1996. évi LXXV. törvény. a munkaügyi ellenőrzésről

Átírás

1 1996. évi LXXV. törvény a munkaügyi ellenőrzésről E törvény célja, hogy az Alkotmányban megfogalmazott elvek alapján a foglalkoztatásra vonatkozó jogszabályokban megállapított kötelességek megtartása állami ellenőrzésének tárgyát, személyi és szervezeti kereteit, az eljárás rendjét, valamint e kötelességek megszegésének jogkövetkezményeit meghatározza. Mindezek érdekében - különös tekintettel a jogszabályi feltételeknek meg nem felelő foglalkoztatás, illetve munkavállalás visszaszorítására, valamint a munkavállalók és érdekképviseleti szervei jogainak védelmére - az Országgyűlés a munkaügyi ellenőrzésről a következő törvényt alkotja: 1. (1) E törvény hatálya kiterjed a) arra a természetes és jogi személyre, valamint jogi személynek nem minősülő gazdasági társaságra, aki a tizennyolcadik életévét betöltött természetes személyt foglalkoztatásra irányuló jogviszony, továbbá külföldit vagy fiatal munkavállalót foglalkoztatásra irányuló jogviszony, illetve a (4) bekezdésben meghatározott jogviszonyok alapján foglalkoztat, b) a Munka Törvénykönyve Harmadik része XI. fejezetében meghatározott munkaerő-kölcsönzés esetén a kölcsönbeadóra és a kölcsönvevőre (a továbbiakban együtt: foglalkoztató). (2) Az (1) bekezdésben foglaltakon túlmenően e törvény hatálya kiterjed a) az egyenlő bánásmód követelménye megtartásának ellenőrzése [3. (1) bekezdés d) pont] szempontjából a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítését előkészítő munkáltatói eljárásra, különösen a pályáztatásra és a kiválasztásra, b) a külföldi munkáltató munkavállalójának a Munka Törvénykönyve 106/A. -a alapján történő munkavégzésére. (3) E törvény alkalmazásában - a (4) bekezdésben foglalt kivétellel - foglalkoztatásra irányuló jogviszonynak minősül minden olyan jogviszony, amelyben a szolgáltatás tárgya a foglalkoztató részére ellenérték fejében végzett munka. (4) Nem foglalkoztatásra irányuló jogviszony keretében történik a) a Polgári Törvénykönyvről szóló évi IV. törvényben szabályozott vállalkozási szerződés ( ), valamint megbízási szerződés ( ) alapján végzett munka, továbbá b) a gazdasági társaságokról szóló évi CXLIV. törvényben szabályozott közkereseti társaság és betéti társaság tagjának személyes közreműködése, valamint a korlátolt felelősségű társaság tagjának mellékszolgáltatásként nyújtott személyes közreműködése, c) a közérdekű önkéntes tevékenységről szóló évi LXXXVIII. törvényben (a továbbiakban: Köt.) szabályozott önkéntes szerződés alapján végzett közérdekű önkéntes tevékenység, d) a szövetkezet tagjának a szövetkezet részére kifejtett személyes közreműködése, ha a tag a személyes közreműködést vállalkozási vagy megbízási szerződés alapján teljesíti.

2 (5) A felügyelő jogosult hatósági ellenőrzés során megállapított tényállás alapján a foglalkoztató és a részére munkát végző személy közötti, illetve a munkavállalónak munkavégzés céljából történő átengedése alapjául szolgáló jogviszony, valamint a tényleges foglalkoztatás alapján létrejött kapcsolat minősítésére. Ehhez a foglalkoztatónak rendelkezésre kell bocsátania mindazokat a bizonyítékokat, amelyek alapján megállapítható, hogy a részére végzett munka a (4) bekezdés szerinti jogviszonyok alapján, vagy ellenérték nélkül történt. (6) Olyan munkahelyen, ahol különböző foglalkoztatók alkalmazásában álló munkavállalókat egyidejűleg foglalkoztatnak, és a munkaügyi ellenőrzés eredményeként valamely foglalkoztató személye nem állapítható meg, az (5) bekezdés vonatkozásában - az ellenkező bizonyításáig - vélelmezni kell, hogy az érintett munkavállalók foglalkoztatója az, aki a tevékenységet a munkahelyen ténylegesen irányítja. (7) A (6) bekezdés szerinti vélelemre alapított határozat kizárólag a 3. (1) bekezdés a)-b), valamint i) pontjainak megsértésével összefüggésben tartalmazhat rendelkezést. Az ebbe a körbe nem tartozó jogsértések miatt a tevékenységét ténylegesen irányító foglalkoztatóval szemben a vélelemmel megállapított munkaviszonyt érintően csak a vélelmet tartalmazó határozat jogerőre emelkedése után történt elkövetés esetén hozható határozat. (8) Az ágazati miniszter eltérő szabályokat állapíthat meg a Magyar Honvédségnél, a rendvédelmi szerveknél, illetve a nemzetbiztonsági szolgálatoknál e törvény 3. -ának alkalmazására, és a feladatok ellátására önálló szervezetet hozhat létre. KGD A munkaviszony és a megbízási jogviszony elhatárolása (1996. évi LXXV. törvény 1., 7. ). KGD A szerződés jellegének megítélésében a szerződés tartalmának van döntő jelentősége; a szabálytalan helyzet megszüntetésére irányuló hatósági intézkedés nem sérti a szerződéskötési szabadság elvét (1992. évi XXII. törvény 76., évi LXXV. törvény 1., 3., 6., évi IV. törvény 207. ). BH Ha a munkáltató és a magánszemélyek között létrejött szerződés tartalma szerint munkaviszony állt fenn, azt a szerződést kötő felek akarata sem vonhatta ki a munkajog szabályai alól. A szerződéses szabadság elve ugyanis a szerződés tartalmának meghatározására, nem pedig annak elnevezésére terjed ki [1996. évi LXXV. tv. 1. (4) bek.]. BH Ha a megbízási szerződésnek nevezett szerződés tartalma megfelel a munkaszerződésre vonatkozó rendelkezéseknek, munkaügyi bírság kiszabásának nincs helye [Ptk. 474., évi LXXV. tv. 1. (3) és (4) bek.]. BH A munkaügyi ellenőrzés a foglalkoztatási jogviszony minősítésére is kiterjed. A vállalkozási igazolvány nem zárja ki a munkaviszony keretében való foglalkoztatást (1996. évi LXXV. tv. 1., 3. ). EBH A személy- és vagyonvédelmi gazdasági társaság tevékenysége ellátására egyéni vállalkozóval kötött, munkavégzésre irányuló szerződések alapján végzett tevékenység tényleges tartalmát a munkaügyi felügyelő vizsgálhatja, és a tényállás alapján jogosult a felek közötti jogviszony minősítésére [1996. évi LXXV. törvény 1. (5) bekezdés; évi CXXXIII. törvény 18. ]. 2. (1) A munkaügyi ellenőrzést - az e törvényben foglalt kivételekkel - a munkaügyi hatóság munkaügyi felügyelői (a továbbiakban: felügyelő) látják el. A munkaügyi ellenőrzésről szóló évi LXXV. törvény (a továbbiakban: Met.) módosítását az elmúlt évek jogalkalmazási gyakorlata során kialakult igények tették szükségszerűvé. A Met január 1-jén történt hatálybalépése óta a törvény eredeti céljának eléréséhez szükséges eszközök alapvetően biztosítottak, azonban azoknak részletesebb szabályozásra, illetőleg a hatóság feladatainak tisztább megfogalmazása szükséges a munkavállalók munkaviszonnyal kapcsolatos jogainak és - másik oldalról - a munkáltatók jogkövető magatartásának érvényesüléséhez. A Met. módosítása a szociális partnerek megállapodása alapján kezdődött meg. A törvény elsődleges célja a munkaügyi ellenőrzés szervezetrendszere jogkörének kiszélesítése annak érdekében, hogy a munkaügyi felügyelők a foglalkoztatók által a munkavállalók sérelmére elkövetett

3 jogsértéseket szélesebb körben vizsgálhassák, és több intézkedési lehetőséget magában foglaló eszköztárral léphessenek fel a jogsértésekkel szemben. Másik célja a törvénynek, hogy a munkaügyi felügyelők által alkalmazható, illetve javasolható szankció szabályozása egyértelmű, egységesen szabályozott és megfelelően differenciált legyen. A törvény újrafogalmazza a munkaügyi bírság alkalmazásának szabályrendszerét. Ennek megfelelően bírság kiszabására már abban az esetben is sor kerülhet, ha a munkaügyi szabály megsértése csupán egy munkavállalót érint, azonban a jogsértés súlyos. A törvény az első és az ismételt jogsértés közötti különböző bírságtételek alkalmazásával arányosságot teremt a munkaügyi ellenőrzés által megállapított első és három éven belül a foglalkoztató által ismételten elkövetett jogsértések megítélése között. Ennek megfelelően differenciált - a fokozatosság elvét is tiszteletben tartó - bírságtételek jelennek meg attól függően, hogy a munkáltató egy vagy több jogsértést követ el, illetve abból a szempontból, hogy a jogsértések csak egy vagy több munkavállalót érintenek-e. Differenciál a szabályozás abból a szempontból is, hogy a foglalkoztató hány alkalmazottat foglalkoztat, egyéni vállalkozónak nem minősülő természetes munkáltató követi-e el a jogsértést, illetve aszerint is, hogy a munkaügyi ellenőrzés első alkalommal vagy ismételten állapította-e meg ugyanazt a munkaügyi jogsértést. Egységesítésre kerül a szankciórendszer abból a szempontból is, hogy a külföldiek engedély nélkül történő foglalkoztatásának jogkövetkezményei - új tartalommal - beépülnek a Met-be. A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló évi IV. törvényben megfogalmazott, a Munkaerőpiaci Alap foglalkoztatási alaprészébe befolyó befizetési kötelezettségre vonatkozó szabályok hatályon kívül helyezésre kerülnek. A külföldiek engedély nélkül történő foglalkoztatásának jogkövetkezményei jobban illeszkednek a munkaügyi ellenőrzés szabályaihoz, tekintettel arra, hogy a külföldiek foglalkoztatását az Országos Munkabiztonsági és Mukaügyi Főfelügyelőség (a továbbiakban: OMMF) területi felügyelőségeinek munkaügyi felügyelői végzik, eljárásuk során ők alkalmazzák a Munkaerőpiaci Alap foglalkoztatási alaprészébe történő befizetésre kötelezést, mint jogkövetkezményt. Speciális célja a törvénynek, hogy a külföldiek munkaerő-kölcsönzés keretében történő foglalkoztatására vonatkozóan egyértelművé tegye a munkaügyi ellenőrzés tárgyi hatályát. Ennek megfelelően a Met. 3. -a (1) bekezdésének i) pontja pontosításra kerül, valamint új ellenőrzési tárgyként kerül megfogalmazásra az Európai Unióhoz a Magyar Köztársasággal azonos időpontban csatlakozó állam állampolgára és hozzátartozója magyarországi foglalkoztatására vonatkozó - külön jogszabályban meghatározott - bejelentési kötelezettségre vonatkozó rendelkezések megtartásának ellenőrzése. A munkaügyi felügyelők intézkedési lehetőségei bővülnek a foglalkoztatónak a tevékenysége folytatásától való eltiltásával (amennyiben a foglalkoztató a tevékenysége folytatásához jogszabály által előírt engedéllyel vagy nyilvántartásba vétellel nem rendelkezik), valamint a foglalkoztatónak a foglalkoztatásra vonatkozó szabályok megsértésével a munkavállaló számára kifizetni elmulasztott járandóság megfizetésére való kötelezésével. Ezen túlmenően a munkavállaló további foglalkoztatástól való eltiltása esetén a foglalkoztatót kötelezni kell a Munka Törvénykönyve szerint az állásidőre járó személyi alapbérnek a munkavállaló számára történő megfizetésére is. Az eljárási határidőt érintő szabály épül be a Met-be, mely az általános harminc napos eljárási határidőtől eltér. Hatvan napos eljárási határidő vonatkozik azokra az ügytípusokra, amelyekben a munkaidőt, pihenőidőt, rendkívüli munkavégzést vizsgáló munkaügyi ellenőrzés eredménye alapján szükséges határozatot hozni. Ezen eljárások eredményes lefolytatásához - figyelemmel az adatok beszerzésének, összevetésének rendkívül időigényes voltára és a bizonyítás nehézségeire - tágabb határidőt indokolt a hatóság számára biztosítani. Az eljárási határidő szűk körben való emelése elősegíti, hogy a kis létszámmal működő szervezet körültekintően tudja a hatáskörébe tartozó feladatokat ellátni, ennek keretében teljes körű bizonyítási eljárást tudjon lefolytatni. Az OMMF új feladataként deklarálja a törvény az Európai Unió tagállamainak munkaügyi feladatokat ellátó hatóságaival való együttműködést, melynek keretében az OMMF a hatáskörébe tartozó feladatokat érintően tájékoztatást nyújt az elvégzett munkaügyi ellenőrzések megállapításairól, valamint a munkaügyi jogszabályok tartalmáról. Az Európai Unió tagállamai munkaügyi hatóságainak együttműködési kötelezettségét az Európai Parlamentnek és az Európai Unió Tanácsának a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló 96/71/EK irányelve alapozza meg.

