ZÖLDHATÓSÁGI KÖZLEMÉNYEK Az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség tájékoztatója

Átírás

1 6. ÉVFOLYAM, 2010/3. SZÁM ZÖLDHATÓSÁGI KÖZLEMÉNYEK Az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség tájékoztatója Honlapcímünk: -címünk: A ökológiai, környezettechnológiai és környezetstratégiai szaklap melléklete I. KOLLÉGIUMI VÉLEMÉNY 1/2010. (I. 18.) KK vélemény a Polgári perrendtartásról szóló évi III. törvény 104/A. rendelkezéseinek alkalmazásáról közigazgatási perben és nemperes eljárásban I. A Polgári perrendtartásról szóló évi III. törvény (a továbbiakban: Pp) 104/A. -ának (1) bekezdése közigazgatási perben a keresetindítási határidőre nem alkalmazható. II. A Pp. 104/A. -ának (3) bekezdése közigazgatási nemperes eljárásban nem alkalmazható. A Polgári perrendtartásról szóló évi III. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról rendelkező évi XXX. törvény 9. -ával beiktatott Pp. 104/A. (1) bekezdése szerint a napokban megállapított határidőbe nem számít bele minden évnek a július 15-től augusztus 20-ig terjedő időszaka (törvénykezési szünet). Ha a hónapokban vagy években megállapított határidő a törvénykezési szünet ideje alatt járna le, a határidő a következő hónap azon napján jár le, amely számánál fogva a határidő kezdőnapjának megfelel, ha ez a nap is a törvénykezési szünet idejére esik, a határidő a törvénykezési szünetet követő első napon jár le. A 103. (4) és (5) bekezdésének rendelkezéseit ezekben az esetekben is megfelelően alkalmazni kell. A Pp. 104/A. (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az (1) bekezdésben foglalt rendelkezéseket a külön törvényekben szabályozott nemperes eljárásokban csak akkor lehet alkalmazni, ha külön törvény így rendelkezik. Közigazgatási perben a keresetindítási határidőt a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 109. (1) bekezdése, valamint a Pp (2) bekezdés c.) pontja alapján a külön törvényekben a Pp. XX. fejezetének alkalmazását elrendelő szabályok állapítják meg (pl. a közbeszerzésekről szóló évi CXXIX. törvény 347. (1) bekezdése. A közigazgatási nemperes eljárás megindításának határidejét a Ket (2) bekezdése szabályozza. Közigazgatási perben a keresetindítási határidő, valamint közigazgatási nemperes eljárásban az eljárás megindítási határidő számításával kapcsolatban kérdésként merült fel, hogy az ítélkezési szünet időszaka beszámít-e a napokban megállapított határidőkbe. A Pp (1) bekezdésének alkalmazásával levezethető, hogy a 104/A. a közigazgatási per megindítására előírt határidőre is alkalmazandó, ugyanakkor felvethető, hogy a Ket (1) bekezdésében foglalt 30 napos, továbbá a külön törvényekben előírt egyéb keresetindítási határidők nem minősülnek peres eljárási határidőknek, így ezekre a Pp. 104/A. rendelkezési nem alkalmazhatók. Ugyancsak eltérő megoldásokra juthatunk a Polgári perrendtartásról szóló évi III. törvény módosításáról és az egyes közigazgatási nemperes eljárásokban alkalmazandó szabályokról szóló évi XVII. törvény (a továbbiakban: Knp.) 4. -a, illetve a Ket (2) bekezdés alkalmazása során. I. A Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiuma mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy a Ket (1) bekezdése, illetve a Pp (2) bekezdése szerinti határidőben a keresetlevél előterjesztése olyan perbeli cselekmény-e, amelyre a Pp. 104/A. rendelkezéseit alkalmazni kell. Közigazgatási perben a keresetindítási határidőt alapvetően a Ket., vagy külön törvények állapítják meg. A keresetlevelet minden esetben a közigazgatási szervnél kell benyújtani. Ha a fél tévesen közvetlenül a bíróságnál terjeszti elő keresetlevelét, azt a bíróság a Pp (1) bekezdése alapján a közigazgatási szervnek megküldi. A Ket. amely a külön törvényekben szabályozott közigazgatási eljárásokban is szubszidiáriusan alkalmazandó a jogorvoslatok között szabályozza a bírósági felülvizsgálatot. A közigazgatási per a keresetlevél benyújtását követően már a Pp. szabályai szerint folyik; a perindítás hatályai a Pp. 332/C. szerint állnak be. Kétségtelen, hogy a 30 napos keresetindítási határidőt a Pp (2) bekezdése is tartalmazza, ez azonban a Ket. jogorvoslati rendelkezésének megismétlése, melytől a külön törvényekben szabályozott eljárások eltérhetnek. Ez utóbbi esetekben már nem a Pp., hanem csak a külön törvények állapítják meg a keresetindítási határidőt. A 104/A. beiktatása a Pp. rendelkezései közé azt a célt szolgálta, hogy az ítélkezési szünet miatt a bíróságokon nem számon kérhető határidők elmulasztása esetén a következményeket a feleknek se kelljen viselniük. Ezzel a célkitűzéssel összefüggésben keresetlevél benyújtását a törvénykezési szünet nem hátráltatja, arra befolyással nem bír. A jogbiztonság, amely a Pp. 104/A. beiktatását indokolta, pontosan a keresetindítási határidő meghosszabbításának kizárását követeli meg közigazgatási perben, mivel azt sem a Ket., sem külön törvények nem teszik lehetővé. Közigazgatási perben a keresetindítási határidők a közigazgatási szervhez kötődnek, a Pp. 104/A. megalkotásának egyértelmű és legitim jogalkotói célja nem ezen határidők meghoszszabbítása volt. A felek perbeli cselekményének határidejére és a bíróság számára megállapított határidőre azonban a Pp (1) bekezdése alapján közigazgatási perben is megfelelően alkalmazandó a Pp. 104/A. (1) és (2) bekezdése. II. A közigazgatási nemperes eljárásokban a Pp. 104/A. (3) bekezdése csak akkor engedi meg az (1) bekezdésben foglalt rendelkezések alkalmazását, ha külön törvény úgy rendelkezik. I

