Tartalomjegyzék. A Hét Domb Egyesület időszakos kiadványa 6. szám június

Átírás

1 Gyermekem, amikor Jézus Krisztust, az egész emberiség Megváltóját a világra hoztam, olyan voltam, mint minden anya. Szeretetem gyermekem iránt annyira lenyűgöző volt, hogy könnyekre fakadtam, amikor először láttam meg szép arcát. Mégis tudtam, hogy az a szerep, melyet elfogadtam, nem lesz könnyű, bár abban az időben soha sem fogtam fel, milyen nehéz is lesz ez az utazás. A Hét Domb Egyesület időszakos kiadványa 6. szám június Nemcsak építeni szeretnénk a kegyhely jövőjét, hanem feltárni az elmúlt 90 év történetét és megtalálni benne Mária jeleit. Tartalomjegyzék Jézus keresztre feszítése Maria Divine Mercy látnoknő üzeneteiből...2 Felber Zsolt: Meghalok, értetek?...2 Tóth Zsuzsanna Sára: Feláldoztad...3 Dr. Herth Viktória: Nagyapám, Bodó Ferenc őrmester élete...4 Gaál Jenő SVD: Püspök a harctéren...6 Révay Máté: Krasznai Lajos egyházi szobrászművészről...8 Gaál Jenő SVD: Elfelejtés...12 Felber Zsolt: Ahhoz a másik ácshoz...13 Dr. Rácz Miklós: Cserkész emlékek Kovács István tanár úrral...14 Szabó Gézáné: Édesapám életrajza...15 Káplán György: Gondolataim egy régi jutasi tablóról...16 Dr. Rácz Miklós: Egy kis naptári áttekintés...18 Tóth Zsuzsanna Sára: Recski keresztút...18 Dr. Rácz Miklós: Kiképzésen Hajmáskéren...19 Káplán György: Emlékezés Monsignore vitéz Varga Gábor atyára...20 Horvath Elvira: Szemes József atya útja Veszprémbe...22 Rácz Katalin: Beszélgetés Ebele Ferenc atyával...23 Ebele Ferenc atya életének mérföldkövei...29 Márkusné Vörös Hajnalka: Veszprémi Történelmi Szalon...30 Jákói Bernadett: Veszprémi Helytörténeti Album...31 Havas délelőtt a Rab Mária forrásnál...32 Ima a fogyatékosokért...32 Mit jelent számunkra a hit?...33 Meghívás szentmisére...33 Aktualitások...34 Tóth Zsuzsanna Sára: Tavasz II - vers...34 Márkusné Vörös Hajnalka: A márkói kálvária felszentelése...35 Benedekhegyi kereszt, korpuszát Krasznai Lajos készítette Krasznai Lajos Skapulárés Szűzanya szobra Keszthely, karmelita templom A fejlécekben Maria Divine Mercy látnoknő 2011 és 2012 évben kapott üzeneteiből idézzük Szűz Mária szavait

2 Amikor dédelgetett gyermekem drága arcára néztem, akkor semmi más nem számított, egyedül csak az a vágyam, hogy megvédjem Őt mindenkor, bármi áron. Jézus keresztre feszítése Maria Divine Mercy látnoknő üzenetéből Drága szeretett leányom, Számomra a legnagyobb szenvedés ideje akkor fog bekövetkezni, amikor megemlékeznek keresztre feszítésem kínszenvedéseiről. Senki sem képes megérteni, hogy milyen nagy volt az Én szenvedésem a keresztrefeszítés ideje alatt, sem a módot, ahogyan megostoroztak Engem. Jézus kivégzése, Magyarpolány Kálvária A legrosszabb a megkorbácsolásom volt. Tíz ember vert vadul Engem, és Testem minden hüvelyknyi részét felhasították. A hátamon a hús felszakadt, és a lapockáim láthatóak voltak. Éppen hogy állni tudtam, és az egyik szemem az ütéstől megsérült.egyedül csak a bal szememmel láttam. Addigra, Poncius Pilátus elé vittek, és töviskoronát helyeztek a fejemre; alig tudtam felállni. Még mielőtt egy piros rövid ruhadarabot húztak volna rám a fejemen keresztül, meztelenre vetkőztettek, és a jobb kezembe egy pálmaágat adtak. Mindegyik tövis olyan volt, mint egy tű, annyira éles. A tövisek közül az egyik, a jobb szememet is átszúrta, ami képtelenné tett arra, hogy lássak. Oly sok vért veszítettem, hogy hánynom kellett, és annyira szédültem, hogy amikor elkezdtem felkapaszkodni a Kálvária felé vezető úton, nem bírtam tartani a keresztet. Olyan sokszor elestem, hogy órákig tartott, mire a domb tetejére értem. Az út minden lépésénél ostoroztak és korbácsoltak Engem. Az egész testem véres volt, és a perzselő nap miatt vastagon borított el a verejték. Néhány alkalommal elájultam. Bármennyire fájdalmas és gyötrelmes volt mindez, a legijesztőbb az egészből mégis az a gyűlölet volt, amelyet Irántam mutattak, nemcsak a felnőttek az út mentén, hanem a kisgyermekek is, akik szüleik példáját követve rugdostak Engem. Az üvöltések, amelyek a szájukból ömlöttek, és a gyűlölet, semmi volt a Tőlem való félelmükhöz képest. Mert mindezek mögött, ők még mindig nem voltak biztosak abban, hogy valóban Én voltam-e a Messiás vagy sem, akire már oly régóta vártak. Könnyebb volt tehát nekik gyűlölni és feljelenteni Engem, mint hogy elfogadjanak, mert ez azt jelentette volna számukra, hogy nekik meg kell változtatniuk életmódjukat. A leggyötrelmesebb pillanatom az volt, amikor a földön, az oldalamon feküdve ismételten a hátamat rugdosták; és láttam, hogy szeretett Anyám néz Engem. Megszakadt a szíve, és tanítványaim közül kettőnek támogatniuk kellett Őt. Én csak az egyetlen megmaradt szememmel láthattam Őt, és nem tudtam elviselni kínszenvedésének látványát. Százak gúnykacaja, üvöltése és ordítása a földön is észlelhető volt, ahol feküdtem; és hatszáz katonát vezényeltek ki, hogy megszervezzék és felügyeljék Keresztrefeszítésemet, és még hat másikét. Én voltam a figyelem központjában, és a többiek nem szenvedtek annyira, mint Én. Amikor a csuklómat hüvelykujjam alatt a keresztre szegezték, azt már nem éreztem. Testem annyira sérült és zúzott volt, hogy sokkot kaptam. Vállaimat kificamították, és karjaimat pedig kitépték a helyükből. A legsúlyosabb testi sérüléseket okozták Testemnek, még mielőtt keresztre feszítettek volna. Egy sikoly sem hagyta el ajkamat. Nem tiltakoztam. Egyedül csak suttogtam. Ez felbőszítette hóhéraimat, akik erre reagálván, ki akarták elégíteni vágyaikat. Egyáltalán nem törődtem velük, mert ez azt jelentette volna, hogy a sátánnal és démonaival is foglalkozom, akik megfertőzték az ő lelküket. Ezért volt annyira intenzív a gonoszságuk Irántam. Öt órán át függtem a kereszten. A nap perzselt, felhő pedig nem volt, ami segített volna csökkenteni a bőröm égését. Amint az utolsó lélegzetet vettem, Atyám fekete felhőket küldött, valamint mennydörgést és villámlást. A lezajló vihar olyan ijesztő nagyságot öltött, és olyan hirtelen jött, hogy a bámészkodókban nem maradt semmi kétség a felől, hogy Én valóban a Megváltó voltam, akit az Atyaisten küldött. Mindezt ajándékként nyilatkoztattam ki neked, leányom, viszonzásképpen szenvedésed nagy cselekedetéért, melyet felajánlottál Nekem. Mondd meg gyermekeimnek, hogy Keresztrefeszítésem kínszenvedéseit Én nem bántam meg. Ami bánt az az, hogy Áldozatom feledésbe merült, és hogy oly sokan tagadják azt, hogy Keresztrefeszítésem valóban megtörtént. Sokaknak fogalmuk sincs arról, amit Nekem el kellett szenvednem, mint ahogyan sokan az apostolaim közül sem voltak tanúi, amint a Kálvárián felmentem. Ma az okoz nekem fájdalmat, hogy még mindig olyan sokan megtagadnak Engem. Az a felhívásom hozzátok, követőim, hogy ne engedjétek, hogy Keresztrefeszítésem hiábavaló áldozattá váljon. Én minden bűnért meghaltam, beleértve azokat is, amelyeket ma követnek el. Én meg akarom, és Nekem meg is kell mentenem azokat, akik még ma is megtagadnak Engem. FELBER ZSOLT MEGHALOK, ÉRTETEK? Drága köntösöket terítetek elém, Pálmaágat lengetve éltettek, Virágszirmokat hintetek felém, És én meghalok értetek! Elárultok, hamisan tanúztok rám, Korbács sújtja fájó testemet, Leköptök, és megtépitek ruhám, És én meghalok értetek! Csúffá tesztek, hóhér keze alá adtok, Könnyedén megkötözhettek, Vállamra súlyos keresztet raktok, És én meghalok értetek! Leplem alatt puszta vért ontatok, Ha kell, letagadjátok sajgó életem, Sőt hamis Krisztusokat támasztatok, S hiábavaló lészen halálom, Ha ti meg nem értetek!

