Tartalomjegyzék: 388. oldal

Átírás

1

2

3 Tartalomjegyzék: 388. oldal

4

5 Egyszer valaki ezt mondta: nem érdemes megírni a könyvet. Felesleges, hiszen úgysem tudom megváltoztatni az embereket. Ez tökéletesen igaz! A beteg, aki megfásult és belefáradt életébe, ezért is jutott oda. Meg kívánta változtatni életét, de az rácáfolt minden igyekezetére! Megírtam ezt a könyvet, mert tudom: a kudarcok ellenére szívünkben még él, nagyon is él a boldogság, a szeretet, az egészség vágya, és bennünk csak olyan dolog születhet meg, amit el is érhetünk!

6

7 Utat mutatok e könyvben. Nem mondom, hogy egyszerűen, Nem mondom, hogy könnyen járható. De járható! Hogy feleslegesen ne időzzünk Érdemes tudni honnan jövünk, Mitől ment el kedvünk. Tudni kell hol, milyen helyen vagyunk, Lényeges, el nem hanyagolható, hová tartunk. Töltse meg e három dolog markunk.

8

9 BEVEZETŐ Jó pár évvel ezelőtt megígértem ezt a könyvet, azonban megszületéséhez sokkal több időnek kellett eltelni, mint gondoltam. Sokkal nagyobb fába vágtam fejszémet, mint első és sokadik ránézésre tűnt. Egyedül kezdtem a munkát, de ahogyan kezdett határozott körvonalat ölteni, rájöttem: segítségre van szükségem! Kiollózhattam volna az orvosi vonatkozásokat, használhattam volna a mások által leírtakat, azonban az nem az én tudásom! Azért kértem és fogadtam el a segítséget, hogy valódi tudást tükrözzek vissza a sorok között. Dr. Lózsa Albert barátommal azt a célt tűztük ki magunk elé, hogy a betegséget - ezt az ezerarcú dolgot" - más, eddig elkerült szemszögből is megvizsgáljuk, bemutassuk, ahogy mások előttünk ily módon még nem tették. Részletesebben, sokoldalúbban és lényegesen egyszerűbben fogjuk kielemezni a betegségeket eredményező testi-lelki okokat, és az ezekből könnyen" kivezető utat, melyet minden ember elsajátíthat, megtalálhat. Mi minden tőlünk telhetőt megtettünk, a többi rajtad áll. A gyógyuláshoz, gyógyulásodhoz azonban nagyon sok mindent fel kell adnod! Fel kell adni a betegséghez való ragaszkodást, ennek hajtogatását: beteg vagyok, beteg vagyok! Az élet minden területén fel kell adni ezt a megközelítést: valami ellen harcolunk! Ne harcoljunk a betegség, a lelki kín ellen, hiszen ennél nagyobb ragaszkodást el sem tudok képzelni! Harcolni csak akkor tudunk, ha leállunk vele vitatkozni, de ekkor - eredményeinket tekintve -egy centimétert sem haladunk előre! Persze, nyugodtan lehet harcolni a betegség ellen - szabad akaratunk megengedi -, de akkor ne csodálkozzunk az elért eredményeken: olyan dolgot veszítünk cl, amire leginkább vágyunk. Tudod, a harc olyan tevékenység, mint amit nagyapám tett. Történt egy napon - valamikor régen - hogy ki akarta kergetni a birkát az istállóból, de szerencsétlen pára nem értette, mit akar. Hogy nyomatékot adjon kifejezett kívánságának, a jószág háta mögé lépett, megfogta farkát, majd jólirányzott rúgásokkal próbálta jobb belátásra, előre haladásra bírni. Húzta hátra, ragaszkodott hozzá és közben azt akarta, menjen előre! Előbb-utóbb elszakadt tőle szerencsétlen pára, de egy része nagy- 9

