V É G Z É S T : INDOKOLÁS

Átírás

1 A Fővárosi Bíróság a dr. ügyvéd ( ) által képviselt... ( ) elsőrendű és ( ) másodrendű kérelmezőknek dr. Balogh Edina jogtanácsos által képviselt Középmagyarországi Regionális Közigazgatási Hivatal (1056 Budapest, Váci u ) kérelmezett ellen közigazgatási végzés felülvizsgálata iránti nemperes eljárásban meghozta az alábbi V É G Z É S T : A bíróság a kérelmezett március 27. napján hozott / sorszámú végzését a Önkormányzatának Polgármesteri Hivatala Főosztály Osztály Vezetője mint elsőfokú hatóság által szeptember 5. napján hozott sorszámú végzésre is kiterjedően hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezi. Az (ötezer háromszáz) forint eljárási illetéket az állam viseli. Kötelezi a bíróság a kérelmezettet, hogy tizenöt nap alatt fizessen meg a kérelmezőknek együttesen (tizenötezer) forint eljárási költséget. A végzés ellen további jogorvoslatnak nincsen helye. INDOKOLÁS Önkormányzatának Polgármesteri Hivatala Főosztály Osztályának Vezetője (elsőfokú hatóság) a június 7-én kelt számú határozatban kötelezte II.r. kérelmezőt, mint az I.r. kérelmező vezető tisztségviselőjét, hogy három napon belül hagyjon fel az általa üzemeltetett Étterem olyan működtetésével, hogy az onnan származó zajhatás, zeneszolgáltatás sz. alatti lakás rendeltetésszerű használatában zavarja. Az elsőfokú hatóság a jövőre nézve a hasonló birtokháborítást megtiltotta augusztus n előterjesztett tartalmilag végrehajtásra irányuló kérelmében előadta, hogy II.r. kérelmezett semmibe veszi a számú határozatban előírtakat, az étterem diszkóként működik, a zajhatás az üzlet nyitott ajtajain, ablakain keresztül lehetetlenné teszi lakása rendeltetésszerű használatát; a téren más éttermek eltérő módon szolgáltatnak zenét, több alkalommal kérte a rendőrség segítségét, és személyesen is felkereste az üzletvezetőt, mindannyiszor eredménytelenül. Az elsőfokú hatóság augusztus 23-án meghallgatta a II.r kérelmezettet, aki előadta, hogy a zene már a földszinten sem hallható, a szemközti házban pedig semmiképpen sem, mivel a diszkó a pincében van, a téren több vendéglátó egység szolgáltat zenét, így nem megállapítható, hogy honnan jön a zaj. A zenét szolgáltató berendezés hanglimitátorral van ellátva, a megengedett hangerősséget nem lépik túl. 1

2 Az elsőfokú hatóság megkeresésére a Rendőrkapitányság Közrendvédelmi Osztályvezetője augusztus n közölte, hogy nyilvántartásuk szerint a Étterem hangos zeneszolgáltatásával kapcsolatban július 7-én órakor, július 20-án órakor, augusztus 5-én órakor, augusztus 11-én órakor és augusztus 12-én órakor érkezett lakossági bejelentés. A jelzett időpontokban a kiérkező járőr a zenét minden esetben lehalkíttatta, valamint az üzletvezetőt figyelmeztetésben részesítette; az intézkedésekről írásos jelentés nem készült. Az elsőfokú hatóság a szeptember 5-én kelt számú végzésével utalva a évi CXL. törvény (Ket.) 50. (1) bekezdésére, a végrehajtást kérő, a II.r. kérelmező nyilatkozatára és a rendőrségi átirat tartalmára forint eljárási bírsággal sújtotta a II.r. kérelmezőt. A bírság összegének meghatározásánál figyelembe vette a rendőrségi átiratban szereplő intézkedések számát, és azt, hogy bírságkiszabásra első alkalommal került sor. A fellebbezés folytán eljárt kérelmezett a március 27-én hozott sz. végzésével az elsőfokú hatóság végzését kizárólag a jogorvoslati záradék vonatkozásában változtatta meg, egyebekben a döntést utalva az évi IV. törvény (Ptk) 191. (1) és (4) bekezdés, a 192. (1) bekezdés, az 1960.