3 Szívem akkor is egyesülve volt Fiam Szívével, mint ma is. Ugyanez a Szív, az Ő egész földi életén keresztül, együtt szenvedett vele. TÓTH ZSUZSANNA SÁRA FELÁLDOZTAD! Ábrámnak mondja az Úr: Fogd fiam, Izsákot, és áldozd fel nekem! Ábrám szó nélkül ment, hogy a parancsnak eleget tegyen. Látta az Úr az engedelmes szívet: Hagyd a fiút! szólt e gödölye a tied. Ezt áldozd fel! Ezen a helyen, s neved ezután Ábrahám legyen! Megsokasította utódait, ahogyan ígérte, De idővel megromlott Ábrahámnak népe: Az Úr helyett bálványokat imádott, S idegen isteneknek tüzére vigyázott. Összehúzta szemöldökét a Teremtő, Arca komorrá változott: Gonosz nép! Mit tettél? Az urad ÉN vagyok! Haragosan nézte a szőlőmunkások hadát, De még várt, s küldött több prófétát. Ám ez sem használt, az öklük emelték, S prófétáikat kigúnyolták, összeverték. Ekkor a FIÚ szólt: Atyám! Szőlődbe én megyek, Ne büntesd őket, nem tudják mit cselekszenek! Szomorúan nézett a Mennyei Atya: S Szent Fiát a földre lebocsátotta. Földi kincset nem küldött vele, De elkísérte a kegyelme. Ezt irigyelte gonosszá vált nép vénje, írástudója. Elvesztéséről határozott Ábrahám és Mózes utódja. Öljük meg! tanakodtak, S TE URAM a kezükbe adtad. Kezükbe adtad ŐT, a FIÚT, a Gyermeked! Feláldoztad értük a legszentebbedet! De most hol a hang? Ki sikolt? NE TEDD! Ki kiált: - Túl nagy a tét! S Szent Fiad a kereszttel roskadozva lép. Ő a FIÚ! - a gödölye is az ÉLŐ ÁLDOZAT! S keresztjén csorog a vérpatak. Felfeszítve függ! Az ajka cserepes. Lázasan súgja: - BETELJESEDETT Megváltott bennünket. A gonosz remeg, De ragyog, fénylik a csodatévő kereszt! Az ATYA nézi, hatalmas szíve örömtől repes, Átöleli JÉZUST, s jobbján ad Neki helyet: Lássátok! Ő az én szeretett FIAM! Az áldozatom értetek, TŐLE tanuljátok, hogy mi a SZERETET! 3

4 Minden örömet, melyet Ő érzett, én is érezni tudtam. Nevetése Nekem is mosolyt hozott az arcomra. Bánata mély fájdalmat okozott nekem. NAGYAPÁM, BODÓ FERENC ŐRMESTER ÉLETE DR. HERTH VIKTÓRIA A Rab Mária forrás szempontjából különösen fontosak a veszprémi börtönnel kapcsolatos emlékek, hiszen a kegyhely kialakulása egy itt fogva tartott rabnő erős hitéből eredt. Bodó Ferenc őrmester foglalkozása révén a huszas években akár találkozhatott is a Szűz Mária segítségét kiesdeklő fogollyal. Kilenc éves voltam, amikor meghalt nagypapám, Bodó Ferenc. Számomra ő csak nagypapaként létezett, nem törődtem azzal, korábban mivel foglalkozott. Számomra elegendő volt, hogy megtanított írni négy éves múltam, amikor ültetőfával a porba karcolgattuk együtt a nagy nyomtatott betűket, rossz időben pedig a lisztes- és cukros zacskók belsejét használva irkának, játszott iskolásat velem. Büszke voltam, hogy a környék legszebb kertjét ő gondozta, csodájára jártak a szomszédok. De Bodó Ferenc Bodó Ferenc leszerelési igazolványa nemcsak gyönyörködni jöttek, ha ügyes-bajos dolguk volt a hatóságokkal, ha komoly döntés előtt álltak, átjöttek nagypapámhoz Bodó úrhoz, ahogy nevezték, az elvtársi időszakban is mindig és kikérték a tanácsát. Azt tudtam, hogy az I. világháborúban hadifogságba esett, mert minden családi összejövetel alkalmával, a második óra vége felé édesapámmal aki a II. világháborúban volt orosz fogságban előjött a téma. Ilyenkor szoktak a család nőtagjai kivonulni a konyhába, mondván, ne zavarjuk őket, megint fogságban vannak. A Veszprémi Kaleidoszkóp felhívása kapcsán kerestem elő két régi fényképet róla, amelyek a fogház udvarán készültek, mert, hogy nagypapám fogházőr volt. E két fotó kapcsán kaptam e lap szerkesztőjétől a felkérést, hogy mutassam be nagypapámat. Előkerestem a régről őrzött dokumentumokat, fotókat, és ugyan vázlatosan, de kialakult a kép életéről. Sepsibodokon született, az erdélyi Háromszék megyében, földműves szülők gyermekeként. Édesanyjának gyönyörű magyar neve volt, Szilágyi Juliánna, az ő édesanyját pedig Bartók Rozáliának hívták. Erről a vonalról, a Bartókok révén állítólag igazi hétszilvafás nemesek voltak, de bárki nógatta nagypapámat, hogy nyomoztassa ki, szerezze meg a nemesi levelet, mindig csak legyintett erre december 5-én született, ő volt a legidősebb a családban, s az egyetlen fiú, nyolc lánytestvére követte őt a sorban. Mikor 1993-ban Sepsibodokon jártam, találkoztam egy 90 évesnél idősebb bácsival, Imreh bácsival. (Az ismert veszprémi gyermekorvos, Imreh Zoltán családja is Háromszék vidékről származott Veszprémbe, a jellemző név azonossága jutatta eszembe.) Nos, Imreh bácsi állította, emlékszik nagypapámra, hiszen iskolatár- 4

5 A Keresztrefeszítés alatti megkínzása, testem minden csontjában érezhető volt. Minden szeg, mely húsát keresztülfúrta az enyémet is keresztülfúrta. Mert minden ütést és rúgást, melyeket az üldözőik okoztak neki, Én is éreztem. sak voltak, s mesélte, volt egy fiútestvére is. Én elszomorodtam, akkor mégsem rá emlékszik, de itthon édesanyám megnyugtatott, a Bodó család nevelte nagypapám egy unokatestvérét is. Bodó Ferenc hat elemit végzett, majd cipész segédlevelet szerzett ben, 19 éves korában besorozták. Ami ezután következik, dokumentumok bizonyítják. Gondosan összegyűjtött tanúsítványok, katonatársak igazolásai alapján lehet rekonstruálni, hol volt az I. világháború idején január és október között a 22. honvéd gyalogezred őrvezetőjeként az orosz hadszíntéren arcvonalbeli katonai szolgálatot teljesített októberétől a 32. honvéd gyalogezred tizedeseként az olasz hadszíntéren teljesített arcvonalbeli szolgálatot október 27.-én fogságba esett, s november 18.-ig Altamirában tartották fogva november 19.-től december 2.