10 apám kezében maradt. Ennek egyenes következménye: le kellett vágni a szerencsétlen jószágot, és ő sem érezte magát valami fényesen! Teszünk mi is ilyen dolgokat nap mint nap! Igyekszünk elküldeni magunktól a nemkívánatos dolgokat, elveszítjük fejünket, önkontrolun-kat és kétségbeesve fogjuk a farkát, el ne távolodjon tőlünk! Semmit sem tudunk feladni! Vannak élethelyzeteink, amikor képtelenekké válunk arra, hogy elengedjük a kezünkben lévő, nehezen megszerzett vagyonkánkat". Gyakran az akaratos gyermekeket jellemzi ez a cselekvés. Bizony, néha, vagy nem is annyira ritkán, ránk, felnőttekre is jellemző tulajdonság! Tudjuk: nem jó ennyire ragaszkodni, tudjuk, hogy így minden kicsúszik kezünkből, mégis kétségbeesve szorongatjuk és csodálkozunk az eredményeken. Ekkor mi a teendő? Keresni, találni egy olyan célt, ami sokkal kívánatosabb annál, amit most szorongatunk. Jelen esetben sokminden volt nagyapám fejében, csak éppen megértés nem. Legyen bennünk megértés és fel sem merül ez az eszeveszett, pusztító indulat. Figyelmünket és minden erőnket olyan harcra" fordítsuk, melyben nyugodt marad a lelkünk! Amikor valami ellen teszünk, ég bennünk a vágy eltiporni az ellenséget és közben tevékenységünk felemészti minden lehetséges erőforrásunkat, mellyel boldogságot, harmóniát, ezáltal egészséget teremthetnénk önmagunknak! Harcoljunk! - Valamiért! Valamiért harcolni, ez olyan dolog, ami mentes az összes negatív érzelemtől, hiszen csak a tiszta, szent, önzetlen célok vannak előttünk. Ezek pedig jó érzéseket és bizonyosságokat növesztenek bensőnkben. Fel kell adni azt az elképzelést: jelenlegi betegségünk valamilyen előző életünkben elkövetett bűnünk következménye! Kereshetjük előző életünkben mostani balsorsunk gyökerét! Ez azonban elhibázott lépés, hiszen ekkor nem teszünk mást, mint kibúvókat, indokokat keresünk! Igyekszünk megnyugtatni háborgó tudatunkat, lcl- 10

11 kiismeretünket. Megjegyzem, van ebben jó is, egyébként nem tennénk! (lásd még: tudat, félelem, szorongás fejezetnél). Cselekszünk, dé cselekedeteink kimerülnek a hibák kutatásában, s ezzel egyáltalán nem jutunk közelebb a megoldáshoz! Közelebb kerülünk, csak nem a megoldáshoz, a nyílt térhez, hanem a gödör, a kétségbeesés aljához! Hiába tudjuk": bűnt követtünk el előző életünkben, általában nem emlékszünk rá! Ez így van jól! Azért születhetünk le újra, mert az elkövetett hibáink minden szinten -emberin és istenin - megbocsátást nyertek! Csak azután születhetünk le újra, amikor lelkünk felszabadult az elkövetett bűnök, de inkább hibák terhe alól! Természetesen, amit eddig nem tanultunk meg, azt pótolni kell, de ez mentes ránkruházott terhektől! Olyan ez, mint pótvizsga: a tanár nem szigorúbb, a tananyag nem több és nem lesz nehezebb! Igaz, lelkileg sokkal nehezebbnek érezzük az elszenvedett sikertelenségek következtében. Sikertelenségnek tapasztaljuk, mert elfelejtjük: mégis itt vagyunk, és mégis mindent megteszünk a siker érdekében. Nézzünk szét alaposan, nézzünk szét nyugodtan, meg fogjuk lelni jelenlegi életünkben a kiváltó okot. Javaslom, elmélkedjünk együtt egy kicsit, a jelen életünkben keressük, találjuk meg, a betegséget kiváltó tényezőt! Nagyon sokan - én is - hisznek egy felsőbbrendű valamiben", Istenben! Vajon, Ő milyen tulajdonságokkal bír? Mi, emberek akkor szoktuk dorgálni gyerekünket - hovatovább kutyánkat - mikor elköveti azt a bizonyos helytelen cselekedetet, nem pedig valamikor később, amikor már nem is emlékszik rá! így van? Természetesen normális körülmények között így történik, nem büntetjük, nem büntethetjük feleslegesen! Márpedig akkor büntetni, felelősségre vonni, amikor már nem emlékszik rá, teljesen értelmetlen. Kitűzött célját szintén nem éri el, tehát nagyon valószínűtlenül hangzik, hogy Szerető Istenünk ilyet tenne! Szerinted okosabb-c, cmbcrscgcscbb-c ennél az a valami" (Isten), amiben hiszel? Akkor miért büntetne" bennünket olyan betegséggel, melynek kiváltó oka rég feledésbe merült, megbocsátást nyert? Fel kell adni azon elképzelést, berögzült szokást, hogy másokkal oldassuk meg gondjainkat, betegségeinket, gondolok itt orvosra, természetgyógyászra és Istenre egyaránt! Vegyük ki mi is a részünket saját gyógyulásunk folyamatából, tegyünk meg minden tőlünk telhetőt! Akár 11