4 Másik új feladata az OMMF-nek a hatósági bizonyítvány kiállítása azokban az esetekben, amikor más jogszabályok állami támogatások iránti kérelem benyújtásához vagy közbeszerzési eljárásban ajánlat megtételéhez meghatározott tartalmú hatósági igazolás becsatolását követelik meg. Ezen új feladathoz kapcsolódóan kap felhatalmazást a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter arra, hogy a pénzügyminiszterrel egyetértésben meghatározza a munkaügyi eljárásokban kiállított hatósági bizonyítványok igazgatási szolgáltatási díjtételeit. A törvény - hasonlóképpen az adóellenőrzés vonatkozásában már régóta érvényesülő gyakorlathoz - az éves vizsgálati teendőkről ellenőrzési irányelv kiadására ad lehetőséget. Az ellenőrzési irányelvet a törvényben rögzített szempontok alapján az ellenőrzést felügyelő miniszter adja ki. A munkaügyi ellenőrzés hatékonyságának fokozását elősegítő társadalmi kontroll létrehozása érdekében célszerű egy országos jogkörrel felruházott testületet (Munkaügyi Ellenőrzést Támogató Tanács) alapítani. A testület fő feladatai közé sorolhatók a foglalkoztatással kapcsolatos jogszabályok alkotására vonatkozó ajánlások megtétele, a munkaügyi ellenőrzést érintő jogszabályok véleményezése, az OMMF éves munkájáról szóló tájékoztatás meghallgatása, a hatóságok együttműködésének támogatása, konzultációs jellegű feladatok ellátása. (2) A bányászatról szóló évi XLVIII. törvény hatálya alá tartozó bányavállalkozók és bányaüzemek, illetve a bányafelügyelet felügyelete alá tartozó tevékenységek munkaügyi ellenőrzését a bányafelügyelet végzi. (3) A Munka Törvénykönyve 106/A-106/B. -aiban - kivéve a 106/A. (1) bekezdésének e) pontját - meghatározott szabályok betartásának ellenőrzése céljából tartott vizsgálatok tapasztalatairól a munkaügyi hatóság és a bányafelügyelet beszámolót készít a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter számára. 2/A. (1) A munkaügyi hatóság az ellenőrzési tevékenységét e törvény szerinti szempontok alapján a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter által évenként február 20-áig közzétett ellenőrzési irányelv alapján végzi. (2) A foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter ellenőrzési irányelve az aktuális foglalkoztatási folyamatokra, a foglalkoztatási célkitűzésekre, a jogszabályváltozásokra, a jogszerű foglalkoztatást leginkább sértő magatartásformákra, illetőleg a foglalkoztatási szempontból legnagyobb kockázatot jelentő foglalkoztatói, illetőleg munkavállalói csoportokra kiemelt figyelemmel szabályozza a munkaügyi hatóság ellenőrzési erőforrásainak felhasználását. (3) Az ellenőrzési irányelv tartalmazza a) az adott év kiemelt ellenőrzési, vizsgálati céljait, b) az ellenőrizendő főbb tevékenységi köröket, szakmákat vagy ágazatokat. 3. (1) A munkaügyi ellenőrzés kiterjed: a) a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítéséhez szükséges jognyilatkozatok alakszerűségére és kötelező tartalmi elemeinek meglétére, a munkavállalói jogalanyisággal kapcsolatos életkori feltételekre, továbbá a foglalkoztató írásbeli tájékoztatási kötelezettségére vonatkozó rendelkezések, Az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség tapasztalatai során indokolt a munkaügyi ellenőrzésről szóló évi LXXV. törvény egyes rendelkezéseinek módosítása. A munkaügyi hatóság ellenőrzései során vizsgálja a munkáltatónál munkát végző személyek foglalkoztatási feltételeinek fennállását, az Mt. 72. (1)-(7) bekezdésében foglaltak megvalósulását. A munkavállalási képesség tekintetében az ellenőrzés tárgyát képezi, hogy a munkaviszony létesítéséhez a munkavállaló az előírt életkort betöltötte-e, az életkori korlátozás érvényesülése mellett az egyéb törvényi feltételek megvalósultak-e. A munkajogi szabályoknak megfelelően a törvényes képviselő előzetes hozzájárulásának, illetve a gyámhatóság engedélyének meglétét is vizsgálja a felügyelőség.

5 Mindez azokat az alapfeltételeket jelenti, amely alapján a fiatal személy a jogszabály szerint megengedhetően munkavállalóvá válhat, vagyis a munkáltató és a munkavállaló munkaviszonyt létesíthetnek egymással. Továbbá a Met. 1. (1) bekezdés a) pontjában foglalt hatásköri szabálynak megfelelően - összefüggésben anyagi jogként az Mt. 72/A. -ban előírtakkal - fiatal személynél az ellenőrzés nem kizárólag a munkaviszony keretében való foglalkoztatásra, hanem munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében végzett munkára is vonatkozik. Ezen ellenőrzési tárgykör hatásköri szabályának a Met. 3. (1) bekezdés a) pontját tekintette a hatóság, a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítéséhez szükséges jognyilatkozatok alakszerűségére vonatkozó rendelkezések betartásának vizsgálatára feljogosító jogszabályhelyet. A Met. hivatkozott hatásköri szabálya nem tükrözi azon lényeges ellenőrzési tárgykört, amely kifejezetten arra irányul, hogy a munkáltató foglalkoztathatja-e az adott személyt, az életkori korlátozások és egyéb alapfeltételek figyelembevételével. A foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítéséhez szükséges jognyilatkozatok alakszerűségére vonatkozó rendelkezések megsértése az alaki kötelezettségek elmulasztását jelenti, a munkába állás életkori korlátja viszont nem tartozik ezen körbe. Indokolt tehát, hogy a hatásköri szabályozásban kétséget kizáróan jelenjen meg a foglalkoztatáshoz kapcsolódó feltételek között az életkor, értve ez alatt különösen a gyermekkorú személyekre vonatkozó általános munkavégzési tilalom érvényesülésének vizsgálatára vonatkozó rendelkezést. b) a munkaviszony létesítésével, megszűnésével, illetőleg megszüntetésével összefüggő bejelentési kötelezettségek, c) a munkáltató nyilvántartási kötelessége, d) az egyenlő bánásmód követelménye, e) a nők, a fiatalkorúak és a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásával kapcsolatos jogszabályok, f) a munkaidőre, a pihenőidőre, a rendkívüli munkavégzésre, valamint a szabadságra vonatkozó, jogszabályban vagy kollektív szerződésben előírt rendelkezések, g) a jogszabályban, kollektív szerződésben vagy a miniszter által az ágazatra, alágazatra kiterjesztett kollektív szerződésben megállapított munkabér mértékére, valamint a munkabér védelmére vonatkozó rendelkezések, h) a foglalkoztatásra irányuló jogviszony megszűnésével összefüggő - a munkavállalót megillető - igazolások kiállítására és kiadására, valamint a munkaviszony megszűnéséhez, megszüntetéséhez kapcsolódó elszámolás megtörténtére vonatkozó jogszabályok rendelkezéseinek, i) a külföldiek magyarországi foglalkoztatásának engedélyezéséről és foglalkoztatásáról szóló jogszabályok rendelkezéseinek, j) a munkanélküli ellátások melletti foglalkoztatás feltételeire vonatkozó jogszabályok, k) a munkaerő-kölcsönzésre vonatkozó, valamint a munkaerő-kölcsönzési tevékenység végzésére jogosító jogszabályok, l) a munkavállalók gazdasági és társadalmi érdekei védelme céljából szakszervezet szervezését biztosító szabályokkal összefüggő munkáltatói kötelességek, m) a választott szakszervezeti tisztséget betöltő munkavállalónak, az üzemi és a közalkalmazotti tanács tagjának és a munkavédelmi képviselőnek a munkajogi védelmére, valamint munkaidő-kedvezményére vonatkozó szabályok, n) a szakszervezet által kifogásolt intézkedésekkel összefüggő munkáltatói kötelességek végrehajtására vonatkozó szabályok, o) a teljesítménykövetelmény megállapítása tekintetében az előzetes foglalkoztatói eljárás lefolytatásának tényére, valamint a teljesítménykövetelmény és a teljesítménybér-tényezők alkalmazása előtti közlésére vonatkozó szabályok,

