A kolozsvári szakkollégiumi rendszer

Átírás

1 Bartha Zsuzsánna A kolozsvári szakkollégiumi rendszer A szakkollégiumok az erdélyi magyar egyetemi oktatás és diákélet közismert helyszínei, minden egyetemi központban megtalálhatók. Ennek ellenére e szervezeteknek tisztázatlan a viszonyuk a vonatkozó egyetemekkel, működésük gyakran nincs összehangolva az oktatás hivatalos kereteivel, különösen a vegyes tannyelvű egyetemeken. Ennek egyik oka az, hogy szakkollégiumok elterjedtségük ellenére kevéssé ismertek, kevés átfogó elemzés készült róluk. Először a magyarországi szakkollégiumok kialakulását és működését vizsgálom és az ezeket övező ideológiákat (normatív megfontolásokat), mivel véleményem szerint a magyarországi szakkollégiumok normatív erővel bírnak a hazai szakkollégiumok számára. A továbbiakban célom átfogó képet nyújtani a kolozsvári szakkollégiumok kialakulásáról, ideológiájáról, az ezt övező megfontolásokról, e szakkollégiumok típusairól és funkcióiról. Leginkább a különbségekre kívánok fókuszálni, felmutatva azt, hogy a szakkollégium jelentésköre eltér a Magyarországon használttól és nem az együttlakás fontosságára alapoz, hanem az egyetemi oktatás melletti szakmaiságnak biztosít teret és az elitképzés részeként van jelen. Ugyanakkor nem elhanyagolható tényként jelenik meg a működését megalapozó források megszerzésének körülménye sem. Harmadsorban a szakkollégiumok informális szervezetként, leginkább non-profit szervezetként való értelmezése foglalkoztat és ezek nemzetközi és hazai viszonylatú elemzése. Elsősorban a szervezeti felépítés, a cél foglalkoztat és ennek hatása a szakkollégium hatékony működése szempontjából. És végül átfogó helyzetképet vázolok fel a kolozsvári szakkollégiumi rendszerről és majd mindenik eleméről esettanulmányt készítek, kitérek a különböző szakkollégiumok jellegzetességeire. Kiemelendőnek tartom az elitoktatás kérdését és fontosságát, hiszen a tömegoktatás megjelenésével egyre nagyobb teret nyer az önszerveződések által biztosított differenciált oktatás, mely az elmélet és gyakorlat ötvözése révén kíván fejleszteni. Az elitoktatás leginkább a kritikus, társadalmi problémák iránt érzékeny személyiség kialakulásában játszik fontos szerepet, továbbá lehetőséget nyújt plusz tevékenységekben való részvételre és a tudás magasabb színtű elsajátítására. A tudományközpontúság mellett megjelenik a nem szakmaiságot képviselő, közösségépítő események megszervezése a szakkollégiumok részéről. 1. Kérdésfelvetés, hipotézisek A szakkollégiumok elsődleges funkciója a felsőoktatásban az, hogy teret biztosítsanak, a minőségi képzésnek, szakmai gyakorlatra van lehetőség és a tagok valamilyen szinten valós helyzetben tapasztalják meg a szakmát. A kolozsvári szakkollégiumok az elitképzés céljával jöttek létre, hogy biztosítani tudják azt a tudományosságot, szakmaiságot, amelyet a tömegoktatás megszakított. Létrehozóik arra törekedtek a szervezetek, hogy olyan keret alakuljon ki, ahol az önfejlesztés kerül előtérbe és a 1

2 gyakorlatiasságra fókuszálnak. Ugyanakkor úgy vélem, hogy a szakkollégiumok elitképző funkciója manifesztként indult és latensbe váltott át. Merton meghatározásában a manifeszt alatt a szervezet által tudatosan ellátott funkciót érti, míg a latens esetében az előbbi körén nem számon kérhető funkciókat. Ilyen értelemben, úgy gondolom, hogy a szakkollégiumok elitképző funkciója megvalósul, de míg a szakkollégiumok megalakulásakor nagy hangsúlyt kapott, addig mostanra csak latens módon érezhető ennek a funkciónak a hatása. A szakkollégiumok non-profit státusából adódóan függetlenek az egyetem intézményétől, sajátos szervezeti formával rendelkeznek és önmaguk által meghatározott módon működnek. Úgy gondolom, hogy a magyarországi szakkollégiumi modellektől eltérően, az együttlakhatás biztosítása nélkül is képesek megvalósítani a tudományos képzésre való törekvésüket és a közösségépítést. A szakkollégiumok erős tanár-függősége azzal magyarázható, hogy az egyetemi oktatók elsősorban szakemberek képzésére, értelmiségiek kitermelésére koncentrálnak, és ha már ezt nem sikerül a felsőoktatás keretein belül megvalósítani, akkor önszerveződések révén igyekeznek megvalósítani, biztosítva lehetőséget a szakmai fejlődésre, készségek fejlesztésére, valamint a szakmában való elhelyezkedésre. A szakkollégiumi elképzelések és megvalósítások között különbségek észlelhetők, hiszen forrásfüggőségük alakítja a megtervezett tevékenységek beteljesedését és a szakkollégiumok programját. Érdekesnek találom, a szakkollégiumok közti kapcsolatok hiányát, amit vagy rivalizálással vagy szak-specifikussággal tudom magyarázni. 2. Alkalmazott módszer A téma kutatására a kvalitatív módszerek közül a fél-strukturált interjút választottam, ötvözve a megfigyelés és tartalomelemzés eljárásokkal. Ezek a módszerek hozzájárultak ahhoz, hogy minél átfogóbb képet tudjak nyújtani a hazai szakkollégiumok ideológiájáról és működéséről. A kutatást Kolozsváron végzem, a szakkollégiumok zöme itt működik, valamint a témaválasztásom is ezt indokolja. A kutatás elemzési egységét a szakkollégiumok képezik, és ezek közül is én csak azokra fókuszálok, amelyek a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet (KMEI) szakkollégium támogató programjában szerepelnek. Célom a szakkollégiumok működésének, szerkezetének, tagsági felvételének a megvizsgálása, ennek érdekében az interjúalanyaim kiválasztásának kritériuma az volt, hogy olyan személlyel beszélgessek, aki átlátja a szakkollégium működését, struktúráját, valamint a tevékenységeket is összefogja. Az interjúalanyaim a szakkollégiumok vezetői voltak, tanárok, doktoranduszok abban az esetben ahol felülről irányított, tanári kezdeményezés révén jöttek létre, és diákok, ahol önszerveződés révén, ez utóbbiból kevesebb volt. Az interjúvezetőm a következő témák köré szerveződött: I. Szakkollégium története és céljai; II. Szervezeti struktúrája (tagság, felvételi, költségvetés); III. Tevékenységi kör, elért eredmények; IV. Kapcsolatok más szakkollégiumokkal és a végzősökkel. Minden esetben igyekeztem segédkérdésekkel is hozzájárulni az alább felsorolt témák érintéséhez, de a beszélgetések menete irányította és befolyásolta a sorrendet. A 2

3 beszélgetések végén elkértem az éves tevékenységi beszámolóikat, felvételi szabályzatot, alapszabályzatot, ezek képezték a tartalomelemzés tárgyát, valamint az egyes szakkollégiumok honlapjai. 3. Elméleti áttekintés 3.1. A szakkollégiumok fogalmi köre és történeti kialakulása A szakkollégium fogalmának elemzéséhez Varga Viktor Szakkollégiumok tegnap és ma... no, de holnap?! című munkája nyújt segítséget, ahol felbontja az összetett szót és külön vizsgálja a szak és kollégium tagokat. A kollégium jelentése ismeretes és letisztázott a felsőoktatás terén, az egyetem keretén belül intézményesen biztosít szálláslehetőséget diákjainak. A szak fogalom vonatkozhat szakmára vagy valami specializálódott, szakosodott irányra. Több meghatározással is találkozunk a szakkollégiumok tevékenységét és a szakkollégistákat illetően, melyek a szakmaiság, kurzusok, előadások, különböző események szervezése mellett azt hangsúlyozzák, hogy ezek a diákok valamilyen kritikus, társadalommal szemben érzékeny, habermasi fogalommal élve okoskodó közönséget jelenítenek meg. (Varga, 2008:10) Szakkollégiumok alakulás-története összekapcsolódik a fogalom átértelmeződésével, hiszen egészen mást jelent a kifejezés Magyarországon, mint a francia collége, vagy a brit és amerikai college. Dolgozatom elsősorban az erdélyi szakkollégiumokra fókuszál, a magyarországi szakkollégiumok kialakulása csupán mintaként szolgál. A szakkollégiumi múlt megragadásához a 16. századig kell visszanyúlnunk, ugyanis az első jelentősebb magyarországi, oktatási és egyházi szempontból lényegesnek bizonyuló kollégiumok a hagyományteremtő református líceumok, valamint Európában gyorsan terjedő jezsuita rend kollégiumai voltak, melyek ebben az időszakban kezdtek el kibontakozni. A tehetséggondozás elvére építve, már Hunyadi Mátyás korában is találunk hasonló próbálkozásokat, hiszen magyar ifjakat Itáliába küldött továbbtanulás céljából. Nem elhanyagolható Pázmány Péter tevékenysége sem, aki a papi réteg szakmaiságának fejlődésében játszott szerepet. De említhetők a protestáns egyházak, amelyek folyamatosan kiemelték és segítették a nehezebb sorsú tehetséges diákokat. A kollégiumok az egyetem szerves részeként vannak jelen, ahol a tanárok, mesterek, diákok együttlakása megvalósítható és ez hozzájárult ahhoz, hogy közvetlenebb, harmonikusabb szakmai kapcsolat alakuljon ki mester és tanítványa között, élvezhetőbb eszmecseréket produkálva. (Varga, 2008:16) A szakkollégiumok számának növekedése jó mutatója annak, hogy napjainkban is nagy igény van az egyetemi oktatás melletti, alternatív, szakmai fejlődést és önképzést biztosító szervezetekre. A collégium fogalma Európa szerte más jelentéstartalommal telítődött. Franciaországban collége magán vagy községi középiskolát jelentett, Nagy Britanniában a college bentlakásos magániskolát, tanárok és tanítványaik közösségét foglalja magába, amelyek az elején önálló intézményként műkődnek, majd az egyetem elterjedésével és fejlődésével hozzájuk csatolódnak és az egyetemi oktatás részévé válnak, végül az Egyesült Államokban a college felsőfokú tanintézményt jelent. (Varga, 2008:17) 3

