Cora Carmack ÖSSZPRÓBA

Átírás

1

2 Cora Carmack ÖSSZPRÓBA

3 Cora Carmack: Keeping Her First published in the United States of America in 2013 by William Morrow Paperbacks, an imprint of HarperCollins Publishers Copyright 2013 Cora Carmack Hungarian translation Lukács Andrea, 2013 Content 2 Connect, ISBN Minden jog fenntartva. A mű egészét vagy bármely részletét tilos sokszorosítani, reprodukálni, adathordozón tárolni, bármely elektronikus, mechanikus vagy egyéb rendszerben továbbítani, és változatlanul vagy változtatva újra felhasználni a jogtulajdonosok előzetes írásbeli engedélye nélkül. A Content 2 Connect Kft. az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének tagja Borító: Oscar Eduardo Mateo Nyomdai előkészítés: Bognár Anett Borító fotó: Masterfile.com Szerző fotója: Matt Tolbert Kiadja a Content 2 Connect Kft., Budapest, Felelős kiadó: Pájer Donát Készült: Kinizsi Nyomda, Debrecen info@content2connect.com

4 Annának Nagyon sok nagyszerű dolgot fogsz még véghezvinni, én pedig alig várom, hogy lássam. #TeamGarrick Street teamnek Egyszerűen csodállak titeket. Remélem, hogy az univerzum mindannyitokat megajándékoz egy csodálatos férfival, akinek ellenállhatatlan akcentusa van.

5 1 Garrick Az ébresztő túl korán szólalt meg. Elnémítottam, aztán Bliss felé nyúltam az ágyban, de csak a gyűrött takarót és az üres helyét találtam. A szemhéjam olyan súlyos volt, mintha két homokzsák lenne rajta, de nagy nehezen csak kinyitottam. A hangom reszelős volt az álmosságtól, amikor megszólaltam: Drágám? Hol vagy? Válaszul valami csörömpölés hallatszott a konyhából. Felültem, a fáradtságot egy pillanat alatt elűzte a felismerés, hogy Bliss már felkelt. És főz. Nem jó jel. Felhajtottam a takarót, mire a hűvös, reggeli levegő megcsapta meztelen bőrömet. Magamra kaptam egy pizsamaalsót és egy pólót, aztán mezítláb kisétáltam a folyosón a konyhába. Bliss? Újabb csörömpölés. Aztán egy elfojtott káromkodás. Miután befordultam a sarkon, egy háborús övezetben találtam magam.

6 Bliss tágra nyílt szemmel nézett rám. Az arca, a haja, és apró konyhánk minden szeglete lisztes volt. Az arcára és a pultra valamiféle tészta kenődött. Szerelmem? Palacsintát csinálok. Úgy hangzott, mintha azt mondta volna, Nem én voltam!" miközben egy rendőr pisztolyt szegez a halántékához. Lesütöttem a tekintetem, hogy ne nevessek, ekkor azonban megpillantottam észbontóan csinos, meztelen lábát, amely egy bő póló alól kandikált ki. Az én pólóm alól. A francba! Az első pillanattól kezdve imádtam a lábát, amióta először megláttam, és segítettem kezelni rajta egy sebet, amelyet a motoromon szerzett. Mindig elterelte a figyelmem, olyan biztosan, mint most. Órákig tudtam volna tanulmányozni a combja alakját, ahogy a csípője felé haladva kiszélesedik. Elfoghatott volna a birtoklás érzése, amely mindig eltöltött, amikor az én ruhámat vette fel. Több tucat dolog volt, amit ebben a pillanatban csinálhattam volna, ekkor azonban valami égett szag csapta meg az orrom, és láttam, hogy vékony füst száll felfelé Bliss mögött a tűzhelyről. Odaszaladtam a serpenyőhöz, és egy fekete, amorf alakú valamit pillantottam meg benne. Lekaptam a tűzről, ugyanakkor hallottam, hogy Bliss halkan csuklik egyet a hátam mögött. Újabb rossz jel.

7 Amilyen gyorsan csak tudtam, kidobtam a palacsintát" a szemétbe, a serpenyőt pedig a mosogatóba tettem. Szerintem menjünk el reggelizni valahová! javasoltam. Bliss elmosolyodott, ám ez az a fajta könnyes, remegő mosoly volt, amelynek láttán minden férfi legszívesebben világgá szaladna. A pánikkitöréseihez már nagyon jól hozzászoktam, a sírás azonban még mindig félelmetesen ismeretlen terület volt. Lerogyott egy székre, a feje nagyot koppant, amikor leengedte az asztalra. Én csak álltam ott, ökölbe szorítottam a kezem, aztán szétnyitottam, miközben próbáltam rájönni, mi lenne a legokosabb reakció a részemről. Bliss oldalra fordította a fejét, az arcát az asztallapra nyomta, úgy nézett rám. A haja mindenfelé szétállt, az alsó ajkát idegesen harapdálta, és a tekintete valamit megmozgatott bennem. Összefacsarodott a szívem. Csak annyit tudtam, hogy valami baj van, és szeretném helyrehozni. A kérdés az volt, hogyan. Odaléptem hozzá, és letérdeltem a széke mellett. A szeme piros volt, a bőre pedig sápadtabb, mint általában. Mióta vagy fent? kérdeztem. Megvonta a vállát. Úgy négy óra óta. Vagy talán közelebb a háromhoz. Felsóhajtottam, és megsimogattam borzas haját. Bliss

8 Először olvastam, aztán mostam egy kicsit, majd kitakarítottam a konyhát. Körülnézett. Tiszta volt. Esküszöm! Nevettem, majd egy kicsit felemelkedtem, hogy megpusziljam a homlokát. Odahúztam mellé egy széket, és leültem. Aztán én is lefektettem az arcom az asztalra, ő azonban behunyta a szemét, és átfordította a fejét a másik irányba. Ne nézz rám! Borzalmasan nézek ki mondta. Nem akartam engedni, hogy ennyivel megússza. A térde alá csúsztattam a karom, és az ölembe húztam. Panaszosan a nevem nyüszítette, aztán a nyakamba temette az arcát. Megfogtam az állát, és kényszerítettem, hogy a szemembe nézzen. Nem lehetett véletlen, hogy ez pont azon a napon történt, amikor el kellett indulnunk Londonba, hogy megismerkedjen a szüleimmel. Egészen mostanáig bámulatosan nyugodt volt. Minden rendben lesz, szerelmem. Esküszöm! Mi lesz, ha utálni fog? Szóval erről volt szó. Az anyámról. Bliss a saját erőszakos anyját is alig tudta kezelni, ezért kegyetlenségnek tűnt, hogy az univerzum úgy látta jónak, hogy kettőt is ad belőle nekünk. Én azonban sokkal inkább amiatt aggódtam, hogy Bliss mit fog gondolni, nem pedig amiatt, hogy az anyámnak mi lesz a véleménye. Bliss őszinte volt, kedves és nyílt, a családom pedig nos, nem igazán.