6 p) az európai üzemi tanács létrehozásáról, illetve a munkavállalók tájékoztatását és a velük való konzultációt szolgáló eljárás kialakításáról szóló törvény 21. -ában foglalt rendelkezések munkáltató általi, q) a Köt. 5. -ának (3)-(6) bekezdésében foglalt rendelkezések fogadó szervezetek általi, r) az Európai Unióhoz a Magyar Köztársasággal azonos időpontban csatlakozó állam állampolgára és hozzátartozója magyarországi foglalkoztatására vonatkozó - külön jogszabályban meghatározott - bejelentési kötelezettségre vonatkozó rendelkezések megtartására. (2) A munkaügyi ellenőrzést a felügyelő hivatalból, az (1) bekezdés d), l)-n) és p) pontjaiban foglalt esetekben, valamint a g) pontban a munkabérnek - a miniszter által az ágazatra, alágazatra kiterjesztett kollektív szerződés kivételével - a kollektív szerződésben rögzített mértéke tekintetében annak a félnek a kérelmére folytatja le, akinek a jogát, jogos érdekét az ügy érinti. (3) A munkaerő-kölcsönzés esetében a munkaügyi ellenőrzés a) az (1) bekezdés a)-b), - a szabadságra vonatkozó rendelkezést illetően - az f), h)-j) és l)-n) pontjaiban meghatározott szabályok vonatkozásában a kölcsönbeadóra, b) az (1) bekezdés c), e), f) pontjaiban meghatározott szabályok vonatkozásában a kölcsönvevőre, c) az (1) bekezdés d), g), i) és k), valamint o) pontjában meghatározott szabályok vonatkozásában mind a kölcsönbeadóra, mind pedig a kölcsönvevőre, d) az (1) bekezdés r) pontjában meghatározott szabály vonatkozásában külföldi székhellyel rendelkező kölcsönbeadó esetében a kölcsönvevőre, egyébként a kölcsönbeadóra A törvény pontosítja a munkaügyi ellenőrzés tárgyi hatályára vonatkozó rendelkezéseket. Ezek között egyértelműen határozza meg azt, hogy a munkaügyi ellenőrzés a külföldiek magyarországi foglalkoztatásának engedélyezéséről szóló jogszabályok rendelkezéseinek megtartására terjed ki. Ezen túlmenően kiterjeszti a munkaügyi ellenőrzést a munkaviszony megszűnéséhez, megszüntetéséhez kapcsolódó elszámolás megtörténtére is, valamint az Európai Unióhoz a Magyar Köztársasággal azonos időpontban csatlakozó állam állampolgára és hozzátartozója magyarországi foglalkoztatására vonatkozó - külön jogszabályban meghatározott - bejelentési kötelezettségre vonatkozó rendelkezések betartásának ellenőrzésére is. A munkaügyi ellenőrzés hatályának a munkaerő-kölcsönzés szempontjából történő egyértelművé tételére kerül sor, figyelemmel arra, hogy a munkaerő-kölcsönzés olyan atipikus jogviszony, amikor a kölcsönbeadó és a kölcsönbevevő a munkaviszonyból származó munkáltatói jogokat megosztva gyakorolja. Annak érdekében, hogy a határokon átnyúló vállalkozások által foglalkoztatott munkavállalók jogainak érvényesülése megfelelően ellenőrizhető legyenek, szükséges a Met. szabályainak pontosítása. A Magyar Köztársaság által az Európai Unióhoz történő csatlakozást követően alkalmazandó munkaerő-piaci viszonosság és védintézkedés szabályairól szóló 93/2004. (IV. 27.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 7. -ának (1) bekezdése a Magyar Köztársasággal azonos időpontban csatlakozó állam - Málta és Ciprus kivételével - állampolgárának és hozzátartozójának foglalkoztatása esetén bejelentési kötelezettséget ír elő a foglalkoztató számára a foglalkoztatás megkezdéséről és megszűnéséről. A jogszabály hatálybalépése óta eltelt egy év gyakorlati tapasztalatai azt mutatják, hogy a jogi szabályozás alapján nem állapítható meg egyértelműen a bejelentési kötelezettség elmulasztásának jogi szankciója. A jogi szabályozás pontosításra szorul abban a tekintetben is, hogy külföldi állampolgár külföldi székhelyű kölcsönbeadó által végzett munkaerő-kölcsönzés útján megvalósuló magyarországi foglalkoztatása esetén a bejelentési kötelezettség teljesítésének elmulasztásért a felelősségre vonás kivel szemben alkalmazható. A törvény kiterjeszti a munkaügyi ellenőrzés hatályát a R. 7. -ának (1) bekezdésében meghatározott bejelentési kötelezettség teljesítésére, megteremti a kötelezettség elmulasztása szankcionálásnak lehetőségét. Egyértelműen meghatározza, hogy külföldi magyarországi foglalkoztatására vonatkozó jogszabályok rendelkezéseinek megsértésekor mely esetben szabható ki munkaügyi bírság, és mely esetben kell kötelezni a foglalkoztatót a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról

7 kiterjed. szóló évi IV. törvényben (a továbbiakban: Flt.) meghatározott befizetési kötelezettség teljesítésére. A törvény egyértelműen rendelkezik arról is, hogy külföldi állampolgár külföldi székhelyű kölcsönbeadó által végzett munkaerő-kölcsönzés útján megvalósuló magyarországi foglalkoztatása esetén a bejelentési kötelezettség teljesítésének elmulasztásért a felelősségre vonás kivel szemben alkalmazható. KGD A szerződés jellegének megítélésében a szerződés tartalmának van döntő jelentősége; a szabálytalan helyzet megszüntetésére irányuló hatósági intézkedés nem sérti a szerződéskötési szabadság elvét (1992. évi XXII. törvény 76., évi LXXV. törvény 1., 3., 6., évi IV. törvény 207. ). BH Ha a munkáltató a munkavállalókat írásbeli szerződés nélkül foglalkoztatta, és a megbízási szerződésnek nevezett írásbeli szerződést is csak a munkaügyi ellenőrzést követően készítette el, megszegte a jognyilatkozat alakszerűségére vonatkozó rendelkezést, aminek következtében jogszerűen kötelezték munkaügyi bírság fizetésére [1996. évi LXXV. tv. 3., 7. ]. BH A munkaügyi felügyelő az ellenőrzése során nem csak a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvényben foglaltak, hanem a külföldiek foglalkoztatására vonatkozó valamennyi jogszabály betartását jogosult ellenőrizni [1991. évi IV. tv. 7. (1) és (4) bek., évi LXXV. tv. 3. (1) bek. i) pont, 64/1994. (IV. 30.) Korm. r. 7. (7) bek., 17. (1) bek. b) pont]. BH A munkaügyi ellenőrzés a foglalkoztatási jogviszony minősítésére is kiterjed. A vállalkozási igazolvány nem zárja ki a munkaviszony keretében való foglalkoztatást (1996. évi LXXV. tv. 1., 3. ). BH A szerződéseket nem az elnevezésük, hanem a tartalmuk szerint kell elbírálni. A munkaszerződés írásba foglalásának elmulasztását nem lehet megállapítani és emiatt bírságot kiszabni, ha a munkáltató megbízási szerződésnek nevezett szerződést kötött a munkaviszony keretében foglalkoztatott munkavállalóival, de a szerződés egyébként megfelel a munkaszerződésre vonatkozó rendelkezéseknek [Mt. 76. (1) és (4) bek., évi LXXV. tv. 3. (1) bek.]. EBH A munkaügyi ellenőrzésnek nem képezheti tárgyát valamely szakszervezetnek a munkáltatónál fennálló képviseleti jogosultsága vizsgálata, és ezzel összefüggésben a munkáltató munkaügyi bírsággal nem sújtható [1992. évi XXII. törvény 21. (5) bekezdés, évi LXXV. törvény 3. (1) bekezdés]. EBH Munkaerő-kölcsönzés esetén a külföldi munkavállalók foglalkoztatására vonatkozó szabályok betartása a munkaügyi ellenőrzés keretében a munkavállalóval munkaszerződést kötő, kölcsönbeadó munkáltatónál ellenőrizhető, a kölcsönvevő munkáltatónál nem [1996. évi LXXV. törvény 3. (1) bek. i) pont, (3) bek.]. EBH A munkaviszonyra jellemző alá-fölérendeltség, széles körű utasítási jog, munkaidőbeli kötöttség nélküli munkavégzést a munkaügyi ellenőrzés során tévesen minősítették munkaviszonynak [1996. évi LXXV. tv. (Met.) 3. (1) bekezdés]. EBH Ha a munkáltató megbízási szerződésnek nevezett szerződést kötött a munkaviszony keretében foglalkoztatott munkavállalóval, de a szerződés tartalmazta a munkaszerződés kötelező tartalmi elemeit, munkaügyi bírság kiszabásának - jogalap hiányában - nincs helye [Mt. 76. (3) bek., évi LXXV. tv. 3. (1) bek. a) pont, 7. (1) bek.]. 3/A. (1) A munkaügyi hatóság az építőipari kivitelezési tevékenységet folytató foglalkoztatók munkaügyi ellenőrzése céljából az építésügyi hatóság által - külön törvény szerint - továbbított, (2) bekezdésben leírt adatokat is felhasználhatja. (2) Az (1) bekezdés szerinti ellenőrzés érdekében a munkaügyi hatóság az építőipari kivitelezési tevékenységek megkezdésének bejelentéssel történő adatszolgáltatásából származó következő adatokat használhatja fel: a) az építési helyszín címe, helyrajzi száma,

