Nyíregyháza, Fazekas Rózsa: A Magyar Gazda tudósításai a Szatmár megyei gazdasági egyesületről és a mezőgazdaság állapotáról az 1840-es években. Szabolcsszatmár-beregi Szemle, sz Galgóczy Károly: Emlékbeszéd gróf Károlyi György felett. In: Az Országos Gazdasági Egyesület Emlékkönyve. Szerk. Galgóczy Károly. Bp., FAZEKAS - KUJBUSNÉ, Uo MOL, P 416. Les. No. 68.

12 Károlyi György A nagykárolyi kastély az 1850-es évek végén