9 Mosolyt erőltettem az arcomra, és azt feleltem: Kizárt. Garrick, elégszer hallottam a telefonbeszélgetéseidet az édesanyáddal, hogy tudjam, mennyire erős akarata van. Bolond lennék, ha nem aggódnék amiatt, milyen véleménnyel lesz rólam. Akkor lennél bolond, ha azt hinnéd, hogy bármit is számít, amit gondol. És nekem nem is számított. Blissnek azonban igen. Késő éjszaka, amikor elcsendesedett a lakásunk, magam előtt láttam anyámat mint egy ragadozót és Blisst mint az áldozatát. Egy hét. Csak egy hetet kell túlélnünk. Megsimítottam a hüvelykujjammal az álla vonalát, és hozzátettem. Szeretlek. Annyira, hogy magam is megijedtem. Pedig nem voltam ijedős típus. Tudom csak Azt akarod, hogy szeressen. Tudom. És szeretni is fog. Kérlek, istenem, add, hogy az anyám kedvelje! Szeretni fog, mert én is szeretlek. Lehet, hogy néha kicsit nehéz a természete, de mint minden anya, azt akarja, hogy boldog legyek. Vagy legalábbis reméltem, hogy ő is így látja majd a dolgot. Bliss kissé feljebb biccentette az állát, amitől az ajka közelebb került az enyémhez. Éreztem a számon a leheletét, és a testem azonnal reagált. A hátam kiegyenesedett, és

10 hirtelen kínosan tudatában lettem annak, hogy meztelen lába az ölemben hever. És az vagy? Boldog? Istenem, néha szerettem volna megrázni! Sok szempontból szinte teljesen legyőzte a bizonytalanságát, az ilyen feszült pillanatokban azonban az összes visszatért. Nem pazaroltam az energiát arra, hogy válaszoljak, inkább felálltam, és ölben kivittem a folyosóra. Mit csinálsz? kérdezte. Egy pillanatra megálltam, hogy szenvedélyesen megcsókoljam. A karját a nyakam köré fonta, én azonban elhúzódtam, mielőtt elterelte volna a figyelmemet arról, hogy érvényre juttassam, amit közölni akarok. Megmutatom, mennyire boldog vagyok. A lábammal kinyitottam a fürdőszoba ajtaját, majd behajoltam a zuhanyfüggöny mellett a fülkébe. Bliss felsikított, és még erősebben szorította a nyakamat, amikor úgy nyitottam meg a vizet, hogy még mindig a karomban tartottam. Felvonta az egyik szemöldökét, és ravasz mosoly terült szét az ajkán. Attól vagy boldog, hogy lezuhanyozunk? Miattad vagyok boldog. A zuhany csak mellékes tevékenység. Milyen felelősségteljes vagy. Megcsókoltam az arcát, amelyre palacsintatészta kenődött, és elmosolyodtam.

11 Igen, ez a helyes kifejezés. Letettem a földre, ő azonban még mindig átkarolva tartotta a nyakamat. Amikor így mosolygott rám, elfelejtettem lisztes arcát és kócos haját. Az a mosoly egyenesen a szívem közepéig hatolt. Megcsókoltam a homlokát, és azt mondtam: Hadd mosdassalak meg! Megfogtam a pólója alját, és áthúztam a fején. Nem tudom, hova dobtam, mert amikor rájöttem, hogy nincs alatta semmi, már nem láttam mást, csak őt. Istenem, milyen gyönyörű volt! Ha valaki két évvel azelőtt azt mondta volna nekem, hogy feleségül fogok venni egy lányt, akivel csupán egy éve ismerkedtem meg, őrültnek tartottam volna. A szerelmi életem borzalmas volt, különben sem tartottam magam nősülős típusnak. Amíg meg nem ismertem őt. Bliss megköszörülte a torkát, mire a tekintetem visszatért rá. A szájára. A mellkasára. A derekára, amely tökéletesen illett a kezembe. Mindent megváltoztatott az életemben. Nem tudtam, milyen érzés egy ilyen életvidám ember mellett lenni, és ha csak a közelében voltam, máris boldogabbnak éreztem magam. Még sosem voltam olyan emberrel, aki ennyire lenyűgözött volna: az elmémet, a testemet és a lelkemet. Most persze a testem került a figyelem középpontjába. Bliss előretolta az alsó ajkát, úgy szólalt meg:

12 Meddig kell itt állnom meztelenül, miközben te teljesen fel vagy öltözve? Leültem a vécé tetejére, és pimaszul rámosolyogtam. Hátradőltem, az egyik lábamat feltettem a térdemre, és azt feleltem: Egész nap is el tudnának nézni. Nem hazudtam. Szerettem volna tanulmányozni, emlékezetembe vésni, hogy ha becsukom a szemem, akkor is ugyanolyan tökéletesnek lássam, mint amilyen. Erre a szemét forgatta. Nos, talán egy kicsit kényelmetlen lenne, ha egész nap meztelenül kellene járkálnom. Habár a repülőtéren lényegesen megkönnyítené a biztonsági ellenőrzést. Felnevettem, mire hozzátette: Mr. Taylor, nem az volt a célja, hogy elterelje a figyelmem, és kevésbé féljek? Még nem igazán működik a módszere. Megfogtam a derekát, és közelebb húztam magamhoz, amíg az állam hozzá nem ért a köldöke alatti részhez. Megborzongott a karomban, ez a reakció pedig felforrósította a vérem. Megint finoman megérintettem a hasát az ajkammal. Aztán azt mondtam: Nincs okod félni. Beletúrt a hajamba, és üveges tekintettel nézett le rám. Ezúttal egy kicsit erősebben húztam végig az ajkam a

13 köldöke fölött, majd a bordái közötti völgyben. Még itt is éreztem a bőrén a lisztet, ezért elfojtottam a nevetésem. A fejem fölött felsóhajtott, és azt mondta: Most már jó úton jársz, hogy lefoglald a gondolataim. Hirtelen türelmetlen lettem, felálltam, és én is levettem a pólómat. Bliss felsóhajtott és megharapta az ajkát, nekem pedig elképesztően nehéz volt visszafognom magam, hogy ne legyek pimasz, és ne tegyem a magamévá ott helyben. Nagyot nyelt, mire a tekintetem a nyakára siklott. Istenem, nem tudtam mi van ezzel a testrészével, de folyamatosan ez volt a vesztem. Úgy éreztem magam, mint egy kamasz fiú, szerettem volna újra és újra megjelölni azt a halvány, makulátlan bőrt, hogy az enyém. A hüvelykujjammal megsimítottam a pulzuspontját, mire ismét nyelt egyet, és tágra nyílt a szeme. Belefűztem az ujjam elfeküdt, kócos hajába, és hátrabiccentettem a fejét. És most? kérdeztem. Ha neki csak feleannyira terelődött el a figyelme, mint az enyém, azt mondanám, sikerült megvalósítanom a célt. A tekintete elszakadt meztelen mellkasomról, és azt kérdezte: Ööö tessék? Felnevettem, ám a hang a torkomban rekedt, amikor vékony ujjaival megsimogatta a mellkasomat, le a hasamon át a pizsamaalsómig. Aztán beleakasztotta az ujját a derekába, én pedig nagyot nyeltem. Lenéztem, és láttam, hogy

14 gömbölyded idomai szeretnének az enyémhez simulni, és másra sem vágytam, csak hogy összeolvadjunk. Mielőtt teljesen elvesztettem volna a fejem, azt mondtam: Ne aggódj többet az anyám miatt, oké? Mindketten megfogadhattuk a tanácsot. Félig üveges tekintettel nézett rám. Az egyik kezemmel közelebb húztam, a másikkal pedig megmarkoltam a mellét. Aztán megismételtem: Nincs több aggódás. Megígéred, hogy minden alkalommal ezt teszed, amikor félek? Óvatosan megcsíptem a mellbimbóját. Összerándult, aztán felnyögött, és behunyta a szemét, a teste pedig felém dőlt. Nincs több aggódás lehelte. Én pedig azt gondoltam, hála istennek. Mert egy másodperccel sem tudtam volna többet várni. Hevesen lecsaptam az ajkára, és legalább századjára kívántam, bárcsak örökre össze tudnám forrasztani a szánkat. Minden porcikája csodálatosan finom volt, mégis a szája volt a kedvencem. Nagyon könnyen elvesztettem a fejem, miközben csókoltam, leginkább azért, mert éreztem, hogy ő is ugyanígy van vele. A testét szorosan hozzám nyomta, a körmét a vállamba vájta, mintha egy szikla pereméről lógna lefelé, és ez az egy tartaná fenn a magasban. Minél hevesebben csókoltam, annál mélyebbre vájta a körmét a bőrömbe. Végighúztam a kezem a nyakától le a gerincén, és