-ig a székesfehérvári gyalog hadosztály törzsszázadánál szolgált tizedesként. Ezidő tájt tudta meg, hogy ha hazamegy Sepsibodokra, be kell állnia a román hadseregbe. Irtózott ettől, Magyarországon maradt, s más lehetősége nem lévén, csendőrnek állt. Először a családi emlékezet szerint a Csóti hadifogolytáborban teljesített szolgálatot, majd a környező falvakban. Így került Ugodra, ahol megismerkedett későbbi feleségével, Sárer Emmával január 5-én kötöttek házasságot, s még ebben az évben Veszprémbe költöztek. Albérletben éltek, a hajdani postaépületben. Nagypapám ekkor került a veszprémi fogházba őrnek. Amit tudok, a családi legendáriumból tudom. A harmincas, negyvenes években, a veszprémi fogházban politikai elítéltek voltak. A régi veszprémiek emlékezhetnek még a rab kertre, a mai pokoli torony, és a mellette lévő víztorony helyén volt, előtte a Béka tóval. Oda jártak dolgozni a rabok, csoportosan, az is előfordult, hogy kísérő nélkül. Nem szöktek meg. A fogházban műhelyek működtek, édesanyám mindig nosztalgiával emlegette a babaházát, amit az egyik rab készített neki. Bodó Ferenc családjával a,40-es évek elején Bodó Ferenc és Sárer Emma a,60-as években Bizony, a gyerekek is bejárhattak oda, sőt, menniük is kellett, mert hol az egyik, hol a másik vitte fel a várba az ebédet. Nem kellett messzire menni: az első albérletet második követte, a Sigrai utcában, majd a Festő utcában, a vár tövében. A gyermekek ezidő alatt születtek: 1926-ban Vilmos, 1928-ban Emma, aki fényképésznek tanult, s akinek a lebontás előtti belvárosról, Cserhátról készült diasorozata nemrég bejárta a várost ban született Margit, az édesanyám. A Bodó család első saját házát a Jázmin utcában vette. Nagypapám a negyvenes évek elején parancsnokhelyettesi megbízást kapott a fogházban. Amikor 1945 márciusában a fogházat nyugatra telepítették, családjával együtt ő is elindult, de egyetlen éjszaka után, Úrkúttól visszafordultak. Mire hazaértek, a lakást kifosztva találták, de erőszakos behatolásnak nem volt nyoma. Így könnyen ki lehetett találni, a szomszédoknál hagyott kulcs segítségével ürítették ki a lakást. Ekkor határozták el, hogy elköltöznek ben vásárolták meg az Eke utca 5. szám alatti házat, amely azóta is a miénk, unokaként most én lakom itt a családommal. De térjünk még vissza 1945-re. Ebben az évben állítólag egy ideig ő vezette a fogházat. Az igazolási eljárások során nem volt gondja, több volt rab jelentkezett, hogy szívesen igazolják fogházőrüket ben, a megyei lapban megjelent visszaemlékező cikkében Serényi István Mindszenty József augusztusi börtönmiséjéről írt. Ebben említi: Hátrább a szigorú tekintetű, de aranyszívű Bodó Ferenc őrmester áll szolgálatban. Ők emberséggel voltak hozzánk egy embertelen világ kezdetén, amíg aztán épp ezért őket is leváltották. Bodó Ferenc ember volt akkor is, amikor a kommunisták voltak a rabok, és akkor is, amikor rabtartóvá váltak. Ember volt, így egyszerűen. Valóban szigorú arca volt, de lágyszívű, szeretettel teli lelke. Gyermekeinek egyetlen pofont sem adott soha, unokáiért megtett mindent. S ahogy az elején írtam, köztiszteletben álló, érték- és mértékadó ember volt a Dózsavárosban, egész haláláig. Az új rendszerben felajánlották neki, lehet fogház parancsnok, ha elvégzi a jogi egyetemet. Ötven éves múlt már akkor, nem akarta. Így dolgozott alhadnagyi rangban, őrként tovább, 1954 nyaráig. Akkor egyik napról a másikra, kitették. Kertészként dolgozott ezután, először a városi, majd a volt gyermekkórházzal szemben lévő Cziráky kertészetben. Később az otthoni kert maradt, a család, a barátok, ismerősök a Dózsavárosban, 1969 júniusáig, haláláig. 5

6 Ugyanazt a szenvedést tapasztaltam meg én is, bár a sok kínzáson, melyet elszenvedett nem voltam jelen, mivel ez rejtve volt előttem és tanítványai előtt. A PÜSPÖK A HARCTÉREN GAÁL JENŐ SVD Tóth Tihamér veszprémi püspök habár Veszprémben csak pár hónapig tevékenykedett országosan azonban jelentős változásokat indított be az ifjúság erkölcsi nevelésében. Szervezőkészsége, kezdeményező ereje példa volt a veszprémieknek is a következő időkben. Püspöki kinevezésekor, amikor Tihamér atya első látogatása után Veszprémből hazamentek, valószínű túl nagynak látta a feladatokat. Addig nevelő és tanár volt a Központi Szemináriumban. Kiképzése alatt, mindig a legelső tanuló volt, azért elöljárói a tudományos pályát szánták neki. Megvolt minden képessége erre, sőt akarata is egészen addig, amíg a jutasi őrmester sorsára nem került és 25 éves korában ő is katona lett. A jutasi őrmester és Tóth Tihamér között addig is megvolt a lelki rokonság, mert a jutasi jelszó: Erős akarat minden akadályt legyőz - Erős akarat csak erős hitből fakad. olyan szép, hogy csodálkozhatunk, hogy ez a mondás nem Tóth Tihamértől való, habár kétségtelen, hogy a veszprémieknek is vannak szép mondásaik, amelyeket érdemes lenne gyűjteni és csokorba kötni. Az őrmester és a későbbi püspök között csak az a különbség, hogy a jutasi őrmesternek arany élete volt összehasonlítva Tihamér atya katonakorával. 15 évvel később ő maga meséli: Ha most, az évek rétegein át, emlékezetem ásójával szállok lefelé, a 15 év alatt terebélyes fává növekedett gondolat gyökerei felé, hát tudjátok hová visznek a legvégső gyökerek? A világháborúba! Le a szerb harctérre, fel a Kárpátokba, Galíciába, Oroszországba, ahová tizenöt hónapon keresztül állított a kötelességem, és ahol együtt kellett élnem, étkeznem, laknom és aludnom a hadbavonult intelligens fiatalsággal. Orvosokkal, gyógyszerészekkel, tisztekkel, különféle diplomájú fiatalokkal és férfiakkal zsúfolt egy fedél alá a téli éjszaka. Nemhogy különbejáratú szobám nem volt, de különbejáratú szalmazsákom sem, hanem aludtam, ahol hely jutott: rutén kunyhó kemencéjének padkáján, falusi szatócs levegőtlen szobájában, községháza tanácstermében, szérűben, búzakeresztek között... És ugyanott éltek velem együtt egyetemet végzett fiatalok... És amit ezalatt a tizenöt hónap alatt tőlük hallanom kellett, az a beszédjükből, terveikből, céljaikból és életmódjukból kiáradó ásító üresség s erkölcsi léhaság, az rám, a három éve fölszentelt tapasztalatlan fiatal papra, döbbenetes kinyilatkoztatás volt. Névtelen fájdalom szorította össze a szívemet. Még akkor nem tudtam, mi lesz a következménye ennek az elkeseredésnek. Ma már tudom. Ma tudom, hogy, ha a háborúból hazatérve nemsokára neki ültem ifjúsági könyveim írásának, akkor ehhez az első lökést - bár tudat alatt - keserű harctéri tapasztalataim adták. Csak ma tudom megokolni, miért oly sorban választottam a témákat, amint azokat megírtam. Mert ezeknek hiánya pusztított legjobban harctéri embereink között és mert lángolt bennem az elkeseredés: akármi lesz a háború vége, de ifjúságunkat ezután is ily lelki sivárságban felnőni - ezt nem engedhetjük. Ezért lett Tihamér atya nevelő a gyerekek és az ifjúság között, mint a kispapoknál is a szemináriumban is. Minden érdekelte, és széleskörű tudásra tett szert. De mindezt nem tartotta elégségesnek az egyházmegye kormányzására. Mikor Veszprémbe ment, azzal a búcsúszóval integetett vissza Budapestre: Isten veled ifjúságom! Habár Veszprém sok mindenben vetekedhetett a múltban Budapesttel, amely tulajdonképpen fiatal város. Veszprém pedig a keresztény magyarság ezeréves fellegvára. Mióta Gizella királyné, Szent István hitvese állandó tartózkodási helyéül választotta a várost, ennek püspöke koronázza meg a királynét. Ezt a jogát a Szentszék 1220-ban megerősítette. Az 1515-i veszprémi zsinat rendeli el, hogy a felszentelendő papot vizsgálják meg, vajon tud-e jól olvasni és énekelni. Megkívánja továbbá, hogy minden plébános ezután rendszeresen vezessen anyakönyvet. Hol volt akkor még Budapest?! Tóth Tihamér 1916-ban valahol Oroszországban Tóth Tihamér egyetemi hallgató a bécsi Augusztineumban,