2 Ebben a körben azt kellett vizsgálni, hogy az egyes közigazgatási nemperes eljárásokban alkalmazandó szabályokat megállapító Knp. 4. -ában a Pp. XX. fejezetének szabályaira történő utalás alapján alkalmazható-e a Pp. 104/A. -a a közigazgatási nemperes eljárásokban. Közigazgatási nemperes eljárásban az eljárás megindításának határidejét kizárólag a Ket (2) bekezdése állapítja meg, erre vonatkozóan sem a Pp., sem a Knp. nem tartalmaz rendelkezést. A Knp. és a Ket (2) bekezdése nem írja elő a Pp. 104/A. alkalmazását közigazgatási nemperes eljárásban, így nincs olyan rendelkezés, amely az eljárás megindítási határidő meghosszabbítását a törvénykezési szünetben lehetővé tenné. Az I. fejezetben foglaltak ezen túlmenően a közigazgatási nem pe res eljárásban is irányadók. (Bírósági Határozatok évi 3. szám) II. BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK 1.) Az 1/2003. KPJE jogegységi határozat abban az esetben alkalmazható, ha a közigazgatási szerv vezetője a hatáskör címzettje (2004. évi CXL. tv ) A Közép-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség, mint elsőfokú környezetvédelmi hatóság április 19. napján kelt határozatával V. Megyei Jogú Város Önkormányzata részére környezetvédelmi engedélyre való jogosultságot állapított meg a 0362/7., 0362/8. hrsz. alatti területeken tervezett és a határozat 2.00 pontban meghatározott regionális, nem veszélyes hulladéklerakó-telep létesítményei és a közvetlenül kapcsolódó műveletek telepítése, megvalósítása és felhagyása tárgyában. Felperesek fellebbezése folytán eljárt Országos Környezet- és Vízügyi Főfelügyelőség (alperes) a december 7. napján kelt és Dr. T. M. főosztályvezető által aláírt határozattal az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A határozat fejrésze megnevezése mellett tartalmazta az alperes Szervezeti és Működési Szabályzatában ((a továbbiakban: SzMSz) foglaltaknak megfelelően a belső szervezeti egységre (hatósági iroda) történő utalást is. A felperesek keresete folytán eljárt megyei bíróság a több mint három év elteltével, kétszeri szünetelés után meghozott ítéletével az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, és az alperest új határozat meghozatalára kötelezte. Az ítélet indokolása megállapította, hogy a Legfelsőbb Bíróság 1/2003. számú KPJE jogegységi határozata alapján hatáskör elvonásnak minősült az a körülmény, hogy a határozatot nem alperes, hanem annak hatósági irodája hozta, és azt a hatósági iroda főosztályvezetője írta alá, anélkül hogy feltüntetésre került volna az, hogy ezt a Főfelügyelőség vezetőjének megbízásából tette-e vagy nem. Nem volt annak akadálya, hogy a SzMSz kiadmányozási jogot adjon a főosztályvezetőnek, irodavezetőnek, azonban kiadmányozási jog esetén fel kell tüntetni a határozaton a hatáskör címzettjét és azt, hogy a kiadmányozó (aláíró) hatáskörrel feljogosított szervezet személy megbízásából jár el. Ez olyan súlyos eljárásjogi jogsértés volt, amelyre tekintettel figyelemmel a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 121. (1) bekezdés b.) pontjára is a határozatot hatályon kívül kellett helyezni. Az alperes felülvizsgálati kérelmében kifejtette, hogy a Legfelsőbb Bíróság 1/2003. közigazgatási-polgári jogegységi határozata csak azokra az esetekre vonatkoztatható, amikor az adott szerv vezetője a hatáskör címzettje, és helyette nem a vezető, hanem az adott szerv jár el. Jelen esetben azonban arról van szó, hogy a hatáskör címzettje maga a Főfelügyelőség és az SzMSz pedig lehetővé teszi, hogy az alperesi szerv hatósági irodája járjon el. Hatósági iroda nem rendelkezik jogi személyiséggel, nem tekinthető önálló közigazgatási szervnek, illetve hatóságnak, amely esetlegesen az alperes hatáskörét elvonhatná. Emellett nincsen szó olyan súlyos eljárási jogsértésről, amely az ügy érdemére kihatna, ekként a Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának 31. számú állásfoglalása sem lenne alkalmazható, ugyanis a megismételt eljárásban ugyanilyen tartalmú határozatot kellene hozni, és ez csak az új eljárás elhúzódásához vezetne. Utalt arra, hogy más bíróságok, így a megyei bíróság ítélete azt állapította meg, hogy a hatáskör gyakorlójaként megjelölt szervezeten belüli munkamegosztás nem jelent hatáskör elvonást, ezért jogszerűen járt el az alperes a másodfokú határozat meghozatalakor. Mindezért kérte az elsőfokú jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és helyette a jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatalával a felperes keresetét elutasítani, másodlagosan pedig a F. Megyei Bíróságot új eljárásra kötelezni. Az I-III. r. felperesek felülvizsgálati ellenkérelmükben kérték a megyei bíróság ítéletének hatályban tartását, egyidejűleg az ügy érdemében is részletesen kifejtették álláspontjukat. Az alperes felülvizsgálati kérelme alapos. A másodfokú határozat meghozatalakor jelen ügyben még alkalmazandó az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 5. (1) bekezdése szerint a közigazgatási szerv hatáskörét jogszabály állapítja meg, ebben kell meghatározni azt a szervet, amely az ügyben elsőfokon eljár. Az Országos Környezet- és Vízügyi Főfelügyelőség, az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főigazgatóság a környezetvédelmi és vízügyi miniszter irányítása alá tartozó területi szervek feladat- és hatásköréről szóló 183/2003. (XII. 5.) Korm. rendelet az elsőfokú környezetvédelmi hatóság jogkörét a környezetvédelmi felügyelőséghez, a másodfokú hatósági hatáskört pedig az Áe. (6) bekezdése értelmében a közigazgatási szervtől a hatáskörébe tartozó ügy nem vonható el. A Legfelsőbb Bíróság 1/2003. KPJE jogegységi határozata szerint delegálási jogosultság hiányában hatáskör-elvonásnak minősül az a körülmény, ha a közigazgatási határozatot nem a jogszabályban megjelölt szerv vagy személy hozza meg. A Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, hogy az 1/2003. KPJE jogegységi határozat II/b. pont V. pontig tartó részei kifejezetten arra az esetre vonatkoznak, amikor konkrét személy (szerv vezetője, főigazgatója stb.) a hatáskör gyakorlásának jogosultja. A jogegységi határozat II. pontja külön ki is mondja, hogy amennyiben valamelyik közigazgatási szerv határozata elleni fellebbezés elbírálására a jogszabályban megjelölt szerv vezetője rendelkezik hatáskörrel, a határozat felülvizsgálata iránti perben is a szerv vezetője rendelkezik hatáskörrel, a határozat felülvizsgálata iránti perben is a szerv vezetőjét kell alperesként megjelölni. Ezekben az esetekben a szerven belüli jogorvoslatra tekintettel tiltott hatáskör-átadásnak minősül, ha a hatáskör címzettje helyett az adott személy irányítása alá tartozó szerv valamely szervezeti egysége jár el, továbbá, ha a határozatból nem tűnik ki, hogy a határozatot aláíró személy a kiadmányozási joggal felruházott hatáskör jogosultja nevében jár el. Amennyiben a hatáskör címzettje egy közigazgatási szerv mint jelen esetben is nem súlyos eljárási jogsértés, ha az aláíró SZMSZ szerinti aláírási (kiadmányozási) joga magából a határozatból egyértel- II