15 ekkor elszakította a száját az enyémtől. Behunyt szemmel megborzongott a karomban. A homlokához támasztottam a homlokomat, és meztelen mellkasát magamhoz húztam. A forró vízgőz és a bőre együtt olyan forróvá változtatták apró fürdőszobánkat, mintha egy kazán belsejében lennénk. Sohasem hittem volna, hogy ilyen békét érezhetek, miközben a szívem vadul kalapál, és lángol a testem. Mégis így volt. Mindig is úgy gondoltam, hogy a szerelem bonyolult, zűrös és őszintén szólva visszataszító dolog. Valószínűleg azért, mert gyermekkoromban nem láttam jó példát arra, milyennek kell lennie egy igazi kapcsolatnak. Nem tudtam, hogy lehet másmilyen is. Bliss azonban elűzte a szürkeséget, és helyette mindent feketévé és fehérré változtatott. Bármi volt is a kérdés, mindig ő volt a válasz. Ő lett a mindenem: a tüdő, amellyel lélegeztem, a szív, amely a mellkasomban dobogott, és a szem, amivel láttam. A részemmé vált, és már csak egy papír hiányzott, hogy a világ is tudomásul vegye, olyan elválaszthatatlanok vagyunk, amilyennek tartottam magunkat. Csak egy papírlap volt az egész, ám az érzés sokkal többet számított. A lelkem mélyén valami idegesen azt követelte, hogy tegyük hivatalossá a kapcsolatunkat. Minél hamarabb. Ugyanez a részem azonban aggódott is amiatt, mit fog szólni Bliss a családomhoz ahhoz, ahogy felnőttem.

16 Kilépett az ölelésemből, és megharapta már amúgy is vörös és felduzzadt alsó ajkát. Ezután elhúzta a zuhanyfüggönyt, és belépett a kádba. Gyűlöltem a félelmet, amely a szerelmem mögött bujkált. Annak ellenére, hogy a kapcsolatunk meglehetősen zavarba ejtő és képtelen körülmények között indult tanárdiák viszonyként azóta minden majdnem tökéletesen alakult. Egy igazi rózsaszínű világ volt a miénk. De nem maradhatott örökre így. A logika, a valóság és az a tény, hogy születésem óta ismertem az anyámat, egyértelműen ezt vetítette előre. Ez az érzés mindig a semmiből érkezett. Lehet, hogy éppen Blisst néztem, megérintettem, megcsókoltam, aztán egy futó pillanatra hirtelen belém hasított a rettegés, hogy minden össze fog omlani. Olyan elkerülhetetlennek éreztem, hogy végül le fogunk zuhanni, mintha csak egy szakadék szélén egyensúlyoztunk volna. Nem tudtam, hogy történik meg. Az ő bizonytalansága vagy az én makacsságom lesz-e az oka, esetleg a sors (vagy a családom) közbeavatkozása, de néhány másodpercig meg voltam győződve róla, hogy ez vár ránk. Aztán persze Bliss mindig visszatérített. Az elkerülhetetlenség és a bizonytalanság érzése semmivé vált az iránta táplált, elsöprő szerelmem tüzében. A kétséget elűzte egy érintése vagy egy félmosolya, és úgy éreztem, hogy örökre elodázhatjuk a katasztrófát.

17 Most is ezt tette. Kinézett még egyszer a zuhanyfüggöny mellett, és nem volt rajta semmi, csak az arcán egy mosoly. Hallottam, ahogy a víz zuhogása megváltozik, és tudtam, hogy a tusoló alá állt. Így tehát félresöpörtem az aggodalmamat, hogy egy sokkal kellemesebb dologgal foglaljam le az időmet. Levettem az utolsó ruhadarabot is magamról, és beléptem hozzá a fülkébe. Még nem voltunk Londonban, de nem engedtem meg, hogy a félelem elragadja tőlem, akár egyetlen másodpercre is. Amíg visszahúzzuk egymást a szakadék széléről, addig sikerülni fog. Addig megőrizhetjük a rózsaszín világunkat.

18 2 Bliss A reggel a fürdőszobában kezdődött, majd az ágyban folytatódott, és ez a csodálatos férfi minden apró félelmet kiűzött a gondolataimból. Komolyan mondom. Szerintem a nyelve valami különleges képességgel rendelkezett, mert megolvasztotta a csontjaimat, és olyan nyugalom töltött el, hogy szinte elolvadtam. Csak hívjatok Alex Macknek. Ez, Mr. Taylor, nagyon jó válasz volt a kérdésemre. Az ujja a térdem hátulját csiklandozta, az ajka lustán csókolgatta a vállamat. Megborzongtam, amikor azt kérdezte: Mi is volt a kérdés? A térdemnél levő keze feljebb siklott belső combom érzékeny bőrére. Elterelődött a figyelmem. Nagyot nyeltem. Hatékonyan tudtuk elterelni egymás figyelmét. Azt kérdeztem, boldog vagy-e. A keze tovább haladt felfelé, amíg az érintésére hirtelen ívben megfeszült a hátam, a fejem pedig hátrabiccent. Ja, igen. Elég ostoba kérdés volt.

19 El akartam tolni a kezét, de alapos ténykedéseinek köszönhetően meglepő módon nem tudtam irányítani a végtagjaim. Nem is igaz préseltem ki összeszorított fogam közül. Nem tudok a gondolataidban olvasni, ezért néha szeretném hallani. Fölém hajolt, a haja össze volt borzolva, a tekintete azonban komoly volt. Nekem pedig nem megy könnyen, hogy kimondjam. De csak néha. Vagy néha a szokásosnál is többször kellett hallanom. Tudtam, hogy ostobaság, de attól, hogy gyűlöltem a bizonytalanságomat, még nem szűnt meg létezni. Garrick testhelyzetet váltott, és a lábam közé helyezkedett. Még mindig érzékeny voltam az előző aktus után, ezért felnyögtem, amikor a teste az enyémhez nyomódott. Ebben az esetben tudnod kell, hogy minden alkalommal, amikor ezt csinálom ekkor megmozdította a csípőjét, rendkívül boldog vagyok. A sokféle, heves érzelem közepette sikerült a szemem forgatnom. Két különböző fajta boldogságról beszélünk. Megrázta a fejét, és az ajkát a fülemhez közelítette. Csak egyfajta van. Akár benned vagyok, akár melletted fekszem, akár megérintem a hajad, vagy a nevetésedet

20 hallgatom, mind ugyanazt jelenti. Ha veled vagyok, boldog vagyok. Istenem, nagyon értett hozzá! Mindenhez. Rátapintott bennem egy érzékeny pontra, mire akaratom ellenére kibukott belőlem az a szó, hogy jó. Sötéten felnevetett. Te most osztályozol? Azt hittem, itt én vagyok a tanár. A számhoz húztam a száját, hogy elhallgattassam, aztán a dereka köré kulcsoltam a lábam. Nem osztályozlak. Az egód már így is elég nagy. Ismét nevetett, aztán továbbfolytatta a figyelmem elterelését. Egész délelőtt és a délután egy részében. Egy kis ideig működött na jó, talán sok ideig. Amikor azonban felszállt a gépünk késő éjszaka, már semmilyen flörtölés, érintés vagy suttogás nem tudta elvonni a figyelmem arról a sok lehetséges katasztrófáról, amely Londonban várt ránk. Szinte semmit sem tudtam a családjáról, kivéve azt, hogy az anyja megrémít. Távolról is félelmet keltett bennem a telefonból kiszűrődő hangja és az az arc, amit Garrick vágott, amikor vele beszélt. Amikor megláttam a nevét a kijelzőn, mintha sötét fellegek lebegtek volna a lakásom fölött. Mi van, ha csak vet rám egy pillantást, és elkönyveli, amit már én is tudok? Hogy Garrick túl jó nekem. Ne értsetek félre, nem emésztettem magam emiatt, hiszen helló, az enyém volt a srác. És nem is