12 orvoshoz, akár természet-gyógyászhoz fordulunk betegségünkkel, nekünk legalább ugyanannyit kell tennünk, mint amennyit értünk tesznek! Változtassunk életmódunkon, evési szokásainkon, élethez való viszonyunkon, de leginkább gondolkodásunkon, mert ebből következik az összes többi! Fel kell adni még egy fontos, lényeges dolgot: pótcselekvésekhez folyamodni! A betegség sem más, mint egy pótcselekvés, hiszen az egészséges élet helyett, az egészséges cselekvési vágy helyett valami mást választunk! Itt csupán az életünk során kialakuló betegségekről beszélek! Se többről, se kevesebbről! A következőkben megteszünk minden tőlünk telhetőt, felvázoljuk a betegségek testi és szellemi kiváltó okait, a lehetséges megoldásokat. Ezek ismeretében nagyon jó eséllyel indulhatunk az egészség felé. Ne a csodát várd a könyvtől, akkor eleve kudarcra ítéled minden erőfeszítésed! Tégy meg minden tőled telhetőt, akkor a csoda megtörténik életedben! Fordítva nem, csak így, ebben az esetben! Tegyél meg minden tőled telhetőt, és használj fel minden tudást, tapasztalatot, begyűjtött apró" örömöt, sikerélményt! Tegyél csodát", de ha nem tudsz, legalább hagyd megtörténni! Segítő kezet nyújtunk, hogy kikerülj, kikerülhess a nehéz, megoldhatatlannak tűnő helyzetekből. A gyógyítás korlátai A gyógyítás paradox fogalom, mint cselekvés egy lehetetlen, megvalósíthatatlan dolog! Nem lehet senkit sem akarata ellenére rákényszeríteni a változásra! Természetesen elérhetünk átmeneti javulásokat, változásokat, de tevékenységünk befejeztével újra jelentkezni fog a lázadás" szelleme. A betegségek is egy kicsit" hasonlatosak a különböző függőségekhez, a beteg függ a szenvedését okozótól! Függ tőle, hiszen valamilyen szinten erre építi életét, erre alapozza döntéseit és érzéseit. Márpedig egy ilyen erős alapot ledönteni meglehetősen reménytelen feladat. Furcsán fog hangzani, de állapotában, betegségében van valami jó is. Van, amitől megvédi. Látszatbiztonságot ad a nagyon ingoványos lelki állapotában. Könnyen lehet: ezt nem fedezi fel, ez nem tudatosodik! 12

13 Gondolkodjunk logikusan; a csak rossz, a csupán rosszból" álló dolgait minek tartaná meg az ember? Egyrészt: régi, kinőtt, elnyűtt ruháinkat is addig őrizzük, amíg érzés, érzelem, tehát valami jó köt hozzá. Megszabadulva az érzelmi kötődéstől, megszabadulunk feleslegessé vált dolgainktól! Egyedül megszabadulni azonban elég nehéz feladat. Nehéz feladat, mert nincs, amiért küzdjön és hiányzik a szabadulás tárgya iránt érzett olthatatlan szomj. Ahogyan a szemnek szüksége van a külső kontrollra - nem látja önmagát -, ugyan így nekünk is két dolog kell a változáshoz! Szükséges a kiinduló pont és szükséges az annyira áhított cél. Ez a két dolog szolgálja egyrészt az elengedést, a feladásra ítéltek könnyebb elengedését, valamint elegendő erőt ad a változáshoz. Könnyebb egy cérnaszálat magunk után húzni, mint magunk előtt tolni, de még könnyebb a feladat, amikor egyszerre húzzuk és toljuk. így van ez a gyógyulás útjával is. Lényegesen könnyebb lesz elérni, amikor tudjuk: honnan hová megyünk, így mindkét tevékenység a célt szolgálja. Másrészt a gyógyulás korlátai nagyon hasonlatosak ahhoz, ami az alkohol és egyéb függőségek esetében fennáll: attól még, hogy valaki nem él vele, továbbra is függ tőle. Az első adandó alkalommal - az öröm hiányában - visszaesik. így kell történnie, hiszen azért nyúlt a pótszerek után, mert valami nagyon hiányzott! Ha pedig még erről a gyenge pótlékról is lemond, egy hatalmas, kínzó űr marad a helyén, ami tovább fokozza hiányérzetét. Ez az űr pedig az első adandó alkalommal átveszi a test és a tudat irányítását. Lemondásával tünetileg megszabadul, de lelke mélyén a probléma, a betegség forrása megmarad. Megmarad, mint a föld felszínén elvágott gyom, az első adandó alkalommal, amikor ideálisak a körülmények", új erőre kap. Egy nagyon fontos dolgot tartsunk szem előtt, amiért könnyen lehet, hogy megköveznek, de olvassuk el figyelmesen és felfedezzük benne az igaz, való szavakat, s általa közelebb kerülünk a betegség-egészség megértéséhez. Először vizsgáljuk meg a kérdést orvosi szempontok alapján! Ne pusztán tőlük várjuk a gyógyulásunkat! Az orvosok, illetve az orvostudomány lehetőségei igen behatároltak -ide sorolandók a további szereplők is -, ez ennyit tesz: önállóan, egyedül 13