3 műen nem tűnik ki, vagy ha a hatáskörrel rendelkező szerv valamely szervezeti egységének elnevezése is feltüntetésre kerül a határozaton. Ebben az esetben a közigazgatási szerv SZMSZ-étől függően a közigazgatási szerv belső munkamegosztásában az adott szervezeti egység, illetve annak vezetője eljárhat a közigazgatási szerv nevében. Természetesen ebben az esetben is a helyes eljárás az szemben alperesi állásponttal, ha a határozatból egyértelműen kitűnik, hogy ki volt a hatáskör jogosultja, tekintve, hogy a Pp (2) bekezdése értelmében a pert az ellen a közigazgatási szerv ellen kell indítani, amely a felülvizsgálni kért határozatot hozta. Jelen esetben egyértelműen megállapítható volt a határozatból, hogy a hatáskörrel rendelkező Országos Környezet- és Vízügyi Főfelügyelőség járt el az ügyben, hiszen a jogerős ítéletet hozó bíróság maga is a Főfelügyelőséget tekintette alperesnek (és nem annak hatósági irodáját), a perben a Főfelügyelőség járt el alperesként. Ebből megállapítható, hogy a jogerős ítéletet hozó bíróság felismerte, hogy ki hozta a határozatot, és nem hívta fel felperest arra, hogy a hatósági irodát vonja perbe, mert a határozatból az tűnik ki, hogy a hatósági iroda hozta a határozatot. Ehhez képest tévedett a jogerős ítéletet hozó bíróság, amikor arra hivatkozott, hogy a határozat tartalma alapján azt nem alperes hozta. Minderre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a megyei bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Kfv. III /2009.) 2.) A bizonyítékok mérlegelésével hozott ítélet felülvizsgálati eljárásban eredménnyel csak akkor támadható, hogy ha a tényállás iratellenesen került megállapításra, vagy a bizonyítékok mérlegelése okszerűtlen volt. (1952. évi III. tv //Pp.//) A Budapest IV. kerület Cs. utcában fekvő ingatlanon álló építmények használatba-vételi eljárása során a generálkivitelező által adott hulladék nyilvántartó lapból és egyéb okiratokból az alperes Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség hatósága arról értesült, hogy a felperes D-M. Bt. a helyszínről március 30., április 28. és május 31. napján vegyes építési hulladékokat szállított el. A generálkivitelező és a felperes augusztus 24. napján kelt nyilatkozata szerint a hulladék térfogata 198 m 3 -t tett ki, tartalma sitt, tehát vegyes építési és bontási hulladék. A felperesnek ilyen hulladékkezelésre engedélye nem volt. A nevezett a hulladékot egy arra jogosultsággal rendelkezőnek adta át. A hatóság a fenti tényállás alapján elsőfokon a felperes Ft hulladékgazdálkodási bírság megfizetésére kötelezte. Az alperes június 3. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta, arra hivatkozva, hogy a térfogatot és a tartalmat illetően a felperes korábban maga is elismerte, hogy az engedélyében nem szereplő kódszámú hulladékot szállított. Hivatkozott arra is, hogy a bírság összegét illetően méltányosságot gyakorolt. A felperes keresetében a határozat elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte. A perben tartott első tárgyaláson fotókópiás másolatban 25 db szállítólevél másolatot csatolt március 12. és május 29-i dátummal sitt szállításról, annak igazolására, hogy az engedélyének megfelelő építési hulladékot szállított. A Fővárosi Bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Indokolása szerint a bizonyítékok kellő mértékben alátámasztották az alperes határozatának jogszerűségét, a felperes felhívás ellenére nem csatolta azokat a bizonyítékokat, amelyekre a perben már hivatkozni kívánt. Az ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben az ítélet hatályon kívül helyezését és az alperes határozatának az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte, azzal azonban, hogy a bíróság nevezettet ne kötelezze új eljárásra. Előadta, hogy az alperes a tényállást kellő mélységben nem tisztázta, jóllehet az a bírósági eljárás alatt is feltárható lett volna. Jogszabálysértésként a Polgári perrendtartásról szóló évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 339/A. -át, a hulladékkal kapcsolatos nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettségekről szóló 164/2003. (X. 18.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 4. -át és a közigazgatási hatóság eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) ának (1) bekezdését jelölte meg. Az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A hulladékgazdálkodásról szóló évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hgt.) 49. (1) bekezdésének d.) pontja szerint, aki tevékenységével vagy mulasztásával a hatósági engedélyhez, hozzájáruláshoz, bejelentéshez kötött hulladékgazdálkodási tevékenységet engedély, hozzájárulás vagy bejelentés nélkül vagy attól eltérően végez, hulladékgazdálkodási bírságot köteles fizetni. A Hgt. 14. (1) bekezdése alapján hulladékkezelési tevékenységnek minősül a hulladék begyűjtése, szállítása és tárolása is. A felperes a peres eljárás során állította, hogy olyan hulladékokat szállított el a helyszínről, melyre külön-külön neki engedélye volt. Ehhez képest a generálkivitelező, de maga a felperes is ezzel ellentétes nyilatkozatot tett korábban a közigazgatási eljárásban. Az alperes ennek alapján állapított meg a felperes terhére bírságfizetési kötelezettséget. A Fővárosi Bíróság ez ügyben hozott ítéletét a Pp a a bizonyítékok mérlegelésével hozta. A bizonyítékok mérlegelésével hozott ítélet felülvizsgálati eljárásban eredménnyel csak akkor támadható, hogy ha a tényállás iratellenesen került megállapításra, vagy a bizonyítékok mérlegelése okszerűtlen volt. A jelen ügyben a Fővárosi Bíróság a tényállást a rendelkezésére álló iratok alapján helyesen állapította meg, és ebből a tényállásból okszerű következtetést vont le akkor, amikor megállapította, hogy az alperes határozata jogszerű volt. A felperes által másolatban csatolt számlákon szereplő építési anyagról nem volt megállapítható, hogy a bírságolás alapját képező hulladék szállításához kapcsolódott. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság ítéletét a Pp (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. 3.) I. A környezeti zaj- és rezgés elleni védelem egyes szabályairól szóló 284/2007. (X. 29.) Korm. rendelet hatálya a meghatározott kivételektől eltekintve azokra a tevékenységekre és létesítményekre terjed ki, amelyek környezeti zajt, illetve rezgést okoznak vagy okozhatnak. II. A 248/2007. (X. 29.) Korm. rendelet 1. (2) bekezdésének e.) pontja nem III