21 panaszkodtam. Ami persze nem jelentette azt, hogy nem voltam tisztában vele, hogy megkaphatott volna helyettem egy csinosabb, magasabb vagy kevésbé göndör hajú lányt. Mégis velem volt. Legalábbis amíg el nem szúrtam. És isten a tanúm, nagyon értettem ahhoz, hogy kell elszúrni valamit. Így tehát ültem a repülőn, miközben körülöttem mindenki aludt, köztük Garrick is, én pedig halálosan rettegtem. Ha a félelmeim súlya valóságos lett volna, a repülő biztosan nem tudott volna fenn maradni a levegőben. Zuhanni kezdett volna, aztán forogni, míg végül egy bátor lélek ki nem lök az oldalsó ajtón, hogy mindenki más megmeneküljön. Azt kiáltotta volna Könnyítsünk!", én pedig lezuhantam és meghaltam volna. Ez is egy olyan dolog volt, ami elromolhatott. Lehet, hogy lezuhanok és meghalok a lépcsőn Garrick otthonában. Várjunk csak van egyáltalán lépcsőjük? Részletesen el kellett volna mesélnie mindent. Talán fel kellene ébresztenem, és megkérdeznem, van-e lépcső náluk. Aztán megkérni, hogy írja le nekem az egész házat. És persze mondjon valamit a szüleiről és mindenki másról, akivel valaha találkozott. Lehet, hogy jobb lenne, ha ő beszélne folyton, hogy ne halljam a saját gondolataimat. Már majdnem megérintettem, aztán visszahúztam a kezem, és a homlokomra csaptam.

22 Az istenért, Bliss! Nyugodj már meg! Ez lett a mantrám az út hátralevő részére. Magamban ismételgettem (és nem kizárt, hogy néha hangosan is), miközben a homlokom a repülő hideg ablakához nyomtam, és próbáltam aludni. A mantra legalább olyan hatásosnak bizonyult, mint az alvási kísérleteim. Felváltva hol az ablakhoz, hol a lehajtható tálcára, hol Garrick vállára dőltem, miközben próbáltam egy olyan helyet találni a fejemnek, amely nem borzalmasan kényelmetlen. Nem értettem, hogy tudok otthon a vállán aludni, most pedig, amikor az lett volna a legjobb pozíció az alváshoz, úgy éreztem, mintha üvegszilánkokkal teli párnára akarnám hajtani a fejem, amelyen hangyák nyüzsögnek, és meg van szórva antraxszal. Visszatértem inkább a lehajtható tálcához, előregörnyedtem, és ráfektettem a fejem. Ekkor Garrick felült, és kicsatolta a biztonsági övét. Felébresztettem. Tipikus barátnő hiba. Ne haragudj! suttogtam. A testem és jelenlegi alvóhelyem közé nyúlt, megtalálta a biztonsági övem csatját, majd kioldotta. Mit csinálsz? kérdeztem. Nem válaszolt, csak a kezével jelezte, hogy álljak fel. Nagy nehezen felemelkedtem a tálcáról, majd felálltam a szűk helyen. A fejemet oldalra kellett billentenem, hogy

23 elférjek a fenti csomagtartó alatt. Garrick eközben felemelte a kartámaszt, és átcsúszott az én helyemre. Megfogta a csípőmet, és leültetett az ő székére, majd felém fordult, és háttal az ablaknak dőlt. Kitárta a karját, álmosan mosolyogva nézett rám, én pedig hálásan a karjába dőltem. A fejemet a mellkasára fektettem, és megkönnyebbülten felsóhajtottam. Jobb? kérdezte álmos hangon. Tökéletes. Az ajkával megsimította a halántékomat, aztán az alvást legalább olyan ellenállhatatlannak találtam, mint őt. *** Néhány óra múlva felébredtem, és azt láttam, hogy fény árad be a repülőgép ablakán. Néhány sorral mögöttünk két nő halkan suttogva beszélgetett. A hangjuk ismerősen dallamos volt. Ekkor jöttem rá, hogy mindjárt megérkezünk Londonba. Londonban leszek! Istenem, olyan sok hónapon keresztül nézegettem Kelsey képeit, hallgattam az úti beszámolóit, és evett a sárga irigység. Most viszont rajtam volt sor. Szerettem volna vigyázni a résre a metrómegállókban, fish & chipset enni, megnevettetni a királynő testőreit. Látni akartam a Big Bent, a Globe színházat, a London hidat és

24 Judi Denchet. Vagy Maggie Smitht. Vagy Alan Rickmant. Sir Ian McKellent. Vagy bármelyik angol hírességet. Szentséges isten. Tényleg megtörténik! És nem csak egy hétköznapi turista voltam. Olyan emberrel látogattam ide, aki ebben a városban nőtt fel. A vőlegényemmel. Na, ezt kapd ki, világ! Boldogabbnak tűnsz. Elhúztam a fejem az ablaktól, és azt láttam, hogy Garrick ébren van, és engem néz. Halkan felsikítottam, majd rávetettem magam. Szorosan összeforrasztottam az ajkunkat, mire Garrick egy pillanatig döbbenten és mozdulatlanul ült alattam. Aztán behunyta a szemét, a tenyerébe fogta a tarkóm, és olyan szenvedélyesen csókolt meg, hogy majdnem elfelejtkeztem Londonról. Majdnem. Vigyorogva elszakítottam magam tőle, mire azt mondta: Nem mintha valaha is panaszkodnék az ilyen pillanatok miatt, de mi ütött beléd? Egy kicsit elkéstél, ha az volt a célod, hogy mi is belépjünk a repülőn szexelők klubjába. Játékosan belebokszoltam a vállába, aztán adtam egy újabb futó csókot a szájára, mert nem tudtam ellenállni. Angol vagy feleltem. Elmosolyodott, és néhányszor pislogott. Igen. És hamarosan Angliában leszünk.

25 Lassan bólintott, én pedig tudtam, hogy őrültnek tűnök, de nem érdekelt. Igen. Egy teljes hónapja tervezgetjük ezt az utazást. Tudom csak eddig nem tudatosult bennem, hogy Londonban vagyunk. Vagyis leszünk. Mindegy. Annyira lefoglalt az édesanyád miatti aggodalmam, hogy mással nem is igazán törődtem. Londonba megyek! Juhé! Halkan és csendesen kuncogott, aztán a szájam elé tette az ujját, hogy lecsendesítsen. Ja, igen. A többiek még aludtak. Aztán, mintha nem tudna uralkodni magán, hangosan felnevetett, teljesen figyelmen kívül hagyva a saját figyelmeztetését. Mi olyan vicces? kérdeztem. Lassan úrrá lett a jókedvén, és a tarkómon lévő kezével egymáshoz húzta a homlokunkat. Az ajkunk egy pillanatra összeért, aztán azt felelte: Boldoggá teszel. Helyeslően elmosolyodtam, majd hozzátette. Hozzám jössz feleségül? A szívem úgy repkedett, ahogy ma reggel a palacsintáimnak kellett volna. Ezt a kérdést már feltetted egyszer, és igent mondtam. Tudom, de nem igazság, hogy csak egyszer kérdezhetem meg. Elolvadtam. Totálisan elolvadtam. Felemeltem a kezem, és megsimítottam az állkapcsát. Néhány napja nem borotválkozott, ezért borostás arca érdes

26 volt, férfias és hihetetlenül szexis. Behunyta a szemét, a kezembe hajtotta a fejét úgy, ahogy Hamlet szokta, amikor rajtam kívül bárki más játszik vele. Ostoba macska. Igen. A válaszom mindig igen lesz feleltem. Levette a kezemet az arcáról, majd könnyed csókokat hintett a kézfejemre. A belsőm olyan péppé olvadt, mint amilyen reggelit a stewardessek felszolgáltak. Garrick megcsókolta a gyűrűsujjamat. Ki gondolta volna, hogy egy eljegyzési gyűrű is erogén zóna lehet? Szavadon foglak. Tudom, mennyire szereted az akcentusomat, és ebben az országban sokkal nagyobb konkurenciám lesz. Felnevettem. Erre nem is gondoltam! Istenem, egy egész ország tele angol férfiakkal! Micsoda Magához húzott, és a kedvenc módszeremmel fojtotta belém a szót. Ez nem vicces mondta. Már az is elég rossz, hogy a családommal osztoznom kell rajtad. Huh. Nem akartam erre a családi találkozóra gondolni. Mostanáig annyira negatív voltam, hogy ez a negativitás az egész látogatásunkra kihatott. Emlékszel, amikor megismerkedtünk, és azt mondtad, hogy nem vagy féltékeny típus? Emlékszel arra, mekkora hazugság volt? Ó, igen. A féltékenység nagyon jól állt neki.