14 a beteg a tudatának, szervezetének ellenére nem képesek a betegséget tartósan befolyásolni! Nem valósul meg valódi gyógyulás, mert az orvos valami ellen harcol, mert kiveszi a baj forrását, mert valamit elnyom, stb. Harcol a betegség ellen, de ettől még milyen messze van a gyógyulás. Harcolunk a bűnözők, a tolvajok, a csirkefogók" ellen, de ettől még milyen messze esik a jóléti társadalom! Lényeges harcolni, de ki kell egészíteni a gyógyítás, a harmonizálás tevékenységével is. Az orvos nem képes" a gyógyításra, mert a beteg köszöni, nem kéri". Ez az iménti kijelentés vonatkozik az akut betegségekre is, de egy dolgot tartsunk szem előtt: lényegét tekintve az orvos és a gyógyszer alkalmat, lehetőséget biztosít az egészség eléréséhez. Lehetőséget ad, viszont a betegnek legalább akkora részt kell vállalnia, mint a gyógyítónak! Részt kell vállalnia, így válik részévé, így találja meg örömét, így ébreszti öngyógyító erőit! S ami legalább ugyanennyire fontos: időt ad saját gyógyító, regeneráló folyamai beindulásához. Nem lekicsinylendő ez a terület, sőt nagyon is lényeges! Sokszor ez a legnagyobb kincs! A fájdalomcsillapításkor jelentős előnyt kap a szervezet, hogy megszabaduljon az esetleges gátló erőktől (lásd még: betegségtudat). A műtéteknél a test nagyon leromlott, idő hiányában helyrehozhatatlan beteg része, melyet eltávolítanak, nem gátolja, nem fogja le az immunrendszert, nem vonja el a gyógyuláshoz szükséges és elengedhetetlen erőforrásokat. Mindazonáltal: azzal, hogy valami problémát okozó részünktől megszabadultunk, még korántsem mondhatjuk; meggyógyultunk. Nem mondhatjuk, hiszen csak" eldobtuk, amit nem tudtunk helyrehozni. Vonjunk párhuzamot a betegség házasság között! Jelentős sikereket érünk el azzal, amikor megszabadulunk rossz helyzetünktől, de ezzel még nem érjük el a boldogságot. Azzal, hogy megszabadulunk a betegségtől, még nem értük el az egészséget! Összességében elmondható: amennyiben a beteg tevékeny részt vállal a gyógyítás folyamatában, ugyanannyit tesz a gyógyulása érdekében, mint orvosa; sokkal jobbak lesznek esélyei. Sőt, továbbmegyek: szinte csak akkor lesz esélye a gyógyulásra, amikor önmaga is tesz érte! Emlékezzünk, mikor csak úgy" kapunk valamit, soha nem becsüljük meg annyira, mint amikor benne vagyunk mi is. Miért is kell tennünk, azért, hogy meggyógyuljunk? Miért nem gyógyulunk csak úgy magától"? Mert kialakult bennünk egy erős betegségtudat. Erről még később beszélünk. 14

15 A természetgyógyászok sem képesek egyetlen betegséget sem meggyógyítani (esetenként még Jézus is kérte az aktív részvételt). Jelentős segítséget adhatnak hozzá, de a betegnek legalább ekkora szerep jut! Az indokok ugyanazok, mint az előbb, csak szellemi vonatkozásban, de a lényegét tekintve azonos a probléma. Holisztikusabban látják az embert, beteg problémáját, és elvileg (legalább) ugyanannyira képesek lehetnek a gyógyításra, de nekik is vannak korlátaik. Korlátaik, melyeket nem hághatnak át! Miben is rejlik ez a korlát? A szabad akaratban, a beteg szabad akaratában! A szabad akarat jelen esetben ennyit tesz: tehetünk mi bármit, elve-hetjük a fajdalmait, adhatunk erőt és energiát, de ha a beteg nem érzi magáénak, az első adandó alkalommal megszabadul tőle! Megszabadul tőle, mégpedig úgy, hogy ez nem is tudatosodik benne! Mondjuk, a beteg felfedez valamit (most is legyen lényegtelen kinek a segítségével), valami fontos dolgot, aminek egyenes következménye volt a betegség. Megérti, miért következett be, megérti, hogyan kerülhet ki belőle győztesen (most jön a lényeg), majd az egészet - úgy, ahogy van - kidobja, ezáltal a régi beidegződések szerint viszonyul dolgaihoz. Pl.: megtanulja, hogyan érje el céljait, örömeit, majd mindezekről lemondva" a régi, jól bevált" szokások alapján az ellenkező irányba indul el! Az ember sajátmagát sem képes meggyógyítani. Nézzük meg a problémát más szemszögből is, vonjunk párhuzamot a betegség és a háború között! Mi is történik egy háborúban? A tessék-lássék háborúban vagy átütő sikereket érünk el, mert az ellenség gyenge (legyőzzük a betegséget), vagy állóháborúba keveredünk, vagy, ami ugyanígy benne van a pakliban: veszítünk. A totális háborúban már igen nagy eséllyel indulhatunk neki a harcnak, és jó kilátásaink vannak. De vajon mi történik a hátországban, mi történik az utánpótlásokkal? Tudod, a háborút addig lehet folytatni, amíg van mivel, van miből erőt meríteni hozzá. Amikor bármelyik elfogy, vége a harcnak. Még mielőtt elhajítanád a könyvet a sarokba, vagy a billegő ágy lába alá tennéd, folytatom a megkezdett gondolatmenetet! 15