4 létesítményekre, hanem tevékenységekre vonatkozik, melyek jellemzője, hogy legfeljebb rendszeresen visszatérően jelentkező zajhatással járnak, de nem folyamatosak. A bűnüldözési tevékenység folytán bekövetkező átmeneti jellegű és a tevékenység jellegéből adódóan elkerülhetetlen (pl.: sziréna) zajhatásokra vonatkozik. III. A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló évi CXL. törvény (Ket.) 29. -a szerinti panasz és bejelentés fogalma alatt legfeljebb egyes különös eljárási rendelkezések folytán panaszként nevesített, de tartalmát tekintve a Ket. szerint értelmezhető kérelmek esetére vonatkozik. Ettől el kell különíteni azokat az eseteket, amikor egy eljárás csak hivatalból indulhat, de az észlelés a évi XXIX. törvény a szerinti panasz egy bejelentés alapján történik. A felperes az N. Szakszolgálat budapesti telephelyén huszonnégy órás, folyamatos üzemben látja el a többek között bűnüldözési tevékenység folytatásához szükséges információk megismerését lehetővé tevő informatikai rendszer szerveinek hűtését, mely hűtőberendezés zajkibocsátása meghaladta az üzemi létesítmény részére meghatározott zajkibocsátási határértéket júliusában érkezett bejelentés a helyi önkormányzat jegyzőjéhez és az illetékes Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőséghez (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a zajkibocsátással kapcsolatban. A helyi önkormányzat jegyzője mérés alapján a zajkibocsátási határérték túllépését észlelte, és megkereste az elsőfokú hatóságot intézkedés végett. Az elsőfokú hatóság a panasz kivizsgálása körében augusztus 13. napján tájékoztatást kért felperestől, aki szeptember 4. napján kelt levelében ígéretet tett arra, hogy az egyetlen, még zajterhelést okozó kültéri aggregát kompresszoraira szeptember 10-ével kezdődő héten zajcsillapító burkolat kerül, és erről az érintetteket tájékoztatták január 22. napján helyszíni ellenőrzés keretében zajmérést végzett felperes létesítménye tekintetében az elsőfokú hatóság, és a február 14. napján hivatalból megindított eljárásban április 4. napján kelt határozatával a felperes terhére a korábbi határozattal megállapított zajkibocsátási határérték túllépése miatt Ft zajbírságot szabott ki. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség július 14. napján kelt határozatával helybenhagyta az elsőfokú határozatot. A felperes keresete folytán eljárt Fővárosi Bíróság a felperes keresetét elutasította. Az ítélet megállapította, hogy a környezeti zaj- és rezgés elleni védelem egyes szabályairól szóló 284/2007. (X. 29.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 1. (1) bekezdésének e.) pontja az ügyben nem volt alkalmazható, így a rendelet hatálya kiterjedt a felperesi tevékenységre is. Az R. 1. (1) bekezdésének e.) pontja szerinti bűnüldözési tevékenység által keltett zaj- és rezgés alatt melyre a rendelet hatálya nem terjed ki olyan zajkeltést kell értenünk, amely a bűnüldözési tevékenység során nem elkerülhető (rendőrautó szirénázása), ezért e szabály kiterjesztő értelmezése nem elfogadható. Az elsőfokú bíróság nem fogadta el a felperes azonos eljárásjogi kifogását sem, hogy a felperest az eljárás megindításáról késve értesítették, továbbá az elsőfokú hatóság az ügyintézési határidőt sem tartotta be. Utalva arra, hogy csak olyan eljárási jogszabálysértés esetén van helye hatályon kívül helyezésnek, amely az ügy érdemére kihatott. Kifejtette azt is, hogy helyes volt az az alperesi álláspont, miszerint júliusi bejelentés nem minősült az eljárást megindító kérelemnek, hanem csak az európai uniós csatlakozással összefüggő egyes törvénymódosításokról, törvényi rendelkezések hatályon kívül helyezéséről, valamint egyes törvényi rendelkezések megállapításáról szóló évi XXIX. törvényben (a továbbiakban: Tv.) a szerinti panasznak, és az eljárás hivatalból történő megindítására csak a januári ellenőrzés adatainak kiértékelését követően került sor. A felperes felülvizsgálati kérelmében kérte az ítélet, az alperes és az elsőfokú hatóság határozatának hatályon kívül helyezését. Előadta, hogy az R. 1. (2) bekezdésének e.) pontja folytán a bűnüldözési célokat is szolgáló szervereket hűtő berendezés által keltett zajokra a rendelet hatálya nem terjed ki, mivel a zajt okozó berendezés nem a felperes dolgozóinak kényelmét szolgáló egyszerű klímaberendezés, hanem konkrétan egy olyan hűtőgép, amely a bűnüldözési tevékenységhez szükséges információk megismerését lehetővé tevő informatikai rendszer szervereinek hűtését szolgálja. A zajt okozó berendezés leállítása esetén megszűnne a bűnelkövetők elektronikus hírközlő hálózaton folytatott kommunikációja lehallgatásának, illetve ellenőrzésének lehetősége. Ezért a hűtőberendezések üzemeltetésével a felperes bűnüldözési tevékenységet folytat, az bűnüldöző tevékenység által keltett zajnak tekintendő, mivel e tevékenység és a zajkeltés között nyilvánvaló és közvetlen összefüggés áll fenn. Téves az ítélet azon megállapítása, hogy a rendőrautók szirénáját kell érteni bűnüldözési tevékenység alatt, hiszen ebben az esetben megkülönböztetett jelzés fogalmát használta volna a jogszabály. A felperes álláspontja szerint a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 29. (1) bekezdése rögzíti, hogy a hatósági eljárás az ügyfél kérelmére, bejelentésére, külön jogszabályban meghatározott panaszra, vagy hivatalból indul meg. Mivel a külön jogszabályban meghatározott panaszt is érti a Ket. kérelem kifejezés alatt, ezért arra a Ket ában előírt eljárási határidők vonatkoznak. A felperesi álláspont szerint az eljárás nem hivatalból, hanem külön jogszabályban, így a Tv.- ben meghatározott panaszra, azaz kérelemre indult. Amennyiben az alperesi hatóság a jogszabályi előírásoknak megfelelően járt volna el, az jelentős mértékben kihatott volna az érdemi döntésre, mert január 1. napja előtt az akkor hatályos jogszabályok szerint legfeljebb Ft zajbírság lett volna kiszabható. Amennyiben valóban a Tv. került alkalmazásra, akkor azt az alperesi, illetve az elsőfokú határozatnak ezt a tényt tartalmaznia kellett volna a jogszabályhelyre történő utalással, mivel azonban a hatósági határozatokban nem található, ekként e határozatok nem felelnek meg a Ket. 72. (1) bekezdésének e.) f.) pontjaiban foglalt követelményeknek. A tárgyaláson kérelmét azzal egészítette ki, hogy a panasz kivizsgálására is 30 napon belül sort kellett volna keríteni, és ebben az esetben még évben meg kellett volna indítani hivatalból az eljárást, ekként alacsonyabb összegű bírság kiszabására került volna sor. Az alperes az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályban fenntartását, annak helyes indokai alapján. IV