4 A magyarországi szakkollégiumok szemszögéből a francia collége -ok játszanak fontos szerepet, ezek közül is az École Normale Supérieure felsőoktatási intézmény, mely a grande école-ok része és amely tudatosan a legjobb szakemberek képzésére törekszik és amelyekbe szigorú felvételi és kiválasztási folyamat révén lehet bekerülni. 1 Ennek mintájára alakul meg ben a magyarországi Eötvös József Collégium, amely a tanárjelöltek bentlakó intézete volt és a pedagógusképzésre fókuszált. A két világháború között Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatási miniszter személye megjegyezendő, aki Európára kiterjedő Collegium Hungaricum rendszert hozott létre, melynek segítségével az állami ösztöndíjas magyar tanulók külföldi egyetemeken végezhették tanulmányaikat, akárcsak a napjainkban népszerűségnek örvendő Erasmus program keretében. A tehetséggondozás programjában Klebelsberget Hóman Bálint követte, aki elődjével ellentétesen nem a keresztény középosztály fiataljait segítette, hanem a népi tehetségeket kereste, a szegény sorsú de szorgalmas és kitörni vágyó diákokat. (Varga, 2008:18) Ezen a koncepción tovább haladva alakulnak meg a népi kollégiumok, melyet a Népi Kollégiumok Országos Szövetsége (NÉKOSZ) tartott össze. Ezeket a kollégiumokat önállóság jellemezte a szövetségen belül, saját önkormányzatuk volt, önkéntes diáktársulásként funkcionáltak, oktatói célokat vallottak. Ezeknek a kollégiumoknak az elsődleges célja a paraszti származású fiatalok felsőoktatási tanulmányaikban való segítése, melyeket a társadalmi egyenlőtlenségek hátrányos helyzetbe sodortak. A népi kollégiumok inkább a társadalmi párbeszéd gyakorlását szorgalmazták és kevésbé a szakmai elkötelezettséget, szemben az Eötvös Collégiummal, mely tudomány- és szakmaorientált volt. A kommunista rendszer nyomására mindkét típusú szakkollégium megszűnik, majd 1985-ben újra alakul az Eötvös Collégium, ugyanakkor a szakkollégium fogalma is átalakul, ötvözi a népi kollégiumokra és a korábbi Eötvös kollégiumokra jellemző hagyományokat ben jött létre a Rajk László Szakkollégium, mely diákszállók megreformálását jelentette és a népi kollégiumok mintáját követte vagyis lehetőséget teremtett a szakmaiság kibontakozására és fejlesztésére. (Varga, 2008:21) Az körvonalazódni látszik, hogy Magyarországon a szakkollégiumok kialakulásának tekintetében két vonal alakult ki, egyrészt az Eötvös József Collégium, mely a korai Eötvös hagyományát viszi tovább és a tudományosságot helyezi előtérben, valamint a Rajk László Szakkollégium, mely a népi kollégium hagyományát testesíti meg. A szakkollégiumok egyre nagyobb számban való megjelenése, burjánzása és társadalmi elismerése (fontosságuk belátása) végül azt eredményezte, hogy ezeket a magyar oktatási törvény is kodifikálja.: A szakkollégium célja, hogy saját szakmai program kidolgozásával magas szintű, minőségi szakmai képzést nyújtson, segítve a kiemelkedő képességű hallgatók tehetséggondozását,közéleti szerepvállalását, az értelmiségi feladatokra történő felkészülés tárgyi és személyi feltételeinek megteremtését, a társadalmi problémákra érzékeny, szakmailag igényes értelmiség nevelését. A szakkollégium az önkormányzatiság elvére és a szakkollégisták öntevékenységére épül, a szakkollégium tagsága dönt kü- 1 A francia felsőoktatási rendszert kétféle intézménytípus jellemzi, vannak az elitképzést biztosító helyszínek, ezek a grande école-ok, másrészről pedig az egyetemek. 4

5 lönösen a kollégiumi tagsági jogviszony keletkezéséről vagy megszűnéséről, az önálló szakkollégium szervezeti és működési szabályzatának elfogadásáról, a szakkollégium szakmai programjáról és az ahhoz kötődő szakmai teljesítményekre vonatkozó követelményekről. (Magyar Felsőoktatási Törvény 2005, 66, 4. szakasz) A Fazekas Mihály és Sík Domokos A magyarországi szakkollégiumok: érdekérvényesítés, forrásszerzés, kommunikáció dolgozatából átvett törvényes meghatározás (Fazekas Sík, 2007:3) a magyarországi szakkollégiumokra vonatkozik és nem a kolozsváriakra. Mivel nincs ehhez hasonló kodifikáció a román oktatási törvényben, ezért a szakkollégiumok értelmezésekor ezt tekintem kiindulópontnak. A Szakkollégiumi Charta (2007) szerint a minősítés alapja, hogy legalább három éve folyamatosan működjön, középpontjában a magas színvonalú szakmai munka álljon, valamint önálló döntéskörrel rendelkező diákönkormányzata legyen. A szakkollégiumi charta kritériumai közt szerepel továbbá, hogy a felsőoktatási intézmény által nyújtott oktatási tevékenységen túl, biztosítsa a tagok számára a szakmai továbbképzést és önképzést. Mindenképp feltételez egy oktató és kutató közötti szakmaiságra épülő kapcsolatot, műhelytevékenységek keretében. A jogi kodifikáció tisztázása után nézzük meg a szakkollégiumok kialakulásuk szerinti osztályozását történeti vonatkozásban (rendszerváltáshoz való viszonyítás) valamint szerveződés szerint (felülről vagy alulról történő kezdeményezés). Varga Viktor Magyarországon három generációt különböztet meg kialakulásuk időrendi sorrendjét illetően I. generációs szakkollégiumok jellemzője a felülről történő szerveződés, a rendszerváltás előtt alapították, ebbe a kategóriába tartozik a két első magyarországi szakkollégium. A II. generációs szakkollégiumot alulról kezdeményezték, jellemzőjük az interdiszciplinaritás, az intézmények közötti kapcsolatteremtés. Átmenetet képeznek az előzővel szemben, hiszen alakulásuk közvetlen a rendszerváltás előtti és utáni időszakra tehető. A III. generációs szakkollégiumokra leginkább az újítás jellemző, új formák és tulajdonságok megjelenése, bizonyos szakterületek fele irányuló specializáltság, lazább szervezeti formák kialakulása. A fizikai térhez való kötetlenség abból adódik, hogy nincs biztosítva lakhatási hely, vagy egyes esetekben még irodai sem, ami elvezet oda, hogy ezt a generációt a láthatatlan kollégium jellemzővel illessék. (Varga, 2008:27-28) 3.2. A szakkollégiumok, mint elitképző intézmények A szakkollégiumok működése és tevékenysége kapcsolatban áll az elitképzés fogalmával, mely egyben meghatározza a szakkollégiumok funkcióját is. Céljuk a minőségi oktatás, mivel felsőoktatás tömegesedése következtében ez nem mindenki számára hozzáférhető. Ezen problémafelvetés kapcsán fontosnak találom az elit fogalmának operacionalizálását, a klasszikusok elméletei, illetve a dolgozatom fő vonalát képviselő Setényi János féle elit-meghatározás szerint. A francia eredetű élite fogalom a 17. században kiváló minőségű dolgok leírására vonatkozott és csak később alkalmazzák a napjainkban ismeretes tartalommal, amely szerint az elitek 5