16 Nem a gyógyulás lehetőségeiről beszéltem! Meg lehet gyógyulni és van gyógyulás! Ugyanúgy van gyógyulás, ahogyan van betegség is. Tudod, úgy van ez, mint a legkisebb maggal. Sokat tehetünk azért, hogy kikeljen, feléledjen, de amíg Ő nem akarja, akár meg is szakadhatunk, akkor sem fog semmit sem tenni! Önszántából viszont, bármi történhet... A szabad akaratát azonban ki kell egészíteni segítséggel, megfelelő légkörrel. Véleményem szerint teljesen mindegy, ki teszi, a lényeg: olyan személy segítsen, akiben megbízik a beteg, de legalábbis nem mond neki ellent. Összegzésképpen elmondható: bármi, bármi ésszerű segíthet - de csak segíthet - a gyógyulás folyamatában! Mindenhez, még a legszentebb dolgainkhoz is két dolog szükséges, vonatkozik ez a gyermeknemzéstől a gyógyulásig mindenre. A gyógyuláshoz is két fél szükségeltetik! Gyógyszer A betegség-egészség relációjában jelentős szerepet tölt be. Szerepe egyaránt figyelemre méltó a különböző népi, és a modern" orvoslásban. A gyógyhatású készítmények illetve gyógyszerek jelentőségét nem kívánom és felesleges lenne vitatnom. Fontos és lényeges szerepüket már az idők kezdete óta felfedezhetjük, használják őket valamilyen formában. A szerek többsége hasznos és valóban gyógyító hatást fejt ki, hatásukra harmonizálódnak a szervezetben lezajlódé folyamatok. Véleményem szerint e könyv tartalma is csak akkor teljes, amikor ezeket a szereket figyelembe vesszük. Be kell látnunk, hogy önmagában véve - az akut eseteket leszámítva - a gyógyszer nem mindig fejtheti ki a kívánt hatást. Az annyira óhajtott, de elmaradt gyógyulás nem feltétlenül a szer hibája! Gondoljunk csak bele egy kicsit, mennyire befolyásolja a test biokémiáját az adott lelkiállapot, hangulat, illetve az egész környezeti légkör! Itt csupán azt hangsúlyozom, hogy figyeljünk lelkünkre, szellemünkre és fogadjuk meg azokat a tanácsokat, melyek segítik a gyógyulási folyamatot. Ez a kettő: a gyógyszer (gyógyhatású készítmény, tea, stb.) és a lelki változást követő cselekvési, viszonyulási tényező sokkal nagyobb lehetőséget biztosít a kívánt cél, a gyógyulás eléréséhez. Tudod, hiába" egészséges az ember, ha nem boldog! A boldogság hiánya elvezethet, sőt el is vezet a betegség kialakulásához! Fordítsuk meg az állítást és megkapjuk az egészséget! 16