27 Nem volt hazugság, csak előtted még nem találkoztam senkivel, akire féltékeny lehettem volna. Átkaroltam a derekát. Minden angol férfi ilyen jól bánik a szavakkal? Nem. Csak én. Meg James Bond. Na igen. Természetesen. Rendben van. Akkor mivel James kitalált személy, be kell érnem veled. Megszabadulhatnál tőlem, ha megpróbálnád. Nem akarom megpróbálni. A stewardess megkopogtatta a vállamat, és megkért, hogy készüljünk fel a leszálláshoz. Szerintem valójában azt akarta udvariasan közölni, hogy ne molesztáljam a barátomat nyilvánosság előtt. Istenem, ezek a légitársaságok! Olyan szűkmarkúak, ha a mogyoróról és a szórakozásról van szó. Nem volt bűntudatom, mégis elpirultam, mert áruló testem erre az egyre volt igazán alkalmas. Előrefordultam, és észrevettem, hogy a másik sorból egy nő minket néz. A kartámaszra könyökölt, az állát a tenyerébe támasztotta, úgy nézte tátott szájjal a műsorunkat. Halvány pirulásom fokozódott, és a következő pillanatban már az egész arcom és a nyakam is lángolt. Talán egy kicsit mégis feltűnőek voltunk.

28 Garrick láthatóan nem zavartatta magát, a mellkasa rázkódott néma nevetése miatt. Megfricskáztam a karját, és próbáltam kizárni a tudatomból azt a nőt, aki még mindig minket nézett. Garrick újra megszólalt: Hozzám jössz feleségül? Ó, ezek szerint, most már csak a műsor kedvéért folytatta. Hallottam, ahogy mellettünk a nő hangosan felsóhajt, és esküszöm, arra számítottam, mindjárt elővesz egy zacskó pattogatott kukoricát vagy ilyesmit. Megint megfricskáztam Garrick karját, mire csak nevetett. Hátraejtettem a fejem az ülés támlájához, miközben a gép lassan ereszkedni kezdett, és igyekeztem úrrá lenni a pirulásomon. Garrick mellettem végig önelégült arcot vágott, mialatt leszálltunk, és elvittek minket a kapuig. Örültem, hogy gép elején ülünk, így hamar magunkhoz vehettük a csomagjainkat, és elmenekülhettünk a nézőközönség elől. Kivettem a táskámat az előttem lévő ülés alól, aztán siettem, hogy minél hamarabb eltűnhessek. Várjon! mondta a nő. Nem akar válaszolni neki? Garrick ismét kuncogott és hozzátette. Igen, nem akarsz válaszolni? Leesett az állam, és úgy tátogtam nos, mint egy hal. Komolyan kikényszeríti belőlem a választ úgy, hogy az a nő néz? Ráadásul most, hogy megszólított minket, néhány másik utas is szintén ránk figyelt. Összepréseltem az ajkamat,

29 úgy meredtem Garrickre. Színész voltam, ezért jobban kellett volna viselnem a rám irányuló figyelmet. Amikor azonban szerepet játszottam, egész más helyzet volt. Akkor ki tudtam kapcsolni az agyam, és valaki más fejével gondolkodtam. Vonakodva azt feleltem: Igen. Hogy mondtad, szerelmem? Nem hallottam. A szemem forgattam. Azt mondtam, igen. Garrick a körülöttünk lévők felé fordult, és valósággal kiabált: Azt mondta, igen! A kabin belsejében fokozatosan taps tört ki. Én pedig olyan tekintettel néztem rá, amely egy részben ezért-mégmegöllek és három részben vigyél-ki-innen-most-azonnal volt. Garrick élvezte az elismerést, bájosan mosolygott, miközben én őt néztem, és valószínűleg olyan vonzó lehettem, mint egy retek. Megfordultam, hogy elmeneküljek, és ekkor megbotlottam valamiben. Nem láttam semmit a lábam előtt, de esküszöm, hogy volt ott valami. Dühösen levonultam a gépről, majd nagy nehezen visszafogtam magam, hogy ne szaladjak teljes erőmből végig

30 a folyosón ki a terminálhoz. Garrick akkor ért utol, amikor átmentem a kapun. Átkarolta a nyakam. Tudod, mennyire imádom, amikor elpirulsz. Te pedig tudod, mennyire gyűlölöm. Arra emlékeztet, amikor másodjára találkoztunk azon a reggelen az osztályteremben. Az volt a lehető legalkalmatlanabb idő és hely, hogy felizguljak, de olyan elképesztően tudsz elpirulni. A testem nem adott sok választási lehetőséget. Csak azért mondta ezt, hogy még jobban elvörösödjek. Az ember azt hihette volna, hogy felszabadultabban tudok a szexről beszélni, miután már volt benne részem, meg minden. Valamint azt is feltételezhette, hogy ebben a korban képes vagyok sikeresen beleszúrni egy szívószálat egy dobozos üdítőbe. Sajnos az eredmény 2-0 volt, és nem az én javamra. Így tehát hagytam, hogy élvezze a zavaromat, én pedig azt élveztem, ahogy a teste hozzám nyomódott. Méltányos üzlet volt.

31 3 Garrick Még mindig egy kicsit csipás volt a szemem, amikor a bevándorlás hosszú sorában várakoztunk, aztán felvettük a csomagjaikat, és átmentünk a vámon. Bliss a bujaság és a némaság között ingadozott, habár leginkább az utóbbi volt jellemzőbb, miközben közeledtünk a végső úti célunk felé. Kint, a repülőtér épülete előtt átkaroltam, mert szükségem volt rá, hogy érezzem a testét, és valamiféle uralmat erőltessek magamra, miközben a rémülete kezdett belém is átszivárogni. Nem túl nagy lelkesedéssel igyekeztem leinteni egy taxit, hogy elvigyen a szüleim kensingtoni házához, ám ekkor meghallottam, hogy valaki azt kiáltja: Taylor! Garrick Taylor! Nézz már ide, te hülye! Bliss már megállt, és két idiótát figyelt, akik kiabálva és integetve szaladtak felénk a járdán. Az első idiótának sötét színű bőre volt és nagyon rövidre nyírt haja, amely legutóbb még rasztafrizura volt, amikor utoljára láttam. Ő volt Rowland. Mellette a másik idióta, Graham, aki annyira hasonlított hozzám, hogy akár a testvérem is lehetett volna. (Ezt a trükköt nem egyszer eljátszottuk gyerekkorunkban). Egyik fickó sem jelentett semmi jót. Beletúrtam a hajamba, és elmosolyodtam.