6 stratégiai fontosságú személyek. (Kovács, 2008) Az elit fogalmának megértéséhez többféle szempont szerinti tagozódás segít, a leginkább ide tartozó értelmezés a fogalmat a személyes képességekhez való viszonyában, valamint a hatalmi orientáció vonatkozásában tárgyalja. Az elit kifejezést társadalomtudományi és politikai írásokban először Wilfredo Pareto használja elitszociológiai elméleteiben, nála a kormányzó elit jelenik meg, őt követi majd Mills uralkodó elit koncepciója. Az elitkutatások leginkább a politikai és gazdasági elitek kérdéskörével foglalkoznak. Kutatásomban Field és Higley elitekre vonatkozó definícióját alkalmazom, vagyis az elitet olyan személyek képviselik, akik személy szerint tartós befolyással rendelkeznek a társadalmi ügyek intézésében. (Higley és szerzőtársai, 1976) Ezt később pontosítják és az elitet olyan személyek alkotják, akik stratégiai pozíciókat foglalnak el az állami és a magántulajdonban lévő hierarchikus szervezetekben (kormány, párt, hadsereg, vallási, oktatási szervezetek, média). (Field és Higley, 1980) Ezen definíciók alapján az elitet alkotó kulcsfontosságú személyek befolyással bírnak a társadalom tagjaira és a legkedvezőbb pozíciókat foglalják el. Az elitek meghatározásában szerepet játszik az is, hogy milyen elgondolások mentén tartunk valakit az elithez tartozónak: mert vezető szerepet tölt be, vagy mert hatalmi befolyása van. Ezek alapján az eliteket is kategorizálni lehet. Zartman szerint egyrészt beszélhetünk az elitek magjáról (core elite) ide sorolva azokat a keveseket, akik a legfelső pozíciók tulajdonosai, másrészt említést tesz az általános elitről, akik kapcsolatban állnak az előbbiekkel, így ők is birtokosai a befolyásolás hatalmának. (Zartman, idézi Takács) Továbbá lényeges a múlt század eleji elméletekre jellemző morális beállítódás, miszerint az elitek nemcsak hatalmi funkcióval rendelkeztek, hanem erkölcsivel is, mely kötelezettségeket vont maga után, vagyis olyan magatartásminták elsajátítására fektették a hangsúlyt, mely az értékek teremtését, fenntartását és továbbadását tűzte ki célul. Úgy gondolom, hogy amit a szakkollégiumok célul megfogalmaztak, az azt fedi, hogy az elitek feladata nem merül ki csak abban, hogy vezetői szerepeket töltenek be, hanem kultúra és értékteremtő szereppel is fel vannak ruházva. Bibó István szerint is, az elitek legfőbb szerepe, hogy az élet élésére, az emberi helyzetekben való erkölcsi viselkedésre s az emberi szükségletek mélyítésére, finomítására és gazdagítására mintákat, példákat adjon, azaz kultúrát csináljon. Erre a szerepre pedig már csak valamilyen elit, vagyis valamilyen értékelési rend szerint kiválasztott embercsoport alkalmas: az értékelési rend tudja csak biztosítani az elit által adott példák és minták érvényességét és kötelező erejét 2 (Bibó, 1986). Végül utalok Setényi Jánosra, aki az elit fogalmának definiálására három kritériumot használ: színvonal, zártság és kiválóság. Ezek alapján olyan személyek képviselik az eliteket, akik a társadalom szempontjából kulcsfontosságúak, és akik többnyire vezetői pozíciót töltenek be. Az elit fogalmának kérdése után Setényi a következőket fogalmazza meg az elitoktatással kapcsolatban Elitoktatásként határozódik meg minden olyan képzés, amely arra szolgál, hogy tanulóit az adott társadalom legkedvezőbben pozícionált csoportjaiba jutassa. (Setényi,1995) Az oktatás minősége és hozzáférhetősége szerint elitoktatásnak minősül, ha magas színvonalon zajlik, egyfajta zártság jellemzi, hiszen csak a legjobbak és legtehetségesebbek kerülhetnek be. Mindezek alapján az oktatás minőségét illetően három megközelítést említ: az akadémikust, a 2 Idézi Kovács Gábor (2005): Elitek és társadalmak a globalizáció és az információs forradalom korában. 6

7 nem mindenki számára hozzáférhetőség, vagyis zártság kapcsán, az exkluzív megközelítést és utolsóként jelenik meg a meritokratikus (érdemre alapozó) megközelítés, mely a kettő ötvöződése. Ugyanakkor tisztában kell lennünk azzal, hogy ezen megközelítések csak a kiválasztottakra vonatkoznak. (Setényi, 1995) Az elitoktatásról beszélve, szükséges ezt összevetni a tömegoktatás fogalmával és kialakulásával, kettejük viszonyával, hiszen ennek tükrében válik igazán érthetővé, hogy mit is nevezünk elitoktatásnak, és milyen funkcióval bír számunkra. Abból kiindulva, hogy már a középkorban találkozunk az elitoktatás jelenségével, hiszen az akkori egyetemek célját a a legkiválóbb kevesek képzése határozta meg, vagyis a minél magasabb színvonalú oktatás, kevés nagy tudással rendelkező oktató részéről néhány ismereteket és tanulást befogadó fiatal számára. Az elit fogalmának meghatározása a Magyar Értelmező Kéziszótár (MÉK 1992) szerint: a több hasonló közül a legkiválóbb, az elitképzést pedig olyan különleges képzésként határozza meg, amely a jövő szakmai elitjét neveli ki. Ezek alapján elmondható, hogy a tömegoktatás megjelenéséig és elterjedéséig, az egyetemi oktatásban résztvevők a kiváltságosok voltak, akik tudásszomjjal rendelkeztek és folyamatosan érdeklődőek és kritikusak voltak a társadalmi megismerés irányában, magatartásuk révén próbálták távol tartani magukat a politikai, társadalmi és gazdasági kényszerektől. (Szabóné Kármán, 2008) A felsőoktatást érő hatások, a társadalmi változások szükségessé tették a korábbi zárt oktatási modell átalakítását, megtörténik az oktatás expanziója. Azáltal, hogy mindenki számára elérhetővé vált a tudásszerzés, piacosodik a felsőoktatás. Lukács Péter szerint az elitképzés korszakát a tudás szupermarketjeinek vagy plázáinak korszaka váltotta fel ugyanis azáltal, hogy mindenki számára hozzáférhetővé vált, fogyasztási cikként jelent meg a piacon. Az oktatás szolgáltatássá válása magával hozta azt is, hogy, nem a korábbi célt követi, nem kevesek számára biztosít tudást, hanem a társadalom maga határozza meg, hogy mit és mennyit akar tanulni. (Lukács, 2004: 22) Az oktatás piaci jellegűvé való átalakulása az észak-amerikai felsőoktatási mintát követte, hiszen ott már a kezdetektől fogva ez volt a jellemző. Az új minta megjelenése új elvárásokat alakított ki, és a felsőoktatás hagyományos, elitképző céljának eltűnésével új igények fogalmazódtak meg. Továbbra is hangsúlyos szerepet kap a szakképzés, kutatások, innováció favorizálása a diákok életvitelének támogatása, de ez már nem egy kis réteget érint. Ugyanakkor az intézményrendszer megreformálásával megtörténik az egyetemek közötti differenciálódás, hiszen maguk választják meg elérendő céljaikat, és alakítják saját belső struktúrájukat céljaiknak megfelelően. (Lukács, 2004:23) Az észak-amerikai piaci jellegű felsőoktatási modell megjelenése bekövetkezett, de esetükben is megfigyelhetők a fél évszázaddal korábbi elitképző oktatás jellemvonásai. Trow szerint, aki összehasonlító kutatásokat végzett az amerikai, brit és egyéb európai felsőoktatási intézmények oktatási programjai kapcsán, rávilágít arra, hogy az amerikai és brit egyetemek elsődleges célja a szűken vett szakma alapos kitanulása, ahol a tanár és tanítványa közötti kapcsolat meghatározó eleme nem az, hogy az illető szakmában jól tevékenykedő diák a maximális teljesítményt érje el, hanem, hogy az oktató egy szakmai életstílust adjon át. Vagyis olyan szakemberek, tudással felruházott egyének megjelenését szorgalmazza, akik a társadalmi hierarchiában magas szerepeket és pozíciókat töltenek be, presztízsre téve szert. Az elitoktatás lényegét olyan tulajdonságok 7

8 és készségek elsajátításában látták, amelyek alapját a keveseket jellemző ambíció határozza meg az értelmiségi erőforrások megszerzéséért, bourdieu-i fogalommal élve kulturális tőke gyarapításáért. (Trow, 2005:9-11). Mindezek alapján elmondható, hogy a kezdeti elitoktatást promováló intézmények, a tömegoktatás elterjedésével, megszűntek vagy átalakultak, ami jogosan vetheti fel azt a problémát, hogy ezáltal az oktatás minősége romlik, hiszen az elitképzés célja szerint csak a jó képességű, motivált diákok vehettek részt az oktatásban. Ez Szabóné Kármán Judit megközelítése alapján el is vethető, hiszen a minőség iránti igény továbbra is megmarad, ezt bizonyítja az oktatás szolgáltatássá válása, ahol mintegy kikerülve a piacra, verseny folyik a minél szakképzettebb személyek iránt. (Szabóné Kármán, 2008) Az elitoktatást felváltó tömegoktatás után körvonalazódik az olyan szervezetek, műhelycsoportok jelenléte iránti igény, melyek az egyetemi oktatás mellett képesek biztosítani a kiváltságosok képzését, olyan szakkollégiumokra van szükség, amelyek szelekció révén tömörítenek kis létszámú, továbbtanulásra és szakmai fejlődésre orientálódó hallgatókat. A szakkollégiumok célkitűzéseiben megjelenik, hogy a tömegoktatás mellett szeretnének elitképzést biztosítani azon diákok számára, akik számára a szakmai fejlődés és a gyakorlati ismeretek fontosak, látható ezáltal, hogy értelmiségi elitek megjelenésének lehetünk tanúi. Az értelmiség körébe Ferge Zsuzsa szerint azokat a személyeket soroljuk, akik felsőfokú végzettséggel rendelkeznek. De ha figyelembe vesszük az angol szaknyelvben használt professional kifejezést, amely szakembert jelent, ebben az értelemben a szakmájában, hivatásában legjobban szereplő személyre utalunk. Ezt az állítást azonban elvethetjük, hiszen a tömegoktatás elterjedésével az értelmiséget nem lehet a felsőfokú végzettség alapján mérni, ez alapján a többség bekerülne ebbe a kategóriában, ezért szükséges egyéb kritériumok, másfajta elvárások megfogalmazása, ilyen pl. társadalmi szerepvállalás. (Ferge, 1973:346) Már utaltam rá az elitek esetében, és az értelmiségre is vonatkoztatható az, hogy azokat tekintik ebbe a kategóriába tartozónak, akik társadalmi célokat határoznak meg, jelenítenek meg és közvetítenek, kultúrát teremtenek. Ennek a gondolatnak a mentén lehet inkább elindulni az értelmiség meghatározásával, mert nem a tanulóévek és oklevél szerinti besorolás alapján dől el, hogy ki értelmiségi, hanem aszerint, hogy miként jeleníti meg a felhalmozott tudást, termeli újra és osztja ezt meg a társadalommal. Huszár Tibor az értelmiség társadalomban betöltött szerepének fontosságát hangsúlyozza, kiemelve azt, hogy munkájuk révén szellemi értéket, tudást produkálnak, valamint közvetítő szerepet töltenek be a kulturális értékek birtokosai, a döntési jogkörrel rendelkezők és szakértők között. Az értelmiség feladata az általuk vallott értékek szerinti irányítás, a kulturális életben való jártasság és a kultúra gyarapítása, valamint információközvetítés a társadalom felé. (Huszár, 1984) Szelényi a modernizáció és a piaci kapitalizmus kialakulásának függvényében hármas tipológiát alkot az értelmiségről. (Szelényi 1990) Először az eszmék embereiről beszél Gouldner nyomán, akiket a kritikai nyelv köt össze, majd a szakemberekről, akik a piaci kapitalizmus kialakulása révén professzionalizálódó értelmiségből képződnek, és utolsó sorban az értelmiség intelligencia vonatkozásáról, ott ahol a modernizáció nem esett egybe a piaci kapitalizmus kibontakozásával, így nem volt alárendelve a technikai ismereteknek. És akárcsak Ferge Zsuzsa az 8