7 Ma ugyanúgy együtt szenvedek Fiammal, mint annak idején. Amikor Őt a mai világban kigúnyolják, és a nyilvánosság előtt nevetségessé teszik a színpadon és a médián keresztül különösen az ateisták, akkor Én keserű könnyeket sírok. Augusztus elsején Rott Nándor akkori veszprémi püspök segédpüspökét az egész egyházmegyére vonatkozóan általános helynökké nevezi ki, megbízza továbbá a püspöki birtok feletti legfőbb felügyeleti joggal. Annak idején az egyházmegye nem volt olyan kicsi, mint most, egész Somogy hozzá tartozott. Birtokait tekintve egyike volt a leggazdagabb javadalomnak. Tihamér atya rektorsága alatt kezében tartotta a központi Papnevelőben a pénzügyeket, és az építkezéseket is ő vezette. De az itteni feladatok óriásiak voltak régi munkájával öszszehasonlítva. Tihamér püspök mindig felhasználta a legkorszerűbb eszközöket is arra, hogy az evangéliumi munkát minél hathatósabban tudja végezni. A Papneveldében neki volt először írógépe, már sok-sok évvel ezelőtt. Amint rádiókészülékeket lehetett szerezni, azonnal vett magának egyet. Nem meglepő, ha most egy nagy egyházmegye sikeres gondozása céljából autót vesz magának. Nem is magának vette azt tulajdonképpen, hanem híveinek. Hiszen ezzel tudta meglátogatni őket, ezzel kereste fel papjait is, hogy buzdítsa őket és gondjaikról a helyszínen tudomást szerezhessen. Gazdasági tevékenységében is elsősorban a lelkekkel törődött. Útja közben első kérdezősködése a család és a lakás ügyeire irányult. Nemcsak a vezetőknek, hanem a béreseknek és napszámos munkásoknak a sorsa is érdekelte. Mikor egy-egy gazdaságba megérkezett, jelentést tettek neki az állományról és a munkák menetéről. Megköszönte, majd az őt körülvevő gyermeksereggel kezdett beszélgetni és megsimogatta egyik-másik kisfiú fejét. Így jutottak azután egyik házból a másikba és közelről nézte meg a gyermekek otthonát. Több helyen meg is jegyezte: Bizony, itt is ki kell majd bővíteni a lakást, mert két család nem fér el együtt jól. Nem maradt meg azonban a szavaknál, már akkor nagyszabású terv állt készen a gondolatában. Korszerű, gazdaságos, egészséges munkával megszerezni az Egyház jótékony munkájához szükségeseket, egyszersmind pedig mindenkinek, aki ebben a munkában segítségére van, boldog otthont fog teremteni. Ez a munka is Isten akarata volt számára és ezért teljes lélekkel tökéletesen akarta végezni. Szakkönyveket tanulmányozott át, hogy eddig is meglepő széleskörű természettudományi és gazdasági ismereteit kiegészítse. Eddig a misztikáról szóló vagy efféléket vettem és olvastam, most pedig legújabb szerzeményem a sertések gyors hizlalásáról szól - jegyezte meg derűsen, bizonyos sajnálkozással egyik budapesti látogatása alkalmával. Fájós lábával még a hegyoldalba is felment, hogy megnézze a fiatal gyümölcsösöket. Még az eső sem zavarta meg, mikor egy alkalommal alaposan szemügyre akarta venni a kertet: milyen idősek a fák, hernyó, fagy nem okozott-e kárt bennük? Előzőleg már mindenről tudomása volt. A gazdaság híresebb állatait akárhány helyen már nevükről megismerte, mikor az istállókat szemlélte végig. -Ez azután igazán cserkészkedés! - mondta egy ilyen tanulmányút közben egy volt diákjának. Veszprémben is szigorú napirendje van. Ha valamilyen útra indult autóval az előre megállapított időt mindig megtartotta. Megmondta pontosan, mikor érkezik haza. Mikor hosszabb útra indult, nagy kedvvel mondta a házvezetőnőnek: - Most nem vagyok itthon, lehet szépen kitakarítani. Olyan szerényen mondta ezt, hogy nagy örömmel teljesítették kívánságát. Ha valami más kérése volt azt is páratlan egyszerűséggel és előzékenységgel sejtette. Étkezésében igénytelen volt. Szorgalmazza a hústalan napokat. Mindig meg volt elégedve és többször örömet is okozott házvezetőnőjének azzal, hogy megdicsérte a főzésért. Nem engedte kiszolgálni magát. Mikor hidegebb idők következtek, ő maga gondoskodott a kályháról. Csak azt kérte Jánostól, ha máshová küldte, hogy fát hordjon a kályha mellé: ne kelljen közben a feleségének otthagynia a konyhát. Ö maga rakott a tűzre, ha kívánta. Ha budapesti látogatásain maradt idő még a maga számára is, meglátogatta fivére családját. Egy alkalommal náluk szándékozott ebédelni... Ekkor előre küldött inasával egy libát. - Na, milyenek a veszprémi püspökség libái? - fogadták érdeklődve a küldeményt. - Nem, a püspökségéből nem szabad, felelte János és elmondta, hogy most vette ezt az ajándékot a kegyelmes úr kívánságára a piacon. Amúgy nőket sohasem fogadott dolgozószobájában. Még rokonait sem augusztus tizenötödikén foglalta el székét Veszprémben. Néhány nap múlva lakása is teljesen rendben van már. Szobáinak berendezésére sógornői egy alkalommal együtt jöttek vele autón Pestről. Bátyja is vele volt. Mikor a város határába érkeztek, megállította a kocsit. Eddig is csak azzal a feltétellel jött együtt velük, hogy itt majd kiszállnak. Eleinte újból szabadkozni próbáltak: - Nincs abban semmi, ha sógornőiddel mész végig a városon. Püspökkert Veszprémben a 30-as években Márföldy Olívia gyűjteményéből (Veszprémi Kaleidoszkóp) - Igen, de mit szólnak az emberek, akik nem tudják, hogy közeli rokonaim vagytok. A legtávolabbról sem akart másoknak legkisebb okot adni a beszédre. Mint eddig is tette, szeplőtelenül őrködött papi méltósága és neve felett. Mikor látták hajthatatlan elhatározását, gyalogosan sétáltak be a városba. (Azt nem jegyezték fel a történészek, hogy a hölgyek mit mondtak sógorukról a gyaloglás közben.) Nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek is keresték az alkalmat, hogy minél többet találkozhassanak vele. Volt, aki minden reggel kiment arra az utcára, amelyen szentmise után hazafelé tartott. Mikor kérdezték, miért teszi, boldogan válaszolta: - Kimegyek mindennap, hogy köszönhessek neki és láthassam, mert akkor az egész napom boldog, ha reggel láthattam. Egy másik egyszerű lélekkel mindig akkor találkozott, mikor az bevásárlásról jött hazafelé. Első alkalommal ott az utcán áldását kérte: Olyan jólesett lelkemnek - mondja. Fejemre tette a kezét, rám mosolygott és atyai jósággal fogadta köszönésemet. Többszöri találkozás után már megismert és néha megszólított: - Na hogy van, édes gyermekem? -Annyira örültem ilyenkor, hogy nem is tudtam szólni, csak magamban gondoltam, hogy ez egy szent. Az első alkalommal, mikor szentmisére jött az Angolkisasszonyok Intézetébe, többen öszszejöttek az angolkisasszonyok közül az üdvözlésére. Mikor meglátta őket, megilletődő csodálkozással mondotta: -Hát mindnyájan összejöttek és engem vártak? A szemtanúk szerint látszott rajta: úgy érzi, nem érdemli meg, hogy üdvözöljék és várják. Pedig amennyire nagy volt alázatossága, annyira megérdemelte. Később azután már nem fogadták ünnepélyesen. Annál nagyobb áhítattal nézték hálaadásban elmerült alakját az oltár előtt. Külön térdeplőjén végzett imája mindenkit imára ösztönzött. 7