8 b) a kivitelező (vállalkozó) neve (elnevezése), címe (székhelye), kivitelezési jogosultságának (vállalkozói engedély, cégbírósági bejegyzés) külön jogszabály szerinti igazolása, továbbá c) a felelős műszaki vezető és az építési műszaki ellenőr neve, címe (székhelye), jogosultságának igazolása. 4. (1) A felügyelő a foglalkoztató valamennyi munkahelyén külön engedély és előzetes bejelentési kötelesség nélkül ellenőrzést tarthat. (2) (3) Az ellenőrzés során a felügyelő jogosult a)-c) d) a munkahelyen tartózkodó személyek személyi azonosságának igazoltatással történő megállapítására, e) a Társadalombiztosítási Azonosító Jel (TAJ) használatára. Az illetékességi területen kívüli eljárás szabályozásához a Ket. 25. (1) bekezdése adja meg a jogszabályi keretet. A törvény ezt a lehetőséget - a kizárási ok miatti kijelölés kivételével - csak egyedi esetekben engedi biztosítani. Ezt indokolhatja a munkaszervezés hatékonyabbá tétele, az átfogó ellenőrzések eredményességének javítása. Az illetékességi területen kívüli eljárás szűk körének garanciájaként a törvény az ellenőrzési jogosultságot az OMMF elnökének egyedi megbízásához köti. Az illetékességi területen kívül lefolytatott munkaügyi ellenőrzésről rendelkező szabályhoz kapcsolódóan határozza meg azt a törvény, hogy melyik munkaügyi felügyelőséget kell ilyen esetben az eljárás lefolytatására illetékes közigazgatási szervnek tekinteni. A törvény a Kvt. 4. -ába történő beiktatással rendeli el az e törvényben nem szabályozott kérdésekben a Ket. szabályainak alkalmazását, egyben kimondja, hogy az eljárás elektronikus úton nem folytatható le. A Ket. rendelkezéseire történő hivatkozás a joggyakorlatban nem okoz problémát, ugyanakkor a jogbiztonságot erősíti, a jogkeresők részére egyértelmű eligazítást ad, az érintett rendelkezés beiktatása lényegében annak deklarálását jelenti, hogy a Ket. megfelelő háttérjogszabály a közvetítői tevékenységről szóló törvényben megjelölt hatósági eljárás lefolytatásához. A felülvizsgálat körében ezért került sor a Ket. szabályaira történő utalás feltüntetésére. Az elektronikus úton történő ügyintézés kizárására azért került sor, mert jelenleg az elektronikus ügyintézéshez szükséges infrastruktúra nem alkalmas arra, hogy bevezetésre kerüljön az ügyintézésnek ez a módja (figyelemmel arra a körülményre is, hogy az elektronikus ügyintézésre való alkalmasság nem csak a Minisztérium, de az ügyfél vonatkozásában is megfelelő technikai hátteret feltételez, és ez a közeljövőben az ügyfelek esetében valószínűleg nem lesz széles körben biztosított). 4/A. A munkaügyi felügyelő hatósági ellenőrzést erre jogosító igazolvány birtokában végezhet. Az igazolvány tartalmazza a felügyelő nevét, az igazolvány sorszámát, és a munkaügyi hatóság illetékes szervének megnevezését. 5. (1) (2) A munkaügyi ellenőrzést végző szerv a munkáltató nyilvántartásairól készült másolatot, valamint az ellenőrzés során készített hang- és képfelvételt csak ellenőrzési tevékenységével összefüggésben használhatja fel, és a dokumentumokat köteles az eljárás jogerős befejezését követő három éven belül megsemmisíteni. 6. (1) A felügyelő az ellenőrzés során tapasztalt szabálytalanságok megszüntetése érdekében: a) felhívja a foglalkoztató figyelmét a foglalkoztatásra vonatkozó szabályok megtartására, b) kötelezi a foglalkoztatót a szabálytalanság meghatározott időn belül történő megszüntetésére, c) megtiltja a további foglalkoztatást, ha az alkalmazás vagy a foglalkoztatás a 3. (1) bekezdése a) pontjának első fordulata, továbbá b), e), f), i), k) és q) pontjai esetében a jogszabálysértés súlyossága miatt nem tartható fenn, és a sérelem rövid időn belül nem orvosolható. Ha a további foglalkoztatás megtiltására azért került sor,

9 mert a foglalkoztató megsértette a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítéséhez szükséges jognyilatkozatok alakszerűségére vagy a jogviszony bejelentésére, illetőleg munkaerő-kölcsönzés esetén a munkaszerződés kölcsönbevevő részére történő átadására vonatkozó rendelkezéseket, a felügyelő az eltiltás időtartamára kötelezi a Munka Törvénykönyve ának (4) bekezdése szerinti díjazásnak a munkavállaló részére történő megfizetésére, d) kötelezi a külföldi munkavállalót munkavállalási engedély nélkül foglalkoztatót a Munkaerőpiaci Alapba történő befizetésre a 7/A. -ban foglaltak szerint, e) kezdeményezi a munkanélküli ellátás jogalap nélküli igénybevétele esetén az ellátás szüneteltetését, illetve megszüntetését, f) javaslatot tehet a 7. -ban foglaltak szerint munkaügyi bírság kiszabására, g) szabálysértési eljárást folytathat le, h) az 1. (5) bekezdése alapján eljárva megállapítja a foglalkoztatásra irányuló jogviszonynak a munkába lépés napjától történő fennállását és kötelezi a foglalkoztatót a foglalkoztatásra irányuló jogviszonyra vonatkozó szabályok betartására, i) eltiltja a foglalkoztatót tevékenysége folytatásától, ha a foglalkoztatásra vonatkozó jogszabályban előírt engedéllyel, nyilvántartásba vétellel nem rendelkezik. A törvény bővíti a munkaügyi felügyelő intézkedési lehetőségét. Ezen belül a kialakult joggyakorlatnak megfelelően úgy pontosítja a jogszabály szövegét, hogy a felügyelő kötelezi a foglalkoztatót a szabálytalanság meghatározott időn belül történő megszüntetésére. Ezen túlmenően rendelkezik a törvény arról is, hogy ha a további foglalkoztatás megtiltására azért került sor, mert a foglalkoztató megsértette a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítéséhez szükséges jognyilatkozatok alakszerűségére és a jogviszony bejelentésére vonatkozó rendelkezéseket ( fekete és színlelt foglalkoztatás), a felügyelő az eltiltás időtartamára kötelezi a Munka Törvénykönyve ának (4) bekezdése szerinti díjazásnak a munkavállaló részére történő megfizetésére. Az Mt ának (4) bekezdése szerinti díjazás alkalmazása azért indokolt a foglalkoztatástól való eltiltás időtartama alatt, mivel a fekete munkával összefüggő feltételezett jogsértések olyan, a munkáltató működési körébe tartozó oknak minősülnek, amely megalapozza a személyi alapbér-fizetési kötelezettséget. Ennek megfelelően kerül rendezésre annak a munkavállalónak a foglalkoztatástól eltiltás időtartama alatti státusza. A munkaügyi felügyelő az eltiltás időtartamára kötelezi a foglalkoztatót a Munka Törvénykönyve ának (4) bekezdése szerinti díjazásnak a munkavállaló részére történő megfizetésére. Bővül a felügyelők intézkedési jogköre azzal, hogy eltilthatják a foglalkoztatót tevékenysége folytatásától, ha a foglalkoztatásra vonatkozó jogszabályban előírt engedéllyel, nyilvántartásba vétellel nem rendelkezik. Ezen intézkedésnek különös jelentősége van a nyilvántartásba vétel nélkül munkaerőkölcsönzési tevékenységet folytató gazdálkodó szervezetek szempontjából. A munkaügyi felügyelők eddig is eljártak a külföldiek engedély nélkül történő foglalkoztatásával összefüggésben. Ennek megállapítása esetén kötelezték a foglalkoztatót az Flt. alapján a Munkaerőpiaci Alapba történő befizetésre. (2) A felügyelő az (1) bekezdés c) pontjában foglalt határozatának munkaügyi okból fellebbezésre tekintet nélküli végrehajtását is elrendelheti. (3) A felügyelő a foglalkoztató és a részére munkát végző személy közötti jogviszony tartalmát érintő intézkedést nem hozhat, amennyiben az ellenőrzést megelőzően a felek között munkaügyi vita indult. (4) A munkaügyi hatóság - amennyiben tudomására jut, hogy a jogsértésre társadalombiztosítási nyugellátással vagy rehabilitációs járadékban részesülő személy foglalkoztatásával összefüggésben került sor - a) a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló évi LXXXI. törvény 36/D. (2) bekezdése, valamint 36/G. (2) bekezdése szerinti, továbbá

10 b) a rehabilitációs járadékról szóló évi LXXXIV. törvény 11. (2) bekezdése, valamint 13. (1) bekezdése szerinti jogsértést megállapító jogerős határozatát közli a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervvel. A törvény e rendelkezését az a körülmény indokolja, hogy a felügyelő az ellenőrzés során a munkáltató munkajogi gyakorlatát - és ennek során többek közt a jogviszony létesítésével összefüggő előírások foglalkoztató általi érvényre juttatását - vizsgálhatja a rá vonatkozó hatásköri szabályok alapján. Így általában nem áll rendelkezésére olyan adat, amely alapján tisztázható, hogy a munkaviszony fennállását megállapító határozatban nevesített munkavállaló részesül-e rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjban vagy rehabilitációs járadékban. A jelenleg hatályos rendelkezésekhez képest a törvény szerinti kiterjesztő tartalmú szabály pontosítását adatvédelmi szempontok is indokolják, amennyiben a munkaügyi hatóság részéről az adatok átadása, más hatóság részére történő továbbítása csak célhoz kötött, és a célhoz igazítottan arányos kell, hogy legyen. A Kormány kizárólagos szervezetalakítási jogosultságából eredően egyebekben a szabály felvezető részében nem a munkaügyi felügyelőt, hanem a munkaügyi hatóságot indokolt nevesíteni. KGD A szerződés jellegének megítélésében a szerződés tartalmának van döntő jelentősége; a szabálytalan helyzet megszüntetésére irányuló hatósági intézkedés nem sérti a szerződéskötési szabadság elvét (1992. évi XXII. törvény 76., évi LXXV. törvény 1., 3., 6., évi IV. törvény 207. ). 6/A. (1) A felügyelő a 6. (1) bekezdésének f) pontjától és a 7. -ban foglaltaktól eltérően köteles javaslatot tenni munkaügyi bírság kiszabására, valamint a munkaügyi bírság kiszabása kötelező, ha a foglalkoztató a 3. (1) bekezdésében meghatározott rendelkezések közül a) a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítéséhez szükséges jognyilatkozatok alakszerűségével összefüggésben követett el jogsértést [Munka Törvénykönyve 76. -ának (2) bekezdése, valamint 75/A. -a], b) a munkaviszony létesítésével összefüggésben nem tett eleget a külön jogszabályban foglalt bejelentési kötelezettségének [az adózás rendjéről szóló évi XCII. törvény 16. (4) bekezdés a) pont], c) nem tett eleget a munkaidő-nyilvántartás vezetésére vonatkozó kötelezettségének [Munka Törvénykönyve 140/A. (1) bekezdés a) pont], illetve kettős nyilvántartást vezetett, d) nem tartotta be a nők, a fiatal munkavállalók és a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatására vonatkozó sajátos szabályokat, e) a munka- és pihenőidőre vonatkozó szabályokat a munkaügyi ellenőrzéssel érintett telephelyen foglalkoztatott munkavállalók legalább húsz százaléka vonatkozásában megsértette, f) hatósági nyilvántartásba vétel hiányában folytat munkaerő-kölcsönzésre irányuló tevékenységet, g) a jogszabályban vagy kollektív szerződésben - ideértve a miniszter által az ágazatra, alágazatra kiterjesztett kollektív szerződést is - megállapított munkabér összegére, valamint a munkabér védelmére vonatkozó rendelkezéseket a munkaügyi ellenőrzéssel érintett telephelyen foglalkoztatott munkavállalók legalább húsz százaléka vonatkozásában megsértette, ide nem értve a felszámolási eljárás alatt álló foglalkoztatót, h) a munkavállalók gazdasági és társadalmi érdekei védelme céljából szakszervezet szervezését biztosító alapjogait megsértette, vagy a választott szakszervezeti tisztséget betöltő munkavállalónak, az üzemi és a közalkalmazotti tanács tagjának vagy a munkavédelmi képviselőnek a munkajogi védelme tekintetében a Munka Törvénykönyve 28. -ának (1) bekezdésében meghatározott munkáltatói kötelezettséget elmulasztotta. (2) Az (1) bekezdés b) pontjában foglaltaktól eltérően nem szabható ki bírság, ha a) a foglalkoztató a munkaviszony létesítésének bejelentésére vonatkozó bejelentési kötelezettségét a munkaügyi ellenőrzés megkezdéséig a tényleges foglalkoztatás teljes időtartamára vonatkozóan teljesítette, vagy