9 értelmiség szakemberré válása kapcsán megfogalmazta, hogy napjainkban már nem lehet a végzettség alapján meghatározni az értelmiséget, a Szelényi tipológiájában szereplő szakember sem felel meg annak az elvárásnak, hogy értelmiséget képviseljen, hiszen maga a szerző is elismeri, hogy a professzionalizálódás még nem elég az értelmiség befolyásos rétegekbe kerüléshez, annál inkább kapnak helyet a piaci kapitalizmus osztályszerkezetében. Egyik esetben sem beszélhetünk arról, hogy vagy a végzettség, vagy a szakmában való legjobb teljesítés révén, az értelmiségnek biztosítva lenne a helye a hatalommal és befolyással rendelkező vezetői pozíciókban. (Mátay, 2002) Egy másik megközelítés szerint az államszocializmus kedvezően hatott arra vonatkozóan, hogy az értelmiség rendies védelmet alakítson ki a hatalommal szemben és ez alapján kétféle értelmiségi kategóriáról beszélhetünk. Egyrészt beszélhetünk a média világában jelenlévő értelmiségről, valamint a szaktudományos szféra képviselőiről, akik elsősorban egyetemek berkeiből kerülnek ki. A szakkollégiumi értelmiség az itt említett második kategória mentén gondolható végig, hiszen a szakkollégiumok vezetői valamilyen egyetemi funkciót betöltő tagjai (diákok, doktorandusok, tanárok). Akár a fennebb megfogalmazott szakember kategóriába is beillenének, de értelmiségi voltuknak meghatározó tényezője a szakmaiság fejlődése és a tudás gyarapításában és továbbadásában rejlik, vagyis kultúrateremtők. (Szalai, 2000-t idézi Mátay, 2002) Látható, hogy a szakkollégium ideológiájához szorosan hozzákapcsolódik az értelmiségi elit koncepciója, valamint az elitképzés, amelynek legfontosabb jellemvonásai ezekre épül a dolgozatom is az oktatás minőségére alapozó akadémikus megközelítés, a zártságot hangsúlyozó exkluzív megközelítés, vagyis nem mindenki számára hozzáférhető, a kiválasztás felvételi kritériumok alapján történik, valamint a két megközelítés ötvöződése alapján jelenik meg a teljesítményorientált meritokratikus felfogás. A régi, a tömegoktatás elterjedése előtti elitképzés motivált diákokra alapozott, az új elitképzés viszont az állami oktatás elterjedése után, a színvonalas oktatás és az egyének tudományos fejlődése céljával jelenik meg. A kettő összehasonlításából látható, hogy napjainkban az elitképzés az állam oktatásba való beavatkozása miatt válik fontossá. Amint erre Setényi János is rámutatott, az új elitképzés az alapképzést az állami tulajdonban lévő egyetemekre bízza, hiszen szerinte a hangsúly a graduális képzésen, specializáción van, vagyis az akadémikus megközelítés kerül előtérbe. Az elitképzés hatása megnyilvánul a tanulási körülmények javulásában, a szakkönyvtárak megjelenésében és megfelelő felszereltségében, a kutatási lehetőségek biztosításában. (Setényi, 1995) 3.3. A szakkollégiumok, mint civil szervezetek A szakkollégiumok szervezetszociológiai megközelítése fontos, mert a tömegoktatás elterjedése magával hozta az elitképzés eltűnését, de annak igénye továbbra is megmaradt. A társadalom aktív és tudásszomjjal rendelkező tagjai számára szükségeltetett egy olyan szervezeti keret, amelynek keretében az egyetemi oktatás mellett tovább fejleszthették magukat, önálló kutatásokban vehettek részt, elméleti tudásukat gyakorlatba ültethették. 9

10 Fontos tisztázni a civil szférával kapcsolatos fogalmak jelentéskörét és azok alkalmazását az általam végzett kutatásban. A kiindulás alapja, hogy a társadalomban az állam/politika és gazdaság mellett megjelenik egy harmadik szektor is, a civil szféra, mely korrekciós és egyensúlyteremtő szerepet tölt be. Ideáltipikus esetben ezek között szoros együttműködés létezik, hiszen a politika nem teljesíti feladatát, ha nem vesz tudomást a civil szféra elvárásairól és igényeiről, hiszen tőlük kap legitimitást működésére, ugyanakkor a civil társadalom sem tud létezni az állam/politika intézményei nélkül. 3 Magyari Nándor László megközelítésében a civil társadalom az állami hatalom és befolyás ellenében jön létre, de nem az elnyomására vagy leváltására, hanem a visszaszorítására, akárcsak a Tocqueville-i megközelítésben, ahol az állam és a hatalommal nem rendelkező civil szféra kibékíthetetlen viszonyban állnak. Érdekellentét van az állam és a társadalom civil tagjai között és a megoldás a civilek önszerveződése révén valósulhat meg, hiszen ez az a mód, ahogyan érdekeiket érvényesíteni tudják az állam kikerülésével. (Tocqueville, 1995) Kezdetben Romániában is a civil társadalom állammal ellentétes attitűdje volt jellemző, ez a rendszerváltás után következett be, de a kontrasztos kapcsolatot felváltotta az együttműködés, ugyanis a civil szféra kialakulása az állam jóváhagyásával zajlott le. 4 (Magyari N., 1995) Michael Walzer (1995) úgy látja, hogy az állam támogató szerepet vállal az egyéni és kollektív érdekek, értékek és ideológiák előtérbe kerülését illetően, valamint ellenőrző szerepet tölt be annak érdekében, hogy az egyenlőtlen hatalmi viszonyokat visszaszorítsa. Dolgozatomban is érzékelhető lesz egyfajta ellentétes viszony az állam és civil szféra között, rávetítve az állami keretekben működő egyetem, mint intézmény és a non-profit szervezetekként létrejövő szakkollégiumok közötti viszonyra, ez az egymástól való elhatárolódásban nyilvánul meg. Az egyetem a szakkollégiumokkal szemben a hatalom birtokosaként jelenik meg, hiszen jogi státusa révén igazolja az egyetemi tanulmányok elvégzésének tényét, míg a szakkollégiumok esetében a kapcsolat elsősorban informális, jelentősége szimbolikus. De az együttműködés is létezik, hiszen a szakkollégiumok nem az egyetem ellenében jöttek létre és gyakran használják ki egymás előnyeit. A civil társadalom és állam együttműködését illetően Evers és Laville rámutatnak az állam jelentőségére. (Evers és Laville, 2004) Hansmann és a felvetését továbbgondoló Weisbrod egy hierarchikus modellben képzelik el a három szektor létét, melyben az állam és a gazdaság elsőbbséget élvez a civil szektorral szemben. (Hansmann, 1991) Evers és Laville a harmadik szektor tisztázása végett, fontosnak véli a fogalom jelentéskörének értelmezését európai és amerikai viszonylatban is, hiszen különbségek vannak a két térségben. Európában a nonprofit szervezetek elsődleges célja nem a profitszerzés, hanem társadalmat szolgáló szolgáltatások nyújtása, állami együttműködéssel, ugyanakkor nem zárkóznak el a kooperálók és egyéb haszonszerző 3 Vö: Michael Walzer (1995): A civil társadalom fogalma című írásában megfogalmazottakkal, ahol Weberre hivatkozva fejti ki álláspontját: Az állam keretet kínál a civil társadalomnak és ezzel egy időben teret is tölt ki azon belül. 4 Vö: Kiss Dénes (2006): Az erdélyi magyar civil szféráról írásában az állam és civil szféra viszonya révén partneri kapcsolatról beszél, melynek segítségével egymást kiegészítő szerepeket töltenek be. 10