8 Amikor drága Fiamat sírni látom a bűnök miatt, melyeknek Ő, minden nap tanúja, együtt sírok Vele. Látom, érzem és átélem az emberiség miatti állandó szenvedését. KRASZNAI LAJOS EGYHÁZI SZOBRÁSZMŰVÉSZRŐL Beszélgetés Krasznai Hajnalkával, a művész lányával RÉVAY MÁTÉ Krasznai Lajos szobrászművész dédunokájának írására Tóth Tihamér veszprémi püspök után kutatva találtam rá az interneten. A kapcsolatfelvétel után Révay Máté a Rab Mária Híradó számára engedélyezte, hogy a nagymamájával készített interjúját Krasznai Lajoshoz, édesapjához fűződő emlékeiről közöljük, s a kedvünkért veszprémi vonatkozású kérdésekkel is kiegészítette. Kedves Nagymama, kérlek mesélj édesapád életéről! Hogy indult a pályája? Az apja idegenvezető volt a Nemzeti Szállóban, öten voltak testvérek, és a Teréz körúton laktak. A Teréz templomba jártak szentmisére, ahol a papa ministrált. Elvégezte a jelenlegi képzőművészeti gimnáziumot, és közben sokat dolgozott, az akkori plébánosnak: rajzolt neki, meg hasonlók. A plébános nagyon szerette őt, és neki volt egy barátja a bécsi művészeti akadémián, - akkoriban még nem volt Krasznai Lajos a műteremben meg a magyar akadémia - és bíztatta, hogy menjen ki szobrászatot tanulni. Azonban az apja mindenáron, mivel idős ember volt már, utódjának szánta a fiát a szállodába idegenvezetőnek. Annak idején egy polgári családban a nyelveket otthon tanulták. A német természetes volt, franciául is jól beszélt, az olaszt már kevésbé tudta. Az apja semmiképp nem akarta elengedni, a plébánosnak csak nagy nehezen sikerült rábeszélnie. Akkoriban ugyanis engedély kellett még a kiutazáshoz, hiszen csak éves volt apám. Végül nagy nehezen elengedte őt, de csak odafelé adott neki útiköltséget, azzal, hogy a gyerek majd magához tér, és fogja érezni mit jelent az otthon, és majd vissza akar jönni. Akkor majd kiküldi neki hazaútra való pénzt. Igen ám, de apám kint maradt. A gyerek nem jött haza. Az akadémiai szobrász, akinél tanult, úgy fogadta, hogy a műtermében lakhat, neki segíthet, koszt-kvártélyt ad és mellette bejárhat rendesen a főiskolára. Ez Bécsben volt? Igen ott. Miután elvégezte az iskolát elment Münchenbe, aztán Tirolba, Ausztriába, Svájcba, Franciaországba, és mindenütt a legelső egyházművészektől tanult. Tizenkét évig volt külföldön 1903 és 1915 között. Akkoriban az újságok írtak róla, és ezek a hírek befutottak ide Magyarországra is, mert ez még a monarchia idején történt. A Giesswein Sándor prelátus figyelmes lett és kérte, hogy jöjjön haza és itt alkosson, mert nincs egyházművészünk, a külföldön szerzett tudását itthon használja. Ő pedig visszajött. Akkoriban úgy volt, hogy ha valaki a katonaság előtt ment külföldre, akkor viszszatérése után le kellett szolgálnia az idejét. Szerencsére egy olyan törvény is volt, hogy a művészeknek, képzőművészeknek nem kellett frontszolgálatot teljesíteniük, hanem képzőművészeti munkákat kellett a katonaság megrendelésére készíteniük. Így rengeteget dolgozott a Minisztériumnak. Leszerelése után a Lehel utca 14-ben nyitott műtermet. Akkor azt a házat kifejezetten művészeknek építették. Közben pedig portrétanulmányokat is végzett a Radnai Béla szobrásznál ( ). A Benedek-hegyi kereszt korpuszát Krasznai Lajos készítette Megváltozott az apa hozzáállása a fiú alkotásaihoz az idők folyamán? Azt nem lehet tudni, mert előzőleg meghalt. De az biztos, hogy anyagilag aztán ő támogatta a családját, mivel több árva is maradt. Az apja azt hitte, hogy haza fog jönni: Elég volt a tingli-tangli elképzelésekből, ebből az összevissza rajzolásból. Ezekből a szobraidból sohasem fogsz megélni. De ehelyett ő lett az, aki segítette a családot. A nagypapának az volt az elképzelése, hogy a fiai állami foglalkozásban dolgozzanak, mert azok akkoriban nyugdíjas állások voltak. Olyan helyeken próbálta elhelyezni a fiait, mert akkoriban nem minden állás biztosított nyugdíjat. Hol találkozott a feleségével? A bécsi operaházban az évad során egymás mellé szólt a bérletük, és ezalatt a szezon alatt ismerkedtek össze. Aztán elvette feleségül Bauer Herminát, a Minát. Aztán született a Mici, aztán négy évre rá én. Közben a Mina beteg lett, a gyomrával kezelték, és nem vették észre a tüdőgyulladását. Tizenegy hónapos voltam, amikor 1929-ben meghalt. 8

9 Jézus Krisztus az emberiség Megváltója sokat szenvedett értetek, de mégis nagyon szeret mindnyájatokat. Mennyi ideig voltak házasok? Tíz évig. Nagyon szerették egymást. Megígérte a feleségének, hogy nem házasodik meg újra. Édesanyádat nem ismerted, de Édesapád biztos mesélt róla? Anyám óvónő, nevelőnő volt, az apja pedig torna tanár volt, hasonlóan a bátyjához. Mást szántak neki, de végül apámat választotta. Az apjának második házassága volt és az új asszony nem szerette Minát, talán ezért sem maradtak Bécsben. Milyen volt apukád kapcsolata veled? Nagyon jó. Mindent meg lehetett vele beszélni. Amikor kicsi voltam mindig vele akartam lenni. Az ölébe vett és úgy rajzolt, aztán amikor elaludtam bevitt az ágyamba. Sok mindent magyarázott nekem, művészetről mesélt. Bérletünk volt a Nemzeti Színházba, a Zeneakadémiára, a Műjégpályára, az Állatkertbe és nyáron a Széchenyi strandra. Szóval megvolt a szórakozás, meg a kultúra is. Sokat mesélt a külföldi útjairól. Sokszor ültünk az erkélyen és mesélt a csillagokról. Nagyon olvasott volt. Amit látott, vagy tapasztalt a világban azt át akarta adni. Ő gondoskodott rólatok? Nem. Volt egy háztartási alkalmazott és egy anyahelyettes, a Melinda. Se nem feleség, se nem háztartási alkalmazott, inkább nevelőnőnek mondanám. Neki mi volt a feladata? Rendben legyünk, tiszták legyünk, meg néha a papa diktált neki. Aztán később egy plusz helységet bérelt a papa a negyediken, ahol már volt külön titkár, aki gépelt, mert a Melinda nem ért rá, mivel egyre több teendő lett körülöttünk. Mi is gyerekek voltunk és ott