17 Találjuk meg életünkben a szabadságot, ebben a szabadságban fogjuk meglelni azon erőinket, melyek szítják, növelik az öröm tüzét. Szabadok pedig csak akkor tudunk lenni, amikor életünk minden területén megtaláljuk az örömteli cselekvést! A betegséget felfoghatjuk hiányként is. A cselekvés hiányaként! Csakhogy a testi hiányosságokat nagyon nehezen, lassan lehet a szellem, a tudat oldaláról pótolni. Ezeket a testben keletkező örömhiányokat" pótolják, pótolhatják a különböző természetes szerek. Az ember, mint tűz A testi-lelki betegségek kialakulását egy egyszerű példával tudom neked legkönnyebben elmagyarázni, ami jól megmutatja az élet egyszerűségét. Hasonlatosak vagyunk a tűzhöz! Szellemi oldalról közelítve a tűz jelentése és szerepe abban áll, hogy az elégetett (megértett), feldolgozott, felhasznált ismeretanyagokból kialakul az életörömmel, életkedvvel jellemezhető gyakorlati tudás! Ezt a tüzet nem pusztán képletesen és szellemi síkon értem. Fizikai síkon is, hiszen nagyon jól tudjuk, az élethez szükség van a harmonikus belső tűzre, ami biztosítja a test megfelelő, optimális hőmérsékletét. Azt a hőmérsékletet, melyen energia folyamataink lezajlanak. Minden biológiai folyamatnál, pl. emésztésnél, izommunkánál, úgy tudunk erőt meríteni, hogy a bennünk lévő anyagokat elégetjük, és a belőlük felszabaduló energiát hasznosítjuk. Lassú" - harmonikus - tűz: Ahhoz, hogy tökéletesen el tudjuk égetni a szervezetbe jutó anyagokat, ahhoz, hogy szelektálni tudjuk a hasznosakat, és ki tudjuk válogatni a károsakat, nyugodt, ám valóban erős, határozott tűz szükségeltetik. Továbbá, ahhoz hogy a lehető legtökéletesebb legyen az immunrendszerünk és ne füstöljön", ne égjen ki túl korán, nyugalomra van szükségünk. Ez a gyakorlati életben így fest: fertőzések idején, nagyobb igénybevételekkor szükséges a nagy lobogás, de ahhoz, hogy később is lobogni, lángolni tudjunk, vissza kell fogni magunkat. Le kell lassítani, mégpedig tudatosan tartóztatni magunkat, kell csendesedni, élvezni az 17

18 elért sikereket. Amikor lecsendesedünk, ellazulunk, akkor vesszük magunkhoz azt az erőt, mellyel később újralobbantjuk a lángot. Itt is ugyanaz vonatkozik a tűzre, mint a fizikai világban: szükség van az éghető anyagra, a megfelelő hőmérsékletre és az égést elősegítő levegőre! Éghető anyagot fizikai síkon a bevitt táplálék, szellemi síkon a tapasztalatok biztosítják, de csak abban az esetben, ha azokat valóban tűzre is vetjük! Vagyis észrevesszük: van benne éghető anyag. Felfedezzük: az életünk során tapasztaltakban - legyenek azok a pillanatnyilag legrosz-szabbak -, hogy van bennük olyan információ, ismeret, melyet hasznunkra fordíthatunk! Nem feltétlenül azt, amit éreztünk, tapasztaltunk, de ami belőle következik! Vagyis, hogyan meríthetünk olyan dolgokból is tanulságot, erőt, melyek teljesen haszontalanok". Fel kell ismerni a számunkra hasznosakat, meg kell különböztetni a haszontalanoktól, hiszen testünk csak így fogja tudni, mit hasznosítson, mi a haszontalan és mi az, ami az indikátor (ami beindítja a folyamatokat). A válogatáshoz, szelektáláshoz pedig igen nagyon szükségünk van a mindig kéznél lévő tudatunkra. Szükségünk van a tudatosságra, ha már egyszer a tudatosság útját választottuk! A hőmérsékletet az elégetett, hasznosított táplálék" biztosítja, ami vonatkozik a szellemi síkra is. Miszerint: tudást, valódi tudást merítünk! Azért beszélek valódi tudásról, mert általában azt szoktuk tudáson érteni, hogy mit nem szabad, mit nem... hogy nem szabad cselekedni! A tanulság minden esetben akkor jelent valódi tudást, amikor abban valami létező dolog rejlik! Képzeld el, olyan pénzt költesz, amit nem kerestél meg, olyan élelmiszert kívánsz feldolgozni, amit nem ettél meg. Ott is arat, ahol nem vetett" Pl.: a tűz megéget Áltanulság: nem nyúlok hozzá, nem használom, mert megéget! Tanulság: hogyan kell hozzá viszonyulnom, hogy szolgálatomba" állítsam! Az égést segítő levegő a helyes légzésből (mély, nyugodt, stb.), szellemi síkon pedig a tettvágyból keletkezik! Figyeld meg, hogy minden cselekedet előtt, legyen az a legegyszerűbb, leghétköznapibb, mély lélegzetet veszel. Ez a mély lélegzet, belégzés biztosítja azt, hogy fellángoljon a tűz, mint a kovácstűzhelyben és felszabaduljanak azok a rejtett erők, melyekre eddig nem volt szükség! A tűz ugyan ég, de ez még kevés ahhoz, hogy a nehezebb, nagyobb feladatokhoz elegendő hőt adjon! 18