évi 11. tvr. (Ptké.) 26. (2) bekezdés és a Ket. 50. (1) és (5)-(6) bekezdéseire indokainál fogva helybenhagyta. Kérelmezők keresetlevélként előterjesztett jogorvoslati kérelmükben a sz. végzés megváltoztatásával a végrehajtási kérelem elutasítását, másodlagosan a végzés hatályon kívül helyezésével az elsőfokú hatóság új eljárásra kötelezését, valamint költségeik megtérítését kérték. Előadták, hogy megsértette a Ptk. 4. (1) és 5. (1) bekezdését, amikor végrehajtási eljárást kezdeményezett, kérelmezett pedig megsértette a Ket. 50. (1) bekezdését, mert az ügyfelek előadásai a birtoksértést nem igazolták, a RFK nyilatkozata pedig azért nem vehető figyelembe, mert írásos jelentés hiányában a rendőri intézkedések nem rekonstruálhatók, és a Ket. 58. (1) bekezdésével ellentétesen a kérelmezett nem szerzett be szakvéleményt. Kiemelte, hogy kérelmezett nem vette figyelembe a vendéglátóhely és a végrehajtást kérő lakása közötti távolságot, a növényzetet mint hangtompító tényezőt, az utcazajt; több egyidejű zajforrásból nem megállapítható, hogy melyik hang honnan jön; az üzlet közvetlen közelében élők nem kértek birtokvédelmet; egy korábbi szakvélemény szerint a zajterhelés a határértékek alatt volt, a végrehajtást kérő elzárkózott a kérelmezők által kezdeményezett szakértői vizsgálat lefolytatásától, az alaphatározat után senki nem élt panasszal a kérelmezők felé, és a rendőrség sem indított büntető- illetve szabálysértési eljárást az üggyel összefüggésben. Indítványozta, hogy a bíróság a feleket hallgassa meg, keresse meg a Rendőrkapitányságot a kérelmezett által figyelembe vett lakossági bejelentésekre nézve, és hallgassa meg tanúként a augusztus 29-i tájékoztatást aláíró rendőrtisztet. Kérelmezők egy április én készített mérésekre alapozott környezeti-üzemi zaj vizsgálati jegyzőkönyvet is csatoltak alátámasztandó, hogy a vizsgálat szerint a vendéglátóhelyről kibocsátott hangnyomásszint megfelelt Önkormányzat Képviselőtestületének rendeletében és a 8/2002. (III.22.) KöM-EüM együttes rendelet előírásainak. Előadták, hogy a zeneszolgáltatás óta változatlan műszaki feltételek mellett történik, ennek ellenkezőjét kérelmezett nem bizonyította. 2

3 Kérelmezett ellenkérelmében a jogorvoslati kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasítását kérte az évi III. törvény (Pp.) 130. (1) bekezdés g.) pont alapján, mert álláspontja szerint a kérelmezőknek a jogorvoslati eljárást a Közép-magyarországi Regionális Közigazgatási Hivatal ellen, és nem a Közép-magyarországi Regionális Közigazgatási Hivatal Hatósági Főosztálya ellen kellett volna megindítani. Észrevételezte, hogy a bíróság a jogorvoslati kérelem tárgyában nemperes eljárást folytat, melyben a évi XVII. törvény (Knp.) 1. (1) bekezdése alapján csak okirati bizonyításnak van helye, a tanúbizonyítási indítvány így nem teljesíthető, a felek személyes meghallgatását pedig szükségtelennek tartotta. Érdemben végzése indokait fenntartotta, álláspontja szerint a rendőrség nyilatkozata és a felek nyilatkozatai alapján a tényállás tisztázható volt, kérelmezett nem vizsgálhatta, hogy a rendőrség a nyilatkozatát mire alapozta. A kérelmezők által csatolt magánszakvélemény figyelmen kívül hagyását kérte, mert az nem a végrehajtási bírság alapjául szolgáló, hanem az azt