32 Szentséges ég! Mi az ördögöt kerestek ezek itt? A barátaid? kérdezte Bliss. Nagyon régi barátok. Bliss és én visszafordítottuk a csomagjainkat, és alig tettünk meg néhány métert feléjük, amikor Rowland rám vetette magát. Ricky! kiáltotta, és összeborzolta a hajam. Hallottam, hogy a vállam mögött Bliss azt visszhangozza Ricky?", de ekkor leráztam magamról Rowlandet. Áthatóan ránéztem, és azt feleltem: Ez a becenév már a középiskolában sem tetszett, és most sem tetszik. Ó, ugyan már, tesó! mondta Graham. Engedd már meg neki, hogy egy kicsit szórakozzon! Ezer éve nem jártál itthon. Habár látom, mi tartott vissza. Nem kellett odanéznem, hogy tudjam, Blisst nézi. Graham és én nemcsak külsőleg hasonlítottunk egymásra magas termet, szőke haj, kék szem, de a nők terén is egyforma ízlésünk volt. Leginkább vicceltem, amikor azt mondtam Blissnek, hogy talál egy másik férfit. Most azonban már nem volt olyan vicces. Megráztam a fejem a barátom láttán, és közelebb húztam magamhoz Blisst. Bliss, ez a két fickó régi barátaim, Rowland és Graham. Együtt nőttünk fel. Ő pedig a menyasszonyom, Bliss. Istenem, de jó érzés volt ezt mondani!

33 Ez a neve? Hogy boldogság? Vagy ez csak egy becenév azért, mert olyan jó az Rowland! figyelmeztettem. Megvonta a vállát, és pimasz mosolyt villantott Blissre, aki mindkettőjükre vigyorgott. Az arca lángvörös volt. Bármennyire is örültem, hogy újra látom őket, semmi kedvem sem volt osztozni velük Blissen. Mit kerestek itt? kérdeztem. Felhívtuk az apádat, és megkértük, hogy mondja meg az anyukádnak, hogy a géped néhány órát késik felelte Rowland. Miért tettetek ilyet? Graham Blissre nézve elvigyorodott, és azt felelte: Mert szerettük volna megismerni a barátnődet mielőtt az édesanyád ízekre szedi. Láttam, hogy az összes vér kifut Bliss arcából, és az élénkvörös szín hirtelen halálsápadttá válik. Nos, ennyit a nyugalmáról. Garrick! Bliss megragadta a karomat. Aztán megmarkolta a mellkasom. Vádló tekintetet vetettem Grahamre, megfogtam Bliss kezét, úgy húztam magamhoz. Csak viccel, szerelmem. Minden rendben lesz. Kérlek, add, hogy minden rendben legyen! Néhány korsó után biztosan vágott közbe Rowland. Fényes nappal van feleltem.

34 Rowland megvonta a vállát. Majd gondoskodunk róla, hogy étel is legyen a gyomrotokban. Bliss karba tette a kezét a mellkasán, úgy bámult rám. Annyira elragadó tudott lenni, amikor haragudott, hogy majdnem nem is bántam. Köszönöm mindkettőtöknek, hogy eljöttetek, és hogy rekordidőn belül sikerült felbosszantanotok leendő feleségemet, de hosszú volt az út, és legjobb lenne, ha most azonnal hazavinném Blisst. Amikor meg akartam fogni a kezét, elrántotta, de visszahúzta, és megbökte a mellkasom. Azt már nem, Mr. Taylor! Hallottam, hogy Rowland felnevet mögöttem. Nem fog megfosztani attól a lehetőségtől, hogy folyékony bátorságot meríthessek, vagy hogy kikérdezhessem a barátait. Graham füttyentett egyet. Tetszik nekem ez a lány. Ez addig is meglehetősen nyilvánvaló volt. Belenéztem Bliss szemébe, aki azonban nem hátrált meg. Összepréseltem az ajkam, mire válaszul felvonta a szemöldökét. Hát jó. Legyen. Régi barátaimhoz fordultam, és hozzátettem. Egyetlen ital. Ennivalóval. Egy óra. Ennyit kaptok. Ártatlanul és megadóan felemelték a kezüket, aztán mutatták az utat, merre menjünk.

35 Graham a háta mögött hátravetette. A francba, Taylor. A tanítás kiszívott belőled minden jófejséget? Valamijét biztos kiszívták, amíg tanított. Hátulról meglöktem Rowlandet, mire nevetve előrebukott. Mi az? kérdezte Bliss. Mit mondott? Semmit. Csak egy barom. Rowland ezek után tartotta a távolságot, majd odavezetett minket ugyanahhoz a régi Peugeot-hoz, amelyet akkor vezetett, amikor utoljára Londonban laktam, nyolc évvel ezelőtt. Furcsa, milyen keveset változtak bizonyos dolgok és bizonyos emberek. Én megváltoztam az egészen biztos volt. Egy időben ugyanolyan sznob és mások fölött ítélkező voltam, mint a szüleim, máskor pedig elképesztően ostoba módon lázadtam és harcoltam ugyanaz ellen. Csak az elmúlt két évben kezdtem úgy érezni, hogy végre rátaláltam egy ésszerű középútra. Abban reménykedtem, hogy ma a szüleim is hasonló módon viselkednek majd. Azon imádkoztam, hogy nehogy visszafelé süljön el ez az egész látogatás. Besegítettem Blisst a hátsó ülésre, aztán mielőtt én is beszálltam volna mellé, odafordultam Grahamhez. Nemcsak úgy nézett ki, mint a testvérem, de szinte egész életemben annak is tartottam. Amikor elköltöztem ebből a városból,

36 magam mögött hagytam a barátságunkat is. Csak az utóbbi időben vettem fel újra vele a kapcsolatot. Nagyon örülök, hogy újra látlak, haver. Sajnálom, hogy olyan hanyag voltam, és nem kerestelek többször. Megveregette a hátam, aztán megrázta a fejét. Ne aggódj emiatt! Értem, miért maradtál távol. És látom, a dolgok nagyon jól alakultak nálad. Benéztem a kocsiba, ahol Bliss mosolygott, és minden bizonnyal egy mocskos történetet hallgatott Rowlandtől, aki a volán mögött ült. Elmosolyodtam. Igen, minden tökéletesen alakult. Beültem a hátsó ülésre, majd magamhoz húztam Blisst, aki így középre került. Lehet, hogy a régi barátaim a legelvetemültebb bajkeverők voltak, egy dolgot azonban a javukra lehetett írni. Blisst egy hete nem láttam ilyen felszabadultnak. Talán mégis jó ötlet volt, hogy egy kicsit lazítsunk. Mindkettőnkre ráfért. Magamhoz húztam a fejét, az orromat belefúrtam a hajába, miközben nevetett azon, milyen nevetséges hangot ad ki Rowland az anyját utánozva. Meleg teste és az illata megnyugtatott. Attól, hogy itt volt velem, más színben láttam Londont. Újra olyan szemmel tudtam nézni, mint mielőtt a szüleim és a rám nehezedő nyomás és manipuláció miatt el akartam menni.

37 Bliss újra és újra az új kezdetet jelentette számomra. Az ő segítségével képes voltam elengedni a múltat, és továbblépni. Megfogta a combomat, és felnézett rám. Lehet, hogy túl sokáig merengtem, mert azt kérdezte: Jól vagy? A fejére hajtottam az enyémet, és azt feleltem: Csak örülök, hogy itthon vagyok, és te is itt vagy velem. Megfordította a kezét, és egymásba fűzte az ujjainkat. Rowland az első ülésről olyan hangot adott ki, mintha hányni akarna. Pofa be, Row! Csak féltékeny vagy, mert neked még nem sikerült egynél több éjszakán át magad mellett tartanod egy nőt. Nem sikerült? Nem sikerült? Ezért díjat kellene kapnom, haver. Nehezebb, mint gondolnád. Bliss hozzám bújt, és azt kérdezte: Mióta ismeritek Garricket? Én csak a közép óta felelte Rowland. A gimi óta fordítottam le Blissnek. De Graham és Garrick már pisis koruktól fogva össze vannak nőve. Kicsi korunk óta tettem hozzá. Hé, érti a lényeget. Nem kell lefordítanod minden egyes szót, amit mondok. Én is angolul beszélek.