5 A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott az alábbi indok alapján: Az R. 1. (1) bekezdése értelmében a rendelet hatálya a (2) bekezdésben foglalt kivételekkel azokra a tevékenységekre, létesítményekre terjed ki, amelyek környezeti zajt, illetve rezgést okoznak vagy okozhatnak. Az R. 1. (2) bekezdésének e.) pontja szerint pedig nem terjed ki a rendelet hatálya az egészségügyi mentési tevékenység, a tűzoltási feladatok, a műszaki mentés és bűnüldözési tevékenység által keltett zajra és rezgésre. Az R. 1. (1) bekezdéséből következik, hogy környezeti zajt és rezgést, tevékenység, illetve létesítmény okozhat. Jelen esetben létesítmény okozta zajról volt szó, amely egyértelmű abból, hogy a évben kiadott határozatban a felperesi létesítményre megállapított zajkibocsátási határérték vizsgálatára került sor jelen eljárásban, a jogsértés ezen határozatban megjelölt kibocsátási határérték túllépésén alapult. Erre a körülményre figyelemmel állapította meg a helyi önkormányzat jegyzője, hogy az ügyben eljárni nincs hatásköre, és ezért kereste meg az elsőfokú hatóságot intézkedés céljából. A felperes által hivatkozott R. 1. (2) bekezdésének e.) pontja nem létesítményekre, hanem tevékenységekre vonatkozik, melyek jellemzője, hogy legfeljebb rendszeresen visszatérően jelentkező zajhatással járhatnak, de nem folyamatosak. Ezért helytálló volt a jogerős ítélet azon példálózó jellegűnek tekinthető megállapítása, hogy a sziréna zajhatásaira vonatkozik az R. 1. (1) bekezdésének e.) pontja. Általánosítva megállapítható, hogy az R. 1. (1) bekezdésének e.) pontja a bűnüldözési tevékenység folytán bekövetkező átmeneti jellegű és a tevékenység jellegéből adódóan elkerülhetetlen zajhatásokra vonatkozik, és helyesen állapította meg a Fővárosi Bíróság, hogy e szabály létesítmények által keltett folyamatos zajhatásokra nem terjedhet ki. Ez következik abból is, hogy a zajkibocsátási határérték már határozattal megállapításra került, melyet a felperes köteles volt betartani. A Tv ai szabályozzák a panaszeljárás és közérdekű bejelentés szabályait, melyeket a Tv (1) bekezdése alapján 30 napon belül kell elbírálni, melynek eredményéről a bejelentőt/panaszost tájékoztatni kell. A Ket ának október 1. napja előtt hatályos rendelkezése kétségtelenül a bejelentés és panasz esetkörét is kérelemként nevesíti. A Legfelsőbb Bíróság ezen két jogszabályhely összevetése kapcsán szükségesnek tartja megjegyezni, hogy a Ket a szerinti panasz és bejelentés fogalma alatt legfeljebb egyes különös eljárási rendelkezések folytán panaszként nevesített, de tartalmát tekintve a Ket. szerint értelmezhető kérelmek esetére vonatkozik. Ettől el kell különíteni azokat az eseteket, amikor egy eljárás csak hivatalból indulhat, de az észlelés a Tv a szerinti panasz vagy bejelentés alapján történik. Ez a panasz a Tv (2) bekezdésében rögzített fogalmából következik, amely szerint a panasz olyan kérelem, amely ugyan egyéni jog vagy érdeksérelem megszüntetésére irányul, de elintézése nem tartozik más így különösen bírósági, államigazgatási eljárás (pl. a Ket.) hatálya alá. A panasz mivel a panaszt tevő jogát orvosolja főszabály szerint a panaszt elbíráló szerv (vagy annak irányítása, felügyelete alá tartozó alárendelt szerv) valamely tevékenysége folytán okozott érdeksérelem orvoslására irányul. A közérdekű bejelentés lényege ezzel szemben az, hogy az valamely harmadik fél által elkövetett jogszabálysértésre tekintettel amely nem feltétlenül a bejelentőnek okozott jogsérelmet a harmadik fél elleni eljárás lefolytatását célozza. Ez az eljárás azonban nem a bejelentő (vagy más) jogsérelmének reparálására irányul (a jogsérelem léte nem is feltétel), csak a köz érdekében alkalmazott szankciók, jogkövetkezmények (tipikusan bírság kiszabása) megállapítására irányuló hivatalból induló eljárás kezdeményezését jelenti, amely a jogsérelmet ha van egyáltalán legfeljebb közvetve, áttételesen (és részben) orvosolhatja. Jelen ügyben a 2007 júliusában tett bejelentések a Tv és ai szerint kivizsgálásra kerültek, és az elsőfokú hatóság figyelemmel felperes intézkedésről tájékoztató levelére hivatalbóli eljárást, a bejelentés alapján nem indított. Ugyanakkor a bejelentés kivizsgálásából tudomása volt arról, hogy a felperes vonatkozásában a zajkibocsátási határérték betartása tekintetében ellenőrzés lehet szükséges, és ezért hatósági ellenőrzést folytatott le felperessel szemben. Ezt követően az elsőfokú hatóság a január 22-i zajmérés adatai alapján az eljárás megindításáról értesítette felperest, és az eljárási határidőn belül lejárt, de annak esetleges túllépése sem hatott ki az ügy érdemére, a bírság összegszerűségére, mivel az eljárás megindítására január 1. napját követően került sor. A Legfelsőbb Bíróság megjegyzi, hogy a felperes egyébként sem tudott olyan jogszabályt megjelölni, amely a panasz kivizsgálását követően jogszabálysértés észlelése esetén az eljárás hivatalbóli megindítására határidőt szabna. A Ket. 33. (1) bekezdése a már megindított eljárás befejezésére ad határidőt, ezért felperes felülvizsgálati kérelme ez okból sem lehetett alapos. Végül felperes indokolási kötelezettség megsértésére vonatkozó érvelése sem volt elfogadható, mivel hivatalból indult eljárások esetén nem írja elő a Ket a annak jogszabályi hivatkozásokkal történő megjelölését, hogy a hivatalbóli eljárás bejelentés alapján indult-e. Emellett a perbeli esetben a hatósági ellenőrzésre, az általános ellenőrzési terv alapján felperes augusztus 4. napján kelt levelére is figyelemmel került sor, tehát az eljárás nem a júliusi bejelentés elbírálására tekintettel indult. Mindezért a Legfelsőbb Bíróság a Polgári perrendtartásról szóló évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) ának (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. III. Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága jogegységi határozata 1/2009. KJE A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának Közigazgatási Jogegységi Tanácsa a március 16. napján megtartott nem nyilvános ülésén a Közigazgatási Kollégium vezetője által indítványozott jogegységi eljárásban meghozta a következő jogegységi határozatot: I. A bíróság a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 109. (1) és (2) bekezdése alapján a téves formában meghozott közigazgatási döntést, illetve a nem alakszerű formában megjelenő közigazgatási aktust hivatalból a tartalma szerinti eljárásban vizsgálja felül. V