19 Ég bennünk a tűz, de hogy az életünkben lévő dolgokból erős szerszámot" kovácsoljunk, szükség van a nagyobb tűzre! Ég bennünk a tűz, hogy a betegségből egészséget kovácsoljunk, de ehhez szükségünk van a nagyobb lángolásra! A nagyobb tüzet pedig azzal tudjuk elérni, hogy felszívjuk" magunkat. Rákoncentrálunk feladatunkra és a dacból merítve erőt felszítjuk a lángot, majd cselekszünk! Az imént tárgyalt három dolog harmonikus jelenlététől, együttműködéséből alakul ki az a belső tűz, amiből (többek között) az immunrendszerünk is táplálkozik! A test hiányzó anyagszükségletének kielégítésére igen alkalmas az alábbiakban jellemzett természetes kiegészítő! Golden Yacca PIus : (bővebben az anyagcsere, immunrendszer stb.) Már Amerika őslakói, az indiánok is ismerték és gyógyításra, betegségeik megelőzésére, valamint szellemi- és fizikai erőnlétük növelésére használták. Csodatévő növényként tisztelték. A Golden Yacca sokoldalú étrend-kiegészítő, az Élet Fájá"-nak nevezett Yucca shidigera nevű örökzöld gyógynövényből állítják elő. A belőle készített termék tartalmazza a gyógynövény bioaktiv anyagait: szaponinokat - speciális cukrot, enzimeket, stresszoldó, baktériumellenes anyagokat és többek között a klorofillt. Az emberi szervezetben folyamatos oxidáció zajlik (belső tűz) ennek optimális beállítására megfelelő hatóanyagok állnak rendelkezésre. Golden Yacca* felhasználási területei: Betegségmegelőző. Egészségerősítő hatás. Stresszvédő. Immunrendszer erősítő. Rákmegelőző, rákellenes. 19

20 A betegségek kialakulása Vajon egyértelműen elmondhatjuk-e, kijelenthetjük-e: a betegség rossz! Természetesen megközelíthetjük erről az oldalról is, de akkor figyelembe kell vennünk az alábbi tényt is: semmi esélyünk sincs arra, hogy ez a folyamat pozitív változáson menjen keresztül! Vagyis, ha félreértelmezzük a kialakult helyzetet, akkor nagy valószínűséggel az egészségre vonatkozó következtetés is tévesnek fog bizonyulni! Vehetjük a betegséget alapvetően rossznak, de ebben az esetben elesünk egy sor olyan ismerettől, melyet csak a betegségből tanulhatunk, fedezhetünk fel újra! A betegségből és nem általa! Beállíthatjuk szükségesnek, de a betegség nem szükségszerűség! A betegségből kijőve lehet tanulni! Amikor benne vagyunk, a tanulság levonása határozottan reménytelen feladat! Először" jöjjünk ki, majd, amikor kinn vagyunk, és nyugalom költözik a szívünkbe, akkor, s csak is akkor térjünk vissza a tanulságokra! Másrészt: értelmetlen dolgok pedig nem léteznek és nem is létezhetnek, tehát van benne valami jó is! Minden dolognak két oldala, két megközelítése van, s ez vonatkozik a betegségekre is. Hiszen a betegségnek van egy sokkal mélyebb értelme, ami fölött gyakran elsikkadunk. Ez az első hallásra merésznek tűnő kijelentés nem más, mint az idő! Sokan mondják: nincs idejük pihenni, nincs idejük önmagukra! A betegség alkalmat ad erre! Emlékezzünk rá: akkor mindig volt időnk magunkkal foglalkozni. Volt időnk átértékelni életünk helyzeteit, arcait"! Foglalkozzunk magunkkal egy kicsit másként is! A betegség, mint figyelemfelhívó! Felhívja figyelmünket tulajdonságainkra! Figyelem: tulajdonságainkra, milyenségeinkre, csakis a tulajdonságainkra, melyek nélkülöznek mindenféle előítéletet, dicséretet, rosszallást! Azt mutatja, most éppen hol tartózkodunk, hegyen (jó kedvben), völgyben (depresszióban). De csak mutat, nem mond ítéletet. Te se tedd ezt! Értelmezhetjük így is: 1. Mit rontottunk, mit hibáztunk el! Felfoghatjuk hibaként a betegség kialakulását, de ezzel is van egy igen nagy probléma, van benne egy jelentős buktató! Ez a buktató pedig abban rejlik, hogy tovább rontja az egyébként is labilis idegállapotunkat. A betegség jelzi: szellemi erőink megcsappantak. Ezt a lelkiismeret-furdalással, a hibáztatással, önváddal csak tovább tetézzük. Az okok keresgélésére ráérünk majd 20