11 b) a bejelentési kötelezettséget külön jogszabály szerint a foglalkoztató helyett más teljesíti, és a foglalkoztató a bejelentés határidőben történő teljesítéséhez szükséges adatokat teljeskörűen átadta. A Met. 6/A. -ának (2) bekezdésének módosítására azért van szükség, hogy a bírság kiszabása mellőzhető legyen - hasonlóan az adózás rendjéről szóló évi XCII. törvény ának (6) és (21) bekezdéséhez - akkor, ha a bejelentési kötelezettséget külön jogszabály szerint a foglalkoztató helyett más teljesíti (ld. pl. Magyar Államkincstár), és a foglalkoztató a bejelentés határidőben történő teljesítéséhez szükséges adatokat teljeskörűen átadta. 7. (1) Munkaügyi bírság akkor szabható ki, ha a foglalkoztató a) a 3. (1) bekezdése a) pontjának a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítéséhez szükséges jognyilatkozatok alakszerűségére, a munkavállalói jogalanyisággal kapcsolatos életkori feltételekre vonatkozó, valamint b), c), d), f), i), k), l), m) és n) pontjában foglalt rendelkezéseket egy, b) a foglalkoztató a 3. (1) bekezdése a) pontjának a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítéséhez szükséges jognyilatkozatok kötelező tartalmi elemeinek meglétére vonatkozó, valamint e), g), h), j), o), p), q) és r) pontjában foglalt rendelkezések bármelyikét több munkavállaló vonatkozásában megsérti. (2) A munkaügyi bírság mértéke a) a 3. (1) bekezdése a) pontjának a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítéséhez szükséges jognyilatkozatok alakszerűségére, a munkavállalói jogalanyisággal kapcsolatos életkori feltételekre vonatkozó, valamint b), f), i) és k) pontjában foglalt rendelkezések megsértése esetén aa) - amennyiben a megállapított egy jogsértés egy munkavállalót érint - harmincezer forinttól hárommillió forintig, ab) - amennyiben a megállapított több jogsértés egy munkavállalót érint - harmincezer forinttól ötmillió forintig, ac) - amennyiben a megállapított egy jogsértés több munkavállalót érint - harmincezer forinttól nyolcmillió forintig, ad) - amennyiben a megállapított több jogsértés több munkavállalót érint - harmincezer forinttól tízmillió forintig; b) a 3. (1) bekezdésének c), d), l), m), n) pontjában foglalt rendelkezések megsértése esetén ba) - amennyiben a megállapított egy jogsértés egy munkavállalót érint - harmincezer forinttól kétmillió forintig, bb) - amennyiben a megállapított több jogsértés egy munkavállalót érint - harmincezer forinttól négymillió forintig, bc) - amennyiben a megállapított egy jogsértés több munkavállalót érint - harmincezer forinttól hatmillió forintig, bd) - amennyiben a megállapított több jogsértés több munkavállalót érint - harmincezer forinttól nyolcmillió forintig; c) a 3. (1) bekezdése a) pontjának a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítéséhez szükséges jognyilatkozatok kötelező tartalmi elemeire vonatkozó, valamint e), g), h), j), o), p), q) és r) pontjában foglalt rendelkezések megsértése esetén ca) - amennyiben a megállapított egy jogsértés több munkavállalót érint - harmincezer forinttól ötmillió forintig,

12 cb) - amennyiben a megállapított több jogsértés több munkavállalót érint - harmincezer forinttól nyolcmillió forintig terjedhet. (3) Ha a munkaügyi ellenőrzés a (2) bekezdés a), b) vagy c) pontjai közül legalább két pontba tartozó jogsértés elkövetését állapítja meg, bírság kiszabása esetén az a), b) vagy c) pont alá tartozó jogsértések miatt alkalmazandó bírságot külön-külön kell megállapítani. Az ily módon megállapított bírságok összegét összeadva kell a munkaügyi bírságot kiszabni, mely - a (4) bekezdésben foglalt kivétellel - nem haladhatja meg a tizenötmillió forintot. (4) A (2)-(3) bekezdésben foglaltak megfelelő alkalmazásával a munkaügyi bírság mértéke százezer forinttól húszmillió forintig terjedhet, ha a korábbi munkaügyi ellenőrzés eredményeként meghozott bírságot kiszabó közigazgatási határozat jogerőre emelkedésétől számított három éven belül legalább egy, a korábbival azonos jogsértés megállapítására kerül sor. (5) Ha az eljárás alá vont foglalkoztatónál az ellenőrzés megkezdésekor a foglalkoztatottak száma a húsz főt nem haladja meg, a munkaügyi bírság mértéke harmincezer forinttól a (2)-(4) bekezdésben meghatározott összeg felső határának feléig terjedhet. (6) Természetes személy foglalkoztató által nem egyéni vállalkozás keretében foglalkoztatott munkavállalót érintő jogsértés megállapítása esetén a munkaügyi bírság mértéke a (2)-(4) bekezdésben meghatározott összeg felső határának negyedéig terjedhet. (7) A munkaügyi bírság összegének megállapításánál figyelembe kell venni különösen a jogszabály megsértésével okozott jogellenes állapot időtartamát, az okozott hátrány nagyságát, a megsértett jogszabályi előírások számát és hatását, valamint az érintett munkavállalók számát. (8) A 6. (1) bekezdésében meghatározott egyéb jogkövetkezmények - a 6. (1) bekezdésének a) és g) pontját kivéve - alkalmazása, valamint a munkaügyi bírság egyidejű kiszabása esetén egy határozatot kell hozni. (9) Ha egy ellenőrzés során megállapított szabálytalanság a jelen törvényben meghatározott jogszabály és egyéb rendelkezés, illetve a szabálysértési jogszabály előírásait is megsérti, a munkaügyi felügyelő a) az illetékes területi felügyelőség vezetőjének a munkáltatót terhelő munkaügyi bírság kiszabására tehet javaslatot, és b) emellett a munkáltató részéről eljáró természetes személy ellen szabálysértési eljárást folytat le. A munkaügyi ellenőrzések során, különösen az építőiparban gyakran tapasztalható, hogy a munkáltatóként megjelölt alvállalkozó ténylegesen nem található, a munkavégzés helyén a munkáltató képviseletében senki sem tartózkodik, a cég felkutatására tett hatósági intézkedések pedig nem vezetnek eredményre. Ezekben az esetekben a munkavállalók kiszolgáltatottsága fokozott, érdekükben a munkaügyi hatóság érdemi intézkedést nem tud foganatosítani: a jogviszony minősítése csak formális, a foglalkoztatás bejelentése nem történik meg. A munkaügyi hatóság a munkaviszony minősítésekor többek között azt vizsgálja, hogy a munkavégzés kinek az érdekében áll. Ha más nem állapítható meg, a munkavégzés területén a tevékenységet irányító vállalkozás (fővállalkozó) érdeke egyértelműen fennáll. A tevékenységet irányító vállalkozásnak tudnia kell, hogy a területén milyen vállalkozás melyik munkafolyamatot végzi. Ez munkavédelmi koordinatív felelősségéből is adódik, és ennek tényét az építési naplóban is rögzítenie kell. A fővállalkozói felelősséget a polgári jogi szabályok is alátámasztják: a vállalkozó a munka elvégzéséhez alvállalkozót is igénybe vehet, azonban az alvállalkozó tevékenységéért felelősséggel tartozik. A tevékenységet irányító vállalkozó felelősségének, foglalkoztatói minősítésének vélelmezését a törvény kisegítő szabályként fogalmazza meg azokban az esetekben, amikor a tényleges foglalkoztató kiléte nem deríthető ki. A közigazgatási szolgáltatás és eljárás általános szabályairól szóló évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) alapján az eljáró hatóságot tényállás-tisztázási kötelezettség terheli, ami azt

13 jelenti, hogy minden, hatáskörébe tartozó lehetőséget igénybe kell vennie ahhoz, hogy a tényleges foglalkoztató kilétét megállapítsa. A vélelmezett foglalkoztatónak érdekében áll, hogy ehhez segítséget nyújtson, hiszen csak akkor mentesül a felelősség alól, ha a tényleges foglalkoztató a munkaügyi eljárás során megállapítható. A törvényi vélelem tehát megdönthető (akár a közigazgatási, akár az esetleges bírósági eljárás során). A törvény előírja azt is, hogy csak a vélelem jogerőssé válását követően szabható ki szankció az ily módon megállapított foglalkoztatóval szemben a fekete munkavégzésen kívüli egyéb jogsértések tekintetében. E rendelkezést az indokolja, hogy a vélelem megdöntése esetén elkerülhető legyen a további súlyos jogkövetkezmények vétlennek bizonyult féllel szembeni alkalmazása. A törvény továbbá előírja, hogy - a miniszteri határozattal kvázi jogszabályi rangra emelt - ágazatra kiterjesztett hatályú kollektív szerződésben meghatározott ágazati bér ellenőrzése iránt is hivatalból jár el a munkaügyi felügyelő. A személyes felelősség növelése érdekében a törvény a Met. szabályait annak érdekében is módosítja, hogy lehetővé váljon egymás mellett a munkáltatót terhelő munkaügyi bírság, illetve, ha a szabályszegés egyben valamely szabálysértési tényállást is megvalósít, az azért felelős természetes személlyel szembeni szabálysértési jogszabályban meghatározott jogkövetkezmény alkalmazása is. A természetes személy munkáltatók esetében azonban a kettős bírságolás méltánytalan volna, ezért esetükben csak az objektív alapú munkaügyi bírság kiszabására kerülhet sor. Több apró pontatlanság javítására is sor kerül. Így a teljesítménykövetelmény megállapításával összefüggő előzetes objektív mérésen alapuló eljárás lefolytatását - amit az Mt. ír elő - kölcsönbeadás esetén a tényleges munkavégzési helyen, a kölcsönvevőnél kell biztosítani és ellenőrizni. A munkaügyi ellenőrzés szabályrendszerében a munkabér védelmére vonatkozó rendelkezések ellenőrzése ehhez kapcsolódóan a kölcsönvevőre is kiterjed. A közérdekű önkéntes tevékenységről szóló évi LXXXVIII. törvényben a fogadó szervezetek szabályszerű eljárásának ellenőrzése esetén a bírság kiszabásáról szintén rendelkezik a törvény. (10) Ha a foglalkoztató magánszemély vagy egyéni vállalkozó, kizárólag a (9) bekezdés a) pontjában meghatározott jogkövetkezmény alkalmazására kerülhet sor. (11) A munkaügyi határozatban, a Munkaerőpiaci Alap javára előírt pénzfizetési kötelezettség esetén a kiadmányozó szerv a hozzá befolyt bírság, teljesített befizetési kötelezettség 100%-át a Munkaerőpiaci Alap kezeléséről szóló jogszabályban foglaltak szerint átutalja a Munkaerőpiaci Alap számlájára. A munkaügyi bírság kiszabásának feltételrendszere és mértéke változik. A törvény megtartja a Met. jelenleg hatályos rendelkezéseinek azt az elsődleges célját, hogy súlyos jogszabálysértés esetén - függetlenül attól, hogy első vagy ismételt jogsértésről van szó - akkor is kiszabható legyen a munkaügyi bírság, ha a jogsértés csak egy munkavállalót érint, azonban a jogsértés jellege megkívánja a súlyosabb szankciót. A törvény egyértelműen elkülöníti egymástól az egy, illetve a több munkavállalót érintő jogsértés esetkörét a bírságolás szempontjából. Emellett a következő főbb szempontokat indokolt figyelembe venni a munkaügyi jogszabálysértések miatt alkalmazható jogkövetkezmények megállapítása során: a munkáltató egy vagy több jogszabálysértést követett el, mely jogsértés megállapítására kerül sor, a munkaügyi ellenőrzést megelőző három éven belül a munkáltatóval szemben azonos jogszabálysértés miatt szabtak-e ki munkaügyi bírságot. Differenciált bírságmértéket állapít meg a törvény attól függően, hogy a foglalkoztató hány alkalmazottat foglalkoztat, valamint egyéni vállalkozónak nem minősülő természetes munkáltató követi-e el a jogsértést. Természetesen e szempontok mellett indokolt fenntartani a munkaügyi hatóság számára a jogkövetkezmény alkalmazása során mérlegelési lehetőséget biztosító általános szabályt is, mely szerint figyelembe kell venni különösen a jogszabály megsértésével okozott jogellenes állapot időtartamát, az okozott hátrány nagyságát, a megsértett jogszabályi előírások számát és hatását, valamint az érintett munkavállalók számát.