követő időszakra vonatkozott. A jogorvoslati kérelem az alábbiak szerint alapos. A bíróság a kérelmezett végzését a Ket (1) bekezdés, a 142. (2) bekezdés, a 109. (2) bekezdés és a Knp alapján vizsgálta felül. A bíróság osztotta a kérelmezett álláspontját a bírósági eljárás formája, és az ezzel kapcsolatos bizonyítási eljárást érintő korlátokról. A bíróság által felülvizsgálható közigazgatási végzésekkel szembeni jogorvoslati eljárás a Knp. 3. szerinti nemperes eljárásban történik, az 1. (1) bekezdés alapján pedig alapvetően okirati bizonyításnak van helye; a 3. (2) bekezdés a felek meghallgatását lehetővé teszi. A bíróság kérelmezők 'keresetét' a Pp. 3. (2) bekezdésére tekintettel a Knp alkalmazásával bírálta el azzal, hogy tanúbizonyításnak közigazgatási nemperes eljárásban nincsen helye. A bíróság megállapította továbbá, hogy kérelmezők a Pp (2) bekezdésének megfelelően jelölték meg a kérelmezettet, önmagában az a körülmény, hogy kérelmezők a közigazgatási végzés kiadmányozásában közvetlen érintett szervezeti egységet is megjelölték, nem tette indokolttá hiánypótlás kibocsátását, és ezért a Pp (1) bekezdés g.) pont sem alkalmazható. A Ket. 50. (1) bekezdése értelmében a hatóság köteles a döntéshozatalhoz szükséges tényállást tisztázni. Ha ehhez nem elegendőek a rendelkezésre álló adatok, hivatalból vagy kérelemre bizonyítási eljárást folytat le. Az ügy érdemében a bíróságnak a jogorvoslati kérelem keretein belül (Pp.215. ) abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a végrehajtást kérő és a II.r. kérelmezett egymásnak ellentmondó nyilatkozata, valamint a rendőrség fent ismertetett tájékoztatása olyan, a Ket (1) bekezdését kielégítő tényállásnak tekinthető-e, melyből megalapozott következtetés vonható le arra, hogy kérelmezettek a június-augusztus időintervallumban nem tettek eleget az elsőfokú hatóság számú határozatban foglaltaknak. 3

4 A végrehajtást kérő és a II.r. kérelmezett nyilatkozatának egybevetésével tekintettel arra, hogy azok egymásnak tartalmilag ellentmondtak okszerűen indokolható jogkövetkezményt alkalmazni nem lehetett. Kérelmezett a számú határozat nem megfelelő végrehajtását mindezért érdemben csak a rendőrségi átiratra alapozva állapíthatta meg. Erre utal többek között az, hogy a végrehajtást kérő és a II.r. kérelmezett nyilatkozatainak egymáshoz képesti értékeléséről a végzés indokolást nem tartalmaz, és az elsőfokú végzés megváltoztatással nem érintett bírságkiszabást tartalmazó része is a rendőrségi tájékoztatásra hivatkozott. A tájékoztatás ugyanakkor a bíróság álláspontja szerint nem alkalmas a végrehajtási jogvita megalapozott elbírálására, mert az átiratból nem állapítható meg, hogy a telefonos bejelentések mely személytől vagy személyektől érkeztek, azonosítható módon mely rendőrök, mikor jártak a helyszínen, mihez képest milyen mértékű volt az a hangerő, melyet lehalkíttattak; személy szerint kit részesítettek figyelmeztetésben. A bíróság hangsúlyozza, hogy a birtokvédelmi végrehajtás során azt kell egyértelműen tisztázni, hogy az alaphatározatban előírtaknak önkéntesen a kötelezett nem tett eleget. A tényállást a Ket. 2. (3) bekezdésnek megfelelve valósághű, objektív alapokon kell feltárni. Az adott ügyben az ellentétes ügyféli nyilatkozatok mellett a telefonhívások időpontján kívül konkrétumokat nem tartalmazó, általános megfogalmazású rendőrségi átiratból nem képezhető