11 szervezet bevonása elől sem, hiszen elsősorban nekik is a közös érdek mentén megvalósuló cél elérése a kiindulópont. Ezzel ellentétben az amerikai felfogás a nonprofit szektort leválasztja a bevételt is termelő szervezetekről, kizárva őket ebből a kategóriából. (Evers és Laville, 2004) A szerzőpáros Pestoff (1992) háromszög modellje alapján értelmezi az állam (hatósági szervek), a piac (privát cégek) és a közösségek (háztartás, család) hármasának viszonyát a következő dimenziók mentén: informális-formális szerveződés, non-profit és profit orientált, valamint nyilvánosprivát és ebbe a keretbe helyezi el a harmadik szektor szervezeteit. Szerintük a három kategória az előbb említett dimenziók mentén történő ötvöződéséből jön létre a harmadik szektor, melyet egyesületeknek nevez. A hatósági szervek formálisak, non-profit jellegűek és a nyilvános szférához tartoznak, a piac formális, profit orientált és a privát szférában található, a közösségek informális, non-profit jellegűek és a privát szféra szereplői. A kolozsvári szakkollégiumok pedig e modell kapcsán, valahol a privát szférához tartozó közösségek és egyesületek között helyezhetők el, informálisan szerveződésnek és a non-profit, nem anyagias jelleg jellemző rájuk. A civil társadalom, mint aktív és közös cél érdekében tevékenykedő egyének csoportja, szükségesnek tartja egy olyan keret meglétét, melyen keresztül formális keretek között alkothat, szakmát gyakorolhat, és ezt biztosítják a szervezetek. Azáltal, hogy a társadalom erőforrásainak igénybevétele megtörténik, lekötelezettjei lesznek és valamely a társadalom számára fontos megvalósítás szolgáltatóivá válnak. Csepeli Györgynél a szervezetek aktívsága és dinamikussága abban áll, hogy a résztvevők számára cselekvési lehetőséget nyújt, mely cselekvések együttesen a társadalmi szükségletek kielégítését szolgálják, hangsúlyt fektetve a kollektív együttműködésre. Ebből a megközelítésből kiindulva látható, hogy a szakkollégiumok is ezt az elgondolást követik, hiszen elsődleges céljuk egy olyan környezet biztosítása, ahol a tagok aktivitása kerül előtérben, egyéni és kollektív cselekvés zajlik, közös cél érdekében, ebben az esetben, a magasabb színvonalú oktatás és gyakorlati alkalmazás végett. Szervezetek osztályozása révén, megkülönböztethetünk informális és formális szervezeteket, latens és manifeszt funkciókkal. (Csepeli, 2001) Érdekesnek és ideillőnek találom Chester Barnard szervezet céljáról alkotott elméletét, mely szerint, alapfontosságú a célok morális jellege. Azt hangsúlyozza, hogy egy közös cél érdekében munkálkodnak, melyet a tagok a szervezetbe lépésükkor elfogadnak és magukévá tesznek, ezáltal beépítve a szervezet légkörébe a morális célt. Ugyanakkor a Barnard által megfogalmazott szervezeti tevékenység személytelensége, vagyis a tevékenységet végző tagok közötti személytelen kapcsolat, nem illik rá a kolozsvári szakkollégiumok képére, hiszen céljuk a közösségi élet megvalósítása, kapcsolatok kiépítése és fejlesztése. Továbbá azt is megemlíti az elmélet alkotója, hogy azért jellemző a szervezetre a személytelenség, mert a tagok elsődleges rendeltetése tevékenységeik összehangolt teljesítése a szervezet érdekében, nem pedig a közös munka révén elért teljesítmény és közösséget építő hangulat. (Perrow, 2002) A szakkollégiumokra jellemző személytelenség, csak a formalitásokban jelenik meg, amely nehezen megfogalmazható, mivel informális szervezetekről beszélünk. Elutasítom a szakkollégiumok működésére jellemző személytelenség jelenlétét, azért is, hiszen kapcsolatot, kooperációt és folyamatos kommunikációt igényel a szervezet céljának megvalósítása, ami a kolozsvári szakkollégiumok nagytöbbségében a heti gyűlések lezajlása révén valósul meg. 11

12 A nonprofit szervezetek, célja olyan szolgáltatás nyújtása, amelyre a civil szféra irányából igény van de, az állam nem képes vagy nem akarja ezen igényeket teljesíteni. A szervezetek a minőség-biztosítás elvére apellálnak, ugyanis alacsony költségvetés és szűkős erőforrások mellett, próbálnak minél hatékonyabban működni, fennmaradni, stabilitást elérni, valamint a társadalom részéről jövő elvárásoknak megfelelni. (Szűcs, 1997) A dolgozat szempontjából az informális szervezetek érdekelnek, jellemvonásaik hasonlóságot mutatnak a szakkollégiumokkal, ugyanis szerkezetileg, strukturálisan is kötetlenebbek, lazább szabályozás jellemző rájuk, rugalmasság, spontaneitás és a rögtönzés eszméire építenek. Szakkollégiumok informális szerveződésként való elfogadását alapozza az a tény is, hogy a bekerült tagok között lezajló gyors információcsere segítségével új alternatívák, lehetőségek nyílnak meg, valamint ezen a szférán belül valósíthatják meg elképzeléseiket és elégedettségre, személyes presztízsre tehetnek szert. Továbbá az informális szerveződés előnye, Csepeli szerint, hogy motivációs teret biztosít, amelyet az ösztönzés és elrettentés szabályoz, valamint az informális szervezetekre jellemző rugalmasság hozzájárul ahhoz is, hogy eltérő, az adott szervezet működése és stabilitásának fenntartása szempontjából legalkalmasabb szabályok és normák fogalmazódjanak meg. Nem utolsó sorban, feloldja a formális szervezetekre jellemző merev és érzéketlenek hozzáállást, mintegy közösségi élményt építve. 5 Az informális szerveződéseken belül, a nonprofit szervezetek is hasonló megfontolások mentén szerveződnek. A közösségi feladatok ellátására szakosodott nonprofit szervezetek előnye abban áll, hogy mentességet élvez a köztulajdonban levő szervezetek hátrányaiból. Katz és Kahn 6 szervezet tipológiája közül a tudásszervezetek testesítik meg leginkább a szakkollégiumok, mint szervezetekre jellemző vonásait, hiszen a tudás felhalmozását, folytonos tanulást, fejlesztést és terjesztést promoválják. (Csepeli, 2001) Napjainkra nagyon jellemző az, hogy szervezeti társadalomban élünk, hiszen a mindennapos rutin tevékenységeink, szabadidő-felhasználásunk, sőt gondolkodásunk is szervezetektől függ. Jávor István meghatározásában A szervezetek az emberek által tudatosan létrehozott olyan képződmények, amelyekben az emberek egy csoportja tevékenykedik, ezt valamilyen együttes cél érdekében teszik. (Jávor, 1993) Dye (1976) szerint szervezeti társadalomban élünk, mert a szervezetek folyamatos hatással vannak ránk, és a hatalom is a szervezetekbe összpontosul, ami azzal jár, hogy a hatalmat maga a szervezet képviseli. Értelmezhető ez a szakkollégiumokat illetően, hiszen tudatosan hozták létre egyetemi értelmiségiek annak érdekében, hogy az egyetemi oktatás mellett, elitképzést biztosítva, minőségi oktatásban részesítsenek olyan diákokat, akik elegendő motivációval és szakértelemmel rendelkeznek, ahhoz, hogy bekerüljenek, ennek a szervezetnek a berkeiben és tovább fejleszthessék szaktudásukat. Amint már az előző definícióból is kitűnt, a szervezetek célkövető rendszerek, vagyis működésüket meghatározza az általuk kitűzött cél, melynek elérésére törekszenek és ezt próbálják minél hatékonyabban és hatásosabban teljesíteni. (Ackoff, Emery, 1972) 5 A közösségi élmény kapcsán a kolozsvári szakkollégiumok esetében beszélek, hiszen az interjúk során kiderült, hogy a szakmai fejlődés, egyéni kutatások és különböző készségek eltanulása és fejlesztése mellett, hangsúlyos szerepet kap a közösségi tudat építése is. 6 Katz és Kahn elgondolásában a szervezetek elsődleges funkciója alapján négy típust határoz meg: termelő vagy szolgáltató, társadalmi karbantartó, tudásszervezeteket és irányító szervezetek. (Barna, 2004) 12