6 II. A bíróság a fél beadványát tartalma szerint veszi figyelembe, ezért a beadvány elnevezésétől függetlenül a végzés ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmet nemperes eljárásban, a határozat ellen benyújtott kérelmet peres eljárásban bírálja el. A bírósági eljárás peres vagy nemperes jellege a közigazgatási döntés tartalma szerinti helyes elnevezéshez igazodik. I N D O K O L Á S I. A Ket. hatálybalépését követően konkrét ügyekben visszatérő jogkérdésként merült fel, hogy a bíróság milyen eljárást folytasson le, ha észleli, hogy a hatóság az ügy érdemében végzés formájában hozta meg döntését, illetve eljárási kérdésben határozatot bocsátott ki. A jogbizonytalanság megszüntetése érdekében a Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiuma a évi konzultációs értekezleten 17. sorszám alatt kollégiumi véleményt hozott arról, hogy a keresettel megtámadott döntés átminősítésére, azaz a határozat megjelölés végzésre való átjavítására a bíróságnak nincs jogszabályi lehetősége. A peres vagy nemperes eljárási jelleget a közigazgatási szerv döntésének tényleges megnevezése határozza meg. Ugyanilyen álláspontot foglalt el a Legfelsőbb Bíróság a Legfelsőbb Bíróság Határozatainak Hivatalos Gyűjteménye 2008/1. számában közzétett és sz. elvi határozataiban is. Az elmúlt időszakban konkrét ügyek kapcsán aggályok merültek fel a folytatott ítélkezési gyakorlat helyességét illetően. Olyan esetek fordultak elő, melyek felvetették annak újragondolását, hogy a Legfelsőbb Bíróság iránymutatása megfelelően biztosítja-e a közigazgatási döntések érdemi felülvizsgálatát, a bírósághoz fordulás alapjogának érvényesülését, az ügyféli jogok zavartalan gyakorlását. Felmerült az az alkotmányossági kérdés is, hogy a jelenleg folytatott ítélkezési gyakorlat nem vezet-e ahhoz a nemkívánatos következményhez, hogy a közigazgatási szerve téves elnevezésű döntései akadályozzák az önálló bírói hatalmi ág működését, a bíróság hatáskörének gyakorlását, a jogorvoslathoz való jog érvényesítését. Mindezeken túlmenően a évi CXL. törvény a Ket. szabályait több ponton lényegesen módosította és kiegészítette. A módosító törvény indokolása szerint a módosítás célja, hogy a Ket.-ben szereplő, felesleges, idő- és költségpazarló, a magyar gazdaság számára sokszor komoly versenyhátrányt okozó, ügyféli terheket jelentő rendelkezéseket hatályon kívül helyezze vagy módosítsa. A módosítás október 1-jén lép hatályba. A Ket. szabályainak ismertetett célú módosításával összhangban felül kell vizsgálni az ítélkezési gyakorlatot abban a tekintetben is, hogy a hatóság döntéseivel szembeni perorvoslati eljárásokban a törvényhozó által kitűzött céloknak megfelelően mentesíti-e az ügyfeleket a felesleges eljárásoktól, indokolatlan terhektől. Helyes-e például, ha a bíróság észleli, hogy a hatóság tévedésből az érdemi döntését végzésnek nevezte el, és az érdemi bírósági felülvizsgálatra mindenben alkalmas közigazgatási döntést csupán a téves elnevezése miatt érdemben nem vizsgálja felül, hanem egy megelőző eljárásban a közigazgatási szervet arra kötelezi, hogy hozzon megfelelő elnevezésű és formájú döntést. Ebben az eljárásban ugyanis a bíróság a hatóság tévedésének minden következményét az ügyfélre hárítva, és ezzel számára jelentős joghátrányt okozva arra kényszeríti az ügyfelet, hogy perbe vitt jogát egy megismételt eljárásban érvényesítse. A Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiuma a február 23-án megtartott ülésén úgy határozott, hogy mivel a jogkérdésben kollégiumi vélemény és iránymutató elvi határozat van, az ítélkezési gyakorlat továbbfejlesztése érdekében a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 29. (1) bekezdés a.) pontja alapján jogegységi határozat meghozatala szükséges. Felkérte ezért a Kollégium vezetőjét, hogy indítványozza jogegységi eljárás lefolytatását. 1. Az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása és a joggyakorlat továbbfejlesztése érdekében a Közigazgatási Kollégium vezetője indítványozta, hogy a jogegységi tanács a következő jogkérdésekben hozzon határozatot: 2. Mi a helyes eljárás akkor, ha a közigazgatási szerv nem a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelő formában hozza meg döntését? Mi határozza meg a bírósági eljárás jellegét, tárgyát, terjedelmét? II. A Legfőbb Ügyész álláspontja szerint az Alkotmány 50. (2) bekezdésének rendelkezéséből ered az a követelmény, hogy a közigazgatási döntéseknek bírósági kontroll alatt kell állni. Az Alkotmánybíróság több határozatából is következően [15/1993. (III. 12.) AB határozat, 39/1997. (VII. 1.) AB határozat] az érdemi elbírálás elengedhetetlen feltétele, hogy a bíróság a hatósági döntés és az ügyféli beadvány formáján túlmenően ezek tartalmát is elbírálja. A bíróságnak ezért a közigazgatási döntést hivatalból, a tartalma szerinti eljárásban kell felülvizsgálnia. III. A Ket. 71. (1) bekezdése értelmében a hatóságnak az ügy érdemében határozatot, az eljárás során felmerülő minden más kérdésben végzést kell kibocsátania. Érdeminek minősül a közigazgatási hatóságnak az az egyedi, konkrét közigazgatási ügyben hozott döntése, amellyel az ügy tárgyát képező vitát végleg eldönti, a jogkérdést elbírálja. A közigazgatási hatóságnak az ügy érdemében hozott azaz az ügyfél kérelmének helyt adó, vagy az érdemi vizsgálatot követően elutasító, az ügyfél részére kötelezettséget előíró, továbbá az ellenérdekű ügyfelek között létrejött egyezséget jóváhagyó döntését határozati formában kell meghoznia. Határozat jellegű döntésnek minősül a hatósági bizonyítvány, hatósági igazolvány és hatósági nyilvántartásba történő bejegyzés is. A közigazgatási szervnek végzést kell hoznia azokban az esetekben, amikor ezt a Ket. kifejezetten előírja, és ennek hiányában akkor is, ha eljárási természetű kérelmet bírál el, vagy ilyen jellegű kötelezettséget állapít meg. A Ket. ugyanakkor lehetőséged ad a határozaton és a végzésen kívüli egyéb formák alkalmazására, és a gyakorlatban is számos, ún. egyéb formát alkalmaz a közigazgatási hatóság (pl. értesítés, tájékoztatás). Ezek az alapvetően az ügyfelek tájékoztatását szolgáló iratok közigazgatási döntést (aktust) nem tartalmazhatnak. A Ket (1) bekezdése értelmében bírósági felülvizsgálat- VI