38 Szóval akkor azt akarjátok mondani kezdte Bliss, és előrehajolt az első üléshez, hogy Graham az, akit a kínos történtekről kell kérdeznem? Elnézést. Oldalba böktem, mire elhúzódott tőlem. Ó, ugyan már! Mintha te nem tudnál elég zavarba ejtő dolgot rólam. A legtöbbnél te is ott voltál. Nocsak, mesélj! kérte Rowland, és a visszapillantó tükörben a szemöldökét húzogatva nézett ránk. Meg. Ne. Próbáld. Ezúttal Bliss bökött oldalba. Várj! Graham hátrafordult felénk. Arról beszélsz, hogy beleszerettél a tanárodba? Garrick! Volt egy olyan érzésem, hogy sokszor fogom én még ilyen hangsúllyal hallani a nevem, amíg itt vagyunk. Elmondtad nekik? Grahamnek mondtam el, de mivel Rowland sem tűnik meglepettnek, gondolom, ő is értesült a dologról. Bliss előrehajolt, és a kezébe temette az arcát. Ó, istenem, ez olyan ciki! Miért lenne ciki? kérdezte Rowland. Nincs is izgalmasabb a diáklány fantáziánál. Miután Graham elmondta, egy hétig olyan lányokról álmodtam, akik a régi iskolánk egyenruháját viselik. Bliss érthetetlen hangon felnyögött, és még előrébb hajolt, hogy az arca hozzáért a térdéhez. Még mindig nem tudtam megfejteni minden egyes megnyilvánulását, de most szinte

39 biztos voltam benne, hogy ez a nyögés azt jelenti, éppen majd' elsüllyed a szégyentől. Jelentőségteljes pillantást vetettem a barátomra, és azt mondtam: Kösz szépen, haver. Ezután megsimogattam Bliss hátát, és hozzáfordultam: Nincs okod zavarba jönni, mert nem csináltunk semmi rosszat. Soha többé nem akarok hazudni kettőnkről. Lehet, hogy ez egy probléma volt nálam, lehet, hogy csak a mániám, de tényleg gyűlöltem a hazugságot. Undorító dolognak tartottam, amely csak elfertőződik, mint egy seb, és úgy terjed, mint a betegség. A hazugság olyan bűn, amelyben nincsenek nyertesek, és a végén mindenkit megbánt. A tenyerem alatt éreztem, hogy Bliss mély levegőt vesz, a háta megemelkedik, majd visszasüllyed. Igazad van. Felült, és a kezemet a háta és az ülés közé szorította. Nem sajnálom, és elegem van abból, hogy félek miatta. Ez a beszéd, kislány! mondta Rowland. Ez az, drágám! súgtam a fülébe. Őrizd meg a vastag bőrt az arcodon, szivi! Engedd, hogy Graham és én meghívjunk néhány italra, mert így kellően fel leszel vértezve, amikor Taylorék nagy előcsarnokába lépsz. Nagy előcsarnokotok van? sápadt el Bliss. Megvakartam a tarkóm, és azt feleltem: Igazából nem is olyan nagy.

40 És mi a helyzet a lépcsővel? Van lépcsőtök? Bólintottam. Erre felkapta a kezét. Ennyi. Meg fogok halni. Tudtam. Ránéztem Rowlandre és Grahamre, akik értetlenkedve pillantottak egymásra, aztán rám. Megráztam a fejem, mert én sem tudtam, miről van szó. Talán nem kellene annyira szigorúan ragaszkodnom ahhoz az egy ital" szabályhoz. Nem tudom, miről beszélsz, de nem fogsz meghalni. Az csak egy ház. Nem kell aggódnod miatta. Valóban csak egy ház volt. Soha nem gondoltam rá úgy, mint az otthonomra. Bliss mély levegőt vett, és bólintott. Aztán kihúzta magát, és elszántan nézett. Lépcső. Macska. Szerettem ezt a nőt, de isten a tanúm, nem mindig értettem. Nagyon félt a kis dolgoktól anyáktól és puccos házaktól, amikor azonban valamit a fejébe vett, elképesztően hevesen harcolt, hogy véghezvigye. Nagy dolgokat. Félelmetes dolgokat. Például, hogy új karriert építsen fel Philadelphiában. Hogy elkezdje az életet a főiskola után. Hogy belém szeressen. Én voltam az, aki a nagy dolgokkal álltam hadilábon. Sosem tudtam igazán, mit akarok, amíg frontálisan neki nem ütköztem.

41 Vagy amíg be nem sétált az életembe egy kitalált macskával. *** Nincs szüksége még egyre, Rowland. Eleget ivott már. Mindketten eleget ittunk. Ha én még egyet innék, nem lenne szűrő a fejemben a szüleimmel való találkozáskor, ami legalább olyan nagy katasztrófa lenne, mint amilyen a Titanic mentőcsónakok nélkül volt. O, ugyan már! Mi haszna annak, hogy kocsmában dolgozom, ha nem itathatom addig a barátaimat, amíg teljesen el nem áznak? Volt valami szörnyű rossz abban, hogy egy szinte üres kocsmában ültünk délben, és ennyit ittunk. Nem is tudom jövedelmező munkád van? Hogy végre annyit tudj spórolni, hogy elköltözz a szüleidtől? Cssss! Idegesen csendre intett, mintha a bárpulttal szembeni bokszban ülő két ember meghallhatná. Először is ez aljas megjegyzés volt, haver, másodszor pedig saját lakásom van. Ami véletlenül a szüleim garázsa fölött található. Ami nem jelenti azt, hogy együtt lakom velük. Oké, ha ettől tiszta a lelkiismereted, Row. Akkor emiatt Töltött egy pohárral, és Bliss felé tolta.

42 Elkaptam, miközben Bliss érte nyúlt, és elhúztam előle. Hé! Az alsó ajkát lebiggyesztette. Szinte ellenállhatatlanul. Ó, édesem, szerintem e nélkül is boldogulni fogsz. Felém hajolt a székén, és átkarolta a nyakamat. Az ujjai a hajamba túrtak a tarkómon, és azt mondta: Nos, ha én nem ihatom meg, akkor idd meg te! Rowland közbevágott: Na, ez már jó ötlet. Talán ha iszol még egyet, nem leszel olyan unalmas. Nem vagyok unalmas! Graham hangosan felhorkant, majd a poharára hajtotta a fejét, és úgy tett, mintha aludna. Bliss közönséges hangon felnevetett, és csak azért nem esett le a székről, mert fogtam a derekát. Graham kinyitotta a szemét, rákacsintott, aztán újra feltűnően horkolni kezdett. Megelégeltem. Megfogtam Bliss székét, és az enyém mellé húztam. Erre felsikított, aztán rám dőlt. Próbáltam leplezni, mennyire bosszant Graham, miközben átkaroltam Bliss vállát, és ittam egy korty sört. Rowland éljenzett, Bliss a nyakamba duruzsolt, én pedig úgy gondoltam, hogy még egy ital nem árthat. Híres utolsó szavak.