21 akkor, amikor már túl vagyunk az egészen, és képesek vagyunk megpihenni. Keressük meg az okot, amikor megszabadultunk a zavaró érzelmektől, vagyis meggyógyultunk és elfogulatlanul láthatjuk cselekedeteinket, valódi tetteinket! 2. Mit kell másként, egészen másként, homlokegyenest másként tenni! Ebben a megközelítésben ugyanúgy benne van az ok ismerete, de annál lényegesen több is: benne van a megoldás. S ez feledteti, kitörli a hibából eredő hátráltató érzelmeket. Ez a megközelítés lehetőséget ad nekünk: úgy lábaljunk ki szorult helyzetünkből, hogy közben megtartottuk minden értékes dolgunkat ismerve hibáinkat. Ismerjük erényeinket és hibáinkat, de ez a kettő összegződik és egy tiszta tudás marad, mintegy tényként. Mint az imént kiderült, ugyanazt a dolgot lehet kétféleképpen értelmezni, de az értelmezés végeredménye egészen más lesz. Döntsünk saját akaratunkból, melyiket kívánjuk választani. Előbb-utóbb mindkettő ugyanoda vezet, de nem mindegy mennyi fájdalommal és szenvedéssel! Pszichoszomatikus betegségeknek nevezik azokat a betegségeket, ahol fizikai elváltozást nem, csupán tünetet lehet behatárolni. Minden betegség, legyen szó egyszerű meghűlésről, vagy a legkomolyabb, legfájdalmasabb testi kínokat okozó kórról, egyazon kis magból", egyazon lelki konfliktusból fejlődik ki. Tudod olyan ez, mint az iskola, ahol vizsgákat kell tenni az elsajátított anyagból! Nem jelent különösebb problémát az esetleges bukásunk. A vizsgán való elhasalásunk következményei igazán csak" bennünk jelentenek nehézséget! A következő vizsga már nehezebb lesz. Nehezebb lesz, hiszen szigorodnak a feltételek, de ami ennél lényegesebb: kudarcélményünk rányomja bélyegét önbizalmunkra, és ez lesz a legnagyobb hátráltató erőnk! Felkészülésünk során alapul vesszük az előző sikertelenséget, és kialakul bennünk egy indulat, ami tőlünk függően kel új életre, vagy segíti, vagy éppen ellenkezőleg határozott félelmet hoz létre (a félelmekről később), ami elodáztatja velünk a vizsga letételét, a tananyag elsajátítását! A tudás hiányának következtében kialakul egy belső űr - ahol semmi sincs - ezt a lehetőségeinkhez mérten eltemetjük, de ez a rész, tőlünk függetlenül igyekszik magába szívni a tudást. Ez az üresség rendelkezik némi intelligenciával, ha nem találja meg a legjobbat, megelégszik a 21

22 gyengébb minőséggel is. Ez az űr azután magába szippantja, eltünteti, felemészti azon erőinket, melyekkei feltölthetnénk üres részeinket! Minél később sajátítjuk el a tananyagot, annál jobban növekszik, mélyül az űr, egyre több energiát von el a test többi részétől. Minél erősebb, annál súlyosabb betegség alakulhat ki. A mai tudomány kezdi elfogadni a tényt: valamikor nagyon régen, az idők kezdetén, minden élő anyag egyetlen sejtből, egyetlen fajta sejtből alakult ki, ami aztán a legkülönfélébb változáson ment keresztül. Hozzáteszem, minden élő sejt egyetlen anyagból született meg. Változott, és ebből az egyetlen dologból a lehető legszínesebb kavalkád keletkezett, Így van ez a betegségekkel is - valahol mélyen, jól eltemetve -, mind ugyanazon hiányosságból ered! Természetesen csak az eredetében mutat egyezést - nem biztos, hogy felismerjük az ennyire mélyen lévő összefüggéseket, vagy fel merjük vállalni! A megszületett probléma öntudatra ébred" és követi a maga sajátos evolúcióját! Itt szeretnék pontosítani, hiszen a mag nem ugyanaz lesz, de ettől még a lényeg semmit sem változik: mag! Ez a mag a mi szervezetünk termése", teremtménye! Testünk-lelkünk földjétől, talajától" függ, melyik mag tud gyökeret verni, és fejlődésnek indulni. Ahogyan a gyermek fejlődésére is igen jelentős hatással van a környezet, úgy a mag fejlődését is befolyásolja a környezet, a személyiség! Ahány ember, annyiféleképpen reagál, így az egyiket megijeszti, a másikat inspirálja ugyanazon esemény! Elméletileg bármelyik betegséget, kórságot elkaphatjuk", de gyakorlatilag csak azokat, melyek befogadásra tudatunk alkalmassá tette testünket! Valamit nem tapasztalt meg - nem úgy vettünk róla tudomást -ezért nem volt lehetősége, olyan légkört" teremteni, melyben a mag" képtelen gyökeret verni! Továbbá azokból a betegség csírákból lesz tényleges betegség, amelyek a meggyengült szervezetben képesek gyökeret ereszteni, növekedni. Tudatunk eszméi és téveszméi alapján vezérli a szervezetünkben le-zaj lódó folyamatokat. Testünk minden sejtje cserélődik, folyamatosan elhalnak, és helyettük újak születnek. Elvileg egészséges sejteknek kellene születniük, de valamilyen megfoghatatlan" okból mégis másként történik! 22