7 ra peres eljárásban a hatóság jogerős határozata ellen benyújtott kereset indításával kerülhet sor, és a Ket (2) bekezdése szerinti törvényi feltételeknek megfelelő végzések ellen kezdeményezhető a bíróság előtt nemperes eljárás. Mindkét esetben feltétel, hogy a hatósági eljárásban a fellebbezésre jogosultak valamelyike a fellebbezési jogát kimerítse, vagy a fellebbezést a törvény rendelkezése zárja ki [Ket (3) bekezdése.] Ha a hatóság a Ket. 71. (1) bekezdésében szabályozott döntési formától eltérően az ügy érdemében végzést, az eljárás során felmerülő kérdésben pedig határozatot bocsát ki, a döntés elnevezése nem felel meg a tartalmának. A jogorvoslatok során a bíróság érdemi felülvizsgálati hatásköre és eljárási rendje azonban a hatósági döntés tartalmának megfelelő elnevezéséhez kapcsolódik. Ezért a bíróságnak minden esetben először arról kell döntenie, hogy egyáltalán van-e helye, ha igen milyen (peres vagy nemperes) bírósági felülvizsgálatnak, és csak ezt követően kerülhet sor a közigazgatási döntés eljárási és anyagi jogi (tartalmi, érdemi) szempontból történő felülvizsgálatára, mégpedig a peres vagy nemperes eljárásra irányadó szabályok által behatárolt körben. Az indítványban felvetett jogkérdések megválaszolásánál a jogegységi tanács a következő alkotmányossági elveket vette figyelembe: A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló évi XX. törvény (Alkotmány) 2. (1) bekezdése a jogállami klauzulát fogalmazza meg, melynek lényege, hogy a közhatalommal rendelkező szervek a jog által meghatározott keretek között fejtsék ki tevékenységüket 56/1991. (XI. 8.) AB határozat, ABH , 456.). Ehhez a tartalmi meghatározáshoz kapcsolhatók az eljárási garanciák is, például a jogorvoslathoz való jogot szabályozó Alkotmány 57. -a. Az Alkotmány 57. (5) bekezdése azonban nem teremt közvetlen lehetőséget a jogorvoslatra, ennek körét, rendjét, módját az eljárási törvények állapítják meg (BH ). A jogorvoslathoz való jog a közigazgatási szervezetrendszeren belül és a bírósági eljárás során érvényesülhet a Pp., a Ket., a polgári perrendtartásról szóló évi III. törvény módosításáról és az egyes közigazgatási nemperes eljárásokban alkalmazandó szabályokról szóló évi XVII. törvény (a továbbiakban: Knp.) és az adózás rendjéről szóló évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) szabályainak megfelelően. Az Alkotmány 50. (2) bekezdése szerint a bíróság ellenőrzi a közigazgatási határozatok törvényességét. Az Alkotmánybíróság 15/1993. (III. 12.) AB határozata az Alkotmány e rendelkezése alapján mutatott rá arra, hogy az államigazgatási határozatok bíróság előtti megtámadhatósága nem a jogorvoslathoz való jogból fakad, hanem a bíróságoknak az Alkotmány 50. -ának (2) bekezdésében, valamint 70/K. -ában megállapított hatásköréből. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata során alkotmányos követelmény a határozat törvényességének érdemi elbírálása. Erre mutatott rá a 39/1997. (VII. 1.) AB határozat is: A közigazgatási határozatok törvényessége bírósági ellenőrzésének szabályozásánál alkotmányos követelmény, hogy a bíróság a perbe vitt jogokat és kötelezettségeket az Alkotmány 57. (1) bekezdésében meghatározott feltételeknek megfelelően érdemben elbírálhassa A közigazgatási határozatok törvényességének bírói ellenőrzése tehát alkotmányosan nem korlátozódhat a formális jogszerűség vizsgálatára. A közigazgatási perben a bíróság nincs a közigazgatási határozatban megállapított tényálláshoz kötve, és a jogszerűség szempontjából felülbírálhatja a közigazgatási szerv mérlegelését is Azok a jogszabályok, amelyek kizárják vagy korlátozzák azt, hogy a bíróság a közigazgatási határozatot felülvizsgálva a fentiek szerint érdemben elbírálja a jogvitát, ellentételesek az Alkotmány 57. (1) bekezdésével. Az Alkotmánybíróság idézett határozatából egyenes következtetés vonható le arra nézve is, hogy alkotmányellenes a jogszabály jelen esetben a Ket. rendelkezéseinek olyan értelmezése, amely korlátozza a bíróság érdemi felülvizsgálati hatáskörének érvényesülését. Ezzel összhangban fejtette ki az Alkotmánybíróság a 62/2003. (XII. 15.) AB határozatában, hogy a hatalommegosztás rendszerében a hatalmi ágak, az alkotmányos szervek egymás működését, a hatáskörök gyakorlását nem akadályozhatják. A tévedésből vagy szándékosan téves formában, illetve minden formai előírást mellőzve kibocsátott közigazgatási aktus ezért nem akadályozhatja a bíróság hatáskörének gyakorlását. Ugyancsak a közigazgatási határozatok tartalmi felülvizsgálatának követelményére mutatott rá az 54/1996. (XI. 30.) AB határozat is, mivel a bíróság feladata a törvénysértő határozat hatályosulásának megakadályozása. Az alakszerű formát nélkülöző közigazgatási aktusok formai szempontok alapján történő kizárása a bírósági felülvizsgálatból lehetővé tenné a közigazgatási döntések bírósági kontroll alóli kivonását. A Ket.-nek nem megfelelő döntésforma tehát nem csupán eljárási jogszabályt, hanem alkotmányos alapjogokat (jogorvoslathoz, tisztességes eljáráshoz, a bírósághoz forduláshoz való jogot), és a Pp. 1. -ában, 2. (1) bekezdésében foglalt alapelveket is sérti, ezért a jogsértő hatósági döntést a bíróságnak tartalma alapján érdemben kell vizsgálni még akkor is, ha a fél a döntés formájának hibájára nem hivatkozik. A bíróságnak hivatalból is vizsgálnia és észlelnie kell, ha a hatóság téves döntési formát alkalmazott, mivel kötelessége, hogy érvényesítse a jogviták eldöntéséhez, a perek tisztességes lefolytatásához és ésszerű időn belüli befejezéséhez való jogot; a jogvitákat az alapelvek érvényesítésével kell elbírálnia, és csak a jogszabályok által meghatározott jogorvoslati eljárásban hozhat törvényes döntést. Mindezek alapján a bíróság a hatósági döntés felülvizsgálata során jogosult a döntés tartalmának megfelelő eljárást lefolytatni, függetlenül attól, hogy a hatóság a döntését milyen elnevezés alatt