nem lehetett fogadni a papokat, ezért a másik lakás lett az iroda, ott tárgyalták az üzleti ügyeket. Erre a műterem sem lett volna alkalmas. Közben tudott szólni, ha a vendégét ebédre is szívesen látta. Rendszerben éltünk, alapos rend volt. A tanulást fontosnak tartotta, azt számonkérte mindig. Persze sohasem kaptunk ki, de be kellett számolni, az őszinteséget elvárta apám. Mindennap iskola után jelentkezni kellett a műteremben és mondani, hogy van-e intő vagy nincs. Volt intő? Naná! Meg a Micikének is volt. A Lónyay utcába járt és az iskolájukkal szemben volt a Szent Imre fiú kollégium és folyamatosan ment a levelezés az ablakon keresztül. Szemes Györgyné Krasznai Hajnalka, a művész lánya Ugyanabba az iskolába jártatok? Nem. A Micike a Lónyay utcai kereskedelmibe járt én meg a Salvator intézetbe. Apám azt akarta, hogy én is oda járjak, ahová a Mici. Engem küldött beiratkozni, kaptam pénzt villamosra, tandíjra meg minden szükséges papírt, ott már vártak, előre meg volt beszélve. De végül a Salvator intézetbe kötöttem ki, én oda szerettem volna járni. Otthon visszaadtam neki a pénzt: Hát te?, Nem kérek villamospénzt., Csak nem akarod azt mondani, hogy gyalog fogsz menni a Lónyay utcába?, Nem fogok én a Lónyay utcába menni, én a Salvator intézetbe iratkoztam be. A Salvator intézetbe? És mit szóltak az apácák? Csodálkoztak, hogy üzleti kapcsolatotok van, de te nem szóltál egy szót sem nekik. És ki ajánlott?, A Gabi néni a polgáriból., Ki se vehetlek, mert megsértődnének. Szóval így kerültem oda. Nem bántad meg, hogy a Salvator nővérekhez jártál? Nagyon szívesen emlékszem vissza azokra az időkre. Jól éreztem magam abban az iskolában. Több életre szóló barátság is született ott. Később is szívesen jártam viszsza találkozni régi tanáraimmal. Szigorúak voltak, de anyai szeretettel vettek körül, ami nekem akkor nagyon sokat jelentett. Milyen volt a kapcsolata az udvarlóitokkal? Volt egy fiú, a Takács Pubi aki nagyon szerelmes lett belém, még szerenádot is adott. Küldött egy levelet, amit a Melinda felbontott és nem tetszett neki. Ezután eltiltottak a fiútól. Ha telefonon hívott, akkor a Melinda által kedvelt Czipper Endre nevén jelentkezett be, így cseleztük ki a Melindát. Egy alkalommal apám látott engem a Pubival sétálni és kikerült. Átment a túl oldalra, mert nem akart kínos helyzetbe hozni, mert látta, hogy ez nem a Czipper Endre, ilyen úriember volt. Kikkel dolgozott együtt? Általában egyedül dolgozott. Voltak tanítványai, azok később elhagyták az országot. A műkő szobrokat a műteremben készítette, a márvány és a bronz szobroknál két olasz mesterrel dolgozott, a kőfaragó a Nordio Del amico Alberigo, a bronzöntő pedig a Vinalli Raphael volt. A megrendelőkkel milyen volt a kapcsolata? Jó volt. Mindig rendesen dolgozott, a fizetés a munkák arányában történt részletekben. Egyetlen oltára sem süllyed, olyan mintha most építette volna. Voltak olyanok, akik különösen kedvelték: a Zichy gróf, a Madarász püspök, a Tóth Tihamér püspök, a Haász tábori püspök, a Shvoy püspök, a Hamvas érsek, az Ijjas érsek, a Czapik érsek, meg a Haász Brokárd, a kármelita rendfőnök. De a plébánosokkal is jó viszonyban volt. A Zichy gróffal különösen szimpatizáltak. Apámnak minden évben le kellett mennie pár napra biliárdozni hozzá. A Klempa Sándor püspök anyja is mindig kérte, hogy hívják le a művészt. Olvasott, világlátott ember volt, jó társaság. Mindig pontos és precíz munkát végzett, ha pedig valamit nagyon nem tudtak kifizetni, akkor azt megcsinálta a szülei vagy a felesége emlékére. Mindig vitte magával a bőröndjét a javításhoz szükséges eszközökkel. És azokat mindig kérés nélkül is megcsinálta. Mindenki tisztelte, becsülte, szívesen volt a társaságában. Volt olyan, akire haragudott? Nem. De az egyházművészeti hivatal elnökével a Dr. Molnár Ernővel volt vitája, ugyanis ő azt szerette volna, hogy a papa a modernebb stílus felé mozduljon el. Apám halála után eljött és haragudott, hogy nem szóltunk neki apám betegségéről. Kérdezte, hogy haragudott-e rá a papa? Mondtam neki, hogy senkire nem haragudott. Erre azt felelte, hogy Meg kellett volna neki mondanom, hogy igaza volt. Megkérdezte, hogy apám betegágya hol volt, leült mellé és kiküldött. Csak néhány perc múlva jött ki. 9

10 Mindent meg fogok tenni, amit csak tudok, hogy teljesíthessem legdrágább kívánságát, hogy a földön minden egyes lélek megmeneküljön a gonosz karmaiból. Tóth Tihamérral való kapcsolatára hogy emlékszel? Baráti kapcsolat volt közöttük, gyakran találkoztak, többször járt a műteremben is. Még akkor ismerkedtek meg, amikor a Szeminárium rektora volt a Tóth Tihamér. Több szobrot rendelt tőle már abban az időben is. Az igazán nagy elismerés az volt, hogy a Tóth Tihamér szerette volna, ha Veszprémbe költözik és kizárólag a veszprémi egyházmegye művésze lesz, de apám ezt nem vállalta. Tóth Tihamér a könyveiből is mindig ajándékozott egy példányt apámnak. A Veszprémi egyházmegyében sok alkotása van annak ellenére is, hogy nem költözött oda, igaz? Bizony ám, a Veszprémi egyházmegye mindig nagyon kedves volt apámnak. A világháború után a kommunizmus idejében pedig ez az egyházmegye volt a leghűségesebb apámhoz. Ebben az időben készültek például a veszprémi Szent László templom szobrai is. A főpásztortól sok megbízást kapott, főleg restaurálási munkákat. De abban az időben ez jelentette apámnak a megélhetést. Akkoriban alakult ki az a terv is, hogy a Krasznai gipsz modellek kerüljenek a Veszprémi Püspöki Palotába. Később apám halála után ezeknek egy része valóban oda is került, hogy aztán mi lett velük, azt sajnos nem tudom. Talán most is ott vannak egy pincében vagy egy raktárban. Mit tudsz a veszprémi Benedek-hegyen lévő feszületről? Sajnos keveset. Egy feljegyzés maradt csupán, az is évszám nélkül, hogy a székeskáptalan kérésére készült a kőkeresztre a bronzfeszület. Van emlékem róla, hogy 43-ban vagy 44-ben apámmal elmentünk Veszprémbe, felvitt a hegyre és megmutatta a keresztet. Milyen véleménnyel van róla az utókor? Dr. Erdőssy Béla utána járt és az egyházügyi hivatalban a nyolcvanas évek elején jó restaurátornak tartották. Ami nem helyes, mert alkotóművész is volt, aki valóban restaurált, hiszen külföldön kiváló mesterektől megtanulta. A máriaremetei szobrok restaurálása után a Budapest Galéria művészettörténésze azt mondta, hogy Nem beszélhetnénk a XX. században magyar egyházművészetről, ha nem lett volna Krasznaink. Ők végezték a keszthelyi kármel szembemiséző oltárának a felújítását is, tehát ismerték, látták