14 KGD A munkaviszony és a megbízási jogviszony elhatárolása (1996. évi LXXV. törvény 1., 7. ). BDT A felszámolási eljárásban a bírság jellegű követelések - a törvény speciális rendelkezése folytán - annak ellenére a G kielégítési kategóriába tartoznak, hogy azokat adók módjára kell behajtani. BH Ha a munkáltató a munkavállalókat írásbeli szerződés nélkül foglalkoztatta, és a megbízási szerződésnek nevezett írásbeli szerződést is csak a munkaügyi ellenőrzést követően készítette el, megszegte a jognyilatkozat alakszerűségére vonatkozó rendelkezést, aminek következtében jogszerűen kötelezték munkaügyi bírság fizetésére [1996. évi LXXV. tv. 3., 7. ]. BH A munkaügyi ellenőrzésről szóló törvényben meghatározott mértékben lehet a munkáltatóval szemben munkaügyi bírságot kiszabni. A bírság a munkáltató által elkövetett szabálytalanság miatt kiszabható szankció, legmagasabb összege a jogszabályi rendelkezések megszegésének számától, illetőleg annak ismétlődésétől függően egy-, illetve hárommillió forint lehet. A bírság mértéke a munkáltató jogszabálysértéséhez igazodik. A bírság felső határát akkor sem lehet túllépni, ha ugyanazt a szabálytalanságot a munkáltató különálló telephelyein azonosan szegik meg, vagyis a bírság felső határát nem lehet telephelyenként külön-külön számolni [1996. évi LXXV. tv. 7. (1) és (3) bek.]. BH Az oktatási intézményben a munkáltató és a fűtők között létrejött foglalkoztatási jogviszony - tényleges tartalmi elemei alapján - közalkalmazotti jogviszonynak minősül [1992. évi XXXIII. tv. 1. (1) bek., 21., 55/A., évi XXII. tv (1) bek., 148. (2) bek., Ptk (1) bek., évi LXXV. tv. 7. ]. BH A munkaügyi bírság kiszabására mérlegelési jogkörben kerülhet sor, jogszabály határozza meg a bírság kiszabása során figyelembe veendő szempontokat, a munkáltató anyagi helyzete nem tartozik ezek közé [1996. évi LXXV. tv. 7. (3)-(4) bek.]. EBH A mérlegelés jogszabálysértő voltát megalapozó körülmény hiányában a bírság összege nem csökkenthető a munkáltató gazdasági körülményeire tekintettel [1996. évi LXXV. törvény 7. (3) és (5) bek., 8. (1) bek.]. EBH Ha a munkáltató megbízási szerződésnek nevezett szerződést kötött a munkaviszony keretében foglalkoztatott munkavállalóval, de a szerződés tartalmazta a munkaszerződés kötelező tartalmi elemeit, munkaügyi bírság kiszabásának - jogalap hiányában - nincs helye [Mt. 76. (3) bek., évi LXXV. tv. 3. (1) bek. a) pont, 7. (1) bek.]. EBH Azonos szabálytalanság miatt, még ha azt az ellenőrző hatóság több különálló telephely tekintetében állapította is meg, a munkáltató legfeljebb egy-, illetve hárommillió forint munkaügyi bírság megfizetésére kötelezhető [1996. évi LXXV. törvény 7. (1) és (3) bekezdés, 8. (3) bekezdés]. 7/A. (1) Amennyiben annak megállapítására kerül sor, hogy a foglalkoztató munkavállalási engedély nélkül külföldit foglalkoztat, kötelezni kell a Munkaerőpiaci Alap foglalkoztatási alaprészébe történő befizetésre. A kötelezettség a foglalkoztatót annyi esetben terheli, ahány külföldi tekintetében az engedély nélkül történő foglalkoztatást megállapították. (2) A Munkaerőpiaci Alapba történő befizetés mértéke a) első alkalommal megállapított engedély nélkül történő foglalkoztatás esetén az engedély nélkül alkalmazott külföldi részére a foglalkoztatás megkezdésétől az engedély nélküli foglalkoztatás megállapításáig kifizetett munkabér (munkadíj) négyszeresének, de legalább a kötelező legkisebb munkabér (a továbbiakban: minimálbér) nyolcszorosának, b) a korábbi engedély nélküli foglalkoztatást megállapító határozat jogerőre emelkedésétől számított három éven belül megállapított ismételt engedély nélküli foglalkoztatás esetén a külföldi részére a folyamatos foglalkoztatása megkezdésétől az engedély nélküli foglalkoztatás ismételt megállapításáig kifizetett munkabér (munkadíj) nyolcszorosának, de legalább a minimálbér tizenötszörösének

15 megfelelő összeg. (3) Magánszemély munkáltató által nem egyéni vállalkozás keretében foglalkoztatott külföldi engedély nélkül történő foglalkoztatása esetén a természetes személy foglalkoztatót a (2) bekezdésben foglaltaktól eltérően a) első alkalommal megállapított engedély nélkül történő foglalkoztatás esetén a minimálbér kétszeresének, b) a korábbi engedély nélküli foglalkoztatást megállapító határozat jogerőre emelkedésétől számított három éven belül megállapított ismételt jogsértés esetén a minimálbér négyszeresének megfelelő összeg terheli. (4) A (2) bekezdés a) pontjában foglaltaktól eltérően, a foglalkoztatót a kifizetett munkabér (munkadíj), de legalább a minimálbér kétszeresének megfelelő összeg Munkaerőpiaci Alapba történő megfizetésére kell kötelezni akkor, ha a foglalkoztató külföldit úgy foglalkoztat tovább, hogy a munkavállalási engedély érvényességének lejártát megelőzően a külföldi számára új munkavállalási engedély iránti kérelmet az illetékes hatósághoz benyújtott, azonban a hatóság az ügyben nem hozott határozatot. (5) Ha a külföldi részére kifizetett munkabér (munkadíj) összege nem állapítható meg, a) a (2) bekezdés a) pontjában foglalt esetben a minimálbér nyolcszorosának, b) a (2) bekezdés b) pontjában foglalt esetben a minimálbér tizenötszörösének, c) a (4) bekezdésben foglalt esetben a minimálbér kétszeresének megfelelő összeg terheli a foglalkoztatót. A külföldiek engedély nélkül történő foglalkoztatásának az Flt.-ben szabályozott jogkövetkezményei - a Munkaerőpiaci Alapba történő befizetésre kötelezés - beépülnek a Met.-be, figyelemmel arra, hogy ez a szankció a hatósági eljárás lefolytatásának jogkövetkezménye, és mint ilyen, eljárási jogi cselekmény. Ezért e szabályok a jogszabályi koherencia szempontjából jobban illeszkednek a munkaügyi ellenőrzés eljárási szabályai közé. Ennek megfelelően a Met. új 7/A. -a szabályozza a Munkaerőpiaci Alap foglalkoztatási alaprészébe befizetendő összeg mértékét, differenciálva aszerint, hogy első alkalommal megállapított vagy korábbi munkaügyi ellenőrzés lefolytatását követő három éven belül megvalósított ismételt engedély nélkül történő foglalkoztatás megállapítására került sor. Ezen túlmenően különböztet a törvény a Munkaerőpiaci Alapba történő befizetés mértékében aszerint is, hogy egyéni vállalkozónak nem minősülő természetes személy foglalkoztatott külföldit munkavállalási engedély nélkül, vagy természetes személynek nem minősülő gazdálkodó szervezet, illetve egyéni vállalkozó követte-e el a jogsértést. A törvény méltányosan kezeli a külföldi engedély nélkül történő foglalkoztatását. Ha az engedély hiánya olyan tényállás mellett áll fenn, hogy a külföldi foglalkoztatott korábban érvényes munkavállalási engedéllyel rendelkezett, azonban a munkaügyi ellenőrzés időpontjában a munkavállalási engedély érvényessége lejárt, a Munkaerőpiaci Alap foglalkoztatási alaprészébe történő befizetés mértéke kedvezőbb, feltéve, hogy a foglalkoztató a külföldi számára új munkavállalási engedély iránti kérelmet az illetékes hatósághoz a munkaügyi ellenőrzés kezdő időpontját megelőzően benyújtott, azonban a hatóság az ügyben még nem hozott határozatot. (Természetesen, ha a határozathozatal azért maradt el, mert a hatóság az eljárási határidőket elmulasztotta, ezzel a polgári jogi szabályok szerint megnyílik a lehetőség az államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítésére.) (6) Amennyiben a munkaügyi hatóság a munkáltatót külföldi engedély nélkül történő foglalkoztatása miatt a Munkaerőpiaci Alapba történő befizetésre kötelezte, ugyanezen jogsértésre tekintettel munkaügyi bírság egyidejűleg nem alkalmazható. 8. (1) A 2. (1) és (2) bekezdésében foglalt szervek hatósági tevékenységük során az e törvényben szabályozott eltérésekkel a közigazgatási hatósági eljárás általános szabályairól szóló törvény szabályai szerint járnak el. (2)