13 A non-profit szervezetekre jellemző a rendszerjelleg, hiszen minden résznek megvan a maga kijelölt feladata, amellyel hozzájárul a rendszer működéséhez, vagyis, mind a szakkollégium vezetőknek, tutoroknak, tanítványoknak jól letisztázott feladatkörük van, amelyhez igazodnak és a közösen felállított normák, és szabályok betartásával biztosítják a szakkollégium működését. (Jávor 1993) A célcsoport vonatkozásában a szakkollégiumokat, mint szervezeteket, az határozza meg, hogy tagjai elvárásainak eleget téve működjenek, csak arra a kis létszámú egyénre vonatkozik, akik felvételi keretén belül bekerülhettek, ugyanakkor az alapító tagok sajátos céllal hozzák létre, hogy egy számukra is preferált tevékenységben vehessenek részt. Ez a megközelítés megfelel Blau és Scott (1962) által a szervezet valakinek az érdekében való működésére vonatkozóan felállított négyes tipológia egyik fajtájának, amely szerint a szervezet elsősorban a tagok érdekeit szolgálja. Mivel maguk hozzák létre sajátos cél megvalósítása érdekében, ezért a szervezetek alapítóik számára eszközként funkcionálnak, hatalmat és szakértelmet biztosítanak a szakkollégium körén kívül esőkre nézve. Ilyen alapon a szakkollégiumok a tagoknak presztízst és státust biztosítanak, mobilitási lehetőségeket, kapcsolatépítést és szakmai fejlődést. A weberi értelemben vett szervezetek, melyek gyárszerűen működnek, és jól meghatározott hierarchikus struktúrával rendelkeznek, munkakörök leosztásával, valamint hatalmi és tekintélyelvűek, jellemvonásai nem tükröződnek vissza a szakkollégiumokra jellemző lazább szerkezeti felépítésben. 7 Rugalmasságuk és spontaneitásuk közelebb áll a greek-letter diáktársaságok világához, mert alapjában véve, a szakkollégiumok a diákok igényeit igyekeznek kiszolgálni, célcsoportjuk a tanulás fejlesztésére és önfejlődésre elszánt és motivált egyetemi hallgatók, akik önkéntesen vállalják az egyetemi oktatás mellett, szervezeti keretek között biztosított alternatív szakmai továbbképzést. 8 Összegezve a nonprofit szektorra vonatkozó legfontosabb elgondolásokat körvonalazódni látszik, hogy az állam és gazdaság szektorok mellett a civil szféra a rendszerben a következő két funkciót látja el: egyrészt korrekciós funkcióval rendelkezik, amelyen keresztül korrigálja az állam és gazdaság működésbeli hibáit, másrészt fejlesztő funkcióval bír, hiszen a civil társadalom kibontakozását és érvényre jutását szorgalmazza és a társadalom fejlődését a közös értékek védelmével, együttműködés serkentésével és az együttes tevékenységek formális kereteinek biztosításával. A civil szervezetek közötti különbségek megállapítása végett különböző dimenziók mentén lehet elhatárolni, mint a méret, tagok, önkéntesek, erőforrás-ellátottság, célok. (Lantos, 1999) Kutatásom során, úgy vélem a szakkollégiumok, mindenképp a kisméretű szervezetek kategóriában tartóznak, szűkös erőforrás készlet áll rendelkezésükre és minimális költségvetésből gazdálkodnak, valamint céljaikat a szakmaiság fejlesztése és továbbadása mentén szervezik. 7 Vö: Weber: A szervezetek üzemszerűen, folyamatosan működnek, a hivatalok hierarchikusan helyezkednek el és mindig egy, a hierarchián belül magasabban levő hivatal ellenőrzése alá tartoznak, a hierarchiával együtt jár a szakértelmen és képzettségen alapuló szisztematikus munkamegosztás, munkakör felosztása meghatározza a hivatalnokok felelősségét, hatalom és tekintély mértékét. In. Charles Perrow (2002): Szervezetszociológia Osiris Kiadó, Bp. 8 A greek-letterek, amelyekkel Ch. Perrow könyvében is találkozunk, olyan diáktársaságok, melyeknek céljai között található az egyetemek segítése, barátságok ápolása, jellemépítés. Továbbá célja a közös szálláshely biztosítása is, ilyen értelemben eltér a haza szakkollégiumok ideológiájától, ugyanis ez itt nem szerepel a követelmények között. 13

14 4. Empirikus rész és elemzés 4.1. Szakkollégiumok kialakulása Erdélyben A kilencvenes évektől kezdődően, a tömegoktatás megjelenésével, történik egyfajta eltávolodás az állami oktatással szemben és megnő az igény olyan önszerveződésen alapuló szervezetek és műhelyek iránt, melyek a tudományosságra fektetik a hangsúlyt, elitképzést biztosítanak a kiválóbbak számára. Az alap- és mesterképzést az állami oktatásra bízzák, ezen önszerveződő műhelyek célja az adott szakma legkiválóbbjainak továbbképzése. Mivel az állam nem foglalkozik külön az elitképzéssel, ezért non-profit keretek között próbálnak ennek megvalósítására sort keríteni. Az egyetemi oktatás mellett létrejövő keretek nem az egyetem ellen szerveződnek, hanem alternatívaként, azon hallgatók számára, akik magasabb szintű képzésben, szakmai gyakorlat és kutatási programok lehetőségeiben szeretnének részesülni. Céljuknak tekintik jobb tanulási körülmények kialakítását, a könyvtárhasználatot, bevezetik a tutori képzést, vendégtanárokat hívnak meg és mindezek mellett a diákok önállóságát kívánják növelni önálló kutatói munkák elvégzésével. A bekerülés szelekció révén, felvételivel történik. Non-profit keretek között törekszenek a nevezett célok megvalósítására és az oktatási intézmények mellett megjelennek olyan alapítványok és egyesületek, melyeknek célja a tudományos munka javítása. Külön forrásokat keresnek, és ebből biztosítják szakkönyvtárak működését, szakfolyóiratok megjelenését, konferenciák és egyéb tudományos rendezvények megszervezését, valamint a tutori képzést. (Kiss, 2006) A kolozsvári szakkollégiumok kialakulásához szükséges egy egyetemi háttérintézmény megléte, mely finanszírozási keretet képes nyújtani működésükhöz és fennmaradásukhoz, hiszen a pályázati kiírások nagy többsége csak jogi személyeken keresztül érhető el. Egyetemi háttérintézménynek minősül az a szervezet, melynek célja és tevékenységi köre a felsőoktatáshoz kötődik, jogi státusát illetően a non-profit szektorhoz tartozik és nem az állami egyetem hozta létre. (Kiss, 2000) A szakkollégiumok működésére a mintát a Collegium Transsylvanicum Alapítvány (CTA) jelentette, ezt kolozsvári egyetemi tanárok alapították 1993-ban azzal a céllal, hogy a romániai magyar felsőoktatást segítse. A Collegium Transsylvanicum Cs. Gyimesi Éva kezdeményezésére látott napvilágot, de az ötlet sokkal régebbi, 1935-ben fogalmazta meg egy fiatal kolozsvári szociológus, Venczel József, aki szeretett volna egy olyan független intézményt létrehozni, amely az állam beavatkozása nélkül, a magyar közösség anyagi és szellemi erőforrásaira alapozva biztosíthatja az értelmiségi utánpótlást és az új elit kinevelését. (Cs. Gyimesi, 1998) Venczel elképzelései szerint a Collegium Transsylvanicum a céltudatra nevelés intézménye intézménye és gondolatban az alapítás folyamata is megtörtént: Beszéljünk róla, mintha már falai állanának, mintha zajlana benne az élet, mintha már létezne.... Célkitűzése az erdélyi magyar értelmiség kinevelése, mely a kiválóbbakból és a kiválasztottakból áll, és számukra biztosított könyvtárhasználatot és segélyezést, valamint egyaránt törekedett nevelési és tudományos eredmények felmutatására. (Venczel, 2000) Ezen elképzelések alapján, jön létre a Cs. Gyimesi- 14

15 féle alapítvány, mely kezdetben hat diák-önszerveződési csoportosulás támogatását vállalja és funkcióját tekintve ez nevezhető egyetemi háttérintézménynek. A legelső szakmai diák-önszerveződésekről egy 1997-es, újságíró szakos hallgatók által készített helyzetjelentésből értesülünk, és a következőket említik: 1) a kolozsvári filozófus hallgatók csoportja Diotima Baráti Társaság (DiBaT), 2) a budapesti Láthatatlan Kollégium mintájára szerveződött Láthatatlan Kollégium, és a filológus diákok tudományos képzését tette lehetővé, 3) Fizikusok Láthatatlan Kollégiuma, 4) Max Weber Szakkollégium, mely a helyi Láthatatlan Kollégium, részint a magyarországi Széchenyi István és Bibó István szakkollégiumok mintájára alakult meg, román és magyar szociológus hallgatók számára, 5) Ökostúdium Társaság, a pszichológus diákok telefonos tanácsadása, 6) Fabricando Fabricamus a biológia, kémia és ökológia szakos diákok szakmai köre, 7) a pedagógia szakos hallgatók szerveződése, 8) Vermesy Stúdió, a Gheorghe Dima Zeneakadémia magyar hallgatóinak számára. Ezen szerveződések mellett a helyzetjelentés készítői említést tesznek további szervezkedő diákokról a Ion Andreescu Képzőművészeti Akadémián, valamint a felekezeti egyetemeken. Minden esetben a cél az egyetemi oktatás melletti elitképzés, szakmai gyakorlatok és kutatási lehetőségek nyújtása. Egyes esetekben tanári (LK), máshol diákok (Vermesy Stúdió) kezdeményezése révén alakulnak meg, hol szoros tanártanítvány kapcsolaton alapulnak, hol a tanárok csak mentor szerepet töltenek meg és szellemi irányítóként vannak jelen a szervezetben. (András et al. 1997) Folytonosságukat tekintve az első szakkollégiumok közül ma is működnek a filológusok Láthatatlan Kollégiuma és a Max Weber Szakkollégium. A Láthatatlan Kollégium (továbbiakban LK) 1993-ban, a budapesti Láthatatlan Kollégium mintájára jött létre, miután szükségessé vált a színvonalas oktatás megtartása és fenntartása a rendszerváltás után. Kezdetben irodalomelméleti műhely volt, majd hallgatói és tanári igények alapján más diszciplínák fele is orientálódott, megvalósítva az interdiszciplinaritást, majd profilváltás révén a kritikaírás fele mozdul el a fő tevékenység. A bekerülés felvételi alapján történik, tevékenységi körét a nyári táborok szervezése, tutoriális programok lebonyolítása, hazai és magyarországi előadók előadásai, és egyéb események szervezése színesíti. A Max Weber Szakkollégium diák-önszerveződésként 1994-ben alakult meg román és magyar szociológushallgatók igényére. A kollégium biztosította képzés minőségének fenntartása érdekében többfázisos versenyvizsga képezte a felvételi alapját. Tutori program és vendégtanári előadások és képzések, kutatásokban való részvétel jellemezte a szakkollégium tevékenységét. Eredményességét mutatja az általuk kiadott háromnyelvű WEB nevezetű szakfolyóirat, amely hazai és magyarországi viszonylatban is egyedi. Az első diákkezdeményezésre létrejövő szakkollégium a 2000-ben alapított Mikó Imre Jog- és Közgazdaságtudományi Szakkollégium, mely a magyarországi Eötvös modell és Rajk László Szakkollégium mintáján szerveződött es évben következik be egy újabb hullám a szakkollégiumok alakulását illetően, amikor megalakul a KMEI, mely egyetemi háttérintézményként funkcionál. Egy 2008-as kutatás szerint Kolozsváron húsz szakkollégium működött a KMEI ernyőszervezetén belül reál- és tár- 15