adta ki. Ha a végzésbe foglalt, kérelemmel vitatott döntést a közigazgatási szervnek határozatban kellett volna meghoznia, akkor a bíróságnak peres eljárásban a végzést tartalma alapján határozatként a Pp a szerint kell elbírálni. Ha a határozati formában meghozott, keresettel támadott közigazgatási döntés tárgya és tartalma szerint végzés, a bíróság a felülvizsgálat kizártságának kivételével a keresetlevelet nem utasíthat el idézés kibocsátása nélkül. Ilyen esetben a bíróság a nemperes eljárás eredményeként hozott végzésben a téves döntési forma alkalmazását felülvizsgálva hoz a Knp. 3. (3) bekezdésben foglaltak szerint döntést. A hatósági jogalkalmazás során előfordulhat, hogy a közigazgatási szerv a Ket ában foglaltak ellenére hatósági aktust nem határozati vagy végzés formában, hanem tájékoztatásban, értesítésben bocsát ki. A hatóság tévedése az ügyfelet nem foszthatja meg a bírósági jogorvoslathoz fűződő alapvető jogától akkor sem, ha határozat vagy végzés formáját nem öltő közigazgatási aktust támadó beadvány érkezik a bírósághoz. A hatósági aktust a bíróság a Ket (1) és (2) bekezdésben foglaltak szerint, tartalmának megfelelő eljárásban ugyancsak felülvizsgálja. VII

8 A Ket a szerinti felügyeleti eljárásban a felettes szerv hivatalból vagy kérelemre fellebbezésre tekintet nélkül vizsgál felül első- és másodfokú jogerős hatósági döntéseket, és ennek keretében a korábbi döntéseket, és ennek keretében a korábbi döntéseket jogszabálysértés esetén megváltoztathatja vagy megsemmisítheti. A felügyeleti eljárás eredményeként hozott döntések esetén is az előzőekben leírtak szerint kerülhet sor a bírósági jogorvoslatra a Ket (1) és (2) bekezdése által behatárolt körben függetlenül attól, hogy korábban az arra jogosultak valamelyike élt-e vagy sem a fellebbezési jogával. IV. A Pp. 3. (2) bekezdése szerint a bíróság a fél által előadott kérelmeket, nyilatkozatokat nem alakszerű megjelölésük, hanem tartalmuk szerint veszi figyelembe, ezért ha a fél a végzés ellen keresetlevelet nyújt be, akkor azt a bíróságnak nemperes eljárás kezdeményezésére irányuló kérelemnek kell tekintenie, és ennek megfelelően kell eljárnia. A határozat ellen előterjesztett kérelmet ugyanakkor a bíróságnak a peres eljárásra vonatkozó szabályok szerint kell megvizsgálnia, és meg kell tennie a szükséges intézkedéseket. [Pl. Pp (1) bekezdése, 95. -a stb.] A beadvány elnevezésével összefüggésben is a közigazgatási döntés helyes formáját a bíróság a döntés tartalma alapján állapítja meg, ha a hatóság tévesen, a tartalommal ellentétes formában bocsátotta azt ki. Peres eljárásban bírálja el ezért az ügy érdemében végzés elnevezéssel kibocsátott döntést, és nemperes eljárásban jár el az eljárás során felmerülő kérdésben akkor is, ha azt a hatóság határozat elnevezéssel adta ki. A fél bírósági jogorvoslatot célzó beadványának minősítését is a támadott közigazgatási döntés Ket. 71. (1) bekezdésnek megfelelő formája határozza meg. A jogorvoslathoz való jog nem a határozat vagy végzés szerinti kioktatáson (tájékoztatáson), hanem az eljárási törvényeken alapuló alkotmányos alapjog, ezért a téves kioktatásra alapítottan nincs helye bírósági felülvizsgálatnak, illetve kioktatás hiányában vagy téves kioktatás ellenére is sor kerülhet bírósági jogorvoslatra a törvények által szabályozott keretek között és eljárási rendben. Ha az ügyfél a Ket (2) bekezdése által szabályozott körbe nem tartozó, tehát kérelemmel nem támadható, vagy olyan végzés ellen nyújt be keresetlevelet vagy kérelmet, amelynek bírósági felülvizsgálatát valamely törvény kizárja, akkor ezt a bíróság nemperes eljárásban a Pp (1) bekezdés b.) pontja és a Pp. 332/A. -a alapján érdemi vizsgálat nélkül elutasítja [L: a tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló évi LXVII. törvény 82. -a, a közbeszerzésekről szóló évi CXXIX. törvény a, az Art (1) bekezdése, stb.]. V. A Legfelsőbb Bíróság korábban a évi országos konzultációs értekezleten elfogadott kollégiumi véleményének 17. pontjában, valamint a Legfelsőbb Bíróság Határozatainak Hivatalos Gyűjteményének 2008/1. számában és szám alatt közzétett elvi határozataiban jelen határozattal ellentétes álláspontot fejtett ki. Az elmúlt időszak ítélkezési tapasztalatai alapján azonban a joggyakorlat megváltoztatása vált szükségessé, ezért a Legfelsőbb Bíróság korábbi kollégiumi véleményét a továbbiakban nem tartja iránymutatónak. Mindezekre figyelemmel a jogegységi tanács a bírósági jogalkalmazás egységének biztosítása és a joggyakorlat továbbfejlesztése érdekében [Bszi. 29. (1) bekezdés a.) pont] a rendelkező részben foglaltak szerint határozott, és a határozat a Bszi. 32. (4) bekezdése alapján a Magyar Közlönyben közzéteszi. Budapest, március 16. Dr. Kozma György s.k., tanácselnök, előadó Dr. Madarász Gabriella s.k., bíró Dr. Buzinkay Zoltán s.k., bíró Bauer Jánosné Dr. s.k., bíró Dr. Darák Péter s.k., bíró Nyilvántartás a VITUKI Nonprofit Kft. által február-május hónapokban kiadott Építőipari Műszaki Engedélyekről Sor- ÉME Kérelem Engedélyes Engedély szám száma száma neve címe megnevezése érvényessége 1. É-02/ /2010 AquaFence AS Trudvangveien 67. AquaFence mobil február Tönsber (Norvégia) árvízvédelmi rendszer 2. É-03/ /2010 CONSOLID Kft Vác, GSE PEHD március 31. Derecske dűlő 1. szigetelési rendszer 3. É-04/ /2010 CONSOLID Kft Vác, CEMS szigetelést március 31. Derecske dűlő 1. ellenőrző rendszer 4. É-05/ /2010 IBS Industriebarrieren und D Thierhaupten, IBS árvízvédelmi rendszer április 30. Brandschutztechnik Planungs- Gemeindewald 4. und Vertriebsgesellschaft mbh. Németország 5. É-06/ /2010 CSOMIÉP Beton 6800 Hódmezővásárhely Trapézszelvényű április 30. és Meliorációs Termékgyártó Kft. Makói úti CSOMIÉP könnyített és H jelű árok- Ipartelep és mederburkoló elemcsalád 6. É-07/ /2010 WAVIN HUNGARY Kft Zsámbék, M WAVIN KG PVC csövek, május 31. Új gyártelep, Pf.: 44. idomok és aknaelemek 7. É-08/ /2010 IBS Industriebarrieren und D Thierhaupten, IBS árvízvédelmi május 31. Brandschutztechnik Planungs- Gemeindewald 4. szerkezetek und Vertriebsgesellschaft mbh. Németország 8. É-09/ /2010 GLYNWED Kereskedelmi Kft Törökbálint, FRIALOC zárószerelvények május 31. Tó u É-10/ /2010 Piramis Energia Kft Diósd, LLP 302 típusú egyedi (házi) május 31. Szabadság út 31. szennyvíztisztító kiegészítő egység 1-20 LE-ig VIII