16 (3) A munkaügyi hatóság tevékenysége során együttműködik a tevékenységével érintett más hatóságokkal. (4) A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló évi IV. törvényben meghatározott álláskeresési ellátásokra, illetőleg a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló évi III. törvényben meghatározott aktív korúak ellátására való jogosultság fennállásának ellenőrzése céljából a munkaügyi hatóság hivatalból eljárva, havi rendszerességgel, elektronikusan adatot szolgáltat az állami foglalkoztatási szerv részére azokról a munkavállalókról, akik tekintetében a foglalkoztató részéről a) e törvény 3. -a (1) bekezdésének a) pontja alapján a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítéséhez szükséges jognyilatkozatok alakszerűségére vonatkozó rendelkezések [Munka Törvénykönyve 76. (2) bekezdés] megsértését, b) e törvény 3. -a (1) bekezdésének b) pontja alapján a munkaviszony létesítésével összefüggő bejelentési kötelezettség megsértését jogerős és végrehajtható közigazgatási határozattal megállapította. (5) A munkaügyi hatóság által a (4) bekezdés alapján átadott adatok tartalmazzák a) a jogsértés tényét megállapító jogerős határozat számát és a határozat jogerőre emelkedésének időpontját, b) a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítéséhez szükséges jognyilatkozatok alakszerűségére vonatkozó rendelkezések [Munka Törvénykönyve 76. (2) bekezdés], valamint a munkaviszony létesítésével összefüggő bejelentési kötelezettség [az adózás rendjéről szóló évi XCII. törvény 16. (4) bekezdés a) pont] megsértésével érintett munkavállaló nevét, anyja nevét, születésének helyét, idejét, lakcímét és a jogsértéssel érintett állapot időtartamát, továbbá c) - amennyiben azt a munkaügyi ellenőrzés során tisztázni lehetett - a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítéséhez szükséges jognyilatkozatok alakszerűségére vonatkozó rendelkezések, valamint a munkaviszony létesítésével összefüggő bejelentési kötelezettség megsértésével érintett munkavállalók TAJ-számát. (6) A munkaügyi hatóság a (4) bekezdésben foglalt kötelezettsége teljesítése érdekében nyilvántartást vezet a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítéséhez szükséges jognyilatkozatok alakszerűségére vonatkozó rendelkezések, valamint a munkaviszony létesítésével összefüggő bejelentési kötelezettség megsértésével érintett munkavállalókról és az (5) bekezdésben meghatározott személyi adatokról. (7) A munkaügyi hatóság a nyilvántartásban szereplő adatokat a bejegyzés alapjául szolgáló határozat jogerőssé és végrehajthatóvá válásának napjától számított két év elteltével törli. (8) A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló évi IV. törvény 57/A. (2) bekezdése alapján kezelt adatokból a 2. -ban meghatározott munkaügyi ellenőrzést végző személy - az ellenőrzési tevékenysége keretében - hatósági hozzáférést biztosító kód alkalmazásával, elektronikusan kérhet tájékoztatást. EBH A mérlegelés jogszabálysértő voltát megalapozó körülmény hiányában a bírság összege nem csökkenthető a munkáltató gazdasági körülményeire tekintettel [1996. évi LXXV. törvény 7. (3) és (5) bek., 8. (1) bek.]. EBH Azonos szabálytalanság miatt, még ha azt az ellenőrző hatóság több különálló telephely tekintetében állapította is meg, a munkáltató legfeljebb egy-, illetve hárommillió forint munkaügyi bírság megfizetésére kötelezhető [1996. évi LXXV. törvény 7. (1) és (3) bekezdés, 8. (3) bekezdés]. 8/A. (1) A munkaügyi eljárás határideje az eljárás megindításától számított negyvenöt munkanap a) a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítéséhez szükséges jognyilatkozatok alakszerűségére, b) a munkaerő-kölcsönzésre, valamint c) a munkaidőre, pihenőidőre, rendkívüli munkavégzésre

17 vonatkozó jogszabályi előírások megsértése miatt folytatott eljárásokban. Amennyiben a munkaügyi hatóság előtt olyan ügy van folyamatban, amelyre különböző eljárási határidők vonatkoznak, a hosszabb eljárási határidőre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. Ha a hatósági ellenőrzés keretében a 3. -ban foglalt több ellenőrzési tárgykör egyidejű ellenőrzésére kerül sor, a határozatot az eljárás megindításától számítva a jogsértésre irányadó leghosszabb határidő alatt kell meghozni. A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló évi CXL. törvény módosításáról szóló évi CXI. törvény hatálybalépésével és a belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK irányelv átültetésével összefüggő törvénymódosításokról szóló törvény hatályon kívül helyezte a Met. 8/A. (2) bekezdése második mondatát, miszerint amennyiben a munkaügyi hatóság előtt olyan ügy van folyamatban, amelyre különböző eljárási határidők vonatkoznak, a hosszabb eljárási határidőre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. Ennek a szabálynak az elhagyása belső koherenciazavart idéz elő a Met.-en belül, és egyértelmű szabály hiányában jogértelmezési kérdéssé válna a rendelkezés pótlása. A Ket. módosításáról rendelkező évi CXI. törvény új 33/B. (3) bekezdése csak azt az esetet szabályozza, ha a különböző határidejű ügyeket a hatóság egyesíti. Ez a megoldás azonban a munkaügyi eljárásban nem alkalmazható, mivel az egyes jogsértéstípusokhoz igazodó, különböző eljárási határidejű vizsgálatok lehetősége eleve egy eljárásban vetődhet fel. A jogbiztonság alkotmányos követelménye alapján a szabály megtartása indokolt. Garanciális szabályként írja elő a törvény azt is, hogy amennyiben a hatósági ellenőrzés keretében a Met. 3. -ában foglalt több ellenőrzési tárgykör egyidejű ellenőrzésére kerül sor, a határozatot az eljárás megindításától számítva a jogsértésre irányadó leghosszabb határidő alatt kell meghozni. (2) A munkaügyi ellenőrzés alapján indult eljárásokban vélelmezni kell a tanúnak a közigazgatási hatósági eljárás általános szabályairól szóló törvénynek az adatok zárt kezelésére vonatkozó szabályai szerinti olyan helyzetét, amely alapján őt tanúvallomása miatt súlyosan hátrányos következmény érheti. E rendelkezés megfelelően irányadó arra a természetes személyre is, akinek bejelentése alapján a hatóság az eljárást hivatalból megindította. (3) (4) Az e törvény alapján lefolytatott eljárásokban a közigazgatási hatósági eljárás általános szabályairól szóló törvény jogorvoslati eljárásait a következő eltérésekkel kell alkalmazni: a) újrafelvételi eljárásnak nincs helye, b) a bíróság a munkaügyi hatóság bírságot megállapító határozatát megváltoztathatja, ha a határozat jogszabálysértő, és a közigazgatási határozatot megváltoztató döntéshez szükséges adatok rendelkezésre állnak, c) felügyeleti eljárás keretében a kötelezettséget megállapító döntés jogerőre emelkedésétől vagy ha a teljesítési határidő hosszabb, annak utolsó napjától számított egy év elteltével munkaügyi határozat megváltoztatásának, illetőleg megsemmisítésének nincs helye. (5) (6) A munkaügyi hatóság a pénzfizetésre kötelezett természetes személy vagy a polgári jog szerint helyébe lépő örököse kérelmére a tartozást mérsékelheti, illetőleg elengedheti, feltéve hogy a kötelezett, illetve örököse vagy a vele közös háztartásban élő közeli hozzátartozója egészségi állapotában, illetve a kötelezett, illetve örököse vagyoni helyzetében a határozat jogerőre emelkedése után olyan változás következett be, amely jelentősen megnehezíti a kötelezettség teljesítését. A méltányossági kérelem tárgyában hozott határozat ellen fellebbezésnek nincs helye. A méltányossági jogkörben hozott határozat bírósági felülvizsgálatát kizárólag semmisségére hivatkozva lehet kérni. (8) A munkaügyi eljárásokban kiszabott bírság, megállapított befizetési kötelezettség adók módjára behajtandó köztartozásnak minősül. A Ket ának (1) bekezdése szerinti eltérés lehetőségével élve rendelkezik a törvény a harminc napos ügyintézési határidőnél hosszabb eljárási határidőről. A munkaügyi ellenőrzés során - különös

18 tekintettel egyes ügytípusok esetében a bizonyítási eljárás időigényes voltára - az ellenőrzés eredményességének feltétele, hogy a hatóság számára hosszabb idő álljon rendelkezésre a munkaügyi jogsértés tisztázására. A munkaügyi ellenőrzések jellemzőiből, így a panaszáttételek alapján folyó vizsgálatok időigényességéből, az ügyfél idézésének, az iratbekérések, illetve az esetlegesen keletkező ellentmondások feloldásának szükségessége miatti időmúlásból adódóan a vizsgálatok jelentős hányadában az általános eljárási határidőn belül nincs mód a felelősség alapjául szolgáló adatok feltárására. A hatvan napos eljárási határidő indokoltságát a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítéséhez szükséges jognyilatkozatok alakszerűségét, a munkaerő-kölcsönzés feltételeit, valamint a munkaidőt, pihenőidőt és a rendkívüli munkavégzést érintő eljárásokban alátámasztja az a gyakorlati tapasztalat is, hogy a munkavégzési hely (telephely) és a foglalkoztató - dokumentumokat tároló - székhelye gyakran elválik egymástól. A hatóság rendelkezésére bocsátott munkaügyi iratok adatainak a vizsgálathoz felhasznált adatbázisokkal való egybevetésének időigénye ugyancsak a hosszabb elintézési határidő szükségességét igazolja. A törvény - összhangban az adózás rendjéről szóló évi XCII. törvény 4. -ának (2) bekezdése rendelkezésével - rendelkezik arról, hogy a munkaügyi eljárásokban kiszabott bírságok, bírságjellegű befizetések adók módjára behajtandó köztartozásnak minősülnek, így hatékonyabbá válik mind a munkaügyi bírság, mind a külföldiek engedély nélküli foglalkoztatása miatt befizetésre kötelezés végrehajtása. 8/B. A munkaügyi hatóság a munkaügyi ellenőrzéssel kapcsolatos feladatainak ellátásával összefüggésben együttműködik az Európai Unió tagállamainak munkaügyi feladatokat ellátó hatóságaival. A nemzetközi együttműködés keretében megkeresésre a hatáskörébe tartozó feladatokat érintően tájékoztatást nyújt az elvégzett munkaügyi ellenőrzések megállapításairól, valamint a munkaügyi jogszabályok tartalmáról. 8/C. (1) A munkaügyi hatóság a foglalkoztatók munkaügyi kapcsolatai rendezettségével kapcsolatos adatoknak más szervek eljárásában történő felhasználása céljából hatósági nyilvántartást vezet, mely tartalmazza azoknak a foglalkoztatóknak az adatait, amelyekre vonatkozóan a munkaügyi ellenőrzés során a hatóság jogerős és végrehajtható határozata, illetőleg - a határozat bírósági felülvizsgálata esetén - jogerős bírósági határozat jogsértést állapított meg. A nyilvántartás tartalmazza a) a foglalkoztató nevét, székhelyét, adószámát, adószámmal nem rendelkező természetes személy foglalkoztató nevét, lakcímét, adóazonosító jelét, b) a jogsértést megállapító határozat keltét és számát, jogerőre emelkedésének és végrehajthatóvá válásának időpontját, c) a jogsértés megjelölését, d) az alkalmazott jogkövetkezményt és mértékét az annak alapjául szolgáló jogszabályhelyre történő utalással, e) a határozat bírósági felülvizsgálata esetén a jogerős és végrehajtható bírósági határozat keltét és számát, jogerőre emelkedésének napját, valamint azt, hogy a keresettel támadott közigazgatási határozattal összefüggésben a bíróság milyen döntést (hatályon kívül vagy hatályon kívül helyező és új eljárást elrendelő vagy a keresetet elutasító) hozott. (2) A hatósági nyilvántartás adatait a munkaügyi hatóság az általa létrehozott informatikai rendszerben kezeli. Az (1) bekezdésben meghatározott adatoknak az informatikai adatbázisban történő rögzítése a munkaügyi hatóság által, illetve területi szervei útján történik a jogsértést megállapító határozat jogerősítésének napján, a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata esetén a bíróság határozatáról való tudomásszerzést követő munkanapon. (3) A munkaügyi hatóság a nyilvántartásban szereplő, illetve a nyilvántartásból a honlapon nyilvánosságra hozott adatokat a bejegyzés alapjául szolgáló határozat jogerőre emelkedésének és végrehajthatóvá válásának napjától számított két év elteltével törli. (4) A munkaügyi hatóság - az (5)-(6) bekezdésben foglalt eltéréssel - az általa vezetett nyilvántartás adataiból az államháztartásról szóló évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Áht.) 15. -a (5) bekezdésében