az alkotásait, és más úgy beszélni egy alkotóról, hogy az ember ismeri a műveket. Ők voltak azok, akik nem engedték ennek a főoltárnak a lebontását sem műemléki értéke és szépsége miatt. Sajnos a neve azonban feledésbe merült, kevés helyen emlékeznek rá. Miért változtatta meg a nevét Krauszról Krasznaira? Apám olyan történelmi korban élt, amikor sokan magyarosították a nevüket, ő büszke volt származására, de a félreértések elkerülése miatt fontossá vált. Még pere is volt a neve miatt. A Haász püspök javasolta, hogy változtassa meg. Később előnevet is akartak neki adni, meg rangot, de ezeket sohasem fogadta el, ő csak dolgozni akart, békében, nyugalomban. Emlékmű a műteremben, mellette Krasznai Lajos Sokat dolgozott? Állandóan. Sohasem ment szabadságra, csak az oltár- és szoborszentelésekre ment el, akkor is csak néhány napra. A Hamvas érseknek köszönhető az összeállítás a munkáiról, mert ő kérte a papát, hogy írja össze, hol találhatók alkotásai. Ő nem akarta, de az érsek erőltette, hogy állítsa össze. Hogy nézett ki egy napja? Rettentő korán kelt. Reggelizett és lement a műterembe vagy bement a városba beszélni a kőfaragóval, az aranyozóval, vagy ellenőrizni a munkák alakulását. Azután hazajött és a műteremben dolgozott. Dél és fél egy között jött föl ebédelni, sohasem volt ideges vagy mérges, mindig mosolygott. Hogy csinálta? Ebéd után lefeküdt pihenni negyedóra-húsz percet, azután folytatta a munkáját. Este bement a városba és mindig hozott valami csemegét: tejszínes füstölt halat, vagy a lengyel hentestől finom prágai sonkát. Sokszor egész sokáig kinn voltunk az erkélyen, ott volt megterítve, és beszélgettünk, azután mi lefeküdtünk, ő meg általában rajzolni ment. Jól éltetek? Igen. Beosztással, de jó középosztálybeli életet éltünk. Mindenért meg kellett dolgoznunk. Őt így nevelték és ezt adta át nekünk is. Iskola után a műterembe kellett mennünk és a szobrokat kellett locsolnunk. Sok munkája volt a világháború előtt? Igen, de utána is. Az állomosítás után is. Milyen változást hozott a kommunizmus? Elvették a műtermét. És egészen csöndben, titokban lehetett csak dolgozni. Senki nem tudta, hogy mit és hova csinált. Műterme pedig úgy lett, hogy a Takács művész, aki nála tanult egy időben, meghívta magához: Mester nekem elég nagy műtermem van, nagyon örülnék neki, ha megoszthatnám magával. Voltak konfliktusai az új rendszerrel? Megkörnyékezték, hogy lépjen be a Képzőművészeti Alapba, ahova művészeknek tartozniuk kellett, cserébe felajánlottak neki egy állást a főiskolán. De ő viszszautasította és mondta nekik, hogy Voltam, vagyok, leszek az Egyház művésze! Erre mondták neki, hogy be fogják csukni a templomokat és a papok koldulni fognak, Akkor koldulni fogok a papokkal. Válaszolta. Mesélj a munkáiról! Margit híd felújítását pályázat útján nyerte a 30-as évek közepén, aztán az ott megismert mérnök vitte a parlamentbe dolgozni. A Szent István Bazilikába ajándékozta a Kis Szent Teréz szobrot, annak emlékére, hogy őt ott keresztelték. Épített oltárt az építész tervei szerint, ilyenkor ő volt a kivitelező, a szobrokat saját elképzelés 10

11 Gyermekem, a világot minél hamarabb értesíteni kell arról a szeretetről és Irgalmasságról, melyet Fiam, Jézus Krisztus, minden egyes személy számára tartogat. A Tóth Tihamér püspök számára készített Krisztusfej alapján készítette, később pedig már az oltárokat is ő tervezte. Általában az agyag és gipsz mintákat készítette el, és a kőfaragóra bízta a munka többi részét. Rendszeresen ment ellenőrizni a munka menetét, és ha valami nem tetszett neki, akkor kijavította. Gyakran az arcot és a kezet ő maga faragta ki. Mesélj a keszthelyi utolsó oltárról! Elkezdte a szobor készítését, de lebetegedett és Takács Ödön szobrászművész fejezte be. A márvány már előre megvolt, mert a Forstner plébános gondosan megvette. Később jött egy asszony, Ihász Antalné, aki felajánlotta a házát és finanszírozta az elkészítést. Azonban a veszprémi egyházmegye főmérnöke úgy akarta, hogy az ő tervei szerint készüljön el az oltár, de a kármel hívei Krasznai szobrot és oltárt akartak. Mikor eljutottunk oda, hogy meglett a pénz, meglett a terv, a Takács Ödön, aki kifaragja, a Lorenz Károly a 82 éves oltárépítő mester és az engedély a Klempa apostoli kormányzótól, akkor az egyházügyi hivatal közbelépett, hogy nem időszerű az oltárépítés és nem engedélyezi. Nagyon bánatosak voltunk, mert minden készen állt. Elmentem a Nagy Szent Teréz templomba, leültem az első padba és elkezdtem beszélni a Nagy Szent Terézzel, hogy segítsen, mert ez az utolsó oltár, és ha most nem épül meg, akkor már sohasem fog elkészülni, és ez lenne az egyetlen Nagy Szent Teréz oltára apámnak. Meg mondtam neki, hogy emlékszel, hogy itt volt a papa ministráns. Szóval szépen megbeszéltem vele és hazamentem. Rá pár nap múlva jön a távirat a Klempa Sándortól, hogy menjek be a szemináriumba. Ott azt mondta: Van egy jó hírem, meg egy szomorú. A szomorú, hogy a veszprémi mérnök, aki ágált az oltárépítés ellen váratlanul meghalt. Az állami egyházügyi hivatalnak a vezetőjét három hónapra a szovjetunióba, Moszkvába rendelték, továbbá megérkezett a keszthelyi hívek fellebbezése, és most én vagyok a felelős ügyintéző, és én megadom az engedélyt az oltárépítésre. Így végül a Nagy Szent Teréz közreműködésére meg lehetett építeni az oltárt. Persze még utána is volt nehézség, mert az új plébános nem akarta megnézni a szobrot. Így egy másik kármelita pap hagyta jóvá. A Klempa Sándor pedig rosszul lett a repülőtéren, amit a rádió is bemondott. Rögtön kaptam a táviratot a plébánostól, hogy az oltárépítés leállítva, ami érthető volt, hiszen nem akarta vállalni a felelősséget. De a Klempa Sándor jobban lett és még a kórházból táviratozott, hogy nem kell leállítani az oltárépítést. Ekkorra már a papa meghalt. Mindig mondta, hogy addig nem hal meg, amíg a kármel el nem készül, de csak elkezdeni tudta. A templom végül elkészült, minden szobor és oltár Krasznai terv szerint. Neked tetszettek a szobrai? Persze. A modern szobrai közül a Kun utcai templom Szűzanya szobra az nem annyira. Sokszor álltam neki én is modellt a kezemmel. Honnan tudsz ilyen sokat az alkotásairól? Gyerekkorunktól kezdve előfordult, hogy magával vitt bennünket szoboravatásokra, oltárszentelésekre. Számtalan helyen voltunk, de ezekre nagyon pontosan nem emlékszem. Máriaremetérére és Makkosmáriára például rendszeresen jártunk minden évben. Amire még élesebben emlékszem, hogy ben több alkalommal is rövidebb utazásokat tettünk és