16 sadalomtudományos területeket nagyjából lefedve. 9 A KMEI által 2012 májusában közétett beszámoló szerint 24 szakkollégiumnak biztosított szakmai hátteret és segített a kutatómunka jobb körülményeinek megteremtésében. Kutatásom során az intézet által közétett es tanév első félévében támogatásban részesült 19 szakkollégium vezetőjét kerestem fel, de igyekeztem a kimaradt 5 szakkollégiumról is megfelelő háttér-információkat szerezni, a szakkollégiumok átfogó és teljességre törekvő képének megrajzolásához. Kialakulásuk szerint a magyarországi szakkollégiumok esetében Varga Viktor három generációt különít el. A kolozsvári szakkollégiumokat illetően az időrendiség elcsúszik, hiszen itt szakkollégiumi mozgalomról csak a rendszerváltás után beszélhetünk. Nálunk az I. generációba a Collegium Transsylvanicum Alapítvány keretén belül megalakult Láthatatlan Kollégium és Max Weber Szakkollégium tartozik. A kategóriára jellemző felülről jövő szerveződés domináns léte az előbbinél hangsúlyosan jelen van, míg az utóbbinál a vezetői tisztséget diák tölti be, erős tanárirányítás mellett. A II. generációba tartozik a 2000-ben alakult Mikó Imre Jog- és Közgazdaságtudományi Szakkollégium, mely az első diák-önszerveződés, és ahol mindenképp érvényesül az alulról történő kezdeményezés és az interdiszciplinaritás is, hiszen a közgazdaságtudomány egyetem több szaka mellett jogász hallgatókat is felvesz. A Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet 2004-es megalakulása újabb szakkollégiumok megjelenését teszi lehetővé és ezek a szakkollégiumok képezik a III. generációt. Rájuk tisztán jellemző a láthatatlan kollégium elnevezés, hiszen nemhogy együttlakási lehetőséggel nem rendelkeznek, egyeseknek még irodahelységük sincs, az egyetem szolgáltat termet tevékenységeiknek. Láthatatlanságuk abból is ered, hogy nem mindenikjüknek áll a hátterében valamilyen kari intézmény, így azok teljesen a KMEI-es támogatásoktól és jogi háttértől függnek. Ugyanakkor a 2008/09-es években egy újabb hullám alakul ki, hiszen a Mikó mellett, a közgazdaságtudomány egyetem diákjai és tanárai újabb három szakkollégiumot indítanak el. Ezek közül kettő tanári kezdeményezés, inkább az I. generációs jellemvonások érezhetők és a gyakorlatias képzés mellett az elhelyezkedési lehetőségek, karrier és önmegvalósítás jelenik meg célként. A MarkeTeam Szakkollégium diák-önszerveződésként jön létre és az egyedüli, amelyik non-profit szervezetként határozza meg magát. 10 A legfiatalabb szakkollégium a 2012-ben alakult Kommunikáció-, Média- és Fogyasztáskutatás Szakkollégium, mely a kommunikációs hallgatók szövegértelmezésének és kommunikációs készségeinek fejlesztését tűzte ki célul Helyzetkép a kolozsvári szakkollégiumokról A kolozsvári szakkollégiumok helyzetképének megrajzolásakor a vezetőkkel készített interjúk valamint az éves tevékenységi beszámolók és egyéb a szakkollégium életére és működésé- 9 Faludi Orsolya (2008): A kolozsvári szakkollégiumok sajátosságai című dolgozata alapján 10 A MarkeTeam Szakkollégium alapszabályzata a következőképpen fogalmaz: A MarkeTeam szakkollégium egyetlen olyan Kolozsváron működő nonprofit szervezet, amely a marketing tudományában érdekelt aktív közgazdász hallgatók közösségéből áll. 16

17 re vonatkozó dokumentumok feldolgozását a következő főbb szempontok szerint igyekszem elvégezni: célok, tagok száma, tevékenységi körök, felvételi rendszer, teljesítmény, kapcsolattartás. Szakkollégiumok, mint nonprofit szervezetek egy társadalmi szükséglet, igény kielégítésére jöttek létre. A szakkollégiumok funkciója az általuk kitűzött célok megvalósítása, bizonyos feltételek mellett, melyet leginkább az erőforrások léte, illetve hiánya alakít. Ugyan célorientált szervezetekről beszélünk, mégis azok követésében, gyakran találkozunk forrásfüggőségükkel. Funkciójuk betartását a szakkollégiumi vezetőktől kapott válaszok, tevékenységi beszámolók és a KMEI-hez eljutatott beszámolók kapcsán vizsgálom, összevetve a célokat a beszámolók tartalmával. Szakkollégiumi célok Interjúalanyaim elmondása szerint és a beszámolókban megfogalmazott célok között is, fő célként az egyetemi oktatás melletti szakmai fejlődés jelenik meg. Ezt követi az elméleti tudás gyakorlatba ültetésének lehetősége, az egyetemi képzést kiegészítő ismeretek kiszélesítése és elmélyítése, tehetséggondozás, elitképzés, társadalmi érzékenység fejlesztése, közösségépítés. A célok a szakkollégiumok profiljaihoz is igazodnak, hiszen találkoztam azzal is, hogy kizárólag az adott szakirány alaposabb átgondolása és tanulmányozása jelent meg elvárásként. Ilyen a Kommunikáció-, Média- és Fogyasztáskutatás Szakkollégium, ahol a szövegértelmezés és kommunikációtudományos szaknyelv fejlesztése jelenik meg célként, vagy a bölcsészkaron működő irodalmi és nyelvészeti szakkollégiumok, ahol egyrészt az egyetemi oktatásból kimaradt irodalmi szakma elmélyítése, másrészt a nyelvészet iránt érdeklődőknek alaposabb kutatási lehetőség biztosítása jelenik meg. Az LK célja egyértelműen az elitképzés, ezzel indult anno is, valamint az irodalmi szakma mélyebb és alaposabb megismerése, amivel egyetemi oktatásban már nem találkozunk. Tág az irodalmi művek palettája, emiatt sok minden kimarad az egyetemi oktatásból, a szakkollégium meg az ezekkel való foglalkozást, alaposabb megismerését teszi lehetővé (LK vezető) A közgazdaságtudományi kar két, tanári kezdeményezésre elindított szakkollégiumának, a Közgazdasági Kutató Klubnak és Gazdasági Tanácsadói Klubnak a céljai a gazdaságtan valóságban lezajló történéseinek a vizsgálata és ezek megtapasztalása reális környezetben, ezért támogatóik között különböző vállalatok nevét is megtaláljuk. Külön érdemes megemlíteni a két felekezeti szakkollégium 11 esetében megfogalmazott célt, hiszen ők is a szakmai tudás fejlesztésére fókuszálnak, de abban eltérnek a többitől, hogy a vezető által kiválasztott témán, mindkét esetben olyan régi dokumentumok átírásán dolgoznak, amelyek nem kerültek még a nagyközönség elé és ennek publikálása a cél. 12 A Mikó Imre Jog- és Közgazdasági Szakkollégium (következőkben Mikó Szk) és a KomPot esetében a célok között kiemelt szerepet kap a magyar nyelven való tanulás, hiszen a 11 Erdélyi Római Katolikus Státus Szakkollégium és a Pokoly József Szakkollégium. 12 A Státus Szakkollégium esetében az Erdélyi Római Katolikus Státus történelmének átírása a cél (a régies nyelvezet miatt), míg a Pokoly József szakkollégium esetében az erdélyi református egyházak történetének a feltérképezése a cél, a már korábban begyűjtött adatok valamint az ezt kiegészítő levéltári dokumentumok alapján. 17