19 meghatározott jogsértést elkövetett, és az Áht. 15. (8) bekezdésében foglalt feltételnek meg nem felelő, jogerős és végrehajtható közigazgatási vagy - a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata esetén - bírósági határozattal munkaügyi bírsággal sújtott foglalkoztatókra vonatkozó, az (1) bekezdés a)-d) pontjában meghatározott adatokat, valamint a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata esetén az e) pontban foglalt adatokat abban az esetben, ha a bíróság a keresetet elutasító vagy a közigazgatási határozatot megváltoztató döntést hozott, a honlapján történő közzététel útján nyilvánosságra hozza. E rendelkezés alkalmazása során a határozat végrehajthatóvá válásán a Ket. szabályai szerinti végrehajthatóvá válást kell érteni. A rendezett munkaügyi kapcsolatok követelményének érvényesítése, a közélet tisztaságának biztosításához fűződő érdek mellett a törvény lehetővé teszi a jogsértő munkáltatók munkavállalóinak foglalkoztatásához fűződő érdek figyelembevételét. A munkáltató állami támogatásból történő kizárása ugyanis a munkáltató felszámolásához és így a munkahelyek megszűnéséhez is vezethet. A változás lényege, hogy a munkaviszony létesítésével kapcsolatos bejelentési kötelezettség megsértése nem abszolút módon, hanem csak akkor eredményezi a rendezett munkaügyi kapcsolatok megsértését és ennek jogkövetkezményeként automatikus kizárást az állami támogatásokból, ha a járulékfizetési kötelezettség elmulasztásával is párosul. Emellett a munkaviszony létesítésével kapcsolatos bejelentési kötelezettség megsértése alkalmi munkavállalás esetén akkor sem eredményezi a támogatásokból való kizárást, ha ugyanakkor a munkáltató a közteher-beragasztási kötelezettségének eleget tett. (5) A munkaügyi hatóság az Áht a (5) bekezdésének c)-h) pontjában meghatározott munkaügyi jogsértést elkövető foglalkoztatókra vonatkozó adatokat az Áht a (7) bekezdésének b) pontja szerinti ismételt jogsértés jogerős és végrehajtható határozattal történő megállapítása esetén hozza nyilvánosságra. E rendelkezés alkalmazásában - több telephellyel rendelkező munkáltató esetében - ismételt jogsértésen az ugyanazon telephelyen kétéves időszakon belül jogerős és végrehajtható határozattal megállapított azonos jogsértést kell érteni. (6) Ha a munkaügyi hatóság tudomására jutott, hogy határozatának bírósági felülvizsgálata iránt keresetet indítottak, a) a (4)-(5) bekezdésben foglalt adatokat a bíróság jogerős és végrehajtható határozatában foglalt döntésre figyelemmel teszi közzé, b) - amennyiben a (4)-(5) bekezdés szerinti adatok nyilvánosságra hozatalára már sor került - intézkedik a honlapon nyilvánosságra hozott adatok törléséről. A Met. módosítása másik oldalról a munkaügyi hatóság által a Met. 8/C. -a szerint vezetett nyilvántartást, és a nyilvántartásból nyilvánosságra hozott adatok körét érinti. A hatóság nyilvántartása továbbra is a munkaügyi jogsértéseket elkövető valamennyi munkáltatót, illetve valamennyi jogsértést tartalmazni fogja, azonban a nyilvántartásból csak azon munkáltatók és az általuk elkövetett jogsértésekre vonatkozó adatok nyilvánosságra hozatala fog megtörténni, akik, illetve amelyek az állami támogatásokból, illetve a közbeszerzésekből való kizárást eredményezik. E módosítás egyszerűsíti az ajánlatkérők, valamint a támogatást nyújtó szervek eljárását, hiszen az OMMF honlapján a jövőben már csak a kizárt munkáltatók adatai jelennek meg. A nyilvántartásra, illetve az abban szereplő adatokra vonatkozó rendelkezések másrészt a nyilvántartás céljára is tartalmaznak pontosító rendelkezéseket. Miután a év őszétől a rendezett munkaügyi kapcsolatok hatósági bizonyítvánnyal történő igazolásának rendszerét felváltotta a jogsértést elkövetőknek a hatóság honlapján történő nyilvános közzététele, és a közbeszerzési eljárást lefolytatók, illetve az állami támogatásokkal összefüggésben eljáró szervek a saját eljárásukban ezen nyilvánosságra hozott adatokhoz közvetlenül hozzáférhetnek, a Met. 8/C. -ának felvezető szövegében már nem a rendezett munkaügyi kapcsolatok feltételeinek más szervek előtti eljárásban történő igazolását, hanem a nyilvántartás adatainak a más szervek előtti eljárásban történő felhasználását indokolt szerepeltetni. A törvény - koherens módon igazodva az Áht. és a Kbt. szabályainak módosításához - a Met. módosításában is átvezeti, hogy a munkaügyi hatóság nyilvántartásában szereplő adatok az annak

20 alapjául szolgáló határozat jogerőre emelkedésétől számított két év elteltével kerülnek törlésre. Pontosítja, illetve kiegészíti egyben a törvény a hatósági nyilvántartás adattartalmát, figyelemmel a másodfokú határozatok bírósági felülvizsgálatával kapcsolatos lényegi kérdésekre. (7) A munkaügyi hatóság nyilvántartásba vételi és közzétételi kötelezettségét nem érinti, ha a foglalkoztató a jogerős közigazgatási határozatban vagy jogerős bírósági határozattal elbírált közigazgatási határozatban foglalt kötelezettségét az előírt határidőben vagy határnapon teljesíti. 8/D. (1) A munkaügyi ellenőrzés támogatása, az érintett hatóságok munkájának összehangolása, a foglalkoztatásra vonatkozó szabályokba ütköző foglalkoztatás elleni hatékony fellépés érdekében Munkaügyi Ellenőrzést Támogató Tanács (a továbbiakban: Tanács) alakul. (2) A Tanács feladatai közé tartozik: a) rendszeres konzultáció folytatása a munkaügyi ellenőrzés aktuális kérdéseiről és helyzetéről, b) a munkaügyi hatóság munkájáról szóló tájékoztatás meghallgatása, c) javaslat tétele a munkaügyi hatóság éves munkaprogramjára, d) a munkaügyi ellenőrzési feladatokkal kapcsolatos jogszabályok megalkotására, illetve előkészítésére vonatkozó ajánlások tétele a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter részére, e) a munkaügyi ellenőrzéssel kapcsolatos jogszabály- tervezetek véleményezése. (3) A Tanács konzultációs jogkörrel rendelkező testület, melynek tagjai: a) az Országos Érdekegyeztető Tanács (a továbbiakban: OÉT) munkavállalói oldala által delegált három tag, b) az OÉT munkáltatói oldala által delegált három tag, c) az OÉT kormányzati oldala részéről a Kormánynak - a feladatköre szerint a foglalkoztatással érintett miniszterek közül - kijelölt három tagja. (4) A Kormány által kijelölt személy a Tanács ülésein állandó meghívottként tanácskozási joggal vesz részt. (5) A Tanács működésének részletes szabályait ügyrendjében állapítja meg. Az Európai Parlament és Tanács a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló 96/71/EK irányelve előírja a tagállamok számára, hogy jelöljenek ki az irányelv végrehajtása céljából a nemzeti jogszabályoknak, illetve gyakorlatnak megfelelően egy vagy több kapcsolattartó hivatalt, illetve egy vagy több illetékes nemzeti szervet. Az ilyen együttműködés különösen e hatóságoknak a munkavállalók nemzetközi rendelkezésre bocsátására vonatkozó tájékoztatás iránti indokolt kérelmének megválaszolásában áll, beleértve a nyilvánvaló visszaélésekre vagy a jogellenes transznacionális tevékenységek esetleges eseteire vonatkozó tájékoztatást. A kijelölt hatóságoknak szorosan együtt kell működniük azoknak a nehézségeknek a vizsgálatában, amelyek az irányelv alkalmazása során felmerülnek. Kölcsönös közigazgatási segítségnyújtásra díjmentesen kerül sor. Minden tagállamnak meg kell tennie a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a munkaviszonyra vonatkozó szabályokkal és feltételekkel kapcsolatos információ általánosan elérhető legyen az Európai Unió valamennyi tagállamának hasonló feladatot ellátó hatóságai számára. Az irányelv rendelkezései miatt indokolt a Met-ben is deklarálni a munkaügyi ellenőrzést végző hatóság együttműködési kötelezettségét, ezen belül a tájékoztatási kötelezettségét. Az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség a munkaügyi ellenőrzéssel kapcsolatos feladatainak ellátásával összefüggésben együttműködik az Európai Unió tagállamainak munkaügyi feladatokat ellátó hatóságaival. A nemzetközi együttműködés keretében megkeresésre a hatáskörébe tartozó feladatokat érintően tájékoztatást nyújt az elvégzett munkaügyi ellenőrzések megállapításairól, valamint a munkaügyi jogszabályok tartalmáról.