megalapozott tényállás, ezzel a Ket. 50. (1) bekezdése sérült. Megjegyzi a bíróság, hogy a Ket. 50. (5)-(6) bekezdés nem hivatkozható alappal, ha a tényállás nincsen kellően feltárva. Tekintettel arra, hogy az ügy jogi megítéltetése az ügy tárgyára tekintettel egyrészt objektív módon (fizikailag mérhető módon), másrészt relatív tényezők (végrehajtást kérő toleranciája) függvényében is megítélhető, a kérelmezettnek fokozott hangsúlyt kell fektetni a precíz, és a lehető legtárgyilagosabb tényállás feltárására. A tényállás teljes körű feltárására a bírósági nemperes eljárásban figyelemmel a Knp. 1. (2) bekezdésére is nincsen lehetőség, a bíróság ezért a kérelmezett végzését az elsőfokú végzésre is kiterjedően a Knp. 3. (3) bekezdés alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte. A megismételt eljárásban tisztázni kell, hogy pontosan mikor, milyen rendőri intézkedések történtek az adott időszakban, a helyszínen volt rendőrök mit tapasztaltak, kit figyelmeztettek, szükség esetén további tanúkat kell meghallgatni. A kérelmezők által a jogorvoslati kérelemben felsorolt további szempontok (távolság, növényzet többes zajforrás, stb.) szintén figyelembe vehetők. Amennyiben a tényállás a fentiek szerint megfelelően nem tisztázható, a végrehajtási bírság bizonyítottság hiányában jogszerűen nem szabható ki. A bíróság a fent kifejtettektől függetlenül osztotta a kérelmezett azon álláspontját, mely szerint a végrehajtási bírsággal érintett időszakot követőn végzett vizsgálatok sem közvetlenül, sem közvetetten nem alkalmasak a jogsértő magatartás hiányának bizonyítására, e tekintetben a kérelmezők érvelése nem volt megalapozott. A bíróság ugyanakkor a kérelmezett végzését nem azért tekintette jogszabálysértőnek, mert 2006 június-augusztusban jogsértés eleve nem történhetett, hanem azért, mert a jogsértés folytatását kérelmezett nem megalapozott tényállás alapján állapította meg. (bizonyítottság hiánya). A Ptk rendelkezéseit az igényérvényesítés ténye önmagában nem sértheti, figyelemmel az Alkotmány 64. -ra is. A jogorvoslati kérelem megalapozottságát e hivatkozás önmagában nem befolyásolta. 4

5 A kérelmező jogorvoslati kérelme eredményes volt, ezért az évi XCIII. törvény (Itv.) 62. (1) bekezdés h.) pont alapján feljegyzett 39. (3) bekezdés b.) pont és 42. (1) bekezdés h.) pont alapján számított forint jogorvoslati eljárási illetéket a 6/1986 (VI.26.) IM rendelet 14. értelmében az állam terhén marad. A kérelmezőket a jogorvoslati kérelmük felzetén bélyegben szükségtelenül lerótt forint illeték visszatérítése megilleti az Itv. 80. (1) bekezdés i.) pont megfelelő alkalmazásával. A bíróság az ügyvéd által képviselt kérelmező eljárással felmerült költségét a Knp. 4. folytán alkalmazandó Pp. 79. (1) bekezdésére, és a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. (3)-(4) bekezdéseire tekintettel forintban állapította meg, melynek megtérítésére a Pp. 78. (1) bekezdése alapján a kérelmezett köteles. A bíróság a kérelmezők által az eljárás során csatolt jegyzőkönyv (magánszakvélemény) elkészítésével felmerült költség megtérítésére figyelemmel a Pp. 80. (2) bekezdésére a kérelmezettet nem kötelezte, mert az okirat a kérelmezők jogorvoslati kérelmének eredményességét nem segítette elő. A végzés ellen a további jogorvoslat lehetőségét a Knp. 3. (3) bekezdése kizárja. Budapest, január 2. dr. Huber Gábor sk. bíró A kiadmány hiteléül: 5