megmutatta az alkotásait. Ekkor jártunk Gödöllőn és Máriabesnyőn is, de ekkor jártuk be a veszprémi egyházmegyét is, már amennyire vonattal be lehetett járni: Keszthely, Badacsonytomaj, Tihany és Veszprém. Emlékszem is, hogy Veszprémben a Szent László plébánián szálltunk meg, sajnos a plébános nevét már elfelejtettem, de nagy szeretettel fogadott bennünket. A háború után, amikor már tudtam gépelni, dolgoztam neki, tehát akkor vont be jobban a munkájába, amikor már nagyobb lettem. A kommunizmus idejében meglehetősen diszkréten intézték az ügyeket, kevés részlet volt ismert, papírok sem nagyon készültek. Pontosan azért, hogy senkinek semmilyen bántódása ne essék, ezért engem sem vont bele az ügyek intézésébe. Inkább a restaurálásokról tudtam abban az időben. A betegsége kezdetétől folytam bele jobban az ügyekbe, de ezt nem én akartam, hanem a Klempa Sándor apostoli kormányzó bíztatott. A foglalkozásához hozzátartozott a templomba járás, de hívő ember volt Krasznai Lajos? De mennyire! Imádkozó ember volt, különösen kedves volt neki a szentek közül Liseaux-i Szent Teréz és természetesen a Szűzanya. Rózsafűzért is imádkozott, és a skapuláréját kérése szerint halála után is a ruhazsebébe tettük. A szobrai közül szerintem a legjobban sikerültek a Szűzanya szobrok, a keszthelyi skapulárés Szűzanya szobor talán a legszebb mind közül. Köszönöm a beszélgetést! Krasznai Lajos sírja a keszthelyi karmelita templomban Élt és meghalt, hitt és dolgozott. Halála előtt azzal búcsúzott hozzátartozóitól: Igyekeztem monumentálisat alkotni Isten dicsőségére. S hozzátette: Isten áldását kérem a papokra! Különösen áldotta Klempa Sándor püspököt, aki őt élete végéig segítette és Csapó Gábort, lelkiatyját. Nagyon szerette Kis Szent Terézt. Az ő szobrát faragta ki a Budapesti Bazilika keresztelő kápolnájába, ahol őt 1884-ben keresztelték, s e szent keszthelyi templomának kriptájába kívánt temetkezni is. Ott várja a boldog feltámadást. 11

12 Ő mindenkit szeret, beleértve a langyos lelkeket és azokat is, akik nem ismerik Őt. ELFELEJTÉS GAÁL JENŐ SVD* Tóth Tihamér veszprémi püspök Tóth Tihamért nem felejtették el, hanem megpróbálták szándékosan elfelejtetni. A boldoggáavatási pert Mindszenty kezdeményezte püspöktársaival együtt. Nem volt könnyű a helyzetük a püspököknek abban a korban, hisz Mindszenty börtönbe került, és a szatmári püspökből vértanú lett. A hercegprímás kinevezte Tóth Tihamér szenttéavatási perének bíróságát. Belföldről és külföldről egyaránt évek óta nagyszámban érkeztek kérelmek magánszemélyektől, intézményektől, egyetemek és iskolák, községek és városok nevében, egész egyházmegyék főpásztora és papsága részéről az esztergomi főegyházmegyei hatósághoz, hogy a számos imameghallgatás és csodás segítség sürgetésére, melyet tapasztaltak, indítsa meg boldogemlékű Tóth Tihamér veszprémi püspök boldoggá avatását. Mindszenty József bíboros ezeknek a kérelmeknek helyt adott április 24-én kelt határozatával elrendelte a megszabott vizsgálat megindítását * Isteni Ige Missziós Társaság (Verbiták=Societas Verbi Divini) és kinevezte a szenttéavatási per bíróságát. Dr. Drahos János kanonok, érseki általános helynök állt a vizsgálóbizottság élén. Társbírók: dr. Gigler Károly protonotárius kanonok és dr. Városi István teológiai tanár, igazgató; ügyész: dr. Erdős Mátyás teológiai tanár, lelkiigazgató; jegyző: dr. Zakar András hercegprímási titkár - helyettes jegyző: dr. Pordún László. Utána néztem, mi lett a bizottság tagjainak sorsa. dr. Drahos János Mindszenty József letartóztatása és elítélése után az egyházmegyét vezette ideiglenesen. Hamar letartóztatták őt is és Kistar csára internálták. Itt éjjel-nappal, télen-nyáron nyitott ablaknál kellett tartóz kodnia. Az embertelen bánásmód felőrölte életerejét. Súlyos beteg sége miatt a budapesti rabkórházba szállították, ahol január 11-én meghalt életének 61-ik évében. Ideiglenesen a Rákoskeresztúri Új köztemető elítéltek parcellájában temették el, ahonnan földi maradványait június 24-én átvitték az esztergomi bazilika altemplomába. Vértanú lett. Dr. Zakar András 1912-ben született, a budapesti Piarista gimnáziumban érettségizett. Elvégezte a Műegyetemet 1935-ben. Tanársegéd lett a Közlekedéstudományi és Vasútépítéstani Tanszéken. Majd a Pázmány Péter Tudományegyetem Hittudományi Karán folytatta tanulmányait és dokto rátust szerzett ben pappá szentelték től a főegyházmegyei hivatal irodájában dolgozott, áprilisától Serédi Jusztinián hercegprímás, majd október 7-étől Mindszenty József személyi titkára lett november 19-én tartóztatták le, majd az amerikaiaknak kémkedés vádjával 6 év börtönre ítélték ban szabadlábra helyezték, ezt követően 1957-ben nyugdíjba vonulásáig Budapesten dolgozott lelkészként ben felmentették az ellene hozott ítélet alól. Ő csak hitvalló volt. dr. Gigler Károly protonotárius kanonok nevét egy emléktáblán találtam a következő szöveggel: 1948 december Mindszenty biboros hercegprimás pere - szervezkedés. Hűtlenség, valutasíbolás. 15 vádlott volt: Mindszenty József - Baranyai Jusztin - Zakár András - Eszterházy Pál - Tóth László - Nagy Miklós dr. - Ispánky Béla dr. - Bóka Imre - Fábián János - Lóránd Ödön - Groh József dr. - Meszlényi Zoltán - Harza Gyula - Mátrai Gyula - Gigler Károly dr. Erdős Mátyás teológiai tanár is tagja volt a bizottságnak. A Mindszenty-per anyagából tudjuk, hogy a bíboros hercegprímás más püspökökhöz intézett leveleit ő juttatta el 1948 végén a címzettekhez, amelyben előre semmisnek nyilvánította minden esetleg kikényszerített beismerő vallomását ben eltávolították az esztergomi papnevelő intézetből, és a főegyházmegye félreeső kis falujába, Epölre helyezték lelkésznek. Itt 1969-ig szolgált. Megírta Epöl történetét is. A boldoggáavatási pert Mindszenty bíboros indította el 1946-ban a kánonjogi bizottság felállításával. Mikor ő börtönbe került, az egyház nem akart saját helyzetén azzal rontani, hogy a rendszer ellenségét boldoggá avatják. Tóth Tihamér tanításával nem lehetett dicsőíteni sem az iskolák államosítását, sem a szerzetesek elűzését, sem a padlások lesöprését. Szolnok város közönsége május 23-án táblát helyezett el a Baross utca 27. (ma 9.) szám alatti Tóth Tihamér szülőházára. Az emléket röviddel később eltávolították. És nem helyezték vissza. Az közti korszak három legmeghatározóbb alakjának Prohászka Ottokár püspököt, a jezsuita Bangha Bélát és Tóth Tihamért tartották ben már mindhárom férfi halott volt. Így nem kellett az új rendszernek őket bebörtönözni, sem felakaszta- 12