43 4 Bliss Na jó, most már tényleg mennünk kell jelentette ki Garrick mély, hipnotikus hangon. Nem akartam még menni. Annyival szórakoztatóbb volt itt lenni, mint a szüleivel találkozni. A vállára támasztottam az állam, és azt mondtam: Csak még egyet! Lenézett rám, és azt felelte: Hidd el, szerelmem, jobban teszed, ha most megállsz. Máskülönben dalocskákat találsz ki, és arról beszélsz, milyen jó illatom van, miközben illetlenül sokszor érintesz meg. A vállára fektettem az arcom, majd becsúsztattam a kezem az inge gallérja alá. Azt hittem, szereted, amikor illetlenül sokszor érintelek meg. Garrick lefogta a kezem a nyakánál. Csak nem akkor, amikor az anyámmal kell találkoznunk felelte. Ó, istenem, az anyja! Nem volt vicces, mégis azon kaptam magam, hogy nevetek. Muszáj volt máskülönben sírva fakadtam volna. Tudtam, hogy azt mondta, Rowland és

44 Graham csak viccelt, de szinte biztos voltam benne, hogy csak azért tette, hogy ne ijesszen el. Az anyukád meg fogja érteni jegyezte meg Rowland. Ti ketten úgy néztek ki, mintha máris nászúton lennétek. Tiszta hányinger. Hát persze, hogy meg fogja érteni tette hozzá Graham. Úgy értem, ő az anyukád. Nem arról van szó, hogy még sohasem szexelt volna életében. Ó, istenem. Most már nevetnem és sírnom is kellett. Graham oldalra hajolt, hogy mellettem Garrickre nézzen, akinek az arcán olyan csúnya fintor látszott, amelyet még sosem láttam. Aztán hogy tovább cukkolja a barátját, hozzátette: Lefogadom, hogy most is azt csinálják. Lezavarnak egy gyors menetet, miközben késik" a gépetek. Garrick leszállt a székről. Éééés ez volt a végszónk, hogy búcsút mondjunk. És bejelentkezzetek egy pszichológushoz mosolygott Graham. Meg egy kávét igyunk tettem hozzá. Határozottan szükségem volt kávéra. Garrick megállt mögöttem, meleg kezével átkarolta a vállamat. Én erre hátrahajoltam, lehajtottam a fejem, majd úgy fordítottam, hogy a hasára tegyem. Onnan néztem fel rá fejjel lefelé. Pislogtam. Vagy legalábbis akartam. Ehelyett csukva maradt a szemem, de a sötétségbe színek vegyültek,

45 és olyan érzésem támadt, hogy egy mély, fekete lyukba süllyedek. Kinyitottam a szemem, és hunyorogtam a helyiség fényes lámpája miatt. Így fejjel lefelé és két itallal túl azon a határon, amikor már semmi nem érdekelt, a világ vészesen kibillent a sarkából. Azt hiszem felnéztem Garrickre, túl sokat ittam. Bólintott, félig lehunyt szeméből arra következtettem, hogy ő sem igazán józan. Vagy fel volt izgulva. Vagy mindkettő remélhetőleg. Én pedig azt hiszem, hogy a barátaim köcsögök felelte. Graham felállt, félig megivott sörét otthagyta a bárpulton. Csak óvatosan az érzelgős dumával, Taylor. Tudjuk, mennyire szeretsz minket. Semmi szükség arra, hogy jelenetet rendezz. Gyere, tűnjünk el innen! mondta Garrick. Egyetértettem, ezért átkaroltam a derekát, és a fejem a mellkasára hajtottam. De legalább megnyugodott jegyezte meg Rowland. Szívességet tettem neked. Ami azt illeti, csodálatosan nyugodt voltam. És arra gondoltam talán elnyújthatnánk még egy kicsit ezt a haladékot, és kettesben maradhatnánk a városban, mielőtt belépünk az oroszlán barlangjába. A kezemet lecsúsztattam a bőrövhöz, amely Garrick derekán futott körbe, és lábujjhegyre emelkedtem. Halkan duruzsolva megtaláltam azt a kis mélyedést, ahol a válla átmegy a nyakába. Ez volt a

46 tökéletes testrésze. Amikor mély levegőt vettem, szinte el tudtam képzelni, hogy egyedül vagyunk, és teljesen körbevesz. Garrick megköszörülte a torkát. Talán egy kicsit túl nyugodt is. Kinyitottam a szám, és megízleltem a tökéletességet. Elégedetten felmordultam, és valahonnan a hátam mögül azt hallottam: Rowland tényleg nagy szívességet tett neked. Garrick óvatosan lenyomott a földre, amíg a talpamon nem álltam, és már nem értem el a nyakát. Felemelte a kinyújtott középső ujját a barátai felé. Graham felvonta a szemöldökét, mire Garrick rájött, hogy nem az Egyesült Államokban van. Pislogott egyet, majd megrázta a fejét, és felemelte mellé a mutatóujját is. Úgy nézett ki, mint egy háttal mutatott békejel, de tudom, hogy nem azt jelentette. Itt legalábbis nem. Graham megrázta a fejét. A francba, tisztára átformáltak az amerikaiak. Garrick ismét bemutatta neki a két ujját, ezúttal valamivel nagyobb meggyőződéssel. Én figyeltem, de csak halványan fogtam fel, hogy mi történik, majd mindkettőjükből kirobbant a nevetés. Én csak a szemem forgattam. Férfiak.

47 Garrick erősen szorította a kezem, amikor kimentünk a bárból, és visszatértünk ahhoz a kocsihoz, amellyel érkeztünk. Először segített beszállni a hátsó ülésre, majd ő is bemászott mellém. Nem kötöttem be a biztonsági övét, hogy Garrick teste köré fonódhassak. Ismét megtaláltam azt a pontot a nyakán, és felsóhajtottam. Tényleg nagyon jó illatod van. Felnevetett. Mindig ezt mondod, különösen amikor iszol. Azért, mert igaz volt. Soha nem izgatott fel semmilyen illat. Amikor a korábbi barátaimnak parfümöt vettem, nekem valahogy mindegyik egyformának tűnt. Általában megkértem valakit a boltban, hogy válasszon egyet helyettem. Garrick esetében azonban Istenem, szerettem volna, ha állandóan az ő illata vesz körül. Ha nem lehettem mellette, a ruháit akartam hordani, és az ő oldalán aludni az ágyban. Kéjenc vagyok, elismerem. Talán az alkohol volt az oka, vagy az, hogy egy idegen városban voltam, esetleg az, hogy most először mentünk el együtt inni, amióta megismerkedtünk. Bármi indokolta is, nagyon kívántam. Annyira, hogy majd' belehaltam, hogy megérintsem. Az inge gombjaival játszadoztam, próbáltam a lehető legártatlanabbnak tűnni. Aztán nagyon-nagyon lassan

48 kigomboltam a legfelső gombot. Nem mozdította meg a fejét, ezért továbbmerészkedtem a másodikra. Nyilvánvalóan csak egy gomb volt, amit titokban kioldhattam, mert ekkor lebuktam. Amilyen édesen csak tudtam, elmosolyodtam, majd az ujjaim az inge alá csúsztattam meztelen bőrére. Kissé lehajtotta a fejét, és figyelmeztető pillantást vetett rám, de nem állított meg. Végighúztam az ujjam a kulcscsontján, majd a válláról visszatértem a mellkasára. Sötét szemmel figyelt, aztán az a karja, amely az üléstámlán nyugodott, átkarolta a vállam. A kezét a pólóm alá csúsztatta, és megérintette a nyakam. Szembe fordultam vele, és a másik oldalammal dőltem az ülésnek, miközben a lábamat az ölébe tettem. Szinte azonnal átfogta a lábszáram a másik kezével. Lehet, hogy bizonyos dolgokban még naiv voltam, a vőlegényemet azonban ismertem. Tudtam, hogy imádja a lábamat. Az alkohol és az érintése hatására szédülni kezdtem. Lehet, hogy többnyire az alkohol miatt, tekintve, milyen nehéz volt a fejem, és hogy a körülöttem lévő világ folyton hullámzott és forgott. Megcsiklandozta a térdem hátulját, mire felnevettem. Ó, haver! nyögött fel Rowland az első ülésről. Olyanok vagytok, mint két kanos tinédzser.