18 felsőoktatás hivatalos nyelve a román, a jogok és törvénykezések tekintetében. A KomPot vezetője hangsúlyozza, hogy ugyan magyar karral is rendelkezik az egyetem, mégis bizonyos tantárgyakat románul kell tanuljanak a diákok, ami nehézségeket szül egyesek számára, és fontosnak tartjuk, a könnyebb megértés és megtanulás érdekében, anyanyelven is tanulni róla. Tevékenységi kör A szakkollégiumok tevékenységi köre nagyon színes, de céljukból kiindulva, mely szerint az elitképzést és tehetséggondozást szeretnék megvalósítani és a gyakorlati tudásra helyezni a hangsúlyt, körvonalazódni látszik, hogy fő tevékenységük az egyéni kutatások. Ez szorosan kapcsolódik a tutori programok népszerűségével, ugyanis az önálló munkák elvégzése tutori felügyelet és állandó konzultálása mellett zajlik. A Márton Gyula Nyelvészeti Szakkollégium esetében a tutori képzés bizonyul a leghatékonyabb képzési formának, hiszen a hallgatók, egyéni érdeklődésük alapján választott tudományos téma és az illető szakterületen jártas oktató közös munkája révén a konzultációk segítségével, egy önálló dolgozat elkészítésén dolgoznak, melyet kötelezően be kell mutatniuk a diákoknak a KMEI által szervezett szakkollégiumi konferencián, az ETDK-n. A tutori program mellett a tevékenységi kört egészítik ki a műhelyfoglalkozások, tudományos szemináriumok, amelyek folyamatos tanár-tanítványa közötti kapcsolattartást és kommunikációt feltételeznek, kivételt képeznek a diák-önszerveződések, ahol nincs tanári beavatkozás a szakkollégium életébe. Az előbb említett szemináriumok és kutatóműhelyek alkalmával, közösen végzik a tevékenységet, legyen az esettanulmány megoldása a közgazdaságtan profillal rendelkező szakkollégiumoknál 13, vagy irodalmi művek feldolgozása, kritika írás és nyelvészeti feladatok átbeszélése a bölcsészkar szakkollégiumainál. A KMEI támogatta vendégtanár program keretén belül és nemcsak, szakmai előadások szervezése is a tevékenységi kört gazdagítja. Leginkább hazai és magyarországi egyetemi előadók a meghívottak, de a profilnak megfelelően egyéb szakembereket is felkérnek előadást tartani. A KomPot tagjai politikusok vita estjeiről és előadásaikról számolnak be, a Max Weber Szakkollégium esetében is számos szociológus, vagy szociológián végzett szakember fordult meg, hasonlóan számoltak be a közgazdaságtan profillal rendelkező szakkollégiumok vezetői is, meghívottaik között szerepeltek a bank és pénzügyek világában ismert szakemberek, valamint elismert jogászok. Minden szakkollégium esetében elmondható a törekvés arra, hogy az adott szakterületet legkimerítőbben képviseljék olyan szakemberek segítségével, akik tapasztalataik és munkájuk megosztásával hozzájárulhatnak a tagok tudományos munkásságának fejlesztéséhez. Azon szakkollégiumok esetében ahol nem célkitűzésként, de a beszélgetések alkalmával kiderült, hogy hangsúlyt fektetnek a szak és maga a szakkollégium népszerűsítésére is, azok gyakran szerveznek a tágabb közönség számára konferenciákat, rendezvényeket. 14 Ezek lehetnek házi jellegűek, valamint a tágabb közönség számára is nyitottak, ilyen a Mikósok esetében a Nyílt 13 A négy közgazdaságtudományi szakkollégium: Mikó Imre Jog- és Közgazdaságtudományi Szakkollégium, MarkeTeam Szakkollégium, Gazdasági Tanácsadói Klub, Közgazdasági Kutató Klub 14 Gondolok itt elsősorban a nyílt napok, vagy a profilnak megfelelő napok megszervezésére, mint a Szociológus Napok, Kommunikációs Napok, Szakmai napok (Mikó Szk). 18

19 napok, Kommunikációs Napok, vagy a Szociológus Napok, amelyek a társadalomtudományok iránt érdeklődőket célozzák meg. A szakkollégiumok tevékenységi körét bővítik a terepgyakorlatok, szakmai kirándulások, különböző tematikájú táborok. A Pósta Béla Szakkollégium vezetője számol a terepgyakorlatok fontosságáról a régészhallgatók körében. Elképzelhetetlen egy régész hallgatónak, az egyetem padjaiban ülve elsajátítani ezt a szakmát, ezért igyekszünk minden évben úgy alakítani a költségvetést, hogy tanulmányi kirándulások is beleférjenek és a diákok valóságos környezetben, kézzel fogható dolgokon tanulják meg a régészet csínját-bínját. Ugyanakkor egyeseknél megjelennek a közösséget fejlesztő és alakító programok, mint a filmvetítések, játékestek, összerázó táborok és bulik, vagy egyéb tematikus estek. Úgy vélem a Setényinél megfogalmazott elitképzést megalapozó akadémikus megközelítés érvényesül a szakkollégiumok esetében, hiszen céljaikat és tevékenységeiket összevetve látható, hogy a minőségi oktatásra fektetik a hangsúlyt, olyan elméleti, de leginkább gyakorlati tudás megszerzésére, amelyre az egyetemi oktatás keretein belül nincs lehetőség. Teljesítmény Az elitképzés további meghatározó eszköze és célja a teljesítménnyel kapcsolatos és a szakkollégiumok arra törekednek, hogy hallgatóik önálló munkáikat a minden évben megszervezett Erdélyi Tudományos Diákkörök Konferenciáján bemutassák. Noha nem jelenik meg kötelezőként a szabályzatokban, mégis a vezetők törekednek arra, hogy mentoráltjaik mindenképp bemutassák munkájukat valamilyen hazai vagy magyarországi konferencia, rendezvény esetleg verseny keretén belül. 15 Az ezeken, a rendezvényeken elért eredmények tanúskodnak arról, hogy a minőségi képzés mellett a sikerességre is törekednek. Ugyanakkor azon szakkollégiumok esetében, ahol háttérintézményként valamilyen alapítvány vagy egyesület áll, gyakran megjelenik tevékenységeik és teljesítményeik között a szakfolyóiratok kiadása, dolgozatok, tanulmányok és egyéb írások publikálása. Felvételi eljárás Nem utolsó sorban az elitképzés jellemzője a zártság, exkluzivitás, vagyis a legjobbak és legtehetségesebbek kiválasztása, melynek módja a szakkollégiumok esetében a felvételi rendszer, mely kiszűri a motivált és önmaga fejlődését szorgalmazó diákokat. Legtöbb szakkollégium esetében a felvételi eljárás többlépcsős, magába foglal egy pályázati részt és egy szóbeli beszélgetést. A pályázati részben önéletrajz, motivációs levél, egyes szakkollégiumok esetében valamilyen kreatív bemutatkozó leírás, és kutatási terv szerepel, majd a felvételi bizottság általi elbírálás után interjúra kerül sor, és ez alapján történik a kiválasztás. A nagyon verseny- és feladatorientált szakkollégiumok esetében, mint a Mikó és Gazdasági Tanácsadói Klub, az előbb felsoroltak mellett még valamilyen gyakorlati teszt is megjelenik felvételi kritériumként. A felvételi bizottságot 15 Többek között a Gazdasági Tanácsadó Klub azért jött létre, hogy a különböző hazai és nemzetközi esettanulmány megoldó versenyekre felkészítse hallgatóit, de a többi közgazdaságtan tudományos szakkollégium esetében is tapasztalható ezen a fajta tevékenységen való részvétel és sikeres eredmények elérése. 19

20 a szakkollégium koordinátorai, egyetemi tanárok vagy a diák-önszerveződések esetében az elnökségből erre a célra összeállított tagok alkotják. 16 A szakkollégiumba felvételt nyert hallgatók tagsága a legtöbb esetben egy éves periódust jelent. Ilyen téren is kivételnek számít a Mikó Szakkollégium, hiszen négy éves tagságra lehet szert tenni náluk, csak elsőéveseket vesznek fel, de a tagság években való számolása csak másodévtől kezdődik el így biztosítva azt, hogy mesterképzés alatt is tagja maradhasson a szervezetnek. A többi szakkollégium esetében a célcsoport leginkább a másodéves hallgatók felé irányul, akik már alaptudásra tehettek szert az alapképzés első évében, és körvonalazódni látszik fejükben kutatási témájuk. A harmadéves hallgatók csatlakozása a szakkollégiumban, annak tudható be, hogy a kutatóműhelyek alkalmával igyekeznek záró dolgozatukat fejleszteni, ugyanakkor nyitottak a mesterképzésben résztvevő hallgatók irányában is. Elkülönül a többitől a Pokoly József Szakkollégium, hiszen az előbbiekre jellemző szigorú felvételi helyett, a nyitottságra alapoz és minden érdeklődőt magába fogad, de az éves tevékenységek során sokan lehámozódnak. Mindenki számára nyitott a szakkollégium, aki érdeklődéssel fordul hozzánk, aztán a munka folyamán sokaknak elvész a kezdeti lelkesedése és lemorzsolódnak, majd alkalmanként még besegítenek. Átlagosan tizenöt személy van, aki konkrét tag és a csoportos tevékenységeken is részt vesz, még körülbelül ennyien vannak, akik néha bekapcsolódnak. (Pokoly József Szakkollégium vezetője) Közösségi tudat A közösségi tudat és élmény kialakítása leginkább azokban a szakkollégiumokban valósul meg, ahol biztosítva van az együttlakás lehetősége és a szakmai kapcsolaton túl, folyamatosan érintkezésben állnak a tagok egymással. Kolozsváron csak a Mikó Szakkollégium rendelkezik szakkoli házzal, de nem mindenik szakkollégista számára biztosít bentlakási lehetőséget. 17 Az interjúk is alátámasztották, hogy ugyan eltérés van a hazai és magyarországi szakkollégiumok bentlakást biztosítása tekintetében, mégis nem jelenthető ki az, hogy csak az együttlakók körében beszélhetünk kialakuló közösségi tudatról, élményről. Tény, hogy az együttlakás folyamatos interakciókat feltételez a diákok között, de azon szakkollégiumok ahol heti vagy kétheti rendszerességgel tartanak gyűléseket, műhelytevékenységeket és minden egyéb olyan tevékenységet, amely nem kizárólag önálló kutató munkát feltételez, kialakulhat egy közösségi hangulat. Továbbá hozzájárul a közösség kialakulásához az is, hogy rendelkeznek-e saját hellyel a szakkollégiumok vagy az egyetem biztosít termet a konzultálások, előadások, tevékenységeik lebonyolításához. Azokban az esetekben ahol háttérintézmény támogatja a szakkollégiumokat és azok valamilyen egyesületi irodával vagy könyvtárral rendelkeznek, helyszínt is tudnak biztosítani a csoportos tevékenységek megvalósításához. 16 A Mikó Imre Jog- és Közgazdaságtudományi Szakkollégium esetében három alappilléren nyugszik maga a szervezet és ezek közül az egyik a felvételi bizottság, a másik kettő a szakmai bizottság és a diákbizottság. 17 Eddig nem volt példa arra, hogy túljelentkezés lett volna a szakkoli házban való lakásra, de ha mégis bekövetkezne, akkor szakmai tevékenységek alapján összeállított pontrendszer képezné a kiválasztás alapját. 20